Mintapéldák II. kötet

Mintapéldák II. kötet (Statikai modell AutoCAD alatt) 16.1 verzió

Tartalomjegyzék 1 BEVEZETÉS...1-1 1.1.1 Munkakönyvtár...1-1 1.1.2 Rajznév (fájlnév)...1-1 1.1.3 Fólia...1-1 1.1.4 Automatikus mentés...1-2 1.1.5 Statikai programok felépítése...1-2 1.1.6 Statikai adatbázis...1-2 1.1.7 Számítás lépései a programmal...1-2 1.1.8 Statikai pozíció...1-3 2 RÁCSOS TARTÓ...2-1 2.1 Statikai adatbázis... 2-1 2.2 Anyag... 2-2 2.3 Keresztmetszetek... 2-3 2.4 Szerkezeti geometria... 2-5 2.4.1 Rácsrudak készítése egyesével...2-6 2.4.2 Rácsrudak AutoCAD elemek átalakításával...2-6 2.5 Megfogások... 2-8 2.6 Támaszok ábrázolása... 2-8 2.7 Terhelési esetek és terhek... 2-9 2.8 Export a statikai adatbázisba... 2-14 2.9 Számítás... 2-15 3 ANIMATOR HASZNÁLATA...3-1 4 WINGRAF HASZNÁLATA...4-1 4.1 Első oldal: szerkezet... 4-2 4.2 Második oldal: terhek... 4-9 4.3 Harmadik oldal: támaszerők... 4-13 4.4 További oldalak: elmozdulás és normálerő... 4-17 5 ACÉLCSARNOK...5-1 5.1 AutoCAD előkészítés... 5-1 5.2 Statikai adatbázis... 5-2 5.3 Anyag... 5-3 5.4 Keresztmetszetek... 5-3 5.5 Szerkezeti geometria... 5-7 5.5.1 Rudak AutoCAD elemek átalakításával...5-7 5.6 Rudak iránya... 5-10 5.6.1 Rudak irányának ellenőrzése...5-10 5.7 Megfogások... 5-11 5.8 Megfogások ábrázolása... 5-12 5.9 Terhek és terhelési esetek... 5-13 5.10 Export a statikai adatbázisba... 5-18 5.11 Számítás... 5-19 Tartalomjegyzék I

6 IGAZGATÁSI ÉPÜLET FÖDÉMJE MODELLGENERÁLÁSSAL...6-1 6.1 Segédegyenesek... 6-1 6.2 Statikai adatbázis... 6-2 6.3 Anyagok... 6-3 6.4 Szerkezeti felületek... 6-3 6.5 Áttörés... 6-5 6.6 Módosítás... 6-5 6.6.1 Szabad lemezszélek...6-5 6.6.2 Gerenda...6-5 6.6.3 Oszlopok...6-7 6.6.4 Falak...6-9 6.7 Hálógenerálás... 6-10 6.8 Szerkezet ellenőrzése... 6-10 6.9 Számítás... 6-12 6.10 Méretezés... 6-13 6.11 Grafikus eredmény... 6-14 6.11.1 Beépített programmal...6-14 6.11.2 WinGRAF programmal...6-16 6.12 Szöveges és grafikus eredmény... 6-19 7 IGAZGATÁSI ÉPÜLET FÖDÉMJE MODELLGENERÁLÁS NÉLKÜL...7-1 7.1 Segédegyenesek... 7-1 7.2 Statikai adatbázis... 7-2 7.3 Anyagok... 7-3 7.4 Felületelem-háló... 7-3 7.5 Kiváltó készítése... 7-5 7.6 Oszlopok készítése... 7-8 7.7 Falak... 7-8 7.8 Terhek és terhelési esetek... 7-9 7.9 Export a statikai adatbázisba... 7-12 7.10 Számítás... 7-12 7.11 Grafikus eredmény... 7-15 7.12 Szöveges és grafikus eredmény... 7-16 8 IGAZGATÁSI ÉPÜLET TÉRBELI SZÁMÍTÁSA...8-1 8.1 Statikai adatbázis... 8-1 8.2 Anyagok... 8-2 8.3 Keresztmetszetek... 8-2 8.4 Szerkezeti elemek... 8-5 8.5 Megfogások... 8-7 8.6 Oszlopok... 8-8 8.7 Terhek és terhelési esetek... 8-11 8.8 Hálógenerálás... 8-15 8.9 Számítás... 8-17 8.10 Szöveges és grafikus eredmény... 8-19 Tartalomjegyzék II

9 KUPOLA...9-1 9.1 Előkészítés AutoCAD-del... 9-1 9.2 Statikai adatbázis... 9-1 9.3 Anyagok... 9-2 9.4 Keresztmetszetek... 9-3 9.5 Szerkezeti geometria... 9-6 9.5.1 Felületelemek készítése...9-6 9.5.2 Rudak készítése...9-7 9.5.3 Rácsrudak készítése...9-8 9.6 Megfogások... 9-9 9.7 Megfogások ábrázolása... 9-10 9.8 Terhek és terhelési esetek... 9-10 9.9 Export a statikai adatbázisba... 9-16 9.10 Számítás... 9-17 10 FELÜLETELEMEK LETERHELÉSI LEHETŐSÉGEI...10-1 10.1 Készítsünk önsúly irányú terhet... 10-1 10.2 Készítsünk globális X-irányú terhet... 10-3 10.3 Készítsünk lokális z-irányú terhet... 10-5 Tartalomjegyzék I

1 Bevezetés A SOFiSTiK programcsomagok független programokból állnak, amelyek tetszőleges tartószerkezetek számítását végzik el. Az egyes programok egy közös adatbázison keresztül kapcsolódnak egymáshoz. A feladat három fő részből áll: a szerkezetgenerálás, számítás és eredménykiértékelés. A szerkezetgenerálást kétféle módon, a programmal grafikusan és a CADiNP programnyelvvel szövegesen végezhetjük. Miután előállt a statikai rendszer a számítás következhet, ami csak szövegesen definiálható. Tehát mindegy mivel készítjük a statikai modellt, a számítást és a felhasználandó programokat csak a CADiNP programnyelvvel állíthatjuk be. Az eredmények kiértékelése már szintén kétféle módon történhet: szöveges beállítással, vagy külön erre a célra készült programokkal. A számításhoz szükséges szöveges fájlban bármikor beállíthatjuk a számítások jellemzőit, vagy részletezettségeit. Ez a szöveges fájl, amit a.dat kiterjesztéséről ismerünk meg az ingyenes WinTEDDY programmal szerkeszthető könnyedén, hiszen a szöveges adatbeviteli nyelv parancsai és opciói jól elkülöníthetők. A számítás vezérlésekor az egyes programokat a +PROG paranccsal hívhatjuk elő, és használatukat az ENDE paranccsal zárhatjuk be. Az előbb említett két parancs közé kerülnek az éppen elindított program parancsai, opciói, és azok értékei. Összegezve: +PROG/-PROG parancsokkal vezérelhetjük, hogy mely programok vegyenek részt a számításban és melyek ne. 1.1.1 Munkakönyvtár A gyakorlatban jól bevált módszer, hogy egy munka fájljait egy úgynevezett munkakönyvtárban, (mely a munka nevét viseli) tároljuk. Tehát az első munka rajzainak megkezdése előtt hozzunk létre egy megfelelő könyvtárat. Windows alatt könnyen lehet a könyvtárakat Windows Intézővel létrehozni, illetve változtatni. Az AutoCAD alatt is végezhetők hasonló műveletek. Ebbe a munkakönyvtárba tegyük a rajzokat és a majdani számítás fájljait. 1.1.2 Rajznév (fájlnév) A rajz nevének az összes szükséges információt célszerű tartalmaznia, hogy egyértelműen beazonosítható legyenek annak tartalma a rajz megnyitása nélkül. A felismerhetőség kedvéért munkaszámmal, pozíciószámmal és esetleg index-szel lássuk el a fájlneveket. 1.1.3 Fólia Az objektumok, amiket mi, vagy a program készít a fólia tulajdonságokat is magukon hordozzák (színek és vonaltípusok). A fólia egy átlátszó konstrukciós sík, amin az objektumokat készíthetjük, és amivel a rajzi információk alapján könnyen csoportosításokat végezhetünk. Csoportosíthatjuk a rajz összetartozó komponenseit, miközben a különböző fóliákat objektumokhoz rendelhetjük. Például a az összes csomópontot a X KNOT_ adatbázisnév fólián helyezi el. A fólia láthatóságát mi kezelhetjük, és meghatározhatjuk, hogy a fólia objektumai módosíthatók legyenek-e, vagy sem. Nincs korlátozás a fóliák mennyiségére és a fóliák objektumának számára sem. Minden fóliát mi nevezhetünk el, és a fóliák megjelenítési kombinációját is kiválaszthatjuk. A rajzi elemek egyértelmű hozzárendelését a fóliához a fólia nevén keresztül érhetjük el. Az objektumok fólianeveit a program az adatbázis és az elemek neveiből rakja össze. A program minden fólianevet X-szel kezd (exchange=átvitel). Ezt követi három karakter, ami alulvonás. Erre azért van szükség, mert a statikai számítás során csoportkezelés történik (előre beállított modellgenerálás alapján), és így itt a csoportszámok tárolódnak. Egyébként a jelek a felhasználó által szabadon módosíthatók. A megjelenítés fóliái az első alulvonás helyett V -t kapnak. Az elemszámok megjelenítésénél az első két alulvonás helyére egy VN kerül. Bevezetés 1-1

