MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 37. NYÍRI ANTAL

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 37. NYÍRI ANTAL EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM Fonetikai Tanszék 1999 1

Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán Technikai szerkesztő: Földi Éva Munkatárs: Módos Péter Pávics Krisztina ISSN 1419 4481 ISBN 963 463 297 1 Bolla Kálmán Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke. Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán. Hozott anyagról sokszorosítva. 990136 Amulett '98 Nyomdaipari Kft., Budapest. F.v.: Lajtai Ferenc. 2

NYÍRI ANTAL 3

4

NYÍRI ANTAL VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL 1907-ben születtem Szentesen. Középiskoláimat ugyanott, egyetemi tanulmányaimat pedig Szegeden, Münchenben és Bécsben végeztem. Bölcsészdoktori oklevelet szereztem, magyar német szakos középiskolai tanár 1934-ben, a nyelvtudományok kandidátusa pedig 1952- ben lettem. Fél évig voltam az Országos Ösztöndíj Tanács gyakornoka, 16 évig középiskolai tanár Csurgón, Kolozsvárott, Békéscsabán és Szegeden. Azután a Szegedi Tanárképző Főiskola tanára lettem, ott két évig működtem. 1952-től a szegedi tudományegyetemen vagyok, előbb mint docens működtem, 1956-tól egyetemi tanárként. Tagja vagyok a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak és a Finnugor Társaságnak, a szegedi Néprajz és Nyelvtudománynak megindulása óta egyik szerkesztője voltam 20 évfolyamon keresztül. Kutatási területeim: a magyar hangalak és mondattörténet, a magyar nyelvjárások, szófejtések és szólásmagyarázatok, szövegkritika és a nyelvművelés. Nyelvészeti munkásságomat 1932-ben egy szólásmagyarázattal kezdtem, majd egy nyelvemléktanulmánnyal folytattam 1933-ban, ez volt a bölcsészdoktori értekezésem. A kritika kedvezően fogadta A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása című nagyobb tanulmányomat, melyet 1939-ben csurgói tanárként írtam még. Szívesen emlékszem itt meg Balassa Józsefnek munkámról a Magyar Nyelvőrben 1942-ben írt recenziójáról, melyben tanulmányomnak különösen gazdag anyagát és jelentéstani részét emelte ki. Szülőföldem nyelvi és néprajzi sajátságairól A kihaló szentesi vízi élet néprajzi és népnyelvi maradványai című munkámban írtam és egy előadásban emlékeztem meg 1976-ban, mely szerény füzetben, a Csongrád Megyei Könyvtár Füzetének 8. számában jelent meg. Az utóbbi 15-20 évben főképpen magyar hangalaki és mondattörténeti kérdésekkel meg szófejtésekkel foglalkozom. Szófejtéseim közül a Fa-fandzsa címűt említem meg, továbbá a tűzgerjesztés körébe tartozó szófejtéseimet. Ezek közül is kiemelem a szén eredetéről szóló fejtegetésemet, amelyet Mészöly Gedeon legszebb szófejtésemnek tartott, amely 5

szófejtés azonban nem az én nevemen fut a legújabban megjelent szófejtő szótárban. Azután megemlékezem még a magyar nyár aestas eredetéről írt szófejtésemről, A nemzeti melléknév keletkezése című etimológiámról. A nemzeti melléknév keletkezése szépen szemlélteti, hogy a magyar nép egésze a felvilágosodás korában érkezett a nemzetté válás küszöbéhez. Szófejtéseimben és általában nyelvtörténeti kutatásaimban Mészöly Gedeon nyelvszemlélete, eredményei és kutatásai, módszeres eljárásai hatottak rám. De nem utánzom őt, hanem eredményeit, úgy gondolom, tovább építem. Különben nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy nem csak én tartom magamat legjobb értelemben Mészöly tanítványának, hanem a szó nemes értelmében ő is tanítványának tartott engemet. Alaktörténeti kutatásaim közül megemlékezem a -ni főnévi igenévképző eredetéről írt fejtegetésemről, azután az -ó, -ő és a -t melléknévi igenévképzők történetéről szóló fejtegetésemről, továbbá a finnugor -n helyhatározórag kimutatásáról. Ezek fontos fejtegetések, úgy vélem. Megemlíthetem az igeragozás történetének több fontos kérdéséről szóló közleményeimet is. Ezek a hazai és külföldi folyóiratokban jelentek meg. Úgy vélem, hogy a Gombocz által jelzett, de más által még nem járt úton haladok a magyar tőtörténet kutatásában, elsősorban mert a magyar tőrendszer descendens történetét tárgyalom úgy, ahogy azt Gombocz Zoltán gyümölcsözőnek vélte. Ezt a munkámat szeretném befejezni a tárgy iránti vonzódástól is sarkallva, azután nem utolsósorban két nagy nyelvtudós iránti különös tisztelettől is ösztökélve: Gombocz Zoltán és Mészöly Gedeon iránt. Gombocz Zoltán iránt, aki a descendens tőtörténet szükségét először pendítette meg. És Gombocz mellett Mészöly Gedeon iránt, aki kitűnő kutatási módszerek meg-megújuló keresésében és megújításában lépten-nyomon meglep bennünket. Végül, a descendens tőtörténet mellett szeretném, ha egy kis munkacsoporttal együtt dolgozhatnám ezután is a Bécsi kódex és a Müncheni kódex magyar latin és latin magyar szótárának a kidolgozásán. És boldog lennék, ha annak megjelenését meg is érhetném. 6

