Épületenergetika HUHR/1001/2.2.1/0009 A BELSŐ KÖRN NYEZET MINŐ ŐSÉGE ÉS AZ ÉPÜLETENERGETIKAI (EPBD) IRÁNYELV Magyar Zoltán, PhD. Pécs, 20122
Tartalomjegyzék 1 BEVEZETÉS... 5 2 ÉGHAJLATI CÉLKITŰZÉS, AZ EU ENERGIAPOLITIKÁJA... 6 2.1 Az EU a tervek szerint 2050-ig 80%-kal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását... 8 2.2 Az épületek kulcsszerepet töltenek be az EU Energiahatékonysági Cselekvési Tervében... 11 2.3 Energetikai vonatkozású irányelvek... 15 2.3.1 Az energiahatékonysági irányelv... 15 2.3.2 Az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezéséről szóló irányelv18 2.3.3 Az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv... 20 3 A BELTÉRI KÖRNYEZET MINŐSÉGE... 24 3.1 Hőkomfort... 25 3.1.1 Várható hőérzeti érték (PMV) és a kedvezőtlen hőérzet várható százalékos valószínűsége (PPD)... 28 3.1.2 Előírt belső hőmérséklet értékek... 31 3.1.3 Helyi termikus diszkomfort... 34 3.2 A beltéri levegő minősége... 38 3.2.1 Az érzékelt beltéri levegőminőség... 44 3.2.2 Épületbetegség-szindróma (Sick Building Syndrome, SBS)... 46 3.3 Akusztikai komfort... 53 3.4 Vizuális komfort (világítás)... 55 3.5 Páratartalom... 55 3.6 Beltéri környezeti paraméterek az energetikai számításhoz... 56 3.7 Termikus műemberrel végzett mérések... 58 3.7.1 A termikus műember bemutatása... 58 3.7.2 A termikus műember komfort mérésekre történő használata... 60 3.7.3 Az emberi test hőátadása... 61 3.7.4 Az aszimmetrikus sugárzás vizsgálata... 63 4 Az épületek energiahatékonyságáról szóló 91/2002/EK (EPBD) irányelv... 66 4.1 Általános bevezető... 66 4.1.1 Az épületek energiahatékonyságának számítási módja... 67 4.1.2 Az energiatanúsítvány... 69 2
4.1.3 A kazánok és légkondicionáló rendszerek rendszeres ellenőrzése... 69 4.1.4 Szabványosítási koncepció az EPBD-irányelvvel kapcsolatban... 72 4.2 Az épületek energiahatékonyságának kiszámítása, ISO EN 13790... 73 4.2.1 Különböző típusú számítási módok... 74 4.2.2 A különböző módszerek fő jellegzetességei... 75 4.2.3 Az energiamérleg egyenletei... 77 4.2.4 Szezonális módszer: A fűtési és hűtési idény rögzített hossza... 80 4.2.5 A zónákra történő felosztás kritériumai... 81 4.2.6 Zónakalkulációk... 82 4.2.7 Beltéri körülmények... 83 4.2.8 A fűtési és hűtési idény hossza... 87 4.3 Az épületek energiatanúsítása, EN 15217, EN 15603... 89 4.3.1 Számított energiafogyasztás alapján való osztályozás... 89 4.3.2 Mért energiafogyasztás alapján való osztályozás... 91 4.3.3 Összesített primerenergia fogyasztás követelményértéke... 92 4.3.4 Meghatározott paraméterek hatásainak módosítása... 93 4.3.5 Referenciaértékek... 94 4.3.6 Az épület energiatanúsítási eljárása... 95 4.4 A kazánok, valamint a fűtő és légkondicionáló rendszerek ellenőrzése... 102 4.4.1 A kazánok ellenőrzése (EN 15378)... 102 4.4.2 A fűtési rendszer ellenőrzése (EN 15378)... 108 4.4.3 A szellőzőrendszer ellenőrzése (EN 15239)... 114 4.4.4 A légkondicionáló rendszerek ellenőrzése (EN 15240)... 119 5 AZ ÁTDOLGOZOTT EPBD-IRÁNYELV (2010/31/EU)... 126 5.1 Fő változások a 91/2002/EK irányelvhez képest... 126 5.2 Költségoptimalizálás... 129 5.3 Közel nulla energiafelhasználású épületek... 135 6 ESETTANULMÁNYOK... 137 6.1 Közel nulla energiaigényű irodaépület Helsinkiben (Finnország)... 137 6.1.1 Energiahatékonyság... 137 6.1.2 Kompakt konstrukció és napellenzők... 138 6.1.3 Energiaellátás... 138 6.1.4 Szellőző és légkondicionáló rendszer... 140 6.1.5 Helyiségkondicionálási megoldások... 142 3
6.1.6 Világítási rendszer... 144 6.1.7 Elért fő fenntarthatósági kérdések... 144 7 MELLÉKLETEK... 149 7.1 Az EPBD-irányelvet alátámasztó CEN-szabványok... 149 4
