Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv - 2015 A Duna-vízgyűjtő magyarországi része. 6-1. háttéranyag: A felszíni vizek biológiai állapotértékelési rendszere

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv - 2015 A Duna-vízgyűjtő magyarországi része 6-1. háttéranyag: A felszíni vizek biológiai állapotértékelési rendszere

Módszertani útmutató a fitobentosz élőlénycsoport VKI szerinti gyűjtéséhez és feldolgozásához Draft Készítette: Dr. Ács Éva, Dr. Borics Gábor, Dr. Kiss Keve Tihamér és Dr. Várbíró Gábor Lektor: Dr. Buczkó Krisztina

2

3 Tartalomjegyzék 1. Fitobentosz... 5 2. Mintavevő eszközök, kellékek... 5 3. A mintavétel általános szempontjai... 5 3.1. Vízfolyások... 6 3.2. Állóvizek... 7 4. Mintavételezés... 8 4.1. Vízfolyások... 8 4.1.1. Gyűjtés kőről... 8 Mintavétel kőről... 9 4.1.2. Gyűjtés emerz makrofitonról... 9 4.1.3. Gyűjtés szubmerz makrofitonról... 10 4.1.4. Gyűjtés mesterséges aljzatokról... 10 4.1.5. Gyűjtés epipsammonról és epipelonról... 12 Eikelkamp féle üledék mintavevő és a kiszúrt üledékmag... 12 4.2. Állóvizek... 13 Különböző, állóvizekben használt mesterséges aljzatok és tartóik... 13 5. Mintavételi jegyzőkönyv... 13 6. Minta tárolása és tartósítása... 14 7. Tartós preparátum készítéshez szükséges eszközök, kellékek... 14 8. Minta előkészítés... 15 8.1. Roncsolás... 15 8.2. Beágyazás... 16 9. A minta feldolgozásához szükséges eszközök... 19 10. A minta feldolgozása... 19 10.1. A mintafeldolgozás általános szempontjai... 19 10.2. A számolás menete... 21 11. Értékelés... 21 11. 1. Az értékeléskor figyelembe veendő általános szempontok... 22 11.2 Értékelés a különböző vizek esetében... 24 11.2. 1. Vízfolyások... 24 11.2.2. Állóvizek... 26

4 12. Az eredmények közlése... 30 13. Hivatkozott irodalmak... 30 14. Melléklet... 32 14.1. melléklet: Különböző aljzatokon kialakult bevonatok, gyűjtésre alkalmas és alkalmatlan kövek (néhány példa)... 32 14.2. melléklet: Fitobentosz terepi jegyzőkönyv- vízfolyások... 36 14.3. melléklet: Fitobentosz terepi jegyzőkönyv- állóvizek... 37 15. Háttér információk a folyóvízi fitobentosz minősítő módszerhez... 38 15.1.Referencia feltételek... 38 15.2. Terhelés-hatás elemzések... 40 15.3. Az indexek érzékenysége... 48 15.4. Az adatok elfogadhatóságának feltételei... 48 15.4.1. Mintavételre vonatkozó követelmények... 49 15.4.2. Minta előkészítésre vonatkozó követelmények... 49 15.4.3. A minta feldolgozására, vizsgálatára, értékelésére, a vizsgálati eredmények közlésére vonatkozó követelmények... 49 15.5. A módszer pontossága, megbízhatósága... 50 16. Háttér információk a tavi fitobentosz minősítő módszerhez... 50 16.1. Referencia feltételek... 50 16.2. Határértékek megadásának lépései... 52 16.3. Az indexek érzékenysége... 52 16.4. Az adatok elfogadhatóságának feltételei... 52

5 1. Fitobentosz A fitobenton (vagy fitobentosz, újabban az angolszász terminológia ekvivalensként kezeli a két fogalmat és egységesen a fitobentosz elnevezést használja, így a továbbiakban mi is ezt használjuk) a mederfenéktől eltérő, vízzel borított aljzatokon kialakuló élőbevonat. Ezen élőlénycsoport vizsgálati módszertanának kialakítása a korábbi Módszertani útmutató (2007_VITUKI), Ács és Kiss (2004) könyve, a Vízminőség. Útmutató folyók bentikus kovamoszatainak általános mintavételéhez és minta-előkészítéséhez (EN 13946: 2003) és a Vízminőség. Útmutató szabvány folyóvizekből vett minták bentikus kovamoszatjainak azonosításához, számlálásához és értékeléséhez (EN 14407:2004) c. szabványok előírásainak, valamint az EcoSurv (2005a) és az azóta eltelt idő monitorozásából származó tapasztalatok figyelembe vétele alapján készült. A hazai tapasztalatokat a nemzetközi ajánlások figyelembe vételével értelmeztük, alakítottuk (pl. Schaumburg et al. 2012). A fitobentoszt alkotó algák közül a bevonatban való előfordulási aránya, aránylag könnyű határozhatósága és jól ismert ökológiája miatt az elemzésekhez a kovaalgák csoportja került kiválasztásra, mint biológiai minősítő elem. Az állóvízi bentonikus kovaalgákra vonatkozóan jelenleg nincs érvényben sem nemzetközi, sem hazai szabvány, ezért a mintavételi helyek kiválasztására, a minta gyűjtésére, előkészítésére és analizálására vonatkozóan ahol nincs külön jelezve, ott a folyókra vonatkozó eljárások tekinthetők irányadónak. 2. Mintavevő eszközök, kellékek gumicsizma (szükség esetén combcsizma) műanyag tálca (elegendően nagyméretű a nagyobb kövek számára is és legalább 2 cm mély felcímkézett, jól zárható műanyag mintatartó edény, legalább 100 ml-es ceruza pauszpapír alkoholos filctoll mintavevő eszköz (kaparó -pl. szike-; vagy fogkefe; vagy metszőolló; vagy üledék mintavevő) fixáló szer (Lugol) 1N HCl hordozható ph mérő terepi jegyzőkönyv 3. A mintavétel általános szempontjai A mintavételi idő, hely valamint az aljzat (szubsztrátum) kiválasztásánál az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:

