A Filozófia tantárgy oktatásának leírása (őszi félév) A jogászhallgatók a jogi tanulmányaik során az első két félévben találkoznak filozófiai ismeretekkel. Az első (őszi) félévben ezt a célt előadások (FIL1) és az ehhez kapcsolódó szemináriumok (FIL10) szolgálják. A második (tavaszi) félévben szintén előadások (FIL2) és szemináriumok (FIL20) formájában ismerkedhetnek meg a filozófia sajátos részterületével, a társadalomelmélettel, amely tartalmilag, mint megalapozó tárgy, közvetlenül kapcsolódik a későbbi jog- és államtudományi tanulmányokhoz. Filozófia 1. (FIL1) (kötelező előadás) (őszi félév) Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Állam- és Jogtudományi Kar (ÁJK) Jog- és Társadalomelméleti Tanszék Tantárgyfelelős: KARÁCSONY András Előadók: KARÁCSONY András, MÁRTON Miklós Szemináriumvezetők: BÁNYAI Ferenc, CS. KISS Lajos, KARÁCSONY András, MÁRTON Miklós, NAGYPÁL Szabolcs Tantárgyfelvevők: joghallgatók Kapcsolódó szeminárium: FIL10 Időtartam: heti 2 óra A számonkérés formája: szóbeli vizsga az előadásokon elhangzottak és a kötelező irodalom alapján. Előzetes ismeretek A középiskolai tanulmányokon alapuló átlagos történelmi, irodalmi, eszme- és kultúrtörténeti, esetleg bölcseleti, hit- és erkölcstani ismeretek, valamint a szellemtudományok tanulmányozásának alapvető tapasztalatai. A kurzus leírása A tárgy általános célja a társadalomtudományban művelt jogászi értelmiségi önazonosság kialakítása, vagyis az igény fölkeltése a széleskörű műveltségre, az önművelésre, az önfejlesztésre, a tudás magasabb szintre emelésére, az önálló tanulásra és az új ismeretek megszerzésére. A tárgy sajátos célja a filozófia fogalmi készletének, a jelentős szakkifejezéseknek, az elméletek és módszerek alapelemeinek a megismertetése, valamint az azok befogadására, megfelelő, világos és szakszerű használatára és biztos kezelésére vonatkozó készségek kialakítása. A tárgy fontos feladata, hogy az említett készségek birtokában a hallgatók képesek legyenek bonyolult kérdések és problémák érthető megfogalmazására, a jogászképzés igényeinek megfelelően. Mindezeknek megfelelően az előadás tárgyalási módja ötvözi a történeti és a problémaközpontú megközelítéseket. A kurzus bemutatja a filozófiatörténet alakulását és a gondolkodástörténetben megfogalmazódott alapvető kérdések jelentőségét, és áttekinti a különböző filozófiai irányzatok és nagyhatású gondolkodók sajátos gondolkodási és elméletalkotási módszereit. A tárgy tanulásmódszertani célja a hallgatókban egy hosszabb terjedelmű és nagyobb bonyolultságú anyagnak a feldolgozására és a kiválogatására, a lényegbevágó tartalmaknak a felismerésére, a kiemelésére és az összefoglalására irányuló képesség kibontakoztatása.
