A társadalmi- gazdasági aktivitás területi- környezeti problémái A volt Jugoszlávia és Görögország turizmusának elemzése, kiemelten a délszláv válságok hatásainak összefüggésében Játékos Edit Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Pécs 2010.
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 2 1. Bevezetés... 4 4. Szakirodalmi összefoglalás... 9 7. A vizsgált terület történelmi áttekintése... 22 7. 1. Jugoszlávia kialakulása... 23 7.2. Jugoszlávia felbomlása... 24 7. 3. Jugoszlávia vége? Szerbia és Montenegró... 26 7. 4. Európa új állama Koszovó a függetlenség útján... 27 8. A volt jugoszláv tagországok és Görögország idegenforgalmi helyzetének elemzése... 32 8.1. Az egykori Jugoszlávia... 32 8.2. A turizmus fıbb statisztikai mutatóinak alakulása az egykori Jugoszlávia tagállamaiban a délszláv válság idején és napjainkban... 38 8.2.1. A nemzetközi turistaérkezések számának változása... 38 8.2.3. A külföldi turisták által eltöltött vendégéjszakák számának változása turisztikai szálláshelyeken... 49 8.2.4. Turistaérkezések és vendégéjszakák számának változása küldı országonként... 56 8.9.5. A küldı területek kontinensek szerinti megoszlása... 60 8.2.6. Az átlagos tartózkodási idı alakulása... 60 8. 2. 7. A nemzetközi turizmusból származó bevételek alakulása... 61 8.2.8. A fajlagos (egy turistaérkezésre) jutó bevételek alakulása... 66 8.2.10. A vendégérkezések és vendégéjszakák területi megoszlása... 72 8.2.11. Vendégszobák és vendégágyak megoszlása szállodákban és szálloda jellegő létesítményekben... 84 8.2.12. A látogatók/turisták számának alakulása közlekedési módok szerint... 86 8.3. A turizmus szerepe az egykori Jugoszlávia tagállamainak gazdasági életében... 87 8.3.1. A turizmus szolgáltatásokon belüli részarányának alakulása Horvátországban, Macedóniában és Szlovéniában 11... 87 8.3.2. A nemzetközi turizmusból származó bevételek GDP-n belüli részaránya Bosznia- Hercegovinában, Horvátországban, Macedóniában és Szlovéniában... 88 8.3.3. A kereskedelem-vendéglátás bruttó hozzáadott értéke Horvátországban, Macedóniában és Szlovéniában... 90 8.3.4. A turizmus hozzájárulása a kereskedelem-vendéglátás értékteremtéséhez Horvátországban, Macedóniában és Szlovéniában... 91 8.3.5. A nemzetközi turizmus bevételeinek az áru-és szolgáltatás-exporthoz viszonyított részaránya Horvátországban, Macedóniában és Szlovéniában... 91 8.4. Fajlagos mutatók a volt Jugoszlávia utódállamaiban és Görögországban... 92 8.4.1. Társadalmi Hatás Mutatójának értéke Horvátországban, Macedóniában, Szerbiában, Szlovéniában és Görögországban... 92 8.4.2. Turisztikai szálláshelyek koncentrációja Horvátországban, Macedóniában, Szerbiában, Szlovéniában és Görögországban... 93 8.4.3. Turisztikai funkció erısségére utaló érték Macedóniában, Szerbiában és Szlovéniában... 95 9. A vizsgált országok és Magyarország turisztikai kapcsolatának elemzése... 96 9.1. A volt jugoszláv tagállamok beutazó turizmusa... 96 9.1.1. Jugoszlávia és Magyarország turisztikai kapcsolatának helyzete a nyolcvanas évek elejéig... 96 9.1.2. A volt Jugoszlávia tagországainak és Görögország beutazó turizmusa a nyolcvanas évek második felétıl... 99 9.1.2.3. Magyar turisták által eltöltött vendégéjszakák számának alakulása idegenforgalmi szálláshelyeken... 103 9.2. Magyarország beutazó turizmusa... 105 9.2.1. Látogatóérkezések száma a határon... 106 9.2.2. Turistaérkezések és vendégéjszakák száma kereskedelmi szálláshelyeken... 106 9.3. Magyarország kiutazó turizmusa... 108 2
10.1. A koszovói válság hatása az utazási döntésekre és a magyar turisták utazási szokásai... 110 10.2. Az utazási irodák tevékenységét befolyásoló tényezık - a koszovói válság hatása... 117 10.3. A koszovói válság hatása a görögországi utazásszervezık tevékenységére... 119 10.4. Turizmus Bosznia-Hercegovinában... 120 10. 5. A turizmus helyzete Montenegróban... 121 10.6. A magyar turisták utazási szokásai... 125 10.7. A magyar turisták utazási szokásai a volt Jugoszlávia utódállamaiban és Görögországban... 130 11. A vizsgált országok turizmusának lehetséges jövıje a változások tükrében... 140 11.1. Természeti folyamatok... 140 11.2. Politikai-társadalmi folyamatok... 142 Köszönetnyilvánítás... 157 Felhasznált irodalom:... 158 Függelék jegyzéke... 171 3
1. Bevezetés Napjainkban a legnagyobb jövedelemtermelı ágazatok közé tartozik a turizmus. Azonban nemcsak a gazdasági életben játszik kiemelkedı szerepet az idegenforgalom, hanem a megfelelı társadalmi fejlettségi szintet elérı országokban az egyének életében is egyre fontosabb szerepet tölt be, amikor is egyszerre az életmód szerves része és a változó életstílus egyik kifejezıje is. Az idegenforgalom nemzetgazdasági jelentıségét a világ számos országában felismerték és egyre több országban igyekeznek fejleszteni a turizmust. Azon országok számára, ahol a környezeti tényezık nem teszik lehetıvé a mezıgazdasági termelést, illetve nem rendelkeznek ásványkincsekkel és energiahordozókkal, a természeti adottságok azonban megfelelı alapot nyújthatnak a turizmus fejlesztéséhez és fejlıdéséhez. Ezen vonzástényezık ugyanis potenciális feltételeket biztosítanak ahhoz, hogy a fogadóképesség kiépítésével egy adott terület bekapcsolódjon az idegenforgalom áramlási folyamatába. A turizmus multiplikátor hatása révén az egyes országok számára az idegenforgalom a gazdaság húzóágazata lehet. Mivel a turizmus nem egy elszigetelt jelenség, hanem környezetével állandó, dinamikus kapcsolatban álló nyílt rendszer, ezért a környezetében végbemenı gazdasági és társadalmi változások hatással vannak fejlıdésére. A XXI. század legjellemzıbb társadalmi-gazdasági tendenciái az alábbiak, amelyek mind a kereslet, mind a kínálat oldaláról befolyásolják az idegenforgalom jövıbeli alakulását. Az egyik meghatározó társadalmi folyamat a világ fejlett térségeiben a lakosság számának stagnálása (csökkenése) fokozott elöregedés mellett. Az idısebb korosztályokhoz tartozók létszámának fokozatos növekedése következményeként növekszik a minıség, a kényelem és a biztonság iránti igény, bıvül a kereslet, a nyugodtabb kikapcsolódást kínáló létesítmények iránt, illetve elıtérbe kerülnek a kulturális és társadalmi tevékenységek folytatása. A státusz kérdése már kevésbé fontos tényezı az utazás során, mint korábban és a szabadidıs viselkedésben a személyre szabottság egyre fontosabbá válik, ami növeli a kisebb szálláshelyek iránti keresletet. Éppen ezért a személyre szabott vendéglátást, az autentikus ajánlatokat és a tradícionális vendégszeretet magasan fogják értékelni a XXI. század turistái, fıként a 40 év feletti utazók, akiknek részaránya a társadalomban egyre növekszik. Az iskolai végzettség átlagos szintje folyamatosan emelkedik. Ebbıl következik, hogy a szabadidıs célzatú utazások során növekedni fog a mővészetek, a kultúra, a folklór, a mővelıdés-és mővészettörténet és a történelem szerepe, ami a tanulásra irányuló, a szellemi gazdagodást elısegítı utazások népszerőségének növekedéséhez vezet. A világ fejlett régióiban a háztartások átlagos létszáma tovább csökken s ezáltal diszkrecionális jövedelmük és vásárlóerejük tovább növekszik, ami befolyásolni fogja a keresletet általában, de különösen jelentıs hatása lesz a nagy távolságra történı szabadidıs célú utazásokra és a rövid látogatásokra. A kizárólag napsütést kínáló nyaralások iránti kereslet további csökkenése várható, a szabadidı hasznos eltöltése és az aktív turizmus népszerősége növekszik. A természeti és épített környezet iránt érzett felelısség egyre hangsúlyosabban jelenik meg a célterület kiválasztása során. A nemzetközi utazásban résztvevık száma a prognózisok szerint növekedni fog, az egyes utazásokra fordított idıtartamába azonban csökkenés várható. Az utazások rövidebbek, de gyakoribbá válnak, a klasszikus fınyaralásra fordított idı is csökkenhet. Egyre elterjedtebbé válik a második és harmadik szabadság megléte, amely során a hagyományos sun and sea üdülések mellett téli sportokat őznek, illetve kulturális célzatú és hobbiutazásokra indulnak a turisták. Mindezeket összefoglalva az alábbi alternatív turisztikai termékek iránti kereslet növekedése várható: kulturális turizmus, kalandturizmus, ökoturizmus, egészségturizmus (gyógyturizmus, wellness turizmus, medical wellness, fitnesz turizmus). A barát- és rokonlátogatás, a hobbiturizmus, az aktív turizmus valamennyi formája, a városi turizmus - különösen sport-és kulturális események megtekintése céljából, a különbözı célú egynapos utak továbbra is népszerőek maradnak. Fokozódik az érdeklıdés a sport és szabadidıs programokkal kombinált, üzleti és üdülési célú utazások, a falusi turizmus, a vissza a természethez mozgalom, valamint kisebb mértékben a kempingezés és a lakókocsis turizmus formái iránt. 4
