Gazdag papa ADÓSSÁG kalauz
Bagolyvár Könyvkiadó Budapest, 2004 ISBN 963 9447 48 X Copyright 2003 by Robert T. Kiyosaki and Sharon L. Lechter Published by arrangement with GoldPress Netherlands B.V. All rights reserved Hungarian translation 2004 Meskó Krisztina Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elıadás, a rádió- és tévéadás jogát, az egyes fejezetekre is. Felelıs kiadó: a Bagolyvár Kft. igazgatója - 2 -
Tartalomjegyzék Bevezetı 1. fejezet - A garasoskodás ára 2. fejezet - A hibák ára 3. fejezet - A tanulás ára 4. fejezet - A hitelkártyák szétvagdosásának ára 5. fejezet - Mennyi adósságunk van valójában? 6. fejezet - A változtatás ára Befejezésül Pénzügyi bizonyítványunk javításának ára Függelék A szerzık Vélemények a Gazdag Papáról Tanárok és diákok véleménye a CASHFLOW játékról - 3 -
Bevezető A kérdés valójában az: KI NEM AKAR MILLIOMOS LENNI? A közelmúlt legsikeresebb amerikai televíziós vetélkedıjének címe így hangzott: Ki akar milliomos lenni? A mősor percek alatt rendkívüli népszerőségre tett szert, nemcsak itt, de világszerte is (például a Magyar Televízióban a Legyen ön is milliomos! címő vetélkedısorozat). Minden országban más-más házigazda vezette. A résztvevıknek természetesen csupán annyi volt a dolguk, hogy választ kellett adniuk néhány triviális kérdésre, és minden helyes válaszért több és több pénzt kaptak amíg el nem érték a fınyereményt, az egymillió dollárt. A Ki akar milliomos lenni?" kérdés közszájon forgó szólássá vált. Nézzünk szembe a tényekkel! Ha ennyi szó esik a médiában a pénzrıl, a meggazdagodásról, a tızsde milliomosairól és a hatalmas lottónyereményekrıl, felmerül a kérdés, Ki nem akar milliomos lenni?". Igen, lehetséges egymillió dollárt nyerni egy televíziós vetélkedımősorban. A lottón is lehet egymillió dollárt nyerni. Milliomossá válhatunk úgy is, hogy elsı kibocsátású részvényekbe fektetünk be. így életünk hátralevı részét munka nélkül, gazdagon tölthetjük. Jelenleg több mód kínálkozik a meggazdagodásra, mint bármikor eddig a történelemben. Talán ezért foglalkoztatja az embereket a világon mindenütt oly intenzíven a meggazdagodás vágya méghozzá a mielıbbi meggazdagodásé. Nemrégiben Gazdag papa, szegény papa címő könyvemrıl beszéltem a televízióban. A riporter nekem szegezte a kérdést: Ugyan már, vallja be az igazat! Nem egyszerően azért írta ezt a könyvet, hogy kihasználja az országos, gyors meggazdagodási ırületet? Kérdése ıszintén meglepett, szinte alig találtam szavakat. Miután összeszedtem a gondolataimat, azt feleltem: Tudja, ez még sosem jutott eszembe. Értem, miért gondolja, hogy pusztán ezért írnék könyvet. Bárcsak azt mondhatnám, ilyen okos vagyok. Elég okos ahhoz, hogy éppen a megfelelı történelmi pillanatra idızítsem a könyvem megjelentetését, de attól tartok, nem vagyok ennyire okos. Azért írtam a könyvet, mert el akartam mondani két apámtól tanult történeteimet a pénzrıl. Amikor 1997-ben elkészültem a könyvvel, minden könyvesbolt és könyvterjesztı elutasította. Igaz, 1997-ben még nem ment a tévében a Ki akar milliomos lenni? Rövid szünet után így folytattam: Könyvem valójában épp az ellenkezı üzenetet hordozza, mint ezek a tévémősorok a tızsdei milliomosokról és a lottónyereményekrıl. Ismét elgondolkodtam, majd hozzátettem: Tényleg jellemzı manapság, hogy az emberek gyors meggazdagodásra vágynak, de az én könyvem, bár a meggazdagodásról szól, korántsem a gyors meggazdagodásról. A riporter bólintott, és kétkedı mosoly jelent meg az arcán. Ha ön nem a gyors meggazdagodási mánia szószólójának vallja magát, akkor mit hirdet? Hogyan gazdagodjunk meg: talán lassan? Éreztem a hangjában a gúnyt, és ez provokált. Több millió tévénézı elıtt kénytelen voltam nyugalmat erıltetni magamra. Ezért kényszeredetten elnevettem magam faragatlan megjegyzésén, és így feleltem: Nem, a könyvem nem a gyors vagy lassú meggazdagodásról szól. Azután csak mosolyogtam, és vártam a következı kérdést. A csönd nyomasztó volt, de megıriztem a nyugalmamat, amennyire lehetett, és vártam. A riporternı mosolygott, majd megkérdezte: - 4 -
