1 Mike Valéria A könyv létrejöttének története E könyv eredete 16 évre nyúlik vissza, és lehetne mondani, hogy véletlenen múlt. Mindenesetre több ok van rá, hogy nem tılem származott. Elıször is, édesapám amikor élt soha nem kereste az elismerést, tehát nekem nem jött volna a gondolat, hogy valamit is írjak róla. Másodszor, semmi szakmai kiképzésem nincs ezen a téren. És harmadszor, egyáltalán nem unatkoztam, nagyon is el voltam és vagyok foglalva saját munkámmal. Hogy a könyv mégis megszületett, itt három magyar püspöknek volt közvetlen hozzájárulása. Az elsı volt Cserháti Ferenc püspök, a külföldön élı magyarok püspöke, aki akkor a müncheni fılelkész volt. 1994 karácsonyán rokonoknál voltam Münchenben látogatóban és egyik este Cserháti atya átjött vacsorára. Bemutatkoztam, hogy,,mike Valéria New Yorkból, de rólam tovább nem esett szó, volt más téma elég. Néhány órával késıbb Cserháti atya búcsúzott. Már rajta volt a kabát és indult ki az ajtón, amikor hirtelen megfordult, visszalépett a szobába és rám nézett: - Tudja véletlenül, hogy ki volt az a Mike János? - Édesapám volt, válaszoltam. - És tudja véletlenül, hogy hol indult a Magyar Caritas Szolgálat? - A mi lakásunkon. - Hát akkor ismerte Rozsály Ferencet, aki akkor az itteni magyar lelkész volt? - Kvázi családtag volt nálunk. - Van róla fénykép? - Van. Akkor mesélte, hogy közeledik a magyar katolikus egyházközség és a Caritas Szolgálat 50. évfordulója, és ı szeretne errıl valami megemlékezést összeállítani. Talált iratokat az érsekségi levéltárban és beszélt idısebb emberekkel, akik akkor itt éltek, de semmi kohézív kép nem jött ki arról, hogy hogyan kezdıdött az egész. Viszont az iratokban két név fordult elı gyakran, Rozsály Ferenc és Mike János. Most Cserháti atya kért, hogy írjak egy visszaemlékezést és ı lehozza a magyar egyházközség értesítıjében. Amikor hazaértem Amerikába, két testvéremmel elkezdtünk kutatni a gyerekkori emlékekbıl megmaradt nevek alapján, hogy kivel lehetne még kapcsolatba lépni további
2 információért az akkori évekrıl. Idıvel elkészült a cikk és 1997 karácsonyán megjelent a müncheni Magyar Katolikus Misszió Ertesítıjében. Címe:,,Visszaemlékezés Rozsály Ferencre és Mike Jánosra, az 50 éves Magyar Caritas Szolgálat alapítóira. Közben a régi barátok közül többen, akik édesapám magyarországi közéleti munkáját is ismerték, erısen tanácsolták, hogy ne hagyjam abba, menjek haza megkeresni a még meglévı anyagot és írjam meg édesapám életrajzát. Nem azt mondták, hogy ha ráérek és kedvem van hozzá, hanem hogy ez fontos, ezt meg kell tenni. Gondoltam, megpróbálom. Édesapám a magyar Kolping mozgalomban, a katolikus Egyház égisze alatt munkálkodott és Meszlényi Zoltán püspök munkatársa volt. Tehát tudtam, hogy egyháztörténeti vonalon kell keresni. Már megvolt a repülıjegy 1998 elején, amikor kezembe került egy meghívó, hogy a New York-i lakásomhoz közeli Magyar Házban elıadást fog tartani Várszegi Asztrik pannonhalmi püspök-fıapát és ı egyháztörténész. Elmentem az elıadásra és utána bemutatkoztam a fıapát úrnak és elmondtam neki tervemet. İ kért, hogy egy papírra írjam rá nevemet, címemet és hogy pontosan mirıl van szó. Rövidesen kaptam tıle egy METEM kiadásában megjelent egyháztörténeti bibliográfiát egy bátorító levéllel. A következı nyolc évben minden szabad idımet adatok kutatásával töltöttem. Négyszer voltam itthon és többek között tulajdonomban van 5000 oldal régi újság mikrófilmen a Széchényi Könyvtárból. Ekkor, 2006-ban, lett