1 BEVEZETÉS Az épületek energia fogyasztásáról szóló (EPBD) irányelv és az EU által meghatározott 20-20-20 célkitűzések megvalósításának elérése optimális energiahatékonyságú épületek integrált multidiszciplináris megközelítés alkalmazásával történő tervezését teszi szükségessé. Ez azt jelenti, hogy már a tervezési és kivitelezési folyamat kezdetétől fogva szükséges az építészek és a különböző szakemberek gépész-, magas- és mélyépítő, valamint épületgépész mérnökök, energetikai szakemberek és épületgépészeti szerelők multidiszciplináris csapatokban történő együttműködése. Ezért jelenleg jelentős igény mutatkozik az iránt, hogy a gyakorló szakemberek építészek és mérnökök speciális képzésben és oktatásban részesüljenek az integrált fenntartható tervezés területén, valamint az integrált multidiszciplináris csapatokban dolgozó szakemberek részéről a fenntartható energia épületek az épített környezetbe történő integrációjának területén. Az épületek energia fogyasztásáról szóló irányelv átdolgozott változata (2010/31/EU) 2010. május 19-én jelent meg. A megvalósítás nagy esélyt jelent az épületek energiafelhasználásának a csökkentésére, azonban az adott területen jól képzett szakemberek szükségesek, akik képesek energiahatékony épületeket előállítani. Az emberek gyakran az idő több mint 90%-át épületen belül töltik, ezért rendkívül fontos a kellemes beltéri feltételek fenntartása és ugyanakkor az energiahatékonyság javítása. A beltéri környezet minősége az épületen belüli környezet az ember érzékszerveire gyakorolt hatásainak összességeként, a jobb minőségű beltéri környezet termelékenységre és a gazdaságra gyakorolt hatásaként határozható meg. A beltéri környezet minőségének négy fő összetevője a hőkomfort, a beltéri levegő minősége, a világítás és az akusztika. A tananyag a terület specialistái diákok és az építőiparban tevékenykedő szakemberek számára készült. Az interdiszciplináris tananyag építészek, gépész-, magas- és mélyépítő és épületgépész mérnök, energetikai szakemberek és épületgépészeti szerelők számára készült, hogy azok multidiszciplináris csapatban működhessenek együtt. Köszönetnyilvánítás A jelen tananyag a Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 támogatásával készült el. 5
2 ÉGHAJLATI CÉLKITŰZÉS, AZ EU ENERGIAPOLITIKÁJA Az elmúlt évszázad óta a műszaki és gazdasági fejlődés folytán az életstílus teljesen megváltozott. A folyamat érzékelhető jelei figyelhetők meg az építőiparban, példaként említhetők az új szigetelési technológiák, valamint fűtési és hűtési rendszerek. Ez azonban növekvő energiaigényhez vezetett, amit ki kell elégíteni az emberek által igényelt kényelem biztosításához. A Nemzetközi Energia Ügynökség felmérése szerint [1], a teljes elsődleges energiaigény 34,1%-a az európai országokban keletkezik. Az Európai Unió energiaigényének 41%-a az építőiparban keletkezett, szemben az ipari célú energiaigény 28%-ával. Heating Fűtés 41% Számítógépek Computers 27% Cooling Hűtés Szellőzés Ventilation Lighting Világítás 5% 5% 4% Equipment Berendezés 18% 2.1 ábra Az építőipar energiafelhasználásának részletezése (EEBD, elektronikus épületenergetikai irányelv) Az elsődleges energiaigény következtében az európai országok a legnagyobb energiaimportőrök, amióta az olaj az alapvető energiaforrás. Ezért az Európai Unió nagy mértékben függ az importtól, és súlyosan érintették az olyan kedvezőtlen helyzetek, mint az 1970-es olajválság. A sokkoló válság következményeként azonban az EU vezetése és a kormányok nagyobb figyelmet fordítanak az energiatakarékosságot javító technológiákra és a megújuló energiaforrásokra. Először is mindannyian nagy figyelmet fordítanak az építőipari ágazatra, részben a fenti százalékarányok miatt, másrészt pedig megfontolandó az a tény, hogy a (2002-ben több mint 820 milliós) lakosságot jelentős felelősség terheli a hatékony energiafelhasználásért. Fontos tényező továbbá, hogy sok épület több száz éves, mindamellett az új épületek száma is jelentősen nő. Habár a jobb szigetelésnek és az új típusú ablakoknak köszönhetően sok épület hőtechnikai paraméterei jók, jelentős számú lakóépület kínál megfizethető, ám rossz minőségben épült lakásokat. 2004. május 1-jén az Európai Unió 15 tagállamához 10 új állam csatlakozott. Ennek következtében az EU a második legnagyobb gazdasággá vált az Amerikai Egyesült Államok után. (Az EU 25 tagállamának energiafelhasználása 1990 és 2002 között mintegy 8%-kal nőtt.) A múlt században a környezeti probléma elsősorban a levegőszennyezés is fontos szemponttá vált, amely az égéstermékek révén nagyban összefügg az energiafelhasználással. Napjainkban a városi környezetszennyezés szólít cselekvésre, a települési önkormányzatok 6
