PTE FEEK Összehasonlító könyvtártudomány II. Dr. Sipos Anna Magdolna Gulyás Pál könyvtárügyi, könyvtárpolitikai felfogásának ismertetése Szemináriumi dolgozat Készítette: Lollok Andrea informatikus könyvtáros MA L. II/1. évf. Pécs, 2011.
Bevezetés A 19-20. század fordulójára tömegessé váltak azok a társadalmi igények, amelyek a közművelődés területén is gyökeres változásokhoz vezettek. Az alacsonyan iskolázottak számára is elérhetővé vált a tanulás, művelődés lehetősége, ugyanakkor a tudományok specializálódása a tudósok és diákok számára megnyitotta az utat az elmélyültebb szakosodás felé. A nemzetközi áramlatok sem hagyták érintetlenül a hazai könyvtárügyet - a szakemberek és kultúrpolitikusok számára nyilvánvalóvá vált, hogy a meglévő struktúra és közgyűjtemények már nem felelnek meg sem a tömegigényeknek, sem a tudományokat magasabb szinten művelőknek. Szükségessé vált az intézményrendszer megreformálása. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének irányítása mellett sorra jöttek létre a népkönyvtárak az alacsonyan iskolázott osztályok számára. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa a már meglévő különféle gyűjtemények nyilvános közművelődési könyvtárrá alakításával igyekezett kiszolgálni a középosztály valamint az egyetemi diákság igényeit. A tudományok specializálódása pedig megkérdőjelezhetetlenné tette a nyilvános szakkönyvtárak létjogosultságát. A könyvtárügy terén sürgetővé vált a különféle típusú és fenntartású intézmények egységes rendszerbe való foglalása, a használói körnek megfelelő gyűjtőköri szabályozás, a hálózati együttműködés, a központi nyilvántartás megteremtése. 1 A különböző könyvtári felfogásokat döntően befolyásolta a századfordulón kibontakozó szabadtanítási mozgalom, valamint az angol-amerikai public library modell. Emellett a változás irányaiban tetten érhető a konzervatív felfogású kultúrpolitika és a liberálisabb szemléletű új könyvtárosnemzedék ellentéte, valamint a fővárosi és országos kultúrpolitika irányításáért folyó versengés. Mindezek legélesebben Szabó Ervin és Gulyás Pál szakmai vitájában csúcsosodtak ki - melyet azután évtizedekre elferdít, ideológiai alapon interpretál a könyvtárpolitika. Ennek egyik szégyenletes állomása volt, hogy Gulyás Pált 1949-ben megfosztották akadémiai tagságától, és csak 1989-ben, posztumusz rehabilitálták. 1 Az együttműködés fontosságát többek mellett Hóman Bálint a legsürgetőbb feladatok közé sorolta, mert jól rendezett, használható könyvtárak nélkül rövidesen be fog következni a magyar tudomány, a magyar kultúra s velük a magyar gazdasági élet újabb csődje is. - Hóman Bálint : A magyar könyvtárak rendszere a húszas évek közepén és tervek a jövőre II. - In: Könyv, könyvtár, könyvtáros, 1994. március. 3-9. p. 1
Rövid szakmai életút, bibliográfusi tevékenység Gulyás Pál (1881-1963) a 20. sz. első felének kiemelkedő könyvtárpolitikusa volt, nevét a felnövekvő könyvtáros-generációk évtizedek óta mégis elsősorban mint Szinnyei József munkásságának folytatójaként ismerik. Könyvtárosi tevékenységét 1898-ban kezdte, az akkor még a Magyar Nemzeti Múzeumhoz tartozó Széchényi Könyvtárban. Szinte minden könyvtári szakterületen dolgozott és publikált, aktívan részt vett a könyvtárosképzésben, amelyhez vizsgatervet állított össze. Írásai 1902-től jelentek meg a Magyar Könyvszemlében, melynek 