KUTATÓ Málovics György * Környezetvédelem vagy társadalmi igazságosság? A környezeti igazságosság koncepciójának értelmezési lehetőségei és hazai jelentősége A környezeti igazságosság koncepciója az utóbbi két évtizedben egyre inkább a nemzetközi tudományos főáram részének tekinthető. Ennek ellenére hazánkban viszonylag kevés kutató foglalkozik ezzel, s ennek megfelelően félig-meddig ismeretlen a téma a szélesebb tudományos közönség előtt. Mindez annak ellenére igaz, hogy egyes vélemények szerint ez lehet az a gondolkodásmód, amely folyamatosan terjed a globális zöldmozgalom berkein belül, és lassan leváltja de legalábbis komolyan megváltoztatja a hagyományosabb zöld nézeteket. Tanulmányom fő célja, hogy hozzájáruljon egy hazai környezeti igazságossági diskurzus elindításához. Ennek érdekében a dolgozat bevezet a környezeti igazságossággal kapcsolatos alapfogalmakba, röviden felvázolja a koncepció elmúlt két évtizedben bekövetkezett változását, illetve felvet a koncepcióval kapcsolatban néhány olyan dilemmát, amelyek jelentősek lehetnek a hazai tudományos és mozgalmi élet számára. Az a mód, ahogyan a minket körülvevő környezeti problémákra tekintünk, nem pusztán elméleti szempontból érdekes, hanem fontos gyakorlati következményekkel jár a társadalmi és környezeti folyamatok alakulására. Meghatározza ugyanis, hogy egy adott környezeti ügyről az érintettek milyen szempontok alapján alakítják ki véleményüket, és e szempontok közül melyek élveznek elsőbbséget. Vagyis kihat a döntések információs bázisára (mi számít információnak és mi az, ami nem), az információkezelés módjára és így az adott döntés kimenetelére, végeredményben pedig az érintettek (az emberek és a természeti környezet) jólétére. A környezeti konfliktusokkal összefüggésben számtalan olyan kérdés felmerül, amelyet az érintettek potenciálisan teljesen eltérő * A szerző közgazdász, a Szegedi Tudományegyetem Közgazdaságtani és Gazdaságfejlesztési Intézetének docense. Támogatta Izland, Liechtenstein és Norvégia, az EGT Finanszírozási Mechanizmuson és a Norvég Finanszírozási Mechanizmuson keresztül. A tanulmány korábbi változataihoz fűzött megjegyzéseiért köszönettel tartozom Bodorkós Barbarának, Kocsis Tamásnak, Pataki Györgynek, valamint a Védegylet Egyesület Környezeti Igazságosság Munkacsoportjának, különösen Szentistványi Istvánnak és Hajdu Gábornak. KOVÁSZ 2012. TAVASZ TÉL 3 31. OLDAL
MÁLOVICS: KÖRNYEZETVÉDELEM VAGY TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁG? szemszögből ítélnek meg. Hogyan döntsünk egy olyan helyzetben, amikor a környezetvédelmi érdekek az adott területet használók egyéb érdekeivel ütköznek? Figyelembe vegyük-e a döntés által hátrányosan érintett emberek helyzetének változását a szűk értelemben vett környezetvédelmi szempontokon túlmenően? Milyen fokú autonómiával rendelkeznek a területet használók? Kitehetők-e ők környezeti kockázatoknak valamilyen magasabb szintű (össz)társadalmi érdekre hivatkozva? Ha igen, akkor milyen feltételek mellett? Milyen mértékben szólhatnak bele az érintettek a fentiekhez hasonló, saját életminőségüket alapvetően meghatározó döntésekbe? Meghatározhatók-e egyáltalán az ilyen szituációkra vonatkozóan univerzális döntési szabályok, vagy ezek minden esetben az adott kontextus függvényei? Van-e jelentősége hazánkban a környezeti igazságosság koncepciójának, és ha igen, akkor miben rejlik ez? A tanulmányban a környezeti igazságosság gondolkodásmódjának e kérdésekre adott válaszait mutatom be, elsősorban az e gondolkodásmód alapján szerveződő mozgalmak, valamint a vonatkozó kutatási terület elemzésén keresztül. A dolgozat első részében röviden definiálom a fontosabb alapfogalmakat, majd a környezeti igazságosság mozgalmának (KIM) történetét, valamint ennek a szegények környezetvédelmi mozgalmához, illetve a főáramú környezetvédelmi mozgalomhoz való viszonyát tárgyalom. Ezután a környezeti igazságossággal mint kutatási területtel foglalkozom, végül pedig a környezeti igazságosság koncepciójával összefüggésben felmerülő, hazai zöldmozgalmat érintő dilemmákról írok. Fogalmi tisztázás A környezeti igazságosság klasszikusnak számító bullardi definíciója értelmében minden embernek és közösségnek joga van a környezetvédelmi és közegészségügyi jogszabályok és szabályozás általi egyenlő védelemre (Brulle Pellow, 2006, 104. o.). Ennél precízebben határozza meg a fogalmat a környezeti igazságosság talán leggyakrabban idézett definíciója, amely az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatalától (USEPA) származik: A környezeti igazságosság az összes emberrel kapcsolatos méltányos bánásmód és érdemi bevonás a környezeti jogszabályok, szabályozások és politikák kidolgozásával, bevezetésével és kikényszerítésével kapcsolatban, fajra, bőrszínre, nemzetiségre, kultúrára, képzettségre és jövedelmi helyzetre való tekintet nélkül. A méltányos bánásmód értelmében emberek egyetlen csoportjára (beleértve a faji, etnikai, illetve szocioökonómiai csoportokat) sem hárulhat aránytalan mértékben az ipari, háztartási és kereskedelmi tevékenységekből, vagy a szövetségi, állami, helyi és törzsi szintű 4
KOVÁSZ 2012 1 4. SZÁM környezeti programok és politikák végrehajtásából fakadó negatív környezeti következményekből. Az érdemi bevonás értelmében (1) a közösség potenciálisan érintett tagjainak megfelelő lehetőségük van arra, hogy részt vegyenek a környezetüket és/vagy egészségüket befolyásoló tervezett tevékenységgel kapcsolatos döntésekben; (2) a köz hozzájárulása képes befolyásolni a szabályozó hatóság döntését; (3) az összes résztvevő szempontjait figyelembe veszik a döntéshozatali folyamatban és (4) a döntéshozók kezdeményezik a potenciális érintettek bevonását, és elősegítik e bevonási folyamatot. (Maantay Maroko, 2009, 5. o.) A fenti definíciók azonban mára igencsak szűkössé lettek, tekintettel arra, hogy a KIM tevékenysége, illetve a vonatkozó kutatások nem korlátozódnak a környezeti (és közegészségügyi) szabályozás hatásainak elemzésére. Így helyesebb, ha a fenti definíciót nem pusztán környezeti politikákra, jogszabályokra stb. értjük, hanem minden olyan szabályozásra, amely megváltoztatja emberek, illetve közösségek környezeti erőforrásokhoz való hozzáférésének lehetőségeit, illetve környezetszennyezésnek való kitettségét. Amennyiben ehhez hozzávesszük, hogy a környezeti igazságosság koncepciója a környezet fogalmát annak hagyományos, környezetvédelmi jelentéséhez képest igencsak kiterjeszti, hiszen a koncepció értelmében a környezet mindazon helyek összessége, ahol dolgozunk, élünk, és játszunk (Taylor, 2000), 2 akkor kijelenthető, hogy a koncepció igen szélesen értelmezi a környezethez köthető igazságtalanságok körét. Környezeti