pedig új partnerként vesznek részt r a megoldáskeresésben. Az éghajlatváltoé ozással kapcsolatos globális félelem is cselekvésre késztetett a még nem ratifikált Kiotói Jegyzőkönyvön keresztül (1997), amely a széndioxid-kibocsátás és az egyéb e üvegházhatású gázok csökkentését irányozza elő [2]. A jegyzőkönyv 38 iparosodott országot kötelez arra, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 2008 és 2012 között 5,2% %-kal csökkentsék az 1990-es szinthezz viszonyítva. A jelenlegi előrejelzések azt mutatják,, hogy számos nyugat-európai ország nem fogja teljesíteni a kiotóii célkitűzéseket, miközben a legtöbb közép-európai ország valószínűleg teljesíteni fogja azokat. A kelet-európai országokban, amelyek gyakran bővelkednek energiaforrásokban, az energiahatékonysági stratégiák és a környezetvédelmi kérdések összekapcsolása még nem vált politikai aggállyá (Gazdasági EgyüttműköE ödési és Fejlesztési Szervezet (OECD), 2004). Tekintettel arra, hogy a fosszilis tüzelőanyagok k (különösenn az olaj és a gáz) várhatóan a következő 30 évben is a legnagyobb energiaforrás marad Európában, kijelenthető, hogy az energiafelhasználás és annak környezeti hatása napjaink egyik legsürgetőbb kérdése. Teljes energiafogyasztás (millió tonna, olaj ekvivalens) Megújuló Atomenergia Természetes és származékos gáz Idő (év) Kőszén, lignit és származékaik Nyersolaj és olajtermékek 2.2. ábra A kibővült Európai Unió teljes energiafelhasználása üzemanyag-típusonként [3] A fenti okokból az EU vezetői részvétellel energiahatékonysági politikák és programok kidolgozásán dolgozik. Erre a tendenciára utal a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos támogatások növelése. A kormányok felismerni látszanak azt, hogy a megújuló energia kevésbéé fejlett iparág, amely nagyobb technológiai és piacii támogatást igényel a teljes kereskedelmi fejlettség eléréséhez. (Az összes támogatás (leszámítva a külső költségeket), a becslések szerint körülbelül évi 29 milliárd eurót tesz ki.) 2.1 táblázat Az energetikai támogatások becsült teljes összege az a EU 15 tagállamában 2001- ben, milliárd euróban [4] Szilárd tüzelőanyagt g Olaj és gáz Atom A Megújuló Költségvetésben >6.4 >0.2 >1.0 > >0.6 Költségvetésen kívül >6.6 >8.5 >1.2 > >4.7 Összesen >13 >8.7 >2.2 > >5.3 7
Megújuló energia [%] Az EU 15 tagállama 2004 előtt Az EU 10 új tagállama 2.3. ábra A megújuló energia részaránya a teljeses energiafelhasználásban 1990 éss 2002 között [5] 2.1 Az EU a tervek szerint 2050-ig 80%-kal csökkentc ti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását Az európai kontinens amellett, hogy felkarolta a megújuló energiaforrásokat, arra törekszik, hogy túlteljesítse az összes kibocsátási célkitűzést. Az EU nem elégszikk meg azzal, hogy tizedével túlteljesítette a 2012-es célokat, és jó úton halad, hogy túlteljesítse a 2020-as célokat, hanem 2050-ig 80% %-kal kívánja csökkenteni a teljes kibocsátást. Az Európai Bizottság 2011. március 8-ával kidolgozott egy ütemtervet, melyben m meghatározzaa az EU klímavédelmi csomagját kialakító kulcsfontosságú elemeket, ezáltal e elősegítve azt, hogy az EU 2050-ig versenyképes, alacsony széndioxid-kibocsátású gazdasággáá váljon. Habár a kontinens kibocsátásának 80% %-os csökkentését tűzte ki célul, ez e valójábann csak a minimális célkitűzés az ütemterv szerint az üvegházhatást okozó gázokk kibocsátása akár 95% %-kal is csökkenhet. Tudományos bizonyítékok támasztják aláá azt, hogy a globális felmelegedéf ést legfeljebb 2 C- irányuló határozottt globális fellépés hiányában a hőmérséklet 2050-ig 2 akár 2 C-kal vagy azt kal az iparosodás előtti hőmérsékletre kell korlátozni. Az éghajlatválté tozás korlátozására meghaladóan, 2100-ig pedig 4 C-kal vagy azt meghaladóan növekedhet. n A 2 C alatti szint megtartásához minden országnak csökkentenie