1. Tétel Mik a beszéd elsajátításának feltételei? Beszéljen a beszédfejlődés zavarairól (megkésett, akadályozott beszédfejlődés)! Hogyan segítheti az óvónő a terápiát? Melyek a kommunikáció alapelvei, csatornái? A beszédelsajátítás feltétele a tökéletes hallás. A beszéd megfelelő elsajátításához alapvetően 4 alapvető dolog szükséges: ép beszédszervek ép hallás ép idegrendszer beszélő emberi környezet. 1. Beszédszervek Tüdő 5000-6000 cm 3 levegő felvételére képes, nyugodt (élettani) légzéskor 500 cm 3, beszédlégzéskor 2000-2500 cm 3 áramlik a tüdőbe. Fiziológiás légzéskor a be- és kilégzés ideje azonos, beszédlégzésnél 5-8-szor hosszabb a kilégzés. Fontos megtanulni a helyes légzéstechnikát (hasi vagy rekeszlégzés, a váll nem emelkedik), a levegővel való gazdálkodást. Hibás a beszédlégzés a dadogóknál, hasadékosoknál. Gége Rezgésbe hozza a kiáramló levegőt. A gégefőben helyezkednek el a hangszalagok, melyek hossza nőknél 12-20mm, férfiaknál 18-28mm. A hangszalagok állása lehet: lélegző, fúvó, h állás, zárállás (magyarban nem jellemző), zönge és suttogó állás. A hangszalagok rendellenessége lehet a csomó, vastagodás, bénulás, mely diszfóniában (rekedtség) nyilvánul meg. Foniáter, logopédus kezelheti. Toldalékcső Részei: a garat-, orr- és szájüreg. A garat térfogata változó, ezért tudjuk a hangokat szótagokká kapcsolni. Sérülése dadogásban mutatkozhat meg. Az orrüregen át történik az élettani légzés, elzárhatja az orrmandula (tünetek: nyitott száj, horkolás, zárt orrhangzós beszéd). Részt vesz az m, n, ny hangok képzésében, egyébként rezonátorként működik. A szájüreg módosítja a hangszalagokon keletkező zöngét (mgh-k, zöngés msh-k), a kiáramló levegő előtt akadályt képez (zöngétlen msh-k), rezonátorként is működik. Részei, melyek szinte minden hang képzésében rész vesznek: -ajkak (rendellenessége az ajakhasadék), -fogak (harapási, fognövési rendellenességek fordulhatnak elő, melyek pöszeséget okozhatnak), -nyelv (a lenőtt nyelvfék, a túl nagy vagy kicsi nyelv, a renyhe izomzat pöszeséget okozhat), -szájpadlás (kemény és lágy szájpad), szájpadhasadék esetén az orr-és szájüreg közt rés van, ez nyelési rendellenességet, nyitott orrhangzós beszédet eredményez (csecsemőkorban műtik), -az alsó állkapocs segítségével változtathatjuk a szájüreg méretét. 2. Hallás Kanizsai Dezső szerint (ő egy nagy őslogopédus) az ember nem a szájával, hanem a fülével tanul beszélni. A 16-20000 Hz közti hangokat halljuk, a beszéd átlagos frekvenciája 125-250 Hz. A siket gyermekek beszédterápia nélkül a gagyogásig jutnak el, de az anyanyelvre jellemző hangok már nem szorítják ki a véletlenszerűen képzett hangokat (nincs utánzás). A hallássérülés lehet átmeneti (megfázás, középfül-gyulladás), ha gyakori, beszédhibát okozhat. 3. Idegrendszer A beszéd összerendezését, a beszédszervek beidegzését végzi, a beszédmotórium és értés központja a bal féltekében van, de más területek is részt vesznek (pl. a dallam létrehozásában). Az agyi területek sérülése afáziát okozhat. 4. Beszélő környezet Gondoljunk a farkasgyerekekre, az állami gondozottakra, a hospitalizáltakra, a hallássérült szülők gyermekeire. A jó beszédpéldán kívül az érzelmi kapcsolat is fontos! A beszéd kialakulásának feltételei: Biológiai, fiziológiás feltételek a gége által a hangszín és a toldalékcső alakjának változtathatósága. Az artikuláció az állkapocs sajátos morfológiájával függ össze a nagyagy dominanciája az agykérgi topográfia specializálódása, ugyanis az emberi agy mérete elsősorban a beszéd intellektuális alapját biztosító asszociációs területeken növekedett meg nagyon nagy mértékben sajátos légzésszabályozás Társadalmi feltételek közösségi életmód: a beszéd egyik legfontosabb funkciója, hogy segítségével a csoport tagjai összehangolják viselkedésüket eszközhasználat és eszközkészítés munkamegosztás A kialakuló beszéd képessé tette az embert a fogalmi gondolkodásra, arra, hogy elvonatkoztasson és általánosítson szimbolikus viselkedés fejlődése: a szimbolikus viselkedés a nyelvi jelek használatában mutatkozik meg, a nyelvi jeleket úgy használhatja az ember, hogy azok, mint az emlékek fejlődése következtében utalhattak a pillanatnyilag nem látható és nem tapasztalható, a jelen nem lévő dolgokra. Megkésett beszédfejlődés Megnevezés (meghatározás) Ha egy gyermek 18 hónapos korától kezdett el beszélni sok hibával, de a beszéd a kommunikáció eszközévé vált, megkésett beszédfejlődésről beszélünk. Jellemzője, hogy ép értelem és ép érzékszervek megléte mellett a gyermek beszédfejlődése lemarad a megfelelő beszédszinttől.
