Vármegyék és szabad kerületek 233 Székelykérdések az 1848-i erdélyi országgyűlésen Egyed Ákos Az 1848-as magyar forradalom programját Erdély magyarsága, amelynek mintegy felét a székelymagyarság tette ki, nagy lelkesedéssel és úgyszólván napok alatt elfogadta. A lelkes és gyors befogadásnak, amelyhez hozzátartoztak a nemzeti szimbólumok s Petőfi Nemzeti dal című költeménye, 1 ugyanaz volt az oka a Székelyföldön is mint Magyarországon: a reformkorban nemzeti tudatra ébredő magyarság irányadó része jövőképet látott az 1848. március 15-én meghirdetett Tizenkét Pontban. Az előbbiekben érintettek mégsem jelentik azt, hogy az erdélyi magyarság teljesen változatlan formában nyilvánította volna magáénak Március 15-e üzenetét: a Tizenkét Pont 12. pontját az erdélyi magyar program az első helyre tette és ezzel a Magyarországgal való újraegyesülést a legfőbb törekvésének nyilvánította. Ezért Erdélyben 1848-1848 az unió jegyében zajlott, annak minden következményével együtt. Az erdélyi 1848-i eseményeknek egy másik jellegzetessége az volt, hogy olyan részein, ahol a társadalmi struktúra s a közigazgatás a történelem folyamán másként alakult, a forradalom általános programja mellett helyi talajból felsarjadzó programpontok is megfogalmazódtak. A vármegyék területén a jobbágykérdés és a románság által támasztott nemzeti követelések, a hajdani Királyföldön, vagyis a szász székekben a szász Universitas önigazgatási törekvései kölcsönöztek transzilvanista jelleget 1848-nak. A székelyföldi sajátosságok főleg abban nyilvánultak megy, hogy a székelység a forradalomtól várta mindazon sérelmeinek gyors orvoslását, amelyeket a Habsburg hatalomtól elszenvedett. Ezek közt kétségkívül a legsúlyosabb volt a ha- 1 L. Bözödi György: 1848 márciusa Marosvásárhelyen. - Korunk 16. évf. 1958. 3. sz. Egyed Ákos: Erdély 1848-1849 I. Csíkszereda. 1998. 69-94.
234 Egyed Ákos: A katonai szolgálat a székely szabadság jogforrása tárőrrendszer erőszakos megszervezése 1764-ben Csík-, Gyergyó- és Kászonszékben, valamint Háromszéken és az Udvarhelyszékhez tartozó Bardóc fiúszékben. 2 A határőrrendszerből kimaradt Udvarhelyés Marosszéken az adómentesség megszüntetését, a korábbi legnépesebb katonai rendnek, a gyalogszékelységnek adóztatását s politikai jogainak korlátozását tartotta a székely köztudat jogtalan és igazságtalan intézkedésnek. A székelyföldi társadalomfejlődés egyik sajátossága volt az ottani úrbériségnek az általános erdélyitől való különbözősége; következésképpen felszámolásának a módja is sok gondot okozott 1848-ban a jogalkotóknak először az erdélyi diéták majd a magyar népképviseleti országgyűlésen is. Az említett kérdések felvetődésével s megoldásuk kísérleteivel foglalkozik az itt következő tanulmányunk, amely az utolsó erdélyi rendi országgyűlésre terjeszti ki vizsgálódásait. Az utolsó erdélyi rendi országgyűlés 1848. május 29-én ült öszsze Kolozsvárt. Napirendjén számos fontos kérdés szerepelt. Elsősorban Magyarország és Erdély újraegyesülése, a jobbágyság felszabadítása, a polgári szabadságjogok elfogadása. Ezekről korszerű törvényeket alkottak, amelyeknek többségét az uralkodó éppúgy kézjegyével látta el, mint a magyarországi pozsonyi törvényeket. Következésképpen az erdélyi diéta jogalkotásának legitimitásához nem fér kétség. Az országgyűlés tárgyai közt külön pontként nem szerepelt a székelyek ügye, de több törvény vitája során ki kellett térni a székely sajátosságokra, mert azokat nemigen sikerült az általános erdélyi törvények betűjéhez igazítani. Különösen két törvényjavaslat tárgyalása s elfogadása során merültek fel alkalmazási nehézségek: először a nemzeti fegyveres erőről alkotott törvénycikkről, valamint az úrbéri kérdést rendező törvény kapcsán. Általánosabb síkon a közteherviselés értelmezése s alkalmazása sem ment könnyebben, mint az előbb említett törvényeké. A számos székely sajátosság közül kettővel foglalkozunk a következőkben, nevezetese a határőr katonai rendszerrel, valamint a székelyföldi jobbágyfelszabadítás módjával. Hogyan vetődtek fel a székelység kérései az erdélyi országgyűlés megnyitása előtt? Erre a kérdésre azért kell kitérnünk, mert az 1848. május 5-én közvétett királyi javaslatok közt, nem szerepelt a székely határőrkatonaság, sem a székelyföldi jobbágyfelszabadítás. 2 Részben Aranyosszékre is kiterjedt a székely határőri szervezet.