kelll az üvegházhatású gázok kibocsátását, a fejlett országoknakk azonban példamutatóan 80-95%-os csökkentéssel az 1990-es alatti szintet kell megcélozniuk 2050-ig. Az Európai Tanács és az Európai Parlament ezt a célul kitűzött tartományt az EU célkitűzéssé nyilvánította abban a tekintetben, hogy a fejlett országok csoportjának el kell érniük a szükséges csökkentést. A globális kibocsátás valamivel több,, mint 10% %-áért felelős EU egyedül nem képes megoldani az éghajlatváltozást. Az éghajlatváltozás problémája egyedül nemzetközi fellépéssel oldható meg, és az EU-nak továbbra is törekedniee kell partnerei bevonására. A globális kibocsátáss több mintt 80%-áért felelős országok a Koppenhágai Megállapodás és a Cancúni Megállapodás értelmében hazai célok kitűzésére tettekk ígéretet. Egyes országokban az ígéretek teljesítéséhez a jelenleginél határozottabb fellépésre lesz szükség. A fő f cél a globális éghajlatváltozási politika kidolgozása. A jelentős kibocsátáscsökkentés eléréséhez szükséges a klímabarát, alacsony széndioxid- mutatja, hogy a 2050-re tervezett 80% %-os belföldi csökkentés leginkább költséghatékony módjához kibocsátású gazdaságra történő áttérés. Az ütemterv alapjául szolgáló elemzés azt 8
2020-re kizárólag belföldi intézkedésekkel 25%-os csökkentést kell elérni. Az elemzés arra is rámutat, hogy ez akkor érhetőő el, ha az EU teljesíti jelenleg vállalt kötelezettségét, miszerint 2020-ig 20%-kal avítja az energiahatékonyságot. Az ütemtervv iránymutatást ad arraa nézve, hogyan érhető el az átmenett a leginkább költséghatékony módon. m Képet ad arról, hogy milyen típusú technológiák és intézkedések megvalósítása, és az EU-ban milyen típusú politikák kidolgozása szükséges az elkövetkező 10 évben és azon túl. A Bizottság széles körű modell elemzést hajtott végre több lehetséges forgatókönyvvel, bemutatva a megvalósítás lehetséges módját. A különböző forgatókönyvek elemzése szerint a belföldi kibocsátás 1990- es szinthez viszonyított 40%,, illetve 60%-os csökkentése jelentené a költséghatékony utat 2030-ig, illetve 2040-ig. Ugyanebben az összefüggésben 2020-ig 25%-os csökkentést irányoz elő. A 2.4 ábra ezt illusztrálja. Ezt az utat követve 1990-hez képest az elsőő évtizedben 2020- ig nagyjából 1%-os, második évtizedben 2020-tól 2030-igg 1,5%-os, és az utolsó két évtizedben 2050-ig 2% éves csökkenés valósulna meg. Az erőfeszítés e idővel növekedne, amint a költséghatékony technológiák szélesebb körben elérhetővé válnak. Energiaszektor Jelenlegi politika Lakossági és tercier Ipar Közlekedés Nem CO2, mezőgazdaság Nem CO2, egyéb ágazatok 2.4 ábra Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 80%-os belföldi csökkentése az EU-ban 5 éves (100%=1990) [6] A 2.4 ábra a 2050-re kitűzött 80%-os csökkentés felé vezető utat illusztrálja bontásban. A felsőő referencia előrejelzés azt mutatja, hogyan alakulnaa az üvegházhatású gázok belföldi kibocsátása a jelenlegi politika fenntartásával. A 80%-os belföldi csökkentéssel összhangban álló forgatókönyv megmutatja, hogyan alakulhat az általános és az ágazati kibocsátás további intézkedések bevezetése esetén, figyelembe véve az idővel elérhetővé váló technológiai lehetőségeket. Az ütemterv az elvégzett költséghatékonysági elemzés alapján megadja a kulcsfontosságú ágazatokban 2030-ig és 2050-ig megvalósítandó kibocsátáscsökkentési tartományokat (lásd 2.2 táblázat). A legnagyobb kibocsátáscsökkenés a villamosenergia-termelésben érhető el, amely 2050-re teljesen szénmentessé válik. Széles körben alkalmazni kell számos meglévő technológiát, többek között olyan fejlett technológiákat, mintt a fotóvillamosságot,, azaz a napelemeket, melyek idővel egyre olcsóbbá és ezáltal versenyképesebbé válnak. 9
