A JAPÁN CSALÁD TEGNAP ÉS MA

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi marketing és teljes körű minőségirányítás szak Nappali tagozat Távol-keleti interkulturális menedzsment szakirány A JAPÁN CSALÁD TEGNAP ÉS MA Készítette: Bíró Melinda Budapest, 2009 1

Tartalomjegyzék: 1. Bevezető...5 2. Tradicionális japán család...6 2. 1. A férfiak szerepe a hagyományos japán családban...6 2. 2. Nők szerepe a hagyományos japán családban...7 2. 3. Gyermekek szerepe a hagyományos japán családban...9 2. 3. 1. Oktatás...9 2. 4. Társas kapcsolatok... 11 2. 4. 1.Fiatalok társas kapcsolatairól... 11 2. 4. 2. Házasságközvetítés japán módra...11 3. Változások a japán családban...12 3. 1. Változások a férfiak szemszögéből...12 3. 1. 1. Szexualitás...13 3. 2. Változások a nők szemszögéből...15 3. 3. Változások a gyerekek szemszögéből...18 3. 3. 1. Deviáns viselkedés...19 3. 4. Változások a társas kapcsolatokban...20 4. A változás lehetséges okai:...20 4. 1. Strukturális változások...21 4. 2. Gazdasági válság...22 4. 3. A globalizáció szerepe a japán társadalomban, és a japán családokban...25 5. Lehetséges megoldások...28 5. 1. Oktatási reformok...28 5. 2. Kormányzati lépések...29 5. 3. Bevándorlás...30 6. Riport Minejima Ichiroval...30 6. 1. A riport összegzése...34 7. Összefoglalás...35 8. Mellékletek...37 8. 1. A dolgozatban szereplő táblázatok, diagrammok...37 8. 2. A dolgozatban szereplő riport angolul...41 9. Irodalomjegyzék...45 2

Táblázatok, és ábrák jegyzéke: 1. Házaspárok időbeosztása, amennyiben csak a férj dolgozik...15 2. Házaspárok időbeosztása, amennyiben mindkét fél dolgozik...16 3. Nők arány a részmunkaidős foglalkoztatásban...17 4. Az egyes szektorokban dolgozó nők aránya...17 5. Fiatalok véleménye a munkahely-változtatásról...20 6. Foglalkoztatás hossza 2006 (%), valamint nemek és korcsoportok szerint (év)...23 7. A munkanélküliség alakulása...24 8. Születési és elhalálozási ráta...26 9. Termékenységi ráta...27 10. Japán népesség korcsoportonkénti alakulása...27 3

Milyennek kellene lennie annak a társadalomnak, amelyben öregkorára is ember marad az ember? A válasz egyszerű: egész életében emberszámba kellene venni. Simone De Beauvoir: Az öregség. 4

1. Bevezető A japán családokban végbemenő változások megismerése olyan téma, amelyet előttem már sokan vizsgáltak. A japán kultúra illetve a japán családok élete, mér régóta érdekelt, de igazán csak a főiskolán a japán nyelv tanulásával eltöltött idő alatt bűvölt el ez a kultúra, amely nem kis meglepetéseket okozott számomra. Bevallom, ez, a miénktől teljesen eltérő kultúra sokszor megható, de ugyanakkor néha szorongó érzéseket váltott ki belőlem. Előtte igen keveset halottam a japán családok életéről. Emiatt is magamban kicsit elzárkóztam az ázsiai népektől, mint általában minden ember, aki még egy ismeretlen dologgal áll szemben. Bevallom a japán nyelvet is csak egy véletlen folytán kezdtem el tanulni, de azt hogy így alakult nem bántam meg, sőt ez a nyelv, ez a kultúra megszínesítette főiskolai napjaimat, ezen túlmenően pedig megtanultam kezelni ambivalens érzéseimet ezzel az országgal szemben, és a szorongás helyébe inkább az érdeklődés lépett. A téma kiválasztása egy távol- keleti szakirányos feladat elkészítése közben, illetve egy internetes szolgáltató által küldött levelek révén vetődött fel. Kíváncsivá tettek, mivel a japán családokban lezajló változásokról szóltak, és olyan momentumokat tartalmaztak, amelyeket egy európai kultúrában az ember természetesnek venne. Korábban már tanultunk a japán családok életéről, és ezek az információk összeegyeztethetetlennek tűntek a számomra a már ismert tényekkel. Ez adta az ötletet, miszerint meg lehetne vizsgálni, hogy most a japán családokban folyamatban lévő változások mennyiben egyeztethetők össze a hagyományos japán családmodell szigorúan kötött formáival, és hogy ezek a változások, milyen következményeket vonnak maguk után. Mielőtt belevetnénk magunkat a japán családok életének tanulmányozásába, ismerkedjünk meg egy kicsit a japán kultúrával. Először nem árt tisztázni a kultúra fogalmát. A Magyar Értelmező Kéziszótár a következőképpen fogalmaz: Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége. A művelődésnek valamely területe, illetve valamely korszakban valamely népnél való megnyilvánulása. Japánnak sajátos kultúrája van, nem fogható hozzá semelyik másik országé sem. Kialakulásában szerepet játszott az, hogy Japán szigetország, és így sok hatás elkerülte, mind katonai támadások, mind kulturális tekintetben. Másrészt történelmében többször az elzárkózás politikáját követte, egyik időszak, éppen az európai országok gyarmatosítási törekvéseivel egy időbe esett (17. század dereka), így sikerült megóvni magát attól, hogy nyugat-európai országok gyarmatává váljon. Ugyanakkor az elzárkózottság, egymásra utaltság, egy igen erős kollektívát, egy igen zárt rendszert hozott létre, amely az idegen elemeket nehezen fogadta be. Kivételt képeztek mindazok az elemek, amelyeket átalakítva, ideológiai háttér nélkül vettek át, ezzel segítve a felzárkózást a fejlettebb országokhoz képest. A legjelentősebb hatása japánban a konfucianizmusnak volt. Az iskola megalapítója Kung Fuce volt, aki Krisztus előtt 6-5 században élt. Az ideális társadalmat Konfucius a következőképpen képzelte el: az ország élén a bölcs uralkodó áll, aki jobbára nem rendeletekkel, hanem példamutatással, erényes viselkedéssel vezeti a népet; az alattvalók hűségesen követik az uralkodót és feljebbvalóikat; a társadalomban mindenkinek megvan a saját rögzített helye, az azzal járó jogokkal és kötelességekkel, s ezt mindenki elfogadja, és tisztességesen végzi a maga dolgát;a hierarchikus felépítésű társadalomban mindenki a szertartások szerint viselkedik a többiekkel szemben. (Salát Gergely:1999,17-18.) Konfucius szerint igen fontos a család, és a legfontosabb családi erény a szülők tisztelete. Ez feltétlen engedelmességet is jelent a szülőkkel szemben. 5