A videofelvétel 1977. szeptember 29-én készült, szövegét Földi Éva jegyezte le. 7

NYÍRI ANTAL ÍRÁSAINAK VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA Rövidítések: AlinguH = Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungariae, Ism. = ismertetés, I. OK = a Magyar Tudományos Akadémia (I.) Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei, MNy = Magyar Nyelv, NyK = Nyelvtudományi Közlemények, Nyr = Magyar Nyelvőr. 1932. Tudja a dürgést. Népünk és Nyelvünk 7 10. 131 4. 1933. A Winkler Kódex hangtana és szótana. Szeged. A csákó szó története. Népünk és Nyelvünk 7 9. 125 8. Nagy József: Teljes magyar nyelvtan kérdés-felelet formában. Népünk és Nyelvünk 10 12. 193. p. (Ism.) 1934. Apa, atya, anya. Szegedi Füzetek, 301. p. Berze Nagy János szólásmagyarázata. Népünk és Nyelvünk 10 12. 200 7. (Ism.) 1937. Volt-e jerjünk igealak? Népünk és Nyelvünk 4. 109 11. Nőstény. MNy XXXIII, 173. p. 1939. A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása. Kaposvár. Hízelkedik. MNy XXXVI, 327 30. 1940. 1941. Fa-fandzsa. MNy XXXVII, 29. p. A térszíni formák elnevezései a szentesi halászatban. MNy XXXVII, 41 6. Mű. MNy XXXVII, 157 61. A 'vállal' jelentésű vádol, elvádol magyarázata. Nép és Nyelv 5. 151 3. Szörnyű. Nép és Nyelv 7. 199 203. 8

1942. A g > gy változás. MNy XXXVIII, 44 5. Stomachus hatek. MNy XXXVIII, 49 50. Carenadus hy kew. MNy XXXVIII, 50. p. Sorompó. MNy XXXVIII, 121 2. Rompa. MNy XXXVIII, 201. p. Fenyeget. MNy XXXVIII, 295 6. Anyanyelv és idegen nyelv. In: A Csurgói Református Kollégium évkönyve az 1941 42. iskolai évről. Az iskola fennállásának 150. évében. Csurgó, 19 25. 1943. Zilál, szilony, szí, silány, siláp. Nép és Nyelv 2. 21 9. Hangutánzó szavaink történetéből 1. Nép és Nyelv 7. 121 9. Hangutánzó szavaink történetéből 2. Nép és Nyelv 8. 141 52. 1944. Lohog, lohol, lohad. MNy XL, 304 6. Szennyes. Nép és Nyelv 1 6. Kolozsvár, 41 4. 1947. Kövekël. MNy XLIII, 56 7. Lohog, lohol, lohad. MNy XLIII, 189 92. 1948. A kihaló szentesi víziélet néprajzi és népnyelvi maradványai. In: Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve 2. 1946 1947. Szeged, 194 298. 1950. Arany János nyelvéhez. Nyr 74. 177 8. A -d kicsinyítőképző történetéhez. Nyr 74. 272 3. A fuldokló ember a szalmaszálhoz is kap. Nyr 74. 291. p. 1951. Káburc, habarcs. MNy XLVII, 82 4. Rákháton jár a segítség, nyúlháton jár a kegyelem. Nyr 75. 134. p. Szárnyék, szárnyokú. Nyr 75. 464 5. Vétetlenül lőtt Cupido, vagy véletlenül? Nyr 76. 49 50. 9

1953. Hárít szavunk és rokonai. MNy IL, 392 8. Kertész Manó emlékezete. Nyr 77. 161 5. Sok szívet nem lőne vétetlen, vak valván. Nyr 77. 310 1. Az igenevek történetéhez. Nyr 77. 455 9. 1954. "Nyomodat mossák őszesők". (Válasz Benkő László vitacikkére). Szegedi Egyetem, 1954. július 13. 2. p. Csefkó Gyula hetvenötéves. Nyr 78. 122 6. 1955. Az új tanév kezdetén. Szegedi Egyetem 14. 1. p. A munkás paraszt hallgatókkal való foglalkozásról a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Felsőoktatási Szemle 10. 457 8. A tűzgerjesztés magyar nyelvi kifejezéseinek történetéből. Nyelv és Irodalom 1. 73 85. 1956. Csóvál. Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára. Budapest, 364 70. Gége, gegőzik. MNy LII, 42 8. A had és a szër. Nyelv és Irodalom 2. 103 32. Fokos Dávid: A névragozás történetéből. NyK 57. 113 4. (Hozzászólás) 1957. A debreceni társadalomtudományi Acta 1956. évi kötete. Felsőoktatási Szemle 1 2. 63 6. (Ism.) Szófejtések. Néprajz és Nyelvtudomány 1. 72 85. 1958. Pákász szavunk története. Néprajz és Nyelvtudomány 2. 33 42. O. Nagy Gábor: Mi fán terem? Magyar szólásmondások eredete. Nyr 82. 497 500. (Ism.) 1959. Tanárképzés a Szegedi Tudományegyetemen és az új gyakorló iskolák eddigi munkája. Felsőoktatási Szemle 6. 345 51. 10

