A kelést követő takarmány- és vízfelvétel időpontjának stresszélettani vizsgálata naposcsibékkel

Pál László 1 Nagy Szabolcs Tamás 2 Husvéth Ferenc 3 A kelést követő takarmány- és vízfelvétel időpontjának stresszélettani vizsgálata naposcsibékkel Stress physiological investigations on the time of feed and water intake in broiler chicks after hatching pal-l@georgikon.hu 1 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, egyetemi docens 2 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, egyetemi docens 3 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, egyetemi tanár A fiatal állatokat érő stressz a még fejlődésben lévő szabályozó rendszereket érinti, így hosszú távú hatásai lehetnek és segítheti a későbbi életkorban ható stresszorokkal szembeni alkalmazkodást. Ismert ugyanakkor, hogy a keléstől az első takarmányfelvételig eltelt idő hossza arányosan negatív hatást fejt ki a csibék növekedési erélyére, az emésztőtraktus fejlődésére, az immunrendszer aktivációjára és az izomfejlődésre. Mindezek alapján kísérletünk célja annak megállapítása volt, hogy közvetlenül a kelés utáni, takarmány- és vízfelvétel nélküli időszak milyen mértékű stresszválaszt vált ki a kísérleti állatokban. A kísérletben részt vevő állatokat két fő csoportra osztottuk. A kontroll csoport egyedeinek már 6 órás életkorban lehetőségük volt takarmányt illetve vizet fogyasztani. A második csoport állatai a kelést követő 48 órában nem fogyaszthattak takarmányt és ivóvizet. A kísérlet kezdetén, illetve 24 és 48 órás életkorban testtömeg mérést követően vérmintát vettünk a vérplazma kortikoszteron hormon koncentrációjának megállapítása céljából, illetve 48 órás életkorban vérkenetet állítottunk elő a heterofil granulociták és limfociták arányának (H/L arány) meghatározása érdekében. Eredményeink alapján a vérplazma kortikoszteron koncentrációja a 24 és 48 órás életkorban szignifikánsan (p<0,05) nagyobb volt a takarmányt és vizet nem fogyasztó csoport egyedeiben, mint a kontroll csoportban. A 48 órás életkorban vizsgált H/L arány a két csoportban bizonyíthatóan nem különbözött egymástól, a víz és táplálóanyag megvonása tehát a vér H/L arányára nem volt hatással. Kísérletünk eredményei felhívják a figyelmet a táplálóanyag- illetve vízhiány esetlegesen különböző stresszélettani hatásaira, valamint a minél több, a stressz állapotot jellemző paraméter egyidejű mérésének jelentőségére. Jelen cikk a TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0064 projekt keretében készült. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. 31

Irodalmi áttekintés A brojlercsibék kelésének időtartama a nagy állományokkal dolgozó modern keltetőkben elérheti a 48 órát is, és ez az idő tovább nőhet a keltetőben végzett műveletekkel, valamint a telepre szállítás idejével. Ezen telepítési idő alatt idő alatt a csibék gyakran sem vizet, sem takarmányt nem tudnak fogyasztani (Decuypere és mtsai., 2001). Az állat számára a kelés után még 24 órán keresztül energiaforrásként szolgál a szikzacskó tartalma, ennek ellenére korlátozottan képes csak a víz illetve a tápanyagok beépítésére (Moran,1990; Nitsan és mtsai.,1991). A telepítési idő elhúzódása negatív hatással van a csibék hízlalási teljesítményére, az állatok dehidratáltak lesznek és kevésbé ellenállóak (Casteel és mtsai.,1994). A dehidráció és a szikmobilizáció eredményeként következik be testtömeg-vesztés a telepítési időszakban (Vieira és Moran,1999). Pinchasov és Noy vizsgálatai bizonyították, hogy a telepítési idő elhúzódásával kakascsibék növekedési üteme egyre inkább elmaradt a várt értéktől. A kelés után fellépő éhezés olyan stresszor, mely késlelteti a csibék bélcsatornájának fejlődését és negatív hatással van a mellizom tömegének gyarapodására. A naposcsibék