A könyv nemzetközi sajtóvisszhangjából: Felvillanyozott a szabadság számomra eddig ismeretlen érzése. The Independent Vadonatúj megközelítés! Elképesztô siker! The Sun Allen Carr ért hozzá, hogy megszabadítson a lelki függôségtôl. Sunday Times Leszámol azzal a legendával, hogy a dohányzásról nehéz leszokni. The Times Nem éreztem komolyabb elvonási tüneteket egy hónapja eszemben sincs rágyújtani. The Daily Telegraph Aki így szokik le, nem érzi, hogy megfosztották valamitôl. The Guardian Mindig azt gondoltam: ha nekem nincs erôm abbahagyni, hogyan segíthetne más? Ôszintén mondom: négy hónap elteltével sem hiányzik a cigaretta. Zest Bombabiztos módszer, személyesen vállalok érte garanciát. De ne számítson rá, hogy lehetôsége lesz élni is vele. Time Out Allen Carr módszere teljesen egyedi megoldást kínál a dohányzás ellen. Meggyôzôdésünk szerint ez az út vezet a füst nélküli jövôbe. GQ Magazine Ha ön egyedül is eltartja a sarki trafikost, de szeretne megszabadulni a gonosztól, akkor ez a könyv önnek szól. OK! Magazine
26. A zugdohányos A zugdohányost tulajdonképpen az alkalmi dohányosok csoportjába kellene sorolni, de a titkos dohányzás hatása olyan alattomos dolog, hogy megérdemel egy külön fejezetet. Megmérgezi a személyes kapcsolatokat is. Az én esetemben például majdnem váláshoz vezetett. Sikertelen kísérleteim egyike már három hete tartott. Elhatározásomra a feleségem vett rá, mert nagyon aggasztotta ziháló légzésem és köhögésem. Azt feleltem, engem nem aggaszt az egészségi állapotom. Tudja, mondta, de hogyan érezném magam, ha végig kéne néznem, hogy egy szerettem módszeresen tönkreteszi magát. Ebben a vitában vereséget szenvedtem, és nem tehettem mást: megpróbáltam leszokni. Próbálkozásom három hét múlva, egy régi barátommal kitört komoly vita után kudarcba fúlt. Csak évekkel késôbb jöttem rá, hogy az egész vitát a rosszabbik énem provokálta ki. Akkoriban úgy éreztem, joggal bosszankodtam, de ma már nem hiszem, hogy a veszekedés a véletlen mûve lett volna, hiszen ezzel a barátommal sem elôtte, sem utána soha nem volt nézeteltérésem. Nyilvánvalóan a kis szörnyeteg látott munkához. Mindenesetre volt mentségem. Rettenetesen vágyódtam a cigaretta után, és el is kezdtem újra dohányozni. Nem akartam a feleségemnek csalódást okozni, így nem mondtam meg neki. Aztán egyre többet szívtam a barátaim társaságában, egészen addig, amíg a feleségemet kivéve mindenki tudta, hogy megint dohányzom. Emlékszem, akkoriban nagyon 130
meg voltam elégedve magammal. Azt gondoltam: Ha mást nem értem is el, de legalább a mennyiséget csökkentettem. Idônként a feleségem meggyanúsított, hogy továbbra is dohányzom. Azt mondta, szándékosan veszekedést provokálok, hogy elszáguldhassak a lakásból amit én nem is vettem észre. Más alkalmakat is emlegetett, amikor egy-egy apróság megvásárlása órákat vett igénybe, és hogy olyan programokra, amikre máskor magammal vittem volna, mindenféle átlátszó kifogás ürügyével egyedül megyek. Egyre tágul a társadalmi szakadék dohányosok és nem dohányosok között, barátok és a rokonok köreinek ezrei távolodnak el egymástól a szörnyû bagó miatt. A zugdohányzásban az a legrosszabb, hogy megerôsíti a dohányos fejében a megfosztottság tévhitét. Ugyanakkor az önbecsülés teljes elvesztésével jár együtt, hiszen