Kertészet szakosztály A tápanyagellátás hatása a máriatövis (Silybum marianum) vegetatív és generatív részeinek alakulására Bara Erzsébet (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Kertészmérnöki szak, 3. év) dr. Nyárádi Imre-István (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Műszaki és Humántudományok Kar, Marosvásárhely, egyetemi adjunktus) Bizonyos gyógyszeripari termékek előállításához még mindig nélkülözhetetlen alapanyagul szolgálnak egyes gyógynövényfajok. Így van ez a fészekvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó máriatövis (Silybum marianum) gyógynövényünk esetében is. A gyógyszeripar a növény érett terméséből (Cardui mariani fructus) extrahált fő hatóanyagot, a szilimarint használja fel májvédő gyógyszerek előállításához. A máriatövis mediterrán térségből származik, hazánkban vadon nem fordul elő, ezért termesztésre szorul. A termesztéstechnológiája már kidolgozott, de fontos bizonyos termesztéstechnológiai elemek újravizsgálása a nagyobb terméshozam, egy gazdaságosabb termesztéstechnológia és a jobb minőségű drogot biztosító növényállomány elérése érdekében. Kísérletemben a máriatövis termesztéstechnológiájának egyik fontos elemét, a tápanyagellátás hatását vizsgálom két szakaszban. A kísérletem első szakaszában arra voltam kíváncsi, hogy az eltérő műtrágyaadagok hogyan hatnak a máriatövis vegetatív és generatív részeinek alakulására. A négy ismétlésben beállított szabadföldi kísérletben ismétlésenként négy műtrágyázott kezelést és egy viszonyítási alapul szolgáló trágyázatlan kontrollt állítottunk be. A tenyészidő alatt kezelésenként véletlenszerűen kiválasztott növényeken mértük a növény magasságát, a levelek számát, a levéllemezek hosszúságát és szélességét, a virágzati tengelyátmérőt, a virágzatok számát és a virágzatátmérőt. Az eddigi eredmények értékelése alapján elmondható, hogy az eltérő műtrágyadózisok főként a generatív részek fejlődésére gyakoroltak pozitív hatást. A továbbiakban a kísérlet második szakaszában az eddigi mennyiségi vizsgálatok folytatása mellett a tápanyagellátás kultúrnövényre gyakorolt minőségi hatását is ellenőriznénk a máriatövis szemtermésének hatóanyag (silimarin) tartalma révén.
Fűfajok, fajták és fűkeverékek közti különbségek vizsgálata Marosvásárhely környezeti viszonyai között Simpf Rajmond (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Kertészmérnöki szak, 4. év) dr. Kentelky Endre (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, egyetemi adjunktus) Több fűkeverék áll rendelkezésünkre különböző neveken a kis- és nagykereskedelmekben, de pontosan a fajták tulajdonságait nem ismerjük. Füvesítés alkalmával ritkán vetünk el egy fűfajtát, és bár házi kertekben ez előfordul, általában fűkeverékeket használunk. A keverékek feltüntetett százalékai ugyan elárulják a fűfajok és fajták arányait, de ezek tulajdonságait nem ismertetik. Ezért méréseim célja, hogy a legelterjedtebb fűkeverékeket (Agrosel - Napfény, Sport, Árnyék, Regeneráló) és a keverékekben legtöbbet használt fűfajták viselkedését vizsgáljam Marosvásárhely környezeti viszonyai között. Méréseimet a Festuca arundinacea Green dwarf, Patron, Titanium, Greystone, Asterix, Festuca rubra commutate Rushmore, Festuca rubra rubra Livision, Poa pratensis Arrowhead, Evora, Baron, Lolium perenne Nobility fajtáin végeztem. Ezen belül csírázási erélyüket, csírázóképességüket, magasságukat és levélszélességüket, puhaságukat, rozsda betegségre való fogékonyságukat, taposástűrő képességüket, sűrűségüket és zöldtömegüket vizsgáltam. Így, a fajták ismertével, azokat a keverékeket vagy fajtákat választhatjuk füvesítés alkalmával, amelyek számunkra a kívánt elvárásoknak legjobban megfelelnek.
