Eladósodás és adósmentés Magyarországon az 1929-es és a 2008-as válságokat követően Horváth Zoltán 2015
ABSZTRAKT: Magyarországon az elmúlt 100 év során két, a nagymértékű lakossági eladósodás miatt elmélyülő és a világgazdasági válság miatt veszélyessé váló hitelválság alakult ki. Az első az 1929-es nagy világgazdasági válságot követően, míg a másik a 2007-08-as válságot követően bontakozott ki. Mindkét esetben a fellépő gazdasági diszfunkció nyomán a magyar népesség egy meghatározó részének a pénzügyi helyzete rendült meg. Mindkét esetben a válságot megelőző időszak lakossági eladósodása okozta a közvetlen problémát és mindkét esetben állami beavatkozás, kormányzati válságkezelés vált szükségessé. Az írás a harmincas évekbeli és a közelmúlt adósmentő intézkedéseit történeti szemléletű bemutatását helyezi előtérbe, párhuzamot vonva mind a hitelválsághoz vezető gazdasági környezet hasonlósága, mind maguknak az adósmentő intézkedéseknek rokonjellegű vonásai tekintetében. Végezetül a viselkedési közgazdaságtan fogalomkészletéből szemezgetve kitér a hitelfelvevők egyes lehetséges lelki motívumainak vizsgálatára. 2
Egy adott fázisban minden válság természetéhez hozzátartozik a belőle való kilábalás kilátástalanságának látszata (Sipos Ágnes) Bevezetés Az 1929-es és a 2007-2008-as gazdasági világválság magyarországi hatása több szempontból is hasonló jegyeket mutat. Mindkét válság súlyos csapást mért a magyar gazdaságra mivel mindkét válságot megelőzte a népesség egy nagyobb hányadát érintő lakossági eladósodás. E két - egymástól időben távol eső, mégis több hasonlóságot mutató - folyamat vizsgálata hozzásegíthet ahhoz, hogy a jövőben elkerülhetőek legyenek a hasonló negatív tendenciák. Annál is inkább, hiszen mindkét esetben felmerült a politika, a pénzintézeti rendszer, a jegybank, a felügyeleti szervek, az igazságszolgáltatás és a hitelfelvevő egyének szerepének és felelősségének kérdése és kijelenthető, hogy mindkét alkalommal jelentősen erodálódott a pénzügyi, politikai, és igazságszolgáltatási rendszerbe vetett bizalom. Az agrárnépesség eladósodása az 1920-as, 30-as években Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását és a trianoni döntést követően elsősorban agrárországgá vált. Külpolitikailag és gazdaságilag is nehéz helyzetben volt, hiszen ellenséges államok gyűrűjébe került, amelyeknek az érdekei elszigetelésében találkoztak. A két világháború közötti Magyarország egyre égetőbb problémájává vált, hogy társadalmi viszonyai konzerválták a korábbi monarchikus berendezkedést, és a nehéz külgazdasági helyzet mellet a társadalmi mobilitás csak korlátozottan érvényesült. Főként a lakosság nagy részét kitevő agrárnépesség mobilizálására nem nyílt lehetőség az adott körülmények között, így annak megélhetése, és nagy részének a puszta létfenntartása szükségképpen a mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódott. Ennek megfelelően e széles társadalmi csoportnak a legfontosabb a művelése alatt álló termőterület volt, hiszen ez volt a legfőbb termelőeszköze, ez biztosította megélhetését, és ennek nagysága határozta meg az életlehetőségeit, társadalmi és közösségén belüli helyzetét. Magyarország népessége 1930-ban 3
8 millió 660 000 fő volt, népsűrűsége 93,4 fő/km2 volt, amivel a világon a nyolcadik helyen állt. Ennek a népességnek 52,8%-a élt a mezőgazdaságból. 1 A széles nincstelen réteg miatt jelentős olcsó munkaerő állt a rendelkezésre, amely a mezőgazdaság technikai fejlesztése ellen hatott. Az agrikultúra teljesítménye a húszas években elérte ugyan, de nem haladta meg a világháború előtti időszak teljesítményét. Látványos előrelépés a kertművelésben, a zöldség- és gyümölcskultúrák területén történt. A birtokszerkezet ugyanakkor annak ellenére, hogy ennek káros voltát a politikai tér csaknem minden egyes szereplője elismerte egészségtelen volt, és ennek lényegi orvoslása a korszakban nem is valósult meg. A gazdálkodók több mint 70 %-ának a földterülete az 5 kataszteri holdat 2, vagyis körülbelül a 2,9 hektárt sem érte el, míg az ország termőterületének 30%-a volt 1000 holdnál nagyobb birtokosok kezén, miközben a korlátolt forgalmú, vagyis kincstári, egyházi, hitbizományi stb. birtokok területe meghaladta a 3,7 millió holdat. A világi és egyházi nagybirtokosok politikai befolyása hatékonyan akadályozta meg, hogy az időszakban a földosztás hatékony megoldásra kerüljön, és ez mindvégig fenntartotta a megelőző század szintjén megrekedt társadalmi különbségeket. 