Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2011.6.22. COM(2011) 370 végleges 2011/0172 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE az energiahatékonyságról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről {SEC(2011) 779 végleges} {SEC(2011) 780 végleges}

INDOKOLÁS 1. A JAVASLAT HÁTTERE 1.1. A javaslat okai és céljai Az Európai Unió célul tűzte ki, hogy 2020-ig 20 % megtakarítást érjen el a primerenergiafelhasználás területén, 1 és ez a célkitűzés bekerült az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia 2 öt kiemelt célkitűzése közé. A Bizottság legutóbbi becslései arra mutatnak, hogy tekintettel a tagállamok által az Európa 2020 stratégia keretében 2020-ra kitűzött nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatokra az Unió a 20 %-os célkitűzésnek csak a felét teljesíti 2020-ig. 3 Az Európai Tanács 4 és az Európai Parlament 5 sürgette a Bizottságot, hogy fogadjon el új, ambiciózus energiahatékonysági stratégiát, amely határozott fellépést tesz lehetővé a rendelkezésre álló jelentős potenciálok kihasználása érdekében. Az energiahatékonyság ügyének fellendítése érdekében a Bizottság 2011. március 8-án új energiahatékonysági tervre tett javaslatot, amely intézkedéseket határoz meg annak érdekében, hogy további megtakarításokat lehessen elérni az energiaellátás és -felhasználás terén. A jogalkotási javaslat az energiahatékonysági terv bizonyos elemeit jogilag kötelező erejű intézkedésekké alakítja át. A javaslat fő célja, hogy jelentős mértékben hozzájáruljon az Unió 2020. évi energiahatékonysági célkitűzéseinek teljesítéséhez. A javaslat csak úgy lehet sikeres, ha azt mihamarabb elfogadják és végrehajtják a tagállamokban. A javaslat túllép a 20 %-os célkitűzésen, és az uniós energiahatékonyság 2020 utáni előmozdítását célzó közös keret létrehozására törekszik. A javaslat a 2011. évi bizottsági munkaprogram egyik stratégiai prioritása. 1.2. Háttér-információk Mivel az Unió egyre több energiát importál egyre magasabb áron, az energiaforrásokhoz való hozzáférés középtávon fontosabb szerepet játszik majd, hiszen az ellátás esetleges zavara komolyan akadályozhatja az Unió gazdasági növekedését. Ez magyarázattal szolgál arra, miért az energiahatékonyság az Európa erőforrás-hatékonyságának növelését célzó Európa 2020 kiemelt kezdeményezés 6 egyik legfontosabb eleme. Az energiahatékonyság jelenti a legköltséghatékonyabb és leggyorsabb megoldást az ellátás biztonságának növelésére, és hatékonyan hozzájárul az éghajlatváltozásért felelős üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentéséhez. Amint Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050- ig történő megvalósításának ütemterve című bizottsági közlemény 7 felvázolja, az energiahatékonyság segíthet az Uniónak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével kapcsolatos célkitűzésének teljesítésében, sőt túlszárnyalásában. 1 2 3 4 5 6 7 7224/1/07 REV 1. COM(2010) 2020. SEC(2011) 277. EUCO 2/1/11. 2010/2107(INI). COM(2011) 21. COM(2011) 112. HU 1 HU

Ha sikerül az uniós gazdaságot energiahatékonyabbá tenni, az a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából is jótékony hatású lesz. Az energiamegtakarítás olyan pénzügyi forrásokat szabadít fel, amelyek azután máshol fektethetők be a gazdaságban, és segítségükkel könnyíteni lehet a nyomás alatt álló állami költségvetések helyzetén. Ami az egyes embereket illeti, az energiahatékonyság számukra alacsonyabb energiaszámlákat jelent. Az energiahatékonyság javítását célzó intézkedésekkel az energiaszegénység stratégiai szinten kezelhető. Végül ha az Unió kevesebb energiával több árut tud megtermelni, azáltal javul iparának versenyképessége, és ágazatai vezető szerephez juthatnak az energiahatékonysági technológiák világpiacán. Az energiahatékonyság és az energiatakarékosság az uniós gazdaság egésze, a közszféra, a vállalkozások és a polgárok számára egyaránt előnyökkel jár. Mindezen okoknál fogva a 2020. évi európai energiastratégia az energiahatékonyságot az Unió egyik kulcsfontosságú energiapolitikai prioritásaként határozta meg az elkövetkező időszakra nézve. 1.3. Meglévő rendelkezések A két irányelv tárgyi hatálya: a kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv (a 2004/8/EK irányelv) és az energetikai szolgáltatási irányelv (a 2006/32/EK irányelv) 8 átfedésben van ezzel a javaslattal. Ezen irányelvek egyikének sem sikerült teljes mértékben kiaknáznia az energiamegtakarítási potenciált. Ezért az új irányelv hatálybalépésével egyidejűleg javasolják a két irányelv hatályon kívül helyezését, kivéve az energetikai szolgáltatási irányelv 4. cikkének (1) és (4) bekezdését, valamint I., III. és IV. mellékletét. Az említett rendelkezések az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv végrehajtását megelőző 5 évben a végső tagállami energiafogyasztás 9%-ának megfelelő nemzeti indikatív energiamegtakarítási célelőirányzat 2017-re vállalt teljesítését érintik. Ez a célelőirányzat noha hatályában és a vállalás szintjében különbözik hozzájárul az EU 2020-ra teljesítendő 20%-os energiahatékonysági céljának teljesüléséhez, ezért indokolt 2017-ig hatályban maradnia. Az új irányelv rendelkezéseivel átfedésben van az energiacímkézésről szóló 2010/30/EU irányelv 9 9. cikkének (1) és (2) bekezdése is, amelyeket az új irányelv hatálybalépésével egyidejűleg hatályon kívül helyeznek. 1.4. Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel A javaslat az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégiában 10 gyökerezik, mivel az energiahatékonyság 20 %-os növelésével kapcsolatos uniós célkitűzés e stratégia öt kiemelt célkitűzésének részét képezi. Azon javaslatok egyikéről van szó, amelyek a tervek szerint 2011-ben hozzájárulhatnak a stratégia hét kulcsfontosságú kezdeményezése egyikének, az Európa erőforrás-hatékonyságának növelését célzó Európa 2020 kiemelt kezdeményezésnek a teljesítéséhez. A javaslat konzisztens az uniós éghajlat-politikával és kiegészíti azt. A javaslat által célzott energiafogyasztás-csökkentés várhatóan hozzájárul ahhoz is, hogy a tagállamok teljesíteni tudják a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelvben 11 a megújuló energiaforrásból származó energia részaránya tekintetében előírt célelőirányzataikat. 8 9 10 11 HL L 144., 2008.4.27., 64. o. HL L 153., 2010.6.18., 1. o. EUCO 13/10. HL L 140., 2009.4.23., 16. o. HU 2 HU

2. KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL ÉS HATÁSVIZSGÁLAT 2.1. Konzultáció, adatgyűjtés és a szakértői vélemények felhasználása A javaslatot a tagállamoknak és az érdekelt feleknek a különféle fórumokon, például általános nyilvános online konzultáció során tett számos észrevétele alapján 12 alakították ki. A fenntartható energiával foglalkozó bukaresti fórum munkacsoportjai (amelyekben a tagállamok képviselői és érdekelt felei is részt vettek) 2011 januárjában újabb széles körű konzultációs folyamatot indítottak el. 13 Három modell és számos tanulmány eredményeinek felhasználásával átfogóan elemezték a javasolt lehetőségek hatásait. Az elemzés során megvizsgálták a lehetőségek gazdasági, társadalmi és környezeti hatásait, figyelemmel a szubszidiaritás és az arányosság elvére. 2.2. Hatásvizsgálat A hatásvizsgálat három szintre lebontva elemez néhány lehetőséget. Az első szintű szakpolitikai lehetőségek a jelenlegi szakpolitikai keret javításának lehetőségeit vizsgálják. Az elemzés elsősorban olyan kérdésekre összpontosít, hogy az energetikai szolgáltatási irányelvben a célkitűzések megállapítása tekintetében alkalmazott jelenlegi megközelítést ki kell-e terjeszteni 2020-ig, valamint hogy szükséges-e tagállami energiamegtakarítási célelőirányzatok kitűzése a 20 %-os uniós cél teljesítéséhez, és ha igen, azoknak kötelező erejűeknek vagy csupán irányadónak kell-e lenniük. Az elemzés azt a következtetést vonja le, hogy az energetikai szolgáltatási irányelv célkitűzéseit a végfelhasználói ágazatok tekintetében a 2016. évi határidőig fenn kell tartani, azonban a 20 %-os energiahatékonysági célelőirányzat teljesítéséhez azokat ambiciózusabb energiamegtakarítási célokkal kell kiegészíteni az Európa 2020 folyamat keretében. Az elemzés szerint ezeknek a célelőirányzatoknak egyelőre nem kell kötelező erejűeknek lenniük, mindamellett a kötelező erejű intézkedésekkel ugyanolyan vagy jobb eredmények érhetők el. Ezek a kötelező erejű intézkedések a jelenlegi szakpolitikai kerettel együttesen feltehetőleg elégségesek lesznek a 20 %-os uniós célkitűzés 2020-ig történő teljesítéséhez. Az előrehaladást azonban nyomon kell követni, és ha az előrehaladás mégsem lenne kielégítő, időben meg kell tenni a megfelelő korrekciós intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 20 %-os célkitűzés 2020-ra teljesüljön. A második szintű szakpolitikai lehetőségek a keresleti és kínálati oldalon fennmaradó gazdasági potenciál kiaknázását célzó különféle intézkedéseket vizsgálnak. A hatásvizsgálat az energiamegtakarítási kötelezettséghez kapcsolódó rendszerekre olyan lehetőségként tekint, amely energiamegtakarítást eredményezhet a végfelhasználói ágazatokban. Arra a következtetésre jut, hogy az energiamegtakarítási kötelezettségekkel adott esetben jelentős megtakarítás érhető el, ehhez azonban meg kell erősíteni az energetikai szolgáltatási irányelv jelenlegi rendelkezéseit (hiszen ezek értelmében a kötelezettségek csupán az egyik lehetőséget jelentik a tagállamoknak annak biztosítása érdekében, hogy az energetikai közszolgáltatók megtakarításokat érjenek el a végfelhasználói ágazatokban). Ennek kapcsán felmerül két kérdés: milyen szintű energiamegtakarítást írnak elő az energetikai közszolgáltatók számára, és ezeknek a kötelezettségi rendszereknek a megtervezését teljes egészében a tagállamokra kell-e bízni, vagy szükség van-e a kialakítás 12 13 További részletekért lásd a dokumentumot kísérő hatásvizsgálat 1.2. szakaszát, valamint az I. és II. mellékletet. A jelentéstervezetek a következő oldalon olvashatók: http://ec.europa.eu/energy/efficiency/bucharest. HU 3 HU

kulcsfontosságú jellemzőinek bizonyos mértékű harmonizációjára. A hatásvizsgálat azt javasolja, hogy minden tagállamban vezessenek be nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszereket, és ezek célja 1,5 %-os éves összesített energiacsökkentés elérése legyen. Noha bizonyos kulcsfontosságú jellemzőket (a célzott ágazatok, a célérték szintje és a számítási módszerek) uniós szinten harmonizálni kell, a tagállamoknak messzemenően lehetőséget kell biztosítani arra, hogy ezeket a rendszereket a saját nemzeti körülményeikhez igazítsák, vagy fenntartsák jelenlegi rendszereiket. Mérlegelték kereskedelmi forgalomba hozható fehér bizonyítványok bevezetésének lehetőségét is, azonban azt elvetették, ugyanazon okoknál fogva, mint a rendszer összes jellemzője teljes harmonizációjának lehetőségét. Egy sor másik szakpolitikai lehetőség a közszféra bevonását célzó intézkedéseket vizsgálja. Az elemzés eredménye szerint két intézkedés lehetne előnyös. Egyrészt a közintézmények tulajdonában lévő épületek 3 %-át kellene évente költségoptimális szintre felújítani, ami a jelenlegi felújítási arány megkétszerezésével járna. Másrészt elő kell írni, hogy a közintézmények a rendelkezésre álló energiacímkék és tanúsítványok alapján jó energiahatékonyságú termékekbe és épületekbe ruházzanak be. A költségükhöz képest jelentős kedvező hatást gyakorló lehetőségek közé tartoznak továbbá azok, amelyek célja az energetikai szolgáltatási piac előmozdítása, a háztartások és vállalkozások energiaszámláik és intelligens fogyasztásmérés útján történő jobb és gyakoribb tájékoztatása a tényleges energiafogyasztásukról, valamint az energiaauditok kötelező előírása a nagyvállalatok számára. A hatásvizsgálat azt mutatja, hogy mindezek az intézkedések hozzájárulhatnak a hatékonyság tekintetében komoly akadályt jelentő információs szakadék csökkentéséhez, így jelentős energiamegtakarítást tennének lehetővé. Az energiahatékonyság önkéntes intézkedések útján történő előmozdítását célzó többi lehetőség az elemzés értékelése szerint nem lenne elégséges a megtakarítási potenciál teljes kiaknázásához. A hatásvizsgálat azt is elemzi, milyen intézkedések segíthetnék elő az energiaátalakításban és -elosztásban rejlő energiahatékonysági potenciál kihasználását. Elutasítja a jelenlegi kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv rendelkezéseinek folytatólagos alkalmazására épülő változatokat, mert azok nem az energiaellátási ágazat egészében, csupán a kapcsolt energia tekintetében ösztönzik az energiahatékonyságot, továbbá nem biztosítják a kapcsolt energiatermelés tényleges megvalósítását (a tagállamoknak csak információgyűjtési és a Bizottság irányában jelentéstételi kötelezettségük van). Az elemzés szerint az energiatermelésre vonatkozó teljesítmény-minimumkövetelmények bevezetése (többek között az új villamosenergia-termelő létesítményekre vonatkozó kötelező kapcsolt energiatermelési és távfűtési/távhűtési előírások, valamint a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés útján előállított energiának a hálózatra való kötelező csatlakoztatása és annak elsőbbségi hozzáférés biztosítása) jelentősen javítaná a termelés energiahatékonyságát. Amennyiben az energetikai szabályozó hatóságok számára is előírnának energiahatékonysági kötelezettségeket, ez szintén kedvező lenne az energiaátvitel és -elosztás hatékonyságának javítása szempontjából. A hatásvizsgálat elemzi a végrehajtás nyomon követése és a vonatkozó nemzeti jelentéstétel terén választható lehetőségeket is. Az adminisztratív teher csökkentése, mindamellett az előrehaladás megfelelő nyomon követésének biztosítása érdekében az elemzés az éves nemzeti reformprogramokba integrálható, kiválasztott energiahatékonysági és -megtakarítási mutatókon alapuló, könnyített formátumú éves jelentéstételt javasol. Ezt az energiahatékonysági intézkedésekkel és programokkal kapcsolatos részletesebb információszolgáltatás egészítené ki, amelyet a tagállamoknak csak háromévente kellene benyújtaniuk. HU 4 HU

