Soproni Gombász Hírmondó II. évfolyam, 16. szám 2013. november Időszaki kiadvány Gombaismereti túra volt november 10-én gomba Kegyeibe fogadta az időjárás, az év utolsó gombatúráján résztvevők maroknyi csa17. Russula ochroleuca - Fakósárga gapatot, annak ellenére, hogy még szombat lambgomba késő este is vigasztalanul esett az eső. Valószínű, hogy éppen ez tartott sokakat 18. Suillus luteus Barna gyűrűstinóru távol 19. Trametes versicolor Lepketapló Óriási gomba termésre - természetesen 20. Tricholoma inamoenum Nehézszagú tudtuk jól előre - nem számíthattunk, de pereszke ennek ellenére mindenki jól érezte magát, 21. Tricholoma sulfureum Büdös peresza ragyogó napsütéses időben. ke A talált fajok listája: 22. Volvariella gloiocephala Ragadós bocskorosgomba (lásd alant) 1. Amanita gemmata Sárga galóca 23. Xerocomus badius Barna tinóru 2. Coprinus micaceus Kerti tintagomba 24. Xerocomus chrysentheron Aranytinóru 3. Coprinus picaceus Harkálytintagomba 25. Xerocomus ferrugineus Recéstönkű nemezestinóru 4. Daedalea quercina Labirintustapló 5. Gymnopylus penetrans Foltoslemezű lánggomba Csiszár Ágnes és Hajnal András 6. Hygrophorus lucorum Vörösfenyő csigagomba 7. Hypholoma fasciculare Sárga kénvirággomba A tartalomból: Gombatúra volt 1 8. Lacrymaria lacrymabunda Könnyező szálkásgomba Képek a túráról 2 9. Lactarius quietus - Vörösbarna tejelőgomba Galambgombák V 3 10. Lepista nebularis Szürke tölcsérgomba 11. Mycena sp. Kígyógomba faj Csigagombák Óriás tölcsérgomba Vietnámi gombák 4-5 6 7 12. P a n e l l u s sypticus áldücskőgomba 13. P a x i l l u s atrotomentosus Bársonyostönkű cölöpgomba Kis 14. Polyporus brumalis Téli likacsosgomba 15. Russula atropurpurea - Feketésvörös galambgomba 16. Russula nigricans Szenes galamb- Szabadon felhasználható. Forrásnak kéretik megjelölni Börcsök Zoltánt, a szerzőket, illetve a fotók készítőit.
I I. É V F O LY A M, 1 6. 2 Képek a túráról - Hajnal András A háttér mindig fontos Csiszár Ági az első tinóruval Csodálatos kilátással, szép kacsóban,különleges gomba Ádám magyaráz... Barna gyűrűstinóru - Suillus luteus Sárga galóca - Amanita gemmata
I I. É V F O LY A M, 1 6. Hajnal András: Galambgombák V. A soproni erdők jelentős része fenyves,ez indokolja, hogy a jellemzően itt előforduló fajokat egy írás keretében együtt tárgyaljam. Az előző részben tárgyalt Barnulóhúsú galambgomba is jellemzően fenyő erdei faj. A Barnásvörös galambgomba (Russula integra) sárga színű lemezei nagyon feltűnően anasztomizálók, azaz főleg a lemezek kalap felőli oldalán jellegzetes, akár szabad szemmel is jól látható összenövések vannak. A tönk mindig fehér, alja rozsdafoltos. Kalapja sokáig jellegzetesen harang alakú. Kemény, mogyoró ízű húsa miatt, kiváló csemege gomba. Egy- és kéttűs fenyők alatt található. A Sárgásbarna galambgomba (Russula mustelina) mindig mélyen a talajban fejlődik, egységesen sárgásbarna kalapja alig jön az avar fölé, ezért mindig talajszemcsékkel, fenyőtűkkel szennyezett. Kalapbőre zsírosan fénylő. Lemezeik erősen elágazódnak, főleg a tönkhöz közeli részen. Szára már fiatalon is emeletesen üreges, hasonlóan, mint a legismertebb nem ehető galambgomba,a Büdös galambgomba esetében. Nagy hibája, a főleg savanyú talajú lucosokban található fajnak, hogy személyi száma 1-essel kezdődik: azaz többnyire kukacos. A Tarkahúsú galambgomba (Russula