Ezek a tanítások nagyban meghatározták a japán társadalmat is, és a mai napig alakítják a családok életét. Mielőtt belekezdenénk az egyes családtagok szerepének részletesebb tárgyalásába, először szeretnék egy tradicionális japán családot bemutatni. 2. Tradicionális japán család Japánban a többgyermekes családmodell volt a jellemző. A családok úgynevezett háromgenerációs házakban éltek, ami azt jelenti, hogy egyszerre éltek együtt apa, anya, a gyerekekkel és a nagyszülőkkel. A japán családokban mindenkinek megvolt a maga feladata, amelyek megfelelnek a társadalmi elvárásoknak. A férj dolgozik, ő gondoskodik a család megélhetéséről. A feleség gondoskodik a háztartásról, ő neveli teljes mértékben a gyerekeket, és kezeli a család vagyonát. Így nézve igazságtalannak tarthatjuk a munkamegosztást kettejük között, de szükség van erre, hiszen a férj csak így tud teljes mértékben a munkájára koncentrálni. Mivel a nők nem dolgoztak a férj keresete adta a család megélhetésének alapját. Ezért is fontos a férj szakmai teljesítményének elismerése, és előrehaladása. A gyerekek feladata, a tanulás. Minden erejükkel arra kell koncentrálniuk, hogy a lehető legjobb eredményeket érjék el, és hogy a lehető legjobb iskolákba járhassanak. Egy igazi japán család életében a gyereknevelés a legfontosabb cél. Itt a házasság inkább csak erről szól nem pedig a férfi és a nő közötti kapcsolatról, mint Európában. A házasságot itt mindenki magától értetődőnek veszi, egy alappélda, ami az egyetlen normális és elfogadott életforma. 2. 1. A férfiak szerepe a hagyományos japán családban Mint már említettem a japán családokban a szerepek felosztása igen sajátos módon történt. Mi már megszoktuk, hogy a férj és a feleség egyenrangúan vesznek részt az életüket érintő feladatok elvégzésében, a fontos döntések meghozatalában. A gyerekek nevelésében mindkét fél egyenlően osztozik, valamint a feleség is végez pénzkereső tevékenységet, így biztosítva a család megélhetését valamint teret engedve a nők saját egzisztenciája fejlődésének. Japánban nők vezetik a háztartást, nevelik a gyerekeket, míg azok iskolába járnak, és megpróbálják a lehető legtöbbet kisajtolni magukból, hogy a lehető legjobb állást meg tudják szerezni. A férfiak pedig megkeresik a kenyeret, ezzel biztosítva a család megélhetését és kényelmét. Cserébe nem várnak el mást, mint feltétlen tiszteletet a család minden tagjától. A japán férfiak, ugyancsak a családfenntartó tevékenységük miatt igen keveset tartózkodnak otthon, ezért gyermekeikkel, sőt gyakran feleségükkel sem kerülnek közelebbi kapcsolatba- itt elsősorban érzelmi kapcsolatra gondolok. Ennek az oka, hogy munkájuk miatt igen keveset tartózkodnak otthon, gyakran túlóráznak, vagy csak távol családjuktól dolgoznak. Ennek az eredménye, hogy a gyerekek csak ritkán találkoznak az apjukkal, akivel így nem alakul ki az az apa-gyermek kapcsolat, amely nagyobb kötődést váltana ki a gyermekek részéről. A házasságok hagyományosan nem szerelmi házasságok, hanem érdekházasságok, így a férjek és asszonyaik közötti kapcsolatok sem az érzelmeken alapulnak. A Japánban férfiasság fogalma is egész máshogy értelmezendő, mint nálunk. Itt ugyanis a férfiasság régebben egyenlő volt a harci virtussal, tehát aki helyt tudott állni a csatmezőn, az 6

számított igazán férfiasnak. Nálunk inkább azokat a férfiket illeti meg ez a cím, akik érzékenyebben tudnak közeledni egy nő irányába. Ez Japánban nem igazán számít, csakúgy, mint a szerelmi házasság intézménye. (Farkas Ildikó, 2001.) Ennek ellenére a japán házasságok tartósság szempontjából verhetetlenek voltak, egészen mostanáig. Japán férfiközpontú társadalom, és ez a nőket több szempontból hátrányosan érintette. Ennek ellenére nem voltak jellemzők a válások, hiszen a nők nem dogoztak, és ezért függtek a férfiaktól. Ezen kívül a társadalmi normák és elvárások is jelentős szerepet töltenek be a házasságok tartósságának tekintetében. Így hát a férfiak biztonságban érezhették magukat. 2. 2. Nők szerepe a hagyományos japán családban Véleményem szerint a nők szerepe ennél jóval összetettebb. A férfiközpontú társadalomban a nő hagyományosan 3-féle engedelmességgel tartozott: 1. fiatal korban az apának 2. férjhez menetel után a férjnek 3. idős korban pedig a fiának Csak a második világháború után 1947-ben fogalmazták meg az alkotmányban a nők egyenjogúságát. Koedukált iskolákat hoztak létre és megindult egy nőmozgalmi hullám, ám a társadalmon nem érződött ennek hatása, lényegében ez az egyenjogúság csak papíron volt érvényes, és elfogadott döntés. Szigorú társadalmi normák voltak és vannak érvényben, amelyek szétválasztották a férfi és a női társadalmat. Habár nem csak Japánban figyelhető ez meg, hanem több ázsiai és iszlám országban is, bár az ázsiai országokban új tendenciák figyelhetőek meg, míg az iszlám országokban ez közel sincs így. A japán nők háttérbe szorulásának legfőbb okaként talán a babonák hatását jelölhetjük meg. Ennek következtében nem engednek be nőket szumó mérkőzésekre, nehogy beszennyezzék a szent helyiséget, vagy éppen tiltják ki őket felavatási ceremóniákról. Itt ugyancsak meg lehet említeni a világ más tájairól vett példákat, ugyanis az európaiak hasonló babonás okokból- nem szívesen engedtek fel nőket egy hajó fedélzetére, ugyanis attól tartottak, hogy emiatt a hajó el fog süllyedni a tengeren. Japánban a társadalom kettéválását ugyancsak jelzi az is, hogy külön nyelvet alakítottak ki a hölgyeknek és az uraknak egyaránt. A női nyelv alázatosabb, udvariasabb és körülményesebb lett, míg a férfiak nyelvezete keményebb, durvább kifejezéseket alkalmaz. (Hernádi- Székács, 2003.) Ma a nőkkel szembeni elvárások a következők: 1. gyermekkorban kyooku, tehát a tanulás 2. ifjúkorban kekkon, vagyis a házasság 3. később shusan, azaz a szülés 4. juutaku, lakásvásárlás 5. végül roogo, vagyis az öregség 7

