Javaslat a Zempléni Nemzeti Park megalakítására. Készítette: Zempléni Nemzeti Parkért Szövetség. Szerkesztette: Dr Bihari Zoltán ökológus

Javaslat a Zempléni Nemzeti Park megalakítására Készítette: Zempléni Nemzeti Parkért Szövetség Szerkesztette: Dr Bihari Zoltán ökológus Szakértők: Béres István ornitológus Egri Károly mikológus Erhardt Gábor építész Firmánszky Gábor ornitológus Góg Tibor területfejlesztő Hegyessy Gábor entomológus Kovács Ágnes építész Makoldi Miklós régész Orosz András entomológus Petrovics Zoltán ornitológus Prof.Dr. Simon Tibor botanikus Somlai Tibor herpetológus Szegedi Zsolt ornitológus Prof.Dr. Tuba Zoltán botanikus Prof.Dr. Varga Zoltán zoológus Zsólyomi Tamás botanikus 2007

Zempléni Nemzeti Park 2 Tartalom Bevezetés 1. Általános információk 4 1.1. Összefoglaló adatok 4 1.2. A ZNP rendeltetése 7 2. A terület jellemzése 8 2.1. Környezeti jellemzők 8 2.1.1. Éghajlat 8 2.1.2. Hidrológia 8 2.1.3. Geológia 10 2.1.4. Talajtan 12 2.2. Biológiai jellemzők 13 2.2.1. Gombák 13 2.2.2. Növénytársulások és növények 14 2.2.3. Állatvilág 29 2.2.3.1. Gerinctelen állatok 29 2.2.3.2. Gerinces állatok 37 2.3. Gazdasági, társadalmi és kulturális jellemzők 42 2.3.1. Ipar, bányászat 42 2.3.2. Kultúrtörténeti értékek 42 3. Célkitűzések meghatározása 50 3.1. A gazdálkodás feladatai 51 3.1.1. Mezőgazdaság 52 3.1.2. Erdőgazdálkodás 52 3.1.3. Vadgazdálkodás 54 3.1.4. Idegenforgalom 54 Összefoglalás 62 Irodalomjegyzék 64

Zempléni Nemzeti Park 3 Bevezetés Hazánknak kevés olyan tája van, mely összefüggő, nagy kiterjedésű területen védett állat és növény fajok százainak ad otthont, melynek minden településén az ezeréves történelmünk valamely darabkájába ne botlanánk, ahol a táj és az ember harmóniában él, ahol még nem szennyeznek gyártelepek, és nem zajonganak autósztrádák. A Zempléni-hegység és a Bodrogköz ilyen. Olyan területről van szó, melynek értékei vitán felüliek, ezért méltán kijár nekik a NEMZET PARKJA kitüntető cím. Természeti kincseinek gazdagsága, sokszínű etnikuma, történelmi és kulturális értékei a nemzet zarándokhelyévé avathatja a Kárpátmedence ezen szögletét, egy önálló NEMZETI PARK alapítása révén. Talán az is jelkép értékű, hogy Európa mértani közepe éppen itt, Tállya határában található. A tervezett nemzeti park földrajzi fekvése, valamint sajátos geológiai és hidrogeológiai viszonyai a szubkárpáti klímával együtt meghatározzák különleges értékű flóráját és faunáját. Sajátos településszerkezete, egykori tűzhányók cukorsüveg hegycsúcsláncai, hegyi rétekkel, kaszálókkal tarkított összefüggő erdőségei, ódon várromjai, régi kastélyai, dzsungel-szerű ártéri erdei, vadvízvilága teszik varázslatos szépségűvé a tájat. E tájnak legszebb peremvidéke a Tokaj-hegyalja, amely olyan kiemelkedő magyarhoni táj, mely nemzeti kultúránk, történelmünk fellegvára, ezeregyszáz éves hazánk kincseinek őrzője. A Zemplén a Kárpátok belső vulkáni övének legszebb tagja, tulajdonképpen a Kárpátok előhegye. A táj és a hegység ősi híd a Kárpátokhoz. A Bodrogköz honfoglaló kultúránk emlékét őrzi. Nem csak tényleges régészeti leleteivel, hanem a honfoglalás korihoz hasonló tájszerkezetével. Ez az a táj, melyet a tavaszi vizek még szabadon járnak. Már az első nemzeti parkok alapításakor felmerült a Zemplén és a Bodrogzug ilyetén védelme, ami azonban sajnos nem valósult meg. Most itt van az a történelmi pillanat, mikor ismét előállhatunk a Nemzeti Park gondolatával. Soha nem látott összefogás körvonalazódik a tájon. A civil szervezetek, vállalkozások, önkormányzatok többsége az ügy mellé állt, és úgy látják, -ki-ki érdekeinek megfelelően-, hogy ez lehet a továbblépés, a boldogulás útja. A természet iránt elkötelezettek a különleges természeti értékek védelmének lehetőségét, a vállalkozások a turizmus fellendülését, a borászatok a tiszta környezet megőrzését, a borturizmus fellendülését, az önkormányzatok a munkahelyteremtést, a nagyobb bevételeket, településfejlesztést, a kultúra iránt fogékonyak annak bemutatását, felvirágoztatását, az értelmiség megerősödését látják lehetőségként a leendő Zempléni Nemzeti Parkban. Az új nemzeti park megalakítása nem jár új természetvédelmi korlátozások bevezetésével, hiszen csak a már most is természetvédelmi oltalom alatt álló területek gondozását végezné az új és önálló Zempléni Nemzeti Park Igazgatósága. Ezen célra fogtunk hát össze, és ez a cél nem kevés: megmaradni, vagy feloldódni a globális folyamatokban. Kölcsey, a táj nagy szülöttje ad nekünk optimizmust és előremutatást: Messzi jövendővel komolyan vess öszve jelenkort: Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül.

