Empirizmus és racionalizmus Filozófia 2014-2015. tanév V. előadás
Empirizmus és racionalizmus A 17. század közepére kirajzolódtak az újkori filozófia körvonalai. A metafizika feladatává alapvetően a természettudományos megismerés filozófiai alapjainak tisztázása vált. Descartes hosszú időre meghatározta a filozófiai viták tematikáját, ám rendszere vitatott maradt. Az újkori filozófusok rendre nekiveselkednek, hogy elvégezzék metafizika és az ismeretelmélet tisztázását.
Empirizmus és racionalizmus Az újkori filozófia kibontakozását rivális hagyományok kibontakozásaként kell elmesélnünk. A legalapvetőbb az empirizmus és a racionalizmus szembenállása. o A szembenállás visszavezethető Descartes innát ideákkal kapcsolatos tanítására. Empiristák: elutasították az innát ideák létezését (az ismeretek végső forrása csak a tapasztalat lehet). Racionalisták: valamilyen formában mind elfogadták, hogy az innát ideák léteznek.
Empirizmus Az empirizmus az a filozófiai irányzat, amely az ismeretek tapasztalati eredetét hangsúlyozza. Az újkorban az a változata terjedt el, amit szenzualizmusnak is szoktak nevezni. o A szenzualizmus az ismeretek forrásának az érzékszervi tapasztalást tekinti. o Az empirizmus szorosan vett története Hobbes-zal kezdődik. Az empirizmus érett változatait Locke és Hume dolgozták ki. o Az empirizmus hosszú évszázadokig uralkodó irányzat volt Nagy- Britanniában. o A kontinensen főleg a 18. századi Franciaországban vált befolyásossá (például Voltaire művei nyomán).
Hobbes Thomas Hobbes (1588-1679). Hobbes Descartes-kritikája: elveti a dualizmust. o A gondolkodás tényéből nem következik, hogy kell lennie szellemi szubsztanciának. A gondolkodó dolog is materiális. A metafizikának csak két alapfogalomra van szüksége: test és mozgás. Minden létező test, de a testeknek három fajtájuk van: természetes testek (fizikai tárgyak) mesterséges testek (mint az állam) mesterséges testeket létrehozó természetes testek (ember)
Hobbes Az ideák egyedüli forrása az érzékelés (szenzualizmus). Az ideák csak fizikai kölcsönhatás révén keletkezhetnek. o Mechanisztikus világkép: minden folyamat a testek mozgásából, illetve kölcsönhatásából (összekapcsolódásából és szétválásából) adódik. A gondolkodás számolás (ideák összeadása és kivonása ). Determinizmus: a világban a folyamatok szigorú és kivételt nem ismerő ok-okozati összefüggéseken alapulnak. Semmilyen folyamatok nem lehet véletlenszerű, csakis meghatározott.
Locke John Locke (1632-1704) o Nagy hatást gyakorolt rá Descartes filozófiája, főleg annak terminológiája. Őt is izgatta a kortárs természettudomány fejlődése (orvos volt, Boyle és Newton barátja). Főműve: Tanulmány az emberi értelemről (1690). A mű első része az innát ideák koncepciója ellen intéz átfogó támadást. Három érv: (1) Az újszülöttek nem úgy tűnnek, mintha bármit is tudnának. (2) Nincs minden emberben közös isteneszme. (3) Az erkölcsi meggyőződések között nincs még alapvető egyezés sem.
Locke ismeretelmélete Az emberi elme a születés pillanatában üres lap (tabula rasa). o o Minden idea eredeti forrása a tapasztalat. Semmi sincs az értelemben, ami ne lett volna előbb az érzékekben. Az ideák két forrása: érzékelés és reflexió. o A reflexió csak utólag alakul ki: az elme megfigyeli a saját működését, majd megtanulja befolyásolni ezeket a folyamatokat. Az ideák két fajtája: egyszerű és összetett ideák. o Az érzékelés révén egyszerű ideákat szerzünk. Az összetett ideák o az elme működése révén jönnek létre. Példa: elvonatkoztatás (abstraction).
Locke és a szubsztancia fogalma Szubsztancia: ami a tulajdonságokat hordozza. - Nem a szubsztanciát magát ismerjük, hanem csak a szubsztancia funkcióját ( működését ). - A szubsztancia egy olyan összetett idea, amit a reflexió állít elő. - De mi biztosítja, hogy nem tévedünk a tulajdonságok összekapcsolásakor?