egyenlőtlenség (inequality) vagy igazságtalanság (injustice) alatt hagyományosan olyan szituációt értünk, amikor egy adott társadalmi csoport aránytalan mértékben ki van téve környezeti veszélyeknek (Brulle Pellow, 2006, 104. o.). A környezet kiterjesztett értelmezéséből fakadóan a környezeti veszélyek itt sem pusztán az egyes szennyezéseknek való kitettséget jelentik, hanem ezen túlmenően a hagyományos természeti erőforrásokhoz, illetve az olyan kiterjesztett környezeti javakhoz való hozzáférést is magukban foglalják, mint a megfelelő lakhatás, iskolai környezet stb. A környezeti rasszizmus pedig a környezeti igazság- 2 Where we live, work and play. Ehhez Bullard (é. n.) hozzáteszi a go to school (iskolába járunk) kifejezést is. E definíció arra utal, hogy a környezeti igazságossági gondolkodásmód a környezet állapotát az emberre gyakorolt hatásokon keresztül értelmezi, így környezet alatt nem pusztán az ökológiai szempontból értékes természetet érti, hanem az ember közvetlen környezetét is beleértve akár az ökológiai értelemben tökéletesen értéktelen városi területeket is. Bővebben lásd Taylor (2000). 5
MÁLOVICS: KÖRNYEZETVÉDELEM VAGY TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁG? talanság egyik megnyilvánulási formája, amikor is a környezeti igazságtalanság(ok)at egyes etnikumok, illetve ezek közösségei szenvedik el, nem elsősorban gyenge érdekérvényesítő képességük miatt, hanem főleg azért, mert adott etnikumhoz tartoznak. A legátfogóbb elemzést a környezeti igazságosságról mint társadalmi paradigmáról Taylor (2000) adja, aki e gondolkodásmódot a környezetvédelem egyéb, főáramú gondolkodásmódjaival összehasonlítva mutatja be. Bár e főáramú környezetvédelmi gondolkodásmód nem egységes, 3 Taylor szerint a környezeti igazságosság paradigmája mindenképpen különbözik ettől, lévén a környezet fogalmának már említett kiterjesztésén túlmenően nagyon komoly hangsúlyt fektet a nemzedéken belüli igazságosság kérdéseire, a környezeti jogokra, az autonómiára és a kulturális sokféleségre. A tanulmányban a környezeti igazságosságra (KI) mint gondolkodásmódra utalok. Ez alatt azt értem, hogy ez nem más, mint a környezeti igazságossági mozgalomban (KIM) és a szegények környezetvédelmi mozgalmában gyökerező (gondolkodási) keret (Bullard, é. n.; Sellers, 2008) vagy ún. társadalmi paradigma (Taylor, 2000), amely alapvetően meghatározza, hogy hogyan tekintünk a látókörünkbe kerülő környezeti konfliktusokra. (Lásd az 1. ábrát.) 1. ábra. A környezeti igazságosság mint társadalmi paradigma viszonya a környezeti mozgalmakhoz (saját szerkesztés) 3 Ezen belül Taylor felosztásában a kizsákmányoló kapitalista paradigma, a romantikus környezetvédelmi paradigma, valamint az új ökológiai paradigma különíthetők el. 6
KOVÁSZ 2012 1 4. SZÁM Az egyesült államokbeli KIM történetének főbb mérföldkövei Bár már jóval a környezeti igazságosság koncepciójának népszerűvé válása előtt találkozhatunk a világ minden táján olyan csoportokkal, amelyek a környezeti igazságossághoz kapcsolódó ügyekért küzdenek (ilyeneket mutat be Martínez-Alier, 2000; Carruthers, 2009; Washington, 2008), maga a környezeti igazságossági mozgalom (KIM) kifejezés az Egyesült Államokból származik. Kialakulása az 1970-es évek során a környezeti rasszizmus ellen vívott küzdelmekhez köthető. 4 Ennek során elsősorban őslakos, afro- és latino-amerikai helyi közösségek, valamint polgárjogi és egyházi szervezetek léptek fel alulról építkező (bottom-up) jelleggel a gazdasági tevékenységek környezeti költségeinek igazságtalan, érvelésük szerint etnikai alapú elosztása ellen. 5 Az egyesült államokbeli környezeti igazságosság mozgalmat (KIM) kirobbantó konkrét esemény az Észak-karolinai Warren megye Afton településén az afroamerikai közösség tiltakozása a PCB hulladéklerakó-építés ellen (USGAO, 1983; UCC, 1987). Ez váltotta ki a KIM történetében kiemelkedően fontosnak tekinthető jelentés (USGAO, 1983) elkészítését, amely az Egyesült Államok három délkeleti államában található négy veszélyeshulladék-lerakó környezetében élő közösségek etnikai és gazdasági összetételét vizsgálja. E tanulmány szerint a négy lerakó közül három esetében a lerakó környezetében élő emberek többsége afroamerikai. Emellett mind a négy szemétlerakó esetében elmondható, hogy a környező közösségek legalább 26%-a a szegénységi küszöb alatt él, és e 26% nagyobb része szintén afroamerikai. E dokumentum fontossága abban áll, hogy ez tekinthető az első olyan közismert hivatalos dokumentumnak, amely a környezeti rasszizmus létének igazolása irányába mutat. A mozgalom történetének talán legfontosabb dokumentuma a United Church of Christ (UCC) 1987-es Toxic Waste and Race 4 A legrészletesebb lista a mozgalom történetének mérföldköveiről a KIM legfontosabb dokumentumának tekinthető Toxic Wastes and Race című kiadvány húszéves távlatból való visszatekintésében található (UCC, 2007). Itt terjedelmi okok miatt pusztán a mozgalom kezdeti szakaszának ama főbb eseményeit e- melem ki röviden, amelyek a téma tudományos szakirodalmában (Martínez-Alier, 2000; Taylor, 2000; Egan, 2002; Low Gleeson, 2009) gyakran megjelennek. 5 Az, hogy ezek az igazságtalanságok etnikai- vagy osztályalapúak-e, azóta is vita a környezeti igazságossággal foglalkozó szakirodalomban (lásd később). Ugyanúgy az is kérdéses, hogy az érintettek ténylegesen rasszistának ítélték meg ezeket az igazságtalanságokat, vagy a rasszizmus alapú érvelést csak céljaik hatékonyabb elérése érdekében alkalmazták. Az utóbbi kapcsán nehéz lenne állást foglalni, talán az tűnik legvalószínűbbnek, hogy egy-egy konkrét eseménynél a mozgalmak korábban felvázolt általános jellegéből fakadóan a résztvevők között mindkettőre találhatunk példát. 7