Zempléni Nemzeti Park 4 1. Általános információk 1.1. Összefoglaló adatok A védett terület jövőbeli javasolt neve: Zempléni Nemzeti Park Területe: kb. 32.062 ha A terület legmagasabb pontja Füzér határában a Nagy-Milic 893 méter, míg legalacsonyabb pontja 95 méter Tokaj határában. Határai: A Nemzeti Park Borsod-Abaúj-Zemplén megyében fekszik. A tervezett nemzeti park a Zempléni-hegységben és a Bodrogzugban helyezkedne el. A működési területe pedig a Hernád és Tisza által körbeölelt területen, a Szlovák határig húzódna, kb. 800 km 2 területen, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megye teljes területén. A terület természetvédelmi kezelője a Zempléni Nemzeti Park Igazgatóság. A tervezett Zempléni Nemzeti Park működési területének lehatárolása (pirossal kihúzva) A leendő Zempléni Nemzeti Park által érintett települések: Északi tömb: Hollóháza, Füzér, Pusztafalu Középső tömb: Arka, Boldogkőváralja, Bózsva, Erdőhorváti, Gönc, Fony, Háromhuta, Kishuta, Komlóska, Korlát, Makkoshotyka, Mogyoróska, Nagyhuta, Regéc, Telkibánya, Nyíri Déli tömb: Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Olaszliszka, Szegi, Tarcal, Tiszaladány, Tokaj, Zalkod

Zempléni Nemzeti Park 5 Község közigazgatási területe (ha) Jelenleg védett terület a községhatárban (ha) Arka 964,17 580,94 Bodrogkeresztúr 2986,98 1556,52 Bodrogkisfalud 1467,92 684,53 Boldogkőváralja 2199,21 1030,75 Bózsva 1639,1 909,81 Fony 4055,89 3246,1 Füzér 3750,48 3088,51 Gönc 3727,35 899,22 Göncruszka 1669,81 37,57 Háromhuta 3779,31 3545,04 Hollóháza 235,98 235,98 Kishuta 517,49 258,66 Komlóska 2985,95 836,6 Makkoshotyka 1040,26 843,19 Mogyoróska 1916,91 1916,91 Nagyhuta 3504,2 3381,11 Nyíri 1646,97 44,7 Olaszliszka 3948,46 953,33 Pusztafalu 700,37 382,31 Regéc 2721,07 2721,07 Szegi 905,27 363,29 Tarcal 5372,48 353,4 Telkibánya 4682,84 2808,59 Tiszaladány 2218,87 349,29 Tokaj 2819,89 816,3 Zalkod 1020,24 217,93 A Füzéri-vár

Zempléni Nemzeti Park 6 Északi tömb Középső tömb Déli tömb A nemzeti parki rangú védett területek (kékkel) a Zempléni Nemzeti Park működési területén

Zempléni Nemzeti Park 7 1.2. A ZNP rendeltetése a. Védje és őrizze meg a Zempléni-hegység, a Bodrog-zug, Bodrogköz és Tokaj-hegyalja jellegzetes tájképi, természeti és kulturális értékeit: -a középhegységi lombos erdő társulásokat, azok jellegzetes és ritka növény és állatfajaival, -a kaszálóréteket, és más nyílt társulásokat, azok jellegzetes és ritka növény és állatfajaival, -az ártéri társulásokat, azok jellegzetes és ritka növény és állatfajaival, -a felhagyott bányákat ritka madár és denevérfajaival, -a forrásokat, tavakat és természetes vízfolyásokat, -a világon egyedülálló szőlészeti-borászati kultúrát, -a magyarság kultúrája és történelme szempontjából fontos építészeti értékeket. b. Őrizze meg és támogassa a hagyományos (extenzív) gazdálkodás hagyományait, segítse a népi mesterségek, néphagyományok és népszokások fennmaradását. c. Biztosítsa a tudományos kutatások feltételeit. d. A természeti környezet megőrzésével segítse elő a szabadban történő pihenést, testmozgást, kikapcsolódást és a tudományos ismeretterjesztést, oktatást. e. Támogassa, ösztönözze és szervezze a természeti és kultúrtörténeti értékek megismerésére irányuló szelíd turizmust és idegenforgalmat.

Zempléni Nemzeti Park 8 2. A terület jellemzése 2.1. Környezeti jellemzők 2.1.1. Éghajlat A Bodrogközben a mérsékelten hűvös-mérsékelten száraz éghajlat jellemző, míg a Zempléni-hegység 250-300 méternél magasabban fekvő részei (vagyis a hegység túlnyomó része) a mérsékelten hűvös-mérsékelten nedves éghajlati típusba tartoznak. A nyugat felől érkező szelek csapadékterhüket a Zempléni-hegység szélfelőli oldalán és közepén hullatják le. A területen nagyon ritka a szélcsend. Ennek oka, hogy az északról a Bodrog völgyén, keletről pedig az Alföldön át akadály nélkül áramlanak a Kárpátok láncain átnyúló hidegebb légtömegek. Ez az észak-keleti hideg széláram az egyik oka annak, hogy a Zempléni-hegység hazánk egyik leghűvösebb területei közé tartozik. A napsugárzás a legfontosabb éghajlati tényező, melynek éves összege 105-106 kcal./cm2. A domborzatnak nagyon nagy szerepe van a globálsugárzás területi eloszlásában. A déli kevésbé árnyékolt lejtők több, az északi hosszabb ideig árnyékba kerülő lejtők kevesebb napsugárzásban részesülnek. A napfénytartam Hegyalján évi 1950, a hegység északi területein 1900, a Nagy-Milic környékén 1850 óra. A napsütéses órák időbeli megoszlása kedvező: 75 %-a nyári félévre, a vegetációs időszakra jut. A legkevesebb november és február között 40-60 óra, a legtöbb júliusban: 280-290 óra. A hőmérséklet területi eloszlása a Zempléni-hegységben változatos, 100 méterenként 0,5 C-ot csökken, így az alacsonyabb peremtájak és a legmagasabb északi hegycsoport évi középhőmérséklete között nagy a különbség. Az évi középhőmérséklet a Bodrogközben és Tokaj-Hegyalján 9-9,5 o C között változik, de a Bózsva-patak alsó folyásánál már 8,5 o C a jellemző éghajlati paraméter. A legalacsonyabb hőmérsékletek -20 o C alá süllyednek. Nyáron 20-20,5 o C a középérték, miközben a nappali maximumok meghaladhatják a 30 o C-ot is. A téli napok száma Hegyalján 30-40, a központi és az északi területeken 40-60 nap. A fagyos napok száma délről észak felé haladva 110-130. A csapadék a Zempléni-hegységben általában 600-700 mm között változik. A város csapadékárnyékban van (vagyis a nyugati szelekkel érkező csapadék a hegyek nyugati lejtőit erősebben öntözi), így a hegységre jellemző értéknél szárazabb. A Zempléni-hegységet télen hótakaró borítja. A peremtájakon átlagosan 40-45 napig, a magasabban fekvő részeket 50-60 napig lepi be hótakaró, ami kedvezően befolyásolja a téli sportokat. 2.1.2. Hidrológia A nemzeti park a Tisza vízgyűjtőjéhez tartozik. A hegységet két jelentős folyó, nyugatról a Szlovákiában eredő Hernád, keletről a Szlovákiában és Ukrajnában eredő Latorca, Ung, Laborc, Ondava és Tapoly folyók vizéből táplálkozó Bodrog szegélyezi. A Bodrogközt a Tisza határolja. A hegység északnyugati oldalán, a Borsó-hegy aljáig a patakok közvetlenül a Hernádba torkollnak. Hejcétől délre viszont a patakok a Szerencs-patakba futnak. A Nagy- Milic környéke, a hegyköz és a hegység középső részének (pl. Kemence-patak) vizeit a Ronyvába ömlő Bózsva-patak gyűjti össze. A Ronyva Felsőregmectől Sátoraljaújhelyig határfolyó, nem sokkal utána a Bodrogba ömlik. A hegység délkeletre tartó patakjai mind a Bodrogba tartanak. A Bodrog legszebb kanyarulatait és morotváit Szegilong és Bodrogkeresztúr között lehet látni. Bár a térség forrásokban és felszíni vízfolyásokban gazdag, a folyók és patakok vízhozama egyenetlen.