tömeggyarapodása csak az első takarmányfelvételt követően indul meg (Bigot és mtsai.,2003). A szervezet homeosztázisának fenntartásában fontos szerep jut a hipotalamusz-hipofízismellékvesekéreg tengelynek, mivel több, a stressz állapot során kialakuló válaszreakció kialakulásáért is felelős. Madarakban a hipotalamusz-hipofízis-mellékvesekéreg tengely felépítése és működése hasonló, mint emlősökben (Holmes, 1978; Harvey és mtsai, 1984). A madár mellékvesében termelődő legfontosabb glükokortikoid a kortikoszteron. Egyéb más ingerek között a takarmányfelvétellel és táplálóanyag-ellátással kapcsolatos stresszorok madarakban is meghatározóak. Számos madárfajban a kortikoszteron serkenti a takarmányfelvételt (Gray és mtsai, 1990), a takarmánymegvonás pedig növeli a vérplazma kortikoszteron szintjét (Harvey és mtsai, 1984). A közvetlenül a kelés után a mellékvesekéregben lejátszódó érési folyamatokról a kacsa és a tyúk fajokban vannak megalapozott ismereteink. A 21 napos embrionális fejlődést követően kikelő naposcsibék esetében a stresszorokkal szembeni kb. 48 órás csökkent érzékenységű időszakot figyeltek meg, amely nagy részben átmenetileg a hipotalamusz-hipofízis hiányos működésének tulajdonítható (Wise és Frye, 1973; Freeman, 1982). Ebben az időszakban a stresszválasz meglehetősen gyenge, a mellékvesekéreg sejtjeinek az ACTH iránt mutatott érzékenysége a legnagyobb (Carsia és mtsai, 1987). Érdekes módon a 27 napos embrionális fejlődésű kacsa fajban ez a gyenge stresszválasszal jellemezhető időszak nem figyelhető meg (Holmes és mtsai, 1990). A stresszválasz folyamán a megemelkedett glükokortikod szintnek hematológiai következményei is vannak. Stressz vagy glükokortikoid kezelés hatására a fehérvérsejtek aránya is megváltozik: növekszik a neutrofil granulociták (neutrofilia) és csökken a limfociták száma (limfopenia) a keringésben. A stressz hormonoknak a fehérvérsejtek arányára kifejtett hatását számos élettani tanulmány támasztja alá emlősökben (Ottaway és Husband, 1994; Brenner és mtsai, 1998). A stressz okozta csökkenés a vérben található limfociták számában nem elsősorban a sejtek pusztulásából ered, hanem a glükokortikoidok által indukált sejtátrendeződés eredménye. A limfociták a stressz során megtapadnak az érfalak endothel hámsejtjein, majd a keringésből más szövetekbe lépnek ki, mint pl. a nyirokcsomók, lép, csontvelő és a bőr szövetei. A vérben keringő limfociták száma így csökken. Egyes kutatási eredmények szerint bizonyos limfocita populációk apoptózisa is lejátszódik a glükokortikoidok 32

hatására. A limfocitákhoz hasonlóan a monociták és az eozinofil granulociták száma is csökkenést mutat a stressz hormonok hatására. Ezzel ellentétben a glükokortikoidok stimulálják a neutrofil sejtek belépését a csontvelőből a vérbe, illetve csökkentik e sejtek kilépését a keringésből más szövetekbe (Bishop és mtsai, 1968). Mivel a neutrofilok és a limfociták száma a stressz során ellentétesen változik, a kutatók általában a két sejttípus megoszlását egymáshoz viszonyítják, azaz a neutrofil granulociták és a limfociták relatív arányát (N/L arány) használják fel emlősökben és kétéltűekben, illetve a heterofil granulociták és limfociták arányát (H/L arány) madarakban és hüllőkben a stressz állapot jellemzésére. A stressz által kiváltott neutrofilia és limfopenia korai vizsgálatai emlősökkel zajlottak, a jelenség viszont minden gerincesre jellemző, mint később madarakban, kétéltűekben, hüllőkben és halakban is igazolták. Madarakban a H/L arányt elsőként baromfiban használták (Gross és Siegel, 1983) és ma már általánosan elfogadott a csirkék jóllétének, stressz állapotának becslésére különböző környezeti, technológiai körülmények között (Altan és mtsai, 2000). Davis és mtsai (2000) által tojótyúkokkal végzett kísérletben például a vedlés során előforduló kisebb takarmányfelvétel hatására megemelkedett a vér kortikoszteron koncentrációja és H/L aránya. A baromfival végzett kutatások során érdekes tényként fedezték fel, hogy a naposcsibék esetében természetesen kimutatott különbségek a H/L arány tekintetében jelzésértékűek, mivel a nagyobb aránnyal rendelkező csibék betegségekkel szembeni érzékenysége fokozottabbnak bizonyult (Al-Murrani és mtsai, 2002). A brojlercsirke hizlalásban a genetikai potenciál és a takarmányozás eszközeinek kihasználása segítségével folyamatosan csökken a gazdaságos hizlalás időtartama. Az első két nap jelentősége így egyre inkább felértékelődik, másrészt ez az időszak a csirke esetében a szakirodalom szerint gyenge stressz válasszal jellemezhető. Jelen kísérletünk célja ezért az volt, hogy a kelést követő két napot modellezve vizsgáljuk a takarmány- és vízmegvonás hatására kialakuló élettani válaszreakciót, a naposcsibe testtömege, a vérplazma kortikoszteron hormon szintje és fehérvérsejt (H/L) aránya alapján. Anyag és módszer A kísérlet helyszíne a Pannon Egyetem Georgikon Kar, Állattenyésztési és Takarmányozástani Tanszékének kísérleti telepe volt. A kísérletben részt vevő 50 darab Ross 308 típusú brojler kakas csibe a Gallus Baromfitenyésztő és Keltető Kft. devecseri keltetőjéből származott. A kelés 2012. december 12-én 8:30 és 9:30 között zajlott, a kelési csúcs 9:00 óra volt. A naposcsibék 14:00 órakor érkeztek a telepre, ahol testtömegüket egyedenként rögzítettük. A testtömeg mérés után 10 állatból a fej levágását követően vérmintákat gyűjtöttünk és az alvadásban gátolt mintákat 4000 rpm/perc fordulatszámon centrifugáltuk. A plazmát leválasztva, mínusz 20 Celsius fokon a későbbi kortikoszteron szint meghatározás céljából tároltuk. A kísérleti állomány fennmaradó részét 4 csoportra osztottuk (10-10 állat ketrecenként). Az állatok első két csoportja, a kontroll (K) egyedek már 6 órás korban takarmányt és ivóvizet is kaptak. A második két (É) csoport 24 illetve 48 órás életkorig sem ivóvízhez, sem takarmányhoz nem jutott hozzá. Az ismételt testtömeg mérést és a mintavételi eljárást a csibék 24 illetve 48 órás életkorában végeztük 20-20 állaton(alkalmanként 10K és 10É).A 48 órás életkorban végrehajtott mintavétel során a teljes vérből állatonként vérkenetet állítottunk elő a vér H/L arányának megállapítása céljából. 33

A vérplazma kortikoszteron koncentrációját radioimmunoassay (RIA) módszerrel határoztuk meg Gaszner és mtsai (2004) által közzétett módszer módosított változata alapján. A módszer érzékenysége 15,06 fmol/cső, az intraassay variációs koefficiens <10 CV% volt. A vér H/L arányát a vérkenetek előállítását követően Hemacolor gyorsfestő készlettel végeztük (1116740001 Hemacolor, Merck KGaA, Germany). A kísérleti állatok testtömegének és a vérplazma kortikoszteron koncentrációjának eredményeit kéttényezős varianciaanalízissel (ANOVA) értékeltük, az idő (6, 24 és 48 órás adatok) és a kísérleti kezelések (kontroll illetve takarmányt és vizet nem fogyasztó csoport) mint tényezők figyelembe vételével. A tényezők szignifikáns hatása esetén (p<0,05) a csoportok közötti különbségek értékeléséhez a Tukey-tesztet használtuk. A vér H/L arányának értékeit nem-parametrikus Mann-Whitney teszttel elemeztük. A statisztikai értékelést a Statistica 5.0 programmal végeztük (Statsoft, USA). Az ábrákon az adatokat átlag ± átlag standard hibája (SEM) formában tüntettük fel (a H/L arányok esetében medián ± interkvartilis terjedelem és terjedelem értékek). Eredmények és értékelésük Az 1. ábrán a kísérletben részt vevő naposcsibék átlagos testtömegének változását láthatjuk a 6 és 48 órás életkor közötti intervallumban. Az adatok