Akkor hát mirıl szól a könyve? Visszamosolyogtam, és azt feleltem: A meggazdagodás áráról. Az áráról? kérdezett vissza. Ezt hogy érti? Ekkor a producer intett neki, hogy lejárt a mősoridı. Erre ı sürgetni kezdte a válaszomat, mire a következı szavakkal fejeztem be a beszélgetést: A legtöbb ember gazdag akar lenni. Csak az a baj, hogy kevesen hajlandók megfizetni az árát. Az interjú véget ért. A házigazda megköszönte, majd bevágták a záró reklámot. Sajnos nem mondhattam el, mit értek a milliomossá válás árán. Ez a könyv adja meg a választ, amelyre a tévében nem jutott idı. Ki fizeti meg az árat? Az amerikai Egészségügyi, Oktatásügyi és Népjóléti Minisztérium húsz és hatvanöt év közötti embereken végeztetett felmérést. A következı eredményekre jutott: Hatvanöt éves korára 100 emberbıl 1 ember gazdag; 4 ember jómódú; 5 ember még mindig dolgozni kénytelen; 54 ember családi vagy állami támogatásból él; 36 ember halott. Ráadásul a gazdag 1 százalék 35 százaléka örökölte a vagyonát, csakúgy, mint a jómódú 4 százalék jelentıs hányada is. Hozzátenném, hogy a Forbes magazin definíciója szerint gazdag az, akinek éves jövedelme meghaladja az 1 millió dollárt. Az utóbbi tíz év gazdasági fellendülésének hatására nıtt a gazdagok és jómódúak száma. A kérdés továbbra is az, mit tett a csúcson lévı 5 százalék, amit a többiek nem tettek meg. Milyen árat kellett fizetnie annak az 5 százaléknak, amit a többiek nem fizettek meg? Ha nagy házad van, gazdag vagy? Ifjúkoromban gazdag apám elvitt egy nagyon gazdag környéken lakó osztálytársam házához. Megkérdeztem, hogy az osztálytársam apja gazdag-e. Gazdag apám nevetve így felelt: Egy jól fizetı állás, egy nagy ház, a szép autók és pazar nyaralások még nem jelentik azt, hogy valaki gazdag. Sıt lehet, hogy éppen az ellenkezıjérıl árulkodnak. Aki nagy lábon él, nem feltétlenül okos vagy mővelt. Elıfordul, hogy éppen nem az." A legtöbben elég bölcsek vagyunk ahhoz, hogy megértsük, mit értett gazdag apám ezen az állításán. Mégis, azt hiszem, többek között azért lottóznak kitartóan oly sokan, mert ık is szép, nagy házat, drága autót és számos egyéb, pénzért megvehetı játékszert szeretnének. Lehet milliókat nyerni a lottón, de erre vajmi kevés az esély. Ahogyan egy nagy ház nem feltétlenül jelent gazdagságot, éppúgy a csúcson levı 1 százalék sem azt az árat fizette a meggazdagodásért, hogy a tévé elıtt ült, vetélkedıket nézett, vagy a szerencseszámaira fogadott. Milyen árat kell fizetni, hogy milliomosok lehessünk? Sokféle módon lehet meggazdagodni. A lottónyeremény vagy egy tévés vetélkedı megnyerése csupán két példa. Úgy is meggazdagodhatunk, hogy a fogunkhoz verjük a garast, csalókká válunk, esetleg házasságra lépünk egy milliomossal. - 5 -
Sokan buzgón keresnek maguknak milliomos házastársat. Persze tudnunk kell: bármilyen módon igyekszünk nagy vagyonhoz jutni, az árat nem mindig pénzben mérik. A televíziós vetélkedık nézıinek és a lottózóknak döntı többsége sosem gazdagszik meg... és ez igencsak borsos ár. Vannak a meggazdagodásnak sokkal jobb módjai is, sokkal nagyobb nyerési eséllyel, de a legtöbben nem hajlandók megfizetni az árát. Léteznek módszerek, ahol az esélyek oly kedvezıek, hogy szinte garantált a meggazdagodás, de ezekkel is az a baj, hogy a legtöbben nem akarják megfizetni az árát. Ezért van, hogy az Egészségügyi, Oktatásügyi és Népjóléti Minisztérium felmérése szerint a világ leggazdagabb országában 100 emberbıl mindössze egy gazdag. Mindenki milliomos akar lenni, de nem fizetik meg az árát. Mit értett tehát gazdag apám az áron? Az ár fogalmának egy másik példája magyarázza meg legjobban a