Kísérlet a környezeti igazságosság kiterjesztett értelmezésére

Átírás

1 Kísérlet a környezeti igazságosság kiterjesztett értelmezésére - a Védegylet szegedi csoportjának Csongrád megyei tapasztalatai tükrében Kiadványunkban a Védegylet szegedi csoportjának környezeti igazságossági pilot projektjének tapasztalatairól számolunk be. A környezeti igazságosság egy meglehetôsen új fogalom Magyarországon, világviszonylatban is pusztán mintegy három évtizedes múltra tekint vissza. Ezért kiadványunk elsô részében röviden bemutatjuk, hogy mit is értünk e fogalom alatt. Kiadványunk második részében pedig csoportunk szegedi és Szeged környéki terepi munkájának, pilot projektjének eredményeit ismertetjük. Támogatta Izland, Liechtenstein és Norvégia, az EGT Finanszírozási Mechanizmuson keresztül.

2 Tartalom 1. A környezeti igazságosságról 1.1. A környezeti igazságosság és a hagyományos környezetvédelem 1.2. A veszélyes hulladékok egyenlôtlen elosztásától a környezethasználatból eredô hasznok és költségek elosztásának széleskörû egyenlôtlenségeihez a KIP kiszélesedése 1.3. A környezeti igazságosság hagyományos definíciója Környezeti igazságosság Magyarországon egy dél-alföldi pilot projekt tapasztalatai 2.1. A környezeti igazságosság kiterjesztett értelmezése hazai kontextusban 2.2. A fogalom kiterjesztésének illusztrálása: a vízpiramis A Maslow-piramis A vízzel kapcsolatos szolgáltatásokhoz való hozzáférés alakulása Szegeden az elmúlt öt évtizedben (1) az alapvetô javak/jogok és a környezeti közszolgáltatások/kvázi alapvetô javak/jogok javulása, szerény, de széleskörû elérése A vízzel kapcsolatos szolgáltatásokhoz való hozzáférés alakulása Szegeden az elmúlt öt évtizedben (2) a környezeti közszolgáltatások/kvázi alapvetô javak/jogok javulása beszûkülése, privilégiummá válása A vízpiramis : a környezeti közszolgáltatások/kvázi alapvetô javak/jogok kielégítése széles tömegek részére versus kevesek luxusszükségletei 2.3. A(z elsôsorban vízzel) kapcsolatos környezeti igazságtalanságok Szegeden A városi hajléktalan léthelyzet mint az elemi szükségletek elemi hiánya Ivóvízhelyzet a nagyvárosokban: Szeged Szegedi vizes konfliktusok Városi termálfürdôbôl Aquapolis-t ( ) Helyi természeti erôforrások és jövô nemzedékek 2.4. A(z elsôsorban) vízzel kapcsolatos környezeti igazságtalanságok a Torontáli sarokban A folyóhoz való hozzáférés Térvár és a szomszédos szántók/legelôk Az ivóvízminôség-javító program és a vizes lobbi erôfölénye Élelmiszer-igazságosság: az ártéri gazdálkodás esélyei Ötletek, javaslatok Összegzés helyett Felhasznált Irodalom Írta: Málovics György és Szentistványi István A kiadvány elkészítésében közremûködött: Kotogán Róbert, Ledán Szilárd, Szabó András és Zsák Yvonne. Grafika: Kiss Maja Kiadja: Védegylet Egyesület, 2010 A projekt során nyújtott segítségükért köszönettel tartozunk: Balogh Györgyinek, Bogdán Tamásnak, Dux Lászlónak, Gébert Juditnak, Kiss Anitának, Nové Miklósnak, Pál Mariannak, Takács Dánielnek, Varga Tímeának és Váradi Ádámnak.

3 1. A környezeti igazságosságról 1. A környezeti igazságosságról Az egyes emberek, illetve közösségek sokféleképpen gondolkodnak a természeti környezetrôl. Van, aki felfigyel a globális környezetvédelmi problémákra, van aki csak a helyieket tartja fontosnak. Van, aki a természet szépségének megôrzését helyezi elôtérbe, mások az erôforrások bölcs felhasználását. Vannak, akik a környezet alatt az érintetlen természetet, mások a természeti erôforrásokat értik, és vannak olyanok, akik az épített és társadalmi környezetet is ide sorolják. Tanulmányunk elsô részében bemutatjuk, hogy a környezeti igazságosság, mint környezetvédelmi gondolkodásmód hogyan viszonyul más környezetvédelmi szemléletmódokhoz A környezeti igazságosság és a hagyományos környezetvédelem A környezetvédelmi gondolkodásmódok többféleképpen csoportosíthatók (Guha 2000, Martinez-Alier 2002, Taylor 2000). Az e témával foglalkozó szerzôk azonban egyetértenek abban, hogy mind az Új Környezeti Paradigma (ÚKP), mind pedig a Környezeti Igazságossági Paradigma (KIP) napjaink legelterjedtebb környezetvédelmi látásmódjai közé tartoznak. Az ÚKP napjaink talán uralkodó környezetvédelmi szemléletmódja. Ez a KIP-hoz viszonyítva egyfajta hagyományos környezetvédelmi megközelítésnek tekinthetô. Az ÚKP megjelenése az 1960-as évekre tehetô. Ekkor egy újfajta környezeti szemlélet alakul ki, amely a korábbiaknál sokkal szélesebb társadalmi bázist tudhat maga mögött. A környezetvédelemmel foglalkozó korábbi csoportok a szabadidejüket a természetben töltô felsôosztálybeli polgárok, üzletemberek, technokratamûszaki elit mellett mobilizálja a környezetvédelem ügyében a fiatalabb korosztályt, valamint számos középosztályhoz tartozó embert is. Ezen idôszakban kezd megkérdôjelezôdni a fejlett világban a fejlôdés hagyományos, technicista modellje. Ekkorra válik ugyanis tömegek számára nyilvánvalóvá, hogy a mezôgazdasági és ipari termelés fokozására tett erôfeszítések olyan környezeti mellékhatásokkal járnak, amelyek hosszú távon az élôvilág (és benne az emberiség) fennmaradását veszélyeztetik. Az ekkor megjelenô környezetvédelmi gondolkodásmódra jellemzô, hogy a korábbi domináns világnézettôl eltérôen: a környezetre gyakorolt káros hatásuk miatt kritizálja a gazdasági, ipari fejlôdést, különösen az energia-intenzív nagyipart, bár a modernitást és a gazdasági növekedést teljes egészében nem utasítja el; megkérdôjelezi a gazdasági növekedés végtelen folytathatóságát, keresi, hogy a növekedésnek hol vannak a határai (mi az a növekedés, ami még környezeti szempontból hatékonynak minôsíthetô, és mi az, ami már nem); a környezetszennyezés csökkentése érdekében támogatja a szennyezés-megelôzést, valamint a szennyezések kockázatának csökkentését; a globális túlnépesedés elkerülése érdekében támogatja a születésszabályozást, a természetnek önálló belsô értéket tulajdonít; valamint megkérdôjelezi a tudomány környezeti problémákat megoldó korlátlan hatalmát. E gondolkodásmód tehát jövô-orientált, és felismeri, hogy az, amit korábban gazdasági fejlôdésként ünnepeltek bár sok szempontból ténylegesen hozzájárult az emberiség szerencsésebb, gazdagabb része jólétének a növeléséhez komoly környezeti kockázatokat rejt magában. Ráadásul e kockázatok alól a természet részeként az ember sem vonhatja ki magát, azaz a gazdasági fejlôdés végsô soron az ember jövôbeni földi létét veszélyezteti. Ehhez képest a kiadványunk fô témáját képezô környezeti igazságosság koncepciójának kialakulása jórészt az 1970-es évek során az Egyesült Államokban a környezeti rasszizmus ellen vívott küzdelmekhez köthetô. Az ÚKP jelentkezése után bô másfél évtizeddel, az 1970-es évek vége felé az USA közvéleményét már erôteljesen foglalkoztatta a veszélyes hulladékok kérdése. Ugyanakkor egészen eddig nem kapott közfigyelmet a veszélyes hulladékok termelésébôl származó hasznok és károk elosztása, illetve ezen eloszlás társadalmi-etnikai dimenziói sem. Erre egy 1982-ben bekövetkezett esemény, az Északkarolinai Warren megye egyik fekete közösségének hulladéklerakó-építés elleni tiltakozása (UCC 1987, UCC 2007) 1

