DR. HEINZ ERVIN DR. LAKATOS MIKLÓS: A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL SZEREPE A NÉMET LAKOSSÁG KITELEPÍTÉSÉBEN Budapest, 2004. február 1
BEVEZETŐ Magyarország és nyugodtan hozzátehetjük, az egész emberiség XX. századi történelme bővelkedett tragikus, sok ember személyes sorsát is befolyásoló történelmi eseményekben. Az emberiség történelmében, a tragédiák okozásában még soha nem voltak olyan hatékonyak az állami apparátusok, mint a XX. században. Paradox módon a legújabb technikai vívmányokat is alkalmazó, a modern közigazgatás elemeit felvonultató közigazgatási szervezetek nem csak a társadalmi-gazdasági élet szervezésében tudtak jeleskedni, hanem a nemtelen célokat követő, a kirekesztő politikát szolgáló, a kisebbségeket üldöző akciókat is igen hatékonyan tudták kezelni. E hatékonyság egyik eszköze, mondhatnánk szimbóluma a névjegyzék, a lista volt. Aki a névjegyzékre, listára felkerült, azt ki lehetett telepíteni, meg lehetett alázni, földönfutóvá lehetett tenni, halálba lehetett küldeni. Nagyon érzékletesen fogalmazta meg Steven Spielberg művészi filmjében, a Schindler listájában ezen eszköz jelentőségét, igaz itt inkább a listára való felkerülés jelentette az életet, és a kimaradás a halált. A jelen tanulmányunkban és dokumentum-gyűjteményünkben szintén névjegyzékekről, listákról szólunk, mégpedig a magyar történelem egy igen tragikus eseményével, a magyarországi németek 1945 és 1948 közötti elűzésével kapcsolatban. Sok más, a témával foglalkozó cikk és tanulmány széleskörűen tárgyalja e bonyolult kérdés bel- és külpolitikai összefüggéseit és egyéb társadalmi-politikai vonatkozásait, jelen dolgozatunkban mi csak annyiban érintjük e témaköröket, amennyiben tanulmányunk tárgyához feltétlenül szükségesek. A magyarországi németek kitelepítésével kapcsolatban nem egy, hanem több névjegyzékről beszélhetünk, melyek időben és tartalmukban egyaránt változtak. Érdeklődésünk középpontjában azok a névjegyzékek állnak, amelyek valamilyen összefüggésbe hozhatók az 1941. évi népszámlálás során felvett adatokkal. A Központi Statisztikai Hivatal dolgozóiként, több népszámlálás résztvevőiként ugyanis mindennapi munkánk során érezzük, hogy a statisztikai adatszolgáltatást milyen jelentős mértékben befolyásolta az a körülmény, hogy a KSH által gyűjtött egyedi adatokat e tragikus eseményhez is felhasználták. A Központi Statisztikai Hivatal megalapítása óta következetesen ragaszkodott az összeírások alkalmából begyűjtött személyes adatok, információk bizalmas kezeléséhez. Csak az 1941. évi népszámlálás esetében fordult elő, hogy a Hivatal kompetenciáját messze meghaladó okok miatt nem tudott érvényt szerezni ennek az elvnek. Az 1941. évi népszámlálás adatállományának nemzetiségre és anyanyelvre vonatkozó információit ugyanis felhasználták a magyarországi németek ellen 1945-ben és a következő években hozott jogfosztó intézkedések végrehajtására, amelyek a német lakosság jelentős része esetében ténylegesen az ország területéről való kitelepítését eredményezték. A rendszerváltozást megelőző évtizedekben e témát főleg a nemzetiségi bevallásra gyakorolt hatás felől elemezték a statisztikusok és demográfusok. Azt vizsgálták, hogy mi lehet az oka, hogy Magyarországon a nemzetiségek számát a különböző statisztikai felvételek rendre alulszámlálják, és keresték azokat a módszertani megoldásokat, melyek reálisabb képet adhatnak a magyarországi nemzetiségek számáról és arányáról. Így jutottak el olyan módszertani megoldásokhoz, mint például a nemzetiség, anyanyelv, beszélt nyelv együttes kezelése, a nemzetiségi családok kívülállók általi minősítése. Különösen ez utóbbi eljárás vált egyre problematikusabbá a személyes adatok védelmével foglalkozó szakemberek szemében. 2
