Belföldi vándorlás Alapvető trendek és attitűdök TRENDEK DIÓHÉJBAN A belföldi vándorlás nyomon követésének hivatalos statisztikai módszertan alapját a törvényileg előírt, kötelező lakcím-bejelentési rendszer jelenti. 1 Ezen belül kétféle mozgást lehet megkülönböztetni. Az állandó vándorlás a lakóhely elhagyását, illetve másik településre való elköltözést jelenti. Ezzel szemben az ideiglenes vándorlás a lakóhely fenntartásával történik, azaz az új lakóhely nem állandó, hanem csak tartózkodási helyet jelent. Ha valaki egy adott településen belül költözik, akkor azt a hivatalos statisztika nem tekinti vándorlásnak. Aki kicsit is ismeri a magyarországi lakcímnyilvántartás működésének napi rutinjait, joggal teheti fel azt a kérdést, hogy vajon mennyire nyújtanak az így nyert adatok valós képet a magyar társadalom országhatáron belüli mozgásáról? A válasz röviden az, hogy nyilvánvalóan vannak olyan társadalmi csoportok, vagy még inkább élethelyzetek, amelyek esetében nagyobb valószínűséggel fordul(hat) elő az, hogy valaki életvitelszerűen sem az állandó, sem pedig az ideiglenes lakcímén, hanem valahol máshol él. 2 Ennek ellenére alternatív statisztikai módszer jelenleg nem létezik. Módszertani kísérleteket lehet végezni azzal kapcsolatban, hogy vajon hol torzítanak átlag felett az adatok, ezek azonban önmagukban nyilvánvalóan nem képesek arra, hogy elemzési szinten kiváltsák a hivatalos népesség-nyilvántartás által közölt adatokat. Ilyen újszerű (és nyilvánvalóan számos más típusú csapdát magában rejtő) módszer lehetne az, ha egy meghatározott időszakon belül azt lehetne vizsgálni, hogy az összes lakossági használatban lévő mobiltelefon milyen lokációs adatokkal jellemezhető. Például az adott településének mobil adótorony celláin az év x kiválasztott éjszakáján hány telefon van regisztrálva. A lakóhelyváltozást az alapvető élethelyzet nyilvánvaló megváltozásai (családi okok, munkavállalás, tanulás, stb.) mellett sok esetben a kedvezőbb adózás vagy egyéb támogatási formák megszerzése is motiválhatja. Az 1990-ben kezdődő két évtized alapstatisztikáit vizsgálva az látható, hogy az 1000 lakosra jutó összes állandó vándorlás viszonylag stabil képet mutat, ugyanakkor az ideiglenes vándorlások már tágabb határok között mozogtak. 1 KSH (2012) a belföldi vándorlás főbb folyamatai, 1990-2011 2 Izgalmas kutatási kérdés lenne annak vizsgálata, hogy vajon a jobbnak tartott, vagy valamilyen más szempont miatt preferált általános és középiskolákba sőt akár óvodákba való beiratkozás miatt hányan váltanak ma Magyarországon állandó lakcímet
Ezer lakosra jutó belföldi vándorlás a vándorlás típusa szerint, 1990-2011 1. ábra % 60 0 40 30 20 10 0 1990 1993 1996 1999 2002 200 2008 2011 állandó vándorlás ideiglenes vándorlás Az elmúlt 2 évben átlagosan évente nagyjából 400 és 00 ezer között ingadozott az öszszes regisztrált lakóhely-változtatás száma. Ennél azonban vélhetően többen változtattak (települések között) lakóhelyet ideiglenes jelleggel. A belföldi vándorlás elsősorban a fiatalabb, mobilabb társadalmi csoportokra jellemző, részben munkavállalás, részben pedig tanulás miatt. Így az sem különösebben meglepő, hogy mind az állandó, mind pedig az ideiglenes vándorlások száma nyár végén (augusztus-szeptember között) a legmagasabb. Létezik egy teljes vándorlási arányszámnak nevezett indikátor, amely azt mutatja meg, hogy egy ember az élete során hányszor vándorolt települések között. A rendszerváltás óta eltelt időben ez a mutató a teljes magyar népességre számolva 1,6 és 2,2 között mozgott. (Bálint és Gödri, 201) Ezek a számok azonban nagyon különbözőek akkor, ha figyelembe vesszük a két település közti távolságot is. Amennyiben a megyehatárokat is átlépő mozgásokat vizsgáljuk, ennek a mutatónak az értéke már alig éri el az egyet, míg a régiók közötti vándorlások száma még ennél is jóval kevesebb (0,-0,6) volt. Konkrét távolságok szerint az átlagos vándorlási távolság az elmúlt 2 évben 0- km között mozgott, a medián távolság értéke pedig nem sokkal haladta meg a 20 km-t. Másképpen megfogalmazva ez azt jelenti, hogy a népesség több mint fele a lakóhelyváltozása során nem ment messzebb 2 km-nél.