Zempléni Nemzeti Park 9 A térségben a Tisza, Bodrog és Hernád folyók alkalmas terepei a vízi turizmusnak, vízparti üdülésnek, a Zempléni-hegység csillámló patakjai, kitűnő és még tiszta vízforrásai a természetjáróknak, kerékpárral, lóval túrázóknak jelentenek élményt. A termálfürdőzés lehetőségét a hegység lábánál előtörő langyos és melegvízforrások képezik, melyek gyógyhatásúak is. Így Kéked, Erdőbényefürdő, Abaújszántó és a legfrekventáltabb Sárospatak-Végardó említhető, mint ahol a turizmus ezen ága jelenleg is működik. Sajátos idegenforgalmi látványosság a Sárospatak mellett a Megyer-hegyi tengerszem, mely a malomkőbányászatnak köszönheti létét.

Zempléni Nemzeti Park 10 2.1.3. Geológia A Zempléni-hegység a Kárpátok belső vulkáni övének tagja, a Kárpátok előhegye. A hegység földtani értékei évezredek óta biztosították a felhasználók számára szükséges anyagokat. Az ősembertől napjainkig megtalálható volt a szerszámok készítéséhez az obszidián, kvarcitféleségek, vasérc, arany, stb. A Tokaji Kopaszon előforduló kitűnő minőségű, áttetsző obszidián anyaga nem csak az itt lakók számára szolgáltatott nyersanyagot, hanem a cserekereskedelem révén Európa számos részébe eljutott. Telkibánya hegyein, szántóin eső után a napsütésben felszikrázó hegyikristályok, távolabb a telérbe ágyazott ametiszt kristályok gyönyörködtetik a figyelmes szemlélőt. A húspiros jáspisok, fehér tejopálok, a tarka mézopálok, az achátok, kalcedon bevonatok mindmind megtalálhatók a Zemplén hegyeiben. A különféle ipari tevékenységek alapanyagai voltak a kvarcit (őrlés, malomkőfaragás), perlit (hőszigetelés), bentonit (vízszigetelés), az andezit, riolit és tufáik (építőipar). Az utóvulkáni működésnek köszönhetőek a többfelé előforduló aranytellérek, melynek a felvirágzását köszönhette Aranygombos Telkibánya. A hajdani arany és ezüstbányák a középkorban annyi nemesfémet adtak, mint Körmöcbánya. Itt található Közép-Európa legrégibb (1000 éves) nemesfém bányája a Szép-hegyen. Szintén a vulkánok működésének köszönhető a többfelé feltörő meleg víz. A világ legidősebb prekambriumi kőzeteinek egyik együttese is megtalálható az északkeleti országhatárnál Vilyvitány külterületén. Ez a csillámpala, gneiz, amfibolit kőzetegyüttes egyben hazánk legidősebb felszíni előfordulása. Jelentős a hegység perlit és zeolit bányászata. Szinte minden településen találkozhatunk valamilyen különleges geológiai formációval. A legjelentősebb geológiai értékek, melyek védettséget érdemelnek és részben bemutatandók: Abaújszántó: sátorhegyek Arka: Andezit vulkáni magaslatok hidrokvarcit előfordulás, ősember eszközök Baskó: falutól északra gejzirit folt Bodrogkeresztúr: marekanit előfordulás Boldogkőújfalu: kőtenger pleisztocénben feldarabolódott andezittakaró Boldogkőváralja: Boldogkői várhegy kovásodott riolittufa kipreparálódott felszíne hidrokvarcit előfordulás, ősember eszközök Erdőbénye: Barnamáj exhumált lakkolit Miocén flóra- és fauna-maradványok diatoma-palában Aranyosi-völgy hidrokvarcit előfordulás, ősember eszközök Erdőhorváti: achát, ametiszt, hidrokvarcit-telérek, hegyikristály Felsőregmec: prekambriumi csillámpala, gneisz, amfibolit Fony: Andezit vulkáni magaslatok Agyagos-tető cinnobaritos gejzir Füzér: Vár-hegy amfibolos piroxéndácit maradványhegy Füzérradvány: Borai-táró kaolin bánya Füzérkomlós: riolittufa-bánya Háromhuta: Óhuta, Mély-patak völgyében achát, ametiszt, hidrokvarcit-telérek, hegyikristály Hejce: Fekete-tó andezitblokkok sora és tektonikus letörés hidrokvarcit előfordulás, ősember eszközök Hollóháza: a községtől délre paleovulkán Kaolin-bánya táró Legyesbénye: Fúló-hegy hidrokvarcit medencécskék, barlangok Mád: gejzírkúpok Bomboly-bánya Monok: Ingvár kovásodott riolit-hegy

