9. Pénzügyi controlling 9.1. Tartalomjegyzék 9.2. A pénzügyi controlling koncepciója 9.2.1. A pénzügyi controlling értelmezése A vállalkozások folyamatos működésének fenntartásában a pénz, mint a termelési, értékesítési, beruházási és a finanszírozási tevékenységek vezérlő és összekötő láncszeme kiemelkedő szereppel bír. Magas infláció, magas kamatlábak és fékezett fejlesztési lehetőségek idején a pénzeszközökkel való gazdálkodás jelentősége még inkább fokozódik. A finanszírozás kézbentartása, a likviditás biztosítása a vállalkozások továbbéléséhez a legszigorúbb kritériumot nyújtják. A likviditás hiánya, tekintettel a csőd, a felszámolás és a végelszámolás jogi szabályozására a vállalkozás megszűnéséhez vezet. A gazdálkodási folyamatok megfelelő pénzügyi irányítása a sikeres vezetés egyik legnagyobb kihívását jelenti. A piacgazdaság feltételei között a vállalkozásokkal szembeni legfőbb elvárás, hogy a vállalkozás működése eredményeként növelje a tőketulajdonosi értéket, vagyis a vállalkozás üzleti értékét. Ez utóbbi elvárás teljesítése csak megfelelő pénzügyi irányítási eszközök útján biztosítható. A pénzügyi controlling a pénzügyi irányítási funkcióhoz kapcsolódik. A pénzügyi controlling koncepció lényegét olyan pénzügyi vezetési eszköz rendszer működtetése jelenti, amely közvetíti a stratégiai célok pénzügyi követelményeit a vállalkozás szervezetén keresztül a célokat megvalósító munkavállalókhoz. Pénzügyi controlling alatt a vállalkozás stratégia céljainak és szervezetének megfelelő pénzügyi tervezési, operatív irányítási, ellenőrzési és információ szolgáltatási eljárások koordinált rendszerét érjük. A gyakorlatban a hatékony pénzügyi controlling rendszer kiépítésének elengedhetetlen feltétele, hogy az alkalmazott pénzügyi irányítási-technikák mint a tervezés, operatív irányítás, ellenőrzés és az információ szolgáltatás illeszkedjék a vállalkozás stratégiájához, a vezetés stílusához, a szervezeti kultúrához és a szervezeti felépítés jellegéhez. A funkcionális irányítási forma esetén pl. a pénzügyi controlling a pénzügyiszámviteli irányítási funkciót megvalósító központi irányítási egységen belül kerül kiépítésre. A marketing, a termelés és a műszaki fejlesztési irányítási funkciók gyakorlását szintén a központi irányítási egységen belül helyezik el. Egy decentralizált többszintű divizionális vagy mátrix szervezeti forma esetén a pénzügyi controllignak, mint a pénzügyi-számviteli irányítás részének, viszont a felső vezetés mellett az egyes önálló elszámolási egységet képező diviziók szintjén is ki kell épülnie. A pénzügyi controlling rendszer megfelelő tagolásával képet kaphatunk arról, hogy a vállalkozás szervezeti egységei hogyan járultak hozzá a vállalati szintű likviditás biztosításához.
A pénzügyi controlling rendszer kiépítésére a fentiekben említett tényezőkön kívül a vállalkozás nagysága a tevékenységi köre, a teljesítmény előállításánál alkalmazott technológiai eljárások is jelentős hatást gyakorolnak. Nagy vállalkozások esetében pl. a pénzügyi controllingon belül gyakran kiemelik a kincstárnoki funkciót a controlleri funkció mellett. Ez különösen jellemző a kereskedelmi bankok gyakorlatára. A pénzügyi controlling rendszer kialakítására a vállalkozás belső tényezőin kívül a gazdasági környezet is jelentős hatást gyakorol. Pénzügyi vonatkozásban különösen nagy jelentőséggel bír a gazdasági környezetben bekövetkezett változásokra való gyors reagálás lehetőségének megteremtése. 9.2.2. A pénzügyi controlling feladatai A pénzügyi controlling alapvető feladatait a stratégiai célkitűzésekkel összhangban levő pénzügyi tervek elkészítése, azok megvalósításának és aktualizálásának biztosítása, valamint a vállalkozás pénzügyi teljesítményeinek értékelése és ellenőrzése jelentik. A fenti feladatok megoldása a pénzügyi tervezés, operatív irányítás, ellenőrzés és információellátás koordinált rendszerének működtetésével biztosíthatók. A pénzügyi tervezés folyamatában a stratégiai tervek alapján több évet átfogó terveket készítenek, amelyekben körvonalazódnak a cselekvési programok. A többéves tervek alapján készülnek el a részletes operatív éves tervek, amelyeket az operatív pénzügyi irányítás tovább bont a pénzügyi beszámolási rendben meghatározott legkisebb beszámolási időintervallumnak megfelelően. Az operatív pénzügyi irányítás kiemelt feladatát képezi a vállalkozások likviditásának folyamatos felügyelete a terv és tény adatok összehasonlítása, az eltérések elemzése és a szükséges korrigáló intézkedések megtételén keresztül. Az összehasonlítás a terv, a tényadatok tartalmilag egységes koordinált rendszerét követeli meg. A pénzügyi controlling információellátási feladata szervesen beépül a tervezés, operatív irányítás és ellenőrzés folyamataiba. Az információellátás legfontosabb output dokumentumait a pénzügyi tervek és a beszámolók jelentik. A pénzügyi controlling input adatai jórészt a pénzügyi számvitelből származnak. Amíg központi szintű pénzügyi irányítás feladatai megoldásához általában megfelelő alapot nyújtanak a vállalati szinten aggregált pénzügyi, számviteli adatok, addig a szervezeti egység szintű pénzügyi irányításhoz szükség van a pénzügyi, számviteli adatok szervezeti egységszintű elkülönített mérésére. Az ilyen módon tagolt input adatok biztosítása a pénzügyi controlling koordinációs feladatát képezi. 9.2.3. A pénzügyi controlling rendszer összetevői A pénzügyi controlling rendszer összetevőit a feladatai határozzák meg. A legfontosabb összetevők a következők: Pénzügyi számviteli rendszer Pénzügyi tervezés
Szabályozás-operatív irányítás Ellenőrzés, visszacsatolás Controlling szervezet. A pénzügyi controlling rendszer legfontosabb információs alapját a pénzügyi számviteli rendszer jelenti. A számviteli adatfeldolgozás igényelt decentralizáltsági fokát a szervezeti felépítés típusa, a controlling rendszer kiépítésének módja határozza meg. A controlling tevékenység legfőbb eleme a tervezés. A tervezés során kijelölik a pénzügyi célokat, összehangolják a vállalati részcélokat és mérhetővé teszik a vezetés pénzügyi teljesítményét, amely a teljesítményértékelés motiválás és az anyagi elismerés alapját képezi. Az operatív pénzügyi controlling a szabályozási tevékenysége során folyamatos alkalmazkodási és igazodási intézkedéseket foganatosít a terv megvalósítására. A kívánt pénzügyi teljesítmények elérését a tervezési rendszerrel összhangban lévő ellenőrzési rendszernek kell biztosítani. Az ellenőrzés módszertani alapjait a pénzügyi elemzési eszközök biztosítják. A pénzügyi controlling eredményes működéséhez meg kell határozni a szervezetben elfoglalt helyét. 9.3. A pénzügyi tervezés 9.3.1. A pénzügyi terv tartalma A pénzügyi tervezés a vállalati tervezés rendszer integrált részét képezi mind stratégia, mind pedig operatív szinten. A pénzügyi stratégia része a vállalati stratégiai célkitűzéseknek. Meghatározza, hogy a pénzügyi erőforrásokat hogyan használják fel a gazdálkodás egyes területein, milyen beruházási politikát és forgóeszköz gazdálkodást folytassanak, milyen legyen az osztalékpolitika és a tőkeszerkezet. A pénzügyi terv az üzleti tevékenység különböző területeit átfogó részlettervek, mint az árbevételi, a termelési, a beszerzési, a kapacitás- személyi és gyártás, a beruházási, a költség és az eredményterv összefoglalása, azok pénzügyi kivitelezését foglalja számokba. A pénzügyi tervnek, az üzleti tervek pénzügyi megvalósíthatóságának kontrollján keresztül jelentős szerepe van a részlettervek közötti összhang megteremtésében. A pénzügyi tervezés folyamatának konkrét tartalmát és a szervezeti egységek szintjére történő delegálását nagymértékben befolyásolja a vállalkozás szervezeti felépítése és a controlling rendszer elhelyezkedése a szervezeten belül. Jelen fejezetben a pénzügyi controlling tervezési funkciójának a központi irányítás szintjén jelentkező feladatait tekintjük át. A pénzügyi tervezés célja a vállalkozás pénzügyi egyensúlyának folyamatos fenntartását biztosító pénzügyi politikák kialakítása. A pénzügyi tervezés magában foglalja az eredményterv, a mérlegterv, és a finanszírozási terv elkészítését. Az eredmény tervezés kérdéseit a könyvünk költség- és eredmény controlling témával foglalkozó része tárgyalja. A jelen fejezet a mérleg és a finanszírozás tervezés kérdéseit öleli fel.