2.2 táblázat Ágazatonkénti csökkenés [6] Üvegházhatású gázok csökkenése 1990-hez képest 2005 2030 2050 Összesen -7% -40 to -44% -79 to -82% Ágazatok Energia (CO 2 ) -7% -54 to -68% -93 to -99% Ipar (CO 2 ) -20% -34 to -40% -83 to -87% Közlekedés (beleértve a repülés CO 2 -kibocsátását, +30% +20 to -9% -54 to -67% a tengeri közlekedés kivételével) Lakosság és szolgáltatások (CO 2 ) -12% -37 to -53% -88 to -91% Mezőgazdaság (CO 2 -mentes) -20% -36 to -37% -42 to -49 Egyéb nem CO 2 kibocsátás -30% -72 to -73% -70 to -78% Közép- és hosszú távon átlag feletti hozzájárulás érhető el a lakossági és a szolgáltatási ágazatban is. Az ipar szénmentessé válása középtávon valamivel elmarad a gazdaság egészétől, azonban 2050-re jelentős további csökkenés várható, különösen szénmegkötési és tárolási technológia (CCS) alkalmazásának elterjedésével olyan ipari folyamatok kibocsátása tekintetében, amelyek egyéb módon nem csökkenthetők. A megoldások ágazatspecifikusak, ezért a Bizottság egyedi ütemtervek kidolgozását látja szükségesnek az érintett ágazatokkal együttműködésben. A K+F tevékenység, valamint a technológiák, például az alacsony széntartalmú energiaforrások, a szénmegkötés és -tárolás, az intelligens hálózatok, valamint a hibrid és az elektromos járműtechnológiák különböző formáinak bemutatása és korai alkalmazása kiemelkedő fontossággal bír azok későbbi költséghatékony és széles körű elterjedésének biztosításában. Ezen kívül fontos szerepet tölthet be az erőforrás-hatékonyság javítása például a hulladék anyagában történő hasznosításával, jobb hulladékkezeléssel és viselkedésbeli változásokkal, valamint az ökoszisztémák ellenállóképességének a növelése. Folyamatos erőfeszítésekre lesz szükség az éghajlatváltozás enyhítésére és az alkalmazkodási technológiákra irányuló kutatás erősítéséhez is. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésén túl, ami az alacsony széndioxidkibocsátású gazdaság felé történő elmozdulás fő előnyének tekinthető, ez az átmenet számos más alapvető előnnyel is jár; ide sorolható például az új munkahelyek teremtése, a fosszilis tüzelőanyagok importjában elért megtakarítás, a levegőminőség és a közegészség javítása, a tőkeberuházások növelése. A Bizottság felhívja a többi európai intézményt, a tagállamokat, a tagjelölt országokat, valamint a potenciális tagjelölteket és az érdekelteket, hogy vegyék számításba a jelen ütemtervet az uniós, nemzeti és regionális politikák kidolgozásánál, hogy 2050-ig elérhetővé váljon az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaság. A Bizottság nemzetközi szinten az 2050-ig szóló Energiaügyi Ütemterv bemutatásával ösztönzi a globális partnerekkel folytatott nemzetközi tárgyalásokon a globális fellépést, és elősegíti a rugalmas, alacsony széndioxidkibocsátású gazdaság előmozdítását segítő intézkedésekkel kapcsolatos együttműködést az EU-val szomszédos országokkal. EU-elnöksége idején Magyarország felelős a közös uniós álláspont elfogadásának és a nagy stratégiai kérdésekkel kapcsolatos közös gondolkodásnak az összehangolásáért, és képviseli az Európai Uniót a nemzetközi tárgyalásokon. A Magyar Elnökség kívánsága, hogy Európa új dimenziókat érjen el az energiapolitika területén, és megnyissa az utat a tiszta, megfizethető és hosszú távon rendelkezésre álló energia felé. Az energiapolitikának hozzá kell járulnia a gazdasági növekedéshez, az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez és a külső 10
energiaforrásoktól való függés csökkentéséhez. A legsürgetőbb feladat Európa belső energiapiacának a megteremtése és az európai energetikai infrastruktúra töredezettségének a csökkentése. 2.2 Az épületek kulcsszerepet töltenek be az EU Energiahatékonysági Cselekvési Tervében Az EU által kidolgozott, intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre és az erőforráshatékony gazdaság irányába mutató átmenetre irányuló Európa 2020 Stratégia középpontjában az energiahatékonyság áll. Az energiahatékonyság az egyik leginkább költséghatékony mód az energiaellátás biztonságának a fokozására, valamint az üvegházhatású gázok és más szennyezőanyagok kibocsátásának a csökkentésére. Az energiahatékonyság számos tekintetben Európa legnagyobb energiaforrása. Ezért az Európai Unió 2020-ig az elsődleges energiafelhasználásnak az előrejelzésekhez viszonyított 20%-os csökkentését tűzte ki célul, és a Bizottság Energia 2020 