A SZOLMIZÁCIÓ 1. Név és kézjel A szolmizáció egy olyan rendszer, melynek segítségével sokkal egyszerűbbé tehetjük a zeneelméletet, valamint segít minket a hallás fejlesztésben is. Az elnevezés már az ókori görögöknél is használatos volt. A négyhúros líra (a mai hárfa távoli kisöccse) hangjait egy szótagú szavakkal látták el. Általában háromféle hangolást használtak, melyekben a hangok egymáshoz való viszonya eltérő volt. Ezek a következők: Ha megfigyeljük egy zongora billentyűzetét, láthatjuk, hogy az E és F hangok között nincs fekete billentyű. Ugyancsak ez a helyzet a H és C billentyűk között. A fenti kottában látható, hogy az egyes hangsorokban ez a lépés máshová esik. Az elsőben a sor végén található, a másodikban a közepén, a harmadikban pedig az elején. A szolmizálás fogalma gyakorlatilag az volt, hogy ezeket a négyhangos sorokat nyolc hangos sorokká egészítették ki, mégpedig a következő módon: az elsőt önmagával, a másodikat pedig a harmadikkal. Mint látható a kiegészítésben az ut alapú sort egy másik ut alapú sor egészíti ki néhány hanggal följebb. Megfigyelhető, hogy a hangok viszonya ugyanaz, mint az elsőnél hiszen mint említettük, a H-C között sincs fekete billentyű. A re alapú sort azonban a mi alapú sorral egészítették ki itt alkalmaznunk kell egy b-t, hogy ugyanolyan mi szerkezetű sort kapjunk, mint fentebb látható. Az elnevezés a re és mi alapú sorok összevonásából ered: a sol hang után mi következett, tehát szolmi-záltak. A szerkezetek egész és fél lépésekből épülnek fel. Érdemes tisztáznunk, hogy mi számít egész és fél lépésnek. A zongora billentyűzetén fehér-fehér (kivétel a H-C és E-F lépés) és fekete-fekete billentyűlépés egész lépés, fekete-fehér és fehér-fekete lépés fél lépés, a H-C és E-F lépések (mivel nincs köztük fekete billentyű) fél lépésnek számítanak. Később, úgy 1000 körül Arezzói Guido volt az, aki rendszerezte, és kézjelekkel ellátta ezeket a hangokat. Az ő nevéhez fűződik még a vonalrendszer megalkotása (ám akkor még
csak négy vonalat használtak öt helyett), a dallamívek hangjegyekben való lejegyzése (a notáció kezdeti kialakulása) és a zenei kulcsok egységesítése. Mára természetesen nagyon sokat fejlődött a zene, így az akkori kottaírás már csak foltokban maradt fent. A szolmizációs szótagok is megváltoztak, ma ezeket így használjuk: Ez a tulajdonképpeni alapvető szolmizáció sor, kézjelei pedig a következők: 2. A szolmizáció fajtái Alapvetően a szolmizációnak két fajtáját különböztetjük meg: abszolút és relatív szolmizáció. Az abszolút szolmizáció esetében hasonlóan az ABC-s nevekhez adott hangnak adott szolmizációs neve van; tehát a D-nek ré, G-nek szó stb. A módosított ABC-s hangokat ez a fajta szolmizáció írásban nem jelöli, csupán hangzásban illeszkedik az ABC-s nevekhez; tehát a Fisz is fá, az Asz is lá stb. Kodály Zoltán nevéhez fűződik a relatív szolmizáció elterjedése. Rengeteg kórus művet és énekgyakorlatot írt, melyben az ABC-s névtől kötetlen, szerkezeti meghatározás útján történő relatív szolmizációt használt. Ennek lényege, hogy az azonos szerkezető sorokat azonos szolmizációval jelöljük, függetlenül attól, hogy milyen ABC-s hang szerepel a kottában. A fenti sorok mindegyike kezdődhet dó-val, mert mindegyik sor egész-egész-fél lépésekből áll, mindegyik azonos a már korábban említett sor szerkezetével. 3. A hangnemek Az előző pont végén említettek alapján felmerül a kérdés: vajon hány hangról lehet elindítani és felépíteni ugyanezt a szerkezetet? Nos, a válasz egyszerű, mind a 12 különböző hangra. Minden egyes szerkezet, minden egyes sor egy sajátos hangnemnek ad hangkészletet.
Amikor azt mondjuk: hangnem, meg kell adnunk egy alaphangot, melyre felépítünk egy tetszőleges szerkezetet. Az így kapott sort értelmezzük kiindulási hangkészletként, melyből a dallam vagy kompozíció alapvetően építkezik. Be kell vezetnünk egy új fogalmat. Mint azt fentebb láthattuk, a szerkezet megtartására módosítójeleket kell alkalmaznunk. Azonban néha kissé zavaró lehet különösen akkor, ha sokat kell alkalmaznunk minden egyes hang elé külön kitenni ezeket a jeleket. Ezt megkönnyítendő, alkalmazhatunk úgynevezett előjegyzéseket (kereszt vagy bé), melyeket a sor elején, mint irányadó és mint hangnem megjelölése kitehetünk. Általában a klasszikus komoly- és könnyűzenében két alaphangnemet különböztetünk meg. Ha a hangnemet dó-tól dó-ig szolmizálhatjuk, akkor dúr-nak nevezzük. Minden dúrnak van egy párhuzamos (paralel) moll-ja, melyet lá-tól lá-ig szolmizálunk amely az adott dúr hatodik hangjától indul el. Ez leginkább hagyomány jellegű okokból fakad, az évszázadok során ebben a két hangnemben, dúrban és mollban alkottak a legtöbbet jóllehet, ez áll a legközelebb az általános emberi halláshoz és a belső lelkivilághoz. Alapvetően a hangnemeket 7# és 7b végletekig számítjuk, ezek a következők: Első és alapvető hangnemek a C-dúr és A-moll, melynek nincs előjegyzése, nincs bennük módosított hang megegyezik a zongora fehér billentyűivel. A következő a G-dúr és E-moll, mint látható 1# előjegyzéssel, mely az F hangot fogja Fisz-re módosítani. Egy általános megállapításra hívnám fel a figyelmet, mely a hagyományos dúr és moll hangnemekre érvényes: az előjegyzésekben az utolsó kereszt mindig a ti szolmizációs hangot jelöli természetesen relatív szolmizációról beszélünk, a továbbiakban is ezt a fajta szolmizációt fogjuk használni jelen esetünkben tehát a Fisz lesz a ti.