Az intenzív belföldi vándorlással kapcsolatban alighanem sokaknak juthat eszébe az Egyesült Államok, ahol a sztereotip (részben az amerikai filmek által közvetített) kép az egymástól távol lévő szövetségi államokban élő családok, akik a Hálaadás és a Karácsony idejére sok száz vagy ezer mérföldes utakat tesznek meg, hogy együtt ünnepelhessenek. Kétségkívül sokan vannak az USA-ban is azok, akik valóban így élnek, ugyanakkor egy amerikai kutatás adatai azt mutatják, hogy dacára az összehasonlíthatatlanul nagyobb területnek, egy átlagos amerikai sem feltétlenül költözik nagyon messze a szüleitől. A 2008-as The Health and Retirement Study számításai szerint az amerikaiak medián földrajzi távolsága az anyjuktól 18 mérföld (kb. 29 km) volt. Az alábbi ábra adatai azt mutatják, hogy csupán a lakosság 10-1%-a tartozik abba a csoportba, ahol ez a távolság eléri vagy meghaladja az 1000 km-t, míg az alsó kb. 40% öt mérföldön belül él a szüleitől. Az anyák és gyerekeik átlagos földrajzi távolsága %-os csoportok szerint az Egyesült Államokban (2008) 2. ábra Staying close Distance between mothers and their adult children, by percentile 9th 90th 8th 80th 7th 70th 6th 60th th 0th 4th 40th 3th 30th 2th 20th 1th 10th th 1.418 miles 914 61 370 222 129 80 47 28 18 miles (Half of all Americans live 18 miles or less from their mothers) 11 Forrás: http://www.nytimes.com/interactive/201/12/24/upshot/24up-family.html?_r=0
Ezek a számok is azt támasztják alá, hogy ugyan vannak természetes földrajzi, kulturális, gazdasági okokra visszavezethető különbségek az egyes országok határon belüli vándorlási mintázataik között, összességében azonban az emberek jelentős része élete során az eredeti lakóhelyéhez viszonylag közel él. (Kivételt jelenthetnek természetesen azok az intenzív társadalmi mozgások, amelyek elsősorban az iparosodással, a munkaerő falvakból városokba való vándorlásával jellemezhetők. Magyarországon azonban az elmúlt 2-3 évtizedben ilyen a korábbiakkal összevethető intenzív belföldi migrációs folyamatok nem mentek végbe.) TERÜLETI KÜLÖNBSÉGEK Vizsgáljuk most meg, hogy melyek voltak az elmúlt 2 év vándorlási folyamatainak területi jellegzetességei. Adott földrajzi terület attól függően, hogy lakosságot vesztett vagy nyert, rendelkezhet pozitív vagy negatív vándorlási egyenleggel. Általános tendenciaként elmondható, hogy az elmúlt több mint két évtizedben Közép-Magyarország és Nyugat-Dunántúl számítottak befogadó területnek, Közép-Dunántúl a kezdeti többlet után pedig már negatív egyenlegre váltott, míg az ország keleti és déli régióban lényegében a teljes időszakban meghaladta az elvándorlók száma az odavándorlókét. Az 1990-es évek elején Budapestről jelentős mértékű elvándorlás indult el, amely 2000- ban érte el csúcspontját, amikor a főváros egy év alatt 18 ezer főt veszített lakosságából. Ezzel egy időben a községek esetében jelent meg pozitív vándorlási egyenleg, amely nagy része összeköthető a Budapest környéki agglomeráció fejlődésével. Ez a folyamat azonban a 2000-es évek végére lényegében megállt, sőt kismértékű visszarendeződés kezdődött el. Budapest vándorlási vesztesége tehát megszűnt, sőt, a vándorlási egyenleg 2010- től kezdődően pozitív, míg a községek, illetve az egyéb városok egyenlege nulla közelében (vagy kicsivel az alatt mozog). A klasszikus szuburbanizációs folyamat (vagy legalábbis annak intenzív szakasza) tehát nagyjából egy évtizeddel ezelőtt megállt.
