A leleszi premontrei apátság története

PANKOVICS ANDREA A leleszi premontrei apátság története KIADTA A NAGYKAPOS ÉS VIDÉKE TÁRSULÁS 2013

Tartalom Előszó 6 Bevezetés 7 A Bodrogköz földrajza és rövid története a honfoglalásig 9 A Szent Keresztről elnevezett leleszi prépostság 11 A prépostság története a tatárjárásig 11 A tatárjárás után 16 A mohácsi vész utáni korszak 20 A kommendátor korszak 21 A prépostság újjáéledése 23 A premontrei rend feloszlatása 24 A rend visszaállítása 24 II. világháború utáni évek 27 A levéltár 29 Hiteleshelyi működés 32 Registrumvezetés 35 A prépostság tagjai 39 A kancellária személyzete 40 A leleszi premontrei rend pecsétje és címere 41 A prépostság építésének a története 45 A kápolna, rendház és templom építésére vonatkozó adatok 45 A rendház, templom és a kápolna építésének időrendi besorolása 46 A kápolna 54 A templom 62 A premontrei rend története 73 Szent Norbert, az alapító 73 A premontreiek Magyarországon 75 Befejezés 76 Irodalom 78 Képek jegyzéke 80 Melléklet 1. 82 Melléklet 2. 90 Melléklet 3. 91

Előszó A Nagykapos és Vidéke Társulás gondozásában már több, az Ung-vidékkel és Bodrogközzel foglalkozó gyűjtemény és könyv jelent meg. A 2012-ben megjelent Ung-vidék néprajzi és nyelvjárási sajátosságai című néprajzi kiadvány után, az idén egy helytörténeti kiadvány megjelentetésével próbálunk hozzájárulni Ung-vidék és Bodrogköz kultúrtörténeti emlékeinek feltárásához. A kiadvány megjelentetésének célja, hogy bemutassuk a Felvidék e kis, mesterséges határokkal körbezárt részén is születnek az egyetemes magyarság szellemi értékébe illeszthető kiváló emberi alkotások. Lelesz neve gyakran felbukkan a történelemkönyvekben és történelmünk neves személyiségeinek útinaplóiban, mégsem született róla mindezidáig összefüggő munka. A leleszi születésű szerzőnő Pankovics Andrea művében részletesen bemutatja a vidék nevezetességének számító leleszi kastélynak a történetét, kezdve az apátságot érintő történelmi események bemutatásától az apátság felépítésén keresztül, egé szen a benne zajló munka leírásáig. A könyv hosszú kutatómunka eredménye, melyért ezúton is szeretnék köszönetet mondani a könyv írójának. Gabri Rudolf A Nagykapos és Vidéke Társulás elnöke 6 A leleszi premontrei apátság története

Bevezetés A Bodrogköz nem tartozik azon területek közé, ahol sorsdöntő csaták változtatták volna meg a történelem menetét, és főszerepet sem játszott irodalmunk gazdag színpadán. Mégis, számomra ez az a hely, amelyhez ezer szállal kötnek az emlékeim. Nekem szülőföldem a Bodrogköz, s benne szűkebb hazám: Lelesz. Az embereket általában foglalkoztatja szülőfalujuk története. Mint gyereket mindig érdekeltek a fordulatos történetek régvolt emberekről, fényes várakról, kastélyokról, titkos szobákról, kanyargó, sötét alagutakról. Leleszen mindez megtalálható. A premontrei rendház hatalmas épülete korán felkeltette érdeklő dé semet a lelesziek által csak kastélynak nevezett apátság története iránt. Az erre utazó figyelmét is azonnal magára vonja az impozáns épület lenyűgöző látványa. Szívesen időznek a történelmi falak között, megcsodálják a Szent Mihály kápolna egyedülálló falfestményeit, a barokk oltárok Kép 1: A leleszi monostor épülete ünnepélyes hivalkodását, a templom kertjének csendes, emlékekkel teli magányát. Két évtizeddel ezelőtt foglalkoztam komolyabban a premontrei monostor történetével. Az azóta eltelt évek alatt számos új információval találkoztam, amelyet most a kiadvány olvasóival is meg szeretnék megosztani. A leleszi premontrei apátság története 7

Az első részben röviden ismertetem a Bodrogköz történetét a honfoglalásig. Majd a leleszi premontrei szerzetesek szolgálattal, szellemi munkával és küzdelmekkel teli több mint 800 éves történetét mutatom be. Ez a történelem elszakíthatatlan az itt élt rendtagok mindennapi hiteleshelyi munkájától. A konvent oklevélkiadó működésével foglalkozó fejezet Kumorovitz Bernát Lajos premontrei történész, levéltáros máig időtálló 1928-as tanulmánya alapján szüle tett, de a prépostság tagjainak ismertetése nélkül nem lehetne teljes. A Magyar Történelmi Társulat leleszi bizottságának az 1871-es jelentése is érdekes adatokat szolgáltat az oklevelek tartalmára vonatkozóan. Így néhány közérdekű oklevélnek az ismertetése sem maradhatott el. A következő rész a rendház és a templom építésének a történetével foglalkozik. Külön fejezetben ismertetem a kápolna freskóinak és a barokk oltároknak a leírását. Érdekesnek tartottam a hiteleshelyi pecsétek és a leleszi premontrei címerek bemutatását is. Az utolsó rész a rendalapító, Szent Norbert, és a premontreiek történetét dolgozza fel napjainkig. Fontosnak tartom, hogy az ember már fiatal korában megismerkedjen szűkebb környezetével és annak történelmével, mert ez fogja majd később elvezetni az irodalom, a történelem és a szülőföld szeretetéhez. A mai kor embere már nem élhet gyökerek nélkül, meg kell tanulnia tisztelni a múltat, őriz ni és megóvni őseinek emlékét. Remélem, munkámmal bővíthetem a Bodrogköz helytörténetéről szóló kiadványok sorát. Megismertetem az olvasót a leleszi premontrei prépostság tör té ne té vel, mert csak így adhatom át Lelesz történeti értékeit az utánam jövőknek, s akkor számukra is világossá válnak Tamási Áron otthont teremtő gondolatai: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. 8 A leleszi premontrei apátság története