MÁLOVICS: KÖRNYEZETVÉDELEM VAGY TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁG? című tanulmánya. A dokumentum az Egyesült Államok teljes területén statisztikai módszerekkel vizsgálja a túlnyomóan kisebbségek által alkotott közösségek veszélyes hulladékoknak való kitettségét. Elemzi, hogy milyen a kisebbségi lakosság aránya kereskedelmi veszélyeshulladék-lerakók, 6 illetve a nem ellenőrzött (azaz bezárt vagy felhagyott) mérgezőhulladék-lerakóhelyek közelében. A dokumentum következtetése, hogy mind a kereskedelmi veszélyeshulladék-lerakók, mind pedig a nem ellenőrzött lerakóhelyek környezetében a kisebbségek erősen felülreprezentáltak, amely stabil országos mintázatot képez. A mozgalom gyors terjedését jelzi a Színes Bőrű Vezetők Első Nemzeti Találkozója (First National People of Colour Environmental Leadership Summit) 1991-ben. Ezen mintegy 650 aktivista részvételével elfogadták a környezeti igazságosság 17 alapelvét. 7 E találkozó az, amely hivatalosan is elindította a környezeti igazságossági mozgalmat, és kijelölte annak napirendjét az elkövetkező évtizedre. 8 A 90-es években a KIM nem maradt visszhang nélkül a közpolitikában sem. A mozgalom szempontjából jelentős esemény e tekintetben az 1989-es Bázeli Egyezmény a veszélyes hulladékok országhatáron túli szállításának ellenőrzéséről, amiben az aláírók elkötelezték magukat arra, hogy 1994-től nem szállítanak hulladékot az OECD országokból a nem OECD országokba. Emellett 1992-ben a USEPA létrehozta a Környezetvédelmi Méltányosság Hivatalát (Office of Environmental Equity), illetve Clinton elnök 1994-ben aláírta a 12898-as végrehajtási rendeletet, amelynek értelmében a szövetségi ügynökségeknek figyelembe kell venniük intézkedéseik és programjaik hatását a kisebbségben levő közösségek egészségére és környezeti jólétére (Low Gleeson, 2009). A KIM fenti mérföldkövei alapján tehát a mozgalom kezdeti szakaszában a környezeti rasszizmus ellen harcoló mozgalom, 9 amely nem a főáramú környezeti mozgalomból, hanem a polgárjogi mozgalomból nőtt ki (Martínez-Alier, 2001). 10 Továbbá, földrajzi értelemben kifejezetten az Egyesült Államokra, és e területen belül is egy 6 A dokumentum szerint egészen pontosan a mérgező hulladékok kezelésére, tárolására és ártalmatlanítására szolgáló létesítmények (UCC, 1987, xii. o.). 7 http://www.ejnet.org/ej/principles.html (2011. 09. 24-i állapot szerint.) 8 http://www.sric.org/voices/2003/v4n1/summit.html (2011. 09. 24-i állapot.) 9 Egyes források (Brulle Pellow, 2006) a KIM kezdeti szakaszában két, egymással szoros kapcsolatot ápoló irányzatot különítenek el. Az egyik irányzat a munkásosztálybeli fehérek mérgezőanyag-ellenes mozgalma (Anti-toxics Movement), a másik pedig a színes bőrűek környezeti mozgalma. 10 Sőt, a KIM kezdeményezései az amerikai környezetvédelem fősodrán kívül, sokszor éppen annak ellenében jelentek meg, mint ahogyan arra később rámutatok. 8
KOVÁSZ 2012 1 4. SZÁM sajátos környezeti igazságossági problémára, a kisebbségek különböző szennyezéseknek való erőteljesebb kitettségére fókuszált. Végül a KIM a főáramú zöld értelmezéshez képest megváltoztatta a környezet kifejezés jelentését. A mozgalmárok számára a környezet immár nem pusztán az emberi hatások tekintetében érintetlen természetet foglalja magában, hanem mindent, ahol élünk, dolgozunk és játszunk. Ennek következtében a környezetszennyezést is az emberre gyakorolt hatáson keresztül értelmezi, különös hangsúlyt fektetve ennek társadalmi vonatkozásaira. 11 A KIM tematikus és térbeli kiterjedése Már az 1990-es években, de különösen az ezredforduló után annak vagyunk tanúi, hogy a KIM fókusza folyamatosan, több irányban bővül. Sze és London (2008) a környezeti igazságossági tudományterülettel összefüggésben kétirányú bővülésről írnak: egyrészt a vizsgálatok új csoportokra és problémákra terjednek ki, másrészt új földrajzi területekre (a lokálistól a globálisig). Szigorú értelemben véve ez a kiterjedés már a környezeti igazságosság alapelveinek 1991-es megfogalmazásával elindult. Ezek az alapelvek ugyanis nem pusztán az egyesült államokbeli kisebbségekre, hanem deklaráltan az összes emberre vonatkoznak, és tematikusan is jelentősen elrugaszkodnak a szennyező anyagoknak való kitettség kérdésétől. Bár magát a mozgalmat sokan egy helyi grassroot (alulról építkező) csoportok laza hálózatából álló, a veszélyes üzemek telepítése és mérgező anyagok kibocsátása ellen fellépő szennyezésellenes mozgalomként tüntetik fel, a valóságban már az 1990-es években ennél lényegesen többről van szó (Taylor, 2000). Egy, a 90-es évek elején készült kutatásból az derül ki, hogy a környezeti igazságossággal foglalkozó szervezetek az ügyek igen széles körén dolgoznak: víz- és levegőszennyezés, hulladéklerakás, újrahasznosítás, munkahelyi egészség és biztonság, lakáshelyzet, rovarirtó szerek, parkok és rekreációs (pihenési) lehetőségekhez való hozzáférés, energiaügyek, vadvilág, ólom, azbeszt, közösségszervezés, üzemtelepítések és mérgező anyagok. Emellett megjelennek az élelmiszer-igazságosság (Gottlieb, 2009), a közlekedés-igazságosság, a menekültek, az atomenergia, az iskolai környezet, a szabad területekhez, parkokhoz, rekreációs területekhez való hozzáférés, a nemzetközi hulladékkereskedelem, a víz-igazságosság, a természeti katasztrófák, valamint a megfelelő lakhatás ügyei, illetve a környezeti igazságosság és a fenntartható fejlődés koncepciójának 11 A környezetvédelem antropocentrikus (emberi jólétet központba helyező) megközelítése természetesen nem pusztán a KIM sajátja bővebben lásd Taylor (2000). 9
MÁLOVICS: KÖRNYEZETVÉDELEM VAGY TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁG? viszonyával, például a globális klímaváltozással kapcsolatos kezdeményezések (UCC 2007). A KIM történetének eddigi áttekintése kifejezetten az egyesült államokbeli mozgalomra szorítkozott, ugyanakkor ezzel párhuzamosan más északi (fejlett) országokban is folyamatosan jelentkeztek a környezeti igazságossághoz kapcsolódó hasonló kezdeményezések. Bár ezekről kifejezetten kevés tudományos szakirodalom áll rendelkezésre, ilyen kezdeményezések jelennek meg a fejlett világban például Nagy-Britanniában (Pedersen, 2009) vagy Közép- Európában (Steger, 2007; Harper et al., 2009). 12 A szegények környezetvédelmi mozgalma A környezeti aktivizmus és a környezetügy érdekében történő mozgósítás bár hajlamosak vagyunk ezekre egyfajta északi találmányként tekinteni az emberi történelem során számtalan formát öltött a Föld különböző részein (Carruthers, 2009). A környezeti igazságossági gondolkodásmódhoz kapcsolódó mozgalmi kezdeményezésekkel kapcsolatban fontos kiemelni a már az egyesült államokbeli KIM előtt megjelenő szegények környezetvédelmi mozgalmát (environmentalism of the poor) (Martínez-Alier, 2000, 2001, 2002, 2009; Guha, 1989; Carruthers, 2009; Adeola, 2000). E mozgalom a fejlődő országokból indult azokkal a környezetromboló beruházásokkal szemben, amelyek a helyi természeti környezet tönkretétele révén a szegény tömegek megélhetését fenyegették. Az egyesült államokbeli KIM és a szegények környezetvédelme között több párhuzam is fellelhető. Mindkét mozgalom az emberből, illetve a környezethasználati előnyök és hátrányok elosztásának emberi közösségekre gyakorolt hatásából indul ki, és a környezetvédelem ügyét integrálja az emberi jóléttel, a közösségekkel és a közvetlen emberi környezettel. Mindkettő komoly hangsúlyt helyez a környezethasználat társadalmi szempontjaira, az elosztási és igazságossági kérdésekre. Utóbbi esetben ráadásul nem pusztán a disztributív igazságosság szempontjaira, hanem a folyamatok igazságosságára, és a közösségi autonómia kiemelt szerepének hangsúlyozására is. A fentiekből fakadóan mindkettő hangsúlyozza, 12 Számos dokumentum vizsgálja tudományos szempontból a fejlett világban fellelhető környezeti igazságtalanságokat. A problémák feltárására irányuló tudományos elemzések sokasága azonban nem feltétlenül jelenti az aktivizmus megjelenését bár nem teljesen független attól, így e dokumentumok nem tekinthetők a fejlett világ mozgalmi fejleményei indikátorainak. Tekintettel a környezeti igazságossági kezdeményezésekkel foglalkozó szakirodalom hiányára, a KIM fejlett országokbeli terjedésének megfelelő elemzése egy nagyobb volumenű primer kutatást igényelne. 10