Az előadások kérdéskörei 1. A filozófia és a filozófiatörténet-írás A filozófia különböző fogalmai, viszonya a tapasztalati tudományokhoz, a valláshoz és a mitikus világmagyarázatokhoz. A filozófiatörténet jelentősége, a filozófiatörténet-írás rövid története, kialakult fajtái és módszerei. 2. A valóság racionális megismerésének kezdetei: preszókratika A filozófiai vizsgálódás leválása a mitikus szemléletről. A valóság tudományos megismerésének első lépései, az őselvek (arkhé) kérdése és a létezés fogalmának nehézségei. 3. A tudás lehetősége egy változó világban: Szókratész és Platón A tudás fogalmának meghatározása, erkölcs és tudás összefüggései. Az ideatan mint a valóság változatlan és megismerhető lényegéről szóló tanítás. Az eszményi társadalom modellje. 4. Az anyag és a forma egysége az egyénben és a világban: Arisztotelész Az ókor legnagyobb rendszeralkotó gondolkodójának elképzelése a logikáról, a természeti fajokról, a valóság végső elemeiről és okairól, az erényes jellemről és az állam föladatairól. Platónbírálat és az empirizmus megjelenése. 5. A középkori kereszténység gondolkodása: Ágoston (és a patrisztika), Tamás (és a skolasztika) A hellénizmus és a kereszténység. Az ember mint tökéletlen lény: az üdvözülés lehetősége, az önszeretet és az istenszeretet mint az együttélés két világa. Arisztotelész hatása a skolasztika gondolkodásában, a világ rendje és egysége, a törvények hierarchiája, a racionális istenérvek. 6. A módszeres kétely és a módszer mint a biztos tudás alapja: Descartes és Spinoza racionalizmusa A descartes-i ismeretelméleti fordulat: saját magam ismerete mint a világról szóló minden megismerés tartalmi és módszertani alapja. A szellem és az anyag, Isten és a világ viszonyának kérdései és megoldásai. 7. A következetes empirizmus lehetőségei és következményei: Locke és Hume Vannak-e velünk született eszmék, vagy az elme egy tiszta lap? Az ismereteink fajtái és ezek viszonyai egymáshoz: mit tudhatunk, és mit nem a tapasztalat alapján? Hume szkepticizmusa és a tapasztalat elsődlegessége. 8. Az emberi nézőpont középpontba kerülése: Kant Kant kopernikuszi fordulata az ismeretelméletben és annak következményei: tudás a lehetséges tapasztalat határain innen és túl. A megismerőképességünk alapvető fölépítése. A kötelességetika és a kategorikus imperatívusz. Ész és társadalom. 9. Az igaz az egész: Hegel A tapasztalattól a szellem történelmi önmegértéséig: Hegel Kant-bírálata és az emberi szellem ellentmondásokon keresztüli fejlődéséről szóló elmélete. A fogalmak dialektikus logikája, a történelem filozófiája és a filozófia története. 10. Az akarat és az élet ereje: Schopenhauer és Nietzsche Az ösztön és a tudat, Schopenhauer pesszimizmusa. Az élet szolgálatába állított tudás, az európai gondolkodás története mint hanyatlástörténet, kiút az értékvesztésből: minden érték átértékelése. 11. A filozófiai kérdések mint nyelvünk működésének félreértései: Wittgenstein és a nyelvi fordulat Frege és a nyelvi fordulat: a gondolat mint nem-pszichológiai, absztrakt, nyelvileg kifejezhető jelenség. A korai Wittgenstein elképzelése a valóság és a nyelv párhuzamos fölépítéséről és a 2
