Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi F felügyel ség útmutatása a munkahelyi kockázatértékeléshez 1 (megjelent: Szociális és Munkavédelmi Közlöny 2002/1.sz.) A munkavédelemr l szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 1998. január 1-jét l hatályos módosítása [54. (2) bekezdés] kimondja, hogy "a munkáltató köteles min ségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztet kockázatokat". A munkahelyi kockázatértékelés fogalma ebben a megfogalmazásban itt jelent meg el ször a magyar munkavédelmi jogszabályokban. Az azóta eltelt id szak tapasztalatai alapján ez a követelmény értelmezésre szorul, különösen a kockázatértékelés gyakorlati megvalósítása tekintetében. Külön aktualitást ad a kérdésnek a Mvt. legutóbbi, 2001-es módosítása, amely szigorította a kockázatértékelés eljárási követelményeit. Egyrészt az 1998-ban kötelez vé tett kockázatértékelés elvégzését konkrét határid höz kötötte, másrészt bevezette a kockázatértékelés évenkénti felülvizsgálatának kötelezettségét. A jelen útmutatást a hatósági ellen rzés összhangja érdekében az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi F felügyel ség az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattal, valamint a Magyar Bányászati Hivatallal egyetértésben teszi közzé. Célja el segíteni az egységes értelmezést és segítséget nyújtani a jogszabályi követelmények végrehajtásához. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi F felügyel ség mint jogalkalmazó a mindennapi munkájában az itt leírtak szerint értelmezi a kockázatértékelés minimális követelményeit. A kockázatértékelés fogalma A "kockázat" és értékelésének fogalma az Európai Unió alapvet munkavédelmi jogforrásából, a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönz intézkedések bevezetésér l szóló 89/391/EGK irányelvb l került át a magyar munkavédelmi szabályozásba. Ez a fogalom bizonyos mértékben rokon a korábban használt "veszély", veszélyforrás", "ártalom", "kóroki tényez " fogalmakkal. A kockázatértékelés fogalma nem jelent alapvet tartalmi változást a munkáltatóra háruló munkavédelmi követelményekben, hanem els sorban rendszerbe, egységes keretbe foglalja a munkáltató munkavédelmi tevékenységét. 1 A kémiai biztonság területén bevezetett kockázatanalízissel kapcsolatos követelményekr l és eljárásról az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat hasonló útmutatást tesz közzé. A munkáltatónak eddig is : - értékelnie kellett a veszélyeket, illetve azt, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a tételes el írásoknak, különben nem tehette volna meg a munkavállalók egészségét és biztonságát 1
szolgáló intézkedéseket; - kötelezettsége volt, hogy áttekintse, milyen veszélyek fenyegethetik a munkavállalóit, mennyire súlyosak a veszélylehet ségek, és hány munkavállalót fenyegethetnek; - kötelezettsége volt, hogy felmérje, milyen intézkedésekkel lehet a veszélyeket elhárítani vagy minimálisra csökkenteni, és kötelezettsége volt megtenni ezeket az intézkedéseket; - szüksége volt az ésszer munkához arra, hogy megállapítsa az intézkedések fontossági sorrendjét, ellen rizze a megtett intézkedések eredményességét, és dokumentálni, bizonyítani tudja, hogy eleget tett ilyen irányú kötelezettségeinek. A kockázatértékelés nem más, mint gondos áttekintése annak, hogy az adott munkahelyen mi károsíthatja, veszélyeztetheti a dolgozókat, és milyen óvóintézkedések szükségesek a baj megel zésére. Elvégzéséhez csak ritkán, bonyolult esetekben kell laboratóriumi vizsgálatokat, tudományos apparátust, költséges szolgáltatásokat igénybe venni. Az esetek legnagyobb részében a kockázatértékelés az eddig is meglev munkavédelmi követelmények szisztematikus teljesítését jelenti, amelyben a legf bb eszköz a józan ész. A kockázatértékelés fogalmát és teend it a Mvt. határozza meg, és a munkáltatók kockázatértékelési kötelezettségei ehhez igazodnak. A kémiai biztonság területén bevezetett "kockázatanalízis" (kockázatbecslés, -kezelés, -közlés) fogalma ezzel nagy részben átfedésben van. A "kockázatanalízis" akkor egyenérték a kockázatértékeléssel, ha annak minden tartalmi követelményét teljesíti, és fordítva. Ennek mérlegelése a munkáltató felel ssége, és ehhez kíván segítséget nyújtani ez az útmutatás is. A munkáltató akkor jár el ésszer en, ha a kockázatértékelést és a kockázatanalízist egységben vagy összehangoltan szervezi meg azokon a területeken, amelyekre mindkét követelményrendszer vonatkozik, hiszen így nemcsak kisebb ráfordítással és nagyobb hatékonysággal végezheti el a feladatait, hanem maradéktalanul és összehangoltan elégítheti ki az ellen rz hatóságok által számonkért követelményeket. A jogszabályi követelmény A munkavédelemr l szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) szerint: 54. (1) Az egészséget nem veszélyeztet és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles figyelembe venni a következ általános követelményeket: a) a veszélyek elkerülése; b) a nem elkerülhet veszélyek értékelése; c) a veszélyek keletkezési helyükön történ leküzdése; d) az emberi tényez figyelembevétele a munkahely kialakításánál, a munkaeszközök és munkafolyamat megválasztásánál, különös tekintettel az egyhangú vagy kötött ütem munkavégzés id tartamának mérséklésére, illetve káros hatásának csökkentésére, a munkaid beosztására; 2