KOVÁSZ 2012 1 4. SZÁM hogy a környezeti és társadalmi kérdések nem kezelhetők egymástól elkülönülten, hanem adott környezeti konfliktusokban e szempontok együttes figyelembevételére van szükség. Nem véletlen tehát, hogy Martínez-Alier (2002) összehasonlító munkájában amellett érvel, hogy a környezetvédelem e két újabb áramlatát egy jelenbeli közös mozgalomként is érdemes lehet értelmezni. Lényeges különbségek is vannak ugyanakkor az egyesült államokbeli KIM és a szegények környezetvédelme között. Egyrészt a fejlődő országokban a környezeti igazságtalanságnak kitett többmilliárd ember eltérően az Egyesült Államoktól nem egy szűk kisebbségnek, hanem saját társadalmán belül, de globálisan is, a többségnek tekinthető. Másrészt az egyesült államokbeli KIM ügyek, amelyek alapvetően életminőségi kérdésekhez kapcsolódnak, délről még akár luxusigényeknek is tűnhetnek, tekintettel arra, hogy a déli mozgalom esetében a tét nem az életminőség javítása, hanem a közösségek puszta fennmaradásának biztosítása. Harmadrészt, a fejlett országok kezdeményezései akár növelhetik is a déli mozgalom problémáit, amennyiben a KIM által kiváltott szabályozás a szennyező tevékenységek fejlődő országokba telepítését vagy a Dél természeti erőforrásainak intenzívebb használatát eredményezi. Ehhez képest Scheiring (2008) szerint a két áramlat (mozgalmi család) a 90-es években kölcsönös szolidaritások építésébe kezdett. A már tárgyalt KIM-történet is tartalmaz olyan eseményeket, amelyek a 90-es évek közepe óta e közeledésre utalnak (UCC, 2007). A fentiekből látható, hogy a potenciális ellentmondások mellett alapja van annak, hogy a fejlett országok környezeti igazságossági kezdeményezései kapcsolódjanak a szegények környezetvédelmi mozgalmához. Egyes vélemények szerint ugyanakkor ez csak nagyon lassan következik be. Ezen a véleményen van Martínez-Alier (2000), aki ezt a KIM alterglob mozgalomban betöltött szerepével (illetve inkább annak hiányával) magyarázza. 13 Egyelőre azt láthatjuk, hogy ha lassan is, de mindenképpen megindult a két mozgalom közeledése, ami azonban egyelőre nem tűnik a mozgalmak szerves összenövésének, hanem eseti érdekegyeztetésekben merül ki. A KIM és a szegények környezetvédelmi mozgalmának viszonya a környezetvédelem főáramához Amint azt már említettem, az egyesült államokbeli KIM erős polgárjogi gyökerekkel rendelkezik, aminek következtében a környezetvédelem történetével foglalkozó hagyományos megközelítések nem 13 Hasonló benyomása támad az érdeklődőnek, ha megnézi a CAU-EJRC honlapját, lásd http://www.ejrc.cau.edu (2011. 09.25-i állapot szerint). 11
MÁLOVICS: KÖRNYEZETVÉDELEM VAGY TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁG? is ismerik el annak zöldmozgalmi jelentőségét (Egan, 2002; Pedersen, 2009). 14 Tény, hogy a KIM képviselői gyakran eltérően értelmezik a környezetvédelmet a főáramú környezetvédőkhöz képest. Sok esetben például előtérbe helyezik a helyi önigazgatást a szigorúbb földhasználati szabályokkal szemben. Bizonyos értelemben tehát a KIM-mozgalmárok valóban nem főáramú környezet- és természetvédő aktivisták. A KIM azzal is vádolja a főáramú zöldmozgalmat, hogy az pusztán a középosztálybeli fehér természetvédők igényeivel, és így az életminőséget érintő kérdések szűk körével törődik, amelyek elkülönülnek a marginalizált csoportok környezetrombolásból fakadó életminőségi problémáitól. A főáramú környezetvédők a KIM szerint sokkal inkább törődnek a természeti környezettel, mint azokkal az emberekkel, akik leginkább megszenvedik a leromlott környezetből fakadó jóléti hátrányokat. Mivel a főáramú környezetvédők nem tekintik feladatuknak, hogy politikai szerepet vállaljanak azzal, hogy társadalompolitikai ügyek széles körének platformjául szolgáljanak, a KIM befogadása a környezeti mozgalom számára igencsak problematikus (Egan, 2002). A fenti kritika fényében könnyen elképzelhető, hogy a KIM-nak sem célja az, hogy befogadást nyerjen a főáramú környezetvédelmi mozgalomba (legalábbis annak jelenlegi formájába). Ez az ellentmondásos viszony 1990-ben vált nyilvánossá, amikor KIM aktivisták két nyílt levelet is írtak a vezető főáramú környezeti mozgalmi szervezeteknek (a Group of Tennek). 15 Az első, kilenc aktivista által jegyzett levél azzal vádolta a főáramú mozgalmat, hogy álláspontjuk kialakítása során nem veszik figyelembe az etnikai kisebbségek helyzetéből adódó szempontokat, illetve nem (vagy legalábbis alig) alkalmaznak etnikai kisebbségekhez tartozó embereket. 16 A második levelet százhárom színes bőrű aktivista írta, akik az Egyesült Államok délnyugati részén tevékenykednek. Eszerint egyrészt a főáramú környezetvédő szervezetek nem vállalnak fe- 14 Természetesen maga a főáramú környezeti mozgalom sem egységes, azon belül is megkülönböztethetők eltérő irányzatok (Martínez-Alier, 2002; Taylor, 2000; Castells, 2006). Ezekre terjedelmi okok miatt nem térek ki. 15 A Group of Ten szervezetei: National Audubon Society, Environmental Defense Fund, Environmental Policy Institute/Friends of the Earth, Izaak Walton League, National Wildlife Federation, National Resources Defense Council, National Parks Conservation Association, Sierra Club, Wilderness Society. 16 A különbségek a mozgalmakat támogatók személyi összetételében is tükröződnek (Taylor, 2000; Pedersen, 2009). A főáramú környezeti mozgalom ugyanis zömmel átlag feletti képzettséggel rendelkező fehér férfiakból áll, míg a KIM esetében a kisebbségek, illetve a női aktivisták szerepe meghatározó. Az Egyesült Államokban például a környezeti igazságossággal foglalkozó szervezetek tagságának 90%-a nő (Barry, 2008). 12