1.1.4 Automatikus mentés Bizonyos időközönként a rajz automatikusan mentésre kerül. Amennyiben bármilyen olyan körülmény adódik, mely a számítógép újraindítását teszi szükségessé, csak az utolsó mentés óta bevitt adatok vesznek el. Az AutoCAD konfigurálásában a két mentés között eltelt idő beállítható. A mentés mindig ugyanabba a fájlba történik. A fájl nevét az AutoCAD-konfigurációban beállíthatjuk. Ha azt akarjuk, hogy a mentett fájl egy szokásos AutoCAD-rajz legyen, akkor nevezzük át a fájlt.dwg kiterjesztésűre (mert alapértelmezésben a biztonsági mentés fájlja.bak kiterjesztésű). 1.1.5 Statikai programok felépítése A SOFiSTiK programok között központi helyet foglal el a statikai adatbázis (CDB). Számos program szolgál a különböző építőipari területeken felmerülő számítások elvégzésére. Ezek a programok a statikai adatbázison keresztül kommunikálnak egymással. A programok vezérlését egy közös programnyelv, a CADiNP segítségével végezhetjük. A statikai adatbázishoz a szöveges lehetőség mellett grafikus programokon keresztül is hozzáférhetünk. Ilyen grafikus program a is, amellyel az AutoCAD felületen készíthetjük el a statikai modellt. A program mindazok számára ajánlott eszköz, akik a statikai számító programokat az AutoCAD rajzolási lehetőségeivel kívánják összekapcsolni. A programmal tetszés szerinti megadási fájlokat készíthetünk (egyenértékűek a GENF programmal szövegesen megadott geometriával és tulajdonságokkal) a különböző statikai programok számára: rúdszerkezeteket a STAR, felületszerkezeteket az ASE programok számára, vagy közvetlenül írhatunk a SOFiSTiK adatbázisba, amely egyidejűleg egy.erg kiterjesztésű fájlban rendelkezésünkre bocsájtja az általunk megrajzolt szerkezetet koordináták és jellemzők formájában. Adatbevitel Méretezés Alfanumerikus input WinTeddy Grafikus input Adatbázis Keresztmetszetek Felületszerkezetek Rúdszerkezetek AQB/AQB BEMESS STB Megjelenítés Monet Grafikus input AutoCAD-del CDB Számítás Interaktív, grafikus WinGRAF Interaktív, numerikus DBView Egyebek WinGKX / Animator Felületszerkezetek Feszítések Sík lemezek ASE GEOS SEPP Rúdszerkezetek Dinamika Hatásábrák STAR DYNA ELSE 1.1.6 Statikai adatbázis Féltér modellek HASE Potenciálproblémák HYDRA Cölöpök PFAHL A statikai adatbázis nevét már a tervezés elején meg kell határozni. Egy rajz több statikai rendszert is tartalmazhat. Az egyes statikai elemek egyértelmű hozzárendelése a fóliakezeléssel érhető el. A statikai modell elkészítése után a további feldolgozást már a statikai programok végzik. A további feladatok a statikai programokkal már szöveges megadásra késztetnek bennünket, ahol minden parametrikusan megadható. Mivel a programmal készített modell megfelel a GENF programmal szövegesen készített modellnek ezért a SOFiSTiK programok között nem fordulhat elő kompatibilitási probléma. 1.1.7 Számítás lépései a programmal Munkakönyvár készítése AutoCAD elindítása Bevezetés 1-2

Meglévő rajz megnyitása, vagy új rajz készítése Metrikus beállítással. Statikai pozíció készítése, azaz kapcsolat létrehozása a rajz és a statikai adatbázis között. Szerkezet elkészítése AutoCAD parancsokkal Anyagok és keresztmetszetek készítése, amik automatikusan a statikai adatbázisban tárolódnak AutoCAD elemek átalakítása végeselemekké, vagy végeselemek készítése AutoCAD elemek segítségével Terhelési esetek és terhek készítése Az elkészített statikai modell exportálása a statikai adatbázisba Számítás beállítása és elindítása Eredmények megjelenítése grafikusan és numerikusan 1.1.8 Statikai pozíció Első lépésben mindig a statikai pozíciót kell megadnunk, ami a további munkához elengedhetetlen. Minden pozícióhoz egy statikai adatbázis tartozik (.CDB). A szerkezetek készítését síkbeli lemezeken/tárcsákon vagy kereteken/tárcsákon, vagy térbeli szerkezeteken keresztül valósíthatjuk meg. A síkbeli állapotok használatával az adatbevitel gyorsítható, a "felesleges" szabadságfokok eltűntetésére nem kell gondot fordítanunk. Az előzetesen beállított szabvány és rajzi koordináták a SOFiCADG.BDD fájlban tárolódnak. Ezt a fájlt a felhasználó szerkesztheti. Ez a fájl a program Support könyvtárában található. A párbeszédablakban meghatározott szabványt és koordinátarendszert a későbbiekben nem módosíthatjuk. A szerkesztés alatt a statikai adatbázis mindvégig nyitva van, hiszen így biztosítható az anyagok és keresztmetszetek szabad mozgása. A statikai pozíció definiálásával egy beton, egy vasbetét, egy szerkezeti acél és egy falazó anyag kerül az anyaglistába, amelyeket a későbbiekben tetszőlegesen módosíthatunk. Fontos: A végeselemek AutoCAD-parancsok általi változtatások után (különösen a törlés és a másolás) az adatbázist után kell igazítani. Ezt vagy a [Statikai pozíció ] {Statische Position } parancs indításával, vagy pedig az [Export (.dwg -->.cdb)] paranccsal, egy teszteléssel érhetjük el. Bevezetés 1-3

2 Rácsos tartó Az első példa egy az ábra szerinti rácsos tartó számítása. Anyag: Fa Állások távolsága: 2.5 m Terhek: 1. Dupla vizzáró fólia 400 N/m 2 2. Hó, vízszintes vetületi 750 N/m 2 3. Szél, hosszmenti 240 N/m 2 Először indítsuk el a SOFiSTiK programot, és nyissuk meg a rendelkezésre álló tervet. Ezt a legördülő menüsor Fájl Megnyitás, vagy az eszköztár Megnyitás parancsával tudjuk elérni. A listamezőben válasszuk ki a megfelelő fájlt (racsos tarto), majd a Megnyitás nyomógombbal nyissuk meg a fájlt. A következő rajz racsos tarto.dwg néven található meg. 2.1 Statikai adatbázis Első lépésként A zavaró elemek (felirat és méretvonal) fóliáit kapcsoljuk ki, majd adjuk meg a statikai adatbázis nevét és tulajdonságait. Ehhez nyissuk meg a [Statikai pozíció] {Statische Position} párbeszédablakot: SOFiSTiK Statikai pozíció Statische Position Parancssor: SOF_GSYSMOD Rácsos tartó 2-1

