X./2.: A Rövid Intervenció A fejezet feldolgozása során a hallgató megismerkedik a rövid intervenció alkalmazási területével és módszereivel X./2.1.: A Rövid Intervenció elméleti alapjai Hazánkban különösen az alkoholbetegekre, de egyéb szerfüggőkre is jellemző általános jelenség, hogy a betegek csak akkor kerülnek kezelésbe, amikor már kialakultak a súlyos belszervi szövődmények (pl. cirrhosis, pancreatitis), neuropszichiátriai kórállapotok (pl. alkoholos dementia, delirium tremens), vagy a fogyasztó az illegális drogfogyasztás igazságügyi kereteivel szembesül. Még ilyenkor is gyakran előfordul, hogy a kezelés csak a fennálló belszervi, traumatológiai vagy egyéb problémát célozza, a szerhasználatra vonatkozó beavatkozás azonban nem történik. A Rövid Intervenciós technikát a WHO a problémás alkoholfogyasztás felmérésére és kezelésére dolgozta ki. A problémás ivók az alkoholfüggőknél nagyobb arányát teszik ki a népességnek. A problémás/kockázati ivók jellegzetességei a következők: 1. Naponta nagyobb mennyiségű alkohol fogyasztása vagy alkalmanként, ismétlődően az intoxikáció szintjéig történő ivás 2. Az alkoholfogyasztás fizikai és/vagy pszichés problémákat okoz 3. Az alkoholfogyasztás munkahelyi problémákat, családi, párkapcsolati problémákat okoz. 4. A problémaivók egy részénél a későbbiekben alkoholfüggőség alakul ki. Milyen kérdésekkel mérjük fel az alkoholfogyasztási szokásokat? A Rövid Intervenció célja a kockázatos mértékű, illetve problémás alkoholfogyasztók kiszűrése és a változásra való motiváció felkeltése. A módszer alkalmazásával a kockázati és problémaivók alkoholfogyasztása csökkenthető, alkalmas továbbá az alkoholfüggők addiktológiai kezelésre történő motiválásra. Az 1980-as bevezetés óta számos nagy elemszámú vizsgálat bizonyította a módszer hatásosságát több országban (Moyer 2002). X./2.2.: Szűrés A WHO ajánlása szerint a módszer első lépése az alkoholfogyasztási szokásokat felmérő teszt (Alcohol Use Disorders Identification Test, AUDIT) felvétele. A teszt 10 kérdésből áll, mellyel gyorsan megállapítható, hogy betegünk melyik kockázati csoportba tartozik. Felvehető interjú- vagy önkitöltős formában is (Babor 2001). Olvassa el a tesztkérdéseket! Sorolja fel a négy kockázati csoportot!
1a,b,c. ábrák: Az alkoholfogyasztási szokásokat mérő teszt A teszt alapján a WHO ajánlása szerint elkülöníthetjük a különféle alkoholfogyasztókat, akik különböző terápiás beavatkozást igényelnek az alábbiak szerint. Fontos tudnivaló, hogy a ponthatárok nem normatívak, országonként, egyénenként változhatnak, ezért a csoportba sorolásnál az aktuális klinikai képet is figyelembe kell venni. 2. táblázat: Ajánlott beavatkozások problémás ivás esetén X./2.3.: A kockázatos ivás mértéke A WHO ajánlása szerint naponta maximum két ital, és heti legalább két alkoholmentes nap a kockázatmentes alkoholfogyasztás felső határa. Ezeket az adatokat természetesen valamelyest módosíthatja az alkohol típusa, az étkezési szokások, a páciens neme és testsúlya, de számottevően nem emelkedhet a határ. Egy ital alatt például a következőket értjük: egy pohár (3,3 dl) 5 %-os alkoholartalmú sör, VAGY egy kupica (4 cl) 40 %-os tömény ital, VAGY egy pohár (1,5 dl) 12 %-os bor Terhesség alatt, valamint májbetegek és egyes gyógyszereket szedő páciensek számára teljes alkoholtilalmat javasolnak. X./2.4.: Edukáció alacsony kockázatú ivók számára Azon páciensek, akik az alacsony kockázatú csoportba tartoznak (az AUDIT teszten 8 pont alatt), prevenciós céllal hasznos az alkoholfogyasztással kapcsolatos edukáció. Miről edukáljuk az alacsony kockázatú ivókat?
