NÉGY KÜLÖNBÖZŐ ÖSSZETÉTELŰ TÁP ALKALMAZÁSÁNAK HATÁSA A BARRAMUNDI (Lates calcarifer) TERMELÉSI MUTATÓIRA THE EFFECTS OF FOUR TYPES OF ARTIFICIAL FEED WITH DIFFERENT COMPOSITIONS ON PRODUCTION PARAMETERS OF BARRAMUNDI (Lates calcarifer) FELEDI Tibor, LENGYEL Svetlana, RÓNYAI András Halászati és Öntözési Kutatóintézet, H-5541 Szarvas, Anna-liget 8. e-mail: feledit@haki.hu Összefoglalás A barramundi egy Délkelet-Ázsiában őshonos sügérféle, amely kiváló húsminőségének, szálkamentességének, valamint igen kedvező növekedésének és húskihozatalának köszönhetően a csendes-óceáni térség akvakultúrájának egyik kiemelt jelentőségű faja. A barramundi és mellette a vörös árnyékhal (Scienops ocellatus) termelési technológiájának fejlesztésével hazánkban a Barra-09 elnevezésű pályázat keretében megalakult konzorcium foglalkozik. A pályázati célkitűzések a nevezett fajok teljes ciklusú termelési technológiájának kidolgozására irányulnak, melyeken belül a Halászati és Öntözési Kutatóintézet egyik kiemelt feladata a takarmányozási technológia kidolgozása, ill. továbbfejlesztése. Jelen munkánkban négy, közel azonos emészthető energiatartalmú, de különböző fehérje--emészthető energia arányú, kereskedelmi forgalomban kapható táp (Aller aqua,, Aqua Garant, Skretting Optiline) termelési mutatókban jelentkező hatékonyságát hasonlítottuk össze a barramundi nevelése során. Eredményeink alapján az Aller aqua és az Aqua Bio táppal takarmányozott csoportok növekedése és takarmányhasznosítása szignifikánsan jobbnak bizonyult a másik két csoporténál. Summary Barramundi is a perciform fish indigenous to South-East Asia. Due to its excellent quality, boneless flesh and very favourable growth and dressing yield characteristics, it is one of the determining fishes of the aquaculture of the Pacific region. Development of the rearing technology of barramundi and red drum in Hungary is currently done by the project consortium of the Barra 09 Project. The aim of the project is to develop the whole scale production technology of the mentioned fish species. Within the consortium, one of the main tasks of Research Institute for Fisheries, Aquaculture and Irrigation is the development of the feeding technology of barramundi. In our experiment the efficiency of four commercially available feeds (Aller aqua,, Aqua Garant, Skretting optiline) with about the same digestible energy content but different protein : digestible energy ratio was compared during the rearing of barramundi. Based on our results, the growth and feed utilisation of groups fed with Aller aqua and feeds was found to be significantly better than the other two groups. Kulcsszavak: barramundi, takarmányozás, fehérje-emészthető energia arány, növekedés, termelési paraméterek Keywords: barramundi, nutrition, protein-digestive energy ratio, growth, production parameters Bevezetés A hagyományos tógazdasági polikultúrában termelt halfajok mellett egyre inkább növekszik a fogyasztói igény azon fajok iránt, amelyek ízletes, kiváló minőségű és szálkamentes húst adnak. Az ilyen értékes fajok - mint pl. a barramundi - költséghatékony
