. Németország és a nemzetiszocializmus Szerzõ dezs dezs.extra.hu - tételek gyûjteménye Történelem tétel 20. Németország és a nemzetiszocializmus Színre lépnek a nácik Németország történetét 1919 és 1923 között a zûrzavar jellemezte. 1920-ban jött létre dolf Hitler vezetésével a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, azaz a náci párt. Németül: NSDP (Nationalsoschialische Deutsche rbeiter Parteil.) Elsõ jelentõs akciója az 1923 megkísérelt sörpuccs volt, amikor is Hitler vezetésével egy müncheni sörcsarnokban foglyul ejtették az ott elõadást tartó bajor tartományi miniszterelnököt és kormányának jelen lévõ tagjait, akik színleg elfogadták Hitler követeléseit, mire szabadon engedték õket. Ezt követõen a tartományi kormány mozgósította a katonaságot, és Hitlert társaival együtt fogságra ítélték. Ennek során írta hírhedtté vált Mein Kampf (Harcom) címû könyvét, melyben társadalmi és politikai elképzeléseit foglalta össze. Átmeneti megnyugvás 1924-tõl javulóban voltak Németország politikai viszonyai. z ország egyik meghatározó politikai ereje a szociáldemokrata párt volt, mely megfogalmazta a "szervezett kapitalizmus" elméletét. Úgy vélték, meg kell szüntetni a szabad versenyes kapitalizmust, és az osztályharcot felváltaná az együttmûködés. szociáldemokrata köztársasági elnök, Ebert halála után Hindenburg vezértábornagy lett az államfõ (1925). Ekkor érte el jelenõs sikereit a stresemanni külpolitika, elismertetve Németország politikai egyenjogúságát. Mindez
ismét megnövelte a demokratikus erõk szavazótáborát. z 1928-as választás után helyreállították a szociáldemokrata és polgári nagykoalíciót. Erre annál is inkább szükség volt, mert az 1929-ben elfogadott Young - terv heves belsõ ellenállást váltott ki. németek joggal nehezményezték, hogy ún. háborús bûneikért 1988-ig kell fizetniük a jóvátételt. Stresemann megrendült egészségét aláásták a személyét ért méltatlan támadások, és 1929 október elején meghalt. válság hatása kibontakozó világválság a német gazdaságot érintette a legérzékenyebben. Ezrével mentek tönkre a kis- és középüzemek, s a parasztbirtokok tízezreit árverezték el. válság mélypontján a munkanélküliség majdnem elérte az 50%-ot. különbözõ pártok fegyveres alakulatai csataterekké változtatták az utcákat. náci párt fegyveres szervezetét, az S-t (Sturmabteilung = Rohamosztag) 1923-ban hozták létre. Rövidesen Ernst Röhm lett a vezetõje, aki az egész országot behálózó hadsereggé alakította. válság idején már az S uralta az utcát. Ugyanakkor a sörpuccs kudarcából Hitler megértette, hogy a törvénytisztelõ Németországban törvényesen kell hatalomra kerülni. gazdasági és politikai összeomlás a szélsõséges pártoknak, mindenekelõtt az NSDP-nek kedvezett, mert el tudta hitetni, hogy képviseli a megalázott németek nemzeti érdekeit is. Ugyanakkor ki tudta használni a demokráciába vetett bizalom megrendülését, melyet azonosított a rendetlenséggel, és mindezekért a weimari köztársaságot okolta. Egyre több embert gyõzött meg arról,hogy a kivezetõ út az erõre és a hatalom tiszteletére épülõ társadalom.
