MultiScience - XXX. microcad International Multidisciplinary Scientific Conference University of Miskolc, Hungary, 21-22 April 2016, ISBN 978-963-358-113-1 THE RELATIONSHIPS BETWEEN RESTITUTION AND NON-PECUNIARY DAMAGE Dr. Barzó Tímea PhD, egyetemi docens Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézete Polgári Jogi intézeti Tanszék ELŐZMÉNYEK A Magánjogi törvényjavaslat 1928-ban már tartalmazott olyan rendelkezést, miszerint a károkozó a nem vagyoni kárért is megfelelő pénzbeli kártérítéssel elégtétellel tartozott, amennyiben az eset körülményeire tekintette ezt a méltányosság megkívánta. 1 Az 1959-es Ptk. 1977. évi módosításával került a törvény szövegébe a nem vagyoni kártérítés intézménye (354. ), mely szerint a károkozó köteles volt megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan és súlyosan megnehezítette, illetőleg a jogi személynek a gazdasági forgalomban való részvételét hátrányosan befolyásolta. A rendelkezés a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségről szóló fejezetben kapott helyet. Sem a törvény, sem pedig a törvény indokolása nem tartalmazott iránymutatást arra vonatkozóan, hogy a társadalmi életben, illetve gazdasági forgalomban való részvétel, illetve az élet tartós vagy súlyos elnehezülése mit takart, ezért a jogértelmezést a bírói gyakorlat alakította ki, mely a Legfelsőbb Bíróság a 16. számú Irányelvében (továbbiakban: 16. számú Irányelv)öltött testet. Az Irányelv szigorította a szabályokat annak rögzítésével, hogy a tartósság és súlyosság egymással szoros összefüggésben értelmezhető, így a nem vagyoni kártérítés ezt követően csak ezenkét feltétel együttes megvalósulása esetén volt alkalmazható. 2 A kötelmi jogi tárgyú irányelvek felülvizsgálata során a Legfelsőbb Bíróság a 21. számú Irányelvével hatályon kívül helyezte a 16. számú Irányelvet. Megállapította, hogy a korábbi irányelv elsősorban a testi sérülést és egészségromlást eredményező károkozások esetén támasztott igényekkel foglalkozott, s e keretek között elérte a célját. Viszont nyelvtani értelemben megszorította a törvény rendelkezését, s így kevésbé jutott jelentőséghez a személyiségi jogok védelme. Utalt arra, hogy a 16. sz. Irányelv hatályon kívül helyezésével lehetőséget kíván biztosítani a személyiség minden oldalú védelmét és az erkölcsi értékeket szem előtt tartó bírói gyakorlat kialakítására. 1 Mtj. 1114. (1) bekezdés 2 Lásd részletesebben ÚJVÁRINÉ ANTAL, E.:Felelősségtan. Új Magyar Polgári Jog Tankönyv.Miskolc, Novotni Alapítvány, 2014. 37-42 old.