4 1. A környezeti igazságosságról irányította rá a figyelmet. A helyiek a lerakó építését környezeti rasszizmusra való hivatkozással támadták. Érveik szerint Warren megyére a lakosok szegénysége és bôrszíne miatt esett a választás (Egan 2002). A tiltakozások mértékét jelzi, hogy azok során több mint 500 aktivistát letartóztattak. 1 Nagyjából innen számíthatjuk a Környezeti Igazságossági Mozgalom (KIM) kezdeti szakaszát, amikor is színes bôrû helyi közösségek, valamint polgárjogi és egyházi szervezetek léptek fel a gazdasági tevékenységek környezeti költségeinek igazságtalan, etnikai alapú elosztása ellen. A kisebbségekkel (is) kapcsolatos környezeti igazságossági konfliktusok felismerése arra késztette a zöldszervezeteket, hogy változtassanak szemléletmódjukon. Ennek hatására terjedt el a környezeti igazságosság, mint környezetvédelmi társadalmi paradigma. A korábban tárgyalt Új Környezeti Paradigma és a Környezeti Igazságossági Paradigma látásmódja közt meglehetôsen sok hasonlóságot találunk. Mindkettô megkérdôjelezi a fejlôdés hagyományos, nagyléptékû módját, a természet puszta eszközként való kezelésének létjogosultságát és a techno-optimista szemléletmódot. 2 A gazdasági növekedés (mint elsôrangú társadalmi cél) helyett sokkal inkább az életminôség javítását helyezik a fókuszba. Emellett komolyan megkérdôjelezik a kapitalista gazdasági berendezkedést, és radikális átalakításának szükségességét hangsúlyozzák. Ugyanígy megkérdôjelezik a képviseleti demokrácia politikai rendszerének jelenlegi struktúráját, és hangsúlyt fektetnek a társadalmi részvételre. Mindkét paradigma foglalkozik a vállalat-közösség kapcsolatokkal, azokat kritikusan szemlélve. megfelelô szintû érdekérvényesítési képességgel nem rendelkezô vidéki közösségek elmozdításával, és így életlehetôségeinek lerombolásával járhat (Guha 1989). A KIP ezért a környezet lehetô legszélesebb értelmezését használja, amely szerint a környezetbe beletartoznak mindazon helyek, ahol a termelô, építô és reproduktív emberi tevékenység végbemegy. Továbbá e gondolkodásmód az ahol történik dimenziót összekapcsolja a ki csinálhatja (azaz: ki használhatja a területet) és a milyen feltételek mellett kérdésekkel. Végül lényeges különbség figyelhetô meg a mozgalmakat támogatók (az adott paradigmák szerint gondolkodók) személyi összetételében. Míg a fôáramú környezeti mozgalom zömmel átlag feletti képzettséggel rendelkezô fehér férfiakból áll, a KIP esetében a kisebbségek, illetve a nôi aktivisták szerepe meghatározó: az USA-ban például állítólag a környezeti igazságossággal foglalkozó szervezetek tagságának 90%-át a nôk teszik ki. A KIP tehát nem a hagyományos környezetvédelem elutasítása/leváltása, hanem annak radikális továbbgondolása. Egyrészt épít az ÚKP alapvetô elveire, ugyanakkor szignifikánsan különbözik is attól a környezet és a társadalmi egyenlôtlenségek viszonyának megítélésében. Azaz az igazságtalanságokat nem pusztán jelen-jövô viszonylatban vizsgálja, hanem felismeri: a környezethasználat igazságtalanságai nem pusztán abban jelentkeznek, hogy a jelenben élôk utódaiknak egy lényegesen roszszabb környezeti állapottal jellemezhetô bolygót hagynak hátra, hanem abban is, hogy a környezethasználat elônyei és hátrányai a jelen generáció egyes csoportjai közt is meglehetôsen egyenlôtlenül oszlanak meg. E hasonlóságok mellett azonban lényeges különbségeket is találunk a KIP és az ÚKP közt. A KIP például sokszor inkorporál vallási intézményeket, és nagyon komoly hangsúlyt fektet a nemzedéken belüli igazságosság kérdéseire, környezeti jogokra, autonómiára, kulturális sokféleségre és a dolgozók jogaira. 3 Míg a népességnövekedés kapcsán egyes vélemények szerint az ÚKP akár bizonyos erôszakos megoldásokat is pártolhat, addig a KIP az ilyen típusú gondolkodást határozottan elutasítja, amellett, hogy a népesedési problémát, illetve az ennek demokratikus kezelésére irányuló programokat fontosnak tartja. Bár az ÚKP is tematizálja a vállalat-közösség kapcsolatokat, az ÚKP szellemében tevékenykedô szervezetek nem szakítják meg vállalati (például finanszírozási) kapcsolataikat, míg a környezeti igazságosság aktivistái megkérdôjelezik e kapcsolat összeférhetôségét A veszélyes hulladékok egyenlôtlen elosztásától a környezethasználatból eredô hasznok és költségek elosztásának széleskörû egyenlôtlenségeihez a KIP kiszélesedése A KIP kapcsán a 90-es években, de különösen az ezredforduló után azt tapasztaljuk, hogy a környezeti igazságossági ügyekkel foglalkozó szervezetek és mozgalom kezdeti fókusza folyamatosan, több irányba is bôvül: a környezeti igazságossággal foglalkozó szervezetek környezeti ügyek igen széles skáláján dolgoznak. 2 További fontos különbség a társadalmi paradigmák közt magának a környezet kifejezésnek az értelmezésében jelentkezik. A KIP nem a hagyományos környezetvédelmi értelemben használja e kifejezést. Ennek oka, hogy a természet e hagyományos felfogása sokszor elitista, a klasszikus természetvédelem rezervátumszemlélete, a természetes környezet emberi hatásoktól való megvédése a nemzeti parki határok közt, például a marginalizált, Techno-optimista szemléletmód alatt értjük, amikor valaki azt gondolja, hogy a tudomány fejlôdése önmagában megoldást fog nyújtani a környezeti problémákra. A hagyományos ügyek mellett a mozgalom egyre inkább bevonódik az alábbi területekkel kapcsolatos környezeti igazságossági ügyekbe (UCC 2007): élelmiszer-igazságosság, közlekedés-igazságosság, menekültek problémái, 3 Az ÚKP munkajogok, munkahelyi biztonság és egészség iránti alacsonyabb mértékû érdeklôdése annak tudható be, hogy az ezeket alapvetôen hagyományos, szakszervezeti érdekkörbe tartozó munkaügynek tekinti.

5 1. A környezeti igazságosságról atomenergiával kapcsolatos környezeti igazságossági ügyek, környezeti igazságossági és fenntartható fejlôdési stratégiák lehetôségei, klíma-igazságosság, globális klímaváltozás, iskolai környezet és igazságosság, szabad területekhez, parkokhoz, rekreációs területekhez való hozzáférés, nemzetközi hulladékkereskedelem, lakhatás, építésügy víz és a környezeti igazságosság, illetve természeti katasztrófák következményeinek környezeti igazságossági szempontú vizsgálata. Látható tehát, hogy a kezdeti szûk térbeli és tematikus fókusz után (színes bôrû közösségek veszélyes hulladékokból és ipari környezetszennyezésbôl származó környezeti veszélyeknek való kitettsége az Egyesült Államokban) a mozgalom figyelme és tevékenysége sokat változik, tágul. Napjainkra már messze meghaladja a szennyezések igazságos elosztásának kérdéseit. Nem véletlen, hogy a környezeti igazságossági mozgalom tevékenységét és a környezeti igazságossági paradigmát egyes kutatók gyakorlatilag a fenntarthatóság egy újabb koncepciójaként kezelik A környezeti igazságosság hagyományos definíciója Kezdetben tehát környezeti igazságtalanságról olyan hátrányos helyzetû (etnikai és más kisebbségi) csoportok (illetve lakóközösségek) kapcsán beszéltek elsôsorban, melyek aránytalanul nagymértékben vannak kitéve a környezeti terhelésnek, illetve (és/vagy) aránytalanul kis mértékben részesednek a környezeti javakból. A környezeti igazságosság ebben az összefüggésben ezen igazságtalanságok kiküszöbölésére (korrigálására) tett társadalmi erôfeszítés. A környezet tágabban vett értelmében, illetve a koncepció fentebb részletezett kiterjesztésébôl fakadóan az idô folyamán a környezeti veszélyek nem pusztán az egyes szennyezéseknek való kitettséget, hanem ezen túlmenôen a hagyományos természeti erôforrásokhoz, illetve az olyan kiterjesztett környezeti javakhoz való hozzáférést is egyre inkább magukban foglalják, mint a megfelelô lakhatás, az iskolai környezet, stb. A környezeti rasszizmus pedig a környezeti igazságtalanság azon megnyilvánulási formája, amikor az igazságtalanságok bizonyos etnikai csoportok esetében jelentkeznek. A környezeti igazságosság klasszikusnak számító Bullard-i definíciója értelmében minden embernek és közösségnek joga van a környezetvédelmi és közegészségügyi jogszabályok és szabályozás általi egyenlô védelemre (Brulle-Pellow 2006, 32.o.). Ennél precízebben határozza meg a fogalmat a környezeti igazságosság talán leggyakrabban idézett definíciójának megalkotója, az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala (USEPA): A környezeti igazságosság a minden emberre vonatkozó méltányos bánásmódot és érdemi bevonást jelenti, a környezeti jogszabályok, szabályozások és politikák kidolgozásával, bevezetésével és kikényszerítésével fajra, bôrszínre, nemzetiségre, kultúrára, képzettségre és jövedelmi helyzetre való tekintet nélkül. A méltányos bánásmód értelmében emberek egyetlen csoportja (beleértve a faji, etnikai, illetve szocio-ökonómiai csoportokat) sem részesedhet aránytalan mértékben az ipari, háztartási és kereskedelmi tevékenységek, vagy a szövetségi, állami, helyi és törzsi szintû környezeti programok és politikák végrehajtásából fakadó negatív környezeti következményekbôl. Az érdemi bevonás értelmében (1) a közösség potenciálisan érintett tagjainak megfelelô lehetôségük van arra, hogy részt vegyenek a tervezett, környezetüket és/vagy egészségüket befolyásoló tevékenységgel kapcsolatos döntésekben; (2) a köz hozzájárulása képes befolyásolni a szabályozó hatóság döntését; (3) az összes résztvevô szempontjait figyelembe veszik a döntéshozatali folyamatban; és (4) a döntéshozók kezdeményezik és segítik az érintettek bevonását. 3