e) a m szaki fejl dés eredményeinek alkalmazása; f) a veszélyes helyettesítése veszélytelennel vagy kevésbé veszélyessel; g) egységes és átfogó megel zési stratégia kialakítása, amely kiterjed a munkafolyamatra, a technológiára, a munkaszervezésre, a munkafeltételekre, a szociális kapcsolatokra és a munkakörnyezeti tényez k hatására; h) a kollektív m szaki védelem els bbsége az egyéni védelemhez képest; i) a munkavállalók megfelel utasításokkal történ ellátása. (2) A munkáltató köteles min ségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztet kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, a munkavállalókat ér terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. Az értékelés alapján olyan megel intézkedéseket szükséges hozni, amelyek biztosítják a munkakörülmények javulását, beépülnek a munkáltató valamennyi irányítási szintjén végzett tevékenységbe. A kockázatok értékelése szervesen összefügg a veszélyek megel zésével, amelynek a kockázatok felismerésén és értékelésén kell alapulnia. Ezért a kockázatértékelés a munkáltató munkavédelmi tevékenységének központi és alapvet, meghatározó fontosságú eleme, a veszélyek, ártalmak megel zésének alapja. Egyes szakmai részterületeken a kockázatértékelés (a kémiai biztonsággal kapcsolatos kérdésekben pedig a kockázatanalízis) megalapozásához, végrehajtásához vagy az intézkedésekhez támpontokat adnak például a következ jogszabályok: - 2001. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról - 25/1998. (XII. 27.) EüM rendelet az els sorban hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeir l - 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól - 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet a képerny el tti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeir l - 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról - 12/2001. (V. 4.) KöM-EüM együttes rendelet a vegyi anyagok kockázatának becslésér l és a kockázat csökkentésér l - 18/2001. (IV. 28.) EüM rendelet a munkavállalóknak a munka közbeni zajexpozíció okozta kockázatok elleni védelmér l Mi a kockázatértékelés célja? A kockázatértékelés célja nem elvont. Nem matematikai valószín ségeket vagy elméleti összefüggéseket kell megállapítani, hanem megvizsgálni az adott munkahelyen a konkrét 3
helyzetet, és meghatározni a konkrét teend ket. Ehhez adott esetben természetesen kvantitatív (mennyiségi) vizsgálatok, mérések is szükségesek, például a kémiai biztonsággal kapcsolatos kockázatbecslés területén, különösen, ha a konkrét helyzetet valamilyen számszer normával kell összevetni. A kockázatértékelés f céljai ezért: - A kockázatok elhárítása, illetve minimálisra csökkentése. - A megteend intézkedések meghatározása és fontossági szempontból történ rangsorolása. A kockázatértékelés után a munkáltatónak képesnek kell lennie annak bizonyítására a hatóságok, a munkavállalók vagy képvisel ik, illetve más érdekelt felek el tt, hogy megtett minden szükséges intézkedést a kockázatok felmérésére és elhárítására, illetve minimálisra csökkentésére. Ezért a kockázatértékeléshez hozzátartozik a folyamat és az eredmények megfelel dokumentálása is. Ki végezze a kockázatértékelést? Minden esetben alapvet fontosságú kérdés, hogy ki végzi a kockázatértékelést. A Mvt. szerint a kockázatértékelés önmagában nem számít munkabiztonsági szaktevékenységnek, és nincs olyan jogszabályi el írás sem, amely a kockázatértékelést munkavédelmi szakképesítéshez kötné. (Ett l függetlenül azonban a kockázatértékelésben szerepet játszó egyes tevékenységek természetesen munkavédelmi szakképesítéshez lehetnek kötve; ilyen például a veszélyes munkaeszköz üzembe helyezés el tti vagy baleset utáni vizsgálata, az egyéni véd eszközök juttatásának meghatározása, a súlyos munkabaleset kivizsgálása.) Nincs tehát jogszabályi el írás arra, hogy a munkáltatónak a kockázatértékelést kivel kell ténylegesen elvégeztetnie, de a felel sség a Mvt. 2. (2) bekezdés szerint mindenképpen a munkáltatót terheli. A jogszabály értelmében a munkáltató nemcsak a kockázatértékelés elvégzéséért felel s, hanem annak megfelel min ség kivitelezéséért is. Ezért nagyon gondosan kell mérlegelnie, hogy saját maga végzi-e el a kockázatértékelést vagy küls szakembert, szolgáltató szervezetet, szakintézményt bíz meg vele. A kockázatértékelés nem munkavédelmi szaktevékenység, de munkavédelmi ismeretek szükségesek hozzá. Kis vállalkozásnál, ahol egyszer és áttekinthet "technológiákat" alkalmaznak, például egy irodában vagy boltban, a vállalkozó maga is elvégezheti a kockázatértékelést, ha biztos abban, hogy tisztában van a követelményekkel és a körülményekkel. Nagyobb szervezetben a munkáltató rendszerint eleve alkalmaz munkavédelmi szakembert a jogszabályban meghatározott munkavédelmi szaktevékenységek ellátására, összhangban az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet el írásaival. A munkáltatónak indokolt kikérnie a munkavédelmi szakember véleményét arról, hogy a munkáltató szervezetén belül öner l elvégezhet -e a 4