A harmadik pont külön figyelmet érdemel, hiszen az sem mindegy, milyen gyermeket szül a feleség. A többgyermekes modell a jellemző ugyan, azonban legalább egy fiúgyermeket szülnie kellett az asszonynak, különben megbélyegezték. Nem jó feleség- mondták rá. Ezek a pontok nagyon leegyszerűsítik a valódi elvárásokat, ezeket szeretném kicsit jobban kibővíteni, hogy éreztessem mennyivel nagyobban az elvárások, mint mondjuk egy európai kultúrában. Három legjobb dolog van a világon: a kínai konyha, az európai lakás, és a japán feleség- tartja egy kínai eredetű japán mondás. (Hidasi, 2004.129.o.) Hogy miért ilyen tökéletesek a japán nő? Azért mert már egész kis gyermekkoruktól kezdve beléjük nevelték, azokat a tulajdonságokat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy férfiközpontú társadalomban a lehető legjobb anyák, kiváló feleségek, háziasszonyok legyenek. Akárhogy is nézzük, egy nyugatias szellemben nevelkedett nő nem igazán tudná hosszú távon elviselni a férj véget nem érő kicsapongásait, figyelmetlenségét, azt a fajta lekezelést, amelyet a japán nőkkel szemben tanúsítanak. Vegyünk egy egyszerű példát, amelyet már oktatófilmen is, sőt egy műholdas tévécsatorna egyik adásában is láttam: A japán férj távol családjától dolgozik, és csak hétvégenként, sőt előfordul, hogy csak havonta tér haza családjához. A megbeszélt időpontban a feleség várja az urát a vasútállomáson. A férj megérkezvén nem omlik a rég nem látott asszony karjaiba, mint ami nálunk normálisnak számítana, még csak puszit sem ad. Sőt ha egy üzleti útról érkezik haza, a kollégák, beosztottak is az állomáson várják, és készségesen átveszik tőle a csomagokat, miközben a felesé a hátuk mögött kullog a kocsiig, ahol a férj először szól hozzá. Ezen azonban nem kell csodálkozni. A japánok ugyanis nem szeretik kimutatni érzelmeiket. A házasságok nagy része ugyanis érdekházasság, de erre a társas kapcsolatok tárgyalásánál bővebben ki fogok térni. Most lássuk, milyen tulajdonságokkal kell felruházni egy nőt ahhoz, hogy jó japán feleség váljon belőle. Először is elengedhetetlen hogy kedves legyen. Az egész napos munka után hazaérkező férjnek ugyanis ez az elvárása. A feleségnek akkor is ugrásra készen kell várnia a férjet, ha az a munka befejeztével még elmegy a kollégákkal (a csapatszellem erősítése érdekében) egy kis éjszakai ivászatra, és késő éjjel esetleg ittas állapotban ér haza. Gondoljunk bele, melyik magyar háziasszony tűrné ezt akár egy szó nélkül is egész életében. A japán nők esetében azonban nem kerül elő a nyújtófa. Mindig szófogadóak, hiszen a konfuciánus etika ezt követeli meg tőlük egész életükben. Ezen kívül a japán feleségek inkább anyák, mint úgymond partnerek, ezért fontos, hogy anyáskodóak legyenek. A férj ugyanis igen keveset van otthon, ezért a gyermeknevelés teljes egészében az anyára hárul. Emellett megbocsátás az a tulajdonság, amelyet nem csak a férjjel, hanem a gyermekekkel szemben is alkalmaznia kell. Van, azonban néhány olyan tulajdonság is, amelyet az európai férfiak azért megkövetelnek a partnerüktől. Ezek nem mások, mint a szellemi partner és szexpartner. Egy szerelmi kapcsolatra épülő házasság elképzelhetetlen a két fél között létrejövő, jó szexuális kapcsolat nélkül. A japánok esetében akkor miért nem kap hangsúlyt? Erre igen egyszerű a válasz. Mivel a japán házasságok nagy része a mai napig érdekházasság a szexuális együttlétek nem kapnak akkora hangsúlyt. A férfiaknak erre meg vannak a megfelelő helyek, szolgáltatók. Ebből következik a japán feleségek következő tulajdonsága, mégpedig az, ha nem féltékeny típusok. Szó nélkül el kell tűrniük, és el is tűrik a férjük ezen kicsapongásait, amelyet egyesek üzleti útként tüntetnek fel. Erre a témáról még egy későbbi pontban külön ki fogok térni. Külön ki kell a nők szerepénél térni a családi kassza kezeléséről. Egy átlagos japán családban 8

ugyanis a feleség kezeli a család vagyonát, ő hozza meg a háztartást érintő kérdéseket, valamint ő dönt arról is, hogy a gyerek hova járjon iskolába, tehát a gyermek taníttatásáért is ő felel. Ha ezt nézzük a férjnek tényleg csak annyi a tényleges feladata, hogy megteremtse a család boldogulása érdekében a megfelelő vagyoni hátteret, illetve feltételeket. 2. 3. Gyermekek szerepe a hagyományos japán családban Mint már korábban is írtam, a többgyermekes családmodell volt a jellemző a hagyományos japán családban. A legidősebb fiúgyermek maradt otthon, és ő vitte tovább a család generációkról generációkra öröklődő foglalkozását. A többi fiú elköltözött, és egyedül próbált boldogulni. A lányok férjhezmenetelükig otthon voltak, és próbálták segíteni a család boldogulását. A japán gyerekek születésüktől fogva szoros kapcsolatot alakítanak ki az édesanyjukkal, akik a szó szoros értelmében a hátukon hordják a csöppségeket, és mindenhová magokkal viszik őket. Mivel az édesapjuk soha nincs otthon a gyermekeknek nem nagyon van lehetőségük az édesapával érintkezni, és szorosabb kapcsolatot kialakítani vele. Kivéve persze azokat az órákat, amikor is az éjszakai dőzsölésből hazatérő apuka alkoholos állapotban az édesanya és a gyermek mellé fekszik, ugyanis a gyermekek kiskorukban a szüleikkel alszanak. Ez egyébként hasznos a gyermek lelki fejlődésének szempontjából. Még fürödni is az egyik szülővel szoktak. A japánok nem fogják rövidre fogni a gyeplőt, ami a gyermekeket illeti. Ez azt jelenti, hogy engedik a kicsiknek kiélni magukat, nem szólnak rájuk, kedvükre hancúrozhatnak. Mivel az édesanyák többsége hagyományosan nem dolgozik, ezért a gyermekek nevelésére, illetve megőrzésére nem alakultak ki bölcsődék illetve óvodák. A gyermekek rögtön az iskolába kerülnek, és itt fogják elsajátítani mindazokat a képességeket, melyek segíteni fogják őket a társadalomba történő beilleszkedésben. 2. 3. 1. Oktatás Ezzel át is tértünk az oktatásra. A japán gyermekek jóval vizuálisabb típusok, és inkább kreatívabbak, amikor az iskolát megkezdik, mint európai társaik. Ha belegondolunk, erre szükségük is van, hiszen a kínai írásjegyek elsajátítása nagyfokú vizuális készséget igényel. Persze ők sem ezzel a képességgel a kezükben születnek meg, akkor mégis hogyan kerül a birtokukba? Nos, az édesanyjuktól ellesett origami, azaz papírhajtogatás illetve a kreatívabbnál kreatívabb játékok révén, amelyekkel nap, mint nap játszanak. Sokan ennek tulajdonítják, azt is hogy a japán gyermekek többsége, még mielőtt elkezdene iskolába járni, már tud hiraganával és katakanával folyékonyan írni és olvasni, noha ez általános iskolai anyag lenne. A japán gyermekek már 6 éves korban elkezdik az iskolát. A mi oktatási rendszerünktől eltérően ők nem 8, hanem csak 6 évig járnak általános iskolába, ugyanis már a hetedik osztálytól megkezdődik a középiskola, amely ugyancsak 6 évig tart. Ez után következik a főiskola ugyanúgy, mint nálunk. 2006-ban volt szerencsém látogatást tenni a Magyarországon első, kifejezetten japán gyerekeknek megalapított általános iskolát, amely a Virányos Általános Iskola melléképületében kapott helyet. Ez a látogatás mély benyomást tett bennem, ami a japánok nevelési stílusát illeti. 9