6 3.1. Vízfolyások A bevonat élőlény együttesei jelentősen különbözhetnek a víz tápanyag ellátottsága, az aljzat minősége, a bevonat kora, a fényellátottság és az áramlási viszonyok különbségei miatt. Emiatt kerülni kell a fizikai variabilitást (pl. eltérő áramlási viszonyoknak kitett helyek) a mintavételi helyek között amennyire lehetséges és érett (4-6 hetes) bevonatot kell gyűjteni. Az áradások jelentős mennyiségű algát sodornak ki a bevonatból, sokszor csaknem teljesen újra indul a kolonizáció. Így a mintavétel legalább 4 héttel az áradásos időszak után történjen. Terepi vagy mintavételi jegyzőkönyvben jegyezzünk fel minden olyan, a vizsgálat kimenetelét befolyásoló tényezőt, ami később segíthet az adatok értelmezésében. A mintát a fő sodorból, kevéssé árnyékolt helyről, az eufotikus zónából (vízfelszín alatti 10-30 cm-ről), az áramlást biztosító szakaszokról kell venni. Vízfolyások kövein kialakuló élőbevonat fajösszetétele más-más a sodor vagy part felőli, az áramlással szemben, vagy átelleni oldalon, így az aljzatoknak mindig ugyanarról az oldaláról gyűjtsünk; a sodor felöli, függőlegesen álló oldaláról. Mintavételi gyakoriság: 2 mintavétel/ év (május-június és szeptember-október). Azokat a mintákat, amelyeket összehasonlításra akarunk használni (pl. alsó-, felső szakasz összehasonlítása) ugyanazon a napon gyűjtsük. Az egyes években többé-kevésbé ugyanazokon a napokon ismételjük meg a gyűjtéseket (ha egyéb tényezők nem gátolnak, mint pl. áradás). Egy-egy új mintavételi helyen az első mintavételeket tekintsük felderítésnek, kísérletnek és szükség esetén (a minta vizsgálata, elemzése után) módosítsuk mintavételi stratégiánkat. A felső szakaszokon általában kisebb a fajszám, az alsóbb szakaszokon pedig már gyakran érvényesülnek az antropogén hatások. Ezért a legjellegzetesebb flóra a középső szakaszokra jellemző, a mintavételt ezeken a szakaszokon javasoljuk. Általában 10-100 m hosszúságú szakaszról célszerű random módon mintát venni, kivételes esetben ennél hosszabb szakasz mintázása is indokolt lehet a meder fizikai tulajdonságaitól és az aljzat homogenitásától függően (EN 13946: 2003, FURSE et al. (2006)). Fitobentosz gyűjtésére a leginkább rendelkezésre álló (az adott vízfolyásra leginkább jellemző) aljzatot kell választani. A vízfolyás jellemző (keskenyebb, gyorsabb áramlású és kiöblösödő, lassabb áramlású) állapotának leírásához a lassúbb és a gyorsabb folyású folyó szakaszokról is gyűjteni kell. Ha többféle aljzat is rendelkezésre áll, a bevonat gyűjtéséhez az ökölnyi, vagy gyermekfej nagyságú kövek a legmegfelelőbbek. Olyan helyről kell a követ kiválasztani, amely a mintavételt megelőzően hosszú ideig víz alatt volt (célszerű a teljes mederszélesség kb. 10%-ánál gyűjteni). 5 ismétlésben gyűjtsünk, szemre barna bevonatú köveket választva. A bevonatot mindig a kő függőleges oldaláról gyűjtsük, a sodorvonal felöli részről. Ha az adott folyó természetes mederében a finomszemcsés homok, iszap vagy szerves mederüledék adja a jellemző felszínt, és a szilárd aljzatot csak a hidakat kísérő mesterséges kőszórások vagy a hídlábak jelentik, akkor az EcoSurv (2005a, b) tapasztalatai alapján a felsőbb folyószakasz a preferált mintavételi helyszín. A mesterséges kőszórások ugyanis gyakran adnak helyet az adott víztípusra atipikus bevonatlakó algáknak. Amennyiben a felsőbb folyószakaszon sem található megfelelő természetes aljzat, a bentonikus kovamoszatok általános mintavételére és minta-előkészítésére vonatkozó EN 13946: 2003-as szabvány 6.3.2-3. pontja lehetőséget ad a tartósan víz alatt lévő mesterséges szilárd aljzatokról (kőszórás, pontonoldal, hídlábak, egyéb sima vagy érdes felületű tárgyakról) történő mintavételre is. Célszerű olyan helyről venni a mintát, amely aljzattípus várhatóan a legközelebbi mintavételkor is mintázható lesz.

7 A köves aljzat hiánya esetén egyéb aljzat is választható, amely a vizsgált vízfolyásra jellemző. Emerz makrofitáról történő gyűjtés során lehetőleg ugyanarról a fajról, vagy nemzetségről gyűjtsünk, legalább 10 cm-rel a vízfelszín alatti részekről. Szubmerz makrofita közül a fitobentosz gyűjtésére az apró levelű növényfajok (Myriophyllum, Ceratophyllum) a legjobbak. Abban az esetben, ha nincs sem alámerült, sem vízből kiemelkedő makrofiton, sem kő, sem pedig mesterséges aljzat, akkor epipsammon (homokon kialakuló bevonat) vagy epipelon (iszapon kialakuló bevonat) mintát kell gyűjteni. A kovamoszat-bevonatok zöldes-barnás rétegként vannak jelen az iszap felületén. A víz alatti fás részek (faág, gyökér) csak abban az esetben mintázhatóak, ha az adott folyószakaszon semmi más megfelelő aljzat nem található. Törekedni kell arra, hogy egy-egy víztest esetében a gyűjtés ugyanolyan aljzatféleségről történjen. Az egy-egy helyről ismétlésben gyűjtött mintákat kompozit mintaként kell kezelni, azaz a lemosást követően össze kell önteni, majd homogenizálás után vizsgálni. 3.2. Állóvizek Amennyire lehetséges olyan alzatokról gyűjtsünk, melyek mentesek a fonalas algáktól, a legkevésbé árnyékolt helyen vannak és lehetőleg a litorális régió pelágiál felöli oldalán találhatók. A tavi kovaalgák mintavételére a legkedvezőbb időszak a május közepétől-június végéig terjedő időszak. Mintavételi gyakoriság: minimálisan 1 mintavétel/év, ha 2 mintavételre is van lehetőség, a másodikra augusztus közepe és szeptember közepe között kerüljön sor. Sekély, időszakos szikes tavak esetében a gyűjtésre csak a május közepétől-június végéig terjedő időszak alkalmas, mert csak így kerülhető el a kiszáradás időszaka. A tóra legjellemzőbb makrofitonról gyűjtsünk (ez általában zsióka). Vízkivezetéssel rendelkező tavaknál a kifolyáshoz közeli terület mintázása javasolt, azon a területen, ahol az áramlási sebesség nullához közeli, ill. elegendő a napfény a megfelelő algabevonat kialakulásához. Vízkivezetéssel nem rendelkező tavaknál a napsütésnek leginkább kitett területen kell mintát venni. Gyakori előfordulása miatt a közönséges nád (Phragmites australis), vagy egyéb makrofita pl. Scirpus lacustris, Typha latifolium és T. angustifolium, Sparganium vagy az apró levelű Myriophyllum, Ceratophyllum, Elodea, Potamogeton fajok is alkalmas aljzatok. Irodalmi adatok (King et al 2006) szerint azt az aljzatot kell előnyben részesíteni, amelyik a legjellemzőbb az adott tó litorális régiójára. Magyarországon számos tó esetében a zöld nádszárról történő mintavételt kell előnyben részesíteni, mert ezek jól reprezentálják a tó litorális régiója legjellemzőbb aljzatát, a rajtuk képződött bevonat friss, az évi, vagyis nem tartalmaz előző évről áttelelt egyedeket, továbbá epipelikus és fitoplanktonból kiülepedett fajokat. Ügyelni kell arra, hogy az aljzatról érett bevonatot gyűjtsünk (vagyis a friss nád már legalább 6 hetes legyen). A mintavételek során a bevonat vertikális rétegzettségét is figyelembe kell venni, így a mintákat 10-30 cm-es mélységből, 5 ismétlésben gyűjtjük, véletlenszerűen kiválasztott aljzatokról. Mindig a makrofita állomány vízfelőli oldaláról gyűjtünk.

8 Epipsammon vagy epipelon minta is vehető és mesterséges aljzat is alkalmazható. A víz alatti fás részekről csak abban az esetben vegyünk mintát, ha egyéb aljzattípus nem áll rendelkezésre a mintavételezéshez. Kőről is gyűjthetünk, ha az a legjellemzőbb aljzat a tó litorális régiójában. Ilyenkor kerüljük a fonalas zöldalgákkal vagy vándorkagylóval borított köveket, keressünk barnás bevonatúakat. 20-30 cm mélyen lévő köveket keressünk, és 5-szörös ismétlésben gyűjtsünk. Kerüljük a zárt öblöket, csónakkikötőket, strandokat, a vízi madarak kedvenc tartózkodási helyeit. Lehetőség szerint egyugyanazon aljzat típusról gyűjtsünk a tó minden részén azért, hogy minimalizáljuk a szubsztrát hatást (vagyis azt a tényt, hogy a különböző típusú aljzatokon gyakran nagyon eltérő a bevonat összetétele). Az egyes mintavételi helyek (tavak) valódi összehasonlítása csak akkor lehetséges, ha ugyanolyan aljzatról és az évnek ugyanabban az időszakában gyűjtünk! Néhány jellegzetes bevonatképet a módszertani útmutató 14.1. mellékletében bemutatunk. 4. Mintavételezés 4.1. Vízfolyások A kiválasztott mintavételi területen random módon 5 nagyobb követ/ 10 kavicsot vagy 5 makrofita egyedet (ill. annak részeit) választunk ki, amelyek jellemzőek a folyó természetes élőhelyi viszonyaira. Mindezek hiányában mesterséges aljzatot, melyről szintén 5 ismétlésben gyűjtünk. 4.1.1. Gyűjtés kőről Távolítsuk el a követ a vízből, előtte enyhe rázással mossuk bele a gyengén tapadt szervezeteket a vízbe. A kivétel során jegyezzük meg, melyik volt a kő felső része és melyik a sodorvonal felé eső. A sodorvonal felé eső függőleges részéről kaparjuk le a bevonatot. A mintavételt késsel, szikével, vagy kefével (legjobb a fogkefe) végezzük 10 cm 2 nagyságú felületről (pl.: 2 cm-es kefehosszúságú fogkefével 5 db random módon kiválasztott kőről) lesikálva a bevonatot. A követ tegyük tálcára és tiszta vizet (pl. csapvíz) használjunk öblítővízként. A tálat csapvízzel a használat előtt ki kell öblíteni. Minden egyes mintavételi helyen, minden mintához külön fogkefét használjunk. A fogkefék megfelelő elmosás után újra felhasználhatók. Könnyebb a fogkefék tisztán tartása, ha a gyűjtés végeztével sem hagyjuk teljesen rászáradni a bevonatot, hanem azt erőteljes rázással belemossuk a vízbe, majd a fogkeféket nedvesen tartva, nylon zacskóban gyűjtjük, és a laboratóriumba érve azonnal beáztatjuk, lemossuk. A tálcába előzetesen tegyünk egy kis csapvizet, abba mossuk bele gyakran a kefét a sikálás közben. A kefével alaposan és erőteljesen keféljük le a kőnek a függőleges felületét (kerülve az esetlegesen fonalas algás részeket, ha csak olyan követ tudtunk gyűjteni, ahol fonalas algák is vannak, előtte távolítsuk el az algafonalakat és ezt mindenképpen jegyezzük föl a jegyzőkönyvbe). Sötét barnás színű szuszpenziót kell kapnunk a lemosás után.