A Budapest környéki agglomerációs települések népességszámának változása 1990 és 2013 között (A 20 legnagyobb lakosságszám-bővüléssel rendelkező település) 3. ábra Település Változás 1990-2013 (főben) Szentendre Göd Pomáz Veresegyház Piliscsaba Dunakeszi Fót Gödöllő Nagykovácsi Pécel Biatorbágy Budaörs Maglód Diósd Gyömrő Érd Szigetszentmiklós Gyál Dunaharaszti Szigethalom 1 Érd 19731 2 Szigetszentmiklós 1732 3 Dunakeszi 14892 4 Veresegyház 10304 Budaörs 723 6 Szigethalom 6909 7 Diósd 69 8 Biatorbágy 9 9 Fót 2 10 Szentendre 19 11 Dunaharaszti 32 12 Gyömrő 278 13 Göd 131 14 Gyál 042 1 Pécel 438 16 Piliscsaba 4341 17 Gödöllő 4310 18 Nagykovácsi 4263 19 Pomáz 4001 20 Maglód 3977 Adatok forrása: KSH/Teir 1990 és 2013 a lakosságszám legnagyobb mértékű bővülése Érden, Szigetszentmiklóson és Dunakeszin és Veresegyházán ment végbe. Mind a négy településen több mint 10 ezer fővel nőtt a lakosság száma. A bővülés egyedül Érden majdnem elérte a 20 ezer főt. Két kivétellel (Visegrád és Vác) a hivatalosan budapesti agglomerációnak számító települések mindegyikében nőtt az állandó népesség száma.
A vándorlási egyenleg településtípusonként, 1990 2014 4. ábra 30.000 2.000 20.000 1.000 10.000 Fő.000 0 -.000-10.000-1.000-20.000 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010 2012 2014 Budapest Megyei jogú város Város Község Forrás: Bálint Lajos, Gödri Irén (201) Belföldi vándorlás, in Monostori Judit - Őri Péter - Spéder Zsolt (201) (szerk.): Demográfiai portré 201. KSH NKI, Budapest: 171 186. A következő négy táblázatban (külön a városokra, illetve a falvakra) az ország egészére vonatkoztatva mutatjuk be az elmúlt 2 év legnagyobb nyerteseit és veszteseit a lakosság számának változását tekintve.
TOP1 város az 1990-2013 közötti népesség-szám növekedés alapján 1. táblázat No. Település Típus Megye végén, 1990 végén, 2013 Változás %-ban 1 Veresegyház város Pest 6366 16670 261.9% 2 Diósd város Pest 363 9348 2.9% 3 Kozármisleny város Baranya 307 977 19.% 4 Piliscsaba város Pest 203 944 183.4% Szigetszentmiklós város Pest 1938 3090 181.3% 6 Zalakaros város Zala 1073 1916 178.6% 7 Biatorbágy város Pest 7128 12723 178.% 8 Őrbottyán város Pest 4102 7030 171.4% 9 Szigethalom város Pest 10044 1693 168.8% 10 Rácalmás város Fejér 4314 7240 167.8% 11 Hajdúsámson város Hajdú-Bihar 7811 1289 164.6% 12 Tököl város Pest 6304 1006 19.7% 13 Dunakeszi város Pest 26291 41183 16.6% 14 Maglód város Pest 791 11892 10.2% 1 Dunavarsány város Pest 4979 741 149.6% Adatok forrása: KSH/Teir TOP1 egyéb település az 1990-2013 közötti népesség-szám növekedés alapján 2. táblázat No. Település Típus Megye végén, 1990 végén, 2013 Változás %-ban 1 Telki község Pest 633 3809 601.7% 2 Gosztola község Zala 18 7 316.7% 3 Pócsmegyer község Pest 630 1964 311.7% 4 Keszü község Baranya 493 1239 21.3% Budajenő község Pest 791 1833 231.7% 6 Uszka község Szabolcs-Szatmár-Bereg 192 434 226.0% 7 Nagykovácsi nagyközség Pest 321 7784 221.1% 8 Csomád község Pest 71 178 220.7% 9 Leányfalu nagyközség Pest 190 3472 218.4% 10 Hajmáskér község Veszprém 1312 281 217.3% 11 Nagykozár község Baranya 898 1949 217.0% 12 Úrhida község Fejér 1101 2389 217.0% 13 Szada nagyközség Pest 2203 474 21.4% 14 Cserkút község Baranya 281 98 212.8% 1 Üröm község Pest 3498 7177 20.2% Adatok forrása: KSH/Teir