címet viselő közleménye ezt a célt kulcsfontosságú lépésként nevezi meg a hosszú távú energetikai és éghajlati célok elérésében. A cél elérése érdekében jelentős lépések történtek különösen a berendezések és az épületek piacán. A Bizottság becslései szerint az EU várhatóan csak félig tudja megvalósítani a 20%- os célkitűzést. Az EU-nak azonnal cselekednie kell, hogy visszakerüljön a célja eléréshez vezető kerékvágásba. Az Európai Tanács 2011. február 4-i felhívására, miszerint határozott lépéseket kell tenni az épületek, a közlekedés, a termékek és folyamatok nagyobb magasabb energiamegtakarításában rejlő jelentős potenciál kiaknázására, a Bizottság válaszképpen kidolgozta ezt az átfogó új 2011. évi Energiahatékonysági Tervet [7]. A 2006. évi Energiahatékonysági Cselekvési Terv [8] meghatározta a legnagyobb energiafogyasztó ágazatokat és a legfontosabb horizontális kérdéseket lefedő tíz kiemelt intézkedést. 2.3 táblázat a 2006. évi Energiahatékonysági Cselekvési Terv felépítése [8] 85 (rész-)intézkedés Szabályozók Gazdasági és piaci alapú eszközök Tájékoztatási és támogató programok Önkéntes akciók 6 elsőbbséget élvező terület 10 elsőbbséget élvező akció ÁGAZATOK Energiafelhasználó termékek (1) Készülék & berendezés & minimális Energiaszolgáltatás energiateljesítmény-standardok Lakossági, kereskedelmi és (2) Épület teljesítményére vonatkozó középületek követelmények és nagyon kis mértékben szennyező épületek Energiaátalakítás (3) Az energiatermelés és -elosztás hatékonyabbá tétele Közlekedés (4) A személyautók üzemanyaghatékonyságának elérése HORIZONTÁLIS KÉRDÉSEK Finanszírozás (5) A kkv-k és energiaszolgáltató vállalatok energiahatékonysági beruházásainak elősegítése Gazdasági ösztönzők (6) Az energiahatékonyság fokozása az új tagállamokban Energiaárak (7) Egységes adózás alkalmazása Energiával kapcsolatos viselkedés (8) Az energiahatékonysággal kapcsolatos tudatosság növelése (9) Energiahatékonyság a városokban Nemzetközi partnerségek (10) Az energiahatékonyság világméretű támogatása 11
Az építőiparban bevezetett energiahatékonysági intézkedések óriási potenciált képviselnek az európai CO 2 -kibocsátás csökkentésében. Az építőipari ágazatt energiafelhasználásaa az EU teljes energiafelhasználásának 40%-át teszi ki, és Európa legnagyobb kibocsátási forrása (az EU CO 2 -kibocsátásának közel 36%-áértt felelős). Ezt a nagy mennyiségű kibocsátást akár 80%-kal lehetne csökkenteni integrált tervezési megoldásokkal, például a meglévő épületállomány, a felújított lakások és az új épületek különböző alkotóelemeinek jobb szigetelésével (EURIMA, ECOFYS 2005a,b, Wuppertal Intézet, I 2005). Az épületek energetikai teljesítménye kulcsfontosságúú az EU éghajlati és energetikai e célkitűzéseinek az elérésében. Kis szabályozási intenzitás Nagy szabályozási intenzitás Technikai potenciál Háztartások Közlekedés Ipari Szolgáltatások Minden ágazat 2.5 ábra Végfelhasználói energiamegtakarításii potenciál az EU 27 tagállamában 2020-ban [9] A 2.5 ábrán látható, hogy habár a végfelhasználói ágazatok részbenn már jelenleg is kiaknázzák az energiamegtakarítási potenciált, az egyes ágazatokban rejlő költséghatékony energiamegtakarítási potenciált 2020-igg nem fogják kimeríteni. Elérhető ugyan további megtakarítás, de nem költséghatékonyan. A lakó-, kereskedelmi és középületekb ben a terek és a vízz fűtésére, valamint hűtésre, szellőzésre, világításra stb. felhasznált energia az EU energiafelhasználásának 40%-át teszi ki. Az épületek energiahatékonyságávall foglalkozó legfontosabb közösségi jogszabály az épületek energia fogyasztásáról szóló irányelv (EPBD) 2002 [10]. A Cselekvési Terv az épületek energiahatékonyságára megoldásként az EPBD maradéktalan végrehajtását ösztönzi, és második kiemelt intézkedésként előterjeszti annak átdolgozását. Az EPBD átdolgozott változata [11] javasolja, hogy minden uniós tagállam hagyjon jóvá nemzeti terveket és célkitűzéseket a közel nulla energiafelhasználású épületek bevezetésének az előmozdítása érdekében. Európában eddig mintegy 20 000 alacsony energiafelhasználású ház épült. A terv középpontjában azok azz eszközök állnak, amelyek elindítják a középületek és magántulajdonban lévő épületek felújításának folyamatát, valamint javítják az azokban használt berendezések energetikai teljesítményét, és előmozdítják az energiahatékonyságot a háztartásokban és az iparban. A Cselekvési Terv támogatjaa az államii szektor példamutató szerepvállalását, és kötelező célkitűzést javasol az állami szektor s tulajdonában lévő épületállomány felújítási ütemének a 12
