CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK, GYERMEK- ÉS PARTNERBÁNTALMAZÁS /ELŐADÁS GYERMEKVÉDELEM TERÜLETÉN DOLGOZÓ SZAKEMBEREKNEK/ KÉSZÍTETTE: SZABÓ MÓNIKA GYERMEK-ÉS IFJÚSÁGVÉDELMI KOORDINÁTOR KÉSZÜLT: 2007. MÁRCIUS 29.
Tartalomjegyzék I. Bevezető 4. oldal 1. Unicef jelentés (2003.) 4. oldal 2. Hazai statisztika mutatók (2004) 5. oldal 3. Gondolatébresztő (Elisa története) 5. oldal II. Fogalmak, meghatározások 6. oldal 1. A gyerm ekbántalm azás és a gyerm ek veszélyeztetettségének kapcsolata 7.oldal 1.1. Veszélyeztetés 7.oldal 2. Elhanyagolás 7. oldal 2.1. Érzelmi elhanyagolás 7. oldal 2.2. Fizikai elhanyagolás 7. oldal 2.3. Oktatási-nevelési elhanyagolás 7. oldal 3. Gyermekbántalmazás 8. oldal 3.1. Családon belüli erőszak 8. oldal 3.2. Családon kívüli abúzus 8. oldal 3.3. Érzelmi bántalmazás 9. oldal 3.4. Fizikai bántalmazás 9. oldal 3.4.1. Rázás 10. oldal 3.4.2. Lágyrész zúzódások 10. oldal 3.4.3. Belszervi sérülések 10. oldal 3.4.4. Törések 10. oldal 3.4.5. Égés 10. oldal 3.4.6. Fojtogatás 11. oldal 3.4.7. Münchausen szindróma 11. oldal 3.5. Szexuális abúzus 11. oldal 3.6. WHO definíció 12. oldal 3.7. Gyermekbántalmazás különleges esetei 12. oldal 3.8. A bántalmazás, elhanyagolás háttere, okai, körülményei 12. oldal 3.9. Bántalmazott gyermek szimptómái 14. oldal 3.10. A családon belüli erőszak lehetőségét növelő rizikófaktorok 14. oldal 4. Partnerbántalmazás 15. oldal 4.1. Az érzelmi bántalmazás megnyilvánulási formái 16. oldal 4.1.1. Elszigetelés, elmagányosítás 16. oldal 4.1.2. Mozgásszabadság és a cselekvési szabadság korlátozása 17. oldal 2
4.1.3. Pénzzel kapcsolatos visszaélés 17. oldal 4.1.4. Állandó kritizálás, gúnyolás, sértegetés 17. oldal 4.1.5. A megalázás nem szóbeli formái 17. oldal 4.1.6. Bizonytalanságban tartás 17. oldal 4.1.7. Tárgyak rongálása, állatok bántalmazása 18. oldal 4.1.8. Fenyegetés 18. oldal 4.1.9. Zaklatás 18. oldal 5. A fizikai bántalmazás megnyilvánulási formái 18. oldal 5.1. Bántalmazott nők tünetcsoportja 18. oldal 5.1.1. Zsuzsanna története 19. oldal 6. A partner bántalmazás rizikófaktorai 20. oldal III. Megelőzés, felismerés és beavatkozás 21. oldal 1. Feladatok bántalmazás és elhanyagolás gyanúja esetén 22. oldal 1.1. Fizikai elhanyagolás 22. oldal 1.2. Fizikai bántalmazás 23. oldal 1.3. Lelki elhanyagolás 23. oldal 1.4. Lelki bántalmazás 23. oldal 1.5. Szexuális bántalmazás 23. oldal 2. A tömegtájékoztatás, az iskolai nevelés szerepe 25. oldal 3. Prevenciós stratégiák és programok 25. oldal IV. Zárszó 26. oldal Felhasznált irodalom 27. oldal 3
I. Bevezető Számtalan forrásból tudunk arról, hogy a történelem során mindig is volt családon belüli erőszak. Ez nem új jelenség, csak nagyon sokáig nem volt rá elég érzékeny a társadalom. Korábban tudomásul vették a családon belüli erőszakot, úgy gondolták, hogy a férjnek joga van ahhoz, hogy verje a feleségét, és a szülőknek joguk van ahhoz, hogy verjék gyermeküket. A II. világháborút követően a gyermekekkel kapcsolatos bánásmód alapvetően megváltozott, csakúgy, mint a család és ezen belül a családtagok szerepe. Elsősorban a nők mind nagyobb számú házon kívüli munkavállalása, képzettségük ugrásszerű növekedése, az ebből is adódó családi élethelyzet változások, a munkamegosztás, az egyszülős családok, a gyermek intézmények fokozott igénybevétele, és általánossá válása, a személyiségi- és gyermeki jogok megfogalmazása, a feminizmus széleskörű hatása, a diszkrimináció mind hozzájárultak ahhoz, hogy megváltozzon a gyermekek nevelésével, gondozásával kapcsolatos nézetrendszer, a családi élet, a nők és a férfiak életmódja. Ezek a változási folyamatok hívták fel a társadalom figyelmét a családon belüli erőszak kérdéskörére. 1. Unicef jelentés (2003.) A családon belüli erőszak egyike napjaink legsúlyosabb társadalmi problémáinak. 2003-ban az Unicef a fejlett országokban jelentést készített a családon belüli erőszakról. 27 fejlett országban végzett felmérés adatai alapján majdnem 3500, 15 éven aluli gyermek hal meg évente bántalmazás következtében a világ fejlett országaiban. Németországban és Nagy-Britanniában hetente 2, Franciaországban hetente 3, Japánban hetente 4, az Egyesült Államokban hetente 27 gyermek hal meg családon belüli erőszak miatt. Öt országban, köztük Magyarországon kiemelkedően magas a családon belüli erőszak aránya. Nálunk, Belgiumban, a Cseh Köztársaságban, Új-Zélandon és Franciaországban akár négy-, hatszorosa a fejlett országok átlagához képest a gyermekek bántalmazás okozta halálának az aránya. Az Egyesült Államokban, Mexikóban és Portugáliában pedig tíz-, tizenötszörös ez az arány. 4
