Budapest, 2008. június

Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyes régészeti lelőhelyek védetté nyilvánításáról, illetve régészeti védettség megszűntetéséről szóló miniszteri rendelet tervezete Budapest, 2008. június

I. VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ Az ország kiemelkedő történeti és kulturális jelentőségű régészeti lelőhelyei védetté nyilvánításáról a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (a továbbiakban Kövt.) 12. -a rendelkezik. A törvény 13. (4) bekezdése a védetté nyilvánított lelőhelyek kiemelt és fokozottan védett kategóriáját különbözteti meg, amelyek a lelőhely országos vagy regionális jelentőségétől függően mondhatók ki. A törvény 15. -ának (1) bekezdése szerint a régészeti lelőhelyeket a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal javaslatára a kulturális örökségért felelős miniszter a településfejlesztésért és településrendezésért, illetve természeti vagy védett természeti területen, továbbá védett természeti érték esetében az építésügyért és a természetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben nyilvánítja védetté. A törvény 86. (1) bekezdésének a) pontja szerint, a kulturális örökséghez tartozó védetté nyilvánított ingatlanok esetében a Magyar Államot elővásárlási jog illeti meg, amennyiben ezt a védetté nyilvánító rendelet kimondja. A régészeti lelőhelyek örökségvédelmi bírság szempontjából történő kategóriába sorolását az örökségvédelmi bírságról szóló 191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet 2. (1) bekezdése szabályozza. A régészeti lelőhelyek védetté nyilvánításának előkészítését a Kövt. 14. (1) bekezdése értelmében a hatóság - illetékesként a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Dokumentációs Igazgatósága - folytatja le, a Kövt. és a kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes szabályairól szóló 3/2002. (II. 15.) NKÖM rendelet vonatkozó előírásainak megfelelően. Jelen előterjesztés tizenhat régészeti lelőhely védetté nyilvánítására, és egy lelőhely régészeti védettségének részleges megszűntetésére tesz javaslatot. Kiemelten védett régészeti lelőhely kategóriába: 1. Báta-Öreghegy (Tolna megye): késő bronzkori és kelta magaslati település 2. Bátonyterenye-Kisterenye-Hársas (Nógrád megye): bronzkori magaslati település 3. Farkasgyepü-Pörös-erdő (Veszprém megye): késő bronzkori halomsíros temető 4. Szanda-Bolha-hegy (Nógrád megye): késő bronzkori magaslati település 5. Szécsény-Benczúrfalva-Major-hegy (Nógrád megye): bronzkori magaslati település és Árpád-kori templom Fokozottan védett régészeti lelőhely kategóriába: 6. Alsóbogát-Csalános (Somogy megye): római kori halomsíros temető 7. Aszód-Manyik (Pest megye): középső bronzkori tell település 8. Bakonya-Csucsai-dűlő (Baranya megye): római kori villagazdaság és vízvezeték forrásfoglalata 9. Esztergom Pilismarót-Hideglelős-kereszt (Komárom-Esztergom megye): késő római magaslati erődítmény 10. Kisoroszi-Pásztor-kert (Pest megye): késő római őrtorony 11. Paks-Dunakömlőd-Bottyán-sánc (Tolna megye): római kori Lussoniummal azonosítható katonai tábor 12. Pördefölde-Nagyerdő (Zala megye): római kori halomsíros temető 13. Salgótarján-Pécskő-szikla (Nógrád megye): késő rézkori és kora bronzkori magaslati település 2

14. Somogyvár-Bréza-erdő (Somogy megye): római kori halomsíros temető 15. Szentendre-Dera-patak torkolata (Pest megye): késő római kikötőerőd 16. Tahitótfalu-Bolhavár (Pest megye): késő római kikötőerőd kerül felterjesztésre. A régészeti védettség feloldását a Kövt. 18. -a teszi lehetővé, mely szerint a régészeti védettséget meg kell szüntetni, ha annak fenntartását régészeti szempontok már nem indokolják. A kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes szabályairól szóló 3/2002. (II. 15.) NKÖM rendelet 5. -a szerint ez akkor lehetséges, ha a teljes feltárás megtörtént, és a területen nem került elő a régészeti örökség helyszínen megőrzendő eleme, illetve a lelőhely megsemmisült. Jelen rendelet megszűnteti Mosonszentmiklós (Győr-Moson-Soporon megye), Pálmajor településrészén található nyolc ingatlan régészeti védettségét, mivel az 1994-ben védetté nyilvánított ingatlanok megosztása révén kialakult új ingatlanok egy részére a lelőhely nem terjed ki, ezért a védettség fenntartása ezeken a területeken a továbbiakban nem indokolt. 3

II. INDOKLÁS 1. Bevezetés Összhangban azzal a kormányzati céllal, amely szerint meg kell őrizni nemzeti örökségünket, a lelőhelyek védetté nyilvánítása egyelőre az egyetlen hatékony jogi eszköz arra, hogy a régészeti emlékek jelenlegi állapotukban megtarthatók, a későbbi kutatások számára megőrizhetők legyenek, s ne fenyegesse azokat a megsemmisülés veszélye. A kiemelt és fokozott régészeti védelem indoka azonban minden esetben elsősorban a lelőhely tudományos értéke, és nem a veszélyeztetettség ténye. A pillanatnyi veszélyeztetettség, illetve a lelőhely pusztulásával együtt járó esetleges beruházási szándék csupán a védési eljárás időtartama és a védetté nyilvánítás sürgőssége szempontjából releváns, a védettség szükségességét nem befolyásolja. A rendelet megalkotása valamennyi lelőhely esetében a régészeti örökség elemi védelmét, a lelőhelyek további pusztulásának megakadályozását és jelenlegi állapotban való fenntartását, illetve további kutathatóságát szolgálja. Az ország kiemelkedő történeti és kulturális jelentőségű régészeti lelőhelyei védetté nyilvánításáról a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (a továbbiakban Kövt.) 12. -a rendelkezik. A törvény 13. (4) bekezdése a védetté nyilvánított lelőhelyek kiemelt és fokozottan védett kategóriáját különbözteti meg, amelyek a lelőhely országos vagy regionális jelentőségétől függően mondhatók ki. A törvény 15. -ának (1) bekezdése szerint a régészeti lelőhelyeket a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal javaslatára a kulturális örökségért felelős miniszter a településfejlesztésért és településrendezésért, illetve természeti vagy védett természeti területen, továbbá védett természeti érték esetében az építésügyért és a természetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben nyilvánítja védetté. A törvény 86. (1) bekezdésének a) pontja szerint, a kulturális örökséghez tartozó védetté nyilvánított ingatlanok esetében a Magyar Államot elővásárlási jog illeti meg, amennyiben ezt a védetté nyilvánító rendelet kimondja. A régészeti lelőhelyek örökségvédelmi bírság szempontjából történő kategóriába sorolását az örökségvédelmi bírságról szóló 191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet 2. (1) bekezdése szabályozza. A régészeti lelőhelyek védetté nyilvánításának előkészítését a Kövt. 14. (1) bekezdése értelmében a hatóság - illetékesként a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal - folytatja le a Kövt. és a kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes szabályairól szóló 3/2002. (II. 15.) NKÖM rendelet vonatkozó előírásainak megfelelően. Az előterjesztés tizenhat régészeti lelőhely védetté nyilvánítására, és egy lelőhely régészeti védettségének részleges megszűntetésére tesz javaslatot. 2. A jogszabálytervezet tartalmának ismertetése, szakmai indokolás A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Dokumentációs Igazgatósága, régészeti védési stratégiájával összhangban készítette el az alábbi lelőhelyek védési dokumentációját, amelyek egyéni tudományos értéke és jelenlegi állapota az alábbiak szerint foglalható össze. Kiemelten védendő régészeti lelőhelyek: 4