Ok, etimológia Halláskárosodás Értelmi fogyatékosság Genetikai ok Agyi sérülések, szülési rendellenességek Perinatális ártalmak Tünetek A beszédfejlődés elhúzódása Makacs, több hangra kiterjedő (univerzális) pöszeség Hibás vagy hiányzó raghasználat (agrammatizmus) Hadarás, amelyhez dadogás társulhat Átlagosnál rosszabb zenei képesség Veszélyeztetettség a későbbi írás/olvasás elsajátításában Kompetencia Logopédus kompetens a kezelésben, de elengedhetetlen a teammunka más szakemberekkel. Terápia Cél A beszédkedv felkeltése, szinten tartása A beszéd kifejező, közlő funkciójának fejlesztése A szemantikai és szintaktikai szabályrendszer kiépítése és megerősítése Az ún. alsóbb nyelvi szintek (a beszéd hangzási arculata, a mondatfonetikai jellemzők) az életkori sajátosságoknak megfelelő megalapozása Feladatok Tanácsadás szülőknek ( a gyermek két és fél, hároméves korában) Három és fél, négyéves korban (előkészítő szakasz): A beszédfejlesztés szakaszainak didaktikai megtervezése, lépcsőzetes kiépítése A beszédre irányuló figyelem fejlesztése A mozgások speciális fejlesztése Az aktív és a passzív szókincs fejlesztése A logopédiai foglalkozás szakaszai: A beszédészlelés és megértés fejlesztése Az előkészítés után is tapasztalható beszédhibák kijavítása A gondolkodás és a figyelem fejlesztése A beszéd tartalmi részének továbbfejlesztése A mondatformák kialakítása, bővítése A prognosztizálható olvasás-/írászavar megelőzése Eljárások, gyakorlatok A percepció fejlesztésére irányuló gyakorlatok (beszéd, látás, hallás, mozgás) A figyelem fejlesztését szolgáló gyakorlatok Az emlékezet fejlesztésének gyakorlatai Hangutánzó gyakorlatok Zenés ritmus- és mozgásgyakorlatok A pszichomotoros fejlesztés gyakorlatai A beszédszervek ügyesítésének gyakorlatai A szó és a mondat megértésének fejlesztő gyakorlatai Az aktív és passzív szókincs fejlesztésére irányuló gyakorlatok Értékelés, minősítés Tünetmentes: szókincse, verbális kommunikációja életkorának és intelligenciaszintjének megfelel. Közlése nyelvtanilag megfelelő. Verbális kommunikációja korának megfelelő. Közlése nyelvtanilag megfelelő. Beszédére részleges pöszeség jellemző. További adekvát logopédiai terápia szükséges. Lényegesen javult: beszédére az általános pöszeség vagy dadogás jellemző. Szókincse korának megfelelő. Önálló mondatokat alkot grammatikai hibákkal. Nagymozgásai kielégítők, az artikulációs mozgások akaratlagos szabályozásában lehetnek még nehézségei. Részben javult:logopédiai előkészítésre és a logopédiai foglalkozásra alkalmas. Általános pösze vagy dadogó. Beszéde alig érthető, zöngés mássalhangzókat nem képez. Mondatalkotása nélkülözi a ragokat. Beszédmegértése hiányos. Beszédfeladatokkal kapcsolatban gyakran elutasító, figyelme labilis. Nagymozgásait fejleszteni kell, finommotorikája teljesen indkoordinált. Keveset javult: továbbra is csak a logopédiai előkészítő csoportban foglalkoztatható. A beszédre irányuló figyelme már kialakulóban van. Beszédszintje jóval alatta van az életkori szintjének. Beszédmegértésében a fogalmak differenciálása megkezdődött. A nagy- és finommozgások egyaránt bizonytalanok, nélkülözik a koordináltságot. Nem javult: további logopédiai előkészítésre van szüksége. Beszéde nem indult meg. Figyelme a foglalkozásokon alig köthető le. Mozgása, magatartása lényegesen elmarad az életkori átlagtól. Intenzitás Intenzív logopédiai foglalkozás és a szülő bevonása a terápiába szükséges. Eszközök Tárgyak, játékok, tárgydoboz A mozgás fejlesztését elősegítő eszközök Hangszerek és hangzó anyagok Érzékelőjátékok Építőjátékok
Bánfigurák, bábparaván Képsorozatok Képes beszédlottó Színes mesekönyvek, képes füzetek Magnetofon kazettákkal Műsoros kazetták Halláserősítő készülék Akadályozott beszédfejlődés: Meghatározás: A beszédfolyamat különböző típusú zavarai között sajátos probléma a beszéd elsajátításának nehézsége, az ún. akadályozott beszédfejlődés, vagy más elnevezéssel beszédfejlődési zavar, vagy fejlődési diszfázia. Ez a beszédprobléma lehet enyhébb és súlyosabb, emellett egyes gyermekeknél elsősorban a beszéd feldolgozása, megértése nehezített (ép hallás mellett) - ilyenkor a kiejtés viszonylag helyes, tiszta is lehet (szenzoros diszfázia), más esetben viszont a beszéd kivitelezése okoz nagyobb