Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottság Neveléstörténeti Albizottsága Szervezők ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Elméleti, Történeti, és Összehasonlító Pedagógiai Kutatócsoport ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pedagógiai Antropológiai Kutatócsoport ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Doktori Iskola Elméleti Történeti Doktori Program REFORMPEDAGÓGIA ÉS ÉLETREFORM ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSEK, ÚJ KUTATÁSI EREDMÉNYEK TUDOMÁNYOS SZIMPÓZIUM Eger 2017. július 7 9. A rendezvény kapcsolódik a K111833 sz. Reformpedagógia és életreform recepciós tendenciák, intézményesülési folyamatok című OTKA kutatáshoz, Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFI), témavezető: Prof. Dr. Németh András. Program és absztraktkötet Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Budapest, 2017
Tudományos programbizottság Prof. em. Boreczky Ágnes ELTE PPK, Budapest Prof. Dr. Németh András ELTE PPK, Budapest Prof. Dr. Kéri Katalin PTE, Pécs Dr. Nóbik Attila SZTE JGYPK, Szeged Prof. Dr. Pukánszky Béla SZTE JGYPK, Szeged Dr. habil. Rébay Magdolna DTE BTK, Debrecen Prof. Dr. Szabolcs Éva ELTE PPK, Budapest Dr. Tészabó Júlia ELTE PPK, Budapest Dr. Vincze Beatrix ELTE PPK, Budapest Szerkesztette Kempf Katalin Vincze Beatrix Németh András ISBN 978 963 693 775 1
REFORMPEDAGÓGIA ÉS ÉLETREFORM ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSEK, ÚJ KUTATÁSI EREDMÉNYEK EGER 2017. július 7 9. A rendezvény helyszíne Szent János Ház Egri Hittudományi Főiskola 3300 Eger, Foglár György u. 6. Tel: +36 (36) 515 130
A RENDEZVÉNY PROGRAMJA 2016. JÚLIUS 7. PÉNTEK 10:00 10:30 Regisztráció 10:30 10:40 Megnyitó Prof. Dr. Németh András I. Doktori kutatások elméleti megközelítések Elnök: Dr. Mikonya György 10:45 11:30 Németh András: Foucault hatalomelmélete és a neveléstudomány 11:30 12:15 Mészáros György: Struktúra, anti-struktúra és (világ)rendszer: Turnertől Wallersteinig és vissza 12.15 13:00 Horváth H. Attila: A mindennapok taktikái. Tribli a hatalommal 13:00 14:30 Ebédszünet II. Doktori kutatások gyakorlati megvalósítások Elnök: Dr. Hegedűs Judit 14:30 14:50 Amati Gergely Márton: Az életreform-jelenség értelmezése Victor Turner struktúra és communitas elméletén keresztül 14.50 15:10 Szente Dorina: Rituálé kutatás Victor Turner elméletére alapozva 15:10 15:30 Nagy Andrea: A fegyelmező tér és idő megjelenése a Soproni Katonaiskola fegyelmi ügyeiben 15:30 16:00 Vita 16:00 17:30 Kávészünet 18:00 18:30 Fenyves Márk: Mozdulatművészeti előadás 18:30 Vacsora
2017. JÚLIUS 8. SZOMBAT III. Az életreform törekvések hazai recepciója Elnök: Dr. Tészabó Júlia 9:00 9:20 Vincze Beatrix: A jövő faluja: agrárreform-koncepciók, telepítés- és földműves projektek, életreformprogramok 9:20 9:40 Földiné Irtl Melinda Komár Lajos: Az indo-tibeti hatások a magyar sajtóban a 20. század első felében 9:40 10:00 Hársvölgyi Virág: Ébred-e már a kis gazdánk? avagy japán babák az Egészélet szigetén Nagy Laura Pintyő babái 10:00 10:20 Balog Beáta: Az életreform gyökerű reformöltözködés témájának megjelenése a Nő és Társadalom című folyóiratban. 10:20 10:50 Vita 10:50 11:20 Kávészünet IV. Életreform, ének-zene és mozdulatművészet Elnök: Dr. Boreczky Ágnes 11:20 11:40 Balogh Janka Németh András: Fejezetek az életreform titkos történetéből Gusto Gräser és a tánc 11:40 12:00 Fenyves Márk Mizerák Katalin: A német kifejező tánc a komplex előadóművészet és a tudomány szolgálatában 12:00 12:20 Pethő Villő Fenyves Márk: Művészet és közösség egy eszmény megvalósulása. Bárdos Lajos és Dienes Valéria közös alkotásai 12:20 12:40 Sófalvi Emese: A mi dalaink-mozgalom kibontakozása az erdélyi ifjúsági sajtó tükrében (1923 1947) 12:40 13:00 Vita 13:00 14:00 Ebédszünet 14:15 15:15 Látogatás a Főegyházmegyei Könyvtárba
V. Életreform-pedagógiai reformok Elnök: Dr. Baska Gabriella 15:30 15:50 Mikonya György: Az Új Iskola és az életreform 15:50 16:10 Pirka Veronika: Pedagógiai és életreform elemek A Jövő Útjain című pedagógiai folyóiratban, az 1930-as években 16:10 16:30 Földesi Renáta: Pető András és a Heilkunst 16:30 17:00 Vita 18:30 Vacsora 2017. JÚLIUS 9. VASÁRNAP 8:00 9:00 Fakultatív jóga Földiné Irtl Melinda vezetésével VI. Az Elméleti Történeti Doktori Program kutatási eredményei Elnök: Dr. Horváth H. Attila 9:00 9:20 Balogh Brigitta: A megtestesült szellem. Az egész ember újrafelfedezése Hegel antropológiájában 9:20 9:40 Kiss Hajnal: Carl Rogers személyközpontú pedagógiájának hatása 9:40 10:00 Szeivolt Katalin: Kortársított gyakorlati-művészetpedagógia az iskolában 10:00 10:20 Borbáth Katalin: A szakmai és a női identitás pszichológiai, pedagógiai, mentálhigiénés és gender-based aspektusai a pedagóguspályán 10:20 10:40 Kávészünet 10:40 11:00 Dr. Nóbik Attila tájékoztatója a Pedagógiatörténeti Szemle helyzetéről 11:00 11:20 A rendezvény értékelése: Dr. Boreczky Ágnes 11:20 11:30 Zárszó: Dr. Németh András 12:00 Ebéd
A RENDEZVÉNY ELŐADÁSAI I. Doktori kutatások elméleti megközelítések Németh András Foucault hatalomelmélete és a neveléstudomány Kulcsszavak: Foucault hatalomelmélete, fogalmi keretek, neveléstudományos recepció Michel Foucault (1926 1984) a 20. század egyik izgalmas, talán legtöbbet vitatott, ugyanakkor széles körben hivatkozott, nagy hatású gondolkodója, akinek életműve a halála óta eltelt több mint három évtized távlatából sem vesztett aktualitásából. Diskurzus-, illetve hatalomelméletének nemzetközi pedagógiai recepciója az elmúlt évtizedekben szintén mind erőteljesebbé vált. Ezt nem csupán munkásságát ebből a nézőpontból elemző elméleti monográfiák, hanem annak fogalmi eszköztárát felhasználó pedagógiai kutatási projektek eredményei is jól reprezentálják. Ez a népszerűség is jelzi, hogy a francia szerző hatalomelméletének olyan alapvető fogalmi keretei mint például a modern szubjektum jellemzői, a modern emberi testet megteremtő mikrohatalom működése, a tudás és hatalom, biohatalom, biopolitika és fegyelem kapcsolata, a hatalom és kormányozhatóság, valamint a pásztori hatalom a kvalitatív neveléstudományi vizsgálatok elméleti megalapozásához is jól felhasználhatóak. Az előadás Foucault munkásságának ezt a vetületét, műveinek pedagógiai hasznosíthatóságát, elméleti és kutatásmetodikai adaptációs lehetőségeit vizsgálja majd. Mészáros György Struktúra, anti-struktúra és (világ)rendszer: Turnertől Wallersteinig és vissza Kulcsszavak: rivalizáló tudományos megközelítések, strukturalista, antistrukturalista modellek, neveléstudományi recepció A 20. század második felétől napjainkig a társadalomtudományok egyik nagy, értelmezési keretek közötti vitája: az inkább szimbolikus, diszkurzív, textuális és performatív alapú posztstrukturális megközelítések és az inkább struktúrákra, rendszerre fókuszáló kritikai (marxista, újmarxista) értelmezések között zajlott és zajlik. Az egyes irányzatokon belül is zajlanak természetesen viták, mint például a kulturális (Hall, Williams) és strukturális (Althusser, később Harvey) marxizmus újra és újra fellángoló harca. Victor Turner inkább a szimbolikus irányzathoz sorolható, de nem teljesen szakad el marxista gyökereitől, és Geertzcel ellentétben célja, hogy a tágabb társadalmi struktúrák és strukturális változásoknak 7
