Biztosítástan (oktatási segédanyag) Készítette: MÁTÉ DOMICIÁN (főiskolai tanársegéd)
Tartalomjegyzék Tematika... 5 I. Fejezet:... 6 Biztosításelméleti alapok... 6 1.1. A biztosítás története... 6 1.1.1. A biztosítás előtörténete... 6 1.1.2. A XIV. századtól napjainkig... 6 1.1.3. A magyar biztosítástörténet... 7 1.2. A biztosítás és csoportosítása... 8 1.2.1. A biztosítás csoportosítása... 9 1.2.1.1. A biztosítás csoportosítása tárgyuk, és veszélynemük alapján biztosítási ágak... 9 1.2.1.2. A biztosítás csoportosítása a biztosító szolgáltatása alapján... 10 1.2.1.3. Egyéb felosztások... 10 1.2.2. A biztosítás, mint szolgáltatás... 10 1.2.2.1. A biztosítás idődimenziója, az életciklus-modell... 11 1.2.3. A biztosítás gazdasági szerepe... 12 1.3. Kockázat és biztosítás... 12 1.3.1. A kockázatok csoportosítása... 12 1.3.2. Biztosíthatóság... 13 1.3.3. A biztosító kockázatkezelése... 14 1.3.3.1. A kockázatkezelés folyamata... 14 1.3.3.2. A kockázatkezelési stratégiák... 15 1.3.3.3. A biztosító sajátos kockázatai... 15 1.3.3.3.1. Belső és külső kockázatok... 15 1.3.3.3.2. A biztosítástechnikai kockázatok... 16 1.3.3.3.3. A pénzügyi kockázatok... 16 1.3.3.3.4. Egyéb kockázatok... 17 1.3.3.4. A biztosító kockázatkezelésének eszközei... 17 1.3.3.4.1. A viszontbiztosítás... 17 1.4. A biztosítási díj, és tartalékok... 18 1.4.1. A díj részei... 19 1.4.2. A biztosítástechnikai tartalékok szerepe, fajtái... 19 1.5. A biztosítási piac szereplői... 21 1.5.1. A biztosítási szerződés... 21 1.5.1.1. A biztosítási esemény... 21 1.5.1.2. A biztosítási szerződés alanyai... 21 1.5.1.2.1. A biztosító... 21 1.5.1.2.2. A szerződő fél... 22 1.5.1.2.3. A biztosított... 22 1.5.1.2.4. A kedvezményezett... 23 1.5.1.3. A biztosítási szerződés életciklusa... 23 1.5.1.3.1. Ajánlattétel, szerződéskötés... 23 1.5.1.3.2. Állománykezelés... 23 1.5.1.3.3. Szolgáltatás, kárrendezés... 24 1.5.2. Biztosításközvetítők... 24 1.5.3. Egyéb szereplők... 25 II. Fejezet:... 26 Életbiztosítási ágazat... 26 2.1. A személybiztosítások szerepe és hatásai... 26 2.2. Az életpálya pénzügyi tervezése... 27 2.2.1. A halálozás kockázatáról... 28 2.3. A hagyományos életbiztosítások... 29 2.3.1. A határozott időtartamú haláleseti (kockázati) biztosítás... 30 2.3.2. Az elérési, és díj-visszatérítéses elérési biztosítás... 30 2.3.3. Meghatározott tartamra szóló (term fix) biztosítás... 30 2.3.4. Járadékbiztosítások... 31 2.3.5. Kombinációk... 31 2.3.5.1. Halálesetre és elérésre szóló vegyes biztosítás... 31 2.3.5.2. Teljes életre szóló haláleseti biztosítás... 32 Előadó: Máté Domicián főiskolai tanársegéd 2
2.3.5.3. Nyugdíjbiztosítás... 32 2.4. Befektetési egységekhez kötött (Unit-Linked) életbiztosítások... 33 2.4.1. Az UL biztosítások sajátosságai és szerepei... 33 2.5. Az életbiztosítási termékek összehasonlítása... 34 III. Fejezet:... 35 Nem életbiztosítási ágazat... 35 3.1. Baleset- és betegségbiztosítás... 35 3.1.1. A biztosítási esemény a baleset- és betegségbiztosításban... 35 3.1.1.1. A balesetbiztosítási esemény... 35 3.1.1.2. A betegségbiztosítási esemény... 36 3.1.2. A baleset és a betegségbiztosítási kockázat... 36 3.1.2.1. A baleset és a betegségbiztosítási kockázatok kezelése... 37 3.1.2.2. A betegbiztosítási kockázat kezelése (technikák)... 38 3.1.2.2.1. A várakozási idő... 38 3.1.2.2.2. A biztosító által finanszírozott terjedelem... 38 3.1.2.2.3. Az önrész... 38 3.1.2.2.4. Kizárások... 39 3.1.2.2.5. Korlátozások... 39 3.1.3. A baleset és a betegségbiztosítási termékek összehasonlítása... 40 3.1.3.1. Egyösszegű szolgáltatások... 40 3.1.3.2. Rokkantsági szolgáltatások... 41 3.1.3.3. Múlékony sérülés... 41 3.1.3.4. Napi térítéses szolgáltatások... 42 3.1.3.5. Számlafinanszírozás... 42 3.2. Vagyonbiztosítások... 43 3.2.1. A vagyoni jellegű biztosítások csoportosítása... 43 3.2.2. A vagyonbiztosítások alapjai, sajátosságai... 44 3.2.2.1. A vagyonbiztosítások elemei a szerződés tárgya szerint... 44 3.2.2.2. A kockázatvállalás jellege szerint... 45 3.2.2.3. Alap és kiegészítő biztosítások szerint... 45 3.2.2.4. A biztosítási védelem tartama szerint... 46 3.2.2.5. Kockázat-elbírálás, kárrendezés és egyéb sajátosságok... 46 3.2.3. Az egyes veszélynemek biztosításai... 47 3.2.3.1. Tűz és elemi károk... 47 3.2.3.2. Betöréses lopás- és rabláskárok... 48 3.2.3.3. Egyéb károk, speciális esetek... 48 3.2.4. CASCO... 49 3.2.4.1. A CASCO biztosítási rendszere, hatálya... 49 3.2.4.2. Kizárások, mentesülések... 50 3.2.4.3. A biztosító szolgáltatásának mértéke... 51 3.2.4.4. Bonus rendszer... 51 3.2.5. Lakossági és vállalkozói vagyonbiztosítások... 52 3.2.5.1. Lakásbiztosítások... 52 3.2.5.1.1. A biztosítható vagyontárgyak... 52 3.2.5.1.2. Szerződő, biztosított, kedvezményezett... 53 3.2.5.1.3. A biztosítási összeg meghatározása... 54 3.2.5.2. Vállalkozói biztosítások... 54 3.2.6. Egyéb vagyonbiztosítások... 55 3.2.6.1. Építés-szerelésbiztosítás... 55 3.2.6.2. Szállítmánybiztosítások... 55 3.2.6.3. Mezőgazdasági biztosítások... 55 3.2.6.4. Utasbiztosítások... 56 3.2.6.5. Különleges biztosítások... 56 3.3. Felelősségbiztosítások... 57 3.3.1. A felelősségbiztosítások alapjai... 57 3.3.1.1. Szerződő, biztosított, károsult... 57 3.3.1.2. A biztosító tevékenysége... 58 3.3.2. Gépjármű felelősségbiztosítás... 58 3.3.2.1. A jelenleg működő gépjármű felelősségbiztosítási rendszer alapjai... 58 3.3.2.2. A biztosító kockázatvállalásának terjedelme... 59 Előadó: Máté Domicián főiskolai tanársegéd 3