Az idegenforgalom kínálati trendjei között fontos megemlíteni, hogy újabb és újabb desztinációk kapcsolódnak be a turizmus vérkeringésébe, ezáltal fokozódik a verseny a fogadó területek között és egyre népszerőbbé válnak a komplex és változatos kikapcsolódást nyújtó régiók. A közlekedés fejlıdése hatással lesz az idegenforgalmi versenyképesség alakulására is. A nagy sebességgel közlekedı vonatok és a fapados járatok bıvülı elérhetısége megváltoztatja a turizmus területi megosztását. A rövid utazások során a viszonylag könnyen és olcsón megközelíthetı területek egyre elınyösebb helyzetbe kerülnek. A közvetlen vasúti és légi megközelítési lehetıségek bıvülése az egy-háromnapos, külföldi városlátogatások, illetve városok környékére irányuló utazások keresletét fogja növelni, a vidéki területek rovására. Folytatódni fog a nemzetközi és regionális áramlások változása, ugyanis a dél-észak, a kelet-nyugat és a nyugat-kelet reláció gyorsabban fog növekedni a hagyományos észak-dél viszonylatnál. Az Európán belüli, határokon keresztüli utazás pedig erıteljesebben fog növekedni a belföldi utazásoknál. A Balkán-félsziget egyedi változatos felszínformái, gazdag geomorfológiai formakincse, kedvezı klimatológiai és hidrogeográfiai adottságai versenyelınyként jelennek meg az idegenforgalom piacán. A hosszú történelmi folyamat során kialakult összetett és jellegzetes etnikai és vallási csoportokhoz köthetı kulturális - mővészettörténeti, anyagi és szellemi néprajzi örökség, szakrális emlékek - vonzástényezık által a Balkán-félszigeten elhelyezkedı országok természeti, gazdasági (ipartörténeti), történeti, mővelıdéstörténeti és egyéb kulturális adottságaik révén joggal válhatnak a turizmus célterületeivé. Ugyanis természeti és társadalmi vonzásadottságai a változó idegenforgalmi keresletnek megfelelı termékfejlesztéshez kedvezı feltételeket biztosítanak. A kedvezı idegenforgalmi feltételek azonban nem elegendıek a turizmus fejlıdéséhez, mert a terrorizmus, a gazdasági, etnikai és vallási alapon kialakuló regionális háborúk befolyásolják és felértékelik a turisták fogadó területek és az idegenforgalom átvonulási területe szempontjából a biztonság iránti igényt. A turizmus növekedésének lassulását az 1990-es években több jelentısebb fegyveres konfliktus: az Öbölháború, a volt Jugoszlávia felbomlását követı polgárháborúk eseménysorozata 1991-ben és a koszovói konfliktus 1999-ben - amely elsısorban Európa nemzetközi turizmusában okozott jelentıs mértékő visszaesést - idézte elı, azonban a nemzetközi turistaérkezések száma ekkor sem csökkent és a háborús összecsapások lezárását követı években jelentıs növekedés figyelhetı meg. Ezen események hatására a turisták elkerülték a konfliktusban érintett, illetve közelinek érzett válságterületeket és eltolódás mutatkozott az alternatív úti célok keresése felé, elsısorban a térségen belüli vagy a belföldi turizmus vonatkozásában. A turizmus - természeti és társadalmi környezetre gyakorolt hatásai révén, illetve a gazdasági életben betöltött szerepe által - jelentısége az elmúlt fél évszázadban felértékelıdött. A világturizmus legfontosabb célpontja Európa, azonban az elırejelzések szerint a kontinens részesedése a nemzetközi turistaérkezések számát tekintve csökkenni fog, azonban vezetı szerepét továbbra is megırzi a földrészek között. Az UNWTO elırejelzése szerint 2020-ban a Balkánfélszigeten elhelyezkedı országokban összesen 79 millió turistaékezést fognak regisztrálni, az éves növekedési ütem értéke megközelíti a 4,6%-ot. A turizmus legfontosabb célországai Görögország, Törökország, Bulgária, Románia és Horvátország lesz, amelyek a térségbe irányuló turistaérkezések 92%-át fogják realizálni (211.). Dolgozatomban a volt Jugoszlávia, illetve az egykori jugoszláv tagállamok idegenforgalmát és a turizmus gazdasági életben betöltött szerepét elemzem a fıbb statisztikai és közgazdasági mutatók alakulásának függvényében az 1980-as évek közepétıl, kiemelten a délszláv válság kirobbanásától kezdıdıen napjainkig. Azonban az etnikai feszültségek miatt kirobbant polgárháború a szomszédos Görögország idegenforgalmát is befolyásolta. A válság multiplikátor hatása a magyarországi utazási irodák és ügynökségek számára is új helyzetet teremtett, hiszen a magyar turisták utazási döntésében jelentıs szerepet játszott és játszik az a tényezı, hogy a meglátogatni kívánt területen milyen a politikai helyzet. Értekezésemben ezen döntések alakulását is elemzem. Az általam választott téma aktualitását növeli, hogy az egykori Jugoszlávia tagállamai olyan turisztikai vonzástényezıkkel rendelkeznek, amelyek az idegenforgalmi felkészültségi tényezık 5
személyi és tárgyi fejlesztésével a turizmus nemzetközi tendenciáit figyelembe véve potenciális célterületeiként jelennek meg és jelenhetnek meg az idegenforgalmi piacon. A magyar kiutazó turizmus szempontjából meghatározó jelentıséggel bír, hogy Horvátország és Görögország a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a Szonda Ipsos Média-, Vélemény-és Piackutató által 1997 óta végzett felmérések eredményei alapján a magyar turisták által leglátogatottabb országok közé tartoznak. A barátok, rokonok meglátogatása is meghatározó motivációként jelenik meg Magyarország és a szomszédos országok között. Napjaink egyik meghatározó politikai és gazdasági témája a Nyugat-Balkán Európai Unióhoz való csatlakozása és ezen térség stabilitásának - társadalmi szempontból is megırzése, illetve fenntartása. 2. Célkitőzések A turizmus dinamikus fejlıdésének kibontakozásában számos tényezı játszott szerepet, gondoljunk csak az általános feltételekre a nemzetközi enyhülés, a béke, a konszolidált belpolitikai helyzet szerepére -, amelyek mind a fogadó, mind a küldı, mind az idegenforgalom átvonulási területe szempontjából rendkívüli jelentıséggel bírnak. Mivel a turizmus a béke iparága, a nemzetközi turizmust is számos bizonytalansági tényezı befolyásolja, s rendkívül érzékenyen reagál a külpolitikai kapcsolatokban bekövetkezı változásokra, továbbá a közbiztonság alakulására is. Ha egy adott régióban labilissá válnak a politikai viszonyok, csökken a biztonság, az egyik évrıl a másikra jelentıs változásokat okozhat a régió idegenforgalmában, valamint multiplikátor hatása következtében a gazdasági szféra egyes ágazataiban. Az elmúlt évek során a világ területén számos olyan válságövezetrıl hallhattunk, amelyek befolyásolták a nemzetközi turizmus alakulását s ezáltal jelentıs változásokat okozva az adott régió gazdasági szerkezetében. Példaként megemlíthetı többek között a volt Jugoszlávia felbomlása az 1990-es évek elején, a koszovói válság 1999-ben és az albán-macedón polgárháborús összecsapások 2001-ben, amelyek érzékenyen érintették a nemzetközi turizmus területi megoszlását is. Azonban egy meghatározott régióban zajló háborús konfliktus nem csak az adott terület idegenforgalmát befolyásolja, hanem kihatással van a környezı országok és az azonos kínálattal rendelkezı térségek turizmusára is. Ezen tényezıknek megfelelıen dolgozatomban azt vizsgálom, hogy a volt Jugoszlávia felbomlásának folyamatát kísérı polgárháborúk eseménysorozata és a késıbbiek során kialakult etnikai fegyveres konfliktusok az 1990-es években és a XXI. század elején milyen hatást gyakoroltak az egykori Jugoszlávia tagállamainak és a szomszédos Görögország idegenforgalmára. Jugoszlávia és Magyarország között a régebbi idıkre visszavezethetı turisztikai kapcsolatok megléte miatt részletesen elemzem a magyar turisták utazási szokásait, továbbá Magyarország és a volt Jugoszlávia utódállamainak, illetve Görögország turisztikai kapcsolatát, kiemelten az utazási irodák és ügynökségek tevékenységével összefüggésben. Dolgozatom megírásakor célom volt, hogy: meghatározzam és értékeljem a volt jugoszláv tagállamok és Görögország potenciális természeti és társadalmi adottságait, turisztikai hasznosítási lehetıségeit. összefoglaló jelleggel elemezzem azokat a történeti-, politikai és társadalomföldrajzi folyamatokat, amelyek a jelenlegi politikai, gazdasági, társadalmi és idegenforgalmi helyzetkép kialakulásában meghatározó szerepet játszottak. A délszláv válság kialakulásának magyarázatához szükséges azon külsı és belsı tényezık elemzése is, amelyek az egykori középhatalomnak számító állam széteséséhez vezettek. Ezért szükséges egy történeti visszatekintés is, hiszen azt, hogy az egyes országok jelenleg milyen fejlettségi szinten állnak, jelentısen befolyásolja az, hogy honnan indultak el, milyen történelmi-gazdasági fejlıdési utat jártak be. A hasonlóságokat és különbségeket csak folyamatukban, fejlıdésükben lehet vizsgálni, amely magyarázatot ad a jelenlegi helyzet alakulására, az ok-okozati összefüggések felderítésére. 6