is megfelelő antropológiai értelmezési keretet nyújtson a struktúra antistruktúra interpretációs keretével. A másik oldalon egy kifejezetten gazdasági-társadalmi értelmezési keretet kínál fel globális szinten Wallernstein és a hozzá kapcsolódó világrendszer megközelítés több képviselője: Samir Amin, Arrighi. Ez utóbbi antropológiai alkalmazását nyújtja Marcus. A célom ebben az előadásban, hogy összevessem a turneri elméletet a világrendszer megközelítéssel, felvázoljak egy lehetséges olyan antropológiai megközelítést, amely integrálja a kritikai rendszerdimenziót, és ennek lehetséges neveléstudományi alkalmazásait is bemutassam. Az egyes elméletek értelmezéseit konkrét példákon keresztül is fogom illusztrálni. Turner elemzése kiváló keretet kínál a mikrotörténések antropológiai elemzésének, így például a mindennapi iskolai folyamatoknak is. Geertz leíró, jelentéskereső értelmezésén túlmutat a turneri interpretáció, mert a rituális folyamat alapvető antropológiai struktúrájában tudja elhelyezni a történéseket, és tágabb teret tud adni a társadalmi beágyazottság elemzésének. A cselekvéseket performatív módon közelíti meg, és így a társadalmi kódoltság, a normatív struktúra és azzal szembehelyezkedő antistruktúra dimenziói mentén tudja értelmezni. A performativitás kiemeli az ember mint társadalmi szubjektum egyik alapvető antropológiai sajátosságát (szemben az erősen textuális vagy voluntarisztikus cselekvésre irányuló megközelítésekkel), és ezenkívül egyszerre jeleníti meg a struktúra meghatározó voltát és az emberi ágenciát. Turner struktúra antistruktúra modellje a beavatási rítus folyamatának antropológiáját terjeszti ki a szélesebb társadalmi folyamatok értelmezésére is, és különösen a hatalommal illetve struktúrával szemben álló mozgalmak, személyek, irányzatok, események olyan értelmezését nyújtja, amely a struktúra liminalitás struktúra (újrasturkturálódás) folyamatában helyezi el ezeket. Ezenkívül az ellenállás is eljátszásként, performanszként jelenik meg megközelítésében, s itt minőségi különbséget tesz az átalakulást implikáló liminális és az azt csupán imitáló liminoid folyamatok között. A rendszerkritikai elemzések erősen köthetők a marxi hagyományhoz, és a társadalmi jelenségeket a maguk materiális alapjaihoz kapcsolva értelmezik. Az alap itt nem egyszerűen gazdasági folyamatokat jelent általában a 20. századi értelmezésekben, hanem a széles értelemben vett produkció, létrehozás, termelés anyagi valóságokhoz köthető formáit. Ezek a megközelítések a posztstrukturalista interpretációknak azt róják fel, hogy pontosan ezt az anyagi alapot fedik el: a realitást mintegy elfedő megközelítésükkel így emancipatorikus potenciáljuk is kevés. A valóságos általában a mélyebb struktúrákat jelenti, például Bhaskar kritikai realizmusában. A rendszerkritikai ontológiák tehát nagyon erősen fókuszba állítják a struktúra és rendszer meghatározó mivoltát. Az egyik legjelentősebb strukturális keretet adó társadalomontológiai értelmezés Wallernsteiné, akit többen (Samir, Arrighi) követnek abban, hogy a folyamatokat nem annyira kulturális-politikai dimenzióikban, hanem a mélyebb strukturális-gazdasági-társadalmi alapjaik mentén ragadják meg, s hogy ezt a gazdasági struktúrát az egész világra kiterjedő (de nem minden területen érvényesülő) kapitalista termelési mód keretében értelmezik. A centrum, periféria és félperiféria folyamatainak elemzése, egymással való összefüggései egy mélyebb és szélesebb rendszer dimenzióját nyújtják a történelmi-társadalmi valóságok elemzéséhez. A neveléstudományi kutatásokban jelen van a világrendszer megközelítés, különösen a globalizáció, nemzetköziesedés dimenziónak elemzésében, az összehasonlító pedagó- 8
giai kutatásokban, de hasznos lehet sok területen: például életreform és reformpedagógiai mozgalmak félperifériás kontextusának feltárásában, vagy akár mikrofolyamatok szélesebb társadalmi folyamatok felőli elemzésében (strukturális terepmunka). Ez utóbbihoz hasonlót csinál McLaren a Schooling as a Ritual Performance munkájában, amikor Turner elméletét kombinálja egy átfogóbb struktúrákra figyelő kritikai elemzéssel egy konkrét iskola pedagógiai etnográfiája során. A turneri és rendszerkritikai perspektívák párbeszéde gyümölcsöző értelmezési kereteket hozhat létre a neveléstudományi kutatásokban is. Horváth H. Attila A mindennapok taktikái tribli a hatalommal Kulcsszavak: cselekvés művészete, a hatalom kijátszása, hétköznapi praktikák Az előadás Michel de Certeau elméletének jellegzetes sajátosságait vizsgálja. A francia szerző alapvető tézise szerint a mai társadalomban kettős termelés működik. A hatalom által szervezett és működtetett termelés mellett létezik egy másik is. Miközben a hatalom fegyelmező ereje a mikrorendszerekben is megjelenik, és észrevétlen működik és szabályoz, szinte beépül az egyénbe, a fogyasztókat mégsem egy kiszolgáltatott, manipulált, passzív tömegnek kell tekintenünk, mert ők maguk ha másképpen is termelnek azzal, ahogy a készen kapott terméket használják. A racionalizált, terjeszkedő, központosított, lármás és látványos termelés mellett van egy másik termelés is, amelyet fogyasztásnak minősítenek: ez egy rafinált, szórványosan megjelenő, de mindenütt jelenlévő, csendes és szinte láthatatlan termelés, amely nem saját termékekben jeleníti meg magát, hanem az uralkodó gazdasági rend által kikényszerített termékek sajátos használati módjaiban. Ennek példáját adja például (1) az olvasás az olvasás tevékenysége a csendes termelés minden jegyét felmutatja: kitérők a lapon, a szövegben utazó szem átváltoztatja a szöveget, rögtönzés és jelentés-kivetítések néhány szó alapján, az írott terek áthajlásai, tünékeny táncai. [ ] A szerző helyébe egy másik világ, az olvasó világa férkőzik be. Ez a változás egy albérlet mintájára teszi lakhatóvá a szöveget. (2) a mindennapi