Az 1980-as évtized vége felé új helyzet állt elő azzal, hogy a rendszerváltoztató pártok az adatvédelem kérdéskörét a polgári-demokratikus államberendezkedés alapjai közé számították. Már az első alkotmány-kiegészítések közé felvették a személyes adatok védelmével és a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos paragrafusokat. Az 1990-1994. év első szabadon választott országgyűlése elfogadta azokat az alapvető törvényeket, melyek rendelkeztek a személyes adatok védelméről, a kisebbségek jogairól és nem utolsó sorban a jogállamiság kívánalmainak megfelelő statisztikai rendszerről. Így vált egyre fontosabb kérdéssé, hogy lakossági adatgyűjtések keretében, hogyan lehet legoptimálisabb módon védeni a személyes adatokat, hogyan kell statisztikai adatgyűjtés tárgyává tenni olyan érzékeny személyes adatokat, mint a vallás, illetve a nemzetiséghez tartozás. A témával foglalkozó szakirodalom néhány kivételtől eltekintve 1 nem vizsgálta részletesen az 1941. évi népszámlálási adatok felhasználásának körülményeit, ezért szükségesnek tartottuk ezt a hiányt pótolni. A jelen tanulmány elkészítéséhez áttanulmányoztuk a témával foglalkozó könyveket, cikkeket, olyan dokumentumok másolatait (pl. jegyzőkönyvek, miniszteri jelentések), melyek utalhatnak a bennünket érintő témára. A dokumentumok gyűjtésén túl felvettük a kapcsolatot a téma szakértőivel, a legfontosabb intézmények, kutató intézetek képviselőivel és még néhány élő szemtanúval. (Például sikerült kapcsolatot teremteni dr. Szabó Bertalannal, az ún. svábmentő per egyik vádlottjával.) Feladataink közé tartozott a sváb kitelepítéssel kapcsolatos joganyag összegyűjtése, melyet az alábbiak szerint összegezhetünk: Legfontosabb jogszabályok: 12330/1945. ME (dec.29.) végr.: 70010/1946.BM (jan.15.) 32920/1946.BM (máj.10.) 12200/1947.Korm. (okt.28.) végr.: 84350/1947.BM (nov.27.) 1. Nemzetiség vagy anyanyelv 2. Magyarosított név visszanémetesítése 3. Volksbund tagság 4. Fegyveres német alakulat Rajk leirat: Mentes, aki német anyanyelvű, de magyar nemzetiségű, ha nem esik a 2-4. pont alá a) Német nemzetiség b) Volksbund tagság c) Fegyveres német alakulat (önként) d) Név visszanémetesítés A jelen tanulmány mellékletében közöljük azokat a legfontosabb dokumentumokat, melyek rávilágítanak a statisztikai apparátus szerepére a német lakosság kitelepítésével kapcsolatban. Nem tűztük ki célul a dokumentumok általi teljes társadalmi-politikai környezet bemutatását, inkább arra törekedtünk, hogy az akkori történések kevésbé ismert dokumentumait ismertessük, és további információkat szolgáltassunk a magyarországi nemzetiségi statisztika és a KSH történetéhez. Az I. sz. dokumentumcsoportba összegeztük 1 A kevés kivétel közé tartozott Őze Sándor történész-múzeológus A német ügy című a Századvég 1994/1. számában megjelent cikke, aki a Thirring Lajos hagyatékát is felhasználva ír a KSH szerepéről a német lakosság kitelepítésében. 3
