2008/1. XX. évfolyam 1. szám AZ MTA MEZÕGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI

2008/1 XX. évfolyam 1. szám AZ MTA MEZÕGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI

2 2008/1 Eseménynaptár Bemutatók Május 30. és június 22. között az intézet búzanemesítõi és az Elitmag Kft. specialistái 22 hazai, 4 romániai, 2-2 csehországi, illetve szlovákiai, valamint 1 horvátországi kalászos fajtabemutatón vettek részt, ismertették a martonvásári fajtákat. Az Mv Bázismag Kft. szakemberei a kukorica érés idõszakában az ország 21 pontján vettek részt bemutatókon, népszerûsítették az Mv hibrideket. Június 14-én és 15-én intézetünk és az Elitmag Kft. közösen rendezte meg az Országos Kalászos Szakmai Napokat és Fajtabemutatót Martonvásáron. A több mint ezer érdeklõdõnek Benedek Fülöp FVM szakállamtitkár, illetve Margitai Miklós az MVH elnöke A magyar gabonatermesztés helyzete és jövõképe címmel tartott elõadást. Vancsura József a GOSZ elnöke a gabonatermesztõk érdekeirõl, az intézet vezetõ kutatói pedig a martonvásári kalászos gabona fajtákról, a kukoricanemesítés újabb eredményeirõl, és a vetõmag kínálatról adtak tájékoztatást. A szakmai program tenyészkerti szemlével zárult. Szeptember 6-án Országos Kukorica Bemutatót tartott intézetünk és a Bázismag Kft. Martonvásáron. Az érdeklõdõk hallgatták Takács Géza, a Vetõmag Szövetség és Terméktanács elnökének Ötven éves a magyar hibridkukorica vetõmagipar címû elõadását, illetve az intézet legújabb nemesítési és agrotechnikai kutatási eredményeirõl és a vetõmagellátás helyzetérõl tartott tájékoztatókat. Ezt követõen szántóföldi szemlén vettek részt a szakemberek. Kiállítások Sikeresen szerepelt Intézetünk az augusztus 29. és szeptember 1. között rendezett 16. debreceni Farmer-Expon. Az Mv Silóking kiváló alkalmazkodó- és termõképességû háromvonalas LFY silókukorica hibridünk elnyerte a vetõmag kategória Termék Nagydíj -át. A Bábolnai Nemzetközi Gazdanapokon szeptember 12-15. között nagy érdeklõdés mutatkozott kalászos gabona fajtáink és kukoricahibridjeink iránt. A gazdálkodókat az újabb fajták és hibridek mennyiségi és minõségi mutatóin túl a vetõmagellátás helyzete és az aktuális árak érdekelték. Tudományos tanácskozás Intézetünk az MTA támogatásával 2007. május 29. és június 1. között Velencén rendezte meg az EU COST 860 akció Organikus gabona kutatás, különös tekintettel a talaj-növény kölcsönhatásra címû nemzetközi konferenciáját. Egyidejûleg ülésezett az Igazgató Tanács és munkaértekezleteket tartottak a gabona fuzárium fertõzésrõl és a tájfajtáknak az ökogazdálkodásban betöltött szerepérõl is. A résztvevõk meglátogatták intézetünket és számos új együttmûködés kialakítását kezdeményezték. Személyi hírek A megújított Doktori Iskolák törzstagjai közé intézetünkbõl a Pannon Egyetem Növénytermesztési és Kertészeti Tudományos Doktori Iskolába Bedõ Zoltánt az MTA levelezõ tagját, igazgatót, Veisz Ottót, az MTA doktorát, ügyvezetõ igazgatóhelyettest, a Molekuláris és Nanotechnológiák Doktori Iskolájába pedig Galiba Gábort, az MTA doktorát, tudományos osztályvezetõt, a Debreceni Egyetem Növénytermesztési és Kertészeti Tudományos Doktori Iskolájába Marton L. Csabát, az MTA doktorát, tudományos igazgatóhelyettest, a Szent István Egyetem Biológiai Tudományos Doktori Iskolájába Barnabás Beátát, az MTA levelezõ tagját, tudományos igazgatóhelyettest, a Növénytudományi Doktori Iskolájába pedig Berzsenyi Zoltánt, az MTA doktorát, tudományos osztályvezetõt kérték fel. Ez év nyarán az OTKA Élettudományi Kollégiuma titkos szavazással kuratóriumi taggá választotta Bedõ Zoltánt, az MTA levelezõ tagját, intézetünk igazgatóját. Az OTKA pályázatok elbírálását és gondozását végzõ Agrártudományok 1. szakzsûri elnökévé Veisz Ottót, az MTA doktorát, ügyvezetõ igazgatóhelyettest, az Agrártudományok 3. szakzsûri elnökévé pedig Balázs Ervint, az MTA rendes tagját választotta. A Vetõmag Szövetség és Terméktanács 2007. tavaszán Láng Lászlót, az MTA doktorát, tudományos osztályvezetõt elnökhelyettesnek és a Fajtatulajdonosi Termékpálya Bizottság elnökének választotta. Galiba Gábor egyetemi tanári kinevezést kapott 2007. szeptember 10-i hatállyal a Pannon Egyetem Nanotechnológiai Tanszékére. Marton L. Csabát a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából Akadémiai-Szabadalmi Nívódíjjal tüntették ki. Jelen kiadványunkat a Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program pályázati támogatásával jelentettük meg. Kutatás-fejlesztési P á l y á z a t i é s Kutatáshasznosítási Iroda

Kukorica: a jövõ növénye Sokhasznú kukorica hibridek, 2008 Kukoricatermesztésünk közel 500 éves történetében a fajtahasználat mindig igazodott a felhasználói igényekhez. A török búza a török dúlás idején a szegények eledele volt, termesztése is a jobbágyok földjeire, kertjére korlátozódott. Emberi fogyasztásra leginkább a simaszemû tájfajták voltak alkalmasak. Évszázadok teltek el, míg a XX. század elején megjelentek a lófogú fajták, majd hibridek, s mára ezek váltak a meghatározóakká a termesztésben. Idõközben a kukorica az állattenyésztés fõ takarmány (energia) bázisa lett, emberi fogyasztásra igen keveset, a termés 1 2%-át, az európai átlagnál is kevesebbet használunk. Az utóbbi években azonban óriási változások történtek a kukorica hasznosítása, értékesítése területén. Az EU csatlakozást követõen az intervenció oldotta a túltermelés okozta kedvezõtlen ármozgásokat. Az intervenciós értékesítésre bevezetett új minõségi paraméterek (hektolitersúly, szemnedvesség, sérült szemek aránya) úgy tûnt korlátozzák az intervencióra felajánlható tételek körét, de az amerikai export korlátozása és a 2007. évi európai aszály megoldották ezt a gondot. Az új minõségi paraméterek jó termés, kínálati piac esetén bonifikáló tényezõként mûködhetnek. Az energiaválságra adott válasz, a megújítható bioenergia-termelés világméretû terjedése hatalmas perspektívát rajzol a kukoricatermesztés elé. A bioetanol gyártás beindulása a fajták keményítõtartalma és annak fermentálhatósága iránt keltette fel az érdeklõdést. A keményítõtartalom módosításával egyidejûleg a szem egyéb beltartalmi mutatói fehérje, olaj is változhatnak. Ezek a változások kedvezõtlenül érinthetik a kukorica tápértékét. Kevés szó esik a malomipari feldolgozásról, pedig a 40% körüli grízkihozatalt megfelelõ fajtaválasztással és technológiával akár 60%-ra is lehet javítani. A grízkihozatal mértékét jelentõs mértékben a szemek fajsúlya határozza meg. Speciális, jelenleg kis volumenû, de folyamatosan növekvõ, bõvülõ területre terjed ki a bio (öko) kukoricatermesztés. Az egyre csökkenõ silókukorica területen az energiadús siló iránti igény fogalmazódott meg. 2008/1 Miközben a kukoricatermesztés pozícióinak a javulását tapasztaljuk, a kukoricabogár megjelenése komoly kihívást jelent a növényvédelmi szakembereknek és nemesítõknek egyaránt. Az utóbbi években diverzifikálódott felhasználási kör új elvárásainak a régi hibridek nem mindig felenek meg. Az elmúlt években minõsített több, mint 30 új martonvásári hibridkukoricával már az idõközben felmerült igényeknek is szerettünk volna megfelelni, miközben alapvetõen megújítottuk, korszerûsítettük a fajtaválasztékot minden éréscsoportban (1. táblázat). új új új új új új Új hibridjeink termõképességét, termésstabilitását és egyéb fontos agronómiai tulajdonságait e lap korábbi számaiban már bemutattuk. E tulajdonságokat szeretnénk kiegészíteni és összekapcsolni azon új elvárásokkal, melyek a jobb minõséget célozzák meg. Az alábbiakban ezeknek az elvárásoknak megfelelõen mutatjuk be a megújult martonvásári hibridszortimentet. A hektolitersúly Willax Ödön 1947-ben írt könyvében meghatározta az Európában termesztett típusokra jellemzõ hektolitersúly értéke- 1. táblázat Martonvásári kukoricahibridek ajánlata 2008 Hibrid Típus FAO Virágzás Hasznosítás Szemtípus szám nap FAO 240-299 Mv 251 TC 280 70 szemes lófogú Mara TC 297 70 szemes lófogú FAO 300-399 Amanita SC 310 71 szemes lófogú Mv 277 MSC 310 70 szemes lófogú Somacorn SC 340 70 szemes lófogú Hunor SC 350 73 szemes lófogú Mv Tarján TC 380 72 szemes lófogú Norma SC 380 70 szemes lófogú Mv NK 333 TC 390 70 siló/szemes lófogú Mv 355 DMSC 390 71 szemes lófogú FAO 400-499 Árpád SC 410 75 szemes lófogú Mv Koppány SC 420 75 szemes lófogú Mv Majoros TC 430 75 szemes lófogú Bogát TC 430 75 szemes lófogú Mv 434 TC 440 75 szemes/siló lófogú Gazda MTC 450 75 szemes lófogú Maraton SC 450 74 szemes lófogú Mv 444 SC 450 74 szemes lófogú Miranda SC 460 75 szemes lófogú Tisza SC 490 75 szemes lófogú FAO 500-599 Mv 500 SC 510 76 szemes lófogú Silóking TC 530 76 siló lófogú Maxima TC 580 79 siló lófogú 3