nyelv. Wittgenstein pozícióváltása módosítja a diskurzus státuszát is. A filozófusnak nincs saját vagy kisajátítható helye, ha is a mindennapi nyelv»foglya«. Nem maradt számára olyan pozíció, amelyből az egészet uralhatná. Nem maradt számára hatalmi pozíció. A (megvalósítás, kisajátítás, a viszonyokba való beíródás, időben való elhelyezés) alkotják a megnyilatkozást, másodlagosan pedig a használatot, a körülmények csomópontját, a»kontextus«leválaszthatatlan csomóit [ ] a mondás aktusa a nyelvnek a használata és egy nyelven végzett művelet. (3) a népi kultúra területén: a) csodákról szóló elbeszélések révén anélkül, hogy visszavonnának bármit is abból, ami nap mint nap szemmel látható [ ] felkínálnak lehetőségként egy helyet, amely nem hódítható meg, minthogy ez egy nem hely, egy utópia. b) Közmondások A használati tárgyakhoz hasonlóan a közmondásokat és a diskurzusokat is megjelöli a használat; megnyilatkozási folyamatok vagy cselekvések lenyomataiként jelennek meg az elemzés előtt; jelzik azokat a műveleteket, amelyeknek a tárgyai voltak, méghozzá szituációkhoz kötődő műveleteket, amelyekre úgy is tekinthetünk, mint a kijelentés avagy a gyakorlat alkalmi 9
modalizálásaira; általában véve rámutatnak a társadalmi történetiségre, amelyben a gyártási eljárások és a reprezentációs rendszerek már nemcsak normatív keretekként tűnnek fel, hanem használók által manipulált szerszámokként. c) a játékok minden társadalomnak megvannak a rá jellemző játékai [ ], melyek olyan játékteret nyújtanak, amelyen a lépések alkalmazkodnak a helyzetekhez. [ ] Ha felismerünk formalizált taktikákat ezekben a játékokban [ ], akkor hozzájutunk azon térbeli gyakorlatok sajátos racionalitásának első készleteihez, amelyekben a tér»zárt«, és a bekövetkező, megoldásra váró események változatossága által»historizált«. E játékokhoz hozzátartoznak a játszmák elbeszélései is. d) a vicc miként az élc eszmékkel és fogalmakkal kápráztat el, úgy a csel cselekményekkel űz szemfényvesztést (Clausewitz, 1999). Az abszolút monarchia idején az udvar viselt dolgairól szóló pletykák, viccek, versek, amelyek minden cenzurális és titkosszolgálati odafigyelés ellenére is hatékonyan terjedtek, megfosztották az uralkodót és környezetét attól a misztikus aurától, tisztelettől és tekintélytől, amely a rendszer szimbolikus alapját jelentette. e) a fusizás Nem lehet a népi kultúra műveleti modelljeit beleszorítani a múlt, a falu és a primitívek világába. Ezek a mai gazdaság fellegváraiban is megtalálhatók. Erre példa a fusizás esete. A folyamat két kulcsfogalma, a stratégia és taktika: A stratégia: az erőviszonyoknak az a számítása, mely akkor lesz lehetséges, amikor izolálhatóvá válik az akarás vagy a hatalom egy szubjektuma [ ] Egy olyan helyet posztulál, mely sajátként írható körül, és olyan alap lehet, ahonnan kezelni lehet a célcsoportok vagy a fenyegetés külsőlegességét. A taktika: olyan számításon alapuló tevékenység, amelyet a saját hiánya határoz meg. Ezért semmilyen külsőlegesség körülhatárolása nem biztosítja számára az autonómia feltételét. A taktika helye csakis a másik helye lehet. Összjátékban kell állnia azzal a talajjal is, amely rá van erőltetve, és amelyet egy idegen erő törvénye szervez. Az eredmény: a de Certeau által vizsgált mindennapi praktikák mikroszkopikus vizsgálata részben felülírja Foucault-nak a hatalom mikrofizikájáról írt elemzéseit, amennyiben megmutatja a szabad akarat, a kreatív emberi önadaptáció lehetőségeit. A rendszer elemeinek újrarendezése (bricolage) a foucaulti hatalomtechnikák megfordítása fabrikáló kreativitással. II. Doktori kutatások gyakorlati megvalósítások Amati Gergely Márton Az életreform-jelenség értelmezése Victor Turner struktúra és communitas elméletén keresztül Kulcsszavak: életreform, liminális, Victor Turner struktúra és communitas elmélete Az előadás elméleti észrevételeket kíván tenni az életreform jelenséggel és azok elemeivel összefüggésben. Victor Turner (1920 1983) liminális közösségekkel vagy communitasokkal kapcsolatos szövegeiben Arnold van Gennep (1873 1957) Rite de Passage elmé- 10
lete nyomán azt elemezte, hogy a társadalmat, közösséget vagy az egyént érintő válságra reagálva miként hoznak létre az egyes emberek vagy embercsoportok átmeneti, zárványszerű liminális állapotokat, annak érdekében, hogy a válság okozta krízis élményét feldolgozzák. Úgy vélem, Turner univerzális társadalmi elemző eszközközként alkalmazható struktúra és communitas koncepcióját felhasználva egy teoretikus keret hozható létre, amely segít értelmezni és strukturálni életreform-mozgalmakkal kapcsolatos történeti és kultúratudományi vizsgálódásokat. Így a szerteágazó történeti jellegű hazai és nemzetközi kutatásokra alapozva egységes értelmezési keretbe foglalhatóak a 19. és a 20. századok fordulójának modernizációs folyamatait kísérő életreform-mozgalmak és azok sokszínű intézményei. Szente Dorina Rituálékutatás Victor Turner elméletére alapozva Kulcsszavak: liminalitás, communitas, iskolai rituálék, beavatás, identitás Victor Turner gondolatai a liminalitásról és communitasról, azaz közösségről új nézőpontba helyezik a társadalomról való gondolkodást. Hangsúlyozza a rituálék közösségteremtő erejét, azok performatív jellegét, szimbolikus tartalmaik szerepét az identitások kialakításában és megszilárdításában. A rituálék olyan rendet teremtenek, amelynek kialakításában többnyire mindenki részt vesz. A rituális cselekvés határait a spontaneitás és a játékos jelleg adja, összekapcsolják a múltat, a jelent és a jövőt. Folyamatosságot teremtenek, és történeti, kulturális változásokhoz vezetnek. Az ámenetek vizsgálatának egyik terepe lehet az iskola, ami egy mikrotársadalomként jelenik meg, magával vonva az élet nagyobb átmeneteinek leképezését, ezáltal felkészítve az életre. Kutatásaim során az iskolai környezetben megjelenő rituálékat vizsgálom, valamint annak nevelésben betöltött szerepét. Nagy Andrea A fegyelmező tér és idő megjelenése a Soproni Katonaiskola fegyelmi ügyeiben Kulcsszavak: Foucault, hatalomelmélet, fegyelmezés, katonaiskola A katonaiskolák izgalmas metszéspontját képezik a katonaságnak, az iskolának és az internátusnak, amelynek köszönhetően számos pedagógiai kutatási lehetőséget rejtenek magukban. A rendszerváltás után fellendült a tisztképzés történetének kutatása, elsősorban az egykori hallgatók visszaemlékezésein keresztül, a középfokú katonai oktatás kutatásai azonban nem nagyon mentek túl az iskolatörténeti kutatásokon. Így egy olyan jellegű kutatás, amely a középfokú katonai iskolák pedagógiai vonatkozásait vizsgálja, mind a katonaság, mind a pedagógia számára szolgálhat új, izgalmas és hasznos eredményekkel, ezért is választottam készülő doktori disszertációm témájául a középfokú katonai nevelést Magyarországon a kiegyezéstől 1945-ig. 11