Adjuk meg a munka nevét a [Munka] {Projekt} adatmezőben (pl. első példa). Alkalmazzuk az [EC 2] szabványt. Adjuk meg az [Elemek maximális darabszáma csoportonként] {Maximale Anzahl der Elemente pro Gruppe} értékét 1000-re. Ez azt jelenti, hogy a különböző csoportokba tartozó elemek sorszáma között 1000-es különbségek lesznek. Aktiváljuk a [Keret/Tárcsa] {Rahmen/Scheibe} rádiógombot. A problémamentes szerkesztés céljából aktiváljuk az [Adatbázis koordinátarendszere] {Datenbasis- Koordinatensystem} mezőben a [SOFiSTiK] rádiógombot. Ezáltal a koordinátarendszerünk Y-tengelye lefelé mutat. Zárjuk be a [Statikai pozíció] {Statische Position} párbeszédablakot az [OK] nyomógombbal. 2.2 Anyag A statikai pozíció megadásával alapértelmezettként a C20 (beton), az S 500 (betonacél), az S 235 (szerkezeti acél) és a MZ4 I (falazóanyag) anyagokból lehet gazdálkodni. Ebben a példában egyik anyagra sincs szükségünk, helyettük definiálnunk kell egy faanyagot. Nyissuk meg az [Anyagmegadás] (Materialeingabe) párbeszédablakot: Parancssor: Modell készítése Anyag Modell erstellen Material SOF_GMATE Rácsos tartó 2-2

Jelöljük meg ki egyesével az anyagokat és nyomjuk le [Töröl ] {Löschen...} nyomógombot. Ezt a műveletet végezzük el annyiszor, amíg üres lesz az anyagok listája. Az új anyag készítéséhez kattintsunk az [Új ] {Neu...} nyomógombra. Ezután az [Anyag] {Material} párbeszédablak jelenik meg a képernyőn. Válasszuk ki az [(EC5) Tömörfa] {(EC 5) Vollholz} anyagot. A kiválasztott anyag jellemzőit a párbeszédablak jobb oldalán található nyomógombok segítségével módosíthatjuk. Ezután zárjuk be mindkét párbeszédablakot az [OK] nyomógombbal. 2.3 Keresztmetszetek Mielőtt a szerkezet geometriájának megadásába kezdenénk, készítsünk néhány keresztmetszetet. A keresztmetszet-készítésnek nem feltétlenül kell megelőznie a geometria kialakítását, mert a geometria készítésnél csak keresztmetszeti sorszámot kell megadnunk, amihez később is készíthetünk keresztmetszetet. Definiáljuk a rácsos tartó rácsrúdjainak keresztmetszeteit: Modell készítése Keresztmetszet Modell erstellen Querschnitt Parancssor: SOF_GQUER A megjelenő [Keresztmetszet] {Querschnitte} párbeszédablakban láthatjuk, hogy még nincs egyetlen definiált keresztmetszet sem. Rácsos tartó 2-3

Válasszuk az [Új ] {Neu } nyomógombot, hogy egy új keresztmetszet definiálhassunk. Ezen keresztül az [Általános keresztmetszetek] {Standard Querschnitte} párbeszédablakba jutunk. Ebben a párbeszédablakban láthatunk nyolc előre definiált keresztmetszeti formát, amik közül választhatunk. Jelöljük meg a [Derékszögű négyszög] {Rechteck} bejegyzést és nyomjuk meg az [OK] nyomógombot. Ennek hatására megjelenik a képernyőn a [Derékszögű négyszögkeresztmetszet] {Rechteck Querschnitt} párbeszédablak. A keresztmetszet készítésében kövessük az alábbi utasításokat: Anyagot a kijelölő listából tudjuk kiválasztani, itt azok az anyagok szerepelnek, melyeket a már korábban definiáltunk, vagy amiket statikai adatbázis alapértelmezésként már tartalmaz. A keresztmetszet anyaga (mivel más anyag nincs) legyen a C 27 (EC5) fa. A [Magasság] {Höhe} legyen 0.2 m. A [Szélesség] {Breite} legyen 0.14 m. Nevezzük el a keresztmetszetet. A többi beállítási lehetőséget hagyjuk változatlanul. Rácsos tartó 2-4

Zárjuk be a párbeszédablakot az [OK] nyomógombbal. Most már rendelkezésünkre áll egy keresztmetszet. Készítsük el hasonló módon a többi keresztmetszetet: Ssz. Magasság Szélesség 1 0.20 0.14 2 0.18 0.14 3 0.10 0.14 4 0.10 0.048 Miután definiáltuk a keresztmetszeteket hagyjuk el a párbeszédablakot az [OK] nyomógombbal. 2.4 Szerkezeti geometria A nagyon rugalmas program. Két lehetőséget is kínál a végeselem struktúra kialakításához rúdszerkezetek esetén (felületszerkezeteknél 3). Az első módszer alapján a rácsrudakat kezdő és végpontjuk megadásával, megmutatásával egyesével definiálhatjuk, megadva hozzájuk a sorszámot és a keresztmetszetet. A második módszer szerint az AutoCAD elemeket alakíthatjuk át rácsrudakká, megadva hozzájuk az első sorszámot és a keresztmetszetet. Ezzel a módszerrel egyszerre több rácsrudat definiálhatunk. Ez a módszer természetesen csak akkor gyorsabb, ha egy bizonyos rajzi területen azonos típusú végeselemeket kívánunk készíteni, mint például ebben az esetben csak rácsrudakat kell definiálnunk. Rácsos tartó 2-5

2.4.1 Rácsrudak készítése egyesével Indítsuk el a rácsrúd készítésének parancsát: Végeselemek készítése Rácsrúd Finite Elemente eingeben Fachwerkstab Parancssor: SOF_GFACH Adjuk meg a rácsrúd kezdőpontját (pl. NA) Adjuk meg a rácsrúd végpontját (pl. NB) Adjuk meg a rácsrúdhoz tartozó keresztmetszet sorszámát Adjuk meg a rácsrúd sorszámát Abban az esetben, ha még nem definiáltunk keresztmetszetet a következő üzenet jelenik meg a parancssorban a keresztmetszet sorszámának megadása után: +++ FIGYELEM: Nem definiált keresztmetszet! +++ Warnung: Querschnitt nicht definiert! Ilyen módszer alapján definiálhatjuk valamennyi rácsrudat. A definiálás során használhatjuk az AutoCAD elemek és a tárgyraszter segítségét is. Ebben az esetben elég a végpontokra kattintani. Ha nincs kiindulási AutoCAD rajzunk, akkor dolgozhatunk koordinátákkal is a kezdő és végpontok megadásánál. 2.4.2 Rácsrudak AutoCAD elemek átalakításával A rajz AutoCAD-egyeneseiből készítsünk rácsrudakat. Ehhez nem kell mást tennünk, mint elindítani a [Generálás elemekkel] {Generierung über Elemente} parancsot: Parancssor: Generálás Elemekkel Generieren Über Elemente SOF_G_NETGEN Elemek megtörése a metszéspontokban {Elemente an Schnittpunkten brechen} Ha ezt a kapcsolót aktiváljuk, akkor a végeselemek készítésekor az AutoCAD elemek metszéspontjaiba csomópontok kerülnek. Ezek a csomópontok lesznek mérvadóak a végeselemek számára. Tehát egy rúd esetén a kapcsoló aktív állapotában a metszéspontok kötött rövid rudak jönnek létre, amik a csomópontok segítségével egymáshoz kapcsolódnak. A kapcsoló inaktív állapotában egyetlen hosszabb rúd jönne létre a két végén csomóponttal. Rácsos tartó 2-6

