Húgyúti fertőzések Tartalomjegyzék:_ Anatómiai áttekintés... 1 Húgycsőgyulladás... 2 A húgyhólyaghurut (cystitis)... 3 Az egyszerű húgyhólyaggyulladás...3 A komplikált húgyhólyaggyulladás...4 Vesemedence-gyulladás, (pyelonephritis)... 5 Húgyúti fertőzések gyermekkorban... 6 Anatómiai áttekintés A vese (ren) páros, bab alakú szerv, amely a hátsó hasfalon a gerinc két oldalán, a hashártya mögött helyezkedik el. A vesét ellátó erek (veseverőér- és gyűjtőér), idegek, illetve a húgyvezeték a vesekapun keresztül lépnek be, illetve ki a veséből. A vese által képzett vizelet végső soron a vesemedence üregébe (pyelon) jut, majd a vesekapun át a húgyvezetékbe (uréter) vezetődik el. A húgyvezeték kb. 30 cm hosszú, és 5 mm vastag, nyálkahártyával bélelt izmos falú cső. Hasüregi és kismedencei szakaszát különböztetjük meg. A vizeletet a veséből a húgyhólyagba (vesica urinaria) vezeti el. A húgyhólyagba ferdén szájazik bele, mely a hólyagban uralkodó nagyobb nyomás mellett is szelepszerűen zárat képezve megakadályozza a vizeletnek a húgyvezetékekbe való visszaáramlását. 1
A húgyhólyag izmos falú, nyálkahártyával bélelt tömlő, mely a folyamatosan képződő vizeletből 300-350 ml-t képes befogadni, ezen túl további telődése vizelési ingert okoz. Elülső részén, a húgyhólyag legmélyebb pontján indul el a húgycső (urethra), mely más anatómia lefutást mutat nőben és férfiban. Nőben kb. 3-4 cm hosszú, közel egyenes lefutású, férfiben mintegy 20 cm hosszú, álló testhelyzetben lecsüngő hímvessző esetén S alakban görbült nyálkahártyával bélelt cső. Férfiban átfúrja a dülmirigyet (prosztata), mielőtt kilép a kismedencéből.. A vizeletelvezető rendszert két részre bonthatjuk: A hólyagot és a húgycsövet alsó húgyutaknak nevezzük, ezek gyulladása általában enyhébb lefolyású és zömében láz nélkül zajlik. A felső húgyutakat a vese és a húgyvezetékek alkotják, gyulladásai súlyosabbak,lázzal, általános rosszulléttel, időnként életet veszélyeztető állapottal járnak. A fertőzések jelentős részét baktériumok okozzák, melyek zömében a húgycsövön keresztül jutnak be és felszálló fertőzést hoznak létre (98 %). Ritkábban (az esetek 2 %-a) a véráram útján jutnak el a vesébe a kórokozók. A felszálló fertőzést leginkább a bélben normális körülmények között is előforduló baktériumok okozzák. Hajlamosító tényezők: anatómiai rendellenesség, mely elfolyási akadályt okoz a húgyutakban: kövek, daganat, prosztata adenoma, veleszületett vagy kialakult szűkületek anyagcsere zavarok: cukorbetegség, köszvény terhesség egyéb: lehűlés, szexuális aktivitás (nőknél), szervezet csökkent folyadéktartalma Húgycsőgyulladás Húgycsőgyulladást (urethritis) okozhatnak baktériumok, gombák, protozoonok vagy vírusok. A nemi úton terjedő kórokozók - például a gonorrheát okozó Neisseria gonorhoea - a fertőzött partnerrel történő nemi aktus során okoznak betegséget, és a fertőzés ráterjedhet a húgycsőre. A férfiak húgycsőgyulladásának leggyakoribb okozója ez a kórokozó (más néven gonococcus). Bár e kórokozó megbetegítheti a nők húgycsövét is, mégis a hüvely, a méhnyak, a méh, a méhkürtök és a petefészkek hajlamosabbak a fertőzésekre. A Chlamydia és a herpesz simplex vírus is terjedhet nemi úton és okozhat húgycsőgyulladást. 2