Locke és a szubsztancia fogalma A szubsztancia és a természettudományos megismerés. A szubsztancia elsődleges tulajdonságai o az érzékelt dologban ugyanúgy vannak meg, mint a mi ideáinkban ( méret, számosság, mozgás ). A szubsztancia másodlagos tulajdonságai o a szubsztanciában pusztán az erő rejlik benne, hogy a megfelelő képzetet kiváltsa bennünk ( szín ). o Példa: a tűzhely forrósága. (Locke elképzelése jól illik Newton korpuszkuláris fizikájához.) Ha a szubsztancia-tan nem tartható, akkor bizonytalanná válik a természettudományok megalapozása is.
Berkeley George Berkeley (1685-1753). Amikor éppen nem érzékeljük a tárgyakat, akkor nincs bizonyítékunk a létezésükre. Vajon ilyenkor is léteznek? Két lehetőség: o 1. Az érzékelhető tulajdonságok akkor is léteznek, ha éppen senki nem érzékeli őket (egy szubsztancia hordozza őket). o 2. Csak akkor és csak addig léteznek, amíg valaki érzékeli őket. Ha nem érzékeli senki a tárgyakat, akkor létezésüknek nincs értelme - Isten létével pedig összeegyeztethetetlen az ilyen értelmetlenség. Létezni annyi, mint érzékelve lenni (esse est percipii). Idealizmus: a megismerés tárgyai nem függetlenek a megismerő tudattól.
Hume David Hume (1711-1776): Tanulmány az emberi értelemről (1748) Hume a külső dolgok (a szubsztanciák ) létezésével kapcsolatban elismerte a szkepticizmus igazát. Nincs biztosítékunk arra, hogy az érzékelt dolgok valóban léteznek, vagy hogy érzékeink hűen tükrözik őket. o Csak akkor tisztázhatnánk a megismerő tudat helyzetét, ha az érzékeink közvetítése nélkül állnánk szemben a jelenségekkel. De ez természetesen lehetetlen. o A filozófiai okoskodás önmagában soha nem juthat el a végső bizonyossághoz.
Hume Hume szakít azzal a törekvéssel, hogy a szkepticizmust a filozófiai okoskodás révén feltárt bizonyosság segítségével győzzük le. o A filozófia nem állít elő olyan bizonyosságot, amely a szkeptikust o meghátrálásra késztethetné. Hume arra kérdez rá, hogy hol húzódnak a bizonyosság határai, és mi az, ami felől filozófiai bizonyosságot nyerhetünk. A kételynek vannak értelmetlen, céltalan formái is. A kételyt nem a filozófia, hanem a józan ész győzi le (az a tudás, amely a mindennapi életben segít eligazodni). o Filozófiai értelemben lehetséges, hogy kételkedjünk a külső dolgok létezésében, de ez a kétely a józan ész számára értelmetlen. Hume szkeptikus volt, de szkepticizmusa konstruktív.
Hume Hume a kételkedésnek pozitív szerepet tulajdonított. Amikor az ember átengedi magát a filozofikus okoskodásnak, elönti őt a kétely. o Minden bizonyosság elvész, minden képzet elveszíti a hitelességét. Amikor az ember visszatér a köznapi életbe, az ideák visszatérnek, és újra bizonyosságot nyernek. Ám ha már végigjártuk a kétely útját, csak azok a képzetek térnek vissza, amelyekre a józan észnek tényleg szüksége van. o A kétely révén megtisztítjuk az elménket a zavaros eszméktől és az oktalan előítéletektől.
Hume A megismerési folyamat magyarázata Hume-nál A megismerés első lépése az érzékelés (perception). Az érzékelés folytán keletkeznek bennünk benyomások (impressions). A benyomások leképeződései az ideák. Az általános fogalmak, illetve ismeretek az egyedi dolgokra vonatkozó ideáink összekapcsolása (asszociáció) révén keletkeznek. Egyfajta indukció révén teszünk szert általános ismeretekre. Így keletkeznek azok az ismeretek, amiket tényigazságoknak nevezünk.