decolorans) nevét onnan kapta, hogy húsát megvágva először vörösödik, majd szürkül, aztán feketedik. A kalap széle és a kukacrágásokban szürke. Csak az erősen savanyú helyeken terem, ott ahol az áfonya és a csarab is előfordul. Kalapjára leginkább a narancssárga szín a jellemző, széle idősen erősen bordás. Kéttűs fenyők alatt terem, de egy alfaja a nyírrel gyökérkapcsolt. A ritkább fajok egyike, a Jodoformszagú galambgomba (Russula turci; syn: R. amethystina), legfőbb jellegzetességét a tönk bázis (a tönk töve) jodoform szaga adja. A legtöbb galambgombától eltérően, főleg őszi, késő őszi faj. Kalapja erősen lapított. Tönkje fehér. Elsősorban egytűs fenyők alatt terem. A Vöröstönkű galambgomba (Russula olivacea) a fenyveseken kívül előfordulhat lomberdőkben is, de csak a savanyú részeken. Okkeres lemezei a tönkhöz közel mindig elágaznak. Fenol hatására azonnal lilás-bordó lesz. Nevéhez híven tönkje a felső részén, vagy teljes hosszban lilás vöröses. Csak nagyon alapos főzés után fogyasszuk, különben gondot okozhat. A Sárgásbarna és a Tarkahúsú galambgomba képei a Terra Alapítványtól, a Jodoformszagú galambgomba fotója Hodobai Máriától származik. 3
II. ÉVFOLYAM, 16. Hajnal András: Csigagombák 4 Jellemzően ősszel-késő ősszel megjelenő gombák a csigagombák (Hygrophorus). Ezért is tartottam érdekesnek, hogy foglalkozzak e nem túl ismert gombákkal. Nevük kalapjuk nyálkás kalapbőrére utal, ugyanis legtöbbjük kalapja " csiga nyálkás". Egy nyálkás burok borítja a fiatal gombát, amely a kalap "kinyílásakor"a kalap felületén marad, de nyálkás gallérzónát is képezhet, és részben a szár kalap alatti részén is megmaradhat. Közös jellemzőik: 1. A kalap többnyire kiterülve is, kissé púpos marad. 2. Lemezeik többnyire fehérek, (ritkán sárgák) ritkásan állók, lefutók. 3. Spóraporuk fehér. 4. Karcsú tönkjükön gallért nem viselnek, de jellegzetességük, hogy a kalap alatti részen mindig szemcsések, korpásak. 5. Húsuk puha, nem törékeny. Kis és közepes termetű fajok, amelyek a fák gyökereihez kapcsolódva jellemzően erdei gombák. 6. Legtöbb fajuk ehető. Gyűjtésükkor az úgynevezett félkezes technika a célravezető: erősen koncentrálunk a jobb kezünk kizárólagos használatára, máskülönben minden nyálkás lesz! 7. Felhasználásukkor tekintettel kell lenni legfőbb ismérvükre a nyálkásságukra. Kalap bőrüket mindenképpen távolítsuk el, s nagyon alaposan, bő vízben mossuk meg őket. Egyes leírások szerint, jobb ha vegyesen, keverve készítjük el őket más gombákkal. A továbbiakban azokról fajokról írok kissé részletesebben, amelyekkel már találkoztam Sopron környékén az elmúlt években. Elefántcsont csigagomba (H. eburneus). Egyszínű fehér, sárgás fehér, 3-10 cm-es méretű gomba. Viasszerű, vastag lemezei ritkán állnak, kissé lefutók. Tönkje karcsú, vékony, gyakran hullámosan görbe. Húsa fehér, kellemetlenül erős csigagomba szagú, és aromás ízű. Lomberdeink, főleg bükköseink gyakori gombája, amely már gyakran - a többségtől eltérően - júliusban megjelenik, de akár késő őszig is jól terem. Ehető, jól felhasználható gomba, de jellegzetes aromája miatt nem mindenki szereti. Nyálkás kalapbőrét feltétlenül húzzuk le elkészítés előtt. Jól szárítható, akár gombapor is készíthető belőle. Száraz csigagomba (H. penarius). A fehéres, idősödve elefántcsont színű, okkeres közepű kalap 4-10 cm. Neve is utal rá, hogy