Tünetek Férfiaknál a húgycsőgyulladás első jele általában a húgycsőből észlelt folyás. A váladék tartalmazhat gennyet a gonococcus-fertőzés, vagy nyákot más kórokozók által okozott betegség esetén. A húgycsőgyulladás további tünetei a vizeléskor észlelt, égő fájdalom és a gyakori vizelési inger. A hüvelyi fertőzés szintén okozhat fájdalmat vizeletürítés közben, mialatt a savas vizelet áthalad a gyulladt kisajkak között. Szövődményként férfiakban prosztatagyulladás, nőknél méh illetve petefészek-fertőzés léphet fel. Kórisme és kezelés A húgycsőgyulladás kórisméje általában már a tünetek alapján felállítható. A folyásból vett minta mikroszkópos vizsgálata és tenyésztése útján a fertőzést okozó mikroorganizmus azonosítható. A kezelés a fertőzés okozójától függ. Bakteriális fertőzésekre antibiotikumot használnak. Ezen felül fontos a bő folyadékfogyasztás (a gyakori vizeletürítés segít a kórokozó kimosódásában) illetve a szexuális partner egyidejű kezelése. A húgyhólyaghurut (cystitis) A húgyhólyaggyulladás (húgyhólyaghurut, cystitis) a húgyhólyag nyálkahártyájának gyulladása. Megkülönböztethetünk egyszerű, illetve komplikált húgyhólyaggyulladást. Az egyszerű húgyhólyaggyulladás jellemzően az egyébként egészséges egyénekben alakul ki, közülük is a nők nagyobb számban érintettek. Komplikált cystitisről beszélünk, ha valamilyen hajlamosító tényező mellett alakult ki a fertőzés. A húgyhólyaghurut jellegzetes tünetekkel jár. A szeméremcsont feletti alhasi fájdalom mellett jellemző a gyakori vizelési inger. A vizeletürítés járhat akár erős fájdalommal, égő, csípő érzéssel. A vizelet a benne lévő genny miatt zavaros lehet, de akár véres is lehet a húgyhólyag nyálkahártyájának felmaródása miatt. Az egyszerű húgyhólyaggyulladás Az egyszerű húgyhólyaggyulladás diagnózisa könnyen felállítható. A jellemző klinikai tünetek mellett a vizelet laboratóriumi vizsgálata során, vagy akár tesztcsíkkal történő vizsgálatakor a vizeletből gennysejtek (fehérvérsejtek) esetleg vér mutatható ki. A kórokozó leggyakrabban az E. coli nevű bélbaktérium. Amennyiben a fertőzés visszatér, mindenképpen célszerű a vizeletből a kórokozót kitenyészteni és célzottan kezelni antibiotikummal. 3
A tenyésztéses vizsgálatnál fontos a mintavétel. Ezt a beteg többnyire otthon produkálja, steril edénybe. A minta az úgynevezett középsugaras, reggeli, első vizeletből kell, hogy származzék: kevés vizelet a WC-be, majd ezt követően az edénybe. Ezzel elkerülhető, hogy a húgycső környékén lévő, de nem kórokozó mikrobák belekerüljenek a mintába, ezáltal fals eredmény keletkezzék. Kezelésében rövid ideig tartó (3-5 nap), szájon át alkalmazott antibiotikum kúra szükséges. Emellett nagy jelentősége van mint minden húgyúti gyulladásnál - a bőséges folyadékbevitel. A fájdalom görcsoldóval (No-Spa) enyhíthető. Átmenetileg kerülendők a túlzottan fűszeres ételek. A komplikált húgyhólyaggyulladás A komplikált (szövődményes) húgyhólyaggyulladás nehezebben gyógyul, mint az egyszerű, illetve gyakran ismétlődik. A komplikált gyulladás kialakulására alapvetően két tényező hajlamosíthat. Az egyik tényező a gyengült védekező képesség (cukorbetegek, leukémiások, daganatos betegek, veleszületett immunhiányos egyének esetében). A másik ok a vizeletelvezető rendszerben lévő olyan kóros eltérés, mely a vizelet kiválasztás útjának akadályozása révén vizeletpangáshoz vezet. A pangó vizelet kiváló táptalaj a baktériumok megtelepedéséhez és szaporodásához. A komplikált húgyhólyaggyulladások oka különböző életkorokban eltérő. Gyermekkorban a betegség hátterében többnyire a kiválasztást akadályozó fejlődési rendellenességek állnak (gyakori a vesico-ureteralis reflux, kisfiúkban a húgycsőszűkület). Ezek korán diagnosztizálhatók és az időben elvégzett korrekciós műtéttel elkerülhető a legveszélyesebb szövődmény a veseelégtelenség kialakulása. Felnőttkorban a leggyakrabban a húgyutakban lévő kő, szűkület, vagy daganat áll a komplikált gyulladás hátterében. Férfiakban a megnagyobbodott prosztata okozhat még megbetegedést, nőknél a betegség hátterében előfordulhat nőgyógyászati gyulladás is. A fentiekből következik, hogy a komplikált húgyhólyaggyulladás csak akkor gyógyítható