egyébként becsületes emberek arra kényszerülnek, hogy becsapják a családjukat. Talán minden olvasómmal megtörtént ez. Vagy épp most történik. Velem is megtörtént, nem is egyszer. Bizonyára mindenki ismeri a Columbo címû régi tévésorozatot, melynek minden epizódja hasonló témára épül. A bûnös többnyire gazdag, köztiszteletben álló üzletember elköveti a tervei szerint tökéletes gyilkosságot, és amikor meglátja, hogy ügyét a kopott, szerencsétlenkedô Columbóra osztották, fölényes mosoly ül ki az arcára, mert tudja, hogy bûne úgyis felderítetlen marad. Columbónak megvan az a kellemetlen szokása, hogy amikor a kihallgatás után rácsukja az ajtót az egyértelmûen ártatlannak talált gyanúsítottra, még visszalép, és mielôtt a gyilkos arcáról eltûnne az elégedett kifejezés, megszólal: Csak egy kis bökkenô van, uram, de biztos meg tudja magyarázni A gyanúsított dadogni kezd, és ettôl a ponttól kezdve tudjuk, hogy ô is tudja: Columbo lassanként fel fogja göngyölíteni az ügyét. És ez az a pont, ahonnan rokonszenvem a gyilkosé, akármilyen rémtettet követett is el. A titkos dohányzás rohamaiban úgy 131
éreztem magam, mintha én lettem volna a bûnözô. Órákon át nem gyújthattam rá, úgy kellett kilopakodnom a garázsba néhány alattomos szippantásért, tíz percig fagyoskodtam a hidegben, és közben magam sem értettem, hogy vajon mi ebben az öröm. Féltem a lebukástól. Vajon észreveszi-e a feleségem, hová dugtam a cigarettát, az öngyújtót, a csikkeket? Észrevétlenül visszajutottam, de megkönnyebbülésemet azonnal felváltotta a félelem, hogy nem fogja-e megérezni a nikotinszagot a leheletemen vagy a ruhámon. Egyre hosszabban és egyre gyakrabban vállaltam a kockázatot, és egyre biztosabb voltam benne, hogy elôbb-utóbb leleplezôdöm. Amikor bekövetkezett, a végsô megaláztatás és szégyen hatására azonnal visszatértem a láncdohányzáshoz. A dohányos élet örömei!
27. Társadalmi szokás? Nagy-Britanniában ma több mint tizenötmillió volt dohányos él, ami az 1960-as évek társadalmi forradalmának eredménye. Persze tudom, elsôsorban egészségünk és anyagi helyzetünk miatt akarunk leszokni. De hát ezek az okok mindig is megvoltak. Nem kell valakit rákkal ijesztgetni, hogy tudja: a cigaretta az egész életét veszélyezteti. Testünk a földkerekség legbonyolultabb szerkezete, és minden dohányos az elsô szippantástól tudatában van annak, hogy a cigaretta mérgez. Az egyetlen ok, amiért dohányozni kezdünk, barátaink társadalmi nyomása. A dohányzás mellett egyetlen elfogadható érv szól: valamikor bevett társasági szokásnak tekintették. Ma már a dohányosok sem tekintik másnak, mint mélységesen antiszociális szokásnak. A régi szép idôkben egy belevaló férfi dohányzott. Aki nem dohányzott, azt nôiesnek tartották, így mindenki keményen megdolgozott azért, hogy rászokjon. A kocsmákban és a klubokban a férfiak többsége büszkén pöfékelte a dohányfüstöt. Ezeken a helyeken állandó füst gomolygott, és ha a plafont nem festették rendszeresen, sárgán vagy barnán virult. Mára a helyzet gyökeresen megváltozott. Ma egy erôs férfinak nincs szüksége a dohányzásra, nem függ a kábítószertôl. A társadalmi forradalom arra ösztönzi a dohányosokat, hogy komolyan megfontolják a dohányzásról való leszokást. A mai dohányosok általában gyenge embernek számítanak. Könyvem elsô változatának 1985-ös megírása óta az a legje- 133