4 2008/1 ket. A sima keményszemû kukoricákra 74 82 kg/hl, a sima puhaszemû kukoricákra 72 79 kg/hl és a Kárpát-medencében termesztett lófogú kukoricákra 68 74 kg/hl értéket találta jellemzõnek. Érdekességképpen még megemlítjük Willax (1947) nyomán, hogy a pattogatnivaló kukorica hl-súlya rendesen 80 kg-on felüli. Az intervencióban meghatározott 73 kg/hl e számok ismeretében nem tekinthetõ véletlennek. Különösen nem az új európai elõterjesztések fényében, mely szerint a felajánlható mennyiséget 1-2 éven belül 0 (nulla) tonnára tervezik korlátozni. Martonvásáron évek óta rutinjelleggel vizsgáljuk a hibridek hektolitersúlyának az alakulását. Évente több ezer hibridet értékelünk. Az adatok alapján elmondható, hogy az évjárat jelentõsen módosíthatja ezt az értéket. Volt olyan év, amikor kevés hibrid hektolitersúlya haladta meg a 70 kg/hl értéket, s volt olyan is, amikor e fölötti számok domináltak. Ilyen kedvezõ év volt 2006 is, amikor a jó termések magas hektolitersúlyokkal párosultak. A 2006. évi tájkísérleteinkben vizsgált minõsített és termesztett hibridjeink hektolitersúlyát kíméletes szárítást követõen határoztuk meg és 13,5% szemnedvességre korrigálva adjuk meg az 1. ábrán. Öt kísérleti hely átlagában minden hibrid hektolitersúlya meghaladja a 73 kg/hl értéket, egyesek Mv 251, Mv 343, Mv NK 333, Norma, Mv 444 közelítik a 80 kg/hl-t, sõt meg is haladják Mv 437, Mv MTC 448 azt. A hektolitersúlyok kísérleti helyenként kissé módosultak, de jelentõs eltéréseket nem tapasztaltunk. A hibridek átlagában a kísérleti helyek értékei 74 78 kg/hl között mozogtak. 1. ábra Mv hibridek hektolitersúlya. 2006, öt hely átlaga Mv 448 MTC Mv 437 Mv 251 Mv 444 Maxima MvNK 333 Bodrog Norma Mv 434 Maraton Mv 277 Mara Mv 241 Mv 404 Gazda Amanita Mv 255 Mv 355 DMSC Mv Koppány Somacorn Mv 500 Mv 437 Hunor Ipoly Majoros Tisza 2. ábra Mv hibridek úszási száma. 2006, öt hely átlaga Mv 366 Mv 404 Koppány Tisza Mv 500 Amanita Hunor Tarján Majoros Mv 355 DMSC Mv 255 Mv 241 Somacorn Mv 434 Gazda Norma Bodrog Mv 251 Maxima Mv 434 Mv 277 Ipoly Mv 444 Mv NK 333 Mara Maraton Mv 437 Mv 488 MTC Az úszási szám Malomipari feldolgozásra hazánkban általánosan a takarmánykukorica tételekbõl választanak a felvásárlók. Ennek eredménye az alacsony grízkihozatal. Egy hibrid alkalmasságát malmi õrlésre végsõ soron a próbaõrlés mondja meg, de nagyon jó becslés végezhetõ az úszási szám meghatározásával. Ennek lényege, hogy a száraz szemeket adott sûrûségû (1,25 g/cm 3 ) oldatba helyezzük, adott idõ után megszámoljuk az úszó szemeket, s ezt kifejezzük az oldatba rakott összes sem százalékában. Az a kedvezõ, ha a szemek fajsúlyosabbak, mint az oldat, tehát kevés szem marad az oldat tetején. A malomipar által használt szabvány szerint a 30% alatti úszási számmal rendelkezõ tételek fajták a kedvezõek. A nemesítés az elmúlt évtizedekben a termõképesség javítására irányuló szelekció spontán melléktermékeként növelte a szemek sûrûségét fajsúlyát. Nem olyan mértékben azonban, hogy gyakran találnánk 30% alatti hibrideket. A takarmánykukoricákra jellemzõ értékek hagyományos termesztés-technológia mellett 60 90% között mozognak. Az évtizedek alatt elért spontán elõrehaladás ebben a tartományban értendõ. Martonvásáron a fajsúly növelésére, a gríztartalom javítására folytatott szelekció eredményeként elõállítottunk két speciális, magas grízkihozatalt biztosító hibridet MvK 380, MvK 480, melyek grízminõsége is megfelelõ a további feldolgozáshoz. Zárt rendszerû próbatermesztésük és malmi õrlésük is kedvezõ eredményeket mutatott, de az erõsen ingadozó érdeklõdés miatt vetõmagtermesztésük kísérleti szinten maradt. A piac minõségi és mennyiségi igényeihez igazodva az utóbbi években több célra alkalmas hibridek elõállítására törekszünk. A létezõ szemes- és silókukorica hibridjeink közül malmi õrlésre leginkább megfelelnek a FAO 400- as hibridek közül az Mv MTC 448 és az Mv 437, valamint a Maraton, a koraiak közül az Mv NK 333 és a legkorábbi csoportból a Mara (2. ábra). A hibridekben rejlõ genetikai képesség azonban csak egy lehetõség, melyet megfelelõ technológia képes realizálni. Különösen igaz ez a grízkihozatalra, mert a legalkalmasabb hibridbõl is csak 60 fölötti úszási számú tétel és 40% alatti grízkihozatal érhetõ el hagyományos technológiával. Keményítõtartalom A keményítõhozam fõ forrása a hektáronkénti szemtermés növelése mellett a termés keményítõtartalmának az emelése. Abszolút száraz szemre vonatkoztatva a kukorica keményítõtartalma 80-82%, melynek közel 100%-a az endospermiumban található. Intervenciós átvételi szemnedvesség 13,5% mellett 70% körüli, 20% betakarításkori szemnedvesség esetén 60 62% körüli keményítõtartalomra számíthatunk. A nagy keményítõtartalom, a kiemelkedõ

2008/1 5 2. táblázat Nagy keményítõtartalmú Mv hibridek 3. ábra. Mv hibridek ekeményítõ tartalma. 2006, öt hely átlaga Igen korai: Mv 241 Korai: Mv 277 Amanita Mv Tarján Norma Középérésû: Miranda Mv Koppány Gazda Késõi: Mv 500 hektáronkénti hozam és az egyszerû tárolhatóság miatt hazánkban a bioetanol gyártáshoz a kukorica biztosítja a legkedvezõbb alapanyagot. Miután a keményítõ a szemtermésnek eleve a legnagyobb részét kitevõ alkotórésze, a további növelés erõs korlátok közé van szorítva. A hibridek, termõhelyek és évjáratok közötti különbségekre azonban érdemes figyelmet fordítani, mert értékes százalékokat nyerhetünk a fajtaválasztásnál, vagy a technológia összeállításánál. Az új martonvásári fajtaszortimentben minden éréscsoportban található bioetanol gyártásra alkalmas hibrid (2. táblázat). A keményítõtartalom növelése más beltartalmi mutatók rovására történik. Elsõsorban a fehérjetartalom csökkenésére számíthatunk. Ez perspektívában azt jelentheti, hogy kettéválik a kukoricatermesztés: elkülönült hibridek lesznek bioetanol és egy másik szortiment takarmányozási célra. A fajták elkülönítését a technológia különbözõ irányú és célú szétválása is követheti. 3. táblázat Kukoricabogárral szemben toleráns Mv hibridek Igen korai: Korai: Középérésû: Mv Maros Mv 251 Hunor Mv Tarján Táltos Tisza Miranda Mv Koppány Mv 437 Késõi: Mv 500 A martonvásári hibridek közül az átlagnál nagyobb fehérjetartalom jellemzi az Mv 251, Bodrog, Mv NK 333 és Mv MTC 448 hibrideket. Biokukorica A hazai bio (öko, organikus) kukoricatermesztés ma még csak néhány ezer hektárra terjed ki. A növekvõ érdeklõdés miatt várhatóan ennél sokkal nagyobb teret fog követelni, hiszen az állati eredetû biotermékek elõállításához csak biotakarmány használható fel. A jelenlegi szabályok szerint ma még felhasználható biokukorica termesztéshez a hagyományos úton nemesített hibridek regisztrált biokörülmények között elõállított vetõmagja is. Mi erre a célra az Mv 277 és az Mv NK 333 hibridjeinkkel készültünk fel és ezeket ajánljuk. Az organikus termesztés szabályainak várható módosítása miatt késõbb már a fajtafenntartást, sõt a nemesítést is bio körülmények között kell folytatni. Martonvásáron már évekkel ezelõtt elkezdtük ezt a munkát, bejelentésre készen állnak ezek a hibridek. Közöttük Mv 241 Ipoly Koppány Mv 434 Mv 444 Tisza Mv 404 Mv 437 Majoros Maxima Maraton Gazda Bodrog Norma Mv 500 Mv 255 Mv 277 Mv NK 333 Hunor Mv 448 MTC Amanita Mv 355 DMSC találhatók olyan speciális hibridek is, melyek a hagyományos genotípusoknál kétszer nagyobb olajtartalommal rendelkeznek. Mv 434 Mv 251 Mara Somacorn Silókukorica Silókukorica hibridjeinkre általában a jó termõképesség, az összes szárazanyagon belüli nagy csõrészarány, az értékes beltartalom és a jó emészthetõség jellemzõ. A martonvásári silókukorica szortiment átlagos hazai körülmények között mintegy 2-3 hét betakarítási szezonhoz biztosít zöld futószalagot abban az idõszakban, amikor már a gabona betakarításával kapcsolatos munkák befejezõdtek, de az õszi munkák még nem kezdõdtek el. Az utóbbi években a nagy tejtermelõ-képességû tehenészetek igényeinek kielégítésére olyan új típusú silókukoricákat állítottunk elõ, melyek nemcsak a hazai, de a szintén igényes nyugat-európai felhasználók figyelmét is felkeltették. E hibridek jellemzõje, hogy nemcsak kiemelkedõ biomassza termést adnak, hanem ezen belül az értékesebb, több energiát tartalmazó szemtermés mennyisége is nagyobb. A csoport reprezentánsai, a Limasil (FAO 390), a Dunasil (Mv 315, FAO 390), a Kámasil (FAO 510), a Silóking (FAO 580) és az Mv Massil (Mv 505, FAO 610) egy új minõségi kategóriát nyitottak a silótermesztésben. Ezekbe a hibridekbe Európában elsõként egy, a növényfajban természetes módon is megtalálható LFY gént építettünk be. Ez a gén megnöveli a fotoszintézis szempontjából fontos csõfeletti levelek számát. Ennek eredménye a nagyobb termés. Az LFY génnel összefüggõen nemcsak a silótermés nõ meg, hanem a silóminõség is javul. Az új leafy hibridek mellett már ismert, hagyományos hibridek egészítik ki a kínálatot: az Mv NK 333 (FAO 390), korai érésû silókukorica, kedvezõ beltartalmi mutatókkal, íz és zamatanyagokkal, az Mv 434 (FAO 440), kettõs hasznosításra alkalmas silókukorica hibrid igen nagy csõaránnyal, az Mv 448 (FAO 450), a legtipikusabb silóhibrid