Már Törő Károly is kifejtette munkájában, hogy a társadalmi életben való részvételnek, vagy egyébként az élet tartós vagy súlyos elnehezülésének a nem vagyoni kártérítés alapjakénti feltétele önkényes határvonal. Mivel a nem vagyoni kártérítés a személyiség megsértését hivatott szankcionálni, azok az ismérvek, amelyek alkalmazhatóságát külső jelekhez kapcsolják, a személyiségvédelem alkalmatlan kritériumai és szükségtelen korlátai. 3 Az Alkotmánybíróság 1992-ben megsemmisítette a Ptk. fenti szakaszából a nem vagyoni kártérítés alkalmazhatóságának feltételéül szabott azon szövegrészt, miszerint ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan és súlyosan megnehezítette,vagyis a korábbiakhoz képest a Ptk. 354. - a a következő szöveggel maradt hatályban: A károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a károsult szempontjából a kártérítési rendszert egységesen kell kezelni. A jogi szabályozás nem járhat azzal a következménnyel, hogy a károsult véletlenszerű körülmények miatt kerülhessen előnyösebb vagy hátrányosabb helyzetbe. A nem vagyoni kártérítés követelhetőségének a jogsértés következményei szerinti differenciálása diszkriminatív jellegű. A jogérvényesítésnek a súlyosabb esetekre történő szűkítése az általános személyiségi joggal védett személyek között olyan módon tesz különbséget, amely a személyiségi jogsértésnek nem szükségszerű feltétele. 4 Időközben a Ptk. 354. -ának még hatályban tartott rendelkezése is hatályát vesztette. 5 A NEM VAGYONI KÁRTÉRÍTÉS KÖRÉBEN KIALAKULT ÍTÉLKEZÉSI GYAKORLAT A nem vagyoni kár jogszabályi meghatározásának eltűnése utat nyitott a bíróságok számára a nem vagyoni kártérítés megítélését lehetővé tevő feltételek kialakítására, mely körben nélkülözhetetlenné vált az alábbi alapkérdés megválaszolása: a 3 TÖRŐ Károly megítélése szerint ez a fajta szabályozás azért is volt diszkriminatív, mert a megrágalmazottat, a becsületében, személyes szabadságában megsértettet stb. annak bizonyítására kényszerítette, hogy élete, társadalmi életben való részvétele tartósan és súlyosan megnehezült, míg a testi épségét elvesztett (pl. mozgáskorlátozottá vált) károsult esetében a társadalmi élet vagy egyébként az élet elnehezülésének a közönséges élettapasztalatokból is nyilvánvaló tényét többnyire nem is kellett külön bizonyítani. Hiányzott tehát személyiségi jogvédelem ott, ahol az elnehezülés nem volt bizonyítható vagy be sem következett. Ez a gondolatsor a sérelemdíj alkalmazhatóságának megítélésénél is komoly jelentőséggel bír. TÖRŐ, K.:A személyiségi jog védelmének polgári jogi eszközei XI. fejezet In: A személyiség jogi védelme. A gyakorló jogász kézikönyve 6. (Szerk. Petrik Ferenc) Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1992. 196-197. old. 4 Másrészt alkotmányellenesnek tekintette a határozat a jogi személy és a természetes személy közötti különbségtételt, amely kirekesztette a gazdasági forgalomban részt nem vevő jogi személyeket, továbbá a nem jogi személy alanyokat a nem vagyoni kár köréből (pl. egyházak, egyesületek stb.) 34/1992. (VI.1.) AB határozat 5 Az önálló szabályozást ugyanis feleslegessé tette a 355. (1) bekezdését érintő, az 1993. évi XCII. tv. 15. - ában foglalt szövegmódosítás. Eszerint a kárért felelős személy köteles volt az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem volt lehetséges vagy a károsult azt alapos okkal nem kívánta, köteles volt a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni.a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1993. évi XCII. törvény 40. (4) a) pont