3 Az első világháború után az európai - és ezen belül a magyar - mezőgazdaság helyzet abból a szempontból is nehezebbé vált, mivel az amerikai kontinens országai valamint Ausztrália jelentősen növelték a gabonatermelésüket, és olyan alacsony önköltséggel voltak képesek dolgozni, hogy még a tengeri szállítás költségeivel együtt is alá tudtak menni az európai termelői áraknak. Ez a különösképpen agrárjellegűvé váló trianoni Magyarország számára rendkívüli nehézséget okozott. A birtokosok a monarchia időszakában és a háború alatt is jelentős mértékben terhelték meg birtokaikat, azonban ezek a jelzálogos terhek a korona inflációjának hatására a húszas évek közepére gyakorlatilag teljes mértékben elolvadtak. 4 Ez a hiperinflációs tapasztalat is az irányba hatott, a kor agrárnépessége a hitelezéssel szemben könnyelművé vált. A magyar agrárnépesség, amely ekkor a monarchia viszonylagos jólétéből kiszakadt, és az elhalasztott fogyasztását, a korábban megszokott körülményeit ismét a termőföldjére felvett jelzálogos hitel segítségével látta biztosítottnak megteremteni. 1 GUNST, 1970. A mezőgazdaság termelés története Magyarországon 1920-1938 61. o. 2 1 kataszteri hold = 5755 m2 = 0,5755 hektár, 1 hektár = 1,7377 kataszteri hold 3 BALLA, 1935. A legújabb kor gazdaságtörténete, 214-215. alapján 4 MATOLCSY, 1944. A magyar mezőgazdaság adósságterhének alakulása 5. o. 4
Ennek pénzügyi alapját az adta meg, hogy a korona hiperinflációjának megfékezését és a pengő bevezetését követően stabilizálódtak a pénz- és hitelviszonyok, így a hitelnyújtók oldaláról is megfelelő kínálat mutatkozott. A mezőgazdasági népesség így a húszas évek második felében ismét az eladósodás útjára lépett. Ennek az eladósodásnak a dinamikája azonban jelentősen meghaladta a háború előttiét. Matolcsy Mátyás a kérdéssel foglalkozó munkájában a korábban tapasztalthoz képest háromszoros üteműre tette a húszas évek eladósodását. Ebben az időszakban nemcsak a lakosság hitelfelvétele pörgött fel, hanem a magyar állam és a helyhatóságok is gyorsan adósodtak el, és húszas éves alkonyán Magyarország Közép-Kelet Európa legeladósodottabb országává vált. 1931-ben a magyar adósságteher közel 4 milliárd pengőre rúgott, aminek felét a mezőgazdaság termőföldre felvett hitele tette ki. Ennek a fokozódó eladósodásnak a dinamikáját mutatja be az alábbi táblázat: 1. táblázat: A magyar mezőgazdaság bekebelezett bruttó terhének alakulása, 1925-1932 5 X Adósságösszeg az év végén Növekedés a megelőző évvel szemben millió pengő 1925 135,5 135,5 1926 429,6 294,1 1927 835,9 406,3 1928 1171,6 335,7 1929 1718,3 546,7 1930 1936,4 218,1 1931 2116,5 180,1 1932 2178,7 62,2 A táblázatból jól látszik, hogy a válság kitörését követően a hitelfelvétel dinamikája megtört és a felvett összeg növekedése fokozatosan csökkent. Mégis az összes hitel állománya a visszafizetések elakadása miatt, 1932-ben tetőzött. A táblázatban szereplő számok még nagyobb eladósodás szintet mutatnának, ha a be nem kebelezett, vagyis a telekkönyvbe be nem jegyzett adósságállományt is vizsgálnánk. 5 A táblázatot idézi MATOLCSY, 1944. azzal a megjegyzéssel, hogy az év végi adósságösszeg oszlopában szereplő adat a LEBOSZ kölcsönével együtt értendő. A LEBOSZ a földbirtokreform lebonyolításával kapcsolatos kölcsönöket nyújtott, így kölcsönnyújtásának jellege miatt nem igazán illeszkedik az elemzett vonulatba. 5