gondolatot. Tegyük fel, hogy azt szeretném, bárcsak olyan testem lenne, mint Arnold Schwarzeneggernek!" A legtöbben azt javasolnák, Nosza, vedd fel a futócipıdet, fuss naponta öt mérföldet, járj edzıterembe, eddz napi három órát, és ne tömd a fejedet pizzával!" Erre én azt kérdezném: Lehetne esetleg másképpen is olyan testem, mint Arnold Schwarzeneggernek?" Ezt értem az ár alatt. Emberek milliói szeretnék, hogy szép testük legyen, de csak kevesen hajlandók megfizetni az árát. Ezért keresnek horribilis összegeket az olyan reklámok hátterében álló cégek, amelyek azt hirdetik, Fogyhat, és közben ehet, amennyi jólesik!", vagy Úgy nézhet ki, mint ez a gyönyörő modell torna és fogyókúra nélkül." Legyen szó pénzrıl, szexis külsırıl, nagyszerő kapcsolatokról, boldogságról vagy bármi egyébrıl, amire az emberek vágynak, a Madison Avenue kampányt szervez, és megígéri, hogy gyorsan és könnyedén elérhetjük célunkat. A legtöbb reklámozott termék azonban nem váltja be a hozzá főzött reményeket, és ezért nem a termék a hibás, hanem az emberek, akik megveszik, de nem hajlandók elvégezni a munkát (vagy megfizetni az árat). Gyakran eszembe jut egy bizonyos 385 dolláros, ingatlanbefektetésrıl szóló tanfolyam, amelyet egy televíziós reklám hatására végeztem el sok évvel ezelıtt. Emlékszem, a csatornákat váltogattam, kezemben a távkapcsolóval, és egyszer csak megláttam a hirdetést. Arra biztatott, hogy vegyek részt egy ingyenes egyestés szemináriumon, a waikiki tengerparton lévı a Hilton Hawaiian Village szállodában, amely éppen az akkori lakásom mellett volt. Telefonon azonnal jelentkeztem az ingyenes szemináriumra; részt vettem rajta, majd beiratkoztam a következı, 385 dolláros hétvégi szemináriumra. Akkoriban még a haditengerészetnél voltam, így elhívtam magammal egy pilótatársamat is. Neki egyáltalán nem tetszett a szeminárium, rablásnak, idıpazarlásnak nevezte, és visszakérte a pénzét. Késıbb a támaszponton azt mondta: Tudtam, hogy rablás lesz az egész. Nem kellett volna rád hallgatnom." Nekem egészen más élményt jelentett a tanfolyam. Elolvastam az ajánlott könyveket, meghallgattam a kazettákat, és több millió dollárt kerestem az ott tanult információval. Évekkel késıbb egy barátom azt mondta: A pilótatársaddal az volt a baj, hogy túl okos volt; semmit sem nyújtott neki a tanfolyam. Te elég buta voltál hozzá, hogy higgy az oktatónak, és megtetted, amire tanított." Azóta is azt ajánlom mindenkinek, járjon tanfolyamokra, hogy megtanulja az ingatlanvásárlás, a cégalapítás, a tızsdézés, vagy bármi más alapjait. Gyakran hallok olyan véleményeket: De mi van, ha a tanfolyam nem ér semmit? Mi van, ha csak a pénzemet akarják? Mi van, ha nem tanulok semmit? Egyébként sem akarok vécéket szerelni, vagy éjszakai telefonhívásokat kapni a bérlıimtıl." Az ilyesmire általában az a válaszom: Akkor jobb, ha nem iratkozol be a tanfolyamra. Biztosan csak a pénzed bánja." Azt tapasztalom, sok ember keresi a módját, hogy valahogyan jobbá tehesse az életét. Az a baj, hogy amikor megtalálja, nem tetszik neki... Ahogyan nekem sem tetszik az a válasz, hogy Ne tömd a fejedet pizzával, és súlyzózz napi három órát!". Vagyis egészen addig nem imádkozom olyan testért, amilyen Arnold Schwarzeneggeré, amíg nem kapok nekem tetszı választ. - 6 -
A legtöbben azért nem gazdagszanak meg, mert nem tetszenek nekik a válaszok, melyeket kapnak. És szerintem nem is a válasz a lényeg, hanem az ár, mely a válaszban elhangzik. Valójában az nem tetszik az embereknek. Gazdag apám azt mondta: A legtöbb ember gazdag akar lenni. Csak nem akarja megfizetni az árát." Nos, ebben a könyvben arról lesz szó, milyen árat kell fizetni a meggazdagodásért, hogy ne kelljen garasoskodnunk, erkölcstelenné, csalóvá válnunk, és ne kelljen összeházasodnunk sem egy gazdag emberrel. Megtanulható belıle, hogyan lehetünk gazdagok, gazdag életstílus mellett. De ennek ára van... és ahogyan gazdag apám gyakran felhívta a figyelmemet annak idején: A dolgok árát nem mindig pénzben mérik." Elmondom a válaszokat, és azt, hogy milyen árat fizettem én. Akinek nem tetszenek az én válaszaim, vagy gazdag apám válaszai, gondoljon arra, hogy a meggazdagodásnak többféle módja létezik. Mindig lesz új lottó, és lesznek új tévés vetélkedık, ahol felteszik a kérdést: Ki akar milliomos lenni?" - 7 -