gyorsítására. A közhatóságok számára elő kell írni a tulajdonukban lévő épületek évente legalább 3%-ának a felújítását. Ez nagyjából a jelenlegi felújítási arány kétszerese. A Cselekvési Terv továbbá energiahatékonysági feltételeket vezet be a közbeszerzésben. Az egyes felújításokkal az épületnek el kell érnie a nemzeti épületállomány legjobb 10%-a által képviselt szintet. Amennyiben az államháztartási szervek épületeket bérelnek vagy vásárolnak, azoknak mindig az elérhető legjobb energiahatékonysági osztályba kell tartozniuk. Az állami szektor új piacokat teremthet az energiahatékony technológiák, szolgáltatások és üzleti modellek számára. A tagállamoknak meg kell újítaniuk az energiafelhasználást ösztönző támogatásaikat, például átirányítva azokat az energiahatékonyságot javítására és az energiaszegénység leküzdésére. A Cselekvési Terv célja, hogy elindítsa a magántulajdonú épületek felújításának folyamatát, és a berendezések energia hatékonyságának a javítását. A lakóépületekben a környezetvédelmi célú felújításon átesett falak és tetőszigetelések kínálják a legnagyobb lehetőségeket, míg a kereskedelmi épületek esetében nagyon fontosak a fejlettebb energiagazdálkodási rendszerek. A fejlettebb berendezésekben és más energiafelhasználó felszerelésekben továbbra is óriási energiamegtakarítási lehetőségek rejlenek. A Cselekvési Terv olyan intézkedésekre kéri fel a tagállamokat összhangban a nemzeti tulajdonjoggal amelyek megoldást nyújtanak a megosztott ösztönzők problémájára. Ez alatt a bérelt épületek és lakások felújítási költségeinek a bérlő és a bérbeadó közötti megosztását kell érteni. Ugyanakkor a Cselekvési Terv felszólítja a tagállamokat, hogy a felújítás katalizátoraként támogassák az új energetikai szolgáltató vállalatok bevezetését. Az energetikai szolgáltató vállalatok saját költségen újítanak fel magántulajdonú házakat és lakásokat, és nyereségként meghatározott ideig megilleti őket a felújítás előtti és utáni energiaköltség közötti különbség. A Cselekvési Terv középpontjában áll továbbá az intelligens hálózatok és az intelligens fogyasztásmérők bevezetése, melyek a fogyasztókat ellátják az energiafogyasztás optimalizálásához szükséges információval és szolgáltatásokkal, továbbá kiszámítják az energiamegtakarítást. A nagyvállalatoknak hatékony végrehajtása és a bumeránghatás rendszeres és független energiaauditot kell végrehajtaniuk, melyeket önállóan kell megszervezniük. A Cselekvési Terv arra ösztönzi a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki ösztönzőket olyan vállalkozások számára, amelyek a racionális energiafelhasználás kereteit módszeresen meghatározó energiamenedzsment rendszert vezetnek be. A mikro- és kisvállalkozások számára a Cselekvési Terv a bevált energiahatékonysági gyakorlatok cseréjét, valamint az energiamenedzsment-kapacitások felépítését célzó projekteket javasol. A Terv hivatkozik az újonnan induló Intelligens Városok és Közösségek Kezdeményezésre is, melynek célja, hogy önkormányzati szinten kidolgozza az innovatív alacsony széndioxidkibocsátású és energiahatékony megoldások európai kiválósági keretrendszerét. A nagy kihívást a meglévő épületállomány felújítása és különösen a szükséges beruházások finanszírozásának módja jelenti. A végső szereplők (pl. az EU polgárai, a közhatóságok és szolgáltató vállalatok) mindkét ágazatban hasonló piaci és szabályozási hiányosságokkal szembesülnek, amelyek korlátozzák az energiatakarékossági intézkedések bevezetését. Ilyenek a magas kezdeti költségek, a hiányos piacok (a képzett munkaerő, az infrastruktúra és az információ hiánya), a tájékozottság, az ismeretek és a motiváció hiánya, a megosztott ösztönzők (tulajdonos-bérlő probléma), a jogszabályok nem hatékony végrehajtása és a bumeránghatás. Egyes tagállamok már ma is proaktívan használják a strukturális alapokat. 13
