A Magyar Koalíció Pártja által meghirdetett pályázat, gyakornokként Brüsszelben Hogyan lehetne közelebb juttatni a brüsszeli történéseket Dél-Szlovákia lakosságához, avagy Környi Zoltán
Előszó Miután Szlovákia 2004. május 1.-től az Európai Unió tagja lett, számos, korábban még nem létező lehetőség, forrás tárult elé. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ezeket, a lehetőségeket az emberek jól ismerjék és minél nagyobb számban élni, tudjanak, az immár rendelkezésre álló forrásokkal. Sajnos még manapság is előfordulnak olyan kisebb csoportok a lakosság körében, akik felteszik a kérdést: Miért jó nekem, hogy Szlovákia az Európai Unió tagja lett? Tulajdonképpen mi is az Európai Unió? Elsődleges szempontnak tekintem azt, hogy minél többen megismerjék az Európai Uniót és ez által nyílt lehetőségeket. Régóta gondolkoztam azon, hogy hogyan is lehetne közelebb hozni a brüsszeli történéseket Dél-Szlovákia lakosságához, hiszen ez az a vidék, ahol mi magyarok élünk és próbáljuk könnyebbé tenni mindenapjainkat. Jól ismerem ezt a környéket, az emberek mindennapi problémáit, gondolkodásmódjukat, mert én is itt születtem, itt élek, ez az otthonom, és első kézből tapasztalom azokat nemcsak saját magamon, hanem szüleim, rokonaim által szerte egész Dél-Szlovákiában. Miután elkezdtem egyetemre járni egyre tisztábban, és élesebben kezdtem, láttam a dolgokat. Az órákon rengeteget tanultunk az Európai Unióról, lakosságáról, nemzetiségeiről, és a felmerülő problémákról is. Azon kezdtem gondolkozni, hogyan is tudnék segíteni az embereknek közelebb hozni azokat a lehetőségeket, amik eléjük tárulnak, amikkel talán könnyebbé tehetnék mindenapjaikat. Kidolgoztam egy elméletet, ami által szülőföldem talán egy szebb és könnyebb jövő elé nézhet. Háromlépcsős modellnek neveztem el, és egész Dél-Szlovákiára terjed ki. A feladat, amit kitűztem magam elé bizony nem egyszerű: az utca emberét kell meggyőzni arról, hogy hogyan és miért kell megtalálniuk a helyüket az Európai Unióban. Az emberek jelentős része csak akkor fog érdeklődni, ha látja, hogy neki abból haszna van, vagyis látja, hogy készpénzre tudja váltani az EU adta lehetőségeket. Tisztán kell látnia az EU tagországaiban elő polgároknak, hogy az EU mindenekelőtt mindannyiunk javát szolgálja, azzal a fokozottabb stabilitással és békés fejlődéssel, amelyhez az évek során a bővítések is hozzájárultak. Az új tagállamokban meglévő, egyre növekvő fogyasztói kereslet a régi tagállamok javát is szolgálja, hiszen a vállalatok ezeken, a dinamikus piacokon értékesítik áruikat, szolgáltatásaikat, s ez segíti a munkahelyek megtartását és megteremtését az anyaországban. Hiszen például egy évtized alatt a négyszeresére nőtt a régi tagállamok és az újonnan csatlakozott országok közötti kereskedelemi mérleg. Az EU polgárai számos módon részesülhetnek a bővítések áldásaiból, például az egyszerűbb utazások, könnyebb és jobb külföldi tanulási lehetőségek, kedvezőbb üzleti feltételek révén. Ezekről, a lehetőségekről kell informálni az embereket. De hogyan is? Tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy a lakosság nem egyforma összetételű. Vannak fiatalok, idősek, nyugdíjasok, vállalkozók, tanulók, gazdák, munkanélküliek és még sorolhatnám. Ezeknek a különböző célcsoportoknak kell különbözőképpen bemutatni, közelebb hozni az Európai Uniót. De mindenkit máshogy kell 2
megközelíteni, nemcsak abból a szemszögből, hogy hány éves vagy mivel foglalkozik, hanem az egyik legfontosabb tényező alapján, mégpedig, hogy hol éli mindennapjait, vagyis ismernünk kell az adott régióban élő emberek gondjait, szokásait. Itt nem beszélhetünk járásokról, kerületekről, mert ezek szélesebb területeket vonnak maguk alá. Hanem itt régiókról kell beszélni, amelyek kisebb területen élő embereket fogja össze. Általam bevezetett fogalmak egyike a térség 1, a térségekbe pedig régiók 2 tartoznak. Példaként vegyük a Nyitrai térséget. Az általam szerkesztett térképen jól láthatóak a járáshatárok, régiók a régióközpontokkal, valamint a térséghatár a térségközponttal. Az elméletem szerint minden régióközpontban létre kellene hozni úgynevezett Info-centrum irodákat, melyeken keresztül kapcsolatot lehetne létesíteni az adott régióban élő emberekkel. Az irodák a régióközpontokban az MKP irodáin belül működhetnének. 