A parazitás immunitás némely jelenségének vizsgálata patkány-nippostrongylus hrasüiensis modellen * DR. KASSAI Tibor Állatorvostudományi Egyetem Parazitológiai Tanszékének Hel mi citológiai Kutató Laboratóriuma, Budapest Amióta a parazitáb Immunitás jelensége beható ki íérletes vizsgálatok tárgyává vált, e vizsgálatok alapját az a feltételezés képezte, hogy a parazitáknak az immunreakció folyamán bekövetkező specifikus elírninációjáért az Immunitás humorális tényezői tehetők elsősorban felelőssé. Ezt a feltevést igazolni látszott parazita-specifikus ellenanyagoknak kompiementumkötési, hemagglutinációs éb precipitációa próbákkal stb. történő kimutatása, a védettség immunsavóval történő passzív átvitelének lehetősége, a savók védőhatásának parazita-antigénnel való kimerithetősége stb. A vizsgálatok sokasága ellenére azonban máig sem sikerült összefüggést találni az immunsavók ellenanyag titere és az immunitás foka között, s a passziv Immunizálási kisérletek jórésze is csak mérsékelt védettség átvitelével vagy sikertelenül végződött. A védettségért felelős (protektiv) ellenanyagokat ma még egyetlen parazitával kapcsolatban sem ismerjük. Ennél fogva máig sem bizo nyított, hogy a humorális ellenanyagok valóban döntő szerepet játszanak-e a parazitás immunitásban. Ma már ismeretes, hogy a humorális ellenanyagokon alapuló reakciókon kivül vannak más tipusu Immunreakciók is, melyekben celluláris tényezőké a vezető szerep. Ez a helyzet p l. a szöveti a n t i gének keltette transzplantációs immunreakciók esetében. * Az MPT 1968. április 15-i tudományos ülésén elhangzott előadás alapján.
Parazitás fertőzésekkel kapcsolatban szembetűnő celluláris reakciót, elsősorban eosinopbyl granulocyták megszaporodását már régen megfigyelték, ezt azonban ma is csupán a parazitás fertőzöttség kisérő jelenségének szokás tekinteni. Csak a legutóbbi években kezdődött meg különféle celluláris tényezők (leucocyták, lymphoid sejtek) tanulmányozása abból a szempontból, hogy mi a szerepük a parazitákkal szembeni immun folyamatokban. E vizsgálatok kezdeti eredményei alapján várható a parazitás fertőzést kisérő celluláris reakciókra vonatkozó kutatások megélénkülése, s talán az is, hogy e vizsgálatok révén közelebb kerülünk a parazitás immunitás kifejlődésével kapcsolatos folyamatok megértéséhez. Ez a rövid bevezető is elég talán annak érzékeltetésére, hogy a témára vonatkozó vizsgálatok nagy száma és figyelmet érdemlő részleteredmények ellenére ismereteink ma sem érték el azt a szintet, melynek alapján a parazitás immunitás igen fontos alapkérdéseire kielégitő választ adhatnánk. Az sem szorul bővebb bi zonyításra, hogy ez ismeretek hiánya mily mértékben gátolja az immun folyamatoknak a paraziták elleni gyakorlati védekezésben való tudatos hasznosítását. Ebben a helyzetben került - néhány évvel ezelőtt - érdeklődésem előterébe az élősködők okozta immunitás, s annak is egy addig úgyszólván figyelemre nem méltatott területe: a specifikus immunológiai válaszképtelenség, vagy immunológiai tolerancia problémája. Az immuntolerancia jelenségének a felismeréséhez egy gyakorlati tapasztalat szolgáltatott alapot. OWEN (12) közölte azt a megfigyelését, hogy a kétpetéjü Ikerborjak kifejlett korban immunológiailag közömbösek, toleránsak maradnak egymás erythrocyta-antigénjeivel szemben minden valószínűség szerint azért, mert az intrauterin élet folyamán a közös placentáris vérkeringés folytán a magzatoknak módjuk volt egymás vörösvérsejtjeit megismerni, s ezeket további életük során már nem antigéneknek, hanem saját" fehérjéiknek tekintették. E tapasztalatok alapján jutott BURNET 83 PENNER (l) arra a következtetésre, hogy a szervezetnek az a képessége, hogy különbsége/t tesz saját" és idegen" fehérjék, vagyis antigének közt, nem valamiféle genetikailag meghatározott