munkám pártfogója a harmadik püspök, a Kanadában élı Miklósházy Attila a külföldi magyarok most már nyugdíjazott püspöke. Amikor meséltem neki készőlı munkámról, azt mondta, ne dolgozzak tovább egyedül, küldjek valami anyagot Várszegi fıapát úrnak, a METEM kiadójának. Én küldtem egy néhány oldalas vázlatot, ami alapján fıapát úr azonnal vállalta a könyv kiadását. Azóta állandó kapcsolatban voltam vele és Zombori szerkesztı úrral. Miklósházy püspök atya továbbá segített, hosszú telefon-beszélgetések folyamán, számomra nem világos egyháztörténeti és egyéb magyar eseményeket helyes vagyis kiegyensúlyozott távlatban szemlélni. Amikor 2007-ben láttam az Interneten a felhívást, hogy tanukat keresnek Meszlényi Zoltán boldoggá avatási ügyének kiértékeléséhez, nem tudtam mitévı legyek. Én mint akkor kisgyerek csak hallásból ismertem Meszlényi püspököt, de már megvolt nálam a
3 sok összegyőjtött anyag. Miklósházy püspök atya azt mondta, hogy azt tovább kell adni. Megírtam egy 40 oldalas tanulmányt és az ı segítségével hivatalos úton benyújtottam. És tavaly püspök atyától kaptam az örömhirt, hogy a Pápa aláírta Meszlényi Zoltán boldoggá avatási okmányát. A könyv irásánál elejétıl az volt a célom, hogy dokumentáljam édesapám élete példájával a katolikus Egyház törekvéseit Magyarországon a 20. század elsı felében. Édesapám szomorú megállapítása volt a végsı történtekben rejlı tragédia: Folyamatban volt a nemzeti megújulás, amikor lecsapott ránk a szörnyő pusztítás. A Széchényi Könyvtárban talált anyag messze felülmúlja, amit munkám kezdeténél remélni mertem olyan szép, olyan nagy távlatokat mutat, annyi részletet tartalmaz. Tökéletesen kiegészíti azt, amit édesapám korai éveirıl és közéleti munkájáról otthon hallottam és tudtam. A magyar Kolping mozgalom aranykorának építésze egy újonnan leszerelt fiatal tábori lelkész volt, vitéz Pintér József, aki hivatva érezte magát a Katolikus Legényegylet újjáépítésére az elsı világháború pusztításai után. Keresztény alapon vezetıket akart nevelni a magyar nemzetnek, és egy 30 évre szóló programot tervezett meg. Az elsı évtized tervében volt a budapesti Központ felépítése mint minta-egyesület, iskolával és internátussal. A második évtized munkája volt a Kolping szövetség kifejlesztése, további egyletek alapításával. A harmadik évtizedre kitőzött cél pedig az volt, hogy az erre felkészített tehetséges neveltek vezetı poziciókat érjenek el az iparostársadalomban. A program elsı éveiben érkezett Budapestre egy kis faluból a 18 éves Mádl János. Bekapcsolódott a Központ közösségi életébe és munkája mellett tovább tanult, mert pap akart lenni. De harmadik évében megválasztották ifjúsági vezetıvé, és Virág Ferenc püspök, a Legényegylet püspök-védnöke, tudatta vele, hogy az Egyháznak más tervei voltak életére. İ lett kiszemelve, hogy a Kolping program világi vezetıje legyen. Mádl János elfogadta a püspök szavát mint élete hívatását, és a következı közel 20 évben szorosan együtt dolgozott Pintér Józseffel. A 30 éves program 25 év alatt megvalósult: 360 virágzó egyesület 50 ezer taggal, mind fiatal magyarok, és a program neveltjei országszerte vezetı poziciókban. Terveik között volt a kormányzat hozzájárulásával egy igazságos modern gazdasági rendszer felépítése. Ekkor Magyarországon 300 ezer önálló iparos volt, alkalmazottakkal és