A mérlegterv a vállalkozás tervezett befektetési és finanszírozási döntéseinek a vállalkozás eszköz forrás struktúrájára gyakorolt hatását tükrözi vissza. A finanszírozási terv elnevezésének és felépítésének számos változatával találkozhatunk a szakirodalomban és a gyakorlatban. A gazdag választék tanulmányozása alapján levonható azonban az a következtetés, hogy általánosságban a finanszírozási terv mögött közös elméleti alapként a cash flow kimutatás összefüggései húzódnak meg. A szakírók számos esetben nem nevezik meg a cash flow kimutatást, mint elméleti alapot, de a kimutatás tartalma alapján következtetni lehet a szorosabb vagy tágabb kapcsolatra. (Pl.: Kleinbeckel, H: Pénzügyi és likviditás irányítás, 1993. könyvben bevezetett F" modellben a szerző a bruttó és nettó cash flowt mint mutatószámokat értelmezi, az F modell és a cash flow kimutatás kapcsolatára azonban nem tér ki. Modelljét a változások mérlegéből vezeti le.) A Nemzetközi Számviteli Standardok (International Accounting Standards, IAS) a cash flow kimutatás elkészítésének két módját a közvetlen és közvetett módszert ajánlja. A finanszírozási terv összeállításánál mindkét módszer hasznosítását bemutatjuk. A finanszírozási terv két változatával, a pénzszükségleti és pénzfedezeti, valamint a pénzforgalmi tervvel ismerkedünk meg. A pénzszükségleti és pénzfedezeti terv a finanszírozási szükségletet és fedezetet a mérlegnek megfelelő tagolásban állítja szembe egymással. A pénzforgalmi terv a finanszírozási időszak bevételi és kiadási tételeit tartalmazza. A pénzügyi terv tartalmát az előzőekben vázolt értelmezés szerint az l. ábra fejezi ki. Pénzügyi terv Mérlegterv Finanszírozási terv Befektetések Finanszíroások Pénzszükséglet Pénzfedezet Bevételek Kiadások 9.3.2. A mérleg vertikális és horizontális összefüggései A mérleg egy adott időpontra szólóan a vállalkozás eszközeit két vetületben megjelenési forma és az eszközök eredete, azaz finanszírozási forrás szerinti felsorolásban, összevont pénzértékben tartalmazza. Régi latin kifejezéssel az eszközök elnevezésére az aktívákat, a források elnevezésére pedig a passzívákat használják. A mérlegben az eszközök a vállalati vezetésnek a múltban megvalósított befektetési, a források pedig a finanszírozási döntéseit tükrözik vissza. A mérleget az angol-szász terminológia szerint pénzügyi helyzet kimutatásnak is nevezik. A befektetett eszközök minden egységére igaz, hogy azt vagy a tulajdonosok vagy a hitelezők finanszírozták. Az alapvető eszköz-forrás egyenlőség tehát az alábbi formában is kifejezhető. Befektetések = Finanszírozások Az eszközök fő csoportjait a befektetett és a forgóeszközök csoportjai alkotják. A befektetett eszközök tartósan, legalább egy évnél hosszabb időszakban szolgálják a vállalkozás tevékenységét, a pénzeszközök egy éven túli lekötését jelentik. Az immateriális javak, a tárgyi eszközök és a befektetett pénzügyi eszközök képezik a befektetett eszközök fő csoportjait.
A forgóeszközök közé a pénzeszközök és azok az eszközök tartoznak, amelyek egy működési ciklusban elhasználódnak, átalakulnak, illetve szokásos üzletmenetet feltételezve egy éven belül pénzeszközzé alakulnak. A forgóeszközök fő csoportjait a pénzeszközök, értékpapírok, kintlevőségek, a saját és vásárolt készletek és az aktív időbeli elhatárolások képezik. (Az 2000. évi C. sz. számviteli törvény (SzTv.) 1. sz. melléklete az aktív időbeli elhatárolásokat az önálló csoportjaként definiálja. Finanszírozási szempontból tartalmuk alapján azok besorolhatók a forgóeszközök csoportjába.) A forrásokon belül a saját és az idegen források különböztethetők meg. A saját tőke a tulajdonosok tőke hozzájárulását, és a vállalkozás alapításától kezdve az adózott nyereségből a tőketulajdonosoknak kifizetett osztalék fölött megmaradó űn. visszatartott nyereség összegét tartalmazza. Az angol-szász gyakorlatban a beszámolási időszak visszatartott nyeresége elkülönítés nélkül a visszatartott nyereség záró állománya részét képezi. Az SzTv. szerint a beszámolási időszak visszatartott nyereségét elkülönítetten, mérleg szerinti eredmény elnevezés alatt mutatjuk ki. Ez az eljárás megfelel az Európai Unió 4. számú direktívájának, amely a korlátozott felelősségű társaságok pénzügyi beszámolását szabályozza. A saját tőkében szereplő értékelési tartalék a befektetett eszközök értékelési különbözetével megegyező összegű forráselem. Finanszírozási szempontból sem tőke hozzájárulás, sem visszatartott nyereség nem áll mögötte. Az idegen forrásokon belül a hosszú és rövidlejáratú kötelezettségeket különböztetjük meg. A hosszúlejáratú kötelezettségek a mérlegforduló napjától számított egy évet meghaladóan, a rövid lejáratúak egy éven belül esedékesek. A saját tőke és a hosszúlejáratú kötelezettségek együtt a hosszúlejáratú passzívákat jelentik. A mérleg vertikális vizsgálata alapján képet kapunk az eszköz befektetések, valamint azok finanszírozásának összetételéről. A mérleg eszköz-forrás elemeinek horizontális összekapcsolásával a vállalkozás finanszírozási, likviditási helyzetéről vonhatók le következtetések. A nettó forgó tőke a forgóeszközöknek a rövidlejáratú kötelezettségek feletti része, vagy másképpen kifejezve az az érték, amellyel hosszúlejáratú passzívák meghaladják a befektetett eszközöket. Finanszírozási szempontból kiemelkedő jelentősége van. A vállalkozás lehetséges likvid pénzeszközeinek hozzávetőleges összegét mutatja. Az állandóan változó összetételű forgóeszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek közötti arányt összefoglalóan fejezi ki. Nincsenek rá hatással a különböző forgóeszköz elemek és a finanszírozó forrásaik átmeneti vagy szezonális jellegű változásai. A vállalkozások többségénél egy viszonylag állandó szinten van a forgóeszközöknek a finanszírozásra rendelkezésre álló rövid lejáratú kötelezettségek feletti része, és a pénzügyi egyensúly folyamatos fenntartása érdekében igyekeznek azt hosszú lejáratú passzívákkal finanszírozni.