3. ábra: Teendők alacsony kockázatú ivók esetén 1. videó: Teszteredmények megbeszélése az első kockázati csoportban X./2.5.: Egyszerű tanácsadás a második kockázati csoportba tartozók számára Mi tartozik a tanácsadás körébe a második kockázati csoportban? Azon páciensek, akik a második kockázati csoportba tartoznak (a teszten 8-15 pontot értek el) még nem tapasztalják az alkohol káros hatásait. Ugyanakkor nagy a kockázatuk mind alkohollal összefüggő krónikus betegségek, mind balesetek, sérülések és szociális problémák megjelenésére. Az ilyen betegeknek néhány perces tanácsadással szolgálunk. Fontos, hogy a beszélgetés során együttérzően viselkedjünk, ne ítélkezzünk, mindemellett határozottan, világosan, objelktíven fogalmazzunk. Kerüljük a fenyegetőzést és a pejoratív szavak ( alkoholista ) használatát és inkább információközléssel, odaforduló attitűddel motiváljuk a pácienst. A tanácsadást segítő munkafüzet található a WHO anyagában (angol nyelven): http://whqlibdoc.who.int /hq/2001/who_msd_msb_01.6b.pdf 4. ábra: Tanácsadás a második kockázati csoportban 2. videó: Tanácsadás a második kockázati csoportban X./2.6.: Rövid konzultáció a harmadik kockázati csoport számára Miben különbözik a rövid konzultáció a tanácsadástól? A harmadik kockázati csoportba (16-19 pontos teszteredmény) azon páciensek tartoznak, akik már tapasztalják az alkohol károsító hatásait testi, mentális betegségek, balesetek, jogi problémák, alacsony munkahelyi teljesítmény vagy a társas kapcsolatokban jelentkező nehézségek formájában. A rövid konzultáció részben ugyanazokból az elemekből áll, mint az egyszerű tanácsadás, de a témákat részletesebben tárgyalja, több időt igényel, a motivációval és az alkoholfogyasztás csökkentését célzó készségek fejlesztésével is foglalkozik. A rövid konzultáció elemei a következők: Egyszerű tanácsadás, amelynek elemei azok, mint a második kockázati
Csoportban 1. A változásra való igény felmérése: Mik az alkoholfogyasztást fenntartó faktorok? Melyik motivációs szakaszban van a páciens? Ha kell, motivációs interjú. Kérdezzük meg a pácienst, mennyire fontos számára, hogy abbahagyja az ivást? Pontozza 10-es skálán (Miller 1999). 2. Készségfejlesztés az alkoholfogyasztás csökkentése érdekében 3. Hosszú távú követés 5. ábra: Készségfejlesztés a harmadik kockázati csoportban 6. ábra: Lista a csökkentett alkoholfogyasztás előnyeiről A készségfejlesztéshez önsegítő füzet található a WHO anyagában (angol nyelven). http://whqlibdoc.who.int/hq/2001/who_msd_msb_01.6b.pdf Felirat: 3. videó: Teszteredmények megbeszélése, motiváció felmérése a harmadik kockázati csoportban Felirat: 4. videó: A csökkentett alkoholfogyasztás előnyeinek megbeszélése rövid konzultáció során X/2.7.: Negyedik kockázati csoport: továbbirányítás Azon páciensek, akik 20 feletti pontszámot érnek el a teszten, további kivizsgálást és szakszerű kezelésbe vételt igényelnek. A rövid intervenció ezt nem pótolja. Fontos, hogy ezeket a betegeket továbbirányítsuk a megfelelő helyekre, e célból mindig legyen kéznél egy listánk a körzetünkben található segítő helyekről, úgy mint: Kiket irányítunk addiktológiai gondozásra? addiktológiai, pszichiátriai gondozók; addiktológiai, pszichiátriai és toxikológiai osztályok; rehabilitációs osztályok, otthonok; Anonim Alkoholisták (http://www.anonimalkoholistak.hu); egyéb alkoholfüggőkre szakosodott civil szervezetek. A páciensnek a korábbiakhoz hasonlóan jelezzük vissza a teszt eredményét, amely szerint alkoholfogyasztása messze túllépi a biztonságos határt, már tapasztalhatók ennek a hátrányai, és az alkoholfüggőség sem kizárt. Hangsúlyozzuk, hogy ez komoly egészségügyi probléma, amely további kivizsgálást, kezelést igényel. Magyarázzuk el a betegnek a jelenlegi problémái (pl. testi tünetek, alvászavar, munkahelyi gondok stb.) és az alkoholfogyasztás közötti ok-okozati kapcsolatot. Részletesen magyarázzuk el a betegnek, hogy ahová további kezelés céljából küldjük, ott mi vár rá, milyen kezelési lehetőségek léteznek, melyik mivel jár, mennyi időt vesz igénybe, mit kíván a páciens részéről. Bátorítsuk, biztassuk, mondjuk el, hogy az alkoholbetegség sok esetben
kezelhető és a kezelést nem késő igénybe venni. 5. videó: Nagy kockázatú helyzetek felmérése, valamint továbbirányítás addiktológiai gondozás felé X/2.8.: Összefoglalás A Rövid Intervenció módszerét a WHO fejlesztette ki a kockázatos alkoholfogyasztás felmérésére és kezelésére, bár hasonló módszereket azóta egyéb területeken is (kábítószerfüggőség, mozgásszegény életmód) alkalmaznak. Az alacsony kockázati csoportba tartozó alkoholfogyasztók edukációja preventív céllal hasznos. Azok a fogyasztók, akik még nem tapasztalják az alkohol káros hatásait, de alkoholfogyasztásuk már meghaladja a biztonságos mértéket, egyszerű tanácsadásban részesülnek, ahol a teszteredmény visszajelzését követően az alkohol hosszú távú hatásait ismerik meg. Az alkohol káros hatásait már tapasztaló fogyasztók a fentieken kívül rövid konzultációt igényelnek, melynek során az ivási szokásaik megváltoztatása céljából készségeket tanítunk nekik. Az alkoholfüggőségben szenvedőket szakambulanciára vagy kórházi osztályra irányítjuk tovább. Irodalom Babor TF, Higgins-Biddle JC. Brief intervention for hazardous and harmful drinking. A manual for use in primary care. http://whqlibdoc.who.int/hq/2001 /WHO_MSD_MSB_01.6b.pdf Babor TF, Higgins-Biddle JC, Saunders JC, Monteiro MG. The Alcohol Use Disorders Identification Test. Guidelines for use in primary care. http://whqlibdoc.who.int/hq/2001/who_msd_msb_01.6a.pdf Miller WR. Enhancing motivation for change in substance abuse treatment. U.S. Department of Health and Human Services, SAMHSA/CSAT, Rockville, 1999. Moyer A, Finney JW, Swearingen CE, Vergun P. Brief interventions for alcohol problems: a meta-analytic review of controlled investigations in treatmentseeking and non-treatment-seeking populations. Addiction 2002 Mar;97(3):279-92.