Öt országban Spanyolország, Görögország, Olaszország, Írország és Norvégia kivételesen alacsony a gyermekek bántalmazás miatti halálának aránya. A jelentésből világossá válik, hogy a családon belüli erőszak világszerte problémát jelent. Továbbá meg kell jegyezni, hogy nincsenek általános érvényű kutatási módszerek és definíciók, ezért nagyon kevés nemzetközileg összehasonlítható információ létezik. Ráadásul a gyermekbántalmazás majdnem mindenhol alulreprezentált a statisztikában. 2. Hazai statisztikai mutatók (2004.) Az Unicef jelentés mellett utalni szeretnék a hazai statisztikai mutatókra is. A statisztikák alapján, ma Magyarországon hozzátartozója erőszakos magatartása következtében átlagosan minden harmadik napon meghal valaki, házastársa, élettársa volt házastársa, élettársa erőszakos magatartása következtében átlagosan minden héten meghal legalább egy nő, a családon belüli erőszak gyermekáldozatainak száma havonta egy. Az adatokból kiindulva megállapítható az, hogy a családon belüli erőszak nem személyes ügy, hanem közügy, amely hazánkban is nagyon sok családot és gyermeket érint. 3. Gondolatébresztő: Elisa története Egy hatéves manhattani kislányt, Elisa Izguierdót 1995 novemberében verte agyon az anyja. Elisa esetével számos szociális munkás és más közalkalmazott foglalkozott. A kislányt születése után nem sokkal elvették az anyjától, mert kokaint találtak a vérében. Elisa az apjával élt, aki azonban 1994-ben rákban meghalt. A kislány visszakerült az anyjához. Mialatt Elisa az anyjánál élt, a gyermekvédelmi osztályhoz számos bejelentés érkezett arról, hogy a kislányon a rokonok és a szomszédok ütlegelés nyomait, hegeit látták, gyakran hallottak sikoltozást a lakásból. A gyermekvédelmisek azonban azt állították, hogy a gyermek anyja és annak élettársa, Lopez mindig nagyon együttműködő volt az ügynökséggel, minden megbeszélésre pontosan érkeztek, és bármikor készséggel alávetették magukat az ad hoc kábítószerteszteknek. 5
A szomszédok azt is jelentették, hogy Lopezék gyakran hosszú időre magukra hagyták a kislányt és hat másik gyermeküket. Amikor 1994 októberében Elisa általános iskolai tanárai észrevették, hogy a kislány alig tud járni, jelentették gyanújukat a hatóságoknak: Elisát otthon súlyosan bántalmazzák. A pedagógusok bejelentéseit semmisnek nyilvánították. Elisa 1995 elejétől nem ment többé iskolába. 1995 áprilisában egy ügynökség dolgozója, aki kapcsolatban volt a Lopez családdal, jelentette az Elisa mellé rendelt szociális munkásnak, hogy a kislány a megvert gyermek szindróma klasszikus tüneteit mutatja: ágyba vizel és székel, tépi a haját, érzelmileg teljesen zavarodott. A szociális munkás, bokros teendőire hivatkozva, sosem járt utána ennek a bejelentésnek. 1995-ben Elisa törött vállal került kórházba, amit az egészségügyi dolgozók megint jelentettek az illetékeseknek. A gyermekvédelmisek azonban egyetlenegyszer sem szálltak ki a kórházba. Végül Elisa Izguierdo 1995 novemberében koponyasérüléseibe halt bele: anyja betonfalba verte a fejét. Egy korábban New Yorkban dolgozó szociális munkás így írta le saját fursztrációját Elisa halálának kapcsán: Tudomásom szerint senkit sem marasztaltak el. A problémát a rendszernek tulajdonították. De Elisa otthonába nem a rendszer lépett be, hogy megnézze, biztonságban van-e a kislány, hanem egy hús-vér ember. Az ő szeme és veszélyérzete jelenthette volna a kislány egyedüli védelmét. A rendszer működött. A tanárok észlelték a bajt, jelentések születtek, látogatásokra került sor. A kislány mégis meghalt. /Gyermekbántalmazás Amerikában, szerző: Szalai Anna, New York/ II. Fogalmak, meghatározások 1. A gyermekbántalmazás és a gyermek veszélyeztetettségének kapcsolata A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 5.. (n) bekezdése szerint a veszélyeztetettség olyan magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza. 6