A Bodrogköz földrajza és rövid története a honfoglalásig Kelet-Szlovákia keleti csücskében a Latorca, a Bodrog és a Tisza által körülhatárolt területet ne ve zik Bodrogköznek. Itt található Bodrogköz egyik legrégebbi falva, Lelesz. Mikor rátérünk a Nagykapos felé vezető útra, már messziről feltűnik a premontrei apátság hatalmas épülete. Valamikor ezt a területet összefüggő futóhomok borította, mely később három nagy területre zsugorodott össze. Mára csak a homokkúpjai maradtak vissza. Majdnem összefüggő homokkúpos területet találunk a Tice mentén Battyán, Királyhelmec, Lelesz és Bacska térségében. Ez a terület valójában az Alföld északi nyúlványa. A Bodrogköz északi részén folyt a Tice. Elnevezése magában hordozza, hogy egy Tisza-ág volt. Tyze, lutosa agua, sáros vizű Ticének nevezik. 1 Kistárkány környékén lépett ki a Tiszából, és Szentmáriánál ömlött a Bodrogba. A régészeti kutatások a korai őskorba vezetnek vissza, erről tanúskodnak az e korból származó eszköztöredékek. A korai és középső újkőkorból cserépedények kerültek elő, ami arra enged következtetni, hogy a Bodrogköz népe az alföldi vonaldíszes edények kultúrájába tartozott. A kései újkőkorban a tiszai herpályi csőszhalmi műveltség elterjedése új szakaszt jelentett az itt letelepedők életében. Ekkor nyílt először lehetőség arra, hogy a letelepedett lakosság több évszázadon keresztül egy helyen maradjon. A rézkorban a bodrogkeresztúri kultúra, majd később a szűkebben behatárolható péceli csoport lakta környékünket. A bronzkorban a délről bevándorló zóki kultúra népe magával hozta a vándorló állattenyésztést, így megszállták a belső mocsaras részeket is. Ezt a korszakot követi a füzesabonyi és a pilinyi kultúra. E korban már erős volt a vagyon szerinti elkülönülés, ami a bronzmonopólium létéből és a cserekereskedelem fejlettségéből következett. A vaskorban a Bodrogköz területére új népek és nemzetek előfutárai léptek, amelyek a korábbiaknál külső megjelenésben és szellemi kultúrában is egységesebbek voltak. A halstatti korban a Bodrogköz népe az ún. kustánfalvi műveltség hatósugarába került. A La Tene kor idején egy olyan nép érte el nyugat felől a vidéket, amelyeknek már biztosan tudjuk a nevét. Ők a kelták. Nagy fordulópontot jelentettek történelmünkben, mert hosszú évszázadokra meghatározták a műveltség jellegét, másrészt pedig településeik kiválasztásával előrevetítették vidékünk későbbi történelmét. Vidékünkön a népvándorlás a vandálok megjelenésével már Kr.u. a II. században megkezdődött. Az igazi nagy mozgás csak a IV. század végén indult, amikor a Tisza völgyének felső szakaszán kelet felől átvonultak a harcias hunok, Attila vezetésével. Az avarok kb. a VI. század közepén jelentek meg. A honfoglaló magyarok törzsei 895 896 táján érkeztek meg a Kárpát-medencébe. Annyi bizonyos, hogy a honfoglalók nem üres területet találtak, nagy valószínűség- 1 Fejér1823-1835:207 A leleszi premontrei apátság története 9

gel éltek itt szlávok, kelták, dákok, avarok és vandálok maradványai. A honfoglalás kori temetők leletanyaga azt mutatja, hogy a honfoglaló magyarok legelső csoportja telepedett itt meg. A magyarok leletanyaga nem keveredik más népek leletanyagával. A sírokban talált pénzek alapján feltételezik, hogy a temetőket a IX. század végén és a X. század elején használták. A későbbi birtokviszonyokból és az elbeszélő forrásokból megtudjuk, hogy a Bodrogközben a magyarokhoz csatlakozó kabar törzsek nemzetségei telepedtek le. 2 A magyarok betelepüléséről Anonymus Gestájában így emlékezik: Az úr megtestesülésének kilencszázharmadik esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, amely a Tisza és a Bodrog közé esik Ugocskáig, minden lakójával együtt elfoglalta. Borsova várát ostrom alá fogta, harmadnapra harccal bevette, falait lerombolta, és Salán vezér katonáit, akiket ott talált, bilincsbe verve Hung várába vezettette. Mialatt több napon át ott időztek, a vezér és övéi látták a föld termékenységét, mindenféle vad bőségét, meg azt, hogy milyen gazdag halban a Tisza és a Bodrog folyam; s ezért a földet kimondhatatlanul megszerették. 3 2 Bogoly 1992 3 Anonymus 1998 10 A leleszi premontrei apátság története

A Szent Keresztről elnevezett leleszi prépostság A prépostság története a tatárjárásig Lelesz neve legkorábban a Váradi Regestrumban jelent meg. Egyes elképzelések szerint a Lelesz helységnév lel tövének és a lélek szó lél gyökerének közös eredője van. Más állítások szerint a lélek családjába tartozó régi, magyar nyelvemlékbeli Léi személynévvel függhet össze Lelesz, bár hasonló személynevek a szlávoknál is előfordulnak Lelu, Lila, Lile, Lela, Lílja. Hiteleshely volt és híres mezőváros. Kellemes fekvése miatt a magyar történelem számos neves személyisége látogatta meg, és töltött el itt néhány felejthetetlen napot. Oklevelek híján II. András alapítólevelére lehet csak támaszkodni, hogy a leleszi monostor legkorábbi történetét megismerjük. Érszegi Géza tanulmányát vettem alapul, hogy a monostor alapítólevelét ismertessem. Sajnos, az 1214-ben lepecsételt eredeti oklevélnek nyoma veszett, és csak átiratokban maradt fent. Ebből adódóan számos kutató foglakozott az alapítólevél hitelességével, közöttük Erdélyi László, Hóman Báli nt és Szentpétery Imre is. Mindhárman megmagyarázhatatlan történelmi adatokat találtak benne, és az oklevelet szerkezeti sajátosságai miatt is hamisítványnak minősítették. Richard Marsina, az oklevél szlovák kutatója nem tartja az iratot kortól idegennek, a szövegromlásokat másolásnak tulajdonítja. Meggyőződése szerint a monostor népeinek adómentessége, az igazságszolgáltatási kiváltságok, a határjárások jórészt hamisak. 4 Azért volt fontos a monostor számára az alapítólevél, hogy bizonyítsa királyi alapítását, kiváltságait és birtokhatárait, mivel a monostoralapító, Boleszló aranypecsétes végrendelet elveszett. Érszegi Géza szerint az alapítólevél legsarkalatosabb hiányossága éppen ebben rejlik: nem említi meg Boleszlót, mint alapítót. Az oklevél megállapítása szerint a leleszi puszta a zempléni királyi vár birtoka volt. Az első emlék 1132-ből való, amikor II. Béla (1131-1141) királyunk keresztfiának, az előkelő Becse-Gergely nemzetségből származó, Boleszlónak ( 1213?) ajándékozta a leleszi birtokot. Boleszló, mint még budai prépost megfordult III. Béla (1172-1196) se regében, és jutalmul a szolnoki rév jövedelmének harmadát kapta. Mindemellett számos birtokát elcserélte, hogy Leleszen és Kanyárban földeket szerezzen. 1188-ban Boleszlót váci püspökké választották, ő pedig a végrendeletében a leleszi birtokot és összes javait a szabad jobbágyokkal és szolgákkal együtt a premontrei rend címe alatt Isten fehér öltözékében szolgáló kanonoknak adományozta. 5 Az alapítás pontos dátuma ismeretlen, valószínűleg 1188 és 1196 közé tehető. Boleszló a leleszi prépostságnak egyúttal hatalmas birtokokat is ajándékozott Zemplén, Szabolcs és Ung vármegyékben. Ide tartozott Királyhelmec, Kisdobra, Pólyán, Csernyő, Kisgéres, Agárd, Vajdácska (Zemplén vármegye), Tiszakanyár (Szabolcs vármegye), Nagykapos, Kiskapos, Sislóc, Lakart, Trask és Viszoka községek (Ung vármegye). 4 Érszegi 1996 5 Nátafalussy 1871 A leleszi premontrei apátság története 11