kódrendszeren alapul, mint azt korábban gondolták. Nevezett szerzők elmélete szerint immunológiai szempontból mindazok a proteinek saját" fehérjének minősülnek, melyekkel a szervezetnek az immunológiai érettség elérése előtt, vagyis a perinatalis kortan módja van megismerkednie. Ez történik mindenekelőtt a szervezetet felépítő fehérjékkel, melyekkel szemben immunológiailag toleráns állapot jön létre. Az immuntolerancia elmélete hatalmas lökést adott az általános Immunológia fejlődésének. Különféle fajú állatokban változatos antigénekkel idéztek elő különféle néven leirt állapotot, melyek lényege az immunreaktivitás antigén hatására bekövetkező specifikus csökkenése vagy teljes megbénulása, amelyek tehát az immuntolerancia fogalomkörébe tartoznak (szemlecikkek: 2, 3, 13, 16). Mai értelmezés szerint immuntolerancián az ittmiunológiailag érett szervezet bizonyos antigénnel szembeni immun reakcióképességének specifikus csökkenését vagy hiányát értjük, mely meghatárczctr homológ antigéninger hatására következik be. Ma már tudjuk, hogy van lehetőség immuntolerancia előidézésére kifejlett állatokban is, azonban kétségkívül legkönnyebb immuntcleranciát kiváltani az újszülött korban alkalmazott antigénir.rerekkel szemben. S mivel parazitákkal való korai fertőződésre is gyakran van lehetőség, felmerült a kérdés, hogy ezek a korai rarazitás fertőzések csökkentik-e a szervezet immunreaktivitását későbbi homológ ráfertőzésekkel szemben. Arra nézve, hogy ezzel a lehetőséggel számolni kell, vizsgálataink kezdetéig egy-két sikertelen próbálkozástól eltekintve mindössze két közlemény szolgáltatott adatokat. KERR és ROBERTSON (S) szopós borjak Trichomonas foetusszal, SOULSBY (14) pedig ugyancsak borjak Cysticercus bovisszal és Mecistocirrus digitatusszal végzett mesterséges fertőzése után tapasztalt csökkent ellenanyagtermelést, 111» a ráfertőzéssel szemben csökkent rezisztenciát. Az 1965. évi nagy-britanniai tanulmányutam kedvező alkalomkér.- kínálkozott a szükséges módszertani tanulmányok elvégzéséhez és a
tervbevett vizsgálatok megkezdéséhez. A vizsgálatok számára alkalmas modellként Ígérkezett a patkány vékonybelében élősködő fonálféreg, a Nippostrongylus brasillensis (Trichostrongylidae), mely erőteljes immunogenitása és rövid fejlődési ideje miatt egyre népszerűbb kisérleti objektumává válik napjainkban különösen azoknak a kutatólaboratóriumoknak,ahol a parazitás immunitás kérdéseivel foglalkoznak. E parazita fertőző lárvái percutan, bőr alá fecskendezve vagy per os egyaránt képesek a gazdában megtelepedni. Tödőpasszázs utján jutnak el "a vékonybélbe, s már a fertőzés utáni 5. napon ivar- éretté válnak, és petéket ürítenek. A peteürités a- 8-10. napon éri el a legmagasabb szintet, ezután hirtelenül csökken s a 20. nap táján teljesen vagy csaknem teljesen megszűnik ( l. ábra). Ezzel egyidőben a férgek is kiürülnek a gazdából - nem ritkán csekély reziduális féregpopulációt visszahagyva - s a gazdaszervezet védetté válik a ráfertőzéssel szemben. A faecesszel 'kiürült petékből 27 C-on 5 nap alatt fejlődnek ki a fertőző lárvák. A N. brasiliensisszel szembeni védettség kifejlődésének kritériumaiként általában a primer populáció spontán kiürülését (a peteürités erős csökkenése vagy megszűnése, legfeljebb kevés féreg visszamaradása) és a ráfertőzéssel szembeni rezisztenciát szokás tekinteni. Miután kimutattuk, hogy a frissen megtelepedett populáció közel l:l-es ivararányával szemben patkányban az immunreakció lezajlása utáni reziduális populációban ez az arány a himek javára jellegzetesen eltolódik (egészen a nőstények teljes hiányáig), e kritériumokat, harmadikként, a reziduális féregpopuláció ivararányával is kiegészítettük (6). Ismételt N. brasiliensis fertőzéssel vagy kivonatantigének ismételt befecskendezésével hiperimmunizált állatok savójában többféle specifikus ellenanyagot sikerült már kimutatni, a primer I.akció kifejlődése idején alkalmazható szerológiai módszer azonban még nem ismeretes (irodalmat lásd SZEPES és KASSAI cikkében, 15). A primer Immunreakcióval kapcsolatos legjellemzőbb s egyben a legjobban mérhető változás tehát maguknak a férgeknek az immunis-