1960. Ugor vagy finnugor eredetű-e sző szavunk? A sző és a szër viszonyáról. Néprajz és Nyelvtudomány 3 4. 57 67. Kikelet. Néprajz és Nyelvtudomány 3 4. 183 4. Mészöly Gedeon: Ulisszes, azaz Homérosz Odisszeája magyarul. Néprajz és Nyelvtudomány 3 4. 186 91. (Ism.) Végh József: Őrségi és hetési nyelvatlasz. Néprajz és Nyelvtudomány 3 4. 191 5. (Ism.) Hozzászólás a Pécsi Nyelvművelő Konferencián. Anyanyelvi műveltségünk. A Pécsi Nyelvművelő Konferencia anyaga. Budapest, 264 5. Mészöly Gedeon. NyK 62. 150 3. Über eine umstrittene Frage der Orthographie im Wiener und im Münchener Kodex. ALinguH 3 4. 275 80. 1961. Nemzetközi finn-ugor kongresszus Budapesten. Budapest, 1960. augusztus 20 24.Felsőoktatási szemle 1 2. 63 4. Édes anyanyelvünk. Szerk. Lőrincze Lajos. Nyr 85. 478 81. (Ism.) Mészöly Gedeon. 1880 1960. In: In memoriam Gedeon Mészöly. Néprajz és Nyelvtudomány 5. 5 6. A Bécsi és a Müncheni Kódex helyesírásának egyik vitatott kérdéséről. In: In memoriam Gedeon Mészöly. Néprajz és Nyelvtudomány 5. 133 42. Hozzászólás a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének és a Művelődésügyi Minisztérium Nyelvtudományi Munkaközösségének kö- zös vitáján. 1961. március 29 30. I. OK 1 4. 164 5. 1962. Törlejt szavunk eredete. MNy LVIII, 313 23. Körös és Kőrös. MNy 86. 491 2. Hangutánzó eredetű térszínforma nevek. Néprajz és Nyelvtudomány 5 6. 55 62. Rajta hagyta keze szemét? (A Magyar Irodalomtörténetírás Forrásai 130. lapjához.) Néprajz és Nyelvtudomány 5 6. 115. p. Molnoddal: hiba? Néprajz és Nyelvtudomány 5 6. 116. p. A Régi Magyar Drámai emlékek 1. 642. lapjához. Lángos = "Tűz (régi magyar szó)"? Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem című mű- vének 15. énekéhez. Néprajz és Nyelvtudomány 5 6. 116 7. Király Péter: Ismeretlen magyar glosszák. Jászói, Zirci, Nagyvátyi Glosszák. Néprajz és Nyelvtudomány 5 6. 134 6. (Ism.) Pusztai István: Birk-kódex 1474. Néprajz és Nyelvtudomány 5 6. 136 7. (Ism.) 11

1963. Über den Ursprung des ungarischen Infinitivsuffixes -ni. Congressus Internationalis Fenno-Ugristarum Budapestini Habitus 20 24. 9. 1960. Budapest, 115 20. A törlejt, a Szabács Viadala, a módszer és egy stiláris kérdés. (Válasz Imre Samunak.) MNy LIX, 162 71. A folyónevekből lett kutyanevekről. Nyr 87. 351 4. Néhány magyar szó eredetéhez 1. Néprajz és Nyelvtudomány 7. 79 83. Hajdú Péter: Finnugor népek és nyelvek. Néprajz és Nyelvtudomány 7. 179 83. (Ism.) Dr. Klemm Imre Antal. Szegedi Egyetem, 1964. január 27. 3. p. A magyar nyár `aestas` eredetéről. MNy LX, 414 23. Szófejtések 2. Néprajz és Nyelvtudomány 8. 59 63. 1965. Zur Etymologie von ung. nyár `aestas; Sommer`. Acta Linguistica 1 2. 97 110. Az -ó/-ő képzős igenevek történetéhez. Néprajz és Nyelvtudomány 9. 23 32. 1966. A Müncheni Kódex eredeti kézirata tanulmányozásának tanulságai. Néprajz és Nyelvtudomány 10. 39 54. 1967. A helyes magyar kiejtés normáiról. In: Helyes kiejtés, szép magyar beszéd. Az egri kiejtési konferencia anyaga. Szerk. Grétsy László és Szathmári István. Budapest. 161 2. A magyar tőrendszer descendens történetéhez 1. In: A magyar nyelv története és rendszere. A debreceni nemzetközi nyelvészkongresszus előadásai. (1966. augusztus 24 28.) Budapest. 161 4. (NytudÉrt 58.) A nemzeti melléknév keletkezése. Néprajz és Nyelvtudomány 11. 55 62. 1968. Zur Geschichte des ungarischen Partizipsuffixes -t/-tt. Congressus Secundus Internationalis Fenno-Ugristarum. Helsinki, 23 28. VIII. 1965. Pars. 1. Helsinki. 359 66. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. MNy LXIV, 129 44. (Ism.) A romlik, rongál és rokonai eredetéről. Néprajz és Nyelvtudomány 12. 47 52. Bárczi Géza Benkő Loránd Berrár Jolán: A magyar nyelv története. Néprajz és Nyelvtudomány 12. 81 2. (Ism.) 12