1.) Báta-Öreghegy (Tolna megye): A lelőhely Báta község közigazgatási területén, a Somogy-Tolna dombság és a Duna találkozásánál, a Sárköz, a Gemenci erdő és a Duna között található. Az Öreg-hegynek nevezett meredek domb déli végénél két oldalról széles terasz látható, mely kelet felől meredeken szakad le a falu felé. A fölötte magasodó fennsíktól mély horhos választja el. A területen a késő bronzkori urnamezős kultúra idején, majd a kelta időszakban jelentős magaslati település volt, a hiányos régészeti kutatottság miatt azonban a lelőhely pontos periodizációjával kapcsolatban korlátozottak az ismeretek. A magasabb fennsíkról nem csak az egész távolabbi környékre nyílt rálátás, hanem a fennsík alatt elhelyezkedő alsó településrészre is. A lelőhelyet az itt előkerült kelta kori bronz vadkanszobrocska tette világhírűvé, amely a La Tène-C korabeli plasztikus stílus egyik kiemelkedő alkotása. A bronztárgy a vadkan feje alatt látható lyuk alapján sisak vagy hadijelvény rátétdísze lehetett. A bátai településkomplexum különleges topográfiai helyzete, markáns kétosztatúsága miatt emelkedik ki a többi hasonló korú lelőhely közül. Az itt előkerült leletanyag arra utal, hogy feltételezhetően a térség jelentős gazdasági központja volt. A Dél-Dunántúl késő kelta kori történetének, a késő bronzkori magaslati települések kelta kori benépesedésének és az oppidum-civilizáció dunántúli kialakulásának jobb megismerése érdekében szükséges a lelőhely megőrzése és későbbi kutathatóságának biztosítása. Kiemelt besorolását emellett nemzetközi ismertsége indokolja. A védendő ingatlanok többsége magántulajdonban lévő gondozatlan kert és szőlő. 2.) Bátonyterenye-Kisterenye-Hársas (Nógrád megye): A védendő lelőhely Bátonyterenye Kisterenye nevű településrészének keleti szélén lévő erdős területen, a Zagyva-völgy északi oldalán emelkedő, Hársas nevű dombon található. A helybeliek által Aranyhegyként vagy Nagydrótosként emlegetett magaslat a 19. század óta ismert régészeti lelőhely. A Zagyva-völgy oldalán emelkedő középmagas domb lapos tetején eddig napvilágra került leletek jelentős bronzkori településre és kora Árpád-kori temetőre utalnak. A lelőhelyen eddig tervszerű régészeti kutatás nem volt, ennek ellenére számos gazdag bronzdepó-lelet került innen múzeumi gyűjteménybe. A karperecekből, csüngőkből, baltákból, tőrökből, lándzsacsúcsokból és kartekercsekből álló kincsleletek alapozták meg a lelőhely ismertségét. Ugyanakkor a védendő lelőhely kiemelt kutatástörténeti jelentőséggel is bír, mivel a 19. század elején itt előkerült régészeti leletekről készült hazánk első tudományos értelemben vett szakszerű közlése. A lelőhely kulcsfontosságú a régió és Északkelet- Magyarország bronzkori történelmének megismeréséhez. A védendő ingatlan állami tulajdonban lévő erdő és legelő, amelyet a kincskeresők bolygatása veszélyeztet. 3.) Farkasgyepü-Pörös-erdő (Veszprém megye): A régészeti lelőhely Farkasgyepű belterületétől egy kilométerre keletre, egy keletnyugati irányú köves út két oldalán helyezkedik el, sűrű bozótos aljnövényzetű erdőben. Az itt található késő bronzkori halomsíros temető, amely az előkerült leletanyag alapján a Kr. e. 12-11. században volt használatban, egykorú a Bakony többi késő bronzkori tumulustemetőjével. Ezek többsége így a most felterjesztett lelőhelytől kb. egy kilométernyi távolságra fekvő Pörös erdő I. elnevezésű lelőhely is 1951-ben régészeti védettség alá került. A most felterjesztett temető területén 1904-ben és 1911-ben folyt régészeti feltárás, az így ismertté vált leletanyag kiemelkedő leletgazdagságú harcossírokra, és gazdag női sírra utal. Az 1911-ben előkerült harcossírból származó páncélleletek a lelőhelyet magyarországi viszonylatban egyedülállóvá, illetve közép-európai viszonylatban is kiemelkedő jelentőségűvé teszik, ez indokolja a lelőhely kiemelt besorolását is. 5

A védendő ingatlanok mindegyike állami tulajdonban lévő erdő, illetve út. Az úttól délre a sűrű bozótban csak néhány kisebb halom látható, az úttól északra, szintén sűrű, de jobban járható bozótban nagyobb halmok nyomai kivehetők. A lelőhely, a 20. század elején folyt régészeti kutatásoktól eltekintve bolygatatlannak tekinthető. 4.) Szanda-Bolha-hegy (Nógrád megye): A település határában emelkedő Szanda-hegy vagy Várhegy, a Cserhát egyik legimpozánsabb vulkáni eredetű hegyvonulata. A hegyvonulat nyugati csúcsát Péter-hegynek, míg keleti csúcsát szintén Várhegynek nevezik. A két csúcsot összekötő hosszú gerincet nevezik Bolha-hegynek, amelyen a védendő lelőhely található. A hegygerincet a csúcsok lábaihoz felfutó őskori sáncok veszik körül, amelyek egy korabeli magaslati település védelmére épültek. A sáncokkal körülvett területen belül még nem folyt régészeti ásatás, ám az eddig előkerült bronzkori kincsleletek és az impozáns méretű erődítés egyaránt igazolják a hely jelentős voltát. A preszkíta horizonthoz tartozó bronzdepók összetétele, valamint a felszínen gyűjthető cserepek alapján a földvár építése a későbronzkor végén, és a korai vaskor elején a Cserhátot lakó Kyjatice kultúrához köthető. A védendő lelőhely besorolása a sáncok és a lelőhelyről ismert kincsleletek különleges tudományos jelentőségére való tekintettel kiemelt. Az őskori lelőhely egykor a hegy egészére kiterjedt, ám a délnyugati oldalon végzett bányaművelés részben elpusztította, illetve részben meddővel fedte el a jelenségeket. A szomszédos Várhegy csúcsot is magába foglaló ingatlan egy 1951-ben kiadott miniszteri határozattal már régészeti védelem alá került, mivel itt emelkednek a középkori Szanda vár romjai, így az őskori lelőhely ide nyúló részének védettsége biztosított. A most védendő ingatlanok többsége erdő és legelő művelési ágba tartozik, egy esetleges bányabővítés azonban a lelőhely területét a jövőben is veszélyeztetni fogja. 5.) Szécsény-Benczúrfalva-Major-hegy (Nógrád megye): A védendő régészeti lelőhely a Szécsény közigazgatásához tartozó Benczúrfalvától délkeletre emelkedő Major-hegyen, és közvetlen környékén található. A terület 1851 óta ismert régészeti lelőhely, amely a másfél évszázados régészeti kutatás eredményeként tudományos szempontból Északkelet-Magyarország különleges jelentőségű őskori magaslati településévé vált. Az előkerült régészeti jelenségek alapján megállapítható volt, hogy a lelőhely magába foglalja a hegy kétosztatú fennsíkját, a hegyoldalakat és a hegy lábánál feltárt településrészt is. A legkorábbi megtelepülés nyomai a hatvani kultúrához köthetők, miközben a bronzkori település virágkora a pilinyi kultúra időszakára tehető. A felszíni leletek intenzitása és az előkerült kincsleletek alapján a késő bronzkorban, különösen a Kr. e. 12. században (R BD időszak) a Major-hegy biztosan jelentős hely lehetett. A területről számos bronz depólelet származik, melyek bronz kardokat, lándzsacsúcsokat, spirálkorongos kartekercseket, fibulákat, karpereceket, korongokat és karikákat tartalmaztak. Külön említést érdemel a hegy tövében talált aranydepó, szintén a R BD időszakból, amely egyedülállónak számít a pilinyi kultúra területén. A hegyen elhelyezett depók mellett, a hely szakrális jelentőségére utal az egyik gödörben feltárt kövekkel lefedett két emberi koponya. Az eddigi kutatások nyomán a hegy északi és keleti oldalán épületmaradványok, a nyugati lábánál pedig számos tárolóverem került napvilágra. A leletanyag nagyobb részét kitevő pilinyi kerámia mellett számos Kyjatice kultúrához köthető és néhány La Tène kori cserép is előkerült. Az eddigi kutatások bebizonyították, hogy a magaslati település közössége a hegy tövében, a Nógrádmegyeri-patak partjára temetkezett. Az itt feltárt későbronzkori urnasírok gazdag kerámiamellékletet és bronz ékszereket tartalmaztak. Annak ellenére, hogy a lelőhelyen hosszú ideje folynak régészeti kutatások, az őskori település csak mozaikosan ismert, így a 6