TOP1 város az 1990-2013 közötti népesség-szám csökkenés alapján 3. táblázat No. Település Típus Megye végén, 1990 végén, 2013 Változás %-ban 1 Mezőhegyes város Békés 7000 481 78.3% 2 Dunaújváros megyei jogú város Fejér 8874 46320 78.7% 3 Kondoros város Békés 6417 07 78.8% 4 Kazincbarcika város Borsod-Abaúj-Zemplén 36608 2909 79.% Sátoraljaújhely város Borsod-Abaúj-Zemplén 18838 102 79.9% 6 Csorvás város Békés 6084 4920 80.9% 7 Battonya város Békés 736 92 80.9% 8 Záhony város Szabolcs-Szatmár-Bereg 07 4108 81.2% 9 Vép város Vas 4069 3311 81.4% 10 Salgótarján megyeszékhely Nógrád 4700 38732 81.% 11 Csurgó város Somogy 6313 10 81.6% 12 Csanádpalota város Csongrád 327 2879 81.6% 13 Mezőtúr város Jász-Nagykun-Szolnok 2099 16898 82.0% 14 Gyomaendrőd város Békés 16361 1346 82.2% 1 Mélykút város Bács-Kiskun 6086 014 82.4% Budapest főváros 201803 174466 86.% Adatok forrása: KSH/Teir TOP1 egyéb település az 1990-2013 közötti népesség-szám csökkenés alapján 4. táblázat No. Település Típus Megye végén, 1990 végén, 2013 Változás %-ban 1 Iborfia község Zala 31 8 2.8% 2 Lendvajakabfa község Zala 68 18 26.% 3 Tornabarakony község Borsod-Abaúj-Zemplén 4 14 31.1% 4 Libickozma község Somogy 79 27 34.2% Bödeháza község Zala 104 39 37.% 6 Bódvarákó község Borsod-Abaúj-Zemplén 204 78 38.2% 7 Bakonyság község Veszprém 123 48 39.0% 8 Szaknyér község Vas 122 48 39.3% 9 Kány község Borsod-Abaúj-Zemplén 112 4 40.2% 10 Csér község Győr-Moson-Sopron 63 26 41.3% 11 Becskeháza község Borsod-Abaúj-Zemplén 76 32 42.1% 12 Litka község Borsod-Abaúj-Zemplén 78 33 42.3% 13 Pusztaapáti község Zala 9 2 42.4% 14 Baglad község Zala 99 42 42.4% 1 Pányok község Borsod-Abaúj-Zemplén 160 68 42.% Adatok forrása: KSH/Teir
Az alábbi térkép a magyarországi települések lakosságszámának változását mutatja az előzőekben már bemutatott időszakban (1990-2013 között). A zöld színnel jelölt települések lakosságszáma nőtt, míg a barnáké csökkent. A színek erőssége a változás relatív mértékére utal. A lakosság számának változása 1990 és 2013 között. ábra Adatok forrása: KSH/Teir Az egyes megyék közti vándorlásokat vizsgálva a 2010 és 2013 közötti időszakban már csupán négy megyében (Győr-Moson-Sopron, Vas, Fejér, Pest), továbbá a fővárosban volt pozitív a belföldi vándorlás egyenlege. Az ország összes Dunától keletre eső megyéje (kivétel ez alól Pest Megye vonatkozó része) viszont veszített lakosságából a vándorlás következtében. Mint már említettük, erre az időszakra a klasszikus szuburbanizációs folyamat Budapest környékén már véget érni látszott, így nem véletlen, hogy a vidékről Budapestre és környékére költözők száma még a Budapestről kiköltözők számát is meghaladta. A külföldre történő hosszabb-rövidebb idejű migráció mellett tehát egyértelmű tendencia, hogy Budapest és környéke az ország legtöbb megyéjéből vonzza az odavándorlókat.