Zempléni Nemzeti Park 11 Nagybózsva: Béla-szikla Nagyhuta: Kőkapu, Hemzső, Fenyő-kő kőfolyók, Kőkapu barlangjai Nyíri: achát, ametiszt, hidrokvarcit-telérek, hegyikristály Pányok: Kéked irányában andezitvulkán Pusztafalu: Tolvaj-hegy, Hárshegy exhumált szubvulkáni tömzs Rátka: gejzír kúpok Regéc: Pengőkő andezitblokkjai Nagypétermennykő andezitblokkok sora és tektonikus letörés, barlang Kispétermennykő andezitblokkok sora és tektonikus letörés, barlang Andezit vulkáni magaslatok Várhegy riodácit kőzet, gejziritek Rudabányácska: Tatárka-hegyi aranytárók Sárospatak: Botkő, Tengerszem Sátoraljaújhely: sátorhegyek Néma-hegy vulkáni kontaktkőzet Taktaharkány: Test-halom Tállya: Patócs-hegy Hideg-patak völgye hidrokvarcit előfordulás, ősember eszközök Telkibánya: Veresvíztől északra 5km átmérőjű vulkáni kaldera Kipreparálódott riolit-gerincek perlitbe ágyazva Kutyaszorító perlitsziklák Miagrit (AgSbS2) ásvány egyedüli magyarországi előfordulása achát, ametiszt, hidrokvarcit-telérek, hegyikristály Teréz-, Veresvízi-, Zsófia-tárók aranybányák Tokaj: Vulkán, parazita kúpokkal (piroxéndácit) Eróziós lösz-völgyek, útbevágások Újhuta: a falutól északra Sólyomkő perlitgalléros riolittűje Vilyvitány: prekambriumi csillámpala, gneisz, amfibolit Vizsoly: kőfejtő falában utóvulkáni gőz-gáz feláramlások (fumarálók) keresztmetszetével A sólyomkő jellegzetes sziklatömbje

Zempléni Nemzeti Park 12 2.1.4. Talajtan A talajok modern genetikai osztályozási rendszere szerint Tokaj-Hegyalja domináns talajtípusai az anyagbemosódásos barna erdőtalaj és a Ramann-féle barna erdőtalaj, amelynek változatai között megtalálható a nyirok, a kőpor, a lejtőtörmelékes, kőzettörmelékes és a középkötött vályog, valamint a vályogos lösztalaj. Legelterjedtebb a vulkáni kőzetek málladékából keletkezett agyagos nyiroktalaj, amiben gyakori a kőzettörmelék, kőzetzárvány. A nyirok, ha túl nedves, annyira ragadóssá válik, hogy az ásóra tapad, ha pedig kiszárad, csak a csákányoknak enged. A vizet nehezen szívja be. Vörös színét a vas-hidroxid adja, a növekvő humusztartalomról egyre sötétebbre válik. Második meghatározó talaj a löszből képződött "sárga föld". Fajtái a lejtőtörmelékkel, kőzettörmelékekkel, fosszilis talajjal kevert lejtőlösz és löszvályog, valamint a Tokaji-hegyen vagy az Olaszliszkától északra fekvő dombokon található homokos lösz. Jó vízgazdálkodású, jó vízáteresztő, alacsony mésztartalmú talajféleség. A lösz elsősorban a hegység déli peremére jellemző, de a Hegyalja szélén, a Hernád felé nyugatra, illetve az Alföld felé délre terjed tovább. A fő talajtípusok között szerepel még az erősen átkovásodott kőzetekből és horzsakőből keletkező kőpor, ami tulajdonképpen mechanikai mállás következtében létrejött váztalaj. A kőpor a fehér riolitnak, a horzsakőnek és a perlitnek finom szemcsés törmeléke. Kevéssé kötött, nem képlékeny, a vizet nem tárolja, hőkapacitása rossz. A Tokaj-hegy jellegzetes talaja a pleisztocén-kori löszből alakult ki, melynek több méteres rétege alkalmas pince-vájásra

Zempléni Nemzeti Park 13 2.2. Biológiai jellemzők 2.2.1. Gombák 97 nemzetség mintegy 241 faját sikerült azonosítni a vizsgált területekről. Ezek közül 1 faj (kb. 0,004%) az első (eltűnéssel, kihalással fenyegetett), 9 (kb. 3,7%) pedig a második (erősen veszélyeztetett) kategóriába sorolható. Meglehetősen sok, 70 faj (29 %) tartozik a 3. (veszélyeztetett) kategóriába, és 31 faj (azaz 13%) esik az utolsó, potenciálisan veszélyeztetett csoportba. Királytinóru (Boletus regius Krombholz 1832) Serleges korallgomba (Artomyces pyxidatus)