az 1941. évi népszámlálás témakörének nemzetiséggel, anyanyelvvel kapcsolatos előkészítő anyagait. Nagyon fontos, ismereteink szerint eddig nem publikált anyagokat tartalmaz a II. sz. dokumentumcsoport, amely magába foglalja a KSH-ban készített névjegyzékhez kapcsolható belső dokumentumait, tervezeteit, feljegyzéseit. A III. sz. dokumentumcsoport azokat az anyagokat tartalmazza, melyek az egyéni igazolások kiadásával kapcsolatosak, különös tekintettel az ún. sváb mentő akció dokumentumaira. A IV. sz. dokumentumcsoport az 1948-1949. években keletkezett, a német lakosság kitelepítésének befejezéséről szóló anyagokat tartalmazza. Az V. sz. dokumentumcsoport Bibó Istvánnak, a nagy magyar politológusnak, gondolkodónak, parasztpárti politikusnak a német lakosság kitelepítésével kapcsolatos anyagait közöljük. Tekintettel arra, hogy Bibó István ezekben a dokumentumokban véleményt nyilvánít az 1941. évi népszámlálás anyagának a felhasználásáról is. (Bibó István (1911-1979) volt bírósági alkalmazott, egyetemi magántanár, az Egyetemi Könyvtár és a KSH Könyvtárának könyvtárosa. 1945. március 1. 1946. július 16-ig belügyminisztériumi vezető köztisztviselő.) A VI. sz. dokumentumcsoport a felhasznált formanyomtatványokat tartalmazza. A VII. sz. dokumentumcsoport pedig e korszak legfontosabb jogszabályait adja közre. Jelen kiadványban található forrás bázis összeállítása nem lett volna lehetséges dr. Thirring Lajos által ránk hagyott dokumentumok áttanulmányozása és rendszerezése nélkül, ugyanis dr. Thirring Lajos átérezve a korszak jelentőségét, pótolhatatlan dokumentumokat gyűjtött össze e témával kapcsolatban. Dr. Thirring Lajost a háború és a háborút követő zavaros évek, valamint rendkívüli precizitása, vagy csak óvatossága arra szoktatta, hogy szinte minden kimenő, illetve bejövő levélről, fontosabb fogalmazásról, jegyzőkönyvről saját részére külön példányt csináltasson, megbeszéléseiről pedig ön-emlékeztetőt készítsen, amelyekben még annak hangnemére is kitért. (dr. Thirring Lajos (1899-1983) 1919-től állt a KSH szolgálatában. 1942-től miniszteri osztálytanácsosként a II. népesedésstatisztikai osztály vezetője volt. Személyes irányítása alá tartozott 1945-1947 között a KSH béke-előkészítéssel kapcsolatos tevékenységének ellátása is. 1959-ben főosztályvezető-helyettesként nyugdíjazták. Az 1970-es években a KSH népszámlálási részlegén nyugdíjasként haláláig közreműködött a népszámlálások történetének feldolgozásában, egyes elmaradt adat-összeállítások (pl. az 1941. évi népszámlálás adatainak) közzétételében.) A témával kapcsolatos forráskutatás során a Magyar Országos Levéltár, 1945 utáni politikai kormányszervek osztályán és a Belügyminisztérium irattárában nem találtunk a KSH 1945-1948 közötti tevékenységére vonatkozó iratanyagot, ezért a jelen forrásgyűjtemény csak a KSH Levéltárában és Könyvtárában található dokumentumokat foglalja magába. A témával kapcsolatban, jelenleg a KSH rendelkezésére álló iratanyagot négy különböző helyről tudtuk meglepően jó eredménnyel összegyűjteni. Ezek közül kettő a KSH Levéltárában, kettő a KSH Könyvtárában található. A lelőhelyek a következők: 1. KSH Levéltár A iratgyűjtemény (A Hivatal 1949 előtti iratok) között B.2.1.3 jelzet alatt találhatók a nemzetiségi statisztikai ügyiratai. 2. KSH Levéltára F iratgyűjteményében F-12 (Ajándékok) jelzet alatt 18 doboz tartalmazza Thirring Lajosnak a Magyar Statisztikai Társaság tevékenységével összefüggő iratanyagát. 4 3. KSH Könyvtár kézirattárában a [jelzetük: V. (római ötös)] feldolgozott Thirring Lajos hagyatékban találhatók a II. világháborút követő párizsi béketárgyalásokhoz összeállított előkészítő anyag és a sváb kitelepítések dokumentumai.