Aktiváljuk a [FACH Rácsrúd] {FACH Fachwerkstäbe} rádiógombot. Zárjuk be a párbeszédablakot az [OK] nyomógombbal. Válasszuk ki a rajz valamennyi egyenesét, majd nyomjuk le az ENTER billentyűt. Adjuk meg a készülő első rácsrúd sorszámát (2). Adjuk meg a rácsrudak keresztmetszetének sorszámát (1). Minden rúd azonos keresztmetszettel készült (1), de nekünk 4 egymástól eltérő keresztmetszetet kell alkalmaznunk. Ehhez alkalmazzuk a [Rácsrúd módosítása] {Fachwerstab ändern} parancsot: Végeselemek módosítása Rácsrúd Finite Elemente Ändern Fachwerkstab Parancssor: SOF_GFACHMOD A parancs indítása után válasszuk az [Objektumok választása] {Objekte wählen} opciót a parancssorból. Jelöljük ki a felső övrudakat, majd nyomjuk le az ENTER billentyűt. Kattintsunk a [Keresztmetszet ] {Querschnitt } nyomógombra. A megjelenő [Keresztmetszet] {Querschnitte} párbeszédablakban válasszuk ki a felső övrudak számára az első keresztmetszet. Zárjuk be mindkét párbeszédablakot az [OK] nyomógombbal. Módosítsuk hasonló módon a többi rácsrúdhoz tartozó keresztmetszetet is: Függőleges rácsrudak: 3. keresztmetszet Rácsos tartó 2-7

Ferde rácsrudak: 4. keresztmetszet 2.5 Megfogások A rudak elkészülte után a tartó megtámasztási feltételeit kell megadnunk. A tartó minden csomópontja jelenleg szabadon elmozdulhat és elfordulhat. Ezért a két szélső csomópontot meg kell támasztani. Indítsuk el a [Csomópontok módosítása] {Knoten ändern} parancsot: Végeselemek módosítása Csomópont Finite Elemente Ändern Knoten Parancssor: SOF_GKNOTMOD A parancs indítása után válasszuk az [Objektumok választása] {Objekte wählen} opciót a parancssorból. Jelöljük ki a két szélső csomópontot, majd nyomjuk le az ENTER billentyűt. A megjelenő párbeszédablakban aktiváljuk a [PX] és [PY] kapcsolókat. Zárjuk be a párbeszédablakot az [OK] nyomógombra történő kattintással. 2.6 Támaszok ábrázolása A csomóponti megfogási beállítások ellenőrzésére szolgál a megfogások grafikus megjelenítése. A [Megfogások megjelenítése] {Festhaltungen visualisieren} parancs az egyes csomópontok megtámasztásait mutatja. Megjelenítés Megfogások Visualisieren Festhaltungen Parancssor: SOF_ GFEST A parancs indítása után egy kérdés jelenik meg, mely arra vonatkozik, hogy be kívánjuk-e állítani a megjelenítési szimbólumot (szín és méret). Ha a kérdésre [Igen]-nel {Ja} válaszolunk, akkor a megjelenő párbeszédablakban a következő beállításokat végezhetjük el: Rácsos tartó 2-8

Szimbólum mérete {Größe des Symbols} A megfogások szimbólumainak méretét adhatjuk meg méter mértékegységben. Szín {Farbe} A megjelenítés az aktuális színnel történik. A [Szín ] {Farbe } nyomógombbal ezen változtathatunk. Ezzel a nyomógombbal hívhatjuk elő az AutoCAD Szín kiválasztása párbeszédablakát. Ha a kérdésre [Nem]-mel {Nein} válaszolunk, akkor az alapértelmezett beállításokkal azonnal megjelennek a megfogási szimbólumok. Ha a megfogási szimbólumokat el kívánjuk távolítani a rajzból, akkor válasszuk a [Megjelenítések törlése] {Visualisierung löschen} parancsot. Parancssor: - Megjelenítés Megjelenítések törlése Visualisieren Visualisierung löschen Aktiváljuk a [Megfogások] {Festhaltungen} kapcsolót, majd a [Töröl] {Löschen} rádiógombot, és zárjuk be a párbeszédablakot az [OK] nyomógombra történő kattintással. 2.7 Terhelési esetek és terhek A következőkben készítsük el a terheket. A terhek készítése előtt azonban létre kell hoznunk a terhelési eseteket. Az önsúlyt és az állandó terhet az első terhelési esetbe tesszük. Az esetleges terheket 2-3 terhelési esetekbe helyezzük rácsrúd teherként. Először is készítsük el az első terhelési esetet: Parancssor: Terhelési eset-kezelő Lastfallmanager SOF_GLFMOD Rácsos tartó 2-9

A párbeszédablak megjelenése után kattintsunk az [Új] {Neu} nyomógombra. Ennek hatására megjelenik egy bejegyzés a párbeszédablakban, ami az első terhelési eset tulajdonságait mutatja (név, típus, szorzók, stb.). Adjuk meg a terhelési eset számára, hogy az önsúlyt Y-irányúan vegye figyelembe, tehát az [ÖSY] {EGY} oszlop értékét módosítsuk 1 -re. Zárjuk be a párbeszédablakot az [OK] nyomógombbal. Készítsük el az állandó terheket. Indítsuk el a [Rácsrúd teher készítése] {Fachstablasten eingeben} parancsot: Terhek készítése Rácsrúd teher Lasten eingeben Facwerkstablasten Parancssor: SOF_GXLAS Válasszuk ki a felső övrudakat, majd nyomjuk le az ENTER billentyűt. A teher típusa legyen [PY]. A teherintenzitás legyen 1 kn/m. Fejezzük be a műveletet az ENTER billentyű lenyomásával. Következhet az állandó terhek terhelési esetébe tartozó csomóponti teher definiálása. Indítsuk el a [Csomóponti teher készítése] {Knotenlasten eingeben} parancsot: Terhek készítése Csomóponti teher Lasten eingeben Knotenlasten Parancssor: SOF_GKLAS A parancs indítása után válasszuk a [Csomópont mutatása] {Knoten zeigen} opciót a parancssorból. Kattintsunk az alsó övrudaknál a szimmetriatengelyen lévő csomópontra, majd nyomjuk le kétszer az ENTER billentyűt. A parancssorban válasszuk a [Teher] {Last} opciót. A teher típusa legyen [PY]. A teherintenzitás legyen 2 kn. Rácsos tartó 2-10

Fejezzük be a műveletet az ENTER billentyű háromszori lenyomásával. Ha a terhek megjelenítését ki szeretnénk kapcsolni, vagy kívánjuk távolítani a rajzból, akkor válasszuk a [Megjelenítések törlése] {Visualisierung löschen} parancsot. Parancssor: - Megjelenítés Megjelenítések törlése Visualisieren Visualisierung löschen Aktiváljuk a [Terhek] {Lasten} kapcsolót, majd a [Töröl] {Löschen} rádiógombot, és zárjuk be a párbeszédablakot az [OK] nyomógombra történő kattintással. Következhetnek az esetleges terhek. Készítsük el az esetleges terhek terhelési eseteit: Parancssor: Terhelési eset-kezelő Lastfallmanager SOF_GLFMOD A párbeszédablak megjelenése után kattintsunk az [Új] {Neu} nyomógombra. Ennek hatására megjelenik egy új bejegyzés a párbeszédablakban, ami a második terhelési eset tulajdonságait mutatja (név, típus, szorzók, stb.). Kattintsunk még egyszer erre a nyomógombra, hogy összesen 3 terhelési esetünk legyen. Rácsos tartó 2-11

