Köllı János: Munkaerıpiac: mitıl legyünk pesszimisták? (elektronikus verzió, készült 2006-ban) A tanulmány eredetileg nyomtatásban megjelent: Köllı János (1990): Munkaerıpiac: mitıl legyünk pesszimisták? in: Társadalmi riport 1990, Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovich György (szerk.). Budapest: TÁRKI, 259 271. Pp.
MUNKAERİPIAC: MITİL LEGYÜNK PESSZIMISTÁK? 1989. január elsején életbe lépett a munkanélküli segélyezési rendszer, s ezzel Magyarország hogy a korábbi álságos vitákban sőrőn használt kifejezéssel éljek bevezette a munkanélküliséget. Az aktussal nemcsak a rászorulók támogatásának elemi kötelezettségét ismertük el önmagunk és a nagyvilág elıtt, hanem a munkanélküliség mint alapvetı társadalmi probléma létezését is. Kétséget kizáróan ez volt az 1989. esztendı legfontosabb hatásában a munkaügyeken messze túlmutató munkaerıpiaci eseménye. A munkanélküliséggel foglalkozó írások túlnyomó része 1989-ben még mindig jövı idıben vagy feltételes módban fogalmazott: ha majd összeomlik a KGST-piac, ha majd kormányra kerülnek az ilyen- vagy olyan-demokraták, akkor többszázezres munkanélküliséggel kell szembenéznünk. Ebben a rövid beszámolóban nem a nagyszabású próféciák számát szeretnénk szaporítani, hanem azt a prózaibb kérdést vetnénk fel: mekkora volt a munkanélküliség 1989-ben és hogyan alakultak azok a munkaerıpiaci folyamatok, amelyek alakulására befolyással lehetnek? Volt-e 1989-ben tárgyi alapja a munkanélküliségtıl való félelemnek? Az elsı kérdés tehát: mekkora is a munkanélküliség? Ezt nem is olyan könnyő megválaszolni. A nemzetközi gyakorlatban a munkanélküliségi rátának nevezett törtet használják a jelenség általánosan elfogadott mércéjéül. A rátát úgy kapjuk meg, hogy a regisztrált munkanélküliek adott évre jellemzı átlagos számát elosztjuk a foglalkoztatottak és munkanélküliek átlagos számának összegével. 1 Sajnos, a magyar gyakorlat ebben sem felel meg a nemzetközi szokásoknak. Sokféle adatot közölnek, de a nemzetközi összehasonlításra és ezzel a mérték megállapítására alkalmas munkanélküliségi rátát nem. Az egyetlen fogódzót a munkaközvetítı hivatalok 1989. évi tevékenységérıl szóló beszámoló alábbi mondata nyújtja: a közvetítı irodákban negyedévenként átlag 20 23 000 fı számára kerestek folyamatosan állást. 2 A folyamatosan kitétel arra utal, hogy itt egy átlagos állományról van szó, s éppen ez az az adat, amelyre a 1 Hasonló, állomány/állomány jellegő adatot használnak ott is, ahol egy-egy kitüntetett napon mérik a munkanélküliek és foglalkoztatottak arányát. 2 A munkaerıpiaci helyzet alakulása 1989.IV. negyedévben és 1989 egészében, OMK, 1989,2.1.