1. fejezet A garasoskodás ára A dolgok árát nem mindig pénzben mérik." Gazdag Papa Sok könyv buzdít a spórolásra és az igénytelen életmódra. Számos úgynevezett pénzügyi szakértı tör lándzsát írásban, szóban, a rádióban és a televízióban a hitelkártyák szétvagdosása, a takarékoskodás, a nyugdíjtervünk maximális feltöltése, a használtautók, a kisebb házak, a vásárláskor kedvezményeket nyújtó kuponok használata, a kiárusításokon való vásárlás, az otthoni étkezés, az idısebb testvérek ruháinak a kisebbnek való továbbadása, az olcsóbb nyaralás és hasonlók mellett. Ezek kitőnı ötletek sok ember számára, és bár a garasoskodásnak van helye és ideje, a legtöbben mégsem szeretik ezeket az ötleteket. A legtöbb ember valójában örömét leli a pénzért kapható luxusban. A legtöbben boldogabbak tıle, ha nagy házban laknak, új autót vezetnek, szórakoztató játékszereket vehetnek meg és drága nyaralásokon vehetnek részt, mint ha egy bankban hever a pénzük. A legtöbben hajlamosak vagyunk egyetérteni azokkal a bölcs gurukkal, akik garasoskodásra és gazdasági absztinenciára szólítanak fel. Ugyanakkor a lelkünk mélyén sokan vágyunk egy platina hitelkártyára, mellyel korlátlanul költekezhetünk... és gazdag bácsikánk fizeti, akinek több pénze van, mint az arab olajsejkeknek, a svájci magánbankoknak és Bill Gates-nek együttesen. Miközben a legtöbben örömünket leljük a pénzért kapható, csodálatos dolgokban, tudjuk, hogy a szórakozás, a drága, elıkelı dolgok iránt érzett olthatatlan vágyunk dönt anyagi romlásba. És az e vágyak szülte anyagi gondok mondatják a pénzügyi gurukkal, hogy Vagdossák szét hitelkártyáikat! Éljenek igénytelenül! Vegyenek használtautót!" Gazdag apám ezzel szemben sosem mondta nekem, hogy Vagdosd szét a hitelkártyáidat!" Sosem mondta, hogy Élj igénytelenül!". Miért tanácsolt volna nekem olyasmit, amiben ı személy szerint nem hitt? A kuporgatásról az volt a véleménye, Meg lehet gazdagodni garasoskodással. De a baj az, hogy gazdagon is garasoskodsz. Szerintem nincs értelme igénytelenül élni, és gazdagon meghalni. Miért akarna bárki is igénytelenül élni és gazdagon meghalni, hogy azután a gyerekei éljék fel az ember spórolt pénzét a temetése után?" Gazdag apám azt tapasztalta, hogy az egész életükben kuporgató emberek gyerekei gyakran éhes hiénák módjára viselkednek a szüleik halála után. Ahelyett, hogy élveznék az örökségüket, marakodnak a pénzen, és csakhamar a nyakára hágnak mindannak, amit az ıket megilletı résznek" neveznek. Gazdag apám az igénytelen élet helyett arra biztatott: Ha akarsz valamit, derítsd ki, mi az ára, és fizesd meg! De ne feledd, mindennek ára van! És ha garasoskodva gazdagodsz meg, annak az az ára, hogy gazdagon is garasoskodsz majd." A meggazdagodás különbözı módjai Gazdag apám azt is elmondta, Gazdag lehetsz, ha elveszel valakit a pénzéért. Ennek az árával mindannyian tisztában vagyunk. Egy New Yorkban élı, volt osztálytársam sőrőn hajtogatta:»ugyanolyan könnyő gazdag nıt elvenni, mint szegényt.«a diploma után beházasodott egy nagyon gazdag családba, ahogyan tervezte. Én személy szerint jellemtelen alaknak tartom, de ı így lett gazdag." - 8 -