Az eszközök és források legfontosabb vertikális arányait és horizontális összefüggéseit a 2. ábra szemlélteti. 1.65. ábra - 2. ábra A mérleg vertikális és horizontális összefüggései A szakirodalomban többféle likviditás-értelmezéssel találkozhatunk. A likviditási vizsgálatoknak a német üzemgazdászok kiemelkedő figyelmet fordítottak. Különösen Niklisch, H. és Mellerovich, K. munkásságát kell kiemelni. Egyes angol-szász szakírók a likviditás definiálásánál a rövid és hosszú táv megkülönböztetését és a kamatköltségek racionalitását is hangsúlyozzák (Pl.: Antony, R., Walton, P., és Bond, M). A likviditás alatt fizetőképességet és fizetőkészséget értünk, amely biztosítja, hogy a vállalkozás esedékes kötelezettségeinek pontosan és folyamatosan eleget tegyen. A likviditás előfeltétele az eszközök mobilitása, azaz az eszközök pénzzé tehetősége. A mobilitási sorrend az eszközök pénzzé tehetőségének relatív gyorsasága szerinti besorolását tükrözi. A likviditás fogalmába azt a követelményt is beleértjük, hogy az eszközök valódi gazdasági értékükön legyenek pénzzé tehetők. A pénzügyi vezetés a gyakorlatban igyekszik az eszközök és források lejáratainak összehangolására. A likviditás biztosítása érdekében a mérlegben szereplő eszközök és források gazdasági tartalma alapján a következő pragmatikus finanszírozási alapelvek fogalmazhatók meg: Az idegen tőke aránya lehetőleg ne haladja meg a saját tőke kétszeresét. A befektetett eszközöket legalább 50 %-ban saját tőke finanszírozza. A hosszú távú eszköz befektetéseket lehetőleg hosszú lejáratú passzívák finanszírozzák. A forgóeszközök haladják meg a rövid lejáratú kötelezettségek értékét.
A forgóeszközök tartósan lekötött részét lehetőleg hosszú lejáratú passzívák finanszírozzák. 9.3.3. A mérlegterv A mérlegterv elkészítésének célja a vállalkozás részletterveiben meghatározott üzleti tevékenységnek az eszközök és források állományára gyakorolt hatásának a kimutatása. Az eszközök és források tervezett horizontális kapcsolatainak szemléltetése érdekében a mérlegterv néhány kiemelt tervezett pénzügyi aránymutatót is tartalmaz. A mérlegterv a tervidőszak utolsó napjára vonatkozóan összeállított mérleg. A mérlegterv összeállításánál módszertanilag a mérleg összeállítás könyvviteli folyamatait alkalmazzuk. A tényleges gazdasági eseményeket az üzleti terv szerinti gazdasági események helyettesítik. A fentiek alapján megállapítható, hogy a mérlegterv elkészítéséhez a pénzügyi vezetésnek még a finanszírozási terv elkészítését megelőzően mind a befektetési, mind a finanszírozási döntéseket meg kell hoznia. Nevezetesen állást kell foglalnia: a beruházás, a forgóeszköz lekötés, az alaptőke emelés, az osztalékfizetés és önfinanszírozás, a hosszú lejáratú kölcsönök és a rövid lejáratú finanszírozások tekintetében. A mérlegterv felépítésénél a finanszírozási alapelvek érvényesülésének minél világosabb szemléltetésére törekszünk. Ennek érdekében a mérlegtételeket az SzVt-ben előírt mérlegsémától eltérő csoportosításban mutatjuk be. A bevezetett csoportosításokkal lehetővé tesszük: a befektetett eszközöknek a hosszú lejáratú passzívákkal történő közvetlen összevetését, a nettó forgótőke értékének a bemutatását, a forgóeszközöknek a rövid lejáratú kötelezettségekkel történő közvetlen összehasonlítását, a kiemelt pénzügyi aránymutatók származtatásának bemutatását. A pénzügyi aránymutatók részletes kifejtése a 9.5 fejezetben található. A mérlegterv a következő kiemelt aránymutatókat tartalmazza: a saját tőke arányát a befektetett eszközök finanszírozásában,
az adósság rátát hosszú lejáratú kötelezettségeknek a hoszszú lejáratú passzívákon belüli arányaként és a likvidítási rátát a forgóeszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek arányaként. A mérlegterv tartalmát az 1. táblázat szemlélteti. Mérlegterv, tervidőszak utolsó napja Sorszám Befektetett eszközök 1. Immateriális javak 2. Tárgyi eszközök Megnevezés 3. Befektetett pénzügyi eszközök 4. Befektetett eszközök értékhelyesbítése 5. Befektetett eszközök összesen (1+2+3+4) Hosszú lejáratú passzívák 6. Jegyzett tőke (csökkentve a még be nem fizetett részszel) 7. Tőketartalék 8. Eredménytartalék 9. Értékelési tartalék 10. Mérleg szerinti eredmény 11. Saját tőke összesen (6+7+8+9+10) 12. Hosszúlejáratú kötelezettségek 13. Hosszúlejáratú passzívák (11+12) 14. Nettó forgótőke (13-5)=(21-28) Forgóeszközök 15. Sajáttermelésű és vásárolt készletek 16. Szállítóknak adott előlegek 17. Követelések Nyitó mérleg Tervidőszak Záró mérleg
18. Értékpapírok 19. Pénzeszközök 20. Egyéb forgóeszközök 21. Forgóeszközök összesen(15+16+17+18+19+20) Rövid lejáratú kötelezettségek 22. Szállítói tartozások 23. Vevőktől kapott előlegek 24. Munkabér és közteher tartozások 25. Adótartozások 26. Hitelek kölcsönök, váltó tartozások 27. Egyéb passzívák 28. Rövidlejáratú kötelezettségek összesen (22+23+24+25+26+27) 29. Mérlegfőösszeg (5+21)=(13+28) 30. Saját tőke arány a befektetett eszközök finanszírozásában (11:5) 31. Adósságráta (12:13) 32. Likviditási ráta (21:28) Megjegyzések a mérlegtervhez 9. Értékelési tartalék A saját tőkén belül az értékelési tartalék nem felel meg finanszírozási szempontból a saját tőkével szemben állított azon követelménynek, hogy az vagy tulajdonosi tőkehozzájárulásból, vagy felhalmozott nyereségből származik. Mögötte sem tulajdonosi tőke hozzájárulás, sem felhalmozott mérleg szerinti nyereség nem áll. Az a befektetett eszközök felértékelésével szemben kimutatott saját tőke elem. A befektetett eszközök felértékelésének a hitelbiztosítékok szempontjából lehet jelentősége. 20. Egyéb forgóeszközök Az aktív időbeli elhatárolásokat a mérlegtervben a forgóeszközök között egyéb forgóeszközök elnevezés alatt mutatjuk ki. 27. Egyéb passzívák A passzív időbeli elhatárolások a rövid lejáratú kötelezettségek között egyéb passzívák elnevezés alatt jelennek meg. A mérlegterv tételei tartalmilag megfelelnek az SzVt. 1. sz. mellékletének (2000. évi C. törvény a számvitelről).