személyiségi jogsértés önmagában azaz nem vagyoni hátrány (immateriális sérelem) bizonyítása nélkül elégséges-e a nem vagyoni kártérítés megítéléséhez? Ebben a körben az ítélkezési gyakorlat több, markánsan elhatárolható álláspontot alakított ki: a) Az ítéletek egy részében a bíróságok a már hatályon kívül helyezett Ptk. 354. -ban szabályozott többlettényállási elemek megvalósulása (azaz ha a károkozás a károsult társadalmi életben való részvételét, vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti ) esetére állapították meg továbbra is a nem vagyoni kártérítést azzal az indokkal, hogy csak bizonyított nem vagyoni hátrány esetén érvényesül a nem vagyoni kártérítés kompenzációs funkciója. 6 b) Egyes bíróságok az előzővel teljesen ellentétes - álláspontja szerint a nem vagyoni kártérítést a személyiségsértés önmagában is megalapozza, azaz nincs szükség a sértettet ért bármilyen hátrány bizonyítására. A hátrány bekövetkezésének, illetve súlyosságának csak a nem vagyoni kártérítés összegszerűségének, mértékének megállapításánál volt jelentősége. 7 c) Közbenső megoldást jelentett a bírói gyakorlat által kimunkált köztudomásdoktrina alkalmazása. Ezen elmélet szerint a bíróságnak a személyiségi jogi jogsértés megtörténte körében foganatosított bizonyítást követően, értelemszerűen a jogsértés tényének a megállapíthatósága esetén el kellett döntenie, hogy a sérelmet szenvedett fél által megjelölt nem vagyoni sérelem (immateriális hátrány) bekövetkezése a Pp. 163. (3) bekezdésének első mondata alapján köztudomású tényként bizonyítottnak elfogadható-e, mert ha nem, akkor a nem vagyoni sérelemre vonatkozóan bizonyítási eljárást kellett lefolytatnia. 8 Amennyiben a bizonyítás sikertelen volt, a bíróság a nem vagyoni kártérítési iránti keresetet elutasította. Az ítélkezési gyakorlatban kialakult ellentmondások abból fakadtak, hogy a törvényi előírásnak megfelelően a bíróságok kártérítésben gondolkodtak, holott a kár a magánjogban fogalmilag vagyoni, amely pénzben kifejezhető, tipikusan összegszerűen is meghatározható vagyoni hátrány. A nem vagyoni kár körülírása és meghatározása körüli bizonytalanság azonban a legtöbb esetben esélytelenné tette az immateriális kár helyreállítására irányuló törekvést. A teljes reparáció elvét követő kártérítési jogba tehát a nem vagyoni kártérítés nehezen volt beilleszthető, mely ahhoz vezetett, hogy a nem vagyoni kártérítés reparációs funkciója helyett, annak kompenzációs funkciója került előtérbe. 9 6 BH2010. 294.; EBH2000. 302. 7 BH2011. 248. 8 Köztudomásúnak tekinthető, hogy a személyes adatok jogosulatlan felhasználásával a magánszférába történő kirívó beavatkozás, a közösségi oldalon létrehozott felhasználói felületen keresztül a bántó, lealacsonyító, lekicsinylő tartalmú közlések a sérelmet szenvedett személy élethelyzetében, lelkiállapotában olyan negatív irányú változást okoznak, ami nem vagyoni kártérítéssel kompenzálható BDT2012. 2766. Lásd még BDT2012. 2610. és BDT2007. 1599. 9 LÁBADY T.: A nem vagyoni kártérítés metamorfózisa sérelemdíjjá. A bírói gyakorlat kezdeti dilemmái. Polgári Jog 2016/2. [LÁBADY] [4] pont
A 2013-as Ptk. 10 sérelemdíjra vonatkozó új szabályainak megalkotása azt a célt szolgálta, hogy elkerülhetők legyenek a nem vagyoni kártérítés alkalmazásában rejlő fogalmi és a bírói gyakorlatban egyaránt érvényesülő ellentmondások. A SÉRELEMDÍJ CÉLJA ÉS FUNKCIÓI Az említett ellentmondások feloldása érdekében a 2013-asPtk. a személyiségi jogok nem vagyoni következményeinek pénzben megállapítható szankcionálását a kártérítés szabályaitól elválasztva kívánja megoldani. A sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációja és egyben magánjogi büntetése. Erre tekintettel a törvény a sérelemdíjat nem a kártérítési jogban, hanem a személyiségi jogok megsértése esetén alkalmazandó szankciók között helyezi el. A sérelemdíj funkciójatehát kettős: - Közvetett kompenzációs szerep, ahol a közvetett kompenzáció az elszenvedett sérelem hozzávetőleges, alternatív kiegyensúlyozása olyan vagyoni szolgáltatás nyújtásával, amely az elszenvedett sérelemért arányosnak becsült, másnemű pénzben kifejezett előnyt nyújt. - Magánjogi büntetés, ami nem más, mint pénzbeli elégtételadás, ami egyben a hasonló jogsértések megelőzésére is ösztönöz 11. A