település szerkezetére csak következtetni lehet. A kedvező fekvésű lelőhely a bronzkor utáni időszakokban is lakott volt. A Major-hegy keleti oldalán, a ma is használt köztemetőben egy Árpád-kori templom romja található. A kis méretű, kelet felé tájolt, félkör szentélyzáródású templomnak ma már csak az alapfalai vannak meg. Az építmény északnyugati részén kisebb négyszögletes oldalhelyiség alapjai vehetők ki. Mivel a korábbi kőbányászás és az ehhez kapcsolódó tereprendezések, illetve a falu terjeszkedése nyomán az őskori település egy jelentős része már elpusztult, különösen indokolt a tudományos szempontból nagy jelentőségű lelőhely érintetlenül maradt részének védelem alá helyezése. Az itt talált régészeti értékek, mindenek előtt a bronz kincsleletek és a pilinyi kultúra egyetlen hiteles feltárásból származó aranykincslelete alapján javasolt a lelőhely kiemelt védelme. A védési eljárás során a felterjesztés időpontjáig öt ingatlantulajdonos kért és kapott telefonon felvilágosítást a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól a védési eljárásról, az ingatlanok rendeltetésszerű használata során fennálló esetleges korlátozásokról, és a lelőhely régészeti jelentőségéről. Fokozottan védendő régészeti lelőhelyek: 6.) Alsóbogát-Csalános (Somogy megye): A település külterületén található Csollányosi (Csalánosi) erdőben amelyet egy erdei út vág ketté északnyugat-délkeleti irányban 27 halom sorakozik egymás mellett. A halmok egy északnyugat-délkeleti irányú képzeletbeli tengely mentén sorakoznak, átlagos átmérőjük 9-10 m, átlagos magasságuk pedig 70 cm. 1974-ben ismeretlen kincskeresők több halmot is kifosztottak, az innen előkerülő leletanyag alapján valószínűsíthető, hogy a temető a római korra a Kr.u. 2. század második fele és a 3. század eleje közötti időszakra keltezhető. A nagyobbrészt bolygatatlan alsóbogáti temető délkeleti szélén magasodó nagyobb méretű halmok jövőbeli kutatása, a sírokba temetkező bennszülött kelta közösségek társadalmi viszonyainak és kapcsolatrendszereinek jobb megismeréshez szolgáltathat majd újabb adatokat. A védendő ingatlan állami tulajdonban lévő erdő és szántó, kezelője egy faipari részvénytársaság. A rendeltetésszerű használat esetleges korlátozása a halmok területén előreláthatóan nem okoz majd konfliktust. 7.) Aszód-Manyik (Pest megye): A védendő bronzkori település a Pest megyei Aszód és Iklad települések közigazgatási határán, a Galgát kísérő északnyugat-délkelet irányú dombvonulat Manyik nevű részén található. A lelőhely a középső bronzkor folyamán volt lakott, az itt megtelepedő hatvani kultúra népessége 1,2 méter magas, három település szintből álló kerek tellt hozott létre. Ezt a központi halmot a természet által formált meredek oldalakhoz és vízmosásokhoz csatlakozva mesterséges erődítés, széles árok veszi körül. Az árkon kívül eddig nem kutatott, hosszan elnyúló horizontális településrészek felszíni nyomai figyelhetők meg. A lelőhelyen nagy felületű, szisztematikus kutatás még nem folyt. A kis felületre koncentráló szondázó ásatás során többszörösen megújított döngölt padlójú ház került elő, tapasztott tűzhellyel és nagy méretű tárolóedényekkel. A települési rétegekből nagy számban kerültek napvilágra a hatvani kultúra jellegzetes seprűzött és textilmintás oldaltöredékei. Az előkerült leletek közül külön említést érdemel, egy miniatűr agyagbalta, egy hegedűforma idol és egy kocsi modelljének töredéke. Mivel a lelőhely kulcsfontosságú a régió, és ezáltal Északkelet-Magyarország bronzkori történelmének megismeréséhez, ezért különösen indokolt fokozott régészeti védelem alá helyezése. A védelemre felterjesztett külterületi ingatlanok a tell település déli része 7