1911-1924 között szerkesztője volt. Bibliográfusként a legjelentősebb alkotók között tartja számon a magyar könyvtártörténet. Külföldi mintákat tanulmányozva 1912-ben jelentette meg egy cédularendszerű magyar tudományos bibliográfiára vonatkozó tervezetét 2, az 1920-as években pedig átvette a nemzeti bibliográfia szerkesztését. Szinnyei József halála után az MTA megbízásából a Magyar írók élete és munkái című monumentális forrásmunka következő részein dolgozott. Az anyaggyűjtést több mint négy évtizeden át folytatta, ebből életében az első 6 kötet jelent meg. Hatalmas szakmai tudását, tudományos igényű rendezőelvét és széles műveltségét bizonyítja A könyvnyomtatás Magyarországon a XV-XVI. században című kötete, az első tudományos igényű munka a korszak nyomdászat- és könyvtörténetében. A bibliográfia kézikönyve szintén az első magyar nyelvű összefoglaló e tárgykörben. Nem hagyható ki a felsorolásból a könyv sorsa Magyarországon a legrégibb időktől napjainkig című munkája, számos alapos recenziója, tanulmánya, valamint utolsó nagy műve, a Magyar írói álnévlexikon 3. Több mint 32000 dokumentumból álló kéziratos hagyatékát az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik, melynek nyugállományba vonulása előtt rövid ideig igazgatója is volt. A Magyar írók élete és munkái még kiadatlan részét az MTA Könyvtára digitalizálta. 2 Magyar tudományos könyvészet terve.- Magyar Könyvszemle, 1912. 20. évf., 4. füzet. 289-301. p. 3 A könyvnyomtatás Magyarországon a XV. és XVI. században. A M. N. Múzeum Barátainak Egyesülete támogatásával kiadja az Országos Széchényi Könyvtár, 1931. ; A bibliográfia kézikönyve. Bevezetés a könyvészetbe. Országos Széchényi Könyvtár, 1941-1942. ; A könyv sorsa Magyarországon 1961. ; Magyar írói álnévlexikon 1956. 2
Gulyás Pál és Szabó Ervin vitája A magyar könyvtárügy két meghatározó egyénisége már pályája kezdetén szembekerült egymással. Szabó Ervin 1902-ben megjelent nyomtatott katalógusát elemezte és bírálta Gulyás Pál. Kétségbe vonta a Szabó által bevezetésre szánt tizedes osztályozás hazai adaptálásának szükségességét 4. Ez a vitatott téma a későbbiekben is felszínre került közöttük. A 20. század fordulóján a magyar könyvtárosság felismerte a public library jelentőségét, azonban a hazai viszonyokra való átültetés módja kérdéses volt. Itthon ugyanis hiányzott az a polgári réteg, amelynek igénye lett volna az önművelődésre, és ezért áldozni is hajlandó. Az államilag finanszírozott népkönyvtárak az alacsonyan iskolázott rétegek nevelését voltak hivatottak szolgálni, paternalista módon, a kultúra irányított közvetítésével. A public library ezzel szemben az ismeretek szabad elsajátításának lehetőségét hirdette. 1907-ben, a pécsi Szabadtanítási Kongresszuson összecsapott a két tábor: a hivatalos kultúrpolitikusok elutasították a liberális polgári könyvtár eszméjét, amelyet Szabó Ervin képviselt felszólalásában. Gulyás Pálra hárult a feladat, hogy a szélsőséges nézőpontokat közelítse egymáshoz, és egységes szintézist dolgozzon ki. Ennek eredményeképp 1909-ben megjelent A népkönyvtárak szervezése, fenntartása és kezelése című kézikönyv, amely egyértelműen a public library irányába mutat. A magyar társadalmi viszonyok azonban különböznek az angol példától, ezért a könyvtári adó helyett az állami támogatás mellett a kölcsönzési díj bevezetését tartja szükségesnek. A gyűjtőkört szigorúan mindenféle politikától és ideológiától mentesen tartja megengedhetőnek kialakítani. Szabó Ervin azonban, akitől nem állt messze a pártpolitika, harcos olvasókat szeretett volna formálni a tudományos és szépirodalmi művek által. Röviddel Gulyás kézikönyvének megjelenése után Szabó is közreadta koncepcióját egy nyilvános fővárosi könyvtár létrehozásáról 5. 