4 családokkal együtt két millió ember. A kézmővesipar a nemzet ipari termelésének 40 százalékát tette ki. Pintér József 25 éves jubileumi ünnepélyén Meszlényi Zoltán egyházi elnök három miniszter jelenlétében méltányolta a Legényegylet nemzetépítı munkáját és beszélt a sokat igérı, reményben dús jövırıl. Ez 1943. november 28-án történt. Aznap kezdıdött a teheráni csúcskonferencia, ahol a nyugati nagyhatalmak Magyarországot és szomszédait egyszerően odaadták Sztálinnak. Én késıbb mindig azt hallottam, hogy a Magyarországon létrehozott Kolping program sikeresen mőködött volna. Az Egyesült Államokba érkezésünk után édesapám felfedezte, hogy az amerikai gazdasági rendszer lényegében az, amit ık otthon terveztek. Az általa megfigyelt amerikai kapitalizmusnak nem volt semmi köze az európai monopol-kapitalizmushoz, amivel ık szemben álltak. Az amerikai kapitalizmusban az önálló kisvállalkozók milliói szerves részei a dinamikus gazdasági rendszernek, ami nagyrészt megmagyarázza, hogy miért nem lett Amerikában kommunizmus. Száz hatvan évvel ezelıtt Marx és Kolping egy napon indultak Kölnben. A Katolikus Legényegylet azonnal nagy siker volt és gyorsan terjedt. De nehéz építeni és mennyivel könnyebb rombolni! Ez világos, amikor egy házról van szó, mennyivel inkább emberi intézményeknél. A marxizmus végig tombolt és rombolt a 20. századon, elpusztította Kolping munkáját is. De hol van most? Ereje kimúlva, egy totális kudarc. Kolping közben elismerést nyert mint a nagy szociális encicklikák Rerum Novarum és Quadragesimo Anno és a II. Vatikáni Zsinat elıfutárja. Az Egyház az oltárra emelte. A Széchényi Könyvtárban megırzött anyag, a Kolping program Pintér József életmőve egy kincs, egy magyar kincs, a magyar katolikus Egyház kincse. Esetleg egyedülálló a 20. század történetében. De nemcsak történelmi érték egyben modell is lehet a tervezésre, az építésre. Nem kell tömeg. Keresztény vezetıket kell nevelni, majd jön a többi. Nem kell új elmélet. Megvan mint alap az örök keresztény eszme: A lehetı legnagyobb egyéni szabadság a felebaráti szeretet keretében. A könyv irásánál elejétıl két célom volt: Legyen benne érték történészek részére, de ugyanakkor legyen érdekes, könnyen olvasható laikusoknak. Azért írtam mesélı stílusban, kis szakaszokban, részletes vázlattal és sok képpel. Lehessen benne böngészni, érdeklıdés szerint nézegetni.
5 Bár a könyv célja számomra a magyar anyag bemutatása volt, vázoltam még emigrációs eseményeket is, ahogy ezeket édesapám munkája révén megfigyeltem. Ez az anyag eddig nem jelent meg könyv formában, a kezembe került néhány könyv az emigrációról nem tartalmazza. Végül hozzáadtam egy fejezetet a piaristákról, fıleg mint megemlékezést Rozsály Ferencrıl, a fiatalon elhunyt lelkes szerzetesrıl, mert alig van róla valami nyom. Egyben leírtam, amit találtam a kis magyar piarista csoportról, akik megalapították az elsı piarista rendtartományt az Egyesült Államokban. Rövidesen kezdem a munkát a könyv angolnyelvő kiadásán. Nem szószerinti fordításra gondolok, hanem igyekszem az anyagot egy nemzetközi közönség részére érthetıvé tenni. És megpróbálom terjeszteni, hogy legalább a nagy könyvtárak vegyék meg, és hogy eljusson a ma már 60 országban mőködı Kolping mozgalom tagjaihoz. Végül egy személyi megjegyzés. Én augusztus 20-án születtem, Szent István Király napján. Az évek folyamán többszor jött a gondolat, hogy vajon volt-e ennek valami jelentısége, amikor egész életemet idegenben kell eltöltenem. Most már részemre megvan a válasz, és az egy határozott igen. Rám mindig is várt egy magyar feladat. Remélem, hogy méltó módon tudtam teljesíteni. Köszönöm.