szántó művelési ág alá tartoznak, ez a tevékenység pedig a lelőhely fokozatos állapotromlását eredményezi. A régészeti jelenségek hosszú távú megőrzése érdekében ezért ideális lenne az érintett ingatlanok legelősítése. 8.) Bakonya-Csucsai-dűlő (Baranya megye): A lelőhely Bakonya közigazgatási területének déli szélén, a 6. számú főközlekedési út nyomvonalától kb. 1 km-re északra, a Csucsai-dűlőben helyezkedik el, egy északnyugatdélkeleti irányú egykori árokmeder két partján, két környezetéből enyhén kiemelkedő alacsony dombháton. Az itt található római kori villagazdaság megőrzése és kutatása, különösen fontos a római kori Pannonia gazdasági, társadalmi és kulturális életének megismeréséhez. A több kőépületből álló lelőhely-komplexum jelentősége részben abban áll, hogy egyetlen Győr-Sopron megyei analógiától (Balf) eltekintve a mostanáig ismert vidéki villagazdaságok közül itt lehetett legjobban megfigyelni a közeli forrásoktól kiinduló föld alatti vízvezeték nyomait, amely a villa főépületéhez vezetett. A lelőhely egyelőre csak szondázó jellegű kutatások alapján ismert, a felszíni régészeti kutatások során gyűjtött leletanyag azonban olyan igényesen kialakított, művészi színvonalú díszítéssel ellátott épületekre enged következtetni, amelyek megőrzése, későbbi kutathatóságuk biztosítása mindenképpen indokolt. A villagazdaság kőépület-maradványait a szántó művelési ágú ingatlanokon végzett mezőgazdasági tevékenység rendszeresen bolygatja, és egyben meg is nehezíti a tulajdonosok számára az ingatlanok napi használatát. Lehetséges megoldás ebben az esetben a ingatlanok lelőhely által érintett déli részének legelősítése lehet. 9.) Esztergom Pilismarót-Hideglelős-kereszt (Komárom-Esztergom megye): A részben Pilismarót, részben Esztergom közigazgatási területéhez tartozó Hideglelőskereszt egy Duna felé emelkedő, kőbányászattal nagyrészt elpusztított, meredek oldalú sziklacsúcs. Az itt elhelyezkedő, római kori magaslati erőd, a 4. században megerősített Duna-kanyarbeli limes-szakasz fontos láncszeme volt. A katonai építményt a felszíni régészeti kutatások alapján feltételezhetően az Árpád-korban újrahasznosították. Csekély régészeti kutatottsága ellenére jelentősége a hasonló méretű és alaprajzú Visegrád-Sibrikdombi erődhöz, illetve a szintén dombtetőre épült, szabálytalan alaprajzú Pilismarót-Kishegyi erődhöz mérhető. Noha a Hideglelős-kereszti erőd földfelszínen érzékelhető falmaradványait többször is felmérték és dokumentálták, alaprajzát, pontos késő római, illetve Árpád-kori építéstörténetét további régészeti kutatásokkal kell tisztázni. A lelőhely védetté nyilvánítása és megőrzése a későbbi kutatások számára hatékonyan hozzájárul Valeria provincia és az egész Duna-vidék 4. századi hadtörténetének, határvédelmi rendszerének jobb megismeréséhez. A lelőhely két nagy kiterjedésű erdő művelési ágú ingatlan kis részét érinti. Mindkét ingatlan természetvédelmi terület, melyek a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartoznak. 10.) Kisoroszi-Pásztor-kert (Pest megye): A védendő késő római őrtorony maradványai Kisoroszi községtől északkeletre, a Kőgeszteri sziget egykori keleti csúcsától mintegy 80-100 m-re, a szigettel szemben találhatók, egy keskeny Duna-mellékág partján lévő ártéri erdőben. (A védésre kijelölt 036 helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlan területén kb. 600 m hosszúságban egy őskori település maradványainak északi széle helyezkedik el.) A torony a római korban eredetileg a sziget akkori keleti szélén állhatott, helyét egy körülbelül egy méter magas domb jelzi, ahol az északi toronyfal maradványai a földfelszínen is láthatók. A keskeny Duna-mellékág mellett felépült kb. 12 x 12 méter alapterületű őrtorony stratégiai jelentőségét az adja, hogy majdnem 8

pontosan szemben helyezkedik el a szigeten túl, a Duna barbaricumi partján felépült Verőce - Duna-mező dűlői kikötőerőddel. A négyzetes alaprajzú kisoroszi őrtorony kisebb, mint a pannoniai kikötőerődök 19-20 méter nagyságú, többnyire téglalap alakú központi tornyai, de nagyobb, mint az átlagos Valentinianus-kori őrtornyok. Feltételezhető párhuzama a Pilismarót-Malom-patak lelőhelyen előkerült kiserőd, de a kisoroszi létesítmény pontos alaprajzát, építéstörténetét, esetleges periódusait későbbi kutatásokkal kell tisztázni. Régészeti védettsége, a római birodalom európai limes-szakaszainak közeljövőben várható világörökségi előterjesztése miatt is indokolt. A védendő terület állami tulajdonban lévő folyómeder, illetve a Fővárosi Vízművek Rt tulajdonában lévő vízmű, rendeltetésszerű használatának korlátozása előreláthatóan nem okoz konfliktust. Mindkét ingatlan természetvédelmi terület. 11.) Paks-Dunakömlőd-Bottyán-sánc (Tolna megye): A közigazgatásilag Paks városához tartozó Dunakömlődtől keletre, a Bottyán-sánc fennsíkján, helyezkednek el a római korban Lussonium nevet viselő segédcsapat-tábor maradványai. Észak, nyugat és dél felől több valószínűleg mesterségesen kialakított terasz, míg kelet felől a Duna által évszázadok során alámosott part miatt szakadék határolja. A lelőhely kiterjed a domb meredek keleti oldalára is, egészen a löszfal lábánál húzódó útig és vasútig, ahol a löszfal korábbi leomlása során másodlagos helyzetbe került régészeti jelenségek feltételezhetők. A római erőd és belső épületeinek falai a fennsík nyugati peremén, illetve annak közelében maradtak fenn. A katonai létesítményt északról és délről auxiliaris vicus határolja. Az előkerült leletek alapján az erőd Claudius császár uralkodása idején épült, a Kr.u. 1. század közepén. A legkorábbi palánkperiódust egy feltételezett, de mindeddig egyértelműen nem bizonyított első kőperiódus után további jelentős kőépítkezések követték a késő római korban. Az eddigi régészeti kutatások főként az erőd területére terjedtek ki, a mellette található római kori polgári település területét csak kis mértékben érintették. A római Lussonium jelenleg az egyetlen olyan topográfiailag teljes mértékben azonosítható római kori auxiliaris tábor Magyarországon, amely még nem áll jogszabályi régészeti védettség alatt. A védendő ingatlanok önkormányzati tulajdonban vannak. Az erőd felszín feletti építészeti maradványainak megóvása miatt a két érintett ingatlan 2005-ben műemléki védettséget kapott, és a feltárt épületek egy része állagmegóvás után, bemutatásra is került. 12.) Pördefölde-Nagyerdő (Zala megye): Pördefölde településtől északkeletre, a Töröszneki-patak nyugati oldalán emelkedő észak-déli irányú dombhát keleti lejtőjének felső harmadában található a régészetileg védendő római kori halomsíros temető. Területéről huszonegy egymás közelében elhelyezkedő kisebb, és egy különálló nagyobb halom ismert. Ettől a csoporttól kb. 400 méterre nyugatra, még szintén a patak nyugati felén emelkedő domb északi lejtőjén fekszik egy nagyobb méretű, erősen megbolygatott magányos tumulus. A temetőhöz tartozó római kori település pontos helye egyelőre ismeretlen. A lelőhely területén 1974-ben folyt régészeti kutatás, ekkor három kisebb halom került feltárásra. Mindhárom szórthamvas temetkezést tartalmazott, melyeket az előkerült leletanyag alapján a Kr.u. 2-3. század fordulójára lehet keltezni. Különleges a 3. számú halom temetési rítusa, mivel ebben az esetben a hamvakat nem egy urnába vagy a sírgödör aljára, hanem egy tányérba helyezték el, amelyhez hasonló jelenség a feltárt dunántúli halmos temetkezésekből egyelőre nem ismert. A védendő ingatlan állami tulajdonban lévő erdő és rét, melynek kezelője egy fafeldolgozó gazdaság. A lelőhely hosszú távú megóvása érdekében azonban a halmok területén intenzív erdőgazdálkodás nem folytatható. 9