Válasszuk ki a listából a második terhelési esetet, és tegyük aktuálissá az [Aktuális] {Aktuell} nyomógombra történő kattintással. Zárjuk be a párbeszédablakot az [OK] nyomógombbal. Készítsük el az esetleges hóterhet. Indítsuk el a [Rácsrúd teher készítése] {Fachstablasten eingeben} parancsot: Terhek készítése Rácsrúd teher Lasten eingeben Facwerkstablasten Parancssor: SOF_GXLAS Válasszuk ki a felső övrudakat, majd nyomjuk le az ENTER billentyűt. A teher típusa legyen [PYP]. A teherintenzitás legyen 1.875 kn/m. Fejezzük be a műveletet az ENTER billentyű lenyomásával. A PYP típus Y irányú vetületi terhet jelent. Tegyük aktuálissá a harmadik, azaz a szélteher terhelési esetét: Parancssor: Terhelési eset-kezelő Lastfallmanager SOF_GLFMOD Rácsos tartó 2-12

Válasszuk ki a listából a harmadik terhelési esetet, és tegyük aktuálissá az [Aktuális] {Aktuell} nyomógombra történő kattintással. Zárjuk be a párbeszédablakot az [OK] nyomógombbal. Készítsük el az esetleges szélterhet. Indítsuk el a [Rácsrúd teher készítése] {Fachstablasten eingeben} parancsot: Terhek készítése Rácsrúd teher Lasten eingeben Facwerkstablasten Parancssor: SOF_GXLAS Válasszuk ki a baloldali felső övrudakat, majd nyomjuk le az ENTER billentyűt. A teher típusa legyen [PY]. A teherintenzitás legyen 0.145 kn/m. Válasszuk ki újra a baloldali felső övrudakat, majd nyomjuk le az ENTER billentyűt. A teher típusa legyen [PX]. A teherintenzitás legyen 0.582 kn/m. Fejezzük be a műveletet az ENTER billentyű lenyomásával. Rácsos tartó 2-13

Most nézzük a rácsos tartó másik felét. Indítsuk el a [Rácsrúd teher készítése] {Fachstablasten eingeben} parancsot: Terhek készítése Rácsrúd teher Lasten eingeben Facwerkstablasten Parancssor: SOF_GXLAS Válasszuk ki a jobboldali felső övrudakat, majd nyomjuk le az ENTER billentyűt. A teher típusa legyen [PY]. A teherintenzitás legyen -0.145 kn/m. Válasszuk ki újra a jobboldali felső övrudakat, majd nyomjuk le az ENTER billentyűt. A teher típusa legyen [PX]. A teherintenzitás legyen 0.582 kn/m. Fejezzük be a műveletet az ENTER billentyű lenyomásával. 2.8 Export a statikai adatbázisba Miután elkészítettük a statikai modellt és a terheket nincs más feladatunk, mint a rajzi elemek exportálása a statikai adatbázisba. Az [Export] paranccsal egy rajzon belüli adatokat vezethetünk át a statikai adatbázisba. Választhatjuk azt is, hogy az export ASCII formátumban történjen, vagy csak egy ellenőrzés történjen. Az export tartalmazhatja a szerkezet mellett a terheket is. Ehhez az [Export] parancsot használhatjuk: Parancssor: Statikai adatbázis (CDB) Export (.dwg -->.cdb) Statikdatenbank (CDB) Export (.dwg -->.cdb)... SOF_GENFOUT A megjelenő párbeszédablakban láthatjuk, hogy a program milyen információkat fog átvezetni a statikai adatbázisba. Rácsos tartó 2-14

A beállításokon most ne változtassunk, hagyjuk el a párbeszédablakot az [OK] nyomógomb segítségével. Az elkészített szerkezet ellenőrzéséhez használhatjuk az ANIMATOR programot. Parancssor: Eszközök Animator Werkzeuge Animator SOF_G_ANIMATOR Zárjuk be az ANIMATOR programot az ablak jobb felső sarkán található X nyomógomb segítségével, vagy válasszuk a legördülő menüből a [Fájl Kilépés] {Datei Beenden} menüpontot. 2.9 Számítás Az adatexport után indítsuk el a szerkesztőprogramot, mellyel a számítást végző modulok beállításait definiálhatjuk: Eszközök Szerkesztés Werkzeuge Editieren Parancssor: SOF_WTED A parancs indítása után megjelenő ablakban válasszuk ki a Racsos tarto.dat fájlt. Ez a fájl a SOFIPLUS.TAB fájlban megadott bejegyzések alapján jött létre. Kattintsunk a [Megnyitás] {Öffnen} nyomógombra. Rácsos tartó 2-15

Ezután a SOFiSTiK TEDDY program automatikusan elindul. A képernyőn megjelenik a SOFiSTiK TEDDY program ablaka a példa szöveges formátumú irányításával. Ebben a fájlban állíthatjuk be, hogy az egyes számítóprogramok mit számoljanak ki (igénybevételek, vasalás, feszültségek, stb.). A számítóprogramok beállításához a megfelelő kézikönyvekben találunk bővebb információkat. A számítás során az AQUA, GRAF, STAR, MAXIMA és AQB programok kerülnek felhasználásra. A modulokat tetszőlegesen vehetjük igénybe, vagy törölhetjük őket az alkalmazandók halmazából. Például, ha a terhek egymásrahalmozását (MAXIMA) nem az alapértelmezésnek megfelelően kívánjuk elvégezni, akkor egyedi beállítást is készíthetünk: +PROG MAXIMA +PROG MAXIMA #include $(name)_max.dat KOPF EGYMÁSRAHALMOZÁS bejegyzés helyett STEU EC2 STEU LFSP 11 EINW G LF 1 G EINW Q LF 2,3 P UEBE MAMI ZUST FACH LF1 10 LF2 11 ENDE bejegyzést használjuk. A GRAF program az alapértelmezés alapján csak az első terhelési esetből számított igénybevételeket jeleníti meg, és ezeket is csak a hajlítható rudak esetén. Ezért a GRAF LF 1 LF 1 STAB QZ STAB N STYP FACH STAB MY LF 2 STAB N STAB N STYP FACH bejegyzését LF 3 STAB N STYP FACH bejegyzésre kell cserélni. Rácsos tartó 2-16

Ennek alapján az URSULA programmal mindhárom terhelési esetből származó normálerő ábrát meg tudjuk tekinteni. A számítás elindításához kattintsunk a ikonra, vagy válasszuk a legördülő menüből a [SOFiSTiK Számítás indítása] {SOFiSTiK Berechnung starten} menüpontot. Megjelenik a képernyőn a számításokat kezelő statikai program, a SOFiSTiK WinPs. Ha nem kívánunk a számítandó modulokon változtatni, akkor kattintsunk a ikonra, vagy válasszuk a legördülő menüből a [SOFiSTiK Számítás] {SOFiSTiK Rechnen} menüpontot, vagy nyomjuk le az ENTER billentyűt. Az egyes programokat még ebben az ablakban is kivehetjük a számításból, ha a program neve előtt található + jelre kattintunk, ami - jelre változik. A program megkezdi a számítást. Ha piros X jelenik meg a számító modul neve előtt, akkor a számítás megszakadt, mert hiba van a számítás megadásában, vagy a szerkezetben. Ekkor meg kell nézni a számítás jegyzőkönyvét. Ezt ebben az ablakban, a SOFiSTiK legördülő menü [Jegyzőkönyv] {Protokoll} menüpontjában lehet megtenni. Ekkor megjelenik egy lista, amiben meg kell keresni a hibát jelző modulnál a hiba okát. Ha a modul neve mellett a jobb oldali listában zöld pipa jelenik meg, akkor a számítás tökéletesen végbement, ha zöld X, akkor figyelmeztetésekkel, de elkészült a számítás (figyelmeztetés: hiba van ugyan a szerkezetben, de ez nem befolyásolja a számítást). Zárjuk be a SOFiSTiK WinPS program ablakát az ablak jobb felső sarkán található X nyomógomb segítségével, vagy válasszuk a legördülő menüből a [Fájl Kilépés] {Datei Beenden} menüpontot. A grafikus eredmények megjelenítéséhez a WinGRAF program használható. A WinGRAF programmal a statikai adatbázisban található valamennyi kiindulási adatról (elemszámozás, keresztmetszetek, stb.) és eredményről (feszültségek, igénybevételek, elmozdulások, stb.) készíthetünk grafikus dokumentációt. A numerikus eredmények megjelenítéséhez a DBVIEW programot használhatjuk, amivel a statikai adatbázisban található valamennyi kiindulási adatról (elemszámozás, keresztmetszetek, stb.) és eredményről (feszültségek, igénybevételek, elmozdulások, stb.) készíthetünk listaszerű (numerikus) dokumentációt. A GRAF programmal szövegesen definiált eredménymegjelenítések és a számítóprogramoknál megadott eredménytípusok alapján létrejövő eredményfájl (.plb) az URSULA programmal megtekinthető. A példa és a használatának befejezéséhez zárjuk be az AutoCAD programot. Rácsos tartó 2-1