A magyar mezőgazdaság eladósodása tehát a 1920-as évtized közepétől egyre gyorsult. A földbirtokokra adott jelzálogkölcsönök állománya 1925-ben 5485 ezer pengőt, 1926-ban 88631 ezer P-t, 1927-ban 173 134 ezer P-t, 1928-ban már 300 204 ezer pengőt tett ki 6 Az adósságteher (1. táblázat) 1925-26-os gazdasági évben még csak 135,5 millió pengő volt, 1928-29-ben már 1171,6 millió, 1932-33-ban már 2178,7 millió pengőre emelkedett. Ezt összevetve a mezőgazdaság bevételeivel azt kapjuk, hogy a teher a bevételeknek 1928-ben a 78%-ára rúgott, de 1930-31-ben már 80%-kal, és 1932-33-ban már 229%-kal haladta meg a bevételt. Miközben a mezőgazdaság termelők bevételei és ezzel együtt vásárlóerejük a zuhanó árak miatt gyengült, a kölcsönök kamatterhei egyre nagyobb nehézséget jelentettek. Jól mutatja a teher megoszlását, hogy a teher összegének 50,2%-a a 20 holdon aluli birtokosokra esett. (2. táblázat) Még súlyosabb kép tárul elénk, ha az 5 holdon aluli birtokosok terheit vizsgáljuk: rájuk esett az összes teher közel 30%-a és holdanként 448 pengő adósság. 7 Az összes terhek 66%-át (Szuhaynál 62%) hitelintézeti kölcsönök tették ki, 1 360 millió pengő értékben. Hitelintézeti kölcsönnel volt megterhelve az ország összes földterületének 36,2%-a (5 765 ezer hold). A hitelintézeti kölcsönökön felül - különösen a kis, 5 holdnál kisebb területen gazdálkodóknál jelentős volt az uzsorajellegű terhek szerepe. Hitelintézeti oldalról vizsgálva jelzáloghiteleket négy budapesti nagybank és két a bankok által alakított szövetkezeti formában működő konzorcium folyósította. Így az Országos Földhitelintézet, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Magyar Általános Hitelbank, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár valamint a Magyar Jelzálogkibocsátó Intézetek Szövetkezete és a Magyar Jelzálogintézetek Szövetkezete. 8 A következő, 2. számú táblázat 1932 év végén mutatja be a földbirtokosokat és terheiket birtoknagyság szerint csoportosítva. Jól látszik a 0 és 5 hold közötti törpebirtokosok tömegének eladósodása okozta komoly társadalmi probléma, de az kitűnik, hogy a birtokosok valamennyi csoportjának fele - harmada el volt adósodva, és a saját területüknek nagyjából ugyanekkora hányada volt megterhelve. 6 A Magyar Statisztikai Évkönyvek alapján idézi SZUHAY, 21 p. 7 SZUHAY, 42 o. 8 A pénzintézetek jelzálogkölcsön állománya 1932 év végén a következő volt: Országos Földhitelintézet 118,6 millió pengő, Magyar Általános Hitelbank 74,9 m. P, Pesti Hazai Első Takarékpénztár 36,1 m. P, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 22,6 m. P, Magyar Jelzálogkibocsátó Intézetek Szövetkezete 41,9 m. P, Magyar Jelzálogintézetek Szövetkezete 21,8 m. P. 6
2. táblázat: A hitelintézeti adósok száma, birtokaik megterhelt területe, birtoknagysági csoportok szerint 1932 végén 9 X Birtoknagy ság csoport (kat. hold) Földbirtok osok száma Földbirtok területe (kat. hold) Megterhelt Meg nem terhelt Összes Egy kataszteri A hold hitelintézeti Földbirtok Földbirtok Földbirtok Földbirtok megterhelt kölcsönök osok területe osok területe birtokra állománya száma (kat. hold) száma (kat. hold) eső (1000 P) kölcsön (P) Földbirtok osok közül adós % Földbirtok ok területéből megterhelt terület % 0-5 485 019 890 934 412 290 463 427 913 816 145 912 932 1 707 079 53,13 52,19 5 10 68 539 496 428 90 747 183 91 977 930 994 160 516 1 427 422 42,70 34,78 10 20 40 658 575 566 116 179 202 84 934 1 609 761 125 592 2 185 327 32,37 26,34 20 50 22 230 671 690 144 236 214 32 758 1 330 086 54 988 2 001 776 40,43 33,55 50-100 5 031 344 647 76 791 223 7 634 516 819 12 665 861 466 39,72 40,01 100-500 3 485 746 321 162 091 217 5 893 1 190 132 9 378 1 936 453 37,16 38,54 500-1000 627 437 507 88 885 203 805 557 868 1 432 995 375 43,78 43,95 1000-nél több 499 1 602 306 267 430 167 746 3 215 214 1 245 4 817 520 40,08 33,26 Összesen 626 088 5 765 399 1 358 649 1 872 652 660 10 167 019 1 278 748 15 932 418 49 36,2 Az adatokból is kitűnik, hogy a magyar mezőgazdaság szerkezeti problémái, és az ebből következő társadalmi problémák jórészt a nagybirtok-rendszer fennmaradásából, a földosztás meg nem valósulásából származtak. Ez gátolta a gazdaság fejlődését, és útjában állt a társadalmi fejlődésnek is. A húszas-harmincas években a 100 holdon felüli birtokosok részesedése az összes termőterületből 50% körül mozgott, míg a földbirtokok közel egy harmada 1000 holdnál nagyobb birtokosok