munkanélküliségi ráta számlálójában szükségünk van. Elfogadva ezt az értéket, a munkanélküliségi rátát 1989-ben, Magyarországon 0,5 százalékosra tehetjük 3. Pontosabb (de közvetlen összehasonlításra nem alkalmas) adatokkal rendelkezünk a segélyezettek számáról, illetve némi számolás után a segélyezett munkanélküliek munkaerı-állományon belüli arányáról. (1. táblázat) 1. táblázat A SEGÉLYEZETT MUNKANÉLKÜLIEK ARÁNYA A MUNKAERİÁLLO- MÁNYBAN, EZRELÉKBEN MÉRVE, NÉHÁNY MEGYÉBEN (1989) Terület Ráta (ezrelék) Szabolcs-Szatmár-Bereg 4,77 Nógrád 2,81 Borsod-Abaúj-Zemplén 2,68 Baranya 2,30 Tolna 1,78 Zala 0,32 Budapest 0,27 Bács-Kiskun 0,26 Forrás: Segélyezettek száma és a segélyezési periódusok átlagos hossza: Statisztikai Havi Közlemények 1990/2 3; Foglalkoztatottak száma: Statisztikai Évkönyv 1988. Mint látható akármelyik adatot fogadjuk is el, a munkanélküliség rátája 1989-ben Magyarországon ezrelékekben volt mérhetı, azaz nagyságrendileg volt alacsonyabb a hasonló fejlettségő európai országokban kialakult szintnél. Portugáliában és Görögországban közel 10%-os, Spanyolországban és Törökországban közel 20%-os volt a regisztrált munkanélküliségi ráta a nyolcvanas évek második felében. (Tegyük ehhez hozzá: a hazai regisztrálási és segélyezési gyakorlat szellemében és feltételeiben nem tér el az európai szokásoktól, tehát nem a munkanélküliség fogalmának eltérı értelmezésébıl vagy az állástalanok kirívóan hiányos számbavételébıl fakad a látványos különbség.) Ha pedig így van, felvetıdik a kérdés, vajon miért fogadta növekvı aggodalommal a közvélemény az 1989. év munkaerıpiaci fejleményeit? 3 Megfelelı adat hiányában a nevezıben az egyes megyékben 1989. január elsején foglalkoztatottak számát szerepeltettük. 260
Az alábbiakban amellett érvelünk, hogy bár a foglalkoztatás még 1989 legvégén is teljesnek volt tekinthetı, az európai normák szerint a munkaerıpiac folyamatai valóban aggodalomra adtak és adnak okot. 1989-ben nemcsak folytatódott a foglalkoztatás lassú eróziójának jó tizenöt éve tartó folyamata, hanem minıségi változás is történt, és - fıként olyan feszültségek halmozódtak fel, amelyek a munkanélküliség robbanásszerő növekedésének veszélyét hordozzák magukban. 1. TOVÁBB ROMLOTTAK AZ ELHELYEZKEDÉSI LEHETİSÉGEK A munkaközvetítı irodák mai rendszerének kialakítása (1986) óta elıször 1989 végén történt meg, hogy a regisztrált állástalan munkakeresık száma, az ország területének jelentékeny hányadán meghaladta az irodákhoz bejelentett üres állások számát. Mint a 2. táblázatban látható, az év folyamán jelentısen nıtt az állást keresık, s csökkent a betölthetı álláshelyek száma. 2. táblázat AZ 1988, ILLETVE 1989 UTOLSÓ NEGYEDÉVÉBEN BEJELENTETT ÁLLÁSHELYEK, VALAMINT A BEJELENTKEZETT MUNKA NÉLKÜLI ÁLLÁST KERESİK SZÁMA ORSZÁGOSAN ÉS NÉHÁNY MEGYÉBEN Terület {1} {2} {1}/{2} Bejelentett betöltetlen Állást keresık állások 1988 1989 1988 1989 1989 IV. n. IV. n. IV. n. IV. n. IV. n. Összesen 72 637 46 609 14 163 28 490 1,6 Pest 4 575 3 430 221 384 8,9 Budapest 21 614 8 295 761 1 183 7,0 Komárom 3 818 3 480 234 572 6,1 Vas 1 192 1 017 410 461 2,2 B.A.Z. 3 779 3 127 2 657 3 667 0,9 Tolna 941 691 363 882 0,8 Sz.Sz.B. 1 470 2 757 949 3 461 0,8 Somogy 815 1 124 520 1 528 0,7 Hajdú-Bihar 2 653 1 257 1 680 1 942 0,6 Békés 819 770 240 1 395 0,6 Forrás: A munkaerıpiaci helyzet alakulása 1989. IV. negyedévben és 1989 egészében, OMK, 1989.9.1. 261