A harmadik szintű szakpolitikai lehetőségek a kiválasztott első és második szintű intézkedések jogi formáját értékelik. A következtetés szerint az ambiciózus 20 %-os uniós energiahatékonysági célkitűzés teljesítéséhez az uniós szakpolitikának minden egyes ágazatban így az energetikai szolgáltatási irányelv hatálya alá nem tartozó ágazatokban is ki kell aknáznia az energiamegtakarítási potenciált. Ezért az elemzés egy olyan új jogalkotási javaslat elfogadását javasolja, amely kiterjed a két irányelv hatókörére és kiterjeszti azt az összes energiamegtakarítási potenciállal rendelkező ágazatra. A két irányelv egyetlen jogi aktusban történő egyesítése ítélhető a legjobb lehetőségnek a meglévő jogi keret összefogására és koherenciájának növelésére. A jogszabály típusát illetően az elemzés korántsem jutott ilyen határozott eredményre. Mindamellett ahogy körvonalazódtak a jogalkotási javaslat különös rendelkezései, egyértelművé vált, hogy tekintettel a tartalomra és további végrehajtási intézkedések nemzeti szinten történő elfogadásának szükségességére, a legmegfelelőbb jogi forma az irányelv. A kiválasztott szakpolitikai lehetőségek átfogó hatásának értékelését célzó modellezési folyamat eredménye arra utal, hogy a 27 tagú Európai Unióban a javasolt intézkedések nettó hatása teljesíti a 20 %-os primerenergia-megtakarítási célkitűzést. A hatásvizsgálat továbbá arra mutat, hogy az átfogó 20 %-os célkitűzésnek a kiválasztott intézkedések útján történő megvalósításával járó többletköltség az előnyökhöz képest alacsony. Az intézkedések átfogó gazdasági, társadalmi és környezeti hatásai jelentős mértékben hozzájárulnak majd az uniós szakpolitikák sikeréhez, és támogatják az Európa 2020 stratégiát. Az energiahatékonyság az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervében foglalt célok elérésének egyik legfőbb eszköze. Az ETS kibocsátási egységek ára jelentős ösztönzőerőt képvisel az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére. Bár a javaslat előkészületeként elvégzett modellezés alapján arra lehetett számítani, hogy az intézkedések minden bizonnyal az üvegházhatású gázkibocsátás további csökkentéséhez vezetnek, az ETS kibocsátási egységek árára gyakorolt lehetséges hatásokkal kapcsolatban abból nem lehetett minden esetre vonatkozóan következtetéseket levonni. Az energiahatékonyság 20%-os javítására irányuló célkitűzés megvalósítása során a Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie az új intézkedéseknek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvre gyakorolt hatását, hiszen meg kell őrizni a kibocsátáskereskedelmi rendszerben az alacsony szén-dioxid-kibocsátást szolgáló beruházások számára nyújtott ösztönzőket, és fel kell készíteni a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó ágazatokat a jövőben megvalósítandó innovációra. Ebben a tekintetben meg kell vizsgálni a célnak leginkább megfelelő eszközöket, köztük amennyiben a politikai döntéshozók így határoznak a kibocsátáskereskedelmi rendszer oly módon való átalakítását, hogy a 2013 2020-as időszakban árverésen kiosztandó kibocsátási egységek egy része e célra elkülönítésre kerüljön. HU 5 HU

3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI 3.1. A javaslat összefoglalása A javasolt irányelv közös keretrendszert hoz létre az energiahatékonyságnak az Unió egészében történő előmozdítására a primerenergia-felhasználás 2020-ig 20 %-kal történő csökkentésével kapcsolatos célkitűzés teljesítése érdekében, valamint azzal a céllal, hogy az ezt követő időszakban további előrelépést lehessen elérni az energiahatékonyság terén. Az irányelv szabályokat állapít meg az energiaellátás és -felhasználás hatékonysága előtt álló akadályok és piaci hiányosságok megszüntetésére. A végfelhasználói ágazatok tekintetében a javasolt irányelv olyan intézkedésekre összpontosít, amelyek a közszférára vonatkozó követelményeket állapítanak meg mind a tulajdonában lévő épületek felújítása, mind az épületek, termékek és szolgáltatások megvásárlása során alkalmazandó szigorú energiahatékonysági normák tekintetében. A javaslat nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek bevezetésére kötelezi a tagállamokat. Kötelezően előírja továbbá a rendszeres energiaauditokat a nagyvállalatok számára, és az energetikai vállalatok tekintetében megállapít számos fogyasztásmérési és számlázási követelményt. Az energiaellátási ágazat tekintetében a nagy hatékonyságú termelés és a hatékony távfűtés/távhűtés biztosítása terén meglévő potenciál fejlesztése érdekében a javaslat nemzeti fűtési és hűtési tervek elfogadására kötelezi a tagállamokat, egyben azt is előírva számukra, hogy területfejlesztési jogszabályaik legyenek összhangban ezekkel a tervekkel. A tagállamoknak olyan engedélyezési kritériumokat kell elfogadniuk, amelyek biztosítják, hogy a létesítmények a hőkeresleti pontok közelében helyezkedjenek el, és hogy minden új vagy jelentős felújításon áteső régebbi villamosenergia-termelő létesítményt magas hatékonyságú kapcsolt energiatermelő egységekkel kelljen felszerelni. Mindamellett a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy bizonyos körülmények esetén az általuk meghatározott feltételek mellett mentességet biztosítsanak e kötelezettség alól. A javaslat továbbá előírja a tagállamok számára a tüzelőanyag égetésével vagy ásványolaj és gáz finomításával foglalkozó létesítmények energiahatékonysági adatait rögzítő nyilvántartás létrehozását, valamint követelményeket ír elő a hálózathoz való elsőbbségi/garantált hozzáférést, az elosztás során a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia elsőbbségét és a hulladékhőt termelő új ipari üzemek távfűtési/távhűtési hálózatokhoz történő csatlakoztatását illetően. A javasolt intézkedések között vannak továbbá a nemzeti energetikai szabályozó hatóságokra vonatkozó hatékonysági követelmények, felvilágosító és figyelemfelkeltő fellépések, a tanúsítási rendszerek rendelkezésre állásával kapcsolatos követelmények, az energetikai szolgáltatások fejlesztésének ösztönzését célzó fellépések, valamint az energiahatékonyság útjában álló akadályok elmozdításának kötelezettsége a tagállamok számára, különös tekintettel az ösztönzőknek az épületek tulajdonosai és bérlői, illetve a több épülettulajdonos közötti megosztására. Végezetül a javaslat 2020-ig teljesítendő nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok megállapítását írja elő, és kötelezi a Bizottságot arra, hogy 2014-ben megvizsgálja: elérheti-e az Unió a 2020-ig terjedő időszakban a primerenergia-felhasználás 20 %-os csökkentésével kapcsolatos célkitűzését. A Bizottságnak értékelését, melyet adott esetben egy kötelező nemzeti célelőirányzatokat előíró jogalkotási javaslat követhet, be kell nyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is. HU 6 HU