a turizmus fıbb statisztikai kategóriáinak alakulását - nemzetközi turistaérkezések száma, külföldi turistaérkezések száma turisztikai létesítményekben, külföldi vendégek által eltöltött vendégéjszakák száma idegenforgalmi szálláshelyeken, nemzetközi turizmusból származó bevételek, kiadások és a turisztikai egyenleg értéke, az átlagos tartózkodási idı, illetve a háztartások turisztikai, rekreációs célú és külföldi utazásokra fordított kiadásainak változása - elemezzem az általam vizsgált országok - Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Koszovó, Macedónia, Montenegró, Szerbia, Szlovénia és Görögország adatain keresztül. értékeljem a turizmus helyzetét az idegenforgalmi fogadóképesség, a turisztikai létesítmények vendégforgalmának (vendégérkezések és vendégéjszakák száma belföldi, illetve nemzetközi viszonylatban) alakulása szempontjából. meghatározzam a fıbb küldı területeket (földrészek és országok vonatkozásában). elemezzem a látogatók közlekedési eszközök szerinti megoszlását. a vizsgált országok tekintetében a turizmus két fı mutatójának vendégérkezések és vendégéjszakák száma alapján meghatározzam a területi különbségeket a délszláv válságtól napjainkig. az idegenforgalom gazdasági életben betöltött szerepét a következı szempontok alapján vizsgáljam: a turizmus szolgáltatásokon belüli részaránya, a nemzetközi turizmusból származó bevételek GDP-n belüli részaránya, a kereskedelem-vendéglátás bruttó hozzáadott értékének alakulása, a turizmus hozzájárulása a kereskedelem-vendéglátás értékteremtéséhez, a nemzetközi turizmus bevételeinek az áru-és szolgáltatás-exporthoz viszonyított részaránya. részletesebben elemezzem a fajlagos mutatók - egy turistaérkezésre jutó bevételek értéke, emberi hatás indikátor, turisztikai szállásférıhelyek koncentrációja, idegenforgalmi funkció körzeti erısségére utaló érték - alakulását. az idegenforgalmi statisztikai adatok, a gazdasági mutatószámok, gazdasági növekedés értéke és a fajlagos mutatók értékének alakulásából megvizsgáljam, hogy a délszláv válságok hogyan és milyen mértékben befolyásolták az általam elemzett országok turizmusát és fıbb gazdasági mutatószámainak alakulását, a turizmusra gyakorolt hatás esetében a gazdasági összefüggéseket (egy fıre jutó GDP és a kereskedelem-vendéglátás GDP értékteremtése közötti kapcsolat). elvégezzem a turisztikai szálláshelyek és az idegenforgalom fejlıdése alapján a vizsgált országok csoportosítását. elemezzem a volt jugoszláv utódállamok, Görögország és Magyarország turisztikai kapcsolatát az 1980-as évek végétıl napjainkig. Ennek megfelelıen megvizsgálom az egyes országok beutazó turizmusát (turisztikai létesítményekben a magyar vendégérkezések és vendégéjszakák számának alakulása, a tartózkodási idı meghatározása). Magyarország vonatkozásában értékeljem a beutazó turizmust (a volt jugoszláv tagköztársaságokból és Görögországból érkezı turisták által a kollektív turisztikai létesítményekben eltöltött vendégérkezések, vendégéjszakák számának és a tartózkodási idı változása), illetve a kiutazó turizmust alakulását a vizsgált országokba. megvizsgáljam, hogy egy adott földrajzi térségben kialakult válsághelyzet hogyan befolyásolja a turisták utazási döntéseit és a desztinációba utaztató magyar utazásszervezık, illetve görög tour operátorok tevékenységét. részletesebben elemezzem Bosznia-Hercegovina és Montenegró turisztikai helyzetét. meghatározzam, hogy a magyar látogatókban milyen kép alakult ki a volt jugoszláv utódállamokról és Görögországról, melyek azok a tényezık és hogyan változtak 10 éves idıintervallumon belül, amelyek fontossági sorrendben szerepet játszanak az utazási döntés meghozatalában és hogyan vélekednek a turisták a Balkán-félsziget aktuális politikaitársadalmi helyzetérıl. elemezzem a magyar turisták utazási szokásait az általam vizsgált országokba és hogy hogyan változtak ezen utazási szokások. 7
meghatározzam és értékeljem azokat a természeti, politikai, gazdasági, társadalmi, biztonság-és katonapolitikai, továbbá turisztikai folyamatokat, amelyek a jövıben hatással lesznek az elemzett országok jövıbeli helyzetének alakulására. 3. Kutatási módszerek A megfogalmazott célok eléréséhez számos módszert kellett alkalmaznom a vizsgált térségre vonatkozó általános és szakmai ismeretanyag, továbbá a szükséges adatok és információk megszerzése érdekében. Desk research/szekunder kutatást végeztem annak érdekében, hogy az adott terület ismeretanyagát összegyőjtsem, illetve, hogy a statisztikai adatok a rendelkezésemre álljanak. Szekunder kutatásaim során áttanulmányoztam a legfontosabb hazai és nemzetközi természeti-, társadalom-, történeti-és politikaföldrajzi, idegenforgalmi, gazdasági témájú szakkönyveket és szakfolyóiratokat. A doktori értekezés megírásához és a gazdasági számítások elvégzéséhez az ENSZ gondozásában megjelentetett National Accounts Statics: Main Aggregates and Detailed Tables címő kiadványt tanulmányoztam. Mivel a Nemzeti Számlarendszer 1 keretében a mutatók értéke az egyes országok nemzeti valutájában vannak megadva, az adatok összehasonlítása érdekében az átváltáshoz a vizsgált országok nemzeti bankjainak adatbázisát használtam fel. Az idegenforgalmat érintı statisztikai adatok megszerzéséhez a WTO/UNWTO által kiadott statisztikai kiadványokat - Compendium of Tourism Statics, Tourism Market Trends: Europe, Yearbook of Tourism Statics és a Központi Statisztikai Hivatal gondozásában megjelent Idegenforgalmi Statisztikai Évkönyveket tanulmányoztam. A fajlagos mutatók kiszámításához az elemzésbe bevont országok statisztikai évkönyveit és az Európai Unió Statisztikai Hivatalának kiadványait használtam fel. A dolgozat elkészítését nehezítette, hogy a statisztikai adatok nem egységesen voltak hozzáférhetık a volt tagköztársaságok, illetve Görögország vonatkozásában s nem minden esetben tudtam a legfrissebb adatokat felhasználni. Az idegenforgalmi és gazdasági jellegő statisztikai adatokat táblázatokban összesítettem, a tendenciák szemléltetését grafikus ábrázolás keretében végeztem el, az összehasonlítások és összefüggések feltárása érdekében különbözı fajlagos mutatókat, illetve viszonyszámokat számoltam. A térbeli folyamatok változásának és jelenlegi helyzetének bemutatásához tematikus térképeket készítettem. Idegenforgalmi SWOT-elemzésem során összegeztem a volt Jugoszlávia tagországaira és Görögországra vonatkozóan az egyes országok erısségeit, gyengeségeit belsı környezeti tényezıket - és azokat a lehetıségeket, illetve veszélyeket elemeztem, amelyek mint külsı környezeti hatótényezık befolyásolhatják a vizsgált országok turizmusának jövıjének alakulását. Field research/primer kutatás keretein belül a megkérdezés módszerét használtam fel s ezen belül a standard interjút és a kötetlen/irányított beszélgetést. A standard interjúk során - írásbeli megkérdezés azt vizsgáltam, hogy a koszovói válság hogyan befolyásolta a magyar turisták utazási szokásait, illetve, hogy a turisták utazási döntésében milyen tényezık játszanak szerepet (2000.); görögországi utazásszervezık véleményén keresztül arra kerestem a választ, hogy az 1999-es koszovói válság hogyan befolyásolta tevékenységüket (2000.); továbbá a magyar turisták montenegrói utazási szokásainak jellemzıit (2003.) és a volt Jugoszlávia utódállamaival, illetve Görögországgal kapcsolatos utazási szokásokat is vizsgáltam (2008). 2008-ban végzett kérdıíves megkérdezéses kutatásom során többek között arra kerestem a választ, hogy az egykori jugoszláv tagköztársaságok és Görögország esetében milyen vélemény (asszociáció) alakult ki az utazók körében és megismételtem az utazási döntésekre vonatkozó felmérést is. 1 SNA System of National Accounts: az ENSZ keretében kidolgozott nemzetgazdasági számlarendszer 8