1 A térség fogalmának bevezetésére azért volt szükség, mert itt nem bezsélhetünk kerületekről, mert azok nagyobb területet foglalnak maguk alá, mint a térség. Az általam példaként is használt nyitrai térségben nem ugyanazok a járások tartoznak, mint a nyitrai kerületbe, hanem a térség a régiókat gyűjti össze. 2 A régió foglamára azért volt szükség, mert az elméletben nem használhatjuk a politikailag használt járás fogalmát. Szintúgy mint a kerületek esetében, a járások nagyobb területet vonnak maguk alá, mint a régiók és az EU esetében nem a politikailag, hanem a geográfiailag használt határok a jelentősek. 3
A lakosságnak szüksége van egy helyre, ahol a legapróbb problémáitól a legnagyobbikig segítséget tud kérni, kapni. Ezek az Info-centrumok az adott régióban a helyi igényeknek megfelelően tudnak információforrást nyújtani, elsődleges feladatuk lenne az emberek megszólítása az önkormányzatok segítségével. Ha az a cél, hogy megismertessük a brüsszeli eseményeket az emberekkel akkor nekünk a feladatunk, hogy megszólítsuk őket. Azért van szűkség az általam létrehozott régióhatárokra, mert például egy Garamkövesden élő méhésznek más problémai, vannak, mint egy esetleg egy járásban levő, de már más régióba tartozó szímői méhésznek. Már egy kicsit más az éghajlat, más méhbetegségek léphetnek fel, más fajta méhlegelők (nektárforrások) vannak, melyekből megint csak más és más problémák merülhetnek fel (például egy rosszul időzített permetezés), de az csak egy példa a sok közül. Az irodák a már korábban emlegetett célcsoportokat keresnék fel, és a már meglévő pályázati lehetőség közül segítenének választani, valamint megvalósítani. Különböző programok keretében segítenék az emberek látószögét kibővíteni. Ha azt szeretnénk elérni, hogy régióink fejlődjenek, akkor nekünk kell felkeresnünk az embereket, mert nemcsak támogatásokra van szükségük, hanem segítségre, hogy pályázni tudjanak, pont ezért van szükség olyan Info-centrumok magalakítására, amik ebben nyújtanak segítséget, a helyi lakosság anyanyelvén. Fontos az, hogy a többségben magyar lakta vidékeken az emberek saját anyanyelvükön, juthassanak segítséghez, mert saját kézből tapasztaltam, mikor segítségért fordultak hozzám egy bonyolult, nehéz, idegen nyelven megirt pályázati űrlappal. Itt jön képbe a már az elmélet nevét is viselő három lépcsős modell. A Brüsszelben kiirt pályázatokat, a térségközponti irodákból a régióközpontokba leküldve jutnának el a régióban élő emberekhez. Ez így nézne ki például a párkányi régióban: A folyamat természetesen visszafelé is működne, a már kitöltött pályázatok így kerülnének vissza Brüsszelbe. Ha valami információra lenne szükség, akkor is az Info-centrumokkal kellene felvenni a kapcsolatot. Országos szinten, pontosabban Dél-Szlovákiában a következő ábra 3 szerint működne az elmélet: Dél-Szlovákiában négy térségközpontot kellene felalítani Pozsonyban, Nyitrán, Losoncon és Kassán. Pozsonyban ez által négy régió keletkezne a 3 Az ábra kinagyítva megtalálható a függelékben 4
következő központokkal: Pozsony, Szenc, Galánta és Dunaszerdahely. A Nyitrai térségben Nyitrán, Érsekújvárban, Révkomáromban, Léván és Párkányban jönnének létre a régióközpontok. A Losonci térségben szintén öt régióközpont keletkezne, méghozzá Losoncon, Nagykürtösön, Rimaszombatban, Rozsnyóban és Revőcén. A Kassai térségben négy helyen alakulna régióközpont Kassán, Tőketerebesen, Nagymihályban és Királyhelmecen. Létrehozásra kerülne továbbá egy zöld szám is, melyen az érdeklődők választ kapnának felmerülő kérdéseikre. Miután létrejöttek az Info-centrum irodák, elkezdhetjük az emberek megszólítását, egy egész Dél-Szlovákiára kiterjedő EU-s turné megszervezésével, mely mindegyik régió központot útba ejtene, ahol az MKP helyi képviselői által ismertetnék az emberekkel az irodákat, valamint szerepüket, a