3.2. Jogalap A javaslat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 194. cikkének (2) bekezdésén alapul. A 194. cikk (1) bekezdése értelmében a belső piac létrehozása, illetve működése keretében, valamint a környezet megőrzésének és javításának szükségességére tekintettel az Unió energiapolitikájának céljai a tagállamok közötti szolidaritás szellemében a következők: [ ] c) az energiahatékonyság és az energiatakarékosság, valamint az új és megújuló energiaforrások kifejlesztésének előmozdítása. E javaslat célja pontosan egy, az Unióban az energiahatékonyság előmozdítását célzó közös keret létrehozása. 3.3. A szubszidiaritás elve Mivel az energiapolitika nem tartozik az Unió kizárólagos hatáskörébe, a javaslat tekintetében érvényesül a szubszidiaritás elve. Az Európai Unió azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 2020-ig 20 %-os primerenergiamegtakarítást valósít meg, és ezt az Európa 2020 stratégia öt kiemelt célkitűzése közé emelte. A jelenlegi energiahatékonysági keret különösen az energetikai szolgáltatási irányelv és a kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv nem tette lehetővé a meglévő energiamegtakarítási potenciál kiaknázását. A tagállami szinten jelenleg hatályos intézkedések a fennmaradó piaci és szabályozási korlátok megszüntetéséhez szintén nem elégségesek. A javaslat által megcélzott energetikai kihívások (az energiaellátás biztonsága, a fenntarthatóság és az éghajlatváltozás, valamint az uniós versenyképesség) az Unió egésze számára problémát jelentenek. Ezért egységes, uniós szintű reakcióra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a fellépések koordináltak legyenek és a közös célokat eredményesebben lehessen elérni. Az új irányelv javasolt intézkedései hozzájárulnak annak biztosításához, hogy minden tagállam megfelelő módon hozzájáruljon a 20 %-os célkitűzés eléréséhez szükséges erőfeszítésekhez és egyenlő esélyeket biztosítson minden piaci szereplő számára, különösen az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények előírásával (például a közbeszerzési piacokhoz való hozzáférés, a vállalatok energiaaudit-kötelezettségei, az energetikai közszolgáltatók energiamegtakarítási kötelezettségei és a kapcsoltenergiaelőállítók hálózathoz való hozzáférése tekintetében). A javaslat biztonságot nyújt a beruházóknak az uniós célkitűzés elérését, valamint az energiahatékonyság javítását célzó intézkedések (például a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és a távfűtés/távhűtés) támogatását illetően. 3.4. Az arányosság elve és a jogi eszköz megválasztása A javaslat kizárólag az energiahatékonysági célkitűzések eléréséhez szükséges intézkedésekre korlátozódik. Szigorú energiahatékonysági normákat állapít meg számos területen, mindamellett jelentős mozgásteret hagy a tagállamoknak arra, hogy a nemzeti körülményeiknek leginkább megfelelő intézkedésekkel támogassák az energiahatékonyság javítását. A választott eszköz a tagállamok által nemzeti jogukba átültetendő irányelv. Az irányelv meghatározza az elérendő végső eredményt és az általános követelményeket, azonban elegendő rugalmasságot hagy a tagállamoknak ahhoz, hogy a végrehajtást a nemzeti sajátosságaikhoz igazítsák. Ebben a sajátos esetben az irányelv elégséges a javaslat célkitűzéseinek eléréséhez. A kirótt kötelezettségek mértéke tehát arányban van a célkitűzéssel. HU 7 HU

4. KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK Az irányelvet kísérő pénzügyi kimutatásban meghatározottak szerint az irányelvet a meglévő költségvetés alapján hajtják végre és nem lesz hatással a többéves pénzügyi keretre. 5. KIEGÉSZÍTŐ INFORMÁCIÓK 5.1. A vívmányok egyszerűsítése A javaslat hozzájárul a vívmányok egyszerűsítéséhez, noha nem szerepel az egyszerűsítési munkaterv intézkedésjegyzékében. A javaslat elfogadásának eredményeképpen az energetikai szolgáltatási irányelv és a kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv helyébe egyetlen irányelv lép, amely integráltabb megközelítést tesz lehetővé az energiahatékonyság és energiatakarékosság tekintetében. Az adminisztratív folyamatokat bizonyos fokig az is egyszerűbbé teszi, hogy két irányelv helyett csak egyet kell átültetni. Jelenleg mindkét irányelv meghatároz jelentéstételi kötelezettségeket. Ezeket egyetlen éves jelentéscsomag (és háromévente egy mélyrehatóbb jelentés) váltja fel, amely az Európa 2020 stratégia jelentéstételi folyamatára épül. Ezen túlmenően a javaslat leegyszerűsíti az energiamegtakarítások mérése tekintetében a meglévő energetikai szolgáltatási irányelvben előírt követelményeket is. Ebben a vonatkozásban a javaslat feltehetőleg nagymértékben hozzájárul a tagállamokra nehezedő jelenlegi adminisztratív terhek csökkentéséhez. 5.2. Meglévő jogszabályok hatályon kívül helyezése A javaslat elfogadása meglévő jogszabályok hatályon kívül helyezését eredményezi. Az érintett rendelkezések a 2010/30/EU irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdése, valamint a 2004/8/EK irányelv és a 2006/32/EK irányelv. A 2006/32/EK irányelv 4. cikk (1) (4) bekezdését, valamint I., III. és IV. mellékletét csak 2017. január 1-jei hatállyal helyezik hatályon kívül. 5.3. Felülvizsgálatra/módosításra/megszüntetésre vonatkozó rendelkezés A javaslat több felülvizsgálati záradékot tartalmaz. 5.4. Jogszabály-átdolgozás A javaslat nem vonja maga után jogszabály átdolgozását. 5.5. Megfelelési táblázat Az irányelvet átültető nemzeti rendelkezések szövegét, valamint a rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot a tagállamok megküldik a Bizottságnak. 5.6. Európai Gazdasági Térség (EGT) A javaslat EGT vonatkozású, ezért az EGT-re alkalmazandó. HU 8 HU

2011/0172 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE az energiahatékonyságról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 194. cikke (2) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, 14 a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére, 15 tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére, 16 rendes jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1) Az energiaimporttól való függőség és az energiaforrások apadása, valamint az éghajlatváltozás korlátok között tartásának és a gazdasági válság legyőzésének szükségessége következtében az Európai Unió eddig soha nem tapasztalt kihívásokkal szembesül. Az energiahatékonyság értékes eszköz ezeknek a kihívásoknak a kezelésében. Segítségével a primerenergia-fogyasztás és az energiaimport csökkentésén keresztül javul az Unió ellátásbiztonsága. Az energiahatékonyság hozzájárul az üvegházhatásúgáz-kibocsátás költséghatékony csökkentéséhez, ezáltal az éghajlatváltozás visszaszorításához is. Az energiahatékonyabb gazdaságra való áttérés ezenkívül várhatóan felgyorsítja az innovatív technológiai megoldások elterjedését az Unióban és javítja az uniós ipar versenyképességét, ezáltal előmozdítja a gazdaság növekedését és minőségi munkahelyeket teremt az energiahatékonysághoz kapcsolódó számos ágazatban. (2) A 2007. március 8 9-i Európai Tanács elnökségi következtetései hangsúlyozták az Unióban az energiahatékonyság fokozásának szükségességét ahhoz, hogy 2020-ra el lehessen érni az Unió primerenergia-fogyasztásának a 2020. évi várható értékekhez viszonyított 20 %-os csökkentésével kapcsolatos célkitűzést. Ez az Unió 14 15 16 HL C,, o. HL C,, o. HL C,, o. HU 9 HU