sá vált szervezetből való kiürülése, i l l. a kiürülés gyorsasága. Ez utóbbi függ a fertőző dózis nagyságától, még közvetlenebbül pedig a megtelepedett férgek számától, vagyis az antigéninger erősségétől. A féregpopuláció stabilitásának a kifejezésére használjuk a stabilitási indexet (S. I. ), amely patkányban azonos a 20. napi féregszámnak a 8-10. napi (maximális) féregszám százalékában kifejezett értékével (1. ábra). Szabályos primer reakció lezajlása után az állatcsoportok átlagos S.I. érték-e 10-nél kisebb, az egyedi S.I. értékek pedig jóval alacsonyabbak. Pete bélsárban X 10 5 EPG Napok Days 20 2Ü 30 F STABILITÁSI INDEX 20.napi 10.napi féregszám feregszám 100 -;< 10 TAXE RATIO = l âz ^ a ^ e 10 day take. i 0 0 = <fl0 1. ábra A peteürités alakulása primer és szekunder N. brasilier.- sis-fertőzés alatt patkányban. Pig. 1. Paecal egg outputs of rats in the course of a primary and secondary infection with N. brasiliensis.
Saját v i z s g. álatok. Arra az imént feltett kérdésre-, hogy a korai parazitás fertőzések módosítják-e, i l l. csökkentik-e a gazda immunreakcióját, olyan kísérletben kerestünk választ, amelyben azonos erősségű (400 lárva) fertőzésnek tettünk ki csoportonként 7-7 vegyes ivaru, 2, 10, 20, 30 és 40 napos patkányt (2. á b r a). Az immunreakció fokát a peteürités szintjének 2-3 naponkénti kvantitatív bélsárvizsgálattal való ellenőrzése, i l l. a 90 napos korban végzett boncolás során megállapított féregszámok alapján biráltuk el. (A féreglelet alapján immúnisnak minősítettük azokat a patkányokat,melyékben a férgek száma a fertőző adagnak legfeljebb 7 #-át érte el, vagy annál kevesebb volt, s a populációnak legalább 75 #-át him Nippostrongylús-ok tették ki. Azokat az állatokat, melyekben a dózis 7 $-ánál tö J férget s megközelítően 50-50 #-os ivari megoszlást találtunk, toleránsnak minősítettük, az atipikus eseteket pedig kétesnek.) A 2. á b r á r ó l leolvasható, hogy az első két csoportban a peteürités szintje a megfigyelés folyamán alig változott (1000), a harmadik csoportban 0 és 600 között váltakozott, a 30 és 40 napos korban fertőzött csoportok peteüritése pedig a fertőzés utáni 20. naptól kezdve csaknem nullára csökkent. A peteüritéssel összhangban álló féregszám-csökkenést állapítottunk meg a féregpopuláciő analízise során. Hangsúlyozni szeretném, hogy a boncolás során az első két csoport patkányaiban is jelen volt annyi Nippostrongylus, mely intakt és immunológiailag érett gazdába juttatva teljes értékű immunreakciót képes kiváltani. Ennek ellenére e csoportokban nem fejlődött ki teljes értékű immunreakció, inek folytán a korai fertőzésből származó féregpopuláció petetermelése és élettartama jelentékenyen meghosszabbodott a 30, i l l. 40 napos korban fertőzött csoportokéhoz viszonyítva.a tipikus primer reakciót kiváltó fertőzések megközelítő időpontját a szaggatott függőleges vonal jelzi (2. á b r a). A kísérlet eredményét ugy értelmezzük, hogy az immun eliminálódásnak a 2, 10 és 20 napos korban fertőzött csoportokban való korlátozódása a korai antigéningerrel áll Összefüggésben, vagyis a kísérleti rendszerben az immunológiai tolerancia fogalomköréhez tartozó jelenséget sikerült, előidézni.