3.3.2.2.1. Területi hatály, időtartam... 59 3.3.2.2.2. A biztosított, és a károsult bejelentési kötelezettsége... 60 3.3.2.2.3. Kizárások, visszakövetelési lehetőségek... 60 3.3.2.2.4. A kárrendezés módja... 61 3.3.2.2.5. A szerződés megszűnése... 61 3.3.2.2.6. A szerződés szüneteltetése... 62 3.3.2.3. A bonus-malus rendszer... 62 3.3.3. Szakmai felelősségbiztosítás... 64 3.3.4. Termék-felelősségbiztosítás... 64 3.3.5. Vagyon- és felelősségbiztosítási termékek összehasonlítása... 64 IV. Fejezet:... 65 A MABISZ éves jelentése a biztosítási ágazatról (2004)... 65 V. Fejezet:... 66 Biztosításmatematikai ismeretek... 66 5.1. Biztosításmatematikai alapok... 66 5.1.1. Ismétlés: a pénz időértékének elve... 66 5.1.2. Demográfiai alapfogalmak... 66 5.1.2.1. A népesség jellemzése... 67 5.1.2.2. A várható élettartam és halálozási valószínűség fogalma... 68 5.1.2.3. Halandósági tábla... 68 5.1.3. Ekvivalencia elv és a technikai kamatláb... 69 5.2. Az életbiztosítások díjkalkulációja... 69 5.2.1. A számítások során használt paraméterek definiálása... 69 5.2.2. Az egyszeri díjas életbiztosítások díja... 70 5.2.2.1. Kockázati biztosítás egyszeri nettó díja... 70 5.2.2.2. Elérési biztosítás egyszeri nettó díja... 71 5.2.2.3. Járadékbiztosítás... 72 5.2.2.3.1. Azonnal induló előleges, életfogytig tartó életjáradék... 72 5.2.2.3.2. Halasztott életjáradék... 73 5.2.2.3.3. Időleges életjáradék... 73 5.2.2.4. Vegyes biztosítás egyszeri nettó díja... 72 5.2.3. UL típusú biztosítás és díja... 74 5.2.4. A rendszeres díjas életbiztosítások díja... 74 5.2.4.1. A kockázati, elérési, és a vegyes biztosítás rendszeres díja... 75 5.2.4.2. A terme fix biztosítás díja... 75 5.2.4.3. A rendszeres díjas járadékbiztosítások díja... 76 5.2.5. A bruttó díjak kalkulációja... 76 5.3. A nem-életbiztosítások díjkalkulációja... 77 5.3.1. A díjszámításnál alkalmazott módszerek... 77 5.3.1.1. Taksált díjszámítás... 77 5.3.1.2. Osztályok képzése díjszámítás... 77 5.3.1.2.1. Nettó kockázati díj módszer... 78 5.3.1.2.2. Kárhányad módszer... 78 5.3.1.3. Minősített díjképzés... 78 5.3.1.4. Tarifakönyv és használata... 78 5.4. Fejezetzáró feladatok... 80 Melléklet... 81 Előadó: Máté Domicián főiskolai tanársegéd 4
Tematika Előfeltétel: Pénzügyi alapismeretek A tanegység célja és tartalma: A biztosítási ismeretek oktatásának célja olyan elméleti, és a gyakorlatot leíró ismeretek átadása a hallgatók számára, amelyek alapján képesek lesznek megérteni: az életbiztosítási és a nem-életbiztosítási piac alapvető jellemzőit, értelmezni az alapvető biztosítási fogalmakat, megismerni a fő biztosítási terméktípusokat, összehasonlítani az egyes életbiztosítási termékeket más befektetési és megtakarítási formákkal, felismerni a biztosítási események tartalmát, csoportosítását, a biztosítási védelem jellegét, és megérteni a szolgáltatások összefüggéseit, valamint a szakismeretek alapján elvégezni az elsődleges kockázat-elbírálás feladatait, megadni a potenciális ügyfeleknek a díjszámításokkal, és kárrendezéssel kapcsolatos tájékoztatást. A hazai biztosítási piac alapvető sajátosságait a MABISZ éves jelentésén keresztül ismerjük meg. Értékelés A szeminárium értékelése az utolsó órák egyikén írásban történik, javítási lehetőséget szintén írásban, azt követően biztosítok. Tantárgyfelelős: Máté Domicián főiskolai tanársegéd Kötelező irodalom Órai jegyzet Ajánlott irodalom Adorján Zsolt, Serfőző Györgyi, Péteri János, Dr. Závodnyik József: Ágazati biztosítástan Perfekt 2004 Dr, Závodnyik József: Biztosítási jog Perfekt 2004 Dr. Bozsik Sándor, Horinka Melinda, Horváth Szilvia: Pénzügyi és biztosításmatematikai ismeretek Perfekt 2004 Éves jelentések: MABISZ, stb.) Internet címek: www.biztosítas.lap.hu, stb. Előadó: Máté Domicián főiskolai tanársegéd 5
I. Fejezet: Biztosításelméleti alapok 1.1. A biztosítás története A biztosítás kialakulása három szakaszra bontható, a biztosításban résztvevők csoportja, és a kötés szabadsága alapján. A biztosítási közösség tagjai lehetnek: meghatározott személyek (korlátozott belépés) szabad akaratból (pl. egy szakma képviselői), bármely személy szabadon (napjaink önkéntes biztosításai, amelyek nem kötelezők), és minden személy kötelezően (mai kötelező biztosítások, és a társadalombiztosítás egyes elemei). 1.1.1. A biztosítás előtörténete A biztosítás első írásos emlékei i.e. 2250-ből származnak, amelyek a kereskedelmi karavánok biztosításából számolnak be. A karavánok tagjai szövetkeztek a szállított árukat ért károk (tolvajok, vihar) csökkentésére. A bekövetkezett veszteségeket a karaván tagjai egyenlő mértékben viselték. A későbbiekben, a rabszolgatartó társadalmakban igen elterjedt volt a rabszolgatartók szövetkezése a szökött rabszolgák miatti veszteségek mérséklésére. Az első temetkezési egyesülések szintén már az ókorban jelentek meg. Bizonyos szakmák képviselőit gyűjtötték össze egy veszélyközösségbe, ekkor egy tag elhalálozásakor a hátramaradottaknak segítettek pl. a temetkezési költségek kifizetésénél. A karavánok mellett a tengeri szállítmányozás kezdetleges biztosításai is megjelentek. A fenti kezdetleges biztosítások mindegyike tagjait önkéntes belépéssel, és meghatározott szakmai csoportok közül toborozták. 1.1.2. A XIV. századtól napjainkig Az ókori előbiztosítások mindegyike napjainkban is megtalálható természetesen átalakult formábban. A biztosítás fejlődése a XIV. században felgyorsult a tengeri szállítmányozásnak köszönhetően. A középkorban a lakosság egy része már ún. testületeket alkotott, bizonyos kártípusok elleni védelemre. A leggyakrabban a tűzkárok ellen szövetkeztek, de a kár mértéke sokszor túl nagy mértékű volt a kártalanításhoz. Ezért az ún. gildék egyesülésével kialakultak az első biztosítótársaságok (a XVII.- ban) a gyakori tűzvészek kárainak fedezésére. A kor egyik fontos találmánya a tontina, amely egy speciális életjáradék-típust jelent. Franciaországban jelent meg egyfajta biztosítással bővített államkölcsönként. A hitelezőknek a kölcsön után járó kamat helyett az állam életjáradékot fizetett. A járadékot a csoporthoz tartozó élők kapták (a már elhunytét is), ezért az utolsó életben maradt szép járadékot tudhatott magáénak. A tengeri szállítmányozás szintén tőkeerős egyesületeket kívánt a károk jelentős növekedése miatt. Kialakultak a biztosító részvénytársaságok, amelyek már nemcsak a rakományt, hanem a hajótestet is biztosították. Londonban 1668.-ban megalakult a Lloyd s, az egyik leghíresebb angol biztosító. Országonként a területekre legjellemzőbb károk elleni biztosítási formák alakultak ki, és terjedtek el. Például Svájcban az állattenyésztéssel kapcsolatos állatbiztosítások, Európa szerte a mezőgazdaság védelmére a jégkárbiztosítás, Angliában fejlődött ki a balesetbiztosítás, Franciaországban pedig a felelősségbiztosítás. Előadó: Máté Domicián főiskolai tanársegéd 6