Vármegyék és szabad kerületek 235 Vissza kell térnünk a forradalom kezdeteihez. Kolozsvárra a pesti március 15-i események hírét hozó posta március 20-án érkezett meg, s még aznap megszületett az a program, amely az erdélyi magyarság számára a nevezetes 12 pont mellett az átalakulás vezérfonalául szolgált. Ez a kolozsvári program elsőként említette az uniót s utolsó pontként szerepelt benne a székely nemzet nyomasztó sérelmeinek siető orvoslása. 3 Ezt a programot a korábbi ellenzéki liberális párt és a konzervatív kormánypárt vezetői: id. Bethlen János és Jósika János írták alá, aztán szétküldték Erdély magyar városaiba azzal az ajánlással, hogy mindenhol kérjék az országgyűlés minél hamarabbi összehívását az esedékes törvények elfogadása érdekében. 4 A Székelyföldön a székely sérelmek -kel közgyűlések foglalkoztak. Háromszék 1848. április 11-12-én tartott széki közgyűlése a leghatározottabban foglalt állást ebben a kérdésben: azért sem kéri a székely katonaság nyomasztóbb terheinek orvoslását nehogy ezen részleges orvoslással maga a rendszer törvényesnek elismertessék. Ezért a közgyűlés a közelebbi erdélyi országgyűléstől a székely katonai rendszer megszüntetését várta. 5 Csík-, Gyergyó- és Kászonszék ugyancsak 1848. április 12-én kezdődött közgyűlésen Mikó Mihály alkirálybíró, a korábbi ellenzék legkiválóbb csíki tagja részletesen kifejtette a 84 év óta fennálló határőri rendszer által okozott jogsértéseket, s a szék rendjei feliratban kérték a főkormányzót, hogy hívja össze az országgyűlést, amely iktassa teendői közé a székely sérelmek orvoslásának kérdését. 6 A határőri rendszer megszüntetésében legérdekeltebb két szék közgyűlésének állásfoglalása nem volt teljesen azonos; Csíkszék, ahol az idegen határőrtisztek s különösen Franz Dorschner ezredesnek az I. székely határőr gyalogezred parancsnokának a befolyása 1848 tavaszára még jelentős volt, divatosabban fogalmazta meg elvárását, mint Háromszék, ahol a tisztikar nem kis része, élén Sombori Sándor ezredessel, magyar volt és nem szegült szembe a forradalom célkitűzéseivel. Azonban bármennyire is jogos volt az igény a határőri terhek 3 Kőváry László: Okmánytár az 1848-49-iki erdélyi eseményekhez. Kolozsvár, 1861.3. /a továbbiakban: Kőváry: Okmánytár./ 4 Szorgalmazzanak a megyék minél előbb országgyűlést. 5 Magyar Országos Levéltár /a továbbiakban: MOL/ F.142. A Gubernium Transylvanicum Levéltára /a továbbiakban GTr/ Cista Diplomatica. Háromszék gyrásgyűlése 1848-ban. 6 A kolozsvári Történeti Intézet mikrofilmtára. Foto: 19057-19072.