Boleszló a végrendeletét III. Béla királlyal aranypecsétes oklevélbe foglaltatta. 6 A testamentumot Imre király (1196-1204) semmisíthette meg, mert arra gyanakodott, hogy Boleszló a váradi és a veszprémi püspöktársaival együtt nem őt, hanem András herceget támogatja. A püspököt még III. Ince (1198-1216) pápánál is bevádolták, hogy Andrásnak gyűjtött pénzt és kincseket. A pápa azonban nem találta bűnösnek, ellenben a király, akitől elpártolt, 1199-ben a váci templomban megtámadta, és felszólította a sekrestye iratainak és kincseinek az átadására. Mivel Boleszló a kérését megtagadta, erőszakkal hurcolta ki a püspököt a templomból, és a gyanús iratokat a püspök vagyonával együtt, amelyet a szerzetesház javára gyűjtött, magával vitte. Valószínűleg ekkor tűnt el az aranypecsétes végrendelet is. A király közbenjárására III. Ince kárpótolta Boleszlót. Karácsonykor, húsvétkor, Szent István napján a király és a királyné számára beszedett adót a püspöknek ajándékozta. A történethez tartozik, hogy később Imre kibékült Boleszlóval, sőt, László fiának is ő lett a keresztapja. Imre király halála után András (1205-1235) került a trónra. Az új király nem volt fukar a régi híveivel szemben. Boleszlót is megjutalmazta, aki így tovább gyarapította saját birtokait. A Maros folyón még sószállító hajót is kapott a királytól, hogy az őt minden pünkösdkor megillető tömény sót haza tudja hozatni, miközben sehol sem kellett érte vámot fizetnie. Boleszló vizsgálatot kért II. Andrástól személyes iratainak és III. Béla aranypecsétes végrendeletének az igazolására. 1206-ban Boleszló Leleszt a királyi rendházzal együtt, amelyet ő is keresztajándékba kapott, II. András legidősebb fiának, Bélának adományozta keresztapai minőségben. A püspök neve 1212-ben fordult elő utoljára a királyi oklevelek méltóságsorában. 7 Leleszen vezetett keresztül az út Lengyelországba, mely akkor még több fejedelemségből állt. Erre vitte csapatait II. András király is, aki hadjáratot vezetett a szomszédos Halicsba. A leleszi rendházban értesült az irodalomból jól ismert Bánk bán-féle lázadásról, és feleségének Gertrudis királynénak a meggyilkolásáról. Ennek emlékére az oltár alá helyezte örök nyugalomra a szerencsétlenül járt királyné kezét és szívét. Gertrúd meggyilkolásának körülményei máig foglalkoztatják a kutatókat. A források a Pilisi-hegységet nevezik meg, de a mi szempontunkból szóba jöhet a Szentes fölé emelkedő Pilis-domb is. Talán érdemes lenne a későbbiekben ebből a szemszögből is megvizsgálni a királyné halálának körülményeit. Történészek tudni vélik, hogy 1213. szeptember 28-án Gertrudis ünnepséget tartott Pilisszentkereszten a Magyarországra látogató VI. Lipót osztrák herceg tiszteletére. Ez a fogadás kiváló alkalmat biztosított a merénylethez, mert a királyné a vártól, a testőrségtől és a férjétől egyaránt távol került. 8 Nem egészen egy évvel felesége meggyilkolása után került csak sor az alapítólevél kiadására. Az újraalapításnak köszönhetően jelentősen kibővült az egyház jogköre, gyarapodott a vagyona és kiszélesedtek birtokai. Jelentős a Váradhoz közel fekvő Mikusa puszta hozzáadása a leleszi birtokokhoz, amelyet II. András azért ajándéko- 6 Érszegi 1996 7 uo. 8 Tarján 2013 12 A leleszi premontrei apátság története

zott a prépostságnak, hogy a meggyilkolt Gertrudis lelki üdvéért mindörökre szentmisét szolgáljanak. Tény, hogy a premontreiek sokáig őrizték a rendházban azt az ezüst hamvvedret, amelyben a királyné földi maradványait elhelyezték. 9 Szabó Adorján is említést tesz a munkájában Gertrudis kézfejéről, amelyet Kunitz-Weisseburg prépost a rendház átalakításakor a templom vagy a kápolna sírboltjában helyeztetett el. 10 II. András királynak köszönhették a Lelesziek azt a kiváltságot is, hogy a lakosok felett vagy a monostor szerzetesei, vagy a király ítélkezhetett. A francia szerzetesek II. István király (1116-1131) hívására érkeztek Magyarországra. Váradtól északra emelkedő dombtetőn emeltek monostort Szent István első vértanú tiszteletére 1130-ban. A Képes Krónika szerint a királyt is itt temették el rendi ruhában. Életvitelüket a kétkezi munka és szervezetüket a központi irányítás jellemezte. A monostorok filiatio útján kapcsolódtak egymáshoz, számon tartották, melyik monostor, honnan népesült be. Ennek értelmében Váradhegyfok lett a magyarországi premontrei monostorok feje, és a későbbi monostorok is innen népesültek be. Lelesz azonban nem. Valószínűleg Premontre filiája volt, így nagyon korán jöhetett létre Leleszen. Azt nem tudjuk, hogy volt-e itt egyházi épület Boleszló keresztelésének időpontjában, vagy sem. A premontreiek letelepedésével természetesen elkezdődhetett a rendház és a hozzá tartozó kápolna építése is. A rendházat és a templomot Katapán (1198-1216) egri megyéspüspök szentelte fel. 11 A felszentelés dátuma ismét kérdéses. Egy rendház létrehozásakor mindig megemlítik a templom felszentelését. A leleszire valószínűleg az alapítólevél kiadásának az évében kerülhetett sor 1214-ben. A felszentelési szertartás egyik jelentős mozzanata volt, hogy a püspök megkérdezte az alapítót, mivel látta el a rendházat. Az alapító mindamellett, hogy válaszolt erre, még oklevelet is állított ki arról, amit az egyháznak adott. Lehetséges, hogy Boleszló nem érte meg a felszentelés napját, de az oklevél sem utal erre a néhai szócskával. Érszegi Géza szerint a monostor felszentelésére még 1213-ban sort akartak keríteni, és el is készítették az alapítólevelet. Azonban az ünnepélyes aktust megakadályozta a királyné erőszakos halála, így az alapítólevélre csak egy évvel később került fel a királyi pecsét. A leleszi premontreiek elkészítették az alapítólevél szövegét egy oklevélírásban jártas emberrel, aki nem Magyarországról származott. Bár jól ismerte a korabeli okleveles formulákat, de a magyarországi oklevélkiadásban nem volt kellő tapasztalata. Például az alapítólevélben a méltóságsor eltér az itthoni gyakorlattól, és a külföldiekkel mutat párhuzamot. A birtokok történetére és a határjárásra vonatkozó adatok arra utalnak, hogy oklevél megfogalmazója feljegyzésekből dolgozott. 12 Az 1214-ben kelt oklevelet először 1334. május 22-én Károly Róbert király (1310-1342) másoltatta át. Ezzel egyidőben Erzsébet királyné is átmásoltatta 1334. május 23-án. Egyedül ez a példány maradt meg eredeti átiratban. A harmadik eredetiből másolt példányt Nagy Lajos készítette 1362. február 26-án. Ezután az eredeti 1214-es 9 Varga 1994 10 Szabó 1944 11 MKL 12 Érszegi 1996 A leleszi premontrei apátság története 13