A mai modern biztosítások természetesen már a mai kor szellemének, és technikai fejlődésének megfelelően nyújtja szolgáltatásait. A bankbiztosítás a pénzügyi (banki), és biztosítási tevékenységek átfedéseként értelmezhetjük, amely a pénzintézetek, és a biztosítók együttműködésén alapul. A bankbiztosításnak különböző formái léteznek az együttműködő felek tőkeereje, és alkupozíciója szerint: klasszikus értelmezés szerint a bank és biztosító együttműködése: (pl. Aegon-Raiffeisen, N-N és az ING kapcsolata), bakbiztosítói holding esetében: nemcsak egy bank, és biztosító szövetségéről van szó, hanem további pénzintézetekkel (nyugdíj-, lakástakarék-pénztárak stb.) bővül ki az együttműködés (pl. OTP bankcsoport), valamely pénzügyi, és termelő/szolgáltató intézmény együttműködése: (pl. Mercedes gyár, mely saját bankkal, és biztosítóval rendelkezik). Az internet, és az elektronikus kereskedelem térnyerése a biztosítási piacon is új alkalmazások elindítását tette lehetővé. Az internetes banki szolgáltatásokkal párhuzamosan megjelentek az internetes E- biztosítások is. Kihasználva az internet adottságait az információ átadáson túl, számos egyszerűbb, és standardizálhatóbb módozat (pl. utasbiztosítás), már személyes közreműködés nélkül is megköthető. Az alternatív kockázattranszfer (ART) rendszer pedig, olyan biztosítási formákat jelent, ahol a szerződő, a kockázatviselő, vagy az ügylet eltér a megszokottól. Az ART formáinak tekinthetjük a pénzügyi viszontbiztosításokat, a speciális árfolyam, és árgaranciákat, valamint a tőkepiaci, értékpapírokhoz kapcsolódó kockázat-finanszírozásokat is. 1.1.3. A magyar biztosítástörténet Az első biztosításszerű intézmény Magyarországon a XIV. században jött létre. A céhek ún. társládákat hoztak létre, amely nevét arról a pénzesládáról kapta, amelyben a tagdíjakat gyűjtötték. A felhalmozott tőkéből betegségi, öregségi, temetkezési, özvegyi, árvasági segélyeket nyújtottak a tagok, és családjuk számára. A XVIII. Században meginduló lóvontatásos dunai gabonafuvarozás hatására hazánkban is fejlődésnek indult a szállítmánybiztosítás. A hazai biztosító piacot kezdettől fogva a külföldi tőke erőteljes jelenléte jellemezte. A magyar gazdaság fejletlensége, még nem állt (a biztosítótársaságok kialakulásához) megfelelő fokon. Az első magyarországi biztosítási társaságot 1831.-ben alapították. A Triesti Általános Biztosító Társulat első pesti képviseletével. Az első magyar tulajdonú társaság (Első Magyar Általános Biztosító Társaság) 1857.-ben jött létre. A gazdaság élénkülése a biztosítási piac növekedését táplálta, mely nyomon követhető a korabeli biztosítótársaságok gyarapodásán keresztül. A világháborúk gátat vetettek a fejlődésnek, majd a gazdasági világválság, és a háború utáni infláció megsemmisítette a biztosítók vagyonát, aminek következtében az ügyfelek bizalma is megrendült. 1946.-ra talpra álltak a biztosítótársaságok, és pénztárak, újjászervezték korábban elvesztett állományaikat. 1949.-ben pedig létrejött az Állami Biztosító Nemzeti Vállalata. Az állami monopólium 40 éve alatt a biztosítási piac lassan fejlődött. 1986.-ban szűnt meg az állami intézet, és helyette két biztosító jött létre állománymegosztással (Állami Biztosító, és Hungária Biztosító). Ezt követően sorra jelentek meg hazánkban a külföldi biztosítók, és megkezdődött magyar biztosítási piac lendületes fejlődése. Előadó: Máté Domicián főiskolai tanársegéd 7
A modernkori biztosítási piac fejlődésének irányát, nemzetközi tendenciáit leginkább meghatározó tényezők a globalizáció, a dereguláció, az uniós csatlakozás valamint a kockázatok változása (terrorizmus, globális felmelegedés stb.). A szereplők erősen versenyeznek a biztosítási piacon, gyakoriak a társaságok összeolvadása, és a felvásárlások, az újabb kihívások pedig egyre komplexebb szolgáltatásokat igényelnek. 1.2. A biztosítás és csoportosítása A biztosítás értelmezését sokféle megközelítés szerint is értelmezhetjük. Kezdjük a jogi (BIT) szerinti megfogalmazással: A biztosítási tevékenység biztosítási szerződésen, jogszabályon vagy tagsági jogviszonyon alapuló kötelezettségvállalás, mely során a biztosító társaság megszervezi az azonos, vagy hasonló kockázatoknak kitett személyek közösségét (veszélyközösség), matematikai és statisztikai eszközökkel felmért a biztosítható kockázatokat, megállapítja a kockázatvállalás ellenértékét (díját), meghatározott tartalékokat képez, a létrejött jogviszony alapján a kockázatot átvállalja és teljesíti a szolgáltatásokat A biztosítás fogalma (Dr. Csabay Dezső szerint): A biztosítás olyan gazdasági-pénzügyi szolgáltatás, mely meghatározott veszélyközösség tagjainak (a biztosítottaknak) díj ellenében a tagok jövőbeli felbecsülhető, véletlen károsító események folytán keletkező szükségleteit a kockázatfelosztás, ill. elporlasztás módszerével kielégítik, azoknak biztosítási védelmet nyújtanak. A fogalom szerint a biztosíthatóság kritériumai: 1. veszélyközösség (kölcsönösség elvén, káresemény esetén egymás közötti kárfelosztás) 2. pénzalapképzés (tagok befizetéseiből) 3. díjfizetés (a veszélyközösség tagjainak döntő szerepe van a rendszeres alapképzésben) 4. célja: véletlen, (egyedileg előre nem látható, és nem akart) jövőbeni események okozta szükségletek (károk, veszteségek, jövedelem-kiesések, ráfordítások) kielégítése, 5. felmérhetőség, vagyis tudományos módszerrel analizálható, beleértve a biztosítási kockázatporlasztás módszerét is. Általános definíció: A biztosítási kockázatfelosztás statisztikai módszerén alapuló pénzalapképzés, a képzésben résztvevő veszélyközösségi tagok jövőbeni esetleges, és felmérhető szükségleteinek a kielégítése céljából. A biztosítás tárgya: A biztosító és a biztosítottak között kockázatok adás-vétele bonyolódik le. Az ügylet tárgya egy láthatatlan, absztrakt haszonnal bíró áru, a biztosítási védelem. A biztosított a biztosítóra hárított kockázatának ellenében megvásárolt anyagi biztonságáért díjat fizet, a biztosító viszont ígéretet tesz arra, hogy a feltételekben rögzített személyekre vonatkozóan az esemény bekövetkeztekor teljesít. A biztosítás célja: Véletlen (egyedileg előre nem látható és nem akart), jövőbeni események okozta szükségletek (károk, veszteségek, jövedelem-kiesések, ráfordítások) kielégítése. Előadó: Máté Domicián főiskolai tanársegéd 8