236 Egyed Ákos: A katonai szolgálat a székely szabadság jogforrása megszüntetésére, a kérdés a különböző érdekek ütközése miatt kezelhetetlennek látszott. Először azért, mert az erdélyi három székely és a két román határőrezred a bécsi hadügyminisztériumnak is alárendelt erdélyi katonai főparancsnoksághoz tartozott, amely semmiképpen sem volt hajlandó elfogadni a határőrrendszer átalakítását, pláne a megszüntetését. Másodszor azért, mert az erdélyi magyar politika sem tartotta időszerűnek az egyetlen megbízhatónak tartott fegyveres erő megszüntetését, mert úgy vélte, hogy bármikor szükség lehet arra a magyarság védelmében s a belső rend fenntartásában. 7 Harmadik okként megemlítjük, hogy a magyar kormány sem gondolt ekkor még a székely határőri ezredek fel oszlatására, hiszen még Batthyány miniszterelnök is igénybe szerette volna venni azokat Magyarország határainak védelmében. 8 Mindezek következteében az erdélyi országgyűlés megnyitásakor, a magyar politikai erőknek nem volt semmiféle határozott elképzelésük a székely határőrség megszüntetésének a lehetőségéről. 9 A Kolozsvárt május 29-től ülésező országgyűlés június másodikán a Nemzeti Fegyveres erőről című III. törvénycikket tárgyalta. 10 Ez volt sorrendben az ötödik ülés, s az jórészt a nemzetőrség szervezésével, valamint a székely határőr katonai rendszerrel foglalkozott. A két kérdés egyébként szoros összefüggésben állt egymással, amely a Székelyföldnek azon részén, ahol 1764-ben felállították a határőrséget abban nyilvánult meg, hogy a határőrök nem kis része szeretett volna a határőri alakulatok kötelékéből átmenni a nemzetőr- 7 Ezzel kapcsolatban utalhatunk az 1848 áprilisi uzoni eseményekre, ahol a II. székely gyalogezred egyik zászlóalja a radikális forradalmárok felhívására megtagadta az engedelmességet s nem volt hajlandó elhagyni a szék területét. Nos, az erdélyi politikusok egymásután fordultak a székely határőrökhöz arra kérve őket, hogy várják meg az országgyűlés határozatát, s ne mondják fel az engedelmességet a katonai parancsnokságnak. Wesselényi május 10-i felhívásában azt ígérte, hogy a határőrkatonaság át fog alakulni nemzetőrséggé, addig azonban maradjanak a székelyek fegyverben. L. Egyed Ákos: Háromszék 1848-1849. Bukarest, 1978. 50-58. 8 MOL H2 1848-1849-i Minisztériumi Levéltár. Általános iratok. 216/2848. 9 A magyar politikusok többsége továbbra is jogos követelésnek tartotta ugyan a székely határőr rendszer megszüntetését, de tartott egy ilyen lépés következményeitől. 10 Ezt megelőzően elfogadták az unióról szóló I. törvénycikket, valamint a választójogi törvényt, amely a II. törvénycikkelyként került be az erdélyi diéta tör vénycsomagjába.
Vármegyék és szabad kerületek 237 ségbe. Ennek okait világosan kifejtette az a beadvány, amelyet a háromszékiek nyújtottak be az erdélyi országgyűlésnek. A székelység megértette, hogy egész Európát felrázta a szabadság jelszava, meghallotta a testvér hazában történt eseményeket s föltámadt benne ősi szabadságának és jogegyenlőségének többé elfojtani nem tudott érzete, s a komoly elhatározás férfias szavával kiáltott föl vagy szabadság, vagy halál. 11 Bár a székelység jelentékeny része a hongyűlésen törvényes követeiben képviselve van, mégis elhatározta, hogy saját kebeléből választott bizottmány által országgyűlés elé tárja kívánságait: 1./ Minthogy a sérelmek legigazságosabb megoldását a Magyarországgal való uniótól várja, kérik annak minél hamarabbi megvalósítását. 2./ A hongyűlésnél egy órával se halasszák tovább a székely sérelmek orvoslását, mert annak súlyos következményei lehetnek. A legfájdalmasabb sérelmek ama gyászos és ösmeretes madéfalvi véráldozat reánk erőszakolt fegyver -t tartja, amelynek rögtöni megszüntetéséről intézkedést kér. És ehelyett a különböző egyenlőtlenségek 12 megszüntetésével egyforma jogok és kötelességek alatt levő nemzeti őrsereg felállítását javasolja. 13 A fentiek folytatódik a kérés érvelése nem csupán nemzetünk egy jelentékeny részének, de az összes székelységnek is békés és alkotmányos úton felterjesztett óhajtásunk ; a székelység nem kér mást csak annak visszaadását, amit elvettek tőle. 14 Az aláírók közt az egyszerű katonarendűek mellett megtaláljuk a Kolozsvárt élő Berde Áron professzor, Szentiványi György országgyűlési követ, Gyárfás Károly pótkövet nevét. A háromszékiekével majd mindenben megegyező a csíkkozmási és lázárfalvi székelyek nyilatkozata. Nemcsak a székelyek, hanem a Hunyad megyei Rákosd és még 12 falu román határőrei, akik valóságos nemesekből erőltettünk katonákká a székelyekkel együtt, és akiktől a katonai rendszer elvette természetes jogaikat, kérik az országgyűléstől: 1./ az unió létesítését; 2./ a katonai kormányzatnak a magyar minisztérium alá helyezését; 3./ 11 Háromszék az Erdélyi Nagy Fejedelemség 1848. május 29-re összegyűlt Karainak és Rendjeinek. Hely- és dátum nélkül. /érkezett: 1848. május 28-án/ MOL GTr. D. 97/a. 12 A kérvény különböző nép osztályzatok -ról szól, de a szövegösszefüggésből kitűnik, hogy a különböző terhek eddigi egyenlőtlen hordozása értendő ezen. 13 L. 11. jegyzet. 14 Uo.