6 2. Környezeti igazságosság Magyarországon 2. Környezeti igazságosság Magyarországon egy dél-alföldi pilot projekt tapasztalatai A környezeti igazságtalanságok magyarországi helyzetével foglalkozó tanulmányok közép-európai keretbe helyezve elemzik hazánk környezeti igazságossági szempontból legsérülékenyebbnek tekintett csoportjának, a cigányságnak (egészen pontosan a cigányság cigánysorokon élô részének) a helyzetét. E dokumentumok (Harper et al. 2009) megállapítják, hogy a vizsgált cigánytelepeken élô emberek és közösségek: fokozottan ki vannak téve környezeti veszélyeknek annak következtében, hogy közel élnek veszélyes hulladékkal szennyezett helyekhez, szemétégetôkhöz, gyárakhoz, felhagyott ipari üzemekhez és egyéb szennyezô-forrásokhoz; sokszor nem részesülnek olyan környezeti javakban, mint az iható víz, hulladékkezelô létesítmények, higiénia és más természeti erôforrásokhoz való hozzáférés; illetve élôhelyük határon túli 4 területként való kezelésének áldozatai. A Védegylet szegedi csoportjaként munkánk során igyekeztünk kiegészíteni e hazai hagyományt, azaz, hogy a környezeti igazságossággal foglalkozó projektek megállnak a cigánytelepek határainál. Mind a vizsgált populációk, mind a problémák kiterjesztését több okból is szükségesnek éreztük. Elôször is, a környezeti igazságossági problémák nem uniformak. Különbözô társadalmakban eltérô okokkal és megoldási lehetôségekkel találkozunk. Így az észak-amerikai környezeti rasszizmus problémamentes (reflektálatlan?) adaptálása azt eredményezheti, hogy a hazánkban megtapasztalható környezeti igazságtalanságoknak csak egy nagyon szûk körével foglalkozunk. Mindenképpen szükséges tehát letapogatni, illetve feltárni a hazai környezeti igazságtalanságok általános természetét, mely csakis a kutatás fókuszának kiterjesztésével érhetô el. Különösen, hogy másodszor hazánk (és a közép-kelet-európai régió országainak) helyzete környezeti igazságossági szempontból jó eséllyel különbözô mind a centrum (a gazdag országok), mind pedig a periféria (az ún. szegény országok) helyzetéhez képest. A hazai disztributív környezeti igazságtalanságok kapcsán ugyan nem állnak rendelkezésre mindenre kiterjedô tudományos elemzések, mégis feltételezhetjük, hogy Magyarország félperifériás helyzetébôl fakadóan egyrészt bizonyos kisebbségek esetében (például a cigánysorokon, cigánytelepeken élôk) megtalálhatók jó eséllyel a klasszikus, kisebbséget érintô súlyos, alapvetô környezeti igazságtalanságok. Ugyanakkor potenciálisan hazánk lakosainak igen jelentôs része ki van téve más típusú, kevésbé súlyos és alapvetô, ugyanakkor életminôségüket mégiscsak nagyban meghatározó környezeti igazságtalanságoknak. Azaz, könnyen elképzelhetô (bár erre vonatkozó tudományos ismereteink korlátozottak), hogy hazánk környezeti igazságossági szempontból az USA-beli állapotok, illetve a fejlôdô országokra jellemzô állapotok között valahol foglal helyet természetesen speciálisan a hazai viszonyokra jellemzô problémákkal. Utóbbiakra különösen jó példával szolgálhatnak a hazai (környezeti igazságossági aspektussal is rendelkezô) privatizációs folyamatok, a közterek beépítésétôl kezdve, a bevásárlóközpontok terjeszkedésén át, egészen a közfürdôk magánbefektetôi kézbe adásáig. Ezek, bár nem olyan szintû alapszükségleteket érintenek, mint a fejlôdô országok lakosságát vagy a hazai cigányság jelentôs részét érintô problémák, mégis, a hazai nemprivilegizált szélesebb rétegek olyan szolgáltatásokhoz való hozzáférését érintik negatívan (alapvetô rekreációs és egészségügyi szolgáltatások, egészséges helyi élelmiszerekhez való hozzáférés stb.), amelyek hazánkban sokáig kvázi-közszolgáltatásokként voltak jelen. Végül a vizsgált populációk és konfliktusok kiterjesztését indokolja az is, hogy a környezeti igazságtalanságok elszenvedôi nem feltétlenül csak egyes földrajzilag jól körülhatárolható csoportok. A mozgássérültek vagy hajléktalan emberek tipikusan olyanok, akiket jó eséllyel sújtanak komoly környezeti igazságtalanságok, ám nem határolhatók be a klasszikus, szûkebb értelemben vett etnikai szempontok mentén. 4 4 A határon túli (beyond the pale) kifejezés olyan területeket jelöl, amelyekre nem vonatkoznak ugyanazon szabályok és normák, mint az azokat körülvevôkre. E helyeken a modern nemzetállam (sôt, a nemzetközi közösség) nem vállal kötelezettségeket, azokat határon túlinak tekinti).

7 egy dél-alföldi pilot projekt tapasztalatai 2.1. A környezeti igazságosság kiterjesztett értelmezése hazai kontextusban A fentiekbôl adódóan, pilot projektünk során a környezeti igaz-ságosság különféle lehetséges értelmezéseire egyaránt támaszkodtunk, amikor hazánkban is a fogalom (minél szélesebb) kiterjesztésére tettünk kísérletet. Ennek értelmében: Fontosnak tartottuk, hogy az elosztás-alapú (disztributív) igazságossági szempont mellett a társadalmi részvétel (az ún. procedurális megközelítés) is megjelenjen. Ennek értelmében nem pusztán a társadalmi döntések eredményei a fontosak, hanem maga a döntési folyamat is. Ezt úgy kell lefolytatni, hogy abban minden érintett részt vehessen és a döntést érdemben befolyásolhassa. Azaz, a társadalmi részvétel a gyakorlatban programok, politikák kidolgozásában való közvetlen részvételi lehetôséget jelent minél többféle társadalmi érdeket képviselô csoport (az érintettek) számára. Fontos, hogy a szereplôknek olyan korai fázisban legyen lehetôsége bekapcsolódni a közösségi döntési folyamatba, amikor még elképzelhetô a konszenzusos megoldás létrejötte, de legalábbis az álláspontok figyelembe vétele. Szintén fontosnak tartottuk, hogy a(z elemi) szükségletek igénye mellett az emberi jogi aspektus is hangsúlyosan megjelenjen (Sachs 2008). A szakirodalom ugyanis az igazságosság háromféle értelmezését különíti el. A procedurális igazságfelfogást (igazságosság, mint méltányosság), a relációs igazságfelfogást (igazságosság, mint egyenlô elosztás) és az abszolút (szubsztantív) igazságfelfogást (igazságosság, mint emberi méltóság). Utóbbi értelmében vannak olyan (arányosságtól független) minimumok (emberi jogok), amelyek mindenkit megilletnek. Az emberi jogi nézôpont értelmében a szegénység kezelése kapcsán a szükségletközpontú megközelítést a jogközpontú váltja fel, azaz immár nem szükségletek, hanem jogok birtokosainak kell tekintenünk a szegényeket. A szegénység e megközelítés szerint nem a pénz, hanem a hatalom hiányából fakad. A jogok pedig peres úton érvényesíthetôk, meg nem kérdôjelezhetôek, belôlük kötelességek, szükségletek, és jó esetben szolidáris tettek fakadnak. Így egy olyan korban, amikor a szegényeket sokszor könnyûszerrel feláldozzák a jövôben keletkezô hasznok oltárán, egy ilyen megközelítés határozottan telitalálatnak tûnik.. Így lehet ugyanis azt biztosítani, hogy egyesek létfenntartási szükségletei immár a jelenben elôbbre valóak legyenek mások luxusszükségleteinél. Szintén elengedhetetlen, hogy ezzel együtt a nemzedéken belüli méltányosság szempontjait is valamiképpen összhangba tudjuk hozni a nemzedékek közötti igazságosság szempontjaival. Ennek szellemében az érintettek körének egyfajta kiterjesztésére törekedtünk: a hátrányos helyzetû (és/ vagy marginalizált) csoportok (és közösségek) mellett más (nemprivilegizált) csoportok (és közösségek) környezeti javakhoz/ természeti erôforrásokhoz (illetve az ezzel kapcsolatos (köz)szolgáltatásokhoz) való hozzáférését is vizsgáltuk. A környezetszennyezésnek (környezeti terhelésnek) való aránytalan (és igazságtalan) kitettség mellett egyre inkább hangsúlyossá válik bizonyos környezeti javakhoz, természeti erôforrásokhoz és a hozzájuk kapcsolódó (köz)szolgáltatásokhoz való hozzáférés, illetve azok igazságos megoszlása. (A környezeti javakhoz/ természeti erôforrásokhoz való hozzáférés ebben az értelemben jelentheti például a vízhez való hozzáférés legkülönfélébb módjait, de az egészséges élelmiszerhez való hozzáférést is.) A környezeti igazságosság koncepciójának kiterjesztése során kezdetben az otthon, illetve a lakóhely adottságait vizsgálták elsôsorban, amit késôbb a munkahely, iskola (stb.) követett. Újabban az egyéb (például a szabadidôs ) tevékenységek színtereit is ide sorolhatjuk, ami azt jelenti, hogy az egészséges környezethez (természeti elemekhez, a tájhoz), a parkokhoz, játszóterekhez, sôt, esetleg a sportpályákhoz (uszodákhoz, strandokhoz, stb.) való jog is ide tartozhat. A fentiekbôl fakadóan a fogalom további tematikus kiterjesztése is lehetséges: például az egészséges élelmiszerhez való hozzáférés, mint alapvetô emberi jog. Ez szorosan összefügg az élelmiszer-önrendelkezéssel is A fogalom kiterjesztésének illusztrálása: a vízpiramis A környezeti igazságosság hagyományos értelmezése a társadalmat a környezeti igazságtalanságok szempontjából ketté, egy marginanizált és egy privilegizált részre osztja. Mi e hagyományos, 2-osztatú dichotómiát egy 3-osztatú struktúrára cseréltük: a kettô közé bevezettük a nem-privilegizált kategóriát is. Ez a jelenlegi társadalom jelentôs hányadát (illetve rétegeit) magába foglalja Ennek oka, hogy hazánk (és a közép-kelet-európai régió országainak) helyzete környezeti igazságossági szempontból jó eséllyel különleges mind a centrum (gazdag országok), mind pedig a periféria (szegény országok) helyzetéhez képest. Míg ugyanis a centrum országaiban a környezeti igazságtalanságok jellemzôen egy-egy kisebbséget, addig a periféria országaiban az elithez nem tartozó hatalmas többséget érintik (Martinez-Alier 2002). Így a fejlett világban a többség az elitnek, a marginalizált csoportok pedig egyértelmûen kisebbségnek tekinthetôk, míg a fejlôdô országokban éppen ennek ellenkezôje az igaz (1. ábra). A hazai disztributív környezeti igazságtalanságok kapcsán ugyan nem állnak rendelkezésre mindenre kiterjedô tudományos elemzések, mégis feltételezhetjük, hogy Magyarország félperifériás helyzetébôl fakadóan egyrészt bizonyos kisebbségek esetében 5