1.2.1. A biztosítás csoportosítása A biztosításokat elsődlegesen négy lényegi pontjuk a biztosítás tárgya a biztosított kockázat (veszélynem) a biztosítási összeg, és a biztosítási szerződés egyéb tulajdonságai alapján csoportosíthatjuk. 1.2.1.1. A biztosítás csoportosítása tárgyuk, és veszélynemük alapján biztosítási ágak Elsődlegesen a biztosítás tárgya, másodlagosan kockázatai figyelembevételével két biztosítási ágat, és ezen belül számos ágazatot különböztetünk meg. A biztosítási típusok történelmi kialakulásánál kétféle szemlélet terjedt el: angolszász (a magyar szabályozás alapja) hagyományos német típusú. Mindkét elmélet két fő biztosítási ágat különböztet meg. A német terminológia személybiztosítást, és vagyonbiztosítást különböztet meg. A személybiztosítás tartalmazza az életbiztosításokat, továbbá a baleset- és betegbiztosításokat. Az angolszász megkülönböztetésben az általunk jól ismert élet-, és nem-életbiztosításokat találhatjuk, ahol az egészség-, és balesetbiztosítás a nem-élet ágban találhatók. Az egyes biztosítási ágakon belül további biztosítási ágazatokat különböztetünk meg. A biztosítási ágazat a biztosítások (biztosítási ágon belüli) azonos, illetve egymáshoz hasonló kockázatok alapján elhatárolt csoportja. 1.1. táblázat: A biztosítási ágak részletezése a BIT szerint: Ágazati felosztás, ágazatok szerinti besorolása A nem életbiztosítási ág baleset betegség szárazföldi casco sínpályához kötött casco légijármű-casco szállítmány tűz, és elemi károk egyéb vagyoni kár (lopás) szárazföldi járművekkel összefüggő felelősség vízi járművekkel összefüggő felelősség általános felelősség hitel kezesség különböző pénzügyi veszteségek jogvédelem temetési segítségnyújtás biztosítás Az életbiztosítási ág életbiztosítások: elérési, haláleseti, járadék házassági, születési UNIT-Linked feltőkésítéses szerződéssel kapcsolatos biztosítások Előadó: Máté Domicián főiskolai tanársegéd 9
1.2.1.2. A biztosítás csoportosítása a biztosító szolgáltatása alapján A lehetséges kárérték, és a szerződésben rögzített biztosítási összeg kapcsolata alapján a következő biztosítási formák jöhetnek létre: Összegbiztosítás esetén a kár (veszteség) pénzben nem fejezhető ki, ezért előre rögzítik a biztosítási esemény bekövetkeztekor fizetendő összeget (pl. életbiztosítások). Kárbiztosítás esetén a kár összege egyértelműen megállapítható. A kárkifizetés összegét a biztosító általában a biztosítási összegben korlátozza. (Leggyakoribb előfordulása a casco, betegségbiztosítás stb.) Teljes érték biztosítása esetén a kárkifizetés alapjául a biztosítási összeg, és a biztosítási érték arányát tekintik. Ha a biztosítási összeg alacsonyabb a biztosított tárgy értékénél, a biztosító (kár esetén) csak a kárösszeg alulbiztosított arányának megfelelő összeget téríti meg. Fordított esetben (túlbiztosítás) sem téríti meg a biztosító a biztosítási összeg feletti részt. A szolgáltatási összeg így: SZ=(Bö(biztosítási összeg)/bé(biztosítási érték))*k(kár összege). Sz értéke maximum K lehet, alkalmazása a vagyonbiztosításnál (tűzkár) gyakori. Önrészesedés esetén a biztosított a károkat, illetve azok egy részét maga viseli. Ennek oka a kármegelőzés, és a kárcsökkentés valamint a bagatell károk kiszűrése. Formái: o Abszolút önrész (fix összeg): a biztosító nem fizet egy előre rögzített kárösszeg alatt, illetve csak az önrész feletti részt téríti meg (pl. casco). o Százalékos önrész: a kár előre rögzített százalékát a biztosító a kárösszegből levonja (betegség, vagy viharkár esetén gyakori). o A kettő kombinációja az integrált önrész (pl. 10%, de legalább 50 ezer forint). 1.2.1.3. Egyéb felosztások Megkülönböztetünk még a jogszabály által előírt kötelező, és önkéntes biztosításokat is. Az ügyfél és a biztosító kapcsolata szerint ismerünk közvetlen biztosítást, és együtt biztosítást (az ügyfél több biztosítóval kötött szerződést), valamint viszontbiztosítást (biztosító, és viszontbiztosító között). Az ügyfelek diverzifikálása szerint megkülönböztetünk: lakossági standard tömegtermékeket, KKV számára nyújtott szolgáltatásokat, nagyvállalatoknak szóló (gyakran egyedi módozatokat), további speciális igényeket kiszolgáló (több évre, és kockázatra szóló) termékek is létezhetnek. 1.2.2. A biztosítás, mint szolgáltatás A biztosítókat gyakran tekintik pénzügyi szolgáltatónak, a biztosítást pedig pénzügyi szolgáltatásnak. Ezeket a szolgáltatásokat nevezhetjük biztosítási termékeknek (módozatoknak is). A biztosítási termék meghatározott biztosítási kockázatokra, vagy csoportokra kidolgozott feltétel-, és szolgáltatási rendszer. A konkrét szerződéstípusokat, módozatokat biztosítási termékeknek is nevezhetjük. Előadó: Máté Domicián főiskolai tanársegéd 10
Napjainkban a megváltozott igényeknek jobban megfelelő, és alkalmazkodó komplex, és moduláris termékcsoportok kerülnek kidolgozásra. Ezeknek a (biztosítók által nyújtott) termékeknek a legfontosabb szolgáltatási elemei a következők: alapszolgáltatások: biztosítási tanácsadás, kockázatfelmérés, kárrendezés stb., biztosítási fedezet: a biztosító kötelezettség vállalása a kárkifizetésre, kiegészítő szolgáltatások: telefonos, internetes információs, kockázatkezelési szolgáltatások. 1.2.2.1. A biztosítás idődimenziója, az életciklus-modell A biztosítás a károk időbeli kiegyenlítésén túl szolgáltatás-jellegéből fakadóan rendelkezik idődimenzióval. A biztosító termékeinek, és szolgáltatásainak megtervezésekor az ügyfelek igényeiből, biztonsági, és pénzügyi szükségleteiből induló ki. A biztosítás megkötésével, illetve a kapcsolatfelvétellel megkezdődik egy akár évtizedekig tartó ügyfélkapcsolat a szerződő, és a biztosító között. A biztosító feladata tehát az ügyfélkapcsolat folyamatos ápolása, a biztosított változó szükségleteinek, és igényeinek kielégítése. Az ember korának változásával, öregedésével, folyamatosan változó pénzügyi, és biztosítási igényekkel rendelkezik. A jövedelmének, vagyonának és családtagjainak gyarapodásával párhuzamosan pénzügyi, és biztosítási fogyasztása is folyamatosan változik.(növekszik a biztosítandó személyek, és vagyontárgyak, egyéb kockázatok száma.) Az egyén mindenkori életszituációjának (leginkább) megfelelő pénzügyi, és biztosítási termékeket számos szempont figyelembe vételével választhatja ki. Az alábbi ábrán egy lehetséges életciklusmodell figyelhető meg, amely természetesen vállalatokra is értelmezhető. 