1969. A `tectum; Dach` fogalma neveinek eredete és története nyelvünkben. MNy LXV, 1 14. Haj-héj-hé-hí. MNy LXV, 458 9. A magyar tőrendszer descendens történetéhez 2. Néprajz és Nyelvtudomány 13. 63 7. Német kivonattal. Bencédy József Fábián Pál Rácz Endre Velcsov Mártonné: A mai magyar nyelv. Néprajz és Nyelvtudomány 13. 89 92. (Ism.) Szathmári István: Régi nyelvtanaink és egységesülő irodalmi nyelvünk. Néprajz és Nyelvtudomány 13. 89 92. (Ism.) Lőrincze Lajos: Nyelvőrségen. Nyr 93. 141 5. (Ism.) 1970. A Magyar Nyelvjárások Atlasza 1. NyK 72. 447 51. (Ism.) Über ein finnisch-ugrisches Lokalkassufix -m. Néprajz és Nyelvtudomány 14. 63 5. Szövegkritikai megjegyzések. A "Magyar széphistóriák" (Magyar Helikon) 1965. 207. lapjához.néprajz és Nyelvtudomány 14. 101 2. Wolfgang Schlachter 65 éves. NyK 72. 440 3. 1971. A Müncheni Kódex 1466-ból. Kritikai szövegkiadás a latin megfelelővel együtt. Budapest. (Szerk.) Bevezetés. In: A Müncheni Kódex 1466-ból. Budapest, 9 37. 1972. Mondattörténeti jegyzetek. Néprajz és Nyelvtudomány 15 16. 119 22. Puli szavunk eredete. Néprajz és Nyelvtudomány 15 16. 193. p Néhány adalék Mészöly Gedeon nyelvtudományi pályájához. Néprajz és Nyelvtudomány 15 16. 194. p. Symposion über Syntax des uralischen Sprachen 15 18. Juli 1969 in Reinhausen bei Göttingen. Néprajz és Nyelvtudomány 15 16. 199 203. (Ism.) Csefkó Gyula adai nyelvtudományi munkásságának jelentősége és a nyelvtudós jellemzése. A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei 13. (Újvidék) Novi Sad. 5 12. Corrigenda "A Müncheni Kódex 1466-ból" című műhöz. MNy LXVIII, 342 5. (A betűhű kritikai kiadáshoz) 13

1973. A magyar igeragozás történetéhez. Az indeterminált (alanyi) ragozásról.mny LXIX, 140 58. Zur Geschichte des Personalsuffixes -n in den ungarischen Zeitwörten. Finnisch- Ugrische Forschungen 40. Helsinki. 135 45. Zur Frage der altungarischen Diphtonge mit labialem Nachglied. In: Mémoires de la Société Finno-Ougrienne 150. Helsinki, 252 9. 1974. Pais Dezső 1886 1973. Néprajz és Nyelvtudomány 17 18. 311. p. A magyar indeterminált (alanyi) és determinált (tárgyas) igeragozási rendszer kialakulásának története. Néprajz és Nyelvtudomány 17 18. 149 59. A szójelentés történeti szempontú vizsgálatához. In: Jelentéstan és stilisztika. A magyar nyelvészek 2. nemzetközi kongresszusának előadásai. Budapest, 421 5. Inczefi Géza 1906 1974. MNy LXX, 503 4. 1975. A tűzgerjesztés egyik régi szócsaládjának eredete és története nyelvünkben. In: Pais Dezső tudományos emlékülés Zalaegerszegen. Szerk. Szathmári István és Ördög Ferenc. Budapest, 161 7. Még egyszer a `tectum; Dach` jelentésű haj>héj eredetéről. MNy LXXI, 208 9. Újabb adalékok "A walesi bárdok"-hoz. Arany János költeményének "Kobzán a dal magára vall" sorához. MNy LXXI, 331 4. Die descendente Geschichte des ungarischen Stammsystems.In: Congressus Tertius Internationalis Fenno-Ugristarum 1. Tallinnae habitus 17 23. 8. 1970. Tallinn, 645 50. 1976. A Bécsi Kódex és a Müncheni Kódex magyar latin és latin magyar szótárának terve. Szeged. Az ómagyar labiális utótagú kettőshangzók kérdésének vitája és valószínű megoldása. Néprajz és Nyelvtudomány 19 20. 291 301. Velcsov Mártonné: Antropometrikus mértéknevek a magyar nyelvben. Néprajz és Nyelvtudomány 19 20. 389 94. (Ism.) Búcsú Bárczi Gézától. MNy LXXII, 8. p. Hangsúly, hanglejtés. In: Mai magyar nyelvünk. Budapest, 38 44. Molnár József Simon Györgyi: Magyar Nyelvemlékek. Felsőoktatási Szemle. 38 44. (Ism.) 14