okirat eltűnt, és további átírások maradtak csak fent. A későbbi oklevelek másolatai és tartalmi átírásai nyomon követhetőek Érszegi Géza munkájában. 13 Minden átírás megjegyezte, hogy az eredeti oklevél hártyája rossz állapotban volt, de egyik sem tett említést a pecsétről. Érszegi Géza megjegyzi, hogy a formulás részek megfelelnek a kor szokásainak. Az sem egyedi eset, hogy a király ítélkezett a rendházhoz tartozó lakosság felett. Továbbá az adózás említése sem támasztja alá az oklevél hamisságát. Nem mondható gyanúsnak, hogy Bélát királyként említi, mert Gertrudis halála után megkoronázták. Nem szokványos azonban, hogy a számot is kitették a neve elé, jelezve, hogy hányadik a magyar trónon. Azonban ez sem példa nélküli, főleg pecséteken már ez is előfordult. Ugyanezt a hiányosságot említi Uličný Ferdinánd a tanulmányában, de szerinte az alapítólevél megfelel a kor elvárásának. 14 Egyedüli hiányosságként az alapító nevének elhallgatását tartja Érszegi Géza a legkirívóbbnak. Csak IV. Béla király 1252-ben kelt oklevelében nevezte meg Boleszlót alapítóként. Elbeszélő részéből fontos adatokat tudhatunk meg arról, honnan is szerezte Boleszló, rajta keresztül pedig a rendház a birtokokat. Az oklevélből közzétett idézetek Varga Béla könyvéből származnak, de mivel az itt közölt adatok csak tartalmi átiratok, a mellékletben közzéteszem további kutatások céljából az alapítólevél Érszegi Géza szerinti legvalószínűbb változatát. (Melléklet 1) A leleszi szentkereszt királyi egyháza és konventje szabadalmainak és bárminemű birtokainak II. András királyrészéről valódi megerősítése az 1214-ik évben: A megoszolhatatlan szent Háromság nevében. Amen. András, isten kegyelmében Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Gácsor szág, Lodoméria, Királya, mindörökké. Minthogy azokkal, amik nincsennek hitelesen följegyezve, idők múltával mostohán szokott bánni a feledés, az emberi gondosság azt a helyes óvószert találta ki, hogy arról, ami hivünknek kérésére, mivel az ő alázatosságának tiszta voltáról bőségesen meggyőződtünk, nem akarván az ő kiválóan kegyes szolgálatait jutalmazatlanul hagyni, vagy hogy azokat valamelyest feledés elhomályosíthassa, az ő végrendeletét, amely szerint ő az ő ingó és ingatlan javairól rendelkezett, királyi tekintélyünkkel megerősítendőnek tartottunk, mivel, hogy ő maga a püspök, aki kedves Imre testvérünk életében, gonosz büntetést szenvedett a királyi felségnek kedvetlensége miatt (és mert) jelenlétünkben bőven megokolva bebizonyította, hogy ő a mi boldog emlékezetü atyánknak, Béla királynak, a fentebb nevezett végrendeletre vonatkozó hiteles, pecsétes levelét elvesztette. Tehát vágyódván ugyanaz a Boleszló, a váci egyháznak mondottuk püspöke, az ideig-óráig tartó földi jókat örökkétig megmaradó égiekre átváltoztatni, valamennyi pusztai birtokát, melyek az ő kezéhez örökösödés révén jutottak, szabadosival, szolgáival és szolgálóival egyetemben, úgyszintén amik királyi bőkezűségből, avagy az ország fejedelmeitől adományoztattak, úgyszintén ami vétel útján lettek az övéi, mindazokat önként átadta a szentkereszt egyháznak és abban a 13 Érszegi 1996 14 Uličný 2002 14 A leleszi premontrei apátság története

premontrei rendü kanonokoknak, kik hófehér ruházatban katonáskodnak az istennek. Adományozta tehát az előbb megnevezett a Lelesz nevezetü pusztát, ahová monostor van helyeztetve és a mely pusztát ő neki Álmos herceg fia, második Béla király adományozott, mivelhogy Boleszláv tartotta őt keresztvízre. Adományozta egyszer s mind, az ő kérésére, ugyanannak az egyháznak, midőn az fölszentelte, tisztelendő Katapán atya, egri püspök, az ő kanonokjainak beleegyezésével, jegybérül az ugyanazon monostorra bízott falunak dézsmáját, teljes egészében, örök jogbirtoklással. Mivel az emberi erőszak gyakorta elveszi azt, ami nem az övé arat ott, ahol nem vetett, azért tehát óvatosan belevágunk a perpatvarságnak, midőn a mi korunknak dolgait írásos emlékezésbe foglaljuk. Mert gyakran megszokott történni. Hogy az igazságnak még amaz szemmel látható bizonyságait is időnek előtte megszünteti az enyészet és többnyire elgázolja a feledés, azért, hogy azok fölött, amikről fentebb szólottunk, a jövőben hamisság ne történjék és hogy a többször neveztük Boleszló váci püspök nemzetségéről valaki, vagy bárki más, az ő tőle a többször mondottuk egyháznak tett adományt, bármikor is támasztható igénnyel meg ne támadhassa és hogy a mi jóváhagyásunkkal szembe szállni ne merhessen a jövőben, ezt a mi királyi tekintéjünkkel és a nemesség aláírásával megerősített jelen levelet a mi pecsétünknek rajzával és tekintéjével parancsoltuk elláttatni. Kiadatott: Urunk születésének Ezerkétszáztinennegyedik, uralkodásunknak kilencedik évében. Tamás királyi udvari kancellár és fejérvári prépost bizonyságával és jelenlétében, amidőn az egyházakat szerencsésen kormányozták János esztergomi, Berthold kalocsai érsekek, Kálmán(?) pécsi, Péter győri, Vilmos erdélyi, Gotárd zágrábi, Róbert veszprémi, Jakab váci (püspökök). Ugyszintén amikor ezek voltak a vármegyéknek tisztségeiben és hivatalaiban: Miklós nádor ispán Bodrog vármegyében, Atyus bán, Gyula vajda Szolnok vm Salamon tárnokmester Bács vm, Simon főétekfogó mester Szabolcs vm, Márton udvar biró Csanád vm, Mike Bihar vm, János Sopron vm, Pothonis (?) Moson vm, Miska Vas vm, Sándor Ujvár megyében, Mois fivére Miklós, Fejér vm, Sebös Komárom vm, Helze Temes vm, Rudolf Bars vm, Jakab Borsod vm, Márton Zemplén vm, Benedek Ung vm, Hahonis Bereg vm, Rátolcs fivére Gyula Nyitra vm, Kelemen Arad vármegyében. 15 Az alapítólevél felsorolta a birtokhatárokat is. Ez az utókor számára különösen értékes, hisz sok település és dűlő nevével itt találkozhattunk először. Lelesz határai az 1214. évi alapítólevélben: Az első határvonal kezdődik a Latoricziától az árkon túl, a hol a Latoriczia vize a Myhom mocsárba folyik, innen a határ átmegy a mocsáron, a hol azt a fákba vágott keresztek jelölik, s kimegyen az említett mocsárból a Choncheha nevű patakhoz, a hol hajdan malom volt, és a malom helyén alul átmenve, a Potoha hegyen lévő határjelekhez jön, és ezen a potohából fakadó patakocskán átmenve a határon kimegy az erdőből a Velehethaludt nevű helyre, és a nevezett Thaluton körülmenvén, az 15 Dongó AZT XIII/1908: 129-133 A leleszi premontrei apátság története 15