Így szerencsém volt a japán módszereket, illetve a gyermekek viselkedését figyelemmel kísérni, illetve a saját bőrömön tapasztalni, hogy milyen is egy japán kisgyerekektől zsibongó általános iskola. Szeretném saját tapasztalataimat leírni, természetesen a rendelkezésemre álló forrásaimmal összehasonlítva, hiszen ez az iskola nem igazi japán környezetben működik, így lehetnek eltérések a Japánban működő iskolákhoz képest. Látogatásom során először a legkisebb, azaz az első osztályos tanulók olvasásóráját sikerült megnéznem. Ami a legszembetűnőbb volt, az a gyermekek tanórán tanúsított fegyelmezettsége volt. Hogyan lehetséges az, hogy ilyen csöpp gyerekek, akik még alig múltak hat évesek, ilyen nyugodtan, és egy mukk nélkül képesek végigülni az órákat? Bár ugyanazok a gesztusok, mint amelyek magyar társaiknál (pl.: végtagok illetve a test folyamatos mozgatása illetve tekergése) megfigyelhetőek voltak. Á ezek a gyerekek nem beszélgetnek órán egymással, nincs sustorgás és rendetlenkedés. Ha a tanár felszólítja őket, hangosan, és magabiztosan válaszolnak. Egyszerűen nincs bennük az az elfojtott stressz, amellyel nálunk a gyerekek küszködnek: jaj, csak ne kelljen szerepelnem. Azt is megtanulják, hogy a pad melyik oldalára kell kiállniuk. Nincs szükség fegyelmezésre. Maguk az órák roppant kreatívak, a tanárok türelmesek. Még az olyan nehezen érthető tantárgyak esetében is, mint a fizika, sikerült a legmegfelelőbb módszert kitalálni: az egyik órán a tanár kísérleteket mutat be a gyerekek aktív közreműködésével, majd a következő alkalommal megbeszélik a kísérletek elméleti hátterét. Az általános iskolában a számonkérés sem olyan szigorú, mint a középiskolában. Hogy mi történik az ebédidő alatt? A gyerekek a meghosszabbított ebédidő első felében megebédelnek, majd a másik felében aktívan részt vesznek az iskola kitakarításában, és ugyanez a helyzet délután az órák befejeztével is. Így sulykolják bele a gyerekekbe a tisztaság szeretetét. Mi mindent nevelnek még a gyerekekbe? - az életiránti szeretetet - szabályok elsajátítását, melyek a társas kapcsolatok kialakítását segítik. - helyes önértékelést - kapcsolatok kialakításának előmozdítását és segítését a csoporttal és a társadalommal Az elvárások, melyeket a gyerekekkel szemben támasztottak régebben nem jelentettek problémát, hiszen a családban több gyermek volt, így a beilleszkedés és alkalmazkodás sokkal könnyebben ment. A következő pontban a középiskolákat szeretném célkeresztbe venni. Itt már korántsem olyan egyszerű a helyzet. Ezekben az iskolákban ugyanis acél már az, hogy a gyerekek a lehető legjobb egyetemre kerüljenek be. A már általános iskolától megkezdődő, és a diákok uniformizálását megcélzó nevelés itt még erősebben jelen van. A fő cél hogy mindenki olyan legyen, mint a többi. Ha mégis kilóg valaki a sorból, akár azért mert nem olyan ügyes, vagy csak szimplán gyengébb képességű a többieknél, azt elég könnyen meghurcolják. Aki mégis jól teljesít, és megvannak benne azok a képességek, amelyeket egy adott egyetem elvár, annak megvan az esélye, hogy bekerül a legjobb helyre. A szülők ennek érdekében magániskolába járatják a csemetéiket, akik emiatt gyakran csak estére keverednek haza. Az ügyesebbek már jó előre átveszik az anyagot a magánórák alkalmával, és így a társaikkal szemben jóval nagyobb előnyre tesznek szert. (Hidasi, 2007) A középiskolát lezáró vizsgaidőszakot vizsgapokolnak is szokás emlegetni. Ha ez sikerül valakinek, és bekerül az egyetemre, az utána már fellélegezhet. 10

Hogy miért? Az egyetemi vizsgák Japánban nem olyan szigorúak. Egyszóval a japán oktatás elég szakaszosnak mondható: a kisgyermekek kedvükre garázdálkodhatnak, majd bekerülnek az általános iskolába, ahol megpróbálják őket egyformára nyirbálni (de még ez sem olyan vészes), majd következik a középiskola, ahol minden erejüket megfeszítve kell küzdeniük a legjobb egyetem megcélzásához, ahol viszont ismét élhetik az életüket. Az egyetem után pedig elérkezik a munkavállalás pillanata, amely ismételten telis-tele van kihívásokkal. Ezzel szemben a mi oktatási rendszerünk már olyan, hogy minden lehetséges szinten közel azonos a megterhelés függetlenül attól, hogy milyen iskoláról van szó. Itt azt is meg kell említeni, hogy azért nem lehet a magyar oktatási rendszert ilyen egyszerűen összehasonlítani a japánnal, hiszen nálunk a lexikális tudást fejlesztik, míg japánban inkább globálisan gondolkodnak. 2. 4. Társas kapcsolatok A hagyományos kapcsolatok kérdése régebben jóval egyszerűbb volt, mint ma. Először ismerkedjünk meg a japán fiatalok ismerkedési szokásaival. 2. 4. 1. Fiatalok társas kapcsolatairól Mivel Japánban a házasságok érdekházasságok voltak, a fiataloknak nem sok beleszólásuk volt a párválasztásba. Ha az európai mintát nézzük, azt láthatjuk, hogy az itteni fiatalok már rendelkeznek többkevesebb tapasztalattal, mielőtt megházasodnának. Számtalan lehetőségük akad az ismerkedésre, és ezt ki is használják. Így például házibulikon, vagy zsúrokon ismerkednek egymással, és ha szimpatikusak egymásnak, máris megindul egy udvarlási szakasz, amely alatt közelebbről is van idejük megismerni egymást. Ezt követheti egy másik kapcsolat, vagy akár a házasság is. Japánban a fiataloknak nincs annyi alkalmuk az ismerkedésre, és a próbálkozásra, mint európai társaiknak. Inkább csak az iskolában, egyetemen van lehetőségük erre. De itt sem alakulnak ki komolyabb kapcsolatok. Ha mégis közeledni próbálnak egymáshoz, akkor a környezetük máris egy párnak tekinti őket, és ettől kezdve úgy is kezelik őket. Ennek tulajdonítható az is, hogy a fiatalokat inkább csak csoportokban lehet látni, együtt mennek játéktermekbe, szórakozóhelyekre. Igyekeznek valódi érzelmeiket véka alá rejteni, nehogy a környezet a szájára vegye őket, mert akkor elkönyvelik őket egy párnak. Sajnos ennek következtében a fiatalok szerelmi tapasztalat híján maradnak, és máris odaérkeznek, hogy meg kell házasodniuk. (Hidasi, 1999.) 2. 4. 2. Házasságközvetítés japán módra Itt jön a képbe az úgynevezett házasságközvetítés rendszere, amely ma már egyre kevésbé, népszerű ismerkedési mód. Hogy miről is van szó? Valamelyik fél, legyen mondjuk a lány édesanyja, meg kér egy közvetítőt, aki ezzel foglalkozik, hogy keressen megfelelő partnert a lányának. A közvetítő információkat kezd gyűjteni a lehetséges partnerről, annak családjáról, anyagi helyzetéről. A pályázó fiatalember még kézzel írott önéletrajzát is mellékeli, amely nagyon fontos egy olyan országban, ahol az írásnak ilyen nagy szerepe van, mint Japánban. Ugyanez természetesen az ellenkező irányban is megtörténik, és ha mindkét fél meg van elégedve az egyes paraméterekkel, akkor létre is jöhet az első találkozó. Ekkor még jelen vannak a szülők, vagy csak az édesanya, és a 11