238 Egyed Ákos: A katonai szolgálat a székely szabadság jogforrása közös teherviselést; 4./ polgári és vallási jogegyenlőséget; 5./ az úrbéri viszonyok megszüntetését. 15 A századot kitevő román határőrök nevében az aláírók éppúgy szabadulni szerettek volna a rendkívül nagy terhet jelentő osztrák mintájú határőrségből, mint a háromszéki és a csíki székelyek nagy része. A székelyek és az említett hunyadi román határőr rendűek szabadságtörekvését a Puchner tábornok vezette erdélyi katonai főparancsnokság, a General Commander a leghatározottabban ellenezte, mert a bécsi vezetés a határőrvidékeket és határőrezredeket szerette volna saját fennhatósága alatt tartani. 16 Az utolsó erdélyi országgyűlés összeülésekor Erdélyben is minden, vagy majdnem minden jelentős helységben nemzetőrségek működtek, de a határőrezredek éppúgy a General Command e fennhatósága alatt állottak mint korábban. Az országgyűlésnek ezúttal sem volt könnyű dolga, ha a népakaratnak s a reális politikai helyzetnek is megfelelő törvényt akart alkotni a fegyveres erőről. Mint általában, ez az erdélyi törvény is a már röviden ismertetett pozsonyi törvénycikkből indult ki, de sajátosan erdélyivé alakult. A törvényjavaslat első fogalmazványa véleményünk szerint kétségkívül a háromszéki határőri rend küldöttének, Berde Mózesnek a munkája, 17 amelyet június másodikán Kemény Dénes terjesztett a teljes ülés elé. A törvénytervezet kilenc paragrafusban tárgyalta a kérdést, ezeket rövidítve az eredeti javaslat alapján ismertetjük. 18 1. A közbiztonság érdekében a lehető legrövidebb idő alatt alakítsanak nemzeti őrsereget, amelynek egy része mozgatható lesz és zsoldot kap. 2. A nemzeti őrsereg számának meghatározása, a nemzetőrségek felfegyverzése és oktatása a felelős minisztérium; hatásköréhez tartozik. 3. A jelenleg fegyvert viselő székelyeket a törvénycikk nemzetőrökké nyilvánítja. 15 MOL GTr D. 97/a. 16 Hermann Róbert: Az áprilisi törvények hadügyi rendelkezései, a hadügyminisztérium és katonai közigazgatás a szabadságharc idején. L. A szabadságharc katonai története. Szerk. Bona Gábor. Bp. 1998. 37. 17 Az írás és a fogalmazás alapján. 18 MOL GTr D. 9/a.