13.) Salgótarján-Pécskő-szikla (Nógrád megye): A lelőhely a Salgótarján keleti határában emelkedő észak déli irányú hegyvonulat tetején, a Pécskő-szikla körül található. A területen az 1920-as években folytatott bányaművelés során kerültek elő az első rézkori és bronzkori leletek. A későbbi szisztematikus régészeti kutatás során a késő rézkori Baden- és a kora bronzkori Makókultúra rétegei, illetve gödrei kerültek feltárásra. Az ásatás egyik lényeges eredménye az egymást követő badeni és makói rétegek folyamatos fejlődésének dokumentálása, amely a feltárást végzők szerint a késő rézkori népesség kora bronzkori továbbélését feltételezi a lelőhelyen. A lelőhely egyedi voltát a későbbi korok jelentős emlékei is jelzik: a területről olyan kerámialeletek származnak, amelyek alapján mind a Hatvani-kultúra, mind a Pilinykultúra közösségeinek megtelepedése feltételezhető a hegyen. Így a rendelkezésünkre álló adatok alapján valószínűsíthető, hogy a késő rézkortól a késő bronzkorig, több régészeti kultúra jelenlétével lehet a lelőhelyen számolni. Emellett a szikla tetején található falmaradványok, és a felszínen gyűjthető leletek, egy az írott források által nem említett, középkori kisvárra utalnak. Mivel a védendő régészeti lelőhely kulcsfontosságú a hazai rézkor és bronzkor megismeréséhez ezért a jelen állapotában való megőrzését, a további kutathatóság lehetőségét fokozott védettséggel javasolt biztosítani. A védendő ingatlan állami tulajdonban lévő, nagyobbrészt erdőterület, kezelője egy fafeldolgozó gazdaság. 14.) Somogyvár-Bréza-erdő (Somogy megye): A lelőhely Somogyvár és Pamuk községek közigazgatási határának közvetlen közelében, a Pogány-völgyi víz keleti partján húzódó magas, meredek oldalú partvonulat tetején, illetve annak keleti lankás lejtőjén helyezkedik el. A területen nyolc a közelmúltban felfedezett halomsír található, melyek két sorban helyezkednek el. A lelőhely területén még nem folyt feltárással járó régészeti kutatás, így a halomsírok keltezése bizonytalan. Mivel a közelebbi és távolabbi környéken nem ismertek őskori településnyomok, a kb. 500 méterre nyugatra található római kori település közelségére való tekintettel, a temető előzetesen a római korra feltehetően a Kr.u. 2-3. századra keltezhető. A dunántúli, és ezzel együtt a Somogy megyei római kori halomsíros temetők tumulusai az eddigi ismereteink alapján kb. 5-15 méter átmérőjűek, és csak a villagazdaságokhoz tartozó magányos halomsírok érik el a 25-37 m-es nagyságot. A Bréza-erdőben található négy, térségünkben mindeddig párhuzam nélkül álló kb. 30 méter nagyságú halom ezért a lelőhelynek egyedülálló jelentőséget kölcsönöz, fokozott régészeti védettsége emiatt mindenképpen indokolt. A védendő ingatlan állami tulajdonban lévő erdő, rendeltetésszerű használatának korlátozása a kezelő részére előreláthatóan nem okoz konfliktust. 15.) Szentendre-Dera-patak torkolata (Pest megye): A védendő késő római kikötőerőd a Dera-patak torkolatától délre, a Duna-parton található. (A védésre kijelölt ingatlanon emellett azonban az erődtől délre elhelyezkedő őskori és középkori település északi széle is kiterjed.) A korszak ismert, hasonló építményei egy központi toronyból és két saroktoronyból álltak, amelyeket az előkerült leletanyag alapján minden valószínűség szerint I. Valentinianus császár uralkodása idején létesítettek. Többségüket a téglabélyegek alapján bizonyíthatóan a 370-es évek elején. A kikötőerőd funkciója a Dunán való biztonságos átkelés biztosítása volt. A Duna felőli oldalukon nyitott, illetve az északi és déli oldalon támfalakkal ellátott késő római létesítményeket a szakirodalom egyik legjelentősebb névadó lelőhelyük alapján nógrádverőcei típusú kikötőerődöknek nevezi. Ezek a többnyire párban megjelenő hídfőállások a folyó mindkét 10

partján előfordulnak; eddigi ismereteink szerint kb. 14 ilyen ismert vagy valószínűsíthető a magyarországi Duna-szakaszon. A kutatás szerint nemcsak katonai támaszpontként, hanem raktárbázisként is használták őket. A Dera-patak torkolatánál feltárt erőd mindenekelőtt eltérő alaprajza miatt emelkedik ki a többi egykorú kikötőerőd közül: a régészeti kutatás szerint a két oldaltorony nem az L alakú szárnyfalak sarkán, hanem az északi és déli szárnyfal keleti végén, közvetlenül a folyóparton található. Különleges az is, hogy a központi torony a többi kikötőerőd téglalap alakú központi tornyával ellentétben négyzetes alaprajzú. A régészeti védési eljárás megindítását követően, a védendő kivett művelési ágú ingatlan amely a természetben védett ártéri erdő tulajdonosának jogi képviselője részletes tájékoztatást kért és kapott a védési eljárásról és a védendő lelőhelyről, továbbá betekintést nyert a védési dokumentációba. 16.) Tahitótfalu-Bolhavár (Pest megye): A védendő késő római kikötőerőd maradványai Tahitótfalu községtől keletre, a Szentendrei-sziget keleti partján találhatók. A központi toronyból és két saroktoronyból álló úgynevezett nógrádverőcei típusú kikötőerődök a római birodalomban a kutatás jelenlegi állása szerint legnagyobb számban a valeriai ripa-szakaszról ismertek. Ezek az aktonai építmények valószínűleg I. Valentinianus császár uralkodása idején létesültek, kutatásuk lehetőséget biztosít a késő római hadtörténet árnyaltabb megismeréséhez. A magyarországi Duna-szakaszon az összes topográfiailag azonosítható, nem víz alatt található kikötőerőd jogszabályi védettség alatt áll (a szintén védésre felterjesztett szentendrei, Dera-patak torkolatánál elhelyezkedő építmény kivételével). Így a tahitótfalui lelőhely fokozott régészeti védettsége, a római birodalom európai limes-szakaszainak közeljövőben várható világörökségi előterjesztése miatt is indokolt. A védendő terület állami tulajdonban lévő folyómeder, illetve a Fővárosi Vízművek Rt tulajdonában lévő legelő, rendeltetésszerű használatának korlátozása előreláthatóan nem okoz konfliktust. A Mosonszentmiklós (Győr-Moson-Sopron megye), Pálmajor településrészen található lelőhelyen a Kr.e. 5. évezredtől az Árpád-korig, szinte valamennyi régészeti korszak emlékei megtalálhatók. A lelőhely rendkívüli tudományos jelentősége miatt lett a Művelődési és Közoktatási Minisztérium 117556/94. XXVII-524. számú határozata által történeti-régészeti jelentőségű védett terület 1994-ben. A védelem célja a lelőhely régészeti feltárással még nem érintett részeinek hosszú távú megőrzése volt. A védési határozatot követően, a termőföldek privatizációja során azonban a védetté nyilvánított ingatlanok megosztásra kerültek, miközben a védettség a későbbiekben kialakított földrészekre is hiánytalanul be lett jegyezve. Mivel az 1994-ben védetté nyilvánított terület északnyugati szélén, a 0121/1 hrsz megosztásából kialakított 0121/7, 0121/8, 0121/9, 0121/10, 0121/11, valamint a 0126/3 megosztásából keletkezett 0126/10 helyrajzi számú telkekre a régészeti lelőhely már nem terjed ki, ezért a védettség fenntartása ezeken a területeken a továbbiakban nem indokolt. Emellett a védett terület revíziója során kiderült, hogy a 0123/1, valamint az időközben 0126/15 helyrajzi számmá változott eredetileg 0126/2 helyrajzi szám alatt védetté nyilvánított ingatlanok, tévesen kerültek régészeti védelem alá, mivel már 1994-ben is kívül estek a lelőhely határain. A régészeti védettség megszüntetése ezért a két ingatlanra szintén indokolt. Jelen előterjesztésben felterjesztésre kerülő lelőhelyek régészeti védettségére, a védettség kategóriájára, illetve a régészeti védettség részleges megszűntetésére vonatkozó javaslatokat a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Ásatási Bizottsága 2008. március 10-én, szakmai szempontból megvitatta és elfogadta. 11