NEM VAGYONI HÁTRÁNY ÉS A SÉRLEMDÍJ KAPCSOLATA A 2013-as Ptk. szerint az követelhet sérelemdíjat az őt ért nem vagyoni sérelemért, akit személyiségi jogában megsértettek. Ismét felmerül azonban a kérdés, hogy a sérelemdíj megítéléséhez elégséges-e a személyiségi jog megsértésének ténye, vagy ahhoz nem vagyoni hátrány (immateriális sérelem) bizonyítása is szükséges. A 2013-as Ptk. 2:52. (2) bekezdése elvileg választ ad a kérdésre, amikor kimondja, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkezésének bizonyítása nem szükséges. Így elméletben a törvényszöveg alapján a bíróságok alappal nem utasíthatják el a valós immateriális hátrányt nem jelentő, kisebb jelentőségű személyiségi jogsérelem miatti sérelemdíj iránti igényeket, hanem a kisebb súlyú sérelmekhez kisebb akár szimbolikus - összegű sérelemdíjat kell, hogy meghatározzanak. Ez azonban több veszélyt is hordoz magában: egyrészt, hogy a sérelemdíj iránti keresetek elárasztják a bíróságokat függetlenül attól, hogy milyen mértékű, súlyú az adott jogsérelem, másrészt pedig hogy a bíróságok által a jogsértés súlyához igazítva kiszabott bagatell összegek megítélése komolytalanná és súlytalanná teszi a sérelemdíj jogintézményét. Megállapítható tehát, hogy a fenti megfogalmazással, törvényhozási technikával a jogalkotó ismételten teljesen elbizonytalanította a bíróságokat abban a 10 A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény [2013-as PTK] 11 LÁBADY [8] pont
kérdésben, hogy hozható-e olyan ítélet, amely a személyiségi jog megsértése esetén elutasítja a sérelemdíj iránti keresetet azon az alapon, hogy a jogsértett felet nem érte nem vagyoni sérelem? 12 Pribula László és Lábady Tamás a sérelemdíj intézményének bevezetésével elérni kívánt jogalkotói cél megvalósulásának tulajdonít érdemi jelentőséget. Pribula László szerint olyan megoldást kell keresni, hogy a sérelemdíj ne veszítse el célját, jelentőségét és hatékonyságát. A sérelemdíj bevezetésével a jogalkotónak célja volt, ami lehet a sérelmes helyzet megszüntetése, a jóvátétel, a megtorlás vagy másoknak a hasonló jogsértéstől való visszatartása. Amennyiben azonban a szankcionálandó magatartás körülményei miatt egyik támogatható cél sem érhető el, a szankció - azaz a sérelemdíj - alkalmazása szükségtelen. Az ún. bagatell sérelmek esetén pedig megkérdőjelezhető a kiszabható sérelemdíj prevenciós hatása, továbbá a csekély jelentőségű személyiségsértések során a jogalkotó nem akarja rosszallását kifejezni és nem is áll elő olyan helyzet, amelyet helyre kellene állítani. 13 Lábady Tamás véleménye szerint a személyiségi jogsértés megállapítása, valamint az objektív szankciók megítélése mellett a bíróság elutasíthatja a sérelemdíj iránti keresetet, ha a sérelmet szenvedett felet nem érte olyan immateriális hátrány, amely sérelemdíj megítélésére adhatna alapot. Lábady Tamás álláspontja szerint sem az elmélet, sem pedig a bíróságok eddig nem támogatták olyan gyakorlat kialakítását, amely - az akár jelképes pénzbeli elégtétel megítélésével - a személyiségvédelem és a jogvédelem devalválódását és inflálódását tükrözte volna vissza. Szerinte a fejlett jogi kultúrájú külföldi államok joggyakorlata is következetesen kiszűri a bagatell sérelmek és igények honorálását. A bíróságokat pedig az idézett jogszabályi rendelkezések értelmezése során a nyelvtani értelmezésnél magasabb rendű teleologikus, azaz cél szerinti értelmezés kell, hogy vezesse. Ebben nyújt segítséget az Alaptörvény azon előírása is, miszerint a bíróságok a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell, hogy értelmezzék. Mindezek alapján a Ptk. sérelemdíj megítélésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseinek cél szerinti értelmezése alapján sérelemdíj, mint szankció akkor kerülhet alkalmazásra, ha az képes betölteni funkcióját, azaz a közvetett kompenzációt és a magánjogi büntetést. Márpedig az ide vonatkozó törvényi rendelkezés céljának az a jogalkalmazás felel meg, amely nem marasztal olyan alacsony, bagatell összegű sérelemdíj megítélésére, amely nem alkalmas sem a sérelem közvetett kompenzálására, sem pedig a jogsértéstől visszatartó preventív hatás kifejtésére. 14 12 LÁBADY [10] pont 13 PRIBULA L.:A sérelemdíj és a nem vagyoni hátrány kapcsolata. In: Ünnepi tanulmányok Bíró György professzor 60. születésnapjára (Szerk. BARZÓ T.-JUHÁSZ Á.-LESZKOVEN L.-PUSZTAHELYI R.) Miskolc, Novotni Alapítvány és LÍCIUM-Art Kiadó 2015. 433. old. 14 LÁBADY [13]-[15]pont