Zempléni Nemzeti Park 14 2.2.2. Növénytársulások és növények Kiemelkedő tájképi szépségekkel rendelkezik a terület. A Bodrogzug ártéri területe Európában is egyedülálló, Ramsári terület. A Tokaj-hegy síkságból kiemelkedő tömbje 50 kilométerre is uralja a horizontot. Tokaj-hegyalja szőlőterületei a Világörökség részét képezik. A Zemplénben van hazánk legnagyobb kiterjedésű összefüggő erdősége, mely egyedülálló látvány. A táj a Kárpát-medence flóratartományainak nagy találkozóhelye. A Bodrogköz mocsári növényzete, ártéri erdeitől az összefüggő montán-bükkösökig, számtalan botanikai ritkaság őrzőhelye. A Zempléni TK-ben élő védett növény fajok száma 152, fokozottan védett 4 faj. Az országban csak itt fordul elő a csipkéslevelű palástfű (Alchemilla crinita), nagylevelű koronafürt (Coronilla elegans), fekete lonc (Lonicera nigra), Schudichtarsóka (Thlaspi kovatsii subsp. Schudichii). A korpafüvek négy faja csak itt található meg együttesen. A Tokaj-Bodrogzug TK területén élő védett növény fajok száma 82, fokozottan védett négy. Az országban csak itt fordul elő a gyapjas őszirózsa (Aster oleifolius) a havasi varázslófű. A festői szépségű Istvánkúti-nyírjes hazánk egyetlen hegyi nyírláperdeje, 300 kárpáti lepke és más rovarfaj védett élőhelye. Itt van a kárpáti körtike egyetlen termőhelye is, számtalan kárpáti flóraelem társaságában. A Gyertyánkúti réteken és a Tokaji-hegyen 14-15 kosborfaj lelhető fel. Utóbbi hazai rekordot is tart azzal, hogy ilyen kis területen (25km 2 ) ilyen sok orchidea sehol máshol nem fordul elő. Különleges florisztikai értéket képvisel a Gilevári hegycsoport fajgazdagsága is. Szinte valamennyi hazai erdőtípus előfordul itt. Különösen értékes a spessartival vetekedő kocsánytalan tölgyes, a nagy területeket elfoglaló montán bükkösei. A ZTK területének 82%-a erdő. A bükk 19%-ban, a kocsánytalan tölgy 48%-ban képviselteti magát. A Zemplén flóráját és növénytársulásait tekintve is szubmontán és montán öve átmenet a Középhegység és a magas Kárpátok között. Szembetűnő a kettős jelleg: a pannon és kárpáti karakter. Az eredetihez a legközelebb álló élőhelyeit jelenleg a Zempléni Tájvédelmi Körzet és a Tokaj-Bodrogzugi Tájvédelmi Körzet foglalja magába A hegyvidék és közvetlen környéke a belső kárpáti vulkáni övezet -hazánkban az északi Középhegység- tagja, növényzetében sok rokon vonással. Az alacsonyabb régió d-dny.-i lejtőin erdősztyep (átlagosan -400 m tszf. m.-ig) és tölgyes öv (átlagosan -600 m tszf. m.-ig), a magasabb régióra gyertyános-tölgyes (átla-gosan 700 m tszf. m.-ig), bükkös öv (átlagosan 700 m tszf. m.-tól felfelé) az eredeti jellemző vegetáció. Előbbi a nyugati, keleti és délies peremein, utóbbi északi magasabb részein jellemző (l. a vegetáció térképét, in Simon T. 1977). A szubmontán régió. Legnagyobb része a Dűlő és a Hegyalja területére esik. Itt szembetűnő az ember hatása. Az eredeti lejtősztyepek, sztyeperdők (= tatár-juharostölgyesek, molyhos-tölgyes bokor-erdők, nyilt tölgyesek) és sziklagye-pek zsugorodnak, a rétlegelő gazdálkodás, gyümölcs-szőlő kulturák területei terjeszkednek. Felhagyott kultúrák helyén sokszor nagy sokféleséggel regenerá-lódik az erdeti növény (pl. a hegyaljai erdősztyep-rét)- és állatvilág. A nagyobb patakok völgyei, a peremi folyók ártere élőhelyein természetközeli éger- és füzligetek tenyésznek. Az északias lejtők, szűkebb völgyek itt is montán lomberdők (gyertyános-tölgyesek, bükkösök) termőhelyei. A flórában pannonpontusi, kontinentális és szubmediterrán fajok (pl. Acer tataricum, Echium maculatum, Dictamnus albus, Rosa gallica, Crepis pannonica) idézik az ősi képet. A cirkumpoláris, alpinkárpáti fajok jelenléte itt még alárendelt. A montán régió nagyjából a háromhutai völgytől északra és Telkibányától délre lévő központi, magas (ált. 600 m. tszf. magasság) hegyek csoportja, a hegység érintettlenebb "szíve". Fő társulásai a hegyvidéki vagy másnéven kárpáti bükkösök (génrezervátum), közel eredeti törmelék-lejtő- és szilikátszikla erdők, szőrfügyepek, virágos hegyirétek és kaszálók, festői patakvölgyek, lápok. Flórájában bükkös- és fenyőövi, alpin-kárpáti, boreális fajok ( pl.: Lycopodium-fajok, Huperzia, Aconitum-fajok, Woodsia ilvensis, Cardamine glanduligera,