A táblázat a munkaerıpiaci helyzet számottevı romlásáról tanúskodik, arról, hogy 1989 végén különösen az ország elmaradottabb agrárkörzeteiben sokkal nehezebb volt állást találni, mint akár csak egy évvel korábban is. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy két-három éve még 5 7 üres állás esett egy-egy munkát keresıre, s az arány nem kevés helyen és foglalkozási csoportban a 100-as értéket is meghaladta, a helyzet drámai romlásáról beszélhetünk. Hasonló folyamatról tanúskodnak a pályakezdı fiatalság elhelyezkedési esélyeirıl készült kimutatások. Míg a korábban az iskolát elhagyóknak csupán egy-két százaléka számára okozott komoly nehézséget a munkába állás, 1989-ben egyes végzettségi kategóriákban már számottevı volt azok aránya, akik az iskolaévvégét követı hatodik hónapban is munka nélkül álltak: 3. táblázat 1989-BEN VÉGZETT FIATALOK ELHELYEZKEDÉSE Iskolatípus A végzettek közül Az év végéig nem helyezkedett el elhelyezkedni szándékozók fı % Általános iskola 12 110 1 530 12,6 Gimnázium 11 700 840 7,2 Szakközép 20 200 750 3,7 Szakmunkásképzı 51 200 500 1,0 Szakiskola 3 650 90 2,5 Felsıoktatás 14 400 40 0,3 Lemorzsolódók 14 900 1 400 9,4 Összesen 128 160 5 110 4,0 Forrás: Bollók Borbála: Az 1989-ben pályakezdı fiatalok elhelyezkedésének tapasztalatai, Munkaügyi Szemle, 1990.3. sz., 10. l. 2. FELTEHETİEN MA IS JELENTİS A REGISZTRÁLT ÉS A TELJES MUNKANÉLKÜLISÉG KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG A munkaközvetítı hivatalokban regisztrált munkanélküliek csak egy részét képviselik azoknak, akik egy adott pillanatban dolgozni szeretnének, de nem jutnak álláshoz. Ez így van nemcsak nálunk, hanem a sok évtizede kiforrott segélyezési rendszerrel 262
büszkélkedı országokban is. Nem tartalmazza ez a szám azokat, akik a közvetítı hivatalok segítsége nélkül keresnek munkát, s azokét sem, akik egyáltalán nem is keresnek, de csak azért nem, mert e vállalkozást eleve reménytelennek tartják. 4 A segélyezés még szőkebb körre terjed ki: Magyarországon például a legtöbb európai országhoz hasonlóan meghatározott hosszúságú korábbi munkaviszonyhoz, a közvetítıvel való együttmőködéshez és más feltételekhez kötik a jogosultságot. Az egyén gyakran kerülhet olyan helyzetbe, amikor munka nélkül van, ebbıl komoly anyagi és egyéb hátránya származik, ám mégsem áll érdekében vagy módjában a regiszterbe feliratkozni. Az ilyen emberek népes csoportjába tartozhatnak például a pályakezdık vagy az olyan álláskeresık, akik viszonylag rövid munkanélküliségi periódusra, illetve a közvetítıben kínáltaknál jobb állás elérésére számítanak; olyanok, akik, nem tudván munkát találni, a GYES-t, a GYED-et, a táppénzes állományt, a továbbképzı tanfolyamot, a rokkantsági nyugdíjat az ún. jóléti gazdaságot - választják a munkanélküli segély helyett; akik alkalmi munkában reménykednek; akik munkára nem képesek, de nem jogosultak megfelelı szociális ellátmányra sem, és a többi. A nem regisztrált de ténylegesen elszenvedett munkanélküliség mértékét csak igen alapos empirikus kutatások mutathatják ki. 5 Ilyen kutatások Magyarországon nem folytak, ezért sokkal durvább becslésekkel kell megelégednünk mint amilyen Fazekas Károly és jelen sorok írójának számítása. 