9.3.4. A cash flow kimutatás összefüggései 9.3.4.1. A pénzeszközök forrásai és felhasználásai A Nemzetközi Számviteli Standardok szerint a cash flow kimutatás a pénzügyi beszámolás részét képezi. A cash flow kimutatás szabályozásával a 7. sz. standard foglalkozik, amelyet 1977-ben fogadott el a Standard Bizottság és többszöri módosítással gondoskodott annak aktualizálásáról. Elkészítése a magyar gyakorlatban a SzVt. 1997. évi módosítása eredményeként vált általános beszámolási követelménnyé. A pénzintézetekre vonatkozóan korábban, 1995. január 1-jétől vált kötelezővé a kimutatás elkészítése. A gazdálkodáson belül a három alapvető tevékenység a folyamatos működés, a befektetés és a finanszírozás különíthető el. A folyamatos működés a vállalkozás alapvető, a társasági alapító okiratban meghatározott jövedelemtermelő tevékenysége. A befektetési tevékenység a hosszú élettartamú, az ún. befektetett eszközök beszerzése és értékesítése. A finanszírozás az a tevékenység, amelynek eredményeként változások következnek be a vállalkozás saját tőkéje és idegen forrásai méretében és összetételében. A három gazdálkodási folyamat összhangját a pénzeszközök biztosítják. (3. ábra) 1.66. ábra - 3. ábra A pénz, mint az alapvető gazdálkodási folyamatok összekötője A cash flow kimutatás a pénzeszközök állományában az adott időszakban bekövetkezett változásokra irányítja a figyelmet. Bemutatja a vállalkozásba be- és kiáramló pénzeszközök legfontosabb forrásait és felhasználásait.
A pénzeszközök forrásai Egy pénzügyileg egészséges vállalkozás pénzbevételének legfontosabb forrását a termékeinek és szolgáltatásainak értékesítése jelenti. Hosszabb idő távlatában teljesülnie kell annak a követelménynek, hogy a folyó gazdálkodás több pénzt hozzon, mint amennyi kiadást igényel. A pénzeszközök növelésének másik fontos forrásának az alaptőke emelés és a hosszú távú kötelezettségek vállalása tekinthető. Végül a pénzeszközök növekedése származhat az épületek, gépek, berendezések és más hosszú távú befektetések eladásából is. A tárgyi eszközök értékesítése a folyamatosan működő, sőt növekedési perspektívával rendelkező cégeknél nem a legfőbb pénzforrás, annál is inkább, mivel az így szerzett bevétel általában nem elég az eladott eszköz megfelelő műszaki szinten történő pótlásához. A pénzeszközök felhasználása A pénzeszközök szokásos felhasználása az osztalékfizetés. A tőketulajdonosok a befektetett tőkéjük után ugyanis osztalékot várnak. A vállalkozások még gyengébb időszaki eredmény esetén is igyekeznek ezen elvárásnak eleget tenni. A hosszú lejáratú kölcsönök visszafizetése ugyancsak egy fontos pénzfelhasználási módot jelent. Időnként az is jellemző pénzfelhasználás, hogy a cégek visszavásárolják a korábban kibocsátott saját részvényeiket. Folyamatos jövőbeli működést, növekedési perspektívát feltételezve a gazdasági egységek pénzeszközeinek jelentős felhasználását jelenti az új immateriális és tárgyi eszközök beszerzése, illetve az azzal járó forgóeszköz-bővítés megvalósítása. A más vállalkozásokba történő hosszú távú befektetés is hasonlóan befolyásolja a pénzeszközállomány alakulását. Gyakran előfordul, hogy vállalkozás hosszú lejáratú kötelezvény vagy részvény kibocsátásával szerzi meg a tárgyi eszköz beszerzéséhez szükséges összeget. Az ilyen kettős gazdasági esemény valójában nincs hatással a pénzeszközökre, ugyanaz az összeg jelenik meg a forrásoknál és a felhasználásoknál is. Ahhoz, hogy a pénzügyi kimutatás mind a pénzügyi műveletekről, mind pedig a befektetésekről teljes képet tükrözzön, az ilyen jellegű műveleteket is fel kell tüntetni benne. A pénzeszközök forrásait és felhasználásait a három gazdálkodási folyamat szerinti csoportosításban a 4. ábra szemlélteti. A 4. ábrán az osztalék a folyamatos működési tevékenységgel kapcsolatos felhasználásként jelenik meg, hangsúlyozva azt a követelményt, hogy az osztalékfizetés forrása egészséges pénzügyi gazdálkodás esetén csak a folyamatos működés által biztosított nettó pénzáram lehet.