Patkányok kora napokban Age of rats in days 2. ábra Egyszeri 400 lárvás fertőzésnek 2, 10, 20, 30, ill. 40 napos korban kitett patkányok peteüritése. Pig. 2. Paecal egg outputs of rats given a single 400 larval infection at 2, 10, 20, 30, and 40 days of age.
Esetünkben to" 1 :,.^cxan az Immunyálasznak parazitás fertőzés, vagy parazita-antigén által előidézett specifikus csökkenését vagy teljes hiányát értjük. A most már kísérletileg előidézett immuntoleranciával kapcsolatosan mindenekelőtt azt vizsgáltuk, hogy a korai fertőzések nyomán megfigyelt immundepressziő milyen befolyással van a gazda és parazita kölcsönösségi viszonyának alakulására. Elsőként a kísérletileg előidézett tolerancia tartóssága felől kívántunk tájékozódni. Életük első két hetében 500 lárvás fertőzéssel toleránssá lett patkányokban 2-3 naponkénti bélsárvizsgálattal figyelemmel kisértük a peteürités alakulását. Megállapítottuk, hogy a fertőzést követő 3 hónapon belül a legtöbb toleráns patkány peteüritése jelentősen csökken vagy megszűnik, s ezzel egyidőben a férgek is kiürülnek a vékonybélből. Egy alomhoz, tartozó 16 patkányon végzett egyik kísérletünkben a peteürités spontán megszűnése után alkalmazott 500, ill. 1000 lárvás ujrafertőzéssel szemben az állatok rezisztensnek bizonyultak. Másik kísérletben a tolerancia spontán kialvása után részleges rezisztenciát tapasztaltunk az ujrafertőzéssel szemben. Az emiitett megfigyelések azt mutatják, hogy a primer féregpopuláció által képviselt antigéninger önmagában véve nem elegendő a. toleráns állapot fenntartásához huzamos időn keresztül. Mi több, a toleranclakeltó primer, fertőzés fokozatos elvesztése után a patkányok többé-kevésbé rezlsztenssé válnak az ujrafertőzéssel szemben (5). Általános tapasztalat szerint az immunológiailag toleráns állapot fenntartásához bizonyos- antigénszint állandó biztosítása szükséges. A Nippostrongylus-tolerancia spontán megszűnésére vonatkozó megfigyelésünk ezért ugy értelmezhető, hogy a lassan csökkenő féregpopuláció a fokozatosan növekedő, s igy mind több immunkompetens sejtet termelő szervezetben egyre alacsonyobb antigénszlnt fenntartására képes, s egy bizonyos ponton eléri azt a határérté-
Ö ' $ ' ZO 30 ' 40 ' 31 ' 6'0 ' 70 ' 60 ' 90 Patkányok kora napokban Age of rats in days 3. ábra Ismételt fertőzések hatása a tolerancia tartamára. Pig. 3. Effect of repeated infections on the duration of tolerance.