6 Eszerint a teljes munkanélküliség 1988 utolsó negyedévében a regisztráltnak tizenkétszerese, vagy annál nagyobb volt. (Ez nemzetközi összehasonlításban igen nagy különbségnek mondható.) A durva becslés amely az ún. munkerıtartalék nagyságán és munkavállalási hajlandóságán, az alkalmi munkavállalás elterjedtségén, valamint az állásváltoztatás idıigényének figyelembevételén alapult még a munkanélküli-segély bevezetése elıtt készült, ezért feltételezhetı, hogy azóta a különbség valamelyest csökkent. Arra azonban egy ilyesfajta egyszerő számítás is felhívja a figyelmet, hogy a regisztrált létszám nem jelzi pontosan a probléma méreteit, különösen nem egy olyan országban, ahol az emberek még nem szoktak hozzá a munkanélküli segélyrendszer igénybevételéhez, sıt azt gyakran szégyenletes dologként fogják fel. 4 Magyarországon, 1989-ben az összes munkahely-változtatóknak csupán 6 7%-a vette igénybe a munkaközvetítı hivatalok segítségét. (Vö. A munkaerıpiaci helyzet alakulása 1989-ben, OMK, 1990, 7. 1.). Ugyanakkor felettébb valószínőtlen, hogy a kilépık 93 94%-a minden késedelem és anyagi veszteség nélkül tehát a munkanélküli státust teljesen elkerülve talált új állást. 5 A fejlett tıkés országok legtöbbjében a nem regisztráltak, valamint a kereséstıl visszarettentek számát a regisztrált munkanélküliséggel azonos nagyságrendőnek mutatják az elemzések. 6 Fazekas K Köllı J.: The Patterns of Unemployment in Hungary, Structural Change and Economic Dynamics, June 1990. 263
3. A MUNKANÉLKÜLISÉG ÁTLAGOS IDİTARTAMA IGEN HOSSZÚ A munkanélküliség mint társadalmi rendszer súlyossága nemcsak az érintettek számától, hanem a munka nélkül töltött idı hosszától is függ. Nem ugyanarról a problémáról van szó, ha tízezer ember van munka nélkül tíz-tíz napig, mint ha száz ember, egyenként több mint három évig. Úgy tőnik, a hazai helyzet inkább a másodikként említett szélsıséghez áll közelebb: míg az érintettek száma rendkívül kicsi, a munkanélküli-segélyen eltöltött idı hossza megközelíti a kis munkanélküliség mellett jellemzı nemzetközi normát. 7 4. táblázat A MUNKANÉLKÜLI-SEGÉLYEN ELTÖLTİTT PERIÓDUS HOSSZA MAGYARORSZÁGON 1989-BEN A MUNKA NÉLKÜL ELTÖLTÖTT IDİ HOSSZA NÉHÁNY ORSZÁGBAN A NYOLCVANAS ÉVEK ELEJÉN, ALACSONY MUNKANÉLKÜLISÉG MELLETT Ország Év Munkanélküliségi ráta periódus hossza Magyarország (%) (hónap) (segélyezettek) 1989 0,1 3,6 Norvégia 1980 1,7 2,3 Svédország 1980 2,0 2,7 Kanada 1980 7,5 3,4 Forrás: Munkanélküli segély, OMK, Budapest, 1990; OECD Employment Outlook, Paris, 1984, pp. 15, 35, 108; Björklund A.: Studies in the Dynamics of Unemployment, EFI, Handelshögskolan,1981. A táblázat rámutat: hiba lenne a munkanélküliség problémáját az érintettek nagyon kis számára hivatkozva bagatellizálni: a munkanélküliség azok számára, akiket érint, 7 A táblázatban szereplı adatok összehasonlításánál figyelembe kell venni, hogy azok Magyarország esetében a segélyezettekre, a többi országban viszont a regiszterbe felvettekre vonatkoznak. A svéd vagy kanadai metodíka szerint képzett adat Magyarország esetében kisebb lenne, teljesen kizárt azonban és ez állításunk tényege, hogy olyan nagyságrendi különbség mutatkozzon, mint a munkanélküliek száma esetében. 264