KOVÁSZ 2012 1 4. SZÁM lelősséget a harmadik világ közösségei iránt, másrészt igencsak ellentmondásos, hogy a főáram nagy civil szervezetei vállalati finanszírozásból (is) tartják fenn magukat (Egan, 2002; UCC, 2007; Pedersen, 2009). Hasonlóan konfliktusos lehet a főáramú környezeti mozgalom egyes képviselői által forszírozott rezervátumszemlélet és a szegények környezetvédelmi mozgalma közti viszony. Guha (1989) a szegények környezetvédelmi mozgalmának különbségét a fejlett országbeli főáramú környezeti mozgalmakhoz képest két jellemzőben látja. Egyrészt a környezetpusztításnak leginkább kitett déli érintettek (szegény és föld nélküli parasztok, nők és őslakosok) célja nem életminőségük javítása, hanem a puszta túlélés. Másrészt ebből fakadóan az általuk szorgalmazott környezeti megoldások komolyan foglalkoznak az egyenlőség, illetve a politikai és gazdasági újraelosztás kérdéseivel. Vagyis e mozgalmak számára az északi típusú posztmateriális környezetvédelem nem lényeges szempont. Ami igazán fontos, az a környezet használata, illetve az, hogy ebből kinek származik haszna/kára. Így a helyi környezet minősége elsősorban az egzisztenciális lehetőségek megőrzése miatt kerül előtérbe. Ebből fakadóan a mozgalom a helyi közösségi autonómia jelentőségét hangsúlyozza a környezethasználattal kapcsolatos állami/ipari döntéshozatallal szemben. Szintén Guha (1989) az, aki kiválóan elemzi, hogy az érintetlen természet megőrzésére törekvő rezervátumszemléletű természetvédelem hogyan lehet mérhetetlenül káros, ha azt a harmadik világ országaira alkalmazzák. Azon túl, hogy már magában is ellentmondásos, hogy a Föld erőforrásainak döntő részét elfogyasztó északi országok fogyasztói társadalmai a déli országokban szeretnének megvédeni bizonyos globális közjavakat (például biodiverzitás), a déli országokban a rezervátumszemlélet akár közvetlenül is az erőforrások szegényektől gazdagokhoz áramlását okozhatja. Egy, a helyiek erőszakos kitelepítése árán megvalósuló rezervátum jellegű természetvédelmi terület esetében a területhasználati viszonyok jellemzően úgy változnak meg, hogy a területet addig használó helyiek alapvető szükségletei helyett az immár a gazdag helyi és külföldi turisták rekreációs igényeit elégíti ki. Ezen túl a környezetvédelem e módja a vadon megőrzése egyáltalán nem fordít figyelmet azokra a környezeti problémákra, amelyek közvetlenül érintik a szegényebb helyi rétegek életét (energiaproblémák, vízhiány, talajerózió, víz- és légszennyezés). Így a főáram délen kezdeményezett akciói sokszor a helyiek visszafordíthatatlan kiszakítását (social uprooting) eredményezik, és a zöld imperializmus egy formájának tekinthetők. 13
MÁLOVICS: KÖRNYEZETVÉDELEM VAGY TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁG? Végül fontos hangsúlyozni, hogy egyes vélemények szerint a főáramú környezetvédelmi mozgalomról nem pergett le minden kritika (Taylor, 2000; Pedersen, 2009; Scheiring, 2008). A szegények környezetvédelmével kapcsolatos megélhetési és a kisebbségekkel kapcsolatos környezeti igazságossági konfliktusok felismerésével a főáramú szervezetek egyre inkább igyekeznek érvényesíteni környezeti igazságossági szempontokat is működésük során. A környezeti igazságosság gondolkodásmódjának talaján álló mozgalmi kezdeményezések nem záródnak tehát önmagukba, hanem komoly hatást fejtenek ki magára a főáramú környezetvédelmi ideológiára is. Különösen, hogy a fenti ellentétek nem feltétlenül jelentik azt, hogy a KIM és a hagyományos környezetvédelem egyáltalán nem lehetnek egymás szövetségesei. A gazdasági növekedés ugyanis egyaránt veszélyezteti az érintetlen természeti területeket és az őslakos közösségek életterét e kettő ráadásul sokszor egybeesik (Taylor, 2000). A KIM és a szegények környezetvédelme, valamint a főáramú környezetvédelem viszonyát elemezve látható tehát, hogy ez elvi síkon mind konfliktusokat, mind pedig együttműködési lehetőségeket magában hordoz. Egy-egy adott ügyben, így például a biológiai sokféleség védelme során egyaránt előfordulhat konfliktus (rezervátumszemléletű természetvédelmi megoldások), illetve együttműködés (helyi érintettek érdekeit is szem előtt tartó természetvédelmi megoldások). A környezeti igazságosság mint kutatási terület A KIM gyors sikere, valamint a szegények környezetvédelmi mozgalmának észak általi felfedezése nem hagyta érintetlenül a környezeti igazságossággal foglalkozó tudományos kutatást sem. Bár már az 1970-es években is születtek olyan kutatások, amelyek a környezeti igazságtalanságok feltárásával foglalkoztak (Bowen, 2002; Brulle Pellow, 2006), mégis a KIM 1980-as évekbeli boomjától mondhatjuk azt, hogy a környezeti igazságosság koncepciója az akadémiai főáram része lett. A 80-as években különösen annak első felében a monográfiák száma lényegesen meghaladta a lektorált tudományos folyóiratokban megjelent cikkek mennyiségét, s valójában a 90-es években lehettünk szemtanúi a környezeti igazságossággal foglalkozó publikációk exponenciális növekedésének (Egan, 2002). Napjainkban számos tudományos jellegű írás születik a környezeti igazságossággal kapcsolatban, s a területnek 2008 óta önálló folyóirata is van Environmental Justice címmel. Amikor a környezeti igazságosság témájában zajló tudományos vagy tudományos jellegű kutatásokról gondolkodunk, akkor már 14
KOVÁSZ 2012 1 4. SZÁM csak az előzőekben tárgyalt mozgalmi szálak következtében is felmerül annak kérdése, hogy ezek mennyiben tekinthetők normál tudományos kutatásoknak, illetve mennyiben posztnormál jellegűek (Funtowitz Ravetz, 2003; Ravetz, 2004). 17 A környezeti igazságosság mint kutatási terület esetében mindkét tudományos logikával találkozunk. Egyre több példát találunk ugyanis a normál tudomány szabályai szerint készülő elemzésekre. Tipikusan ilyenek a hagyományos, lektorált 18 folyóiratokban és tanulmánygyűjteményekben megjelenő publikációk. (Zömmel ilyen publikációk alapján íródott e tanulmány is.) Szintén ilyen lektorált folyóirat az Environmental Justice is. Ugyanakkor az Environmental Justice folyóirat, célkitűzéseit tekintve, már magán hordozza a posztnormál tudomány jegyeit is, amennyiben az a környezeti igazságossági küzdelmekben részt vevő összes szereplő közösségek, üzleti szféra, akadémiai szféra, kormányzat és civil szervezetek tapasztalatára és nézőpontjára épít. 19 Így a folyóirat egyfajta átmenet a normál tudomány (hiszen ennek fő minőségbiztosítási eszközét, a lektorálást alkalmazza) és a posztnormál tudomány között (nemcsak az akadémiai szféra, hanem mások, köztük a mozgalmi szereplők nézőpontjára is épít). Ugyanakkor a kutatási terület egyértelműen posztnormál vonása a folyamatigazságosság, ami a környezeti igazságosság egyik alapfogalma. Ez önmagában is megkérdőjelezi a szakértői tudás fel- 17 A normál és a posztnormál tudományok közötti különbséget leegyszerűsítve a következőképpen ragadhatjuk meg (Funtowitz Ravetz, 2003). A normál tudomány szerint valami akkor tekinthető tudományos kutatásnak/információnak, ha a kutatások egy adott, nem megkérdőjelezett paradigma keretein belül folynak a paradigmán belüli elméletek feltöltése, a paradigma tökéletesítése érdekében. (Kuhn szemléletes hasonlatával élve ez nem más, mint egy kirakós játék megoldása.) A normál tudomány emellett feltételezi, hogy az így keletkező szakértői tudás megfelelő alapot (tudásbázist) szolgáltat a társadalmi döntéshozatalhoz. A posztnormál tudomány viszont a problémamegoldás normál tudomány által elfelejtett vonatkozásaira összpontosít. Így a bizonytalanságot, az értékelkötelezettséget és az eltérő nézőpontok legitim mivoltát a tudományos kutatás szerves részének tekinti. Ebből pedig az következik, hogy a posztnormál tudomány problémaorientált, és a társadalmi döntések során nem a szakértői tudás elégségességét, hanem a döntéshozatal nem szakértők számára történő minél teljesebb kiszélesítését/kinyitását hangsúlyozza, a szakértői vélemények/tudás közösség általi felülvizsgálata/kontrollja érdekében (extension of peer communities). 