primerenergia-fogyasztásának 368 Mtoe-vel történő csökkentését jelentené 2020- ban. 17 (3) A 2010. június 17-i Európai Tanács elnökségi következtetései a foglalkoztatást és az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó új uniós stratégia (az Európa 2020 stratégia) egyik kiemelt célkitűzéseként megerősítette az energiahatékonysági célkitűzést. E folyamat részeként és a célkitűzés nemzeti szintű megvalósítása érdekében, a Bizottsággal folytatott szoros párbeszéd keretében a tagállamoknak nemzeti célelőirányzatokat kell meghatározniuk és nemzeti reformprogramjaikban fel kell tüntetniük, milyen módon kívánják elérni azokat. (4) Az Energia 2020 című bizottsági közlemény 18 az energiahatékonyságot az Unió 2020. évi energiaügyi stratégiájának középpontjába helyezi, és vázolja egy olyan új energiahatékonysági stratégia szükségességét, amely minden tagállam számára lehetővé teszi az energiafelhasználás függetlenítését a gazdasági növekedéstől. (5) Az Európai Parlament az energiahatékonysági cselekvési terv felülvizsgálatáról szóló, 2010. december 15-i állásfoglalásában 19 felszólította a Bizottságot, hogy felülvizsgált energiahatékonysági cselekvési tervébe foglaljon bele a 2020. évi átfogó uniós energiahatékonysági célelőirányzatok elérése terén tapasztalható lemaradás behozását célzó intézkedéseket is. (6) Az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt kezdeményezése a Bizottság által 2011. január 26-án elfogadott, Európa erőforrás-hatékonnyá tételét célzó kezdeményezés. 20 A dokumentum az energiaforrások fenntartható felhasználásának biztosítása szempontjából meghatározó szerepet tulajdonít az energiahatékonyságnak. (7) A 2011. február 4-i Európai Tanács elnökségi következtetései elismerték, hogy az uniós energiahatékonysági célkitűzés megvalósulása nem halad a kijelölt pályán, és határozott fellépésre van szükség az épületek, a közlekedés, a termékek és a folyamatok terén elérhető jelentős energiamegtakarítás kiaknázásához. (8) A Bizottság 2011. március 8-án elfogadta a 2011. évi energiahatékonysági tervet. 21 A terv megerősítette, hogy az Unió nem halad megfelelő ütemben az energiahatékonysági célkitűzéseinek elérése felé. E helyzet orvoslása érdekében egy sor energiahatékonysági politikát és intézkedést vett számba, amelyek kiterjednek a teljes energiaellátási láncra beleértve az energiatermelést, -átvitelt és -elosztást, a közszféra által az energiahatékonyság terén betöltendő vezető szerepet, az épületeket és berendezéseket, az ipart, valamint annak szükségességét, hogy a végső fogyasztókat képessé tegyék energiafogyasztásuk kézben tartására. A közlekedési ágazat energiahatékonyságával ezzel párhuzamosan a közlekedésről szóló, 2011. március 28- án elfogadott fehér könyv 22 is foglalkozott. A fehér könyv 26. kezdeményezése 17 18 19 20 21 22 A 2007-ben készített előrejelzések 2020-ra 1842 Mtoe primerenergia-fogyasztást prognosztizáltak. A 20 %-os csökkentés 1474 Mtoe értéket eredményezne 2020-ban, ami az előrejelzésekhez képest 368 Mtoe csökkenésnek felelne meg. COM/2010/0639 végleges. 2010/2107(INI). COM(2011) 21. COM (2011) 109 végleges. COM (2011) 144 végleges. HU 10 HU

különösen felszólít a járművekre vonatkozó megfelelő szén-dioxid-kibocsátási szabványok rögzítésére valamennyi közlekedési mód esetében, és szükség esetén azok energiahatékonysági követelményekkel történő kiegészítésére valamennyi meghajtórendszerre vonatkozóan. (9) A Bizottság 2011. március 8-án elfogadta az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervét 23 is, amely ebből a szemszögből is rámutatott arra, hogy jobban a középpontba kell helyezni az energiahatékonyságot. (10) Ebben az összefüggésben naprakésszé kell tenni az energiahatékonyság uniós jogi keretét, nevezetesen egy, az Unió primerenergia-fogyasztásának 2020-ig történő, 20 %-os csökkentésére vonatkozó átfogó energiahatékonysági célkitűzés elérését, valamint a 2020 utáni időszakban további energiahatékonysági fejlesztések megvalósítását célzó irányelv útján. Ennek érdekében közös keretrendszert kell létrehozni az energiahatékonyság Unión belüli ösztönzésére, és konkrét fellépéseket kell előírni a 2011. évi energiahatékonysági tervben foglalt bizonyos javaslatok végrehajtására, valamint az abban leírt jelentős kihasználatlan energiamegtakarítási potenciál kiaknázására. (11) A vállaláselosztási 406/2009/EK határozat 24 arra kötelezi a Bizottságot, hogy 2012-ig felmérést és jelentést készítsen a Közösség és tagállamai által az energiafogyasztás 2020-ra az előrejelzésekhez képest 20 %-kal való csökkentésére vonatkozó célkitűzés megvalósítása felé tett előrelépésről. A határozat kijelenti azt is, hogy a Bizottságnak 2012. december 31-ig az energiahatékonyság fejlesztésének felgyorsítására irányuló megerősített vagy új intézkedésekre kell javaslatot tennie, elsősorban azzal a céllal, hogy segítse a tagállamokat az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó közösségi kötelezettségvállalások megvalósításában. Ez az irányelv ennek a követelménynek tesz eleget. Hozzájárul továbbá az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervében foglalt célok eléréséhez nevezetesen az energetikai ágazat üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentése által, valamint a kibocsátásmentes villamosenergia-termelés 2050-ig történő megvalósításához is. (12) Az energiaellátási és végfelhasználói ágazat megtakarításait átfogó, integrált megközelítésre van szükség az összes meglévő energiamegtakarítási potenciál kiaknázásához. Ugyanakkor meg kell erősíteni a hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról szóló 2004/8/EK irányelv 25 és az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló 2006/32/EK irányelv 26 rendelkezéseit. (13) Kedvezőbb lenne, ha a 20 %-os energiahatékonysági célkitűzést az energiahatékonyságot különböző területeken ösztönző különös nemzeti és uniós intézkedések halmozott végrehajtásának eredményeképpen lehetne elérni. Ha azonban ez a megközelítés nem jár sikerrel, akkor a szakpolitikai keretet egy sor kötelező erejű célelőirányzat hozzáadásával lenne szükséges megerősíteni. Ezért első lépésben a 23 24 25 26 COM(2011) 112 végleges. HL L 140., 2009.6.5., 136. o. HL L 52., 2004.2.21., 50. o. HL L 144., 2008.4.27., 64. o. HU 11 HU

tagállamokat nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok, rendszerek és programok előírására kell kötelezni. A tagállamok maguk dönthetik el, hogy a területükön ezek a célelőirányzatok kötelező erejűek vagy csupán irányadóak legyenek. Második lépésben a Bizottságnak értékelnie kell az egyes tagállamok ilyen célelőirányzatait és egyéni erőfeszítéseit és az elért előrehaladással kapcsolatos adatokat annak értékelése érdekében, hogy mekkora a valószínűsége az átfogó uniós célkitűzés elérésének, illetve mennyire elégségesek az egyéni erőfeszítések a közös cél eléréséhez. A Bizottságnak ezért felülvizsgált jogi kerete útján és az Európa 2020 folyamat keretében szorosan figyelemmel kell követnie a nemzeti energiahatékonysági programok végrehajtását. Ha ez az értékelés arra mutat, hogy az átfogó uniós célt valószínűleg nem sikerül elérni, a Bizottságnak 2020-ra vonatkozó kötelező nemzeti célelőirányzatokat kell javasolnia, figyelembe véve az egyes tagállamok kiindulási helyzetét, gazdasági teljesítményét és korábban tett fellépéseit. (14) A vonatkozó közkiadások teljes összege az Unió bruttó hazai termékének 19 %-át teszi ki. Emiatt a közszféra fontos hajtóerőt jelent a piac hatékonyabb termékek, épületek és szolgáltatások irányába történő elmozdulásának ösztönzésében, valamint a polgárok és vállalkozások energiafogyasztási szokásainak megváltoztatásában. Ezen túlmenően az energiafogyasztásnak az energiahatékonyságot javító intézkedések miatti csökkenése közforrásokat szabadíthat fel egyéb célokra. A nemzeti, regionális és helyi szintű közintézményeknek példamutató szerepet kell játszaniuk az energiahatékonyság terén. (15) Növelni kell az épületek felújítási arányát, mivel a meglévő épületállomány rendelkezik messze a legnagyobb energiamegtakarítási potenciállal. Az épületek ráadásul kiemelt fontossággal bírnak azon uniós célkitűzés elérése szempontjából, amely szerint 2050-re 1990-hez képest 80 95 %-kal csökkenteni szükséges az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A közintézmények tulajdonában lévő épületek az épületállomány jelentős részét teszik ki, és különösen szem előtt vannak. Ezért helyénvaló egy éves felújítási arány meghatározása az összes közintézmény tulajdonában lévő épület tekintetében, azok energiahatékonyságának javítása érdekében. Ez a felújítási arány nem okozhatja a közel nulla energiaigényű épületek tekintetében az épületek energiahatékonyságáról szóló, 2010. május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben 27 előírt kötelezettségek sérelmét. A középületek felújítására vonatkozó kötelezettség kiegészíti a fenti irányelv azon rendelkezéseit, amelyek értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy amennyiben a meglévő épületeken jelentős felújítást hajtanak végre, azok energiahatékonyságát fokozni kell oly módon, hogy az épületek megfeleljenek az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeknek. (16) A tagállamokban számos települési önkormányzat és más közintézmény már integrált energiatakarékossági és energiaellátási megközelítéseket vezetett be például a fenntartható energiát célzó cselekvési tervek útján (ilyenek többek között a Polgármesterek Szövetsége kezdeményezés keretében kidolgozott fellépések) vagy az épületekkel vagy közlekedési módokkal összefüggő egyedi intézkedéseken túllépő integrált városi megközelítések formájában. A tagállamoknak bátorítaniuk kell a települési önkormányzatokat és más közintézményeket arra, hogy fogadjanak el integrált és fenntartható, egyértelmű célkitűzéseken alapuló energiahatékonysági 27 HL L 153., 2010.6.18., 13. o. HU 12 HU

