A P ÉCSI Í TÉLŐ TÁBLA P OLGÁRI K OLLÉGIUMA AZ ADÓS VAGYONÁHOZ TARTOZÓ VAGYONTÁRGYON FENNÁLLÓ KÖZÖS TULAJDON MEGSZÜNTETÉSE A FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁS ALATT A Pécsi Ítélőtábla a 2008. október 10-én megtartott kollégiumi ülésén az 1997. évi LXVI. törvény 33. (1) bekezdésének felhatalmazása alapján a gazdasági tanács előtt folyamatban volt Gf.IV.30.022/2008. számú ügyben felmerült vitás jogalkalmazási kérdésben kívánt véleményt nyilvánítani. A felvetett, vitás jogalkalmazási kérdés az volt, hogy a felszámolás alatt álló adósnak a Ptk. 147. -a által deklarált, közös tulajdon megszüntetése iránti perindítási jogát kizárja, illetve korlátozza-e a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. XLIX. törvény (Cstv.) bármely rendelkezése, de különösen a 49. (1) bekezdése. A konkrét ügyben eljáró tanácsnak és a vélemény előterjesztőjének is az volt a jogi álláspontja, hogy a Cstv. rendelkezéseit a Ptk. 1. (1) bekezdésével összhangban kell értelmezni, és azokban a kérdésekben, amelyekben a Cstv. a Ptk.-tól eltérő rendelkezést nem tartalmaz, a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, és miután a Cstv. sem a 49. (1) bekezdésében, sem egyéb helyen nem tartalmaz a Ptk. 147..-ától eltérő rendelkezést, a közös tulajdon megszüntetése iránti jog az adóst akinek képviseletére, és nevében vagyonával kapcsolatos jognyilatkozat-tételre a felszámolás kezdő időpontját követően a felszámoló jogosult a Ptk. 147. -a alapján korlátozás nélkül megilleti. A felszámolás ténye, az adós felszámolás alá kerülése az adósnak azt a jogát, hogy a közös tulajdon megszüntetését kérje, és ez iránt pert indítson a Cstv. ettől eltérő rendelkezése hiányában nem érinti, az adós keresetét a kereshetőségi jog hiánya miatt elutasítani nem lehet, azt érdemben kell elbírálni. A konkrét ügyben utalt arra is a másodfokú bíróság, hogy ha a felszámoló a Cstv. 34. (2) bekezdése szerinti jogkörében eljárva a Ptk. 147. a alapján az adós nevében a perindítás, és nem az adós vagyona értékesítésének a Cstv. 49. -a szerinti pályázat vagy árverés keretében történő értékesítése mellett dönt, úgy ezzel kapcsolatos felelőssége a Cstv. 54. -a szerint áll fenn, e felelősség vizsgálata azonban nem e perben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik, és e rendelkezés sem érinti az adósnak a Ptk. 147. -a által deklarált alanyi jogát. A kereset érdemi elbírálása során alkalmazandó jogszabályként a konkrét ügyben hozott határozat is, és az előterjesztés is a Ptk. 148. -át jelölte meg, és utalt arra, hogy a keresetet a Legfelsőbb Bíróság 1/2008. számú Kollégiumi véleményében (a konkrét ügyben az ítélet meghozatalának időpontjában még a Legfelsőbb Bíróság 10. számú PK. állásfoglalása volt hatályban, ezért az ítélet erre tartalmaz utalást) megfogalmazott elvek figyelembevételével kell elbírálni. A konkrét ügyben hozott határozatában a tanács utalt arra, hogy a felperes igen kismértékű (5 %-os) eszmei résztulajdona folytán érdeklődés hiányában a Cstv. 49. (1) bekezdése alapján kiírt pályázat eredménytelen volt, hogy a felperes tulajdoni illetőségét az alperesek magukhoz váltani nem tudják, és nem kívánják, valamint arra is, hogy a kereset elutasításának egyéb indokára, így e felperes részéről történő visszaélésszerű joggyakorlásra, illetve a közös tulajdon megszüntetését esetlegesen kizáró egyéb okra az alperesek nem hivatkoztak. (A Legfelsőbb Bíróság 1/2008. számú kollégiumi vélemény VII. pontja az előterjesztés 1. sz. melléklete)