kalapbőre nem nyálkás, Sőt kalapbőrét benedvesítve sem nyálkás, csak legfeljebb tapadós. Lemezei kissé lefutók. A tönk alja kihegyesedő. Szeptembertől novemberig terem lomberdeinkben, főleg bükk- és tölgyfák alatt. Gyertyán csigagomba (H. lindtneri). Ez a faj a gyertyán alatt terem. Kalapja narancsos, okkeres, barnás árnyalatú, főleg a közepén. Öregen hullámosan kitölcséresedik, be is repedezhet, púpja el is tűnhet. Fehéres szára a föld irányába okkeresen sötétedik. Sopron környékén tekintettel a gyertyán gyakoriságára, mindenhol megtalálható. Ehető. Vörösfoltos csigagomba (H. russula). Ez a faj a galambgombákra és a pereszkékre is emlékeztet. Nagy méretű (4-10 cm) kalapja, fehér alapon bíbor-lilás foltos, mintha durva ecsetvonásokkal befestették volna, sokáig begöngyölt. Felülete alig ragadós. Lemezeik nem túl ritkán állók,vörösödnek, +/- kissé lefutók. A tömzsi tönk is vörös foltos. Húsa nyomásra, vágásra borvörösre színeződik. Elsősorban savanyú talajú bükkösök, tölgyesek egyes években gyakori gombája. Nyár végétől a
I. É V F O LY A M, 1. OLDAL 5 fagyokig teremhet. Jó ízű ehető gomba, de idős példá- gyok sem akadályozzák. Gyakran a hó alól lehet előkaparni. Sárgásbarna kalapja erősen nyálkás,még kiterülnyai gyakran keserűek. ve is kis púp van a közepén. Lemezei tojás-sárgák,ritkán állók, lefutóak. (Mutatós kétszínű gomba.) A tönkön a gyenge nyálkás öv felett korpás, alatta nyálkás. Húsa élénk sárga színű,kellemes illatú, jó ízű. Elsősorban savanyú talajú kéttűs fenyvesekben terem, az első fagyos éjszakák után. Lenky Jenő a világhálón is felelhető, az 1950-es években készült írása alapján indultam el a megjelölt termőhely felé, egy havas téli napon. A faj még most is megtalálható volt némi keresés után. Tojássárgája színű lemezei az első pillanatban lenyűgöztek. Igaz hogy csak egy maréknyi gombát találtam, de az érzést, hogy decemberben, erdőben szedett, friss gombából ettem gombás tojást, sosem fejtem el. Néha rendezhetnénk rendhagyó téli gomba túrát is Hajnal András Olajszürke csigagomba (H. dischrous). Erősen nyálkás kalapbőre szürkésbarna. Fehér színű ritkán álló lemezei lefutóak. A tönkön nyálkás gallér szerű öv látható, amely felett szürkés fehér korpázott állagú, alatta nyálkás, kalapszínű haránt sávok láthatóak. Fehér húsa jó ízű. Nagyon fontos a nyálkás kalapbőr eltávolítása, mielőtt elkészítjük. Szürke csigagomba (H. pustulatus). A kalap szürkésbarna pikkelykékkel díszített, széle kissé bordás lehet. A lemezek fehérek szürkések, kissé lefutók. A tönk fehéres, száraz, szürkés- feketésen pontozott. Húsa puha, fehér. Szeptembertől terem elsősorban lucosokban. Vörösfenyő csigagomba (H. lucorum). E faj csak a vörösfenyő alatt található meg, ugyanis azzal él gyökérkapcsolatban. A kis méretű jellegzetesen csigagomba formájú egyedek egyszínű sárgák, idősödve fehéresre fakulnak. A fiatalkori nyálkásságuk hamar lekopik,de öregen kiterülve is kúpos marad a kalapjuk. Ritkán álló lefutó lemezeik még ekkor is elárulják, hogy csigagombával van dolgunk. Kis termetét (1-5 cm) ellensúlyozza, hogy seregesen, sokadmagával terem. Nagyon alapos mosást igényel a konyhai előkészítése, mert ragadós kalapjába beletapadnak a lombhullató vörösfenyő tűi. Fagyálló csigagomba (H. hypothejus). A legismertebb téli gombáink egyike. Növekedését az enyhébb fa- Kalandra fel! A szerk.