18 A lektorálás (peer review) a normál tudomány egyik ha nem a legfontosabb minőségbiztosítási eszköze. 19 http://www.liebertpub.com/products/product.aspx?pid=259 (2011. 09. 24-i állapot szerint.) 15
MÁLOVICS: KÖRNYEZETVÉDELEM VAGY TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁG? sőbbrendűségét, és annak közösség általi felülvizsgálatát, ellenőrzését hangsúlyozza. Összességében tehát a környezeti igazságossági kutatások bár ilyenek a normál tudomány logikája szerint szerveződő folyóiratokban is megjelennek komoly posztnormál tudományos jegyeket mutatnak. Ezt a benyomást az is tovább erősíti, hogy az aktivizmus, illetve a tudományos kutatás gyakran a résztvevők személyében is összefonódik. Bár e személyi összefüggések feltárását célzó tudományos kutatásról nem tudok, erre utal, hogy a KIM fontos vezéralakjai egyben a tudományterület tudományos fokozattal rendelkező, egyetemeken dolgozó művelői is. 20 Ezzel szorosan összefügg, hogy a tudományterületen viszonylag komoly szerepe van a részvételi akciókutatásnak (Sze London, 2008; Harper et al., 2009, Kelemen, 2011), amiből arra következtethetünk, hogy e területen számos esetben a kutatás sokszor nem más, mint a cselekvés eszköze, és így a kutatási folyamat célja pozitív társadalmi változások előidézése (Bodorkós, 2010). Olyan cselekvésé, amely helyi és szakértői tudáson egyaránt alapul azaz optimális esetben a posztnormál tudomány normáinak megfelelően megy végbe. A 2000 előtti viták a környezeti igazságosság (KI) szakirodalmában A környezet fogalmának értelmezésekor, a mozgalmakhoz hasonlóan, a környezeti igazságossággal foglalkozó kutatás is meghaladja a természeti környezetet. Manapság a környezeti igazságosság kutatói beleértik a környezetbe az épített, a természeti, a politikai, a gazdasági és a társadalmi környezetet is (Mantaay Maroko, 2008). A KI tudományterülete alapvetően arra hívja fel a figyelmünket, hogy a természethasználat előnyeit és hátrányait nem ugyanazok a személyek/közösségek élvezik, illetve viselik el. 21 A hatalom egyenlőtlen elosztása következtében az előnyök és hátrányok elosztása nem véletlenszerű. A hatalmi viszonyok egy olyan társadalmi mecha- 20 Lásd http://www.ejrc.cau.edu/staff.html (2011. 09. 25-i állapot szerint). 21 Erre hívja fel a figyelmet a közgazdaságtani externália fogalom is. Más kérdés, hogy a hagyományos közgazdaságtan (és a környezetgazdaságtan) ezt nem elosztási, hanem hatékonysági problémaként vizsgálja. Az új intézményi közgazdaságtan (Paavola, 2005) ezt az externáliafogalmat meghaladja, s az interdependenciák amikor egy gazdasági szereplő választása más(ok) választását befolyásolja koncepcióján keresztül közelíti meg a kérdést. Itt a kiindulópont az, hogy az egymástól függő (interdependens) ügynökök nem tudják egyszerre érvényesíteni összeegyeztethetetlen érdekeiket egy szűkös természeti erőforrásokkal jellemezhető környezetben, s ez környezeti konfliktushoz vezet. A közgazdaságtan mellett komoly környezeti igazságossági mondanivalója lehet a környezeti konfliktusokat is vizsgáló politikai ökológiának is. 16
KOVÁSZ 2012 1 4. SZÁM nizmus alapjává válnak, amely az előnyöket felülre, a hátrányokat pedig alulra irányítja. Efféle költségáthárítás történhet időben, térben vagy társadalmi síkon. Időben a jelenből a jövőbe, térben a centrumokból a perifériákra, társadalmilag a felsőbb osztályoktól az alsóbb osztályok felé terelhetjük a költségeket. A környezeti igazságossággal foglalkozó kutatás és politika főleg a térbeli és társadalmi, vagyis a nemzedéken belüli síkokra összpontosít. (Sachs, 2008, 18. o.) Így az erőforrások áramlását az emberi jogi sérelmek társadalmi hátizsákja 22 is terheli. A környezeti igazságossággal (KI) kapcsolatos tudományos kutatások többféle módon is kategorizálhatók. Bowen (2002) a környezeti igazságossággal foglalkozó empirikus kutatások három hullámát különíti el: az 1970-es, az 1980-as, illetve az 1990-es évek kutatásait. Bár elemzési köre nagyon szűk, mivel csak a KI klasszikus területeihez (lerakók, szennyezések) kapcsolódó, statisztikai adatokon nyugvó kvantitatív elemzéseket vizsgálja, cikke jól rámutat az ilyen típusú KI-kutatások buktatóira, illetve az ezekkel kapcsolatos dilemmákra. Így felmerül (1) a területi egységek kérdése: melyik az a területegység (városrész, kerület, város, megye stb.), amelyik megfelelő arra, hogy statisztikai módszerekkel elemezzük a környezeti igazságtalanságok fennállását? (2) A szennyezők problémája: mely szennyezőket vizsgáljuk, illetve képesek vagyunk-e vizsgálni az ún. kumulatív kockázatot? 23 (3) Az időbeliség problémája: az, hogy jelen helyzetben egyes közösségek jobban ki vannak téve bizonyos szennyezéseknek, azt jelenti-e, hogy már a szennyező források telepítésekor is ők használták az adott területet? (4) A kontrollváltozók és -területek problémája: milyen egyéb változók lehetnek még felelősek a marginalizált helyzeten túlmenően a szennyező források telepítéséért, és ebből fakadóan mely földrajzi területeket kellene kontroll-területeknek tekinteni az elemzések során? (5) A reprezentativitás problémája: az elemzett esetek reprezentatívak-e, azaz általánosíthatjuk-e eredményeinket (és milyen sokaságra) a környezeti igazságtalanságok megléte kapcsán? (6) Statisztikai-mód- 22 Sachs a társadalmi hátizsák kifejezést az ökológiai hátizsák analógiájaként használja. Így bár Sachs ezt nem definiálja a társadalmi hátizsák a fogyasztás és a gazdálkodás során jelentkező társadalmi költségekre (emberi jogsértésekre) utal. 23 Manapság egyre több szakirodalom (Brulle Pellow, 2006; Harner et al., 2002) foglalkozik az ún. kumulatív kockázatbecsléssel, amely az egyes közösségek egy időben többféle (azaz halmozott) környezeti kockázatoknak való kitettségét vizsgálja. 17