mutatják, hogy a 6 órás korban takarmány és víz felvételére képes sötétkék színnel jelölt kontroll csoport egyedeinek átlagos testtömege már a 24 órás életkorban szignifikánsan (p<0,05) nagyobb értéket mutatott, mint a kísérlet kezdetén. A 48 órás életkorban végrehajtott mérés alapján a kontroll csoport egyedeinek átlagos testtömege szignifikánsan nagyobb volt,mint 24 órával korábban (p<0,05).a takarmányhoz és vízhez nem jutó csoportban a csibék testtömege a 6. és 48. óra között szignifikáns (p<0,05) különbséget nem mutatott. A kontroll csoportban mért átlagos testtömeg mind a 24, mind a 48 órás életkorban szignifikánsan meghaladta a takarmány- és vízfelvétel nélküli csoportban jellemző átlagos testtömeget (p<0,05). A kelést követő 24 órában a naposcsibéknél általában testtömeg vesztés figyelhető meg, még abban az esetben is, ha szabadon hozzájutnak a takarmányhoz és az ivóvízhez (Pinchasov, 1991). A kikelő naposcsibe testtömegének közel 20%-át a szik tömege jelenti, amelynek mobilizációja és felhasználása, valamint a dehidráció az okai az említett tömegcsökkenésnek. Az elvégzett kísérlet megerősíti saját korábbi vizsgálatainkat, ahol a 48 órás életkorig takarmányt és vizet nem fogyasztó állatok testtömege szintén jelentősen 18-21 g-mal - elmaradt a 12 illetve 24 órás életkortól takarmányhoz és vízhez jutó társaikhoz képest (Pál és mtsai, 2011; Németh, 2012). Az eredmények és a szakirodalom alapján úgy tűnik, hogy a kelést követő 24 órás vagy annál rövidebb ideig tartó éhezési és szomjazási időszak hatásaiban kis különbség mutatkozik. A jelen és korábbi kísérleteinket figyelembe véve a 6, 12 és 24 óráig takarmányt és vizet nem fogyasztó egyedek 48 órás életkorban mért testtömege 58, 57 és 58 g, tehát nagyon hasonlóak voltak. Juul-Madsen és mtsai (2004) kísérletében a kelés után 24 óráig éhező brojler csibék a kelés után azonnal takarmányhoz jutó állatokhoz viszonyított testtömeg-hátrányukat a 8. napra kompenzálni voltak képesek, míg a 48 óráig éhező naposcsibék a kompenzációs növekedés ellenére is 6,1%-kal kisebb testtömeggel rendelkeztek a 42 napos hizlalás végén a kontroll csoporttal összehasonlítva. Hasonló módon, 34

a tanszéken lezajlott korábbi kísérletben a 48 órás takarmány- és vízhiány a kelést követően a 42. hizlalási napon kb. 5%-os testtömeg-elmaradást okozott a 12 órás korban takarmányt és vizet fogyasztó állatokhoz képest (Németh, 2012). A kompenzációs növekedés következtében a legnagyobb növekedési ütem viszont ezekben a kelést követően 30-48 óráig éhező- és szomjazó madarakban mutatható ki, ám ez s képesség behatárolt, általában a hathetes hizlalási időszak végére sem teljes értékű (Gonzales és mtsai, 2003). A korai takarmányhiánynak nem csak a tömeggyarapodásra van káros hatása, de hosszú távú negatív hatásait írták le a mellizom tömege (Noy és Sklan, 1999) és az immunrendszer tekintetében is (Juul-Madsen és mtsai, 2004). Utóbbi szerzők a 48 órás éhezést találták negatív hatásúnak a celluláris és humorális immunválaszra, míg a 24 órás éhezést a csirkék immunrendszere ellensúlyozni tudta. 1. ábra: A kísérleti állatok átlagos testtömegének változása a kísérlet végéig abc: A betűjelzések különbözősége az átlagok közötti szignifikáns (p<0,05) különbségeket jelzi A 2. ábra a 48 órás életkorú kísérleti állatok vérkenetei alapján megállapított H/L arányt (medián) mutatja a kontroll illetve a takarmányt és vizet nem fogyasztó csoportban. A vizsgált két csoport adatai bizonyíthatóan nem különböznek egymástól (p<0,05). A két csoport kísérleti állataira jellemző egyedi adatokat a 3. és 4. ábra mutatja be. 35