egyáltalán nem kicsi. Ezt egyébként alaptalan is lenne feltételezni. Igaz, a periódushossz egy-egy országon belül meglehetısen szorosan kötıdik a munkanélküliségi ráta idıbeni alakulásához, ám az egyes országok közötti statikus összehasonlításban ez nincs így, a magas munkanélküliség együttjárhat igen rövid periódushosszal és fordítva is. Úgy tőnik, a munkanélküliséggel küszködı országok sorába most belépı Magyarország Franciaországhoz vagy Belgiumhoz hasonlóan, de például az Egyesült Államoktól erısen eltérıen meglehetısen egyenlıtlenül osztja meg a probléma terhét a potenciálisan érintettek között. Hasonló következtetésre sarkall az az adat, hogy az 1989-ben segélyezett magyar munkanélküliek 20%-a hat hónap alatt sem talált állást. Igaz, ez az arány elmarad a spanyol, belga, holland vagy francia értékektıl (45 70%), de magasabb, mint azokban az országokban, ahol a munkanélküliség hagyományosan alacsony, és a teljes foglalkoztatás deklarált társadalmi cél (Svédországban 16,9%, Norvégiában 9,1%, Ausztriában 19,4%,1980-ban). 8 4. 1989-BEN A MUNKANÉLKÜLISÉG MÁR NEM TEKINTHETİ SÚRLÓDÁSOS JELLEGŐNEK A munkanélküliségtıl kevéssé félnek az emberek, ha olyan tényezıkbıl fakad, amelyeket az egyén legalább részlegesen vagy elvileg befolyásolni tud. Ha az esetek többségében a nem megfelelı szakképzettség, a munkaerıpiaci tájékozódás zökkenıi, és hasonlók állnak a munkanélküliség hátterében, az sokkal kevésbé fogja az emberek figyelmét és félelmét felkelteni, mint ha rajtuk teljes mértékben kívül álló gazdasági folyamatok okozzák a problémát. A jelek arra utalnak, hogy 1989-ben a gazdaság dinamikája már jelentısen befolyásolta a munkanélküliség mértékét. Ezt igazolja az alábbi regressziós egyenlet, melyben a munkanélküliségi ráta (U) területenként 9 eltérı nagyságát magyaráztuk az ipari termelés növekedésével (dq), a betöltetlen állások relatív (a foglalkoztatottak számához mért) nagyságával (V) és annak figyelembevételével, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kiugróan magas érték különleges elbírálást követel. (Ezért egy olyan magyarázó változót is bevontunk, amelynek értéke minden megyére nézve 0, SZSZB megyében pedig 1.) A regressziós egyenlet paraméterei azt mérik, hogy a magyarázó változóban bekövetkezı egységnyi változás mekkora változást idéz elı a függı változóban, a modellben szereplı többi magyarázó változó hatásától függetlenül. A zárójeles értékek a paraméter és a becslési hiba hányadosaként képzett ún. T-értékek. Általában 2 feletti T érték esetén tekintjük megbízhatónak a paraméterre kapott eredményt. R 2 a becslés 8 OECD Employment Outlook, Paris, 1984, p. 107 9 19 megye és Budapest. 265
jóságát avagy illeszkedését méri egy 0 és 1 közé esı skálán. Minél magasabb ez az érték, annál jobban illeszkednek a becsült adatok a ténylegesekhez. Az egyenlet regressziós becslésekor az alábbi eredményt kapjuk: U = 0,11 dq 0,45 V + 2,86 SZSZB + 12,8 R 2 = 0,680 ( 2,6) ( 2,0) (3,5) Hogyan értelmezzük a fenti eredményeket? Az egyenlet szerint a munkanélküliség mértéke annál nagyobb volt, minél komolyabb mértékben esett vissza az ipar termelése; azonos termelésnövekedés mellett pedig annál nagyobb, minél kevesebb betöltetlen munkahely állt rendelkezésre, még az év elején. Végül: ahhoz, hogy a munkanélküliségi ráta területi eltéréseire viszonylag elfogadható magyarázatot adhassunk, valóban figyelembe kell venni, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ilóg" a sorból. (Itt, a termelésnövekedés, illetve a korábbi betöltetlen munkahelyállomány alapján várhatónál lényegesen több az állástalan ember.) 