Kötetlen/irányított beszélgetés alkalmazásakor turisztikai szakemberekkel készítettem mélyinterjút. Kutatásom során arra kerestem a választ, hogy az 1999-es koszovói válság milyen hatást gyakorolt az utazási irodák tevékenységére s hogy az utazásszervezık hogyan próbáltak reagálni a háborús konfliktus okozta keresletváltozásra, illetve a magyar turisták utazási szokásainak alakulását is vizsgáltam a szakma képviselıinek véleményén keresztül (2000.); melyek Montenegró idegenforgalmi helyzetének összetevıi (2003.); továbbá hogy hogyan jellemezhetı Bosznia-Hercegovina turizmusa (2004.).. A turistáktól az elsıdleges kutatás során kapott információkat összehasonlítottam a hozzáférhetı szakmai kiadványokban publikált kutatási anyagokkal, illetve összehasonlítottam az évek során általam végzett hasonló jellegő kérdıíves kutatások és mélyinterjúk eredményeivel, így levonva a következtetéseket. 4. Szakirodalmi összefoglalás Az idegenforgalommal kapcsolatos elsı tanúságtétel a régi nemzetgazdaságtanban található. THOMAS MUN (1571-1641) fımővében - Angol külkereskedelmi kincstár - a nemzetközi utazók kiadásairól nyilatkozott. A turizmus tudományos vizsgálatának elsı próbálkozásai a statisztikából ED. GUYER-FREULER (1895. Adalékok az idegenforgalom statisztikájához) - indultak ki. Az elsı, az idegenforgalommal mint egésszel foglalkozó tudományos tanulmány J. STRADNER-tıl (1905. Az idegenforgalom) származik (KRIPPENDORF, J.-MÜLLER P. 1982). A turizmus fejlıdéstörténete a XIX.-XX. század fordulóján irányította egyes kutatók és tudományterületek figyelmét ezen jelenségre. A földrajztudomány HETTNER 1902 - már ebben az idıszakban elkülönítette a turizmust, mint kutatási területet Valójában az 1930-as évtizedben jelentek meg a földrajz-és közgazdaságtudomány oldaláról azok az elemzések, amelyekhez késıbb egyre több társtudomány csatlakozott (AUBERT A. 2007). A német geográfiában a turizmusföldrajz rendszertani helyét a földrajztudományon belül POSER H. (1939) különítette el elıször, majd CHRISTALLER (1955) ágazati földrajzként a többi gazdaságföldrajzi ágazat közé sorolta. A földrajz számos és jelentıs hatást kapott a berni-, St. galleni-és bécsi ökonómiai iskoláktól HUNZIKER és KRAPF, BERNECKER, KRIPPENDORF és KASPAR -, amelyek napjainkban is a turizmus kutatásának jelentıs központjai. A közlekedési földrajzhoz erısen kötött turizmusföldrajz szemléleti megközelítésére nagy hatással volt a müncheni iskola RUPPERT, SCHAFFER, MAIER és GRÄF -, amely a szociálgeográfián belül értelmezte a turizmust, mint rekreációs alapfunkciót. A fogadóterületek elemzésének fontosságát OESTREICH hangsúlyozta (AUBERT A. 2007). Földrajzi és számos tudományterület kutatási irányzatának összekapcsolódása során az 1980-as évtizedben felerısödött és a turizmusföldrajzon belül megjelentek a klasszikus természetföldrajziszociálgeográfiai és közlekedésföldrajzi orientáltságú alapmővek mellett a társadalmi struktúraanalízisek BECKER, STEINECKE - mind a küldı, mind a fogadó területek szempontjából, a közösségi elvárások elemzése, a szabadidıterek térdimenzióit illetıen, a területfejlesztés és a turizmus kapcsolódási pontjainak vizsgálata (AUBERT A. 2007). A francia geográfia késın definiálta a turizmusföldrajzot, mint részdiszciplínát. A kezdetek az 1930-as évekre vezethetık vissza, amikor LE LANNON és CHOLLEY visszanyúlva VIDAL DE LA BLACHE-ig a turizmust a regionális földrajzhoz köti. Az 1960-as években fordul intenzívebben a geográfia a turizmus felé. Megindult más országok és régiók vizsgálata - CAZES -, elıtérben a harmadik világgal. Megjelentek az elsı modellek CAZES, DEWAILLY-FLAMENT - a geográfia és a turizmus kapcsolatrendszerérıl (AUBERT A. 2007). Az angol-amerikai turizmuskutatás erısen piacorientált, ökonómiai/szociológiai szemlélető, jelentıs képviselıinek turizmusföldrajzi mővei ASHWORTH, LUNDBERG - is ezt tükrözik. A turizmusföldrajzot az alkalmazott geográfia részének tekintik, elismertsége azonban nem éri el a többi részdiszciplínáét (AUBERT A. 2007). A földrajztudomány magyarországi mőhelyei sem maradtak ki a földrajzi környezet valamennyi tényezıjével kontaktusban lévı idegenforgalom kutatásából. A turizmussal, 9
rekreációval és üdüléssel kapcsolatos kutatásokat kitőzött céljaik, alkalmazott módszereik alapján három nagy csoportba lehet sorolni. Természeti földrajz, azon belül is az (1.) tájértékelési és környezetminısítési kutatások; a társadalomföldrajz két szakága: a modern irányzatként feltőnt (2.) szociálgeográfia; valamint a klasszikus gazdaságföldrajzon belüli tudományterület, a (3.) idegenforgalmi földrajz (AUBERT A. 2007). Az 1960-as évek vége, az 1970-es évek eleje a hazai tájértékelési, majd környezetminısítési vizsgálatok indításának idıszaka. A kutatások a táj egyediségének, individumának - BULLA B. - hangsúlyozásából indultak ki és alapvetınek tartották e térkategória komplex jellegő megközelítését. A táji-, természeti tényezık alkalmasságának, az általuk kínált lehetıségek üdülési potenciál feltárásán túl, a vizsgálatok további földrajzi témakörökre is kiterjedtek. Így a komplexitás jegyében értékelték a turizmus egyik alapfeltételének számító közlekedési kapcsolatokat, az elérhetıséget. A természeti földrajzi látásmódból következıen a tájértékelési munkák - SOMOGYI S., WILHELM Z. - a környezetvédelem problematikájával is kiemelten foglalkoztak. A környezetminıség kérdését felvetették úgy, mint az idegenforgalmi adottságok érvényesülésének korlátját, a potenciálok lerombolóját, ami a környezet állapot romlásával vonható párhuzamba. Az 1980-as években végzett idegenforgalmi célú tájértékelési, környezetminısítési kutatások eredményei az adottságok és helyenként az idegenforgalom akkori helyzetének, feltételeinek elemzésén túl fejlesztési elképzeléseket nem tartalmaznak (AUBERT A. 2007). Fejlesztési javaslatokkal kapcsolatos vizsgálatokkal csak az 1990-es években lehet találkozni. Ilyen tájhasznosítási jellegő elemzésre, valamint fejlesztési feladatokat kistérségi szinten körvonalazó munkára GYURICZA L. szlovén határ menti térségben végzett kutatásai (GYURICZA L. 1996). A földrajz másik nagy tudományterületének, a társadalomföldrajznak hazánkban viszonylag rövidebb, de annál gazdagabb kutatási múltra visszatekintı ága a szociálgeográfia. A diszciplína nemzetközi kutatási irányainak megfelelıen, a hazai vizsgálódások is specializálódtak idegenforgalmi, üdülési tevékenységek és területi típusok szerint. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején újrainduló falusi turizmus feltételrendszerének vizsgálatára, a helyi lakosság vendégforgalomhoz való viszonyának, vendégfogadási affinitásának felmérésére jelentıs empíriákat is feltáró kutatások - AUBERT A., SZABÓ G., KRAFTNÉ SOMOGYI G., CSORDÁS L., MARTONNÉ ERDİS K. indultak. Modern irányzata a szociálgeográfiai vizsgálatoknak a turizmus városi terekben érvényesülı hatásainak - MICHALKÓ G. - az elemzése (AUBERT A. 2007). A turizmus földrajzi szemlélető kutatásainak tradíciókkal rendelkezı szakága az idegenforgalmi földrajz, amely a hazai geográfiában a társadalomföldrajz gazdaságföldrajzi tudományterületének egyik ágazati diszciplínájaként fejlıdött ki. A tudományág alapvetı tulajdonsága regionális leíró jellegének dominanciája. Ennek megvalósításaként települések, tájegységek, körzetek, országok és világrészek idegenforgalmának - BÁNFALVI J., KOLLARIK A. - leíró bemutatására, jellemzésére vállalkozik. Az igen kiterjedt idegenforgalmi földrajzi kutatások egyrészt, konkrét területegységek turizmusának jellemzıit tárták fel - Balaton: GERTIG B., 1980; Alföld: BAUKO T. 1987 - továbbá településtípusonkénti - városaink turizmusának összehasonlító értékelése: SZABÓ G. 1996 -, illetve idegenforgalmi formánkénti adottságfeltárást, fogadóképesség értékelést - a hazai falusi turizmusról AUBERT A. 1994 végeztek (AUBERT A. 2007). AUBERT A. (2007) az idegenforgalmi földrajzot módszertani kibıvítéssel, vizsgálati célkitőzéseinek a gyakorlati élet kívánalmainak megfelelı átalakításával, a terület-és turizmusfejlesztést megalapozó és támogató, alkalmazott földrajzi irányzatként határozta meg. Az alkalmazott (angewandte) jelzı a német szakirodalomban már régóta helyet kapott, bár BARTL és munkatársai (1998) által felvázolt tudomány-rendszertani sémában, az alkalmazott földrajzon belül egy speciális idegenforgalmi földrajzi szakágat, a turisták számára összeállított földrajzi ismereteket, turistaföldrajzot lehet találni. Ilyen szakága ma még nem létezik hazánkban a turizmussal foglalkozó földrajznak, bár néhány dominánsan leíró jellegő munka - BÁNFALVI J. - tartalmában ezekhez közelít (AUBERT A. 2007). 10