leképezésről. A késői Wittgenstein a nyelvhasználat jelentőségéről és a szabályok gyakorlati elképzeléséről. 12. Teológiai kérdések és bölcseleti válaszok: Heidegger és a létkérdés A létfelejtés történetisége, a lét és a létező. Az ember világban való léte. A létkérdés értelme és lehetősége, politikai közjáték (1933). Heidegger fordulata: a metafizika bírálatának elmélyítése, a filozófia és a tudomány viszonya. Kötelező irodalom Karácsony = KARÁCSONY András (szerk.), Filozófia társadalomelmélet. Rejtjel, Budapest, 2010. Störig = STÖRIG Hans Joachim, A filozófia világtörténete (ford. Zoltai Dénes Frenyó Zoltán Neumer Katalin Tőkei Éva). Helikon, Budapest, 1997. Russell = RUSSELL Bertrand, A nyugati filozófia története (ford. Kovács Mihály). Göncöl, Budapest, 1994. Warburton = WARBURTON Nigel, A filozófia rövid története (ford. Dippold Ádám). Kossuth, Budapest, 2014. Kollokviumi kérdések 1. A filozófiatörténet-írás története és fajtái: módszerek a filozófia történetének megértéséhez (Karácsony 35 41.) 2. A hermeneutika: hogyan értsük meg a régieket és a maiakat? (Karácsony 42 53.) 3. A preszókratikus filozófia: a valóság racionális megismerésének kezdetei (Störig 94 108.) 4. A szofisták és Szókratész: az objektív tudás lehetőségének kérdése, az erény és a tudás viszonya (Störig 109 117.) 5. Platón: az ideatan és az eszményi állam fölépítése (Störig 117 132.) 6. Arisztotelész: a logika, a metafizika, az erkölcstan és a kormányzati formák alaptípusai (Störig 134 144.) 7. A sztoicizmus és az epikureizmus: a valóság és az erény összefüggései (Störig 147 154.) 8. A szkepticizmus és az újplatonizmus: a tudás lehetőségével szembeni érvek, misztikum és racionális metafizika (Störig 155 160.) 9. A patrisztika és Ágoston: a keresztény tanítás tételeinek kialakulása és értelmezésük (Russell 304 315.; Störig 163 171., 176 182.) 10. A skolasztika és Tamás: az általános dolgok létezésének kérdése, a törvények hierarchiája és a racionális istenérvek (Störig 185 192., 196 207.) 11. Bacon: a tapasztalati tudományok módszerei és akadályai (Störig 240 244.) 12. Descartes: a módszeres kétely és az önismeret (Warburton 73 79.) 13. Spinoza: Isten mint teremtő, és a teremtett természet (Störig 256 265.) 14. Leibniz monásztana, az előre elrendezett összhang és a teodicea problémája (Störig 265 271.) 15. Locke és Berkeley: a tapasztalat mindenhatósága és a megtapasztalhatatlan anyag száműzése (Störig 276 281., 287.) 16. Hume szkepticizmusa (Störig 282 285., 286 287.) 17. Rousseau és az enciklopédisták: az ész és a szív ellentéte, a kultúra hasznáról és káráról (Störig 296 304.) 18. Kant ismeretelméleti fordulópontja: a tudás a lehetséges tapasztalat határain innen és túl (Störig 307 309., 311 326.) 19. Kant erkölcs- és vallásfölfogása: a kötelesség jellemzése és szerepe az erkölcsi felelősségben (Störig 326 332.) 20. Hegel: a közvetlen tapasztalattól a Szellem önmegértéséig (Störig 365 374.) 21. Marx: az elidegenedés, a kizsákmányolás és az osztályharc (Störig 394 401.) 22. Kierkegaard: a döntés alapvető és paradox jellege, az életformák tipológiája (Warburton 173 178.) 23. Schopenhauer: a mindenható akarat és a pesszimizmus (Störig 402 415.) 3