1.1. Veszélyeztetés A veszélyeztetés: a gyermek alapvető fizikai és / vagy pszichológiai szükségleteinek tartós elhanyagolása, amely a gyermek egészségének, vagy fejlődésének súlyos károsodását eredményezheti. Ez lehet a szülő, vagy gondviselő mulasztása, ha nem biztosít a gyermeknek megfelelő étkezést, szállást vagy ruházatot, nem óvja kellőképen a gyermeket a fizikai károsodástól, vagy veszélytől, felügyelet nélkül hagyja, vagy nem biztosítja a megfelelő orvosi ellátást, illetve kezelést, elmulasztja a gyermek oktatáshoz, neveléshez jutását. Ide tartozik a gyermek alapvető érzelmi szükségleteinek elhanyagolása, vagy eziránti közönyösség. A gyermeket elhanyagolhatják, illetve bántalmazhatják családon belül, illetve családon kívül. 2. Elhanyagolás Minden olyan mulasztás, vagy baj okozása, amely jelentősen árt a gyermek egészségének, lassítja, vagy akadályozza szomatikus, mentális és érzelmi fejlődését. 2.1. Érzelmi elhanyagolás Az érzelmi biztonság, az állandóság, a szeretetkapcsolat hiánya, de itt kell megemlíteni a gyermek érzelmi kötődésének durva mellőzését, elutasítását, valamint a gyermek jelenlétében történő erőszakos, durva, támadó magatartást más családtaggal, többnyire az anyával szemben. 2.2. Fizikai elhanyagolás Az alapvető fizikai szükségletek, higiénés feltételek hiánya, a felügyelet hiánya, valamint a gyermek védelmének elmulasztása olyan esetekben, amikor veszélynek van kitéve. Ide sorolható, pl. az orvosi ellátás késleltetése, az orvosi utasítások be nem tartása, a védőoltások beadatásának elhanyagolása, vagy indokolatlan késleltetése. 2.3. Oktatási-nevelési elhanyagolás Az iskolalátogatási kötelezettség elhanyagolása, vagy a rendelkezésre álló és javasolt speciális képzési, fejlesztési szolgálatok igénybevételének elmulasztása. 7
3. Gyermekbántalmazás Gyermekbántalmazás, vagy abúzus jelenti azt, ha valaki sérülést, fájdalmat okoz egy gyermeknek, vagy, ha a gyermek sérelmére elkövetett cselekményt noha tud róla, vagy szemtanúja nem akadályozza meg, illetve nem jelenti. A gyermeket bántalmazás érheti a családon belül, illetve kívül. 3.1. Családon belüli erőszak A családon belüli erőszak: ha valaki a hozzátartozója biztonságát, testi-lelki épségét veszélyezteti, vagy károsítja, önrendelkezésében, vagy szexuális önrendelkezésében korlátozza, testi erőszakot követ el, vagy annak elkövetésével fenyeget, illetve e személy tulajdontárgyait szándékosan tönkreteszi, s ezzel elviselhetetlenné teszi az áldozat számára az együttélést. A családon belüli erőszakról a szakemberek is sokat vitáznak. A családon belüli erőszak megítélése a kultúrával, és a társadalmi normákkal is összefügg. Sokáig azt gondolták, hogy rendjén való dolog az atyai pofon, sőt az nevel rendes felnőtté egy gyermeket. Ezzel szemben a világ civilizáltabb felén Ausztria, Dánia, Németország, Lettország, Horvátország, Svédország, Norvégia, Finnország, Ciprus már elfogadott, és jogszabályban rögzített, hogy nem megengedett semmiféle testi fenyítés. Virágh György Eszter Alapítvány vezetője szerint a családon belüli erőszak nem társadalmi réteg, vagy osztály szerint specifikus, a társadalom valamennyi rétegében egyformán jelen van. Egyik problémája, hogy nem látványos, a négy fal között történik, a másik, hogy ha észlelik is, akkor sem szívesen avatkoznak bele. Ez a hozzáállás részben abból ered, hogy ez egy olyan történet, ami a magánszférában jelenik meg. 3.2. Családon kívüli abúzus A családon kívüli abúzus történhet intézményben, szakember, nevelő, gondozó által, de maga az ellátórendszer is lehet bántalmazó, elhanyagoló. 8
3.3. Érzelmi bántalmazás Az érzelmi bántalmazás: egy gyermek érzelmeivel való tartós visszaélés, amely a gyermek érzelmi fejlődésére súlyosan és tartósan káros hatást gyakorol. Ide tartozik a gyermekekben az értéktelenség, a szeretetlenség, a nem kívántság, és a hasznavehetetlenség érzésének keltése, amely alacsony önértékeléshez, és kötődési nehézségekhez vezethet. Jelentheti az életkornak, vagy a fejlettségnek nem megfelelő elvárások támasztását a gyermekkel szemben pl. a szobatisztaság idő előtt erőltetése, a képességekhez nem igazodó iskolai követelmények. Ide tartozik a gyermekekben állandó félelemérzet, vagy szorongás keltése, megszégyenítés, állandó kritizálás, az érzelmi zsarolás, a gyermek kihasználása. Az érzelmi bántalmazás súlyos formája az olyan élethelyzet, amelyben a gyermek szem- és fültanúja más, igen gyakran édesanyja bántalmazásának. Jelenleg általános társadalmi problémának számít a média erőszak, mely igen káros hatással van a gyermekre. Ranschburg Jenő szerint az erőszakra vonatkozó szociális attitűdök vélemények, hiedelmek és gyakorlati tevékenységek szintén szerepet játszhatnak a családon belüli erőszak megjelenésében, például bármilyen lőfegyver jelenléte a család otthonában növeli a gyilkosság kockázatát, és a véres akciófilmek rendszeres nézése a televízióban, kétségtelenül befolyásolja az erőszakkal kapcsolatos attitűdöket, és magát az agresszív viselkedést is. Természetesen nemcsak a társadalom hat a családra, de a család is a társadalomra, a családban megjelenő erőszak egyfajta tanulási terepe a később más szociális helyzetekben és más interperszonális kapcsolatokban előforduló agresszív magatartásnak. 