1.2. táblázat: Az életciklus-modell fázisai: Életszakasz Az életszituációkhoz kapcsolódó Szükségletek Az életszituációban jelelemzően igényelt termék, és szolgáltatás Gyerek A pénz megismerése hozománybiztosítás, tanulóbiztosítás Fiatal diák Fiatal nem házasok Fiatal házasok Középkorú családok Seniorok Szabadidő, sport Önálló vásárlóerő, ajándékok Önálló egzisztencia megteremtése Növekvő pénzügyi önállóság Önálló háztartáskiépítése, lakásépítés Gyerekek nevelése, családos nyaralás Növekvő jövedelem Önálló vállalkozás megkezdése Magasabb jövedelem, és megtakarítások Nyaralás, autó, új lakás Szakmai karrier Nyugdíjkiegészítő források Öröklés, ajándék unokáknak, gyermekeknek Kisebb lakás vásárlása Előgondoskodás új területei folyószámla-nyitás, bankkártya balesetbiztosítás első vagyonbiztosítás, vásárlói hitelek lakás, és vásárlási hitelek starthitelek, vagyonbiztosítások hitelkártyák lakás-előtakarékosság autócsomag kockázati életbiztosítások vagyonbiztosítások élőtakarékossági konstrukciók gyerekeknek adókedvezményes befektetési formák, nyugdíjpénztárak vállalkozói hitelek befektetési tanácsadás hosszabb lejáratú befektetések vegyes életbiztosítások nagy összegű vagyonbiztosítás autó és lakás csomag kockázati élet, és balesetbiztosítás egyszeri díjas járadékbiztosítások értékpapírok, ingatlan, és befektetési tanácsadás lakáscsomag, ingatlanközvetítés vagyonbiztosítások betegség, baleset, és korházi ápolás biztosításai Előadó: Máté Domicián főiskolai tanársegéd 11
1.2.3. A biztosítás gazdasági szerepe A biztosítás gazdasági jelentősége mikroökonómiai (vállalati), és makroökonómiai (nemzetgazdasági) szinten is jelentős. A biztosítás működése stabilizálja a makrogazdaság működését azáltal, hogy a biztosított károk nem gyűrűznek tovább, mivel a biztosító (részben) átvállalja a károk rendezését, a gazdasági szereplők felhalmozását, tartalékolását valósítja meg, így pótlólagos beruházási forrás keletkezik, amely növeli a gazdasági szereplők hitelképességét, a gazdasági szereplők biztonságban érzik magukat, a kiszámíthatóság fokozza a termelőképességet, és vállalkozási kedvet. 1.3. Kockázat és biztosítás Már (a jegyzetben) számtalanszor említettük a kockázat kifejezését, ezért érdemes részletesebben is foglakoznunk a definícióval. A kockázat (tágabb értelemben) az a lehetőség, hogy tevékenységünk, döntéseink tervezett, és tényleges eredménye eltérhet egymástól. Szűkebb értelemben: a bizonytalanság következtében kedvezőtlen (negatív) veszteség (kár) keletkezik. A kár tehát egy esemény kedvezőtlen kimenetele, azaz anyagi veszteség. A biztosító szempontjából a kockázat: az eredménynek a célhoz viszonyított kedvezőtlen eltérésből fakadó anyagi vesztesége. (A bizonytalanságnak természetesen pozitív következménye is lehet (a szerencsejátékok összetett kockázata, pl. a lottónál több nyerési lehetőség is van), azonban a biztosítás kizárólag a negatív hatású, kárral fenyegető kockázatokat vállalja át.) 1.3.1. A kockázatok csoportosítása A szakirodalomban sokféle szempont szerint csoportosítják a kockázatokat, a leggyakrabban előforduló fogalmak, és felosztások: - Tiszta kockázat: a káresemény, vagy bekövetkezik, vagy pedig nem is lesz kedvezőtlen esemény, tehát az eredeti állapot marad fenn. A biztosításügy csak a tiszta kockázatokkal foglalkozik. o A tiszta kockázaton belül elkülönítünk relatív, és abszolút kockázatot is. Relatív kockázat esetében a biztosítási esemény nem biztos, hogy bekövetkezik (pl. tűz), az abszolút kockázat esetén valamikor biztosan be fog következni a káresemény (kockázati életbiztosítás). - Spekulatív kockázat: a bizonytalanság pozitív eredményt is hozhat (bekövetkezhet veszteség, nyereség is, vagy az eredeti állapot marad meg). a.)döntéshozatallal való összefüggés szerint: - aktív: a várt eredmény érdekében tudatosan vállalt kockázatok. - passzív: nem a döntés közvetett következményeként, hanem lehetséges velejárójaként, többségében vis major jellegűek (környezetvédelem, egészségügy). b.) A kiváltó okok, hatások szempontjából: - természeti eredetű kockázatok: pl. elemi károk Előadó: Máté Domicián főiskolai tanársegéd 12
- társadalmi eredetű kockázatok: emberek cselekedetei által okozott veszteségek - technikai eredetű kockázatok: a műszaki berendezések meghibásodása által keletkeznek - gazdasági eredetű kockázatok: visszavezethetőek a gazdasági döntések során figyelmen kívül hagyott, vagy időközben megváltozott belső, vagy külső környezetben levő tényezőkre c.) Egy-egy eseményhez, vagy folyamathoz kapcsolódva: - statikus kockázatok: egy-egy esemény, vagy mulasztás miatt következnek be (tiszta) - dinamikus kockázatok: egy, vagy több folyamathoz kapcsolódnak (spekulatív) d.) A közvetlenül érintettek köre szerint: - társadalmi kockázatok: a lakosság széles körét érintő károkkal függenek össze - egyéni kockázatok: csak egy, vagy több egyént érint e.) A kockázatok különböző gazdasági egységekhez kapcsolódhatnak: magánszemélyekhez (családokhoz), vállalatokhoz, az államhoz, vagy más csoportosításban termelői, és fogyasztói szféra kockázatáról beszélhetünk. f.) Időhorizont alapján: - rövid-, közép-, vagy hosszú távú kockázatokat különböztetünk meg. g.) Nagyságrend alapján: - a kockázat, illetve a kár lehet katasztrofális, nagykockázat, közepes és kiskockázat, attól függően mennyire viseli meg a káresemény a biztosítottat. h.) előfordulási gyakoriság szerint: - tömegesen előforduló, és egyedi (egyéni) kockázatokat különböztetünk meg. A mai modern biztosításügy csak a tiszta (abszolút, vagy relatív), statikus és egyéni kockázatokkal foglalkozik. Ezek legfontosabb csoportjai a személyes, a vagyoni, és a felelősségi kockázatok. A legfontosabb biztosítási kockázatok jellemzői: - személyes: közvetlenül érintik az egyén (család) jövedelmi, vagy vagyoni helyzetét, o haláleset miatt a családra nehezedő problémák, o a betegség, vagy időskori jövedelem kiesés miatt, növekvő egészségügyi kiadások jelentkeznek, o munkanélküliség, o gyermekek nevelési és képzési költségei. - vagyoni: a biztosított ingatlan és ingó vagyonára, és az ehhez kapcsolódó személyiségi jogokra terjed ki, o közvetlen kockázatok: a vagyontárgy teljes, vagy részleges megsemmisülése, o közvetett kockázatok: a vagyon megsemmisüléséből következnek (pl. a leégett üzemben a gyártást kénytelenek szüneteltetni, természetesen a szünet alatt nincs bevétele a gyárnak). - felelősségi: a másoknak okozott fizikai, anyagi károkért való pénzben kifejezett felelősség. 1.3.2. Biztosíthatóság Nem biztosíthatók az üzleti (spekulatív, és összetett) kockázatok, vagyis ebben az esetben a veszteség lehetősége mellett (egyidejűleg) nyereségre is esély van. Előadó: Máté Domicián főiskolai tanársegéd 13