A védelemre javasolt régészeti lelőhelyek illetve a régészeti védelem alá kerülő ingatlanok egy része, a földfelszín felett található megőrzendő építészeti emlékek megóvása érdekében műemléki védettség alatt áll: Paks-Dunakömlőd-Bottyán-sánc (a római kori tábor felszín feletti építészeti maradványai, műemléki törzsszáma: 11440), Tahitótfalu-Bolhavár (a római kikötőerőd felszín feletti építészeti maradványai, műemléki törzsszáma: 7354), és Szécsény-Benczúrfalva-Major-hegy (a külterület 064 helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlanon elhelyezkedő Árpád-kori templom maradványai, műemléki törzsszáma: 5926; valamint az itt található 1925-ben épült Benczúr-mauzóleum épülete, műemléki törzsszáma: 9953). Ez a védettség azonban nem biztosítja az itt található régészeti jelenségek hosszú távú, bolygatatlan állapotban való megóvását, mivel a jogszabályi előírások a két védettség esetében más-más helyzetet teremtenek, ezért a lelőhelyek régészeti védése is indokolt. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 23. (2) bekezdése alapján általános védelem alatt állnak a kunhalmok és földvárak, melyek pontos definíciója a törvény 23. (3) bekezdésének f) és g) pontjában található. E jogszabály rendelkezése szerint tehát természetvédelmi oltalom alatt állnak a felterjesztésben szereplő római kori halomsíros temetők: Alsóbogát-Csalános, Farkasgyepű-Pörös-erdő, Pördefölde-Nagyerdő, Somogyvár- Bréza-erdő, valamint a Szanda-Bolha-hegy és a Szécsény-Benczúrfalva-Major-hegy lelőhelyeken található őskori földvárak. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a védetté nyilvánítási eljárás megindításáról minden esetben értesítést küldött az érintett ingatlanok tulajdonosainak, és igény szerint egyeztetett a felmerült vitás kérdések ügyében. A tulajdonosok számára a védettség nem jelenti a föld feletti építmények, illetve a földfelszín használatának korlátozását, ugyanakkor alapvetően befolyásolja a későbbi építési szándékot, illetve a lelőhely bolygatatlan állapotban való megőrzésének biztosítása érdekében sok esetben kívánatos lehet a művelési ág megváltoztatása is. A művelési ág megváltoztatására való kötelezés esetére azonban nincs szabályozott gyakorlat az ingatlan-tulajdonosok esetleges kártalanítási igényének kezelésére, mivel a Kövt. 70. - a szerint, a kulturális örökség állapotának megőrzése érdekében az állagvédelemhez szükséges átlagos mértéket meg nem haladó jogszerűen előírt korlátozás, tilalom vagy kötelezés kártalanítási igényt nem keletkeztet, és az érintett ingatlanokat sem lehet kizárólag az értékcsökkenésre hivatkozva kisajátítani. A jelen rendeletben kiemelt, illetve fokozott régészeti védettségre felterjesztett ingatlanok tulajdonosai közül a felterjesztés időpontjáig, egy sem tiltakozott a védési eljárás megindítása ellen. A régészeti lelőhelyek, védelme közérdek, megvalósítása közreműködési jogosultságot és együttműködési kötelezettséget jelent az állami és önkormányzati szervek, a nemzetiségi szervezetek, az egyházak, a társadalmi és gazdasági szervezetek, valamint az állampolgárok számára (Kövt. 4-5. ). Védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeken, a Kövt. 13. (1) bekezdése értelmében, nem lehet olyan tevékenységet folytatni, amely a lelőhelynek akár részleges állapotromlását eredményezheti. A régészeti védettségre vonatkozó jogszabályok nem korlátozzák az alkotmányban megfogalmazott tulajdonhoz való jogot, nem is rendelkeznek arról. A tulajdonosok hasznosítási vagy rendelkezési jogának a Kövt.-ből levezethető korlátozásai valójában nem sértik az egyes tulajdonosok szabad rendelkezési jogát, mivel azok egyrészt a közösség érdekét, másrészt közvetve minden egyes tulajdonos javát, törvényes érdekét is szolgálják. A védetté nyilvánított területen a Hivatal örökségvédelmi hatósági engedélye szükséges a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal eljárásaira vonatkozó szabályokról szóló 10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet 8. (1) bekezdésének a)-e) pontjaiban felsorolt egyébként más hatósági engedélyhez nem kötött tevékenységhez. Más hatósági engedélyezési eljárás esetében a Hivatalt szakhatóságként keresi meg az eljáró hatóság. Az engedélyezési eljárás azonban a gyakorlatban a régészeti örökségi elemeit tartalmazó területre korlátozódik, az ingatlan 12

fennmaradó részén a kívánt tevékenységhez szükséges engedély minden további akadály nélkül kiadható, így annak napi használata biztosított marad. 3. A fennmaradt vitás kérdések ismertetése 4. Az érdekképviseleti szervekkel történt egyeztetés és annak eredménye Az előterjesztés tárgya nem indokolta egyeztetés lefolytatását ebben a körben. 5. Az előterjesztés kormányprogramhoz való kapcsolódása Figyelembe véve, hogy régészeti emlékeink állománya véges, megőrzésük, fenntartásuk össztársadalmi érdek, amely lehetővé teszi, hogy a jövő - egyre fejlettebb módszerekkel rendelkező - régészei számára is kutathatók legyenek. A régészeti emlékanyag a kulturális örökség pótolhatatlan részét képezi, mely nem reprodukálható, pusztulását követően eredeti formájában és tartalmában nem állítható elő. Ismerete, megőrzése hozzájárul egy-egy szűkebb régió, megye, település, végső soron az egész emberi közösség múltjának megismeréséhez, tudatának formálásához. Ezt felismerve született a régészeti örökségről szóló európai egyezmény, mely többek között hangsúlyozza, hogy a régészeti örökség védelmére irányuló intézkedések kapjanak helyet a város- és településrendezési, valamint kulturális fejlesztési politikában. Amennyiben a védett régészeti lelőhelyeket megfelelően gondozzák, azok ismeretterjesztő jellegükön túl szerepet játszhatnak a vidékfejlesztésben és a kulturális turizmusban is, így fejlesztő tényezőként is számolhatunk velük. Ezt jelzi a régészeti parkok és bemutatóhelyek iránti egyre fokozódó igény, melyek megvalósulása által az egyes települések kulturális vonzerejük növekedését is remélik. Mindemellett szükséges a jövőben olyan gyakorlati eszközrendszert kidolgozni, amely hatékonyan elősegíti a jogszabályi védettségen túlmenően a védetté nyilvánított régészeti lelőhelyek hosszú távú megőrzését. Ezzel összhangban áll a Kormány Új Magyarország Szabadság és szolidaritás címet viselő programja is, amely a kultúra körében teendő intézkedések között hangsúlyozza nemzeti örökségünk méltó megőrzését. 6. A döntés költségvetési vonzata A védetté nyilvánításnak kötelezően előírt költségvonzata nincs. Az előterjesztésben szereplő ingatlanok területe jelenleg is nyilvántartott régészeti lelőhely, ahol a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak szakhatósági jogköre van, a hatósági munka megnövekedéséből származó költségvetési vonzattal ezért a védési eljárás következményeként nem kell számolni. Az érintett tulajdonosok ingatlanukat a védett régészeti lelőhelyre való tekintettel, a Kövt. és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal eljárására vonatkozó szabályokról szóló 10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet előírásainak figyelembe vételével használhatják. A Kövt. 13. (1) bekezdése értelmében, a lelőhelyen nem lehet olyan tevékenységet folytatni, amely annak akár részleges állapotromlását eredményezheti. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal törekszik a fenntartható használat elvének megvalósítására, ahol elsődleges cél a régészeti jelenségek eredeti állapotban való tartása. A Kövt. 7. 1. pontja szerint ez a védett kulturális örökség olyan módon történő használatát jelenti - a kármegelőző és kárcsökkentő tevékenységeket is beleértve - amely nem haladja meg a szakmailag indokolt mértéket, és nem vezet az örökség elemeinek állapotromlásához, így biztosított fennmaradásuk a jelen és a jövő nemzedékek számára. Ez nem jelenti a mezőgazdasági művelésből való kivonást, jogszabályi kötelezettséget azonban jelent arra vonatkozóan, hogy az ingatlan-tulajdonos (vagy kezelő) a lelőhely állapotromlását eredményező tevékenységét ne folytassa tovább. Ezzel kapcsolatos kötelező kártalanítást nem ír elő jogszabály, mivel a Kövt. 70. -a szerint, 13

