NYELVTUDOMÁNYI ÉRTEKEZÉSEK 156. sz. AZ ELSŐ MAGYAR NYELVŰ NÉPÉNEK ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI HÁTTERE A ZSIGMOND KORI HÚSVÉTI NÉPÉNEK KELETKEZÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI, NYELVI KÉRDÉSEI ÍRTA ZELLIGER ERZSÉBET AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST
Megjelent a Magyar Tudományos Akadémia és az OTKA NP 61067. sz. pályázatának támogatásával Sorozatszerkesztő KOROMPAY KLÁRA isbn 963 05 8436 0 isbn 978 963 05 8436 4 Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akkrt.hu www.szakkonyv.hu Első magyar nyelvű kiadás: 2006 Zelliger Erzsébet, 2006 Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is. Printed in Hungary
TARTALOM 1. Bevezetés......................................................... 5 2. A kézirat ismertetése................................................ 7 3. Az emlék keletkezési ideje.......................................... 11 4. Az emlék keletkezési helye.......................................... 12 5. Az emlék elnevezése............................................... 13 6. A szerzőség kérdése................................................ 14 6.1. A Szepesség népesedési kérdései.................................. 14 6.2. A többnyelvűségből fakadó kérdések............................... 19 6.2.1. A két-, illetőleg többnyelvűség hazai környezetben.............. 21 6.2.2. A magyar nyelv nyelvpolitikai szempontból.................... 26 6.3. A Húsvéti népének művelődéstörténeti háttere....................... 33 6.3.1. A közép-európai kultúrkör.................................. 33 6.3.2. A Christ ist erstanden európai útja............................ 34 6.3.3. Prága szerepe............................................ 36 7. Verstani kérdések.................................................. 37 8. A népének utóélete................................................ 40 9. A Húsvéti népének mint nyelvi emlék................................. 44 9.1. A szöveg nyelvi elemzése........................................ 45 9.1.1. Olvasat és értelmezés...................................... 45 9.1.2. Helyesírás, hangjelölés..................................... 50 9.1.2.1. A palatális : nem palatális viszony..................... 51 9.1.2.2. A zöngés : zöngétlen szembenállás.................... 53 9.1.2.3. Magánhangzók.................................... 54 9.2. Grammatikai sajátosságok....................................... 55 10. Összegzés........................................................ 66 11. Irodalom......................................................... 69 12. Függelék......................................................... 74 13. Mutató.......................................................... 89
1. BEVEZETÉS Nyelvemlékeink sorsának igen jellemző kifejezését adta Ruffy Péter, amikor annak idején könyvet jelentetett meg róluk Bujdosó nyelvemlékek címen. Ahogyan igaz a mondás: Habent sua fata libelli, igaz ez nyelvünk, kultúránk egy-egy darabjára is. Korai nyelvemlékeink egyikét, másikát viszonylag régóta ismerjük. Ilyen a Halotti beszéd és könyörgés. Az Ómagyar Mária-siralom előkerülése közvetetten az első világégés pusztításainak köszönhető. A Königsbergi töredék és szalagjainak sorsa ami a második világháború utáni eltűnést, majd a részleges megkerülést, sőt hazakerülést illeti, igencsak kalandos történetnek tekinthető. Ennek a nyelvemléknek a napvilágra kerülése egy későbbi könyv kötéstáblájából már abban az időben előre sejtette, hogy hasonló helyekről még kerülhetnek elő nyelvemlékek. A Húsvéti népének és vele együtt az egész Zsigmond kori kottás emlék megőrződése ugyancsak a későbbi könyvkötői felhasználásnak köszönhető. Emlékezetem szerint Bárczi tanár úr szokásos kedd délutáni szakszemináriumai után egy olyan alkalommal, amikor sor kerülhetett arra, hogy a folyosón szakmai kérdésekről beszélgessünk vele mi, a tanítványai (akkoriban, a 70-es évek elején fiatal tanársegéd voltam), említette, hogy újabb nyelvemlékek előkerülésére mindig van lehetőség, sőt példa is, hiszen éppen abban az időben bukkant fel egy addig ismeretlen kis szöveg. Az írásbeli ismertetés elmaradása következtében ez a futólagos említés feledésbe merült. 