gondot (motoros diszfázia), azonban az is előfordul, hogy mindkét oldal érintett: a megértés és a beszéd kivitelezése is. Okok: - lassúbb agyi érés - születés előtti, szülés közbeni, utáni sérülés - öröklött beszédgyengeség - környezeti tényezők (ingerszegény környezet). Tünetek: Mi jellemző ezeknek a gyermekeknek a beszédére? A nyelv minden szintjén (hangok, szavak, ragok, mondatalkotás) jelentkezik eltérés, és nem egyszerűen késik a fejlődés, hanem más utat is jár be (nem megkésett, hanem akadályozott a beszédfejlődés): később indul a beszéd: a gagyogás kimaradhat, később csak magánhangzókat mond a gyermek, vagy mutogatással fejezi ki magát, szótöredékeket mond, vagy nem beszél még 3-4 éves korban sem lassan gyarapodik a szókincs, a szavak valódi jelentésének megértése nehéz nem használja helyesen a ragokat, a nyelvi szerkezeteket a beszédében megfigyelhető hangképzési hibák nem következetesek (pl. a csiga szó hol csida, hol ciga stb.) előfordulnak hang-és szótagcserék, kihagyások a szavakon belül (pl. bogár=gobár, kefe=feke stb.), nehéz a hangok sorrendjét megjegyezni néha a szavak torzítása miatt érthetetlen a beszéd beszédfejlődésük sokáig úgy tűnik, hogy a megkezdett fejlesztés ellenére is megtorpan, stagnál, és 6-8 éves korukban is az eltérő beszédfejlődés miatt életkori társaiktól a nyelv használatában nagymértékű lemaradást mutathatnak iskoláskorban az olvasás és írás elsajátításának nehézsége jellemző, ebből adódóan tanulási problémák jelentkezhetnek. Egyéb tünetek: általában fáradékonyak, szétszórtak, nem köti le őket sokáig semmi (gondok a figyelemmel) túl mozgékonyak mozgásfejlődésük lassabb, mozgásuk ügyetlen gyenge az emlékezetük mind a hallás, mind a látás területén rosszul tájékozódnak saját testükön és a térben az észlelés minden területén nehézségeik lehetnek (tapintás, látás, hallás) biztonságigényük fokozottabb, nehezen alkalmazkodnak új dolgokhoz, kis korban sokszor indokolatlan félelmeik vannak játékuk eltérhet társaiktól, pl. később jelenik meg a szimbolikus és a szerepjáték mivel kisebb korban a gyermeknek a kapcsolatteremtésben, később a tanulás során nehézségei vannak, másodlagosan magatartási problémák is jelentkezhetnek (visszahúzódó lesz, vagy éppen túl játékos, esetleg agresszív) gyakran ez tűnik fel leginkább a felnőtteknek. Mit tegyen az óvónő, ha ezeket a tüneteket veszi észre a gyermek fejlődése során? minél előbb kérjen segítséget logopédustól (szükség lehet más szakemberek bevonására is: pszichológus, orvos) nyújtson jó beszédpéldát a gyermekeknek a gyermek mindenféle hang-és beszéd-megnyilvánulását utánozva próbálja a gyermek beszédkedvét fokozni a beszédfejlődés megindulásakor minden közös játékot, tevékenységet kísérjen beszéddel is meséljen sokat a gyermek életkorának, fejlettségének megfelelő szinten, mondogassanak egyszerű ritmusú versikéket, mondókákat, minden apró eredménynek örüljön, dicsérje a haladást gyermekénél, sok-sok türelemmel foglalkozzon vele a diszfáziás gyermekeknél különösen fontos a rendszeresség, a napirend következetes betartása, amely segíti eligazodását a környezetében iskolaválasztásnál a szakemberek véleményét vegye figyelembe Prognózis, a terápia időtartama, előrelátható eredményei: Nagyon fontos a minél korábban megkezdett logopédiai fejlesztés, amire ezeknél a gyermekeknél sokszor egészen az általános iskola végéig, esetleg még később is szükség van, mivel a maradványtünetek egészen felnőttkorig megmaradhatnak (pl. írásban vétett ragozási hibák, fogalmazási nehézség stb.) A logopédiai terápiát kiegészíthetik különböző mozgásfejlesztésre épülő, illetve pszichológiai terápiák is. A kommunikáció alapelvei: A kommunikáció alapelvei azokat a legfontosabb jegyeket fogalmazzák meg, amelyeket szinte minden üzenetváltás tartalmaz. Ezek a következők: 1. A jelentések szakadatlan fejlődésének elve azt rögzíti, hogy az üzenetcsere következtében a fogalmak jegyei mindinkább gazdagodnak a résztvevők tudatában, bővül és finomodik a jelentéstartomány. Amikor a kisgyermek elkezdi használni az új szót, a szó jelentésének ismerete nem zárul be, hanem csupán elkezdődik. 2. A kommunikáció dinamizmusaazt jelenti, hogy amikor kommunikálunk, nem pusztán arról van szó, hogy a régi ismeretekhez pluszként egy új információt csatolunk, hanem az betagolódik a régi ismeretanyagba, eközben számos funkció fejlődik, így az