A magyar Balkán-kutatás a XVIII. században történeti kutatásokkal kezdıdött. A terület kutatásába fokozatosan bekapcsolódott a néprajz, a nyelvtudomány, az összehasonlító irodalomtörténet, majd az l830-as évektıl kezdıdıen a formálódó magyar természettudomány. A Balkánon folyó magyar természettudományi kutatások (geológiai, növény-és állatföldrajzi, morfológiai) úttörı jellegőek voltak az egész térség szempontjából. A magyar földrajztudomány a gazdasági, etnikai és politikai földrajzi kérdések elemzését helyezte elıtérbe a Balkán kutatása során (HAJDÚ Z. 2003). KÁNITZ (KANITZ) FÜLÖP FÉLIX (1829-1904) földrajzi, térképészeti, kultúrtörténeti, néprajzi kutatásaival írta be nevét a nemzetközileg ismert és jegyzett magyar Balkán-kutatók sorába, sıt a német újságokban megkapta a Balkán Kolumbusza megtisztelı értékelést. Kánitz számos tudományterület (kartográfia, földrajztudomány, közgazdaságtan, történettudomány) mővelıjének tekinthetı, több szakterület számára fontosak és maghatározó jelentıségőek az eredményei. KÁLLAY (BÉNI) BENJAMIN (1839-1903) történészként és gyakorló politikusként került kapcsolatba a Balkán, különösen Szerbia és Bosznia-Hercegovina problematikájával. Kállay a keleti kérdés politikai formálója, a Balkán-történet és történetírás kiemelkedı képviselıje volt. A Balkán belsı viszonyainak történeti elemzésén kívül jelentıs figyelmet fordított Oroszország balkáni politikájának a kutatására is. A történész THALLÓCZY LAJOS (1856-1916) a mozgó Balkán Intézet titulust kapta kortársaitól. Thallóczy elsısorban Bosznia, Horvátország és Szerbia történetének kutatása terén ért el jelentıs eredményeket. A geológus, néprajzos, geográfus báró NOPCSA FERENC (1877-1933) is kiérdemelte kortársaitól a Balkán Kolumbusza megnevezést. Jelentıs szerepet játszott Albánia és részben az egész Balkán geológiai szerkezetének a megismerésében. 1917 áprilisa és augusztusa között PÉCSI ALBERT geográfus, középiskolai tanár (1882-1971) kiterjedt természet-és közlekedésföldrajzi kutatásokat végzett Szerbia és Albánia területén. Mintegy 1500 km utat tett meg, térképi feldolgozásokat végzett, fényképeket készített, valamint kızet-és talajmintákat győjtött. Pécsi Albert tudományos jelentésében külön kitért a bejárt vizsgált terület természeti adottságainak, erıforrásainak értékelésére, valamint a jövıbeni fejlesztési lehetıségek mérlegelésére. A legrészletesebb munkálatokat a szandzsák területén végezte Pécsi Albert. Jelentıs régészeti megfigyeléseket végzett BUDAY ÁRPÁD (1879-1937) régész Metochja (Metoja) területén. Elsısorban a felszínen megfigyelhetı régészeti örökséget vizsgálta. ERNYEY JÓZSEF (1869-1945) Szerbiában azon területek régészeti és néprajzi viszonyait elemezte, melyeken hazánk balkáni érdekeltségének legfıbb mozzanatai lejátszódtak. CSIKI ERNİ (1875-1954) muzeológus, entomológus elsısorban állattani anyagot győjtött Szerbia és Albánia területén. IFJABB LÓCZY LAJOS világjáró geológus, kıolajkutató (1891-1980) leginkább Nyugat- Szerbia területének geológiai viszonyait vizsgálta, mégpedig azzal a céllal, hogy kiderítse, tartalmaz-e a terület földgázt és kıolajat (HAJDÚ Z. 2003). A magyar szerzıket a Balkán tekintetében elsısorban a Közel-Balkán érdekelte a szakmai és politikai elemzések szintjén. Az országtanulmányok mellett (BÁTKY ZSIGMOND néprajzkutató 1915 - Bulgária, GYİRFFY ISTVÁN etnográfus, Balkán és Kis-Ázsia kutatója 1916 - Dobrudzsa, PÉCSI ALBERT geográfus, középiskolai tanár 1913 - Novibazari Szandzsák) a magyar földrajzi kutatásban viszonylag korán megjelent a Balkán mint egész (CHOLNOKY JENİ 1913 - A Balkán-félsziget népei, HÉZSER AURÉL földrajzi szakíró 1916 - A Balkán-félsziget közlekedı útjai, KOGUTOWITZ KÁROLY térképész, geográfus, egyetemi tanár 1913 - A Balkánfélszigetrıl, MILLEKER REZSİ földrajztudós, egyetemi tanár 1913 - A szerb Adria-politika) elemzése is. Az imperialisztikus magyar politikai földrajz legjelentısebb képviselıje a Balkán irányába HAVASS REZSİ földrajzi író, a Balkán utazója (1852-1927) volt. Havass tudományos tevékenységének egyik meghatározó területe Dalmácia Monarchián belüli Magyarországhoz 11
történı visszacsatolásának az elısegítése, követelése, illetve annak történeti-tudományos megalapozása volt. FODOR FERENC földrajztudós, a magyar térképtörténeti és folyammérnöki munkák történetének úttörı kutatója (1887-1962) a Balkán politikai földrajzi problémáival foglalkozott. Fodor Ferenc két rövid mővének az a jelentısége, hogy felerısítette a magyar földrajztudományban már korábban is jelenlevı felfogást, hogy a Balkán szárazföldi, különösen akkor vasúti, közlekedésének európai csatlakozásának a kulcsa Magyarország kezében van. Ebbıl fakadóan Magyarország kulcsszerepet játszik a Balkán jelene és jövıje szempontjából (HAJDÚ Z. 2003). A magyar földrajztudomány két világháború közötti idıszakának legfontosabb korabeli Balkán-kutató mőhelye TELEKI PÁL (1879-1941) földrajztudós, államférfi és utazó környezetében nıtt fel, bár Teleki maga nem tekinthetı fıhivatású Balkán kutatónak. Telekinek részben az irányítása alatt álló különbözı intézményeken keresztül, részben pedig az ott és más intézményekben dolgozó, tevékenykedı volt tanítványain keresztül volt rálátása a Balkán politikai földrajzi kutatásának a kérdéseibe. Magyarországon 1920 októberében hívta életre a törvény (jelentıs részben Teleki Pál hatására és közremőködésével) a Közgazdaságtudományi Kart. A szomszédos országok kutatásának az igényével hívták életre az Államtudományi Intézetet 1926- ban. Teleki Pál jelentıs szerepet játszott mind a Közgazdaságtudományi Kar balkáni kutatásainak megszervezésében, mind pedig az általa alapított Államtudományi Intézet kutatásainak az irányításában, melyek elsıdlegesen Jugoszláviára és Romániára irányultak. Teleki Pál létrehozta a Kelet Intézetet, méghozzá négy térségi részleggel. A Balkán-csoport Albánia, Bulgária, Görögország, Románia, Szerbia kutatásával foglalkozott (HAJDÚ Z. 2003). A két világháború közötti idıszak politikai földrajzi Balkán-szemléletét jelentıs részben CHOLNOKY JENİ (1870-1950) földrajztudós felfogása határozta meg. Cholnoky mind a félsziget Európán belüli helyzetét, sajátosságait, mind pedig belsı meghatározottságait sokszínően elemezte (HAJDÚ Z. 2003). A magyar geográfia képviselıi közül SZABÓ PÁL ZOLTÁN geográfus (1901-1965) foglalkozott rendszeresen a Balkán problematikájával, a horvát-magyar kapcsolatokkal, valamint egyes magyar városok (Pécs, Szeged) balkáni hivatásával. Szabó Pál Zoltán részére történetileg az egyik legfontosabb kérdés a középkori balkáni (belsı), illetve a Magyarországról a balkánra vezetı közutak problematikája volt. Szabó úgy látta, hogy a magyar kultúrhatás a közlekedési-gazdasági kapcsolatokon keresztül érvényesült és a magyar befolyásnak két zónáját határolta le. Szabó Pál Zoltán a Balkánra vonatkozó politikai földrajzi tanulmányainak eredményeit összegezve megszerkesztette a balkán erıvonalainak geopolitikai rendszerét (HAJDÚ Z. 2003). 1948-ban MENDÖL TIBOR földrajztudós, egyetemi tanár (1905-1966) megjelentette a Balkánnal foglalkozó elsı modern, a térség szinte minden problémáját átfogó, magyar földrajzi monográfiát. Mendöl számára a Balkán egyszerre jelent meg természeti, történeti, társadalmi, gazdasági, politikai földrajzi összetettségben (HAJDÚ Z. 2003). A Balkán-félsziget természettudományos kutatásaiban további jelentıs szerepet játszott ASBÓTH JÁNOS mérnök, újságíró (1845-1911), BRANCSIK KÁROLY orvos, zoológus (1842-1915), DEGEN ÁRPÁD botanikus, Balkán-kutató (1866-1934), FEHÉR GÉZA régész, Bulgária ıstörténeti kutatója (1890-1955), FRIVALDSZKY IMRE zoológus, botanikus (1799-1870), FRIVALDSZKY JÁNOS zoológus (1822-1895), GYİRFFY ISTVÁN etnográfus (1884-1939), INKEY BÉLA geológus, Európa földtani kutatója (1847-1921), JÁVORKA SÁNDOR botanikus, a Balkán flórakutatója (1883-1961), KITAIBEL PÁL természetkutató, egyetemi tanár (1757-1817), KORMOS TIVADAR geológus, peleontológus, Balkán-kutató (1881-1946), KÜMMERLE JENİ BÉLA botanikus, Balkán-kutató (1876-1931), Id. LÓCZY LAJOS geológus, földrajztudós, felfedezı utazó (1849-1920), PINTÉR LÁSZLÓ malakológus, tanár, ferences rendi szerzetes (1942-2002), SOLYMOSSY SÁNDOR néprajzkutató, egyetemi tanár (1864-1945), SZONTAGH TAMÁS geológus (1851-1936), TIMKÓ IMRE agrogeológus (1875-1940), TREITZ PÉTER geológus (1866-1866-1935) és VADÁSZ ELEMÉR geológus, egyetemi tanár (1885-1970) (BALÁZS D. 1993., 199.). A Balkán-félsziget elismert nemzetközi történészei, politológusai között CASTELLAN, GEORGES (1992. A Balkán története); HÖSCH, EDGAR (2004. A Balkán történelme); 12