ket, amely a tolerancia fenntartásához már nem, hanem csak az immunreakció kiváltásához elegendő. A jelenség magyarázható azzal is, hogy a tolerancia ( i l l. immunitás) lndukálásáért felelős antigéneket - melyeket ma még nem ismerünk - egy adott féregpopuláció nem folyamatosán, s nagyjából állandó mennyiségben termeli, hanem ezek termelése a férgek fejlődésének meghatározott (pl. korai) szakaszához kötött. A természetben azonban a Trichostrongylida-tipusu parazitákkal való fertőződés nem egyetlen alkalommal, hanem többszörösen vagy folyamatosan történik. Egy kísérletben ezeket a fertőződés! v i szonyokat kívántuk megközelíteni, s az 500 lárvás toleranciakeltő fertőzést 11-12 naponként adott hasonló adagokkal 1-3 alkalommal megismételtük (3. ábra). A4, fertőzés után 14 nappal (65 napos korban) adott 1000 lárvás ráfertőzés huszadik napján azokban a csoportokban találtunk intenzív peteüritést és legtöbb férget, amelyek 3, i l l. 2 toleranciaerősitő" fertőzést kaptak. A 3. á b r á n látható,hogy a létrejött immuntolerancia nem volt t e l jes, mivel a fertőzéseket általában nem követte a peteszám ugrásszerű növekedése. Másfelől azonban az is megállapítható, hogy az egy vagy több toleranciaerősitő" fertőzésnek kitett csoportokban nem következett be a*tolerancia spontán kialvása sem,egészen a 90 napos korig. Valószínű tehát, hogy az Ismételt fertőzések által képviselt antigéningerek szerepet játszanak a toleráns állapot fenntartásában (5). A gazda-parazita kölcsönösségi viszonyával összefüggő további fontos kérdés: hogyan viselkedik a korai primer fertőzésnek k i tett (toleráns) állat a teljesen kifejlett korban bekövetkező második fertőzéssel szemben. A kérdés vizsgálatára elvégzett négy kisérletben 100, 250, 300, 500 és 1000 lárvás toleranciakeltő fertőzésnek tettünk ki 1-14 napos patkányokat. Egyes csoportok a 27-35. napon erősítő célzatú egyszeri 500, i l l - 1000 lárvás ujabb fertőzést is kaptak. A provokáló 1000, i l l. 2000 lárvás fertőzést 32, 50, i l l. 60 napos korban adtuk, s egyidejűleg előzetesen nem fertőzött kontroll csoportokat is fertőztünk.
4«ábra Toleráns patkányok reakciója a késői homológ ráfertőzéssel szemben. Pig. 4. Response of tolerant rats to homologous reinfection in the adulthood. MPA = metabolikus féregantigén 0.1 ml s.c. a 2. és 16. napon metabolic vorm antigen o.l ml s.c. on day 2 and 16
Négy közül három kísérletben azt az eredményt kaptuk (az egyiket szemlélteti a 4. á b r a), hogy a korai primer fertőzés nem indít meg a szervezetben olyan áthangolódást, mely a későbbi, szekunder fertőzés megeredésével szembeni rezisztencia kifejlődéséhez vezetne* A provokáld fertőzések után primer reakcióra emlékeztető peteüritési görbét regisztráltunk, s a szekunder populációk stabilitási indexe többnyire 10-nél kisebb volt. Látszólag tehát legtöbbször szabályos primer reakció zajlik le toleráns állatok szekunder fertőzése után, vagyis toleráns állatokban sem jönnek létre a szekunder populáció zömének tartós fennmaradását lehetővé tevő körülmények. Ha azonban tovább figyelemmel kisérjük a fertőzés lefolyását, kiderül, hogy a toleráns állatokban bár kis méretű, de folyamatos peteüritésre képes reziduális féregpopuláció marad vissza (átlag kb. 40 féreg, ivararány 1:1), ellentétben a csak szekunder fertőzésen átesett kontroll patkányokkal. Megállapíthatjuk tehát, hogy a korai Nippostrongylus-fertőzés bizonyos mértékig gyengítheti a gazda képességét a kifejlett korban elszenvedett homológ fertőzés, korlátozására, ami stabil reziduális populáció fennmaradásához, tartós peteüritéshez, vagyis a parazitózis járványtana szempontjából jelentőséggel biró változásokhoz vezethet (7). Az immúnis vagy a toleráns állapot érvényesülése nem függ a primer reziduális populáció jelenlététől, mert ha a férgeket a szekunder fertőzés előtt thiabendazollal (10 mg/50 g i.p.) elhajtjuk, mindkét immunológiai állapot változatlanul érvényesül (6). A negyedikként említendő, kísérletünk eltérő eredménye valószínűleg abból adódik, hogy i t t a patkányok a 62. napi 1000 lárvás provokáló fertőzés előtt 35 napos korban erősitő" célzattal 1000 lárvás ujabb fertőzést kaptak (5. á b r a), s ezáltal a 3. ábr a n vázoltakhoz hasonló kisérleti feltételek jöttek létre. Ebben a kísérletben a provokáló fertőzés nem eredt meg, a korábbi két fertőzés nyomán létrejött toleráns tipusu peteürités viszont változatlanul tovább folyt (7). Ilyen helyzet kialakulására, ugy látszik, akkor van lehetőség, ha a tolerancia indukáló és a provokáló fertőzés között az.immunkompetencia megérése körüli időben ujabb antigéninger éri a szervezetet, mely különös módon a későb-
5. ábra Toleráns patkányok reakciója a késői homológ ráfertőzéssel szemben. Pig. 5. Response of tolerant rats to homologous reinfection of the adulthoud.