Meggazdagodhatunk csalással is. Ennek is ismerjük az árát. Gyerekkoromban azt hittem, a csalók álarcot viselnek, és bankot rabolnak. Ma már tudom, hogy sok csaló sötét öltönyt, fehér inget és piros nyakkendıt visel, és gyakran közösségük megbecsült tagjai. Akadnak olyanok is, akik a kaszinóban, a lóversenypályán vagy a lottón gazdagszanak meg, esetleg vakon bedobják a pénzüket a tızsdére. Ennek is ismerjük az árát. A dot-com mánia idején számos emberrel találkoztam, akik örömest kitöltöttek egy csekket, ha valaki azt mondta nekik, Internetes céget alapítok". Meg lehet gazdagodni úgy is, hogy az ember erıszakos fráter, és mindnyájan tudjuk, mi történik az erıszakos fráterekkel. Alkalmasint találkoznak egy náluk is megtermettebb erıszakos fráterrel, vagy azt tapasztalják, hogy csak azok az emberek hajlandók velük üzletelni, akik élvezik, ha erıszakot alkalmaznak velük szemben. Végül, ahogyan korábban leírtam, lehetünk gazdagok garasoskodással, de mindannyian tudjuk, hogy a világ többnyire lenézi a garasoskodó gazdagokat... az olyan embereket, amilyen Scrooge Charles Dickens klasszikus mővében, a Karácsonyi énekben. A legtöbben ismerünk olyanokat, akik mindig nagyobb kedvezményt akarnak kicsikarni, siránkoznak a számlák miatt, vagy, ami még rosszabb, valamilyen mondva csinált indokra hivatkozva nem fizetik ki a számláikat. Egyik barátom, egy ruhaüzlet tulajdonosa, gyakran panaszkodik az olyan vevıkre, akik megvesznek egy ruhát, felöltik egy estélyre, aztán néhány nappal késıbb visszaviszik, és visszakérik a pénzüket. És persze vannak olyanok is, akik öreg autót vezetnek, lehordott ruhákban járnak, olcsó cipıket vesznek, szegényesen néznek ki, miközben több millió dollárjuk fekszik a bankban. Jóllehet ezek az emberek meggazdagodhatnak, de az effajta viselkedésért pénzben nem mérhetı, igen magas árat kell fizetniük. Én magam is küzdök néha a garasoskodással, és látom, mennyivel kedvesebben mosolyognak rám az emberek, és mennyivel jobban szeretnek, amikor nagyvonalú vagyok. Ha például a jó szolgáltatást borravalóval díjazom, az más módon megtérül. Magyarán szólva, az emberek általában jobban szeretik a nagyvonalú embereket, mint a garasoskodókat. Bárki lehet gazdag? Gazdag apámmal sokat beszélgettünk a gazdagságról. Azt mondta: Mindenki más árat fizet." Azt is mondta: Csak a lusta emberek gondolják, hogy az életnek könnyőnek kell lennie." Nem elégített ki a válasza, ezért tovább kérdezısködtem, mit ért az alatt, hogy mindenki más árat fizet. Így felelt: Szeretném hinni, hogy mindnyájan egyedi adottságokkal születünk erre a világra... olyanokkal, mint az éneklés, a festés, a sport, az írás, a szülıi gondoskodás, a szónoklás, a tanítás stb. De, bár Isten ránk ruházta ezeket az adottságokat, rajtunk múlik, hogy fejlesztjük-e ıket... és gyakran e tehetségek fejlesztése az ár. A világban hemzsegnek az okos, tehetséges emberek, akikre mégsem mondhatjuk, hogy anyagilag, szakmailag vagy emberi kapcsolataikat illetıen sikeresek lennének." Mindannyiunknak vannak adottságai, ugyanakkor mindnyájunknak szembe kell néznünk személyes kihívásokkal is. Senki sem tökéletes. Mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai, erısségei és gyengéi. Ezért mondom, hogy mindenki más árat fizet, hiszen mindnyájunknak más problémákat kell leküzdenünk. Csak a lusta emberek gondolják, hogy az életnek könnyőnek kell lennie. Nem tudom, igaz-e, amit gazdag apám a lusta emberekrıl mondott. Azt azonban tudom, hogy nekem hasznomra vált, amikor rajtakaptam magam, hogy panaszkodom, mert nehézségekkel kerültem szembe, vagy mert a dolgok nem az én szám íze szerint alakultak. Amikor azt találom mondani, Bárcsak könnyebben mennének a dolgok!", tudom, hogy ellustulok. Tehát amikor azon kapom magam, hogy szeretném, ha könnyebben mennének a dolgaim, megállok, ellenırzöm a hozzáállásomat, és felteszem magamnak a kérdést, mi ennek a hozzáállásnak az ára hosszú távon. Nem arról van szó, hogy nem - 9 -