HUPCHIK, DENNIS (2001. A Balkán. Konstantinápolytól a kommunizmusig); JANKOVIĆ, BRANIMIR (1988. A Balkán nemzetközi kapcsolatai); KASER, KARL (2002. Délkelet-Európa történelme és bölcsésztudománya) és NYIKIROROV, KONSZTANTYIN (s.a. Oroszország Balkán-politikája az 1990-es években) nevét fontos megemlíteni. Napjainkban a Balkán-félsziget és az ott elhelyezkedı országok természeti, társadalmi, gazdasági és politikai kérdésköreit a hazai agrártudomány, közgazdaságtudomány, közlekedéstudomány, környezetvédelem, vízgazdálkodás, jogtudomány, földrajztudomány, kisebbségkutatás, politológia és történettudomány szakmailag elismert képviselıi elemzik. BAYER JÓZSEF a politológia, BEDİ ZOLTÁN a mezıgazdaság, BÍRÓ LÁSZLÓ, GLATZ FERENC, HAJDÚ ZOLTÁN, PAPP NORBERT és SZÁSZ ZOLTÁN a történettudomány, KÁDÁR BÉLA és INOTAI ANDRÁS a közgazdaságtudomány, ERDİSI FERENC és MICHEKBERGER PÁL a közlekedés, LÁNG ISTVÁN a környezetvédelem, SOMLYÓDI LÁSZLÓ a vízgazdálkodás, KEREKES SÁNDOR a környezetgazdálkodás, LAMM VANDA a jogtudomány, SZARKA LÁSZLÓ a kisebbségpolitika, ILLÉS IVÁN a térségfejlesztés, KOCSIS KÁROLY, PRÓBÁLD FERENC a társadalomföldrajz, NAGY BALÁZS a természetföldrajz, RÉTI GYÖRGY az albanisztika tudományával foglalkozik. A magyar geográfia meghatározó egyéniségei MAROSI SÁNDOR, NEMERKÉNYI ANTAL, SÁRFALVI BÉLA és SZÉKELY ANDRÁS - a Balkán-félsziget természetföldrajzának jelentıs mővelıi voltak (GLATZ F. 2005). A Balkán-félsziget turizmusának alakulását, turizmusföldrajzának jellemzıit nemzetközi és hazai szakemberek HALL, DEREK (2006. Turizmus az új Európában Az EU csatlakozás kihívásai és lehetıségei); BONIFACE, BRIAN. G. és COOPER, CHRISTOPHER. P. (1987. The Geography of Travel and Tourism); BURTON, ROSEMARY (1995. Travel and Tourism Geography); GAULIDE, ROBIN (1990. Greece); SMITH, CHRISTINE (1995. Görögország); JENNER, PAUL (1995. Görögország); MOUSSIOIS, GEORGE (1999. Görögország); LOVERSEED, HELGA (2002., 2005. és 2008. Görögország); TRECHARNE, RACHEL (2000. Horvátország); McKELVIE, JENNY (2007. Horvátország, Szlovénia); VAN DEN BROEK, MARISKA (2000. Szlovénia); BACHVAROV, MARIN (2006. Turizmus Bulgáriában); BALL, MIKE (2009. Bosznia és Hercegovoina); NIKOLOVA, MILENA S. (2009. Montenegró); GYURICZA LÁSZLÓ (2008. 2009. A turizmus nemzetközi földrajza), HEGEDÜS ERNİ (1992. Idegenforgalom földrajza II.), HORTOBÁGYI MÁTYÁS (1998. Idegenforgalmi földrajz II.) és MICZEK GYÖRGY (1992. Idegenforgalom földrajza II.) vizsgálják. A Balkáni válságok elemzésével és politológiai kérdésekkel JUHÁSZ JÓZSEF (1999. Volt egyszer egy Jugoszlávia) és NÉMETH ANDRÁS foglalkozik. Összefoglalásként megállapítható, hogy a magyar természet-, társadalom-és történelemtudomány több évszázados múltra tekint vissza a Balkán kutatások történetében és napjainkban is élénk érdeklıdés mutatkozik ezen témák iránt. 5. A Balkán-félsziget földrajzi értelmezése, a vizsgált terület maghatározása A német földrajztudomány hatására alakult ki és terjedt el az a térfelosztási rendszer, amely égtájak szerint, illetve az éghajlat sajátosságainak megfelelıen egy fagyosabb Észak-Európát, az óceáni hatást mutató, nedves Nyugat-Európát, a mediterrán Dél-Európát, a száraz kontinentális Kelet-Európát és a köztük fennmaradó területen pedig Közép-Európát tekinti a kontinens alapvetı részeinek. Ez a viszonylag egyszerő rendszer a XIX. század végéig, a XX. század elejéig alkalmasnak tőnt az európai társadalmak csoportosítására, illetve térközösségeik meghatározásra (PAPP N. 2007). A magyar közvélemény tájékoztatására készült történeti, földrajzi és néprajzi tudományos népszerősítı leírások az 1880-as években még nem foglalkoztak pejoratív megközelítésben a Balkán problematikájával. A Balkán-félszigetet bemutatva György A. azt egyértelmően Dél- Európához sorolta s azt emelte ki, hogy még a nevezéktana is bizonytalan, Illyr-(Illyr-háromszög), Trák-Görög-, s Balkán-félsziget megnevezés alatt egyaránt tárgyalják az európai összefoglaló munkák. A félsziget sajátossága, hogy széles nyakkal kötıdik a szárazulathoz, a Száva-Duna vonal lehet az elfogadott északi határa (HAJDÚ Z. 2003). 13
Dél-Európa legbonyolultabb félszigetének tekintette Cholnoky Jenı a Balkán-félszigetet. Északi határát a következıképpen határozta meg: a Trieszti-öböltıl egy vonalat kell húzni a Száva folyásán keresztül az Al-Dunáig, aztán a Déli-Kárpátok vonalán a Kárpátok délkeleti sarkáig, s onnan a Duna deltáig. Az így lehatárolt Balkán-félsziget bonyolult alakú s belsı geológiai szerkezetében komplikált, s maga is két részre tagolandó belsı struktúrájában. Egészében véve: a Balkán-félsziget bonyolult felépítéső, szerencsétlenül tagozott félsziget (HAJDÚ Z. 2003). Európának a Száva-Duna-Kárpátok vonaltól délre-délkeletre elterülı félszigete, illetve annak kiterjedése és regionális besorolása csaknem kétszáz év óta viták tárgya a különbözı tudományágak vonatkozásában. A legtöbbször, gyakran szinonimaként használt elnevezések: Balkán, illetve Délkelet-Európa. Ehhez a térséghez mint történelmi-politikai régióhoz hagyományosan azokat az országokat szokták sorolni, amelyek arculatát a bizánci és az oszmán tradíciók formálták és az európai társadalomfejlıdésbe csak megkésve, a XIX. századtól kapcsolódhattak be, illetve esetleg vissza, ezért mindmáig számos közös strukturális jellegzetességet és a bevett európai standardokhoz képest látványos elmaradottságot mutatnak. A mai államhatárok alapján egyértelmően ebbe a régióba tartozik Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Macedónia, Románia, Szerbia és Montenegró. Néhány szakember véleménye szerint nem tartozik ide Görögország, mások azonban valamennyi volt jugoszláv utódállamot, tehát Horvátországot és Szlovéniát is ide tartozónak vélik (JUHÁSZ J. 2006). A nemzetközi politikai, történeti és földrajzi szakirodalomban szinonimáként emlegetett Délkelet-Európa és a Balkán fogalma csupán részben fedi egymást. Európa délkeleti részén fekvı, addig Európai Törökországnak, görögnek (hellénnek), bizáncinak, illírnek nevezett félszigetet elsıként, 1808-ban August Zeune német geográfus nevezte el Balkánnak. A névadó ez esetben a Pireneusi-és az Appennini-fésziget mintájára a terület kiemelkedı jelentıségő hegysége, a bulgáriai Balkán-hegység volt. A félsziget azóta folytonosan vitatott északi határának általában a Duna, a Száva és a Kulpa folyók vonalát tekintik. Különösen problémás a terület északnyugati határának megállapítása a mai horvát és szlovén területeken: az olasz Ricchieri (1917) szerint a határ a Száva-Ljubljana-Gorizia vonal, míg a szerb Cvijić (1922) szerint ezt a Száva és a Soča (Isonzo) folyók jelölik ki. A félsziget északi, folyami határának helyességét vitatva a német geográfus, Fischer 1863-ban bevezette Délkelet-Európa (Délkelet-európai-félsziget) fogalmát, amely késıbb az említett folyóktól északra fekvı területeket, gyakran az egész Kárpát-régiót (a történelmi Magyarországot és a hajdani román fejedelemségeket) is magában foglalta (KOCSIS K. 2005) (1. ábra). 14