akaratlagos fegyelem, az összehasonlítás, a rendszerezés stb. képessége. A kommunikáció pszichikai organizálódása aktív belső tevékenységre épül. 3. A bipolaritás elve arra vonatkozik, hogy az üzenetváltáshoz legalább két egyén szükséges: a jeladó (a feladó, ill. küldő) és a jelvevő (címzett). Ahhoz, hogy az információcsere sikeres legyen, szükséges, hogy a két fél - a témát tekintve - rendelkezzék némi közös ismeretanyaggal, de a közöttük lévő tudásbeli viszonynak aszimmetrikusnak kell lennie. A körkörösség - amely a jeladónál kezdődik, majd a jelvevőnél folytatódik, ezt követően az információ visszaáramlik a jeladóhoz, hogy újabb kör kezdődjék - a hatás-ellenhatás, akció-reakció, jelzés-visszajelzés egységében valósul meg. A már említett aszimmetriát a társadalmi helyzet, a kognitív képesség károsodása, a szociális deviancia stb. egyaránt előidézheti. 4. Fontos elvként tarjuk számon, hogy minden kommunikációs művelet egyszeri és megismételhetetlen. A hérakleitoszi mondás - "kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba" - arra hívja fel a figyelmet, hogy gondosan és megfontoltan gazdálkodjunk a szavakkal. Egy-egy rosszul alkalmazott elmarasztalás, dicséret, jelző olyan nem kívánt hatást válthat ki, amelyet megismételt kommunikációval sem tudunk helyrehozni: az egyszer kibocsátott szó visszavonhatatlanul elröppen (Horatius nyomán). Az egyszeri hatásmagyarázata, hogy a személyiség szinte elsődleges jellemzője nem annyira az ismétlődés, inkább a folytonos módosulás és változás. 5. Nem kisebb a fontossága annak sem, hogy a kommunikáció összetett folyamat. Az egyének közötti verbális kapcsolatok a személyiségszerkezet több szintjén alakulnak ki. Kevés az olyan híranyag, amely nem tartalmaz nyílt (manifeszt tartalmak) mondanivalót és rejtettebb, lappangó (latens) hírmozzanatokat. Az utóbbiak utalhatnak az egyének belső állapotára, külső körülményekre. Az emocionális expressziók elsősorban emberek között lezajló interaktív folyamatokban hírértékűek. A személyek közötti kommunikáció legalább két szinten megy végbe, bontakozik ki. Az egyik a nagyfokú tudatossággal párosult direkt szint, amelyen a tudatosan átadni szándékozott híranyag áramlik. A másik szint a felek viszonyára, a közölt tartalmak valódiságára, a helyzetre, a szöveg mögötti szándékra vonatkozik. Az egyének minden olyan megnyilvánulását, amely a szövegbe foglalt közlés tartalmát kíséri, metakommunikatívjelzésnek nevezzük. A legtöbb kommunikációs műveletben felismerhető egy tartalmi részés egy érzelmi, hangulati elem, amely a kommunikáló felek viszonyával függ össze. Az utóbbi minősíti az előbbit; másképp megfogalmazva, a metakommunikáció kommunikáció a kommunikációról. A két szint a legtöbb esetben erősíti egymást; a metakommunikatív mozzanatok hangsúlyosabbá teszik a mondanivalót. Ha ellentétes jelentésűek, többnyire a metakommunikatív információhoz igazodunk, ehhez igazítjuk magatartásunkat. A metakommunikációs hírtartalmak kétféleképpen jutnak el a kommunikációs partnerekhez: 1. A hangzó beszédhez köthető elemek segítségével, mint pl. a hangszín, a hanglejtés, az artikulációs mód, a beszéd folyamatossága, a beszédszünetek stb., amelyeket szupraszegmentális,illetve aszegmentáliselemeknek neveznek. 2. A nem verbális elemek, mint pl. a taglejtések, a mimikai változások, a testtartás, távolsági elhelyezkedés stb. segítségével. Ma már a kommunikációelmélet vizsgálódási területéhez tartozik a kinezika és a proxemika. A kinezikus viselkedéshez sorolják a fiziognómiai jeleket(arckifejezés és különböző változatai: mimika, homlokráncolás, ajakbiggyesztés stb.; a gesztusok és taglejtések, a szemek mozgatása, a tekintet, a járás és az ülés különböző formái), melyek reflexszerűek. A proxemika azt vizsgálja, hogy milyen térbeli távolság jellemző az emberekre direkt kommunikációjuk során. A távolság mértéke - többek között - tükrözheti a kommunikációs partnerek társadalmi és személyes viszonyát. A metakommunikatív jelzések a legtöbb esetben pontosan tükrözik a személyiségállapotot, beleértve a személyiségzavarokat, a szociális devianciát is, az erre vonatkozó kutatások eredményeit jól hasznosítják az emberek pszichikumával, lelki tevékenységük fejlesztésével foglakozó tudományok. Ami a kommunikációban résztvevő személyek helyzetét, létszámát illeti, a pedagógiai szituációban a következő formák ismeretesek: személyközi (interperszonális) és csoportos (ún. osztálymunka) kommunikáció. A tömegkommunikáció