meg véglegesen, ha a kiváltó okot kiderítjük és megszüntetjük. A diagnózishoz képalkotó vizsgálatok szükségesek. A hasi ultrahang általában önmagában nem elegendő. Szükség lehet urographias vizsgálat (vénán beadott kontrasztanyag röntgen készüléken át nézve kirajzolja a vizeletkiválasztó rendszert), esetleg hólyagtükrözés elvégzésére is. A gyulladás felszámolására a komplikált húgyhólyaggyulladás esetén is antibiotikumokat alkalmazunk. Az antibiotikum elindítása előtt vizelettenyésztés szükséges, hogy a leghatékonyabb készítményt alkalmazhassuk a kezelésre. 4
Vesemedence-gyulladás, (pyelonephritis) Vesemedence-gyulladás (pyelonephritis) alatt az egyik vagy mindkét vese bakteriális fertőzését értjük. A kórházon kívül észlelt vesefertőzések 90%-át a vastagbélben nagy számban előforduló Escherichia coli baktérium okozza, ez az arány a kórházban kezeltek esetében csupán 50%. A fertőzés rendszerint a genitális területről száll fel a húgyhólyagra. Egészséges húgyutak esetén a fertőzés nem juthat a vesékig, mert a fertőző organizmusokat kimossa a vizeletáramlás, illetve a húgyvezeték a húgyhólyag határán zárva van. Azonban a húgyutak elzáródását okozó minden tényező (pl.: vesekő, prosztata megnagyobbodása), valamint a hólyagból a húgyvezetékek irányába való vizelet-visszafolyás (vesico-ureteralis reflux) hajlamosít a vesefertőzésre. A Vesico-Ureteralis Reflux, röviden VUR, amikor a húgyhólyagból a vizelet visszafolyik a húgyvezeték(ek)be. Normális esetben ezt mind két oldalon billentyűk illetve maga a szervek anatómiai viszonya akadályozza meg. Ez a kórkép azért jelent veszélyt, mert ha a kórokozó a húgyhólyagba bekerült, akkor onnan már a fentebb említett módon könnyen feljut a veséhez és megbetegíti azt. Bizonyos esetekben, pl.: szepszis részeként a test bármely részének fertőzése véráram útján ráterjedhet a vesére. Ilyen módon például a staphylococcus által okozott bőrfertőzés a veséket is elérheti. Egyéb hajlamosító tényezők a terhesség, a cukorbetegség és a szervezet ellenálló képességének csökkenését okozó állapotok. Gyakori komplikáció a jobb oldali vesemedence gyulladása a terhesség második felében. Ennek oka a növekvő méh, amely a húgyvezető nyomásával vizeletpangást idéz elő. Ezért fontos a terhes-gondozás során a megfelelő időben elvégzett vizeletvizsgálat. Tünetek A vesefertőzés tünetei viszonylag hirtelen kezdődnek. Hidegrázás, láz észlelhető, egyik vagy mindkét oldali deréktáji fájdalom, hányinger és hányás jelentkezik. A vesefertőzéses betegek egyharmada az alsó húgyúti fertőzés tüneteitől is szenved, beleértve a gyakori, fájdalmas vizelést. Egyik vagy mindkét vese megnagyobbodhat és érzékeny lehet, ennek megfelelően a deréktájon, a megfelelő oldalon szintén érzékenység tapasztalható. Amennyiben a vesemedence fertőződésének oka a húgyvezeték veseköves elzáródása, akkor a tüneteket a típusos veseköves kólika előzi meg: féloldali deréktáji vagy hasi fájdalom, mely rendkívül erős lehet, hányinger, hányás, vizelési inger kíséri. Gyermekeknél a vesegyulladás tünetei gyakran jelentéktelenek és nehezen felismerhetőek. A hosszantartó fertőzéseknél (krónikus 5
gyulladás) a fájdalom gyakran bizonytalan, a láz el-eltűnhet, olykor a beteg teljesen láztalan lehet. Krónikus gyulladás csak azoknál fordul elő, akiknél a húgyutakban jelentős eltérés van, mint például a húgyutak elzáródása, sokáig fennmaradó nagy vesekövek, vagy leggyakrabban, a fiatal gyermekeknél észlelt, a hólyagból a húgyvezeték irányába történő vizelet-visszafolyás. A krónikus pyelonephritis annyira károsíthatja a veséket, hogy azok már nem tudják ellátni feladatukat. Fel nem ismert és kezeletlen esetekben a következmény veseelégtelenség lehet. Kórisme A