A kollégiumi ülésen vitára bocsátott előterjesztés rendkívül heves vitát váltott ki. A vitában állást foglalók egy részének az volt az álláspontja, hogy a Cstv. 49. (1) bekezdése, és az összhitelezői érdekek védelme kizárja a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó rendelkezései alkalmazásának lehetőségét, és az adós perindítási jogát is, más vélemények szerint pedig felszámolót az adós nevében a perindítás joga korlátozottan, és csak akkor illeti meg, ha a Cstv. 49. (1) bekezdésében írt értékesítési módokat kimerítette, és azok eredménye nem vezettek. A vitában résztvevők egységesnek tűnő álláspontja a közös tulajdon megszüntetésének módja, azaz az érdemi döntés tekintetében az volt, hogy a közös tulajdon megszüntetésének a Ptk. 148. -ában meghatározott módjai közül a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet tulajdoni illetőségének ellenérték fejében a másik tulajdonostárs tulajdonába adása, valamint az árverési értékesítés nem alkalmazható, mert az az értékesítés fogalma alá esik, az értékesítésre a Cstv. 49. -ában foglalt szabályokat kell alkalmazni, a közös tulajdon megszüntetésének e módjai esetén azonban nem teljesül az itt megfogalmazott nyilvánosság követelménye, és nem érvényesül az összhitelezői érdek sem, ezért, ha a közös tulajdon természetbeni megosztással nem szüntethető meg, a keresetet el kell utasítani. A vitában kialakult többséginek tűnő álláspontra figyelemmel a Pécsi Ítélőtábla 1/2008.(X.10.) számú Kollégiumi véleményt az alábbi tartalommal foglalta el: 1. A felszámoló önálló mérlegelési jogkörében dönthet az adós gazdálkodó szervezet Ptk. 147. -án alapuló igényének érvényesítése mellett. Amennyiben a Cstv. 49. szerinti értékesítés formáit kimerítette, az adós igényét az adós nevében a tulajdonostársakkal szemben indított peres eljárásban érvényesítheti. Ha az adós igényét peres eljárásban érvényesíti, az adós gazdálkodó szervezet kereshetőségi joga a Ptk. 147. -a alapján fennáll, ezért a kereset kereshetőségi jog hiánya miatt nem utasítható el. A keresetet a perben a Ptk. 148., illetőleg a Legfelsőbb Bíróság 1/2008. számú kollégiumi véleménye figyelembevételével kell elbírálni, a bíróság azonban nem alkalmazhat olyan megszüntetési módot, ami a Cstv. értékesítési szabályaival ellentétben áll. 2. A felszámoló az adós vagyona felöl széles mérlegelési jogosultsággal dönthet, önállóan jogosult eldönteni azt is, hogy az adós érdekében áll-e a tulajdonközösség megszüntetése iránti per megindítása. Ilyen per megindítására azonban nem kötelezhető. 3. A Cstv. 54. szerint a felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni, a kötelezettségének megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. A felszámolót kártérítési felelősség terheli az adós vagyonával kapcsolatban meghozott döntésekért, így azért a döntésért, hogy az adós tulajdonközösség megszüntetése iránti igényét érvényesíti. A kollégiumi vélemény bár elfogadta azt az előterjesztői álláspontot, hogy a felszámoló kártérítési felelősség terhe mellett, önálló mérlegelési jogkörében dönthet az adós gazdálkodó szervezet Ptk. 147. -án alapuló igényének érvényesítése mellett, és hogy az adóst a perindítás joga a Ptk. 147. -a alapján megilleti az adós perindítási joga gyakorlásának előfeltételeként szabta, hogy felszámolója a pert megelőzően a Cstv. 49. -a szerinti értékesítési formákat kimerítse. A vélemény e rendelkezéséhez fűzött indokolás szerint a Ptk. 1. (1) bekezdése szerinti értelmezési elvből következik az, hogy elsődlegesen mindenképpen meg kell kísérelnie a felszámolónak a Cstv. 49. (1) bekezdés szabályainak megfelelően a tulajdoni hányadot nyilvánosan értékesíteni, azonban, ha ez sikertelen, másodlagosan a Cstv. szerinti eszközök igénybevétele után a Ptk. által az adósnak biztosított jogi eszközt is igénybe veheti, 2.