8 2. Környezeti igazságosság Magyarországon (például a cigánysorokon, cigánytelepeken élôk) megtalálhatók jó eséllyel a klasszikus, kisebbséget érintô súlyos, alapvetô környezeti igazságtalanságok ebben az értelemben hazánkban a környezeti igazságossági problémák kisebbségeket érintenek. Ugyanakkor potenciálisan hazánk lakosainak jelentôs része ki van téve más típusú, kevésbé súlyos és alapvetô, ugyanakkor életminôségüket mégiscsak nagyban meghatározó környezeti igazságtalansági problémáknak. Környezeti igazságossági szempontból a marginalizált és a privilegizált rétegek közt ott találjuk még a nem-privilegizált rétegek széles körét. Elit Elit Elit Nem privilegizált Marginalizált Marginalizált Marginalizált Centrum (fejlett) országok perspektívája Periféria (szegény) országok perspektívája Félperifériás helyzetben lévô (átmeneti) országok perspektívája 1. ábra A környezeti igazságosság szempontjából értékelt társadalmi rétegek 2-osztatú csoportosításának 3-osztatúra történô módosítása 6 Ezzel összefüggésben az alapvetô igények, illetve az alapvetô emberi jogok fogalmainak kiterjesztését is összhangba kell hozni a fenti koncepcióval. Ahogyan érzékeljük, hogy a privilegizált/marginalizált fogalompár között is jelentôs ûr tátong, ugyanez lehet az érzésünk az alapvetô igények/luxusigények (elemi szükségletek/luxusigények) esetében is. A kettô között ugyanis hazai kontextusban mindenképpen megjelennek azok a szükségletek, amelyek nem szükségesek ugyan a puszta fizikai túléléshez, de nagyban hozzájárulnak az egyén nem anyagi jólétéhez, életminôségéhez. 5 Ezeknek bizonyos formáit a társadalom (közösség) a tagok számára viszonylagosan olcsón tudja egyszerû (nem luxus) formában szolgáltatni, míg a társadalom tagjai ezeket önmaguk számára a piacon (egy, a profit-logikára épülô társadalomban) nem feltétlenül tudják beszerezni. Olyan közjavakról, környezeti javakról van szó, amelyeket mintegy a környezet nyújt (vagy nyújtott mindig is) számunkra, de újabban mégis veszélybe kerülnek. Ilyenek például a parkok, a csend, a jó levegô. Nem alapvetô életfeltételek, de hazai kontextusban nem kellene, hogy luxust jelentsenek. Hiányuk egyértelmûen rontja az életminôséget, meglétük a teljesebb életet szolgálja. A továbbiakban a javak e csoportjára környezeti (köz)szolgáltatásokként, vagy kvázialapvetô javakként/jogokként hivatkozunk. 5 Ezzel összefüggésben lásd: Amartya Sen - A fejlôdés mint szabadság. Európa Kiadó, Bp., Fontos hangsúlyozni, hogy sem az elemi szükségletek, és alapvetô emberi jogok, sem a környezeti (köz)szolgáltatások (kvázi- alapvetô javak/jogok),, sem pedig a luxusjavak nem statikusak, hanem dinamikusak, idôben változnak, illetve kontextusfüggôek is sok szempontból. Az idôbeli változásra jó példát szolgáltat az emberi jogok 20. század folyamán történô (globális) kiterjesztése. A kontextus-függôség értelmében pedig azt, hogy hol mi tekinthetô alapvetô szükségletnek, befolyásolják a helyi adottságok. (Olyan helyeken például, ahol a helyiek évszázadok óta sível közlekednek a helyi adottságok miatt, a síelés sokkal alapvetôbb igénynek tûnik, mint például Dubai-ban, egy sivatagi sípályán.) A jogokról, szükségletekrôl és igényekrôl való gondolkodás során tehát nem lehet teljesen eltekinteni a helyi természeti adottságoktól, mint ahogy az adott társadalmi berendezkedéstôl, illetve a helyi szokásjogtól sem.

9 egy dél-alföldi pilot projekt tapasztalatai Alapvetô javak/jogok Alapvetô javak/jogok Luxusigények Luxusigények Luxusigények Környezeti közszolgáltatások/ Kvázi alapvetô javak és jogok Alapvetô javak/jogok Centrum (fejlett) országok perspektívája Periféria (szegény) országok perspektívája Félperifériás helyzetben lévô (átmeneti) országok perspektívája 2. ábra A környezeti igazságosság szempontjából értékelt javak/jogok 2-osztatú csoportosításának 3-osztatúra történô módosítása Mindezeket figyelembe véve az ún. Maslow-piramis átértelmezésével, a vízpiramissal érzékeltetjük, hogy a szükségletek és jogok rendszerében nem elégséges a statikus megközelítés, illetve a klasszikus dichotómiákban való gondolkodás. Ennél egy sokkal differenciáltabb, dinamikus szemléletmódra van szükség A Maslow-piramis A klasszikus Maslow-piramis az emberi szükségleteket osztályozza egy hierarchikus rendszerben. 6 A 8-osztatú piramis-modellt hagyományosan két részre lehet bontani. A piramis 4 alsóbb szintje az úgynevezett hiány alapú szükségletek, amelyek kielégítése feszültségcsökkenéssel jár az emberek esetében. Ilyenek a fiziológiai és biztonsági szükségletek, a szeretet és valahová tartozás szükséglete, valamint az elismeréssel, önbecsüléssel kapcsolatos szükségletek. A piramis 4 magasabb, az elôzôkre épülô szintjét a növekedés alapú szükségletek képezik, amelyek kielégítésének célja az emberben rejlô lehetôségek kiaknázása. Ide tartoznak a kognitív és esztétikai szükségletek, az önmegvalósítás szükséglete, valamint a transzcendentális szükségletek. E kettôs osztat (hiány alapú szükségletek növekedés alapú szükségletek) bizonyos értelemben megfeleltethetô annak, amit az alapvetô igények/luxusigények két szintje kapcsán az imént emlegettünk A Maslow-piramis egyfajta (ironikus és materiális) áthangszerelésével létrejön a vízpiramis, melynek során a fiziológiai szükségletek kielégítése után nem a magasabb rendû életfunkciók kielégítése következik felfelé haladva a létrán, hanem a vízzel kapcsolatos anyagi javaknak és szolgáltatásoknak egyre kifinomultabb élvezete, illetve birtoklása. 7 E folyamatot a vízzel kapcsolatos igények szintjén egy szegedi példával illusztráljuk. Elôször azt a folyamatot érzékeltetjük, ahogyan bizonyos alapvetô szolgáltatások az utóbbi évtizedek folyamán egyre szélesebb körben elérhetôvé lettek mind szélesebb rétegek számára. Ezáltal ezen alapvetô szolgáltatások kielégítésének a módja egyre inkább hozzájárult a generációk közti igazságtalanságok fokozódásához a káros környezeti folyamatokhoz való egyre komolyabb mértékû hozzájárulás révén. Eközben (vagy inkább ezt követôen) más, korábban alapvetônek tekintett szolgáltatások kezdtek fokozatosan beszûkülni, fokozatosan elérhetetlenné válva sokak számára. Azt a kontrasztot is szeretnénk érzékeltetni, ami a rendszerváltás elôtti, illetve azt követô évtizedek között húzódik ilyen szempontból: a viszonylag szerény lehetôségekhez való széles körû hozzáférés, illetve a kevesek által elérhetô (bár elvileg sokkal szélesebb) repertoár között A vízzel kapcsolatos szolgáltatásokhoz való hozzáférés alakulása Szegeden az elmúlt öt évtizedben (1) az alapvetô javak/jogok és a környezeti közszolgáltatások/kvázi alapvetô javak/jogok javulása, szerény, de széleskörû elérése (1) Szegeden a 60-as években nem mindenhol volt még bekötve az ivóvíz, de a környéken mindenhol található volt olyan kút, ahonnan ez gyakorlatilag korlátlan mennyiségben rendelkezésre állt. Vízdíj szinte nem volt, az olcsó és mindenki számára hozzáférhetô csapvíznek óriási volt a jelentôsége, hiszen ebben az idôben még tényleg ivóvízként (is) szolgált a legtöbb ember számára. Ezt jól érzékelteti, hogy a csapvíz alternatívájaként szolgáló egyéb innivalók (szóda, málnaszörp, stb.) is az otthoni csapvízbôl készültek Manapság egyébként ez nem is teljesen nyilvánvaló, hogy a kettô nem ugyanaz.