olyan információmozgás, amely társadalmi struktúrák keretei között megy végbe az írott sajtó, rádió, televízió stb. segítségével. Jellemzője, hogy a közlemény adója tartósan a közlő szerepét tölti be az időben és térben távoli befogadók halmazához képest. A partnerek között kicserélődő üzeneteket a megszerkesztettség szempontjából a következőképpen jellemezhetjük: A verbális kommunikáció alapvető ismérve, hogy az adó az üzenetet nyelvi formába foglalja, azaz az adott nyelv szintaktikai szabályai alapján alkotott mondatok érkeznek a vevőhöz, tehát a közlésfolyamat nyelvileg megszerkesztett és tagolt. A nem verbális (non-verbális) közlés azokra a formákra vonatkozik, amelyek nélkülözik a nyelvi megszerkesztettséget, azt, amely a beszélt és írott közlés lényegi velejárója. A verbális és nem verbális jellegű közlés pontosítását segíti elő, ha megfogalmazzuk a verbális és vokális közötti különbséget és összefüggést. Az előbbi a nyelvileg megszerkesztett üzenetre, az utóbbi a hanghatással kifejezett üzenetre utal. A verbális kommunikáció megjelenhet vokális formában is (élő, elhangzó beszéd), de írott formában, írott szövegként is érzékelhetővé válhat. Olyan eset is előfordulhat, hogy a nem verbális üzenet vokális formát ölt pl. sírás, nevetés, köhögés stb. Az üzenet feladóját csatornák kötik össze a címzettel. Ezek csoportosítása aszerint történik, hogy melyek azok a biológiai, testi, szervrendszeri mechanizmusok, amelyek alkalmasak a mások által is érzékelhető formában közvetíteni az üzeneteket. Az adó által küldött jelek emissziója és a vevő révén felfogott, percipiált üzenetek az érzékszervek működését feltételezik. A kommunikációs csatornák: A verbálisan megfogalmazott üzenetek hordozására a következő csatornákat vehetjük igénybe: a. A vokális-auditívcsatornára jellemző, hogy a jeladó a hangképző apparátusával (vokálmotoros tevékenység) beszélni képes. A jelvevő a hallás érzékszervének segítségével a hanghullámokat felfogja, majd dekódolja. Ez a csatorna voltaképpen a beszéd hangzó formáját továbbítja, s ez egyúttal a mentálisan képződött nyelvi szöveg anyagi kifejezője is. A tevékenységre - némi jelentésbeli eltéréssel - használják a beszédesemény, beszédaktus, beszédmód, beszédlánc kifejezéseket is. A hangzó formában érzékelhető beszéd természeténél fogva öt szempontból vizsgálható: 1. a hangképzés fiziológiája (képzésmechanika), 2. fizikai-akusztikai természete, 3. pszichikai jellemzői, 4. a hallási percepció milyensége, 5. a felhasznált beszédhangok nyelvi értéke, funkciója. b. Manuális-vizuáliscsatorna. Jellemzi, hogy a közlő fél a kezét használja fel a csatornán továbbítandó jelek megalkotására, a címzett pedig a látás érzékszervének segítségével fogja fel az ingereket. A csatorna jellegénél fogva kétféleképpen kódolt információt szállít: 1. az információt adó a nyelvi betűkészletét (grafémáit) használja fel a közlésre, a vevő pedig elolvassa. Az írási és olvasási tevékenység a hírtovábbító lánc eme formájához kapcsolódik. 2. a siketek által használt ujj-abc szintén a manuális-vizuális csatornán folyó közlés eszközének tekinthető. c. Az artikulációs-vizuális csatorna segítségével a hangképző szerv által létrehozott beszéd vizuális elemei (szájmozgás) jutnak el a közlőtől a vevőig. A beszélő artikulál, a beszédpartner pedig annak ajak- és szájmozgásából, a beszédhangok optikai képéből (kinémák) értesül a közlés tartalmáról. Mivel vannak beszédhangok, amelyeknek azonos leolvasási képük van, ezért a szavak értelmezéséhez elkerülhetetlenül szükséges a beszédhelyzet és a szövegösszefüggés nagyobb mértékű konstatálása. Másképp
megfogalmazva: ahhoz, hogy a vevő a közlés tartalmát megértse, fokozottabb előre jelzettségi (anticipációs) képességgel kell rendelkeznie. d. A manuális-taktilis csatornát jellemzi, hogy az adó fél kézmozgások segítségével hozza létre a jeleket, a vevő pedig tapintás révén fogja fel azokat. A gyógypedagógusok gyakorlatából ismert módszer lényege, hogy a siket-vak gyermekeknek úgy tanítják meg egyegy tárgy nevét, hogy azok tenyerük segítségével érzékelik annak alakját, nagyságát stb., majd a tanár az ujjával leírja a tárgy nevét a gyermek tenyerébe, kézfejére. e. A vokális-taktilis csatorna bemeneti nyílásánál a vokálisan létrehozott beszéd, a kimenetin a tapintási percepció ingerhatása helyezkedik el. Használata elsősorban a beszédfejlesztő és korrekciós eljárásokban igazolt. A csatornát