terveket, vonják be a lakosságot azok kidolgozásába és végrehajtásába, valamint megfelelően tájékoztassák őket e tervek tartalmáról és a célkitűzések elérése felé tett előrehaladásról. Az ilyen tervek jelentős energiamegtakarítást eredményezhetnek, különösen ha azokat olyan energiagazdálkodási rendszerek keretében hajtják végre, amelyek lehetővé teszik az érintett közintézményeknek a hatékonyabb energiagazdálkodást. Ösztönözni kell a városok, települések és különféle közintézmények közötti, az innovatívabb megoldásokkal kapcsolatos tapasztalatcserét. (17) A bizonyos termékek és szolgáltatások beszerzése, valamint épületek vásárlása és bérlése tekintetében a munkálatokat, beszerzéseket vagy szolgáltatásokat közbeszerzési szerződések útján odaítélő közintézményeknek példát kell mutatniuk és döntéseik során szem előtt kell tartaniuk a beszerzések energiahatékonyságát. Mindamellett be kell tartani az uniós közbeszerzési irányelvek rendelkezéseit. (18) Az uniós szintű fehér bizonyítvány -rendszer bevezetésével kapcsolatos lehetőség értékelése arra mutatott, hogy a jelenlegi helyzetben egy ilyen rendszer túlzott adminisztratív költségekkel járna, valamint fennáll annak a kockázata, hogy az energiamegtakarítás az Unió egésze helyett bizonyos számú tagállamban összpontosulna. Ez utóbbi célkitűzés legalábbis ebben a szakaszban nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek, illetve azonos mennyiségű energiamegtakarítást eredményező egyéb alternatív intézkedések útján jobban elérhető. A Bizottságnak mindamellett felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján meg kell határoznia azokat a feltételeket, amelyek mellett a tagállamok a jövőben elismerhetnék a valamely más tagállamban elért energiamegtakarítást. Az ilyen rendszerek fontossága indokolja, hogy azokat uniós szintű közös keretrendszerben hozzák létre, miközben jelentős rugalmasságot biztosítanak a tagállamoknak ahhoz, hogy teljes mértékben figyelembe vehessék a piaci szereplők nemzeti szerveződését, az energiaágazat sajátos hátterét és a végső fogyasztók szokásait. A közös keretrendszernek biztosítania kell az energetikai közszolgáltatók számára a lehetőséget arra, hogy minden végső fogyasztónak kínálhassanak energetikai szolgáltatásokat, ne csak azoknak, akiknek energiát értékesítenek. Ez fokozza az energiapiaci versenyt, mivel az energetikai közszolgáltatók kiegészítő energiaszolgáltatások nyújtásával különböztethetik meg magukat más szolgáltatóktól. A közös keretrendszernek ezenkívül lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy nemzeti rendszerükbe társadalmi célú követelményeket foglalhassanak, különösen annak biztosítása érdekében, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő ügyfelek is részesüljenek a jobb energiahatékonyság előnyeiből. Azt is lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy a kisvállalkozásokat mentesítsék az energiahatkonysági kötelezettségek alól. Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag 28 című bizottsági közlemény meghatározza azokat az elveket, amelyeket figyelembe kell venniük az ezzel a lehetőséggel élni nem kívánó tagállamoknak. (19) A bizonyos olyan piaci szegmensekben rejlő energiamegtakarítási potenciál kihasználása érdekében, amelyekben általában a piacon nem kínálnak energiaauditot (például a háztartásokban vagy kis- és középvállalkozásokban), a tagállamoknak biztosítaniuk kell az energiaaudit elérhetőségét. Az energiaaudit rendszeres elvégzését kötelezővé kell tenni a nagyvállalatok számára, mivel ezzel jelentős energiamegtakarítás érhető el. 28 COM(2008)394 végleges. HU 13 HU

(20) Az auditoktat független és költséghatékony módon szükséges elvégezni. A függetlenség követelménye lehetővé teszi, hogy az auditokat belső szakértők végezzék, amennyiben azok megfelelő képesítéssel vagy akkreditációval rendelkeznek, nem foglalkoznak közvetlenül az auditált tevékenységgel és az adott tagállamban vonatkozásukban minőségbiztosítási és minőség-ellenőrzési rendszer működik, valamint szükség esetén szankciók alkalmazására is lehetőség van. (21) Az energiahatékonyságot javító intézkedések megtervezésekor figyelembe kell venni a költséghatékony technológiai újítások például az intelligens fogyasztásmérés elterjedt használata révén elért hatékonyságnövekedést és megtakarítást. Az ezen innovációk által elérhető megtakarítás maximalizálása érdekében a végső fogyasztóknak lehetőséget kell biztosítani a költségekkel és fogyasztással összefüggő adatok megismerésére és a tényleges fogyasztás alapján történő rendszeres egyéni számlázásra. (22) Az energiahatékonyságot javító intézkedések megtervezésekor a tagállamoknak megfelelő mértékben figyelembe kell venniük annak szükségességét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés előírásaival összhangban biztosítani kell a belső piac megfelelő működését és a meglévő vívmányok következetes végrehajtását. (23) A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésben, valamint a távfűtés/távhűtésben jelentős primerenergia-megtakarítási potenciál rejlik, amelyet az Unióban még nagy részben nem használnak ki. A tagállamoknak nemzeti terveket kell kidolgozniuk a nagy hatásfokú kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés, valamint a távfűtés/távhűtés fejlesztésére. Ezeknek a terveknek kellőképpen hosszú időszakot kell felölelniük ahhoz, hogy a befektetők elégséges információt kaphassanak a nemzeti fejlesztési tervekről, és hogy biztosítható legyen a stabil és támogató beruházási környezet. Az új vagy olyan régebbi villamosenergia-termelő létesítményeket, amelyek jelentős felújításon esnek át vagy amelyek engedélyét frissítik, magas hatékonyságú kapcsolt energiatermelő egységekkel kell felszerelni a villamosenergia-termelés során termelődő hő visszanyerése érdekében. Ezt a hulladékhőt ezután a távfűtési hálózatokon keresztül oda lehetne szállítani, ahol szükség van rá. E célból a tagállamoknak olyan engedélyezési kritériumokat kell elfogadniuk, amelyek biztosítják, hogy a létesítmények a hőkeresleti pontok közelében helyezkedjenek el. Mindamellett a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy bizonyos körülmények esetén az általuk meghatározott feltételek mellett mentességet biztosítsanak ezen kötelezettségek alól. (24) A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést azon energiamegtakarítás alapján kell meghatározni, amely a kapcsolt termeléssel a külön hő- és villamosenergia-termeléssel szemben elérhető. A kapcsolt energiatermelés és a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés uniós jogban használt meghatározása nem érinti a nemzeti jogszabályokban szereplő egyéb meghatározások használatát, ha azokat nem az uniós jogszabályokban meghatározott célok érdekében alkalmazzák. Az energiamegtakarítás maximalizálása és az energiamegtakarítási lehetőségek elmulasztásának elkerülése érdekében fokozott figyelmet kell fordítani a kapcsolt energiatermeléssel foglalkozó egységek üzemeltetési körülményeire. (25) A végső fogyasztó általi átláthatóság fokozása érdekében hogy az választani tudjon a kapcsolt energiatermelésből származó és más technológiákkal előállított villamos energia között a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés származását harmonizált HU 14 HU