kockázatértékelés, vagy küls szolgáltatást célszer -e igénybe venni. Annak eldöntéséhez, hogy vegyen-e igénybe küls szolgáltatót, a munkáltató vegye figyelembe, hogy a kockázatértékeléshez egyebek között ismerni kell a munkavédelemmel kapcsolatos jogszabályokat, szabványokat, az adott munkahelyen használt munkaeszközöket, technológiákat és veszélyeiket, valamint megfelel gyakorlattal is kell rendelkezni. Ha a munkáltató szervezetén belül ezek az ismeretek nem állnak teljeskör en rendelkezésre, a kockázatértékelés nem végezhet el öner l. A szolgáltató kiválasztásánál különös gondot kell fordítani arra, hogy rendelkezzék referenciákkal és legyen leinformálható, mert a kockázatértékelés a munkáltató munkavédelmi tevékenységének alapvet eleme, és végs soron a munkáltató felel s a kockázatértékelés tartalmáért, a megtett intézkedésekért, a munkavállalók egészségéért és biztonságáért. Ugyanakkor kerülni kell a kockázatértékelés szükségtelen túlbonyolítását. Érdemes a tényleges kockázatértékelést megel en több szakember egymástól független véleményét kikérni a szükséges teend kr l. A kockázatértékelés folyamatába indokolt bevonni a munkavállalókat, illet leg a munkavédelmi képvisel t, valamint - különösen a kockázatanalízis szükségessége esetén - a foglalkozásegészségügyi szolgálatot is. A munkavédelmi képvisel részvételi jogát biztosítja a Mvt. 72., különösen a 72. (2) b) bekezdés, amely szerint a munkavédelmi képvisel részt vehet a munkáltató azon döntései el készítésében, amelyek hatással lehetnek a munkavállalók egészségére és biztonságára. A munkavállalók bevonása értékes szakmai segítséget nyújthat a kockázatértékeléshez, mert k általában pontosan ismerik a gyakorlati problémákat, illetve a munkavégzés közben szerzett tapasztalatok alapján felismerhetnek rejtett veszélyeket is. A kockázatértékelés elemei A kockázatértékelés folyamatát többféléképpen lehet szakaszokra osztani. Tartalmilag a legfontosabb elemek a következ k: 1. A veszélyek azonosítása 2. A veszélyeztetettek azonosítása 3. A kockázatok min ségi, illet leg mennyiségi értékelése 4. A teend k meghatározása és a szükséges intézkedések megtétele 5. Az eredményesség ellen rzése és az értékelés rendszeres felülvizsgálata A fentieket kiegészít és végigkísér feladat 6. A kockázatértékelés és a teend k, valamint a felülvizsgálat írásba foglalása A következ kben ezeknek az elemeknek a részletes szempontjait ismertetjük. (A kémiai biztonsággal kapcsolatos kockázatanalízis részben hasonló elemeir l és hatósági ellen rzésér l az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat ad útmutatást.) 1. A veszélyek azonosítása 5
A veszélyek azonosítása az egész kockázatértékelés alapja. Els lépésként részletesen számba kell venni a kockázatértékelésbe vont munkakörnyezet valamennyi munkafolyamatát, technológiáját, munkaeszközét, munkamódszerét. Rendkívül fontos, hogy ez a "leltár" kiterjedjen a nem mindennapos tevékenységekre is, mint például a karbantartás. Emellett figyelemmel kell lenni egyes munkafeladatok évszakhoz kötött jellegére is, valamint gondot kell fordítani a kisegít jelleg tevékenységekre, mint például a takarítás vagy szemétszállítás. Ezután kell meghatározni minden jelen lev veszélyt, amely a munkavállalókat és más személyeket fenyegethet. Ezeket lehet a tevékenységek, a technológiák, a hely stb. szerint osztályozni; a fontos az, hogy minden lényeges veszély rögzítésre kerüljön. Ennek során a Mvt. 54. (2) bekezdése szerint különös tekintettel kell lenni az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, a munkavállalókat ér terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. A veszélyeket (kockázati tényez ket) többféleképpen lehet csoportosítani, de a csoportosításnak nincsen különösebb jelent sége, csak az áttekintést könnyíti meg, és bizonyos kockázatok besorolása eleve önkényes. Egy ilyen csoportosítási lehet ség például a következ. Munkaeszközök használata - Védelem nélküli forgó, mozgó alkatrészek - Anyagok vagy tárgyak elmozdulása (esés, gurulás, csúszás, összeomlás) - Gépek, járm vek mozgása (például emel gépek, bels szállítás, bels és küls közlekedés) - T z- és robbanásveszély (súrlódás, nyomástartó edények) - Veszélyes felületek (éles, sorjás, egyenetlen felületek, szélek és sarkok, kiálló részek) - Egyéni véd eszköz (kényelmetlenség, mozgáskorlátozás, látáskorlátozás) Munkavégzés és munkakörnyezet - Személyek vagy tárgyak leesése - Magasban végzett munka - Mélyben végzett munka - Kényelmetlen mozdulatok vagy testhelyzet - Kézi anyagmozgatás - Sz k munkahely - Rendetlen, elhanyagolt munkahely - Megbotlás, megcsúszás, elesés - Rossz egyéni munkamódszer - Zárt terekben, tartályokban végzett munka Fizikai és biológiai tényez k - Elektromos hálózatok és berendezések 6
- Hordozható elektromos munkaeszközök - Elektromos földkábelek és légvezetékek - Elektromos zárlat, elektromosság okozta t z vagy robbanás - Elektrosztatikus feltölt dés - Elektromágneses sugárzás vagy tér - Részecskesugárzás - Lézerek használata - Zaj, infra- és ultrahang - Nem megfelel munkahelyi világítás, - Mechanikai rezgés (például kéziszerszámok, járm vek) - Forró vagy hideg anyagok, tárgyak, közegek - Nyomás alatti közegek (például s rített gázok, g zök) - Állatok mozgása, támadása - Mikroorganizmusok Veszélyes anyagok, környezet és klíma - Leveg hiány vagy oxigénhiány - Mérgez anyagok (belélegzése, lenyelése, b rön át való felszívódása) - Gyúlékony, robbanékony és oxidáló anyagok - Maró anyagok - Instabil vagy er sen reakcióképes anyagok - Allergizáló anyagok - Fert anyagok - Rákkelt, mutagén, teratogén, utódkárosító anyagok - Nem megfelel munkahelyi klíma (h mérséklet, páratartalom, légmozgás) - Szennyezett munkahelyi leveg (gázok, g zök, aeroszolok, porok) - Túlnyomás alatt vagy kis nyomásban végzett munka - Kedvez tlen id járási feltételek - Vízen vagy víz alatt végzett munka Emberi, szociális, pszichés és szervezési tényez k - Nehéz testi munka - Nagy koncentrációt igényl munka - Túl intenzív vagy egyhangú munka - Éjszakai munka - Egyedül vagy elszigetelten végzett munka - Személyek fenyegetése, támadása (er szak) 7