MÁLOVICS: KÖRNYEZETVÉDELEM VAGY TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁG? szertani problémák: megfelelő (területi) statisztikai eszköztárat vonultatnak-e fel az egyes elemzések? Az előzőtől eltérő szempontrendszer alapján, a tudományos irodalomra messzebbről közelítve, Egan (2002) a környezeti igazságossággal foglalkozó irodalom két hullámát különíti el. Az első hullám (1990-es évek) a KIM empirikus alátámasztásához kapcsolódik. Témája a környezeti rasszizmus fennállásával kapcsolatos tudományos vita, valamint az, hogy a hátrányos megkülönböztetés etnikai alapú vagy osztályalapú-e. 24 E vitát tulajdonképpen Anderton és szerzőtársai 1994-es tanulmánya indította el, amely szerint a veszélyes hulladékok kezelésére, tárolására és elhelyezésére szolgáló kereskedelmi üzemek környezetében élő közösségek etnikai összetételében nincsenek országosan konzisztens és statisztikailag szignifikáns különbségek. E tanulmányt a KIM gyakorlatilag a környezeti igazságosság elleni támadások első hullámának beindításaként (UCC, 2007, 22. o.) élte meg. 25 A tanulmány eredményei ellentmondásosak, mivel jellegéből fakadóan (az Egyesült Államok teljes területére vonatkozó statisztikai adatok kvantitatív elemzésén alapul) a fentebb már említett módszertani korlátokkal terhelt, amely korlátok természetesen az összes hasonló módszertannal készült vizsgálatot, így a környezeti igazságtalanságok és/vagy rasszizmus meglétét igazoló tanulmányokat is érintik. Emellett a tanulmány elkészítését részben a Waste Management Inc., a világ egyik legnagyobb hulladékkezeléssel foglalkozó vállalata finanszírozta, amely szintén megkérdőjelezi a tanulmány hitelességét. 26 Ami bizonyos, hogy e tanulmány elindította a tudományos vitát a környezeti igazságtalanságok, illetve a környezeti rasszizmus létezéséről, amely még ha nem is tekinthető tudományos értelemben lezártnak komoly lökést adott a környezeti igazságtalanságokkal foglalkozó kutatásnak (Egan, 2002). A KI irodalmának második hulláma amely nem kapcsolódik az előzőhöz és nem is szünteti meg az első hullám témakörébe tartozó kutatásokat, amelyek továbbra is folynak az 1990-es évek 24 Ez az ún. race versus class debate, amely bizonyos értelemben hamis kettősség, hiszen nem egymást kizáró kategóriákról van szó. Brulle és Pellow (2006) kiválóan felvázolja, hogy a környezeti egyenlőtlenségeket kitermelő mechanizmusok mind osztály-, mind pedig etnikai helyzet alapján kitermelhetik ezeket az egyenlőtlenségeket. 25 Valószínűleg precízebben fogalmaznánk, ha az előbbi idézetben a környezeti igazságosság kifejezés helyett a KIM-re utalnánk, lévén nem magát a koncepciót, hanem a mozgalmat érte támadás. 26 Bowen (2002) ennek ellenére e tanulmányt találja a legmegalapozottabbnak a hasonló módszertannal készült tanulmányok közül. 18
KOVÁSZ 2012 1 4. SZÁM közepén jelentkezett, és témája a KIM (valamint a szegények környezetvédelme) és a főáramú környezeti mozgalom viszonya. A vita tárgya, hogy e mozgalmaknak vajon mennyiben lehetnek közösek az érdekeik és céljaik, illetve mennyiben ellentétesek. Egyesek azt hangsúlyozzák, hogy a KIM és a főáramú környezeti mozgalom problémái közös okokra vezethetők vissza (kapitalizmus, fogyasztói társadalom, neoliberális politikák), amelynek következtében a két mozgalomnak nagyon sok esetben közös céljai lehetnek, illetve az összefonódás a mozgalmak között a gyakorlatban is megfigyelhető. Más vélemények szerint a két mozgalom alapvetően különböző tőről fakad, aminek következtében a céljaik sok esetben élesen szemben állnak egymással (lásd az erről szóló korábbi alfejezetet). A 2000 utáni viták: a környezeti igazságossági (KI-) kutatások további tematikus kiterjedése Sze és London (2008) a környezeti igazságossággal foglalkozó szakirodalom áttekintése során a kutatási terület kiterjedését vizsgálja. Értelmezésükben a kutatások egyrészt új populációkra és problémákra, másrészt új földrajzi helyekre és elemzési egységekre terjednek ki. Míg ugyanis eleinte a KI szakirodalma döntően a mérgező és veszélyes hulladékok szegény, illetve kisebbségi közösségekre gyakorolt hatását vizsgálta, újabban (de már 2000 előtt is valamelyest, lásd korábban) elemzési fókusza jelentősen kiszélesedett. 27 Az újabb vizsgálatok tematikusan kiterjednek például a közlekedési lehetőségekre, ahol is létrejön a közlekedés-igazságosság fogalma. Szintén komoly kutatási irány az egészséggel kapcsolatos kutatás, ahol a szennyezéseknek való kitettség mellett nagy hangsúlyt kap a halmozódó (kumulatív) egészségügyi hatások vizsgálata is. Egyre több kutatás foglalkozik a lakhatással és földhasználattal, ahol a lakóegységek elhelyezkedésén túlmenően a lakhatási körülmények biztonsági és egészségügyi hatásait is elemzik. Ide tartoznak a városi övezetek kijelölése és a várostervezés (amelyeket az ésszerű növekedés /smart growth/ keretei között kezelnek a KIkutatások), az élelmiszer-igazságossági és a közlekedésigazságossági, illetve a barnamezős beruházások is. Szintén egyre komolyabb kutatási irány az energiakérdéseké, amelynek során a kutatók az energiatermeléssel kapcsolatos környezeti és társadalmi externáliák elosztását, etnicizálását vizsgálják. 27 A tanulmányban csak a tematikus, illetve a földrajzi kiterjesztést mutatom be, az idézett cikk azonban részletesen foglalkozik a területi statisztikai módszerek finomításával, illetve a tudományos háttér kiterjedésével is. 19
MÁLOVICS: KÖRNYEZETVÉDELEM VAGY TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁG? A tematikus kiterjedés mellett megfigyelhető a kutatások földrajzi kiterjedése is, a kutatások egyre inkább globálissá válnak (ami Sze és London [2008] értelmezésében azt jelenti, hogy a kutatók kezdenek felzárkózni a mozgalmi realitásokhoz). A kutatások kiterjednek egyrészt új földrajzi területekre, például Nagy-Britanniára, Kanadára, Kamerunra, Nigériára, Dél-Afrikára és Dél-Amerikára. Másrészt az elemzések egyre inkább tematizálják a környezeti igazságtalanságok globális dimenzióit, illetve összekötik azokat olyan alapvetően globális témákkal, mint a neoliberalizmus, globalizáció, fenntartható fejlődés, illetve ökopolitika. A globális környezeti igazságtalanságok kapcsán a kutatók környezeti igazságossági szempontból elemzik a nemzetközi hulladékkereskedelmet, a klímaváltozást ehhez kapcsolódik a klímaigazságosság koncepciója, valamint a globális környezeti politikák alakulását. Mivel e kutatások nem elsősorban a környezeti igazságossági mozgalomhoz (KIM), hanem a szegények környezetvédelmi mozgalmához kapcsolódnak, így azt mondhatjuk, hogy ebben a periódusban erőteljesen terjednek az egyesült államokbeli fókuszt meghaladó és a KIM helyett a szegények környezetvédelméhez (is) kapcsolódó kutatások. 