érvényesítheti az adós közös tulajdon megszüntetése iránti igényét, mert ezt a Cstv. értékesítési szabályai nem zárják ki. A kollégiumi véleményben megfogalmazott elveket alkalmazva a Somogy Megyei Bíróság a jogvitát kiváltó konkrét ügyben a hatályon kívül helyezés folytán megismételt elsőfokú eljárásban a keresetet ismételten elutasította, mert az állapította meg, hogy az az árverési értékesítés beleütközik a Cstv. 49. -ában megfogalmazott nyilvánosság, és a forgalomban elérhető legmagasabb vételár követelményébe, ezért nem alkalmazható, és nincs egyéb lehetséges módja sem a közös tulajdon megszüntetésének. A Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.020/2009/4 ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét utalva saját kollégiumi véleményére helyes indokai alapján helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság Gf.X.30.225/2009 számú ügyében bírálta felül a Pécsi Ítélőtábla jogerős ítéletét, és azt az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A közös tulajdon árverés útján történő megszüntetésének nem látta akadályát, és azt a jogi álláspontot fejtette ki, hogy annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy árverés útján a közös tulajdon megszüntetésének a perbeli esetben, az egyik tulajdonostárs ellen folyamatban lévő felszámolási eljárásra figyelemmel helye van-e, nem a Cstv. 49. -ában foglalt rendelkezéseket kell összehasonlítani a Ptk. 147-148. -ában foglaltakkal, hanem azt kell vizsgálni, hogy az árverés, mint a nyilvános értékesítés egyik formája a singuláris végrehajtás (bírósági végrehajtás) és a totális végrehajtás (felszámolási eljárás) esetén mennyiben különbözik egymástól. E kettő összehasonlítása eredményeként pedig egyebek mellett arra a következtetésre jutott, hogy a közös tulajdon megszüntetése iránti perben elrendelt, bírósági végrehajtó által lefolytatott árverésről rendelkező Vht. szabályok sokkal részletesebbek, több garanciális szabályt tartalmaznak, mint a Cstv. 49/B. -a, hogy a bírósági végrehajtási eljárás során a végrehajtó a bíróság által megállapított árverési vételárat nem szállíthatja le, ezzel szemben Cstv. 49/B. (3) bekezdése a vételár összegének árverés esetén a becsérték feléig történő leszállítását is megengedi, e szabályok pedig megfelelő garanciát nyújtanak a felszámolás alatt levő felperes hitelezői érdekeinek érvényesüléséhez, a felszámolás alatt álló adós hitelezőinek érdekei nem sérülnek a közös tulajdon árverés útján történő megszüntetése során. A Legfelsőbb Bíróság abból a szempontból vizsgálta tehát a felperesi keresetet, illetve a közös tulajdon megszüntetésének perbeli egyetlen lehetséges módját, az árverési értékesítést, hogy az sérti-e a felszámolás alatt álló felperes hitelezőinek érdekeit, azaz, hogy a Legfelsőbb Bíróság fentebb idézett 1/2008. számú kollégiumi véleménye VII. pontjában megfogalmazott elvek alkalmazása alapot adhat-e a kereset elutasítására. A Legfelsőbb Bíróság fenti döntésével ellentétes álláspontot, téves irányvonalat és döntési javaslatot tartalmaz a Pécsi Ítélőtábla 1/2008.(X.10.) számú Kollégiumi véleménye 1.pontja utolsó mondatának második fordulata ( a bíróság azonban nem alkalmazhat olyan megszüntetési módot, ami a Cstv. értékesítési szabályaival ellentétben áll ), valamint a vélemény indokolásának erre vonatkozó a közös tulajdon megszüntetésének alkalmazható módjai közül az árverési értékesítést, valamint a tulajdonostárs általi megváltást a Cstv. 49. -ának rendelkezései miatt kizáró része, ezért az nem tartható fenn, e rendelkezések mellőzése, és a vélemény indokolásának a Legfelsőbb Bíróság által kifejtett elvekhez való igazítása szükséges. Az egyik tulajdonostárs felszámolás alá kerülése akárcsak 1995. évi XXXIX. törvény (Priv.) hatálya alá tartozása (EBH 2002.741) önmagában nyilvánvalóan nem szünteti meg a Cstv. hatálya alá nem tartozó tulajdonostársnak azt a jogát, hogy a felszámolás alatt álló, vagy bármelyik másik tulajdonostársa tulajdoni illetőségét ellenérték fejében magához válthassa, sőt, a tulajdonostársnak az őt a Ptk. 145. (2) bekezdése alapján megillető elővásárlási jog folytán a 3.