utca melletti határjelekhez jön, innen pedig a homokdomb közepén át, egy posványos tóhoz, a melyet Kazná-nak neveztek, és ezen tó szélein körülmenve, a Pomothy nevü falunál csatlakozik a Thicza sáros vizén az Eccka malom alatt lévő határjelekhez, és átmenvén a vizen a Vilochaluth nevü helyen alul, folytatódik a határ a sikság közepén át az erdő sarkán lévő tölgyfáig, innen az említett erdő mentén a határjelek dél felé haladnak azon tóig, mely az egyház birtokát Beyle falu határától választja, és innen visszafordulnak kelet felé a térségen keresztül egészen az előbb említett sáros vizig, a melynek kanyarúlata határ gyanánt szolgál egészen a Bechea falu megé, innen kelet felé a síkságon keresztül a Chyser nevű patakig, a mely a határt képezi egészen az erdő széléig, a patakon túl pedig kelet felé az erdőbe bemenve egy tisztás mellett megyen a mesgye a Molyva nevü dombon levő határjelekig a Zohaynis nevü patak végénél, onnan megy a határ a Latoriczia felett lévő határjelekig az Eleuha nevü révig, a hol a Hung folyó a Latoricziába ömlik. A körülirt határokon belül van négy puszta, egy t.i. a kalastrom alatt, mely Lelez-nek neveztetik, a második Vylveh, a harmadik Paylen, a negyedik Cherna. 16 Az 1241-es tatár betörés a prépostságot sem kímélte. Feldúlták és kifosztották. Környéke lakatlanná vált, és voltak falvak, amelyek teljesen elpusztultak. IV. Béla (1235-1270) sikeres újjáépítésének eredményeként újra folytatódhatott a rendi élet. A tatárjárás után A premontrei rend keletkezésekor a kegyúri jogokat a királyok gyakorolták, de a különleges szolgálat vagy jelentős érdem jutalmazásaként ezeket a jogokat átruházták világi emberekre. IV. Béla jóvoltából a konvent első kegyurai Micz/Mihály bán utódai lettek. Újra életre hívták a konventet és vele együtt a községet is. A királlyal együtt adományokkal támogatták a települést és a rendházat, hogy a megmaradt és visszatért lakosság újra letelepülhessen. A rendházi tagokkal együtt hozzáláttak a konvent és a falu újjáépítéséhez. Ismét fejlődésnek indult mindkettő, hisz a kegyúri támogatásokon kívül a nagy kiterjedésű birtokok jövedelme is a segítségükre volt. 1290-ben IV. (Kun) László (1272-1290) a Bodrogközben régóta birtokos Baksa nemzetséget bízta meg a joggyakorlattal. Más források szerint Károly Róbert király (1301-1342) rendelete alapján lett a kegyuraság a Baksa családé 1329-ben. 17 A családnak és Nagy Lajos király (1342-1382) bőkezű támogatásának köszönhető a mai rendház földszinti részének és a délről hozzá kapcsolódó nagyméretű templomnak a felépítése is. A leírtak ellenére nem lehetett a rendház helyzete ezekben az időkben biztos, tekintettel a környékbeli nagyurak csillapíthatatlan birtokéhségére és a rendház gazdagságára. Így többször is kénytelenek voltak az éppen uralmon lévő királytól megerősítést kérni kiváltságaikra. Így adta áldását és pecsétjét a rendháznak Károly Róbert, Nagy Lajos, Luxembur- 16 Szirmay 1903: 265-266 17 Žažová 2011 16 A leleszi premontrei apátság története

gi Zsigmond (1387-1437), majd Hunyadi Mátyás (1458-1490) is. De a vagyonosság, ahogy lenni szokott, irigyeket is támasztott. Több gazdag helybéli család ellen kellett a rendnek jogos tulajdonát védenie. A Lónyai-Ruke család 1302-ben Szalóka miatt fogta perbe a premontreieket. 18 A kor sajátos erkölcsét és gondolkodásmódját tükrözi az agárdi nemesekkel folytatott per bizonyos földek elfoglalása miatt. 1327-ben párbajt vívtak Pál királyi bíró előtt. Az erről szóló bírói okmányban ez olvasható: hogy a párbajt mindkét fél által sikra szállított bajnokok vívták, először lándzsákkal, aztán buzogánnyal viaskodtak reggeltől estig; amidőn a leleszi vívó a csapások alatt leroskadván, a győzelem az agárdiaké lett; III. Balázs prépost a párbaj költségeiben, 10 márkában, elmarasztaltatott, a földek pedig a győztesnek ítéltettek oda. 19 1379-ben Pálóczy Domokos a rend kormányzója és prépostja Magyarországon rendi nagygyűlést tartott. Ezen az összejövetelen a VII. Kelemen ellenpápához húzó prépostokat leváltotta. Ez volt az oka, hogy Pálóczy Mátyás és Imre küzdelemre kényszerítette a leleszi prépostokat. Mikor értesültek nagybátyjuk haláláról, be sem várták a halott eltemetését, éjnek idején rohanták meg társaikkal együtt fegyveres kézzel a rendházat. Az ellenszegülő rendtagokat bántalmazták, a kincstárat kifosztották, a levéltár iratait közöttük II. András alapítólevelét magukkal vitték, számos okiratot pedig megsemmisítettek. Az esettel részletesen foglalkozott Luxemburgi Zsigmond okirata: Mi Zsigmond, Isten kegyelméből Magyarország királya stb. Hogy ajtatos Pál testvér, a leleszi Szent-Kereszt egyháznak őre, előttünk megjelenvén, a prépost úr és a nevezetes leleszi Szent-Kereszt társház nevében a következő tiltakozást terjeszté elő: miszerént az Úr legközelebb mult 1403. évi Gyertyaszentelő Boldogasszony napja előtti második napon a néhai Páloczy Mathus fiának, Péternek fiai, Mathus és Imre, a néhai Domokos Szent-Kereszt prépost ur néhai testvéreinek fiai, midőn a nevezetes Domokos ur elhalt, a követőikkel és büntársaikkal, fegyveres kézzel, erőszakos hatalommal éjszakának idején, nevezetes Domokos ur udvartelkére és házába betörvén, midőn még holtteste kiteritve ott feküdt, a fiókokat, ládákat, szekrényeket egyéb tartályokat a mondott házban talált dolgokat összetépték és törték, a nevezett egyház okiratait, nevezetesen a halhatatlan emlékü néhai András király legkegyelmesebb fejedelemtől kiadott adománylevelet és minden ott talált kincset, t.i. ezüst kelyheket és egyebeket és készpénzben 8000 forintot száz uj denárjával számítva elvittek. Ezenfelül ugyanezen éjjel berontván az egyház szentélyébe, a szentségtartót összetörvén, a szentély őrizetére kirendelt két testvért, t.i. Antal volt őrkanonokot és a sekrestyés Antalt ott találván kegyetlenül bántalmazták, a szentségtartóhoz vonszolták és leakarták fejezni, ha segitségökre nem jöttek volna az egyházbeli többi testvérek. Ezek közül Jánost és Lászlót kegyetlenül elverték, a mely verés következtében a nevezett János testvér utóbb meg is halt. A következő t.i. harmadik napon továbbá félretevén az 18 Varga 1994 19 Dongó AZT XIII/1908: 68 A leleszi premontrei apátság története 17