igénybe vesszük a zönge érzékeltetésére, az orrüregi rezonancia megállapításához, a feszesebb és lazább izomműködés megfigyelésére, a helyes légvétel kialakításához stb. A nem verbális csatornáka tagolatlan, a grammatikailag megformálatlan, a globális jellegű tudattartalmak közlésére alkalmasak, főleg az érzelmi jellegű állapotokról tudósító információkat szállítanak. a. A kinezikus-vizuális csatornán a másik ember gesztusáról, mimikájáról, mozdulatairól kapunk híranyagot. A korábban tárgyalt metakommunikációban van jelentős szerepe. b. Az ideográfikus csatorna a képekben kifejezett információk átadásának nélkülözhetetlen eszköze, a híranyag szemléletes átszármaztatását teszi lehetővé. c. A melodikuscsatornán a zenei közlés jut el a hallgatóhoz; manifeszt jelentése túlnyomórészt az érzelmek tartományából kerül ki, s hangulati hatást vált ki. Máskülönben a homo loquens információs csomópont, akitől vagy akihez számos információ indul ki, illetve érkezik. Ezek legnagyobb részt nem is tudatosulnak. Érzékszerveink, ahogy az érzékelést kutató szakemberek állítják, nem egyforma mértékben vesznek részt az információk feldolgozásában. A számítások szerint ismereteink 83%-át látás, 11%-át hallás útján szerezzük, s mindössze 3,5% származik a szaglás révén, illetve 1,5% a tapintás, 1% pedig az ízlelés ingertartományából kerül ki. A kommunikáció csatornái: - Verbális kommunikáció: a nyelvvel, mint digitális kóddal kifejezhető emberi beszéd és írás - Nem verbális kommunikáció: magában foglal minden olyan üzenetet, amely analógiás kódok által fejezhető ki 2. Tétel Mutassa be a beszédfejlődés szakaszait! Mutasson be néhány artikulációs (ajak, nyelv) gyakorlatot! Hogyan építhetjük be ezeket az óvodai munkába? Ismertesse a hatékony pedagógiai kommunikáció jellemzőit, területeit! A beszédfejlődés menete: A beszédnek alapvetően két nagyon fontos mozzanata van a beszédészlelés-megértés és a kivitelezés. A gyermek beszédelsajátítása folyamán szoros kapcsolatban fejlődik mind a percepciós, mind az artikulációs bázis. Elsődleges azonban mindig a beszédészlelés-megértés, majd ehhez kapcsolódóan a beszédhasználat fejlődése. A beszéd megfelelő elsajátításához alapvetően 4 alapvető dolog szükséges: ép beszédszervek ép hallás ép idegrendszer beszélő emberi környezet. Amennyiben ezek közül bármelyik sérül, vagy hiányzik, a beszéd nem, vagy nem megfelelően alakul ki. Ezt láthatjuk az egyes beszédhibáknál, nyelvi zavaroknál. De most nézzük, hogyan történik a normál beszédfejlődés: Egyes kutatók már az anyaméhen belüli intrauterin életben megfigyeltek elemi kommunikációt. Truby vizsgálatai azt mutatták, hogy a magzat az anya beszédének ritmusát, prozódiáját, intonációját érzékeli. A kutatók szerint a terhesség idején egy meghatározott percepciós feltételrendszer alakul ki, amire a gyermek a születés után építeni fog. Születés után az első kommunikációs kapocs az újszülött és a környezete között a sírás, amely már közvetlenül a születést követően hallható. Az első időszakban elsődlegesen a beszédészlelés-megértés fejlődik. Két hetes korban az újszülött már képes az emberi hangot más hangoktól, pl. dobpergés, csengő hangja megkülönböztetni. A sírás, mint kommunikációs forma hamar differneciálódik. Gósy Mária 6 hetes kor körül már 4 fajta megkülönböztethető sírásnemről beszél: a. Fájdalomsírás magas, erős hang, ami egy idő múlva halkul b. Éhségsírás magas erős sír hangon végig c. Kisebb kellemetlenségek miatti sírás nem túl hangos sírás d. Unalomsírás kis intenzitású sírás. 2 hónapos kortól 6 hónapig tart a gagyogás 1. szakasza. Ekkor kezd el az újszülött a sírástól eltérő hangokat használni. Ezek többnyire kisebb energia kifejtését követelő hangok, és jellemzően a különféle nyelvi környezetben felnövő csecsemőknél hasonlóak. Emellett mindenfajta más hangprodukciót is találunk; pl. cuppogás, gurgulázás, amik mind funkciógyakorlások, izomtréningek. Mindez még akaratlan, funkcióörömet nyújtó játék a hanggal, mely leginkább akkor figyelhető meg, mikor a csecsemő jól érzi magát, pl. fürdés után. A beszédészlelés fejlődését jellemzi, hogy a csecsemők 2 hónapos kortól az emberi hang emocionális megnyilvánulásait is érzékelik. 