közvetítők, akik a megfelelő pillanatban valamilyen indokkal magukra hagyják a fiatalokat, akik a következő randevúra már csak ketten mennek. Ez lehet akár egy közös séta, vagy mozilátogatás. Ha megfelelnek egymásnak, akkor egyenes az út a házasság felé. Így könnyen jönnek létre házasságok. Igaz szerelmi házasságokról nem beszélhetünk. Nagyon ritka az, hogy mindkét fél érzelmileg is egymásra találjon. A japánok amúgy sem szeretik kimutatni érzelmeiket, meg hát idő sincs rá, hiszen a férj állandóan dolgozik, a feleséget pedig lekötik a gyerekek és a ház körüli teendők. (Hidasi, 1999.) Mivel a japán nők többsége még a ma sem dolgozik létkérdés számukra, hogy minél előbb férjhez menjenek, hiszen a férj fogja majd eltartani őket. A házasságközvetítés már egyre inkább háttérbe szorul. A nők ugyanis egyre inkább a függetlenedés pártján állnak, és eljárnak dolgozni, így nem függenek a férjüktől. A későbbiekben még bővebben fogok foglalkozni a témával. Most vizsgáljuk meg mi is a társ fogalma a japánok számára. Nos ez alatt a szó alatt nem érthetjük a feleséget, mint odaadó, türelmes partnert, ahogyan ezt Európában tennénk. Mivel a japán férfiak ténylegesen több időt töltenek el a kollégáikkal a munkahelyen, ezért velük szorosabb viszony alakul ki, mint a feleséggel. Mondhatjuk úgy is, hogy a kollégák jelentik az igazi szellemi partnert a férfiaknak. Nem csoda hát, ha a munka után akár egész éjszaka a kollégákkal dőzsölnek, hogy odahaza a családjukkal foglalkoznának. 3. Változások a japán családban Ebben a fejezetben szeretném megvizsgálni, hogy milyen változások következtek be a japán családok életében a hagyományos berendezkedéshez képest. Melyek azok a jegyek, amelyek meghatározzák a mai japán családok életét, és hogyan alakulnak a kapcsolatok az egyes családtagok között. Megvizsgálom továbbá, hogy milyen konfliktusok keletkeznek a megváltozott viszonyok következtében. A családban bekövetkező változások visszavezethetők a társadalomban bekövetkező strukturális változásokra. Ahogyan az első fejezetben, most is a férfiakkal kezdem a vizsgálódást. 3. 1. Változások a férfiak szemszögéből A japán családokban bekövetkező változások a férfiakat érintik a legérzékenyebben. Ennek az az oka, hogy a férfiak régebben sokkal nagyobb biztonságban voltak a családban, hiszen a feleségek lesték minden óhajukat, sőt a ház körüli teendők miatt sem kellett törniük a fejüket. A gyermekek neveléséről nem is beszélve. Hogy akkor mégis mi változott? Nos a változás okát nem a férfiaknál kell keresnünk, hanem a nőknél. Ugyanis a nők fogalmazzunk úgy, hogy függetlenedni szeretnének. A nyugati világ szele nem kerülte el japánt sem, és ez hölgyek viselkedésében nagy változásokat hozott. Röviden néhány pontban összefoglalnám, hogy mit is jelent ez: A nők egyre többen szeretnének munkát vállalni. Ez azért is zavarhatja a férfiakat, mert így megszűnik a nők anyagi függése a férjüktől. A válás is hamarabb szóba jöhet. Arról nem is beszélve, hogy ha a feleség dolgozik, nem tud annyi időt szánni a háztartásra, a gyermekeire, 12

sőt még a férjre sem, hiszen a munkából ők sem keverednek sokkal hamarabb haza, mint az uruk. Persze csak akkor, ha nem részmunkaidős tevékenységet végeznek. A hölgyek otthon ülve inkább a művelődés felé fordultak, tehát szabadidejüket olvasással, nyelvtanulással töltik, és az ez által szerzett szellemi fölény zavarja a férfiakat. Nem csoda, ha a férfiak megalázva érzik magukat, és inkább más felé fordulnak. Bár régebben sem volt jellemző, hogy a férj és a feleség több időt töltött volna kettesben. A családi kirándulások sem voltak jellemzőek, hiszen a férj állandóan dolgozik. Manapság előfordul, hogy a modern anyuka- hogy pihenhessen egy kicsit -átadja egy hétvégére a stafétabotot a férjnek. 3. 1. 2. Szexualitás Ezt a témát is tárgyalni kell, egyrészt a férfi- női kapcsolatok miatt, másrészt-és ezt majd látni fogjuk -a fiatalkorúak viselkedésbeli változása miatt is. A japánok szexuális szokásai igen sokrétűek, és a következő szavakkal remekül körülhatárolhatóak: változatosság, pajkosság, morbiditás, abszurditás és olykor perverzió. Hogy mégis mit takarnak ezek a szavak, azt hamarosan tárgylom, előbb viszont beszélnünk kell arról a kettősségről, amely a japánok szexuális szokásait jellemzi. Nos miben is rejlik ez a kettősség. Egyrészt az individuális emberi értékek, illetve vágyak háttérbe lettek szorulva, ami azt jelenti, hogy a japánok nem igazán szeretik kimutatni érzelmeiket. A szexualitás szigorúan a privát élet része. Egy 1997-es tanulmány ezt írja: A mai Japánban az az általános nézet, hogy a szex nem valami olyasmi, amiről beszélni illenék, így eltekintve a szélsőséges fájdalmat okozó helyzetektől, nem udvarias másokat szexuális problémáinkkal zaklatni. (Kelemen Attila: Domo-domo, hai-hai, A japánok szexualitásáról) Vagyis abszolút nem illik a magánéletről faggatni valakit, vagy például disznó viccekkel bombázni az alanyt, hiszen itt nem fog sikert aratni vele. A japán szexualitás másik arca ennél jóval felszabadultabb, és a maga keretein belül virágzik is ez a fajta örömkeresés. Most ezeket a forrásokat szeretném sorra venni. A férfi- női kapcsolatokról már beszéltem. Arról viszont még nem írtam, hogy hogyan is zajlik a japánok szexuális élete. Hiszen gondoljunk bele, hogy a hagyományosan a vékony falú lakások voltak a jellemzőek, az egyes szobákat gyakran csak egy papírréteg választotta el egymástól. Így jól áthallatszódtak a zajok az egyik szobából a másikba. Arról nem is beszélve, hogy a kisgyerekek a szüleikkel együtt aludtak, és így nem igen volt lehetőség a nemi együttlétek otthoni kivitelezésére. Erre az egyik lehetséges megoldás az úgynevezett love hotelek látogatása, amellyel főleg fiatal házas vagy alkalmi párok szoktak élni. Ezeknek a hoteleknek az a jellegzetessége, hogy a megjelenésüket tekintve igen feltűnőek, és egy európai ember számára nem igazán emlékeztet egy hotelre, inkább valami látványos momentumot ragadnak meg, mint például a Titanic, de televízióban láttam már börtönnek berendezett hotelt is. Ezek a hotelek teljesen anonimek, a tarifájuk óránkénti 40 dollártól több száz dollárig is terjedhet. A japán szexipar főleg a japán férfiakat célozza meg. A szolgáltatók nem állnak teljes mértékben a kuncsaftok szolgálatára, mivel a prostitúció tiltott Japánban. Az úgynevezett szappanországok adnak helyet az ilyesfajta szolgáltatásoknak. Itt elsősorban masszázsokat, erotikusan táncoló hölgyeket engedhetnek meg maguknak a férfiak. Ezen kívül vannak olyan helyek, ahol szexkabarékat nézhetnek, vagy akár szerepjátékokat játszhatnak hölgyekkel. 13