Zempléni Nemzeti Park 15 Clematis alpina, Ribes alpinum és Alchemilla-fajok jellemzőek. A kárpáti jelleget itt jól alátámasztja a fenyővi máj- és lombosmohák jelentős fajszáma. Flórája (edényes). Az eddig ismert fajok száma kb. 1350, ami közepes létszám, a magyar edényes flóra kereken 60 %-a. E számot befolyásolja az alapkőzet, a termőhelyek sokfélesége, s nemkülönben a kikutatottság mértéke. Flóraelem megoszlása: eurázsiai=31,5 %, európai és középeurópai= 19,5, kontinentális 16 %, szubmediterrán= 10,5 %, circumpoláris (boreális)= 9.7 %, kozmopolita= 7,2 %, bennszülött kárpáti-pannoniai= 1,6 %, balkáni= 1,2 %, alpin= 1,1 %, atlantikus = 0,6 %. Fokozottan védett fajok az Astragalus dasyanthus (Hegyalja, Dűlő), Traunsteinera globosa (Gyertyánkúti - Bohó rét), Iris aphylla subsp. hungarica (Dűlő, Szerencsi Dombság), Aster oleifolius (Tokaji N.-Kopasz), Erysimum wittmannii (Tállya) és a Crambe tataria (Szentistvánbaksa). A védett növények száma jelentős, mintegy 169 faj: Ez az abaúj-zempléni edényes flóra l2 %-a. Mint értékes természetes állapotokat fenntartó és jelző fajok jellemzői a hegyvidék és közvetlen környéke élőhelyei, termőhelyei sokféleségének. Itt közülük csak néhány szembetűnőbb fajt emelünk ki: Ilyenek pl. a Stipafajok, Dianthus collinus, Clematis alpina, Gladiolus imbricatus, a Lycopodium-fajok( 5 ), az összes Orchidaceae (31), Ribes alpinum, Rosa pendulina, Aconitum-fajok (4), Alchemillafajok (10 faj). A mohák közül említésre érdemes védettek a tőzegmohák (Sphagnum-fajok). Unikális fajok. A hegyvidék nagyon ritka, másutt alig előforduló védett vagy reliktum fajai (kb. 12). Ilyen pl. a tölcséres és kígyózó korpafű (Lycopodium tristachyum, L. annotinum= Kishuta-Nagyhuta, Senyő-v.: Kemencefej, Kis-Péter mennykő, Borindzás), a Botrychium multifidum a Tokártetőn, a Woodsia ilvensis Füzéren és Hejce felett, a Chimaphila umbellata a Repkavölgyben., a Securigera elegans és a Hieracium aurantiacum Kőkapu környékén, a Clematis alpina Hollóháza felett. A kárpáti-alpin, a szubmediterrán és kontinentális pontusi fajok mintegy 200 lelőhelye alapján földrajzilag elválnak előbbiek és utóbbiak élőhelyei és kirajzolják a kárpáti flóra (Carpaticum: Cassoviense) reális, új határát. Ez egy északról bezsákosodó térség, nagyjából: Koromhegy - Hejce - Háromhuta -Nagyhuta - Pusztafalu - Milic vonalán belül (vö. Simon T. 2005). Tavaszi hérics (Adonis vernalis) és a leánykökörcsin (Pulsatilla vulgaris)

Zempléni Nemzeti Park 16 A területen eddig ismert ill. megfigyelt természetközeli v. természetes, zömükben védendő növénytársulások (63) megnevezése és néhány jellemzője V í z i n ö v é n y z e t Apró békalencsés (Lemnetum minoris Soó 1927). Kisvizekben a térség gyer-tyános és bükkös öveiben és a folyók holtágaiban gyakori lebegőhínár. A rence-békalencse hínárral gyakran alkot komplexet. Pl. Telkibánya alatti tározó, Fehérkút (hejcei): Cicés-rét, Erdőbénye, Spatak: Tenger-szem, Óbodrog, stb. Vízidara hínár (Wolffietum arrhizae Miav. et Tx. 1960). Sekély, meleg vizekben fellépő ritka csaknem egyfajú, lebegő hínár együttes. Alkotója a legkisebb virágos növény, apróelliptikus vagy gömbös teste 0,5-1 mm. Kísérői békalencsék egy-egy példánya. Bodrog holtágakban szórványos. Rence-békalencse hínár (Lemno-Utricularietum vulgaris Soó 1928). Kisvizek, holtágak, nádas-szegélyek gyakori lebegő társulása. Társulásalkotók a Lemna minor, L. trisulca, Spirodela polyrrhiza, Utricularia vulgaris, szálanként a Hydrocharis morsus-ranae. Vízi páfrány hínár ((Salvinio-Sirodeletum Slavniç 1956). Felmelegedő parti vizek felszínén látványos, sűrű bevonatot alkot. A lebegő felszíni fajok: a Salvinia natans, európai vörös könyves! és a Spirodela polyrrhiza. Gyökérrégiójában vízalatti fajok pl. az Utricularia vulgaris és a Ceratophyllum demersum. Előfordul a Bodrog holtágakban. Apró békalencse (Lemna minor) borította vízfelület M o c s á r i é s l á p i n ö v é n y z e t Békaszittyós. (Cypero-Juncetum bufonii /Felföldy 1942/ Soó et Csűrös 1949). A hegyvidék peremein, a folyók és nagyobb patakok ártereinek -tavasszal vizzel borított- nedves homokján tenyészik. Uralkodó a Juncus bufonius, kísérők a Pseudognaphalium luteo-album és a Persicaria maculosa. Iszapgyopáros, Tisza-parti (Dichostylido-Gnaphalietum uliginosi Timár 1947). Főleg a Bodrog, Hernád hullámterén és holtágaik, valamint nagyobb mellékpatakjaik iszapos homokján élő pionír társulás. Itt főleg a Gnaphalium uliginosum, Potentilla supina, Eleocharis acicularis, H. ovata és Cyperus fuscus a jellemző fajok.