Cstv. 49. -a szerinti értékesítés esetén is elsődleges joga van a felszámolás alatt álló adós tulajdoni illetőségének megszerzésére. A módosított kollégiumi vélemény indokolásában ezért azzal a kérdéssel is foglalkozni kell, hogy tulajdonostárs általi megváltás, mint megszüntetési mód, a felülvizsgálati határozatban és a Legfelsőbb Bíróság 1/2008. számú kollégiumi véleménye VII. pontjában kifejtett elvek figyelembevételével alkalmazható-e. (A felülvizsgálati eljárásnak e kérdés nem volt tárgya) A fentieken túl a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati határozatában arra is utalt, hogy a közös tulajdon megszüntetésére abban az esetben, ha a felszámoló az adós tulajdoni hányadát a Cstv. rendelkezései alapján értékesíteni nem tudta, a bírósági végrehajtó által lefolytatott árverés útján van lehetőség. E megfogalmazásból kitűnően miután a felülvizsgálati eljárásnak az adós perindítási joga nem is volt tárgya az érdemi döntés során a Legfelsőbb Bíróság figyelembe vette azt a körülményt is, hogy az adós tulajdoni hányada a Cstv. 49. -a szerinti értékesítés keretében sikertelen volt. E döntés álláspontom szerint megerősíti a Pécsi Ítélőtábla gazdasági tanácsának eredeti álláspontját, nevezetesen, hogy a Cstv. 49. -ának rendelkezései, és azok felszámoló általi teljesítése vagy nem teljesítése nem jelenthetik az adós perindítási jogának korlátozását, a Cstv. 49. -ában előírtak felszámoló általi teljesítésének, vagy nem teljesítésének jogkövetkezménye is Legfelsőbb Bíróság 1/2008. számú kollégiumi véleménye VII. pontjában kifejtett elvek szerint ítélhető meg. Javaslom ezért a Pécsi Ítélőtábla 1/2008.(X.10.) számú Kollégiumi véleménye 1. pontja második mondatának ( Amennyiben a felszámoló a Cstv. 49. szerinti értékesítés formáit kimerítette, az adós igényét az adós nevében a tulajdonostársakkal szemben indított peres eljárásban érvényesítheti ) mellőzését, és a vélemény indoklási részének a fentebb kifejtett szempont szerinti kiegészítését. A fentiekre tekintettel javaslom, hogy a Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma az 1/2008.(X.10.) számú Kollégiumi véleményét módosítsa oly módon, hogy az az eredetileg kitűzött célnak megfelelően, a már felmerült vitás jogértelmezési kérdésben (az adós perindítási joga) foglaljon állást és a jövőben esetlegesen e kérdéskörrel összefüggően felmerülő problémák megoldása során alkalmazandó jogra, és az érdemi döntés során figyelembe vehető/veendő körülményekre tegyen javaslatot anélkül, hogy konkrét tényállás ismerete nélkül a közös tulajdon megszüntetésének bármelyik módját kizárná, vagy bármely körülménynek önmagában perdöntő jelentőséget tulajdonítana. Javaslom, hogy a Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma az 1/2008.(X.10.) számú Kollégiumi véleményét továbbiakban az alábbi, módosított változatában tartsa fenn: 1/2010.(X.22.) Kollégiumi vélemény tervezet 1. A felszámoló önálló mérlegelési jogkörében dönthet az adós gazdálkodó szervezet Ptk. 147. -án alapuló igényének érvényesítése mellett. Ha az adós igényét peres eljárásban érvényesíti, az adós gazdálkodó szervezet kereshetőségi joga a Ptk. 147. - a alapján fennáll, ezért a kereset kereshetőségi jog hiánya miatt nem utasítható el. A keresetet a perben a Ptk. 148., illetőleg a Legfelsőbb Bíróság 1/2008. számú kollégiumi véleménye figyelembevételével kell elbírálni. 2. A felszámoló az adós vagyona felöl széles mérlegelési jogosultsággal dönthet, önállóan jogosult eldönteni azt is, hogy az adós érdekében áll-e a tulajdonközösség 4.