1. ábra: A Balkán-félsziget lehatárolásának elképzelései Forrás: PAPP N.(2007): A Balkán kis politikai földrajza. Balkán füzetek. No. 5. pp. 18. Jelmagyarázat: 1. Duna Dráva vonal: Györffy I.-Strömpl G. 2. Sematikus egyenesként a Trieszt Odessza vonal, 3. Duna Száva Trieszti-öböl: Lóczy L.-Cholnoky J., 4. Duna Száva Isonzó: Cvijič, J., 5. Duna Száva Ljubljana Gorizia vonal: Ricchieri, 6. A 46 -os szélességi kör által határolt félsziget: Renier, H., 7. Száva Kulpa Trieszti-öböl: Mendöl T. Lóczy L., 8. Duna delta Isztriai-félsziget vonal: Kogutowitz K., 9. Déli-Kárpátok vonulata: Lóczy L., Cholnoky J., Mendöl T., Szabó Pál Z., 10. Duna Száva vonal: György A., Havass R., 11. Duna vonala: Tóth Z., Hézser A., 12. Dinaridák gerincei: Hézser A., Morgenstern, H., Zeune, A., 13. Duna Száva Una vonal: Tóth Z., 14. Balkán-hegység vonulata: Zeune, A., Morgenstern, H., 15. Balkán-hegység Šar Planina Rigómezı Dinaridák: Morgenstern, H., 16. Szaloniki-öböl Fekete-Drin völgye: Cholnoky J. szerint a déli Balkán északi határa, 17. Szaloniki-öböl Vlorëi-öböl: Mendöl T. szerint a déli Balkán északi határa (1. ábra). A Balkán-félsziget északnyugati határának kijelöléséhez számos magyar geográfus neve - Gyırffy István, Strömpl Gábor, Lóczy Lajos, Cholnoky Jenı és Mendöl Tibor főzıdik. Székely András (1970) a Trieszti-öböl és a Duna-torkolat között a Száva, Duna, Déli-Kárpátok vonalát tekinti a félsziget északi határának, annak ellenére, hogy a valódi balkáni jelleg északkeleten már a Balkán-hegyvidék vonulatával lezárul. Nemerkényi Antal és Nagy Balázs (2007) a következıképpen határozzák meg a Balkánfélsziget természetföldrajzi északi határvonalát: a félsziget északi határát a Száva és a Duna vonalában, majd ennek folytatásaként a Déli-Kárpátok lábánál húzhatjuk meg. Kocsis Károly (2005) Délkelet-Európához napjainkban politikai-földrajzi, történeti-kulturális megfontolásból a jelenlegi államhatárok alapján a hajdani Jugoszlávia utódállamait (Szerbiát, 15
Montenegrót, Macedóniát, Bosznia-Hercegovinát, Horvátországot, Szlovéniát), Albániát, Bulgáriát és Romániát sorolja. A Balkán-félsziget déli részén található az európai civilizáció hajdani, hellén magvát hordozó, az Európai Unió és a NATO tagjának, a XX. század második felében a Nyugat balkáni bástyájának számító Görögországot viszont a Mediterránium, Dél-Európa részének tekinti Kocsis Károly. A kommunizmus évtizedei alatt elsısorban politikai megfontolásból a német Közép-Európától vasfüggönnyel elzárt Magyarországot is gyakran e térséghez sorolták (KOCSIS K. 2005) (2. ábra). Adriai-tenger G Ö R Ö G O R S Z Á G 2. ábra: Délkelet-Európa és a Balkán-félsziget 2 Forrás: saját szerkesztés Mindkét a tágabb Délkelet-Európa és a szőkebb Balkán fogalom Európának a XV. század során fejlıdésében megrekedt, egyre inkább elmaradt szegletét foglalja magában, amely négyszázötszáz éven keresztül az Oszmán (Török) Birodalom uralma alatt állt. Domborzati adottságai miatt az északról és kelet-délkeletrıl nyitott félsziget tipikusan átmeneti területnek, Nyugat-és Közép- Európa, illetve a Közel-Kelet közötti hídnak számított. A félsziget Balkán elnevezése a XIX. század folyamán az itteni, fıként a keleti kereszténységhez (ortodoxiához) tartozó kis nemzetek török elleni felszabadító küzdelmei idején kétes értelmet nyert, sıt negatív jelzıvé vált. Azóta nevezik egy térség számos kis államra való felosztását, etnikai alapú regionális destabilizálódását világszerte balkanizálódásnak (KOCSIS K. 2005). 2 Szerbia 2009. december 22-én adta be csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz, amelyet azonban még el kell fogadnia az Európai Unió külügyminiszteri tanácsának és az Európai Bizottságnak is ahhoz, hogy Szerbia elnyerhesse a tagjelölti státust és megkezdhesse a csatlakozási tárgyalásokat. 16
A politikai zőrzavar, elmaradottság, korrupció szinonimájának is számító balkáni (esetleg délkelet-európai) megjelölést a fentiekben említett mai államok közül leghevesebben a történetikulturális hagyományok, a gazdasági fejlettségi szint és a földrajzi (közép-európai) fekvés miatt Magyarországon kívül Szlovénia és Horvátország utasítja vissza. Történelmi (magyar) gyökerei miatt hasonlóan vitatható az észak-szerbiai Vajdaság és a mai romániai Erdély délkelet-európai besorolása is. Amelyek történeti, kulturális és földrajzi szempontból Közép-Európa délkeleti peremvidékeinek is felfoghatók (KOCSIS K. 2005). Glatz Ferenc (2005) értelmezése szerint Délkelet-Európa magában foglalja a Kárpát-medencét és a Dunától-Kárpátoktól délkeletre húzódó Balkánt. Azt a fizikai földrajzi kategóriát használja, amely a Balkán térség északi határát a Dráva-Száva-Déli-Kárpátok és Duna vonalánál húzza meg. Így beletartozik a mai Horvátország és Görögország területe is, Románia csak érintılegesen. Elfogadja azt a kulturális-történelmi értelmezést is, amely esetben a választóvonal az oszmán-török négyszáz-ötszáz esztendıs megszállás, mint ahogy kultúrregionális meghatározó lehet a nyugati és keleti (ortodox) kereszténység elválasztása is. Így már Horvátország inkább Közép-Európához, Románia részben Közép-Európához, részben a Balkánhoz sorolható (GLATZ F. 2005). Illés Iván (2002) véleménye szerint az, hogy mely országok tartoznak a Balkánhoz, politikai kérdéssé vált. A két világháború között, amikor Magyarország nemzetközi megítélése Nyugaton mélyponton volt, az amerikai, angol és francia sajtó, illetve politikai irodalom Magyarországot is általában a Balkánhoz sorolta. A második világháború és különösen 1956 után ez a besorolás lényegében eltőnt. Továbbra is használatos a német kevésbé az angolszász irodalomban a Délkelet-Európa meghatározás, amely kategóriába Magyarországot is mindmáig besorolják. Illés Iván szerint Magyarország, Horvátország és Szlovénia ugyanúgy részei Közép-Európának, mint Délkelet-Európának (ahogyan Németország, Ausztria és Svájc egyaránt részei ma Nyugat-és Közép-Európának (ILLÉS I. 2002). A Nyugat-Balkán elnevezés az 1990-es évek végén jelent meg a politikai szóhasználatban és ez a fogalom napjainkban elterjedt szubregionális meghatározássá vált. A délszláv utódállamokat és Albániát szokás érteni alatta, azzal a megszorítással, hogy sosem sorolták ebbe a területi kategóriába Szlovéniát, s újabban egyre ritkábban Horvátországot (JUHÁSZ J. 2006) (2. ábra). A különbözı természet-, társadalom-, történeti-és politikaföldrajzi meghatározások tekintetében napjainkban sincs egyetértés, az egyes tudományterületek neves képviselıi is megosztottak abban a tekintetben, hogy mely országok sorolhatók a Balkánhoz, illetve Délkelet- Európához. Véleményem szerint természetföldrajzilag a Balkán-félsziget országának tekinthetı Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Koszovó, Macedónia, Albánia, Bulgária, Görögország és részben Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Románia és Törökország európai területe. Történeti és kulturális tényezıket figyelembe véve Délkelet-Európához Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Koszovó, Macedónia, Albánia, Szerbia a Vajdaság kivételével - és Románia Erdély területén kívül -, Dél-Európához Görögország, Közép-Európához pedig Szlovénia, Horvátország sorolható. 6. A vizsgált terület idegenfogalmi szempontú természetföldrajzi elemzése Az 540 ezer km² területő Balkán-félsziget Európa egyik legváltozatosabb és legösszetettebb nagytájcsoportja. A Balkán-félszigetet medencékkel tagolt hegysorok, hegyvonulatok uralják. Peremi területein a Déli-Alpok, illetve a Déli-Kárpátok folytatásaként győrthegységek láncolatai húzódnak. Az aprólékosan szabdalt, bonyolult szerkezető hegységi terület Adriai-és Jón-tengert kísérı nyugati hegyvidékei északon a Dinaridák, az Albán-Alpoktól délre pedig a Hellenidák részei. A Déli-Kárpátok folytatásaként, annak takarórendszereit a Balkán-félszigeten hordozva, a Balkanidák lánca keleties irányba fordul és 300 km hosszú, nyugat-keleti vonulatsort alkot. A Balkán-félsziget belsı vidékeit bonyolult szerkezető, részben variszkuszi eredető, de a középidı végi, óharmadidıszaki szerkezeti mozgásokkal felélesztett, majd részben a pleisztocén jeges korszakaiban további felszínalakító folyamatok során fiatalos fomakincset mutató rögvidék foglalják el (Szerb-Macedón-rögvidék, valamint Trák-rögvidék). A félszigetet a Duna mentétıl az 17