A nyers vándorlási ráta és a megyék közötti nettó vándorlások száma és iránya, 2010 2013 6. ábra Ráta -3, - -3,1-3,0 - -2,0-1,9-0,0 0,1-2,0 2,1-4,9 Vándorlások 21-00 01-1000 1001-16.306 Forrás: Bálint Lajos, Gödri Irén (201) Belföldi vándorlás, in Monostori Judit - Őri Péter - Spéder Zsolt (201) (szerk.): Demográfiai portré 201. KSH NKI, Budapest: 171 186. A belföldi (el)vándorlás hátterében meghúzódó okok mint már arról korábban szó volt nyilvánvalóan sokfélék lehetnek. Az egyik ilyen szempont lehet a jövőkép, a helyi munkalehetőség hiánya, vagy csak egyszerűen az alacsonyabb kereseti lehetőségek. Ebben a rövid írásban természetesen ez a kérdés részletesen és mélységében nem vizsgálható, de egy egyszerűbb összefüggést érdemes bemutatni. Az alábbi ábra a lakosságszám elmúlt 2 évre vetített változását mutatja az adott településen 2013-ban mért átlagos jövedelem függvényében. (Az ábra az 0 és 10%-os határok között lévő településeket ábrázolja, így néhány extrém magas értékkel rendelkező település a jobb átláthatóság kedvéért lemaradt róla.) az ábra első és legfontosabb tanulsága az, hogy e két változó között nincs különösebben erős kapcsolat. Tehát az semmiképpen sem jelenthető ki, hogy Magyarországon a rosszabb gazdasági helyzetben lévő települések veszítették el (nem csak a vándorlás következtében) arányát tekintve a legtöbb lakosukat 1990 és 2013 között. Az. ábrán bemutatott térképen ugyanakkor az is látszik, hogy az ország keleti és dél / dél-nyugati megyéiben több olyan kistelepülés található, amelyek lakossága jelentős mértékben bővült. Ezeknek a településeknek a jelentős része olyan gettósodó falu, ahol a népességgyarapodás elsősorban a roma lakosság növekedésének köszönhető.
A lakosságszám 1990-2013 közötti változása és a 2013-as települési szintű jövedelmek kapcsolata 7. ábra 1990-2013 közötti lakosságszám változása %-ban (1990=100) 10 12 100 7 0 0 200.000 400.000 600.000 800.000 1.000.000 1.200.000 1.400.000 1.600.000 1.800.000 Egy lakosra jutó átlagos munkajövedelem Adatok forrása: KSH/Teir ATTITŰDÖK A BELFÖLDI VÁNDORLÁSSAL KAPCSOLATBAN A belföldi vándorlás témakörében a saját (TÁRKI által lebonyolított) kutatásunkban azt kérdeztük meg, hogy az emberek hajlandóak lennének-e a jelenlegi lakóhelyükről az ország különböző (keleti-nyugati) részein lévő, eltérő nagyságú településre költözni. Szándékosan nem konkrét helyekre kérdeztünk rá, mivel a cél az ország vonzókevésbé vonzó területeivel kapcsolatos általános percepciók feltárása volt. Az eredmények azt mutatják, hogy természetesen mindenkiben van egy nagyfokú ragaszkodás a saját lakóhelyéhez, illetve annak környékéhez. (Amit a kemény adatok is visszaigazolnak, hiszen mint láttuk, az emberek jelentős része inkább kisebb távolságokon belül mozog.) Az alábbi táblázatban a színes pöttyök a vándorlási kedv átlagos mértékét mutatják. A fekete jelzi azt, hogy oda a megkérdezettek semmiképpen sem költöznének; ennél valamivel kevésbé negatív, de még mindig az egyértelműen elutasító kategóriát jelenti a piros; míg a sárga már értékelhető mértékű vonzódásra utal; végül pedig a zöld jelenti a leginkább pozitív költözéssel kapcsolatos attitűdöt.