bi ráfertőzéssel szemben már immunitást kelt, a fennálló fertőzöttséggel szemben azonban hatástalan marad. Ez a helyzet erősen -emlékeztet a MITCHISON (9), valamint N0SSA1 (10), N0SSA1 és AUSTIN (11) által leirt kettős indukcióra, melynek során ugyanabban a szervezetben egy antigéninger hatására az immunkompetens sejtek egy része szenzibilizálódik,más sejtek viszont toleránssá válnak. Van azonban egy fontosnak látszó különbség is. Amíg ugyanis az emiitett példákban a kétféle ösztönzést kapott sejtek mennyiségi viszonyai eldöntik, hogy az illető szervezet reakciója immun vagy toleráns tipusu-e, esetünkben ugy tűnik, hogy a szervezet mindkét tipusu reakciót egyszerre képes kifejteni, mintegy különbséget téve ugyanazon féregfaj egyes populációi között. Ez a kérdés természetesen további tanulmányozást igényel. Az általunk előidézett tolerancia specifikus jellegének feltételezésére a toleranciakutatás általános tapasztalatain kivül annyi támpontunk van, hogy egyik kísérletünkben a 49 napos korban juh vörösvérsejtekkel immunlzált Nippostrongylus-toleráns patkányok haemoiysin-titerét a nem toleráns kontrollokéval azonosnak találtuk (7). Végül néhány szót kell szólnom terminológiai kérdésekről. Az AIT- XEN dr-ral közösen végzett glasgowi vizsgálataink befejezése óta E.JARRETT,.JARRETT és URQUHART (4) közölt adatokat N.braslliensisszel újszülött korban fertőzött patkányokon végzett kísérletek eredményeiről, melyek a lényeget illetően összhangban vannak a mi megállapításainkkal (6). Nevezett szerzők azonban az előidézet jelenséget nem immuntoleranciának, hanem immun válaszképtelenségnek (immunological unresponsiveness) nevezik. Szerintük az immuntolerancia ellen szól az a körülmény, hogy kísérleteik során az immundrepesszió egészen a 6-hetes korig tartó fertőzéssel kiváltható volt, hogy a korán fertőzött patkányokból később Nippostrongylus-specifikus ellenanyagokat lehetett kimutatni, s hogy e patkányok a késői ujrafertőzéssel szemben szabályos primer reakcióval válaszoltak. Ezt az érvelést azonban nem lehet elfogadni. Immuntoleranciát ugyanis nemcsak a perinatalis korban lehet indukálni, nem érv H tolerancia ellen egyelőre nem ismert funkciójú ellenanyagok meg-
jelenése sem, s - mint láttuk - részleges immundepresszió a késői szekunder fertőzéssel szemben is megnyilvánul. Nincs tebát okunk a tolerancia terminus elvetésére. Ezzel szemben az immun válaszképtelenség" elnevezés használata félrevezető. Számos jele van annak ugyanis, amilyen pl. a tolerancia spontán kialvása után védettség kialakulása, Nippostrongylus-specifikus ellenanyagok termelése a toleráns patkányokban, a szekunder féregpopuláció vontatott fejlődése, csökkent peteprodukciója, stb., hogy a toleráns állat a szó szoros értelmében nem tekinthető immunológiailag válaszképtelennek" a tolerált antigénnel szemben. A toleráns állapot megnyilvánulásának lényege e rendszerben az immunreakció csökkenése, amely azonban a gazda-parazita kölcsönösségi viszonyának alakulása szempontjából jelentős következményekkel jár. Ö s s z e f o g l a l á s Az immuntolerancia fogalmának, valamint a patkány Nippostrongylus brasiliensis-fertőzöttségével kapcsolatos primer és szekunder immunreakciónak (1. ábra) rövid leirása után a szerző rövid áttekintést ad a gazdát fiatal korban ért parazitás fertőzés és a gazda immunreaktivitása közötti összefüggés tanulmányozására e modellen 1965 éta munkatársaival végzett vizsgálatainak bizonyos eredményeiről, melyek a gazda-parazita kölcsönösségi viszony módosulásával függenek össze. Kimutatta, hogy fiatal patkányok megfelelő erősségű Nippostrongylus-fertőzése után nem következik be a primer populáció jellegzetes immun-eliminálódása és a paraziták az immunológiailag érett korban i s fennmaradnak (2. á b r a). Ezt az állapotot legkönynyebben 3 hetesnél fiatalabb patkányok fertőzésével lehet előidézni. A korai fertőzésből származó féregpopulációk élettartama és petetermelése hosszabb, mint a késői fertőzésből származó populációké. A korai populációk viszonylagos stabilitását a szerző szerint az okozza,hogy az általuk termelt antigének hatására specifikusan csökken a gazda immun-reakcióképessége a kifejlett korban. Ennek megfelelően a gazda-parazita kölcsönösségi viszonyába:;