míg az 1928-ban rendezett választáson a nácik csak 2,6%-ot szereztek, addig 1930-ban már 18,3%-ot, 1932 júliusában pedig 37,4%-ot. Hindenburg nem akarta olyan emberre bízni az országot, aki "szemben áll a másképpen gondolkodókkal", ezért alkancellári tisztséget ajánlott Hitlernek, amit õ nem fogadott el. Erre Hindenburg új választásokat írt ki, amely után az erõviszonyok lényegében nem változtak. Hindenburg kilátásba helyezte Hitlernek a kormányalakításra való megbízatást, amennyiben bizonyítani tudja, hogy programját támogatja parlament többsége. Ez azonban nem sikerült, és Hindenburg továbbra sem volt hajlandó Hitlernek kancellári megbízatást adni. Elkésett kísérlet a náci párt megosztására kormányalakítási tárgyalások sikertelensége után Hindenburg Kurt von Schleicher tábornokot, volt hadügyminisztert nevezte ki kancellárnak. Schleicher a náci párt megosztására törekedett. Gregor Strasserral kezdett tárgyalni, aki Hitler után a második legjelentõsebb személy volt az NSDP-n belül, viszont eltérõ irányzatot képviselt. Schleicher az alkancellári és a porosz tartományi miniszterelnöki tisztséget ajánlotta fel Strassernak. Hitler árulásnak minõsítette Strasser tárgyalásait, és megfosztotta õt a párttisztségétõl. miniszterelnök ezután a szociáldemokratáknak és a szakszervezeteknek ajánlott két miniszteri tárcát, ezek azonban visszautasították az ajánlatot. Schleicher szükségállapot bevezetését javasolta Hindenburgnak, aki ezt nem fogadta el. Schleicher lemondott. Hitler a kancellár 1933. január 30-án a köztársaság elnöke kinevezte kancellárrá a legnagyobb párt
vezetõjét, dolf Hitlert, aki koalíciós kormány élén kezdte meg kormányzását. Február 1-jén Hindenburg feloszlatta a parlamentet, és új választást írt ki március 5-ére. Február 27-én kigyulladt a parlament épülete, a Reichstag. nácik a gyújtogatással a kommunistákat vádoltak, vezetõiket letartóztatták és 13,3%-os eredményüket megsemmisítették. z újonnan megválasztott parlament elsõ ülésén Hitler beterjesztette a felhatalmazási törvényjavaslatot, amely lehetõvé teszi a parlamenttõl független törvényhozást, a kormány számára. képviselõk ezt 2/3-os többséggel elfogadták, így megnyílt az út a totális diktatúrához. Hitler a kommunisták után betiltotta a szociáldemokrata és a polgári pártokat is, s 1933 nyarára létrehozta az egypártrendszert. Novemberben ismét választást rendeztek, de ezen csak a náci párt indulhatott, így megszerezte a szavazatok 92,2%-át. hosszú kések éjszakája hatalomátvétel után felszínre kerültek a párton belüli ellentétek. csaknem 4 millió fegyveres tagot számláló S köreibõl egyre többen követelték a szociális viszonyok átalakítását. Ezzel együtt Röhm, az S vezére fel akarta számolni a nagy hadsereget, és saját fegyvereseibõl akart újat szervezni. Ugyanakkor az S folyamatos erõszakoskodásai miatt egyre többen követelték Hitlertõl a rohamosztagosok megfékezését. Hitlernek lépnie kellett. Mindenekelõtt kiegyezett a hadsereg vezetõivel, és az S félreállításáért cserébe megkapta ígéretüket, hogy Hindenburg halála után támogatni fogják az államfõi hatalom megszerzésében. z S megfékezésével meg lehetett nyugtatni a nagytõkéseket is.
Ilyen elõzmények után került sor a hosszú kések éjszakájára, 1934. Június 29-30án, melynek során Hitler parancsára több mint ezer politikai gyilkosságot hajtottak végre. Megölték többek között Röhmöt, Strassert és Schleichert is. z akciót az 1923-ban létrehozott SS (Schutzstaffel = védcsapat) és a Gestapo (Geheime Staatspolizei = titkos államrendõrség) hajtották végre. 1934-re a Heinrich Himmler vezette SS Hitlerhez feltétlenül hû fegyveres erõvé vált. z esemény után többen is azt hitték, hogy a náci párt megszabadult szélsõséges csoportjaitól. Hindenburg augusztusban bekövetkezett halála után azonban Hitler megszûntnek nyilvánította az elnöki tisztséget, s mint birodalmi vezér (Führer), magához ragadta az államfõi jogokat is. Führer ezután népéhez fordult és megkérdezte, hogy elfogadja-e új tisztségében. szavazók 90%-a igennel válaszolt.