4. KSH Könyvtár kézirattár Thirring Lajos feldolgozatlan hagyatéka mintegy 160 darab A/3 méretű doboz, amelyekben rendezetlenül, a beszállítási állapotban található iratanyagról csak cédula katalógusszerű leltárlapok pergethetők át. A Hivatal iktatókönyvei 1867-1950 között szinte hiánytalanul (1931-1944 között néhány kötet hiányzik) megvannak, így azok 1945-1947. évi köteteiből átnézve, kigyűjtve a II/1. osztály témánkat érintő levelezését, megállapíthatjuk, hogy nagy találati pontossággal valamennyi dokumentum valamilyen formában (előadói ív, másolat stb.) előkerült. A jelen dokumentumgyűjtemény tehát főleg olyan dokumentumokat tartalmaz, melyet az ún. Thirring hagyatékban találtunk. E hagyaték jelentős része még feldolgozatlan, nem kellően rendszerezett, így a forráskiadás elvárható szabályainak nem mindig tudtunk eleget tenni. A dokumentum összeállítása során arra törekedtünk, hogy a lelőhelyet az említett korlátok figyelembe vételével a lehető legpontosabban megjelöljük, lehetővé téve az adott dokumentum újbóli visszakeresését. A dokumentumválogatás fő szempontja az volt, hogy olyan jellegzetes iratokat mutassunk be, melyek segítik annak megértését, hogy a KSH milyen szerepet játszott történelmünk e nehéz periódusában. Először a lelőhelyekről kiemeltük, másolatot készítettünk azokról a dokumentumokról, melyekről úgy gondoltuk, hogy helyük lehet egy nyilvános kiadványban, majd fontossági sorrendben számítógépre vittünk kb. 250 oldalnyi anyagot. Birtokunkban van kb. 100 oldalnyi olyan anyag, mely szintén e korszakról szól, de vagy tartalmi, vagy formai okokból nem vittük számítógépre, tekintettel arra, hogy az időhiány és az anyagi források korlátozottsága nem tette lehetővé a számítógépre vitel munkafázisának elvégzését. A kb. 250 oldalnyi számítógépre vitt anyagból kiválogattunk kb. 170 oldalnyi anyagot, melyeket a jelen kiadványban szerepeltetünk. Különösen az ún. Thirring hagyatékban voltak különböző több lépcsőben készült fogalmazványok, ki nem érlelt iratok, melyeknek közzétételétől eltekintettünk, de a korszak kutatói számára rendelkezésre bocsáthatjuk. A kiadványban a szövegeket teljes terjedelemben közöljük, úgy ahogyan az eredeti dokumentum készült. Ennek megfelelően a szövegek a korabeli helyesírás szerint kerülnek közlésre, a rövidítésekről jegyzéket nem készítettünk, tekintettel arra, hogy a dokumentumokban esetleg alkalmazott rövidítéseket egyértelműnek tartjuk. Miután a szövegeket teljes eredetiségben közöljük, ezért a korra jellemző eredeti nyelvezetet meghagytuk. A szövegtestben a készítője által eszközölt kiemeléseket aláhúzás, dőlt betű, vastagítás stb. meghagytuk, eredeti formájában közöljük. Ha a dokumentum keletkezési idejét nem lehet megállapítani, jegyzetben közöljük az általunk lehetségesnek tartott időpontot. A hivatali apparátus fontosabb munkatársainak adatait csak akkor közöljük, ha sikerült róluk információt gyűjtenünk. Terveink között szerepel, hogy a jelen kiadványban közreadott, illetve kihagyott dokumentumokat egységes rendszerbe foglalva a KSH Levéltárának rendelkezésére bocsátjuk a számítógépre vitt anyaggal együtt. Tesszük ezt azért, hogy azok a kutatók, akik tovább kívánnak foglalkozni a KSH-nak e nehéz korszakával, rendelkezésre álljanak a négy éves munkánk dokumentált eredményei. 5