3.4. Fizikai bántalmazás A fizikai bántalmazás: jelenthet ütést, rúgást, lekötözést, bezárást, rángatást, rázást, el- vagy ledobást, gondatlan leejtést, mérgezést, megégetést, vagy leforrázást, vízbe fojtást, fojtogatást, és a gyermeknek más módon történő fizikai sérülés okozását. Számos országban ide sorolják a közlekedés során elkövetett gondatlan veszélyeztetést is gyermekülés hiánya, ittas vezetés stb.. A fizikai bántalmazás kapcsán fontos megemlíteni C. Henry Kempe orvos nevét, aki 1962-ben írta le a bántalmazott gyerek szindróma kifejezést. 9
Majd 1964-ben Young írta le azt, hogy nem a társadalmi helyzet függvénye a gyermek bántalmazása, és ő szólt először arról is, hogy van nem bántalmazó, de ugyancsak szenvedő, legalábbis passzív szülője a gyermeknek, és itt került először szóba a partnerbántalmazás is. 3.4.1. Rázás A csecsemők, kisgyermekek megrázása az egyik leggyakoribb bántalmazási forma. Elkövetésének leggyakoribb oka, hogy a szülő nem bírja elviselni a gyermek sírását. Az erőteljes rázás retinavérzést, az agyi vénák elszakadását, a központi idegrendszer belső vérzését, esetleg nyakcsigolya sérülést okozhat. A bántalmazásnak ez a formája halált, vagy maradandó sérülést eredményezhet. 3.4.2. Lágyrész zúzódások Jellemzően a felső testen, különösen a háton és a végtagokon, fejen, nyakon fordulnak elő. Gyakran különböző időben keletkezett tompa zúzódásnyomokat, az ütlegként szereplő eszköz lenyomatait, megragadási nyomokat látunk az áldozaton. 3.4.3. Belszervi sérülések Igen súlyos, minden esetben 8 napon túl gyógyuló sérülésnek minősülnek a hasüregi, a koponyaűri és ritkábban a mellkasi szervek bántalmazásából fakadó sérülések, melyek közvetlen életveszélyt, vagy halált is okozhatnak. 3.4.4. Törések A bántalmazások miatt csonttörés bármely csonton létrejöhet. A törések nemegyszer többszörösek, különböző időben keletkezetek. Tájékoztató adatként érdemes megjegyezni, hogy a váz-mozgatórendszer sérülései 1-6 hét között gyógyulnak, ezen időn túl már ritkán felismerhetőek. 3.4.5. Égés A gyermekek baleseti égése, vagy forrázása véletlenszerűen következik be, bár sokszor a háttérben a gondozás hibája, hiányossága észlelhető. Az elhanyagolt gyermek a gondatlan szülői magatartás miatt szenved égési sérülést. A bántalmazott gyermek, égési, forrázásos sérüléseit viszont szándékosan idézik elő. 10
3.4.6. Fojtogatás A fojtogatás motivációi eltérőek lehetnek, vannak anyák, akik stressz állapotban, felindultan fojtogatják gyermeküket, mások pedig megfontolt rendszerességgel és mindig orvoshoz viszik, ha a gyermek elvesztette eszméletét. Fojtogatás következtében az arcon bőrbevérzések alakulnak ki, különösen a szemhéjaknál a megemelkedett vérnyomás, oxigénhiány és a szén-dioxid visszatartása miatt. A fojtogatást igen gyakran ruhával, vagy párnával végzik, amely nem jár külsérelmi nyomokkal, az ilyen módon megfojtott gyermek még a legtapasztaltabb klinikai patológus számára sem mutat jól azonosítható tüneteket. Az agyvérzés beálltához elegendő egy perc, a hosszabb időtartamú fojtogatás maradandó agykárosodást okoz. 3.4.7. Münchhausen szindróma A Münchhausen szindróma kifejezést először 1977-ben használták egy olyan gyermek estének leírására, akit anyja súlyos betegségben szenvedőnek tüntetett fel, és a kitalált betegséget fizikai tünetek előidézésével maga okozta. A Münchhausen szindróma olyan szülőknél, rendszerint anyáknál fordul elő, akik súlyos pszichés zavarokkal küzdenek, és számukra az egészségügyi szolgálat jelenti az egyetlen szociális támaszt. Ezek az anyák önmaguknak is betegségeket találnak ki, orvostól orvosig járnak, és a vizsgálat, a kezelés gyakran nem hoz eredményt. Előfordul, hogy nem élnek házasságban, vagy tartós kapcsolatban, illetve kapcsolatuk megromlott. Ebben az esetben azonban az orvos is bántalmazóvá válhat, ha elfogadva az anya által szolgáltatott információkat, nem létező betegség ellen kezeli a gyermeket. 3.5. Szexuális abúzus A gyermek bevonását jelenti olyan szexuális aktivitásba, amelyet a gyermek nem képes megérteni, felfogni, amelyhez nem tudhatja az érdemi beleegyezését adni, vagy amelyre a gyermek koránál, fejlettségi állapotánál fogva nem érett, továbbá amelyet tilt az adott társadalom jog- és szokásrendje. 11