A belső keletkezésű szavak szófejtésének módszertani problémái. In: Az etimoló- gia elmélete és módszere. Budapest, 217 22. Hozzászólás. Vita a nyelvtudomány jövöjéről. Szerk. I. Gallasy Magdolna. Budapest, 56 7. 1977. Szentes nyelvi sajátságai és az irodalmi nyelv. Szentesi tanulmányok. Az 1975. évi honismereti napok előadásai. Szerk. Péter László. Szeged, 71 9. Gombocz Zoltán emlékezete. MNy LXXIII, 425 6. 1978. Az aszó-ról szóló szófejtési kísérletek és azok módszertani tanulságai. MNy LXXIV, 84 5. Hozzá. MNy LXXIV, 84 5. A Magyar Nyelvjárások Atlasza II VI. NyK 80. 423 7. (Ism.) A magyar tőrendszer történetéből. Néprajz és Nyelvtudomány 22 23. 23 46. Sur l`origine de la conjonction hongroise ha `si`. Études Finno-Ougriennes XV, 247 51. Az aszó, aszú eredete, hang- és alaktörténete. MNy LXXV, 147 62. Penavin Olga 1965 78: Szlavóniai (kórógyi) szótár I III. Nyr 103. 478 83. (Ism.) Szentes régi arculata. Csongrád Megyei Könyvtári Füzetek 11. 5 18. Zur Geschichte der Integrierung der ungarischen Wortstamme. Veröffentlichungen der Societas. (Festschrift für Wolfgang Schlachter zum 70. Geburstag). Uralo-Altaica 12. 201 3. Die inetymologischen j, v, h, in der Geschichte den ungarischen Stammsystems, in Congressus Internationalis Fenno-Ugristarum 20 27/VII. Turku, 195 200. Mészöly Gedeon születése 100. évfordulójának ünnepe Szegeden. Acta Ethnographia Linguistica 24 25. 386 9. Az óv `bewahren, behülten` meg az ósz `ua` és az ó `régi, alt` tőtörténete. Néprajz és Nyelvtudomány 24 25. 79 90. 1981. A nyelvtudós Mészöly Gedeon. MNy LXXVII, 265 82. Mészöly Gedeon és Klemm Antal egyidejű szegedi professzorságának históriája. Tiszatáj 35. 48 9. Még egyszer szén szavunk eredetéről meg egy szófejtés-szemléleti kérdésről és annak következményeiről. NyK 83. 396 401. 15

Balogh Lajos Deme László Imre Samu összeáll. 1977. Mutató A Magyar Nyelvjárások Atlasza I VI. kötetéhez. NyK 83. 466 7. (Ism.) 1983. Klemm Imre Antal, a nyelvtudós. Néprajz és Nyelvtudomány 26 27. 7 10. 1984. A -vv hangegymásután megjelenésének következményei a magyar alaktörténetben. Uralisztikai Tanulmányok I, 295 308. A sűrű: sűrűn és a sürüven > sürven, sürüjen > sürjen alaktörténete. NyK 86. 140 7. 1985. Károly Sándor köszöntése. Néprajz és Nyelvtudomány 29 30. 5 6. A Müncheni Kódex kénesőt szavának mivoltáról. Néprajz és Nyelvtudomány 29 30. 155 7. A törlit igének és társainak vallomása A Szabács Viadala eredetéről. In: Magyar vers. Szerk. Béládi Miklós Jankovics József Nyerges Judit. Budapest, 39 46. Fürkész. MNy LXXXIII, 493 4. 1987. 1989. Komplexitás és a magyar nyelvtörténet (Doktori tézisek bővebb kifejtése életmű alapján). Szeged. (Doktori értekezés, kézirat) 1991. A Müncheni Kódex teljes magyar latin szótára kiadásának szükséges voltáról. In: Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Szerk. Hajdú Mihály Kiss Jenő. Budapest, 481 3. 1993. A Müncheni Kódex magyar latin szótára. Budapest. 16