9 MTA ÖKOLÓGIAI KUTATÓKÖZPONT A tálcában összegyűlt szuszpenziót öntsük egy előzetesen felcímkézett, jól záródó műanyag edénybe. A címkén a következő információk szerepeljenek: folyó neve, mintavételi hely neve, dátum, gyűjtést végző neve/azonosítója. Ugyanezen információkkal ellátva, készítsünk egy másik címkét is, amit magába a mintatároló műanyag edénybe tegyünk, közvetlenül bele a mintába (erre a célra pausz papírt használjunk, melyre ceruzával írunk). Ez megbízhatóvá teszi a minta azonosítását abban az esetben, ha a műanyag edényre ragasztott címkén az információ szállítás, ill. tárolás során olvashatatlanná válna. A minták fixálását a helyszínen is végezhetjük, de legkésőbb a laboratóriumba érkezéskor tegyük meg. Ügyeljünk arra, hogy a gyűjtés és a fixálás között 24 óránál több idő ne teljen el. Fixálásig sötét, hűvös helyen (nyáron hűtőtáskában) tartsuk a mintát. Mintavétel kőről 4.1.2. Gyűjtés emerz makrofitonról 5 ismétlésben gyűjtsünk, metszőollóval a vízfelszínen átvágva a növény szárát, majd a víz alatti szárrészt is átvágva óvatosan emeljük ki az aljzatot, enyhe rázással mossuk bele a folyóvízbe a gyengén tapadt szervezeteket. A víz alatti 10-20 cm-es szár-szakaszt vágjuk bele a mintagyűjtő edénybe (címkézés a korábbiakban leírtak szerint). Miután mind az 5 darab benne van, tegyünk kicsi csapvizet az edénybe, hogy a bevonat nedves térben maradjon és zárjuk le. A mintát a laboratóriumba szállításig tartsuk sötét, hűvös helyen. A bevonat lemosását célszerű a laboratóriumban elvégezni. Lemosáskor tegyük a szárdarabokat kevés vizet tartalmazó Petri csészébe és kefe segítségével dörzsöljük le a felületéről a bevonatot (egyenként végezve a műveletet, majd mérjük le az aljzat felületét, ha felületegységre eső egyedszámot akarunk számolni, vagy

10 klorofillt mérni, egyéb esetben nincs szükségünk az aljzat méretére), és öntsük vissza az algás szuszpenziót a felcímkézett mintatartó edénybe és fixáljuk a mintát. 4.1.3. Gyűjtés szubmerz makrofitonról Gyűjtés emerz makrofitonról 5 ismétlésben gyűjtsünk, a növény szárából is és leveléből is (s ha lehet, a csúcsi részből is). Tegyük műanyag flaskába a levágott növénydarabkát és vigyük laborba (címkézés a korábbiakban leírtak szerint). A laborban a növényi részeket erőteljesen rázzuk egy kis csapvízzel megtöltött nagy edényben (kézzel mosogatással, enyhe dörzsöléssel segíthetjük a bevonat leválást a makroszkópikus növényi részekről), majd vegyük ki a növényi darabokat. (Ha túl sok vizet kellett használnunk, hagyjuk leülepedni az algákat és dekantáljuk). Öntsük vissza az algás szuszpenziót a felcímkézett mintatartó edénybe és fixáljuk a mintát. 4.1.4. Gyűjtés mesterséges aljzatokról Gyűjtés stégek függőleges felületéről: Kb. 30 cm mélységből kaparjuk le a bevonatot hálós kaparóval. 5 különböző helyéről gyűjtsünk az aljzatnak (legalább 10 cm 2 -nyi részt kaparjunk le, ha kevés a kovaalga rajta, még többet). Fontos, hogy az aljzat mintázott része legalább 4 hete már víz alatt legyen (oligotrófikus feltételek, alacsony hőmérséklet, erős árnyékoltság mellett több). A lekapart bevonatot jól záródó, felcímkézett műanyag edénybe rakjuk és a laboratóriumba szállításig sötét, hűvös helyen tartjuk, ahol majd fixáljuk, de fixálhatjuk a helyszínen is.

11 Ha magunk készítette mesterséges aljzatot (pl. mattított felszínű tárgylemezeket) helyezünk ki, arról is 5 ismétlésben gyűjtünk, a tárgylemezeket enyhén megrázva mossuk bele a gyengén tapadt szervezeteket a vízfolyás vizébe. Egy-egy mintavételkor 5 tárgylemezt veszünk fel, ezeket kevéske csapvízzel megtöltött, jól zárható műanyag edénybe tesszük (címkézés a korábbiakban leírtak szerint) és sötét, hűvös helyen a laboratóriumba szállítjuk. Lemosáskor tegyük az aljzatot kevés vizet tartalmazó Petri csészébe és kefe segítségével dörzsöljük le a felületéről a bevonatot (egyenként végezve a műveletet, majd mérjük le az aljzat felületét, ha felületegységre eső egyedszámot akarunk számolni, vagy klorofillt mérni, egyéb esetben nincs szükségünk az aljzat méretére), és öntsük vissza az algás szuszpenziót a felcímkézett mintatartó edénybe és fixáljuk a mintát. Mély, nagy sebességű vízfolyásokban is használható, rögzíthető keret, melyre szárnyas anyával rendelkező csavarokkal 5-5 tárgylemez elhelyezésére alkalmas mintatartókat lehet rögzíteni.

12 MTA ÖKOLÓGIAI KUTATÓKÖZPONT Mintavételhez használható hálós kaparó és gyűjtőedény 4.1.5. Gyűjtés epipsammonról és epipelonról Mintavételkor a kovaalga réteget a puha üledékről úgy kell eltávolítani, hogy a mintába lehetőleg csak a barnás bevonatréteg kerüljön. Ezt célszerű úgy végezni, hogy a Petri csészét az üledékre fordítjuk, majd spatula segítségével eltávolítjuk az üledéket, végül átöblítjük a mintát a mintatartó edénybe (Ács-Kiss 2004). Ha mélyebb rétegből veszünk üledéket, használjunk üledék mintavevőt (pl. Eikelkamp féle mintavevő). Vegyük figyelembe a fotikus zóna nagyságát. A mintavevővel az üledékből kiszúrjuk a magot, kihozzuk a partra, majd a felső 1-2 cm-es réteget spatulával felcímkézett, jól záródó műanyag edénybe rakjuk és a laboratóriumba szállításig sötét, hűvös helyen tartjuk. A laboratóriumban fixáljuk a mintát (de fixálhatjuk a gyűjtés során a helyszínen is). Eikelkamp féle üledék mintavevő és a kiszúrt üledékmag