3.6. WHO definíció A gyermek bántalmazása és elhanyagolása rossz bánásmód magában foglalja a fizikai és / vagy érzelmi rossz bánásmódot, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás, vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi, vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, amely a felelősségen, bizalmon alapul. 3.7. A gyermek bántalmazás különleges esetei Elsőként kell megemlíteni a méhmagzatot károsító magatartást, amikor a várandós anya az erről való felvilágosítás ellenére életmódjával magzata egészségét veszélyezteti. Ide tartozhat a terhesség alatti drog- és alkoholfogyasztás, a mértéktelen dohányzás, és a prostitúció. Különleges ellátást és kezelést igényel, ha gyermek bántalmaz gyermeket. Ezekben az esetekben egy gyermeket, egy másik gyermek, vagy gyermekek csoportja a konfliktusok szokásos kezelésén túl fizikailag, lelkileg bántalmaz, vagy szexuálisan molesztál. A probléma kezelésénél fontos, hogy az áldozat és az elkövető egyaránt kapjon megfelelő segítséget. Ide kell még sorolnunk a rendszer abúzust másodlagos viktimizációt, ha a gyermekek védelmére létrehozott, és működtetett rendszer diszfunkcionálisan működik, ezzel hozzájárul a bántalmazás késedelmes elhárításához, vagy a be nem avatkozásával a folyamatos viktimizációhoz, károsodáshoz. 3.8. A bántalmazás, elhanyagolás háttere, okai, körülményei Az áldozattá válás esélyében nincs különbség fiúk és lányok között. Vannak olyan megfigyelések, melyek szerint nagyobb valószínűséggel érintettek az elsőszülött gyermekek. Többgyermekes családban gyakran előfordul, hogy az erőszak csak az egyik gyermek ellen irányul. Fiatal szülők esetében a kisebb gyermekek esélye nagyobb az áldozattá válásra, hiszen kiszolgáltatottabbak és kevésbé képesek segítségkérésre. Leggyakrabban kétévesnél fiatalabbak esnek fizikai erőszak áldozatául, de egyéves kor után már ritka az erőszakból származó haláleset. 12
A nemzetközi adatok, és kutatások szerint a fogyatékkal élő gyermekek fokozottabban vannak kitéve az abúzus veszélyének, és a halmozott fogyatékosság további rizikót jelent. A gyermeket családon belül többnyire a szülő, vagy a szülőnek a gyermekkel együtt élő, vele azonban vérségi kapcsolatban nem lévő élettársa bántalmazza. A fiatalabb szülők gyakrabban bántalmazzák gyermeküket, mint az idősebbek. A bántalmazó családokban többnyire mindkét szülő bántalmazza és / vagy elhanyagolja a gyermeket. A férfiak gyakrabban követnek el nemi- illetve fizikai erőszakot, testi fenyítést, a nők pedig mérgezést, fojtogatást. A Münchhausen szindróma is inkább a nőkre jellemző. A gyermekbántalmazás minden társadalmi rétegben előfordul, de vannak fokozott figyelemre okot adó családi- és egyéni rizikófaktorok. A magasabb társadalmi helyzetű családok ugyanis tájékozottabban, jobb érdekérvényesítők. A szakemberek kevésbé gyanakodnak rájuk, esetleg a szülők társadalmi helyzete miatt jobban félnek eleget tenni jelentési kötelezettségüknek. A gyermek családon belüli bántalmazásának esélye sokszorosára növekszik, ha valamely szülője gyermekkorában maga is erőszak áldozata volt. Érdemes itt megemlíteni Ranschburg Jenőnek a témával kapcsolatos véleményét, szerinte az a gyermek, aki családjában a szülői agresszivitás rendszeres áldozata, illetve ismétlődően szemtanúja a szülei közötti erőszakos viselkedésnek, felnővén maga is agresszorrá válik a családban, amelyben él. Ugyanakkor akadnak emberek férfiak, nők egyaránt, akik e kockázati faktorokkal megterhelten sem erőszakosak: pszichológiai ellenállásuk belső visszautasításuk erősebb, mint a családi tradíciók, vagy éppen az alkohol és a drog csábítása. Unicef jelentés szerint veszélyeztető okok A drog- és alkoholfüggés mellett a nyomor és a stressz a legmeghatározóbb, és legjellemzőbb veszélyességi tényezők. A bántalmazás okozta halál kockázata háromszorosan veszélyezteti az 1 év alatti gyermekeket, mint az 1-4 év közöttieket, akik viszont kétszer nagyobb kockázattal néznek szembe, mint az 5-14 év közöttiek. A családtagok közül legtöbb esetben a biológiai apák bántalmazták a gyermekeket (41.3%), őket követően sorrendben az anyák (38.9%), a mostohaapák (11.1%), majd az egyéb rokonok (4.9%), a mostohaanyák (3.4%), végül pedig a nevelőszülők (0.4 %). 13