Vármegyék és szabad kerületek 239 4. Az eddigi törvénytelen katonai szabályzatok megszűnnek és polgári, úgy családi mint vagyoni viszonyaikat illető jogaikba vissza, és a polgári törvényhatóság alá rendeltetnek. 5. A súlyos körülmények miatt mivel a hon kül- és belbátorsága mindenfelől fenyegetteti, a fegyvert viselő /effektív standbeli/ székelység mint nemzetőr köteles katonai rendes fegyelem mellett katonáskodni. Ez a rendelkezés a közelebbi országgyűlésen hozandó törvényig marad érvényben. Addig: a./ ez a fegyveres őrség a szolgálat, valamint a gyakorlat idején rendes zsoldot kap, s ha a törvényhatóság határán kívül rendelik, a zsold mellett ruházat is megilleti. b./ Ezentúl tisztekül csak olyan hazafiakat alkalmazhatnak, akik tudnak magyarul; a jelenlegi /magyarul nem tudó/ altiszteknek és tiszteknek, ha más alkalmazást nem kapnak, fizetés jár. 6./ A minisztérium intézkedni fog, hogy ezentúl az irományokat és jegyzőkönyveket magyarul vezessék és a parancs szavak magyarul legyenek. 7./ A fegyveres székelyeken /effektív standbeliek/ kívül a székelység: primorok, nemesek és minden más lakosok kötelesek nemzetőri szolgálatot tenni; ezek haladék nélkül őrseregeket alkotnak, fegyvert kapnak s ugyanúgy szolgálnak mint az ország bármely más nemzetőrei. 8./ A törvény irányeszméinek gyakorlati megvalósításáról haladék nélkül a minisztérium fog intézkedni. 9./ A székelységen kívüli határőrségnek azon részeire, hol polgári helyhatóság is van, a fennebb írtak értelme általán kiterjed, a többire nézve pedig addig is, míg állapotjoknak hazánk alkotmányos rendszeréhez illesztése a törvényhozás által lehető legrövidebb idő alatt eszközöltetnék, a törvényjavaslat csak annyit mond, hogy ahol eddig ruházatot kaptak, ezután is jár, és őket is kötelezi a trón és a haza szolgálatára. 19 Nem nehéz észlelni, hogy a törvényalkotók tulajdonképpen nem akarták teljesen szétválasztani a székely határőrezredek ügyét a román ezredekétől, de a románokkal foglalkozó 9. paragrafus rendkívül óvatosan nyúlt a kérdéshez. Nemzetőrségek felállítását csak olyan román határőrfalvakban rendelte el, ahol polgári közigazgatás is volt /például a már említett Hunyad megyei 12 faluban, viszont a naszódi s orláti 19 Uo.
240 Egyed Ákos: A katonai szolgálat a székely szabadság jogforrása masszív határőrvidékre nézve csak egy későbbi rendezés alternatíváját fogalmazta meg. A törvényhozók nem akarták a már előbb említett okok miatt ezt a kényes kérdést feszegetni. A törvénnyel igazán a székelyek helyzetét igyekeztek rendezni, mert bennük keresett támaszt a magyar politika. Ez világosan kiderül a nádorhoz és a magyar minisztériumhoz ugyanabban a kérdésben intézett felterjesztésből, amely szerint a katonáskodó székely sajgó százados sebeit azért kell gyógyítani, mert a székelység az ország bátorsága fentartásának /!/ csalhatatlanul hatalmas tényezője lesz. 20 A törvény szövegét közölték a kolozsvári lapok s jelentették az országgyűlési követek is. Kérdés, hogy ez voltaképpen sok bizonytalanságot tartalmazó törvény megnyugtathatta-e a katonás kodó székelységet. Láttuk, hogy a törvény előírta a /császári/ határőrség megszüntetését és annak nemzetőrséggé való átalakítását. Ez látszólag eleget tett a székelység kérésének, sőt a háromszékiek esetében követelésének. Csakhogy amit a 3. paragrafus megadott a A jelenleg fegyvert viselő, székelyek jelen törvénycikk erejénél fogva nemzetőröknek tekintetnek, annak gyakorlati alkalmazását az 5. paragrafus meghatározatlan időre elnapolta: A jelen súlyos körülmények között /.../ a fegyvert viselő /effektív standbeli/ székelység mint nemzetőr köteles katonai rendes fegyelem mellett katonáskodni, s majd a legközelebbi hongyűlés fog dönteni a további sorsáról. Vagyis a katonarend köteles volt a General Commando kötelékében az addigi rendszer szerint szolgálni. A magyar törvényhozók tudták, hogy a székelység más törvényt várt, s ezt Wesselényi meg is vallotta Deák Ferencnek: Az itt szükségképpen elővenni kelletett s kellető tárgyak közé tartozik a székely katonaság ügye, ezen derék, de nyakas népfaj helyzete események s bujtogatók által felizgatva azon ponton állott, hogy a katonai fegyelmet teljesen lerázza. 21 Nagy bajjal sikerült őket lenyugtatni. A róluk szóló törvénycikk nem olyan, amilyennek kellett volna lenni, hanem amilyen lehetett. 22 A magyar rendek nem tartották tanácsosnak, hogy az a szervezett katonai erő felbomoljon, amelyre a már sok helyen felkelt pa- 20 Uo. 21 Utalás az uzoni eseményekre, ahol a II. székely gyalogezred négy százada megtagadta Puchner parancsának teljesítését. Egyed Ákos: Háromszék 1848-1849. i.m. 36-41. 22 Állami Levéltár Kolozsvár. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Levéltára. Wesselényi Miklós levélmásolatai. Közölve: Történelmi Tár. 1904. 345-346.