A fegyelem témaköre pedig a kezdetektől fogva szerves részét képezi a pedagógiának és a katonaságnak is. Előbbi inkább érték- és normarendszerként tekint rá, utóbbi pedig a túlélés zálogaként. Az utóbbi évtizedekben a hazai neveléstörténeti kutatásokban is előtérbe került a fegyelmezés módszereinek változásait áttekintő vizsgálata. Pukánszky Béla például tankönyvek fegyelemképét kutatja, Ugari János a Sárospataki Református Kollégium fegyelmi ügyeit elemezte, Hegedűs Judit pedig az óvodai fegyelmezés módjait vizsgálta a dualizmus korában. Elsősorban a nemzetközi pedagógiai szakirodalmak körében azonban a fegyelem, fegyelmezés témakör kapcsán egyre többen fordulnak Michel Foucault elméletei felé. Jelen kutatás elméleti bázisát is Foucault hatalomelmélete adja, amely magában foglalja a fegyelmező hatalom és a fegyelmezés módszereinek, technikáinak elemzését is, amely a katonasággal is szorosan összefügg. A francia filozófus maga is gyakran él katonai példákkal teóriája bemutatása során, hiszen a katonaság a fegyelmező hatalom egyik megtestesítője. Mivel a katonai nevelés egyik elvárása az engedelmesség, a feljebbvalói parancsok tökéletes végrehajtása, illetve annak eszközeként, Foucault terminológiájával élve az engedelmes katona testek létrehozása, a fegyelmező hatalom technikái mint a tér és az idő megfelelő felhasználása jelen vannak a katonai képzésben, annak szabályrendszerében és mindennapjaiban. Elemzésre kerül Foucault elmélete alapján létrehozható fegyelmezési kategória-rendszer, aminek segítségével valóban rendszerezhetővé válnak a katonaiskolák fegyelmi ügyei. A fő kutatási kérdés tehát, hogy a Foucault szerint létrehozható osztályozási rendszer alkalmazható-e a Soproni Magyar Királyi Honvéd Főreáliskola fegyelmi ügyeinek rendszerezésére, és ez a későbbi kutatások során megkönnyíti-e azok elemzését, értelmezését. A kérdés megválaszolásához a dokumentumelemzés elsődleges forrása a soproni katonaiskola napiparancs könyvei az iskola megalakulásától az első világháborúig, azaz 1898-tól 1914-ig. III. Az életreform-törekvések hazai recepciója Vincze Beatrix A jövő faluja: agrárreform-koncepciók, telepítésés földművesprojektek, életreformprogramok Kulcsszavak: harmadik út, antimodern törekvések, földreform, settlement/telepes mozgalom, telepítés, Kert-Magyarország Az előadás célja, hogy bemutassa a 19. század végétől kibontakozó, majd a két világháború közötti időszakban megerősödő föld- és életreform-koncepciókat, amelyek a faluban a kommunizmus és a kapitalizmus közötti úgynevezett harmadikutas megoldás lehetőség látták. Feltárja a föld- és az oktatásreformok közötti összefüggéseket. A gyökértelen városi munkás- és szegényréteg társadalmi integrációját és kulturális felemelkedését sokoldalúan támogató kezdeményezések legfontosabb előképe L. Ny. Tolsztoj volt. Az Egyesült Királyságban, az USA-ban és a cári Oroszországban jelentős eredményeket 12
ért el a telepes mozgalmat (settlement movement), amely nagy figyelmet szentelt az alsóbb néprétegek oktatásának a támogatására, életkörülményeik javítására, sport- és a művészeti tevékenységekbe történő bevonásukra. Példaértékű volt a chicagói, Jane Addams által 1889- ben alapított Hull House, amely főként a bevándorló családoknak (elsősorban a nőknek és gyermekeknek) kínált különböző művelődési és rekreációs lehetőségeket. Az európai életreform-mozgalom több irányzatában, kiemelt figyelmet kaptak a gazdasági és társadalmi célkitűzéseket ötvöző föld, földközösség projektek: a telepítés, kertvárosi mozgalmak, kommunák, biodinamikus gazdálkodás, szabad gazdaság. A két világháború közötti magyar életreform-mozgalom számos képviselője, a népi írók, köztük Németh László pedagógiai és életreform-elképzelései több pontban mutatnak közös vonásokat a nemzetközi irányzatokkal. Kritizálták a keresztény-nemzeti kormány politikáját, szembehelyezkedtek a fennálló modern állam intézményrendszerével, és a sajátos, magyar utat keresték. Németh a Kert-Magyarország terve és minőségszocializmus koncepciója része a kontinentális Európa utópikus, antimodern falumegmentő akcióinak. A kvázi-pedagógus Németh összekapcsolta a falu jövőjét a szegény parasztság tehetséges fiataljainak iskoláztatásával, a népfőiskolai képzés kialakításával, az újnemességnek mint vezető rétegnek a kiművelésével. Az előadás célja, hogy rámutasson a recepciós hatásokra és összefüggésekre, felhívja a figyelmet az nemzetközi és a hazai azonosságokra és különbözőségekre, különös tekintettel a pedagógiai reformokra. Összegezze a részkutatás eddigi eredményeit, és bemutassa a további vizsgálódási területeket. Földiné Irtl Melinda Komár Lajos Az indo-tibeti hatások a magyar sajtóban a 20. század első felében Kulcsszavak: életreform, reformpedagógia, buddhizmus, irodalom A 19 20. század fordulóján kibontakozó magyar életreform-mozgalom a polgárosodás megerősödésével együtt a küszöbönálló társadalmi változások előfutárának tekinthető. Az újszerű, sok szempontból nyitottabb gondolkodáshoz adalékként szolgáltak a távol-keleti utazók beszámolói, a magyarság eredetének kutatása és az új világrend iránti igény, ami a mesés Kelet felé fordította az érdeklődést. Az írók és a képzőművészek szintén előszeretettel használtak fel alkotásaikban keleti motívumokat. A társadalomban végbemenő változások az irodalmi életben is jól megfigyelhető módon éreztették hatásukat. Jelen előadásunkban a korszak három jelentősebb folyóiratának, A Hét, a Nyugat és a Napkelet című lapok keleti vonatkozású írásait vesszük számba, így különféle politikai vagy világnézeti irányokat követő szempontokból ismerkedhetünk meg a kor jelenségével. A Hét, az irodalmi és politikai képes folyóirat a megerősödő, haladó szellemű polgárság hetilapjaként jelent meg a hazai közéletben. A szerzők az aktuális társadalmi-politikai jelenségekről rendszeresen tudósítottak, az irodalmi, színházi és zenei élet eseményeiről is beszámoltak, valamint a magyar és a világirodalom legújabb remekeit egyaránt bemutatták olvasóiknak. A Nyugat folyóirat a polgárosodás és a magyar irodalom nyugati szintre emelését tűzte zászlajára: nagyon hamar A Hét vetélytársa lett, annak olvasótáborát maga mellé állította. A nagy háború idején az emberi értékek, a humánum mellett foglalt állást, az avantgárd mozgalomtól mindvégig következe- 13