3.9. Bántalmazott gyermek szimptómái Az elhanyagolt gyermek: piszkos, viselkedése apatikus, a rosszul tápláltság jeleit mutatja, egészségtelen helyen lakik, retradált (visszamaradott, lassított) fejlődésű, kezeletlen orvosi problémái vannak, gondolkodási képességei nem felelnek meg az életkori szintjének. A fizikai bántalmazást elszenvedő gyermek viselkedését nagyfokú szorongás jellemzi, és éber figyelemmel kíséri a körülötte zajló dolgokat. Visszahúzódó, óvatos, önértékelése alacsony és súlyos tanulási nehézségekkel küzd. A szexuális bántalmazás tünetei nem egyértelműek, nehezen felismerhetők. Előforduló tünetek az alvászavar, étkezési zavarok, szorongás, visszahúzódó viselkedés, szokatlan, váratlan agresszió, orvosilag nem indokolható fájdalmak, betegségek, iskolai teljesítmény visszaesése, motiválatlanság, kortársakhoz való viszony hirtelen megváltozása, szexualizált, kihívó viselkedés. 3.10. A családon belüli erőszak lehetőségét növelő rizikófaktorok Családi körülmények szociális depriváció, szegénység, hajléktalanság, munkanélküliség, erőszak a családtörténetben, a szülő bántalmazott vagy elhanyagolt gyermek volt, egyedülálló, különélő szülő, mostohaszülő vagy bizonytalan kapcsolódású élettárs, partner, szüléskor az anya 18 évesnél fiatalabb, az anya rövidebb-hosszabb időre külön él a gyermektől, zavarok a családi kapcsolatrendszerben. A szülő személyiségével összefüggő problémák a szülő közömbös, vagy éppen túl aggódó, intoleráns a gyermekkel mentális betegség, alkohol-vagy drogfüggőség, deviáns magatartás 14
A gyermekkel kapcsolatos tényezők koraszülött, kis súlyú gyermek, két gyermek születése között kevesebb, mint 18 hónap telt el, testi vagy értelmi fogyatékkal élő, illetve krónikus beteg gyermek, nehezen kezelhető gyermek. Hangsúlyozni kell, hogy több rizikófakor jelenléte sem vezet szükségszerűen bántalmazáshoz, elhanyagoláshoz. Nagyon kedvezőtlen körülmények között is élnek gyermekek harmonikus, szerető, védelmező légkörben, ugyanakkor előfordul, hogy optimálisnak látszó, és kiegyensúlyozott családban is, megtörténhet a gyermek bántalmazása. 4. Partnerbántalmazás: Dr. Morvai Krisztina szerint: a bántalmazás folyamat. A kutatások, illetve a tapasztalatok szerint a házasságon belüli bántalmazásnál az abúzusok egyes fajtái szinte soha nem jelentkeznek különállóan, hanem általában együtt egymást váltva. Az asszonyverés többnyire párosul a folyamatos lelki kínzással, és gyakran kiegészül a nemi erőszakkal is. Ezek általában nem egymástól elszigetelt események, hanem egy folyamat részei, amelynek kezdete legtöbbször szinte észrevehetetlen. A bántalmazás folyamatra jellemző tehát az egyre durvábbá válás, az eszkalálódás. A bántalmazási folyamat nem más, mint az egyik ember uralkodása, hatalomgyakorlása a másik ember felett. A bántalmazás folyamatjellegének felismerését nehezíti az a gyakori jelenség, hogy a lelki terrort, a durvaságot, a tettlegességet időszakonként elviselhető, sőt kellemes, vagy egyenesen szép napok, hetek váltják fel. Ilyenkor az áldozat úgy érzi, hogy még van remény, és mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy ez a jó helyzet állandósuljon. A folyamatra az esetek többségében a ciklikusság a jellemző. A ciklus során három, jól elhatárolható időszak ismerhető fel: a feszültség növekedése, az akut bántalmazási epizód nagyjelenet és az enyhülés, kibékülés ideje a nászút időszak. 15
A feszültség növekedésének szakaszában a bántalmazó ingerlékenynek, türelmetlennek, irritáltnak tűnik. Egyre több és egyre jelentéktelenebb dolog hozza ki a sodrából. Szinte izzik a levegő körülötte. Mindeközben fokozódik a feszültség, amely egyre több incidensben csúcsosodik ki. Ilyenek lehetnek a szóbeli sértegetések, kiabálások, az idővel való elszámoltatás szigorodása, esetleg a felpofozás. A második szakasz a vihar kitörése, az ún. akut bántalmazási epizód nagyjelenet, amelynek kiteljesedése a súlyos tettlegesség, a gyakran kitartó, brutális sérülést is okozó fizikai bántalmazás, a lakás összetörése, esetleg a nemi erőszak. A bántalmazási folyamatnak ebben a periódusában fordul elő a legtöbb gyilkosság is. A