Az utóbbi időkben egyre elterjedtebbek az üzleti útként feltüntetett kiruccanások a japán férfiak részéről. Valójában a szexturizmusról van szó, tehát a környező országok (pl.: Thaiföld, Sri Lanka)valamelyikét meglátogatva igénybe veszik az ottani szolgáltatásokat. Gyakran keresnek fel gyermek prostituáltakat. Japánban a gyermekprostitúció jövedelmező iparág volt, egészen 1997 decemberéig, ugyanis ekkor hozták meg a pedofilia elleni törvényt, azaz nem lehetett pornográf felvételeket készíteni fiatalkorúakról (18 év alatt). Ennek ellenére a japánban igen nagy népszerűségnek örvendő mangákban (főleg a pornó változatában, amelyet hentainak neveznek) gyakori szereplők a fiatalkorúak, főleg kislányok, habár csak megrajzolt szereplőkről van szó. Csak egy adat hogy érzékeltessem mennyire népszerűek ezek az újságok: Japánban évente 2,3 milliárd fogy belőlük. Azonban nem csak Japánban örvendenek nagy sikernek, hanem külföldön is. (http://epa.oszk.hu/00400/00458/00044/domo.htm) Bár a gyermekprostitúció tilos, mégis megragadja a férfiak fantáziáját. Fiatal japán lányok egy csoportja pénzkereseti célból árúba bocsátja használt alsóneműiket, melyeket a perverzebb beállítottságú urak előszeretettel meg is vásárolnak. Természetesen ez is diszkréten megoldható, akár a pornóújság vásárlása, csak az erre a célra kiállított automatákat kell felkeresni, és máris hozzájuthatunk egy-egy darabhoz. Azonban a nagyobb probléma az, hogy a középiskolás lányok körében már elterjedt az úgynevezett enjo konsai jelenség, amelyet már akár prostitúciónak is vehetünk. Az említett leányzók nem is a pénzre, mint inkább a márkás ruhadarabokra illetve kellékekre hajtanak. A baj, hogy ezek a fiatalok nem érzik rossznak, amit tesznek. A kérdés az, hogy a japán férfiak miért érdeklődnek ennyire a fiatal lányok iránt? Vannak, akik a nyomást okolják, amit a munkahelyen kell a férfiaknak elviselni. Mivel a fiatal lányok igen felszabadultak, életerősek a férfiak vonzódnak hozzájuk, hiszen ők is ilyenekké szeretnének válni. Persze Japánban is kaphatók a nálunk klasszikus értelemben vett pornográf anyagok, amelyekhez bárki hozzájuthat. Külföldi vásárlók szemével nézve jóval szellemesebbek kreatívabbak, mint európai vagy tengerentúli társaik. (Kelemen Attila, http://epa.oszk.hu/00400/00458/00044/domo.htm) Annak ellenére, hogy ennyi lehetőség akad nemi vágyaik kielégítésére, mégis történnek meghökkentő szélsőséges esetek, amelyek már-már a morbiditás határát súrolják. Néhány éve felröppent a hír, hogy egy zsúfolt közlekedési eszközön egy japán nő ruhája alatt motoszkált egy férfi keze. Ami a megdöbbentő ebben, hogy mint később kiderült, nem csak egy nőt ért ilyenfajta inzultus, hanem már elég sokat, csak nem mertek szólni. Ez elég hihetetlen számunkra, hiszen nálunk, ha valakit ilyen inzultus ér, a legkevesebb, hogy azonnal jelezzük az illető felé tette helytelenségét, sőt a kissé temperamentumosabbak egy csattanós pofon kíséretében teszik ezt, Japánban viszont a nőkbe belenevelt alázatosság, és a tűrés nem engedett ilyesfajta reakciót, így az esetek többsége felderítetlen maradt. A japán kormányzat, hogy elejét vegye az ilyen inzultusoknak, olyan szerelvényeket helyezett forgalomba, amelyek végére csak hölgyeknek szóló kocsikat kötöttek. Ezekbe a vagonokba, mind a metrón mind pedig a vonaton csak és kizárólag nők ülhetnek be. Ugyanakkor már többször fölröppent a hír, hogy a japánok egyre kevesebbet szeretkeznek. Egy kutatás eredménye, amelyet Kitamuta Kumio a japán Családszervezési Szövetség vezetője készített, is erre világít rá. E szerint 2004-ben a japánok 32 százaléka vallotta be, hogy az elmúlt egy hónap során egyáltalán nem élt nemi életet - az arányuk azonban tavaly, tehát 2007-ben már 37 százalékra emelkedett. Ez a szám igen kevés, és bizony a reprodukciós adatokat figyelemben véve igen szomorúak a kilátások a japán társadalomban. 14

3. 2. Változások a nők szemszögéből Ebben a fejezetben fogom tárgyalni azokat a momentumokat, amelyek a nők részéről változásokat indíthattak, illetve indíthatnak el a japán családok életében. A női társadalomban kialakuló szellemi fölény Már az első részben utaltam a japán nők összetett feladatrendszerére. Ezek a feladatok azonban nem töltik ki teljesen az egész napjukat. Gondoljunk csak bele. A nők már hamarabb felkelnek, mint a férj és a gyerekek, hiszen gondoskodnia kell arról, hogy zökkenőmentesen el tudjanak indulni otthonról. Este sem fekszik le túl hamar, ugyanis a férj általában nem érkezik meg 22 óra előtt. Még ha a feleség elvégzi napi teendőit, akkor is marad még elég szabadideje, amelyet a japán nők igen hasznosan töltenek el. 1. ábra Házaspárok időbeosztása, amennyiben csak a férj dolgozik Feleség Férj 0:00 6:00 12:0 0 elsődleges tevékenységek pl: alvás,evés másodlagos tevékenységek pl:munka 18:0 0 másodlagos tevékenységek pl: házimunka, gyereknevelés harmadlagos tevékenységek Forrás: http://www.gender.go.jp/english_contents/women2004/statistics/s02.html Az 1. ábrán egy felmérés adatait szeretném szemléltetni. A felmérésben megvizsgálták, hogy a japán házaspárok hogyan osztják be az idejüket. A házaspárok által végzett tevékenységeket négy csoportba sorolták, és megnézték, hogy az egyes tevékenységekre mennyi időt szentelnek átlagosan a párok. Elsőként a hagyományos felépítésű családokat vizsgáljuk, tehát azokat, ahol csak a férjek dolgoznak. A felmérés adataiból kitűnik, hogy a férj és a feleség átlagosan ugyanannyi időt szentelnek az elsődleges, elsősorban a létszükségleteket fedező tevékenységekre. Ez átlagosan 10 óra 15 perc. A másodlagos feladatok elvégzésénél is közelednek az adatok, a különbség csak az, hogy a férjek ezt az időt munkával (7ó 44p), míg a feleségek a ház és a gyerekek körüli tevékenységek (6ó 59p) elvégzésével töltik. Az igazi különbség a harmadlagos tevékenységekben van. Igaz, hogy a férjek naponta mintegy 5 óra 28 percet töltenek ilyen tevékenységekkel, ám ennek nagy részét a kollégákkal töltik, így ténylegesen nem marad szabadidejük. Szemben a feleségekkel, akik ezt az időt (6 órát és 39 percet) tökéletesen ki tudják használni valamilyen hasznosabb időtöltésre. A felmérésnek ez volt az egyik fele. A másik felében olyan családokat vizsgáltak meg, ahol mindkét fél dolgozik. 0:00 15

