ÁSVÁNYOK, DRÁGAKÖVEK ÉS KŐZETEK AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETÉBEN
Tematika: 1/ Ásványok, drágakövek és kőzetek ókori (Theophrastus, idősebb Plinius) és középkori (Sevillai Isadore, Albertus Magnus) szerzők írásaiban. 2/ Ásványok, drágakövek és kőzetek ismeretessége Agricolától a 19. századig (a kémia, az ásványtan és kristálytan kialakulása). 3/ Kőeszközök, kőszerszámok és nyersanyagaik (kovás és üveges kőzetek). 4/ Nemesfémek (arany, ezüst, platina) és ásványaik; nemesfémekből készült tárgyak. 5/ Fémek (réz, vas, ólom, ón, cink, higany) és ásványaik; fémekből készült tárgyak. 6/ Drágakövek I. (gyémánt, rubin, zafír, smaragd, topáz). 7/ Drágakövek II. (kvarc, opál, turmalin, gránát, cirkon, türkiz, lazurit, jade, nefrit, borostyán, gyöngy, korall, csont).
8/ Kerámiák és nyersanyagaik (agyagkőzetek, nemesagyagok; cserép, tégla, terrakotta, porcelán). 9/ Üvegek, üvegmázak (kvarc, kvarchomok); cement és beton 10/ Ásványi eredetű színezőanyagok és festék alapanyagok (vas-, mangán-, réz-, ólomtartalmú és szilikátalapú festékanyagok). 11/ Építészetben, szobrokhoz, dísztárgyakhoz használt kemény (bazalt, andezit, gránit, diorit, metamorf kőzetek) és puha (szerpentinit, szappankő, zsírkő, tajték, alabástrom, márvány, mészkő, homokkő, piroklasztit) kőzetek és ásványok. 12/ Építészet I., építő- és díszítőkövek az ókorban (Egyiptom, Babilon, India, Kína, Róma, Mediterráneum). 13/ Építészet II., építő- és díszítőkövek a középkorban és újkorban (gótika, reneszánsz).
A görögök előtt Paleolitikum (Kr.e. 15000-6000) Neolitikum (Kr.e. 6000-4500) Rézkor (Kr.e. 4500-2500) Bronzkor (Kr.e. 2500-1200) Vaskor (Kr.e. 1200-50) Egyiptomi Birodalom (Kr.e. 4000-1000) Hettita Birodalom (Kr.e. 2000-1000) Asszír Birodalom (Kr.e. 1500-600) Perzsa Birodalom (Kr.e. 500-100)
Az ókori világ
Mire használták az ásványokat az ősidőkben? 1. Eszközkészítés, építkezés 2. Festés (falfestés, kerámiák festése) 3. Gyógyítás 4. Mágia, hit (amulettek, talizmánok) 5. Szépítkezés, díszítés 6. Fémek előállítása 7. Kerámia készítése
Egyiptomiak bányászata Az egyiptomiak Egyiptomiak ásványai festékekhez: hematit, goethit, cinnabarit, malachit, lazurit, auripigment Egyiptomiak drágakőismerete: gyémánt, rubin, zafir, smaragd, topáz, hegyikristály (első bányák Kr.e. 5000 körül) Drágakövek vésése Építkezés Szobrászat Festészet Fémművesség
A görögök A görögök összegzik az addig megszerzett (egyiptomi, asszír, mezopotámiai, indiai, kínai stb.) ismereteket. Theophrastus (K.e. 372-287), filozófus, Aristoteles tanítványa, az ásványtan megalapítója. Fő műve: De Lapidibus. A megfigyelés fontossága (látható fizikai tulajdonságok) felosztása: fémek, földek, drágakövek az információk a Mediterráneum területéről származnak. Dioscorides (K.u. 40-90), filozófus. Fő műve: De Materia Medica (összességében több mint 1000 gyógyszert említ; 5. kötete csak kövekkel foglalkozik, benne 90 ásványt említ gyógyításra)
Dioscorides főművének egy lapja (kései arab kiadásban)