10 A fenti egyenlet szerint az év elején mutatkozó munkaerıhiány csökkentette a munkanélküliséget. Ugyanakkor az év során a termelés és a betöltetlen állások száma ellentétes irányban változott: a termelés csökkenése sok helyütt egyszersmind a hiányok növekedésével is járt. Az 1989 végére legsúlyosabb foglalkoztatási helyzetbe került öt megye közül kettıben nıtt a betöltetlen állások száma, további kettıben pedig lényegesen kisebb mértékben csökkent, mint országosan. Az év végére olyan helyzet alakult ki, hogy a munkanélküliség és a munkaerıhiány mértéke teljesen függetlenedett egymástól: a két változó közötti kapcsolat szorosságát mérı korrelációs együttható értéke 0,032 volt a IV. negyedévben. Az 1989 végére kialakult munkanélküliségben tehát már egyértelmően tetten érhetık az elégtelen munkaerı-kereslet, illetve a súlyos strukturális feszültségek jelei Ez világosan megmutatkozik a munkanélküliség területenként erısen eltérı szerkezetében is. Mint az 1. ábrán látható: ahol alacsony volt a munkanélküliség, szellemi és irodai foglalkozásúak adták a segélyezettek többségét. Gyaníthatóan szerepet játszott ebben, hogy az ide tartozók válogatósabbak, igényesebbek az álláskeresés során. Azaz, a képzıdı alig-munkanélküliségben még hangsúlyos a súrlódásos elem. A szakképzetlen munkások, akik nagy valószínőséggel fogadnak el igényeiknek pillanatnyilag kevéssé megfelelı állásokat is zömmel azért, mert rákényszerülnek e 10 Forrás: A felhasznált adatok az alábbiak: U = a segélyezettek száma alapján képzett munkanélküliségi ráta, ezrelékben az 1. táblázat szerint. dq = az ipari termelés növekedése 1989-ben, a Statisztikai Havi Közlemények 1990. 2 3. száma szerint. V = az üres munkahelyek száma a foglalkoztatottak számához viszonyítva. SZSZB = Szabolcs-Szatmár- Bereg megyére 1, más esetekben 0. 266
267
régiókban csak elenyészı számban maradtak munka nélkül. A válságtól sújtott körzetekben viszont a segéd- és betanított munkások adták a munkanélküliek abszolút többségét, a (vészjósló) nemzetközi tendenciáknak megfelelıen. 11 5. 1989-RE KIMERÜLTEK A MUNKAERİKÍNÁLAT TOVÁBBI CSÖKKENTÉSÉNEK LEHETİSÉGEI A nyolcvanas években minden jel szerint erıteljesen csökkenı munkaerı-kereslet elsısorban azért nem vezetett munkanélküliséghez, mert folyamatosan, évi 10 15 ezer fıvel csökkent a kínálat is. Ez a folyamat azonban az évtized fordulójára kifulladt, sıt a kínálat jelentıs növekedése várható. Öt olyan tényezıt említünk, amely ezt a várakozást alátámasztja, s részben indokolja az 1989-ben (a munkaerıpiac perspektíváit illetıen) borúlátóra fordult közhangulatot is. a) 1990-tıl kezdve kilépnek az iskolákból a hetvenes évek derekán született népes évfolyamok. Ugyanakkor nem nı a nyugdíjba vonulók száma, s így a demográfiai folyamatok a munkaerı-kínálat növekedését vetítik elıre. (Amennyiben a nyugdíjkorhatárt mint tervezik öt évvel kitolják, és az átállás nem fokozatosan történik, az mintegy 400 450 ezer fıs egyszeri kínálat-emelkedéssel egyértelmő, és elkerülhetetlenül tömeges ifjúsági munkanélküliséghez vezet.) Az iskolarendszerbıl kilépık számának becsült értékét mutatja be, az 1985 95-ös idıszakra nézve, az 5. táblázat. 