fogadóórák időpontját. A következő lépés a már sokszor emlegetett célcsoportok maguk módján való megszólítani. Ez hogy is működne pontosan? Lássunk egy két példát. Legfontosabb célcsoportnak a fiatalságot tekintjük, ők azok, akik már, mint az EU teljes jogú polgárai nőnek fel, számukra adódik a legtöbb lehetőség is. Mikor a tanulók már érettebbek, akkor fokozatosan kell velük megismertetni a majd későbbiekben az EU nyújtotta lehetőségeket. Gimnáziumokban és középiskolákban harmadik osztályosoknak előadások, rendhagyó osztályfőnöki óra keretében, ahol az előadásokat az adott régió képviselői tartanák. Biztosítani kellene számukra, továbbá ösztöndíjakat, tanulmányi kirándulásokat, hogy egyre szélesebb látókörre tegyenek szert. Nagyon jó ötletnek tartom azt is, hogy városunkban, Párkányban működik a hídőr szerep, azaz mindig más vidékről jön egy vendégünk, és ő általa megismerhetjük az adott EU-s tagországot. Ezt az ötletet tovább lehetne vinni és az adott régiók falvaiban, lehetne egy nyári tábor keretében megvendégelni egy egy tagország küldöttét, aki nemcsak bemutatná hazáját, hanem esetleg egy rövid nyelvtanfolyam keretében is segítené az iskolások feladatát. A tanulók közül mégis legfontosabb rétegbe tartoznak azok, akik érettségi előtt, valamint tovább tanulás előtt állnak. Nekik biztosítani kellene azt, hogy egy rövid színvonalas kiadványt az Unióról és az Unió által nyújtott továbbtanulási lehetőségekről. Minden szükséges információt megtalálnának egy rövid programfüzetben. Emlékszem én is mikor még Magyarországra felvételiztem egyetemre, milyen sok kis probléma merült fel, amit a választ rengeteg helyről kellett összeszednem. A jövő generációjának ilyen mértékű gondjai már nem lennének. Következő rétegként nézzünk az egyik legnagyobb problémát, jelentő munkanélkülieket. Az embereknek nem csak segélyre van szükségük, hanem lehetőségre. A helyi igényeknek megfelelően kialakított Info-centrum irodák az ő számukra is megoldást jelentenének. Az EU egyik alapgondolata a szabad munkaerő áramlás. Akkor tegyük fel, hogy valahol Spanyolország déli részén munkaerőhiány van (akár idénymunka, akár hosszú távra) és ez az elvégezendő munka megfelelne a pozsonyeperjesi munkanélküliek számára. A dunaszerdahelyi Info-centrum irodán keresztül egy EU-s átképzéssel fel lehetne őket készíteni az ott elvégezendő munkára és egy alap intenzív nyelvkurzust biztosítani számukra és máris megoldódott az ő problémájuk. Ha viszont Nagy Britanniába keresnek sofőröket és Dél-Szlovákiában, vannak alkalmas emberek csak nincs jogosítványuk, akkor EU-s forrásokból segítséget kapnának a megszerzésére, ők is megkapnák az alap angol nyelvtanfolyamot, és máris van munkájuk. Az államnak ez hosszútávon kifizetődőbb, mert nem kell éveken át a segélyt fizetni, az embereknek is jó, mert találnak munkát és egy jobb életszínvonalat, tudnak biztosítani családjuknak. De nézzünk egy másik megoldást, ahol nagy a munkanélküliség ott az önkormányzatoknak kedvezőbb feltételek mellett biztosítani kellene akár egy egy 5
ipari park létrehozását is, ha igény úgy tartja, akkor külföldi befektetőknek is, mert ha a munkahelyet hozzuk ide, akkor nem megy el a munkaerő más országba dolgozni. Ez által itt növekszik a befizetés, nem egy másik országban adózik, ez is kifizetődik szintúgy az önkormányzatnak, mint az államnak. Fontos szerepet játszanának továbbá a határ menti régiók, amelyek gazdasági kapcsolatok kiépítésére szolgálnának. Jó ötletnek tartom a nemrég megalakult Ister-Granum Eurorégió megalapítását, mert nem csak az egyének, hanem a két tagország is ki tudja használni a benne rejlő lehetőségek sokaságát. Ezekben az általam felsorolt példákban csak egy két gondolatat erejéig fejtettem ki, mik is lennének azok a feladatok, amivel segíteni lehetne az emberek jövőjét Dél-Szlovákiában. A lakosságnak azt kell tudatosítania, hogy az EU nem egy idegen dolog, hanem őértük, őáltaluk jött létre. Szerves részévé váltak egy folyamatnak, amely elősegíti a jövőjüket, ha ebbe ők is aktívan bekapcsolódnak. Párkány, 2007. augusztus 28. Függelék 6
7