A magyar nyelvújításról közönségesen egy friss modell nyomában Bodrogi Ferenc Máté DAB, 2012. április 2.
A cím apológiája közönségesen vulgárisan közérthetően általánosságban nyomában útban felé követve azt
A régi séma 1772 1872 (Bessenyei Györgytől a Magyar Nyelvőrig) Kitüntetett időszak: 1790 1820 (a magyar nyelv államnyelvvé tételének előterjesztésétől Kazinczy programiratáig)
ortológus vs. neológus dialektika 1813: Mondolat (tézis) 1815: Felelet a Mondolatra (antitézis) 1819: Orthologus és Neologus (szintézis)
Az új modell: sztenderdizáció nyelvpolitika: Státusztervezés 1792: a magyar nyelvet mint kötelező tárgyat bevezetik a közép- és felső iskolákban 1844: a Magyar Királyság területén belül a magyar hivatalos nyelvvé válik kiválasztás: melyik nyelvváltozat legyen a hivatalos, a sztenderd (ez leginkább a közélet nyelve), milyen legyen a tudomány nyelve, a szépirodalom nyelve
Korpusztervezés kodifikáció: rögzítés és szabályozás (nyelvtan: grammatikáció, szókincs: lexikáció, grafizáció: az írásbeliség általános szabályozása) kidolgozás: szókincsbővítés (funkcionalizáció), stilisztikai fejlesztés (differenciáció)
1794: Gyarmathy Sámuel: Okoskodva tanító magyar nyelvmester, Kolozsvár-Szeben. 1795: (Debreceni) Magyar Grammatika, mellyet készített Debreczenben egy Magyar Társaság, Bécs. 1805: Révai Miklós: A magyar szép toll; Révai Miklós magyar nyelvi és irodalmi kézikönyve, A magyar deáki történet. 1806: Teleki László: A magyar nyelv elé mozdításáról buzgó esdeklései G. Teleki Lászlónak Pesten. 1806: Kis János: A magyar nyelvnek mostani álláspontjáról, kímíveltethetése módjairól, eszközeiről, Pest. 1808: Kazinczy jegyzetei: Magyar régiségek és ritkaságok, I., Pest. 1808: Pápay Sámuel: A magyar literatúra esmérete, Veszprém. 1813: Mondolat, Veszprém. 1813: Kazinczy bevezetése: Ujhelyi Dayka Gábor versei, Pest. 1813: Kazinczy kísérőtanulmánya: Báróczynak minden munkái, I VIII., Pest. 1815: Felelet a Mondolatra néhai Bohógyi Gedeon Úrnak, Pest. 1815: Beregszászi Nagy Pál: Dissertatio Philologica de vocabulorum derivatione ac formatione in lingva magyarica, Pest. 1816: Sípos József: Ó és új magyar 1816: Helmeczi Mihály: Értekezés az úgynevezett újításokról a nyelvben 1816: A Mondolat és a Felelet bírálata (Rumy Károly, Allgemeine Literatur-Zeitung, Halle-Leipzig) 1817: Kassai József: Magyar nyelv-tanító könyv, mely a magyar beszédnek, és írásnak szabásait meg-ítélve, gáncsolva és megválasztva adja elé, Sárospatak. 1817: Z. (Balla Károly:) A Mondolatnak s a rá való Feleletnek megítélése (Tudományos Gyűjtemény) 1819: Somogyi Gedeon bevezetése: Értekezés a magyar verselés módjáról és fordításokról. 1819: Kazinczy Ferenc: Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél (Tudományos Gyűjtemény) 1821: Teleki József: A magyar nyelvnek tökéletesítése új szavak és új szólásmódok által, Pest. 1821: Verseghy Ferenc: Magyar grammatika avagy nyelvtudomány, mellyben a hazai nyelvnek sükeres okokra épített regulái napkeleti nyelvhez illő tanitásrenddel mind és pontosan előterjesztetnek. A magyar nemzeti oskolák számára. 1832: A Magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai, MTT. 1846: A magyar nyelv rendszere, MTT. 1862: Czuczor Gergely-Fogarasi János: A magyar nyelv szótára.