istenfélést és emberi tisztességet, a gonoszságot gonoszsággal tetézve, pénz és kincsek reményében, a nevezett egyház tornyát és sekrestyéjét elfoglalták, a testvéreket abból kiűzték és kihányták és azokba a magok embereit helyezték be és midőn a testvérek ezeket az embereket szép móddal rá akarták birni, hogy onnan kimenjenek: akkor a fentnevezett Mathus és Imre, kisérőikkel és társaikkal, nevezetesen Antal, az agárdi Lőrinc fia, Péter, a szeretvai Ramocha fia, Báthor András, István, a ruszkai Dobó Jakab fia, Péter és testvére Ferenc, a szerdahalyi Péter fiai, gégényi Ákos, dávidházi Antal, nyáradi András, kelizi Pál, mogyorósi Tompa János, István, a pikóczi Bicso fia, csicseri Polhos Miklós, bartai Mihály, György, a budaházi András fia, csékei Simon, kisfaludi Damián, Péter és Kis Márt fegyveres kézzel, hatalmaskodva, kivont karddal és alabárdokkal, ijakkal és egyéb fegyverekkel erőszakosan és dühösen támadva az említett egyházba és szentélybe berontván, az ott talált rendi tagokat, nevezetesen János volt őrkanonokot, Pétert a volt éneklő kanonokot, Gált a gazdasági intézőt és egyedet és többi társaikat kegyetlenül megverték és kinozták, a mikor is János testvér, egyházi följebbvaló, a nagy rémülettől eszét veszté és mint hiszik gyógyithatatlanul hülye és józan gondolkodásra képtelen lett, és bemenvén magába a szentélybe és a nevezett néhai Domokos prepost ur által az egyház szükségleteire, hasznára, kegyelmére gyüjtött nyolc ezer tiszta arany forintot az egyház szekrényéből elvittek, végre a nagymihályi Gergely fia Albert és a Jakab fia János a nagyságos Miklós ur, a csáki István erdélyi vajda fia, levelére támaszkodva a nevezett egyházat és összes birtokait és pusztáit elfoglalták és annak Oroszfalva, Merkócz és Viszoka községekben időző jobbágyaitól 40 ökröt elvettek és elhajtottak. És, hogy az emlitett palóczi egyház plébánosa, a nevezett Mathus és Imre kivánságára, az emlitett Domokos prépost ur Oroszfalva községében levő házához átmenvén, papi diszruháit, öltönyeit, kelyhét, könyveit és egyéb egyházi szereit, nemkülönben a prépost ur tulajdonát képező egyéb tárgyait, a melyeket emlitett birtokain találtak, elvitték és elvitették. Végre az elül nevezett Antal, az agárdi Lőrinc fia, az emlitett Mathussal és Imrével a Domokos ur udvarában és házában bizonyos napokon át időzvén, minden leveleket és okiratokat, akar azok magát az egyházat, akar idegeneket illetek, t.i. nemesek és mások jogaira vonatkoznak, az emlitett házban találtattak, megvizsgálta, elolvasta, átnézte és a kinek akarta visszadta és kiosztotta Kelt a zólyomi Lipcsén, Szent István király és hitvalló ünnepén az Ur 1406-ik évében. 20 1411-ben I. Miklós királyi alkancellár, a Csicsery családból, a Szentlélekről elnevezett kórházat alapított és vásárszabadalmat kért Lelesznek. A község 1425-ben vásártartási jogot nyert. Nemsokára olyan híres országos vásárai voltak, hogy a legenda szerint azt nem egyszer még Mátyás király is felkereste. Vásárait nem csak Zemplén megyéből, hanem a szomszédos Szabolcs és Ung vármegyékből is látogatták. Különféle iparosok, állattenyésztők jöttek itt össze. Különösen a magyar marhafajtákból volt hatalmas áruválaszték. Az írások akkora vásárokról szóltak, hogy az állatok nemcsak a kiszabott vásárteret, de még a szomszédos legelőket is ellepték. Ezen híres vásárok egész az első világháborúig fennmaradtak, később 20 Szirmay1903: 263-264 18 A leleszi premontrei apátság története

vesztettek jelentőségükből, majd a második világháború után teljesen megszűntek. 21 Midőn a prépostság által letelepített lakosok és hívek száma annyira megnőtt, hogy a kápolnában már nem fértek el, IV. Péter prépost (1355-1365) új templom építéséhez fogott. Tíz év alatt (1355-1366) felépítették a régi kápolna mellé a ma is álló gótikus stílusú, freskóval díszített templomot. 1362-ben egy ötven rőf magas tornyot is felhúzattak 200 aranyforint költségen. 21 Krónika Kép 2: A templomtorony A leleszi premontrei apátság története 19

A mohácsi vész utáni korszak A rendház a templommal együtt az évszázadok viharai között sok viszontagságon ment keresztül, és vele együtt a község is rengeteget szenvedett. A XV. század viszonylagos nyugalmát az ország három részre szakadása zavarta meg. A mohácsi vész és az azt követő zavaros időszak, mely a nemzeti lét megsemmisítésével fenyegetett, Leleszt sem hagyta érintetlenül. Hol I. Ferdinánd (1526-1564), hol János király (1526-1540) emberei kerítették hatalmukba a rendházat és fosztották ki Leleszt. Pécsi János prépost (1526-1547) és a rendház tagjai kezdetben János király pártján álltak, így alkalmat adtak a Ferdinánd pártiaknak arra, hogy Leleszt 1527-ben kifosszák. Serédi Gáspár 1531-ben foglalta el a prépostságot. Foglyul ejtette magát János prépostot is, és Kövesd várába vitette. Azonban Homonnay Ferenc, aki Perényi Péter biztatására fegyvert ragadott, megostromolta Leleszt, és János prépostot is kiszabadította. János később látta, hogy a Szapolyai-párt nem képes elégséges segédet nyújtani, sőt, az eddig nyújtottat is drága áron kellett megvásárolnia. Végül a prépost Nagykapost 1532-ben Homonnay Ferencnek 900 forinton átírni kényszerült. 1533-ban már mindketten I. Ferdinánd pártján álltak, és Pécsi János prépost engedélyt kapott a császártól, tekintettel a monostor, és különösen a közérdekű okmányokat őrző levéltár érdekében, sánccal árkolt fal és bástya építésére. 22 Ebben az időben a prépostságnak már olyan kevés rendtársa volt, hogy a hiteleshelyi működéshez világi papokat kellett alkalmazni. 22 Nátafalussy 1871 Kép 3: A kövesdi vár 20 A leleszi premontrei apátság története