"bekövetkezett változást az Immunto 1 eráncia fogalomkörébe jelenség következményének kell tekinteni. tartii. A korai primer populáció 50-100 napon belül a legtöbb patkányból kiürül, s az állatok többé-kevésbé rezisztenssé válnak a későbbi ráfertőzéssel szemben. Ismételt fertőzések hatására a primer populáció élettartama látszólag meghosszabbodik, az ujabb fertőzések megeredését azonban a szervezet megakadályozni képes (3. á b- r a). Toleráns patkányok szekunder fertőzése az immunológiailag érett korban általában a primer reakcióra emlékeztető módon zajlik le. A szekunder populáció kiürülése azonban inkomplett, ami tartós peteüritésre képes stabil reziduális féregpopuláció fennmaradását teszi lehetővé (4. á b r a). Toleráns patkányoknak az immunológiai érettség elérése körüli Időben való ujrafertőzése után a gazda védetté válik a későbbi homológ fertőzéssel szemben, kisméretű, tartós peteüritésre képes féregpopuláció azonban az ilyen patkányokban is fennmarad (5. ábra). Az immunológiailag többé-kevésbé toleráns állapot, mint epidemiológiai tényező, valószínűleg szerepet játszik az erős immunreakcióval járó helminthosisok járványtanában. KASSAI, T.: Examination of Some Phenomena Concerning Parasitic Immunity in Rat Nippostrongylus brasiliensis Model Following definition of immunological tolerance and a brief description of the primary and secondary immune reactions of rats infected with Nippostrongylus brasiliensis (Pig. 1), the author surveys some results of investigations on this model, carried out with various collaborators since 1965. The investigations were
designed to study connections between parasitic infection acquired by juvenile hosts and their immune reactivity and concern modification in the host-parasite relationship. I t was shown that, after an adequate infection of young rats by Nippostrongylus the characteristic immune-elimination of the primary population fails to appear and that the parasites survive even when the hosts are immunologically mature ( F i g. 2). This status can best be attained by infection of rats younger than three weeks. The life-span and egg yield of parasite populations, arising from juvenile infections are longer than those of populations originating from infections.at a later age. According to the author, the comparative stability of early populations is attributable to production of antigens by such populations causing a specific decrease in the immune reactivity ox hosts when they become immunologically mature. Accordingly,this type cf change in the host-parasite relationship should be regarded as a manifestation of tolerance. The early, primary population is expelled from most rats within 50-100 days,and the animals become more or less resistant to subsequent infection. Repeated infections apparently lengthen the life of the primary population but the host is able to inhibit the establishment of fresh infections (F i g. 5), Secondary infection of tolerant rats when immunologically nature in general resembles a primary reaction in normal rats. Expulsion, of the secondary population is, however, incomplete, permitting the survival of a stable residual worm population capable of prolonged egg production (F 1 g. 4). Reinfection of tolerant hosts about the time when they acquire immunological maturity induces resistance, to later homologous infection, but a parasite population capable of a low-grade, steady egg production will survive in such rats also (F i g. 5). The immunologically more or less tolerant state i s, as a contributive factor, probably significant in the epidemiology ai heir minthoses involving strong immune reactions.