Az országon belüli mozgás iránya ha beszélhetünk ilyenről egyáltalán egyértelműen kelet-nyugati irányú. Pontosabban nyugatról lényegében senki sem szeretne keletre költözni, míg az ország keleti felén élők nagyobb valószínűséggel vándorolnának az ország nyugati területei felé. Az ábra összesen három zöld pöttyöt tartalmaz, ezek pedig kivétel nélkül a helyben maradásra, illetve az azonos országrész azonos típusú településére utalnak (BudapestàBudapest külső kerülete; nyugat-dunántúli megyeszékhelyànagyváros az ország nyugati felén; nyugat-dunántúli községàfalu az ország nyugati felén) Belföldi vándorlással kapcsolatos attitűdök mátrixa. táblázat Elköltözne-e jelenlegi lakóhelyéről az alábbi településre? jelenlegi lakóhely Budapest belvárosa Budapest külső területe Budapesti agglomeráció nagyváros az ország keleti felén nagyváros az ország nyugati felén kisváros az ország keleti felén kisváros az ország nyugati felén falu az ország keleti felén falu az ország nyugati felén Közép Magyarország Közép Dunántúl Nyugat Dunántúl Dél Dunántúl Észak Magyarország Észak Alföld Dél Alföld város község Budapest megyeszékhely város község megyeszékhely város község megyeszékhely város község megyeszékhely város község megyeszékhely város község megyeszékhely város község teljes minta Adatok forrása: TÁRKI Omnibusz (saját kutatás)
Érdemes azt is megvizsgálni, hogy hányan vannak és kik azok, akik (saját bevallásuk szerint) nem szeretnének egyik felkínált országrészbe és településtípusba sem elköltözni. Ezt úgy számoltuk ki, hogy az inkább igen és a teljes mértékben válaszlehetőségeket tekintettük pozitív szándéknak, minden más esetben viszont elutasítást feltételeztünk. Ennek alapján az összes megkérdezett 4%-a sorolható abba az immobil csoportba, akik nem lennének hajlandóak elköltözni. Az adatok alapján a legerősebb röghöz kötő tényező a vagyoni helyzet, azaz a legrosszabb anyagi helyzetben élők gondolták úgy, hogy hajlandóak lennének elköltözni. Más településre való költözési hajlandóság az egyes életkori csoportokban 8. ábra 100% 80% 60% 77% 66% 3% 41% % 40% 20% 23% 34% 48% 9% 4% 0% 18-24 2-39 40-9 60 felett Teljes minta nem költözne költözne Adatok forrása: TÁRKI Omnibusz (saját kutatás) Végezetül érdemes még egy pillantást vetni az összesített rangsorra, ahol nem vettük figyelembe azt, hogy jelenleg ki hol lakik. Ennek alapján az ország nyugati felének nagyvárosai, a budapesti agglomeráció, a külső kerületek, illetve a nyugati kisvárosok a leginkább elfogadott/vágyott lakóhelyek ma Magyarországon. (Nem feledve természetesen azt, hogy az emberek többsége helyben, vagy a lakóhelyéhez közel maradna, amit egyébként a konkrét adatok is igazolnak )
Az egyes településtípusok összesített sorrendje (Aszerint hogy a teljes mintában mennyire szívesen költöznének oda az emberek, 1-4 válaszkategóriák átlaga, ahol az 1-es jelenti az egyáltalán nem, míg a 4-es a teljes mértékben válaszokat) 9. ábra Nagyváros az ország nyugati felén Budapesti agglomeráció Budapest külső kerülete Kisváros az ország nyugati felén Falu az ország nyugati felén Budapest belvárosa Nagyváros az ország keleti felén Kisváros az ország keleti felén Falu az ország keleti felén 1.82 1.78 1.7 1.7 1.66 1.9 1.4 1.43 1.33 Adatok forrása: TÁRKI Omnibusz (saját kutatás) FORRÁSOK Bálint Lajos, Gödri Irén (201) Belföldi vándorlás, in Monostori Judit - Őri Péter - Spéder Zsolt (201) (szerk.): Demográfiai portré 201. KSH NKI, Budapest: 171 186. KSH (2012) a belföldi vándorlás főbb folyamatai, 1990-2011