13 4.2. Állóvizek A mintavételi technikák az egyes aljzatok esetében megegyeznek a vízfolyásoknál leírtakkal. Az a legmegfelelőbb, ha a mintázott terület a nyíltvízzel összeköttetésben van, tehát pl. a nádas víz felőli oldaláról kell gyűjteni. A mintázás során olyan szárdarabokat szedjünk, amelyek állandóan a víz alatt voltak (a mintavételezést megelőző utolsó hónapokban is). A vízfelszín alatti 10-30 cm-es nádszár vagy egyéb makrofiton szár darabot gyűjtsük be (Ács- Kiss 2004). Epipsammon és epipelon mintázása esetén a vízfolyásokhoz hasonlóan a kovaalgákban gazdag élőhelyi foltokat mintázzuk meg. Ha mélyebb rétegből veszünk üledéket, itt is használjunk üledék mintavevőt (pl. Eikelkamp féle mintavevő). Vegyük figyelembe a fotikus zóna nagyságát. Többit ld. a vízfolyásoknál. A kő aljzat esetén kerüljük a fonalas algákkal, illetve vándorkagylóval, szivaccsal borított köveket. Néhány jellegzetes bevonatképet a módszertani útmutató 3. mellékletében bemutatunk. Különböző, állóvizekben használt mesterséges aljzatok és tartóik 5. Mintavételi jegyzőkönyv

14 Javasoljuk a mellékletként csatolt mintavételi jegyzőkönyv terepi használatát (14.2. melléklet, 14.3. melléklet) a mintavétel során. A vizsgált folyószakaszra, illetve állóvízre vonatkozó egyéb hidromorfológiai és élőhelyi jellemzőket a részletes terepi jegyzőkönyvben célszerű feltüntetni, és lehetőség szerint fényképpel dokumentálni, valamint ugyancsak feltüntetni a hely pontos GPS koordinátáit is. 6. Minta tárolása és tartósítása A mintákat hideg, sötét helyen szállítjuk a laboratóriumba, tároljuk feldolgozásig vagy fixálásig. Ha 24 óránál több idő telik el a gyűjtés és a feldolgozás között, a mintákat rögzíteni kell. A fixáláshoz Lugol oldatot használjunk, úgy adva a mintához, hogy annak végkoncentrációja 1 térfogat százalékos legyen. A Lugolt a következőképpen készítsük: 300 g desztillált vízben oldjunk föl 2 g kálium jodidot és 1 g kristályos jódot. Fontos, hogy a Lugollal tartósított minta nem tartható el sokáig, ezért 3 hónapon belül történjen meg a kovaalgák roncsolása. A mintát tartalmazó edényen lévő címke minimálisan a következő adatokat tartalmazza: mintavételi hely (vízfolyás vagy állóvíz neve, szakasz vagy legközelebbi település, GPS koordináta), mintavétel ideje, aljzat típusa. A további információkat a terepen kitöltött mintavételi jegyzőkönyvben tüntessük fel. Fontos megjegyzés: ha a - terepen mért - ph >8,7 akkor a mintát a laboratóriumban 7-es ph-ra állítsuk be (1N sósavval), nagyon lúgos mintákban ugyanis a törékeny kovavázak feloldódnak. 7. Tartós preparátum készítéshez szükséges eszközök, kellékek Tárgylemez Fedőlemez Alkoholos filctoll 10-15 ml-es, vastag falú, hőálló üvegedények (pl. orvosságos üvegfiolák) Szabályozható hőmérsékletű (legalább 50-120 o C-ig) elektromos főzőlap Elszívófülke Pamut védőkesztyű Desztillált, vagy ioncserélt víz Tömény H 2 O 2 1 N HCl Automata pipetta pipettahegyek Eppendorf csövek befogadására alkalmas centrifuga (legalább 2-10 ezer rpm között változtatható) 1,5 ml-es Eppendorf csövek Beágyazóanyag (pl. Naphrax műgyanta) 70 %-os etanol

15 papírvatta Fogpiszkáló Fogócsipesz 8. Minta előkészítés A kova-vázak tisztítására a forró hidrogén-peroxidos roncsolási módszert javasoljuk. Jelenleg Magyarországon ezt a módszert használják legszélesebb körben. Az ismételt forralásnál vegyük figyelembe, hogy a hidrogénperoxid forráspontja ugyan 116 C, de magasabb hőmérsékleten bomlékony, vagyis 100 C környékén kiforrhat. Vigyázzunk, mert gőze irritálja a szemet és az orrot. Mivel erős, részben forró oxidálószerekkel dolgozunk, igen lényeges a megfelelő munkavédelem! Ha lehet, elszívófülke alatt roncsoljunk, ha erre nincs lehetőség, megfelelő szellőzésről kell gondoskodni. A bőrre került vegyszereket azonnal mossuk le. Lehetőség szerint legyen a laborban szemzuhany. 8.1. Roncsolás A roncsolás megkezdése előtt meg kell vizsgálnunk a roncsolatlan mintát. Ha szükséges, az eredeti minta előzetes mikroszkópos vizsgálatával meg kell állapítani az élő/holt sejt arányt. A minta minőségéről nyert információ segít az ideális roncsolási eljárás kiválasztásában. Alaposan homogenizáljuk a mintát. Hőálló üvegedénybe ismert térfogatú mintát pipettázunk (a térfogatot a minta sűrűsége szabja meg, bár célszerű a mintát úgy besűríteni pl. ülepítéssel tömöríteni -, hogy a feltáráshoz 1-2 ml minta elegendő legyen). Úgy választjuk meg az edény térfogatát, hogy ha az összes anyagot hozzáadtuk, akkor is maximum ¾-ig legyen töltve. Minden minta kimérésénél külön pipetta hegyet használjunk, ezzel is kerülve a minták egymással való keveredését. Ezután hozzámérünk 1/3-nyi 1N HCl. Nagy mész- és vastartalmú mintánál a hozzáadott HCl több lehet (a HCl adást addig folytatjuk amíg pezsgést tapasztalunk). A minta térfogatának 3-szorosa mennyiségű tömény hidrogén-peroxidot adunk hozzá és termosztátban vagy rezsón, vagy vízfürdőn, kb. 90 o C-on addig főzzük (nem forraljuk!), míg a kivett minta eredeti térfogatára párolódik be. Ezután egy cseppjét mikroszkóp alatt ellenőrizzük, hogy jól elroncsolódott-e a sejttartalom. Ha nem teljesen üresek a vázak, ismét adunk hozzá hidrogén-peroxidot és újra bepároljuk az eredeti térfogatra ugyancsak kb. 90 o C-on. Ezalatt a sejtek szervesanyag tartalma oxidálódik, a minta üledéke a kovavázakkal együtt világos színűvé, fehérré válik. Ezután 1 napig hagyjuk ülepedni a vázakat, majd óvatosan dekantáljuk a mintát (úgy, hogy a fehér vázakat ne öntsük ki) és desztillált vízzel teljesen megtöltjük az üvegcsét. Ismét 1 napig hagyjuk ülepedni, majd dekantáljuk. Ezt a mosást 3-szor megismételjük. A legvégén a dekantált mintából egy részt beágyazunk, a többit eltesszük, hogy szükség esetén elektronmikroszkópos vizsgálatot végezhessünk belőle, vagy újabb tartós preparátumok készítésére (tárolását ld. később). Az ülepítés és dekantálás folyamatát helyettesíthetjük óvatos centrifugálással is, ez meggyorsítja a preparátum készítésének folyamatát, viszont ekkor számolni kell a vázak összetöredezésének kockázatával. 10 percig, 6000 rpm-mel centrifugálható (kivéve, ha a minta sok törékeny vázú