1988-ban egy hallgatóm, Csalog Eszter (ő a Schola Hungarica, Dobszay László és Szendrei Janka énekkarának tagjai körében énekelte lemezre a kérdéses magyar nyelvű éneket) hívta fel a figyelmemet a nyelvemlékre. Ekkor emlékeztem vissza az akkor csaknem két évtizeddel korábbi folyosói megjegyzésre. Ezek az emlékek elevenedtek meg bennem már az első, leginkább figyelemfelhívónak szánt ismertetés megírásakor, 1991-ben. Az emlékkel való ismerkedésem kezdetén nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy a terjedelmét tekintve kicsinek mondható szöveg számos újdonságot rejt magában. Úgy is lehet mondani, hogy több szempontból mondható első -nek. Műfaját tekintve az első ismert népének, és mint ilyen az első olyan vers, amely éneklésre készült, amelyet biztosan énekeltek. Népének voltából fakad az az újdonság, hogy létrejötte, de írásbeli jelentkezése mindenképpen (eltérően többi szövegemlékünktől) nem egyházi, hanem világi közreműködésnek köszönhető. Mindezek mellett egész középkori irodalmunkban újszerűség, hogy a mintának tekinthető szöveg nem latin, hanem német nyelvű. A Húsvéti népéneknek (a továbbiakban HNé.) nyelvemlékeink sorában elfoglalt különleges helye alapján úgy gondoltam, hogy az ismertetésében nem minden tekintetben követem a hasonló jellegű monográfiák gyakorlatát. A nyelvemlék keletkezési helye, többnyelvű volta, a különböző nyelvű szövegek eltérő nyelvi állapota a kutatást településtörténeti, népességtörténeti, művelődéstörténeti kérdések irányába is elvitte, amelyhez a történeti 5
szociolingvisztika nyújtott módszertani segítséget. Így kerültek a munkába terjedelmesebb részek a Szepesség népesedéstörténetéből, a városok kérdésköréből, az oktatás alakulásának problematikájából. Ezek a fejezetek a kétnyelvűséggel kapcsolatos általános problematikának, továbbá térben és időben konkrét körülményeinek a megvilágításához szükségesek. Nem lehet azonban elfelejteni, hogy az egész emléknek nemcsak nyelvtörténeti, irodalomtörténeti szempontból van jelentősége, hanem a hazai zenetörténet számára is kiemelkedő adalék. Az egészében Zsigmond kori töredék-nek nevezett anyag keletkezéstörténetét is magában foglaló alapos ismertetését az első közzétevőnek, Rajeczky Benjaminnak köszönhetjük (1972a, 1972b), a hely- és időmeghatározásban különös szerepet játszó HNé. zenei anyagának további sorsát Ferenczi Ilona (1979) tárta fel. A teljes emlékanyag, és azon belül a négynyelvű szöveg művelődéstörténtünk szempontjából való bemutatása során úgy éreztem, hogy az ő kutatásaiknak az eredményét nem tekinthetem olyan ismert ténynek, amelyet puszta hivatkozással el lehetne intézni már csak azért sem, mert az erőteljesen szakosodott, és ezért egymástól távolra szakadt tudományok eredményei nem kerülnek az egyes szaktudományokat művelők széles körének szemhatárába. A HNé.-nek a kor- és helymeghatározás tekintetében perdöntő szerepe van. Ennek következtében a szöveg európai háttere a zenetörténeti megközelítéskor és a nyelvi ismertetés kapcsán egyaránt megkerülhetetlen. Mindezekből következik, hogy a HNé. kapcsán egy olyan történelmi pillanatkép vetítődik a szemünk elé, ami kiemelkedő a Duna-táj nyelvi szövetségének (Balázs 1983a; Hadrovics 1989) formálódása szempontjából. Éppen ezért a teljes emlékanyag megtalálásának, tartalmának, a zenetörténetet meghaladó egyéb körülményeinek igen alapos ismertetését Rajeczky Benjaminra való hivatkozással nem találtam elhagyhatónak. A nyelvemlék ismertetését követő rész az úgynevezett külső nyelvtörténettel foglalkozik. Ezután a szöveg verstani kérdéseire és utóéletének a tárgyalására kerül sor. Az utolsó rész foglalkozik a nyelvemlék nyelvi, nyelvtörténeti elemzésével. A Húsvéti népénekről szóló első publikációmban (1991a) közöltem a négynyelvű szöveg betűhű átírását. A cseh és a lengyel nyelvű szöveg olvasatában és rekonstruálásában Király Péter, a német nyelvű verssor leírásában az azóta elhunyt Mollay Károly volt segítségemre. Közreműködésükért hálával tartozom. A fénymásolattal való többszöri összehasonlítás révén néhány elírást kellett megállapítanom abban és a következő (1993, 1995) publikációkban; ezeket a jelen kiadásban korrigálom. Az emlékkel kapcsolatos könyvészeti adatokért Madas Editnek tartozom köszönettel. kéziratom első változatához fűzött megjegyzéseiért pedig Kiss Jenőnek és H. Bottyánffy Évának. 6