6 2008/1 4. ábra. A kukoricahibridek gyökérellenállási és fertõzöttségi (IOWA skála) értékei. 2007, négy hely átlaga Transzgénikus és hagyományos kukorica gyökere fertõzött területen lassú leszáradással, magas fehérjetartalommal és a Maxima. A kukoricabogár Magyarországon a bogár 1995 óta van jelen. Az eltelt évek alatt szinte az ország egész területén elterjedt. A leginkább fertõzött területek a dél-magyarországi és közép-magyarországi régiók. A kukorica-vetésterület közel 10%-án már a gazdasági kárt meghaladó szinten fertõzöttek a kukoricatáblák. Különösen súlyos veszteséget szenvednek azokban a régiókban, ahol a kukoricát monokultúrában termesztik. A vegyszeres védekezés költsége országosan eléri a 3,8 milliárd Ft-ot, önmagában biztonságos védelmet mégsem nyújt. A martonvásári kukoricanemesítés két úton halad a hibridek rezisztencia szintjének javítása terén. A hagyományos módszerek alkalmazásával a hibridek toleranciáját növeljük a lárvakártétellel szemben. A tolerancia a növény azon képessége, mely lehetõvé teszi a károsítás elviselését viszonylag kis termésveszteséggel, s mely elõsegíti a sé- rült részek regenerálódását. Ebbõl a szempontból a gyökér mérete, és regenerálódó-képessége fontos, melyeket a vegetációban két idõpontban felvételezünk fertõzött területeken. A szelekció hatékonyságát növeli az az eszköz, mellyel a gyökér ellenállását mérjük. Egy kétkarú emelõvel kiszakítjuk a gyökeret a talajból s regisztráljuk a kiemeléshez szükséges erõt. Ez az erõ szoros pozitív korrelációban van a gyökér méretével és negatív korrelációban a károsodás mértékével (4. ábra). A kísérleteink azt mutatják, hogy jelentõs genetikai variancia mutatkozik a tolerancia szintjében, ami megalapozza a nemesítés lehetõségeit. Minden tenyészidõ csoportban található olyan martonvásári hibrid, mely az átlagosnál lényegesen nagyobb gyökérmérettel, gyökérellenállással és az átlagosnál kisebb károsodással jellemezhetõ (3. táblázat). A másik út a transzgénikus kukorica elõállítása. Ennek lényege, hogy a kukorica egy baktériumból származó gén beépítésének a hatására a bogárra nézve toxikus anyagot termel. Ez a toxin nemcsak megvédi a kukoricát a lárva kártételétõl, hanem a kukoricabogár populációt is gyéríti. A módszert az USA-ban több millió hektáron alkalmazzák sikerrel a termelõk. Marton L. Csaba Hadi Géza Pintér János Hegyi Zsuzsanna Nagy Emese Spitkó Tamás Szõke Csaba

2008/1 Nyitott kapuk érdeklõdõ tekintetek szeptember 28-án Európa-szerte kitárultak 2007. a kutatóintézetek és egyetemek kapui, hogy lehetõséget kínáljanak az érdeklõdõk számára a kutatókkal történõ találkozásra, a kutatás varázslatos, titokzatos világának felfedezésére. Magyarországon egy kilenc helyszínen mûködõ (Budapest, Eger, Gyõr, Martonvásár, Miskolc, Sopron, Szeged, Pécs, Piliscsaba) konzorcium, köztük az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete nyerte el azt az Európai Uniós pályázatot, amely támogatta a Kutatók éjszakája program megrendezését. Intézetünk több programmal csatlakozott a rendezvényhez, 7 mely az Európai Bizottság FP7 keretprogramjának támogatásával, a Tempus Közalapítvány koordinálásával valósult meg. Martonvásáron is bárki kutatóvá válhatott egy kis idõre, részt vehetett számos rendkívül érdekes kísérletben, kipróbálhatta az érzékeny mûszereket, gépeket és eszközöket, megtapasztalhatta a tudomány csodáját és szépségét, feltehette azokat a kérdéseit, melyek már régóta foglalkoztatták, de eddig nem mert megkérdezni, vagy nem volt kitõl. Közép-Európa legnagyobb növénynevelõ klímakamra rendszerében, a martonvásári fitotronban 25ºC-os hidegtõl a +45ºC-os forróságig elõállítható körülmények között láthattak kísérleteket az érdeklõdõk. A Sejtbiológiai Osztály kutatói bemutatták az általuk használt legkorszerûbb technikákat (mikromanipuláció, mikroinjektálás, sejtizolálás, sejttenyésztés, különleges mikroszkópok). Búza petesejteket izoláltak, azokat mesterségesen megtermékenyítették, valamint nagy felbontású mikroszkópok segítségével megmutatták a virágpor és a petesejt finomszerkezetét. A látogatók interaktív módon elkészíthették életük elsõ kromoszóma preparátumát, és bepillantást nyerhettek a búza kromoszómáinak lenyûgözõ világába. A Kukoricanemesítési Osztály kiállítására ellátogatók el-

8 2007/1 ámulhattak a kukoricafajták sokszínûségén, bekapcsolódhattak kukoricából készült hagyományos ételek elkészítésébe, és elfogyasztásába, illetve a kukorica különbözõ részeibõl szakavatott segítõkkel apróbb ajándékokat is készíthettek. A Kalászos Gabona Nemesítési Osztály munkatársainak jóvoltából bárki megismerhette a legfontosabb minõségvizsgálati módszereket, a búzaõrlési technikákat, néhány gyorsvizsgálati technika alkalmazását (NIR technika, szemkeménység-, esésszám mérés), de megkóstolhatta a szeme láttára sült kenyércipót is. Akik kicsit elfáradtak a száraz tudomány berkeiben tett sétáktól, szakértõ vezetõk kíséretében ismerkedhettek az intézeti angolpark növényritkaságaival, vagy a szabadtéri fotózás kulisszatitkaival, de rácsodálkozhattak a kastély télikertjében rendezett a kutatók rajzait, festményeit, fotóit, szobrait, foltvarrásait, selyemfestéseit és gyöngyfûzéseit bemutató kiállításra is. Éhes és kíváncsi látogatóinknak organikus alapanyagokból, kõkorszaki finom falatokkal zártuk a szakmai programot. Beethoven iránti tiszteletünk jeleként, kollégáink közremûködésével egy szép és hangulatos koncerten vehettek részt vendégeink, amit csaknem éjfélig tartó hagyományõrzõ néptánc bemutató, tánctanulás követett. A közel ezer látogató visszajelzései és a sajtóvisszhangok alapján is úgy érezzük sikeres volt a rendezvény, nem hiába készültünk oly nagy igyekezettel. Gémesné Juhász Anikó Molnár Dénes Akukorica történelmének írásos dokumentumai (maya kultúra) ötezer évre nyúlnak vissza. A mai hibrid kukorica történelme ehhez képest gyereknek mondható az ötven éves emberöltõnyi történelmével. Az elsõ nagy lépésnek a kukorica vonalak (törzsek) létrehozását tekinthetjük, amely mintegy száz éve történt (East, Shull 1909). A magyar történelem az elsõ magyar hibrid (MV5) elismerésével és piaci bevezetésével kezdõdik. Az addigi gyakorlat, a kapás és úgynevezett vetõpuskás vetés nem igényelt különösebb technológiát, a góréból kimorzsolt mag egyszerûen kézi vetéssel került a talajba. A nemesítés által létrehozott vonalak és ezek vetõmagjának elõállítása, majd a tömegkeresztezés és a pontos gépi vetés gyakorlati megvalósulása a vetõmag iparszerû elõállításának, technológiájának kidolgozását tette szükségessé. Az elsõ vetõmagszárítót 1956 õszén üzemelték be Martonvásáron. 1957- ben megkezdõdött a vetõmagüzemek építése, majd az 1970-es években a meglévõ üzemek rekonstrukciója. 1987-tõl napjainkig négy új üzem épült (Kiskunhalas, Kiskun Kutatóközpont; Bábolna, IKR Rt.; Szarvas, Pioneer Rt.; Mezõtúr, Syngenta Kft.). A vetõmagipar fejlõdésének története A kukorica vetõmagipar 50 éve nem más, mint a kukorica biológiájához való folyamatos alkalmazkodás, a mag fiziológiai-kémiai-biológiai tulajdonságaiból adódó követelmények folyamatos kielégítése. A nemesítõ által létrehozott új hibrid értékhordozója a vetõmag. Ennek pontosan olyan kiválónak kell lennie, mint a hibridnek. Az elvárások nem egyszerûek: a termelõ által megvásárolt vetõmag csak fajtaazonos lehet (genetikai tisztaság), ép szemeket tartalmazzon (technikai tisztaság), szinte minden magból életképes, termõképes növény fejlõdjön (csírázóképesség, cold-teszt érték). Mindez a kiváló szántóföldi szaporítást (tömegkeresztezés) és a növény által létrehozott utód, a mag kíméletes kezelését jelenti. A szántóföldi szaporítás alapvetõ kérdése a különbözõ vonalak összevirágzásának biztosítása. A sokféle próbálkozás ellenére igazán csak a jól megválasztott vetésidõ eltolás vezetett eredményre. Ez ma már nem kérdés, de az apavonalak mennyisége, az anya és apasorok aránya, valamint az apasorok területi aránya az anyához képest fontos technológiai meg-