1.67. ábra - 4. ábra A pénzeszközök forrásai és felhasználásai A nemzetközi gyakorlatban a folyamatos működésből származó pénzeszközök levezetésére kétféle eljárás terjedt el, amely alapján a cash flow kimutatás közvetlen és közvetett módszere különböztethető meg. A 7. sz. Nemzetközi Számviteli Standard ugyan a közvetlen módszer használatára ösztönzi a vállalkozásokat, a közvetett módszer használata mégis széleskörű a nemzetközi gyakorlatban. A számviteli törvény által bevezetett cash flow séma is a közvetett módszerre épül. A következőkben a közvetett módszer összefüggéseit mutatjuk be. 9.3.4.2. Közvetett módszerre alapozott cash flow kimutatás Közvetett módszer esetén a pénzeszközökben bekövetkezett változások mögött meghúzódó okok számszerűsítését a gazdasági események hatásának pénzcentrikus elemzésére alapozzuk. A gazdasági események és a pénzeszközök hatáskapcsolatának elemzésénél az alapvető mérlegegyenlőségből indulunk ki. Az alapvető mérlegegyenlőséget a következő összefüggés fejezi ki. Eszközök (E) = Kötelezettségek (K) + Tulajdonosi tőkeérdekeltség (T) Az elemzéshez az összefüggés baloldalát pénzeszközökre (P) és nem pénzeszközökre (NP) bontjuk fel. P+NP=K+T
Amennyiben az összefüggés igaz a mérleg nyitó- és záróállományi adataira nézve, akkor igaz az egyenlőség a mérlegtételek változása tekintetében is. P + NP = K + T Mivel vizsgálatunk a pénzeszközökhöz kapcsolódik fejezzük ki az egyenlőségből a pénzeszközökben bekövetkezett változást. P = K + T NP A fenti egyenlőség alapján azt mondhatjuk, hogy a pénzeszközök változása megegyezik a passzívákban és a nem pénzeszközökben bekövetkezett változások összegével és levezethetők a következő összefüggések. Pénzeszközök forrásai = Passzíva növekedések + Eszköz csökkenések Pénzeszközök felhasználásai = Passzíva csökkenések + Eszköz növekedések A közvetett módszer esetén a folyamatos működésből származó pénzeszközök meghatározásánál az eredmény-kimutatás adózott eredmény kategóriájából indulunk ki és felsorolunk minden olyan korrekciót, amely ahhoz szükséges, hogy a teljesítmény szemléletű számviteli elven alapuló eredménytől eljussunk a pénzforgalmi folyamatokhoz. A teljesítmény szemléletű számvitel nemzetközileg is a legelterjedtebben használt számviteli elv. A teljesítmény szemléletű számvitelben (Accrual Basis of Accounting) a vevői kiegyenlítéstől függetlenül az értékesítést abban az időszakban számolják el teljesítményként, amikor a termékeket a vevő rendelkezésére bocsátják és a szolgáltatásokat teljesítik. A teljesítmények realizálása érdekében felmerült költségek az időszak ráfordításait képezik függetlenül a pénzkifizetés tényétől. A teljesítmények és azok realizálása érdekében eszközölt ráfordítások bekerülési értékének különbsége az időszak realizált eredményét adja, amely megfelel az adózás utáni eredmény kategóriájának. Az adózás utáni eredményből történő kiindulás következtében tulajdonképpen azzal a feltételezéssel élünk, hogy az eredmény-kimutatásban meghatározott adott időszaki adózás utáni eredmény megegyezik az időszak pénzbevételeinek és kiadásainak különbségével. Vagyis a naturálfolyamatok egybeesnek a pénzfolyamatokkal. Minden olyan esetben, amikor azok elválnak egymástól, korrekciós elemző tételt kell elszámolni. A folyamatos működésből származó nettó pénzáram meghatározása három lépésben történik. A pénzeszközök állományalakulásának reális megállapításához az első lépésben az amortizáció összegével ki kell egészíteni az adózott eredményt. Az amortizációt az adózott eredmény számításánál mint az adott időszak ráfordítását ugyanis levonjuk a teljesítményekből, de ugyanabban az időszakban nem jelent pénzfelhasználást. Az adózott eredmény amortizációval megnövelt összege általánosan elfogadott becslése a pénzáramlásnak.
A levezetés második lépését az adózott eredményre ható azon ráfordítás és bevételi tételekkel történő korrekciók jelentik, amelyek az adott időszakban nem járnak együtt pénzkifizetéssel vagy pénz befolyással. A céltartalékok időszaki felhasználásán felüli képzése, az elszámolt értékvesztések, a befektetett eszközök értékesítéséből származó veszteség, a nem realizált árfolyam veszteség, az adózott eredményt növelő korrekciós tételeket jelentenek. A céltartalékok időszaki képzésén felüli felhasználása, az elszámolt értékvesztések visszaírása, a befektetett eszközök értékesítéséből származó nyereség az adózott eredményt csökkentő korrekciós tételek. (A Nemzetközi Számviteli Standardok megengedik a nem realizált árfolyam nyereség elszámolását is, ilyen módon a nem realizált árfolyam nyereség is szerepelhet a csökkentő korrekciós tételek között A nemzetközi gyakorlatban a késleltetett nyereségadó kötelezettség miatti korrekció is szerepel az adózás utáni eredmény módosító tételei között.) A harmadik lépésben a mérlegegyenlőségből az előzőekben levezetett összefüggések alapján a rövid lejáratú kötelezettségek növekedéseit, a készletek, a vevők és a forgóeszközök között nyilvántartott értékpapírok állományában bekövetkezett csökkenéseket a folyamatos működésből származó pénzeszközök forrásaként mutatjuk ki. A rövid lejáratú kötelezettségek csökkenéseit, a készletek, a vevők és a forgóeszközök között nyilvántartott értékpapírok állománynövekedéseit pedig az időszaki pénzeszköz állomány felhasználásaként vesszük számba. Példaként értelmezzük a rövid lejáratú kötelezettségeknek a pénzáramlásra gyakorolt hatását. A kötelezettségek növekedése az adott időszaki pénzkészletre pozitív, csökkenése pedig negatív irányba hat. A kötelezettségek teljesítésének elhalasztása ugyanis pénzkímélést, azaz pénzeszköz-növekedést jelent. A következőkben a befektetési és a finanszírozási tevékenységekből származó legfontosabb pénzáramokat mutatjuk be. Befektetési tevékenységek pénzáramai Az immateriális és tárgyi eszközök beszerzésére történő kifizetések, és az értékesítésükből származó pénzbevételek. A pénzügyi eszközök beszerzésére történő kifizetések és azok értékesítéséből származó pénzbevételek. Ide tartoznak a nem eladásra és kereskedésre vásárolt részvények, részesedések vásárlására történő kifizetések és az eladásukból származó pénzbevételek, valamint az egy évet meghaladó lejáratú kölcsönök nyújtása és azok törlesztéséből származó bevételek. A Nemzetközi Számviteli Standardok alapján a nem kereskedésre és eladásra vásárolt határidős értékpapírokba és az opciókba történő befektetésekből származó pénzáram mind a befektetéseknél, mind pedig finanszírozási tevékenységnél kimutatható. Finanszírozási tevékenységek pénzáramai
A részvények és más tőketulajdont megtestesítő eszközök kibocsátásából származó bevétel és azok esetleges visszavásárlására fordított kiadások. Váltók, kötvények, jelzálog kölcsönök és egyéb rövid és hosszú távú kötelezvények kibocsátásából származó pénzbevételek és annak törlesztésére fordított kiadások. A lízingbe vevő által teljesített kifizetések a pénzügyi lízing kötelezettség csökkentésére. A 7. sz. Nemzetközi Számviteli Standard értelmében a kamat és osztalék kifizetések és bevételek a vállalkozó döntésétől függően akár a működési, akár a befektetési, akár finanszírozási tevékenységeknél kimutathatók. A standard megköveteli a következetességet a választott eljárás alkalmazásában. Az SzVt. 7. sz. melléklete értelmében a fizetett és kapott kamat, a fizetett osztalék működési tevékenységként, a kapott osztalék befektetési tevékenységként jelenik meg. Az időszak nettó pénzárama a folyamatos működésből, a befektetési és a finanszírozási tevékenységekből származtató nettó pénzáramok összegezésével határozható meg. 9.3.4.3. Közvetlen módszeren alapuló cash flow kimutatás A cash flow kimutatás közvetlen módszere szerint az időszak pénzeszközállományának változását a pénzbevételek és a pénzkiadások különbségeként mutatjuk ki. Pénzforgalmi szemléletű számviteli elv alkalmazása esetén a pénzbevétel és kiadás adatok közvetlenül rendelkezésre állnak a közvetlen módszer alkalmazásához. A pénzforgalmi folyamatokra alapozott számvitelben (Cash