Szintén a jogalkotói cél megvalósulását tartja szem előtt Fuglinszky Ádám is, azonban ellentétes következtetésre jut a jogértelmezést követően Lábady Tamás és Pribula László véleményével szemben. Fuglinszky szerint, ha a jogalkotó úgy foglalt állást, hogy a személyiségi jogi jogsértés esetén a nem vagyoni hátrányt megdönthetetlen vélelemként kell kezelni, továbbá a jogaiban sértett személynek nem kell hátrányt bizonyítania, akkor ellentmondásos lenne, ha a bíróság hivatalból, a lefolytatott bizonyítás alapján arra a következtetésre juthatna, hogy a vélelmezett hátrány tulajdonképpen nincs is. Ez az értelmezés ugyanis Fuglinszky szerint a korábbi bírói gyakorlathoz való visszalépést is jelentene. Megítélése szerint a bíróságoknak a bagatell ügyekben azt kell megállapítania, hogy ami történt, az nem személyiségi jogi jogsértés, hanem pl. az élet általános velejárója, kockázata, a személyiségi jogi jogsértés intenzitását el nem érő mindennapos kellemetlenség. 15 Fézer Tamás szerint elfogadható egy olyan értelmezés is, mely a nem vagyoni sérelem kompenzációjaként tekint a sérelemdíjra. Ebből pedig az következhet, hogy a konkrétnem vagyoni sérelem bizonyítása nélkül, a jogsértés jellegéből, körülményeiből, társadalomra veszélytelen voltából a bíróság arra a megállapításra jut, hogy nincs olyan nem vagyoni sérelem, ami a sérelemdíj megítélését indokolná. 16 A bagatell igények kiválasztásához Fézer Tamás a holland ún. komoly jogsértés klauzulájához hasonlító kétlépcsős megoldás alkalmazását javasolja. Az első lépcsőben a bíróságoknak azt kell vizsgálniuk, hogy a jogsértő magatartás általánosságban (az általános tapasztalat alapján) alkalmas-e arra, hogy a személyiségben valamilyen hátrányt okozzon. Igen válasz esetén a sérelemdíj megítélése indokolt. Amennyiben a válasz nem, akkor a bíróságoknak a második lépcsőben azt kell vizsgálniuk, hogy az adott sértő megnyilvánulásnak a konkrét, jogaiban sértett személy személyiségére (annak érzékenységére, körülményeire tekintettel) volt-e, illetve lehetett-e káros, sérelemdíj megítélését indokló hatása. Amennyiben igen a válasz, a sérelemdíj jár a személyiségi jogaiban sértett személy számára. Nem válasz esetén a sérelemdíj megítélése nem indokolt. 17 Ezzel a jogértelmezéssel hozható összefüggésbe a Fővárosi Ítélőtábla 1/2013. (VI. 17.) számú határozatával elfogadott Polgári Kollégiumi vélemény azon megállapítása (5. pont), miszerint a személyiségi jog megsértésétől meg kell különböztetni az ennek a szintjét el nem érő, szubjektív érzéseken alapuló érdeksérelmeket. Egy másik megoldási lehetőségként veti fel Fézer Tamás azt, hogy a jogsértés tényének igazolását követően automatikusan megállapított sérelemdíj összegét nulla forintban állapítja meg a bíróság. A bíróságot a sérelemdíj összegének megállapítása során nem köti semmi, így hozhat olyan döntést az eset összes körülményének a feltárása után, 15 FUGLINSZKY Á.: Kártérítési jog.új magánjog sorozat. Budapest, HVG-ORAC Kiadó 2015. 839.-840. old. 16 FÉZER T.:Személyiségi jogok. In: A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja I. kötet (Szerk. Osztovits András) Budapest, Opten Informatikai Kft. 2014. [FÉZER 2014.] 341. old. 17 FÉZERT.:A bagatell igények kiszűrése a személyiségi jogi perekben. http://jogaszvilag.hu/rovatok/szakma/abagatell-igenyek-kiszurese-a-szemelyisegi-jogi-perekben 2016. április 4.