3 Animator használata Az Animator ad elsőként információt az elkészített szerkezetről. Az Animator programot számos SOFiSTiK programból (, WinTEDDY, URSULA, WinGRAF) elindíthatjuk a ikonra kattintva. A programban az Animator programot a következő módokon indíthatjuk el: Eszközök Animator Werkzeuge Animator Parancssor: SOF_G_ANIMATOR Indítás után a program azonnal megjeleníti a statikai adatbázisban található szerkezetet. Ezekkel az ikonokkal váltogathatunk az alapértelmezett nézetek között: X,Y,Z vetített nézetek és a perspektív ábrázolás. Ezzel az ikonnal a szerkezet megmutatott pontjához nagyíthatunk. Animator használata 3-1

Ez a két ikon a klasszikus AutoCAD funkciókat végzi el: Zoom- ablak és terjedelem. Ezzel az ikonnal egy olyan ablakot nyithatunk meg, amely a számított terhelési eseteket tartalmazza. Rákattintva a lista egyik elemére azonnal megindul a terhelési esetben található terhek hatására a szerkezet animált mozgása, alakváltozása. Az Amplitúdó értékét módosítva nagyított-kicsinyített, a Megj. Sebessége0=álló értékét módosítva gyorsabb-lassabb alakváltozások figyelhetők meg. A Forgatás sebessége pedig a modell forgatását teszi lehetővé. Az Amplitúdó mindig a valós alakváltozás szorzója. Ezzel az ikonnal a megjelenítés sebességét állítjuk nullára, aminek következtében egy színskála jelenik meg, ami a feszültségek eloszlását mutatja. Animator használata 3-2

Ezzel az ikonnal a soron következő terhelési esetre válthatunk át, és ennek hatását vizsgálhatjuk. Ezzel az ikonnal a megmutatott végeselem információit kérdezhetjük le. Minden információ a beállított terhelési eset alapján jelenik meg. A program további lehetőségei: Ikonra való kattintással a megfogások, csuklók és rugók megjeleníthetők, eltűntethetők illetve méretük módosítható. Ikonra való kattintással a végeselem-háló felosztása illetve a rudak szelvényezettsége kapcsolható be. Animator használata 3-3

Ikonra való kattintással a keresztmetszetek (rudak esetén) és a vastagságok (felületek esetén) megjelenítése kapcsolható be illetve ki. Kikapcsolt állapotban csak a tengelyek és a síkok jelennek meg. Ikonra való kattintással a koordinátarendszert jeleníthetjük meg: alapértelmezés=globális koordinátarendszer, 1x kattintás=lokális koordinátarendszerek, 2x kattintás nem jelennek meg a koordinátarendszerek. Ikonra való kattintással a modell a benne ébredő igénybevételek hatására elszíneződik. Ikonra való kattintással a feszültségek, illetve a kihasználtság szerinti színezést kapjuk. Ikonra való kattintással csoportokat jelölhetünk meg, amelyeket továbbra is meg kívánunk jeleníteni. Ezzel érhetjük el, hogy a szerkezetnek csak egy bizonyos részét vizsgáljuk. Ikonra való kattintással megmutatott csoportokat kapcsolhatunk ki. Ezzel érhetjük el, hogy a szerkezetnek csak egy bizonyos részét vizsgáljuk. Ha a bal egérgombot lenyomva tartjuk és mozgatja az egeret a modell forgatását érhetjük el. Ha a jobb egérgombot lenyomva tartjuk és mozgatjuk az egeret a modell mozgatását érhetjük el. Ha görgős egérrel rendelkezünk, akkor a görgő használatával közelíthetünk, illetve távolodhatunk a modelltől. Animator használata 3-4

4 WinGRAF használata A WinGRAF programmal a szerkezet grafikus prezentációját, dokumentációját állíthatjuk össze. Három rajzi osztályt különböztethetünk meg: szerkezet, terhek és eredmények. Mindhárom osztályból azokat az információkat jeleníthetjük meg, amelyek a statikai adatbázisban rendelkezésre állnak. A WinGRAF programot számos SOFiSTiK programból (, WinTEDDY, URSULA) elindíthatjuk a ikonra kattintva. A programból a WinGRAF programot a következő módokon indíthatjuk el: Grafikai kimenet Grafikus eredmény Grafische Ausgabe Grafische Ausgabe... Parancssor: SOF_G_GRAOUT A következő ábra a program felületét mutatja, ahol a középső terület tartalmazza dokumentáció oldalain megjelenő grafikákat. WinGRAF használata 4-1

4.1 Első oldal: szerkezet Az első lépés automatikus, azaz megnyílik a rajzi dokumentáció első oldala és megjelenik az első kép a szerkezet ábrájával. A program számos funkciót bocsájt rendelkezésünkre a rajzi elemek kezelésére és ellenőrzésére. Az általunk elvégzendő első lépés a rajzi formátum beállítása. Ezt a Windows alkalmazásoknál megszokott módon [Fájl Oldalbeállítás ] {Datei Seite Einrichten} menüponttal érhetjük el. A megjelenő párbeszédablakban beállíthatjuk a lap és a margók méretét, a lap tájolását. Ugyanezt a párbeszédablakot nyithatjuk meg úgy is, ha az [Összeállított dokumentáció] {Layer} ablakában az első [Oldal] {Seite} ikonjára duplán kattintunk. (Az előző ábrán ez az ikon a jobb felső részen található). A fejléc fülön beállíthatjuk a lapokhoz tartozó keret, esetleg fejléces, tervpecsétes keret színét, betűméretét és nyelvezetét. A jelenlegi példában a lap mérete legyen A4 és legyen álló helyzetű. A többi paramétert hagyjuk változatlanul. Jelenleg egy lapunk van és azon egy ábra szerepel. A példában azonban szerepeljen három szerkezetet ábrázoló rajz a kezdőlapon. Az első a csomóponti sorszámokat, a második az elem-sorszámokat, a harmadik a keresztmetszeti sorszámokat mutassa. WinGRAF használata 4-2

Az oldalakat és fóliákat különféle módon módosíthatjuk. Ha duplán kattintunk a rajzon, akkor nyolc piros négyzet jelenik meg a lap körül. Az így kijelölt ablak méretét a Windows-nál megszokott módon az egyik négyszög bal egérgombbal való megragadásával és elhúzásával módosíthatjuk a megkívántra. Ha az ablakot a megfelelő helyre mozgattuk, és megfelelő méretre szabtuk, nyomjuk le a jobb egérgombot, és a megjelenő jobb-gomb menüből válasszuk az [ENTER] {Return} menüpontot, melynek hatására a korábbi ablak tartalma a módosított ablakba kerül. WinGRAF használata 4-3

Egy másik módja a rajzi méret és felosztás beállításának az, ha a rajzi felületen a jobb egérgombra kattintunk, és a megjelenő jobb-gomb menüből a [Nyomtatási kép ] {Seiten Layout...} menüpontot választjuk. Ugyanezt a hatást érjük el, ha az [Összeállított dokumentáció] {Layer} ablakában az első [Kép] {Bild} ikonjára duplán kattintunk. A [Nyomtatási kép ] {Seiten Layout...} párbeszédablakban az [Oldalfelosztás] {Seiten-Teilung} mezőben beállíthatjuk, hogy az adott oldalon mennyi kép és milyen elrendezésben szerepeljen. Ezen kívül ebben a párbeszédablakban beállíthatjuk a lap fejlécét, és a képekhez tartozó jelmagyarázatot is. Visszatérve a példához a [Sorok száma] {Anzahl Bilder in der Höhe} értékét állítsuk 3-ra. Ha a [Szerkezet elhelyezése] {Struktur plazieren} nyomógombra kattintunk, akkor a megjelenő párbeszédablakban megadhatjuk a szerkezet képen belüli elhelyezését. WinGRAF használata 4-4