kezén volt. 10 A világgazdasági válság hatásai, az állami beavatkozás, az adósmentés lépései az 1929-es krízis nyomán Az 1929-es nagy gazdasági világválság a trianoni sokk után éppen csak újjáéledő magyar gazdaságot tragikusan érintette. A válság kitörését követően hirtelen nagymértékű áresés következett be, és túltermelés mutatkozott a mezőgazdaságban. A legnagyobb arányú visszaesés világszerte a 9 KONKOLY-THEGE, 1932. A magyar föld jelzálogos terhei.. alapján. A táblázat adataihoz kiegészítésül hozzátartozik, hogy az csak a hitelintézeti adósok számait tartalmazza, ami az összes hitel kb. 2/3-át adta 10 SZUHAY, 28. o. 7
mezőgazdasági termékeket exportáló országokban következett be, amelyek közé Magyarország is tartozott. Ezt a hatást az is erősítette, hogy az addigi gabonaimportáló országok a válság hatására kezdetben fokozták a termelésüket. Magyarország exportja is döntő mértékben az agrártermékek kivitelén alapult, ami a válság nyomán megfagyott európai gazdaságban gyakorlatilag leállt, és ennek negatív hatásai ismét a gazdáknál csapódtak le. Ezt súlyosbította a külgazdasági elszigeteltség, és az addigi egyik legnagyobb exportpiacunkat jelentő Csehszlovákiával folytatott vámháború. A mezőgazdasági termékekből származó bevétel 1928-29-ben 1507,8 millió pengőre rúgott, 1931-32-ben 807,2 millió pengőre, míg 1932-33-ban már 662,9 millió pengőre esett vissza. 11 Ez nagyrészt a korábban ismertetett áresésből következett. Magyarországon tehát a világválság elsősorban agrárhitel-válságban manifesztálódott, amelynek azonban a népesség nagy része agrártermelő lévén súlyos társadalmi következményei voltak, és az állam beavatkozását tették szükségessé. A válság következményei elleni egységes fellépést több nemzetközi találkozón kísérelték meg tető alá hozni. Így 1930-ba a genfi ún. vámfegyverszüneti konferencián, majd a bukaresti konferencián, a varsói értekezleten, majd ismét Bukarestben, majd Belgrádban, az utóbbi esetekben a keleteurópai államok részvételével. 1931-ben az első és második párizsi konferencián, a dunai országok konferenciasorozatán, a római nemzetközi búzakonferencián, a búzaexportáló országok londoni konferenciáján, majd egy antwerpeni és szófiai megbeszélésen igyekeztek kiutat találni a mezőgazdaság katasztrofális helyzetéből. A mezőgazdaság gondjait napirendre tűzte a stresai konferencia is. A sort 1933-ban a londoni világgazdasági konferencia, majd londoni nemzetközi búza értekezlet folytatta. Itt elfogadták a londoni búzaegyezményt, amelyben a legnagyobb exportáló országok kötelezték magukat a termésterület csökkentésére, de végül ez sem valósult meg. A mezőgazdasági válság megoldását célzó nemzetközi tanácskozások tehát úgy regionális, európai vagy világszinten egyaránt kudarcot vallottak. 12 Magyarországnak így jórészt önerejéből kellett szembenéznie a gazdasági válság következményeivel és intézkedéseket hoznia a hatásainak kiküszöbölésére. A tömeges csődök megelőzése céljából az első állami intézkedések az 1930-as év folyamán történtek: külön pénzalapot hozott létre a kormány a mezőgazdaság megsegítésére, továbbá vasúti 11 MATOLCSY-VARGA, Magyarország Nemzeti Jövedelme 1924-1925 1934-1935, 68. o. 12 SZUHAY, 58 o. 8
fuvarkedvezményeket, termelési eszközök árának csökkentését, különböző szubvenciókat, és a boletta-rendszer bevezetését is tartalmazta az első intézkedéscsomag. A kormányzat a mezőgazdasági termelőket sújtó áresés enyhítésére bevezette a - köznyelvben csak boletta rendszerként ismert, - hivatalos nevén gabonajegy rendszert. Az erről rendelkező jogszabályt, az 1930. évi XXII. törvénycikket 1930. július 15-én léptették életbe 13. A boletta rendszer egy gazdavédelmi keretprogram volt, amely a terv szerint 1941-ig tartott. A rendszer lényege szerint minden esetben, amikor a meghatározott gabonák (búza, rozs és kétszeres) tulajdonjogának átruházására sor kerül, azt csak gabonajegy kíséretében volt szabad átruházni. A gabonajegy vízjeles papírra készült, 1-, 5-, 10-, 100-, és 500-, pengő címletekben, két részből, egy szelvényből, - amit a felvásárló a termelőnek adott, és