- A feladatok, munkafolyamatok vagy munkavégzés összehangolatlansága, tisztázatlansága vagy áttekinthetetlensége, túl sok vagy túl kevés információ - Emberi kapcsolati tényez k (például kiszolgáltatottság, tévedések, rosszindulat, passzív dohányzás, szexuális zaklatás) - Kockázatot jelent csoportok mint veszélyforrások jelenléte, például: látogatók ügyfelek járókel k alvállalkozók veszélyhelyzeti szolgáltatók (pl. ment k, t zoltók, rend rök) betanítatlan vagy gyakorlatlan dolgozók fiatal és id s munkavállalók terhes n k és szoptatós anyák csökkent immunitású munkavállalók krónikus betegek gyógyszeres kezelés alatt álló személyek testi vagy szellemi fogyatékosok szenvedélybetegek, dohányosok Hangsúlyozni kell, hogy a fenti felsorolás nem törekszik teljességre, csak tájékoztató jelleg. A gépek biztonsága és a munkakörnyezet kapcsolata tekintetében értékes útmutatást adnak a veszélyek áttekintésére például az MSZ-EN 292-1, MSZ-EN 292-2 számú szabványok is. Egyetlen útmutató vagy szakmai segédlet sem veheti át azonban a munkáltató felel sségét, és nem helyettesítheti a helyi viszonyok ismeretét. A kockázatértékelésért felel s munkáltatónak vagy megbízottjának mindig a munkahely konkrét viszonyai alapján kell számba vennie az adott munkahelyre, munkafolyamatokra, technológiákra, munkaeszközökre, munkamódszerekre; munkavállalókra jellemz veszélyeket. Információforrások A veszélyek számbavételéhez többféle forrásból érdemes információt szerezni. Információforrás például: - A munkatevékenység, munkafolyamatok, technológiák, munkaeszközök, munkamódszerek közvetlen megfigyelése - A munkavállalók és képvisel ik tapasztalatai - Munkavédelmi jogszabályok, egyes veszélyes tevékenységekre vonatkozó szabályzatok - Szabványok - Gyártók és szállítók adatlapjai, gépkönyvei, kezelési utasításai 8
- Munkahelyi bels szabályzatok, kezelési, technológiai utasítások vagy leírások - Balesetek, foglalkozási megbetegedések és rendkívüli események adatai - Más munkahelyek közzétett adatai, tapasztalatai, bevezetett szakmai szokások - Tudományos és m szaki irodalom - Munkavédelmi adatbázisok - Helyszíni vizsgálatok, mérések - Szaktanácsadók, munkavédelmi szolgáltatók Gondos mérlegelést követel annak eldöntése, hogy a veszélyek számbavételéhez szükségeseke bonyolult m szeres vagy laboratóriumi mérések. Ezek a vizsgálatok sokszor hosszadalmasak és költségesek, s noha pontos és részletes eredményeket szolgáltatnak, a kockázatértékeléshez és a szükséges teend k meghatározásához gyakran elegend a tájékozódó jelleg vizsgálat. Ha például a munkafolyamatok vizsgálatából megállapítható, hogy ártalmas por kerülhet a leveg be, nem mindig szükséges pontosan meghatározni a por koncentrációját és méreteloszlását, anélkül is tudjuk, hogy intézkedéseket kell tenni a por kiszabadulásának megakadályozására. Annak megállapításához, hogy a munkahely túl zajos, és intézkedéseket kell tenni a zajcsökkentésre, elegend annak észlelése, hogy a dolgozók csak kiabálva értik meg egymás szavát. Ennek alapján már valószín síthet, hogy a zajterhelés az egészséget veszélyeztet mérték, ezért - 18/2001. (IV. 28.) EüM rendeletnek megfelel en - el kell végeztetni a zajvizsgálatot, és az eredményei alapján meghatározni a zajcsökkentéshez szükséges konkrét intézkedéseket. Annak megállapításához, hogy a leveg szennyezett egy bizonyos gázzal, és intézkedéseket kell tenni a szennyezettség csökkentésére, adott esetben elegend, hogy érezni lehet a gáz szagát, ha tudjuk, hogy az adott gáz szagküszöbe magasabb a megengedett koncentrációnál. A munka, a munkafolyamatok elemzésekor különös gondot kell fordítani a következ kre: - Mindig a tényleges viszonyokat kell megvizsgálni, nem az elméletieket. Ha a munkahelyen technológiai stb. utasítás van érvényben, a kockázatértékelés során át kell ugyan tekinteni az utasítást, de meg kell vizsgálni azt is, hogy a valóságban hogyan végzik a munkát. A legtöbb munkahelyen kisebb-nagyobb mértékben eltérnek az írott utasításoktól. A kockázatértékelés során meg kell vizsgálni egyrészt az eltérések okát, másrészt a valóságos helyzet kockázatait, összevetve az utasítások pontos megtartása esetén fellép kockázatokkal. - Meg kell vizsgálni, milyen esetekben kerül sor olyan m veletekre, amelyek rendszeresek ugyan, de az egyenletes rutintól való eltérést jelentenek. Az ilyen m veletek általában kockázatosabbak. Közéjük tartoznak például a karbantartási, tisztítási, szerelési, indítási, leállítási m veletek. 9