Debreceni Grammatika a nyelv elkorcsosult, latin, majd nyugati nehézkedés (műveltség, oktatás, hivatalosság világában egyszersmind) a nyelvi norma köznépi alapú a nyelv minden regiszterében (a bárdolatlanságot ugyanakkor elmarasztalja) közérthetőség normája a szóalkotási láz elutasítása (purizmus- és kölcsönszó-ellenes) a magyar napkeleti természetű nyelv analógia és szokás elve (az analógiából következik a szokás) normatív nyelvtan kell (a retorikával nem foglalkozik) nem tesz különbséget köznapi és költői nyelv között a nyelv grammatikailag megállapodott, változatlan
Révai Miklós a korabeli nyelvi változás romlás a mesterséges szóalkotás veszélyes (nyelvtisztaság: a nyelv idegen elemekkel el nem keveredése ) a nyelv eredeti állapotának visszaállítása a cél: létezik a nyelvközösség életében egy korai szakasz, amikor a kezdeti minták nyomán kiteljesedik egy közösség nyelve a norma kulcsa a nyelvszokás, amelyet a régi nyelvből (pl. Halotti Beszéd) rekonstruál a grammatikus grammatikain túl a retorikai-stilisztikai szinttel is foglalkozik: klasszicista jellegű normák (hibátlanság, tisztaság, világosság) klasszikus retorika + közösségi normatív konszenzus: törvény helyett szokás
Verseghy Ferenc helyes és hibás, művelt és műveletlen nyelvállapot a józan ész az egységesítő, normaképző erő: az analógia a szokáson alapuló józan ész fő szabálya (racionalista rendszerelvűség: a szokás épül az analógiára) sem a régi nyelv, sem az idegen példa nem legitimál: egyedül az élő közszokás dönt, a teljes beszélőközösség élő nyelve és annak közös elemkészlete tökéletes szótár, mely megszüntetné a nyelvi különbségekből fakadó gondolkodásbeli különbségeket, s rögzítené a jelentéseket a nyelv az ember nagykorúsításának és egységesítésének eszköze
Pápay Sámuel társasági együttélés és gondolkodás-, érzés- és szólásmód szoros összefüggése a nyelvszokás társaságbéli, mert konszenzuson (consuetudo) alapul, és mert hagyományozódik az analógia, etimológia és eufónia alapelvei maguk is a nyelvszokásból származnak az írók csak gondosabban használják az anyanyelvet, de nem szólhatnak bele annak alakulásába, mert az elidegenítene a konszenzustól (kvázi-idegennyelv)
Teleki József nyelvi gyakorlat, nyelvi hagyomány és nyelvesztétika közötti összhang nem nyelvideál, hanem nyelvkarakter: Géniusz nyelvi eszmények: bőség, eufónia, tisztaság, határozottság, regulásság angolkert vs. franciakert (tökéletesen szabályozott vs. szabályozatlan) : a kettő között elfér a törvényes szabálytalan is (szép kivételek) az ember is minduntalan tökéletesedik, így a nyelv is, a beszélőközösség is: kell a szabályozhatatlan sokszínűség, ha az a nyelv természetéhez, karakteréhez szervesül (közösségi differenciáció)
Kazinczy Ferenc kezdetben: az idegenszerűségek normatív bírálata (Barczafalvi) + normatív poétikai, stilisztikai rendszer (Gottsched, Adelung) mintakövetés és nyelvtisztaság egyeztetése börtönévek: Wieland, Winckelmann, Goethe, majd Jenisch: neohumanizmus, esztétizmus mintakövetés felé nyílik a mintakövetés nyelvtisztaság-olló : értékőrzés vs. értéklehetőségek valóra váltása, de az érték más-más kontextusban működik (K Ny) + két tűz között
republikanizmus: kontrasztivitás, ciklikusság tudós hazafiság: univerzalizmus, perfekcionizmus csiszoltság: partikularizmus, organikusság a tudós hazafiság színezetei: republikanizmus vs. csiszoltság a csiszoltság 2 útja: exkluzív (univ. perf.) vs. inkluzív (part. org.)