Zempléni Nemzeti Park 17 Forrásgyep, veselkés (Cardamino-Chrysosplenietum Maas 1959) A montán erdőöv (Gyertyános-tölgyesek, bükkösök, égerligetek) friss vízellátású gyepjei, források körül, patakok-erek mentén, amelyeket a fákon kívűl a magaskórós állományok is árnyékolnak. E hegyvidéken jellemző és gyakori társulás. Jellemzők. Chrysosplenium alternifolium, Carex remota és Oxalis acetosella. Impatiens noli-tangere. máj- és lombosmohák. (pl. Kemencevölgy, Vajda-völgy, Komlóska-v. Ósva-v., Aranyosi-v., Tekeres-v., Komlóska: Mogyoróstető) Fd. Csillagsásos tőzegmohaláp (Carici echinatae-sphagnetum Soó 1954) A terület ritka, hidegidőszaki reliktum láptársulása. Csak a Kemencepatak (Kőkapu) és a Komlóska-v.-ben, valamint a lászlótanyai Oláh-réten tenyésznek sárgászöld, tocsogós-tőzeges talajú állományai. Védett növényei a tőzegmohák (pl. Sphag-num palustre, S. teres. S. recurvum, S. contortum) és a Parnassia palustris. Kísérők: a Carex nigra, Cirsium palustre és lombos mohák (pl. Climacium dend-roides, Aulacomnium palustre.). Fekete sásos láprét (Caricetum nigrae Braun 1915). Források környékén, a kifolyó mentén kialakuló hidegidőszaki reliktum társulás, Védendő! A Zempléni-hegységben nevezetes a Komlóska feletti Mogyoróstetői forrásláp, A növényzete friss, oxigéndús vizet kedvelő fajokból áll. Pl. Equisetum sylvaticum, Carex nigra, C. lepidocarpa, Myosotis palustris, Sok a lombos moha (Philonotis fontana, Calliergon cuspidatum). Kisebb állománya a Komlóskavölgyi lápon is él, ahol több tözegmoha-faj is társul. Hengeres-sásos láprét (Eriophoro latifolii- Caricetum diandrae (Hargitai 1942)) Borhidi 2001. Forráskörüli láprét jellemző társulása a Komlóska feletti Mogyoróstetőn. Reliktumnak számító védett fajok a Carex diandra, Thelypteris palustris, Eriophorum latifolium és Epipactis palustris. Mohákban (pl. Marchantia, Campylium polygamum, Calliergon cuspidatum) sincs hiány. Gyapjúsásos láprét (Carici flavae-eriophoretum Soó 1944). Védendő társulás, forráslápok környékén, friss vizzel öntözött szélesebb völgyekben, zavartalan termőhelyeken alakul ki. Ritka: pl. Kemence-v., Kőkapu-Rostalló, Komlóska-v., Tokár-tető, Mogyorós-tető, Cicés-rét). Sárgászöld színű tocsogós gyep, jellemző fajok: Eriophorum angustifolium, E. latifolium, Carex flava, C. lepidocarpa és orchidea félék: Epipactis palustris, Dactylorhiza majalis. Hidegidőszaki reliktum a Salix aurita. Lómentás szittyórét (Junco inflexi-menthetum longifoliae Lohmeyer 1953). Forráslápok legelő kútak kifolyója mentén, elég gyakori. Domináns a Mentha longifolia, Juncus inflexus, kísérő a Ranunculus repens és a Lysimachia nummularia. Széleslevelű gyapjúsás (Eriohorum latifolium)

Zempléni Nemzeti Park 18 K a s z á l ó k és m a g a s f ü v ű r é t e k Kékperjés rét, mészkerülő (Nardo-Molinietum hungaricae) A hegyvidék lápos teknőinek jellemző társulása. A nagytermetű Molinia hungarica nyáron zöld,. ősszre világos-okkerre szineződő, mereven felálló levelű nagy zsombékjai merssziről elárulják üde gyepjét. Jellemző kisérő fajok pl. a Juncus effusus, a Nardus stricta, a Succisa pratensis), védett fajok a Gentiana pneumonanthe és az Achillea ptarmica. Fd. Lápi magaskórós ( Filipendulo ulmariae-geranietum palustris Koch 1926). Égerligetek, fűzlápok és láprétek szélén alakul ki. Jellemző fajai a névadó réti legyezőfű és mocsári gólyaorr, de a Zemplénben a védett Matteuccia struthiopteris is. Fd. Szibériai nőszirmos (Iridetum sibiricae Philippi 1960), tömöttgyepű két lágyszárú szintű és ritkás mohaszintű társulás források környékén, láprétek szélén. Uralja a polykormonos szibériai nőszirom, kísérő a Succisa pratensis, Sanguisorba officinalis, jellemző a Dactylorhiza majalis. Mohaszintjébe leginkább Calliergonella cuspidata, ritkábban Ophioglossum vulgatum fordul elő (Bozsva-völgyi és Gyertyánkúti források környékén). Fd. Patakmenti magaskórós (Angelico-Cirsietum oleracei Tx. 1937). Főleg a hegyvidék peremein sz égerligetekhez kapcsolódó, magastermetű dudvákból álló társulás. Domináns fajok a területen az Angelica sylvestris, Aegopodium, Lysimachia vulgaris, Chaerophyllum aromaticum, a Cirsium oleraceum-ot itt a C. rivulare helyettesíti. Pl. Tolcsva-v., Aranyos-v., Dzedó-v., Bózsva-v. Fd. Sédbúzás mocsárrét, (Agrostio-Deschampsietum caespitosae Újvárosi 1947). Hazánkban és így a Zemplénben is gyakori. Ártérek, nedves lapályok, domb és hegyvidéki teknők rétje. Gyepje magas, zárt, a névadó sédbúza közepesméretű zsombékjairól, az érdes levélzetről is felismerhető. Az alsó gyepszintben jellemző az Agrostis stolonifera, Carex vulpina, C. otrubae. Virágai pl. a Ranunculus repens, R. acris. Fd. Franciaperje-rét (Pastinaco-Arrhenatheretum /Knapp 1954/ Passarge 1964). A szubmontán és montán öv irtásrétjein, parti kaszálóin elterjedt, gyakori, közepes vízellátású termőhelyű társulás. A domináns névadók mellett nyírkosabb talajokon típusalkotó a Carex tomentosa, üde talajokon a Trisetum flavescens és szárazabb helyeken a Festuca rubra. Színpompás virágdíszei pl. a Lathyrus pratensis, Campanula patula, Vicia cracca, Securigera varia. Védett fajok is megjelennek, pl. Orchis morio, Dactylorhiza majalis és Alchemilla-fajok. Fd. Verescsenkesz-rét (Anthyllido-Festucetum rubrae /Máthé et M. Kovács 1960/ Soó 1971). A gyertyános-tölgyes és bükkös üv öde kaszálóin gyakori társulás. Tavasztól-őszig szép virágokkal telt hegyi rét. Dominás faj a Festuca rubra, kísérők pl. az Anthyllis vulneraria, Briza media, Gentiana cruciata, G. pneumonanthe, Gentianella amarellam Thymus pulegioides. Főleg a Gyertyánkúti és Bohó-réteken, Lászlótanya környékén, a Komlóska-v. dombjain. Fd. Angolperjerés-legelő (Lolio-Cynosuretum Tx. 1937). Az alacsonyabb lejtők üde irtásrétje, kaszálója, őzek, szarvasok és a falvak közelében a tehenek legelője. A névadók mellett gyakori a Ranunculus acer, R. repens, Festuca pratensis és Poa pratensis, P. trivialis, Cirsium eriophorum. Fd. Vöröscsenkeszes rét-legelő (Festuco commutatae-cynosuretum R.Tx. es Büker1942). A bükkös öv, üde legelt és legeltetett irtásrétjein fordul elő. A domináns névadók mellett gyakori a Carlina acaulis és a Cirsium eriophorum. Pl. Mogyoróska és Regéc feletti lejtőkön, Pusztafalu környékén, a Senyő-völgyoldalain, Bózsva völgy magasabb terraszain. Fd. Angolperjerét (Lolietum perennis Gams 1927). A hegy- és dombvidék legelőin, rendszerint az itatók környékén kialakuló fajszegény, sötétzöld, tömött gyep. Domináns faja a Lolium perenne, jellemző kisérők Chenopodium bonus-hemricus és a Ch. urbicum. Vékonyszittyós (Juncetum tenuis /Diemont et al. 1940/ Tx. 1950). Hegyvidéki üde rétek, erdőszélek nyirkos, taposott ösvényein törvényszerűen megjelenő fajszegény társulás. Névadója (10-20 cm magas), kísérő pl. a Plantago major, Prunella vulgaris, Poa annua.