- Meg kell vizsgálni, melyek lehetnek a munkafolyamatban, technológiában fellép, nem rendszeres, de el re látható zökken k. Ilyen lehet például egy esztergakés törése, egy gumiabroncs defektje, de egy dolgozó fegyelmezetlensége is. 2. A veszélyeztetettek azonosítása A lehet legteljesebb körben számba kell venni azokat a személyeket, akiket az el ekben azonosított veszélyek fenyegethetnek. Meg kell állapítani, hogy kik ezek, illetve hány személyt és milyen módon fenyegethetnek a veszélyek. a) A legkézenfekv bb veszélyeztetett csoportot a munkahelyen foglalkoztatottak jelentik (például gépkezel k, karbantartók, irodai személyzet stb.), tehát azok, akik a veszéllyel járó munkafolyamatokat ténylegesen végzik, illetve ott tevékenykednek. b) A fentiek mellett különös figyelemmel kell számba venni egyrészt azokat a munkavállalókat, akiknek a munkája nem közvetlenül kapcsolódik az adott munkahelyen folyó tevékenységhez, másrészt azokat a személyeket, akik nem munkavállalóként kerülhetnek a munkavégzés hatókörébe. Ilyenek lehetnek például - különféle alvállalkozók, - takarítók, - bels vagy küls karbantartók, - szállítók, - látogatók, - tanulók, gyakornokok; - járókel k, - szolgáltatást igénybe vev k, ügyfelek, fogyasztók, vásárlók, betegek, - veszélyhelyzeti szolgáltatók (ment k, t zoltók, rend rség) stb. Nem szabad megfeledkezni azokról a személyekr l sem, akik elvben nem kerülhetnének a munkavégzés hatókörébe, azonban mégis megfordulnak a munkahelyeken, és szintén veszélyeztetettek lehetnek (munkavállalók ismer sei, rokonai, alkalmi árusok stb.). c) Szintén különös gondot kell fordítani az úgynevezett sérülékeny munkavállalói csoportok jelenlétére, akik egyrészt veszély el idéz i is lehetnek, másrészt a veszélyek fokozottan fenyegethetik ket. Így nagyobb kockázatoknak lehetnek kitéve, például: - Megváltozott munkaképesség ek - Testi vagy szellemi fogyatékosok - Fiatal és id s munkavállalók - Terhes n k és szoptatós anyák - Betanítatlan vagy gyakorlatlan dolgozók (pl. új, id szakos vagy ideiglenes munkavállalók) - Csökkent immunitású munkavállalók 10
- Egészségkárosodott munkavállalók (krónikus betegek) - Gyógyszeres kezelés alatt álló személyek - Szenvedélybetegek, dohányosok 3. A kockázatok min ségi vagy mennyiségi értékelése A kockázat végs értékelésében figyelembe kell venni egyrészt a veszély súlyosságát, vagyis az okozható kár mértékét és kiterjedését, ideértve a veszélyeztetettek számát is, másrészt a veszély bekövetkezésének valószín ségét. Ez az értékelés a legtöbb esetben nem igényli matematikai apparátus felhasználását vagy számszer táblázatok el állítását. Nagy és összetett, illetve katasztrófaveszélyes technológiáknál természetesen szükség lehet bonyolult elemz, modellez és értékel eljárásokra, a munkahelyek legnagyobb részénél azonban az értékelés a felismert veszélyek áttekintését és a kockázatok rangsorba állítását jelenti annak érdekében, hogy a munkáltató meghatározhassa a szükséges intézkedéseket. A kockázatok értékelésének nem célja és nem követelménye a számszer sítés. A megfelel értékeléshez célszer a gyakorlatban használható kategóriákat felállítani. Erre nincsenek kötelez szabályok, de a besorolás alapjai lehetnek például a következ k. 1. A károsodás jellege, súlyossága - Anyagi kár - Kisebb személyi károsodás (horzsolás, zúzódás, múló egészségkárosodás) - Súlyos személyi károsodás (törés, csonkulás, krónikus egészségkárosodás) - Halálos (életveszélyes) baleset vagy egészségkárosodás A fentiek értékelésében figyelemmel kell lenni az érintett személyek számára is. 2. A veszély bekövetkezésének valószín sége - Valószín tlen - Lehetséges, de nem valószín - Valószín - Szinte elkerülhetetlen (csak id kérdése) A fentiek alapján a kockázatokat súlyossági (fontossági) sorrendbe célszer állítani. A legsúlyosabb (legsürg sebb intézkedést igényl ) kockázatok természetesen azok, ahol a veszélyek a legsúlyosabb kárt okozhatják, a legtöbb személyt érinthetik, és a legnagyobb valószín séggel következhetnek be. Ezután kell a munkáltatónak eldöntenie, hogy 1. a jelenlegi helyzet kielégíti-e a munkavédelemre vonatkozó szabályok követelményeit, 2. a kockázatok megfelel ellen rzés alatt vannak-e, 3. a jelen lev kockázatok milyen módon szüntethet k meg, 4. milyen intézkedéseket kell tenni a kockázatok megel zése vagy csökkentése érdekében. 11
Az 1. kérdés megválaszolásához természetesen a munkáltatónak, illetve a kockázatértékelést végz személynek tisztában kell lennie a munkavédelemre vonatkozó szabályokkal. Amennyiben a munkavédelemre vonatkozó szabály az adott helyzetre számszer normával (például határértékkel) határozza meg a követelményt, akkor azt kell eldönteni, szükség esetén mérésekkel, hogy a helyzet megfelel-e a számszer normának. Az 1. és 2. kérdés szorosan összefügg. A munkáltatónak nem egyszer en az a feladata, hogy megállapítsa, hogy az értékelés pillanatában a helyzet kielégíti a munkavédelmi el írásokat, hanem azt is vizsgálnia kell, hogy ez a helyzet megbízhatóan stabil-e, a kockázat megfelel ellen rzés alatt van-e. Egyszer példával: nem elég megállapítani, hogy - a kockázatértékelés során, az értékelést végz szakember és a munkáltató képvisel je jelenlétében - a dolgozók kivétel nélkül viselték a véd sisakokat, tehát a helyzet kielégíti a munkavédelemre vonatkozó szabályok követelményeit, hanem meg kell vizsgálni azt is, hogy a kockázat megfelel ellen rzés alatt van-e, vagyis megfelel rendszer biztosítja-e, hogy a veszélyes munkahelyeken a dolgozók mindig viseljék a véd eszközöket. Figyelemmel kell lenni tehát azokra a kockázatokra, amelyek esetében az alkalmazott óvóintézkedések jelenleg megfelel védelmet nyújtanak a veszély bekövetkezése, illet leg a károsodás ellen, kielégítve a munkavédelmi követelményeket. Ha például a forgó, mozgó gépalkatrészek megfelel véd burkolattal vannak ellátva, ez nem azt jelenti, hogy ez a kockázat az adott munkahelyen elvben nem létezik, hanem hogy nem szükséges további intézkedés a közvetlen elhárítására. Ugyanakkor viszont számításba kell venni, hogy a véd burkolatok eltávolítása azonnal súlyos kockázatot eredményezhet. Vizsgálni kell tehát azt is, hogy ez a kockázat megfelel ellen rzés alatt van-e, tehát nem fordulhat-e el a véd burkolatok indokolatlan eltávolítása. A jelenlev kockázatok megszüntetése, megel zése vagy csökkentése a Mvt.