5. táblázat AZ ISKOLARENDSZERBİL KILÉPİ ÉS MUNKÁT KERESİ FIATALOK BECSÜLT SZÁMA 1985 95-BEN Év (ezer fı) 1985 127,3 1986 130,6 1987 131,6 1988 132,4 1989 128,0 1990 128,0 1991 138,2 1992 139,9 1993 159,6 1994 157,5 1995 156,1 11 Az ábrán a függıleges tengelyt 0 3 ezrelékig méreteztük, hogy a kis értékek is láthatók legyenek. Így viszont Szabolcs-Szatmár-Bereg adata nem fért be. Ezért itt közöljük a SZSZB megyei segélyezett munkanélküliek összetételét: segédmunkások 44,2%, betanított munkások 18,4%. szakmunkások 21,2%, nem fizikaiak 16,2.%. 268
Az adatok kiszámításánál azt feltételeztük, hogy az oktatási rendszer belsı arányai s így a továbbtanulási lehetıségek a jelenleg érvényben lévı terveknek megfelelıen alakulnak, a továbbtanulási hajlandóság nem változik és a lemorzsolódás aránya nem nı. (Különösen ez utóbbi túlságosan is optimista várakozásnak tőnik, a nagyobb iskolás népességre és a szők kapacitásra való tekintettel, ezért az iskolarendszert elhagyók számára adott becslést lefelé torzítónak tekintjük.) 12 b) A munkaerı-állomány legkönnyebben csökkenthetı része a nyugdíjkorhatáron felüli aktív keresıkrıl van szó rendkívüli mértékben összezsugorodott, mint azt a 6. táblázat mutatja. E kategóriában ma már többségben vannak azok, akiknek a munkájára a munkáltatóknak valóban szüksége van, s valószínőtlen, hogy az ide tartozók száma a korábbi ütemben mérséklıdik majd, munkahelyeket szabadítva fel a fiatalabb korosztályok számára. c) A nyolcvanas évek második felében több tízezer ember áramlott vissza az ún. munkaerı-tartalékba, amelyet munkavállalási korú inaktív személyek alkotnak. 6. táblázat NYUGDÍJKORHATÁRON FELÜLI AKTÍV KERESİK SZÁMA 1971 360,8 1976 277,6 1981 191,2 1985 131,3 1986 126,5 1987 126,2 1988 121,6 1989 118,6 Forrás: Statisztikai Évkönyvek 12 Az adatok forrásai a következık. Az egyes iskolai fokozatokban végzık száma: Elırejelzés az iskoláskoré népesség várható alakulásáról (KSH), kivéve a középiskolákra vonatkozó adatot, melynek forrása: A középiskolai tanulmányaikat eredményesen befejezık továbbtanulása (OT Területi, Kulturális és Oktatási Fıosztály, 1982, kézirat). Munkavállalási szándék az egyes fokozatok végzıseinél, a lemorzsolódottakat is figyelembe véve, 1989-ben: Bollók {i. m.), 10. 1. A táblázatban szereplı becslés 1989-re vonatkozóan (128 000 fı) gyakorlatilag egybeesik a Bollók által közölt tényadattal (128 160 fı), ami a becslés megbízhatósága mellett szóló érv. 269
7. táblázat MUNKAVÁLLALÁSI KORÚ ELTARTOTTAK (EZER Fİ) Év Nık Férfiak 1985 237,7 73,6 1986 208,9 75,1 1987 195,1 78,2 1988 196,8 89,2 1989 179,0 101,6 Forrás: Statisztikai Évkönyvek A nıi munkaerı-tartalék ugyan csökkent, de csakis annak hatására, hogy az oda tartozók egy része kiöregedett a munkavállalási korból. (A mai kisebb állományban több a fiatalabb, adott esetben dolgozni akaró nı.) A férfiak körében jelentıs növekedést tapasztalhattunk: az 1975-ben mindössze harmincezer fıre rúgó tartalék 1989-re százezressé lett. A,,tartalékba tartozók nem kis része valójában szívesen vállalna munkát, mint azt korábbi statisztikai felmérések kimutatták. 