Basis of Accounting) az értékesítést akkor számolják el teljesítményként, amikor az értékesített termékek és szolgáltatások ellenértékét a vevők kifizetik. A ráfordításokat arra az időszakra terhelik, amelyikben a pénzkifizetések megtörténtek, a beszerzett eszközökért, az igénybe vett humán erőforrásokért és más szolgáltatásokért pénzt fizettek. A magyar gyakorlatban az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozások a pénzforgalmi szemléletű számviteli elvet alkalmazzák. A 2000. évi C. sz. Számviteli törvény értelmében az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozások köre szűkül és 2004-től a gazdálkodóknak át kell térniük a kettős könyvvitel alkalmazására. A kettős könyvvitelt vezető vállalkozások, vagyis a vállalkozások többsége a teljesítmény szemléletű számviteli elvet használja. A nemzetközi gyakorlatra is a teljesítmény szemléletű számviteli elv széleskörű használata a jellemző. A teljesítményszemléletű számviteli elv alkalmazása esetén a folyamatos működésből származó pénzáram megállapításához az eredmény-kimutatás teljesítményeit és ráfordításait olyan korrekciónak kell alávetni, amelynek eredményeképpen pénzforgalmi szemléletű bevétel és kiadás adatokhoz jutunk. A működésből származó nettó pénzáram meghatározása
A működésből származó nettó pénzáram meghatározásához a legfontosabb korrekciók levezetése a következőkben látható. Az időszakban kiszámlázott termékek és szolgáltatások árbevételéből a pénzbevétel a vevők állományváltozásának figyelembevételével származtatható. Az időszakban az anyagok, szolgáltatások és áruk, valamint a humán erőforrások beszerzésre fordított pénzkiadások értéke az eladott teljesítmények önköltségéből, illetve az áruk beszerzési költségéből kiindulva a készlet, a szállítói, illetve a munkabér és közteher tartozások állományváltozásának figyelembevételével származtatható. Amennyiben a készletnövekedésről van pl. szó, akkor a beszerzésre történő kifizetés több volt, mint az időszaki értékesítés elszámolt költségei. A szállítói, a munkabér és közteher tartozások időszaki növekedése azt jelenti, hogy a készlet és a munkaerő beszerzésekre fordított pénzkiadás kevesebb, mint az időszakban vállalt kötelezettségek értéke. Egyenlőség formájában az összefüggés a következő: Az időszakra elszámolt egyéb működési ráfordításokból az időszaki kifizetések értéke az alábbi korrekciók elvégzésével nyerhető. A pénzkifizetéssel nem járó ráfordítások és a pénzbevétellel nem járó bevételek tartalma megegyezik a közvetett módszernél ismertetettekkel. A befektetési és a finanszírozási tevékenységekből származó pénzáramlások meghatározására szintén a közvetett módszernél elmondottak vonatkoznak.
9.4. Finanszírozási terv 9.4.1. Pénzszükségleti és pénzfedezeti terv A pénzszükségleti és pénzfedezeti terv a következő befektetési és finanszírozási kérdésekre ad választ: Mennyi a vállalkozás bővítéséhez szükséges hosszú távú eszközökbe történő beruházások és befektetések tőkeigénye és milyen az időbeli ütemezés? Mennyi a forgóeszköz lekötés állományváltozása és az igény milyen ütemezésben merül fel? Mennyi a folyamatos működés által biztosított pénzösszegből az osztalék finanszírozásra szánt és az osztalék fizetés után fennmaradó önfinanszírozásra igénybe vehető összeg? Mikor és milyen nagyságrendben válnak szükségessé pótlólagos források bevonása tőke emelés és/vagy hosszú és rövid lejáratú hitelfelvétel formájában? A befektetési és finanszírozási döntések időbeli ütemezése a pénzszükségleti és pénzfedezeti terv megfelelő horizontális bontásával biztosítható. A fenti kérdésekre a jövőbeni bevételek és kiadások tervezésére szorítkozó ún. pénzforgalmi közelítéssel nem minden esetben adható teljes válasz. Ehhez szükség van a pénzeszközök konkrét eszköz befektetéseinek és finanszírozási forrásainak követésére. Ez a pénzbevételeknek és pénzkiadásoknak a mérleg felépítésében történő tervezésével valósítható meg. A mérlegszerkezet alkalmazása a pénzügyi tervezésben az ellenőrzés szemszögéből is jelentős. A pénzügyi controlling koncepció szempontjából kiemelkedő jelentőségű annak biztosítása, hogy a befektetési és finanszírozási döntésekért való felelősség megállapítható és ezáltal a döntés következménye ellenőrizhető legyen. A pénzszükségleti és pénzfedezeti terv azáltal, hogy eszközelemenként tartalmazza a befektetésekre fordítandó pénzlekötést és forráselemenként a finanszírozásokra tervezett fedezetet, lehetővé teszi a döntésekért való felelősség megállapítását és azok ellenőrzését. A pénzszükségleti és pénzfedezeti terv a közvetett módszerre alapozott tervezett cash flow kimutatásból származtatható. Ehhez a cash flow kimutatás olyan átstrukturálására van szükség, amelynek eredményeként jól szemléltethetők a tervezett eszközbefektetések pénzszükséglete és pénzfedezete, valamint az önfinanszírozás és az idegen forrásoknak a finanszírozásba történő bevonása. A cash flow kimutatás utolsó sorában feltüntetett pénzeszközök nettó változása, tartalmában a pénzeszközök állomány változásának felel meg, tehát részét képezik a forgóeszköz-lekötés tervezett változásának. A pénzszükségleti és pénzfedezeti tervben a pénzeszközök állomány változását a pénzszükséglet elemeként a forgóeszközöknél mutatjuk ki.
A közvetett módszerrel meghatározott cash flow kimutatásra épülő pénzszükségleti és pénzfedezeti terv felépítését az 1. táblázat mutatja be. Pénzszükségleti és pénzfedezeti terv Sor szám PÉNZSZÜKSÉGLET Megnevezés 1. Beruházások immateriális és tárgyi eszközökbe 2. Pénzügyi eszköz befektetések 3. Befektetett eszközök állománycsökkenéséből várható bevételek 4. HOSSZÚ TÁVÚ ESZKÖZBEFEKTETÉSEK PÉNZSZÜKSÉGLETE (1+2-3) 5. Készletek növekedése 6. Követelések növekedése 7. Eladásra vásárolt értékpapírok, részesedések növekedése 8. Pénzeszközök növekedése 9. Egyéb forgóeszközök növekedése 10. Forgóeszközök állomány csökkenései 11. Forgóeszközlekötés állomány növekedése (5+6+7+8+9-10) 12. Hosszúlejáratú kötelezettségek törlesztése 13. PÉNZSZÜKSÉGLET ÖSSZESEN (4+11+12) 14. Kamat és vállalkozási nyereség adó levonása előtti eredmény 15. Kamatráfordítás 16. Adózás előtti eredmény (14-15) 17. Vállalkozási nyereség adó ráfordítás 18. Adózás utáni eredmény (16-17) 19. Osztalék 20. Mérlegszerinti eredmény (18-19) 21. Értékcsökkenési leírás 22. Céltartalékok képzése 23. Céltartalékok felhasználása Tervidőszak
24. Elszámolt értékvesztések 25. Befektetett eszközök értékesítéséből származó veszteség 26. Befektetett eszközök értékesítéséből származó nyereség 27. Nem realizált árfolyamveszteség 28. ÖNFINANSZÍROZÁS ÖSSZESEN (20+21+22-23+24+25-26+27) 29. Alaptőke növekedése 30. Hosszúlejáratú kötelezettségek vállalása 31. Szállítói tartozások növekedése 32. Személyi jellegű és közteher tartozások növekedése 33. Adótartozások növekedése 34. Osztalékkötelezettségek növekedése 35. Egyéb rövidlejáratú kötelezettségek és egyéb passzívák növekedése 36. Rövid lejáratú kötelezettségek csökkenése 37. Rövidlejáratú bankhitelek növekedése 38. RÖVID LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK NÖVEKEDÉSE (31+32+33+34+35-36+37) 39. PÉNZFEDEZET ÖSSZESEN (28+29+30+38) Megjegyzések a pénzszükségleti és pénzfedezeti tervhez A befektetett eszközök tervezett dezinvesztációjából várható bevételek (3. sor) csökkentik a befektetések pénzszükségletét. Azon forgóeszközelemek összevont értékét, amelyek esetében állománycsökkenést tervezünk a modell 10. sorába mutatjuk ki. A modell információ tartalmának növelése érdekében a kamat és társasági adó levonása előtti eredményből kiindulva, a kamat, a nyereség adó ráfordítás és a kinyilvánított osztalék feltüntetésével vezetjük le az önfinanszírozás szempontjából kiemelkedő jelentőségű mérleg szerinti eredmény kategóriát. Azon rövid lejáratú kötelezettségek összevont értékét, amelyek esetében állománycsökkenést tervezünk, a modell 37. sorába mutatjuk ki. A pénzszükségleti és pénzfedezeti terv adatai levezethetők a mérlegterv tartalmilag egybevágó soraiból az állományváltozás összegét véve figyelembe.