2. ábra Házaspárok időbeosztása, amennyiben mindkét fél dolgozik Feleség Férj 0:00 6:00 12:0 elsődleges tevékenységek pl: alvás,evés 0 másodlagos tevékenységek pl:munka 18:0 0 másodlagos tevékenységek pl: házimunka, gyereknevelés harmadlagos tevékenységek Forrás: http://www.gender.go.jp/english_contents/women2004/statistics/s02.html 0:00 A 2. ábrán jól látszik, hogy a férjek szempontjából nem sokat változik a helyzet. A feleségek szemszögéből viszont jelentős a változás. A munkában töltött idő, ami átlagosan 4 óra 12 perc, a házimunkából és a harmadlagos tevékenységektől is lefog valamennyi időt. Az érdekes az, hogy a háziasszonyok a felmérés tanulsága szerint nem irányítanak át a harmadlagos tevékenységüktől több időt a háztartás, és gyereknevelés irányába. Nos lássuk, hogy mivel töltik el a felszabaduló időt a nők! A második világháború után a japán gazdasági fejlődés idején megnövekedett a városokban letelepülő japán családok száma. A városba való költözés egyik vonzata az volt, hogy a japán feleségeknek több lehetőség adódott a művelődésre. í Ma a japán feleségek kihasználják az otthon felszabaduló időt, és inkább a barátnőkkel töltik a nap fennmaradó részét. Klubokba járnak, ahol gyakorolhatják a virágkötés művészetét, a kalligráfiát, vagy a papírhajtogatást. Vannak, akik könyvtárba járnak új ismereteket sajátítanak el. Akadnak, akik nyelveket tanulnak, és bizony gyakran jobban beszélik azokat, mint férfi társaik. A nők taníttatása amúgy is fontos japánban, hiszen ők a gyermekek szellemi fejlődésének elsődleges felelősei, és a tudásukat meg is kell osztani a gyermekekkel. A nők önképzése már túlmutat az iskolai tanulmányokon. A szellemi fejlődésre fordított idő meghozza gyümölcsét. Azok a nők ugyanis, akik rendszeresen időt fordítanak a saját fejlődésükre, szellemi fölénybe kerülnek e férfiakkal szemben, akik a munkájuk miatt időt sem tudnak ilyesmire szakítani, sőt a túlhajszolt életformájuk miatt erre erejük sem lenne. Azonban vannak hátrányai is ennek a szellemi fölénynek. A férfiak nem nézik jó szemmel, ha egy nő többet tud náluk, ez ugyanis riasztja őket. És a nők így öntudatosabbak lesznek, ami megint csak a függetlenedés felé tereli őket. Lehet ennek is az oka, hogy a válások száma megnövekedett az utóbbi években, pedig Japánban nem voltak jellemzők ez idáig a házasságmegszakítások. Most is inkább csak a gyerekek kirepülése után válnak el a feleségek, így még van idejük új életet kezdeni.(hidasi, 2003) Persze nem lehet csak a szellemi fölényt okolni a házasságok felbontásánál. A nőknél egyfajta öntudatra ébredési folyamat indult el, amelyhez kapcsolódik az is, hogy egyre több nő gondolja úgy, hogy munkát vállal, így biztosítva egy kis függetlenséget. Főleg részmunkaidős foglalkozásokat vállalnak, és azt is inkább csak akkor, amikor a gyerekek már befejezték az iskolát, és saját életet kezdtek. 16

Az első táblázat a nők arányát mutatja a teljes részmunkaidős foglalkoztatásban. Eszerint 1995 és 2006 között a részmunkaidős foglalkozások átlagosan 68%-át nők végezték. Összehasonlításként feltüntettem még néhány ország hasonló adatait, amelyekből kitűnik, hogy az Egyesült Államokban a leghasonlatosabbak a számok, míg Németországban több nő dolgozik részmunkaidőben, viszont a szomszédos Dél- Koreában 10%-kal kevesebben vállal ilyen munkákat. Nők aránya a részmunkaidős foglalkoztatásban (%) 1. tábla 1995 2000 2002 2003 2004 2005 2006 2007 Japán 70,2 69,7 71,3 71,0 71,4 71,8 72,4 71,5 USA 68,7 68,1 68,3 68,8 68,3 68,4 67,8 68,4 Németország 86,3 84,5 83,7 83,3 82,8 81,4 81,1 80,7 Dél-Koreai Köztársaság 61,6 57,7 58,3 59,4 59 57,9 58,5 58.9 Forrás: Japán Statisztikai Hivatal Ezek az adatok azonban nem tartalmazzák a teljes munkaidőben dolgozó nők arányát, illetve számát. Nos Japánban még mindig jóval kevesebb nő dolgozik teljes munkaidőben, mint a nyugati országokban, vagy mint részmunkaidőben. Arról nem is beszélve, igen kevés nő van ma Japánban vezető pozícióban, az üzleti morálnak ebben a tekintetben még sokat kell fejlődnie a nyugati országokhoz képest. A következő diagrammon feltüntettem néhány szektort, és ezekben a szektorokban dolgozó nők arányát: Az egyes szektorokban dolgozó nők aránya (%) 3. ábra Védelmi és más szolgáltatások Fizikai dolgozók Ipar Szállítmányozás, kommunikáció Mezőgazdaság, halászat 2007 1997 Eladók Menedzserek, irodai alkalmazottak Tecnikai szakemberk 0 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 A diagrammon 1997-es és 2007-es adatokat tüntettem fel. Ami elsőre látszik, hogy a nők jóval kevesebb szerepet kapnak az irodákban, illetve a szállítmányozás és a kommunikáció területén, mint a mezőgazdaságban illetve a fizikai munkák tekintetében. Jóllehet régebben is több nő dolgozott a mezőgazdaságban, mint férfi. Lényegében az összes megnevezett területen csökkent a női alkalmazottak aránya, kivéve a különböző szolgáltatásokat a technikai dolgozókat, illetve az eladókat. 17

A japán nők függetlenedési törekvései közepette egyre több probléma vetődik fel. Például egyre többet hallani a japánok házasságkötési szándékainak csökkenéséről. Arról van szó, hogy egyre több fiatal gondolja úgy, hogy a párkapcsolat fárasztó, rizikós, és inkább külön élnek. A férfiak is megrettennek az emancipálódó nőktől, akik már nem tartják annyira vonzónak a hagyományos női szerepeket. Sokan maradnak otthon a családi fészekben a szüleik nyakán, és inkább kollégákkal, barátokkal járnak el otthonról karaoke-bárokba, szórakozni. Ez abból a szempontból baj, hogy az otthon maradt fiatalokra ezután is a családnak illetve az anyának kell főzni, mosni, amely plusz terhet ró a háziasszonyra. Nem is beszélve arról, hogy a csemeték a szüleik halála után nem tudnak az életükkel szinte semmit kezdeni, hiszen állásuk, saját egzisztenciájuk nincs. Ez a probléma inkább csak a lányokat érinti, mivel a férfiak hamarabb elköltöznek otthonról. Azok a nők, akik elmennek otthonról, azok a karrierépítésre próbálnak koncentrálni, és egyre csak halogatják a házasságkötést. A családon belüli válság okainál ennek következményeire bővebben ki fogok térni. A nők karrierépítési törekvéséből felvetődik egy igen fontos probléma. A japán nők régebben átlagosan 25. életévük körül mentek férjhez. Ez a szám (sok európai országhoz hasonlóan) eltolódott a 30. életév irányába. Sokan viszont még ez után sem mennek férjhez, divatos szóval élve, szingli életmódot élnek. A japán szinglik aránya az 1990-es 14%-ról 2005-re 32%-ra duzzadt. (http://broker.origo.hu/tudomany/tarsadalom/20040625parazita.html) Ennek oka az is lehet, hogy a vállalati életben sikereket elérő nő nem talál magának könnyen párt, hiszen a férfiak még mindig szeretnék, ha a párjuk alárendelt viszonyban lenne hozzájuk képest. A mások ok, amire Jamada Masahiro a tokiói Gakugei Egyetem szociológusa világított rá, hogy a szingli hölgyek már csak azért sem tudnak férjhez menni, mert olyan elvárásokat támasztanak a férfiakkal szemben, amilyeneket csak nagyon kevesen tudnak, vagy nem is akarnak teljesíteni. (http://broker.origo.hu/tudomany/tarsadalom/20040625parazita.html) A másik dolog pedig, hogy a harmincas éveikben járó nők előszeretettel választanak maguknak fiatalabb párt. Haisi Kaori szerint, aki már két könyvet is írt a témáról, a házasságok korábban megélhetésért köttettek, ma pedig arról szól, hogy partnert választasz, akivel együtt sétálod végig az életed. (http://www.szaku.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=2331&itemid=196) Hogy miért választanak fiatalabb férfiakat? Egyszerűen csak vonzóbbnak találják az ilyen partnerek rugalmasabb hozzáállását a kapcsolathoz. 3. 3. Változások a gyerekek szemszögéből A gyermekekkel kapcsolatos változások sokkal több figyelmet igényelnek, hiszen a gyermekek neveltetése, az ő vágyaik, álmaik fogják megteremteni a következő generáció felnövésének feltételeit. Mindenképpen oda kell figyelni lelki fejlődésükre, és sikereik illetve kudarcaik tükrében kell egyengetni az útjukat, amíg saját családot nem alapítanak. Japánban a gyermekek mindig is égi áldást jelentettek a szülők a számára, viszont ez az áldás most a tapasztalatok szerint egyre később érkezik a szülők számára, hiszen egyre később házasodnak a fiatalok. Ez még nem volna akkora baj, csakhogy a gyermekek száma is csökkent, egyre többen gondolják úgy, hogy csak egyetlen gyermeket vállalnak, nem is beszélve azokról a szinglikről, akik nem is vállalnak egyáltalán gyereket. Ebből következően a mai japán családokban egy nőre körülbelül 1,3 gyermek jut, míg a reprodukcióhoz legalább 2 gyermeket kellene nevelniük a családoknak. 18