4 Gulyás szerint Dewey rendszere nem tartozik a [logikus] tudományos systemák közé és kisebb rendezetlenül heverő könyvtár feldolgozásánál van meg a maga létjogosultsága. 5 Szabó Ervin: Emlékirat a községi nyilvános könyvtár létesítéséről Budapesten. In: A Fővárosi Nyilvános Könyvtár Közleményei, 1910. 6. sz. 61. p. 3
A közkönyvtár egyik fő feladatának az osztályharcra való felkészítést tekintette, a gyűjteményben - Gulyással ellentétben - helyet szánt a pártos irodalomnak is. Furcsa módon Szabó, a liberális könyvtárügy elkötelezettje politikusként szemben állt a liberalizmussal. Gulyás viszont szocialista könyvtárpolitikusnak vélte őt, ezért kritikái állandó célpontjává vált. Újabb pengeváltásra adott alkalmat a Gulyás által összeállított Népkönyvtári címjegyzék 6, melyre válaszul Szabó is összeállíttatott egy mintajegyzéket a városi közkönyvtárak számára 7. Az első jegyzék a vidéki lakosság műveltségi szintjéhez igazodik, míg utóbbi a városi népesség szükségleteit tartja szem előtt. Eredeti szándékuk ellenére mindkét ajánlóban erőteljesen megjelent a lektűr-irodalom. Másik ütközési területük az iskolai könyvtár volt. Szabó Ervin e teljesen céljuk vesztett gyűjtemények beolvasztására törekedett, míg ellenlábasa a fővárosi könyvtári hálózat ifjúsági részlegének készletét szerette volna az iskolai könyvtárak állományába utalni. Szerencsére egyikük elképzelése sem valósult meg. Szabó Emlékirat -ával újult erővel lángolt fel közöttük a méltatlan vita. Gulyás kicsinyes, ellenséges, gúnyos meglátásaira, számonkérésére Szabó józanabb, szerényebb, higgadtabb stílusban igyekezett válaszolni és meggyőzni ellenfelét. A tét azonban túlmutatott a népkönyvtárak-közkönyvtárak körüli polémián: Gulyás a könyvtárpolitika egyik hivatalos képviselőjeként felismerte, hogy Szabó Ervin fővárosi terveivel az országos irányítástól javarészt független hálózatot kezd kiépíteni. Szabó Ervin (1877-1918) halálával lezárult a vita - és lezárult a magyar könyvtárügy talán legélénkebb, dinamikusan változó és teremtő időszaka. Új korszak kezdődött, ahol már nem a szakmai érvek számítottak. Gulyás Kommunista könyvtárpolitika 8 című tanulmányában élesen bírálta a Tanácsköztársaság szakmai intézkedéseit. Ez is sokban hozzájárult, hogy évtizedekig haladásellenesnek bélyegezték, és mellőzték vagy eltorzították elképzeléseit. 6 Népkönyvtári címjegyzék. A népkönyvtárak és kisebb közkönyvtárak részére ajánlható művek magyarázatos jegyzéke. Szerk. Gulyás Pál. Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa, 1910. 596 p. 7 Mintajegyzék városi nyilvános könyvtárak számára. Szerk. Madzsar József. Lantos A. Kiadó, 1913. 239 p. 8 Kommunista könyvtárpolitika http://mtdaportal.extra.hu/books/gulyas_pal_kommunista_konyvtarpolitika.pdf 4