-ben foglalt elvekkel összhangban történhet: 1. Ha lehetséges, a kockázatot teljes mértékben ki kell zárni. Például, ha nem használunk szerves oldószer alapú festéket, teljes mértékben megel ztük az ebb l adódó egészségi kockázatot, t z- és robbanásveszélyt. Ha az ablakokat belülr l tisztíthatóra tervezzük, megel zzük a küls tisztítással járó leesési veszélyt. 2. A kockázatos dolgot (pl. veszélyes anyag, technológia) kevésbé kockázatossal kell helyettesíteni. Például a szerves oldószer alapú festéket helyettesíteni lehet vizes alapúval, a kézi festékszórást gépivel. 3. A kockázatot a keletkezési helyén kell megszüntetni, hogy minél kisebb helyen kelljen védekezni ellene, és minél kevesebb munkavállalót érintsen. Más szóval a veszélyzónákat a lehet legkisebbre kell sz kíteni. Ha egy berendezésb l káros anyag szabadulhat fel, helyi 12
elszívóberendezést érdemes felszerelni, nem pedig az egész m helycsarnok szell ztetésével eltávolítani a leveg szennyezést. 4. Mind a kevésbé kockázatos dologgal (anyaggal, technológiával, munkaeszközzel stb.) történ helyettesítéskor, mind pedig a kockázat keletkezési helyén történ megszüntetésekor gondot kell fordítani arra, hogy ez ne eredményezzen újabb, esetleg észrevétlenül maradó kockázatot, tehát az intézkedés ne egyszer en "áttolja" a kockázatot máshová. Ha például elszívással távolítjuk el a felszabaduló káros leveg szennyez anyagot, gondot kell fordítani arra, hogy ezzel ne okozzunk megengedhetetlen környezetszennyezést. Ha a kézi anyagmozgatást targoncák használatával helyettesítjük, a nehéz testi munka okozta kockázatot kiküszöböltük, ugyanakkor meg kell vizsgálni a járm vek mozgásával járó új kockázatokat. 5. A kollektív m szaki védelmet el nyben kell részesíteni az egyéni véd eszközök alkalmazása helyett, Például a felszabaduló káros anyagok ellen els sorban megfelel szell zéssel, elszívással kell védekezni, nem pedig egyéni légzésvéd kkel. Az egyéni véd eszközök alkalmazását mindig csak végs lehet ségként szabad számításba venni, ha a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme kollektív m szaki és szervezési intézkedésekkel nem biztosítható. 6. Alkalmazni kell a m szaki fejl dés eredményeit. A m szaki fejl déssel egyrészt újabb, eddig nem ismert kockázatok jelennek meg, másrészt újabb, nagyobb biztonságot eredményez védekezési lehet ségek nyílnak meg. Ezeket figyelemmel kell kísérni és megfelel en alkalmazni annak érdekében, hogy az egészség és biztonság védelmi szintje a m szaki fejl dés színvonalával együtt, annak megfelel en emelkedjék. 4. A teend k meghatározása és a szükséges intézkedések megtétele Az el ek elvégzése után a fenti szempontok alkalmazásával a munkáltatónak konkrét intézkedési tervet kell készítenie a kockázatok megel zése vagy csökkentése érdekében. A Mvt. 54. (2) bekezdése szerint, az értékelés alapján olyan megel intézkedéseket szükséges hozni, amelyek biztosítják a munkakörülmények javulását, beépülnek a munkáltató valamennyi irányítási szintjén végzett tevékenységbe." A munkáltatónak ehhez át kell tekintenie, hogy - meg lehet-e teljes mértékben szüntetni a kockázatot; - hogyan lehet biztonságosabbá tenni a munkafolyamatokat, technológiát, anyagokat, munkaeszközöket; - milyen munkavédelmi intézkedésekre van szükség a kockázat alacsony szinten tartásához. Az intézkedéseknek mindig az adott munkahelyhez, munkavállalókhoz és munkakörülményekhez kell igazodniuk. Általános meghatározásuk ezért nem lehetséges, de a kockázat csökkentésének vagy kezelésének néhány általános módszertani elve a következ. - A veszély keletkezési helyén történ felszámolása, például zárt technológia alkalmazásával, 13
elszívással, h szigeteléssel zajcsökkentéssel. - A munkafolyamat, technológia elkülönítése, elszigetelése. - A munkavállaló eltávolítása a munkafolyamattól. - A munkaeszközök ellátása biztonsági berendezéssel, például véd burkolattal; biztonsági indítással, vészleállítóval. - Megfelel mozgástér biztosítása. - Tiszta, rendes munkahely kialakítása, a keletkez anyagok, szennyvíz, hulladék megfelel eltávolítása. - A munkavállalók megfelel tájékoztatása, képzése, oktatása, ellen rzése. - Megfelel szakképzettség és számú munkavállaló alkalmazása. - A munka összehangolása. - A munkaszervezés megváltoztatása. - Megfelel jelz - és riasztóberendezések, mentési tervek, menekülési útvonalak és els segély biztosítása. - Egyes munkafolyamatok elvégzésének képesítéshez vagy el zetes engedélyhez kötése. - Rendszeres, tervezett karbantartás megszervezése. - Veszélyes technológiák és munkaeszközök id szakos biztonsági felülvizsgálata. - Egyéni véd eszközök biztosítása. (Mint már hangsúlyoztuk, az egyéni véd eszközök alkalmazását mindig csak végs lehet ségként szabad számításba venni, ha a kockázat kiküszöbölése más m szaki és szervezési intézkedésekkel nem oldható meg.) - Megfelel el zetes és id szakos orvosi vizsgálatok megszervezése. - A munkabalesetek és foglalkozási betegségek megfelel bejelentése, kivizsgálása és nyilvántartása. - Megfelel öltözködési, tisztálkodási, egészségügyi, étkezési, pihenési és melegedési lehet ségek biztosítása. A szükséges intézkedéseket célszer sürg sségi sorrendbe állítani: - azonnali - rövid vagy középtávú - hosszú távú Ehhez a kockázatértékelés megállapításait kell alapul venni, különösen azt, hogy mennyire súlyos az adott kockázat (milyen jelleg károsodást okozhat, hány személyt érinthet, illetve milyen valószín séggel következhet be a baj). Emellett át kell tekinteni azt is, hogy milyen gyorsan lehet megtenni az intézkedést, valamint milyen m szaki, személyi, szervezési feltételeket kell biztosítani hozzá. Azonnal intézkedni kell a súlyos kockázatok felszámolása érdekében, ugyanakkor a gyorsan megtehet intézkedéseket akkor is célszer minél hamarabb végrehajtani, ha kevésbé súlyos kockázatot szüntetnek meg. 14