KORTÁRSAK NYÍRI ANTALRÓL Szentesen született 1907. március 9-én. Az elemi és a középiskolát szülővárosában végezte. A szűkebb haza ízes, szép magyar nyelvhasználatát hozta magával Szegedre, ugyanis 1926 őszén beiratkozott a szegedi egyetem magyar német szakára. Már az első szemeszterben különös hatással volt rá Mészöly Gedeon, a finnugor nyelvészet professzora, ezért érdeklődése a magyar nyelv és a nyelvészet felé fordult. A második tanévet egy sikeres pályázat révén már Münchenben végezte, a harmadikat ismét Szegeden, a negyedik évet pedig a bécsi Collegium Hungaricumban töltötte állami ösztöndíjasként. Ismeretszerzésben, élményekben gazdag egyetemi évek után mégis nehezen indult Nyíri Antal tanári pályafutása. Első munkahelye jszegeden a Vakok Intézetében volt, ahol felügyelő tanárként dolgozhatott étkezés és szállás fejében, mert fizetést nem kapott. Később az Országos Ösztöndíj Tanácshoz került gyakornoknak. Közben 1933-ban A Winkler Kódex hangtana és szótana című értekezésével bölcsészdoktori címet szerzett. 1934 őszétől egy sikeres pályázat elnyerése után már a csurgói Csokonai Gimnáziumban tanított. Ma is csodálattal tölti el az az érzés, hogy a hatalmas és értékes iskolai könyvtárban ugyanazokat a könyveket forgathatta, amelyeket egykor Csokonai is forgatott. A Csurgón töltött években szabadidejének jelentős részét népnyelvi gyűjtésnek és az értékes nyelvi anyag feldolgozásának szentelte. 1939-ben látott napvilágot A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása című munkája, amelyről Balassa József a Nyelvőrben igen kedvező véleményt mondott. A bécsi döntés után Mészöly Gedeon meghívására a kolozsvári gyakorló gimnáziumban vállalt tanári állást. Ekkor került kapcsolatba a kolozsvári egyetemmel is, ahol először heti kétórás kollégiumot vezetett nyelvhelyességi kérdésekről, majd nyelvemlékek olvasásával és elemzésével foglalkozott szeminárium keretében. 1944-ben fizetés nélküli tanársegéd lett Mészöly tanszékén. A háború miatt aztán minden abbamaradt. Családjával együtt visszaköltözött Szentesre, majd 1945 után Békéscsabán, az evangélikus gimnáziumban sikerült állást kapnia. 1947 augusztusában ismét kedves professzorának, Mészöly Gedeonnak a hívására került Szegedre, a Baross Gimnáziumba. Közben az egyetemen is kapott órákat, s így ismét nyelvtörténeti és dialektológiai tárgykörökben búvárkodhatott. 1948-ban az Alföldi Tudományos Gyűjtemény- 17

ben jelent meg A kihaló szentesi vízi élet néprajzi és népnyelvi maradványai című munkája. 1950 őszén került főiskolánkra, és a Magyar Nyelvészeti Tanszék vezetője lett. Munkatársai voltak Csefkó Gyula főiskolai tanár, Dobcsányi Ferenc és Mucsi Józsefné tanársegédek. Ezekben az években még egészen más volt a főiskola arculata és ennek megfelelően a képzési rendszer is. Csupán néhány éve jött létre az új iskolarendszer, és igen kevés volt az ennek megfelelően képesített tanár. Nagy volt a hallgatói létszám a tanszékeken dolgozó oktatók számához képest. Minden tanár több tárgyat is oktatott, előadásokat tartott és szemináriumokat is vezetett. A főiskolai képzés csak kétéves volt, ezért igyekeztek nagyon intenzív munkát végezni, hogy biztos alapokat adjanak a hallgatóknak. Néhány évig csak egyszakos tanárokat képeztek főiskolánkon. Nehezítette a tanári munkát az a körülmény, hogy a diákok jelentős része szakérettségi után, gyenge előképzettséggel került az intézetbe. Ma már csak érdekességnek tűnik, hogy 1950-ig nem voltak nyomtatott vagy sokszorosított jegyzetek, a vizsgákra a hallgatók saját jegyzetelésükből és a szemináriumokon feldolgozott anyagból készültek. Nyíri Antal professzor a főiskolán töltött két év alatt két jegyzetet is írt, amelyeket azután sok évig használtak az oktatásban. Az egyik jegyzet A mellérendelő mondatok című, a másik pedig a Szókincs című. Szívéhez talán közelebb állt az utóbbi jegyzet, amelyben külön fejezetet szentelt a magyar szólások tanulságainak. Ily módon igyekezett kialakítani és elmélyíteni a hallgatók nyelvtörténeti alapokon nyugvó szemléletét. Nyíri Antal a főiskolánkon töltött két év során tovább folytatta a nyelvemlékek vizsgálatát. Kutatói érdeklődése, figyelme ebben az időben a -t képzős igenevek felé fordult. Ezekre az évekre esik a had és a szer szavaink szófejtése és magyarázata is, ami sokáig foglalkoztatta. 1952 őszén került át a szegedi egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékére, ahol 3 évig docensként dolgozott, majd 1955-től, Klemm Antal nyugalomba vonulásától 1977 decemberéig a Nyelvészeti Tanszéket vezette. 1956. február 1-jén nevezték ki egyetemi tanárrá. Ettől az évtől a Bölcsészettudományi Kar dékáni tisztségét is betöltötte, majd 1958 1963 között tanárképzési rektorhelyettesként tevékenykedett. A sok hivatali teendő mellett azért mindig maradt ideje a tudomány számára. Az egyetemi évek alatt számtalan színvonalas cikke, sikeres szófejtései, értékes kódextanulmányai láttak napvilágot. Nyíri Antal a nyelvtörténet és nyelvjárástan kiváló művelőjeként vált ismertté. Az ő irányításával és szerkesztésében készült el A Müncheni Kódex 1466-ból című szövegkritikai kiadvány, amely 1971-ben jelent meg az Akadémiai Kiadónál. 18