Pécsi Jánost követő Bódy György prépost (1547-1557) hiába tiltakozott Homonnay Ferenc, Serédy Gáspár és Serédy István ellen. Az említett nagyurak a konventet fegyveres kézzel megtámadták, az okiratok egy részét magukkal vitték, míg más részét megsemmisítették. 23 1557-ben újabb ellenség jelentkezett, Perényi Gábor. János király özvegyének, Izabella királynénak híve rontott rá Leleszre, és azt három évig tartotta hatalmában. Bár Perényi a korábbi időben jó barátságban volt Bódy Györggyel, de mint a reformáció szélsőséges képviselője leromboltatta a templom oltárait, tetőzetét leverette, szent edényeit elrabolta, és a prépostságot minden vagyonából kiforgatta. Garázdálko dásainak a császárpárti Thelessy Imre vetett véget 1559-ben, amikor a monostort valóságos ostrom alá fogta, és Perényit katonáival együtt kiűzte. Ezen viharos idők nemcsak a rendház tagjait érintették, hanem kihatással voltak hiteleshelyi működésére is. Az 1557-ben megtartott tordai országgyűlés 21. törvénycikke szükségesnek látta, hogy a prépostság felszabadulásáig az egri és szepesi káptalanok vagy a jászói konvent töltse be a leleszi hiteleshely szerepkörét. Hiába vette át Bolussich Ágoston (1558-1566) a préposti kinevezést, gondos munkája ellenére sem tudta megállítani a rendház hanyatlását. A temérdek jogsérelem és kárvallás betetőzéséül Schwendi Lázár, császári generális, a javakat, amelyek a prépostság fenntartására szolgáltak, Nagymihályi Sándornak, Vékei Ferencnek és Panka Péternek elzálogosította. 24 Bolussich Ágoston prépost 1567-ben bekövetkezett halála után, a rendház olyan szegény sorsra jutott, hogy nem volt képes a monostort fenntartani, így a konvent tagjai kénytelenek voltak elhagyni ősi hajlékukat. A kommendátor 25 korszak Az egyházi törvények értelmében a rendház javainak egyházi célokat kell szolgálnia, ezért az 1569-es évektől csaknem a XVII. század végéig világi főpapok kapták a leleszi javadalmakat. Az ú.n. kommendátor-prépostok közül négy csanádi, négy erdélyi, egy nagyváradi választott püspök, két egri, két esztergomi és egy veszprémi kanonok volt. 26 Az osztrák származású Langh Ferdinánd prépost (1605-1609) iránt támadt személyes gyűlölet, vagy talán az általa megsértett törvények ahhoz vezettek, hogy az 1605-ös szerencsi országgyűlés a szepesi káptalannal és a jászói konventtel együtt, Leleszt is eltiltotta a hiteleshelyi működéstől. A levéltár működtetését polgári személyekre, két nemesre, egy jegyzőre és egy írnokra bízta. Habardy László (1610-1620), egri kanonok és bélháromkúti apát, mihelyt a leleszi prépostság kormányzására megbízást kapott, a világiak kezéből visszavette az 23 Nátafalussy 1871 24 uo. 25 megüresedett egyházi hivatal (apátság) ideiglenes vezetője 26 Szabó 1944 A leleszi premontrei apátság története 21

országos levéltárat. Élete végén azonban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és választott magyar király megbízottjainak kénytelen volt átengedni. Az 1619-es besztercei országgyűlés ugyanis indokolatlan vádakból kiindulva a leleszi prépostság birtokait a korona elidegeníthetetlen javainak nyilvánította. Jövedelmeiről pedig a következőképpen rendelkezett: a hiteleshely vezetésére 4 konventtagot és egy jegyzőt bízott meg fejenként 200 forint évi jövedelemmel, a többit pedig a Tisza és a Bodrog folyók szabályozására fordította. 27 Három év múlva ismét az egyháziak kezébe került a konvent. A leleszi világi prépostok között nagy érdemeket szerzett a konvent fényének gyarapításában Thelekessy prépost (1620-1639). Az eladományozott Nagy- és Kiskapost Károlyi Katalintól 1623-ban visszaszerezte. Ez idő tájt fordult meg Leleszen több ízben Alaghy Menyhért báró, országbíró, Zemplén vármegye főispánja. Bethlen Gábor a besztercebányai országgyűlésen a felső-magyarországi katolikusok vallásvédelmezőjének nevezte ki. 1631-ben a lelesziekre Tályán telket és szőlőket hagyományozott. Több főnemes gazdagította ebben az időben a premontreieket. A Perényi által megrongált falakat Thelekessy régi fényében állította helyre. Az eddigi földszintes épületre felhúzta az első emeletet, és három bástyaszerű tornyot is építetett az északi oldalon. 28 A prépostok sorában említést érdemel Somogyi Ferenc (1654-1666), aki az 1655-ös országgyűlés 103. számú rendelete alapján engedélyt kapott új pecsét készítésére a konvent számára. 29 A Thökölyi-féle mozgalom idejében a nagyfokú zavargások miatt, Mokchay András (1674-1679) királypárti prépost 1674-ben a német őrséggel védett Kassára tette át a székhelyét. A levéltár értékeit a nagyobb biztonság kedvéért Ungvárra vitette. Az ungvári várban Thökölyi egyik tisztje, Galambos Ferenc őrizte a császáriakkal folytatott harc alatt. Később Rákóczi fővezére, Bercsényi Miklós gróf mentette meg a pusztulástól. A német katonaság az iratokat ágyútöltésre próbálta használni. Bercsényi a még ép iratokat zár alá helyezte. 1701. április 5-én, Brunóc várában kelt levelében, felhívatta a konvent néhány hiteles tagját Ungvárra. A következőket írja: az okiratok évek óta folyt elhányatása az ország lakosainak kiszámíthatatlan kárt okozott, miután a német katonaság tisztjei azokat lőfegyverekhez használták, valamint a várbeli szobafestőnek és szakácsnak adogatták. 30 Az iratokat az alispán és a megyei jegyző jelenlétében átadta a leleszieknek. Ezt az anyagot Bercsényi-aktáknak nevezték el a gróf emlékére. A levelet a premontreiek nagy becsben őrizték, és szívesen megmutatták a levéltárat felkereső vendégeknek, írja a Magyar Történelmi Társulat képviselője az 1871-es jelentésében. 31 (Melléklet 2) 27 Nátafalussy 1871 28 Krónika 29 Nátafalussy 1871 30 Borovszky 1905: 77-78 31 Nátafalussy 1871 22 A leleszi premontrei apátság története

A prépostság újjáéledése Lelesz utolsó világi prépostja Benkovics Ágoston (1683-1700) volt. Tekintettel a hatalmas pénzekre, mellyel a rend a török elleni hadjáratot támogatta, 1697-ben a premontreiek I. Lipót (1657-1705) adománylevele értelmében visszakapták ősi fészküket, mint annak jogos birtokosai. Sőt, egy 1710-es kiváltságlevél még a prépostválasztás jogait is megalapozta. I. Lipót az 1697-es oklevélben Schöllingen Ferenc osztrák premontrei, perneggi prépostnak adományozta a leleszi, a jászóvári és a nagyváradhegyfoki prépostságot, jutalmul a hazafias áldozatkészségéért, hogy a trónnak 230 000 forintot juttatott a török elleni háború segítésére. 32 Ezzel a talpra állított magyar prépostságok, a jánoshidai kivételével, az ausztriai perneggi prépostság fennhatósága alá kerültek. Schöllingernek adományozta a perneggiek által 18 000 forintért és 100 darab aranyért II. Rákóczi Ferenctől visszaszerzett Királyhelmecet is. A Rákócziakra ugyanis a királyhelmeci birtok Lórántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György özvegye révén jutott, aki 25 000 forintért vette meg 1650 körül. Schöllingernek azonban a magyar prépostságok kormányzása a nagy távolság miatt nehézségekbe ütközött, és azoknak terheit nem bírta viselni. A leleszi és a jászóvári prépostságról kénytelen volt lemondani. 33 Így került Lelesz először a sziléziai boroszlói, majd vele együtt a három prépostság királyi engedéllyel, a morvaországi loukai (Klosterbruck) apátság birtokába. 1702-től 1787-ig a loukai apátság kebeléből kikerült két adminisztrátor és hat prépost állott a leleszi javadalom élén. A loukaiak figyelemre méltó munkásságot fejtettek ki. Az összekuszált birtokviszonyokat rendezték. Leleszen legfőbb érdemet gróf Kunitz- Weissenburg Károly Ferenc prépost (1733-1764) szerzett. A prépostsági birtokok talpra állítása, a gazdasági épületek gyarapítása és a levéltár szakszerű rendezése az ő nevéhez fűződik. A monostort és a templomot újjáépítette. Felhúzatta a második emeletet, megtoldotta a bástyatornyokat, megfesttette elődei arcképét. A templom részére pedig új edényeket készíttetett és miseruhákat varratott. Hasonló átalakításokon ment keresztül a Szent Mihály-kápolna is, de a beépített karzat kivetkőztette eredeti csúcsíves stílusából a kápolnát, és a freskóknak egy része is kárát vallotta az átépítésnek. Barokk stílusban alakította át a nagytemplomot is. Új oltárokat készíttetett, de a hajó architektúrájának gótikus jegyei megmaradtak. 34 A XVIII. század végén a premontrei rendház jövedelme, a Zemplén megyei birtokokat tekintve a legnagyobb volt, szemben a jezsuitákkal, a pálosokkal és a minoritákkal. Egy 1774-ben végzett összeírás szerint a monostor jövedelme még a egri püspökség és a szepesi káptalan bevételét is meghaladta. Az egyházi birtokosok közül a legtöbb jobbágytelekkel és jobbággyal is a lelesziek rendelkeztek. 114 telkük, 3067 3/4 magyar hold szántójuk, 284 jobbágyuk volt. 35 32 Szabó 1944 33 uo. 34 Siska 2001, Szabó 1944 35 Barta 2009 A leleszi premontrei apátság története 23