A kockázatértékelés során észlelt közvetlen veszélyt azonnal meg kell szüntetni, tehát a közvetlen veszélyt jelent munkavégzést vagy munkaeszközt, technológiát azonnal le kell állítani, összhangban a Mvt. 54. (3) e) pontjával. 5. Az eredményesség ellen rzése és az értékelés rendszeres felülvizsgálata A munkáltatónak ellen riznie kell, hogy a kockázatértékelés következményeként, a kockázatok csökkentése érdekében meghatározott és végrehajtott intézkedések valóban hatásosan és stabilan csökkentették a kockázatokat. Ha például a fejsérülés kockázatát állapították meg, és intézkedésként minden munkavállalónak véd sisak használatát írták el, ellen rizni kell, hogy a véd sisakokat valóban megkapta-e minden munkavállaló, és megfelel rendszer, megfelel szervezési intézkedések biztosítják-e, hogy folyamatosan viseljék. A kockázatértékelést legalább évente felül kell vizsgálni akkor is, ha nem történik különösebb változás. Ha azonban jelent sebb változás következik be például a munkakörülményekben, a technológiában, a munkaeszközökben, a felhasznált anyagokban, a munkaszervezésben, a munkavállalói állományban, a munkavédelmi követelményekben, a m szaki fejl désben vagy a rendelkezésre álló ismeretekben, akkor szükségessé válik a kockázatértékelés ismételt elvégzése, illet leg felülvizsgálata. Erre nem lehet általános, minden körülményre érvényes szabályt meghatározni; a munkáltatónak, illet leg a munkavédelmi szakembernek az adott munkahely konkrét körülményei alapján kell megállapítania, hogy melyek azok a változások, amelyeknek jelent s kihatásuk van a kockázatokra. 6. A kockázatértékelés és a teend k, valamint a felülvizsgálat írásba foglalása A munkáltatónak be kell tudnia bizonyítani a munkavédelmi hatóságok (Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, Magyar Bányászati Hivatal, Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi felügyel ség), a munkavállalók vagy képvisel ik, illetve más érdekelt felek el tt, hogy megtett minden szükséges intézkedést a kockázatok felmérésére és elhárítására, illetve minimálisra csökkentésére. Ezen túlmen en a Mvt. szerint a munkáltató köteles tájékoztatni a kockázatértékelés és a munkavédelmi intézkedések tapasztalatairól - a nála munkabiztonsági szaktevékenységet ellátó személyt, - az általa foglalkoztatott munkavédelmi szakképesítéssel rendelkez személyt, - a foglalkozás-egészségügyi szolgálatot, - a munkavédelmi képvisel t vagy bizottságot. Szintén a Mvt. lehet séget ad a munkavédelmi hatóságnak, hogy meghatározott munkavédelmi követelmények teljesítésér l írásbeli tájékoztatást kérjen a munkáltatótól. A munkáltatónak ahhoz, hogy tisztában legyen a jelen lev kockázatokkal és érdemben kezelni tudja ket, valamint hogy rendszerben, a gazdasági tevékenységével egységben tudja megtenni a munkavédelmi intézkedéseket, feltétlenül indokolt dokumentálnia a kockázatértékelést, 15
eredményeit, a szükséges és megtett intézkedéseket, ideértve a kockázatértékelés felülvizsgálatait is. A dokumentációnak nincs el írt formája. Tartalmi szempontból legalább a következ kre indokolt kiterjednie: 1. A kockázatértékelés helye Például: Pékség, Bp. XXIV. ker., Cserép u. 26. vagy Galvanizálóüzem vagy Karosszériam hely 3. állás vagy Tantermek Nem írható el egységesen, hogy a kockázatértékelés helyét hogyan kell meghatározni. Elvégezhet a kockázatértékelés például helyiségenként, munkafolyamatonként, technológiánként, munkaeszközönként, ahogy a konkrét viszonyok ismeretében a legcélszer bb. A fontos az, hogy semmi se maradjon ki. 2. A kockázatértékelés ideje Dokumentálni kell a kockázatértékelés elvégzésének idejét. 3. A következ felülvizsgálat tervezett ideje Rögzíteni kell, hogy legkés bb mikor kerül sor a következ kockázatértékelésre, illetve a kockázatértékelés felülvizsgálatára. Ez a dátum természetesen arra az esetre vonatkozik, amikor nem következik be olyan változás (például a munkakörülményekben, a technológiában, a munkaeszközökben, a felhasznált anyagokban, a munkaszervezésben, a munkavállalói állományban, a munkavédelmi követelményekben, a m szaki fejl désben vagy a rendelkezésre álló ismeretekben), amely szükségessé teszi a kockázatértékelés tervezettnél korábbi elvégzését vagy felülvizsgálatát. A Mvt. szerint azonban a kockázatértékelést legalább évente mindenképpen felül kell vizsgálni. Ez az évenkénti felülvizsgálat nem feltétlenül a kockázatértékelés megismétlését jelenti, hanem els sorban annak vizsgálatát, hogy a kockázatértékelés elvégzése óta nem történt-e olyan lényeges változás az alapul vett munkakörnyezeti tényez kben, amely indokolja az újabb kockázatértékelést. Ha ilyen változás nem történt is, a felülvizsgálat másik célja annak ellen rzése, hogy a kockázatcsökkent intézkedések megfelel ek, hatásosak voltak-e, és eredményükként csökkentek-e a kockázatok. 4. A kockázat megnevezése, leírása Például: Targonca ütközése vagy személy elgázolása vagy Botlás, csúszás, elesés vagy zveszélyes hígító meggyulladása vagy Kézi anyagmozgatók hát- és derékfájása A kockázatot (veszélyt) pontosan kell meghatározni, nem szabad általánosságokkal megelégedni (pl. "mechanikai veszélyek"). 5. A kockázatot súlyosbító tényez k Rögzíteni kell, hogy a kockázatértékelés helyén konkrétan melyek azok a tényez k, amelyek az 16