harmadik szakasz a nászút periódus, a mézeshetek időszaka. A durva, szinte őrjöngő nagyjelent utáni napon, vagy napokban a bántalmazó bocsánatot kér, könyörög az asszonynak és esetleg a gyermekeknek, illetve a nagyjelenet végigszenvedőinek, hogy felejtsék el, ami történt. Napokig, hetekig kifejezetten kedves, figyelmes, úgy viselkedik, mint az udvarlás idején. Az áldozat ettől a viselkedéstől teljesen elbizonytalanodik. Nem tudja, mitévő legyen, mit gondoljon. A folyamat nem áll meg, és a nászút időszak után újra kezdődik a feszültség növekedése. Ez a folyamat napokig, sőt hónapokig is eltarthat, mielőtt bekövetkezik az újabb brutális tettlegesség. Előfordulhat, hogy a bántalmazás egyszeri, kivételes eset, valamint az is, hogy a rendszeres bántalmazásban nem ismerhetők fel a ciklikusság jegyei. Fontos, hogy az áldozat tisztában legyen vele, amennyiben a bántalmazási ciklus megismétlődik, tehát a kibékülés szép időszakát újra követi a feszültség növekedése, majd a tettlegesség, akkor nem egyszerűen egy indulatos, nehéz emberrel él, hanem bántalmazóval. 4.1. Az érzelmi bántalmazás (lelki terror) megnyilvánulási formái: 4.1.1. Elszigetelés, elmagányosítás Az áldozat elmagányosítása másoktól, a környezetétől, bármiféle közösségtől, és akár családtagjaitól történő teljes elszigetelése. A bántalmazó azért akarja, mindenki mástól elszigetelni a sértettet, hogy az, minél inkább függő helyzetbe kerüljön tőle, kiszolgáltatottá váljon neki, és ő, ezáltal minél inkább uralkodhasson felette. 16
4.1.2. Mozgásszabadság és a cselekvési szabadság korlátozása Célja az áldozat feletti minél korlátlanabb hatalom gyakorlása. Az elkövető úgy hozza kiszolgáltatott helyzetbe áldozatát, hogy önkényesen, saját pillanatnyi kedve szerint határozza meg, az illető mikor, és hol tartózkodhat. Egyik megnyilvánulási formája a lakásból való kizárás. 4.1.3. A pénzzel kapcsolatos visszaélés A pénz visszatartása az asszonynak arra kényszerítése, hogy napról napra magyarázkodjon arról, hogy miért szükséges a gyermeknek pelenkát, vagy orvosságot venni. Tehát az eltartó nap, mint nap megalázó módon emlékezteti eltartottját arra, hogy az asszony és a gyermek élete az ő kezében van, s neki joga van arra, hogy az életfeltételeket korlátozza, vagy megvonja. Ebben segít az a közfelfogás, amely a gyermek gondozását, nevelését és a háztartás vezetését nem tekinti munkának s, ezáltal az önálló jövedelemmel nem rendelkező nőt a dolgozó, azaz a pénzkereső férjén élősködő személynek tünteti fel. Az, az eset sem ritka, hogy a lelki bántalmazás részeként a férfi agyondolgoztatja, egyre több és több pénz megkeresésére kényszeríti társát. Ennek a legszélsőségesebb formája a prostitúcióra, vagy más szabálysértésre, bűncselekményre kényszerítés. 4.1.4. Állandó kritizálás, gúnyolás, sértegetés Az ilyen magatartás célja, hogy a partner önértékelését csökkentse, rombolja, hosszú távon pedig, megsemmisítse. 4.1.5. A megalázás nem szóbeli formái Ilyen, pl. a leköpés, az étel kiöntése, az ízetlennek, vagy egyébként nem megfelelőnek talált étellel való leöntés. 4.1.6. Bizonytalanságban tartás A bántalmazási folyamat jellegzetes eleme az állandó bizonytalanságban tartás. A folyamatos bizonytalanságérzés nagymértékben hozzájárul mind a függőséghez, mind pedig a kiboruláshoz, kikészüléshez. 17
4.1.7. Tárgyak rongálása, állatok bántalmazása A bántalmazott számára különösen kedves, és értékes tárgyak földhöz vágása, megrongálása, megsemmisítése, illetve a háziállat rugdosása, bántalmazása tartozik ide. 4.1.8. Fenyegetés A fegyelmezés, azaz a hatalom alatt tartás egyik leghatásosabb eszköze. Nem valósít meg tényleges tettleges fizikai bántalmazást büntetőjogi értelemben például az, amikor a férfi a nő nyakához szegezi a kést, anélkül, hogy ezzel sérülést okozna. Egy idő után, hacsak egyszer is előfordult már késsel fenyegetés, elegendő egy késnek csupán a felemelése, és egy ezt kísérő tekintet ahhoz, hogy a rettegés elhatalmasodjon az áldozaton. 4.1.9. Zaklatás a kapcsolat megszakítás válás után Ez jelentheti az állandó követést, a telefonos üldözést, a munkahelyi zavarást. 5. A fizikai bántalmazás megnyilvánulási formái felpofozás, arcul ütés, ellökés, falhoz vagy földhöz vágás, ütlegelés puszta kézzel, vagy különböző eszközökkel, pl. szíjjal, bottal, dísztárgyakkal, rúgás, erőteljes megszorítás, fojtogatás, szúrt, vagy metszett sérülés okozása késsel, előfordul a leöntés forró vízzel, vagy levessel, de az olyan különösen kegyetlen végrehajtási mód is, mint a sértett felgyújtása. 5.1. Bántalmazott nők tünetcsoportja A bántalmazás hatásaira vonatkozó ismereteket jelentős mértékben és mélységben egészítette ki annak a pszichológiai tünet együttesnek az azonosítása, amelyet a szakirodalomban a bántalmazott nők tünetcsoportjának neveznek. A szindrómát elsőként egy amerikai pszichiáter, Lenore Walker kutatta és írta le. 18