Vármegyék és szabad kerületek 241 rasztság ellen s az esetleges nemzetiségi küzdelmekben számíthatnak, másrészt kerülni akarták a Puchner tábornokkal való összeütközést, mivel ha nehezen is, de valamilyen segítséget még nyújtott a mozgalmak fékezésében. A törvény szövege visszafogott s nem írt elő azonnali lényeges változtatásokat, de mégis benne volt a Habsburg-hatalom által létrehozott határőrrendszer bírálata, a változtatás szükségessége, s a magyar kormány illetékességének elismerése. Érthető, hogy a törvény átnyújtása után Puchner nyomban aggodalmait fejezte ki Teleki főkormányzónak. A főkormányzó nem késett értesíteni már június 3-án Csík, Háromszék, Udvarhelyszék és Aranyosszék tisztségeit, hogy egyelőre minden marad a régiben, ezentúl a Királyi Biztos Ő Nagy Méltósága által e részben nékem nyilvánított aggodalmai elenyésztése tekintetéből bizodalmasan felszólítani kívántam, miszerént célszerű módon ez úton a fegyver alatt lévő Székely népességet arról kellőleg felvilágosítani igyekezzék, hogy ezen törvényjavaslat mindaddig, míg ő Felsége a maga legfelsőbb megerősítése által azt szentesíteni nem méltóztatik, törvényes kötelező erővel nem bír. Ezt egyébként minden törvényre el lehetett mondani, de a túlhangsúlyozása azt jelentette, hogy a főkormányzó megsejtése szerint ennek a törvénynek a további sorsa bizonytalan. Sőt, Teleki a Puchnerrel való beszélgetéstől nem függetlenül írta az említett törvényhatóságoknak: a nemzetőrségekbe nem léphetnek át a határőrkatonák, ezt Háromszéknek külön hangsúlyozta, mert ott a már megalakult nemzetőrségek egy része a határőriektől ment át, ami nem engedhető meg. 23 Valóban ezt a törvénycikket az uralkodó megerősítés nélkül küldte vissza, és ezt Puchner továbbította Teleki főkormányzónak, aki ezek után annyit tehetett, hogy a közelebbi magyar országgyűlés figyelmébe ajánlotta ezt a kérdést. 24 A határőr székelység türelmetlenül várta, hogy felszabaduljon, s mert hiába várta, Bardóc fiúszékben például keserű kifakadások mutatkoztak, mert nem értették: miért tartják fenn az 1764-ben létesült igazságtalan állapotot. A katonaság határozottan követelte: töröljék el a határőri rendszert s osszák meg testvériesen a katonai terheket. 25 Ezt a székelység a közös teherviselés korparancsaként értelmezte s ezért 23 MOL GTr 1946/1848/E. 24 Teleki József a nádornak. Kolozsvár, 1848. június 28. MOL GTr 1686 /1848/E. 25 Állami Levéltár Kolozsvár. Udvarhelyszék Levéltára. Közigazgatási iratok. 186/1848.