európai nyelvi modell, humanista mediációs rendszer (Sprachbund, europäischer Sprachgeist, Spracheuropa, Meistersprache, Schülersprache, Sprachanschluß) kulturális prognózis (kulturális analógia, fázisos ismétlés) a poétikus nyelvhasználat elkülönítése a köznyelvtől (concordia discors, mégis diszkrét egységek + nagy- vs. kishagyomány, K vs. Ny) a nyelv mint műalkotás (képzőművészeti logika, dekórum) a nyelvideál tükrében az író joga mindaz: - amit a (magyar) nyelv természete (örök szokása és törvénye) világosan nem tilt - amit a régi és újabb klasszikusok által nevelt ízlés javasol - amit a szükség múlhatatlanúl parancsol
A fenntebb stíl :
Alapviszonyok diffúz funkcióintegráció (pánesztétizmus, literatúra) szubjektumfelfogások (esprit Geist) nyelvfelfogások (humanista, racionalista, organikus) civilizációs logikák módosulása (organicitás változatai, exklúzió inklúzió, ideális közönség, humanista ék ) a szereplők mindebben (Pápay, Földi János, Kölcsey, Kis János, Teleki László, Dessewffy József) Orthologus és Neologus
Külső barázdáltság (Cicero)
Belső barázdáltság (Hamann)
Privát nyelvfelfogás
Nem-privát nyelvfelfogás
Közvetlen szakirodalom Henrik Becker: Der Sprachbund, Leipzig Berlin, Humboldt Bücherei, 1948. Békés Vera: A hiányzó paradigma, Latin Betűk, Debrecen, 1997. Bodrogi Ferenc Máté: Kazinczy arca és a csiszoltság nyelve, Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, sajtó alatt. Czifra Mariann: Kazinczy Ferenc hagyatéka Töredék, PhD-értekezés, ELTE BTK, Budapest, 2011. Csetri Lajos: Egység vagy különbözőség? Nyelv- és irodalomszemlélet a magyar irodalmi nyelvújítás korszakában, Akadémiai, Bp., 1990. Debreczeni Attila: Tudós hazafiak és érzékeny emberek. Integráció és elkülönülés a XVIII. század végének magyar irodalmában, Universitas, Bp., 2009. Mark-Georg Dehrmann: Das Orakel der Deisten. Shaftesbury und die deutsche Aufklärung, Wallstein, Göttingen, 2008. Fehér Krisztina: Útban egy más nyelvészet felé. Elméleti-módszertani problémák a 20. századi magyar nyelvtudományban, PhD-értekezés, DE BTK, Debrecen, 2011. Gyapay László: A tisztább ízlésnek regulájival Kölcsey kritikusi pályakezdése, Universitas, Bp., 2001. Kelemen János: A nyelvfilozófia rövid története Platóntól Humboldtig, Áron Kiadó, Bp., 2000. Kelemen János: Nyelv és történetiség a klasszikus német filozófiában, Akadémiai Kiadó, Bp., 1990. Márkus György: Kultúra és modernitás. Hermeneutikai kísérletek, T Twins Kiadó, Lukács Archívum, Bp., 1992. Sándor Klára: Nyelvtervezés, nyelvpolitika, nyelvművelés, in A magyar nyelv kézikönyve, szerk. Kiefer Ferenc, Siptár Péter, Akadémiai, Bp., 2003. Szécsényi Endre: Társiasság és tekintély. Esztétikai politika a 18. századi Angliában, Osiris, Bp., 2002. S. Varga Pál: A nemzeti költészet csarnokai. A nemzeti irodalom fogalmi rendszerei a 19. századi magyar irodalomtörténeti gondolkodásban, Balassi, Bp., 2005. Tolcsvai Nagy Gábor: Alkotás és befogadás a magyar nyelv 18. századi történetében, Áron Kiadó, Bp., 2004. Tóth Orsolya: A mulandó és a múlhatatlan: Kazinczy és kortársai irodalmi szemléletmódjainak diszkurzív határai, Ráció, Bp., 2009.