16 kovaalgát tartalmaz, ilyenek a Skeletonema, Chaetoceros, Rhizosolenia, Urosolenia, Acanthoceras fajok). Amire figyelni kell: 1. A kiindulási minta sűrűsége: ha túl ritka, ülepíteni kell, ha túl sűrű, desztillált vízzel hígítani 2. A frusztulumoknak és láncoknak teljesen szét kell válnia. Ha sok a nehezen szétváló lánc (pl. Fragilaria sensu lato fajok), roncsolás után, de még beágyazás előtt szonikálni érdemes a mintát (ultrahangos kezelés, vízbe téve a mintát, kb. 20 percig, de szükség esetén lehet tovább is). 10 percenként ellenőrizni mikroszkóp alatt a minta egy cseppjét, hogy nem töredezik-e el a többi kovaváz, illetve, hogy elváltak-e a láncok. 3. Legyen nagyon tiszta minden edény! 4. Ha egy minta leég (szárazra párlódik), az edényt el kell dobni és újra kell kezdeni a roncsolást. 5. Megfelelő méretű és tisztaságú roncsoló-üvegcsével kezdjünk hozzá a munkához. 6. Fontos a hozzáadott vegyszerek aránya. 7. Óvatos legyen a melegítés, nem szabad forralni, a sejtek ne repüljenek ki a pezsgés során, a minta ne égjen oda, az edények ne legyenek egymáshoz túl közel (üres vázak átrepülhetnek). 8. Alapos desztillált vizes mosás szükséges, bő vízzel. Gyanú esetén lakmuszpapírral ellenőrizni. 9. Fontos a sejttartalom teljes elroncsolása. 8.2. Beágyazás A tárgylemez és fedőlemez előkészítése: Mindig teljesen új tárgylemezeket és fedőlemezeket használjunk Használat előtt etanollal zsírtalanítsuk Készítsük el a tárgylemez feliratát (mintázott víz neve, mintavételi hely, mintavételi időpont, a minta kódja, mintavevő személy neve, mintázott aljzat típusa). Desztillált vízzel hígítsuk a roncsolt és tisztított mintát a megfelelő koncentrációra (egy mikroszkópi látótérben 10-15 valva legyen 1000 x-es nagyításon). Alaposan rázzuk fel, majd tiszta fedőlemezre cseppentsünk belőle egy akkora cseppet, hogy kb. 2/3-át kitöltse a fedőlemeznek. Lassú melegítéssel (pl. radiátor tetején) szárítsuk be a cseppet. Mikroszkóp alatt ellenőrizzük a minta sűrűségét, ha túl híg, még egy cseppet cseppentsünk rá és szárítsuk be (harmadik cseppet általában már nem tudunk rátenni, mert lehetnek hordalék/törmelék szemcsék a mintában, amik eltakarják a valvákat, ha még mindig híg, tömörítsük a mintát), ha túl sűrű, kezdjük újra, előtte desztillált vízzel hígítva a mintát. A beágyazó anyagból (mely egy mézszerű anyag, a gyártótól függően többféle fantázianéven kerül forgalomba, úgy mint Naphrax-, Styrax-, Pleurax-, Hyrax-, Zrax gyanta, lényeg, hogy a törésmutatója 1,70 körüli legyen) fogpiszkálóval tegyünk a tárgylemez közepére egy pici cseppet

17 (annyit, hogy a fedőlemezt rátéve és rányomva kitöltse a felületét és ne folyjon ki alóla a fölösleg. Ha mégis kifolyna, 24 óra múlva, ha teljesen megszilárdult a gyanta, az oldószerével átitatott vattával le lehet törölgetni a fölösleget) és mintával a gyanta felé fordítsuk bele a fedőlemezt. Az ujjunkkal finoman rányomjuk a fedőlemezt a tárgylemezre és csipesszel rezsó fölé tartva buborékolásig felforraljuk a gyantát. Ha már forr, elvesszük a melegről, rövid ideig hagyjuk hűlni (míg a forrás abbamarad), majd megismételjük a rövid forralást (ekkor párologtatjuk el a gyanta oldószerét, mely általában xilol vagy toluol). Ezután a még buborékolva forró mintát elvesszük a tűz fölül és gyors mozdulattal, a tárgylemezt letéve (vigyázat, forró, tehát ne tegyük olyan felületre, melyet megrongálhat, és kézzel ne fogjuk meg!), a csipesz tompa nyelével picit rányomunk a fedőlemezre, hogy a gyantában lévő buborékokat kiszorítsuk és a fedőlemezt teljesen rányomjuk a tárgylemezre. A művelet csak addig végezhető el, amíg a beágyazó anyag forró. Gyorsan kell cselekedni, mert hamar megszilárdul és az esetleg benne maradó buborékok zavarják majd a mikroszkópos vizsgálatot (ha mégis buborékos maradna a preparátumunk, egyszer még felmelegíthetjük a gyantát és megismételjük az eljárást). Egyéb javaslatok: Tartós preparátumból célszerű 3-at készíteni egyszerre, ebből kettő legyen különböző sűrűségű (érdemes hígítási sort készíteni, az első, sűrű cseppet kicseppentve, a következő minta 10x hígabb, míg a hamradik már 100xra higított minta jut (a második minta 10x-en higítva). A maradék roncsolt mintát sűrítsük be és leforrasztott üveg ampullába tegyük el a kiszáradás elkerülése végett, rakjunk hozzá 90%-os etanolt (1 ml mintához ~0,5 ml-t), és tároljuk sötét helyen. 2 ismétlésben készítsük el. A roncsolt minta ilyen megtartása azért fontos, mert néhány esetben az elektromikroszkópos ellenőrzésre is szükséges lehet. Ha az előzetes mikroszkópos ellenőrzéskor sok törékeny vázú kovaalgát találtunk (pl. Rhizosolenia fajok), akkor finom preparálási módszert kell alkalmazni (hideg hidrogénperoxidos roncsolást, ld. Ács és Kiss 2004). Az archivált tárgylemezek adatait számítógépes adatbázisban is tároljuk. A tárgylemeztartó dobozra is kerüljön pontos feliratozás. Jó preparátum: 1000x nagyításnál 10-15 valva van egy látótérben, kevés a dupla héj, kevés az oldalára fordult (meghatározhatatlan, kivéve a Rhoicosphenia egyedeket) egyed. Rossz preparátum: túl sűrű, valvák egymás hegyén-hátán, vagy az algasejtek tökéletlenül roncsolódtak el (a kovaváz belseje nem üres, és/vagy vastagabb sejtfalú nem-kovaalgák pl. Scenedesmus fajok, zöldalga fonalak maradványai felfedezhetőek), vagy túl sok az egyben maradt frusztulum (dupla héj), és/vagy túl sok az oldalra fordult (meghatározhatatlan) egyed.

18 Hőálló üvegedény a roncsoláshoz Jó preparátum részlete. A valvák egymás mellett helyezkednek el, nem fedik egymást, nincsenek az oldalukra fordulva és elegendően sok valva van egy látótérben. A B C D Rossz preparátumok. A: túl sok törött valva, B: sok valva egymáson fekszik, C: túl sok az oldalra fordult, együtt maradt valva, D: túl ritka a minta és nem tökéletes a roncsolódás (a kovavázakon kívül egyéb maradványok is vannak a mintában).

19 9. A minta feldolgozásához szükséges eszközök Fénymikroszkóp 100-as olajimmerziós lencsével, DIC-kel, okulár-mikrométerrel, számoló hálóval, fényképezőgéppel Határozókönyvek Immerziós olaj cseppentővel Lencse tisztító kendő Sebbenzin Füzet vagy számítógép a közvetlen adatbevitelhez 10. A minta feldolgozása 10.1. A mintafeldolgozás általános szempontjai A meghatározás és számolás 1000-1500x-os nagyításban + immerziós olajban történik. A jobb felbontóképesség és kisebb színhiba miatt -lehetőség szerint- ajánlott az apochromát típusú lencsék használata. A 100-as objektívnek minimum 1,3-as legyen a numerikus apertúrája (NA). A mikroszkóp 100-as DIC (Differenciál Interferencia Contrast) optikával is rendelkezzen, valamint legyen benne okulármikrométer. Az okulárok lehetőség szerint nagylátószögűek legyenek, s 10-15 x-ös nagyításúak. Az okulármikrométer skálabeosztását tárgymikrométer segítségével minden objektívhez kalibrálni kell. A mikroszkópnak nagyon fontos része a kondenzor. Optimális esetben a kondenzor NA is változtatható. Minden objektív NA-hoz be kell a kondenzor NA-ját állítani. Eldöntjük, hogy valvát vagy frusztulumot számolunk-e (szerencsésebb valvát számolni, hiszen legtöbb kovaváz szétesik a két doboz félre a roncsolás után) és a minta szélétől haladva, látótérről látótérre minden kovaalga sejtet meghatározunk addig, amíg ily módon vízfolyások esetében 400, állóvizek esetében 500 valvát meg nem határoztunk. A számolás többféle módszerrel történhet (látómezők, vízszintes vagy függőleges transzektek mentén vagy ezek kombinációjával). Ezek közül a vízszintes transzekt ajánlható leginkább, lassú mozgatással látótérről látótérre megszámolunk és meghatározunk minden valvát. o mintából nem kevesebb, mint 400 valvát számolunk és határozunk meg vízfolyások, míg 500-at állóvizek esetében. Számolás vízszintes transzektekben (Dell Uomo 2004 nyomán)