Azok a tiszta kockázatok biztosíthatók, amelyekre teljesülnek az alábbi feltételek mindegyike: 1. Nagyobb számú megfigyelés eredményeként becsülhető fel a káresemény bekövetkezési valószínűsége 2. A kockázatnak homogénnek kell lennie: az alapjellemzőik tekintetében azonos, vagy legalábbis minőségileg hasonló jellegűek. 3. Az esetleges kár kizárólag véletlenszerű lehet: a kár bekövetkezése bizonytalan, a kár okát, és nagyságát sem a biztosított, sem a biztosító nem tudja befolyásolni. 4. Az esetleges kár bekövetkezése, ténye és mértéke egyértelműen leírhatónak és felmérhetőnek, összegszerűen is meghatározhatónak kell lennie. 5. A kárnak előre felbecsülhetőnek, a biztosítási matematika és a statisztika által használt módszerekkel is eredményesen elemezhetőnek kell lennie. 6. A biztosítási kockázat, illetve káresemény mértéke nem lehet katasztrofális. 7. Függetlenség: a káreset nem növelheti további károk bekövetkezésének valószínűségét. 8. A biztosításnak mind a biztosított, mind pedig a biztosító számára gazdaságosnak kell lennie. 1.3.3. A biztosító kockázatkezelése A kockázatokat az emberi társadalmak ősidők óta kezelik. Ma a kockázatkezeléssel külön tudományterület foglakozik. A mindennapi életben sokféle kockázat létezik, a kockázatkezelés térben és időben összehangolt, egységes és a legjobb megoldást (gazdasági optimumot) kereső tudományos módszerek összessége (risk managment). Kockázatkezelésen azt a magatartásformát, és azt az intézményi háttért érthetjük, amelyet a kockázatviselők tanúsíthatnak, illetve amelyre támaszkodhatnak. A kockázatkezelés magába foglalja a kockázati helyzet elemzését, értékelését, a kockázat kezelésére irányuló konkrét döntés előkészítését és meghozatalát. 1.3.3.1. A kockázatkezelés folyamata A kockázatkezelés szakirodalma a következő lépésekre bontja a kockázatkezelési tevékenységet: 1. veszélyforrások (kockázatok) felismerése, meghatározása és elemzése: o megvizsgálja, hogy a kockázat a kiinduló állapotból (feltétel kockázatból), vagy a cselekvésből (cselekvési kockázatból) adódik-e, o megvizsgálja, hogy a kockázat a cselekvő alanytól függ-e (szubjektív kockázat), vagy az alanytól független (objektív kockázat). Ennek módszerei lehetnek interjúk, dokumentum és folyamatelemzések, szakértői vélemények stb. 2. Kockázatkezelési (biztonsági) intézkedések lehetőségeinek vizsgálata: Elsősorban a kár lehetséges mértékére és bekövetkezésének valószínűségére vonatkozik. (Pl. mennyibe kerülne, ha az új autómat megrongálnák?) 3. A legmegfelelőbb kockázatkezelési módszerek kiválasztása (biztonsági intézkedések): Választás a kockázatkezelési módszerek között (lásd következő fejezet), úgy hogy egyensúlyban legyen a kár nagysága, és az intézkedés anyagi vonzata. 4. A kiválasztott módszerek végrehajtása (vezetés-szervezési, pénzügyi intézkedések). 5. monitoring és a kockázatkezelési program továbbfejlesztése. Előadó: Máté Domicián főiskolai tanársegéd 14
1.3.3.2. A kockázatkezelési stratégiák A kockázatok kezelésére az alábbi biztonsági intézkedések tehetők: - kockázatkerülés: a döntést hozó részben, vagy egészben lemond a tervezett célról - kockázatmérséklés, csökkentés: kiegészítő intézkedésekkel mérsékelni lehet a kárgyakoriságot, vagy a kár nagyságát. Általában preventív jellegű, vagyis a káresemény bekövetkezése előtt a kár megelőzésére, a kockázat megszüntetésére, mérséklésére irányuló offenzív magatartásokat foglalja magába. - Kárcsökkentés, mely lehet kompenzáló (a kárkövetkezmények többnyire pénzben történő kiegyenlítését célzó magatartás (pl. társadalombiztosítás, vagyonbiztosítás)), illetve kárenyhítő (egy megkezdődött károsodási folyamat lassítása, megállítása, ezáltal a veszteség csökkentése). - kockázatmegtartás: a kockázat saját megtartása (önbiztosítás), bevállalása, vagyis az esetlegesen bekövetkező veszteség teljes anyagi következményeinek vállalása, saját forrásból történő finanszírozása. - a kockázatáthárítás: az eredetileg kitűzött cselekvésről nem kell lemondani, de keresni kell egy olyan partnert, aki térítésért részben vagy egészében átvállalja az esetleges zavarokból eredő veszteségeket. Tehát a szerződő más intézményre (biztosítóra) terheli kockázatát. Az egyes kockázattípusokra a célszerű (biztonsági) intézkedéseket a következő táblázat mutatja meg. 1.3. táblázat: Kockázatkezelési lehetőségek: Kárgyakoriság Kárnagyság Magas Alacsony Magas elkerülni Biztosítás Alacsony kockázatcsökkentés, megtartás megtartás 1.3.3.3. A biztosító sajátos kockázatai A biztosítás gazdasági tevékenységéhez is jól kapcsolódnak a kockázatok Ezek felismerésére és helyes kezelésére azért is központi fontosságú, mert maga a biztosító is kockázatokkal kereskedő veszélyes üzem. 1.3.3.3.1. Belső és külső kockázatok A biztosító társaságok esetében érdemes sorba rendezni azokat a kockázatokat, amelyekkel szembe kell nézniük. Alapvetően kétféle osztályozási szempont lehetséges aszerint, hogy belső vagy külső tényezőként jelennek-e meg. A belső tényezők a biztosító által befolyásolhatók, irányíthatók, és kezelhetők. A külső tényezőkre ellenben nincs befolyása a vállalatnak. A kettő között nehéz éles határt húzni, gyakran függ a vállalat méretétől, tőkeerejétől politikai és gazdasági befolyásoló erejétől. Jellegük alapján megkülönböztetjük az alábbi kockázati osztályokat: Előadó: Máté Domicián főiskolai tanársegéd 15
Természeti: a külső tényezők csoportjába tartozik, szélsőséges hatásokból eredő károk (pl. viharkár), vagy normális működésből eredő károk (elázás) tartoznak ide. Politikai: külső kockázattípus, melybe a háború, a gazdaságpolitika vállalati működésre gyakorolt hatásai tartoznak. Gazdasági: döntően külső makrogazdasági hatások (infláció, külkereskedelem, beruházások). Megoldást a korábban már említett ART egyes értékpapírokhoz kapcsolt formái jelenthetnek. Piaci: versenytársak elemzése, termék életgörbe vizsgálata, versenystratégiák. Technikai, termelési: belső tényezők, termelési eszközök, technológiák, és módszerek fejlettsége, fejlesztése tartozhat ebbe a kategóriába. Emberi: belső tényező, téves, hibás, elmaradt döntések, vagy csalás okozhatnak károkat. Az emberi tényező biztosítókra gyakorolt hatását a következő fejezetben vizsgáljuk meg. 1.3.3.3.2. A biztosítástechnikai kockázatok A biztosítástechnikai kockázat az a (veszélyes) lehetőség, hogy a károk becsült és tényleges értéke egymástól eltér, más megfogalmazásban