2008/1 oldásokat hozott. A szántóföldi szaporítási technológiánál az adott hibrid legjobb megtermékenyülése a cél, így az ennek megfelelõ sorarányt, apasorszámot és elhelyezést választjuk, amely rendkívül sokféle megoldást jelenthet: a nullapástól a 8:2 arányig szinte bármilyent. A genetikai tisztaság is e területen alapozódik meg, amelyen az üzemi technológia során már csekély lehetõségünk van változtatni. Az eltérõ típusok és az anyanövények címereinek eltávolítása zömében kézi erõvel történik. Cél, hogy az anyai vonal ne termékenyítsen. Ez elérhetõ hímsteril vonalak alkalmazásával is. A gyakorlat azonban a címertelenítést alkalmazza döntõ többségben. A kézi munkaerõ csökkenése miatt egyre jobban elõtérbe kerülnek a gépi megoldások. A betakarítás ma már kizárólag gépekkel történik. A fosztással vagy anélkül történõ betakarítás alkalmazkodik az egyes vetõmagüzemek technológiai kialakításához és szakmai meggyõzõdéséhez. Mindenki számára a betakarítás kezdete és befejezése a fõ kérdés. A kukoricaszem nedvességtartalmának folyamatos figyelése és az optimális idõpont megválasztása a döntõ szempont. Természetesen az alkalmazott üzemi technológia a korlát, de azok fejlesztése érte el talán a legnagyobb eredményt. A ma legkorszerûbbnek tartott csöveskukorica szárítók a magas (38-42%) szemnedvességû kukoricát nagyon kíméletes vízelvonással tudják optimális (12-13%) szintre szárítani. A száraz mag feldolgozása jelenti elsõsorban a technikai tisztaság biztosítását, majd a késõbbiekben a méretre való osztályozást (a mag szélessége és vastagsága), a kalibrálást (szélessége, vastagsága és hosszúsága), valamint a fajsúly szerinti válogatást is. A legváltozatosabb utat a kalibrálás járta be, amely az egy frakcióval indult, elérte a 16-18 frakcióra történõ szétválasztást, és napjainkra a 2-4-6 frakcióra bontáshoz tért vissza. Ennek oka elsõsorban a vetõgépek technikai fejlettségében és a vonalak mag méretegyöntetûségében keresendõ. A magvédelem már az elsõ lépésektõl kezdve kiemelt terület volt, amely nem tette kétségessé, hogy a fungicides csávázás elválaszthatatlan folyamata a korszerû vetõmag létrehozásának. Ezt a törvényi-rendeleti szabályozás elsõként tette kötelezõvé, a kalászos gabonáktól eltérõen. A készítmények és azok formulációi korábban sokfélék voltak, ma már kizárólag folyékony, a magra kiválóan tapadó csávázószerrel dolgozunk. A legnagyobb fejlõdés az inszekticides csávázás területén történt, amely szakított a hagyományos liter/tonna dózissal és a magonként meghatározott hatóanyag mennyiséget írta elõ. Ennek technikai megoldására fejlõdtek ki a szakaszos, üstös rendszerû, számítógéppel vezérelt csávázógépek, amelyek ma már egy korszerû üzemben a technológia szerves részét képezik. A csomagolás területén a piacszerû és kínálati piachoz alkalmazkodó, környezetbarát, marketing szempontokat is figyelembe vevõ anyagok terjedtek el. Ma már nem a környezetszennyezõ és újra nem hasznosítható mûanyagok, hanem a papír (zsák vagy doboz) a csomagolóanyag. A csomagolási egység a vetésterülethez alkalmazkodó vetõmag darabszám lett, így általánosan az 50.000, 70.000 9 vagy 80.000 darab mag zsákonként. A minõség tekintetében a magyar szabályozás kezdettõl fogva rendkívül szigorúnak volt mondható. A vetõmag elsõ vagy másodosztályú lehetett, amely fogalom mára alig ismert. Az EU-harmonizáció kapcsán e kategóriák megszûntek, helyette rendezõ elvként a csak a legjobb minõséget lehet eladni elv került. A verseny nagy úr, ma az íratlan törvények alapján a 93 % alatti csírázóképességû kukorica vetõmag nem vetõmag. A vetõmagipar kialakulása és fejlõdése Magyarországon sikertörténetnek értékelhetõ. Ez köszönhetõ annak, hogy a nemesítés rendkívül gyors ütemben fejlõdött, jobbnál-jobb hibridek kerültek köztermesztésbe, amely a legjobb minõségû vetõmag elõállítását követelte meg. Takács Géza, IKR Zrt., Bábolna

10 2008/1 Ameteorológiai statisztikák diagramjai között 2007 csapadékának oszlopa néhány év múltán valószínûleg csak egy lesz a vízszintes egyenest el nem érõ, azaz az átlagosnál szárazabb esztendõk sorában. A kukoricatermesztõk emlékezetében azonban remélhetõen hoszszú távra elraktározódnak az aszályos éveket tekintve is sajátos tanulságok. Aszály után köpönyeg? 1.ábra Az idõjárás 30 éves átlagokhoz viszonyított fõbb jellemzõi. Martonvásár, 2002/2003 és 2006/2007 Elõjelek Az évtized közepének héttonnás idõszaka után a természet mindennél meggyõzõbben jelezte a rutinszerûen alkalmazott technológiai lépések gyengéit, s frissítette fel a hazai kutató mûhelyekben Debrecenben, Kompolton és másutt évtizedekkel korábban összegyûjtött tapasztalást: a sikerhez a tenyészidõszakban jókor és elegendõ mennyiségben érkezõ csapadék elengedhetetlen, de annak alapját a télen eltárolt víz teremti meg. Martonvásáron a megszokottnál jóval melegebb tél csapadékhiánya (1. ábra) már tavaly januárban elõrevetítette egy a 2003. évinél is súlyosabb helyzet kialakulásának lehetõségét. Március és május vízbõsége ugyan még adott némi reményt, de a virágzás idejére a sokéves átlaghoz viszonyított halmozott hiány már ismét a legutóbbi aszályos évjáratot idézte. A kukorica vegetációs idõszakában Martonvásáron átlagosan 38 hõségnappal számolhatunk, azaz amikor a hõmérséklet napi maximuma meghaladja a 30 Celsius-fokot. 2003-ban 70, 2007-ben csak 58 ilyen napot kellett kibírniuk a kukoricáknak. Ez utóbbiak között azonban volt 8 olyan egybefüggõ, ún. forró nap (>35 C), amikor a csúcshõmérséklet megközelítette, vagy meg is haladta a 40 C-ot. Σ 2. ábra Az optimális növényszámok gyakorisága és az azokhoz tartozó maximális termésátlagok (t/ha). Martonvásár, 1981-2002 (Berzsenyi és Lap 2003) Σ Tapasztalatok A talajban tárolt éltetõ víz hasznosítása ugyan csak a csírázással kezdõdik, de a hatékonyság már sok esetben eldõl a vetõcsoroszlyák elhaladtával. Ahogy a víz oldó hatása elengedhetetlen a földben található tápanyagok növénybe jutásához, úgy a szükséges mennyiségben jelen lévõ tápelemek is elõsegítik a jobb vízhasznosulást. Ruzsányi professzor debreceni kísérleti eredményei szerint (1993) a trágyázott kukorica csak 15-25 mm-rel használt fel több nedvességet a talajból. A tapasztalatokat más nézõpontból közelítve úgy is fogalmazhatunk: a rosszul táplált kukorica csak 15-25 mm-rel használ fel kevesebbet, azaz vízpazarló. Mindezt martonvásári trágyázási tartamkísérleteink több évtizedes adatsorai is alátámasztják. A fajta a vízhasznosítás meghatározó eszköze. Az ajánlók listájából válogatva fontos, hogy olyan hibrideket is termesszünk, amelyek valamely kedvezõ tulajdonságuk alapján igazolhatóan segítik a várható szárazság kedvezõtlen hatásának tompítását. Ez lehet olyan, hideg talajban is gyorsan kelõ, jól fejlõdõ kukorica (Mv 277), amely korai veté-

2008/1 3. ábra Az évjárat hatása a monokultúrában termesztett kukorica termésére. Üzemi kísérlet, Nak. 2004-2005 4. ábra A kukorica szemnedvességének változása. Martonvásár, 2000. IX. hó 3. dekád - XI. hó 1. dekád 11 se révén, meleg tavaszokon csökkenti a kiszáradt magágyból vontatottan kelõ, heterogén állományok kialakulásának esélyét. Vannak azonban olyan hibridek is, amelyek mindamellett, hogy kedvezõ években is versenyképesek, száraz években átlag feletti a termõképességük (Somacorn, Mv Tarján). A szomjazás elviselésének tanulmányozására évtizedek óta folyamatosan próbára tesszük kukoricáinkat növényszám kísérletünkben. Több mint két évtized, évente mintegy 30-40 hibridjének átlagai szerint a szemtermés maximuma (7,94 t/ha) hektáronként 60.000 növénnyel elérhetõ. Öntözetlen körülmények között ennél sûrûbb állományok vetése már csak az átlagosnál kedvezõbb években segíti a rendelkezésre álló víz, és a fajtákban rejlõ nagyobb termõképesség jobb érvényesülését. A legutóbbi átfogó elemzés szerint 22 évbõl 13-ban a 60.000 tõ/ha sûrûségû, vagy annál ritkábban vetett állományok adták a legtöbb termést (2 ábra). Kedvezõ, a 9 t/ha-t meghaladó termés elérésére alkalmas években a 70.000, vagy még több növényt nevelõ parcellákon mértük a maximumot, de az évjáratok okozta ingadozás, a termesztés bizonytalansága is ezekben az állományokban volt a legnagyobb. A korlátozott vízfelhasználás esetén az agrotechnika minden eszközével a konkurencia mérséklését, a termõ növények intenzívebb vízfelvételét igyekszünk támogatni. A megfelelõ idõben elvégzett gyomszabályozás, a legkisebb rizikót hordozó állománysûrûség beállítása is azt szolgálja, hogy a táblán minél kisebb számban legyenek jelen vizet, tápanyagot és fényt fogyasztó más növényfajok, vagy kiirthatatlan gyomként viselkedõ meddõ kukoricák. A víz felvételét, vagy szállítását nehezítõ, gátló kártevõk vagy betegségek is rontják a csapadék hasznosulását. Erre leginkább az amerikai kukoricabogár terjedése hívta fel a figyelmet az utóbbi években. Üzemi kísérletekbõl származó tapasztalataink szerint (3. ábra) a lárva gyökérkártétele okozta terméscsökkenés és a csapadék-ellátottság között szoros kapcsolat mutatható ki. A vízzel való jó gazdálkodás gyakorlata a kukorica ún. fiziológiai éréséig a felvétel elõsegítésére irányul. A nagyobb jövedelem elérése érdekében ezt követõen azonban a termés nedvességének természetes apasztása a fõ cél. Az aratás ütemezése, a betakarítás megfelelõ idõzítése szempontjából ezért nem közömbös, hogy az utóbbi másfél évtized martonvásári tapasztalatai szerint az átlagosnál szárazabb években, amikor szeptember végére a termés nedvességtartalma 20% alá csökken, még a szokásosnál jóval szárazabb októberben is jelentõs (3-7 %) lehet a kukoricaszemek visszanedvesedése (4. ábra). Az utólag közreadott ismeret a már bekövetkezett események szempontjából közömbös: esõ azaz esetünkben aszály után köpönyeg. Az elõttünk álló években azonban még segítségül szolgálhat, hiszen továbbra sem tudjuk hitelt érdemlõen megmondani, milyen idõ köszönt májustól októberig a hazai kukoricákra. Árendás Tamás Bónis Péter Marton L. Csaba Berzsenyi Zoltán