hatékonysági referenciaértékek alkalmazásával garantálni kell. A származásigaranciarendszerek önmagukban nem jogosítanak fel a nemzeti támogatási mechanizmusok igénybevételére. Fontos, hogy a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssel előállított villamos energia minden formájára vonatkozzon származási garancia. A származási garanciát meg kell különböztetni a becserélhető bizonyítványoktól. (26) A számos kis- és középtermelőt is magában foglaló kapcsolt energiatermelési, illetve távfűtési/távhűtési ágazat sajátos szerkezetét figyelembe kell venni, különösen a kapcsolt energiatermelő erőművek vagy kapcsolódó hálózatok építéséhez szükséges engedélyek megadásával kapcsolatos közigazgatási eljárások felülvizsgálata során, figyelemmel a gondolkozz előbb kicsiben elvre. (27) A legtöbb uniós üzleti vállalkozás kis- vagy középvállalkozás (kkv). Ezek hatalmas energiamegtakarítási potenciált jelentenek az Uniónak. A kkv-k energiahatékonysági intézkedések elfogadásában való támogatása érdekében a tagállamoknak kedvező keretet kell létrehozniuk a kkv-k technikai segítségnyújtással és célzott tájékoztatással történő támogatására. (28) Az ipari kibocsátásokról szóló, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 29 az energiahatékonyságot beemeli a hatálya alá tartozó létesítményekre többek között a legalább 50 MW teljes névleges bemenő hőteljesítménnyel rendelkező égetőberendezésekre irányadó engedélyezési feltételek megállapítása során referenciaként alkalmazandó elérhető legjobb technikák meghatározásakor vizsgálandó kritériumok közé. Az irányelv mindamellett lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 30 I. mellékletében felsorolt tevékenységek tekintetében ne írjanak elő energiahatékonysági követelményeket az égetőberendezések vagy más, a telephelyen szén-dioxidot kibocsátó egységek számára. Annak biztosítása érdekében, hogy jelentős javulás történjen a villamosenergia- és hőtermelő létesítmények, valamint az ásványolaj és gáz finomításával foglalkozó létesítmények energiahatékonysága terén, figyelemmel kell követni az energiahatékonyság tényleges szintjét, és azt össze kell hasonlítani az elérhető legjobb technikák alkalmazásával járó vonatkozó energiahatékonysági szintekkel. A Bizottságnak össze kell hasonlítania az energiahatékonysági szinteket, és amennyiben jelentős eltérés figyelhető meg a tényleges és az elérhető legjobb technikák alkalmazása melletti energiahatékonysági szintek között, mérlegelnie kell a kiegészítő intézkedésekre történő javaslattétel lehetőségét. A tényleges energiahatékonysági értékekről gyűjtött információt a 2006. december 21-i 2007/74/EK bizottsági határozatban 31 a külön hő- és villamosenergia-termelés tekintetében előírt egységes hatásfok-referenciaértékek felülvizsgálata során is fel kell használni. (29) A tagállamok tárgyilagos, átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján szabályokat hoznak létre az újonnan belépő, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiát előállító energiatermelők 29 30 31 HL L 334., 2010.12.17., 17. o. HL L 275., 2003.10.25., 32. o. HL L 32., 2007.2.6., 183. o. HU 15 HU

integrációjához szükséges műszaki átalakítások, így a hálózati csatlakozások és a hálózat megerősítése költségeinek viselésére és megosztására vonatkozóan, figyelembe véve a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről és az 1228/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 714/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel 32 és a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről és az 1775/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel 33 összhangban kidolgozott iránymutatásokat és szabályzatokat. A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiát előállító energiatermelők számára lehetővé kell tenni, hogy a hálózathoz való kapcsolódás munkálatainak elvégzésére ajánlati felhívást tegyenek közzé. Elő kell segíteni különösen a kapcsolt energiát termelő kis- és mikroegységek esetében a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssel előállított villamos energiának a hálózati rendszerhez való hozzáférését. (30) Kellő számú, az energiahatékonyság terén jártas, megbízható szakembernek kell rendelkezésre állni az irányelv például az energiaauditra vonatkozó követelmények teljesítése és az energiahatékonyságra vonatkozó kötelezettségi rendszerek megvalósítása terén történő eredményes és gyors végrehajtásának biztosítása érdekében. Ezért a tagállamoknak tanúsítási rendszereket kell létrehozniuk az energetikai szolgáltatásokat nyújtó, energiaauditokat végző és más energiahatékonyság-javító intézkedéseket végrehajtó szolgáltatók minősítésére. (31) Szükség van az energetikai szolgáltatások piacának további fejlesztésére az energetikai szolgáltatások keresletének és kínálatának biztosítása érdekében. Ehhez hozzájárulhat az átláthatóság, amelyet például az energetikai szolgáltatók jegyzékének létrehozásával lehet biztosítani. A szerződésminták és iránymutatás-vázlatok (különös tekintettel az energiahatékonyságra vonatkozó szerződésekre) szintén hozzájárulhatnak a kereslet ösztönzéséhez. A harmadik fél általi finanszírozásra épülő konstrukciók más formáihoz hasonlóan az energetikai szolgáltatás kedvezményezettje az energiahatékonyságra vonatkozó szerződés esetében is úgy igyekszik csökkenteni a beruházási költségeit, hogy az energiamegtakarítás pénzügyi értékének egy részét kívánja felhasználni a részben vagy egészben harmadik fél által kivitelezett beruházás visszafizetésére. (32) Azonosítani kell és meg kell szüntetni az energiahatékonyságra vonatkozó szerződéskötés és más, energiamegtakarítást célzó harmadik fél általi finanszírozási konstrukciók előtt álló szabályozási és más természetű akadályokat. Ilyen akadályt jelentenek például azok a számviteli szabályok és gyakorlatok, amelyek nem teszik lehetővé, hogy az energiahatékonyságot javító intézkedésekkel összefüggő tőkeberuházások és éves pénzügyi megtakarítások a beruházások teljes élettartama alatt megfelelően tükröződjenek az elszámolásokban. A meglévő épületállomány felújításának az ösztönzők különböző érintett szereplők közötti megosztása miatti akadályait is nemzeti szinten kell kezelni. (33) A tagállamokat és a régiókat bátorítani kell arra, hogy teljes mértékben használják ki a strukturális alapokat és a Kohéziós Alapot az energiahatékonyság javítását célzó 32 33 HL L 211., 2009.8.14., 15. o. HL L 309., 2009.11.24., 87. o. HU 16 HU