a biztosítási díjak, és a kárkifizetések összege különbözhet egymástól. A biztosítástechnikai kockázat természetes elemei a következők: A véletlen kockázata: a véletlenszerűen bekövetkezett károk meghaladják a díjszámításkor becsölt mértéket. Ez a kockázat csökken a veszélyközösségi tagok számának növekedésével, a biztosítási összeg növekedésével, a kárnagyság ingadozásának csökkenésével, és az érintett megfigyelési időszak hosszának növelésével. Tévedési kockázat: a meglévő és újonnan fellépő kockázatok nem-, vagy félreismerése, a kockázati viszonyok megváltozása, amely szintén nem kívánt kockázatok vállalását, vagy alulbecsült díjat és veszteséget okoz. Antiszelekció esetén olyan kockázatokra kötnek biztosítást, melynek kockázata az átlagnál rosszabb (beteg az egyén), így egy egyébként nem biztosítható kockázatra adnak fedezetet, vagy a biztosító olcsóbban vállalja a kockázatot, mindkét esetben a veszélyközösség kárára. Morale hazard (érdektelenségi kockázat):: az a tényező, amelynél a biztosított közömbös a kár bekövetkeztével kapcsolatban (gondatlan), vagy a biztosítás hatására szándékosan nem tesz semmit a kár ellen a biztosított (úgyis fizet a biztosító). Moral hazard (erkölcsi kockázat): a biztosított szándékos károkozásának veszélye. 1.3.3.3.3. A pénzügyi kockázatok A biztosító a kockázatokat (díj), és szolgáltatásait (biztosítási összeg) egyaránt méri. A díjakat, és a tartalékokat (lásd később) a biztosító egyaránt befekteti. Többféle pénzügyi kockázat is kapcsolódik a biztosító tevékenységéhez. 1. Likviditási kockázat: a biztosító fizetőképességét folyamatosan fenn kell tartani. 2. Befektetéssel kapcsolatos kockázatok: (több kockázati tényezőt tartalmaz) Kamatkockázat, árfolyam, és devizakockázat, hitelezési kockázat. Ezek a kockázatok a tartalékokat, és a szolvencia-tőke fedezetét befolyásolják, ezért törvényi előírásokon keresztül szigorúan szabályozzák, és kontrolálják. Előadó: Máté Domicián főiskolai tanársegéd 16
1.3.3.3.4. Egyéb kockázatok Ide tartoznak (minden vállalat esetében létező) működési kockázatok, mint a pici kereslettel és más környezeti tényezőkkel kapcsolatos kockázatok, a biztosító infrastruktúrájának működtetésével kapcsolatos (informatikai, vagyonvédelmi stb.) kockázatok, valamint a humán erőforrások kockázata. 1.3.3.4. A biztosító kockázatkezelésének eszközei A biztosító kockázatait optimális esetben egységes kockázatkezelési rendszer kezeli. A tervezett kockázati stratégia meghatározza a kockázatoknak a kívánt körét, az elfogadható minőségűeket, valamint mértéküket is. A biztosító kockázatpolitikája rögzíti a szükséges formális szabályokat a konkrét kockázatokkal kapcsolatban. A biztosító kockázatközösségeket (veszélyközösségeket) szervez nagyszámú biztosítási szerződés megkötésével. (Tulajdonképpen ez a legfontosabb sajátossága a biztosítótársaságoknak.) A veszélyközösségekben a biztosító porlasztja (szétteríti) a kockázatot. Ennek fő momentumai a következők: 1. Kockázatkiegyenlítés a közösségben: a veszélyközösség tagjai (az egész közösségre becsült) meghatározott biztosítási díjat fizetnek. Az egyes károsultak kárát ebből a díjtömegből térítik. (A biztosítottak számának növekedésével a károk várható értéke egyre pontosabban becsülhető). 2. Kockázatkiegyenlítés az időben: a károk az egyes biztosítási időszakokban (években) eltérőek lehetnek, ezért a díjak egy részéből káringadozási tartalékot kell képezni., amelyből a rossz években ki lehet egészíteni az adott évi díjalkat a kárfizetéshez szükséges mértékben. 3. Kockázatvállalás (underwritng): a kockázatvállalási szabályzatok, és szakértői gyakorlat formájában határozza meg melyek a kívánatos, és a biztosító számára nem kívánt kockázatokat. (A biztosítási szerződések tartalmazzák a szükséges fedezeteket, a biztosító (a kifizetésekre vonatkozó) mentesülésének eseteit, valamint az önrész mértékét.) 4. Viszontbiztosítás: A biztosítók a vállalat kockázatok és díjak egy részét viszontbiztosítóknak adják tovább, így porlasztják a kockázatot nemzetközi szinten. Nagyobb károk esetén így, a biztosítókra és a viszontbiztosítókra csak az összeg egy-egy kisebb része jut. (Részletesebben lásd a következő fejezetet.) 1.3.3.4.1. A viszontbiztosítás A biztosított közvetlen kapcsolatban áll a közvetlen, vagy más néven direktbiztosítóval (redens), amely saját kockázatát kockázatáthárítással csökkenti. (A direktbiztosító tehát továbbadja az általa bevállalt kockázatok, és a díjak egy részét egy másik ún. viszontbiztosítónak. (Nemzetközi szintű kockázatporlasztási eszköznek tekinthető a gyakorlatban.) A viszontbiztosítás formái: Keretszerződés (treaty, obligatory): a direkt, és a viszontbiztosító közötti megállapodás, amely a szerződés feltételei szerint kötelezi a viszontbiztosítót egyes ágazatok teljes, vagy részállományainak viszontbiztosításba adására. Fakultatív szerződés: a direktbiztosító szerződésenként eldöntheti, hogy viszontbiztosít-e (teljesen, vagy részben), illetve megtartja a kockázatot. Előadó: Máté Domicián főiskolai tanársegéd 17
A viszontbiztosítás fedezet típusai: Arányos viszontbiztosítási fedezet esetében a viszontbiztosító mindegyik kockázatot (, vagy megfelelő hányadát) fedezi. Ezen belül lehet: Quote share: keret-megállapodás, melyben a szerződés feltételei szerint a direktbiztosító minden szerződés díjából, és kockázatából azonos arányt ad a viszontbiztosítónak. Surplus: meghatározott értékhatár feletti kárösszegek kerülnek átadásra, egyébként az előzőre hasonlít. A nem arányos biztosítási fedezet esetében a direktbiztosító vállal egy megtartást, azaz önrészt, és az ezt meghaladó károkat fedezi a viszontbiztosító. Ez nagy összegű, katasztrofális méretű károk kockázatának fedezésére szolgál. Fajtái: Acess of loss (XL) esetében a viszontbiztosító egy előre meghatározott önrész feletti károkat téríti meg. Általában a viszontbiztosító felső határt szab a kártérítésnek. Ennek lehetséges verziói: o Kockázati: a szerződés hatálya alá tartozó kockázatra bekövetkező kárnak, a megtartás feletti részét átvállalja a biztosító, de felső határt szab. o Aggregált XL: egy biztosítási esemény egyszerre több szerződést is érinthet. Ebben az esetben a megtartást nem szerződésenként határozzák meg, hanem az egy eseményhez tartozó károkat összegzik. Majd ennek a kárnak a megtartás feletti részét vállalja a viszontbiztosító. o Katasztrófa XL: hasonló az előzőhöz, általában két szerződést érint katasztrofális esetekre vonatkozóan. A Stop loss a direktbiztosító összes kárára nyújt fedezetet, de a viszontbiztosítónak felső korlátot is szab. Általában %-ban határozzák meg a kárhányadot (90-100% között), és elsősorban a mezőgazdaságban használják. 