tesen elhatárolódott. Az agráripari ország feudális gondolkodású, konzervatív középosztálya és annak nemzeti-konzervatív irodalmi folyóirata, a Napkelet kifejezetten károsnak ítélte meg a demokratikus hangvételű Nyugat befolyását. A Napkelet a városi úri középosztályhoz kívánt szólni, s hangvételében a konzervatív nemzeti értékrend közvetítését tekintette legfőbb feladatának. Mindhárom irodalmi folyóirat hűen tükrözte azt az élénk társadalmi pezsgést, ami a 20. század első felében jellemezte az országot, s ilyen olyan módon, vitathatatlanul megérintette őket a kelet varázsa. Hársvölgyi Virág Ébred-e már a kis gazdánk? avagy japán babák az Egészélet szigetén Nagy Laura Pintyő babái Kulcsszavak: játéktörténet, gödöllői művésztelep, életreform, ichimatsu japán baba, japán kultúra recepciója 1910-et írunk, amikor kíváncsi babasereg érdeklődik egy kislány szobája előtt. Ébred-e már a kis gazdánk? kérdezik. A babák és a játék mackó óvatosan, csak résnyire kukucskálnak be az ajtón, nem tudni, hogy kis gazdájuk szunyókál-e még, vagy már ébren van, és kezdődhet a játék. Az életre kelt babák, játékok vajon kire várnak olyan nagyon? A környezete által Pintyőnek becézett Nagy Laura Eszter (1904 2001) világába nyerünk most bepillantást, a magyarországi szecesszió bázisán, a gödöllői művésztelepen élő és alkotó művészházaspár, Nagy Sándor (1869 1950) és Kriesch Laura (1879 1966) munkáin keresztül. A művészek mindennapi életében csakúgy, mint művészi megnyilvánulásában egyaránt fontos szerepet játszó reformeszmék nyomán egy valóságos nyugalom szigete bontakozik ki előttünk a századfordulós Gödöllőn, ahol a közösség tagjai lakókörnyezetükkel harmonikus viszonyban élnek. Reform életvitelükben a testi-lelki egészség fő szempont: testedzéssel, reformétkezéssel, a testet szabaddá tévő, annak szabad mozgást engedő akkoriban szokatlan reformruházat viselésével élik mindennapjaikat, és reformszemléletben nevelik gyermekeiket, akiknek művészi nevelésére nagy gondot fordítanak, emellett a gyermekeket körülvevő tárgykultúrát is megújító szándékú vizuális formanyelvi mércéjükhöz igazítják. Az 1905-től Gödöllőn letelepedő művészházaspár akkor már egyéves kislánya, Pintyő olyan szellemi közegben nevelkedik, ami a gyermek köré szerveződik. Az őt ábrázoló képek segítségével kirajzolódik előttünk egy gyermekközpontú világ, melyben Gulliver kisaszszony központi helyet foglal el. Témánk szempontjából a kislányt körülvevő tárgyi környezet érdemel kiemelt figyelmet. Első látásra semmi szokatlant nem látunk a képeken, Pintyőt több alkalommal is játékai között találjuk, és úgy tűnik, a kislánynak van játéka bőven: a változatos babák, állatkák, faragott figurák és megannyi egyéb holmi között ő valóban egy gulliveri alak. Ha alaposabban szemügyre vesszük a képeket, feltűnik egy bizonyos babatípus, amely képről képre vándorol. A baba hol az ajtónál kukucskál, hol Pintyő közelében vagy épp az ablakpárkányon üldögél, olykor vitrinbe zárva zsúfolódik játéktársaival, vagy egy asztalon álldogál, míg Nagy Sándor születésnapján kisebb babahadsereg formájában vonul fel tizenkét apróság. Az említett babatípus nem más, mint az eredetileg ichimatsu baba néven ismert japán játék baba, így ezen a ponton érdemes egy kultúr- 14
történeti kitérőt tennünk a nevezett babatípus rövid ismertetésére, annak kereskedelemtörténeti vonatkozásaira, valamint a japán kultúra magyarországi recepciótörténetét is érintő kérdésekre. Balog Beáta Az életreform gyökerű reformöltözködés témájának megjelenése a Nő és Társadalom című folyóiratban. Kulcsszavak: életreform recepciója, ruházati reform, étkezési reform, intézményesülés, Nő és Társadalom folyóirat A részkutatás az életreform-mozgalom és a nőmozgalom kibontakozásának kezdeti időszakát vizsgálja. A szerző az áttekintett időszakban (1907 1913) a nők jogainak érvényesítését, a nők társadalmi aktivizálását támogató és a mozgalom különböző területeit fellendíteni kívánó, A Nő és a Társadalom című folyóirat életreformelemeit vizsgálja. Az online is elérhető folyóirat dokumentumelemzéssel került tanulmányozásra. A Nő és a Társadalom című havilap 1907 és 1913 között jelent meg, melynek működését két egyesület, a Feministák Egyesülete és a Nőtisztviselők Országos Egyesülete segítette és valósította meg. A működtetésben kiemelkedő szerepe volt a korabeli feminista nőmozgalom egy kiemelkedő alakjának, Bédy-Schwimmer Rózsának is. A folyóirat a hazánkban kibontakozó feminista törekvések időszakában volt életben, melyeknek a nemzetközi folyamatokba is sikerült integrálódniuk. A kutatás során érdekes és újszerű lehet annak a feltárása, hogy a 20. század elején kibontakozó életreform-mozgalom, mely többek között céljának tekintette, hogy a hétköznapi életet (a testre irányuló tevékenységek, mint az étkezést, öltözködést, sport) kellemessé, egészségessé, természetessé tegye miként nyilvánul meg egy kifejezetten nőknek szánt folyóiratban. Mennyire és milyen formában kapnak helyet a politikai témákat taglaló és a nők választójogaiért küzdő lapban a mindennapi élet főbb területei, mint például a ruhaviseletre, mozgásra vagy az étkezési szokásokra vonatkozó reformelképzelések. IV. Életreform, ének-zene és mozdulatművészet Balogh Janka Németh András Fejezetek az életreform titkos történetéből Gusto Gräser és a tánc Kulcsszavak: Monte Verità, Gusto Gräser, életreform, tánc, természetközeliség, hippi mozgalom, Naturmensch Az életreform-mozgalom egyik szellemi központja a svájci Ascona mellett alapított Monte Verità (Igazság Hegy) közössége, amelynek egyik szellemi atyja Gusto Gräser, költő, képző- 15