adott kockázatot fokozzák, vagyis a valószín ségét növelik. Ezek azonosítása egyúttal segítséget ad a konkrét intézkedések meghatározásához. Vegyük példaként a "botlás, csúszás, elesés" kockázatát. Kockázatot súlyosbító tényez k: - A padló gyakran olajos. - A dolgozók egy része papucsot hord. Vagy a "t zveszélyes hígító meggyulladása" kockázat esetében: Kockázatot súlyosbító tényez k: - A hígító gyakran kiömlik. - A munkaeszközök nem szikramentesek. Vagy például a "kézi anyagmozgatók hát- és derékfájása" kockázat esetében kockázatot súlyosbító tényez k (a 25/1998. (XII. 27.) EüM rendelet alapján): 1. A teher szempontjából - - a teher túl nehéz vagy túl nagy, - nem kézre álló vagy nehéz fogni, - instabil vagy tartalma elmozdulhat, - mozgatása során nincs lehet ség a törzs közelében történ elhelyezésére, illetve a törzs hajlításával vagy elfordításával lehet tartani, illetve mozgatni, - körvonalai vagy állaga miatt valószín, hogy a munkavállaló sérülését okozza ütközés esetén. 2. A szükséges fizikaier -kifejtés szempontjából - a tehermozgatás túl meger ltet, - a terhet csak a törzs elcsavarodásával lehet mozgatni, - a teher hirtelen elmozdulhat, - az er kifejtés a test labilis helyzetében következik be, - ha nem kerülhet el, hogy el rehajolt helyzetben történjék az emelés. 3. A munkakörnyezet jellemz i szempontjából - nincs elég hely a teher mozgatásához, különösen függ leges irányban, - a padozat vagy a munkavégzés szintje változó, emiatt a terhet különböz szinteken kell mozgatni, - a padozat vagy a láb megtámasztása labilis, - a h mérséklet, a páratartalom vagy a szell zés nem megfelel. 4. A tevékenység szempontjából - f ként a gerincet érint túl gyakori vagy túl hosszan tartó fizikaier -kifejtés, - elégtelen pihenési id, - túlzott emelési, lerakási vagy továbbítási távolságok, - a munkavállalóra kényszerített munkaritmus. 17
5. A munkavállaló adottságai szempontjából - a testi adottságai miatt alkalmatlan az adott tevékenységre (foglalkozás-egészségügyi alkalmatlanság), - gerincelváltozása fokozott sérülési hajlamot jelent (foglalkozás-egészségügyi alkalmatlanság), - a munkavégzéshez alkalmatlan ruházatot, lábbelit vagy más tárgyat visel, - nem rendelkezik megfelel ismeretekkel, illetve gyakorlattal. 6. A kockázat által érintett személyek Dokumentálni kell a kockázat által érintett személyek (munkavállalók és mások) számát és jellegét, valamint, ha indokolt, a veszélyeztetés rendszeres vagy alkalmi jellegét. Például: Oktatók (3 f ), tanulók (65 f ) folyamatosan vagy Gépkezel k (5 f ) folyamatosan, karbantartók (2 f ) havonta egy napon vagy A ben tartózkodók (eü. személyzet és betegek), ezek közül az egészségügyi személyzet (kb. 9 f ) folyamatosan, a betegek alkalmanként 7. Megfelelnek-e a körülmények a munkavédelemre vonatkozó szabályok követelményeinek? Dokumentálni kell, hogy a kockázatértékelés tapasztalatai szerint az adott kockázattal kapcsolatos körülmények - ideértve például a technológiát, a munkaeszközöket, a felhasznált anyagokat, a munkaszervezést, a munkavállalók tájékoztatását, képzését, oktatását, ellen rzését, a véd eszközöket - megfelelnek-e a munkavédelemre vonatkozó szabályok követelményeinek. Nem általánosságban kell tehát vizsgálni és dokumentálni ezt, hanem a konkrét kockázattal kapcsolatban. Mint már korábban hangsúlyoztuk, tekintettel kell lenni arra is, hogy a munkavédelmi szempontból jelenleg megfelel nek ítélt helyzet stabil-e. 8. Megfelel -e a jelenlegi helyzet a kockázat kell en alacsony szinten tartására? Ha nem, milyen intézkedésekre van szükség? Mi az intézkedések határideje és ki a felel se? Akkor nincs szükség intézkedésre, ha a jelenlegi helyzetben a kockázat egyrészt megfelel a munkavédelemre vonatkozó szabályok követelményeinek, másfel l tartósan, stabilan alacsony szinten tartható. Ebben az esetben azt kell rögzíteni, hogy intézkedésre nincs szükség. Minden más esetben dokumentálni kell a szükséges intézkedéseket, a fontosságuknak és sürg sségeknek megfelel határid és a felel s feltüntetésével. Például: Rendszeres ellen rzéssel biztosítani kell, hogy a dolgozók csak zárt cip ben tartózkodhassanak a m helyben. Felel s: X.Y., határid : év, hó, nap. vagy A munkaeszközöket szikramentesekre kell cserélni, addig oldószeres munkát végezni nem szabad. Felel s: Z.K., határid : azonnal. 9. Mikor került sor a fentiek felülvizsgálatára, és milyen eredménnyel? Rögzíteni kell, hogy mikor és milyen eredménnyel vizsgálták felül az elvégzett kockázatértékelést. Ha azt állapítják meg a felülvizsgálat során, hogy a kockázatokban nem 18
történt változás, az alkalmazott intézkedések pedig változatlanul megfelel ek, ezt is dokumentálni kell. Ha a felülvizsgálat ismételt értékelést tesz szükségessé, az újabb kockázatértékelést el kell végezni. 19