gabonalevélből ami a gabonát a további forgalomban kísérte állt. A termelő a vevőtől minden eladott mázsa gabona után a vételáron felül megkapta a szelvényt, vagyis köznapi nevén a bolettát. A boletta értékét a pénzügyminiszter minden évben meghatározta, így a szubvenció mértékét közvetlenül és gyorsan tudta szabályozni. A bolettát adók és hátralékok kiegyenlítésére is fel lehetett használni, az ezek kielégítése után fennmaradó részt pedig készpénzre lehetett váltani. A kereskedő, ha a vásárolt gabonát külföldre vitte a boletta fejében készpénzt kapott vissza. A boletta révén 1930. július 1-jétől mázsánként 3 pengőt, 1931. július 1-jétől 6 pengőt, 1932. július 1-jétől 4 pengőt, 1933. július 1-jétől ismét 3 pengőt kaptak a termelők a piaci ár felett. A bolettáról szóló törvény rendelkezései kiterjedtek még a gabonajelzálog szabályozásának részleteire, illetve a gabonára vonatkozó határidős tőzsdei ügyletek szabályainak szigorítására is. A gabonajegy 1934. július 1-jéig volt használatban. Az állam a bolettán kívül intervenciós vásárlásokkal is támogatta a gabonafelvásárlást. A gabonajegy kivezetését követően pedig a Futura szövetkezeten keresztül vásárolta fel a termelőktől a gabonát, központilag meghatározott minimáláron, amely jóval meghaladta a világpiaci árat. A 3400/1932 M. E. számú rendelettel 14 hozták létre a Mezőgazdaság Megsegítésére Szolgáló Alapot. A mezőgazdaság közvetlen támogatásait ebből az alapból finanszírozta a kormányzat. Az alap bevételeit a következő bevételek képezték: kezdetben: 13 1930. évi XXII. törvénycikk az egyes gabonaneműek értékesítése érdekében szükséges intézkedésekéről. A részletes szabályozást a m. kir. minisztérium 1931. évi 3.600 M. E. számú rendelete - az egyes gabonaneműek értékesítése érdekében az 1931/1932. gazdasági évre szükséges intézkedésekről tartalmazta. 14 A m. kir. minisztérium 1932. évi 3.400. M. E. számú rendelete a mezőgazdaságnak az 1932/1933. gazdasági évre nyújtandó kedvezményekről 9
a lisztforgalmi adóváltságból, és a boletták eladásából származó bevételek, később ezeken felül kibővült a következő tételekkel: a rizsforgalmi adóváltság, gyarmat és fűszeráruk és az élesztő forgalmi adójának emeléséből származó bevétel, a textiláruk forgalmi adója, és textilgyárak hozzájárulása, a szénadó bevételei, kartellilletékekből származó bevétel, a társasági adó alá eső vállalatok külön hozzájárulása. A 6100/1933. M. E. rendelet szerint a társasági adó alá eső vállalatok kötelesek voltak a saját tőkéjük 2,5 ezrelékét tartoztak az alap javára befizetni, sertésértékesítési hozzájárulás (1935-től), márkacikkek forgalomba hozatala után fizetendő illeték. Az alap forrásait következő célokra használták fel: Az adott évre esedékes állami földadó kiváltására, kisbirtokosok (100 AK alatt) és szőlőbirtokosok számára, a gazdák vármegyei útalapok számára teljesített közmunka szolgáltatási kötelezettség kiváltására, a gabonajegy szelvények értékének megtérítésére, a gabona-, és rizsexport esetén a gabonajegy értékének megtérítésére, lisztexport esetén a lisztforgalmi adóváltság megtérítésére, később a helyhatóságok kártalanítása a lisztforgalmi adóváltságból való részesedésük megszűnése miatt, a gabonajegyek és a lisztforgalmi adóváltsággal kapcsolatos kiadásokra, községek kártalanítására, mezőgazdasági termények és termékek értékesítésének előmozdítására, a mezőgazdasági kamatterhének csökkentéséhez szükséges összegen részbeni fedezésére, A mezőgazdasági termékek vasúti fuvardíjkedvezménye miatt a vasúti és hajózási vállaltok kompenzálására. 10