A keresdi Bethlen kastélykert értékkatasztere és revitalizációs program javaslata Mátyás Tamás Attila (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Kertészmérnöki szak, 4. év) dr. Kovács Loránt (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, egyetemi docens) dr. Kentelky Endre Csaba (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, egyetemi adjunktus) dr. Fekete Albert (Budapesti Corvinus Egyetem, egyetemi docens) A történelmi kertek meglévő részének felmérése, rögzítése valamint azok kategorizálása és a hozzá tartozó épület, épületegyüttes történelmi és építészeti besorolása. Az erdélyi kastélyok szerepe és stílusai Románia viszonylatban. A keresdi Bethlen-kastély építészeti és kertészettörténeti ismertetése. A Bethlen család szerepe, történelme Keresden, illetve általánosan. Keresd ismertetése, bemutatása, valamint földrajzi elhelyezkedése, illetve klimatológiájának ismertetése. A környék növényzete, valamint a kastélykert növényzetének bemutatása. A meglévő növényállomány ismertetése. Mérések, eredmények a keresdi várkastélyról és annak dendrológiai parkjáról. Revitalizációs tervjavaslatok. Művi elemek beépítése rendeltetés szerint. Kertfenntartási javaslatok, megvalósítások.
A borsólevéltetű és ragadozóinak vizsgálata különböző tápnövényeken Ambrus Emilia (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Kertészmérnöki szak, 4. év) Tatar Andrea (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Kertészmérnöki szak, 4. év) dr. Balog Adalbert (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, egyetemi professzor) drd. Bálint János (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, egyetemi tanársegéd) dr. Benedek Klára (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, egyetemi tanársegéd) A felmérések során arra kerestük a magyarázatot, hogy az eltérő tápnövényeken, mint a borsó, lucerna és vöröshere, amelyek mindenikén gyakori a borsó levéltetű, milyen arányú az egyes ragadozók összetétele és van-e annak jelentősége a vörös és zöld egyedek arányára, valamint a ragadozók összetételére, ha ezek a tápnövények egymás közvetlen közelében vannak termesztve. A felméréseket egy 60 blokkból álló borsó, lucerna és vöröshere (20 blokk/tápvövény) területen folytattuk a vegetáció teljes idejében. A felmért vörös és zöld egyedek aránya meglehetősen nagy eltérést mutatott a tápnövények között. A borsóban gyakorlatilag nem voltak jelen vörös egyedek, míg a lucernában az arányuk elérte a 25%-ot. A vörösherében 10% körüli volt a vörös egyedek aránya a zöldekéhez képest. A ragadozók jelentős egyedszámbeli eltérést mutattak a tápnövények között. A borsóban domináltak a pókok, és gyakoriak voltak a zengőlegyek lárvái, a lucerna esetében nem voltak jelen zengőlegyek. A parazitoidok minden tápnövényen nagyjából azonos arányban parazitálták a borsó levéltetveket. A vörös és zöld egyedek eltérő aránya a különböző tápnövényeken összefüggésbe hozható a katicabogarak magasabb arányával a lucernán. Mivel a katicák vizuális ragadozók, a magas vörös egyedarány a lucernán vonzó lehet számukra, emiatt nőhet a levéltetvek predációja ezen a tápnövényen. A pókok magas aránya borsóban direkt összefüggést mutat a levéltetvek magas arányával, ennek magyarázata lehet az, hogy a pókok mint polifág ragadozók más ragadozókat is elfogyaszthatnak, ami miatt csökken a levéltetvekre háruló nyomás.