A kulturális örökség állapotának megőrzése érdekében az állagvédelemhez szükséges átlagos mértéket meg nem haladó jogszerűen előírt korlátozás, tilalom vagy kötelezés kártalanítási igényt nem keletkeztet. A Kövt. 81. b) pontja alapján azonban lehetőség van arra, hogy az oktatási és kulturális tárca a kulturális örökség védelmével kapcsolatos költségvetési pénzeszközöket a miniszter által felügyelt és más érintett költségvetési fejezeten belül, a kulturális örökség védetté nyilvánított elemei tulajdonosának (vagyonkezelőjének, használójának) támogatására irányuló figyelemmel határozza meg. A Kövt. 87. -a kimondja, hogy ha a védett régészeti lelőhely örökségvédelmi érdekei másképp nem biztosíthatóak, azok kisajátítása a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által kezdeményezhető, emellett lehetőség van a régészeti védettséget kimondó miniszteri rendeletben, az érintett ingatlanok állami elővásárlási jogáról rendelkezni. Jelen előterjesztésben régészeti védésre felterjesztett ingatlanok esetében a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nem tett ilyen javaslatot. 7. Az előterjesztés európai uniós vonatkozásai A jogszabálytervezet megfelel a régészeti örökség védelméről szóló - a Kormány 149/2000. (VIII. 31.) rendeletével kihirdetett - Európai Egyezmény szellemének, amely legfőbb irányelveként nem a lelőhelyek feltárását, hanem a régészeti örökség jövő nemzedékek számára történő megőrzését, fenntartását mondja ki. A védetté nyilvánítás így mind a tizenhat lelőhely esetében meghatározatlan időre szól. 8. Az előterjesztés főbb döntési pontjainak megjelenítése A jogszabálytervezet öt régészeti lelőhely kiemelt és tizenegy régészeti lelőhely fokozott védelmére tesz javaslatot. Egy korábban védetté nyilvánított lelőhely esetében a védett ingatlanok egy részének törlését javasoljuk, mivel annak fenntartása a vonatkozó jogszabályok értelmében nem indokolt. 14

Az oktatási és kulturális miniszter /2008. ( ) OKM rendelete egyes régészeti lelőhelyek védetté nyilvánításáról, illetve régészeti védettség megszűntetéséről A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 15. -ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, az oktatási és kulturális miniszter feladat- és hatásköréről szóló 167/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. -ának d) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva, a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter feladat- és hatásköréről szóló 134/2008. (V. 14.) Korm. rendelet 1. -ának e) és g) pontjában eljáró nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterrel, valamint a környezetvédelmi és vízügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 165/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. -ának b) pontjában eljáró környezetvédelmi és vízügyi miniszterrel egyetértésben a következőket rendelem el: 1. (1) Kiemelten védett régészeti lelőhellyé nyilvánítom a Báta (Tolna megye), zártkert 3283, 3284, 3287, 3292/3, 3307, 3340, 3341, 3395, 3396, 3397, 3398 és 3407 helyrajzi számok alatt nyilvántartott kert, a 3285, 3399, 3409 és 3411 helyrajzi számok alatt nyilvántartott legelő, a 3286, 3288, 3289, 3290, 3306, 3310, 3337, 3338, 3339, 3343, 3344, 3381, 3382, 3383, 3384, 3385, 3386, 3387, 3388, 3389, 3390, 3391,3392, 3393, 3394, 3400, 3401, 3402, 3403, 3404, 3405, 3406, 3408, 3410, 3412, 3413, 3416, 3417, 3418 és 3419 helyrajzi számok alatt nyilvántartott szőlő, a 3291 és 3292/1 helyrajzi számok alatt nyilvántartott szőlő és kert, a 3297 helyrajzi szám alatt nyilvántartott legelő és szőlő, a 3305/1 helyrajzi szám alatt nyilvántartott fásított terület, a 3305/2 helyrajzi szám alatt nyilvántartott fásított terület és szőlő, a 3342 helyrajzi szám alatt nyilvántartott szőlő és szántó, a 3380, 5435, 5438, 5439, 5440, 5441, 5443, 5446, 5448, 5452 és 5454 helyrajzi számok alatt nyilvántartott kivett, valamint a 3414 és 3415 helyrajzi számok alatt nyilvántartott szántó művelési ágú, természetben az Öreg-hegyen és az Öreg-hegy feletti fennsíkon található ingatlanokat. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt területen a régészeti védelem célja az itt található késő bronzkori és kelta magaslati település maradványainak megőrzése, a lelőhely kutathatóságának biztosítása. kiemelten védett régészeti lelőhelyet az I. kategóriába sorolom. 2. (1) Kiemelten védett régészeti lelőhellyé nyilvánítom a Bátonyterenye (Nógrád megye), külterület 0199 helyrajzi szám alatt nyilvántartott erdő és legelő, művelési ágú, természetben a Kisterenye-Hársas településrészen található ingatlant. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt területen a régészeti védelem célja az itt található bronzkori magaslati település maradványainak megőrzése, a lelőhely kutathatóságának biztosítása. kiemelten védett régészeti lelőhelyet az I. kategóriába sorolom. 15

3. (1) Kiemelten védett régészeti lelőhellyé nyilvánítom a Farkasgyepű (Veszprém megye), külterület 034 és 041 helyrajzi számok alatt nyilvántartott erdő, valamint a 035 helyrajzi szám alatt nyilvántartott kivett művelési ágú, természetben a Pörös-erdő határrészen található ingatlanokat. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt területen a régészeti védelem célja az itt található késő bronzkori halomsíros temető maradványainak megőrzése, a lelőhely kutathatóságának biztosítása. kiemelten védett régészeti lelőhelyet az I. kategóriába sorolom. 4. (1) Kiemelten védett régészeti lelőhellyé nyilvánítom a Szanda (Nógrád megye), külterület 0128/9, 0178, 0182/2, 0184/20, 0184/22 és 0184/24 helyrajzi számok alatt nyilvántartott erdő, a 0179 és 0184/3 helyrajzi számok alatt nyilvántartott legelő, a 0180 és 0184/23 helyrajzi számok alatt nyilvántartott kivett, valamint a 0184/21 helyrajzi szám alatt nyilvántartott szántó művelési ágú, természetben a Bolha-hegy határrészen található ingatlanokat. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt területen a régészeti védelem célja az itt található késő bronzkori magaslati település maradványainak megőrzése, a lelőhely kutathatóságának biztosítása. kiemelten védett régészeti lelőhelyet az I. kategóriába sorolom. 5. (1) Kiemelten védett régészeti lelőhellyé nyilvánítom a Szécsény (Nógrád megye), külterület 064 helyrajzi szám alatt nyilvántartott szántó, a 065/1 és 068/1 helyrajzi számok alatt nyilvántartott erdő, a 065/2 és 067 helyrajzi számok alatt nyilvántartott legelő, továbbá a belterület 2678, 2688/1, 2688/2, 2689, 2690, 2691, 2692 és 2693 helyrajzi számok alatt nyilvántartott kivett művelési ágú, természetben a Benczúrfalva-Major-hegy településrészen található ingatlanokat. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt területen a régészeti védelem célja az itt található bronzkori magaslati település és Árpád-kori templom maradványainak megőrzése, a lelőhely kutathatóságának biztosítása. kiemelten védett régészeti lelőhelyet az I. kategóriába sorolom. 6. (1) Fokozottan védett régészeti lelőhellyé nyilvánítom az Alsóbogát (Somogy megye), külterület 053 helyrajzi szám alatt nyilvántartott szántó és erdő művelési ágú, természetben a Csalános nevű határrészen található ingatlant. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt területen a régészeti védelem célja az itt található római kori halomsíros temető maradványainak megőrzése, a lelőhely kutathatóságának biztosítása. 16