13 Az a tény, hogy a nyolcvanas években jelentıs tömegeket tápláltak vissza ebbe a korántsem passzív halmazba, azzal a következménnyel járhat, hogy tagjainak egy része megjelenik a munkaerıpiacon szerencsés esetben a foglalkoztatottak, rossz esetben a munkanélküliek számát szaporítva. d) 1985 után, a gyermekgondozási díj bevezetésével ismét növekedésnek indult az anyasági segély két formáját (GYES és GYED) igénybe vevık száma. 8. táblázat GYES-en és GYED-en lévık száma a tárgyév decemberében (ezer fı) 1985 219,8 1986 224,8 1987 230,7 1988 240,1 Forrás: Statisztikai Évkönyvek 13 A KSH 1976-ban és 1983-ban végzett a munkaerı-tartalékba tartozók munkavállalási hajlandóságára irányuló vizsgálatot. 270
A GYES-re illetve GYED-re kiáramló mintegy harmincezres tömeg a nyolcvanas évek végén mérsékelte a munkaerı-kínálatot; nyilvánvaló azonban, hogy éppen a kilencvenes évek elején nagyjából ugyanennyivel növelni fogja, s így jelentısen hozzájárul majd a kínálat egyébként is tetemesnek ígérkezı növekedéséhez. e) Az 1989-ben lezajlott politikai változások folyományaként csökkentik a hadsereg és a határırség létszámát, ami a polgári munkaerı-állomány egyszeri megnövelésével egyértelmő. Hasonló sajnos átmenetinek ígérkezı hatása van az 1990-re meghirdetett amnesztiának, amely ideális esetben ha minden szabaduló munkát keres tizenötezer fıvel növeli a kínálatot. Végül, a romániai üldöztetés elıl menekülık is növelik a munkát keresık számát. 14 Összefoglalva: a kilencvenes évek elején százezres nagyságrendő kínálat-emelkedés várható. 1989-ben már szép számmal voltak olyanok, akik ezzel a ténnyel ha nem is ebben a formában tisztában voltak és vannak: diákok, akik népes évfolyamukkal együtt az elhelyezkedés idıpontjához közelednek; kisgyermekes anyák, akik már készülnek arra, hogy visszalépjenek a munkaerıpiacra; obsitos katonák; szabadulás és munkahelykeresés elıtt álló rabok, egyszóval olyan emberek, akik számára a munkaalkalmak szőkülése súlyos fenyegetettséget jelent. Igaz, hogy a munkaerıkereslet 1989. évi visszaesése nem vezetett a munkanélküliség azonnali, jelentıs emelkedéséhez, ám nagy tömegek számára rontotta a jövıbeni elhelyezkedés kilátásait. Nem minden célzatosság nélkül, csupán e rövid elemzés lezárása után említjük azt a tényezıt, amely a munkaerıpiaccal kapcsolatos várakozásokra alighanem a legerısebben hatott: a reménykedve és félve várt gazdasági szerkezetváltozási folyamatot. Ha valóban vége szakad több évtized halogató politikájának, az elkerülhetetlenül a munkanélküliség jelentıs növekedéséhez vezet majd. Dıreség lenne ennek mértékét elıre találgatni. Amit bizton megállapíthatunk, kevesebb is, több is. 1989-ben épp hogy csak beindult a szerkezeti átalakulás folyamata. Hogy a munkaerıpiacon a feszültségek mérsékeltek maradtak, ennek is talán legfıképpen ennek köszönhetı. Ám illúziókba ringatja magát, aki a szerkezeti átalakulás elodázásától vagy lelassulásától reméli a munkaerıpiac nyugodalmasabb jövıjét. Mint igyekeztünk megmutatni: 1989-ben annak is volt oka megijedni, aki csupán a korábbi tendenciák folytatódását várja. Köllı János 14 1989-ben a Magyarországon dolgozó külföldi állampolgárságúak száma már (9000 fıvel) meghaladta a külföldön dolgozó magyarok számát. 271