megszüntetése iránti per megindítása. Ilyen per megindítására azonban nem kötelezhető. 3. A Cstv. 54. szerint a felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni, a kötelezettségének megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. A felszámolót kártérítési felelősség terheli az adós vagyonával kapcsolatban meghozott döntésekért, így azért a döntésért, hogy az adós tulajdonközösség megszüntetése iránti igényét érvényesíti. Indokolás A kollégiumi vélemény tárgya a Ptk. közös tulajdon megszüntetésére, illetőleg a Csődtörvény felszámolás körébe tartozó vagyon értékesítésére vonatkozó szabályainak egymáshoz való viszonya, ezen belül az abban való állásfoglalás, hogy a Csődtörvény értékesítésre vonatkozó előírásai kizárják-e azt, hogy a felszámoló az adós gazdálkodó szervezet Ptk.-án alapuló közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó igényét peres úton, a többi tulajdonostárssal szemben érvényesítse abban az esetben, ha a felszámolás körébe tartozó vagyonhoz az adóst megillető tulajdoni hányad tartozik. A Ptk. 1. (1) bekezdésben foglalt értelmezési alapelv szerint ez a törvény az állampolgárokkal, valamint az állami az állami, önkormányzatai, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza, az e viszonyokat szabályozó más jogszabályokat ha eltérően nem rendelkeznek e törvénnyel összhangban e törvény rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni. Vagyis, ha a Ptk. 1. (1) bekezdésében meghatározott viszonyokat szabályozó más jogszabály a Ptk.-tól eltérően rendelkezik, úgy ezt a Ptk-tól eltérő rendelkezést kell alkalmazni, eltérő rendelkezés hiányában pedig az ilyen jogszabályt a Ptk.-val összhangban, a Ptk. rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni. A többször módosított 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban többször módosított Cstv.) a Ptk. 1. (1) bekezdésében meghatározott viszonyokat szabályozó jogszabály. A Ptk. 147. -a szerint a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti, az e jogról való lemondás semmis. Közös tulajdon esetén minden tulajdonostársat megillető alapvető jog a közös tulajdon megszüntetésének követelése, e jogot korlátozni nem lehet. A tulajdonostársnak ez a joga a törvényben biztosított és törvény által védett alanyi jog. A Cstv. rendelkezései a Ptk. 147. -ától eltérő rendelkezést nem tartalmaznak, e jogszabályhely által deklarált jog korlátozására nem is utalnak, a Cstv. rendelkezései ezért a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet kereshetőségi jogát a tulajdonközösség megszüntetése iránti per megindítása tekintetében nem érintik. Ha a felszámoló a Cstv. 34. (2) bekezdése szerinti jogkörében eljárva a Ptk. 147. (1) bekezdése szerint az adós nevében pert indít, és az adós tulajdoni hányadának értékesítése helyett, vagy annak eredménytelensége miatt a teljes ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését kéri, úgy e döntésért felelőssége a Cstv. 54. -a szerint áll fenn, a döntés helyességének, és a felszámoló felelősségének vizsgálata azonban nem a közös tulajdon megszüntetése iránti perben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik, és e rendelkezés sem érinti az adósnak a Ptk. 147. -a által biztosított alanyi jogát. 5.
A kereset érdemi elbírálása során a Ptk. 148. -át, és a Legfelsőbb Bíróság 1/2008.(V.19.) PK véleményében a kereset elutasítás körében különösen annak VII. pontjában kifejtetteket kell figyelembe venni. E szerint pedig a Ptk. 147. -ában deklarált közös tulajdon megszüntetése iránti jog visszaélésszerű, a többi tulajdonostárs méltányos érdekeit sértő gyakorlása ellen a Ptk. 5. -, a joggal való visszaélés általános tilalma nyújt védelmet. A közös tulajdon megszüntetése iránti kereset elutasítására kerülhet sor, ha a tulajdonostárs e jogát visszaélésszerűen gyakorolja, továbbá, ha a közös tulajdon megszüntetése az adott körülmények között a másik (többi) tulajdonostárs méltányos érdekeit súlyosan sérti. Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen, ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogai és törvényes érdekei csorbításaira vagy illetéktelen előnyökre szerzésére vezetne. E védendő jogi érdekkel rendelkező személy a felszámolás alatt álló adós hitelezője is. A kereset érdemi elbírálása során ezért fokozottan figyelemmel kell lenni arra, hogy az adós nevében keresetet indító felszámoló által a Ptk. 147..-án alapuló jog gyakorlása nem jelent-e joggal való visszaélést, különösen abban az esetben, ha a felszámoló az adós tulajdoni illetőségének értékesítését a Cstv. 49. -a szerint egyáltalán nem, vagy nem kellő mértékben kísérelte meg, és e jogelv figyelembevételével kell eldönteni azt is, hogy a közös tulajdon megszüntetésének bármelyik módja nem irányul-e a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra (a Cstv. szabályainak szándékos megkerülésére), személyek (alperesek) zaklatására és akár a tulajdonostársak, akár más személyek (hitelezők) érdekeinek csorbítására, vagy bármelyik tulajdonostárs részéről illetéktelen előnyök szerzésére.(ptk. 5. (2) bekezdés) A közös tulajdon megszüntetése iránti perben eljáró bíróságnak a perbeli tényállás feltárása után, valamennyi körülmény ismeretében, és azok együttes értékelésével kell döntenie abban a kérdésben, hogy a közös tulajdon megszüntetése iránti kereset visszaélésszerű joggyakorlást valósít-e meg, illetve, hogy a közös tulajdon megszüntetésének alkalmazni kért, vagy alkalmazandó módja nem sérti-e a Ptk. 5. (2) bekezdése által védett érdekeket. A Pécsi Ítélőtábla 1/2008.(X.10.) számú Kollégiumi véleményét 2. sz. mellékletként csatoljuk. P é c s, 2010. október 7. Dr. Kovács Ildikó ítélőtáblai bíró 6.