6-8 hónapos kor a gagyogás 2. szakasza. Ekkor már eltűnnek azok a hangok, amiket a környezet nem erősít meg, csak az adott anyanyelvre jellemző hangokkal találkozhatunk. A magyar nyelvben a magánhangzók közül kezdetben az a-t, á-t hallhatjuk, míg a mássalhangzók közül a két ajakkal képzett p, b, m, a leggyakoribb. A későbbiekben természetesen fokozatosan a többi beszédhang képzése is kialakul. Megjelenik az ún. cirkuláris reakció, vagyis a csecsemő kiejt valamit, ezt az anya megerősítve utánozza, majd a csecsemő megismétli. Ez az akusztikus visszacsatolás hiányzik a súlyosan hallássérült gyermekeknél. Addig náluk is találkozunk gagyogással, de innen kezdve elsivárosodnak a hangmegnyilvánulásaik. 8-10 hónap az ún. echolálás, vagyis az értelem nélküli utánmondás időszaka. Ekkor már kizárólag az anyanyelv hangjai szerepelnek és itt már nem reflexről, hanem akaratlagosságról beszélhetünk. 1 éves kor körül jelennek meg az egyszavas mondatok, holofrázisok, amiknek szituációtól függ az aktuális jelentése. Ezek a szavak többnyire szótöredékek, hangutánzó szavak, vagy a felnőtt által használt szavak torzításai. Ekkor globális beszédmegértésről beszélünk, vagyis a hallási információt egészben érzékeli a gyermek és a hallottak, a mimika, a gesztus, a zenei elemek alapján értelmezi azt. Pl. Ne nyúlj a késhez!
1,5 éves korban a gyermekek már összekapcsolják az egyszavas mondatokat, megjelennek a 2, majd a 3-4 szavas mondatok. A mondatszerkesztést alapvetően ebben az időszakban kétféle forma jellemzi: alany+cselekvés (baba sír) és a cselekvés+cselekvés tárgya, helye (adjál kifli). A globális beszédértés is tovább finomodik. 2 évesen már jól elkülönítik az idegen nyelveket, és azok megértésével nem is próbálkoznak. A gyermek ebben az időszakban fokozottan érdeklődik környezete iránt. Az ún. Mi ez? korszakot lassan a Miért?- korszak vált fel. 3 éves korra alakul ki az anyanyelvre jellemző hang- és fonémarendszer, melynek ejtésében az élettani pöszeség miatt lehet ingadozás. 4,5-5 éves korra az élettani pöszeség megfelelő akusztikus és motoros fejlődésnél autokorrekcióval javul. Megfelelő beszédfejlődésnél először észreveszi a gyermek a környezete rossz ejtését, de a sajátját mégs nem pl. nem szapka, hanem szapka, következő fok, amikor már a sajátját is érzékeli nem szapka, de nem tudom kimondani, majd végül, amikor javít: nem szapka, hanem sapka. Mivel az élettani pöszeség teljesen fiziológiás, nem kell a gyermeket terápiában részesíteni. Az élettani pöszeség mellett 3 éves kor körül jelenhet meg az ún. nem folyamatos beszéd korszaka, amit régebben élettani dadogásnak neveztek, de miután az élettani pöszeséggel szemben ez nem minden gyermeknél figyelhető meg, megváltozott az elnevezése. Ez még nem igazi dadogás. A gyermek leginkább szavakat, szótagokat ismételget. Ebben az életkorban még nem szükséges logopédiai terápia, viszont a szülőknek mindenképp tanácsot kell adni, mert így elkerülhetik a dadogás esetleges rögződését, súlyosbodását. Mik ezek a tanácsok: 1. Ne mondják a gyermeknek, hogy dadog. 2. Ne ismételtessék meg, ne javítsák a beszédét. 3. Ne szakítsák félbe a gyermek beszédét, mindig legyen idő őt meghallgatni. 4. Ne produkáltassák mások előtt, ha ő nem szeretné. 5. Ne fárasszák túl a gyermeket sem szellemileg, sem fizikailag. 6. Amikor fáradt a gyermek, keveset beszéltessék. 7. Ajánlott a közös bábozás, mesekönyv-nézegetés, éneklés. 8. Nyújtsanak nyugodt, halk, dallamos beszédpéldát. A tényleges dadogás fellépésének leggyakoribb időpontja az iskolába lépés, illetve a pubertáskor ideje. Ekkor már nem szóismétlésekkel találkozunk, hanem görcsös megakadásokkal, amik a légzésre, a beszéd folyamatosságára és az egész vázizomzatra is kiterjednek. A beszédben a hang- és szótagismétlések, megakadások, sajátos tempóváltások és szabálytalan szünetek bontják meg az anyanyelv természetes harmóniáját. A beszédben jelentkező görcsös akadozások többfélék is lehetnek. Az ún. klónusos görcsöt a hang-, szótag, vagy szó gyakori ismétlése jellemzi, míg a tónusos görcsnél a dadogó nem tudja a beszédet elkezdeni, hanem görcsösen elnyújtja a kezdőhangot. A kétfajta görcs kevert formáival is találkozhatunk. A dadogás hatása a viselkedésben, szorongásban, befeléfordulásban, érzelmi bizonytalanságban, önértékelési zavarban, önbizalomhiányban is megjelenik. Dadogás esetén a logopédiai terápia abban az esetben a legeredményesebb, ha pszichológus segítségével is kiegészül. Hátterében örökletes tényezők, koragyermekkori idegrendszeri sérülések, pszichés tényezők egyaránt állhatnak. 