Az alap az 30 as évtized elején hozzávetőleg 120 millió pengő, az évtized közepén mintegy 60 millió pengő bevétellel gazdálkodott. Az 1931. évi VIII. tc. 15 és annak végrehajtásáról szóló 1931/1900 M. E. számú rendelet felállította a Földteherrendező Országos Bizottságot. 12 tagját a miniszterelnök nevezte ki, felügyeletét a pénzügyminiszter látta el. Alapvető célja a hitelezők és az adósok közötti mediátor szerep betöltése volt, ennek érdekében teherrendezésre irányuló tárgyalásokon igyekezett közvetíteni a hiteladós és a hitelezők között. Kérelemre rendelte el az eljárást, abban az esetben, ha az eljárás eredményes befejezése volt várható, és ha a követelés 1931. március 1-e előtt keletkezett. A kérelmet előterjesztőknek a tárgyalás megindításának tényét a telekkönyvben feljegyezték, ezáltal három hónapra illetve a feljegyzés hatályossága időtartamáig nem lehetett kitűzni az ingatlanuk és ahhoz kapcsolódó ingóságuk árverését. A bizottsághoz mintegy 20 000 kérvény érkezett, amiből több mint 13 000 esetben rendeltek el teherrendezést. Ezzel a kormányzat gyakorlatilag a tömeges árverések megindításának állta az útját. 1931-ben került sor a földadókulcs leszállítására, amelynek mértéke a kataszteri tiszta jövedelem 16 20%-a lett. Annak a birtokosnak, akinek az egy községben lévő összes földbirtokának kataszteri tiszta jövedelme nem haladta meg az 50 aranykoronát, később pedig a száz aranykoronát, vagy szőlőbirtokos volt, - teljes földadó-megtérítést biztosítottak. A megtérítést az elkövetkezendő években is megmaradt. A megtérítés 1931-ben több mint 1,2 millió adózót érintett 4,3 millió pengő értékben. 1931-től tarifális kedvezményekkel támogatták a mezőgazdaságot, és a mezőgazdasági termékekre vonatkozó vasúti-, és 1935-től a hajózási fuvardíjakat jelentősen csökkentették. Ennek érdekében több ezer kilométernyi vonalat államosítottak. Ugyanígy sokrétű szabályozással igyekeztek a termelők kiadásait csökkenteni és egyéb bevételeit növelni. Ennek érdekében drágította a kormányzat a tej felvásárlási és fogyasztói árát 17, és - az agrárolló nyílása miatt - csökkentette egyes a termeléshez szükséges iparcikkek árait, így a 15 1931. évi VIII. törvénycikk a földteherrendezés előmozdítására szükséges intézkedésekről 16 Kataszteri tiszta jövedelem: a termőföldek minőségének jelzőszáma. Alapja az 1875-ben felvett országos földkataszter, amely a helyi földrajzi adottságok figyelembe vételével, művelési ágakra és azon belül minőségi osztályokra osztotta az ország termőföldjeit. Értéke a felmérés idején használatos pénznem az aranykorona (AK). Napjainkig a földminősítés alapját képező jelzőszám. 17 A m. kir. Minisztérium 1931. évi 5.890. M. E. számú rendelete, a m. kir. földművelésügyi miniszter 1931. évi 21.300. számú rendelete, és a 2700/1932. M. E. számú rendelet 11
jutazsák, az oltóanyagok, növényvédő szerek, rézgálic, gépzsír, üzemanyag, nikotin árát. Jelentősen könnyítettek a gazdák közmunka kötelezettségén is. Mivel a kölcsönök kamatterhei a zuhanó bevételek mellett emelkedtek, állami beavatkozás, vagyis kamatcsökkentés vált szükségessé. Az 1931. évi XXVI. tc. felhatalmazást adott a kormánynak, hogy amíg azt a gazdasági és hitelélet rendjének megóvása szükségessé teszi rendelettel a törvényhozás hatáskörébe tartozó intézkedéseket hozzon. 18 Ez alapján került sor az 1931. október 11-én hatályba lépett 5610/1931 M. E. számú rendelet meghozatalára, amely felállította az Országos Hitelügyi Tanácsot, amelynek feladata a hitelélet rendjének megóvásában való közreműködés. A Tanács hatásköre néhány kivételtől eltekintve valamennyi belföldi entitás ügyleteire vonatkozó kamatok megállapítására kiterjedt. Mandátumát nem határozták meg szorosan és egészen a világháborúig fennállt, tagjai a minisztériumot képviselő szakember, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a Pénzintézeti Központ elnöke és a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének két küldötte voltak. 1931 őszén válság hatására a kamatok felszöktek és a rövidlejáratú kötelezettségekre országos átlagban 13% körül mozogtak. 19 Az 5610/1931 M. E. számú rendeletben meghatározták, hogy a jogszabály életbe lépését megelőzően lejárt, de még nem törlesztett tartozást, legfeljebb évi 8%-os, a később lejáró követeléseket maximum évi 12%-os kamattal lehetett bírói úton érvényesíteni. A rendelet 9. rendelkezett arról, hogy a kamatok számítása során azokba be kell számítani mindenfajta melléktartozást is, így a kötbért, üzletdíjat, folyósítási forgalmi jutalékot, folyószámlaköltséget stb. Ez a rendelkezés tulajdonképpen a korabeli THM számítással egyenértékű. Később az Országos Hitelügyi Tanács határozatiban és további rendeletekben állapítottak meg a kamatszinteket. Így az 14000/1933 M. E. számú rendelet már csupán 5,5%-ban maximálta az 1932. április 1.