Hume Hume szerint az indukció nem képes teljes bizonyossággal megalapozni egyetlen tételt sem. Az induktív általánosítás véges számú tapasztalat összegzése, ami csupán egy valószínűségi értékkel ruházza fel ítéleteinket. Ugyanígy nem bizonyosság a kauzális kapcsolatok állítása sem. Csak azt mondhatjuk, hogy eddigi tapasztalataink szerint két jelenség mindig együtt járt ( valahányszor felhevítettük a vizet, száz foknál mindig forrni kezdett ). o Az, hogy az együttjárás a kauzális kapcsolat jele, a tapasztalat által valószínűsített hit, amire az asszociáció révén jutunk, és amit a megszokás táplál. A természettudományos ismeretek (a tényigazságok) területén sohasem tehetünk szert teljes bizonyosságra. A tudományos tételek nem bizonyosabbak, mint a józan ész által diktált tételek. Az észigazságok (például matematikai ítéletek) esetében lehetséges a teljes bizonyosság. Ezek nem függenek a tapasztalat tartalmától.
Racionalizmus A racionalizmus többjelentésű fogalom. o Racionalizmus az a beállítódás, amely az ész ítélőszéke elé állítja a vélekedéseket, az erkölcsi beállítódásokat, a politikai intézményeket. o Mi azt a filozófiai hagyományt értjük alatta, amely az empirizmussal szemben épült ki a 17-18. században. Racionalisták: ismereteinknek nem egyedüli forrása a tapasztalat, és a tudományos állítások bizonyításának sem az empirikus igazolás az egyedül elfogadható módja.
Spinoza A racionalisták közül Benedictus Spinoza (1632-1677) vette a legkomolyabban Descartes filozófiai törekvéseit. Spinoza egy egészen egyedi koncepcióhoz jutott el, amelynek igazából soha nem voltak követői. Főműve: Etika (more geometrico) Spinoza megoldást keresett a Descartes által hátrahagyott filozófiai problémákra. A legfontosabb az a mód, ahogy a descartes-i szubsztanciaproblémát próbálta kezelni. Három fogalmat használ: szubsztancia, attribútum (a szubsztancia lényegmeghatározó tulajdonsága), módusz (a szubsztancia változásnak alávett állapota).
Spinoza Spinoza igyekezett minden következetlenséget kiiktatni Descartes koncepciójából. Descartes következetlenül alkalmazta a szubsztancia fogalmát a filozófiájában: Istent más értelemben mondta szubsztanciának, mint a kiterjedt dolgot, illetve a gondolkodó dolgot. Spinoza felszámolta a kétértelműséget: A szubsztancia az, ami létezésében nem szorul semmi másra (ami önmagában hordja létezésének az okát). o Ez a szubsztancia-fogalom csak egyetlen létezőre illik: Istenre.
Spinoza Az attribútum a szubsztancia lényegmeghatározó tulajdonsága. o Az attribútumok Spinozánál Isten lényegmeghatározó tulajdonságai lettek, így o végtelen sok van belőlük. Az attribútumok között találjuk a kiterjedést és a gondolkodást is. Milyen státust kapnak itt az egyedi létezők (mint amilyenek az egyes emberek)? Spinoza szerint az egyedi létezők móduszok. o o A módusz a szubsztancia változásnak alávetett állapotait jelenti. Az egyedi létezők Isten puszta megnyilvánulásai, változó állapotai. Minden egyes létező Isten része, Isten pedig egyterjedelmű a természettel. Isten és a természet fogalma ugyanazt jelöli: Deus sive Natura (Isten, avagy Természet). o panteizmus
Spinoza Ebben a rendszerben nemigen lehet helyet találni a szabadságnak. o Minden létező egy tökéletes lény része: egy tökéletes lényben pedig semmi nem történik véletlenszerűen vagy spontán módon (determinizmus). Spinoza ennek ellenére próbált értelmet adni a szabadságnak: szabad az, ami saját természetének szükségszerűsége folytán létezik. o Kényszerű pedig az, aminek meghatározott módon való létezését valami más határozza meg. Spinoza etikája követi Descartes redukcionista felfogását. o Az etika az affekciók (harag, öröm, részvét) uralására vonatkozó ismeretanyag ezt részletezi is.