Gulyás Pál könyvtárpolitusi hitvallása, könyvtárügyi elképzelései Gulyás egész pályafutását végigkísérte a népkönyvárak ügye. Párizsban, Londonban 9, Németországban és Hollandiában tanulmányozta a külföldi mintákat. Ugyanakkor a public library elkötelezett híve volt, több elismerő, alapos beszámolót írt a világ nagy könyvtárairól 10. Könyvtárügyi elképzeléseit több művében publikálta, ezek közül a két legjelentősebb : A népkönyvtárak szervezése, fentartása és kezelése (1909), Könyvtári problémák (1917). Koncepciójának egyik fő eleme, hogy a népkönyvtárakból ki lehet alakítani a modern közkönyvtári hálózatot. Az 1909-ben megjelent A népkönyvtárak szervezése, fentartása és kezelése című kézikönyve a közkönyvtári kérdéskör teljességét felöleli. Megírásához javarészt német, angol, francia szakemberek munkái adtak útmutatást. 11 A népkönyvtárak funkcióját a következőképp látja: A népkönyvtárnak csupán egy czélja, egyetlen természetes feladata van: jó, minden irányzatosság nélkül összeválogatott könyvanyaggal a nép minden rétegét nemesen elszórakoztatni s magasabb mívelődésre vezetni. 12 Tíz fejezetre bomlik a népkönyvtárak ügye: a történelmi bevezető és az akkori helyzet bemutatása után áttér az alapkérdésekre, a szervezési és személyzeti problémákra, majd a finanszírozás és a berendezés témakörei következnek. Az utolsó fejezetekben pedig a gyakorlati ismeretekre tér ki : a könyvanyag feldolgozása, a népkönyvtár használata, és a könyvek egészségtana zárja a tanulmányok sorát. A rendszerező, áttekintő gondolatok mellett újszerű szakmai kérdéseket is feszeget: külön helyiségek a népkönyvtár céljaira, osztott terem a kölcsönzők és az állomány részére, nyílt polcrendszer 13 - ezek tekintetében megelőzte korát, hiszen például a szabadpolcos rendszer csak a hatvanas években válik általánossá. 9 Népkönyvtári intézmények Párisban és Londonban. - Budapest, Athenaeum, 1909. - 52 p. 10 Egy tudományos kölcsönkönyvtár: a "London Library". - Magyar Könyvszemle, 1908. 16. évf., 3. sz. 223-230 p. ; A Newyorki közkönyvtár és új épülete. - Magyar Könyvszemle, 206-214. p. ; Páris tudományos közkönyvtárai. In: (Háromrészes sorozat a Magyar Könyvszemle, 1909 októberi, 1910 januári és 1910 áprilisi számaiban) 11 A külföldi példákat lásd: A népkönyvtárak. előszó, 6. p. 12 A népkönyvtárak szervezése, 25. p. 13 A népkönyvtárak szervevzése. 70-71. p. 5
Könyvtári problémák című elemzésében szintén tíz témakör köré csoportosítja a megoldandó könyvtárügyi kérdéseket. Első - és legfontosabb - helyen a könyvtárosképzés áll. Kellőkép kiképzett, ügybuzgó könyvtárosi kar nélkül sem a tudományos gyűjtemények megfelelő rendezése és e rendezés alapján kincseik hozzáférhetővé tétele, sem pedig a közművelődési könyvtárak magasabb és alacsonyabb rendű fajainak kielégítő, czéltudatos üzemkezelése, a köztük létesítendő kapcsolatok sima és czélravezető megvalósítása el nem képzelhető. 14 Külföldi példákkal igazolja, sok helyütt már felismerték a szakoktatás szükségességét. A francia, olasz, német módszerek alapos ismertetése után leszögezi, hogy a könyvtárak különböző típusainak megfelelő szakképzéseket kell szervezni - tekintettel arra is, hogy tisztviselők többsége nem főfoglalkozású könyvtárnok. A nagy tudományos könyvtárak alkalmazottaitól írásbeli és szóbeli 15 államvizsgát tennének, a latin és görög, valamint két nyugat-európai nyelv ismeretét - lehetőleg német és francia - követelné meg. Ezen kívül egy tudományszakkal való behatóbb foglalkozást. A szolgálatba lépést két év szakmai gyakorlat előzné meg, közben - heti 5, évi 150 órában - előadásokon sajátítanák el az elméletet. A kisebb tudományos könyvtárak tisztviselőinél megtartaná az 1898-ban bevezetett kurzusokat, melyekre kétévenként kerülne sor, nagyobb hangsúlyt fektetne a kézirattan és a bibliográfiai ismeretek elsajátítására, és az összes tárgyból szóbeli vizsgát tartana. A középiskolai tanári könyvtárakat olyan, - filológia vagy történelem végzettségű - pedagógus vezethetné, aki egy évig könyvtártani és kézirattári előadásokat hallgat. Gulyás megjegyzi, hogy a nem állami gyűjtemények kezelőinek képzése is igen kívánatos volna. A közművelődési könyvtárak munkatársai esetében javasolja az állami szakvizsga sürgős életbe léptetését, porosz mintára, vagyis zárt írásbeli és szóbeli követelményekkel. A gyakorlati képzés helyszínéül a Wekerle-telepen létrehozandó mintakönyvtárat javasolja. 14 Könyvtári problémák, 5. p. 15 Az írásbeli tárgyai volnának: Tíz-tizenöt, a könyvnyomtatás különböző korszakaiból való mű könyvtári feldolgozása. Négy-öt magyar, latin és német kézirat tüzetes leírása. Egy magyar és egy latin kódex-részlet lemásolása az eredetiből a rövidítések feloldásával. A szóbeli vizsga tárgyai volnának: Könyvtártani kérdések. Főbb bibliográfiai szakrendszerek és kiadványok ismerete. Könyvtörténet, különös tekintettel a hazai viszonyokra. Könyvismerettan. Kézirattan és miniatűrfestészet elemei. (részletesebben lásd: Könyvtári problémák, 16-18. p.) 6
A népkönyvtárak kezelőinél a gyakorlati képzésre helyezi a hangsúlyt Gulyás. Elképzelése szerint a későbbiekben a közművelődési könyvtárak maguk oktatnák a körzetükbe tartozó népkönyvtárak kezelőit. Az ifjúsági gyűjtemények a községi könyvtárak szerepét is betöltik, ezért a nevelési és az önképzésben való szerepük is jelentős. Éppen ezért fontosnak tartaná a könyvtártan oktatását a tanítóképzésben. Második pontban a központi beszerzést tárgyalja Gulyás Pál. A legapróbb részletekig kitér a bútorzat, a nyomtatványok, irodai kellékek, könyvkötés, könyvrendelés, cédulák formájára, beszerzésének mikéntjére. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsán belül egy anyagbeszerző központ létrehozását javasolja, amely a nagyobb vásárolt tételek miatt nagyobb árengedményt harcolhatna ki. A harmadik fejezet terjedelme és alapossága, a külföldi példák felsorakoztatása szintén jelzi az egyetemes repertóriumok jelentőségét. A közkönyvtárak tudományos anyagának kihasználása szempontjából nagy fontosságúak az egyetemes repertóriumok, melyek lehetővé teszik, hogy a kutató bizonyos könyvek vagy kéziratok lelőhelyéről gyors tájékozódást nyerhessen. 16 Gulyás a Magyar Bibliográfiai Intézet létrehozását vázolja fel, az iroda feladatait a következőkben jelöli ki: a 20 legnagyobb közkönyvtár 17 anyagából az egyetemes betűrendes könyvjegyzék valamint tárgymutatójának elkészítése, a hazai sajtótermékek egyetemes repertóriumának és éves bibliográfiáinak kiadása. Szorosan ide kapcsolódik a negyedik pontban taglalt kérdés, a muzeális anyag centralizálása. Gulyás megközelítőleg 100.000-re becsüli a kéziratok és 6600 körülire az ősnyomtatványok számát. Ezek azonban az ország területén szétszórva szunnyadnak, nagyrészük holt tőke. Javaslata szerint letétként kerülnének központi helyekre. A következő témakör a többes-példányok értékesítése. Duplum jegyzékek készítését már korábban tervbe vették, gyakorlati alkalmazására viszont nem került rá sor. Az értékesítés lebonyolítására a Főfelügyelőséget tartja alkalmas hatóságnak, mely erre a célja egy bizottságot hozna létre. Az első válogatás joga a nemzeti könyvtárat illetné meg. 16 Könyvtári problémák, 61. p. 17 A könyvtárak listáját lásd: Könyvtári problémák, 94-95. p. 7