művész, pacifista mezítlábas-próféta, az életreform által vizionált új embertípus (humanista, vándorló, táncos) korabeli megtestesítője. Életét vándorprófétaként saját kézzel írott költeményeit árulva és előadásokat tartva Európa különböző országaiban töltötte, melynek során számos filozófussal, művésszel, társadalom- és pedagógiai reformerrel (Rudolf Steiner, Gustav Landauer, Erich Mühsam, Alois Riehl, Ernst Horneffer, Gustav Naumann, Ferdinand Avenarius, Friedrich Naumann Georg Kerschensteiner), továbbá a reformpedagógia és német ifjúsági mozgalmak (a Wandervogel Gustav Landauer és Gustav Wyneken, a Freideutschen Jugend Max Hodann, Jakob Feldner) számos jelentős képviselőjével került kapcsolatba. Tanítványai közé tartozott Hermann Hesse, Gerhart Hauptmann, akiknek több művében is szerepelt. A források korai követői közé sorolják Raymond Duncan amerikai táncost, költőt és életreformert is. Életmódja, tanításai és balabiott tánca hatott továbbá a mozdulatművészet további jelentős személyiségeire (Rudolf von Laban és Mary Wigman), valamint a dadaista művészkör tagjaira (Marcel Janco, Hans Arp, Sophie Taeuber-Arp, Hugo Ball), az amerikai modern tánc különböző irányzataira, majd később a hippimozgalomra is. Az előadás kitér annak életreform-vonatkozásaira, Gräser sokszínű életművének főbb fejezeteit tekinti át, bemutatja a kortárs alternatív mozgalmakra gyakorolt hatását, továbbá táncfelfogásának a modern európai és amerikai táncművészetre gyakorolt eddig ismeretlen recepcióját. Fenyves Márk Mizerák Katalin A német kifejező tánc a komplex előadóművészet és a tudomány szolgálatában Kulcsszavak: német kifejező tánc, életreform, filozófiai gyökerek, tudományos kapcsolatok A XX. század 30-as éveiben a német kifejező tánc, az új táncos fogalma, illetve a táncos világnézet jelentősen átalakította a szabadtánc műfajról (az amerikai modern tánc történetében) kialakult képet. Az individuum felszabadításán túl merészebb álmokat is megfogalmaztak a műfaj képviselői, amellyel igazi zoón politikonná (társadalmi lénnyé) válhattak Németország politikailag-ideológiailag megosztott világában. Táncfilozófiájukat felváltva kritizálták és felmagasztalták. Ennek ellenére erényeik közé sorolhatjuk, hogy definiálták a tudomány- és a művészetek szempontjából a táncművészetben rejlő lehetőségeket. Elemezték a táncos mozgás sajátosságait, és visszavezették a táncot az ősi gyökerekkel rendelkező komplex előadóművészet világába (Max Reinhard színházi reformja). Rudolf Laban alkotói közösségei, kommunái nem egyszerűen csak részei az életreformmozgalmaknak, hanem messze túl is mutattak ezeken. Egyfelől táptalaját adják a tánctudományi és táncelméleti alapkutatásoknak (kinetográfia, notáció, koreológia), másfelől az expresszionista német előadóművészeti hagyománynak, az új színpadi táncművészetnek. S ez utóbbi sikeresen szerepet vállalt a két világháború között a német, majd a tengerentúli színpadokon megfogalmazódó társadalomkritikában, s hozzásegítette a korabeli előadóművészeket (például: Mary Wigman, Jean Weidt, Harald Kreutzberg, Kurt Jooss), hogy megtalálják egyéni mozgásvilágukat, kifejező-rendszerüket és individualista pedagógiájukat, amely képviseli az úgynevezett német tánc karakterét. 16
Az alkotók táncfilozófiai, táncesztétikai, táncpedagógiai mondanivalója, a mozgás tökéletesítésébe vetett hite, nem utolsósorban tudományos megalapozottságú nézetei mégis előkelő helyet vívtak ki maguknak. (Jelentőségük, hatásuk a magyar mozdulatművészet bizonyos képviselőinek koreográfiai és táncpedagógiai elképzeléseiben is visszaköszönnek, hiszen a közös történelmi, politikai múlt árnyai hasonló kihívások és megoldási javaslatok elé állították őket.) A korabeli individualizációs törekvésekből fakadó reflektivitásuk mellett a konstruktivitás és a kooperativitás megvalósításában rejlett a legnagyobb potenciáljuk. A tömeg erejével szembeállított egyén magányosságának szimbolikus színpadra alkalmazása a társadalomkritika burkolt és egyetlen lehetősége volt akkoriban, amelynek értékét nem szabad lebecsülnünk. Az előadás a két világháború közötti német előadóművészekről kíván képet alkotni, akiknek munkássága egyáltalán nem mentes az egyéni megnyilatkozásoktól és kísérletektől. Fellépésük, tudományos és művészeti szerepvállalásuk azonban példaértékű a közösségi emlékezet számára egy csalóka napfény által beárnyékolt korszak szélsőséges ideológiai rendszerének ellenére is. Pethő Villő Fenyves Márk Művészet és közösség egy eszmény megvalósulása. Bárdos Lajos és Dienes Valéria közös alkotásai Kulcsszavak: életreform, mozdulatművészet, zeneművészet, közösségi művészet A zene és a tánc mint legősibb művészeti formák az emberiség hajnalától kezdve szorosan hozzátartoztak a közösségek életéhez. Egyrészt főszerepet játszottak a közösség szervezésében, másrészt megjelentek a mindennapokban, az ünnepeken és a vallási szertartásokhoz is szorosan kapcsolódtak. Ebben az időben ugyanazok voltak a zene és tánc előadói és nézői. Ez a 19. századra vált el egymástól, ekkorra a művészeteket élvező, befogadó nézők egy rendkívül passzív szerepbe kényszerültek. A 19 20. század fordulójától kezdve azonban megnőtt az igény arra, hogy az életreform-irányzatok mentén alakuló új közösségek az önkifejezés újabb formáival kísérletezve sajátos és aktív kapcsolatba kerüljenek a művészetekkel, megalkotva saját művészetüket visszatérjenek a művészetekkel való együttélés ősibb formáihoz. Nemcsak passzív befogadóként, hanem aktív résztvevőként vegyenek részt a művészeti produkciókban, így az önkifejezésnek újabb felületei jelentek meg a hétköznapi ember számára is, gondoljunk a tánc- és mozdulatművészet 20. században megjelenő irányzataira, a német ifjúsági zenei mozgalom vagy a magyar Éneklő Ifjúság törekvéseire Ezen mozgalmak programjai között vannak olyanok, melyekhez előtanulmányok nélkül lehet csatlakozni, ilyen például a Fritz Jöde-féle Nyilvános Énekórák, de találunk olyanokat is, amelyek produkcióiban csak a képzésben részesült beavatottak vehettek részt, például az Éneklő Ifjúság mozgalom vagy az Orkesztikai Iskola. Az utóbbi csoportba tartoznak Dienes Valéria és Bárdos Lajos közös alkotási, a misztériumjátékok is, melyek a két alkotóközösség, a mozdulatkórus és az éneklő kórus közösségi művészetét teremtik meg. A misztériumjátékokban nemcsak a zene és tánc művészetének megújítását láthatjuk, de megújul a művészeti ágakhoz kötődő pedagógia és a katolikus valláshoz köthető szertartás is. 17
Sófalvi Emese A mi dalaink-mozgalom kibontakozása az erdélyi ifjúsági sajtó tükrében (1923 1947) Kulcsszavak: erdélyi dalosmozgalom, életreformhatások, nemzeti gyökerek Az erdélyi dalosmozgalom története természetes párhuzama a Magyarországon az 1920-as évektől a Kodály Zoltán iniciatívájából született és munkássága köré épülő, a zenei köznevelés és a kóruskultúra eszményét újjáteremtő törekvéseknek. Összefüggései az anyaországi művészeti és ifjúsági eseményekkel több ponton is megfeleltethetők úgy a Kodály-tanítványok aktív jelenléte, a Bartók Kodály-kultusz, az ifjúsági dalosünnepek, mint a zenei kultúra népi alapokon való felépítése és nemzeti megmaradás/újjászületés eszméjének összekapcsolása szintjén. Az előadás a magyar anyanyelvű erdélyi általános és főiskolás diákok, az Éneklő Ifjúság-mozgalom célközönsége számára az 1923 1947 közötti időszakban leginkább hozzáférhető sajtótermékek (Ifjú Erdély, Erdélyi Fiatalok) és önálló kiadványok (A mi dalaink, A kolozsvári Tanítóképző évkönyvei) elemzését