2,8 Boxplot by Group Variable: H/L 2,6 2,4 2,2 2,0 H/L 1,8 1,6 1,4 1,2 1,0 0,8 T kezelés É Median 25%-75% Min-Max 2. ábra: A kísérleti állatok átlagos H/L aránya 48 órás életkorban ( T: kontroll, É: takarmány és víz nélkül) A vérkenetekből számlálással megállapított fehérvérsejt típus arányok régóta használatosak az állatok egészségi és stressz állapotának jellemzésére (Davis és mtsai, 2008). A leggyakrabban használt mérőszám madarakban a heterofil granulociták és a limfociták egymáshoz viszonyított arányának (H/L arány) mérése, amely egyben az állatok szerzett és veleszületett immunrendszerének két sejttípusával kapcsolatos mérőszám is. A H/L arány korrelál a kortikoszteron szinttel és megbízhatóan tükrözi a krónikus stressz állapotát több madárfajban is (Maxwell és Robertson, 1998; Davis és mtsai, 2008). A stresszorra adott gyors, perceken belül jelentkező glükokortikoid hormonválasszal ellentétben a H:L arány változása órák vagy napok alatt mutatkozik meg. Kísérletünkben a kelést követő 48 óra éhezés és szomjazás nem volt hatással a csibék H/L arányára. Ehhez hasonlóan Gonzales és mtsai (2003) vizsgálatában a kelés után 18-48 óráig éhező, de vizet fogyasztó naposcsibék H/L arányára az éhezés szintén nem volt hatással a kelést követő 48. órában, illetve a 21. és 42. napon. A 4. 5. és 6. napon végrehajtott 60%-os takarmányfelvétel-korlátozás szignifikánsan megnövelte a 7. napon mért H:L arányt (Zulkifli és mtsai, 1995). A 7. és 21. nap között napi 3-4 órás takarmány felvételi idővel rendelkező brojlerek esetében a 21. napon nagyobb heterofil granulocita és kisebb limfocita szám, illetve nagyobb H/L arány volt mérhető, mint az ad libitum takarmányt fogyasztó brojlereknél (Azis, 2012). A szakirodalom és a saját eredmények alapján úgy tűnik, hogy az első két napban jelentkező takarmány- és vízhiányra a brojlerek H/L aránya nem reagál, majd a 4. naptól már képes az éhezés okozta stressz állapot jelzésére. A kísérlet kezdetén a 6 órás életkorban mért kortikoszteron szint a vérplazmában 3,33 ±0,40 ng/ml (átlag ± SEM) volt. A 3. ábra adatai mutatják, hogy a kontroll csoport vérében mért kortikoszteron szinthez képest a takarmányhoz és vízhez nem jutó csoport vérében mért 36

kortikoszteron koncentráció szignifikánsann (p<0,05) nagyobb volt a 24. és a 48. órában egyaránt. A két mintavételi időpont eredményeit összehasonlítva látható, hogy sem a kontroll sem az éhező csoportban nem változott számottevően (p<0,05) a vér átlagos kortikoszteron koncentrációja. 3. ábra: A vérplazma átlagos kortikoszteron koncentrációja csoportonként abc: A betűjelzések különbözősége az átlagok közötti szignifikáns (p<0,05) különbségeket jelzi. Az éhezés okozta kedvezőtlen élettani hatások aktiválják a hipotalamusz-hipofízis- glükokortikoidok részt vesznek a stresszválasz mellékvesekéreg tengelyt és a keringésbe jutó folyamatában. Kísérletünkben a kelést követő 24 illetve 48 óráig végrehajtott együttes takarmány- és vízmegvonás szignifikánsan növelte a plazma kortikoszteron szintjét (p<0,05), ezzel jelezve a stresszorra adott élettani választ. A hipotalamusz-hipofízis-mellékvesekéreg tengely aktivációja az éhezésre a madarak életkorától és testkondíciójától is függ. Freeman és mtsai (1983) vizsgálatában az 1,0-1,5 kg tömegű, 16 hetes csirkék kortikoszteron szintje nem változott a 24 órás takarmánymegvonás hatására, míg a 0,15-0,20 kg-os 3 hetes csirkék vérplazma kortikoszteron szintje már az éhezés 4. órájában szignifikánsan emelkedett és az alapszint fölött maradt a 24 órás éhezési időszak végéig. A csirkék stresszválaszát vizsgáló korai kísérletekben megállapítást nyert, hogy a kelést követő 48 órás időszakban a hipotalamusz-hipofízis rendszer hiányos működése miatt a stresszválasz meglehetősen gyenge (Wise és Frye, 1973; Freeman, 1982). A jelenség pontos oka ismeretlen, kialakulásában valószínűleg szerepet játszik az is, hogy a kelés időszakában jelentősen megemelkedik a glükokortikoidok szintje a plazmában. A kelést követő 48 órában a 37