Az épületek energiahatékonyságát biztosító megoldások műszakilag gyakran nagy kihívást jelentenek. Az építészek, mérnökök, műszaki ellenőrök, mesteremberek, technikusok és üzembe helyezők, tehát általában a felújításban érintett szakemberek számára ezen a téren nincs megfelelő képzés. Ma körülbelül 1,1 millió szakképzett munkavállaló áll rendelkezésre, holott becslések szerint 2015-re 2,5 millió szakemberre lenne szükség. A Bizottság ezért útnak indítja a Kompetencia építés: építőipari dolgozók képzése a fenntarthatóság szolgálatában elnevezésű kezdeményezést, mellyel a tagállamok segítségére kíván lenni abban, hogy az építőipari ágazaton belül felmérjék a képzés iránti igényt, stratégiákat dolgozzanak ki ezen igény kielégítéséhez, és támogatni tudják a hatékony képzési programokat. E folyamat eredményeként ajánlások születhetnek a szakemberek minősítésére, képesítésére vagy képzésére vonatkozóan. Az energiahatékonyságra irányuló beruházások növelik a versenyképességet és támogatják az energiaellátás biztonságát és alacsony költségű fenntarthatóságát. A meglévő és az új intézkedések teljes körű végrehajtásának együttes hatása magában rejti éves szinten háztartásonként akár 1000 eurós megtakarítás elérésének, Európa ipari versenyképessége javításának, valamint akár 2 millió munkahely létrehozásának a lehetőségét. Az EPBD átdolgozása [11] várhatóan jelentős hatással lesz a meglévő épületállománnyal kapcsolatos jövőbeni végső folyamatra, a közel nulla energiaigényű házak építése pedig jelentős mennyiségi és minőségi hatással lesz a foglalkoztatásra. A munkaerő magasabb szintű képesítése, valamint a korszerű alacsony energiafelhasználású épületekkel kapcsolatban elsajátított tudás további versenyelőnyt biztosít az európai építőipar számára. Magyarországon egy tanulmány [12] vizsgálta a felújítások mélységét és a felújítások feltételezett ütemét. A 2.4 táblázatban a leírt forgatókönyv áttekintése látható. 2.4 táblázat A felújítások mélységének és ütemének forgatókönyve [12] Név Forgatókönyv Energiahatékonysági Felújítások aránya éves intervenció típusa szinten S-BASE Kiinduló forgatókönyv Nincs intervenció Szokásos ügymenet (a teljes alapterület 1,3%-a) S-DEEP1 Mélyreható környezetvédelmi felújítás, gyors megvalósítási ütem Mélyreható környezetvédelmi felújítás Kb. 20 millió m 2 (=250 000 lakás, a teljes alapterület 5,7%-a) S-DEEP2 S-DEEP3 S-SUB Mélyreható környezetvédelmi felújítás, közepes megvalósítási ütem Mélyreható környezetvédelmi felújítás, lassú megvalósítási ütem Optimálistól elmaradó környezetvédelmi felújítás, közepes megvalósítási ütem Mélyreható környezetvédelmi felújítás Mélyreható környezetvédelmi felújítás Optimálistól elmaradó környezetvédelmi felújítás Kb. 12 millió m 2 (=150 000 lakás, a teljes alapterület 3,4%-a) Kb. 8 millió m 2 (=100 000 lakás, a teljes alapterület 2,3%-a) Kb. 12 millió m 2 (=150 000 lakás, a teljes alapterület 3,4%-a) A tanulmány a meglévő lakossági az állami tulajdonú épületeket állította a középpontba, és a mélyreható felújítást támogató forgatókönyveket emelte ki, melyekkel az épületek olyan mértékben megközelítik a passzív ház szabványokat, amennyire az reálisan és gazdaságilag megvalósítható. A kutatás bemutatta, hogy a magyarországi fűtési energiafelhasználás és az azzal járó CO 2 -kibocsátás akár 85%-a elkerülhető az országban egy következetes és széles körű, mélyreható környezetvédelmi célú felújítási programmal (2.6 ábra). A vizsgálat a kevésbé ambiciózus felújítási programokban rejlő kockázat fontosságára is rávilágított. Amint a 2.6 ábrán látható, az optimálistól elmaradó felújítási forgatókönyvvel csupán a végső fűtési energiafelhasználás 40%-a takarítható meg, és a program végén továbbra is megmarad 14