keresem a könnyebb utat. Csak tudom, mikor vagyok lusta, garasoskodó, vagy mikor viselkedem úgy, mint egy elkényeztetett gyerek, azután megkérdezem magamtól, vajon milyen árat kell fizetnem ezért a viselkedésért. Ha megfizetjük az árat, pénz a jutalom Gazdag apám azt is mondta: Kérdezz meg bárkit, aki gazdag, híres vagy sikeres, biztos vagyok benne, hogy mind azt fogják mondani: vannak személyes kihívásaik, démonaik, melyekkel nap mint nap szembe kell nézniük. Tehát nincs ingyen vacsora. Az én kihívásom az volt, hogy nem voltam iskolázott, és nem volt pénzem, amikor elindultam. Családom volt, melyet el kellett tartanom, amikor apám meghalt. Tizenhárom éves koromban kellett szembenéznem ezzel a kihívással... és ez még csak a kezdet volt. De sikerült megfizetnem az árat, és végül nagy vagyonra tettem szert. Utólag belátom, a pénz volt a jutalom, amiért megfizettem az árat." A biztonság ára Gazdag apám az évek során mindig gondoskodott róla, hogy Miké és én mindennek ismerjük az árát. Amikor apám, akit szegény apámnak hívok, azt ajánlotta, Keress biztos állást!", gazdag apám így replikázott: Ne feledd, a biztonságnak ára van." Megkérdeztem, mi az ára, mire azt mondta, A legtöbb embernek személyes szabadságával kell fizetnie a biztonságért. Szabadság nélkül pedig sokan egész életükben robotolnak a pénzért, ahelyett, hogy megélnék az álmaikat. Nekem túl magas ár a biztonságért, hogy le kell mondanom az álmaimról." Hozzáfőzte szokásos vélekedését az adókról is: Akik a biztonságot részesítik elınyben a szabadság rovására, azok több adót is fizetnek. Ezért adóznak többet azok, akiknek biztos állásuk van, mint akik saját vállalkozásukban dolgoznak." Eltartott néhány napig, mire a gondolat nagyszerősége leülepedett bennem. Amikor legközelebb találkoztam gazdag apámmal, megkérdeztem: Választanom kell a biztonság és a szabadság között? Vagyis csak az egyik lehet az enyém? Gazdag apám nevetett, amikor rájött, milyen sokat gondolkodtam a megjegyzésén. Nem felelte még mindig nevetve. Nem kell csak az egyiket választanod. Tiéd lehet mindkettı. Úgy érted, enyém lehet a biztonság is, meg a szabadság is? kérdeztem Persze mondta. Nekem is megvan mindkettı. Akkor miért mondtad, hogy a legtöbb embernek a személyes szabadságával kell fizetnie a biztonságért? Hogyan lehet neked meg mindkettı, ha a legtöbb ember szerinted csak az egyiket választhatja? Mi a különbség? Az ár felelte gazdag apám. Már mondtam neked, hogy mindennek ára van. A legtöbben hajlandók megfizetni a biztonság árát, de nem hajlandók megfizetni a szabadságét. Ezért van, hogy a legtöbb embernek csak az egyik jut osztályrészül vagy ez, vagy az. És miért van meg neked mindkettı? kérdezte Mike, aki éppen ekkor lépett be a szobába, és csak egy részét hallotta a beszélgetésnek. Mert én mindkettınek megfizettem az árát mondta gazdag apám. Én megfizettem a biztonság és a szabadság árát is. Olyan ez, mint amikor az embernek két autója van. Mondjuk, szükségem van egy teherautóra, de kell egy sportkocsi is. Ha mindkettıt akarom, mindkettıért fizetnem kell. A legtöbb ember úgy éli le az életét, hogy csak az egyikért fizet. Akkor is fizetünk érte, ha nem fizetjük meg az árát tette hozzá. Tehát ára van a biztonságnak és a szabadságnak is. Te mindkettı árát megfizetted. Megismételtem gazdag apám mondatait, hogy jobban megértsem a mondanivalóját. - 10 -
Gazdag apám bólintott. Igen, de hadd egészítsem ki az eddigieket még egy dologgal, hogy világossá tegyem, hogyan fizettem én meg mindkettı árát. Tudod, mindenki fizet, mindenképpen. Akkor is fizetünk, ha nem fizetjük ki az árat. Micsoda? kérdeztem. Összeráncolt homlokkal, hitetlenkedve ráztam a fejemet. Úgy tőnt, gazdag apám ezúttal rébuszokban beszél. Hadd magyarázzam meg mondta, és a kezével nyugalomra intett bennünket. Emlékeztek rá, hogy pár napja segítettem nektek megcsinálni a fizika házi feladatotokat? Newton törvényét tanultátok. Mike és én bólintottunk. Emlékeztek a törvényre, hogy minden hatás