28 A fenti áttekintő tanulmány szerzőin kívül mások is megjegyzik, hogy a KIM-hez hasonlóan a tudományban is lényegesen kiszélesedett a környezeti igazságosság fogalma. Az etnikai csoportok mellett mára egyéb olyan sérülékeny csoportokkal is foglalkoznak, mint a gyermekek, az idősek, a legyengült immunrendszerű emberek, a jövő generációk, s minden további, földrajzilag szignifikáns különbség is az érdeklődés körébe tartozhat (Maantay Maroko, 2009; Low Gleeson, 2009). Az eredetileg vizsgált negatív kimenetek (szennyezés, járványok és bűnözés) mellett egyre inkább kutatják a pozitív kimenetek elosztását is (parkok, nyílt terek, megfelelő táplálék, oktatási és közlekedési lehetőségek). Emellett belefér a koncepcióba a természeti kockázatoknak való egyenlőtlen kitettség (árvíz, földcsuszamlás, aszály vagy hurrikánok) vagy bármely olyan más társadalmi-politikai, épített vagy természeti jelenség, amelynek eloszlása nem egyenletes (Maantay Maroko, 2009). 29 28 A környezeti igazságossággal foglalkozó kutatások elsősorban a szegények környezetvédelmi mozgalma révén jelennek meg az ökológiai közgazdaságtanban. Mindez elsősorban az ökológiai közgazdaságtan egyik emblematikus alakjának, Joan Martínez-Aliernek köszönhető. Jó betekintést ad e témába az Ecological Economics ökológiai elosztási konfliktusokkal foglalkozó 2010-es különszáma (Vol. 70, Iss. 2). 29 Mindezt alátámasztja az is, ha a tudományterület folyóiratában (Environmental Justice) felbukkanó témákat tekintjük át. 20
KOVÁSZ 2012 1 4. SZÁM KI(M)-kutatások Magyarországon A magyar nyelven elérhető tanulmányok elsősorban nem hazánkra vonatkozó kutatások, hanem a környezeti igazságosság fontos vonatkozásait tematizáló külföldi írók kutatásainak fordításai. Ezek (Sachs, 2008; Low Gleeson, 2009; Martínez-Alier, 2009) leginkább az Észak Dél dimenzióban vizsgálódnak. Bár ezek az igazságtalanságok, amennyiben az elemzett problémákra, illetve a kapcsolódó mozgalmakra vonatkoztatjuk azokat, nem elsősorban a környezeti igazságossági mozgalomhoz (KIM), hanem a szegények környezetvédelméhez köthető problémák, a magyar nyelvű tudományos cikkek ezeket a környezeti igazságosság (KI) tárgykörébe tartozóként kezelik (lásd az 1. ábrát). A magyar nyelvű empirikus kutatások hiánya nem jelenti azt, hogy hazánkban ne végeztek volna a KIM logikájához közel álló terepkutatásokat a környezeti igazságosság témájában. A hazai kutatások elsősorban a Közép-európai Egyetemhez (CEU) kapcsolódnak, és feltehetően ebből is fakadóan kizárólag angol nyelven érhetők el (Harper et al., 2009; Steger Filcak, 2008; Steger, 2007). E kutatások közép-európai kontextusba helyezve elemzik más közép-európai országok mellett hazánk környezeti igazságossági szempontból legsérülékenyebbnek vélt csoportjának, a cigányságnak (egészen pontosan a cigányság cigánysorokon élő részének) a helyzetét. A közép-európai kontextus hatásának elemzése legteljesebb módon Harper és szerzőtársai (2009) munkájában jelenik meg, ahol a rendszerváltozás előtti, illetve az azt követő helyzet társadalom- és gazdaságpolitikájának szerepét is vizsgálják a mai helyzet kialakulásában. A kutatások komoly erőssége, hogy messze túlmutatnak a környezeti igazságtalanságok létének megállapításán, és törekednek az okok feltárására (amely a szerzők szerint alapvető feltétele annak, hogy a kutatás gyakorlati szempontból is hasznos legyen). Emellett Harper hazai kutatása (Harper et al., 2009) egy részvételi akciókutatás jellegű, amelynek eredményeképpen ebben az esetben a konvencionális kutatásokkal ellentétben (azokat meghaladóan) a kutatók és az érintettek közös munkájaként egyfajta környezeti igazságossági aktivizmus is megjelent hazánkban. Módszertanukat tekintve a közép-európai kutatások kizárólag esettanulmány jellegűek. A kutatások értelmében a vizsgált cigánytelepeken élők (1) fokozottan ki vannak téve környezeti veszélyeknek, mert közel élnek a veszélyes hulladékkal szennyezett helyekhez, szemétégetőkhöz, gyárakhoz, felhagyott ipari üzemekhez és egyéb szennyező forrásokhoz; (2) nem részesülnek olyan környezeti hasznokban, mint az iható víz, a hulladékkezelő létesítmények, a higiénia és a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés; valamint 21
MÁLOVICS: KÖRNYEZETVÉDELEM VAGY TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁG? (3) élőhelyüket határon túli (beyond the pale) típusú területként kezelik. 30 A közép-európai környezeti igazságossági helyzetet vizsgáló kutatók közös munkájának eredményeként született legátfogóbb régiós környezeti igazságossági dokumentum felállít egy Környezeti Igazságosság Keretrendszert (Steger, 2007), amely támpontul szolgál a régiós helyzet elemezéséhez. Ebben a KI négy dimenziója különíthető el. (1) Az elosztási igazságossághoz tartozik a lakáshelyzet, vízhelyzet, higiénia, hulladékkezelés, egészségügyi szolgáltatások és infrastruktúra-fejlesztés. (2) A folyamatigazságosság kapcsán felmerül a képviselethez, az igazságos jogszabályi környezethez és igazságszolgáltatáshoz, valamint az információhoz való hozzáférés. (3) A képesség és tevékeny részvétel (agency) dimenziójában a biztonság, az oktatás és a társadalmi tőke szerepelnek, míg (4) a jogosultságokkal kapcsolatban az erőforrásokhoz való hozzáférés, illetve az egészséges környezet kérdései merülnek fel. A hazai KIM típusú kutatások erősségeik mellett komoly ellentmondásokkal küzdenek. Egyrészt maguk a kutatók is elismerik, hogy a vizsgált közösségek kiválasztása bár jó eséllyel ezek a legsérülékenyebbek a KI szempontjából bizonyos értelemben esetleges, nem tudományos módszertan, hanem az adatok hozzáférhetősége, illetve a kutatásokat végzők szakértelme alapján történt (Steger, 2007). A másik, témánk szempontjából lényegesebb ellentmondás, hogy a kutatások mint ahogyan azt már említettem kizárólag cigánytelepen élő közösségek vizsgálatára korlátozódnak. A környezeti igazságosság koncepciójának, valamint a környezeti igazságosság mozgalmának hazai jelentősége A környezeti igazságosság koncepciója (KI), valamint a környezeti igazságosság mozgalmának (KIM) korábban bemutatott jegyei alapján kijelenthető, hogy ezek legalább két területen jelentősek hazánkban is. A KI(M) jelentősége a hazai zöldmozgalom számára A KIM egyesült államokbeli sikere arra mutat rá, hogy a környezetvédelmi problémák ezen újszerű, a hagyományostól eltérő megközelítése komoly mozgósítási potenciállal bírhat a hazai zöldek 30 A beyond the pale kifejezés olyan területeket jelöl, amelyekre nem ugyanazok a szabályok és normák vonatkoznak, mint az azokat körülvevőkre. E helyeken a modern nemzetállam (sőt, a nemzetközi közösség) nem vállal kötelezettségeket, azokat határon túlinak tekinti (Harper et al., 2009). 22