9.4.2. Pénzforgalmi terv A pénzforgalmi terv a pénzeszközök állományában bekövetkezett változást a tervezett pénzbevételek és pénzkiadások különbségére vezeti vissza. Az alábbi alapvető összefüggésből indulunk ki: Bevételek Kiadások = Pénzeszközök Pénzeszközöket tehát csak a bevételeknek a kiadásokat meghaladó része eredményez. A pénzforgalmi terv elkészítésének alapját a közvetlen módszerre alapozott cash flow kimutatás képezi. A pénzforgalmi terv felépítését a 2. táblázat szemlélteti. Megnevezés Sorszám Tervidőszak PÉNZESZKÖZÖK NYITÓ ÁLLOMÁNYA 1. Pénztár, csekkek 2. Bankbetétek 3. Pénzeszközök nyitó állománya összesen (1+2) FOLYAMATOS MŰKÖDÉSBŐL SZÁRMAZÓ BEVÉTELEK 4. Termékek, szolgáltatások, áruk értékesítéséből származó pénzbevételek 5. Kamat és kamatjellegű bevételek 6. Folyamatos működésből bevételek összesen (4+5) FOLYAMATOS MŰKÖDÉSRE KIFIZETÉSEK 7. Kifizetések a szállítóknak és személyi jellegű kifizetések 8. Kifizetések muködési ráfordításokra 9. Kamat és kamatjellegű kifizetések 10. Kifizetések nyereség adóra 11. Kifizetés osztalékra 12. Kifizetések összesen folyamatos működésre (7+8+9+10+11) 13. Pénzbevételek többlete folyamatos működésből (6-12) BEFEKTETÉSEK PÉNZÁRAMA 14. Kifizetések immateriális javak és tárgyi eszközök beszerzésére 15. Kifizetések pénzügyi befektetésekre 16. Pénzbevételek immaterialis javak és tárgyi eszközök értékesíté-
séből 17. Pénzbevételek pénzügyi befektetések értékesítéséből 18. Osztalékbevétel 19. 20. Befektetések nettó pénzeszköz felhasználása vagy pénzbevétele (-14-15+16+17+18) FINANSZÍROZÁSOK PÉNZÁRAMA Pénzbevétel részvények és más tőketulajdont megtestesítő pénzügyi eszközök kibocsátásából 21. Pénzbevételek hosszú távú kötelezettségek vállalásából 22. Kifizetések saját részvények és egyéb tőketulajdoni részesedések visszavásárlására 23. Kifizetések hosszú távú kötelezettségek törlesztésére 24. Kifizetés pénzügyi lízing kötelezettség csökkentésére 25. 26. Finanszírozások nettó pénzeszköz felhasználása vagy pénzbevétele (20+21-22-23-24) Befektetések és finanszírozások nettó pénzeszköz felhasználása vagy pénzbevétele (±19±25) 27. PÉNZESZKÖZÖK ZÁRÓ ÁLLOMÁNYA (3+13±26) A pénzforgalmi terv a tervidőszakra vonatkozóan tükrözi a vállalkozás likviditását a tervezett bevételek és kiadások szembeállításával. Vonatkozhat évre, vagy rövidebb időszakokra. A gyakorlatban széleskörűen használt a pénzforgalmi terv egy évnél rövidebb időszakokra, negyedévre, hóra, sőt napra vonatkozó összeállítása. A napra vonatkozó pénzforgalmi terv a diszponibilitási vizsgálatok eszköze. A diszponibilitás napi fizetőképességet jelent. A diszponibilitási terv a fizetési eszköz napi mozgásairól és a pénzeszközök nyitó és záró állományairól nyújt információt. A pénzforgalmi terv elsősorban a rövid távú pénzügyi intézkedések meghozatalánál bír kiemelkedő jelentőséggel. A finanszírozási terv két változatát összehasonlítva megállapítható, hogy a pénzforgalmi terv felépítése egyszerűbb és áttekinthetőbb. Ebből az előnyből következik hátránya, hogy nem enged bepillantást az eszközöknek és forrásoknak sem a nagyságrendjébe, sem a szerkezetébe, sem pedig a vállalkozás hitelképességébe. A fentiekből következően a kimutatás nem nyújt az ellenőrzéshez információt a pénzeszközök konkrét befektetéseit és finanszírozási módjait illetően. A pénzforgalmi terv tartalma alapján nincs lehetőség pl. a készletekben és kintlévőségekben megvalósuló tőkelekötés vagy a hosszú távú eszköz befektetés, finanszírozási módja miatti felelősség megállapítására és ellenőrzésére.