ugyanakkora ellenhatást vált ki? Ismét bólintottunk. Ezen az elven alapul a sugárhajtású repülıgép mőködése mondta Mike. A motor hátrafelé hajtja a forró levegıt, ezáltal a repülıgép elırehalad. Úgy van mondta gazdag apám. Newton törvényei egyetemesek, így hát mindenre vonatkoznak, nem csak a repülıgépek motorjára. Gazdag apám ránk szegezte tekintetét, hogy megbizonyosodjék róla, tudjuk követni. Mindenre ismételte meg, hogy biztosan megértsük. Rendben van, mindenre mondta Mike, akit kissé zavart az ismétlés. Gazdag apám gyanította, hogy nem egészen világos számunkra, mi az a minden, ezért így folytatta: Mindenen azt értem, hogy valóban mindenre. Emlékeztek, mit tanítottam nektek a pénzügyi kimutatásokról? Emlékeztek rá, hogy azt mondtam, ahhoz, hogy kiadás mutatkozzék, valahol máshol bevételnek kell szerepelnie? Most már kezdtem kapizsgálni, mit ért az alatt, hogy minden". Newton egyetemes törvénye a pénzügyi kimutatásokra is igaz. Tehát minden eszközhöz tartozik egy forrás tettem hozzá, hogy biztosítsam róla gazdag apámat, kezdem érteni a gondolatmenetét: Az egyetemes törvények mindenre vonatkoznak." És ahhoz, hogy valami fönt legyen, valami másnak lent kell lennie tette hozzá Mike. És ahhoz, hogy valami régi legyen, valami másnak újnak kell lennie. Ahogyan Einstein mondta, minden relatív. Helyes dicsérte gazdag apám mosolyogva. És hogyan vonatkozik ez a biztonságra és a szabadságra és arra, hogy te kész vagy két árat fizetni? kérdezte Mike. Jó kérdés nyugtázta gazdag apám. Fontos, mert ha nem fizeted meg a két árat, sosem kapod meg, amit akarsz. Vagyis ha nem fizeted meg mindkét dolog árát, nem kapod meg, amiért elıször fizettél. Micsoda? kérdeztem vissza. Ha nem fizetsz kétszer, nem kapod meg, amit kifizettél? Gazdag apám bólintott, és újra magyarázatba fogott: Akik csak a biztonságért fizetnek, lehet, hogy sosem érzik magukat teljes biztonságban... ilyen a munkahelyi biztonság. Talán a biztonság illúzióját nyújtja, de az ember sosem érezheti magát igazán biztonságban. Tehát hiába hiszi apám, hogy biztos állása van, a lelke mélyén mégsem érzi magát igazán biztonságban? kérdeztem. Így igaz mondta gazdag apám. İ ugyanis csak a hatásért fizet, de a belsı ellenhatásért nem. Minél többet dolgozik a biztonságért, vagy fizet érte, annál inkább fokozódik benne a bizonytalanságérzet. Mindenképpen a bizonytalanságérzet az ellenhatás? kérdezte Mike. - 11 -
Jó kérdés dicsérte meg gazdag apám. Lehet más is az ellenhatás. Elıfordulhat, hogy valakinek olyan sok biztonság jut ki, hogy az ellenhatás az unalom vagy a nyughatatlanság. Az illetı állandóan tovább akar lépni, de nem teszi, mert akkor feladná a biztonságot. Ezért mondtam, hogy mindenkinek más-más kihívásokkal kell szembesülnie, és mindenki egyedi. Egyediek vagyunk, mert nem ugyanúgy reagálunk a dolgokra, mint mások. Például vannak, akik pánikba esnek, ha kígyót látnak, mások meg örülnek neki tette hozzá. Mi a lényege ennek a szellemi tornagyakorlatnak? kérdeztem. Arra való, hogy elgondolkodtasson felelte gazdag apám. Azt akarom, jegyezzétek meg jól, hogy mindennek ára van... és hogy az ár gyakran a duplája annak, amennyinek tőnik. Ha Newton törvényének csak az egyik oldalát fizetjük meg, úgy gondolhatjuk, kifizettük az árat, mégsem kapjuk meg, amit akarunk. Tudnál mondani néhány példát? kérdeztem. Mondhatok általános példákat, de, ahogy említettem, mindannyian egyediek vagyunk. Általános szabályként azt lehet megfogalmazni, hogy minden helyzetnek két oldala van. A legjobb munkaadó például többnyire alkalmazottként kezdte pályafutását. Alkalmazottként szerzett tapasztalatait hasznosítja vezetési stílusában, annak alapján kezeli a beosztottait. Akkor a jó munkaadó becsületes, és úgy bánik az alkalmazottaival, ahogyan szeretné, ha vele bánnának? kérdeztem. Pontosan helyeselt gazdag apám. Vegyünk egy szélsıséges