A rómaiak A rómaiak nagy enciklopédiákat hoztak létre, beépítve műveikbe a teljes görög és korábbi ismereteket. Idősebb Plinius (Kr.u. 23-79), természetvizsgáló. Fő műve: Historia naturalis, 33-37. fejezetek: Az ásványok és művészetek címet viselik. Művét kb. 2000 kötet áttanulmányozásából állította össze. Az első enciklopédiák egyike. Hatása a 18. századig élt. Tematika: nemesfémek, ötvözetek, fémek, földek (agyagok), építőkövek (kemény kőzetek), ásványok, drágakövek. Felhasználási lehetőségek: festékekhez, szobrokhoz használatos kövek, ércek; gyógyászat - mágia - folklór. Fizikai tulajdonságok alapos ismerete Már nemcsak a Mediterrániumból említ lelőhelyeket
Kövekről a Bibliában Egy speciális mű kőismerete. Egyiptomi gyökerek. Bányászat (ércek), ércelőkészítés-kohászat, építészet, kerámiaipar, fémek, fémtárgyak, drágakövek Keresztény szimbolika, színszimbolika Helyszínek, Palesztrina, Sinai-félsziget, Kisázsia. Az adatok részben a bibliai tájakon, részben idegen területekről származnak. A keresztény írók, évszázadokon át a Biblia alapján tárgyaltak a kövekről. Ritkák azok a kivételek, akik a görög-római ismereteknek legalább egy részét beépítették munkáikba. Ezért nem fejlődtek a kövekről alkotott ismereteink Plinius és Agricola között (több mint 1000 éven keresztül).
Keresztény írók Sevillai Izidor (560-636), pap Sevillában (ebben az időben itt van Európa szellemi központja). Fő műve: Etimológiák (ennek a 16. fejezete szól a kövekről). Jelentősége, hogy keresztény szerző az ókori pogány szerzőkre hivatkozik. Közel 1000 másolata maradt fenn munkájának. Kikből merít: Biblia, Plinius, Vergilius, Horatius stb. Hasonló módon osztályozza a köveket, mint ókoriak (kb. 70-et mutat be).
Keresztény írók Albertus Magnus (1206-1280), filozófus, pap - Bologna, Padova, Párizs. Aristotelest fordít, munkáit kiegészítésekkel látja el. Fő műve a kövekről: Mineralium. A mű 5 fejezetből áll. Ír a kövek fizikai tulajdonságairól, a nemes kövekről (kövek energiája, formája), faragott kövekről, fémekről, és sókról. A keresztény természettudományi tanítások hosszú évszázadokon keresztül, a skolasztika keretében, tele vannak misztikummal, spekulációval. Hiányzik a megfigyelés és kísérletezés.
Az arabok Az arab világban (elsősorban a mai Üzbegisztán és Türkmenisztán területén), komoly természettudományos (pl. matematikai, csillagászati) ismeretek halmozódtak fel. Al-Biruni (973-1048), természettudós, 18 ásványnak pontosan megmérte a sűrűségét - ezek az első kvantitatív adatok ásványokról. Könyvet írt a drágakövekről. Ibn-Sina (Avicenna) (980-1037), természettudós, hatása a középkorig kimutatható. Az arabok sokat nem tettek hozzá a görög-római korszak ásványtani eredményeihez, de mivel azok ismereteit beépítették a könyveikbe, segítettek az ókori szerzők tudását továbbadni, Ázsia és Európa felé egyaránt.
Paracelsus Az alkimisták
A kövek mágiája Hit a kövekben: - valamilyen erő, energia van a kövekben. - bizonyos testrészek gyógyításához bizonyos kövek (pl. drágakövek) alkalmasak. Hildegard von Bingen (1098-1179), a kövekkel gyógyító apáca. Néhány javaslat:. Jáspis alvászavarra, ametiszt kiütésre, rubin fejfájásra, karneol vérzéscsillapításra.
Ásványi kincsekről a Magyar Királyságban 1500-ig A krónikákban: Gesta Hungarorum (1200 k.):. Föbenyükből aranyat gyűjtenek, s azon földnek az aranya a legjobb, meg hogy ott sót bányásznak. Chronica Hungarorum (1488): hegyei egyaránt gyönyörűek, aranynak, ezüstnek, egyéb fémeknek, és a legfinomabb sónak termékeny szülőanyja. Az arany szőlőfürt legendája (1070 k.) Alkimisták (XII-XIII. sz.): Esztergom mellett és Barbarica egyéb részein is sókivirágzások találhatók.