A premontrei rend feloszlatása A XVIII. század virágzó korszakának végzetes csapás vetett véget. II. József (1780-1790) egyik rendeletének, a Magyarországon működő egyes egyházi rendek megszüntetéséről, a premontrei kanonokrend is áldozatul esett. A leleszi prépostság ingóságait elárverezték. 36 1787. október 16-án az egyház javait a vallási alaphoz csatolták, hiteleshelyi működését megszüntették. Levéltárát pedig 1788. június 11-én Budára, a királyi kúria levéltárába szállították, majd 1791-ben az egri káptalanba vitték át. 37 Kép 4: A leleszi konvent a XIX. század végén A rend visszaállítása A II. József által halálra ítélt rendet I. Ferenc király (1792-1835) keltette életre. A vármegyék kérelmezésének engedve, 1802. március 12-én visszaállította a bencés, cisztercita és a premontrei rendek működését. Leleszt Váradhegyfokkal együtt Jászóvárhoz csatolta, így a leleszi prépostság székhelye konventté változott át. Végül 36 Szabó 1944 37 Nátafalussy 1871 24 A leleszi premontrei apátság története

a rend elé a lelkipásztorkodáson kívül, az ifjúság nevelését és oktatását tűzte ki. 38 1802-ben megtartott országgyűlés 16. cikkelye a leleszi konvent közhitelűségét is visszaállította. Ennek köszönhetően a levéltár iratai visszakerültek Leleszre. Dr. Zasio András jászóvári premontrei kanonok, a visszaállított rend első főnöke, elrendelte a levéltári iratok rendezését és lemásolását. 39 Az új misszió változást hozott Lelesz életében. Rendeltetése most már az volt, hogy a rendi szolgálatban kifáradt, megöregedett vagy megbetegedett tanároknak és szerzeteseknek otthonául szolgáljon öreg napjaikban. Perlsberg Ede (1838-1913), a kassai orsolyák egyik kanonokja, ekként írt ezekről az évekről: Ki ne ismerné a leleszi premontreiek ez idő szerinti konventjét? Mintegy gócpontját képezi az a kedves Bodrogköznek. Aki ott egyszer megfolrdult, visszakivánkozik, egy sőtt több napra is e tiszteletreméltó kanonokrend jeles férfiai körébe, ahol kedélyesség, szellemi élvezet, szives magyar vendégszeretet honol. A leleszi konvent rendes lakói: a paefektus, a jószágkormányzó, a könyv- és levéltáros. Ezenkivül viszszavonulási helye azoknak a premontrei kanonokoknak, akik, miután a gimnáziomi ifjúság tanitásában tiszteletet parancsoló hosszu fényes pályájukon megöregedtek, életüket itt akarják befejezni, ahol a testvéri szeretet kötelékei egy családdá fűzik valamennyiüket. A tudós gyakran elég önmagának. A tudománynak szentelt élete megtermi a maga gyümölcseit. Nélkülözhetővé teszi a szellemtelen társaságot, eloszlatja a horror vacui 40 kínos érzetét, melyet a magány különben szülni szokott. A tudomány óvszer az unalom ellen, még akkor is, ha az aggkor szemünk világát megviseli, mert megmarad a legédesebb reminiscentia, 41 amelyet az aggban összehalmozott ismeretek mindig más és más vonatkoztatásban felélesztenek. A leleszi kanonokok kivétel nélkül tanárok voltak; találtatik köztük fiatal is, aki az 5000 kötetből álló gazdag könyvtárt és levéltárt gondozza, búvárkodik azokban, hogy meggyarapított tudományával folytassa a félbeszakitott tanárságot. Ismerek az idősebbek közül olyanokat, akiknek a fejük egy élő könyvtár. Ezek is felosztják mindennapi óráikat; áldozva azokból Istennek, tudománynak, multjuk szellemi rekapitulációjának, de rokonlelkü tudós társaiknak is. Itt nincs meg a kinos otium. 42 A hiven teljesitett kötelesség vigasztaló tudata, művelt körben, füszerezve kölcsönös szeretetben, földi életünk legédesebb befejezését képezi. Leleszen mindez megvan: szellemes társalgás, viszonos szeretet és becsülés, a romlatlan jó lelkek legcsalhatatlanabb diagnózisa az ártatlan humor és mindezek zománca, a tudomámyos eszmecsere. Ezek találhatók fel ott mindenkor. 43 A XIX. században a rendi tagok elsősorban a hitélet és a lelkipásztorkodás terén buzgólkodtak. Mintagazdaságuk alapjául szolgált a későbbi időkben Lelesz mezőgazdasági kultúrájának. A község lakossága kezdetben halászatból és vadászatból élt. A falut körbeölelő Tice, Latorca és Tisza közelsége jó megélhetést biztosított az itt 38 Szabó 1944 39 Nátafalussy 1871 40 félelem az űrtől 41 visszaemlékezés 42 szünet, tétlenség, semmittevés 43 Dongó AZT XIII/1908: 109 A leleszi premontrei apátság története 25

élő lakosság számára. A premontrei szerzetesek az embereket nemcsak a hitélet terén szolgálták, hanem megteremtették a községben a földművelés és a gazdálkodás alapjait is. A gyakori árvizek azonban gyenge terméshozamot eredményeztek. Ez az állapot eltartott egészen a XIX. század közepéig. A Tisza szabályozása véget vetett a nagy árvizek korszakának, új földterületeken kezdték meg a termelést, de még így is nagy veszélyt jelentettek a Latorca áradásai. Elengedhetetlenné vált a folyó bal partján felépítendő töltés, ami a XX. század közepére készült el véglegesen. A Bodrogközi Tiszaszabályzó Társulatot 1846-ban alapították meg a prépostság épületében. Az alapítók között szerepelt: Széchenyi István, Majlát Antal, Szögyényi Imre, Barla Samu és Sennyei Pál. Kép 5: A Tiszaszabályzó Társulat emléktáblája A millenniumi eseményekre készülődve, 1892-1896 között, az egész épületegyüttest felújították. 1920-tól 1934-ig a szolgálatban és az oktatásban kiöregedett rendta- 26 A leleszi premontrei apátság története