12 2008/1 Növekvõ veszély a kukoricatáblákon: dinamikusan terjed a kukoricabogár APannon Növénybiotechnológiai Egyesület és a Magyar Növénynemesítõk Egyesülete közös szervezésében Martonvásáron az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében szeptember 25-én konferenciát rendeztek a A kukoricabogár terjedése és a védekezés módszerei címmel. A kukoricabogár 15 éve jelent meg a Kárpát-medencében, s azóta a régió teljes területén masszív populációt épített fel. A konferencia elnöki tisztét betöltõ Búvár Géza, a KITE Zrt. vezérigazgatója kiemelte a kukoricabogár elleni védekezés jelentõségét, a bogár által okozott kár gazdasági kihatásait. A fertõzött területek aránya évente 5-25% között ingadozik. A fertõzés kedvezõtlen évjáratokban, mint pl. 2003 és 2007, a termõterület 10%-án meghaladta a gazdasági kárküszöb szintjét. A terméskiesés egyes táblákon elérheti az 50-80%-ot is, országos átlagban 5% körül mozog. Azokban a megyékben, ahol a monokultúra arányát 20% alá szorították (pl. Békés megye) a fertõzöttség csökkenését lehetett megfigyelni, míg a 20%-nál nagyobb arányban monokultúrában kukoricát termesztõ megyékben Fejér, Tolna, Veszprém, Zala a rovarpopuláció mérete nõtt, a fertõzöttség erõsödött. Hazánkban a vegyszeres védekezés költsége 2006-ban 2,5-2,8 milliárd, 2007-ben 3,5-3,8 milliárd Ft volt. Az elõadók közül Kiss József, a Szent István Egyetem professzora, valamint Ripka Géza, az MGSZH fõmunkatársa áttekintették a kukoricabogár biológiáját, terjedését, a védekezési módszerek kutatása terén elért eredményeket, és a termesztésben követett gyakorlatot. Széll Endre, a szegedi Gabonakutató Kht.-tõl az agrotechnikai mûveletek szerepét ismertette a kártétel csökkentésében. Marton Csaba szerint a hagyomá- Lárva A kukoricabogár és kártétele Imágó nyos nemesítés lehetõségét a tolerancia szint növelése jelentheti, míg a biotechnológiai eljárások eredményeként a transzgénikus kukorica termesztése jelentõsen javíthatja a termesztés biztonságát. Clinton Pilcher, a Monsanto tudományos munkatársa ismertette a kukoricabogár ellenálló transzgénikus kukorica sikeres amerikai bevezetésének tapasztalatait. A transzgénikus kukorica nemcsak a bogár ellen nyújt megbízható védelmet, hanem bizonyos mértékben az aszállyal szemben is hatásosnak mutatkozik. A termesztõk nevében Búvár Géza elnök sajnálatát fejezte ki, hogy nincsenek tapasztalatok a kukoricabogár rezisztens genetikailag módosított hibridek magyarországi vizsgálatairól, miután a hatóság kedvezõtlenül bírálja el az ilyen irányú szabadföldi kísérletek kérelmét. Így marad a termelõknek a kukoricatermõ talajok igen költséges vegyszerezése, vagy a növények permetezése. Hadászi László KITE igazgató szerint hektáronként 20-24 ezer Ft-ot tesz ki az egyszeri védekezés költsége talajfertõtlenítõ granulátummal. Nõ a környezet vegyszerterhelése, és egyre nagyobb lesz az európai normákhoz képest is túlzott tiltások miatt a magyar kutatás lemaradása a nemzetközi élvonaltól, ami az agrár-innováció lassulását is jelentheti az elkövetkezõ években. Marton L. Csaba Bedõ Zoltán

2008/1 Kedvezõtlen évjáratok hatása a kukorica termésére tartamkísérletekben 1. ábra A N-mûtrágyázás hatása a kukorica szemtermésére eltérõ évjáratokban tartamkísérletben, 1970 2005 években 2. ábra A N-mûtrágyázás és vetésidõ hatása a kukorica szemtermésére eltérõ évjáratokban Atöbb évtizedes tartamkísérletek, illetve kísérletsorozatok lehetõvé teszik (a) a termés és a termésstabilitás pontosabb becslését és elõrejelzését, (b) az agronómiai reakciók meghatározását eltérõ környezetben és (c) a legmegfelelõbb agrotechnika vagy genotípus kiválasztását. A N-mûtrágyázási tartamkísérletek, a vetésidõ kísérlet és a növényszám kísérlet több évtizedes kukorica termésadatai alapján vizsgáltuk a környezet (évjárat) hatását, valamint a kísérleti kezelés környezet kölcsönhatását és fogalmaztunk meg javaslatokat a termesztési gyakorlatnak. A N-mûtrágyázás hatását a kukoricahibridek N-mûtrágyareakciójára a Gyõrffy Béla és munkatársai által 1961- ben beállított kéttényezõs, négy ismétléses, osztott parcellás elrendezésû tartamkísérletben vizsgáljuk. A N-mûtrágya kezelések (fõparcellák) a következõk: 0, 80, 160 és 240 kg/ha. A P- és K-mûtrágya mennyisége minden kezelésben azonos (160 kg/ha). A kísérletben 1970 óta kukorica monokultúrában vizsgáljuk évente 10-12 kukoricahibrid N-mûtrágyareakcióját. Egy másik tartamkísérletben 10-12 kukoricahibrid N-mûtrágya reakcióját vetésforgóban (kukorica tavaszi árpa borsó õszi búza) vizsgáljuk, 0 és 280 kg/ha N-dózis tartományban, 40 kg/ha N-kezelésenkénti különbséggel (a P- és K- mûtrágya mennyisége minden kezelésben azonos, 120 kg/ha). A háromtényezõs, kétszeresen osztott parcellás, négy ismétléses vetésidõ kísérletben az N-kezelések képezik a fõparcellákat, a vetésidõ az alparcellákat és a kukoricahibridek az al-alparcellákat. A N-kezelések a kísérletben a következõk: 0, 60, 120, 180 és 240 kg/ha (a P- és K-mûtrágya mennyisége minden kezelésben azonos, 120 kg/ha). A vetés négy idõpontban történik: az optimális idõnél 10 nappal korábban (korai), az optimális idõpontban (április 24. körül), az optimális idõpont után tíz nappal (késõi) és az optimális idõpont után 20 nappal (igen késõi). A kísérletben öt eltérõ tenyészidejû martonvásári kukoricahibrid vetésidõ reakcióját vizsgáljuk. A növényszám hatását a kukorica szemtermésére ún. folytonos sûrítési kísérletben, 30 000 és 120 000 tõ/ha közötti növényszám-tartományban, 10 000 tõ/ha növényszám különbségeknél vizsgáljuk. A kisparcellás kísérletet négy ismétlésben, osztott parcellás elrendezésben (fõparcella a növényszám, alparcella a hibrid) állítjuk be. A kísérletben évente 1990-ig 30-45, ezt követõen 18-20 kukoricahibrid növényszám reakcióját vizsgáltuk. A kísérleteket az intézet kísérleti területén, erdõmaradványos csernozjom talajon állítottuk be. A kísérleti adatokat varianciaanalízissel, regresszióananalízissel és stabilitásanalízissel elemeztük. A N-mûtrágyázás és az évjárat hatását a kukorica szemtermésére kukorica monokultúrában az 1. ábrán szemléltetjük. A kísérlet körülményei között 160 13 kg/ha N-dózisnál kaptuk a legnagyobb termést és termésstabilitást. A 160 és 240 kg/ha N-kezelések termése között nem volt szignifikáns különbség, a többi N-kezelés termése azonban szignifikánsan eltért, száraz és csapadékos évjáratban egyaránt. A 0 (kontroll) és 80 kg/ha N-kezelések közötti különbségek voltak a legnagyobbak, csapadékos évek átlagában 3,6 t/ha, száraz évek átlagában 2,94 t/ha. A 160 kg/ha N-kezelésben a kukorica termése csapadékos években 1,31 t/ha-ral, száraz években 1,42 t/haral volt nagyobb, mint a 80 kg/ha N-kezelésben. Az 1995-2006. évi termésadatok alapján négy N-mûtrágyaszinten (0, 80, 160 és 240 kg/ha) összehasonlítottuk