7. (1) Fokozottan védett régészeti lelőhellyé nyilvánítom az Aszód (Pest megye), külterület 036/1 és 039/1 helyrajzi számok alatt nyilvántartott szántó, a belterület 524, 549, 550, 553, 554, 556, 558, 559 és 561/2 helyrajzi számok alatt nyilvántartott kivett, továbbá az Iklad (Pest megye), külterület 033/1 helyrajzi szám alatt nyilvántartott szántó és kivett, valamint a 033/5 és 033/6 helyrajzi számok alatt nyilvántartott szántó művelési ágú, természetben a Manyik nevű határrészen található ingatlanokat. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt területen a régészeti védelem célja az itt található középső bronzkori tell település maradványainak megőrzése, a lelőhely kutathatóságának biztosítása. 8. (1) Fokozottan védett régészeti lelőhellyé nyilvánítom a Bakonya (Baranya megye), külterület 054/3 és 054/4 helyrajzi számok alatt nyilvántartott szántó, valamint a 062/88 helyrajzi szám alatt nyilvántartott szántó és legelő művelési ágú, természetben a Csucsai-dűlő határrészen található ingatlanokat. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt területen a régészeti védelem célja az itt található római kori villagazdaság épületeinek, valamint a hozzájuk vezető vízvezeték forrásfoglalat maradványainak megőrzése, a lelőhely kutathatóságának biztosítása. 9. (1) Fokozottan védett régészeti lelőhellyé nyilvánítom az Esztergom (Komárom-Esztergom megye), külterület 0818/248 helyrajzi szám alatt nyilvántartott erdő, továbbá a Pilismarót (Komárom-Esztergom megye), külterület 052/6 helyrajzi szám alatt nyilvántartott erdő művelési ágú, természetben a Hideglelős-kereszt nevű határrészen található ingatlanokat. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt területen a régészeti védelem célja az itt található késő római erődítmény maradványainak megőrzése, a lelőhely kutathatóságának biztosítása. 10. (1) Fokozottan védett régészeti lelőhellyé nyilvánítom a Kisoroszi (Pest megye), külterület 036 és 076 helyrajzi számok alatt nyilvántartott kivett, természetben a Pásztor-kert határrészen található ingatlanokat. A régészeti lelőhely a 076 helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlannak (Duna-meder), a jelenlegi 034 és 036 helyrajzi számok által határolt szakaszára terjed ki. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt területen a régészeti védelem célja az itt található késő római őrtorony maradványainak megőrzése, a lelőhely kutathatóságának biztosítása. 17

11. (1) Fokozottan védett régészeti lelőhellyé nyilvánítom a Paks (Tolna megye), belterület 8480 helyrajzi szám alatt nyilvántartott kivett, valamint a külterület 01044/1 helyrajzi szám alatt nyilvántartott erdő, legelő és szántó művelési ágú, természetben a Dunakömlőd-Bottyánsánc nevű településrészen található ingatlanokat. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt területen a régészeti védelem célja az itt található római kori Lussoniummal azonosítható katonai tábor és a hozzá tartozó polgári település maradványainak megőrzése, a lelőhely kutathatóságának biztosítása. 12. (1) Fokozottan védett régészeti lelőhellyé nyilvánítom a Pördefölde (Zala megye), külterület 071/1 helyrajzi szám alatt nyilvántartott erdő és rét művelési ágú, természetben a Nagyerdő nevű határrészen található ingatlant. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt területen a régészeti védelem célja az itt található római kori halomsíros temető maradványainak megőrzése, a lelőhely kutathatóságának biztosítása. 13. (1) Fokozottan védett régészeti lelőhellyé nyilvánítom Salgótarján (Nógrád megye), külterület 0207/3 helyrajzi szám alatt nyilvántartott erdő, legelő és kivett művelési ágú, természetben a Pécskő-szikla határrészen található ingatlant. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt területen a régészeti védelem célja az itt található rézkori és bronzkori magaslati település maradványainak megőrzése, a lelőhely kutathatóságának biztosítása. 14. (1) Fokozottan védett régészeti lelőhellyé nyilvánítom a Somogyvár (Somogy megye), külterület 0203 helyrajzi szám alatt nyilvántartott erdő művelési ágú, természetben a Bréza-erdő határrészen található ingatlant. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt területen a régészeti védelem célja az itt található római kori halomsíros temető maradványainak megőrzése, a lelőhely kutathatóságának biztosítása. 15. 18

(1) Fokozottan védett régészeti lelőhellyé nyilvánítom a Szentendre (Pest megye), belterület 6 helyrajzi szám alatt nyilvántartott kivett művelési ágú, természetben a Dera-patak torkolatánál található ingatlant. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt területen a régészeti védelem célja az itt található késő római kikötőerőd maradványainak megőrzése, a lelőhely kutathatóságának biztosítása. 16. (1) Fokozottan védett régészeti lelőhellyé nyilvánítom a Tahitótfalu (Pest megye), külterület 0127 helyrajzi szám alatt nyilvántartott kivett, valamint a 0146 helyrajzi szám alatt nyilvántartott legelő művelési ágú, természetben a Bolhavár nevű határrészen található ingatlanokat. A régészeti lelőhely a 0127 helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlannak (Duna-meder), a 1677 és 1678 folyamkilométerek közötti szakaszára terjed ki. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt területen a régészeti védelem célja az itt található késő római kikötőerőd maradványainak megőrzése, a lelőhely kutathatóságának biztosítása. 17. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium 117556/94. XXVII-524. számú határozatával történeti-régészeti jelentőségű védett területté nyilvánított Mosonszentmiklós (Győr-Moson- Sopron megye), külterület 0121/8, 0121/9, 0121/10, 0121/11, 0126/10 helyrajzi számok alatt nyilvántartott szántó, a 0123/1 és 0126/15 helyrajzi számok alatt nyilvántartott erdő, valamint a 0121/7 helyrajzi szám alatt nyilvántartott kivett művelési ágú, természetben a Pálmajor településrészen található ingatlanok régészeti védettségét megszüntetem. Az eredetileg védetté nyilvánított 0121/1, illetve 0126/3 helyrajzi számú ingatlanok megosztása révén kialakult új ingatlanokra a lelőhely nem terjed ki, ezért a védettség fenntartása ezeken az ingatlanokon a továbbiakban nem indokolt. 18. Az e rendeletben védetté nyilvánított területeken a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal engedélye szükséges a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal eljárásaira vonatkozó szabályokról szóló 10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet 8. (1) bekezdésének a)-e) pontjában felsorolt tevékenységekhez. 19. Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. Budapest, 2008. Dr. Hiller István s.k., oktatási és kulturális miniszter 19