A hatodik pont témája a helyi vonatkozású irodalom a vidéki közkönyvtárakban - ezt az adott intézmények egyik legfontosabb feladatának tartja, mert a Széchényi Könyvtár a megszaporodott kiadványok miatt ezeket a lokális érdekeltségű műveket nem képes gyűjtőkörébe vonni. A szerző országrészenként ki is jelöli a szóba jöhető nagyobb gyűjteményeket. A hetedik fejezetben a közművelődési könyvtárak kerülnek terítékre, melyek létesítése és finanszírozása régóta foglalkoztatja a könyvtárpolitika vezetőit. A világháború megakasztotta a megvalósítást, Gulyás ennek igyekszik új lendületet adni, részletesen kidolgozott munkaprogrammal. 57 meglévő közművelődési könyvtárat 18 sorol fel, illetve további 50 települést, ahol lehetségesnek és célszerűnek tartja e típus létrehozását. A két csoportot A-val és B-vel jelöli, ezeken belül a lakosság számát figyelembe véve 12 kategóriát állít fel. Majd tételesen felsorolja, hogy az egyes kategóriákon belül az Országos Tanács mennyit fordítana alapbeszerzésre, felszerelésre, fenntartásra és gyarapodásra. Azt az elemző sem tudja megjósolni, hogy a településeknek milyen mértékben kellene hozzájárulni a költségekhez, de meghatározott anyagi feltételekhez kötné az állami támogatást. A használók is áldoznának a könyvtárra, a szépirodalmi olvasmányok esetében megengedhetőnek tartja a kölcsönzési díj bevezetését, a bírságpénzek szigorú behajtását viszont egyenesen nélkülözhetetlennek tartja. Emellett minden településen meg kell szervezni a könyvtár segélyező egyesületet. A fejezet végén tételesen kibontja, hogy a következő 12 évben melyik kategóriában hány korona támogatást, és mekkora könyvcsomagot tart szükségesnek. A nyolcadik fejezetben a falusi népkönyvtárakra tér ki. Az 5000 lélekszám alatti települések állományát az anyakönyvtárak könyvcsomagjaival egészítenék ki. A kultúregyesületek állami segélyezését a könyvtárak javára vonnák el, és a gyűjtemények csak középületben lennének elhelyezhetők, a kezelőt évi 50-100 korona díjazás illetné meg. A vándorkönyvtárak kizárólag a tanyarendszer ellátását szolgálnák. Gulyás szorgalmazza az elavult és szegényes ismeretterjesztő irodalom megújulását. A művek megírását művelt, jó tollú, szakképzett, helyes pedagógus-érzékkel megáldott alkotókra bízná. A megfelelő személyeket az Akadémia és egyéb tudományos intézetek jelölnék ki. 18 A könyvtárak listáját lásd: Könyvtári problémák, 131-138. p. 8
A rövid kilencedik fejezetben a népkönyvtárügy és a nemzetiségi kérdés összefüggéseit említi. Gulyás úgy véli, hogy Sokkal nagyobb szolgálatot tennénk a magyarság ügyének, ha a magyarul nem tudó lakossággal a maga nyelvén igyekeznők megismertetni a magyarság érzelmi és gondolatvilágát. 19 A nemzetiségiek közül az erdélyi szászok népkönyvtári viszonyai a legfejlettebbek. Egyik leggazdagabb gyűjteményükben, a nagyszebeni könyvtárban is csak 5 kötet képviseli a magyar nyelvű szépirodalmat. Végezetül az utolsó pontban a vakok központi könyvtárának létrehozására tesz javaslatot, mely közművelődési és emberbaráti szempontból egyaránt kiválóan fontos. 