Visszatérve az előző párbeszédablakba, ha a [Beállít ] {Set} nyomógombra kattintunk, akkor definiálhatjuk például az előnézet megjelenítését, vagy akár színét (Szín ). Zárjuk be a párbeszédablakokat az [OK] nyomógombokkal. A példában az egyes képeknek számozást kell megjeleníteniük. Ezeknek az elkészítéséhez két lehetőség is kínálkozik. Az egyik lehetőség hogy az [Eredménytípusok] {Ergebnistypen} ablakban kiválasztjuk a Csomópontok tulajdonságai bejegyzést, amin belül megjelöljük a Csomópontok számozása részt. Ez az ablak a Windows Intéző-höz hasonló fastruktúrát jelenít meg, ahonnan a kiválasztott bejegyzés azonnal megjelenik az aktuális képen/fólián. WinGRAF használata 4-5

A másik lehetőség a Általános Allgemein Kiválasztás Szerkezeti értékek Auswahl Systemwerte parancs használata. A parancs használatára megjelenik egy párbeszédablak, ahol válasszuk ki a Csomópontok tulajdonságai bejegyzés mellett a Csomópontok számozása részt. A [Betűkészlet] {Schrift} fülön a megjelenítendő feliratok paramétereit állíthatjuk be. Az előző műveletek eredményeképp a szerkezet és a csomópontok számozása jelent meg. WinGRAF használata 4-6

A [Betűméret] {Schrifthöhe} eszköztár tolószabályozojával gyorsan és kényelmesen módosíthatjuk a feliratok méretét. Az [Aa] nyomógombbal pedig előhívhatjuk az előbbi [Szerkezeti értékek ábrázolása] {Systemwerte darstellen} párbeszédablakot. A következő lépésben készítsük el a másik két képet is: elemek sorszáma és keresztmetszetek sorszáma. Ehhez készítsünk új képet: Új oldal/kép/fólia Szerkesztés Új kép Bearbeiten Neues Bild A WinGRAF az új kép készítésénél az utoljára elkészített képet duplikálja. Így a következő kép készítésénél nem kell a beállításokat újra elvégezni, mert azok az előző képből már rendelkezésre állnak. Módosítsuk az új képet (ami szintén a csomóponti számokat mutatja). Általános Kiválasztás Szerkezeti értékek Auswahl Systemwerte A parancs használatára megjelenik egy párbeszédablak, ahol válasszuk ki az Elemek tulajdonságai bejegyzés mellett az Elemek számozása részt. Zárjuk be a párbeszédablakot az [OK] nyomógombra történő kattintással. WinGRAF használata 4-7

A harmadik képet is hasonló módon készíthetjük el, készítsünk új képet: Új oldal/kép/fólia Szerkesztés Új kép Bearbeiten Neues Bild A WinGRAF az új kép készítésénél az utoljára elkészített képet duplikálja. Módosítsuk az új képet (ami most az elemszámozást mutatja). Általános Kiválasztás Szerkezeti értékek Auswahl Systemwerte A parancs használatára megjelenik egy párbeszédablak, ahol válasszuk ki az Elemek tulajdonságai bejegyzés mellett az Keresztmetszetek számozása részt. Zárjuk be a párbeszédablakot az [OK] nyomógombra történő kattintással. A műveletek eredményeként az oldal a következő módon jelenik meg: WinGRAF használata 4-8

4.2 Második oldal: terhek A következő oldalon a szerkezetet és a terheket jelenítsük meg. Készítsünk új oldalt: Új oldal/kép/fólia Neues Blatt/Bild/Layer Szerkesztés Új oldal Bearbeiten Neue Seite A WinGRAF az új oldal készítésénél az utoljára elkészített oldalt duplikálja, de csak az utoljára elkészített képpel. Módosítsuk az új képet (ami most a keresztmetszeti számozást mutatja). Általános Allgemein Kiválasztás Terhek Auswahl Lasten A parancs használatára megjelenik egy párbeszédablak, ahol válasszuk ki a Rácsrudak -> Erők -> Rácsrúd teher globális Y-irányban bejegyzést. Ebben a párbeszédablakban azt is kiválaszthatjuk, hogy melyik terhelési eset terheit kívánjuk megjeleníteni. Válasszuk ki a [Terhelési eset] {Lastfall} kijelölő listából az 1. Állandó teher terhelési esetet. A [Megjelenítés] {Darstellung} kijelölő listából válasszuk ki a [Vonalas] {Linienabtrag} ábrázolási módot. Itt választhatjuk ki, hogy az ábrázolandó eredmények milyen formában jelenjenek meg az ábrákon. Zárjuk be a párbeszédablakot az [OK] nyomógombra történő kattintással. A második képet is hasonló módon készíthetjük el, készítsünk új képet: Új oldal/kép/fólia Neues Blatt/Bild/Layer Szerkesztés Új kép Bearbeiten Neues Bild A WinGRAF az új kép készítésénél az utoljára elkészített képet duplikálja. WinGRAF használata 4-9

Módosítsuk az új képet. Általános Allgemein Kiválasztás Terhek Auswahl Lasten A parancs használatára megjelenik egy párbeszédablak, ahol válasszuk ki a Rácsrudak -> Erők -> Hosszra vetített rácsrúd teher globális Y-irányban bejegyzést. Válasszuk ki a [Terhelési eset] {Lastfall} kijelölő listából az 2. Hó terhelési esetet. A [Megjelenítés] {Darstellung} kijelölő listából válasszuk ki a [Vonalas] {Linienabtrag} ábrázolási módot. Itt választhatjuk ki, hogy az ábrázolandó eredmények milyen formában jelenjenek meg az ábrákon. Zárjuk be a párbeszédablakot az [OK] nyomógombra történő kattintással. A harmadik ábrán a szélterhet ábrázoljuk. Mivel a szélteher két komponensből áll, ezért itt majd két különböző fóliát kell alkalmaznunk. A harmadik képet is hasonló módon készíthetjük el, készítsünk új képet: Új oldal/kép/fólia Neues Blatt/Bild/Layer Szerkesztés Új kép Bearbeiten Neues Bild A WinGRAF az új kép készítésénél az utoljára elkészített képet duplikálja. Módosítsuk az új képet. Általános Allgemein Kiválasztás Terhek Auswahl Lasten A parancs használatára megjelenik egy párbeszédablak, ahol válasszuk ki a Rácsrudak -> Erők -> Rácsrúd teher globális X-irányban bejegyzést. WinGRAF használata 4-10

Válasszuk ki a [Terhelési eset] {Lastfall} kijelölő listából az 3. Szél terhelési esetet. A [Megjelenítés] {Darstellung} kijelölő listából válasszuk ki a [Vonalas] {Linienabtrag} ábrázolási módot. Itt választhatjuk ki, hogy az ábrázolandó eredmények milyen formában jelenjenek meg az ábrákon. Zárjuk be a párbeszédablakot az [OK] nyomógombra történő kattintással. A harmadik kép második fóliáját az előzőekhez hasonló módon készíthetjük el, készítsünk új fóliát: Új oldal/kép/fólia Neues Blatt/Bild/Layer Szerkesztés Új fólia Bearbeiten Neuer Layer A WinGRAF az új fólia készítésénél az utoljára elkészített fóliát duplikálja. Módosítsuk az új fóliát. Általános Kiválasztás Terhek Auswahl Lasten A parancs használatára megjelenik egy párbeszédablak, ahol válasszuk ki a Rácsrudak -> Erők -> Rácsrúd teher globális Y-irányban bejegyzést. WinGRAF használata 4-11