takarmányt nem, viszont ivóvizet fogyasztó naposcsibék kortikoszteron koncentrációja nem különbözött a takarmányt és vizet fogyasztó társaikétól (Richards és mtsai, 2010). Gonzales és mtsai (2003) szintén nem tudták kimutatni a kortikoszteron szintjének szignifikáns emelkedését az első 48 órában végrehajtott takarmánymegvonásban részesült, de ivóvizet fogyasztó állatoknál. Kísérleti eredményeink, amelyek szintén a kelést követő két napra vonatkoznak, látszólag ellentétben állnak az előbbi két csoport eredményeivel. Saját vizsgálatunkban azonban szemben az idézett kísérletekkel - a kísérleti állatok ivóvizet sem fogyasztottak, a dehidráció jelentősen hozzájárulhatott a kortikoszteron szint emelkedéséhez a takarmány- és vízelvonás során. A vízhiány hatására madarakban a neurohipofízisből az arginin vazotocin (AVT) nevű antidiuretikus hormon szekretálódik a keringésbe. Madarakban a hipotalamikus CRH mellett az AVT szinergistaként szintén szerepet játszik az ACTH szekréciójában, így a kortikoszteron szint emelkedésével jellemezhető stresszválaszban (Westerhof és mstai, 1992; Cornett és mtsai, 2013), amely folyamat szerepet játszhatott az általunk kimutatott kortikoszteron szint változásban is. Köszönetnyilvánítás Jelen cikk a TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0064 projekt keretében készült. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Irodalomjegyzék Al-Murrani, WK, Al-Rawi, IK. & Raof, NM. (2002) Genetic resistance to Salmonella typhimurium in two lines of chickens selected as resistant and sensitive on the basis of heterophil/lymphocyte ratio. Br. Poult.Sci. 43: 501 507. Altan, O., Altan, A., Cabuk, M. & Bayraktar, H. (2000) Effects of heat stress onsome blood parameters in broilers. Turkish J. Vet. Anim. Sci. 24: 145 148. Azis, A.: Performance and Heterophil to Lymphocyte (H/L) ratio profile of broiler chickens subjected to feeding time restriction. (2012) Int. J. Poult. Sci. 10: 53-157. Bishop, CR, Athens, JW., Boggs, DR., Warner, HR., Cartwrig, GE & Wintrobe, MM (1968) Leukokinetic Studies 13. A non-steady-state kinetic evaluation of mechanism of cortisone-induced granulocytosis. J. Clin. Invest. 47: 249 &. Brenner, I, Shek, PN, Zamecnik, J & Shephard, RJ (1998) Stress hormones and the immunological responses to heat and exercise. Int. J. Sports Med. 19: 130 143. Carsia RV, Morin ME, Rosen HD, Weber H. (1987) Ontogenic corticosteroidogenesis of the domestic fowl: response of isolated adrenocortical cells. Proc. Soc. Exp. Biol. Med. 184(4): 436-45. Casteel, ET, Wilson, JL, Buhr, RJ, Sander, JE (1994) The influence of extended posthatch holding time and placement denisty on broiler performance. Poult. Sci. 73(11): 1979-1984. Cornett LE, Kang SW, Kuenzel WJ. (2013) A possible mechanism contributing to the synergistic action of vasotocin (VT) and corticotropin-releasing hormone (CRH) receptors on corticosterone release in birds. Gen. Comp. Endocrinol. doi:pii: S0016-6480(13)00106-8. 10.1016/j.ygcen.2013.02.032. 38

Davis GS, Anderson KE, Carroll AS (2000) The effects of long-term caging and molt of single comb white leghorn hens on heterophil to lymphocyte ratios, corticosterone and thyroid hormones. Poult. Sci. 79:514 518 Decuypere, E and Bruggeman, V (2007) The endocrine interface of environmental and egg factors affecting chick quality. Poult.Sci. 86(5): 1037-1042 Freeman BM (1982): Stress non-responsiveness in the newly hatched fowl. Comp. Biochem. Physiol. A. 72: 251-253. Freeman BM, Manning AC, Flack IH. (1983) Adrenal cortical activity in the domestic fowl, Gallus domesticus, following withdrawal of water or food. Comp. Biochem. Physiol. A Comp. Physiol. 