20 Célszerű olyan mérő berendezést használni, melynek rácsozása fixpontként szolgálhat a számolás során. Így elkerülhető, hogy ugyanazt az egyedet többször vegyük figyelembe a számolás során. A dupla héjakat kettőnek számoljuk (a mikrocsavar mozgatásával eldönthető, hogy dupla-e). A törött kovavázakat csak akkor számlálhatjuk bele a mintába, ha az egyed pontosan meghatározható és legalább a ¾-e látszik - a középső része is és az egyik csúcsi része is látható. Ha ez nem így van, hagyjuk ki a számolásból. Asterionella, Nitzschia, Diatoma és más olyan taxonoknál, ahol a középső rész nem egyértelmű, csak akkor számoljuk bele, ha majdnem hiánytalan a valva. Ha túl sok a fedésben lévő váz, a törött valva, a dupla héj, új preparátum szükséges. Ha több, mint 10 %-a a teljes számolásnak meghatározatlan egyed, új számolás szükséges! Két példa arra, hogy kezeljük a törött sejteket: Fragilaria vaucheriae (a és b) és Nitzschia dissipata (c és d): a= F. vaucheriae törött valvája az egyik véggel és a közép résszel, ekkor bele kell számolni, b= a törött valva az egyik véggel, de a közép rész nélkül, ezt nem kell beleszámolni. A N. dissipatanak nincs elkülöníthető középső része, összehasonlítva az ép valvával, a c -t bele kell számolni, a d -t nem (Kelly, M. 2001 nyomán). Azokat a kovaalga vázakat, amelyeket nem lehet meghatározni, szintén fel kell jegyezni - a 400, illetve 500 kötelezően megszámolt valván kívül. Fényképet vagy vázlatot kell készíteni a fontosabb taxonómiai bélyegekről (kovaváz alakja, striák sűrűsége, középső és csúcsi rész, pontozások száma és helyzete, a rafék végi része, stb.), ha a határozásban bizonytalanság merül fel. Oldalra fordult egyedeket - hacsak nem lehet egyértelműen azonosítani a faji bélyegek miatt (pl.: Rhoicosphaenia abbreviata fajt lehet oldalról is) - csak nemzetség szinten (pl. Gomphonema sp.) lehet figyelembe venni a számolásnál. Amennyiben a mintában sok oldalra fordult egyed van (több mint 5 %), új tartós preparátumot kell készíteni. Az oldalukra fordult egyedeket is figyelembe kell venni, de TILOS! a domináns fajba besorolni, csak nemzetség szintig marad meghatározva (pl. Gomphonema sp. övnézetben), de az is beleértendő a 10%- nyi meghatározatlan egyedbe. Ha egy faj erőteljesen domináns (70% feletti), vízfolyásokban 500-ig, állóvizekben 600-ig számoljunk.

21 Fontos, hogy a Thalassiosirales fajokat is pontosan meghatározzuk, mert ha az arányuk meghaladja a mintában a 25%-ot, akkor jelentősen módosítják az index értékét. Az OMNIDIA program nem számol a pl. Centrales spp.-ként bevitt operatív taxonómiai egységekkel, így a minősítés hibás eredményre vezet. Erre különösen a hidromorfológiai beavatkozásoktól (pl. tározás) érintett vizek esetén fontos odafigyelni. A nagyméretű taxonokat (pl.: Gyrosigma, Didymosphaenia) kisebb nagyítás (40-es objektív) mellett keressük meg a mintában és külön, a 400 (illetve 500) taxon mellett tüntessük fel a fajlistában, mert a dominaciaviszonyokat és ezzel az értékelés eredményét is nagymértékben módosítják (EN 14407:2004). A határozáshoz a Süsswasserflora von Mitteleuropa Bacillariophyceae kötetei használandók minimálisan (2/1, 2/2, 2/3, 2/4-es kötet), azonban hosszú távon mindenképpen be kell szerezni az Iconographia Diatomologica, Bibliotheca Diatomologica, Diatoms of Europe és Diatom Monographs összes kötetét is. Ajánlott alapirodalom még: Hofmann, G., M. Werum und H. Lange-Bertalot (2011) (vagy 2013; 2nd edition). Diatomeen im Süßwasser-Benthos von Mitteleuropa. Bestimmungsflora Kieselalgen für die ökologische Praxis. Über 700 der häufigsten Arten und ihre Ökologie. A.R.G. Gantner Verlag 10.2. A számolás menete Ellenőrizzük a mikroszkópot, hogy jól van-e beállítva és tiszta-e Helyezzük a lemezt a mikroszkópba és írjuk föl a szükséges információkat a címkéjéről (minimum információ: minta száma, víz neve, hely neve, mintavétel dátuma, a számolást végző neve) Tegyünk immerziós olajat az immerziós objektív és a fedőlemez közé. Válasszunk ki egy kezdő pontot a lemezen, ahonnan a számolást indítjuk (pl. egyik széle) 100-as lencsét használva meghatározunk minden valvát, ami a látótérben van (töröttek esete ld. előbb). Dupla héjak esetén kettőnek számoljuk (mikrocsavar mozgatásával eldönthető hogy dupla-e). Kezdő számláló jó, ha előtte átnézi és meghatározza a taxonokat, mielőtt számolni kezd (monorafésoknál mindkét oldallal célszerű ismerkedni) Ha nem tudjuk meghatározni, készítsünk róla jó képet, mérjük le (szélesség, hosszúság, 10 mikronra eső stria szám, stb.) és jelöljük be a helyzetét a lemezen Ha egy faj erőteljesen domináns (a fajok több mint 70%-át ez adja), a számolását vízfolyások esetében 500-ig, állóvizek esetében 600-ig végezzük. Néha szükség lehet arra, hogy a nagyméretű taxonokat 400-as nagyítás mellett megkeressük (pl. Gyrosygma, Didymosphenia). Ilyenkor csak, mint jelen lévő taxon kerül feljegyzésre Ha végeztünk, vegyük ki a lemezt és töröljük le róla is és a lencséről is az immerziós olajat (benzines papírvattával) 11. Értékelés

22 11. 1. Az értékeléskor figyelembe veendő általános szempontok Minden szervezetnek különböző faktorok által kontrollált, egyedi niche van. Néhány faktor közvetlen kapcsolatban áll a vízminőséggel (pl. tápanyag kínálat), míg mások nem (pl. vízsebesség, legelés). Előfordulhat, hogy két mintavételi hely faktorai annyira különböznek, hogy olyan különbségeket okoznak a dominanciában, mely nem a vízminőség megváltozásával függ össze. Ha egy vagy két olyan taxon erőteljesen domináns a mintában, aminek feltehetően más oka van, mint a vízminőség, a mintát zárjuk ki az index számolásból, vagy ne számoljunk ezekkel a domináns fajokkal (pl. Cocconeis placentula erőteljes dominanciája lassan áramló vízben, nyáron, ahol jelentős a legelés, vagy Navicula lanceolata erőteljes dominanciája tavasszal). A C. placentula tág ökológiai valenciájú faj, legtöbb vízben megtalálható (kivéve az alacsony tápanyagtartalmú vagy a savas vizeket). Meglehetősen toleráns a közepes szerves szennyezéssel, és a magasabb sótartalommal szemben is. Abundáns kövön, de más alzaton is, pl. fonalas algán és makrofitonon. Számára kedvező körülmények között dominanciája meghaladhatja a 80%-ot. Ezekben a vizekben tavasszal az algaközösség érzékenyebb a tápanyag-ellátottságra, mint máskor. Ugyancsak dominánssá válik, ha pl. csigák legelik a bevonatot, mivel teljes testfelületével a szubsztrát felületére tapadva nem esik áldozatul. A Navicula lanceolata-nak szintén tág ökológiai valenciája van, de különbözik a Cocconeis placentula-tól, mert mozgásra képes és a szervesanyagban gazdag környezet felé megy. Emellett jól nő alacsony hőmérsékleten és gyakran domináns a vízminőség széles tartományában késő télen és kora tavasszal. Emiatt ezekben a vizekben nyáron az algaközösség érzékenyebb a tápanyag-ellátottságra, mint máskor. Egyszeri mintavételen alapuló adatainkból nem vonható le messzemenő következtetés!