vesemedence gyulladás gyanújakor a tünetek mellett a vizelet mikroszkópos vizsgálata illetve tenyésztéses vizsgálat a legfontosabb. További vizsgálatokat végeznek, ha a betegnek vesegörcse van, ha a betegség az antibiotikum-kezelésre nem reagál 48 órán belül, ha az antibiotikum-kezelés abbahagyása után a tünetek visszatérnek, vagy ha férfibetegről van szó, mivel férfiaknál a vesefertőzés ritka. Ultrahang-, CT és röntgenvizsgálatokkal vesekövek, szerkezeti eltérések vagy más vizeletelfolyást akadályozó tényező mutatható ki. Kezelés Ha a vesefertőzés gyanúja felmerül és a laborvizsgálathoz már levették a vizelet és vérmintákat, az antibiotikus kezelést azonnal elkezdik. ( A baktérium tenyésztés az antibiotikum kezelés mellett nem értékelhető). A visszaesés elkerülése végett az antibiotikumos kezelést a gyógyulás után még 2 hétig kell folytatni, férfiak esetén - mivel nehezebb a fertőzés felszámolása - ez az utókezelés akár 6 hétig is eltarthat. A kezelés lejárta után 4-6 héttel egy utolsó vizeletmintát vesznek a fertőzés további fennállásának kizárására. Az antibiotikus kezelés mellett fontos az ágynyugalom, lázcsillapítás és a bő folyadékbevitel. Ha a vizsgálatok hajlamosító tényezőt mutatnak, például a húgyutak elzáródását, szerkezeti elváltozást vagy vesekövet, sebészi helyreállítás válhat szükségessé. Húgyúti fertőzések gyermekkorban Csecsemőkorban a tünetek nem specifikusak, azaz nem utalnak egyértelműen a húgyúti fertőzésre. A kicsinek hőemelkedése/láza van, bágyadt vagy ingerlékeny, sápadt, étvágytalan és hányás jelentkezhet. Kisdedeknél, nagyobb gyerekeknél húgyhólyaggyulladás kapcsán a már kialakult szobatisztaság után újbóli bevizelések jelentkezhetnek. Mindezek mellett gyakori, fájdalmas vizelési inger van, a gyermek 10-15 alkalommal is kimegy egymás után a WC-re, sokszor csak pár csepp vizeletet ürítve. Bizonyos esetekben a vizelet véres lehet. 6
A vesemedence gyulladásakor a gyermeknek magas láza van, vesetája, azaz a derék adott oldala fájdalmas. A gyermek bágyadt, elesett, sápadt. Diagnózis Mindenek előtt a gyermek vizsgálata és a szülő gondos kikérdezése az elsődleges. A has vizsgálatakor húgyhólyag gyulladás esetén a hólyagtájék, a szeméremtest feletti terület nyomásra érzékeny, míg vesemedence gyulladásakor a vesetájék ütögetésre fájdalmas. Nem egyszer ezeket az elváltozásokat torokgyulladás kíséri. A diagnózis pontosításában a vizeletvizsgálat nyújt segítséget, amely a reggeli első vizeletből történik. Reggel felkelés után a gyermek húgycsőnyílását alaposan szappanos vízzel le kell mosni, majd egy előző nap kiforrázott üvegbe (fertőtlenítőszert ne használjunk, mert az az eredményeket befolyásolja) kell a gyermeknek a vizeletét ürítenie. Középsugár vizeletből szükséges a mintavétel. Ennek a vizeletnek a laboratóriumi vizsgálata segít a betegség okának a feltárásában. Vesemedence gyulladás gyanúja esetén hasi ultrahangra és egyéb kiegészítő vizsgálatra is sor kerül. A megelőzés Először is fontos a gyermek megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztása, ha székrekedéses, akkor annak rendezése. Ha azonban gyermekünknek visszatérően több alkalommal fordult elő húgyúti fertőzése, akkor mindenképpen ki kell őt vizsgálni, hogy milyen hajlamosító tényező (például fejlődési rendellenesség, bélférgesség, lányoknál például hüvelygyulladás stb.) húzódik meg a háttérben. Rizikótényező még a nem megfelelő személyi higiénia, amikor székelés után a gyermek nem törli ki rendesen a fenekét, vagy a végbélnyílástól a húgycsőnyílás felé azaz hátulról előrefelé törli ki, így a székletben lévő kórokozókat mintegy a húgycsőnyílásra viszi. Fokozott kockázatot jelent a kislányok hüvelygyulladása illetve a székrekedés. 7
8