vállalja. Az 1930-as évek erdélyi ifjúsága a kisebbségi lét kihívásaira is válaszolt a dalosmozgalom népdaléneklő, a parasztzenéről publikáló vagy újfajta kóruskultúrát teremtő tevékenységeivel. Az úgynevezett falumunkához is szervesen kapcsolódó mozgalom zenei vezéregyéniségei, Domokos Pál Péter és Nagy István karnagyok, ifj. Szabó Géza zongoraművész, valamint A mi dalaink szerkesztői, Bereczki Sándor és Szöllősy András szövegei alapján jól rekonstruálható az Éneklő Erdélyi Ifjúság-nemzedék felnőtté válásának folyamata. A sajátos jegyekkel bíró dalosmozgalom az országhatár-változások ellenére talán éppen a politikai helyzetre adott válaszként 1946-ra az Éneklő Magyarország mintájára az Éneklő Erdély ideálját is megteremtette. V. Életreform-pedagógiai reformok Mikonya György Az Új Iskola és az életreform Kulcsszavak: reformpedagógia, Új nevelés Világligája, életreformelemek hatékony pedagógiai rendszerré szervezése Az új iskola mozgalom lényegében olyan gyűjtőfogalomnak tekinthető, amelyik a sokféle életreformelemeket is tartalmazó pedagógiai irányokat fogja össze. Ezek közül a legismertebb a reformpedagógia, de jelen van a radikális változásokat követelő anarchista irányzat (Mikonya, 2009), a személyiségpedagógia, a munkaiskola koncepció, az állampolgári nevelést előtérbe helyező irányzat és a pedagógiai naturalizmus is. A reformpedagógia mellett fontos a Wilhelm Dilthey által művelt szellemtudományi megközelítés és H. Bergson intuícióelméletének integrálása, különös tekintettel az irodalom- és történelemtanítás me- 18
todikai megújítására vonatkozóan. Az új kezdeményezések közös jellemzője a korszerűtlen, elmaradott viszonyok és a felgyorsult fejlődés megváltozott szükségletei közötti feszültség csökkentése. Az egyre terebélyesedő mozgalom összefogása és tevékenységének koordinálása céljából a svájci Adolphe Ferriere létrehozta az Új Iskolák Nemzetközi Hivatalát, ami 1921-ben New Education Fellowship (Új nevelés Világligája) elnevezéssel világszervezetté alakult. Magyarországon Domokos Lászlóné Új Iskolája (működött 1915 1949 között) és a Nemesné Müller Márta által alapított Családi Iskola (működött 1915 1943 között) kapcsolódik sajátosan a magyar viszonyokhoz alkalmazkodva ezekhez a nemzetközi törekvésekhez. A sajátos alkalmazkodás azt jelenti, hogy nem lehet egy az egyben átvenni a külföldi módszereket, ilyen például Decrolytól a globális olvasás hanem ezt a magyar nyelv és a hazai kutatási előzményektől függően módosítják. A tanulmány a következő életreformelemek részletező bemutatásával foglalkozik: a gyermeklélektani megközelítés eredményei, a gyermeki fejlődés ritmusához való alkalmazkodás, a gyermeki érdeklődés és a spontaneitás kapcsolata, a holisztikus szemlélet érvényesülése a tantárgyi rendszerben, a játék és a játékosság az életöröm felélesztése és fenntartása, az individualizáció megjelenési formái, az új típusú nevelővel szembeni követelmények és az időkeretek átalakítása. Az Új Iskola működésnek eredményességét számos növendékének későbbi karrierje is bizonyítja. Pedagógiai gyakorlata valamiféle búvópatakként szórványosan volt jelen a hazai pedagógiai gondolkodásban és a jóval később megnyíló alternatív iskolákban talált folytatókra. Pirka Veronika Pedagógiai és életreformelemek A Jövő Útjain című pedagógiai folyóiratban, az 1930-as években Kulcsszavak: életreform, reformpedagógia, gyermek, család, intézményes nevelés A pedagógiai szaksajtó vizsgálata a magyar neveléstörténetben a 20. század végére és a 21. század elejére bontakozott ki. A neveléstörténetben különböző tematikai csomópontokhoz kapcsolódva használták elsődleges forrásként a pedagógiai folyóiratokat. Az előadás A Jövő Útjain című folyóiratban megjelenő, az életreform-mozgalmakhoz kapcsolódó pedagógiai reformelemeket mutatja be, azokat, amelyek megjelentek a gyermeknevelés kapcsán a családi és intézményes nevelésben. A szaksajtó elemzése során arra voltam kíváncsi, milyen, az életreform-mozgalmakhoz kapcsolódó pedagógia reformelemek jelennek meg a hasábjain? Melyik életreform-megnyilvánulás típusába sorolhatóak be az elemek? Mi jellemzi a vizsgált elemeket? A kutatás szekunder forrásként használja fel Kerbs és Reucke (1998), a Németh, Mikonya és Skiera (2005; 2006) által szerkesztett tanulmányköteteket, illetve az életreform és reformpedagógia témáját tovább bővítő köteteket (Németh és Pirka, 2013; Németh, Pukánszky és Pirka, 2014). Elsődleges forrásként pedig A Jövő útjain című pedagógiai folyóiratot. A forrás- és tartalomelemzés kutatási módszereinek felhasználásával az előadás a gyermek családi és intézményes nevelésében megjelenő életreform- és reformpedagógiai elemek közül a folyóiratban az ökológiai típusú megnyilvánulási formák közül a reformintézmények megjelenését és működését, az erdei iskola témáját, az iskola- és óvodaépület átalakítását, a lakáskultúra átalakulását mutatja be. 19
Földesi Renáta Pető András és a Heilkunst Kulcsszavak: Pető András, életreform, természetes gyógyeljárások, Heilkunst Pető András életéből és történetéből számos metszet készíthető, számos összefüggés vázolható fel. Előadásomban munkásságának azt a szeletét mutatom be, amely a konduktív nevelés kidolgozása előtti élet- és munkaszakaszához kapcsolódik, bár nem választható el magától a konduktív neveléstől sem, hiszen Pető módszere ebből táplálkozott, ebből nyert inspirációt. Idén, halálának 50. évfordulóján még mindig nagyon keveset tudunk életéről, különösen arról a majd harminc évről, melyet német nyelvterületen, orvosként töltött. Munkám célja ezért, hogy az életreform kontextusába helyezve értelmezzem, értelmezhetővé tegyem Pető bécsi éveit. Pető Andrásnak a terápiával kapcsolatosan óriási tapasztalata volt. Sok esetben elfeledett, más esetben a legújabb megoldásokat, illetőleg ismereteket alkalmazta. Gyógyítói-nevelői munkásságában markánsan jelentek meg azok a gondolatok, melyek a 20-as, 30- as évek gyógyászatában mint természetes eljárások szerepeltek. Pető írásaiban szintetizálta, praxisában használta a természetes megközelítéseket az általa vezetett intézményekben speciális, komplex terápiát alkalmazott a 20. század első harmadában. Foglalkoztatta az ember egészlegessége, a betegségek és gyógyításuk természete, a kozmoszból levezetett természetes gyógyeljárások, a gyógyulási és gyógyítási akarat. A reménytelen eseteket kereste, mert állította, hogy a reménytelen mint fogalom a kor szellemétől függ. Pető különc, különleges orvosnak számított az 50-es, 60-as évek magyar kórházi viszonyai között, de nem számított annak a 20-as, 