termelése elsősorban víztakarékos, zárt intenzív rendszerekben valósítható meg, ahol a környezeti paraméterek a hal számára optimális értékeken belül tarthatóak. A barramundi a sügéralakúak rendjének tagja, széles körben elterjedt, nagytestű ragadozó halfaj a csendes-óceáni térségben (Katersky és Carter, 2007). A faj katadróm életmódú (Milton és Chenery, 2001), a 20-30 C hőmérsékleti tartományon belül, életszakasztól függően édes (kifejlett egyed) vagy tengervízben (ivadék) él. A víz só-koncentrációját széles tartományban elviseli (Schipp et al., 2007). Sajátossága továbbá, hogy protandrikus hermafrodita (Balston, 2009), azaz a halak tejesként válnak ivaréretté, és csak később alakulnak át ikrás egyeddé. A barramundi népszerűségét elsősorban kiváló húsminőségének, szálkamentességének, valamint igen kedvező növekedésének és húskihozatalának köszönheti. A piaci méretet, amely 350-500 g (adaghal) vagy 3kg (filé), meglehetősen hamar, 6 illetve 12 hónap alatt éri el (Matthew, 2009). A különböző környezeti tényezőkkel és a termelés-technológiai elemekkel szemben igen ellenálló, a magas népesítési sűrűséget (Katersky és Carter, 2005) és a gyakori válogatást egyaránt tolerálja. Az ivadéknál idősebb korosztályok nevelése sós, félsós és édesvízben egyaránt lehetséges. Ennek következtében termelésére alkalmasak lehetnek egyes felszín alatti, magas sótartalmú termálvizek is (Volvich és Appelbaum, 2001), melyek készlete hazánkban igen bőségesen áll rendelkezésre. A faj akvakultúrás termelése döntően száraz tápokra alapozott. Az általánosan elfogadott takarmányozási gyakorlat szerint a lárvanevelés során a táplálkozás megkezdésétől számított 12 napig kerekesférget (Rotatoria), ezt követően 9 napig sórákot (Artemiát) fogyaszt, majd 21 napot követően válthatunk át száraz tápokra (Curnow et al., 2006). Hazai akvakultúrás termelésünk és kutatási tevékenységünk számára is a barramundi teljesen új jövevény, és termelése európai viszonylatban is csak rövid múltra tekint vissza. A faj zárt rendszerekbe történő telepítése tudományos és gazdasági célokat egyaránt szolgál. Az NKTH által támogatott Nemzeti Technológia Program (BARRA_09, azonosító: TECH_09-A3-2009-0235) pályázat keretében a Jászkiséri Halas Kft. vezetésével, a Halászati és Öntözési Kutatóintézet (HAKI), a Debreceni Egyetem Agrár és Műszaki Tudományok Centruma, a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszéke, valamint az UNIO Seafood Kft. részvételével folynak a faj hazai termelésének megalapozását, ill. bevezetését célzó vizsgálatok. A HAKI feladatai közé tartozik többek között a barramundi takarmányozási technológiájának fejlesztése, ezen belül a faj számára optimális, speciális nevelőtápok receptúrájának kifejlesztése is. Jelen munkánkban összehasonlítottuk négy közel azonos emészthető energiatartalmú, de különböző fehérje emészthető energia arányú, kereskedelmi forgalomban kapható táp hatékonyságát a barramundi nevelése során, amely a későbbiekben elvégzendő feladataink előkísérletének tekinthető. Anyag és módszer A 35 napos kísérletben az egyes tápokat (1. táblázat) háromszoros ismétlésben etettük a 20-20 db 99,3±3,07 g átlagtömegű halakból kialakított csoportokkal. Az egyes csoportok 250 L víztérfogatú medencéit 28,1±0,2 o C hőmérsékletű recirkuláltatott vízzel tápláltuk, óránkénti 2x-es vízcserét biztosítva. A nyolcnaponkénti tömegmérések alapján korrigált napi tápmennyiséget a metabolikus testtömeg 1,2 %-nak megfelelően számítottuk és 12 órás lejárati idejű szalagos automataetetőkkel adagoltuk.