3. 3. 1. Deviáns viselkedés Az egyke gyermekek számának növekedésével párhuzamosan egyre több fiatalt érintenek azok a lelki problémák, amelyek különböző deviáns viselkedésekhez vezetnek. Milyen viselkedésre gondolok? A legkisebb gyermekeknél az iskolán belül megjelenő csúfolódásokról, kínzásokról, amelyeknek nehéz elejét venni. Persze nálunk is előfordulnak hasonló esetek, de nálunk főleg származásból illetve vagyoni helyzetből adódóan történnek ilyen esetek. Nos Japánban a származás igen keveset nyom a latba, hiszen a lakosság igen homogén, a vagyoni helyzetre sem igazán lehet fogni, a gyermekek többsége ugyanis viszonylag jól él, a szüleik mindent megadnak nekik. Igazából a teljesítmény az, ami alapján szelektálhatják a társaikat a diákok. A másik fontos jelenség az úgynevezett hikikomori, melynek lényege, hogy a serdülőkorban lévő gyermekek bezárkóznak a szobájukba, és onnan nem mozdulnak ki. Begubóznak a számítógép mellé, még a saját szüleikkel sem kommunikálnak, éppen csak annyit, amennyi éppen csak szükséges. A szülők ez ellen a passzív viselkedés ellen nem igazán tudnak semmit tenni, habár a probléma egyes becslések szerint legalább kétmillió fiatalt érint. (Hidasi, 2003) Más fiatalok az éretlenségükkel, felelőtlenségükkel tűnnek ki. Például azok lányok a fiatal, akik azt gondolják, hogy ha elmennek egy idősebb férfivel, és különböző szexuális szolgáltatásokat nyújtanak nekik, az csak élelmes pénzkereseti mód, vagy azok, akik egyegy szexuális együttlét után felelőtlenül szedik be a fogamzásgátló tablettákat. Fel sem fogják a jelentőségét a cselekedeteiknek. Arról, hogy mi lehet ennek az oka, lehetne vitatkozni. Lehetséges, hogy már kisebb korban kialakuló lelki probléma következtében jelentkeznek ezek a viselkedési zavarok. Milyen problémákra gondolok? Elsősorban az édesapa közelségének hiányára. Arról van szó, hogy az apák, mivel sokat dolgoznak csak keveset tartózkodnak otthon, így a gyermekkel nem kerülnek közelebbi kapcsolatba. Lelkileg ez bármely kisgyermeknek megterhelő lehet, hiszen a gyermek sikereiben, kudarcaiban történő részvétel, a megfelelő jutalmazásokkal és esetleges büntetésekkel épp úgy hozzátartoznak a gyerek neveléséhez az apa részéről, mint az anyáéról. A másik ok, az én véleményem szerint a nyomás, amely ezekre a gyerekekre nehezedik. Míg nálunk az iskolában minden szinten körülbelül ugyanolyanok az elvárások, Japánban középiskolában a legerőteljesebbek. Sok pszichológus szerint a gyermekek éppen serdülőkorban a legsebezhetőbbek, hiszen ekkor mennek át a hormonális változásokon, ezzel együtt érzékenyebbé, lázadóbbá, kezelhetetlenebbé válnak. Mindezek az iskolai elvárásokkal találkozva, nem beszélve az esetleges kínzásokkal, iskolakerülésre ösztönzi a gyermekeket. Azonban a japán fiatalok munkához való viszonya is megváltozott. Nagyon sokan gondolják úgy, hogy az iskola befejezése után inkább utazgatnak a nagyvilágban, hogy minél később kelljen szembenézniük az irodai munka okozta stresszel, illetve az ezzel járó kötöttségekkel. Egy 2004-ben készült nemzetközi felmérésben megvizsgálták a 18 és 24 év közötti fiatalság véleményét, vajon mit gondolnak a munkahelyváltásról. A 4. ábrán ennek a felmérésnek a japán fiatalokra vonatkozó 2004-es adatokat láthatjuk. Amint látjuk a megkérdezett fiatalok mindössze 10 %-a gondolja úgy, hogy az élethosszig tartó foglalkoztatás rendszere, amely jellemző volt a japán vállalatokra, a leghelyénvalóbb. Ezzel szemben több mint a fele a válaszadóknak úgy gondolja, hogy a munkahely-változtatás elkerülhetetlen. Nos az élethosszig tartó foglalkoztatás rendszere megszűnőben van, és ez a fiatalok hozzáállását nézve nem is meglep 19

4. ábra Japán fiatalok véleménye a munkahelyváltoztatásról 14,2% 4,6% 10,3% 17,9% 53,0% Egy munkahely egész életre Munkahelyváltoztatás elkerülhetetlen Ha nincs minden rendben a munkahelyen jobb odébbálni Jobb pozitiv irányban változtatni a munkahelyen Nincs vélemény Forrás: Japán Statisztikai Hivatal 3. 4. Változások a társas kapcsolatokban A társas kapcsolatok tárgyalásánál már korábban utaltam a házasságközvetítés intézményére. Nos ez a fajta párkeresési módszer egyre inkább kezd a háttérbe szorulni. A fiatalok közül egyre többen hisznek a szerelmi kapcsolatokban, és a szerelmi házasságban. Persze a tradíciókhoz szokott szülők ezt nem mindig nézik jó szemmel, és bizony előfordul, hogy a szerelmes fiatalok inkább a közös öngyilkosságot választják, minthogy szembe kelljen nézniük a szülői akarattal. (Hidasi: 1999) Persze mindenki látja, hogy ezen a hozzáálláson sürgősen változtatni kell, hiszen egyre kevesebb gyermek születik Japánban. Éppen ezért a japán állam reménykedik, a már világszerte hódító új ismerkedési módszer beváljon, és a fiatalok kedvet kapjanak a házasságra. Japánban már nagy népszerűségnek örvend ez a fajta ismerkedés, ennek keretében mindkét nem részéről csoportokat szerveznek, és a tagokat egy helyiségbe terelik, ahol mindenki kap két percet arra, hogy beszélgessen valakivel, aztán a két perc leteltével, mindenkinek helyet kell cserélni, és valaki mással kell beszélgetni. Ez az ismerkedési módszer véleményem szerint azért is testhez álló módszer a japánok számára, mert ez így tökéletesen van megoldva, senki sem köteleződik el, senkit sem fog a környezete a szájára venni. A fiatalok is éppen ebből az okból járnak csoportosan. Ha valakinek megtetszik az egyik résztvevő, akkor utána még találkozhatnak. 4. A változás lehetséges okai: A változások okai igen sokrétűek, és összetettek. Együttes hatásukkal hosszútávon jelentősen befolyásolni fogják a családok, a gazdasági szereplők életét, illetve az egész társadalmat. Ebben a fejezetben három fő okot fogok megemlíteni, és az egyes hatásokat fogom elemezni. 20