23 Néhány nem-tápanyag függő faktor, ami hatással van a kovaalga közösség összetételére: faktor válasz Példa taxon, ami előnyben részesíti ezeket a feltételeket 1. Az alzat milyensége Kemény alzat, melyet a Gomphonema kötődő kovaalgák szeretnek Iszapos felületek, melyeket a mozgékony kovaalgák Navicula, Nitzschia szeretnek 2. Fonalas algák v. más makrofiton jelenléte Bizonyos taxonok jellemzően epifitikusak Cocconeis pediculus 3. Vízsebesség A lassú áramlást a gyengén kötődő kovaalgák szeretik A gyors áramlást a közelre nyomott formák szeretik 4. Predáció Néhány faj rezisztensebb, mint mások 5. Szerves szennyezés Néhány faj képes heterotróf módon is növekedni Néhány faj a kis szervesanyag tartalmat részesíti előnyben 6. Nehézfém Néhány faj teratológiás lesz nehézfém jelenlétében Néhány faj képes tolerálni Melosira varians Cocconeis Cocconeis placentula Nitzschia palea N. fonticola Fragilaria capucina Achnanthidium minutissimum 7. Szalinitás Néhány taxon jellemzően nagy sótartalmat tűrő Pleurosigma, Chaetoceros muelleri 8. ph Néhány taxon alacsony ph-t részesít előnyben Alkalikus vizekben a kovavázak feloldódhatnak. 9. hőmérséklet Néhány taxonnak kompetitív előnye van alacsony hőmérsékleten Eunotia, Pinnularia, Nupela, Kobayasiella Navicula lanceolata, N. gregaria

10. kiszáradás Néhány faj képes tolerálni a teljes kiszáradást is (aerophyta fajok) Pinnularia boralis, Hantzschia amphyoxis, Orthoseira roseana 24 11.2 Értékelés a különböző vizek esetében 11.2. 1. Vízfolyások A fitobentosz adatok értékeléséhez az EU-ban széles körben használt OMNIDIA (Lecointe et al. 2008) program javasolható. Az értékelésben használt indexek és pontszámok a taxonok relatív abundancia értékei alapján különböző tényezők (szerves szennyezés, növényi tápanyag kínálat, sótartalom, savasodás) szempontjából jellemzik a mintát. Vizeinkben gyakran a szerves és szervetlen terhelések együttesen jelentkeznek, így egyes típusokban az IPS (Specific Pollution Sensitivity index, Coste in CEMAGREF 1982), SI (Austrian Saprobic Index, Rott et al. 1997) és TI (Austrian Trophic Index, Rott et al. 1999) indexek átlagolásával képzett multimetrikus index (IPSITI= (IPS+SI+TI)/3) jobb korrelációt mutatott a vízkémiai változókkal, ezért a minősítés során ezzel számolunk (Várbíró et al. 2011). Az egyes típusokban használt indexeket és határait az alábbi táblázat tartalmazza:

25 hidromor kova típus fológiai típus index egyenlet EQR metrika módszer 1 1 referencia 16,4 y = 0.1176x - 1.0588 0,87 IPS jók 5. percentilise kiváló/jó 15,8 y = 0.1176x - 1.0588 0,80 jók 10. percentilise jó/mérsékelt 14,1 y = 0.1176x - 1.0588 0,60 az az EQR érték, ahol először csökken az érzékeny fajok aránya 50% alá 9,4 a maradék rész 3 felé mérsékelt/gyenge y = 0.0426x 0,40 osztva gyenge/rossz 4,7 y = 0.0426x 0,20 2 2,3 referencia 14,3 y = 0.0909x - 0.4545 0,85 IPSITI jók 5. percentilise kiváló/jó 13,8 y = 0.0909x - 0.4545 0,80 jók 10. percentilise jó/mérsékelt 11,6 y = 0.0909x - 0.4545 0,60 az az EQR érték, ahol először csökken az érzékeny fajok aránya 50% alá 3 4 5 7,7 a maradék rész 3 felé mérsékelt/gyenge y = 0.0519x - 0.0017 0,40 osztva gyenge/rossz 3,9 y = 0.0519x - 0.0017 0,20 4,5,8,9,11 12,2,12 referencia y = 0.25x - 2.175 0,88 IPSITI jók 5. percentilise kiváló/jó 11,9 y = 0.25x - 2.175 0,80 jók 10. percentilise az az EQR érték, ahol 11,1 először csökken az érzékeny fajok aránya 50% jó/mérsékelt y = 0.25x - 2.175 0,60 alá 7,4 a maradék rész 3 felé mérsékelt/gyenge y = 0.0541x 0,40 osztva gyenge/rossz 3,7 y = 0.0541x 0,20 6,7,10,13, 16,6 14 referencia y = 0.0556x - 0.1167 0,81 IPSITI jók 5. percentilise kiváló/jó 16,5 y = 0.0556x - 0.1167 0,80 jók 10. percentilise az az EQR érték, ahol 12,9 először csökken az érzékeny fajok aránya 50% jó/mérsékelt y = 0.0556x - 0.1167 0,60 alá 8,6 a maradék rész 3 felé mérsékelt/gyenge y = 0.0465x 0,40 osztva gyenge/rossz 4,3 y = 0.0465x 0,20 15,16,17, 12,5 18,21,22 referencia y = 0.125x - 0.7 0,84 IPSITI jók 5. percentilise kiváló/jó jó/mérsékelt 12,0 10,4 y = 0.125x - 0.7 0,78 jók 10. percentilise az az EQR érték, ahol először csökken az érzékeny fajok aránya 50% y = 0.125x - 0.7 0,58 alá 6,9 a maradék rész 3 felé mérsékelt/gyenge y = 0.058x - 0.0019 0,40 osztva gyenge/rossz 3,5 y = 0.058x - 0.0019 0,20 6 19,20 referencia 12,6 y = 0.0465x + 0.2279 0,81 IPSITI jók 5. percentilise kiváló/jó 12,3 y = 0.0465x + 0.2279 0,80 jók 10. percentilise jó/mérsékelt 8,0 y = 0.0465x + 0.2279 0,60 az az EQR érték, ahol először csökken az érzékeny fajok aránya 50% alá mérsékelt/gyenge 5,3 y = 0.0755x - 0.0025 0,40 a maradék rész 3 felé osztva gyenge/rossz 2,7 y = 0.0755x - 0.0025 0,20 7 23 referencia 15,8 y = 0.0769x - 0.4 0,82 IPS jók 5. percentilise kiváló/jó 15,6 y = 0.0769x - 0.4 0,80 jók 10. percentilise jó/mérsékelt 13,0 y = 0.0769x - 0.4 0,60 indexek mediánjai mérsékelt/gyenge 8,7 y = 0.0462x - 5E-16 0,40 a maradék rész 3 felé osztva gyenge/rossz 4,3 y = 0.0462x - 5E-16 0,20 8 24 referencia 13,2 y = 0.5x - 5.75 0,85 IPS jók 5. percentilise kiváló/jó 13,1 y = 0.5x - 5.75 0,80 jók 10. percentilise jó/mérsékelt 12,7 y = 0.5x - 5.75 0,60 indexek mediánjai mérsékelt/gyenge 8,5 y = 0.0472x 0,40 a maradék rész 3 felé osztva gyenge/rossz 4,2 y = 0.0472x 0,20