10 2. Környezeti igazságosság Magyarországon 8 (2) A másik legelemibb vízhez köthetô szükséglet a tisztálkodásé. Még a belváros régebbi bérházaiban is elôfordult a 60-as évek folyamán, hogy a lakásokban nem volt fürdôszoba, illetve sok helyen WC sem. A WC nélküli lakásokban az udvaron vagy a bérház folyosójának a végén volt közös illemhely, a gyermekek pedig viszonylag sokáig éjjeliedényt használtak. Az ilyen lakásokban lavórban mosakodtak, illetve hetente egyszer eljártak a gôzfürdôbe, amelynek közfürdô-funkciója is volt. A fürdô rendkívül olcsó volt, azt gyakorlatilag mindenki igénybe vehette. Itt úszni, fürdeni, tusolni is lehetett, de gyógyvizes egészségügyi szolgáltatásokat is igénybe lehetett venni. (3) Nagyon érzékletes példa még a hûtôszekrények elterjedésének rövid története különösen az azóta nyilvánvalóvá vált. klímaváltozással betöltött szerepük miatt. Az 50-es években még teljesen általános az a jelenség, hogy egy lakásban semmiféle hûtési alkalmatosság nincsen, általában aznapra vásárolnak az emberek, a tejet felforralják jobb esetben van valami hûvösebb hely a házban/ lakásban (spejz, padlás, kamra, verem, esetleg pince). Már régóta ismert szerkezet volt ugyanakkor a jégszekrény, amihez viszont gyakorlatilag naponta kellett jeget hozni a jéggyárból. (Ilyet fôleg azok használtak, akik közel laktak a jéggyárhoz, vagy meg tudták oldani a jégtömbök szállítását. A bérház udvarában lévô cukrászmûhelybe például rendszeresen hordták a jeget triciklivel, amelyre alighanem a fagylaltkészítés miatt is nagy szükség volt. Egyébként a jéghez is rendkívül olcsón lehetett hozzájutni.) Késôbb, a 60-as évektôl már egyre inkább kezdtek elterjedni a hûtôszekrények például a Szaratov nevû szovjet márka, amely aztán nagyon sok háztartásban évtizedekig megtalálható volt. A ház körüli vízzel kapcsolatos szolgáltatások mellett, bár nem tekinthetô szigorú értelemben vett létszükségletnek, komoly hagyományokkal bírnak Szegeden egyes vízhez kapcsolódó rekreációs tevékenységek. (4) A Tisza és a hullámtér elsôsorban rekreációs lehetôségeket biztosít, a pihenés természetközeli lehetôségeit kínálja az itt élôknek. Az 50-es években erre a célra a partfürdô állt rendelkezésre, itt lehetett a part mentén úszni a Tiszában, illetve strandolni. Emellett fontos szerepet töltöttek be az úszóházak (a Béke és a Szabadság), a 60-as, 70-es évek legkedveltebb Tiszaparti helyei, amelyek igazi közösségi terek voltak, társasági összejövetelekkel. Ugyanakkor e helyeken úszni, napozni és fürdeni is lehetett, sôt csónakok és hajók is voltak (sportolásra, horgászásra, vízi kirándulásra). Az úszóházak között külön meg kell említeni a Szôke Tiszát, ami a 60-as évektôl évtizedeken át az egyik legkedveltebb zenés szórakozóhely volt a városban. A Tiszával kapcsolatos további rekreációs és egyéb lehetôséget biztosított, hogy a Sárgán például apró hétvégi üdülôk és horgásztanyák voltak, illetve vállalati üdülôk, amelyeket az ott dolgozók és rokonaik használhattak hétvégi vízparti kikapcsolódásra. A Boszorkány-szigetet többnyire a horgászok népesítették be, 8 A telkek a holtág széléig leértek, a jó öntéstalajon tulajdonképpen ártéri gyümölcstermesztést folytattak sokan (például cseresznyefák voltak itt). 9 Természetesen e tekintetben a generációk közti igazságtalanságokhoz való hozzájárulások területén is komoly különbségeket találunk az egyes emberek, háztartások, társadalmi rétegek közt. Egyik interjúalanyunk például nyugati színvonalon él: kényelmes luxusautóval jár, telente rendszeresen a felfûtött teniszcentrumban akik kerékpárral érkeztek és a partról, vagy csónakkal a folyóból horgásztak. A Tisza gyálai holtága mentén kiskert-tulajdonosok gyümölcsösei voltak, ahová hétvégeken kibicikliztek kertészkedni. 8 Ezek a példák a széles körû, az ún. kisemberek számára is természetes hozzáférést illusztrálják. (5) A nyári rekreációs tevékenységek után érdemes egy pillantást vetni a téli lehetôségekre is. Korábban az volt a hagyomány, hogy ez teljességgel az idôjárás (és a természeti elemek) függvénye volt: a befagyott tavak, folyó(k), esetleg felöntött iskolaudvarok biztosították a korcsolyázás, a hó pedig a szánkózás lehetôségét a szegedieknek. E lehetôségek egyformán adva voltak mindenki számára (vagy adott idôjárási viszonyok esetén: nem voltak adva senki számára sem), ezeket mindenki igénybe vehette, akár kellékek (korcsolya stb.) nélkül is A vízzel kapcsolatos szolgáltatásokhoz való hozzáférés alakulása Szegeden az elmúlt öt évtizedben (2) a környezeti közszolgáltatások/kvázi alapvetô javak/jogok javulása beszûkülése, privilégiummá válása Végigtekintve tehát az elmúlt 5-6 évtizeden, azt tapasztaljuk, hogy egy jó ideig a lehetôségek és a hozzáférés kiterjesztése volt megfigyelhetô. Az otthoni kondíciók egyre inkább javultak, az alapszükségletek kielégítése kényelmesebbé vált: rohamosan csökkent azon háztartások száma, ahol nem volt még mindig hûtôszekrény (vagy éppen mosógép, de legalábbis centrifuga), és egyre inkább természetes lett, hogy a legtöbb lakásban ki lett alakítva fürdôszoba és mellékhelyiség is. Ennek azonban komoly fenntarthatósági ára van, lévén e változások komoly környezetterhelés-növekedést eredményeznek. Ahhoz, hogy ezt belássuk, elég csak a megnövekedett vízfogyasztásra, vagy a hûtôszekrények energiafogyasztására gondolni. Azaz: e szükségletek kielégítése egy komoly generációk közti igazságtalansági probléma egyik fontos eleme azáltal, hogy e szükségleteink egyre kényelmesebb módon történô kielégítése fogyasztói életmódunk fenntarthatatlanságához vezet. 9 E folyamattal párhuzamosan viszont eleinte még megmaradtak, illetve nem szûkültek azok a külsô (vizes) szolgáltatások, melyeket az emberek nagy többsége eddigre természetesnek is tekintett. Mindez ráadásul továbbra is elérhetô volt széles társadalmi rétegek számára is, kifejezetten olcsó áron. A rekreációs lehetôségek kapcsán pedig a rendszerváltást követô években/évtizedekben fokozatosan alakult ki az a ma már teljesen természetes jelenség, amelyet tanulmányunk következô részében mutatunk be, és amelynek következtében nagyon sok városlakó számára (köztük gyermekek és idôsek számára egyaránt) a Tisza-part már nem az a hely, ahol otthon érezhetnék magukat. Pláne nem az az uszoda és a wellness-fürdôk világa, ahová (a belépôjegyek árát figyelembe teniszezik, illetve rendszeresen jár síelni is Nyugat-Európába. Amikor a fenntarthatóság szóba került, akkor mégis azon a véleményen volt, hogy Magyarországon nincs még itt az ideje errôl beszélni. Elôször fejlôdjünk, zárkózzunk fel a Nyugathoz és majd utána beszéljünk fenntartható fejlôdésrôl )