Következik a D-dúr és H-moll. Két kereszt előjegyzés, ahol a Fisz a mi, a Cisz mint utolsó kereszttel módosított hang pedig a ti. A-dúr és Fisz-moll, három kereszt előjegyzéssel. Mint az látható, itt már az alaphang is egy módosított hang (fisz). Bizony, ez egyre többször fog előfordulni, ahogy egyre több lesz az előjegyzés. Négy kereszt előjegyzéssel E-dúr és Cisz-moll. Öt kereszt előjegyzéssel H-dúr és Gisz-moll, az utolsó dúr, melynek az alaphangja nincs módosítva.
Fisz-dúr és Disz-moll, hat kereszt, az utolsó előtti hangnemek. Cisz-dúr és Aisz-moll, hét kereszt. Ez az utolsó hangnem, melyet használunk. Természetesen elméletileg tovább is van, hiszen 12 hangot mondtunk, és mi még csak a hetediknél járunk. Folytathatnánk a sort: Gisz-dúr és Eisz-moll, Disz-dúr és Hisz-moll, Aisz-dúr és Fiszisz 1 - moll, Eisz-dúr és Ciszisz-moll, Hisz-dúr és Giszisz-moll és itt értünk körbe, hiszen a Hiszdúr, a Hisz hang megegyezik a zongorán a kiinduló hangnemmel, a kiinduló hanggal, a C-vel. De gyakorlati írásban nem lépjük túl a 7# mennyiséget, nincs is rá szükségünk, hiszen már a Cisz-dúrt is felírhatjuk egyszerűbben (ld. később). Ez tehát a hét kereszt sorrendben: fisz, cisz, gisz, disz, aisz, eisz, hisz. Következnek a b-s hangnemek. Az első, melyben csak egy bé van, az F-dúr és D-moll. Ismét megállapíthatunk egy tényt: az utolsó bé a fá hangot jelöli. Aztán következik a B-dúr és G-moll, két bével. Mint láthatjuk, igen korán lesz módosított hang az alaphangunk. Viszont megállapíthatunk egy újabb tényt, mely segíthet minket: az utolsó előtti bé a dó helyét jelöli. 1 A kétszeresen felfelé módosított hangokat iszisz toldalékkal látjuk el, a kottában x jelet teszünk a hang elé.
Következik a három bé előjegyzésű Esz-dúr és C-moll. Aztán Asz-dúr F-moll jön, négy bével. Majd a Desz-dúr és F-moll öt bé előjegyzéssel. Ha megfigyeljük, a zongorán a Desz és Cisz ugyanaz a hang. Ily módon írhatjuk fel a Cisz-dúrt egyszerűbben, hét kereszt előjegyzés helyett öt bé előjegyzéssel. Ismét egy olyan hangnem következik, mely másképpen is felírható. Hat bével a Gesz-dúr és Esz-moll. Figyeljük meg ismét, hogy a Gesz és Fisz hang is ugyanaz, így a hat keresztes Fiszdúrt Gesz-dúrként is felírhatjuk.
És végül a Cesz-dúr és Asz-moll következik hét bével, melyet szintén egyszerűbben is felírhatunk. Hiszen a Cesz megegyezik a H hanggal, így hét bé helyett a Cesz-dúrt H-dúrként, öt kereszttel is felírhatjuk. Azt a módot, amint átváltunk egy hangot egy másikká a zongora billentyűi szerint enharmonikus átértelmezésnek nevezzük. A fenti példákban a Ciszt Desszé, a Fiszt Gesszé, a Ceszt Hává értelmeztük át. 4. A kibővített szolmizáció Némely esetben előfordulhat, hogy olyan hang kerül bele a hangkészletbe, mely nem eleme az alaphangsornak. Ez egyre többször fordult elő a zene fejlődése során, a hangnemekből mind jobban igyekeztek kilépni különböző szabályok szerint. Így ki kell bővítenünk az alapvető szolmizáció készletet, hiszen eredetileg a relatív szolmizáció szerint pl. C-dúrban egy Fiszt nem tudunk szolmizálni. Íme a kibővített szolmizáció: Természetesen igyekszünk elkerülni az efféle módosításokat, hiszen a szolmizáció lényege pont az lenne, hogy könnyebbé tegyük a módosított ABC-s nevek miértjének megértését. Ám néha előfordul, hogy alkalmaznunk kell néhányat a fent említettekből.