14 2008/1 évente 6-8 azonos kukoricahibrid N- mûtrágyareakcióját vetésforgóban és monokultúrában. A 12 év átlagában N- kezelésenként a kukorica termése (t/ha) vetésforgóban N 0 : 8,288; N 80 : 9,556; N 160 : 9,561; N 240 : 9,422; monokultúrában: N 0 : 3,876; N 80 : 7,128; N 160 : 8,463; N 240 : 8,556 volt. Megállapítható, hogy vetésforgóban a termés minden N-kezelésben szignifikánsan magasabb volt, mégis a legnagyobb különbség a két kontroll parcella között volt (4,412 t/ha). Ugyanakkor vetésforgóban 80 kg/ha-ral kevesebb N-mûtrágyafelhasználással kaptuk az 1,093 t/ha-ral magasabb optimális termést. 16 év (1991-2006) átlagában legnagyobb volt a termés az optimális és a korai vetésidõben (8,736 és 8,717 t/ha) és szignifikánsan csökkent a késõi és igen késõi vetésidõben (8,332 és 7,648 t/ha). A korai és optimális vetésidõben 180 kg/ha N-dózisig nem volt különbség az N-mûtrágyareakcióban. A késõi vetésidõben 120 kg/ha N-dózisig, az igen késõi vetésidõben csupán 60 kg/ha N- dózisig kaptunk szignifikáns termésnövekedést. A N-mûtrágyázás hatása a vetésidõ átlagában tipikusan másodfokú görbével jellemezhetõ, vagyis legkisebb a termés a N-mûtrágyázás nélküli kezelésben (6,488 t/ha), szignifikánsan nõ a termés a 60 és 120 kg/ha N-dózisig (8,639 és 9,026 t/ha), és ezt követõen, 240 kg/ha N-dózisnál szignifikánsan csökken (8,646 t/ha). A vetésidõnek jelentõs hatása volt a termés betakarításkori nedvességtartalmára, amely az 1991-2006 évek átlagában legkisebb volt a korai és optimális vetésidõben (17,9 és 18,5%) és szignifikánsan nõtt a késõi és igen késõi vetésidõben (20,1 és 22,7%). A kukorica szemtermésének változását a N-mûtrágyázástól és vetésidõtõl függõen két eltérõ évjáratban a 2. ábrán mutatjuk be. Látható, hogy a különbözõ vetésidõkben a N-mûtrágyázás hatása a kukorica termésére az évjárattól függõen eltérõ volt, másrészt a vetésidõnek a hatása is évjáratonként változott. 2000-ben, a kukorica számára rendkívül kedvezõtlen csapadékellátottságú évben (04-09. hónapban 188 mm, a 06-08. hónapban 70 mm csapadék hullott) az igen késõi vetésidõben a termésszint teljesen leszakad a többi vetésidõtõl (4,5 t/ha körüli termés) és a N-mûtrágya termésnövelõ hatása kismértékû, mindössze 60 kg/ha dózisig figyelhetõ meg. 2006-ban, a kedvezõ csapadékellátottságnál (324 mm 3. ábra A növényszám hatása a kukoricahibridek szemtermésére eltérõ évjáratokban (1981 2005. években) csapadék a tenyészidõszakban) tipikus N-mûtrágya- és vetésidõ-reakció alakult ki mindegyik vetésidõben. A kukorica szemtermése a növényszámtól függõen általában másodfokú függvény szerint változik, vagyis az optimális növényszámig fokozatosan nõ, és ezt követõen különbözõ mértékben csökken. Kísérleti adataink rávilágítanak az évjárat jelentõs hatására, amely megnyilvánul a szemtermés nagyságában, továbbá a maximális szemtermést meghatározó optimális növényszámban (3. ábra). A vizsgált idõszakban (1970-2005) a csapadékos évek átlagában a maximális termés 8,93 t/ha és az optimális növényszám 60 000-80 000 tõ/ha volt. Ezzel szemben, a kedvezõtlen csapadékellátottságú évek átlagában a maximális szemtermés 6,95 t/ha és az optimális növényszám 50 000-60 000 tõ/ha volt. A rendkívül kedvezõtlen, aszályos években az optimális növényszám 30 000-40 000 tõ/ha-ra csökkent. A 3. ábra oszlopdiagramjai jól mutatják, hogy kedvezõtlen csapadékellátottságú években az optimálisnál magasabb növényszámnál nagyobb mértékû a terméscsökkenés, öszszehasonlítva a kedvezõ évekkel. A stabilitásanalízis eredménye alapján az 50-70 ezer tõ/ha növényszám tartomány tekinthetõ legstabilabbnak. Kedvezõtlen évjáratban (5 t/ha termés alatti környezet) azonban a 30-50 ezer tõ/ha növényszám stabilitása nagyobb. A kukoricahibridek növényszám reakciójának termésstabilitása tenyészidõ csoportonként eltérõ volt. A FAO 200-299-es csoportban a legszélesebb (50-90 ezer tõ/ha) a stabil növényszám-tartomány. A tenyészidõ hosszabbodásával a stabil növényszám-tartomány leszûkül, másrészt az alacsonyabb növényszám irányába tolódik el (FAO 400-499 és FAO 500 és 599 tenyészidõ csoportban: 50-70 ezer tõ/ha). Kísérleti adataink alapján a széles optimális növényszám-tartománnyal rendelkezõ hibridek kiválasztása, amelyeknek termésmaximuma kevésbé függ a nagy növényszámtól, jelentõsen hozzájárulhat a termésstabilitás növeléséhez. A termesztett növények hatékony vízhasznosításának alapelvei alaposan kidolgozottak. Közülük legfontosabbak: (a) a csapadék mennyiségéhez és eloszlásához jól adaptálódott növényfajok és fajták kiválasztása, (b) a növények transzspirációs hatékonyságának (betakarítható biomassza produkció/növény által elpárologtatott víz mennyisége) növelése, (c) a talajon keresztüli evaporáció csökkentése az összes evapotranszspirációhoz viszonyítva, (d) a növény vízszükségletének összehangolása a rendelkezésre álló víz mennyiségével. A kedvezõtlen évjáratok terméscsökkentõ hatásának mérsékléséhez az agrotechnika adaptálása, a termesztési tényezõk optimális kombinációjának kidolgozása szükséges. A vetésforgó, a tápanyag utánpótlás, a vetésidõ és a növényszám megválasztásához nyújthatnak segítséget a kukoricatermesztõknek a több évtizedes martonvásári tartamkísérletek és kísérletsorozatok legfontosabb eredményei. Berzsenyi Zoltán Dang Quoc Lap Micskei Györgyi Sugár Eszter Takács Nóra

2008/1 A szántóföldi kukorica herbicid-tolerancia vizsgálatok 2007. évi eredményeirõl Az európai szabályozás környezetvédelmi szempontok miatt néhány, korábban kukoricában széles körben használt herbicid-hatóanyagot (pl. atrazin, butilát) kivont a forgalomból. Eközben a növényvédõ szer gyártók új fejlesztésû, illetve újonnan formulázott hatóanyagok piacra vezetésével folyamatosan szélesítik a gyomirtó szerek választékát. Lépést tartva a megújuló herbicid kínálattal, 2007-ben az általunk korábban már vizsgált szereken kívül néhány, a közelmúltban engedélyezett hatóanyagot, hatóanyag kombinációt, formulációt is kísérletbe állítottunk korábbi és új nemesítésû martonvásári kukorica genotípusokkal. A tavalyi esztendõben a kukorica tenyészidõszakának gyomirtási szempontból jelentõs kezdeti idõszakát rendkívül aszályos április, hõségnapokkal tûzdelt, csapadékos május és száraz június jellemezte. A május 8-án vetett kukoricát június 1-én kezeltük posztemergensen kijuttatott gyomirtó szerekkel. A növények 5-7 leveles fejlettségi állapotúak voltak. A permetezéskor a maximum hõmérséklet nem haladta meg a 26 C-ot, és éjszaka nem csökkent 10 C alá. A kezelést követõ 4. naptól rendszeresen követték egymást a 30 C-ot meghaladó hõmérsékletû hõségnapok, júniusban összesen 16 nap volt ilyen. A vizsgálatokban 30 beltenyésztett törzs és 27 kukorica hibrid szerepelt. A hibridek között 4 szülõi egyszeres keresztezés is volt. Az alkalmazott herbicidek hatóanyagai a beltenyésztett törzsek vizsgálatakor a következõk voltak: 1. mezotrion, 2. mezotrion + terbutilazin, 3. tembotrion, 4. petoxamid + terbutilazin, 5. tritoszulfuron + dikamba, 6. topramezon, 7. dikamba + proszulfuron, 8. nikoszulfuron. A hibridek esetében a kezelések sorrendje a következõk szerint változott: 1. mezotrion, 2. mezotrion + terbutilazin, 3. tembotrion, 4. nikoszulfuron, 5. tritoszulfuron + dikamba, 6. topramezon, 7. dikamba + proszulfuron, 8. foramszulfuron + izoxadifen-etil + jodoszulfuron-metil-na, 9. foramszulfuron + izoxadifen-etil, 10. mezotrion + nikoszulfuron, 11. petoxamid + terbutilazin + nikoszulfuron és 12. rimszulfuron. A herbicidek engedélyezett maximális dózisát (normál dózis) és ennek kétszeres mennyiségét (dupla dózis) parcella permetezõgéppel juttattuk ki. A látható fitotoxikus károk felvételezését a kezeléseket követõ 17. napon végeztük. A károsodás %-ban kifejezett mértékét a genotípusok átlagában az 1. és 2. ábrán tüntettük fel. A herbicidek átlagában a 30 beltenyésztett törzsbõl 0-5,0 % károsodást 24 db, 5,1-10,0% 4 db, 10,1-25,0% 0 db és 25,1-50,0% 2 db törzs esetében tapasztaltunk. Ez utóbbiak a legtöbb herbicid kezelésre érzékenység tüneteit mutatták (1. kép), szufonilkarbamid herbicidek hatására pedig kipusztultak. Az 1. ábrán látható, hogy a gyomirtó szerek egyszeres dózisa 10% alatti, mérsékelt károsodást okozott a genotípusok átlagában és a kétszeres dózis sem haladta meg a 11%-ot. A két, átlagosnál érzékenyebb törzs kivételével a herbicidek a technológiai elõírások betartásával biztonságosan alkalmazhatók a vizsgált genotípusok esetében. A gyomirtó szerek hibrideken okozott fitotoxikus hatásait a 2. ábrán mutatjuk be. A herbicidek egyszeres dózisa által okozott átlagos károsodás mértéke nem haladta meg a 2,5%-ot, és a kétszeres dózisok sem okoztak 10%-osnál erõteljesebb tüneteket a genotípusok átlagában. A vizsgálatban szereplõ kukorica hibridekre is igaz a megállapítás, miszerint a kísérletben alkalmazott herbicidek a technológiai elõírások betartása esetén biztonsággal felhasználhatók gyomirtásukra. 1. ábra Posztemergens herbicidek által okozott fitotoxikus károsodás mértéke (%) martonvásári beltenyésztett kukorica törzseken. Martonvásár, 2007. 15 2. ábra Posztemergens herbicidek által okozott fitotoxikus károsodás mértéke (%) martonvásári kukorica hibrideken. Martonvásár, 2007. 1. kép Különbözõ herbicidek hatása átlagosnál érzékenyebb beltenyésztett törzsön Bónis Péter Árendás Tamás Marton L. Csaba Berzsenyi Zoltán