1.4. A biztosítási díj, és tartalékok A biztosítási díj a kockázatvállalás a biztosítási fedezet nyújtásának, tágabb értelemben a biztosító szolgáltatásának ára. A biztosítási díj funkciója az, hogy a biztosítási védelem megteremtésével öszszefüggő valamennyi a biztosítónál felmerülő ráfordításra fedezetet nyújtson. A biztosított szemszögéből a díj a biztosítási védelem ára. A veszélyközösség tagjainak a biztosítási alap képzéséhez való hozzájárulását, a biztosítási védelem árát biztosítási díjnak nevezzük. A díj fontos tulajdonsága (pénzügyi szempontból) az idődimenzió, mert a díjfizetés jellemzően a kárkifizetést megelőzően történik, és ez idő alatt a pénz a biztosítónál kamatozik. A minimális díj elve kimondja, hogy a biztosítónak legalább olyan díjat kell kalkulálnia, amely előreláthatóan fedezetet nyújt: - valamennyi az adott módozat kockázati közösségének szintjén a biztosítási szerződésben vállalt összes kötelezettségre, - a zavartalan ügymenet összes költségére, és ráfordítására. Előadó: Máté Domicián főiskolai tanársegéd 18
1.4.1. A díj részei A bruttó biztosítási díj: a biztosítási szerződésben megjelölt és pénzben kifejezett azon ellenérték, amely a kockázati díjon felül a biztosító működéséhez szükséges költségek, ráfordítások és a nyereség fedezetét is tartalmazza. 1.4. táblázat: A bruttó biztosítási díj részei: Nettó (tiszta) kockázati díj A biztosító részéről átvállalt kockázat ellenértéke, mely a biztosító teljesítésének, a károk várható értékének a fedezetére szolgál. + Biztonsági pótlék Az esetleges nem várt kedvezőtlen káralakulás (káringadozások) fedezetére szolgál. Bruttó kockázati díj +Költségpótlékok +Nyereségpótlék +Megtakarítási díjrész (takarékdíj) +Biztosítási adó (ha van) Bruttó biztosítási díj A biztosító költségeinek fedezésére hivatott, amelyek a biztosító egészének működésével kapcsolatban felmerülnek. Feltételes díjelem, a biztosító nyereség elvárásait tartalmazza, amelynek mértéke mindig eseti politikai döntés függvénye. Befektetési egységekhez kötött megtakarítások esetén. A díj forgalmi adó jellegű eleme, amely a biztosítási díj %-ában kerül rögzítésre, és amelyet a biztosító adó formájában befizet. Vállalkozói díjrésznek nevezzük a költségpótlék, és a nyereségpótlék összegét. A díjelemekhez hozzárendelhetők a megfelelő költségrészek, melyet az alábbi táblázat foglalja össze: 1.5. táblázat: Díjrészek, és költségek KÖLTSÉGEK Károk várható értéke Kártöbblet, tartalékok tőkeköltsége Vállalati költségek Nyereség Jövőbeni lejárati kifizetések Adó DÍJAK Nettó kockázati díj Biztonsági pótlék Költségpótlék Nyereségpótlék Megtakarítási díjrész Adó A biztosításdíj-költség szerkezet nem azonos az élet- és vagyonbiztosítások esetében. Ennek oka nemcsak a vagyonbiztosítások kártöbblete, hanem a (biztosítástechnikai tartalékként megjelenő) befektetések kamathatásai is, amely az életbiztosításoknál hangsúlyosabb. 1.4.2. A biztosítástechnikai tartalékok szerepe, fajtái A biztosító az időbeni kockázatkiegyenlítés, és a folyamatos likviditás érdekében a díjak egy részét félreteszi, tartalékolja, és befekteti. Ha a károk az adott időszakban meghaladják a díjakban becsült összeget, a tartalék szükséges réstét feloldja (és kifizeti) a biztosító. Ha az időszak káralakulása kedvezőbb a becsültnél, tartalékokat képez, vagy nyereséget realizál. Előadó: Máté Domicián főiskolai tanársegéd 19
A tartalékolásnak mindig igazodnia kell a veszélyközösség szintjén a várható káralakuláshoz. A mérlegév zárásakor a befolyt díjból a következő években esedékes teljesítésekre (várható biztosítási veszteségekre) elkülönített részét biztosítási tartalékoknak nevezzük. Jelentősége: a biztosítók működésének, a biztosítás sajátosságaival összefüggő (a vállalt kötelezettségek teljesítésének tartósan fennálló) garanciáját képezik. A biztosítástechnikai tartalékokat jellemzőik szerint tipizálják. - A meg nem szolgált díjak tartaléka (díjátvitel) A díjátvitel a tárgyévben, illetve azt megelőzően előírt díjból a tárgyévet követő évek kötelezettségeinek fedezésére szolgál. - Matematikai tartalékok * életbiztosítási díjtartalék (az elérési és a vegyes életbiztosítás, valamint az életjáradék-biztosítás megtakarítási tartaléka + tiszta kockázati, illetve haláleseti kockázatot is tartalmazó vegyes életbiztosítások tartaléka), * betegségi díjtartalék, * balesetbiztosítási díjtartalék, * felelősségbiztosítási járadék tartalék. - Függőkárok tartaléka (kártartalék) * a bekövetkezett és bejelentett, de még nem vagy csak részben rendezett károk tartaléka * a bekövetkezett, de még nem jelentett (késői) károk fedezésére képzett tartalék - Eredménytől függő díj visszatérítési tartalék Azoknál az ágazatoknál képzendő, ahol a feltételek alapján kármentesség, illetőleg kedvező káralakulás esetén a biztosított díjvisszatérítésben részesül. - Eredménytől független díj visszatérítési tartalék - Káringadozási tartalék A nem-életbiztosítási ágazatok évenkénti kárfizetésének ingadozására, annak kiegyenlítésére szolgál. - Nagy károk tartaléka Speciális káringadozási tartalék, amelynek képzése azon kockázatok esetében lehetséges, amelyek jogszabály szerint nagy kockázatnak minősülnek. - Törlési tartalék * a befolyt díjbevételeiből a kockázat megszűnése, mérséklése, vagy átmeneti szüneteltetése miatti jogos díjvisszatérítéseknek az alapja, * az előírt díjkövetelések fenti okokból helyesbítendő összegének, és * az előírt díjkövetelések díj-nemfizetés miatt várható törlésre kerülő részének fedezetére szolgál. - A befektetési egységekhez kötött (UNIT-Linked) életbiztosítások tartalékai - Egyéb biztosítástechnikai tartalékok várható veszteségekre * képzésére akkor kerül sor, ha a biztosító egy, vagy több biztosítási módozat nagy valószínűséggel bekövetkező veszteségeire egyéb módon nem tud fedezetet teremteni, * oly mértékben kell képezni, hogy az a viszontbiztosításba nem adott (kockázatokból származó) kötelezettségek folyamatos és tartós teljesítésére fedezetet nyújtson. Előadó: Máté Domicián főiskolai tanársegéd 20