30-as évek Bécsében. A világ és a világrend változása két évtized leforgása alatt olyan átalakulást hozott a társadalmak és az egyének életébe, melyek szerencsésebb helyeken egy időre elcsendesítették, kevésbé szerencsés helyeken hosszú évekre eltüntették a hivatást, amelyet Heilkunstnak hívtak. A tudás azonban nem tűnt el, Pető példájából, életművéből látható, hogy fenn tudott maradni bújtatott, meg nem nevezett formában a praxisban, arra várva, hogy újból összeállhasson azzá, ami: a teljesség művészetévé. VI. Az Elméleti-Történeti Doktori Program kutatási eredményei Balogh Brigitta A megtestesült szellem. Az egész ember újrafelfedezése Hegel antropológiájában Kulcsszavak: filozófia, antropológia, Hegel A kortárs, különösen pedig a 20. századi filozófia antropológiai jellegű kérdésfeltevéseiben visszatérő, hangsúlyos elem az ember testi mivoltának tematizálása, úgyszólván újrafelfedezése az elméleti önértelmezés számára. Annál is inkább fontos momentum ez, mert az 20
emberi lény testi mivolta szinte kezdettől fogva úgyszólván az európai önértelmezés peremvidékén helyezkedett el, s nemcsak a kereszténység elterjedését követően, de már az antik platonizmusban is. Ezért is könnyű figyelmen kívül hagyni, hogy az ember testi mivoltával való számvetés mégsem előzmények nélküli az európai elméletalkotásban. Előadásomban egy olyan 19. századi antropológia elemzésére és értékelésére vállalkozom, amely nemcsak hogy számol az ember testi lény mivoltával, hanem úgy tekinti az embert, mint akinek testi, értelmi, érzelmi és szellemi létezése egyazon egészleges valóság különböző aspektusait képezik. Ez az egészlegesség azonban nem eleve adott, hanem megteremtésre vár, s ebben az értelemben örök emberi és ezzel pedagógiai feladatnak is mutatkozik. Kiss Hajnal Carl Rogers személyközpontú pedagógiájának hatása Kulcsszavak: C. R. Rogers, személyközpontú pedagógia, könyvtárhasználati statisztika, reformpedagógia, nemzetközi recepció Jelen előadás célja, hogy bemutassa Carl R. Rogers személyközpontú pedagógiai nézeteinek recepcióját a német, amerikai és a magyar pedagógiában. A humanisztikus pszichológia, a személyiségközpontú pedagógia alapítója az önfejlesztést állította középpontba, és jelentős hatást gyakorolt a pszichológiára, pedagógiára és általában az életvezetést támogató tudományterületekre. Az előadás kitér Rogers hazai olvasottságára az SHL-könyvek könyvtári kölcsönzési és vásárlási adatainak vizsgálatával. A vizsgálat négy adatcsoport elemzésén alapult, amelyben részt vett az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, a Fővárosi Szabó Ervin Központi Könyvtár, három egyetemi könyvtár és az Edge 2000 Kiadó. A kölcsönzési és vásárlási mutatókat százalékban elemeztük. Az elemzés elméleti hátterét a személyközpontú oktatás meghatározása, a személyközpontú oktatás recepciójának tömör oktatáspolitikai háttere, a könyvtárhasználók sajátosságainak és az elemzett könyvek bemutatása nyújtja. Konklúzióként megállapítottuk, hogy mind a könyvtárak, mind pedig az Edge 2000 adatai szerint az olvasók körében a Valakivé válni című kiadvány a legnépszerűbb, miközben az ELTE PPK-n a Tanulás szabadsága Magyarországon című könyv áll az első helyen. Három SHL-kötet osztozik a második helyen. Elmondható, hogy az SHL-könyvek jelentős olvasói közönségre tettek szert a vizsgált 2003 és 2014 közötti időszakban. 21
Szeivolt Katalin Kortársított gyakorlati-művészetpedagógia az iskolában Kulcsszavak: rajz és vizuális kultúra, teleportált kortárs művészeti gondolkodás, kortársított iskolai környezet, módszerek és jó gyakorlatok a kortárs művészet jegyében A művészet nélkülözhetetlen, csak tudnám, hogy mihez? (Cocteau) Mi a művészet? Mit jelent számunkra a kortárs művészet, és mit jelent a pedagógusnak és a diáknak? Egy biztos: a tanár és tanítványai kortársak. A kortársítás ebben a kontextusban egy művészetpedagógiai kezdeményezés, amely tudatosítja gyakorlati példákon keresztül is a jelenlevést a kortárs környezetben elsősorban a képzőművészet területén. Életmódkísérletként is értelmezhető hasonlóan az Owatonna projekthez, amely közművelődési akcióvá teljesedett ki az Egyesült Államok egyik kisvárosában, bebizonyítva azt, hogy a művészet nélkülözhetetlen az élet minden területén. Az iskolai bemutatásra alkalmasnak tartott korszakok sora a romantikával s a 20. századi realizmussal véget ér. Európában csakúgy, mint az Egyesült Államokban a tanuló úgy fejezi be iskolai művészettörténeti és vizuáliskultúra-tanulmányait, hogy egy szót sem hall kora művészetéről. Herbert Read művészettörténész szerint a művészettörténész feladata, hogy felismerje és értelmezze a képi nyelv szabályait, a művészetpedagógusnak pedig közvetítenie kell őket. Girard a kultúra átadását tartja elsődlegesnek. A kortárs magyar művészetpedagógusok menynyire vállalják fel ezt a közvetítő szerepet, vagy valamilyen más szerepben vannak? Milyen a mai magyar művészeti nevelés presztízse a közoktatásban, egyáltalán létezhet-e ez az előbb említett közvetítő szerep? Ezen kérdések megválaszolására tett kísérletemben konkrét példák bemutatásán kerül sor. Előadásom olyan képzőművészeti feladatok részletes leírását tartalmazza és szemlélteti, amelyek szoros összefüggésben állnak a nemzetközi kortárs művészettel. Ezek a feladatok kipróbált (45 perces tanórára tervezett) gyakorlatok képzőművészeti műhelyekben, múzeumpedagógiai foglalkozásokon, a rajz és vizuális kultúra tantárgy óráinak keretén belül. A feladatok a művészet felszabadító, intuitív erejét közvetítik az alkotási folyamatban résztvevőknek az interdiszciplináris pedagógiai gondolkodás jegyében. Konkrét kortárs képzőművészeti példákból kiindulva egy lehetséges mód(szer) kínálkozik a kortárs művészeti múzeumokból teleportált művészek és műveik értelmezésére: a művészek gondolkodásmódjának megismerésére, megéreztetésére gyakorlati úton közben alkotó gondolkodóvá válva. Hangsúlyozott szándékom, hogy a rajz és vizuális kultúra tantárgy túllépve a mai magyar oktatásban betöltött funkcióján univerzális szerephez jusson az oktatásban. Ennek értelmében olyan területek bevonására kerül sor, mint az emberi kapcsolatok (szerelem, szex, barátság, kommunikáció), erőszak (a hatalom kezelése, bántalmazás, média). Drog (prevenció és függőségek/internet), újszerű tehetséggondozás mindenkinek, pályaorientáció és integráció. Kitérek a kreatív klíma fontosságára, az élő kortárs képzőművészeti attitűd és környezetkultúra kialakítási folyamatára és fenntartására annak intézményesített változatára a kortársított iskolai közegben. 22