hogy konkrét pénzösszeg megfizetésére kötelezni a jogsértőt nem érdemes. 18 Ez a megközelítés azonban a sérelemdíj iránti igényt kiváltaná a jogsértés megtörténtének bírói megállapításával, mely a Ptk. 2:51. (1) bekezdés a) pontja szerint egy objektív alapú szankció. Más megközelítés szerint azonban a sérelemdíj mértéke nem lehet nulla forint, mivel a pénzösszeg alatt nulla forint nem értelmezhető. A Fővárosi Ítélőtábla 1/2013. (VI. 17.) számú határozatával elfogadott Polgári Kollégiumi vélemény értelmében a felperes köteles bizonyítani, hogy a kereseti tényelőadás szerinti sérelmet okozó magatartás valóban megvalósítja a személyiségi jogsértést, és azt az alperesként megjelölt személy követte el. Az új Ptk-ban a sérelem bekövetkeztét a jogalkotó a jogsértés megvalósulásával vélelmezi, ezért azt bizonyítani nem kell. A sérelemdíj mértéke tekintetében releváns körülmények bizonyítása a felperest terheli. A kollégiumi vélemény 7. pontja alapján a sérelemdíjjal szembeni követelmény, hogy az alanyi jog védelmet nyerjen, egyúttal a jogsértőket visszatartsa a sérelmet okozó magatartástól. Ennek érdekében a marasztalás összegének meghatározása során figyelemmel kell lenni egyrészt arra, hogy a megsértett jogok között nem lehet különbséget tenni. Tekintettel kell lenni ugyanakkor a pénzbeli marasztalás társadalmilag elismert céljára: arra, hogy a megítélt összeg valóságos elégtételt nyújtson a személyiségi jogsértéssel okozott hátrány, sérelem kielégítésére (kompenzáció), ugyanakkor az a jogsértés szankcionálására is alkalmas legyen. E célok figyelembevétele széles körben ad lehetőséget a körülmények mérlegelésére, mert a teljes körű jóvátétel nem korlátozódik a jogsértéssel okozott, igazolt hátrány vagyoni ellensúlyozására. Az ily módon meghatározott vagyoni elégtétel a sérelmet szenvedett félben a jogsértő magatartás miatt keletkezett szubjektív hiányérzet csökkentésére szolgál, illetve magában foglalja a jogsértés társadalmi elítélését is. A kollégiumi vélemény szellemével összhangban mondta ki a Fővárosi Ítélőtábla is egy ítéletében, hogy a Ptk. 2:52. (1) bekezdés alapján a nem vagyoni kárfelelősség feltételeivel azonosan a sérelemdíj megállapításának feltétele a személyiségi jog sérelme (jogellenesség) és a nem vagyoni sérelem. A 2:52. (2) bekezdés szerint a fizetésre kötelezés további feltételei megegyeznek a kártérítési felelősség szabályaival. Ennek megfelelően a felelősség feltétele a magatartás és a sérelem közötti okozati összefüggés és a felróhatóság azzal, hogy a személyiségi jogi sérelem feltételezi a személyiséget ért valamilyen fokú hátrányt, amely kifejeződhet testi, lelki, avagy a sérelmet szenvedő személyt körülvevő környezeti változásokban. 19 A Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma által elfogadott szakmai álláspontj szerint a jogalkotó azért nem követeli meg a sérelemdíj megítéléséhez az immateriális sérelem bizonyítását, mert a személyiségben okozott hátrányok bekövetkezése és mértéke az esetek jelentős részében bizonyíthatatlan, ezért indokolt törvényi rangra emelni az ítélkezési gyakorlatban mind erőteljesebben jelentkező köztudomású-doktrínát. Ez azt 18 FÉZER 2014. 342-343. old. 19 PJD2016. 2.; Lásd még PJD2016. 4.