- e előtt keletkezett magánjogi követelések kamatát, amit a 10000/1935 M. E. számú rendelet is szabályozott. Az érvényesíthető kamatláb az intézkedések révén 1931 novemberétől folyamatosan csökkent. A kamatcsökkentés és a gazdavédő intézkedések hatására pedig a mezőgazdaság évi kamatterhe is visszaesett és 1935-re már elérte az 1927-es év szintjét. (3. 18 1931. évi XXVI. törvénycikk a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról 2., a felhatalmazást később hosszabbította az 1932. évi VII., az 1933. évi X., az 1934. évi XV., az 1935. évi IX., az 1936. évi XVIII., az 1937. évi X., az 1939. évi VIII. törvénycikk 19 SZUHAY, 288. o. 12
táblázat) Ez rendkívül fontos volt, hiszen például 1932-ben az adós gazdák pénzbevételeinek kb. a 60%-át az évi kamatteher fizetése emésztette fel. 20 3. táblázat: A mezőgazdaság éves kamatterhe 1925-1938 21 Év Millió pengő 1925 15 1926 48 1927 93 1928 130 1929 191 1930 215 1931 225 1932 167 1933 146 1934 101 1935 92 1936 83 1937 75 1938 75 Ugyancsak az 5610/1931. M. E. számú rendelet rendelkezett azokról a birtokosokról, akik a Földteherrendező Országos Bizottság teherrendezési eljárását sikertelenül kérték, vagy birtokuk kataszteri tiszta jövedelme az 1000 aranykoronát nem haladta meg, illetve akiknek a fő jövedelmi forrásuk volt a földbirtokuk. Ezeknek a csoportoknak lehetővé tette, hogy a végrehajtási eljárás során kérelemre az ingatlan zárlatát elhalasszák maximum 1932. október 31. napjáig, a következő termés értékesítésének idejéig. A rendelet a végrehajtást elszenvedőkkel szemben is tartalmazott könnyítéseket. Ezzel tulajdonképpen 1931. év végére a kormányzat elérte, hogy földbirtokot a legrászorultabb rétegtől lefoglalni ne lehessen. Ezeknek az intézkedéseknek a sorát folytatta a 3800/1932. M. E. számú rendelet 22, amelynek értelmében azok a gazdák, akik a kataszteri tiszta jövedelem hússzorosánál nagyobb jelzálogos teherrel bírtak, vagy a kataszteri tiszta jövedelem holdankénti átlaga a 300 pengőt meghaladta, valamint időben teljesítették az esedékes közadókat és annuitásokat, ebben az esetben 1932. október 31.-ig lényegében nem lehetett ellenük végrehajtást megindítani. Tovább szigorította a végrehajtási eljárás szabályait is a rendelet az adósok 20 MATOLCSY, 1944. 19. o. 21 MATOLCSY, 1944. adatai alapján 22 A m. kir. minisztérium 1932. évi 3.800. M. E. számú rendelete egyes gazdatartozások behajtásának ideiglenes korlátozásáról 13
javára. A jogszabály tehát a korabeli végrehajtási moratóriumot ismét meghosszabbította, majd tovább hosszabbította azt a 6300/1932. M. E. számú rendelet 23 1933. október 31-ig. A rendelet a 3800/1932-hez képest a kedvezményeket kiterjesztette az 50 holdnál kisebb birtokosoknak arra a körére is, amelynél a kataszteri jövedelem 15 szeresénél nagyobb a jelzálogos teher, illetve a kataszteri tiszta jövedelem holdanként átlaga a 225 pengőt meghaladta. Kiterjesztette a kedvezményt arra a mezőgazdasági munkából élőre is, aki házas belterületi telek tulajdonosa és a jelzálogos terhe a házadó négy és félszeresét meghaladta. Mindkét 1932. évi rendelet ugyancsak védelmet nyújtott a fizetni nem tudó, de vélelmezhetően a jövőben méltányos halasztás után mégis arra képes adósok esetén is. A 6300/1932-es rendelkezett a végrehajtás elhalasztásáról rendkívüli gazdasági kár esetére is. A 4300/1939. M. E. számú rendelet pedig a kataszteri tiszta jövedelem tizenötszörösénél jobban eladósodottaknak állami kamat-hozzájárulást tett lehetővé. A hozzájárulás akkor járt, ha a kamat az évi hét és fél százalékot meghaladta, ez esetben mértéke két és fél százalék volt. Az 8650/1933 M. E. számú rendelet lehetővé tette a gazdáknak valamint azoknak a kereskedőknek és iparosoknak, akik a gazdákkal közvetlen összeköttetésben voltak, hogy adóhátralékukat terményben is leróják. 1933-tól kezdve különleges elbírálás alá estek az aszálykár sújtotta birtokok is. 1933. október 23.