1. táblázat. A kísérleti tápok jellemzői Csoportkód Aller Aqua Aqua Garant Skretting Optiline Táptípus Aller Aqua 488 Aqua Garant: Aqua 1642 Gyártó cég Aller Aqua, Aller Garant-Tiernahrung Polska, Goulb- GmBH, Werk Dobrzyn, Poland Aschach, Austria Skretting Optiline 2P EXP Hendrix Spa, Mozzecane, Italy Joösen-Luyckx, Turnhout, Belgioum Em. en. (MJ/kg) 18,4 18,5 18,3 18,2 mg fehéje/kj em.energia 29,35 22,70 22,95 24,73 Méret (mm) 3 4 4 4,5 Beltartalom (%) Fehérje 54 42 42 45 Zsír 12 16 22 18 Rost 1,2 3 3 2 Hamu 10,3 6,5 0,8 8,5 P 1,5 1 0,8 1,2 Na + 0,3 0,2 5 g/kg Ca 2+ 1,1 0,7 15 g/kg A kísérlet végén az össztömeg mérése mellett egyedi tömeg és hosszméréseket is végeztünk. A tápoknak az elért átlagtömegre (w t ), a napi növekedési sebességre (SGR = 100 (ln w t - ln w 0 ) t -1 ), a takarmány-együtthatóra (FCR = F x [W t -W 0 ] -1 ), valamint a kondíció-faktorra (K = 100 x [w t x l t -3 ]) gyakorolt hatását egytényezős varianciaanalízis (SPSS 13.0, one-way ANOVA) segítségével mutattuk ki. (Az egyenletekben w t : záró átlagtömeg, w 0 : induló átlagtömeg, t: a kísérleti napok száma, F: a feletetett takarmány mennyisége, W 0 és W t : a halak indulási és záró összes tömege, l t : befejező egyedi testhossz.) A páronkénti összehasonlítást LSD teszt (SPSS 13.0) segítségével végeztük. Eredmények és értékelés A zárt rendszerben történő, intenzív halnevelés egyik kulcsfontosságú kérdése a takarmányozás. A nevelési költségek több mint fele ennek a technológiai elemnek köszönhető, ezért nagyon fontos, hogy az alkalmazott takarmány mind összetételében, mind adagolásában a lehető legjobban megfeleljen a halak igényeinek, az optimális növekedési ütem, kondíció és a termelési gazdaságosság elérése érdekében. Az egyes csoportok növekedési ütemét az 1. ábrán tüntettük fel. A teljes kísérleti időszak alatt az Aller aqua és az csoportok testtömeg értékei meghaladták a másik két csoportét.
155 Testtömeg (g) Aller aqua Aqua Garant 145 Skretting Optiline 135 125 115 105 95 Napok 0 9 17 25 35 1. ábra. A barramundi növekedése különböző tápok alkalmazása mellett. Az Aller aqua és az csoportok tömeggyarapodása és takarmányhasznosítása szignifikánsan jobbnak bizonyult a másik két csoporténál, azonban a kondíciófaktor tekintetében nem sikerült szignifikáns különbséget kimutatnunk. A magasabb fehérjetartalmú tápok jobb termelési mutatókat eredményeztek. Az alacsonyabb fehérje-emészthető energia arányú takarmányokkal etetett halak értékei elmaradtak a másik két csoportétól. 2. táblázat: A kísérleti halak növekedése és takarmány-hasznosítása a 35 napos etetés után. w Tápok t SGR FCR K (g) (%/nap) (g/g) (%) Aller Aqua 151,6 ± 0,28 ac 1,26 ± 0,11 a 1,07 ± 0,07 a 1,32 ± 0,02 a Aqua Garant 141,95 ± 7,28 b 1,07 ± 0,07 b 1,28 ± 0,08 b 1,30 ± 0,02 a Skretting optiline 146 ± 2,40 ab 1,08 ± 0,03 b 1,26 ± 0,04 b 1,23 ± 0,10 a 153,13 ± 2,15 c 1,23 ± 0,06 a 1,09 ± 0,07 a 1,30 ± 0,08 a A takarmánykomponensek közül a hal számára hasznosítható energiát főként a fehérjék és a lipidek, kisebb mértékben a szénhidrátok biztosítják (Glencross, 2004). A barramundi esetében a takarmány emészthető energiatartalmának 68%-a hasznosulhat a faj számára optimális 28-29 C-os hőmérsékleten (Lupatsch, 2003). A halak testtömegének gyarapodásával növekszik az energiaigényük is, így a növekedéssel párhuzamosan szükséges a tápok emészthető energiatartalmának növelése (Glencross, 2003). Ennek megfelelően egy kisebb méretű (<200 g) barramundi takarmányozásához javasolt táp emészthető energiatartalma 15 kj/g (50% nyers fehérje, 14% nyers zsír), míg a nagyobbaknak (>200 g) már közepes emészthető energiatartalmú 17 kj/g (46% nyers fehérje, 20% nyers zsír) táp ajánlott (Glencross, 2006). Jelen kísérletünkben közel azonos, az említetteknél magasabb emészthető energiatartalmú (18,2-18,5 kj/g) takarmányokat hasonlítottunk össze, így