1. sz. melléklet Legfelsőbb Bíróság 1/2008. számú Kollégiumi véleménye VII. pont VII. A közös tulajdon megszüntetése iránti kereset elutasítására kerülhet sor, ha a tulajdonostárs e jogát visszaélésszerűen gyakorolja, továbbá, ha a közös tulajdon megszüntetése az adott körülmények között a másik (többi) tulajdonostárs méltányos érdekeit súlyosan sérti. A Ptk. 147. -a szerint a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti. E jog érvényesítésének időbeli korlátozásáról a jogszabály nem rendelkezik, a Ptk. miniszteri indokolása arra utal, hogy a megszüntetés jogának visszaélésszerű, a többi tulajdonostárs méltányos érdekeit sértő gyakorlása ellen a Ptk. 5. -a védelmet nyújt. Ilyen joggyakorlásként értékelhető például az, ha valaki megszerzi a közös tulajdonban álló ingatlan egy hányadát és rövidesen közösségmegszüntetési perrel lép fel az anyagilag jóval erőtlenebb, a magához váltásra fel nem készült bennlakó tulajdonostárssal szemben. Megtörténhet, hogy a bennlakó tulajdonostársnak hibáján kívül elnehezült helyzetét akarja a másik tulajdonostárs kihasználni, miként az is, hogy az egyik fél a másikkal szemben úgy lép fel, hogy annak inkább zaklatási jellege van. A társadalmi és gazdasági viszonyok változása következtében azonban olyan érdekés élethelyzetekkel is számolni kell, amelyek indokolttá teszik a közös tulajdon megszüntetésére irányuló kereset ennél szélesebb körben jelentkező okok miatti elutasítását. A közös tulajdon megszüntetésének (a szerződéses korlátozáson kívül) akadálya lehet az is, ha a megszüntetést olyan időben kérik, amikor a közös tulajdon megszüntetése az egyes tulajdonostársak érdekeit figyelemmel a helyi viszonyokra és a személyes körülményeikre is súlyosan sérti. Gyakran állhat ilyen helyzet elő akkor, ha az elkülönített használatra nem alkalmas ingatlanban lakó tulajdonostárs nem képes társa tulajdoni illetőségének megváltására, és a közös tulajdon megszüntetése esetén a megfelelő elhelyezését figyelembe véve a javára megítélhető megváltási árnak vagy az árverési vételár reá eső hányadának összegét is másutt megoldani nem tudja. Alapot adhat a kereset elutasítására, ha az objektív körülmények a közös tulajdon tárgyának átmeneti és jelentős értékcsökkenését eredményezik, vagy a közös ingatlant özvegyi vagy más haszonélvezeti, esetleg használati jog terheli, ami az értékre befolyással van, s társa érdekeinek figyelmen kívül hagyásával az egyik tulajdonostárs erre való tekintet nélkül szorgalmazza az értékesítést. A bíróságnak ezért minden esetben vizsgálnia kell, hogy nem állnak-e fenn olyan körülmények, amelyek az ingatlan forgalmi értékét átmenetileg jelentősen csökkentik, és az adott helyzetben a közös tulajdon megszüntetése nem jár-e a tulajdonostársak egyikének jogos és méltányos érdekeinek súlyos sérelmével. Az utóbbi évtizedekben gyakorlattá vált, hogy a tulajdonostársak az ingatlan használati megosztásában tartós jelleggel a jogutódokra is kiterjedő hatállyal állapodnak meg, s ez által megállapodásul tartalma több vonatkozásban is túlmutat a Ptk. 140-143. -aiban foglaltakra alapított PK 8. számú állásfoglalásban elismert esetkörökön. Az ingatlanhasználat ily módon és tartalommal történt rendezése nem hagyható figyelmen kívül a közös tulajdon megszüntetése során sem. Ezekben az esetekben kellő súllyal kell a bíróságnak értékelnie, hogy a tulajdonostárs 7.