I r o d a l o m 1. / BURNET, P.M. - PENNER, P.: The Production of Antibodies, 2. kiadás. Melbourne, Macmillan, 1949. 2. / GÜNTHER, 0.: Immuntoleranz. Med. Mschr. 20. 147-154. 1966. 3. / HASEK,M. - LENGEROVA,A. - HRABA,T.: Transplatation immunity and tolerance. Adv. Immunol. 1. 1-66. 1961. 4. / JARETTjE.E.E. - JARETT,W.P.H. - URQUHART,G.M.: Immunological unresponsiveness in adult rats to the nematode N.brasiliensis induced by infection in early l i f e. Nature, 211. 1310-1311, 1966. 5. / KASSAI,T.: Immunological tolerance to N, brasiliensis infection in rats. In The reaction of the host to parasitism" edit. E.J.L.SOUXSBY.Proc. Third. Int. Conf. of the World Assoc. for the Advancement of Veterinary Parasitology, Lyons, 250-258. 1967. 6. / KASSAI,T. - AITKEN,I.D.: Induction of immunological tolerance in rats to N.brasiliensis infection. Parasitology 57.405-418. 1967. 7. / KASSAI,T. - SZEPES.G.: Immunological tolerance to N.brasiliensis: the response of the tolerant host to late reinfection. Acta Vet.Acad.Sei.Hung, 18. (1968)(nyomdában). 8. / KERR,V.R. - ROBERTSON,M.: Passively and actively acquired antibodies for Trichomonas foetus in.very young calves. J. Hyg. Camb. 52. 253-263. 1954. 9. / MITCHISON,N.A.: Induction of immunological tolerance in two zones of dosage. Proc. Roy. Soc. B. 161. 275-292. 1964. 10. / NOSSAL,G.J.V.: Immunological tolerance: a new model system for low zone induction. Ann. N.Y. Acad. Sei. 129. 822-833. 1966. 11. / N0SSA1,G.J.V. - AUSTIN,CM.: Mechanism of induction of immunological' tolerance II.Simultaneous development of priming and tolerancei Aust. J. Exp. Biol. Med. Sei. 44. 327-340. 1966.. 12. / OWEN, R.D.: Immunogenetic consecquences of vascular anastomoses between bovine twins. Science 102. 400-401. 1945. 13. / SMITH, R.T.: Immunological tolerance of nonliving antigens. Adv. Immunol. 1. 67-129. 1961.
14. / SOUISBY, E.J.L.: Immunological unresponsiveness to helminth infections in animals. Proc. 17th World Vet. Congr. Hannover, 1. 761-767. 1963. 15. / SZEPES, G. - KASSAI, T.: Homocytotrop (reagin-tipusu) ellenanyagok és a parazitás immunitás közötti összefüggés vizsgálata pass.ziv cutan anaphylaxiás (PCA) próbával. Parasit. Hung. 1. 57-68. 1968. 16. / VOGT, A.: Immunologische Toleranz. Ergehnisse Mikroh. Immunitätsforsch, exp. Ther. 39. 58-107. 1966. Érkezett: 1968.6.27. Dr. KASSAI T. tud. főmunkatárs Állatorvostudományi Egyetem Parazitológiai Tanszékének Helmintológiai Kutató laboratóriuma Budapest VII.Rottenbiller u. 50.