16 2008/1 2007-ben is jól vizsgáztak az újgenerációs Mv kukorica hibridek Az évjárat hatásáról sok mindent megtudhatunk, ha az elmúlt évek országos kukoricatermését tesszük vizsgálódás tárgyává. Ezek a hatások könynyen érzékelhetõk és egyértelmûen számszerûsíthetõk, amennyiben a mérhetõ legegyszerûbb mutatóval a terméssel jellemezzük azokat. Az elmúlt öt év országos átlagtermése 6,1 t/ha volt. A lényeg, mint mindenhol, itt is a részletekben rejlik (1. táblázat). A 2003-2005 években a termés 3,9-7,54 t/ha között változott. Ezek az eredmények az átlaghoz viszonyítva közel 50%-ban térnek el. A termésingadozás fõ okát az évek eltérõ csapadékmennyiségében és annak tenyészidõbeli eloszlásában kell keresnünk. A csapadékos, jó eloszlású 2004-2005-2006. évek kiváló, 7 t/ha terméssel ajándékozták meg a magyar termelõket. Amikor az országos termés összetevõit terméskomponenseit vesszük számba, akkor eljutunk a vetõmag márkák elemeihez, a különbözõ kereskedelmi néven forgalomba kerülõ hibridekhez. E termékek egyedi produkciójának eredményei adják az országos átlagtermést. Az adott évi termés pedig függ a különbözõ hibridek termesztési környezethez való alkalmazkodóképességétõl. Vagyis minden fajtatulajdonos cég által forgalmazott, s a köztermesztésben meghatározott piaci részesedéssel résztvevõ hibrid szerepet játszik az adott évi kiváló, vagy éppen nagyon gyenge országos átlagtermések kialakításában. A martonvásári kukoricanemesítés forradalmi változásokon ment át, teljesen megújult, új minõsítésû hibridek tucatjaival jelentkezik, amelyekkel sikerrel indul az üzemi termesztés rögös útján. Partnereink sikerei érdekében segítjük az új hibridek vásárlását megelõzõ termelõi döntéshozó folyamatokat. Ennek részeként a termelõknek ún. üzemi próbatermesztés keretein belül lehetõségük van a még nem termelt martonvásári hibridek kipróbálására. Ennek során partnereink saját termelési környezetükben, az ott használt versenytárs kukoricákkal összehasonlítva szerezhetnek termesztési tapasztalatot a martonvásári termékekkel. 2007-ben több 1. táblázat Kukorica termésátlagok Magyarországon Év Terület Termés (ezer ha) (t/ha) 2002 1 176,30 5,05 2003 1 145,00 3,95 2004 1 188,00 7,00 2005 1 196,00 7,54 2006 1 192,06 6,89 2007 1 055,91 3,963* Forrás:MVH elõadás, * becsült termés 2. táblázat Újgenerációs Mv hibridek termése (t/ha) üzemi kísérletekben Hibrid 2004 2005 2006 2007 Mv 251 8,76 8,31 6,03 Mv 277 8,9 9,11 9,12 7,02 Amanita 9,71 9,98 7,29 Somacorn 9,71 9,74 7,47 Hunor 9,2 9,66 9,63 7,38 Mv Tarján 9,78 7,53 Mv Koppány 10,32 7,58 Miranda 7,48 Mv 500 10,8 10,92 7,61 Átlag 9,05 9,63 9,73 7,27 mint félezer új termelõ ismerkedhetett meg legújabb hibridjeinkkel (Mv Tarján, Mv Koppány, Mv 500, Amanita, Somacorn), s a tudatos, termelõközpontú marketing-tevékenységünknek köszönhetõen az újgenerációs hibridjeink részaránya mára meghaladja az értékesített vetõmag kétharmadát. Hibridjeink üzemi termõképességének további megismerése céljából, valamint a termelõkkel folytatott szántóföldi kommunikáció részeként több mint 100 helyen üzemi-demonstrációs kísérletet állítunk be évrõl évre az ország egész területén. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy kukorica hibridjeink üzemi termõképessége 2,5-3 t/ha-ral meghaladja az országos átlagokat, vagyis a martonvásári hibridek termelése gazdasági elõnyt jelent partnereinknek (2. táblázat). 3. táblázat Igali csapadék adatok (2007) Hónap Csapadék (mm) Január 47,9 Február 54,6 Március 60,5 Április 0 Május 80,3 Június 44,5 Július 24,5 Augusztus 93,8 Szeptember 68,9 Partnereink, s az Ön döntését akkor tudjuk megkönnyíteni, ha egy-egy martonvásári hibridet és annak tulajdonságait olyan termelõk segítségével mutatjuk be, akik jelentõs területen, sikeresen és eredményesen termelték kukoricáinkat. Mv 500 Közel kétszeres termés Az igali Igal-Agro Kft. 1400 hektár szántóterületen gazdálkodik Somogy megyében. Fõ profiljuk a szántóföldi növénytermelés. 2007. évben 810 ha szemes kukoricát, 530 ha õszi búzát, a maradék 60 ha-on hibrid napraforgó vetõmagot termeltek. Talajuk heterogén agyagbemosódásos barna erdõtalaj, aranykorona értéke 6-19 között változik. Talajmûvelési rendszerük alapja a forgatásos mélymûvelés. Kukorica alá

30 cm mélységû õszi szántást végeztek. Tavasszal, március második dekádja kezdetén simítós lezárást kaptak a kukorica területek. A vetõágy készítés két menetben, ásóboronával történt. Az elsõ ásóborona után tavaszi alaptrágyaként 400 kg ammónium-nitrátot juttattak ki (136 kg N hatóanyag). Õsszel nem adtak ki tápanyagot. A második ásóborona menet a nitrogén bemunkálására és a meghatározó fontosságú aprómorzsás vetõágy kialakítására szolgált. Áprilisban nem esett csapadék az igali határban (3. táblázat), amely akadálya volt a megfelelõ minõségû magágy készítésnek. A hibridválasztás alapvetõ szempontjai közt Nagy György, a vállalat ügyvezetõ igazgatója a saját területen már kipróbált termékek eredményeit említi. Mindemellett a vállalatnál hagyománya van a martonvásári kukorica hibridek termesztésének. Az Mv 500 korábbi teljesítménye, valamint Szóta Ferenc megyei kereskedelmi képviselõ (Bázismag Kft.) ajánlása alapján 2007-ben az Igal-Agro Kftnél 120 ha-on vetették el az Mv 500 kukorica hibridet (4. táblázat). A vetés Cyclo 800-as vetõgéppel, április második dekádjában történt. Ez a vetõgép, konstrukciójából adódóan (csoroszlya kialakítás és magárok tömörítés) tudja mindazt, ami a homogén kelés feltételeinek megteremtése érdekében szükséges. Az áprilisi csapadékhiány azonban gyõzedelmeskedett a vetõgép képességei felett. Vetéssel egy menetben starterként 200 kg 3x16-os mûtrágyát adtak ki (96 kg hatóanyag), így az összes, kukorica alá kiadott tápanyag mennyisége 232 kg hatóanyag/ha volt. 2008/1 17 A gyomirtás preemergensen történt, Merlin 0,2 l/ha + Guardian 2 l/ha gyomirtó szerek használatával. A terület gyommentes volt. Sorközmûvelõ kultivátorozást nem végeztek. A hektáronként kivetett 72 ezer magból 62-64 ezer tõszámú állomány alakult ki. Mint az országban sokfelé, itt is jellemzõ volt a heterogén nedvességállapotú magágyból adódó kettõs kelés. Az Mv 500 búza elõvetemény után került, így nem volt szükség kukoricabogár elleni védekezésre. Az állomány júniusban kezdett kiugrani, na, ebbõl lesz valami mondták a szakember kollégák. Csõképzõdéskor már mutatta, ebben több van!. Az állomány a teljes vegetációs periódusban zöld maradt, ennek is tulajdonítható a kiváló termése. Az érés intenzív idõszakában jól adta le a vizet, így október elején 21,7% átlagos szemnedvességgel takarították be. Az Mv 500 7,5 t/ha eredményével az üzemi átlag közel kétszeresét produkálta, amely Nagy György ügyvezetõ szerint a kiváló genetika mellett a következõknek volt köszönhetõ: az Mv 500 az átlagostól jobb táblába került az igali határban, de a mellé vetett FAO 410 tenyészidejû versenytárs hibridet is megelõzte termésével; az április 10-15. között vetett hibridek gyorsabban fejlõdtek; nem volt meddõ növény az Mv 500 állományában; a kukorica zöld maradt, a vegetációs periódusban végig élt; átvészelte a júliusi forróságot és csövei jól termékenyültek; az Mv 500-at nem szabad besûríteni, a 60 ezer körüli termõtõ/ha megfelelõ a kukorica számára. Az Igal-Agro Kft. 2007. évi kimagasló kukorica terméseredményének elérésében az Mv 500 hibridnek volt a legnagyobb szerepe, így 2008-ban 200 ha-on vetik ezt a kukoricát. Nagy György már megrendelte a szükséges menynyiségû Mv 500 vetõmagot! 4. táblázat Igal-Agro Kft. kukorica termelése (2007) Hibrid Vetésterület Termés Szemvedvesség Vetésidõ Betakarítás Kivetett Aranykorona (t/ha) (%) ideje magszám Versenytárs 1 (FAO 410) 250 3,2 22,0 április 11-13. szeptember 24-26. 72 ezer 15 alatt Versenytárs 2 (FAO 320) 190 3,2 20,0 április 14-16. szeptember 13-16. 72 ezer 17 alatt Versenytárs 3 (FAO 330) 200 2,0 18,0 április 13-15. szeptember 13-15. 72 ezer 6-12 közötti Mv 500 (FAO 510) 120 7,5 21,7 április 10-11. október 05-06. 72 ezer 18-19 Versenytárs 4 50 2,6 25,0 április 16. szeptember 26. 72 ezer 8-10 közötti