Ebben a párbeszédablakban azt is kiválaszthatjuk, hogy melyik terhelési eset terheit kívánjuk megjeleníteni. Válasszuk ki a [Terhelési eset] {Lastfall} kijelölő listából az 3. Szél terhelési esetet. A [Megjelenítés] {Darstellung} kijelölő listából válasszuk ki a [Vonalas] {Linienabtrag} ábrázolási módot. Itt választhatjuk ki, hogy az ábrázolandó eredmények milyen formában jelenjenek meg az ábrákon. Zárjuk be a párbeszédablakot az [OK] nyomógombra történő kattintással. A műveletek eredményeként az oldal a következő módon jelenik meg: WinGRAF használata 4-12

4.3 Harmadik oldal: támaszerők A következő oldalon az egyes terhelési esetekből származó támaszerőket jelenítsük meg. Készítsünk új oldalt: Új oldal/kép/fólia Neues Blatt/Bild/Layer Szerkesztés Új oldal Bearbeiten Neue Seite A WinGRAF az új oldal készítésénél az utoljára elkészített oldalt duplikálja, de csak az utoljára elkészített képpel. Az oldalon most három kép helyett hatot jelenítsünk meg. Kattintsunk a rajzi felületen a jobb egérgombra, és a megjelenő jobb-gomb menüből válasszuk a [Nyomtatási kép ] {Seiten Layout...} menüpontot. A [Nyomtatási kép] {Seiten Layout} párbeszédablakban az [Oldalfelosztás] {Seiten-Teilung} mezőben beállíthatjuk, hogy az adott oldalon mennyi kép és milyen elrendezésben szerepeljen. A [Sorok száma] {Anzahl Bilder in der Höhe} értékét állítsuk 3-ra, és az [Oszlopok száma] {Anzahl Bilder in der Breite} értékét pedig 2-re. Módosítsuk az új képet (ami most a terheket mutatja). Általános Allgemein Kiválasztás Eredmények Auswahl Ergebnisse A parancs használatára megjelenik egy párbeszédablak, ahol válasszuk ki a Csomópontok -> Támaszerők -> Támaszerők globális irányú komponensei bejegyzést. WinGRAF használata 4-13

Ebben a párbeszédablakban azt is kiválaszthatjuk, hogy melyik terhelési eset terheit kívánjuk megjeleníteni. Válasszuk ki a [Terhelési eset] {Lastfall} kijelölő listából az 1. Állandó teher terhelési esetet. Zárjuk be a párbeszédablakot az [OK] nyomógombra történő kattintással. A támaszerők megjelenítésére és szemléletes bemutatására nincs szükségünk a teljes szerkezetre, ezért a szerkezetből kivágunk egy kis részletet, ami a támasz és közvetlen környezetét ábrázolja: Kiválasztás Auswahl Kiválasztás Részlet ablak Auswahl Box A kiválasztási ablakot úgy definiáljuk két átlópontjának megadásával, hogy az a bal oldali támaszt és néhány rácsrudat magába foglaljon. Készítsük el a ugyanezen oldal 2. terhelési esetből származó támaszerejének ábrázolását is. A következő lépésben készítsük el a második képet, amit a program automatikusan az előző alá helyez: Új oldal/kép/fólia Neues Blatt/Bild/Layer Szerkesztés Új kép Bearbeiten Neues Bild A WinGRAF az új kép készítésénél az utoljára elkészített képet duplikálja. Így a következő kép készítésénél nem kell a beállításokat újra elvégezni, mert azok az előző képből már rendelkezésre állnak. Módosítsuk az új képet úgy, hogy az [Összeállított dokumentáció] {Layer} ablakában a harmadik oldal második képének fóliájára duplán kattintunk. WinGRAF használata 4-14

Ebben a párbeszédablakban az előzőleg beállított értékek jelennek meg, ami most is használható csak a terhelési esetet kell módosítani. Válasszuk ki a [Terhelési eset] {Lastfall} kijelölő listából az 2. Hó terhelési esetet. Zárjuk be a párbeszédablakot az [OK] nyomógombra történő kattintással. Készítsük el ilyen módszerrel a harmadik képet is, amely a szélteherből származó támaszerőket ábrázolja. A következő kép készítésénél ismét a lap tetején találjuk majd magunkat: Új oldal/kép/fólia Neues Blatt/Bild/Layer Szerkesztés Új kép Bearbeiten Neues Bild Mivel most a jobb oldali támaszerőkre van szükségünk, ezért először állítsuk vissza a teljes szerkezet megjelenítését: Kiválasztás Auswahl Kiválasztás Részlet ablak Auswahl Box Ezután kell ismét egy kiválasztási ablakot definiálnunk két átlópontjának megadásával, úgy hogy most az a jobb oldali támaszt és néhány rácsrudat foglaljon magába. Kiválasztás Auswahl Kiválasztás Részlet ablak Auswahl Box A WinGRAF az új kép készítésénél az utoljára elkészített képet duplikálja. Így a következő kép készítésénél nem kell a beállításokat újra elvégezni, mert azok az előző képből már rendelkezésre állnak. Módosítsuk az új képet úgy, hogy az [Összeállított dokumentáció] {Layer} ablakban a harmadik oldal negyedik képének fóliájára duplán kattintunk. WinGRAF használata 4-15

Ebben a párbeszédablakban az előzőleg beállított értékek jelennek meg, ami most is használható csak a terhelési esetet kell módosítani. Válasszuk ki a [Terhelési eset] {Lastfall} kijelölő listából az 1. Állandó teher terhelési esetet. Zárjuk be a párbeszédablakot az [OK] nyomógombra történő kattintással. Készítsük el ilyen módszerrel az ötödik és hatodik képet is, amelyek a hó- és szélteherből származó támaszerőket ábrázolják. Ezen műveletek után az oldal így fog megjelenni: Nézzük a részletek kiválasztására milyen lehetőségeink adódnak: Teles szerkezet megjelenítése, a részlet-ablakok inaktiválása Részlet-ablakok definiálása, csak az a szerkezeti elem jelenik meg, ami az ablakon belül teljes terjedelmével szerepel. Részletek kiválasztása koordinátákkal és logikai műveletekkel párbeszédablakon keresztül. WinGRAF használata 4-16

Csoportok kiválasztása Minden csoport megjelenítése, a csoportos kiválasztás inaktiválása. 4.4 További oldalak: elmozdulás és normálerő A következő oldalakon az egyes terhelési esetekből származó Y-irányú elmozdulásokat és nomálerőket jelenítsük meg. Készítsünk új oldalt: Új oldal/kép/fólia Neues Blatt/Bild/Layer Szerkesztés Új oldal Bearbeiten Neue Seite A WinGRAF az új oldal készítésénél az utoljára elkészített oldalt duplikálja, de csak az utoljára elkészített képpel. Az oldalon most hat kép helyett kettőt jelenítsünk meg egymás alatt. Kattintsunk a rajzi felületen a jobb egérgombra, és a megjelenő jobb-gomb menüből válasszuk a [Nyomtatási kép ] {Seiten Layout } menüpontot. A [Nyomtatási kép] {Seiten Layout} párbeszédablakban az [Oldalfelosztás] {Seiten-Teilung} mezőben beállíthatjuk, hogy az adott oldalon mennyi kép és milyen elrendezésben szerepeljen. A [Sorok száma] {Anzahl Bilder in der Höhe} értékét állítsuk 2-re, és az [Oszlopok száma] {Anzahl Bilder in der Breite} értékét pedig 1-re. Zárjuk be a párbeszédablakot az [OK] nyomógombra történő kattintással. Mivel most a teljes szerkezet megjelenítésére van szükségünk, ezért először állítsuk vissza az ábrázolást: Kiválasztás Auswahl Kiválasztás Részlet ablak Auswahl Box Módosítsuk a képet (ami most a támaszerőket mutatja). Általános Allgemein Kiválasztás Eredmények Auswahl Ergebnisse WinGRAF használata 4-17