11 egy dél-alföldi pilot projekt tapasztalatai véve) nagyon sokan évente maximum egyszer engedhetik (engedhetnék) meg maguknak, hogy ellátogassanak. 10 És sajnálatos módon ez egyre inkább igaz a Tisza-parti létesítményekre is: a többnyire fogyasztáshoz kötött szórakozási lehetôségek rengeteg embert kiszorítanak ezekrôl a helyekrôl. (Ezért is értékelôdött fel az utóbbi idôkben a szabadstrandok szerepe, ahová például a környezô lakótelepekrôl is le tudnak járni az emberek, mindenféle fogyasztási kényszer nélkül.) A téli rekreációs lehetôségekkel kapcsolatban megjelent a mûjégpálya Szegeden is, melynek használata belépôhöz és komoly felszerelés beszerzéséhez kötött. Az utóbbi évtizedekben népszerûvé váltak a téli sportok, amely igényt a Dél-alföld és hazánk nyújtotta paraméterek nyilván sokak számára messze nem elégítetik ki. Így a legtöbben (illetve pontosabb, hogy ha úgy fogalmazunk: az a kisebbség, amely megteheti) a szomszédos országokba utaznak síelni igen sokan évente többször is. A Tisza és a szegediek kapcsolatának változását egy konkrét példával zárjuk, amely ahhoz a jelenséghez kapcsolódik, hogy menet közben sokan kinôtték a Tiszát (és a Balatont vagy az egyéb hazai vizeket is). Egy olyan milliárdos szegedi cégvezetô példáján illusztráljuk ezt, aki egyébként éppen a Tiszából (és a vizes szolgáltatásokból) gazdagodott meg 11. A cég idôközben már csôdöt jelentett, de az egyik tulajdonos két éve még büszkén ecsetelte kedvenc hobbiját, a tengeri hajózást. 12 Így lehet ugyanis a környezeti igazságosság, mint látásmód annak eszköze, hogy hazánkban is minél többen felismerjék (Sachs 2008): Az elônyök kisajátítása (internalizálása) és a hátrányok másokra hárítása (externalizálása) a társadalmakat nyertesekre és vesztesekre osztja. A hatalom egyenlôtlen eloszlása kifejezôdik abban, hogy a hatások gyakran nem véletlenszerûek, hanem bizonyos csoportoknál vagy földrajzi területeken csúcsosodnak ki. A hatalmi viszonyok egy olyan társadalmi mechanizmus alapjává válnak, amely az elônyöket felülre, a hátrányokat pedig alulra irányítja. Efféle költségáthárítás történhet idôben, térben vagy társadalmi síkon. Idôben a jelenbôl a jövôbe, térben a centrumokból a perifériákra, társadalmilag a felsôbb osztályoktól az alsóbb osztályok felé terelhetjük a költségeket. Látszólag ezen utóbbi idézet is a 2-osztatú logikába illeszkedik (nyertesek vs. vesztesek), illetve a létfenntartási jogokat (mint alapjogokat) különbözteti meg a többi szükséglettôl/ szolgáltatástól. 14 Ugyanakkor az erôforrások feletti küzdelem tipológiájából kiderül, hogy a létfenntartási jogoknak már eleve egy szélesebb értelmezését használja. 15 Az állampolgári jogok (pontosabban a politikai alapjogok) kiterjesztése/ kiszélesítése a 20. század második felében felgyorsult. Érdekes, ahogyan Sachs kiélezi ezt a hidegháborúra: míg nyugaton a polgári és a politikai jogokra helyezték a hangsúlyt, addig keleten a gazdasági és szociális (valamint a kulturális) jogokra. Ha ezen a szemüvegen keresztül tekintünk az elmúlt évtizedekre, akkor új megvilágítást kap a rendszerváltásnak nevezett cezúra is, mint olyan A vízpiramis : a környezeti közszolgáltatások/kvázi alapvetô javak/jogok kielégítése széles tömegek részére versus kevesek luxusszükségletei Bizonyos jogokat egyszerûen más típusúakra cseréltünk fel, holott az emberi jogok oszthatatlansága és kölcsönös függése miatt inkább ezek kiterjesztése lett volna indokolt. Az egyik oldalon tehát a helyi erôforrásokra alapuló kvázi alapvetô szükségletek széles körû kielégítése áll (a vízpiramis alja), a másik oldalon pedig luxusigények gyakran nem helyi természeti erôforrások segítségével történô kielégítése (a vízpiramis teteje). A privilegizált/marginalizált csoportok, illetve az elemi szükségletek/ luxusigények és szolgáltatások már tárgyalt ellentétei láthatóan kiegészülnek a nem-privilegizált társadalmi rétegekkel, illetve a kiterjesztett (kontextus-függô) alapszükségletekkel. Álláspontunk szerint a környezeti igazságosság illetékességének mindenképpen ki kell terjedni a két alsó szint mindegyikére különösen abban a félperifériás társadalmi szerkezetben, amelybe hazánk is (több kelet-közép-európai társával együtt) a rendszerváltás óta sorolható. 13 A fentiekben az egyszerûség kedvéért fôleg a disztributív megközelítésbôl indultunk ki (akár a szükségletek, akár a jogok felôl közelítettünk is a kérdéshez). Könnyû azonban belátni, hogy amennyiben a környezeti igazságosság keretfeltételeit kiterjesztjük a procedurális igazságfelfogásra is, akkor még inkább mûködik ez a hierarchikus, piramis-szerû differenciálás. Az, hogy hazánkban az eliten kívüli csoportok/közösségek milyen mértékben ki vannak zárva például a környezetpolitikai (és egyéb társadalompolitikai) döntéshozatalból, viszonylagosan jól lekövethetô az ezzel kapcsolatos tanulmányok alapján (Bajmócy 2009, Józsa 2006, Rechnitzer 2007). 10 Ide értendô az Anna-fürdô és az Aquapolis egyaránt, amely a fizetôképes kereslet (így a luxusigények és a wellness-szolgáltatások) irányába ment el, miközben leépítette, illetve fokozatosan leépíti közfunkcióit így az iskolai vagy gyógyászati/ egészségügyi szolgáltatásokat, az ún. közgyógyellátást is. 11 Itt az azóta csôdbe vitt (csôdöt mondott) hajdani vízépítô cég másik milliárdos vezetôje, Baranyi Sándor nyilatkozik a cég profiljáról, számtalan vizes vonatkozásáról: 12 Ehhez kapcsolódnak az alábbi interjú-részletek a Szeviép egyik vezetôjével: A száz leggazdagabb magyar egyikének hat éve szenvedélye a tengeri hajózás. / / Az elsô saját hajóm egy egymotoros, 28 lábas, amerikai gyártmányú Bayliner volt. Ezzel a fapados", egykabinos szépséggel egy nyarat húztam le a tengeren. Késôbb többször is cseréltem a vízi jármûveimet, mostanság egy komolyabb méretû, 35 tonnás jachttal hajózom. ( Szereti a luxust? Amit akartam, azt már megvettem. Van Szegeden egy 220 négyzetméteres házam, egy balatoni nyaralóm, néhány szép órám és egy nagy hajóm. Mennyire nagy? Nem kicsi. Ezen a nyáron ötezer kilométert mentem vele. Az Adriát már kinôttem, így távolabbi vizek felé veszem az irányt. ( 13 A félperifériás helyzetrôl Szalai Erszébet: 14 Különösen itt: A létfenntartás szükségletei elôbbre valók a luxusszükségleteknél. Ez a formula rámutat arra, hogy minden nemzeti vagy nemzetközi intézménynek kötelessége elismernie a létfenntartási jogokat. (Wolfgang Sachs Ökológia és emberi jogok, in: Kovász, szám, 38. oldal.) 15 Lásd a tanulmány 1. számú táblázatát ( Erôforrások és létfenntartási jogok, 22. oldal). 16 Sachs, i.m., 34. o. 9

12 2. Környezeti igazságosság Magyarországon 2.3. A(z elsôsorban) vízzel kapcsolatos környezeti igazságtalanságok Szegeden A városi hajléktalan léthelyzet mint az elemi szükségletek elemi hiánya A városi hajléktalan emberekkel ( lakcím nélküliek 17 ) folytatott együttmûködés során egyik legfontosabb törekvésünk az volt, hogy egy olyan valós problématérképet tudjunk közösen összeállítani, ami a tényleges és legégetôbb szükségletekre és hiányokra hívja fel a figyelmet. Ez a problématérkép a maga teljességében még sajnos nem végleges, de már jól körvonalazódnak azok az irányok, amelyek mentén a javaslatokat és követeléseket majd meg lehet fogalmazni Az emberi méltóság tiszteletben tartása és a szabadságjogok olyan alapvetô emberi jogok, amelyek minden embert megilletnek, függetlenül annak pillanatnyi (anyagi, egzisztenciális, stb.) helyzetétôl. Ezeket a jogokat súlyosan sértik azok a törekvések, amelyek embereket akarnak kizárni a közterületekrôl és a közintézmények használatából, nemkívánatosnak nyilvánítva bizonyos társadalmi csoportokat az közterületeken/közintézményekben. Ebbe a kategóriába tartozik az ún. koldusrendelet, amely a belvárosban még a passzív koldulást is szankcionálja. Az idei közterületekre vonatkozó javaslatok ennél is tovább mennek, mert a puszta fizikai jelenlétet is szankcionálnák bizonyos helyeken. (Természetesen ez eddig is így volt sok szempontból, mert közintézményekbôl, vendéglátóegységekbôl, stb. gyakran kitiltottak olyanokat, akikkel kapcsolatban bizonyos sztereotípiák a külsô megjelenés alapján feltételezhetôek voltak. 2. Esetünkben különös hangsúllyal bír (mert a vízzel kapcsolatos konfliktusokra koncentráltunk elsôsorban) az a jelenség, hogy városunkban jelenleg a vízzel kapcsolatos közösségi szolgáltatások rendkívül visszafejlôdtek, illetve azok jórészt a magánszférába húzódtak vissza. Az elérhetô vizes szolgáltatásokat nyújtó intézmények pedig a fizetôképes kereslet számára biztosítanak jó pénzért wellness- és luxusszolgáltatásokat. A tanulmány elején a rövid visszatekintésben láttuk, hogy korábban milyen közintézmények mûködtek azok számára, akiknek az akkori viszonyok között ezekre szüksége volt. Manapság viszont a szociális ellátó rendszer (pl. a hajléktalanellátó intézményrendszer) nem képes ezeknek a feladatoknak önmagában megfelelni, ehhez az önkormányzat hathatós segítségére lenne szükség. Ráadásul az ellátórendszer intézményein kívül is biztosítani kell a rászorulóknak, hogy a nap bármely szakában egészséges ivóvízhez, tisztálkodáshoz, illetve a higiéniai szükségletek elvégzéséhez az emberi méltóság sérelme nélkül hozzá tudjanak férni. (És ne kelljen ezen közben különféle retorzióktól, bántalmazástól és megaláztatástól, stb. tartaniuk). Mindezt valamiféle közösségi alapszolgáltatásokat fenntartó intézményes hálózattal lehetne biztosítani: ingyenes közkutak, közfürdô, illetve illemhelyek állnának a rászorulók rendelkezésére a város bizonyos pontjain, illetve olyan intézmény is, ahol a ruhák mosását/ mosatását meg lehet oldani a legrászorultabbak számára is elérhetô módon. 19 Csak ezen alapjogok biztosítása esetén lehet elvárni mindenkitôl, hogy lehetôség szerint tartsa tiszteletben a köztisztasági törvényt, tereken/ parkokban lehetôleg ne végezze a szükségét, illetve, hogy például ne az Anna-kút peremén tisztálkodjon, ahová a városlakók egyébként gyógyvízért járnak kannákkal A konkrét fizikai korlátozások (közterek igénybevétele, közintézményekhez való hozzáférés) és a vízzel kapcsolatos alapjogok teljesülésének hiányosságai mellett megpróbáltuk összegyûjteni azokat az egyéb problémákat, amelyek szintén környezeti igazságossági konfliktusnak (is) tekinthetôk. Itt elsôsorban az étkezésre (élelmiszerhez/közétkeztetéshez való hozzáféréshez) és ennek körülményeire, illetve a szálláshelyhez való hozzáférésre és ennek körülményeire (az elérhetôség korlátaira) gondolunk. 21 A Védegylet szegedi csoportja 2004 óta vesz részt hajléktalan emberekkel kapcsolatos ügyekben Szegeden. (Kezdetben a katolikus egyetemi lelkészség által szervezett ún. keddi teajáratokba kapcsolódtunk be, majd a Szegeden 2005 óta évente megrendezésre kerülô Szolidaritás Éjszakája szervezésébe. 22 Többször felléptünk a 2005-ben bevezetett helyi koldusrendelet visszavonása érdekében, 2008 augusztusában pedig megszerveztük Szegeden is a Picture the Homeless nevû, New York-i hajléktalanok érdekképviseletével foglalkozó szervezet aktivistái által hajléktalanok és hajléktalanokkal foglalkozó civilek és szakmabeliek számára tartott képzést. Ez egy új típusú helyi érdekvédelmi (érdekképviseleti) együttmûködés alapja is lett, amely az érintettek aktív bevonására és az érdekérvényesítés eddigiektôl eltérô új formáira is épít Több hajléktalan ember kérte, hogy a lakcím nélküli kifejezést használjuk a hajléktalan negatív konnotációi miatt. 18 Tavaly nyáron a Picture the Homeless amerikai hajléktalanokból álló érdekvédô szervezet szegedi workshop-ja apropóján kezdtünk ebbe a projektbe a szegedi hajléktalanokkal és a szociális szakma egy részével közösen Külföldi (fôleg amerikai) filmekbôl jól ismert életkép, amikor nyilvános mosodákban mosatnak emberek, akik ilyen-olyan okból ezt otthon nem tudják megtenni. Európa több országában is széles körû kampányt indítottak, hogy ezeket az alapjogokat mindenki számára biztosítani lehessen nem csupán Európa-szerte, de világviszonylatban is - a millenniumi fejlesztési célokkal is összefüggésben. 20 Jelenleg a magyar állam sajnos nem garantálja minden állampolgára számára a lakhatáshoz és a munkához való jogot. Az Alkotmány ugyanakkor elismeri a lehetô legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez (70/D. (1)) valamint az emberi méltósághoz (54. (1) ) való jogát mindenkinek. Magyarország ezen kívül részese a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának, amely garantálja a lakhatáshoz és az egészséghez való jogot. Ezeket súlyosan sérti ugyanakkor, ha valakinek (illetve valamely társadalmi csoportnak) nincs tényleges lehetôsége a tisztálkodásra, illetve mindennapi (higiéniai) szükségleteinek kulturált elvégzésére anélkül, hogy közben különféle retorzióktól (fizikai bántalmazástól) vagy kitiltástól kellene tartania. (Részlet az önkormányzathoz eljuttatott petíciónk szövegébôl.) 21 A nemzetközi ajánlások és nyilatkozatok egységesen abba az irányba mutatnak, hogy Európában jogos elvárás, sôt, követelés kell legyen, hogy a vízhez és tisztálkodáshoz való alapjog mellett az élelemhez, illetve valamilyen szálláshoz (az ún. lakhatáshoz) minden ember hozzáférhessen. Például az alábbi dokumentumok: (Cetim Critical Reports #6, 2009) (Coalition Eau) (Sanitation is Dignity) pdf (ENSZ, 2003) (Európa Tanács, 2010) 22