18 2008/1 1. ábra Hibridek teljesítménye üzemi kísérletekben. Jászárokszállás (2007) Szemtermés (t/ha) Szemnedvesség (%) Helyben mérjünk, mielõtt vetünk A Jászság kedvezõ talajadottságokkal rendelkezõ térségében gazdálkodik Jászárokszálláson a Kossuth 2006 Mezõgazdasági Termelõ Zrt. Vetésterületük jelentõs részén termelnek szemes kukoricát. Nem bíznak semmit a véletlenre, minden hibridet elõre, kisebb-nagyobb területen kipróbálnak, évek óta végeznek üzemi demonstrációs kísérletet a magyar piacon jelenlévõ, meghatározó részaránnyal bíró vetõmagtársaságok hibridjeivel. 2007. évben négy fajtatulajdonos cég köztük a Bázismag 5. táblázat Terméseredmények statisztikai elemzése (Jászárokszállás, 2007) Cégek Átlagtermés Szórás CV (t/ha) (t/ha) (%) F 5,69 0,76 13,3 U 5,08 0,32 6,4 R 6,40 0,40 6,3 Martonvásár 6,34 0,20 3,2 6. táblázat Jászárokszállási csapadék adatok (2007) Hónap Csapadék (mm) Január 14,5 Február 58,0 Március 25,5 Április 1,0 Május 52,6 Június 51,0 Július 44,9 Augusztus 79,6 Szeptember 49,9 Kft. 23 hibridjét vetették el a jászágói út melletti táblájukba, Palencsán György növénytermesztési ágazatvezetõ irányításával. A vetés nem titkolt célja az volt, hogy saját termelési körülményeik között termés és szemnedvesség méréssel gyõzõdjenek meg a hibridek teljesítményeirõl. A parcellák mérete és a technológia minden hibrid esetében azonos volt, így a mért terméskülönbség zömében a hibridek közötti különbségeknek tulajdonítható. A fajták termésadatai kiegyenlítettek voltak, ezt mutatják a hibridek termésébõl számított szórás és CV% értékek is (5. táblázat). Az évi csapadékmennyiséget a 6. táblázat tartalmazza. Az áprilisi csapadékhiányt kivéve a tenyészidõben havonta minimum 45 mm körüli esõ hullott. Ez biztosította a demo sorban a 6 t/ha közeli átlagtermés elérését, amely a 2007. évben elfogadhatónak számít, viszonyítva az országos, várhatóan 4 t/ha alatti terméshez (1. ábra). A versenytárs cégek hibridjeit kódokkal jelöljük, amelyben a szám a tenyészidõt jelzõ FAO szám. Az Mv hibridek mindegyike átlag felett, kiegyenlítetten termett ebben a csapadékhiányos, a virágzástermékenyülés idõszakában rendkívül magas hõmérsékletû térségben. A bemutatott terméseredmények, termelõink, partnereink tapasztalatai is azt mutatják, hogy az újgenerációs martonvásári hibrideknek bizonyítottan elõkelõ helyük van a hazai kukorica piacon! Válassza Ön is bizalommal termékeinket! Bodnár Emil

2008/1 Szárazságtûrõ búza és árpa nemesítése Martonvásáron egy újonnan kifejlesztett tesztelési rendszerben Aglobális felmelegedés miatt a Föld klímája egyre szárazabbá és melegebbé válik, mely a mezõgazdaságra is jelentõs hatással van. A szárazság világszerte jelentõsen csökkenti a mezõgazdaság potenciális teljesítõképességét, melyet egyebek mellett mesterségesen vízpótlással öntözéssel lehet kivédeni. Öntözni azonban csak ott lehet, ahol a víz és a megfelelõ infrastruktúra rendelkezésre áll ezek hiányában a gazdálkodók csak a kedvezõ idõjárásban bízhatnak. Egy másik megoldás olyan növények nemesítése, melyek a jelenleg termesztett fajtáknál jobban tolerálják a szárazságot, így vízhiányos környezetben sem lesz akkora a terméskiesés, mint a hagyományos fajták termesztése esetén. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének munkatársai már évek óta vizsgálják a fontosabb gabonák búza, árpa szárazságtûrését. A több éve tartó vizsgálatok tapasztalatai alapján kifejlesztettek és megépítettek egy olyan szabadtéri tesztelési rendszert, melynek segítségével nagy volumenben, megbízhatóan tesztelhetõ a genetikai és nemesítési anyagok szárazságtûrése. A kísérleti területet a martonvásári kutatóintézet területén alakítottuk ki. Hat darab 3,6 x 5 méteres blokkot hoztunk létre. A kísérleti blokkokat 1 méteres mélységig vízzáró fóliával választottuk el egymástól, mely megakadályozza az oldalirányú vízmozgást. Alulról egy vízzáró talajréteg, míg felülrõl egy mozgatható fóliatetõ akadályozza meg a víz bejutását a kísérleti területre. A fóliatetõ egy sínrendszeren mozog. Egy elektromotor csak akkor hajtja a terület fölé, ha a rendszerhez kötött esõérzékelõ szenzor csapadékot érzékel. Ha az esõ eláll, a szenzor nem küld jelet, így a tetõ visszaáll a nyugalmi pozícióba, a terület mellé. Az öntözést egy felszínre helyezett számítógép által vezérelt csepegtetõ csõrendszer biztosítja. A vezérlõegység blokkonként szabályozza az öntözés idejét. A pontos vízmennyiséget víz- 1. kép Szabadtéri szárazságtûrési tesztelési rendszer az öntözött blokkok 1. ábra Talajnedvesség változása keléstõl aratásig 10 cm-es mélységben 19 mérõ órák regisztrálják. A hat fóliával fedhetõ blokk (1. kép) mellett további hármat alakítottunk ki közvetlenül a terület mellett, mely külsõ, szabadtéri kontrollként szolgál. Így összesen 9 kísérleti blokkunk van, melybõl 6-nál öntözés 3 vízhiányos és 3 optimálisan öntözött, míg 3-nál csak a természetes csapadék biztosítja a vízutánpótlást. Mind a 9 blokkban 2-2 talajnedvességmérõ szenzort telepítettünk a talajba, melyek 1 méteres mélységig 10 cm-enként képesek regisztrálni a talajnedvesség változását (1. ábra). Ezzel a rendszerrel mintegy 240 genotípust tudunk 3 ismétlésben letesztelni 3 különbözõ vízellátottság mellett. Mivel a terület alkalmas térképezési populációk tesztelésére is, így reményeink szerint nagymértékben felgyorsítja a szárazságtûrési kutatásokat. A rendszer megépítéséhez a GVOP- 3.1.1-2004-05-0441/3.0 pályázat nyújtott segítséget. Bálint András Szira Fruzsina Galiba Gábor

20 2008/1 MicroMaize FP6 EU Projekt résztvevõinek munkaértekezlete az Intézetben Az idei nyáron Európa jelentõs részén hõhullám okozott súlyos károkat a mezõgazdasági termelésben. A kukorica szempontjából a legkritikusabb hónapban az egymást követõ hõségnapok komoly megtermékenyülési problémákat okoztak. Mindemellett a háttérsugárzás, köztük a megnövekedett UV-B sugárzás is igen negatívan érintette az egész élõvilágot. A globális klímaváltozás egyik negatív következménye, hogy a sztratoszférában az ultraibolya sugárzások ellen védõpajzsként szolgáló ózonréteg vékonyodott az Antarktisz vidékén, a délamerikai kontinens déli része felett pedig lyukas lett. E jelenség egyik elõidézõje az ember, a fõleg ipari tevékenység során 2007. április 26-27-én az Intézetben tartotta 2. munkaértekezletét a MicroMaize (Hasznos mikrobák szabályozása a kukorica mûtrágyázásának kiegészítésére) FP6 jelû EU projekt, melyben a Növénytermesztési Osztály is részt vesz. A 3 éves idõtartamú projekt 2006 november hónapban kezdõdött, koordinátora prof. Yvan Moënne-Loccoz (CNRS, Franciaország). Az együttmûködésben intézetünkön kívül 8 intézmény vesz részt, köztük számos kiemelkedõ EU kutató csoport, mint a CNRS (Franciaország), és az UCC (Írország), valamint az ETH (Svájc), az UNAM (Mexikó), néhány technikai és fejlesztõ intézmény, így az Arvalis és Cylnatis (Franciaország), és a Symbio (Csehország). A projektben új stratégia kidolgozására kerül sor a kukorica mûtrágyafelhasználásának csökkentésére. Célja a talajtermékenység fõ komponensének, a talaj mikrobiális tevékenységének hasznosítása. A növény számára hasznos mikrobák szinergista társulására fókuszál, amely magában foglalja az Azospirillum (nitrogén fixálás és növényi hormon szabályozás) és Pseudomonas (foszfát oldhatóság és fitohormon szabályozás) baktériumokat és a Glomus mikorrhiza gombát (nitrogén és foszfor mineralizáció/feltárás). Az új kutatási módszerek felölelik a molekuláris biológiai módszereket a mikroba konzorciumok kifejlesztésére, a kukorica genotípusok kiválasztására, a növény-mikroba interakciók monitoringjára, valamint az üvegházi tesztelési eljárásokat és a szabadföldi kisparcellás kísérleteket. A MicroMaize projekt végsõ célja bemutatni, hogy a kukorica termeszthetõ fenntartható módon Európában, felhasználva a környezetbarát technológiákat. A Növénytermesztési Osztály feladata a projektben a Az UV-B sugárzás jelentõsége a kukoricanemesítésben szántóföldi kísérletek végzése a mikrobiális technológiák és a kukorica genotípusok összehasonlítására, eltérõ agroökológiai körülmények között, továbbá az innovatív technológia bemutatása és integrálása a jelenlegi kukoricatermesztési technológiákba. Úgy véljük, hogy a mûtrágya-felhasználás csökkentése a talaj mikroorganizmusok innovatív szabályozásával hazai viszonyok között is egy reális stratégia, és az új technológia adaptálható a környezetkímélõ kukoricatermesztésben. Berzsenyi Zoltán kibocsátott, ózont lebontó gázok révén. A biológiailag legaktívabb és az élõlényekre legkárosabban ható UV-B (280-320 nm) sugárzásban 1% ózoncsökkenés következményeként mintegy 1,3-1,8% emelkedés állhat be. A káros sugárzás mértékét természetesen számos tényezõ módosítja, pl. az adott hely szélességi foka, tengerszint feletti magassága, az atmoszférikus viszonyok (felhõtakarás, köd, páratartalom), a felszín fényvisszaverõ képessége. Az tény, hogy a klímaváltozással ezen belül az üvegházhatással együtt, mérhetõen nagyobb UV-B szinttel kell számolnunk. A magasabb rendû növények általában az állati szervezeteknél nagyobb intenzitású UV-B sugárzás tolerálására képesek. Ennek ellenére a növénynemesítési programokban az abiotikus stressztényezõk (pl. hideg, szárazság, hõ, sók, nehézfémek) mellett ma már a megoldandó feladatok közé kell sorolnunk a magasabb sugárzási szintet jobban elviselõ növények elõállítását is. A különbözõ növényfajok az UV-B sugárzással szemben igen eltérõ érzékenységet mutatnak. Az evolúció során a termõhely ökológiai adottságaitól függõen szelektálódtak ki a magasabb szintet tolerálni képes fajok. Külföldön sok kutató foglalkozott az ultraibolya sugárzásnak a különbözõ gazdasági növényekre gyakorolt hatásával. Ugyanakkor kísérleti növényként e témában nagyon kevés tanulmányban találkozhatunk az egyik legfontosabb mezõ-