A tápanyagellátás hatása a bíbor kasvirág (Echinacea purpurea) növekedésére és droghozamára Nagy Orsolya (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Kertészmérnöki szak, 4. év) Dr. Nyárádi Imre-István (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Egyetemi adjunktus) A bíbor kasvirág (Echinacea purpurea) egy közkedvelt, egyre inkább ismert, széles körben alkalmazott gyógynövény. Termesztőként annak a lehetősége foglalkoztatott, hogy milyen termesztéstechnológiai munkálatokkal érhetek el gyógyászati szempontból (minőségileg és mennyiségileg) is értékesebb növényi drogot. Ennek érdekében végeztem el kísérletemet 2013-ban a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának Kertészmérnöki Tanszékéhez tartozó gyógynövénykertben. Célul tűztem ki, hogy azonosítsam azt a szaporítási módot (direkt magvetés és palántázás) és műtrágyaadagot (N0P0K0, N30P30K30, N60P30K30, N90P30K30), amely legkedvezőbben hat a bíbor kasvirág vegetatív és generatív elemeire. A szabadföldi kísérlet két blokkban, négy ismétlésben lett beállítva a kezelések véletlenszerű elhelyezésével. Mindkét szaporítási móddal létesített kísérleti állomány esetében egyaránt a következő méréseket végeztem: növények hajtásmagassága, virágzatok átmérője, növényenkénti virágos hajtások száma, növényenkénti friss föld feletti biomassza tömege, növényenkénti száraz föld feletti biomassza tömege, növényenkénti száraz virágzat tömege, friss föld feletti biomassza össztömege. Adataimat a Microsoft Office Excel 2007-es program segítségével dolgoztam fel, a statisztikai értékelést az IBM SPSS-es programmal végeztem. Az adott termőhelyi körülményekben és kísérleti módszer szerint elért eredmények alapján kijelenthető, hogy egyes esetekben egyértelműen kimutatható a műtrágyázás pozitív hatása, azonban a végleges következtetések megfogalmazása további vizsgálatokat igényel.
Nehézfémtoleráns baktériumok hatása a növények növekedésére és fémfelvételére Salamon Pál (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Ipari biotechnológia, 2. év) Vincze Boglárka (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Ipari biotechnológia, 2. év) dr. Mara Gyöngyvér (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, egyetemi adjunktus) dr. Salamon Rozália Veronika (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, egyetemi adjunktus) Az ipar gyors fejlődésének következtében a talajok nehézfémszennyezése egy fontos környezetvédelmi probléma. A fémekkel szennyezett talajok esetében egy igen ígéretes és környezetbarát technológia a fitoextrakció, amely során a növények gyökere és szára abszorbeálja és akkumulálja a nehézfémeket. A fitoextrakció javítására a növény-baktérium kapcsolat előnyeinek a kombinálása egy lehetőség a fitoextrakció eredményességének növelésére. Több baktériumtörzsnél is megfigyelték, hogy a növekedésserkentés mellett a nehézfémfelvételt is elősegítették különböző növények esetében. Kutatásunk célja olyan növényi növekedést serkentő baktérium (PGPR) asszociációk felderítése volt, amelyek alkalmazhatóak a fitoextrakciós eljárás javítására. A baktériumtörzsek Cd- és Zn-toleranciáját vizsgáltuk, és szelektáltuk azokat a törzseket, amelyek tolerálták a két választott nehézfémmel való terhelést. A növényi magvakat steril talajba helyeztük, majd az egyformán fejlődött növényeket szétültettük, baktériumszuszpenzióval kezeltük, és kontrollált körülmények között növénynevelő kamrában (Sanyo MLR-351) neveltük, különböző koncentrációjú nehézfém jelenlétében. A növények kifejlődését követően a növények gyökerének és szárának méretét és biomasszáját rögzítettük. A nehézfém akkumulációjának meghatározására atomabszorpciós spektrofotométert használtunk (Varian Spektra AA 110), hamvasztással előkészített mintákból. A kapott eredmények alapján elmondhatjuk, hogy a baktériumasszociációk hatására szignifikánsan nőtt a bab nehézfémfelvétele mind a Cd, mind a Zn esetében.