Spinoza Módszertan Spinoza szigorúan érvényesíti Descartes vonzódását a matematikai módszerek filozófiai alkalmazásához. Kétféle filozófiai módszer: analitikus és szintetikus. o o Az analitikus módszer az ismereteket részeikre bontja. A szintetikus módszer kétségbevonhatatlan alaptételekből építi fel az ismereteket. Descartes az analitikus módszert választotta. Spinoza a szintetikus módszert érezte jobbnak. o Megpróbálta filozófiáját megfelelően definiált kiinduló fogalmak o (szubsztancia, attribútum, módusz) következményeként felépíteni. More geometrico (geometriai módszer szerinti) kifejtés.
Leibniz Gottfried Wilhelm Leibniz (1646-1716) Sok eredeti elképzeléssel gazdagította a filozófiai gondolkodást, és szerteágazó hatást gyakorolt. o Művei gyakran csak halála után, több évtizedes késéssel jelentek meg. Németországban leginkább Christian Wolff közvetítésével hatott. Híres volt arról, hogy sok különböző filozófiai rendszer elemeinek összeegyeztetésére törekedett. o Kivétel: Spinoza, aki Leibniz szerint a legrosszabb fajta filozófiát művelte.
Leibniz Leibniz is Descartes-tal vitázva alapozta meg filozófiai nézeteit. o Ő is Descartes-nak a szubsztanciákra vonatkozó tanításával volt elégedetlen. Arra jutott, hogy végtelenül sok szubsztancia létezik. o Kiindulópont: Descartes elemzése az anyagi szubsztanciáról. o Descartes-nál az anyagi szubsztancia attribútuma a kiterjedés. Leibniz szerint ez lehetetlen: a szubsztanciának valami egyszerűnek kell lennie. o Ha összetett lenne, akkor részekre lehetne bontani, és inkább a részeket kellene szubsztanciának neveznünk. o Aminek van kiterjedése, az nem lehet egyszerű. A világ alapelemeinek nem lehet kiterjedésük. Az így felfogott szubsztanciát nevezte Leibniz monásznak.
Leibniz Mi a monászok attribútuma? Az erő: az a képesség, hogy állapotváltozásokon menjenek át. o Az állapotváltozás a tulajdonságok cserélődése. o Az állapotváltozások - percepciók. o Vannak monászok, amelyekben a percepciók legalább egy része átélt élménnyé válik appercepció. Az appercepcióra képes monászok a lélekmonászok (emberek). o Amikor megismerünk, voltaképpen egyre több percepciónkat appercipiáljuk. Van olyan monász, amely minden állapotváltozásról tud - az ősmonász (Isten).
Leibniz Leibniznél kizárt a valós fizikai kölcsönhatás. o Kölcsönhatás: az egyik dolog átad magából valamit a másiknak. o A monászok nem adhatnak át egymásnak semmit, hiszen nincsenek részeik. o Miért érzékeljük úgy a dolgokat, mint amelyek között valóságos kölcsönhatás van? o Ez az a mód, ahogy a monászok közötti viszonyok megjelennek előttünk. A monászok megfigyelni sem tudják egymást: A monászoknak nincsenek ablakaik. o Az érzékelés nem lehet semmiféle külső dolog érzékelése: az érzékelés a monászon belül zajlik. o Minden egyes monász leképezi magában az egész világegyetemet. o Isten előre összerendezte a monászok percepcóit (harmonia praestabilita).
Leibniz Leibniz sok területen bizonyult zseniális újítónak. Ő vetette meg a lehetséges világok elméletének alapjait. o Amikor Isten megteremtette a világot, végtelen sok lehetőség közül választhatott. o Vajon miért éppen a mi világunkat választotta? o Isten természetéből következik, hogy a választás értékszempontú volt: a lehetséges legjobb világot teremtette meg.
Leibniz Lebniz és az empirizmus kritikája Igen szellemes módon védelmezte a racionalizmust az empirista kihívással szemben. o Alapvetően módosította az innát ideákra vonatkozó racionalista álláspontot. Szerinte Locke koncepciójában van egy feltűnő hiányosság. o Az elme eredetileg üres lap (az érzékelés tölti meg ideákkal). o De ha az elme üres lap, akkor hogyan képes ideákat raktározni, o fajták szerint megkülönböztetni? Locke koncepciója működésképtelen, ha az elmébe nincsenek eleve betáplálva az ideák kezeléséhez szükséges működésmódok. Semmi nincs az értelemben, ami ne lett volna előtte az érzékekben - kivéve magát az értelmet.