ingatlanrész használatához kötelmi jogcímen többlet jogosultságok is kapcsolódnak, ezért fokozottan szem előtt kell tartania a Ptk. 148. (1) bekezdésének rendelkezését, mely szerint a közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani. Ha ennek építésrendészeti vagy egyéb akadályai vannak, a Ptk. 148. (2)-(3) bekezdése alapján kerülhet sor az egyik tulajdonostárs illetőségének a társa általi megváltására és végül az értékesítésre. Mindhárom esetben a bíróságnak tekintettel kell lennie arra, hogy e kötelmi jogosultságok a szerződésben foglaltakhoz képest vagyoni értékkel bírnak, és ez az érték a tulajdonostársnak a közösből való részesedéséhez hozzászámítandó. Abban az esetben pedig, ha a közös tulajdonmegszüntetése a tulajdonostársnak szerződéssel biztosított érdekét súlyosan sérti, ez a sérelem a körülményekhez képest ok lehet a kereset elutasítására is. Kivételesen a kereset elutasítását eredményezheti a tulajdonosok körén kívül eső az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett más jogosult olyan védekezése, amellyel kimutatja, hogy a közösség megszüntetése az ő jogait kirívóan sérti. Az érdeksérelmet ugyanis az ilyen jogosult sem köteles tűrni.) 8.
2. sz. melléklet 1/2008.(X.10.) sz. K o l l é g i u m i v é l e m é n y az adós vagyonához tartozó vagyontárgyon fennálló közös tulajdon megszüntetésének lehetőségéről a felszámolási eljárás alatt 4. A felszámoló önálló mérlegelési jogkörében dönthet az adós gazdálkodó szervezet Ptk. 147. -án alapuló igényének érvényesítése mellett. Amennyiben a Cstv. 49. szerinti értékesítés formáit kimerítette, az adós igényét az adós nevében a tulajdonostársakkal szemben indított peres eljárásban érvényesítheti. Ha az adós igényét peres eljárásban érvényesíti, az adós gazdálkodó szervezet kereshetőségi joga a Ptk. 147. -a alapján fennáll, ezért a kereset kereshetőségi jog hiánya miatt nem utasítható el. A keresetet a perben a Ptk. 148., illetőleg a Legfelsőbb Bíróság 1/2008. számú kollégiumi véleménye figyelembevételével kell elbírálni, a bíróság azonban nem alkalmazhat olyan megszüntetési módot, ami a Cstv. értékesítési szabályaival ellentétben áll. 5. A felszámoló az adós vagyona felöl széles mérlegelési jogosultsággal dönthet, önállóan jogosult eldönteni azt is, hogy az adós érdekében áll-e a tulajdonközösség megszüntetése iránti per megindítása. Ilyen per megindítására azonban nem kötelezhető. 6. A Cstv. 54. szerint a felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni, a kötelezettségének megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. A felszámolót kártérítési felelősség terheli az adós vagyonával kapcsolatban meghozott döntésekért, így azért a döntésért, hogy az adós tulajdonközösség megszüntetése iránti igényét érvényesíti. Indokolás A kollégiumi vélemény tárgya a Ptk. közös tulajdon megszüntetésére, illetőleg a Csődtörvény felszámolás körébe tartozó vagyon értékesítésére vonatkozó szabályainak egymáshoz való viszonya, ezen belül az abban való állásfoglalás, hogy a Csődtörvény értékesítésre vonatkozó előírásai kizárják-e azt, hogy a felszámoló az adós gazdálkodó szervezet Ptk.-án alapuló közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó igényét peres úton a többi tulajdonostárssal szemben érvényesítse abban az esetben, ha a felszámolás körébe tartozó vagyonhoz az adóst megillető tulajdoni hányad tartozik. A Ptk. 1. (1) bekezdésben foglalt értelmezési alapelv szerint ez a törvény az állampolgárokkal, valamint az állami az állami, önkormányzatai, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza, az e viszonyokat szabályozó más jogszabályokat ha eltérően nem rendelkeznek e törvénnyel összhangban e törvény 9.
rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni. Vagyis, ha a Ptk. 1. (1) bekezdésében meghatározott viszonyokat szabályozó más jogszabály a Ptk.-tól eltérően rendelkezik, úgy ezt a Ptk-tól eltérő rendelkezést kell alkalmazni, eltérő rendelkezés hiányában pedig az ilyen jogszabályt a Ptk.-val összhangban, a Ptk. rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni. A többször módosított 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban többször módosított Cstv.) a Ptk. 1. (1) bekezdésében meghatározott viszonyokat szabályozó jogszabály. A Ptk. 147. -a szerint a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti, az e jogról való lemondás semmis. Közös tulajdon esetén minden tulajdonostársat megillető alapvető jog a közös tulajdon megszüntetésének követelése, e jogot korlátozni nem lehet. A tulajdonostársnak ez a joga a törvényben biztosított és törvény által védett alanyi jog. A Ptk. a közös tulajdon megszüntetésének módozataira rangsort állít fel. A Ptk. 148. (1) bekezdése szerint a közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani. A (2) bekezdés értelmében a közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét megfelelő ellenérték fejében a bíróság egy vagy több tulajdonostárs tulajdonában adhatja, míg a (3) bekezdés kimondja azt, hogy ha a közös tulajdon más módon nem szüntethető meg, a közös tulajdon tárgyait értékesíteni kell, és a vételárat kell a tulajdonostársak között megfelelően felosztani. A többször módosított Cstv. 49. (1) bekezdése értelmében a felszámoló az adós vagyontárgyait nyilvánosan értékesíti a forgalomban elérhető legmagasabb áron. A felszámoló az értékesítést pályázat vagy árverés keretében végzi. Ezen eljárások alkalmazásától csak akkor tekinthet el a felszámoló, ha ehhez a választmány hozzájárul, vagy ha a várható bevételek nem fedezik az értékesítés költségét, vagy ha a várható bevételek és az értékesítés előre látható költségei közötti különbség kevesebb, mint 100.000,- Ft. Ebben az esetben a felszámoló az értékesítés egyéb nyilvános formáját is alkalmazhatja a kedvezőbb eredmény elérése érdekében. Vagyis a Csődtörvény kötött értékesítési rendszert ír elő, hitelezővédelmi érdekből megkívánja a nyilvánosságot, és előírja a forgalomban elérhető legmagasabb vételár követelményét. A felszámoló az adós vagyontárgyán fennálló rendelkezési jogát az összhitelezői érdekek védelmében akként gyakorolhatja, hogy az kielégítse a rendelkezési jog gyakorlásának nyilvánosságára és a forgalomban elérhető legmagasabb vételár elérésére vonatkozó követelményt. E szabályok a Ptk. közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseihez képest speciális szabályoknak tekintendők, ugyanakkor a Cstv. a felszámolás körébe tartozó vagyon értékesítésére vonatkozó szabálya az adóst a Ptk. 147. alapján megillető tulajdonközösség megszüntetése iránti igényét nem szünteti meg. A Ptk. 1. (1) bekezdés szerinti jogszabály-értelmezési elvet alkalmazva ebből az következik, hogy elsődlegesen mindenképpen meg kell kísérelnie a felszámolónak a Cstv. 49. (1) bekezdés szabályának megfelelően a tulajdoni hányadot nyilvánosan értékesíteni, azonban ha ez sikertelen, másodlagosan a Cstv. szerinti eszközök igénybevétele után a Ptk. által az adósnak biztosított jogi eszközt is igénybe veheti, érvényesítheti az adós közös tulajdon megszüntetése iránti igényét, ezt a Cstv. értékesítési szabályai nem zárják ki. Ilyen esetben a Ptk. és a Csődtörvény szabályait együtt, egymással összhangban kell alkalmazni. Miután a közös tulajdon megszüntetésének egyes módozatai sértik a Cstv. 49. -ban megfogalmazott fenti követelményeket, mert az adós gazdálkodó szervezet tulajdoni illetőségének a többi tulajdonostárs által történő magához váltása vagy a tulajdonközösség árverés útján történő megszüntetése értékesítésnek minősül, de nem teljesül a nyilvánosság 10.
követelménye, és nem érvényesül az összhitelezői érdek, ezért a közös tulajdon megszüntetésének ezen módozatai nem alkalmazhatók. Ezért, ha más módon a közös tulajdon nem szüntethető meg, a keresetet ebből az okból el kell utasítani. (A kollégiumi véleményt készítette: Dr. Veszeley Józsefné tanácselnök) 11.