A jelenség lényege a következő. A bántalmazott nők szindrómája a lelki megbetegedések pontosabban rendellenességek egy nagyobb csoportjába tartozik. Ezt a rendellenesség csoportot már régebben felfedezték és Poszt Traumás Stressz Rendellenességnek nevezték el. Lényege: a szakemberek szerint egyes kiemelkedő súlyú, és váratlan megrázkódtatásnak, illetve az ismétlődő és kiszámíthatatlan bántalmazásnak olyan következményei lehetnek, amelyek a szervezet működőképességét hosszú távon akadályozzák. Az ilyen helyzeteket átélt embereknél előfordul, hogy mintegy leblokkolnak, teljesen tehetetlennek érzik magukat, és úgy gondolhatják, hogy képtelenek a helyzet megváltoztatására. Morvai Krisztina szerint a bántalmazott nők általában nem tehetetlenek, ellenkezőleg, aktívak, nagyon is sok mindent próbálnak tenni annak érdekében, hogy a helyzetük megváltozzon. Azáltal válnak tehetetlenné, hogy a hatóságok és a társadalom szinte semmi segítséget nem nyújt nekik, s főképpen azáltal, hogy a bántalmazó nem kényszerül a magatartása megváltoztatására. 5.1.1. Zsuzsanna története Zsuzsa ügyfele volt a Bántalmazott Nők és Gyermekek Jogvédő Programjának, amely két éven át kísérleti jelleggel működött az ELTE Jogi Karán. A férj rendszeresen és súlyosan bántalmazta Zsuzsát, és ezzel szörnyű szenvedéseket okozott a közös hároméves gyermeknek is. Zsuzsa előbb önállóan, majd a programba való bekapcsolódását követően joghallgatók segítségével is minden elképzelhetőt megpróbált annak érdekében, hogy a kapcsolatot megszakítsa. Körülbelül tizenöt különböző fórumhoz fordult személyesen és levélben. Büntetőeljárást is kezdeményezett a férj ellen. A fiatalasszony egymást követően hét, illetve három hónapot töltött ideiglenes anyaotthonban a gyermekével, a brutalitás elől menekülve. A bántalmazó, apai jogaira hivatkozva, felkutatta feleségét és gyermekét, a hatóságok kiadták a tartózkodási helyük címét. 19
Az egyik hatóság, amely ezt megtette, az a válóperes bíróság volt, ahová Zsuzsa a vidéki anyaotthonból elküldte a válókeresetet, amely részletesen tartalmazta az elszenvedett brutalitást, mint válóokot! Miután az asszonyt mind az első, mind a második esetben erőszakkal, késsel fenyegetve hazavitte a férje, s miután egyetlen hatóság sem adott semmiféle segítséget (a rendőrség, az ügyészség és a bíróság például úgy nyilatkozott, hogy sima súlyos testi sértésért senkit nem lehet letartóztatni ), Zsuzsa a következőket mondta a telefonon: Feladtam. Már az első nap hajnali négykor a nyakamhoz tette a kést, és diktálta a válókereset visszavonását. Azt kellet írnom, hogy nagy örömömre, kibékültünk, és újra együtt a család. Ezt a levelet aztán minden hatóságnak el kellett küldenem, akiknek korábban írtam. /Morvai Krisztina: Terror a családban. 1998./ 6. A partner bántalmazás rizikófaktorai Erőszakos családban nőtt fel a partner, ahol az erőszak normális viselkedésnek számított. Hajlamos erőszakot alkalmazni a problémák megoldására ennek jelzése lehet, ha már többször volt büntetve erőszakos bűncselekmények miatt, ha a viszonylag kisebb kellemetlenségekre is rendkívül erőteljesen reagál, ha tárgyakat tör össze vagy rongál meg. Alkoholt vagy kábítószert fogyaszt. Csekély az önbizalma, amit gyakran próbál kemény fellépéssel leplezni. Gyakran féltékenykedik, nem csak férfiakra, hanem barátokra és családtagokra is. Macho viselkedés jellemzi: úgy érzi, minden döntést neki kell meghoznia, közli, hogy pontosan mi a nő szerepe és feladata, és mi a férfié. Régimódi elképzelései vannak a férfiak és nők szerepéről, s úgy gondolja, a nők másodosztályú állampolgárok. Megbántja a hozzá közel álló nőt oly módon, hogy gúnyneveket használ, megalázza, és bűntudatot próbál kelteni. Megpróbálja elszigetelni partnerét, ellenőrzi, hogy mit csinál, hová megy, gyakran még azt is, hogy mit olvas. Minden lépését figyelemmel tartja, és azt akarja, hogy minden percben a társával lehessen. 20