Égei-tengerig átszelı Vardar-övezet pedig nem más, mint egy, az óharmadidıszakban megsemmisült középidei óceán varratvonala (NEMERKÉNYI A.-NAGY B. 2007). A vizsgált országokat tekintve még az alábbi természetföldrajzi tájakat fontos megemlíteni: Szerbia északi részén elterülı alföld a magyar Alföld folytatása. A Duna-Tisza közti homokos hátság egészen Suboticáig (Szabadka) húzódik, attól délre a homokot vastag lösztakaró váltja fel (Bácska). A részben megkötött Deliblát homokvidéke a Temes hordalékkúpjából épül fel. Az alföld a folyók mentén hosszan benyúlik a hegységek közé alluviális síkságok formájában. A Szerémségben magányos szigethegyként emelkedik a Fruška Gora. A Dráva-Száva közti dombvidék szerkezetileg a Dunántúli-dombvidék folytatása. Domborzatának kialakulását a negyedkorszaki kéregmozgásoknak és a területén levı folyóknak köszönheti. Szigethegységei közül a Macelj, Ivanscica, Kalnik a Keleti-Alpok déli mészkıvonulatainak folytatása (GÓBI J. 1979). A domborzatnak leginkább a makroformák révén van jelentıs szerepe az idegenforgalomban. A hegységek változatos felszínükkel, a magashegységek glaciális formakincsükkel látványértéket is jelentenek, de az aktív turizmusnak (hegyi kerékpározás, túrázás, alpesi síelés, sífutás, szánkózás, kutyaszánozás, siklóernyızés, sárkányrepülés) és az extrém sportoknak (hegyi deszkázás, hegymászás, sziklamászás, síugrás, sírepülés, snowboard, ski-doo, jégfalmászás) is színtere (Júliai-Alpok, Gorski Kotar, Bjelašnica). Napjainkban a gyors ütemben fejlıdı ökoturizmus gyakori célpontjául szolgáló nemzeti parkok is a legfejlettebb országokban a vizes élıhelyek mellett a magashegységekben találhatóak (Triglav Nemzeti Park, Pindosz Nemzeti Park). A dombságok fıképpen a szelídebb turizmusnak kedveznek és elsısorban a kiránduló turizmus népszerő célpontjai. Az alföldek látványértéke szimplább ugyan, de vonzerıt jelenthetnek a komplex táji adottságok és sajátos településszerkezetükkel a falusi turizmus, a kulturális- és örökségturizmus révén látogatott területek közé tartoznak. A magashegységek után a legtöbb nemzeti park a vizes élıhelyekhez kapcsolódik Shkodrai-tó Nemzeti Park, Preszpa Nemzeti Park -, amelyeknek egyedi vagy különleges növényzete, állatvilága vonzó tényezı. A part mint morfológiai forma a mai tömegturizmus legfıbb színtere. A különbözı parttípusok részben szegmentálják is az üdülıket. Az Adriai-tenger horvátországi oldalán lévı süllyedı, sziklás part (az ún. Dalmát-parttípus ) vonzza a búvárkodókat, a jachtturizmus résztvevıit, az eldugott szigetek partjai pedig a naturizmus híveit. De a partok nemcsak üdülésre alkalmasak, látványértéküket tekintve is desztinációként jöhetnek számításba. A Dalmát-part cirkumgressziós szigetvilágával látványként is vonzó tényezı (Kornati-szigetek Nemzeti Park) (GYURICZA L. 2008,2009). A felszínt alkotó különbözı kızetek eltérı formagazdagságukkal, sajátos jellemzıikkel szelektálhatják a fejleszthetı turizmusterméket, illetve szegmentálhatják a turistákat. A hegységeket alkotó kızetek közül asz egyik leggyakoribb és idegenforgalmi szempontból az egyik legelınyösebb a mészkı. Mivel klasszikus értelemben nem mállik, a folyók bevágódása után a völgyoldalak nem pusztulnak le a csapadék hatására. Így függıleges falú, helyenként rendkívül mély, s ugyanakkor szők szurdokvölgyek alakulnak ki, amelyeknek magas a látványértékük, s egyúttal az extrém turizmusnak (vadvízi evezés, kajakozás, kenuzás, kanyonmászás, hydrospeeding, li-loing, snow biking, snow rafting) is fontos helyszínei (Soča-szurdok, Tara-szurdok). A mészkı sajátosságaihoz tartozik, hogy jól oldódik, aminek hatására rendkívül változatos karsztformák csapadékkarrok, dolinák, karszztavak, poljék - jönnek létre (Velebit, Biokovo). Különleges vonzerıt képviselnek az általában védettséget élvezı mésztufagátak, illetve ahhoz kapcsolódó vízesések (Plitvicei-tavak Nemzeti Park, Krka Nemzeti Park). A karsztbarlangok pedig látványértékük Skocjani-barlang, Potpecka-barlang miatt népszerő célterületek, a nagyközönség számára pedig fel nem tárt barlangok Srnca-barlang a barlangászat mővelıi körében népszerőek. A gránit jól mállik, ezért a víz hatására szelíd, lágy, gömbölyded formák jönnek létre. A hegységekben a felsı szakasz jellegő folyók V alakú völgyeket formálnak, amelyek a síturizmusra különösen alkalmasak (Kapaonik) (GYURICZA L. 2008,2009). A domborzati adottságok kedvezı éghajlati adottságokkal ötvözve kiváló lehetıségeket biztosítanak az egykori jugoszláv tagköztársaságokban és Görögországban a kétévados idegenforgalom - nyáron üdülı idegenforgalom, télen az aktív sportturizmus - számára. Mindezek 18
mellett a domborzati vonzástényezık megfelelı feltételeket kínálnak egész évben az aktív-és extrém sportok számára (3. és 4. ábra). A volt jugoszláv tagállamokban és Görögországban a természeti adottságokat és a keresleti trendeket figyelembe véve számos sportolási lehetıség kínálkozik a szabadidı hasznos és aktív eltöltésének módjához. Mindehhez hozzájárulnak az egyes területeken megrendezett sportversenyek Arany Róka Díj -, amely a passzív sportturizmus számára jelentenek vonzástényezıt. Kranjska Gora Bovec Júliai-Alpok Karavankák Bled 1 Škofja Loka Kamniki-Alpok Mura MoravskeToplice Dráva Lendava (Lendva) Mariborsko Pohorje Rogaška Slatina Kamnik 2 Laško Száva Pohorje Ptuj Medvednica Bilo-hg. Palicsi-tó Piran Umag Poreč Vrsar Rovinj Divača Postojna 3 Koper Skocjan Portorož Opatija 4 Karszt Cres Cres Krk Rab Kolpa 5 Dolenjske Toplice Punat Krka Pag Skrad Nagy-Kapela Ugljan Velebit Kis-kapela Nin Zadar Világörökségi helyszín - természeti örökség Nemzeti parkok, natúrparkok: 7 8 Korana 1. Triglav Nemzeti Park 2. Kozjanski Park 3. Sečovlje Salina Natúrpark 4. Brioni Nemzeti Park 5. Risnjak Nemzeti Park 6. Plitvicei-Tavak Nemzeti Park 7. Velebit Nemzeti Park 8. Paklenica Nemzeti Park 9. Kornati Nemzeti Park 10. Krka Nemzeti Park 11. Mljeti Nemzeti Park 12. Kozara Nemzeti Park 13. Sutjeska Nemzeti Park 9 6 Una Krka 10 Vrba Trogír Dinara Split Brač Supetar Hvar Unac Cetina Daruvár 12 Omiš Lipik Vrbas Makarska Korčula Papuk Banja Luka Kupres Fojnica Kiseljak Biokovo 11 Neum Mljet Boszna Bjelasnica Neretva Gradačac Ilidža Treskavica Dubrovnik 14. Mavrovói Nemzeti Park 15. Jasen Nemzeti Park 16. Galičica Nemzeti Park 17. Pelister Nemzeti Park 18. Durmitor Nemzeti Park 19. Biogradska Nemzeti Park 20. Lovćen Nemzeti Park 21. Shkodrai-tó Nemzeti Park 22. Fruška Gora Nemzeti Park 23. Zlatar Nemzeti Park 24. Golija Nemzeti Park 25. Djerdap Nemzeti Park Han Pijesak Jahorina 13 Risan Cavtat Perast Hercegnovi Kotor Budva Drina Durmitor 20 Petrovac Bar Fruška-Gora 17 Zeta 22 Ulcinj 22 Tara Žabjak Beče Banja Kovaljača Srebrenica 21 Zlatibor Lim Zlatar 19 Tara 23 Tisza Visitor-hg. Albán-Alpok Kelet-Szerbiaiérchegység Shkodraitó Ibar Sumadija 24 Mokra-hg. Deliblát Metohijai-medence Korab-hg. Debar Morava Nyugati-Morava Ohridi-tó Vrnjačka Banja Fehér-Drim Kapaonik 14 Kosovo-polje Šar-hg. Karadzica Goljak Crna-hg. Lazaropolje Treska Fekete-Drin 16 Preszpa-tó Ohrid Kruševac Kriva Klokot-spa 17 15 Kruševo 25 Déli-Morava Timok Kumanovo Katlanovo Negorci-Spa Kriva Banja-Spa Strumica Vardar Duna Bregalnica Dorjani-tó ábra: A volt Jugoszlávia tagállamainak természeti erıforrásai Forrás: saját szerkesztés 3. 19
Aliakamonasz Mórnosz Kikládok Déli-Szporádok 4. ábra: Görögország természeti adottságai Forrás: saját szerkesztés A domborzati, éghajlati és növényzeti adottságok kedvezı együttes megléte klimatikus üdülıhelyek kialakulását eredményezte, így a hegységek területe az egészségturizmus célpontjai - Škofja Loka, Han Pijesak, Skrad, Kasztanea - is egyben. (3. és 4. ábra). A Balkán-félsziget éghajlata változatos. Az éghajlati elemek alakulása szerint a Balkánfélszigeten három éghajlati terület mediterrán, kontinentális, illetve hegyvidéki - és két átmenet átmeneti mediterrán és átmeneti kontinentális - különböztethetı meg (GÓBI J. 1979). A tengerparti területek, szigetek mediterrán és átmeneti mediterrán éghajlati adottságai kedvezı feltételeket kínálnak az üdülı idegenforgalom számára számos sportolási tevékenységgel búvárkodás, vitorlázás, windsurf, tengeri kajakozás, wakeboard, horgászat kiegészítve. A félsziget vízrajzát a sajátos domborzat és kızettani felépítettség együtt határozza meg. A Balkán-félsziget kiterjedt karsztterületein a felszíni vízfolyásokat a felszín alatti vízhálózat helyettesíti. A Balkán-félsziget jóval hosszabb tengerpart kapcsolja az adriai és égei térséghez, mint a Fekete-tenger partvidékéhez, de a Duna révén mégis a félsziget területének mintegy felérıl ez utóbbiba jutnak el a vizek. A félszigetet határoló tengerek közül a Duna révén - a Feketetengernek van a legnagyobb vízgyőjtı területe. A Dunába torkolló folyók közül a legjelentısebb a Dráva, Száva. A Száva szállítja a Kulpa, Una, Vrbas, Bosna, Drina vizét a Dunába. Közvetlenül a Dunába ömlik a Morava. A legnagyobb tavak - a Shkodrai-, az Ohridi, a Preszpa-tó - karsztos mélyedéseket töltenek ki. Az éghajlat mellett a víz a másik legfontosabb tényezı a mai tömegturizmusban. Fıként a tengerek a meghatározóak, de a tavak is fontos szerepet töltenek be a turizmusban. A tengerparti 20