lentôsebb változás, hogy mind erôsebb hangsúly kerül a dohányzás társadalomellenes jellegére. Örökre elmúltak azok az idôk, amikor a dohányzás a modern nô vagy a kemény férfi büszke jelképe volt. Mindenki tudja, hogy ma már az emberek csak azért dohányoznak, mert nem sikerült leszokniuk, vagy félnek megkísérelni. Változnak a dohányosok szokásai is, amióta özönlenek az egészségügyi elrettentések, tilos dohányozni nyilvános helyeken, kórusban kiabálnak a megtért volt dohányosok. Kisfiú koromban láttam legutóbb olyan jeleneteket, mint manapság: a dohányosok a tenyerükbe vagy a zsebükbe rejtik a cigarettájukat, mert restellnek hamutartót kérni. Pár éve egy vendéglôben azt tapasztaltam, hogy éjfélkor, amikor már mindenki befejezte a vacsorát, és eljött a cigaretta meg a szivar ideje, az égvilágon senki nem dohányzik. Elbizakodottan azt gondoltam: Na végre! Úgy látszik, hatással vagyok az emberekre. Megkérdeztem a pincértôl, hogy nemdohányzó vendéglôbe tévedtem-e, de a válasz nemleges volt. Furcsa gondoltam. Tudom, hogy rengetegen leszoktak, de egy szál dohányosnak azért csak kell lennie itt. Végül az egyik sarokban valaki rágyújtott, és attól a pillanattól az egész vendéglôn végigfutottak a fényjelek. Csupa dohányos ült az asztalok körül, de mind azt gondolta: Biztos én vagyok itt az egyetlen. Sok dohányos nem gyújt rá a fogások közt, mert feszélyezné, hogy kimenjen a vendéglôbôl rágyújtani. Sok dohányos szabadtéri összejövetelen is elnézést kér a közelében levôktôl, és riadtan pislog körbe, hogy nem kap-e valahonnan ledorongolást. Napról napra többen hagyják el a süllyedô hajót, és akik még megmaradtak, attól félnek, nehogy ôk legyenek az utolsók. Ne hagyja, hogy ön legyen az utolsó!
Tartalom Elôszó 7 Figyelmeztetés 10 Bevezetés 14 1. A világ legmegrögzöttebb dohányosa 25 2. A könnyû módszer 30 3. Miért olyan nehéz leszokni? 34 4. A ravasz csapda 39 5. Miért dohányzunk rendíthetetlenül? 42 6. A nikotinéhség 43 7. Az agymosás és az alvópartner 54 8. Az elvonás gyötrelmeinek enyhítése 63 9. Stresszhelyzetek 65 10. Unalom 67 11. Koncentrálás 69 12. Pihenés 71 13. Kombinált dohányzás 73 14. Mit vonok meg magamtól? 75 15. Önként vállalt rabszolgaság 80 16. Heti ennyit meg ennyit fogok megtakarítani 83 17. Egészség 86 18. Erônlét 97 19. Pihentet és önbizalmat ad 99 20. Azok a baljós sötét árnyak 100 21. A dohányzás elônyei 102 22. Leszokás az akaraterô módszerével 104
23. Nem tanácsos csökkenteni az adagot 113 24. Csak egyetlen szálat 118 25. Alkalmi dohányosok, kamaszok, nem dohányosok 120 26. A zugdohányos 130 27. Társadalmi szokás? 133 28. Idôzítés 135 29. Nem fog hiányozni a cigaretta? 141 30. Nem fogok meghízni? 144 31. Ne keressünk átlátszó ürügyeket! 146 32. Könnyen-gyorsan leszokni 149 33. Az elvonási idôszak 155 34. Csak egy szippantás 161 35. Nehezebb lesz az életem nélküle? 162 36. A kudarc fô okai 164 37. Pótszerek 166 38. Elkerüljem a kísértést? 171 39. A megvilágosodás pillanata 174 40. Az utolsó szál cigaretta 178 41. Végsô figyelmeztetés 182 42. Visszajelzés 183 43. Mentsük ki a süllyedô hajóról a többi dohányost! 191 44. Tanácsok nem dohányosoknak 195 Végszó: vessünk véget a botránynak! 198 Utolsó figyelmeztetés 201 A szerzôrôl 203 Allen Carr Easyway Klinikák 205