26 A hidromorfológiai típusok a következők: Típus száma Tengerszint feletti magasság Geokémiai jelleg Mederanyag Vízgyűjtő méret 1 dombvidéki-hegyvidéki szilikátos durva kicsi nagy esésű (>5 ) és közepes esésű (1-5%) 2 dombvidéki-hegyvidéki meszes durva kicsi nagy esésű (>5 ) 3 dombvidéki-hegyvidéki meszes durva közepes nagy esésű (>5 ) 4 dombvidéki meszes durva kicsi közepes esésű (1-5 ) 5 dombvidéki meszes durva közepes közepes esésű (1-5 ) 6 dombvidéki meszes durva nagy közepes esésű (1-5 ) 7 dombvidéki meszes durva nagyon nagy közepes esésű (1-5 ) 8 dombvidéki meszes közepes-finom kicsi közepes esésű (1-5 ) 9 dombvidéki meszes közepes-finom közepes közepes esésű (1-5 ) 10 dombvidéki meszes közepes-finom nagy közepes esésű (1-5 ) 11 síkvidéki meszes durva kicsi kis esésű (<1 ) 12 síkvidéki meszes durva közepes kis esésű (<1 ) 13 síkvidéki meszes durva nagy kis esésű (<1 ) 14 síkvidéki meszes durva nagyon nagy kis esésű (<1 ) 15 síkvidéki meszes közepes-finom kicsi kis esésű (<1 ) 16 síkvidéki meszes közepes-finom kicsi nagyon kis esésű (<0,1 ) 17 síkvidéki meszes közepes-finom közepes nagyon kis esésű (<0,1 ) 18 síkvidéki meszes közepes-finom közepes kis esésű (<1 ) 19 síkvidéki meszes közepes-finom nagy kis esésű (<1%) 20 síkvidéki meszes közepes-finom nagyon nagy kis esésű (<1%) 21 síkvidéki szerves finom kicsi 22 síkvidéki szerves finom közepes 23 síkvidéki meszes durva Duna méretű kis esésű (<1%) 24 síkvidéki meszes közepes-finom Duna méretű kis esésű (<1%) Mederesés kis esésű (<1%) és nagyon kis esésű (<0,1 ) kis esésű (<1%) és nagyon kis esésű (<0,1 ) 11.2.2. Állóvizek Az egyes típusokban használt indexeket és határértékeit, valamint az EQR határokat a következő táblázat tartalmazza:

27 kova típus hidromor fológiai típus index egyenlet EQR metrika módszer 1 1 referencia 17 y = 0.1053x - 0.9789 0,81 MIB jók 5. percentilise kiváló/jó 16,9 y = 0.1053x - 0.9789 0,80 jók 10. percentilise jó/mérsékelt 15 y = 0.1053x - 0.9789 0,60 ahol az érzékeny fajok relatív abundanciája először éri el az 50%-ot mérsékelt/gyenge 10 y = 0.04x 0,40 a maradék rész 3 felé osztva gyenge/rossz 5 y = 0.04x 0,20 2 2,4 referencia 12,4 y = 0.0465x + 0.2279 0,80 MISL jók 5. percentilise kiváló/jó 12,3 y = 0.0465x + 0.2279 0,80 jók 10. percentilise jó/mérsékelt 8 y = 0.0465x + 0.2279 0,60 ahol az érzékeny fajok relatív abundanciája először éri el az 50%-ot mérsékelt/gyenge 5,3 y = 0.0749x + 0.0007 0,40 a maradék rész 3 felé osztva gyenge/rossz 2,7 y = 0.0749x + 0.0007 0,20 3 3,6 referencia 14,8 y = 0.0313x + 0.3531 0,82 H jók 5. percentilise kiváló/jó 14,3 y = 0.0313x + 0.3531 0,80 jók 10. percentilise jó/mérsékelt 7,9 y = 0.0313x + 0.3531 0,60 ahol a sótoleráns fajok relatív abundanciája először eléri az 50%-ot mérsékelt/gyenge 5,3 y = 0.0769x - 0.0077 0,40 a maradék rész 3 felé osztva gyenge/rossz 2,7 y = 0.0769x - 0.0077 0,20 4 5 referencia 10,7 y = 0.0769x - 0.0154 0,81 MISL jók 5. percentilise kiváló/jó 10,6 y = 0.0769x - 0.0154 0,80 jók 10. percentilise jó/mérsékelt 8 y = 0.0769x - 0.0154 0,60 ahol az érzékeny fajok relatív abundanciája először éri el az 50%-ot mérsékelt/gyenge 5,3 y = 0.0755x - 0.0033 0,40 a maradék rész 3 felé osztva 5 gyenge/rossz 2,7 y = 0.0755x - 0.0033 0,20 7,8,9,10,1 1,12,13,1 4,15,16,1 7 referencia 14,4 y = 0.1282x - 0.9821 0,86 MIL jók 5. percentilise kiváló/jó 13,9 y = 0.1282x - 0.9821 0,80 jók 10. percentilise jó/mérsékelt 12,3 y = 0.1282x - 0.9821 0,60 ahol az érzékeny fajok relatív abundanciája először éri el az 50%-ot mérsékelt/gyenge 8,2 y = 0.0486x - 6E-16 0,40 a maradék rész 3 felé osztva gyenge/rossz 4,1 y = 0.0486x - 6E-16 0,20

28 A hidromorfológiai típusok a következők: Hidromorfológiai típusok kódjai Tengerszint fölötti magasság (m) Vízkémiai karakter Méret (km 2 ) Átlagos vízmélység (m) Vízforgalom 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 < 200 m (síkvidéki) meszes > 10 (km 2 ) > 3-6 m állandó < 200 m (síkvidéki) szikes > 10 (km 2 ) < 3m állandó < 200 m (síkvidéki) szikes 1-10 (km 2 ) < 1m időszakos < 200 m (síkvidéki) szikes 1-10 (km 2 ) < 3m állandó < 200 m (síkvidéki) szikes < 1 (km 2 ) < 3m állandó < 200 m (síkvidéki) szikes < 1 (km 2 ) < 1m időszakos < 200 m (síkvidéki) szerves 1-10 (km 2 ) < 3m állandó < 200 m (síkvidéki) szerves < 1 (km 2 ) < 3m állandó < 200 m (síkvidéki) meszes 1-10 (km 2 ) < 3m állandó < 200 m (síkvidéki) meszes 1-10 (km 2 ) 3-6 m állandó < 200 m (síkvidéki) meszes < 1 (km 2 ) < 3m állandó < 200 m (síkvidéki) meszes < 1 (km 2 ) 3-6 m állandó < 200 m (síkvidéki) szerves > 10 (km 2 ) < 3m állandó < 200 m (síkvidéki) meszes > 10 (km 2 ) < 3m állandó > 200 m (dombvidéki) meszes > 10 (km 2 ) < 3m állandó > 200 m (dombvidéki) meszes > 10 (km 2 ) < 1m időszakos < 200 m (síkvidéki) meszes > 10 (km 2 ) < 3m időszakos A MIL (Multimetric Index for Lakes) indexet három index segítségével számoljuk: MIL = (TDIL (1-20 +IBD+EPI-D)/3 Az IBD (Indice Biologique Diatomées, Lenoir & Coste 1996, Prygiel & Coste 1998, 2000) és az EPI-D (Eutrophication Pollution Index Diatoms, Dell Uomo 1996) indexeket az OMNIDIA program számolja és értékük 1-20 között változik. A TDIL (Trophic Diatom Index for Lakes, Stenger-Kovács et al. 2007) kiszámolása egyedileg készített segédprogram segítségével történhet, értéke 1-5 közé eső szám. A MIL kiszámolásához a következő egyenlet szerint igazítjuk 1-20 közé esővé a TDIL értékeit: TDIL (1-20) : a = 3,8 * b + 1 A MIB (Multimetric Index for Balaton) az OMNIDIA program által számolt IBD és EDI-D indexek átlaga. H index számítást a következőképpen végezzük: OMNIDIÁból Van Dam féle halobitás értékeket vettük figyelembe az egyes fajoknál: azzal a változtatással, hogy a Nitzschia filiformis var conferta-nak 4-es értéket adtunk (ezt ugyan az OMNIDIA nem skálázta be), de a var. filiformis-nak 4-est adott, vagyis mezohalofób fajként kezeli és mivel a mi szikes tavainkban erőteljesen domináns a conferta változata is, ezért ezt vettük át. A