Munkáira jellemző az alaposság, a nyelvi adatok néprajzi és művelődéstörténeti hátterének részletes, sokoldalú feltárása, fejtegetéseinek világos, logikus gondolatmenete. Egész életét, munkásságát áthatja a tárgyszeretet, a magyar nyelv történetéhez, múltjához való ragaszkodás és nyelvünk jövőjéért való aggódás. Ezt a szemléletet igyekezett egész pályafutása során tanítványaiba is átplántálni. 1977 végén, hetvenedik évének betöltése után ment nyugdíjba, de néhány évig még visszajárt az alma materbe, és nagy lelkesedéssel tartott előadásokat a nyelvtörténet rejtelmeiről. A nyugalomba vonulás természetesen nem jelentette a tudományos munka megszakadását, ennek ékes bizonyítéka a még 1993-ban megjelenő igen értékes munka, A Müncheni Kódex magyar latin szótára. Szabó Józsefné In: "Életem a főiskoláért". Írások a főiskola történetéről. Szerk. Horváthné Szélpál Mária. Szeged, 1993, 172 4. *** Hajdú Péter köszöntőjében így jellemezte a 80. születésnapját ünneplő Nyíri Antalt: ( ) ő a totális és univerzális magyar nyelvészet művelője. Alig van a magyar nyelvészetnek olyan ága, amelyhez ne volna köze. (Hajdú Péter: Nyíri Antal köszöntése 80. születésnapján. MNy LXXXIV, 1988, 117. p.) Hogy mennyire igaz és jogos Hajdú Péternek e kijelentése, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a sokrétű életmű, amely szinte az egész magyar nyelvészetre kiterjed. Nyíri foglalkozott szólásmagyarázattal, otthonosan mozgott a nyelvtörténetben, több írása jelent meg a hangtörténet, a történeti tőtan és alaktan területén, valamint kutatott a dialektológia tárgykörében is. Éppen ezért érdekes, hogy a nyelvészet e jeles képviselőjét egyetemi tanulmányai kezdetén az irodalom vonzotta. Én nem nyelvész akartam lenni, hanem az irodalommal akartam foglalkozni. Csakhogy itt az egyetemen irodalomból nem sok indítást kaptam. A finnugor nyelvészet professzora, Mészöly Gedeon, viszont már a legelső félévben nagy hatással volt rám, így aztán már az egyetemi tanulmányaim kezdetén lecövekeltem a nyelvészet tanulása mellett. (Sz. Bozóki Margit: Minden magyar embernek törekednie kellene a helyes és szabatos önkifejezésre!. Honismeret 1987/4. 26. p.) Mészöly Gedeon nemcsak példaképe Nyíri Antalnak, hanem pártfogója is: mind szakmailag, mind pedig emberileg támogatta és figyelemmel kísérte pályájának kezdetét. Mészöly javaslata alapján kapott Nyíri az 1930 31-es tanévre állami ösztöndíjat a bécsi Collegium Hungaricumba. Az ő tanácsára kez- 19

dett Nyíri Antal foglalkozni a nyelvemlékek feldolgozásával; többek között így született meg A Winkler Kódex hangtana és szótana című műve, amely egyben bölcsészdoktori munkája is. Mészöly Gedeon hívására került Kolozsvárra is. Erről az időszakról ő maga így vall: A bécsi döntés után Kolozsvár is visszakerült Magyarországhoz, és akkor Mészöly Kolozsvárra ment nyelvésznek. Onnan írt nekem, hogy vállalnék-e tanári állást a kolozsvári gyakorló gimnáziumban. Persze, hogy elvállaltam. ( ) Szabad időmet pedig a Mészöly-féle intézetben töltöttem, mert Mészöly átadta nekem szemináriumi óráinak egy részét. Nyelvemlékek olvasásával és elemzésével foglalkoztam. 1944-ben úgynevezett fizetés nélküli tanársegéd lettem Mészöly tanszékén, de a főállásom a gyakorló gimnáziumban volt. A háború miatt aztán minden abbamaradt. (Sz. Bozóki Margit: Minden magyar embernek törekednie kellene a helyes és szabatos önkifejezésre!. Honismeret 1987/4. 27. p.) Tanári pályafutását azonban a háború sem tudta kettétörni: 1947-ben ismét Mészöly hívására Nyíri Antal a szegedi gyakorló gimnáziumba került, majd 1950-től a főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének vezetője lett. Innen ívelt felfelé egyetemi oktatói karrierje: 1952-től docens, majd dékán lett, 1955- ben pedig megkapta az egyetemi tanári kinevezést. ( ) kutatói munkássága mellett ízig-vérig tanárnak érezte, vallotta magát, s ennek megfelelően élt is. A hivatástudathoz hatalmas tapasztalatot szerzett két évtizedes vidéki középiskolai tanársága alatt (Csurgó, Kolozsvár, Békéscsaba, Szeged), amelyet nagyon jól kamatoztathatott negyedszázados szegedi professzorsága idején. Ezzel magyarázandó, hogy Nyíri Antal a szegedi Bölcsészkar legnagyobb hatású és tekintélyű professzorai közé emelkedett. ( ) Tanítványaitól sokat követelt tudásban és erkölcsi-etikai magatartásban is. Személyisége ezért volt népszerű s az ma is a szegedi egyetemen a nyugdíjazása utáni évtized elmúltával. (Hajdú Péter: Nyíri Antal köszöntése 80. születésnapján. MNy LXXXIV, 1988, 119. p.) Kortársai pedig így vallanak Nyíri Antalról: Akár múltba, akár jelenbe nézve, s akár az irodalmi normát, akár a táji változatokat figyelve, Nyíri Antal mindig embert lát és láttat, akinek a nyelv életét tükrözi és gondolatait hordozza. (Deme László: Nyíri Antal köszöntése. Néprajz és Nyelvtudomány 21. 1977, 6 7.) ( ) ő azon ritka nyelvészek közé tartozik, akik a finnugor nyelvészet iránt nemcsak érdeklődnek, hanem nyomon kísérik fejlődését, és felhasználják e szakterület legújabb eredményeit. ( ) Nyíri az ún. szegedi iskolához tartozik, s mint ilyen mesterének, Mészöly Gedeonnak az örökét folytatja, ápolja és fejleszti tovább részben a maga, részben tanítványai munkáiban. (Hajdú Péter: Nyíri Antal köszöntése 80. születésnapján. MNy LXXXIV, 1988, 118. p.) Összeállította: Pávics Krisztina 20