13 egy dél-alföldi pilot projekt tapasztalatai Mindezek a tapasztalatok, a hajléktalan léttel foglalkozó hazai (és nemzetközi) szakirodalom, valamint a Védegylet környezeti igazságossági munkacsoportjának hajléktalanszállókon, illetve az utcán lefolytatott csoportos problémafeltáró beszélgetései (ún. fókuszcsoportos interjúk ) alapján egyértelmû, hogy a hajléktalan (lakcím nélküli) emberek csoportja a környezeti igazságtalanságoknak egyik leginkább kitett csoport hazánkban is. E kitettsége meglehetôsen sokrétû, még akkor is, ha a hajléktalan emberek csoportja igen heterogén, a hajléktalan létforma nagyon differenciált. Nyilvánvalóan más problémákkal szembesülnek azok, akik igénybe tudják venni az ellátórendszer szolgáltatásait, mint a teljesen az utcán élô hajléktalanok. 23 Ugyanakkor van egy sor olyan közös probléma, ami gyakorlatilag minden lakcím nélkül élô lakótársunkat egyformán sújtja, illetve diszkriminatív módon zárja ki ôket olyan szolgáltatásokból, amelyeket alapvetôen jogsértônek (a szabadságjogokat és az emberi méltóságot egyaránt sértônek) találunk. Ezek közül emelnénk itt ki néhányat, melyekkel az interjúk során szembesültünk a teljesség igénye nélkül. 24 A hajléktalanszállást (és az ellátórendszert) viszonylag széles körben igénybe vevô emberek szinte egyöntetûen panaszkodtak arra, hogy személyes tárgyaikkal nem tudnak mit kezdeni, különösen akkor, amikor el kell hagyni a szállást, illetve a melegedôt. Az étkezésre, tisztálkodásra és éjszakai szállásra rendelkezésre álló helyszínek egyáltalán nem úgy vannak megszervezve, hogy megkönnyítsék számukra a mindennapokat. A társas létformának, a kutyatartásnak egyáltalán nem kedveznek a jelenlegi körülmények. Minden hajléktalan (utcán és szálláson élô egyaránt) nehezményezte, hogy nem veszik ôket emberszámba a köztereken és a nyilvános helyeken. (Gyakoriak a fizikai bántalmazások és a megaláztatások, a biztonsági ôröktôl a rendôrökön és a közterület-felügyelôkön keresztül a mentôsökig sokan jelentenek potenciális veszélyt rájuk.) Nagyon nehéz komolyabb orvosi ellátáshoz jutni, még rendkívül indokolt esetben is. A kilakoltatások miatt egyre több ember érintett, a lakcím nélküliség állapotát rengetegen kihasználják: munkát szinte lehetetlen kapni, ha mégis, legtöbbször feketén - és nagyon gyakran nem fizetik ki a mégoly szerényt bért sem. A szegedi bérlakás-hálózat gyakorlatilag megszûnt, albérletet fenntartani pedig szinte lehetetlen a magas költségek (lakbér, rezsi) miatt. Az itt felsoroltak egy jelentôs része (értelmezésünk szerint) környezeti igazságossági probléma is Ivóvízhelyzet a nagyvárosokban: Szeged 25 A Dél-alföldi régiót intenzíven érintô ivóvízminôség-javító program anomáliáiról részletesebben a kistelepüléseket érintô vizes konfliktusok között számolunk be, itt csak azokat az elemeit érintjük, amelyeknek szegedi vonatkozásai is számottevôek. A hivatalos álláspont ezzel kapcsolatban jól nyomon követhetô a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség (DARFÜ) oldaláról, illetve a témakörben megjelent sajtócikkekbôl. Mi itt elsôsorban a felmerült problémák felidézésével szeretnénk ezt a képet árnyalni, 26 ugyanakkor kapcsolódunk a felvezetô részhez is, ahol a csapvíz (ivóvíz) korlátlan és gyakorlatilag ingyenes korábbi hozzáférésébôl indultunk ki. Ebbôl az állapotból jutottunk el gyakorlatilag oda, hogy nem egész két évtized leforgása alatt hazánkban Budapesten, de más nagyvárosokban is világviszonylatban is a legdrágábbak közé tartozik a vízfogyasztás, széles körû vízszegénységet eredményezve ráadásul nem is csupán a legrászorultabbak/ leghátrányosabb helyzetûek körében. 27 A National Geographic idei vizes különszáma összehasonlítja a világ nagyvárosainak a köbméterenkénti vízköltségét és az eredmény igen elgondolkodtató. 28 A feltüntetett európai nagyvárosok közül a Budapestre számított közel 3 USD (2,89) a második legmagasabb érték, csak Koppenhága (3,43) elôzi meg. Összehasonlításképpen: Madrid 0,62, Lisszabon 0,60, Róma 0,50, Amszterdam 0,93, Moszkva 0,33, Helsinki 1,22, Berlin 2,52. (A 2 USD feletti köbméterenkénti vízdíj világviszonylatban is igen ritka, a térképen feltüntetett városok közül Európán kívül ilyesmivel sehol sem találkozhatunk.) Nem kizárt, hogy a magyarországi nagyvárosok vízdíjainak alakulásában komoly szerepe van az itt tevékenykedô multinacionális nagyvállalatoknak is. (A Suez Budapesten és Pécsett van jelen a helyi vízszolgáltatásban, a Veolia pedig Szegeden 49%-os részesedéssel.) A vizes multik (Suez, Veolia, stb.) a rendszerváltást követô idôkben játszott közép-kelet európai szerepét és annak társadalmi hatásait több nemzetközi összehasonlító tanulmány is vizsgálta az utóbbi idôkben, ezek közül a Public Citizen jelentései talán a legismertebbek. 29 Ezek gyakran elemzik a kelet-európai privatizációs folyamatokat is, az önkormányzatok számára sokszor elônytelen szerzôdéseket, a visszavásárlási kísérleteket - így az ezredfordulós szegedi kísérletet, illetve a tavalyi pécsi történéseket is A környezeti igazságtalanságokon kívül tapasztalataink szerint a hajléktalan emberek számtalan egyéb hátránnyal is sújtottak, amelyek közül kiemelkedik a (biztosan kifizetett) munkalehetôségek hiánya, de ide tartoznak olyan kisebb dolgok is, hogy lakcím nélkül nem juthatnak bankszámlához, mobiltelefon-feltöltôkártyához, vagy nem adhatnak vért és nem választhatják meg szabadon háziorvosukat. 24 A teljes problémalistát (problématérképet) egy külön tanulmányban szeretnénk összegezni, a döntéshozók figyelmébe ajánlva, azok egy jelentôs részére konkrét (gyakorlati) megoldást is keresve az érintettek bevonásával. 25 Itt a rendszerváltás utáni (közép-kelet európai) helyzetrôl lesz szó, a privatizációs hullám hatásáról a vízszolgáltatás áraira (az ún. víz-szegénységrôl ehhez kapcsolódik az ivóvízminôség-javító program is (céges kommunikáció) (kritikus szakvélemény) 27 (E. Lobina még a fejlett európai országok esetében is komoly problémának látja ezt hát még a rendszerváltó, illetve fejlôdô országok esetében.) 72B /$file/WatOver.pdf 28 A folyóirat a Global Water Intelligence adataira hivatkozik és az egy köbméterre számított vízdíjat tünteti fel városonkét (15 köbméteres havi fogyasztást feltételezve). National Geographic, április. A kék bolygó kincse (különszám, magyar kiadás). 29 A Public Citizen mellett a CEO, a TNI és a PSIRU anyagait tanulmányoztuk elsôsorban. 30 Szeged 1999-ben a Vivendi-tôl, Pécs 2009-ben a Suez-től próbált megszabadulni utóbbi, úgy tûnik, sikerrel. 11