3 éves korban a gyermek átlagos szókincse kb. 1000 szó, ami iskolába lépéskor átlag 2000-2500 szóra bővül. A szókincs folyamatosan gazdagodik, a nyelvtani elem fokozatosan beépülnek. 4 éves kortól gyakorlatilag már minden szófaj előfordul. A mondatszerkesztés is árnyaltabbá válik, alárendelő mondatokkal is találkozhatunk már. 4,5-5 éves kor körül amennyiben még mindig nem megfelelő a gyermeknél a hangok kiejtése, akkor pöszeségről beszélünk. A pöszeség érinthet 1 és több hangot egyaránt. Amennyiben csak néhány hangnál van gond, részleges, míg 10-nél több hang érintettsége esetén általános pöszeségről beszélünk. A pöszeség tünete lehet hangkihagyás (pl. h hang kihagyása), felcserélés (pl. s hang helyett sz hang ejtése), torz ejtés (pl. sz hang ejtése úgy, hogy a nyelv hegye kicsúszik a fogak közé). A legsérülékenyebbek az ún. sziszegő (sz-z-c-s-zs-cs) hangok, ahol már egy enyhébb hallássérülés, fogsorzáródási rendellenesség is torzításhoz vezethet. A pöszeség hátterében állhat emellett a motoros kivitelezés, illetve az akusztikus észlelés zavara. A motoros problémák, valamint renyhe nyelv esetében gyakori ok, hogy nem szoptatta az anya a gyermeket csecsemőkorában, hanem kivágott cumisüvegből etette, így elmaradt a kellő izomtréning. Gyakran lenőtt nyelvfékkel is találkozhatunk. Ezek felvágására abban az esetben van szükség, ha a gyermeke E-hang állásban a nyelvét nem tudja felemelni a felső foga mögötti íny területére. A pösze gyermekek logopédiai szűrése minden évben megtörténik az óvodákban: szeptemberben a nagycsoportosok, januárban pedig a középső csoportosok körében végzünk artikulációvizsgálatot. Amennyiben problémát találunk, a gyermeket előjegyzésbe vesszük, és amint lehet, a beszédhibák súlyosságának figyelembe vételével terápiában részesítjük. Természetesen a felvételkor előnyben részesülnek azok, akiknél több hangra terjed ki a pöszeség. Általában a kizárólag R hangot nem megfelelően ejtő óvodás gyermeket csak második félévben vesszük fel. Náluk, miután az R a legnehezebben kivitelezhető, legkésőbb kialakuló beszédhang, gyakori a spontán javulás is. Szeptemberben az iskolában is elvégezzük az artikulációvizsgálatot, és akinél szükséges, folytatjuk a terápiát. Fontos, hogy a tájnyelvi ejtés nem tartozik a pöszeség körébe. Óvodáskorban ún. mutizmussal is találkozhatunk. Ennek a tünete, hogy a gyermek nem, vagy bizonyos helyzetekben nem beszél. A leggyakoribb, hogy otthon mindenkivel rendesen beszél, de mihelyt bekerül az óvodába, vagy találkozik egy idegennel, nem szólal meg. Jobb eset, ha megszólal, de csak suttogva. Ez a jellegű probléma mindenképp terápiát igényel, hiszen az iskolába lépve fontos a beszédprodukció, de ilyenkor nem logopédiai, hanem pszichológus által vezetett pszichoterápia szükséges. A beszédértés-beszédészlelés finomodását mutatja, hogy 6 éves korban már képesek szegmentálni a szavakat pl. szótagolás, b-vel szómondás, értelmetlen szavak utánmondása. A beszédfejlődés 6 éves korban nem áll meg, hanem az iskolába lépést követően tovább alakul. A 6 éves gyermek beszéde leginkább abban tér el a felnőttekétől, hogy kizárólag a tárgyi tartalom jelentését fogja fel, a mögöttest pl. közmondásoknál nem, beszédét nem tudatosan szerkeszti, kifejezéseit nem válogatja. Az iskolában 6-10 év között a fogalmazás tovább csiszolja a stílust, serdülőkorban pedig a személyiség változása hat a beszédre: ebben az életkorban gyakori a beszédsebesség növekedése és nő a beszéd emotív tartalma is. A beszédészlelés-megértés fejlődése is tovább halad. 14 éves korban a hallásérzékenység eléri a felnőtt hallásérzékenységét jellemző szintet, de az egyes kutatások szerint a beszédpercepcióban még 17 éves kor körül is van egy minőségi ugrás. A beszédfejlődés menete az előbbiekben elmondottaktól kisebb-nagyobb mértékben eltérhet. A kisebb mértékű eltérést okozhatják többek között az idegrendszeri-, környezeti tényezők, vagy a nemiség. Gyakori az, hogy a fiúk általában valamivel később tanulnak meg beszélni. Ezt a tényt a kutatók a myelenizáció folyamatával magyarázzák. Abban az esetben viszont, ha már nagymértékű eltéréseket tapasztalunk, akkor beszéd-nyelvi fejlődési zavarokról van szó. Artikulációs gyakorlatok: Ajakgyakorlatok Az ajkak izommunkájának erősítését és szabályos voltát kívánják elősegíteni. Gyakori a ferde beidegzésű vagy renyhe ajakműködés. Az izomerősítő gyakorlatok kitartó, rendszeres gyakorlást igényelnek. 1. Ajak széthúzása csücsörítés (így, úgy, szavak kiejtésével.)