példát! Mi kell ahhoz, hogy valaki jó nyomozó legyen? Jó nyomozó? csattantunk fel Mike-kal egyszerre, mert azt gondoltuk, gazdag apám most eltér a tárgytól. Igen, jó nyomozó ismételte meg gazdag apám. Egy jó nyomozónak elıször is becsületesnek, erkölcsösnek és maximálisan tisztességesnek kell lennie. Így van? Remélem mondta Mike. De ahhoz, hogy valaki jó nyomozó legyen, tudnia kell a csalók agyával gondolkodni, illetve úgy, ahogyan az erkölcstelen, törvényt nem tisztelı, becstelen emberek gondolkodnak folytatta gazdag apám. Emlékeztek Newton törvényére, ugye? Nem lehet valaki jó nyomozó, ha nem tud a jó bőnözı agyával is gondolkodni. Mike és én bólintottunk. Végre kezdett világossá válni elıttünk, hová akar kilyukadni gazdag apám ezzel a tanításával. Ezért van tehát, hogy aki garasoskodással akar meggazdagodni, sok tekintetben ugyanolyan szegény marad, mint az, akinek nincs pénze? Gazdag apám tovább beszélt: És ezért van, hogy aki csak a biztonságra törekszik, sosem érzi magát igazán biztonságban vagy hogy aki alacsony kockázatú befektetéseket keres, sosem érzi, hogy a befektetés biztonságos, és akinek mindig igaza van, az végül téved. Ezek az emberek csupán az egyenlet egyik oldalának árát fizetik meg, de adósak maradnak a teljes árral. Megszegik az egyetemes törvényt. Mike közbeszólt: Ezért kellenek ketten a verekedéshez. És ha valaki jó nyomozó akar lenni, annak jó bőnözınek is kell lennie. A kockázat csökkentéséhez kockázatot kell vállalni. Ha az ember meg akar gazdagodni, tudnia kell, milyen szegénynek lenni. Hogy tudjuk, mi a jó befektetés, ismernünk kell a rosszat is. És ezért mondják, hogy a befektetés kockázatos tettem hozzá. A legtöbben úgy vélik, ahhoz, hogy biztos befektetésük legyen, meg kell elégedniük kisebb megtérüléssel. Ezért tartják oly sokan betétszámlán a pénzüket. A biztonság érdekében teszik be, és elfogadják a kevesebb kamatot a biztonságért cserébe. Az igazság azonban az, hogy az - 12 -
infláció felemészti a pénzüket, és a kamat után még magas adót is kell fizetniük. Tehát a pénz nincs igazán biztonságban a bankban. Gazdag apám ellentmondott: Jobb, ha van pénzünk a bankban, mint ha nincs... de az igaz, hogy nem olyan biztonságos dolog, mint hiszik. A biztonság eme illúziójának is ára van. Mike az apjához fordult, és így szólt: Mindig azt mondtad, hogy lehet az embernek kis kockázatú befektetése magas hozammal. Igen felelte gazdag apám. Viszonylag könnyő 20-50 százalék megtérülést elérni anélkül, hogy magas adót kellene fizetni, vagy hogy túl sok saját pénzt kellene felhasználnia annak, aki tudja, mit csinál... és a biztonság is garantált. Tehát azt akarod mondani szólalt meg Mike, hogy te magasabb árat fizettél, mint amire az átlagos befektetı hajlandó. Gazdag apám bólintott. Hisz tudjátok, mindennek ára van, és nem mindig pénzben kell fizetni. A garasoskodás ára Amikor a pénzügyi guruktól azt hallom: Vagdossátok szét hitelkártyáitokat, vegyetek használtautót, éljetek igénytelenül", tudom, hogy jót akarnak. És tanácsuk megfelelı a legtöbb ember számára. De ahogyan gazdag apám mondta: Mindennek ára van". És a garasoskodással való meggazdagodásnak az az ára, hogy az ember továbbra is igénytelen marad. És szerintem nagyon magas ár az, ha az ember gazdagon, de igénytelenül éli az életét. Gazdag apám azt is mondta: Nem a hitelkártyákkal van a baj, hanem a hitelkártyával rendelkezı személyek pénzügyi tudatlanságával. A pénzügyi mőveltség megszerzése is része az árnak, melyet a meggazdagodásért fizetni kell." Ezért van, hogy oly sokaknak nem tetszik a hitelkártyák felvagdosásának ötlete, és az sem, hogy lejjebb adják az igényeiket. Azt hiszem, a legtöbben, ha van választási lehetıségük, inkább gazdagokként élveznék az életet, és gazdag életet élnének... és erre meg is van a lehetıségük, ha hajlandók megfizetni az árát. - 13 -