esetünkben csupán a fehérje-emészthető energia arány értékeinek összehasonlítása után vonhatunk le következtetéseket. Alacsonyabb hőmérsékleten (20-22 C) a magasabb (kb. 19 kj/g) emészthető energiatartalmú nevelőtápok alkalmazása bizonyult eredményesebbnek (Williams et al., 2006). Williams és munkatársai (2003) szerint egy hasonló testtömegű (80 g) barramundi optimális növekedéséhez szükséges táp fehérjetartama 60%, míg lipidtartalma 18%, amely megállapítást a kísérleti adataink is alátámasztottak. A magasabb (45%) fehérjetartalom és a 18% zsírtartalom () a mi vizsgálatunk esetében is hatékonyabb növekedést eredményezett. Az alacsonyabb fehérjetartalmú táp mind magasabb (22%), mind alacsonyabb (16%) zsírtartalommal kombinálva, egyaránt gyengébb termelési értékeket produkált. A kísérleti eredmények alapján javasolható tehát a barramundi ezen korosztályának a 45% feletti fehérjetartalmú és 25 mg fehérje emészthető energia arány körüli tápok alkalmazása. Köszönetnyilvánítás A kísérlet a Barra_09 (TECH_09-A3-2009-0235) projekt támogatásával valósult meg. Irodalomjegyzék Balston, J., 2009. An analysis of the impacts of long-term climate variability on the commercial barramundi (Lates calcarifer) fishery of north-east Queensland, Australia. Fisheries Research 99, 83 89. Curnow, J., King, J., Bosmans, J., Kolkovski, S., 2006. The effect of reduced Artemia and rotifer use facilitated by a new microdiet in the rearing of barramundi (Lates calcarifer) (BLOCH) larvae larvae. Aquaculture Nutrition 12. 247 255. Glencross, B.D. 2003. Can modeling assist with the determination of nutrient requirements in fish diet? In: FRDC Aquaculture Nutrition Subprogram Annual Workshop (R.J. van Barneveld Ed.). 29 th May 2003, Fremantle, WA, Australia. Glencross, B.D. 2004. The nutritional management of barramundi. Fisheries Research Contract Report NO. 8, 2004. Fisheries Research Division WA, Australia. p. 40 Glencross, B.D. 2006. The nutritional management of barramundi, Lates calcarifer- a review. Aquaculture Nutrition, 12: 291-309. Katersky, R. S., Carter, C. G., 2005. Growth efficiency of juvenile barramundi, Lates calcarifer, at high temperatures. Aquaculture 250, 775-780. Katersky, R. S., Carter, C. G., 2007. A preliminary study on growth and protein synthesis of juvenile barramundi, Lates calcarifer at different temperatures. Aquaculture 267, 157 164. Lupatsch, I. 2003. Israeli study examines feeding regimes for Asian seabass grown at high temperatures. Global Aquaculture Advocate 12: 62-63. Matthew, G., 2009. Taxonomy, identification and biology of Seabass (Lates calcarifer). http://eprints.cmfri.org.in/6062/1/7._gra.pdf Milton, D. A., Chenery, S. R., 2001. Sources and uptake of trace metals in otoliths juvenile barramundi (Lates calcarifer). Journal of Experimental Marine Biology and Ecology 264, 47 65. Schipp G., Bosmans J., Humphrey J. 2007. Barramundi Farming Handbook. Department of Primary Indsutry, Fisheries and Mines, Northern Territory, Australia p. 80. Volvich, L., Appelbaum, S., 2001. Lenght to weight relationship of Sea Bass Lates calcarifer (BLOCH) reared in a closed recirculating system. The Israeli Journal of Aquaculture Bamidgeh 53. (3-4) 158-163. Williams, K.C., Barlow, C.G., Rodgers, L., Hockings, I., Agcopra, C., Ruscoe, I. 2003. Asian seabass Lates calcarifer perform well when fed pellet diets high in protein and lipid. Aquaculture, 225: 191-206. Williams, K.C., Barlow, C.G., Rodgers, L., Agcopra, C. 2006. Dietary composition manipulation to enhance the performance of juvenile barramundi (Lates calcarifer Bloch) reared in cool water. Aquaculture Research, 37: 914-927.