242 Egyed Ákos: A katonai szolgálat a székely szabadság jogforrása kérte, hogy a katonáskodásban minden társadalmi kategória vegyen részt. A III. törvénycikk ezt a kívánságot annyiban vette figyelembe, hogy a 7. paragrafusban a primorokat, nemeseket minden más lakossal egyenlő kötelezettség alá helyezte, vagyis a nemzetőrségekben addigi mentes osztályoknak is részt kellett venniük. Ez azonban nem elégíthette ki a határőri rendűeket, mert ők továbbra is sokkal nagyobb terhet hordoztak minden más kategóriánál. A fennmaradt katonai rendszernek más következményei is voltak: Puchner tábornok gyakran küldött román parasztmozgalmak fékezésére székely határőröket, ami pedig a nemzetiségi konfliktusok elmérgesedését eredményezte. Egy másik vonatkozása is volt annak, hogy a határőrezredek a General Commando parancsnoksága alatt maradtak: a román ezredeket Bécs parancsára később a magyar forradalom ellen lehetett mozgósítani, a székely ezredeket pedig katonai parancs által egy ideig még akadályozni lehetett abban, hogy az egyetemes magyar forradalom alakuló katonai rendszerébe beépüljenek. 26 A székelységnek végül is 1848 őszén sikerült elszakadnia a Puchner vezette General Commandótól, de ennek érdekében szívós küzdelmet kellett folytatni egyszerre több vonalon: a politikában, a közélet fórumain a határőrrendszer kereteiben. Egy másik kérdés, amely az erdélyi országgyűlésnek szintén sok gondot okozott, az úrbériség megszüntetésével kapcsolatban vetődött fel. A Székelyföldön ugyanis a jobbágyviszonyok számos sajátosságot mutattak: mindenekelőtt azért, mert itt a jobbágyrendszer jóval későbbi képződmény volt, mint az erdélyi vármegyékben és nem is tudott úgy elterjedni mint ott, és végül: a földtulajdon és a jobbágyság viszonya is sajátosan alakult. A Kolozsvárt ülésező utolsó rendi országgyűlésen az képezte vita tárgyát, hogy a Székelyföldön milyen társadalmi kategória tekinthető a vármegyeihez hasonló úrbéresnek s milyen kategóriák sorolhatók az udvari zsellér, illetve szerződéses zsellérséghez /mezőgazdasági cseléd, napszámos/. 27 Különösen heves viták tárgyát 26 Egyed Ákos: A Székely határőrség az 1848-1849-es forradalomban és szabadságharcban. A határőrezredek útja Puchner generálistól Bem tábornokig. Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk.: Kiss András, Kovács Kiss Gyöngy, Pozsony Ferenc. Kolozsvár, 1999. 64-74. 27 Egyed Ákos: Vázlatok a jobbágyfelszabadítás és a zsellérkérdés történetéhez a Székelyföldön /1848-1896/. Falu, város, civilizáció. Bukarest, 1981. 102-147.
Vármegyék és szabad kerületek 243 képezte az egyszerű székely kisgazdák /határőrök vagy adózó szabad székelyek/ földjét művelő jobbágyok és zsellérek helyzete. Az úrbéri törvényt 1848. június 6-án fogadta el az erdélyi országgyűlés, amely június 18-ával szabadnak nyilvánította az addigi úrbéres jobbágyokat és zselléreket, s tulajdonuknak ismerte el azt a földet, amelyet a törvény a kezükön talált. 28 A törvény határa nem terjedt ki az ún. majorsági /allodiális/, vagyis a földesúri tulajdont képező birtokon települt zsellérekre és a székely örökség -nek nevezett birtokon élőkre, vagy azokat művelőkre. A Székelyföldön csak a királyi adományos földeken élő jobbágyokat és zselléreket ismerték el úrbéreseknek, vagyis földtulajdonnal felszabadítandó kategóriának. A székely örökségnek nevezett tulajdonforma egyszerűen az apáról fiúra szálló, átörökölhető földtulajdont jelentette, amely sohasem képezde királyi adományozás tárgyát. 29 Nos, a székely örökségen élő zsellérekkel kapcsolatban a IV. törvénycikk 6. paragrafusa intézkedett: Székelyföldön a tiszta majorságok közé értetik a Székely örökség /Siculica haereditas/ is. Ennélfogva, minthogy az adófizető és fegyvert viselő székelyek jószágai köztudat szerint többnyire tiszta Székely örökségek, az ezeken lakó colonusokra azon mentesség, mely más úrbéresekre e törvény nyomán rögtön életbe lép, csak azon esetben terjedhet ki, ha az említett adófizető és fegyvert viselő székely tulajdonosok az ezelőtti paragrafusban írt bíróságok 30 előtt bé nem bizonyíthatnák, hogy valamely telek és föld, mely colonusaik kezén van, majorság vagy székely örökség. 31 Mivel a székely kisgazdák birtoka majdnem minden ecetben örökség-birtok volt, rájuk a jobbágytörvény nem vonatkozott. Nyilvánvaló, hogy a törvényalkotók eredetileg a székely kisgazdák védelmére fogadták el az előbb egészében idézett paragrafust. Ugyanis, ha a kisgazdáknak át kellett volna engedniük a birtok egy részét az általuk alkalmazott zselléreknek, maguk nagymértékben elszegényedtek volna. Ennek ellenére valamilyen módon intézkedni kellett a kisgazdák zselléreiről, amit úgy próbáltak rendezni, hogy a magyarországi, nagyrészt lakatlan kincstári pusztákon ajánlottak számukra letelepedési 28 MOL F 35 GTr. Cista Diplomatica Diaetalia. 78. kötet. 83-88. 29 Bonis György: Magyar jog - székely jog. Kolozsvár, 1942. 67 90-97. 30 Az úrbéri bíróságokról van szó. 31 MOL F 35 GTr, Cista Diplomatica 78. kötet. 85.