74(3):639-641. Gaszner, B, Csernus, V, Kozicz, T, (2004) Urocortinergic neurons respond in a differentiated manner to various acute stressors in the Edinger-Westphal nucleus in the rat. J. Comp. Neurol. 480: 170 179. Gonzales E, Kondo N, Saldanha ES, Loddy MM, Careghi C, Decuypere E. (2003) Performance and physiological parameters of broiler chickens subjected to fasting on the neonatal period. Poult. Sci. 82(8):1250-1256. Gray JM, Yarian D, Ramenofsky M (1990) Corticosterone, foraging behavior, and metabolism in dark-eyed juncos, Junco hyemalis. Gen. Comp. Endocrinol. 79(3):375-84. Gross, WB & Siegel, HS (1983) Evaluation of the heterophil/lymphocyte ratio as a measure of stress in chickens. Avian Diseases 27: 972 979. Harvey S, Phillips JG, Rees A, Hall TR (1984) Stress and adrenal function. J. Exp. Zool. 232(3):633-45. Review. Holmes WN, Cronshaw J, Redondo JL. (1990) Stress induced adrenal steroidogenesis in neonatal mallard ducklings and domestic chickens. Zool. Sci. 7: 723-730. Holmes, WN (1978): Control of adrenocortical function of birds. Pavo 16: 105-121. Juul-Madsen HR, Su G, Sørensen P. (2004) Influence of early or late start of first feeding on growth and immune phenotype of broilers. Br. Poult. Sci. 45(2):210-22. Maxwell, MH & Robertson, GW (1998) The avian heterophil leucocyte: a review. Worlds Poult. Sci. J., 54: 155 178. Moran, ET and Reinhart, BS (1980) Poult yolk sac amount an and composition on placement : effect of breeder age, egg weight, sex and subsequent changes with feeding or fasting. Poult. Sci. 59: 1521-1528. Németh, D (2012): A korai takarmányozás hatása a brojlercsirkék hízlalási paramétereire. Szakdolgozat, Keszthely Nitsan, Z, Avraham GB, Zorfe, Z and Nir, I (1991). Growth and development of the digestive organs and some enzymes in the broiler chicks after hatching. Br. Poult. Sci. 32:515-523. Noy, Y, Sklan D, (1999a): The effect of different types of early feeding on performance of chicks and poults. J. Appl. Poult. Res. 8:16-24. Noy, Y, Sklan D, (1999b): Energy utilization in newly hatched chicks. Poult. Sci. 78:1750-1756. Ottaway, CA & Husband, AJ (1994) The influence of neuroendocrine pathways on lymphocyte migration. Immunology Today, 15: 511 517. 39

40 Pál, L, Liu, Y, Dublecz, K and Husvéth F (2011) Effect of early feeding on production parameters of broiler chicks. Proceedings of the 18th European Symposium on Poultry Nutrition. October 31-November 04, Cesme, Turkey, 506-508. Pinchasov, Y (1991) Relationship between the weight of hatching eggs and subsequent early performance of broiler chicks. Br. Poult. Sci. 32(1):109-115. Richards, MP, Proszkowiec-Weglarz M, Rosebrough RW, McMurtry JP, Angel R. Effects of early neonatal development and delayed feeding immediately post-hatch on the hepatic lipogenic program in broiler chicks. Comp.. Physiol. B Mol. Biol. 2010 Dec;157(4):374-88. Vieira, SL, and Moran, ET. Jr. (1999) Effects of egg of origin and chick post-hatch nutrition on broiler live performance and meat yields. World's Poult.Sci.J. 55:125-142 Westerhof I, Lumeij JT, Mol JA, van den Brom WE, Rijnberk A. (1992) In vivo studies on the effects of ovine corticotrophin-releasing hormone, arginine vasotocin, arginine vasopressin, and haloperidol on adrenocortical function in the racing pigeon (Columba livia domestica). Gen. Comp. Endocrinol. 88(1):76-82. Wise PM, Frye BE (1983) Functional development of the hypothalamo-hypophysealadrenal cortex axis in the chick embryo, Gallus domesticus. J. Exp. Zool. 185(3):277-92. Zulkifli I, Siegel HS, Mashaly MM, Dunnington EA, Siegel PB. (1995) Inhibition of adrenal steroidogenesis, neonatal feed restriction, and pituitary-adrenal axis response to subsequent fasting in chickens. Gen. Comp. Endocrinol. 97(1):49-56.