Összefoglalásként megállapítható, hogy a pénzforgalmi terv, a likviditás operatív irányításában kiemelkedő jelentőségű, a vállalkozások közép- és hosszú távú likviditási és pénzügyi irányításához viszont a pénzszükségleti és pénzfedezeti terv nyújt megfelelő alapot. 9.4.3. Pénzszükséglet tervezése 9.4.3.1. Beruházás gazdaságossági számítások a hosszú távú befektetések tervezéséhez A hosszú távú befektetések célja a hosszú élettartalmú eszközök megszerzése. A hosszú élettartalmú eszközök általánosan használt csoportosítása a következő: Immateriális javak Tárgyi eszközök Befektetett pénzügyi eszközök Az immateriális javakhoz tartoznak a vagyonértékű jogok, az üzleti vagy cég érték, a szabadalmak, a szerzői jogok, a know-how, az üzleti titkok, a számítógépes szoftver programok és bizonyos megkötések mellett a kutatás-fejlesztési költségek, valamint az alapítás átszervezési költségek. A tárgyi eszközök az épületeket, a földet, a gépeket, berendezéseket és a járműveket foglalják magukba. A befektetett pénzügyi eszközök csoportjába a befektetési célú részesedéseket és egyéb értékpapírokat, az adott kölcsönöket, és a hosszú-lejáratú bankbetéteket soroljuk. A fenti hosszú élettartamú eszközök tartósan, legalább egy éven túl szolgálják a vállalkozás üzleti tevékenységét, hoszszú távon meghatározzák a vállalat jövőjét, működésének eredményességét. A tőkebefektetések tervezési folyamatát, a megfelelő eljárások kiválasztását számos vállalkozáson belüli, mint pl. a vállalkozás nagysága, a szervezeti felépítés típusa és az alkalmazott vezetési stílus, és számos, a vállalkozás gazdasági környezete által meghatározott tényező befolyásolja. A gyakorlati tapasztalatok alapján általánosságban a tervezés három lépése emelhető ki. 1. A befektetési alternatívák meghatározása 2. Az alternatívák értékelése műszaki, marketing és pénzügyi megvalósíthatóság szempontjából 3. A vállalat stratégiájának legmegfelelőbb alternatíva kiválasztása, vagyis a tőkebefektetési döntés meghozatala. A könyv 9. fejeztében a hosszú távú befektetéseknek a pénzügyi megvalósíthatóság szempontjából történő értékelésére irányítjuk a figyelmet. A pénzügyi megvalósíthatóság szempontjából történő értékelés magában foglalja egyrészt a befektetések gazdaságosságának a megítélését, másrészt a finanszírozási módjuk meghatározását. A gazdaságossági döntéseket el kell különíteni a finanszírozási döntésektől.
A jelen fejezetben az immateriális, tárgyi és a hosszú távú pénzügyi eszköz befektetési javaslatok gazdaságosságának értékelésével foglalkozunk. A finanszírozási kérdésekre a Pénzfedezet tervezése fejezet adja meg a választ. A beruházási alternatívák gazdaságosságának megítélésénél kiemelkedő szempont az ún. Értéken alapuló tervezés koncepciójának érvényesítése. [Értéken alapuló tervezés Value Based Planning koncepció kialakítása az USA-ban a 70-es évek végén vette kezdetét és a 80-as évek egyik központi kérdésévé vált. A téma kutatói közül Worth Loomis, Joel Stern, Bennet Stewart, Bernard Reimann és mások mellett ki kell emelni Alfred Rappaport nevét, aki a tőketulajdonosi érték növelése, a vállalkozás értékének meghatározása témában kiemelkedő szaktekintélynek számít. Rappaport, A: Creating Shareholder Value A Guide for Managers and Investors, 1998 The Free Press (2. átdolgozott kiadás).] A fenti koncepció szerint bármely üzleti vállalkozás fő célkitűzése, a tulajdonosok számára létrehozott érték maximalizálása, amelyet más szavakkal gazdasági értéknek vagy a vállalkozás piaci értékének neveznek. Hogyan mérhető a vállalkozások piaci értéke, vagyis a tulajdonosok számára létrehozott érték? A tőkepiac a vállalkozások piaci értékének hatékony megítélője. Amennyiben a vállalkozás részvényeit a tőkepiacon forgalmazzák, akkor a tulajdonosok számára létrehozott érték a részvények piaci árfolyama alapján becsülhető. A részvények piaci árfolyama általában ugyan jelentős ingadozást mutat, de a hosszú távon érvényesülő tendencia megfelelő alapot nyújt a becsléshez. Azon vállalkozás esetében, amelynek részvényeit nem forgalmazzák a tőkepiacon a gazdasági érték becslése bonyolultabb feladatot jelent. Ilyen esetben a vezetésnek a befektetők szemszögéből kiindulva kell azt az elemzést elvégezni, hogy a tőketulajdont megtestesítő értékpapírokért menynyit fizetnének a tőkepiacon a befektetők. A fenti elvek alapján a Stern Stewart amerikai pénzügyi szaktanácsadó cég által elkészített Performance 1000 a részvényesek számára teremtett érték alapján rangsorolja az amerikai nagy vállalatokat. Az általuk alkalmazott egyik teljesítmény mutató az ún. Hozzáadott piaci érték (Market Value Added), amely a vállalkozás teljes tőkéjének piaci és könyv szerinti értéke közötti különbség. A sorolásnál általuk alkalmazott másik mutató a gazdasági hozzáadott érték Economic Value Added, (EVA), amely az adott üzleti tevékenységben felhasznált tőkék kockázata szerint elvárt megtérülési ráta, azaz a tőke költsége és a nyereségráta különbségének a lekötött tőkére vetített értéke. Az EVA növekedése együtt kell, hogy járjon az MVA növekedésével. A részvénytulajdonosok tehát akkor fektetik be jól adott részvénytársaságba, adott beruházási projektre pénzüket, ha az azonos kockázat mellett többet hoz, mint máshol. Az ilyen befektetések növelik a vállalkozás értékét. Ennek az a feltétele, hogy az adott beruházás megtérülési rátája meghaladja a tőkepiac átlagos kockázata alapján mért tőkeköltséget.
A gyakorlatban a beruházási alternatívák gazdaságosságának megítélésére a következő módszerek használata a legelterjedtebb: Megtérülési idő Számviteli átlaghozam mutató Nettó jelenlegi érték Belső megtérülési ráta Jövedelmezőségi index A beruházásnak tulajdonítható, várható pénzáramlásoknak a beruházás költségeivel történő összehasonlítása a kiválasztott módszer alapján a tőke költségvetésben történik. A beruházási javaslatok pénzügyi értékelését tőke költségvetésnek nevezik. A következőkben bemutatjuk a fenti módszerek alkalmazását a tőke költségvetés elkészítésére és értékeljük az egyes eljárásokat a befektetői meggondolások objektív mérése, az értéken alapuló tervezés követelményeinek teljesítése szempontjából. Megtérülési idő A megtérülési idő a legegyszerűbben meghatározható döntési kritériumot jelenti. A megtérülési idő az az időtartam, amely alatt megtérül a beruházás költsége. Azonos összegű pénzbeáramlások esetén a megtérülési időt a következő hányados fejezi ki: A megtérülési idő módszer alkalmazásának bemutatására szolgáljanak alapul az A és B Projekt beruházási költség és várható jövőbeli, pénzbevételi adatai (3. táblázat). A példában egymást kizáró alternatívák közötti választás esetéről van szó. A megtérülési idő szabály szerint a B projektet részesítjük előnyben, noha az A projekt láthatóan magasabb megtérülést biztosít a vállalkozásnak. Szembetűnő a módszer hiányossága, hogy a pénz idő értékével nem számol és a figyelmen kívül hagyja a megtérülési időn túli pénzáramlásokat. A megtérülési mutató előnye, hogy egyszerű, és alkalmas a kockázat durva mérésére. Ugyanis általánosságban igaz, hogy minél később térül meg egy beruházás, annál kockázatosabb. Adott kockázati körülmények között kiemelt szerepe lehet az alternatívák közötti választásnál. Ilyen kockázati körülmény fordul elő a csúcstechnológia alkalmazásakor, amikor az előre tervezhető időszak viszonylag rövid, és fontos, hogy a beruházás az előre tervezhető időszakon belül megtérüljön. Megnevezés A Projekt Beruházási költség 50 000 50 000