Különböző Pioneer kukoricahibridek összehasonlító vizsgálata Marosvásárhely termőhelyi körülményeiben Kovács Miklós (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Kertészmérnöki szak, 4. év) dr. Nyárádi Imre-István (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, egyetemi adjunktus) A kukorica Románia legnagyobb területen termesztett növénye, amelynek termésmennyisége nemzetgazdasági szempontból is figyelemre méltó bevételt jelenthet az országnak. Jelenleg a világ kukorica hibrid/fajta kínálata több ezerre emelkedik, hazánkban a termesztők a 2012-es évre vonatkozó Hivatalos Fajtajegyzékben szereplő 327 hibrid/fajta közül választhatnak. Ez esetben a hibrid/fajta kiválasztása nem egyszerű feladat, és adott esetben kockázatot jelenthet a termesztő számára. A számos hazai és külföldi kukoricanemesítő/vetőmag-forgalmazó mellett a Pioneer cég is jelen van Romániában. Bár kukoricahibridjei többnyire ismertek a termesztők körében, szükségszerűnek tartottuk az újabb hibridek vizsgálatát szabadföldi körülményekben annak érdekében, hogy a Marosvásárhely körzetében történő biztonságos termeszthetőségükről és a megfelelő terméseredményeik elérésének lehetőségéről meggyőződjünk. Ennek érdekében 2013-ban Marosvásárhelyen egyben bemutató jellegű kísérlet keretén belül 18 különböző kukoricahibridet vizsgáltunk 6300 m 2 területen. A tenyészidő folyamán számos megfigyelést és mérést végeztünk, amelyek a hibridek fejlődésdinamikáját, abiotikus stressz hatásokkal szembeni viselkedését és terméskialakító elemeit követték. A betakarítást követően a termés kiértékeléséhez szükséges vizsgálatokat is végeztünk. Eredményeink igazolják, hogy a vizsgált hibridek sikeresen termeszthetőek Marosvásárhely termőhelyi körülményeiben szemes hasznosításra, egyesek, a viszonylag kedvezőtlen évjárat ellenére is, kimagasló terméseredményeket értek el.
Marostere és Alsó-Nyárádmente diópopulációjából tájszelekcióval kiválogatott fenotípusok értékelése Molnár Róbert-Loránd (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhely, Kertészmérnöki szak, 3. év) Dr. Thiesz Rezső (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, egyetemi adjunktus) Bandi Attila (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, tanársegéd) A közönséges dió (Juglans regia L.) gyenge alkalmazkodóképességgel rendelkezik, mely következtében a nemesítési helyszíntől távolabbi vidéken történő termesztés esetén nem csak az adott fajtában rejlő biológiai potenciál hasznosulása alacsony, hanem a különféle biotikus és abiotikus stressztényezők következtében jelentős károkat szenvedhet. Ebből adódóan diótermesztésünket a helyben nemesített, az adott termőhely ökológiai viszonyaihoz megfelelően alkalmazkodott fajtákra kell alapoznunk. A Kertészmérnöki Tanszék korábbi diószelekciós tevékenységéhez kapcsolódva a jelen dolgozatban Marostere és Alsó-Nyárádmente diópopulációjából kiválasztott értékes fenotípusok vizsgálatát tűztem ki célul. A terepi feltárások alkalmával előzetesen kiválogatott fenotípusokat 2012-ben és 2013-ban az alábbi termésmorfológiai és áruérték-jellemzők alapján értékeltem: termésátmérő (mm), terméstömeg (g), csonthéj vastagság (mm), magbél arány (%), a törés utáni magbélfrakciók részaránya (%). A nemesítéshez javasolható rezisztens génforrások és fajtajelöltek kiválasztása érdekében 2013-ban in vitro kísérletben elemeztem a dió xantomonaszos betegségével (Xanthomonas arboricola pv. juglandis (Pierce) Vauterin et al.) szemben a típusok viselkedését. Az ellenállóképesség fokozatainak elbírálásához egyedenként a vegetációs időszak folyamán két fenofázisban, a termékenyülést követően (Gf) és a termékenyülés után 45 nappal (Gf + 45 nap) 30-30 terméskezdeményt, illetve éretlen diótermést gyűjtöttem be. Az éretlen termések tesztelésekor laboratóriumi körülmények között imitáltam a természetben előforduló külső sérüléseken át történő fertőződést. A vizsgálat során a terméseket szúrással fertőztem (108 baktérium sejt/ml), 20 µl/szúráshely adaggal, szelekciónként/fajtánként 20-20 termést felhasználva; termésenként öt-öt fertőzési hellyel. A kontrollterméseket steril desztillált vízzel kezeltem. Az inokulált terméseket zárt, átlátszó műanyag dobozokba helyeztem a szükséges páratartalom (90%) és hőmérséklet (26-28 oc) biztosítása céljából. A terméseket a fertőzés után folyamatosan figyeltem, majd a tízedik napon összesítettem a tüneteket. Eredményeimmel hozzájárulok a kiegyenlített, jó áruértékkel rendelkező, a dió egyik legfontosabb kórokozójával szemben ellenálló fajtajelöltek előállításához.