intézkedésekre irányuló beruházások ösztönzése érdekében. Az energiahatékonyság terén eszközölt beruházások jelentős potenciállal rendelkeznek a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és az innováció elősegítésében, valamint a háztartásokban tapasztalható tüzelőanyag-hiány csökkentésében, ezért kedvező módon hozzájárulnak a gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz. A potenciális finanszírozási területek között vannak a középületeket és a lakásokat érintő energiahatékonysági intézkedések, valamint az energiahatékonysági ágazatbeli foglalkoztatás ösztönzése érdekében végzett készségfejlesztés. (34) Az energiahatékonyság 20%-os javítására irányuló célkitűzés megvalósítása során a Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie az új intézkedéseknek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvre gyakorolt hatását, hiszen meg kell őrizni a kibocsátáskereskedelmi rendszerben az alacsony szén-dioxid-kibocsátást szolgáló beruházások számára nyújtott ösztönzőket, és fel kell készíteni a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó ágazatokat a jövőben megvalósítandó innovációra. (35) A 2006/32/EK irányelv értelmében a tagállamoknak 9 %-os átfogó nemzeti indikatív energiamegtakarítási célelőirányzatot kell elfogadniuk és 2016-ig lehetőség szerint megvalósítaniuk, mégpedig energetikai szolgáltatások és más energiahatékonyságot javító intézkedések végrehajtása útján. A szóban forgó irányelv úgy rendelkezik, hogy a tagállamok által elfogadott második energiahatékonysági tervet adott esetben és szükség esetén kiegészítő intézkedésekre vonatkozó bizottsági javaslatoknak kell követniük, beleértve a célelőirányzatok alkalmazási időszakának kiterjesztését. Amennyiben a jelentés megállapítja, hogy nem történt elegendő előrelépés az irányelvben előírt nemzeti indikatív célelőirányzat elérése felé, ezek az ajánlások a célelőirányzatok szintjére és természetére irányulnak. Az ezt az irányelvet kísérő hatásvizsgálat megállapításai szerint a tagállamok jó úton haladnak a 9 %-os célkitűzés elérése felé, amely jóval kevésbé ambiciózus, mint a később 2020 tekintetében elfogadott 20 %-os energiamegtakarítási célkitűzés, ezért nincs szükség a célelőirányzatok szintjének kiigazítására. (36) Noha ez az irányelv hatályon kívül helyezi a 2006/32/EK irányelvet, annak 4. cikkének egészen a 9 %-os célelőirányzat elérésének határidejéig alkalmazandónak kell maradnia. (37) Mivel a jelek szerint ezen irányelv célkitűzését a primerenergia-felhasználás 2020-ig 20 %-kal történő csökkentésével kapcsolatos uniós energiahatékonysági célkitűzés megvalósítását, valamint az ahhoz szükséges feltételek megteremtését, hogy az ezt követő időszakban további előrelépést lehessen elérni az energiahatékonyság terén a tagállamok nem fogják tudni kiegészítő energiahatékonysági intézkedések bevezetése nélkül teljesíteni, és e célkitűzések uniós szinten jobban elérhetők, az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke értelmében az Unió a szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányosság elvével összhangban ezen irányelv nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges mértéket. (38) A technikai előrehaladáshoz való igazodás és az energiaforrások elosztásában bekövetkező változások lehetővé tétele érdekében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban a Bizottságnak bizonyos kérdésekben felhatalmazást kell adni jogalkotási aktusok elfogadására. Különösen fontos, hogy a HU 17 HU

Bizottság előkészítő munkája során többek között szakértői szinten konzultációt folytasson. (39) A 2004/8/EK irányelv és a 2006/32/EK irányelv minden anyagi jogi rendelkezését kivéve az utóbbi irányelv 4. cikkének (1) (4) bekezdését, valamint I., III. és IV. mellékletét azonnal hatályon kívül kell helyezni. Hatályon kívül kell helyezni továbbá az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrásfogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló, 2010. május 19-i 2010/30/EU irányelv 34 9. cikkének (1) és (2) bekezdését, amely csupán arra kötelezi a tagállamokat, hogy törekedniük kell a legmagasabb energiahatékonysági osztályba tartozó termékek beszerzésére. (40) Az ezen irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség azokra a rendelkezésekre korlátozódik, amelyek a 2004/8/EK és 2006/32/EK irányelvhez képest lényegi változást jelentenek. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség korábbi irányelvekből következik. (41) Ez az irányelv nem érinti a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket, ELFOGADTÁK EZT AZ IRÁNYELVET: I. FEJEZET Tárgy, hatály, fogalommeghatározások és energiahatékonysági célelőirányzatok 1. cikk Tárgy és hatály 1. Az irányelv közös keretrendszert hoz létre az energiahatékonyságnak az Unió egészében történő előmozdítására úgy a primerenergia-felhasználás 2020-ig 20 %- kal történő csökkentésével kapcsolatos célkitűzés teljesítése, mint az ahhoz szükséges feltételek megteremtése érdekében, hogy az ezt követő időszakban további előrelépést lehessen elérni az energiahatékonyság terén. Az irányelv szabályokat állapít meg az energiaellátás és -felhasználás hatékonysága előtt álló akadályok és piaci hiányosságok megszüntetésére, valamint 2020-ig teljesítendő nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok megállapítását írja elő. 2. Az ebben az irányelvben megállapított követelmények minimumkövetelmények, és nem akadályozzák a tagállamokat szigorúbb intézkedések fenntartásában vagy bevezetésében. Az ilyen intézkedések összeegyeztethetők az uniós joggal. A szigorúbb intézkedéseket előíró nemzeti jogszabályokról értesíteni kell a Bizottságot. 34 HL L 153., 2010.6.18., 1. o. HU 18 HU

2. cikk Fogalommeghatározások Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók: 1. energia : az 1099/2008/EK rendelet 35 meghatározása szerinti energiatermékek minden formája; 2. primerenergia-fogyasztás : a nem energiacélú felhasználással csökkentett teljes belső energiafogyasztás; 3. energetikai szolgáltatás : az a fizikai haszon, vagy azon javak, amelyek az energia és az energiahatékony technológia vagy cselekvés kombinációjából származnak; e szolgáltatás magában foglalhatja a szolgáltatás nyújtásához szükséges üzemeltetést, karbantartást és ellenőrzést; e szolgáltatást szerződés alapján nyújtják, és e szolgáltatás rendes körülmények között bizonyítottan az energiahatékonyság igazolható, mérhető vagy felbecsülhető javulásához vagy elsődleges energiamegtakarításokhoz vezet; 4. közintézmények : a 2004/18/EK irányelv szerinti ajánlatkérő szervek ; 5. energiagazdálkodási rendszer : az energiahatékonysági célelőirányzatot, valamint az annak elérését célzó stratégiát meghatározó terv egymással összefüggő vagy kölcsönhatásban lévő elemeinek összessége; 6. köteles felek : a 6. cikkben említett nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek hatálya alá tartozó energiaelosztók vagy kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozások; 7. energiaelosztó : az a természetes vagy jogi személy, az elosztórendszerüzemeltetőket is beleértve, aki az energia végső fogyasztókhoz, illetve a végső fogyasztók számára energiát értékesítő elosztóállomásokhoz történő szállításáért felel; 8. elosztórendszer-üzemeltető : a 2009/72/EK és a 2009/73/EK irányelv értelmében vett elosztórendszer-üzemeltető; 9. kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozás : az a természetes vagy jogi személy, aki energiát ad el a végső fogyasztók számára; 10. végső fogyasztó : az a természetes vagy jogi személy, aki saját végfelhasználásra vásárol energiát; 11. energetikai szolgáltató : az a természetes vagy jogi személy, aki energetikai szolgáltatásokat nyújt vagy egyéb energiahatékonyságot javító intézkedéseket hajt végre a végfelhasználók berendezésein vagy helyiségeiben; 12. energiaaudit : olyan szisztematikus eljárás, amelynek révén megfelelő ismereteket gyűjtenek valamely épület vagy épületcsoport, ipari vagy kereskedelmi művelet vagy 35 HL L 304., 2008.11.14., 1. o. HU 19 HU