I I. É V F O LY A M, 1 6. Óriás tölcsérgomba (Infundibulicybe geotropa) A tölcsérgombák kifejezés- a gombákat kicsit is ismerők körébennem pozitív kicsengésű, ugyanis a fajok döntő többsége nem ehető, sőt kifejezetten mérgezőek is vannak közöttük. A ritka kivételek egyike a nem túl gyakori, és ezért nem is igazán ismert faj, az: Óriás tölcsérgomba (Infundibulicybe geotropa; syn.: Clitocybe geotropa) Ez a nagy termetű tölcsérgomba már régen felkeltette érdeklődésemet, kiváltotta kíváncsiságomat, de a módszeres keresés ellenére csak nem bukkantam rá. Két éve legnagyobb meglepetésemre, feleségem, Ági megmutatta azon a helyen, ahol gyermekkorában sokat járt, és még emlékezett egy óriási méretűre megnövő, fehér tölcséres gombára. Szóval a felfedezés dicsősége az övé, de az öröm, hogy felszedhettem a régóta hőn áhított gombát, már az enyém volt. A kifejlett egyedek valóban óriási termetűek, akár a 25 cm-es méretet is elérhetik. Hasonlóan a Nagy őzlábgombához már messziről is felfedezhetők. A tölcséresedő kalap közepén mindig felfedezhető egy jellegzetes kis púp. A gomba egyszínű,kezdetben hófehér, majd krémes, bőr sárgás színű lesz, színét sérülésre nem változtatja. A fiatal fejlődő gombák, más fajoknál nem tapasztalt módon, hatalmas vaskos, lefelé kiszélesedő tönköt fejlesztenek, rajta először aránytalanul kicsi, sokáig begöngyölt szélű kalappal. Ilyenkor még rendkívül tömör, kemény, radírgumi szerű a gomba, de a jellegzetesen fűszeres, kellemes illat már ekkor is könnyen felismerhetővé teszi. Lemezeik krémszínűek, halvány okkeresek, lefutók, mint a tölcsérgombák többségének. Spórapora fehér. Kifejezetten őszi faj: szeptembertől - decemberig szedhető az időjárás függvényében. Megtalálható fenyő és lomberdőben, elsősorban a kevésbé sűrű, ligetes, bokros, füves erdőrészleteket kedveli. Ha mindezen bélyegeket alaposan megismerjük, más gombával gyakorlatilag nem lehet összekeverni, de a könyvek megemlítik a Szürke tölcsérgombát (Leucopaxilus giganteus), amelynek hasonlóan jellegzetes, de más illata van, mindig szürkés színű. Öregen tölcséres kalapjában nincs púp. Tönkje könnyedén eltörhető. A Hatalmas tölcsérgomba (Leucopaxilus giganteus) bár méretében, színében kissé hasonlíthat rá, de a tölcsér közepén nincs púp; tönkje kifejezetten rövid és kihegyesedő - nem hosszú és kiszélesedő, szívós -, hanem könnyen törhető. Ugyan ehető, de nincs különösebben jó íze. Elsősorban réteken, legelőkön akadhatunk rá, nem erdőben. Az Óriás tölcsérgomba bármely módon elkészíthető, de a könyvek leírásai szerint inkább keverve, vegyesen fogyasszuk, mert túl erősen fűszeres. A legutóbbi gomba pörköltembe 50 %-ba került, de mondhatom fantasztikusan finom, különleges ízű lett. Nekem nagyon bejött! Kitűnően szárítható, de csak a kalapjait használjuk erre a célra. A túlságosan kemény, szívós tönkjéből készítsünk gomba port, íze miatt azt sem érdemes eldobni! Hajnal András 6
CASTANEA KÖRNYEZETVÉDELMI EGYESÜLET GOMBÁSZ KÖRE, SOPRON HTTP://GOMBA.NYME.HU HTTPS://WWW. FACEBOOK.COM/ CASTANEAGOMBASZKORE Gombaképek Vietnámból - BZ Talán egyszer meg is tudom mondani, mik ezek Börcsök Zoltán, szerkesztő, elnök Telefonszám: 99-518-226, 20-540-8442 Drótposta: borcsok.zoltan@fmk.nyme.hu Castanea Egyesület Gombász Köre Mottó: Sok kalappal... Újdonságok a honlapon: gomba.nyme.hu Elnézést kérek, de nem volt időm ezzel foglalkozni az elmúlt időszakban Talán majd legközelebb. Börcsök Zoltán