244 Egyed Ákos: A katonai szolgálat a székely szabadság jogforrása lehetőséget. 32 Azonban ezt a javaslatot a székelyek nem fogadták el: még a legszegényebbek sem voltak hajlandók kitelepedni. A jobbágytörvény egyidőben váltott ki elégedettséget és elégedetlenséget: a felszabadítottak örömmel fogadták a szabadság hírét, míg a székely örökségeken lakók nem akarták tudomásul venni az országgyűlés számukra kedvezőtlen döntését. A kisgazdák zselléreinek száma ugyan csak töredéke lehetett a székelyföldi zsellérkategóriának, de az erdélyi úrbéri törvény hézagait kihasználva a földesurak is bizonyítani kezdték, hogy a birtokuk egészében vagy nagyrészt szintén örökség-birtok s nem királyi adományozás útján került az elődök kezébe: következésképpen csak az adományos földön lakó kolonusokat nyilvánították szabaddá. És ezáltal a fel nem szabadítottak kategóriája már az összes székelyföldi jobbágyok és zsellérek mintegy 9/10-ét tette ki. 33 A székely zsellérkérdés a kolozsvári országgyűlésből átkerült az 1848. július 5-én megnyitott pesti népképviseleti országgyűlésbe, de a már említettek miatt a megoldás ott is elmaradt. Mind a határőr székelység, mind a jobbágyság és zsellérség elégedetlensége gátolta a székelység teljes felzárkózását a magyar forradalom programjának gyakorlati megvalósításához. Hogy ezt az akadályozó tényezőt elhárítsa s mert 1848 szeptemberétől a közös haza védelme minden erő mozgósítását megkövetelte, az 1848. október 16-18-án Agyagfalván tartott Székely Nemzeti gyűlés végre kimondta, hogy jogban és kötelességben a Székelyföldnek minden polgára egyenlő. 34 Bár a nyilatkozat konkréten csak az eddig fennállott katonáskodási rendszer s ebbel felmerült sérelmes viszonyok eltörléseit említette meg, az a tény, hogy nemzetőrnek nyilvánított minden 18-50 éves férfit 35, világosan mutatja, hogy a zsellérséggel szemben eddig fennállott korlátozást is eltörölték. 36 Az agyagfalvi határozat tulajdonképpen a sok sajátosságot felmutató székely rendiség megszüntetését s a polgári magyar nemzetbe való integrálódását jelentette. Ennek jeleként a székelység teljes erejé- 32 Perényi Zsigmond, aki a magyar kormány képviselőjeként vett részt az erdélyi országgyűlésen, már Kolozsvárról ilyen értelmű javaslatot tett a miniszterelnöknek. MOL H 9. 1848-1849-i Minisztérium levéltára. Belügyminiszteri Levéltár. 288/188/. 33 A kárpótlási iratok alapján kiszámított adat. 34 Kőváry: Okmánytár. 111. 35 Uo. 36 Eddig a zsellér nem lehetett nemzetőr.
Vármegyék és szabad kerületek 245 vel bekapcsolódott a magyar szabadságharcba, amelynek emlékét ma is híven őrzi a történeti s nemzeti tudata.