jelenti, hogy a bíróság egyéb értékelhető peradat hiányában az általános élettapasztalatra támaszkodva foglal állást az adott személyiségi jogsértés által a jogaiban sértett félnek okozott hátrány bekövetkezéséről és mértékéről. Ilyenkor külön bizonyítás nélkül elfogadottnak kell tekinteni az immateriális sérelem bekövetkeztét. A Debreceni Ítélőtábla egy konkrét ügyben megfogalmazott döntése szerint is a személyiségi jog megsértésére alapított kereset esetén a felperesnek meg kell jelölnie azt a konkrét nem vagyoni sérelmet (immateriális hátrányt), amely őt az állított jogsértő magatartás következtében érte. A bíróságnak el kell döntenie, hogy a sérelmet szenvedett fél által megjelölt nem vagyoni sérelem bekövetkezése köztudomású tényként bizonyítottnak elfogadható-e, mert amennyiben nem, úgy a nem vagyoni sérelemre vonatkozóan bizonyítási eljárást kell lefolytatnia. A bíróság megítélése szerint az adott ügy egyedi tényállása alapján a bíróság úgy is dönthet, hogy a személyiségi jog sérelmének kiegyenlítéséhez sérelemdíj alkalmazása szükségtelen. 20 A legfrissebb bírói gyakorlat tehát abba az irányba mozdult el, hogy a sérelemdíj megítéléshez elengedhetetlen olyan mértékű nem vagyoni hátrány megléte, melynek kompenzálására a sérelemdíj kiszabása alkalmas. Ezt a jogértelmezést koronázza meg a Kúria Tanácsadó Testülete körében megfogalmazott többségi álláspont is,miszerint a személyiségi jogsértés megállapítása mellett is elutasíthatja a bíróság a sérelemdíj iránti keresetet akkor, ha a sérelmet szenvedett felet nem érte olyan nem vagyoni sérelem, amely sérelemdíj megítélésére adhatna alapot. A Ptk. 2:52. (1) bekezdés második fordulatának helyes értelmezése szerint a sérelmet szenvedett fél az őt ért nem vagyoni sérelemért követelhet sérelemdíjat, azaz a nem vagyoni sérelem bekövetkezése a sérelemdíj megítélésének a feltétele. Bár a Ptk. 2:52. (2) bekezdése mentesíti a felperest a nem vagyoni hátrány bizonyításának eljárásjogi kötelezettsége alól, azonban immateriális sérelem hiányában nem teszi lehetővé sérelemdíj követelését. A törvényi rendelkezések céljának a Tanácsadó Testület szerint - csak az a jogértelmezés felel meg, mely nem marasztal olyan alacsony összegű sérelemdíj megfizetésére, amely nem alkalmas sem a sérelem kompenzálására, sem pedig a további jogsértéstől visszatartó preventív cél kifejtésére. A Tanácsadó Testület határozott állásfoglalása alapján a személyiségi jogsértés megállapíthatósága esetén az alperesnek kell bizonyítania, hogy a jogsértéssel okozati összefüggésben a felperest nem érte olyan súlyú nem vagyoni sérelem, amely sérelemdíj megítélését indokolná. Ez utóbbi következtetésre a bíróság a Pp. 163. (3) bekezdés alapján is eljuthat, ha arról hivatalból tudomása van vagy az köztudomású ténynek tekintendő. 21 A Tanácsadó Testület jogértelmezése egyfajta megoldást jelenthet az ún. bagatell sérelmek kiszűrésére is. 20 PJD2016. 1. 21 http://www.lb.hu/hu/content/hozhato-e-olyan-itelet-amely-szemelyisegi-jog-megsertese-eseten-azon-az-alaponutasitja-el 2016. április 4.