20 Összegzés Mindketten a public library alapos ismerői és elkötelezett hívei voltak, de egyiküktől sem állt távol a nevelő könyvtár eszméje. Sajnálatos, hogy eltérő világnézetük miatti szembenállásuk miatt a kultúr- és könyvtárpolitika szemében Gulyás a konzervativizmus, Szabó pedig a baloldali, demokratikus könyvtárügy szimbóluma lett - egészen a rendszerváltás utáni évekig. Holott Gulyás Pál sok esetben - egy lépéssel Szabó Ervin előtt járva - korszerűbb, a public library szellemiségével egyezőbb nézeteket vallott pályatársáénál. Szakmai kudarcának oka az a téves elképzelés volt, hogy a népkönyvtárakból ki lehet alakítani a modern közkönyvtári hálózatot. Munkásságát a könyvtáros, a tudós és pedagógus egysége jellemzi : a könyvtári munka, a bibliográfusság, az oktatás, a széles körű műveltség, a kutatás és folyóiratszerkesztés az ő életművében szorosan összetartozott. Mai szemmel nézve tiszteletreméltó az a felkészültség, amivel a száz évvel ezelőtti könyvtárnokoknak rendelkeznie kellett, és politikai ideológiáktól függetlenül elismeréssel kell adóznunk Gulyás Pál szakmai nagyságának, sokoldalú és roppant széles látókörű műveltségének. 19 Könyvtári problémák, 169. p. 20 U.o., 172. p. 9
Gulyás Pál felhasznált munkái A könyvek és könyvtárak hajdan és most. - Budapest : Magyar Jövő Ifj. Irodalmi R. T., 1924. - 76 p. Könyvtári problémák. Különlenyomat a Múzeumi és Könyvtári Értesítő, 1917. évi számaiból. - Szerzői Kiad, 1917. - 180 p. A népkönyvtárak szervezése, fentartása és kezelése. Gyakorlati kézikönyv népkönyvtárak és kisebb közkönyvtárak kezelői számára. Budapest : Athenaeum,1909. - 239 p. Az új fővárosi közkönyvtár körül. - In: Magyar Könyvszemle, 1910. 4. sz. 352-358. p. Az új fővárosi közkönyvtár tervezete. - In: Magyar Könyvszemle, 1910. 3. sz. 193-213. p. Egyéb források Goda Beatrix : Gulyás Pál szerepe a magyar könyvtárosképzés megindításában. - internetes forrás: www.tanszertar.hu/eken/2006_02/gb_0602...02/gulyas_pal.doc Katsányi Sándor : A főváros könyvtárának története 1945-ig. - FSZEK, 2004. - 85-182. p. Katsányi Sándor : Párhuzamos életrajzok : Gulyás Pál, Szabó Ervin és a korszerű közkönyvtár gondolatának kibontakozása. - In: Könyvtári Figyelő, 1995 (41. évf.) 2. sz. Kókay György : Gulyás Pál könyvtörténeti és szerkesztői munkássága. - In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 1994. március, 10-15. p. Kozocsa Sándor : Gulyás Pál (1881-1963). - In: Magyar Könyvszemle, 1963. (79. évf.) 4. sz. 363-364. p. Némethné Sebestyén Irén : Gulyás Pál. Könyvtári problémák. - In: Magyar Könyvszemle. Új folyam, XXVI. kötet. 1918. 1-2. sz. - 103-107 p. Sipos Anna Magdolna : A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa és Főfelügyelősége. - In: A magyar könyvtárjog históriája 1867-től napjainkig. - Pécs : Alexandra, 2011. - 82-100. p. Sonnevend Péter : Jegyzetek s könyvtárpolitikus Gulyás Pál tevékenységéhez. - In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 1994. január, 5-14. p. Szabó Ervin : Az új fővárosi közkönyvtár dolgában. - In: Magyar Könyvszemle, 1910. 4. sz. p. 338-351 Voit Krisztina : A magyar közgyűjteményrendszer történetének vázlata a 19-20. század fordulójától 1923-ig. In: Fejezetek a közgyűjtemények és a könyvkiadás történetéből Tanulmányok. - Argumentum K., [2005]. - 9-43. p. 10