Zempléni Nemzeti Park 19 Soványlegelők és törpecserjések Csarabos. (Luzulo albidae-callunetum /I. Horvat 1931/ Soó 1971). A kárpáti fajok előfordulásának gyakori termőhelyei. Főleg a savanyú alapkőzetü, meredek, sekélytalajú, északias lejtők (pl. Gilevár, Borzásoldal, Vakaró-v., Vajda-v., Bohó-és Gyertyánkuti rét, Istvánkút) letermelt mészkerűló bükkösei, tölgyesei helyén kialakuló átmeneti nyíres, gyepszintjében dominál a Calluna,. Jellemzők: korpafüvek, mohapárnák, Antennaria dioica, Pyrola- és Vaccinium fajok, Melampyrum pratense. Számos gomba é szúzmó gazdag termőhelye. Kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum) Szárazrét, hegyi (Agrostetum coarctatae-tenuis/(hargitai 1942/ Soó 1971). Legeltetett hegyoldali réteken (pl. tokári- és bohó-rétek) sovány, köves talajain gyakori társulás. A névadók mellett jellemző a Helianthemum ovatum, az Anthoxanthum odoratum és Potentilla heptaphylla, valamint védett orchidea félék is (Orchis morio, O. purpurea, O. sambucina). Fd. Juhcsenkesz-rét (Genisto pilosae-festucetum ovinae Simon 1970). A Kárpátok és a Ny.-i Alpok szilikát szikláin kialakuló, hazánkban ritkább, természetes, zavartalan társulás. A Zempléni hegységben sziklagerinceken, egykori lávafolyások nyers kőzetén (pl. Pusztafalu és Telkibánya, István-kút környékén) él. Jellemzői: a névadók mellett a Cruciata verna, Danthonia decumbens, Hieracium pilosella, Rumex acetosella és sok acidofrekvens moha és zuzmó jelenléte. Szőrfűgyep (Festuco ovinae-nardetum Dostál 1933). Tömött, kevés fajú, kilugzott talajú gyepjei az atlanti tájak és az európai hegyvidékek montán és szubalpin öveiben alakulnak ki. A Zempléni-hegység irtásrétjein, gyakran a legelés ill. a legeltetés hatására -főleg az északi központi részen- terjeszkednek. Az erőstővű Nardus stricta mellett Festuca ovina, F. rubra, Viola canina, ritkábban a Lycopodium complanatum él. Fd.

Zempléni Nemzeti Park 20 Sziklahasadéknövényzet Északi fodorkás, északi (Asplenietum septentrionalis Schwickerath 1944). Az andezit sziklahasadékok gyakori, kiskiterjedésű társulása. Leginkább é.- kitettségben. A névadó mellett jellemző helyenként (Füzér, Telkibánya: Kutyaszorító, Regéc: Nagyszárkő) a ritka Woodsia ilvensis, gyakori szálanként a Festuca pseudodalmatica, védett kövirózsák: Jovibarba hirta, Sempervivum marmoreum, moha-párnácskák (ezüstszürke=hedwigia albicans barnás-pillás= Polytrichum piliferum). Szirti páfrány (Woodsia ilvensis) Szirti páfrányos (Woodsio ilvensis-asplenietum septentrionalis Tx. 1937). A területen nem önálló, pár dm-es állományai előző társulással mozaikosak. Sziklabevonat társulás (Hypno-Polypodietum), A hegyvidék árnyes vagy napos szilikát szikláin kialakult mohapárnás társulás, kevés edényes fajjal. Pionir társulás, amely pár cm-es humuszréteget készit a sziklán. Jellemző mohái: Hypnum cupressiforme, Dicranum scoparium, Bartramia pomiformis de jelen vannak tölcsérzúzmó (Cladonia) fajok is. Az edényeseket sok Polypodium vulgare, Asplenium trichomanes képviseli. Pionir és szárazgyepek Juhcsenkesz hamuszínűmoha társulás (Festuco ovinae-rhacomitrietum Simon 1971). Előzőhöz hasonló helyen, de árnyas riolit sziklákon, kisebb foltokban kialakuló pionír mohabevonat társulás. Pl. Kishuta, Telkibánya környéke. Domináns a Rhacomitrium canescens, kísérők pl. a Thymus pulegioides, Jasione montana, Allium montanum. Juhcsenkesz szőrmoha társulás (Festuco ovinae-polytrichetum piliferae Simon 1971). A hegyvidék napos-félárnyékos szikláinak (andezit, riolit, dacit, perlit) természetes mohagazdag pinír társulása, a tölgyesek és gyertyános-tölgyesek övében. Pl. Ósva-völgy, Bagolykő, Baratla kövein. A névadók mellett a Polytrichum piliferum, Dicranum undulatum és Cladonia-fajok jellemzők. Gyöngyperjés szilikát sziklagyep (Asplenio septentrionali-melicetum ciliatae /Soó 1940/ Máthé et M. Kovács). Kárpáti jellegű, szilikát sziklahasadékokban, keskeny párkányokon kialakuló ősi társulás. A névadók alkotják, gyakori kísérők pl.: Sempervivum marmoreum,