-án lépett életbe a kormány 14000/1933 M. E. számú rendelete 24. Ennek alapján a leginkább eladósodott gazdáknak 25 kívánt segítséget nyújtani a kormány olyanformán, hogy azok a hiteladósok, akiknek a birtokain az adósságteher kataszteri tiszta jövedelem 15 szeresénél nagyobb volt, illetve házas belterületi telkének terhe a házadó négy és félszeresét meghaladt kérhették birtokaik ún. védett birtokká nyilvánítását. A védettség ténye a telekkönyvbe is bejegyzésre került. A védett birtokon évi 4% kamatfizetésen felüli kamatrész fizetési kötelezettsége megszűnt, az teljes kiegyenlítést nyert. A védett birtokkal szembeni végrehajtási jogot felfüggesztették és újabb jelzálogjogot sem lehetett bejegyezni rá, ha a gazdaadós kölcsöne kamatát fizette. A kataszteri tiszta jövedelem 40-szeres szorzatánál nagyobb adóssága után nem kellett kamatot fizetnie. Ha a birtoka nagysága illetve kataszteri tiszta jövedelme a 10 holdat vagy a 100 aranykoronát nem érte el, akkor kedvezményes kamatfizetési kötelezettség vonatkozott rá. 23 A m. kir. minisztérium 1932. évi 6.300. M. E. számú rendelete a gazdatartozásokra, továbbá a peres és nem peres eljárásra vonatkozó egyes jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről 24 A m. kir. minisztérium 1933. évi 14.000. M. E. számú rendelete a gazdatartozások fizetésének újabb szabályozásáról 25 A rendelet megfogalmazásában a gazdaadós terminust használja 14
A rendelet ugyancsak a törpebirtokosok nagyarányú eladósodásán kívánt segíteni azzal a rendelkezésével, miszerint a 10 kataszteri hold vagy a 100 aranykorona kataszteri tiszta jövedelmet meg nem haladó eladósodott birtokoknak a kataszteri jövedelem 40 szeresét meghaladó jelzálogos terhét az állam átvállalta, összesen 25 millió pengő erejéig. Ez utóbbi könnyítést, vagyis a kataszteri tiszta jövedelem 40-szeresén felüli tehernek az állam általi rendezését, 1935-ben a 10000/1935 M. E. számú rendelet 26 kiterjesztette valamennyi birtokra. A rendezés sávosan valósult meg: a 40 és 60 szoros szorzat közé eső csoportban a követelés 100%-át, a 60 és 80 szoros szorzat között a 40%-át, 80 és 100 szoros szorzat között a 20%-át, míg efelett 10%-át vállalta át az állam. Ugyancsak kiterjesztette az eddig a 10 holdig birtokosoknak járó kamatkedvezményt 20 holdra és leszállította az eddig 4%-os általános kamatfizetési mértéket 3,5%-ra. A törpebirtokosok (10 hold és 100 AK alatt) esetén elrendelte a rövid lejáratú követelések hosszúlejáratúvá alakítását, a tőketartozás fizetésének évi 4,5%- ának 50 éven keresztül való ütemezése révén. Aki ezt nem fogadta el, birtoka kikerült a védetté nyilvánítás köréből. Védetté nyilvánítottak a rendelkezések hatására 77 852 birtokot, amelyeknek közel 125 000 birtokosa volt. Ez az 5,8 millió holdnyi terhelt birtok 33,8%-át tette ki, és a megterhelt birtokok bruttó 2 170 millió pengős terhéből 950 milliót tett ki a védett birtokokra eső rész. 27 Az adósságok rendezésére a kormány rendelkezésére - törvényi felhatalmazás alapján 28-100 millió pengős a Magyar Nemzeti Bank által biztosított hitelkeret állt. Ebből a hitelkeretből három pénzügyi alapot hoztak létre: a kamat-hozzájárulási-, tőketörlesztési és adósságrendezési alapot. 1937 közepéig az alapok 70 millió forintot használtak fel a gazdák helyzetének rendezésére. A pénzintézetek a folyószámla, és takarékbetétek után fél százalékos hozzájárulást fizettek, ami szintén az alapokba kellett befizetniük. A 10000/1935 M. E. számú rendelet a tartozások 50 évre való ütemezésével tulajdonképpen véglegesen rendezni volt hivatott a gazdaadósságok kérdését. A mezőgazdasági adómentés sikeresnek bizonyult, hiszen az eladdig fizetésképtelen gazdák zöme 1935-36-tól képes volt törleszteni a felvett hitele részleteit. 26 A m. kir. minisztérium 1935. 10.000. M. E. számú rendelete a gazdatartozások rendezéséről, kihirdették és hatályba lépett 1935. október 12.-én 27 MATOLCSY, 1944. A magyar mezőgazdaság adósságterhének alakulása 12. o. 28 1933. évi XXVII. törvénycikk a gazdatartozások rendezésével kapcsolatos hitelműveletekről, valamint egyes közmunkák költségeinek fedezéséről 15