24. Nietzsche: a hatalom akarása mint a legerősebb ösztönző, és az értékek átértékelése (Störig 420 432.) 25. A francia pozitivizmus: a mítoszoktól a tudományos világképig (Störig 375 381.) 26. Wittgenstein: a filozófiai problémák mint nyelvünk működésének a félreértései (Störig 518 526.) 27. Analitikus filozófia: a fogalmi elemzés különböző fajtái és problémái (Karácsony 54 63.) 28. Heidegger: a lét és a létet megértő ember (Störig 487 495.) Filozófia 10. (FIL10) (kötelező szeminárium) (őszi félév) Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Állam- és Jogtudományi Kar (ÁJK) Jog- és Társadalomelméleti Tanszék Szemináriumvezetők: BÁNYAI Ferenc, CS. KISS Lajos, KARÁCSONY András, MÁRTON Miklós, NAGYPÁL Szabolcs Kapcsolódó előadás: FIL1 Tantárgyfelvevők: joghallgatók Időtartam: kéthetente 2 óra A számonkérés formája: a szemináriumvezető által meghatározott módon a félév során végzett munka folyamatos értékelése. A kurzus célja A kurzus hármas célt igyekszik megvalósítani. Egyrészt, a Filozófia 1. előadás kiegészítéseképpen a hallgatók filozófiatörténeti ismereteinek elmélyítésére, a fontosabb problémák, gondolatok, fordulópontok megismertetésére törekszik, ezáltal is hozzájárulva az értelmiségivé váláshoz szükséges, az értelmiségi élet alapjául szolgáló tudásanyag közvetítéséhez. Másrészt, a klasszikus szövegek közvetlen feldolgozása révén a kurzus a hallgatók szövegés problémaértelmezési, elemzési készségeit is igyekszik fejleszteni. Harmadrészt, a szövegekben megjelenített általános filozófiai problémák közös tárgyalása által a résztvevők vitakészségének és érvelési kultúrájának fejlődését is hivatott a kurzus elősegíteni. Az egymással szembenálló nézetek megértése és feldolgozása a tudományos gondolkodás és párbeszéd sajátosságainak megismerését és begyakorlását is szolgálja. Hozzájárul ahhoz, hogy a hallgatók értékelő viszonyt alakíthassanak ki a bölcseleti nézetekkel kapcsolatban, és fölismerjék ezek társadalmi, közéleti és jogi jelentését és jelentőségét. Az óra ezenfelül a résztvevőket abban is segíti, hogy alkalmasak legyenek a viták több szempontú értelmezésére. A kurzus leírása A kurzus a Filozófia 1. kötelező előadáshoz kapcsolódik, amely a későbbi társadalom-, állam- és jogelméleti vizsgálódásoknak a filozófiatörténeti megalapozására szolgál. A szeminárium anyaga részben szemlélettágító jellegű, amennyiben az előadásokon nem szereplő gondolkodók eszméivel foglalkozik; részben pedig az ott elhangzottaknak az elmélyítését végzi az eredeti szövegek önálló tanulmányozásával és megvitatásával. A hallgatóknak az órákra minden egyes esetben el kell olvasniuk a megfelelő szöveget, és annak közös feldolgozásában tevékenyen és alkotó módon kell részt venniük. 4
Kötelező irodalom A kötelező irodalom, vagyis a félév során feldolgozásra kerülő anyag, a következő szerzők alábbi művei közül kerül ki: ÁGOSTON, A lélek magányos beszélgetései Istennel (ford. Némethy Ernő). Seneca, Budapest, 2000. ARISZTOTELÉSZ, Metafizika (ford. Halasy-Nagy József). Lectum, Budapest, 2002. BACON Francis, Novum Organum (ford. Csatlós János). Nippon, Budapest, 1995. CAMPANELLA Tommaso, A Napváros (ford. Sallay Géza). Lazi, Szeged, 2002. CAMUS Albert, Sziszüphosz mítosza (ford. Ferch Magda Nagy Géza Réz Pál Szabolcs Katalin Vargyas Zoltán Vásárhelyi Júlia). Magvető, Budapest, 1990. DESCARTES René, Elmélkedések az első filozófiáról (ford. Boros Gábor). Atlantisz, Budapest, 1994. DESCARTES René, Értekezés a módszerről (ford. Boros Gábor). Ikon, Budapest, 1992. EPIKTÉTOSZ, Kézikönyvecske: A sztoikus bölcs breviáriuma (ford. Sárosi Gyula). Európa, Budapest, 1978. EPIKUROSZ, Levél Menoikeuszhoz (ford. Rokay Zoltán). In DIOGENÉSZ LAERTIOSZ, A bölcseletben jeleskedők élete és nézetei I II. Jel, Budapest, 2005. FREGE Gottlob, A gondolat (ford. Máté András). In FREGE Gottlob, Logikai vizsgálódások. Osiris, Budapest, 2000. HUME David, Tanulmány az emberi értelemről (ford. Vámosi Pál). Nippon, Budapest, 1995. HUSSERL Edmund, A filozófia mint szigorú tudomány (ford. Baránszky Jób László Fehér M. István). Kossuth, Budapest, 1993. HUSSERL Edmund, Az európai tudományok válsága és a transzcendentális fenomenológia (ford. Berényi Gábor Mezei Balázs). Atlantisz, Budapest, 1998. KANT Immanuel, A tiszta ész kritikája (ford. Kis János). Atlantisz, Budapest, 2004. KIERKEGAARD Søren, Építő keresztény beszédek (ford. Bohács Zoltán Molnár Anna). Hermeneutikai Központ, Budapest, 1995. KIERKEGAARD Søren, Félelem és reszketés (ford. Rácz Péter). Európa, Budapest, 1986. KIERKEGAARD Søren, Naplójegyzetek AA DD (ford. Soós Anita). Jelenkor, Budapest, 2006. KIERKEGAARD Søren, Vagy-vagy (ford. Dani Tivadar). Osiris, Budapest, 2005. KUNG-CE (KONFÚCIUSZ), A nagy tanítás. A közép mozdulatlansága (ford. Tőkei Ferenc). In MENG- CE (MENCIUSZ), Meng-ce: Konfúciusz nagy követője. Szukits, Szeged, 1997. KUNG-CE (KONFÚCIUSZ), Beszélgetések és mondások (ford. Tőkei Ferenc). Szukits, Szeged, 1995. MARCUS AURELIUS, Elmélkedések (ford. Huszti József). Kossuth, Budapest, 2000. NIETZSCHE Friedrich, A hatalom akarása (ford. Romhányi Török Gábor). Cartaphilus, Budapest, 2002. NIETZSCHE Friedrich, A vidám tudomány (ford. Romhányi Török Gábor). Holnap, Budapest, 1997. NIETZSCHE Friedrich, Emberi, túlságosan is emberi: Könyv szabad szellemű embereknek (ford. Romhányi Török Gábor). Szukits, Budapest, 2000. NIETZSCHE Friedrich, Így szólott Zarathustra (ford. Kurdi Imre). Osiris, Budapest, 2003. NIETZSCHE Friedrich, Virradat: Gondolatok az erkölcsi előítéletekről (ford. Romhányi Török Gábor). Holnap, Budapest, 2000. PASCAL Blaise, Gondolatok (ford. Pődör László). Gondolat, Budapest, 2000. PLATÓN, Állam (ford. Szabó Miklós). In PLATÓN, Összes művei II. Európa, Budapest, 1984. PLATÓN, Kratülosz (ford. Horváth Judit). Atlantisz, Budapest, 2008. PLATÓN, Kritón (ford. Gelenczey-Miháltz Alirán). In PLATÓN, Euthüphrón, Szókratész védőbeszéde, Kritón. Atlantisz, Budapest, 2005. PLATÓN, Szókratész védőbeszéde (ford. Devecseri Gábor). In PLATÓN, Összes művei I. Európa, Budapest, 1984. PLATÓN, Timaiosz (ford. Kövendi Dénes). In PLATÓN, Összes művei III. Európa, Budapest, 1984. PLATÓN, VII. levél (ford. Faragó László). In PLATÓN, Összes művei III. Európa, Budapest, 1984. ROSS David, Arisztotelész (ford. Steiger Kornél). Osiris, Budapest, 1996. SCHLICK Moritz, A filozófia fordulata (ford. Altrichter Ferenc Fehér Márta). In ALTRICHTER Ferenc (szerk.), A Bécsi Kör filozófiája. Gondolat, Budapest, 1972. 5
SCHOPENHAUER Arthur, Aforizmák az életbölcsességhez (ford. Kelen Ferenc) In SCHOPENHAUER Arthur, Parerga és Paralipomena II. Panthenon, Budapest, 1925. WEBER Max, A tudomány mint hivatás (ford. Erdélyi Ágnes Wessely Anna). In WEBER Max, Tanulmányok. Osiris, Budapest, 1998. WITTGENSTEIN Ludwig, Logikai-filozófiai értekezés (ford. Márkus György). Akadémiai, Budapest, 1989. 6