21

Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja egyebek között, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együttesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg a 70-es években teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítettek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket. 25 év elteltével igény jelentkezett a felvételeknek az újabb generáció jeles képviselőivel való kiegészítésére. Ez tette szükségessé a sorozatunk nevének pontosítását. A pályaképeknek általunk választott formája azaz a) hogy ki-ki személyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkáinak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A különböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakorlat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de az erre irányuló szándékunkat sem titkoltuk. A szakma szeretete, a tudomány előbbreviteléért dolgozó, a szakmai eredmények megismertetésén fáradozó ember megbecsülése indított arra, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználásával pályatársaimról felvételeket készítsek. Így gyűlt össze az a jelentős videoanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztük, ill. végezzük még ma is. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen működtek közre mind az Intézetben, mind az Egyetemen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik vállalkoztak egy-egy életmű méltatására. A képernyőről ránk villanó tekintetből, a külső megjelenésből, testtartásból és arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból (néha érzelmekből is) megismerhető emberi habitus ránk gyakorolt hatása lenyűgözőbb minden írásnál. Látva, hallgatva és olvasva a századunk utolsó negyedének nyelvészeit ismeretekben gyarapodhatunk, páratlan élménnyel gazdagodhatunk. Ezt szeretném megosztani kortársainkkal és az utánunk jövőkkel. Budapest, 1994. november 15. 1998. január 27. Bolla Kálmán 22

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 1. BALÁZS JÁNOS 27. KÁROLY SÁNDOR 2. BALOGH DEZSŐ 28. KERESZTURY DEZSŐ 3. BALOGH LAJOS 29. KIEFER FERENC 4. BÁRCZI GÉZA 30. KISS LAJOS 5. BARTÓK JÁNOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS 6. BENKŐ LORÁND 32. LAKÓ GYÖRGY 7. BERECZKI GÁBOR 33. LŐRINCZE LAJOS 8. CZEGLÉDY KÁROLY 34. B. LŐRINCZY ÉVA 9. DEME LÁSZLÓ 35. MOLLAY KÁROLY 10. DEZSŐ LÁSZLÓ 36. MOLNÁR JÓZSEF 11. DOMOKOS PÁL PÉTER 37. NYÍRI ANTAL 12. DOMOKOS PÉTER 38. PAPP FERENC 13. ELEKFI LÁSZLÓ 39. PAPP LÁSZLÓ 14. ERDŐDI JÓZSEF 40. RÁCZ ENDRE 15. FÁBIÁN PÁL 41. J. SOLTÉSZ KATALIN 16. FOGARASI MIKLÓS 42. SZABÓ DÉNES 17. GREGOR FERENC 43. SZABÓ T. ATTILA 18. GRÉTSY LÁSZLÓ 44. SZATHMÁRI ISTVÁN 19. HADROVICS LÁSZLÓ 45. SZENDE ALADÁR 20. HAJDÚ MIHÁLY 46. TAMÁS LAJOS 21. HAJDÚ PÉTER 47. TELEGDI ZSIGMOND 22. HEGEDŰS JÓZSEF 48. TOMPA JÓZSEF 23. HERMAN JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF 24. IMRE SAMU 50. VÉRTES O. ANDRÁS 25. JUHÁSZ JÓZSEF 51. ZSILKA JÁNOS 26. KÁLMÁN BÉLA 52. PÉTER MIHÁLY *** folytatás a belső borítón 23

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK (Újabb felvételek) folytatás a hátsó borítóról 53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 54. NYOMÁRKAY ISTVÁN 55. GADÁNYI KÁROLY 56. PUSZTAY JÁNOS 57. SUBOSITS ISTVÁN 58. H. TÓTH IMRE 59. BÉKÉSI IMRE 60. ÉDER ZOLTÁN 61. BÜKY LÁSZLÓ Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 7., 8., 11., 12., 15., 17., 19., 24., 26., 27., 28., 31., 33., 34., 35., 37., 39., 40., 43., 44., 48., 49., 51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 59. 24