14 2. Környezeti igazságosság Magyarországon Szegeden már az ezredforduló környékén kísérlet történt arra, hogy a francia vizes multitól a város visszaszerezze a vízszolgáltatás feletti jogot. Akkor ez nem járt sikerrel, bár egyesek szerint kedvezôbb feltételeket sikerült kiharcolni. 31 Ehhez képest sokakban megütközést keltett, hogy a szocialista városvezetés ban (miközben a helyi vízmû korábbi privatizációját rendszeresen felrótta az ellenzéknek, illetve a mielôbbi visszavétel szükségességérôl beszélt) zárt ülésen úgy döntött, hogy a francia céggel 2015-ig szóló szerzôdését 2024-ig (!) meghosszabbítja. 32 (Jól jellemzi a helyi média szerepkörét, hogy a bizottsági zárt ülésen is jelen lévô és egy ilyen horderejû kérdésben a városvezetéssel közösen döntést hozó vízmû-vezetôkkel aznap mindössze egy semmitmondó PR-anyag készült.) 33 Tavaly (2009) szeptemberben a pécsi közgyûlés viszont úgy döntött, hogy a Pécsi Vízmû Zrt.-bôl kivásárolja kisebbségi partnerét, a Suezt, mert az túl sok pénzt szipkázott ki a helyi vízmûbôl, s ez jelentôsen megdrágította a pécsieknek a vizet. A képviselôtestület megvonta a vízszolgáltatás jogát a franciákkal közösen birtokolt zrt.-tôl, s a munkával megbízta az önkormányzat tulajdonában lévô Tettye Zrt.-t. A Tettye ezt követôen elfoglalta a vízmû székházát, és azóta ez a cég biztosítja a vízszolgáltatást Pécsett. 34 A tavalyi pécsi fejleményeknek azóta már komoly hazai szakirodalma van, de az indexes Bodoky Tamásnak az ezzel kapcsolatos írásait mindenképpen érdemes megemlíteni. 35 Azt látjuk tehát, hogy városi szinten egyre inkább a hozzáférésrôl az elérhetôségre helyezôdött át a hangsúly és ebbe a folyamatba illeszkedik az ivóvízminôség-javító program is. 36 Azaz: miközben indokolt vagy kevésbé indokolt erôfeszítéseket teszünk a vízminôség javításának érdekében, mindez irreálisan nagy költségekkel, sôt pazarlással jár együtt, szinte teljesen figyelmen kívül hagyva a lakosság teherbíró képességét. A vízfogyasztás ésszerû korlátozása támogatandó célkitûzés, de nem elsôsorban a gyakran hátrányos helyzetû lakossági fogyasztók rovására, akik így aztán arra kényszerülnek, hogy ellenôrizetlen eredetû vízforrásokhoz (illegális vízkivételekhez) folyamodjanak. A helyzetet abszurditását jól érzékelteti az az egészen friss sajtóhír, ami arról tudósít, hogy a MAL Zrt. állítólag fél áron jutott a vízhez a dunántúli vízmûvektôl (DRV), miközben a kisfogyasztók tartozásait a cég kíméletlenül behajtotta 37. Végezetül egy példával szeretnénk illusztrálni, hogy jelenleg Szegeden mennyibe kerül a vízdíj, illetve a vízzel kapcsolatos szolgáltatások mindezt egy átlagos (68 m 2 -es) távfûtéses panellakásban élô, 4-fôs (kétgyermekes) család esetében. 38 A vízzel kapcsolatos rezsiköltségek az alábbi tételekbôl állnak: 1. Szegedi Vízmû/ VEOLIA (49%) víz és szennyvízelvezetés szolgáltatási számla (~7500) 2. Szegedi Hôszolgáltató/ Alfa-Nova (49%) fûtés, melegvízdíj (~20.000) 39 Míg a nyugati mintákban a vízdíj esetében a háztartások jövedelmeinek 3%-a szokott lenni az az alap, amely esetében már vízszegénységrôl beszélnek, és a legalsó jövedelmi kvintilisbe tartozó háztartások átlaga is 3% körül mozog, addig nálunk egy átlagos háztartás vízzel kapcsolatos költségei az 5%-ot is elérhetik, ami többszöröse az európai fôsodorban tapasztalható arányoknak. 40 Például egy 4-fôs (2 gyermekes) családban, ahol nettó Ft havi jövedelemmel számolunk (a két családi pótlékkal együtt), a vízzel kapcsolatos kiadások (hideg- és melegvíz, szennyvíz) jelenleg Ft körül vannak, ami az összbevétel majdnem 5%-a (4,8%) Errôl több európai forrás is tudósít, mára klasszikus kelet-európai esettanulmány lett belôle: VEOLIA-en-Anglais_a214.html (az közötti szegedi történésekrôl is szó van benne.) 32 A történtekrôl (igaz, meglehetôs késéssel) az országos és a helyi média is beszámolt: hwww.pecsinapilap.hu/?id=42632, A szegedi példától eltérôen itt a közgyûlési elôterjesztésben feketén-fehéren olvasható az indoklás is: /index.php?id= A tavalyi pécsi fejleményeknek azóta már komoly hazai szakirodalma is van, de az indexes Bodoky Tamásnak az ezzel kapcsolatos írásait mindenképpen érdemes megemlíteni: Ez az access és az affordability megkülönböztetése, amit jobb híján a hozzáférés/ elérhetôség fogalompárral adhatunk vissza: a hozzáférés a rendelkezésre állást jelenti, az elérhetôség pedig tulajdonképpen a megfizethetôséget. 37 Százmilliós csontvázhalmok dôltek és dôlnek a szekrénybôl a Dunántúli Regionális Vízmû Zrt.-t új vezérigazgatójára. Az átvilágítás szerint a MAL Zrt. féláron kapta a vizet Az alábbi Lobina-Hall tanulmányban is: PoorChoicesWater.pdf 39 A távhô ára a hazai nagyvárosokban teljesen követhetetlen a fogyasztók számára: a szegedi polgármester például 2006 ôszén a legolcsóbbnak nevezte hazai viszonylatban, egy 2010-es tanulmány szerint viszont az egyik legdrágább. 40 Ezeket Lobina idézett tanulmányából vettük, de az adatok teljesen egybevágnak Smets elôadásának adataival, amelyeket tavaly a Védegylet nemzetközi vizes konferenciáján bemutatott. Míg az ún. fejlett (iparosodott) országokban a fenti arányok jellemzôek (Franciaországban például a jövedelem szempontjából az alsó 5% is még 3% alatt marad, az átlagos háztartás pedig alig valamivel 1% fölött), addig a fejlôdô és átalakuló országokban ez lényegesen magasabb: az átlagos háztartások 2.5 %-ot, a szegény családok pedig akár ennek a háromszorosát (7.5 %-t) költenek a vízzel kapcsolatos szolgáltatásokra. Ha a fenti szegedi példából indulunk ki (ahol az 5% körüli vízköltség egy nem is kimondottan a legalacsonyabb jövedelmi viszonyok mellett is megképződik), akkor láthatjuk, hogy ezen a téren egyáltalán nem állunk valami jól. (A fenti példa egy olyan távfûtéses panellakásból származik, ahol a vízórák már régóta fel vannak szerelve, így elvileg az átalánydíjjal járó túlfizetés már ki van küszöbölve.) (Henri Smets, Water Academy, France Access to drinking water at an affordable price in transition and developing countries kézirat; a tavaly ôsszel Budapesten megtartott, Védegylet által szervezett vizes konferencia egyik elôadása.) 41 Távhôszolgáltatás esetén a víz- és a fûtésszámla összesen , ami az összbevétel 10%-a körül van. Ha ehhez hozzávesszük még a villanyszámlát (kb Ft), akkor a Ft körüli (feletti) rezsiköltség az összbevétel közel 15%- a (14,7%). És ezek az adatok még tartalmazzák a gázár-támogatást is, ami a távhôés a melegvíz-díjban jelenik meg és a havi 9000 Ft-ot is elérheti. Ennek megszûnése (vagy csökkentése) esetén az összegek értelemszerûen ennyivel nônek.

15 egy dél-alföldi pilot projekt tapasztalatai Szegedi vizes konfliktusok Az elôzô fejezetben láttuk, hogy a látszat ellenére igenis léteznek vízzel kapcsolatos társadalmi konfliktusok és hozzáférési problémák, már a legelemibb szinten is. A klasszikus környezeti igazságossági tematika alapján a városokban fellelhetô szegregált területek gyakran a legelemibb szinten produkálják az egészséges/tiszta (ivó)vízhez való hozzáférés hiányát. Emellett reális lehetôség a vízszegénység is (az egészséges ivóvíz elérhetô ugyan, de bizonyos csoportok számára anyagilag nem hozzáférhetô), aminek egyenes következménye az egészségtelen (és gyakran illegálisan hozzáférhetô) víz kényszerû választása. 43 A hazai nagyvárosokban is érdemes lenne frissíteni a vízszegénységgel/ energiaszegénységgel kapcsolatos kalkulusokat, amelybôl könnyûszerrel kiderülne, hogy Európa korántsem olyan egységes, hogy reflektálatlanul átvehetnénk az észak-dél dichotómiát akár csak metaforikus értelemben is. A kalkulusok alkalmazásának kezdeményezésére különösen alkalmasnak tûnik a 2010-es év (a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve, illetve a millenniumi fejlesztési célok kétharmadánál ( ), hogy feltérképezzük, miként is állunk valójában ezen a téren. 42 Az ivóvízhez való hozzáférés kapcsán tehát megállapíthatjuk, hogy egyfelôl a hazai nagyvárosokban sikerült leküzdeni azokat a hátrányokat, amelyek évtizedekkel ezelôtt még fennálltak. A legtöbb háztartásban (néhány marginalizált csoportot leszámítva) hozzáférhetô a megfelelô ivóvíz. Viszont a vízdíj árának folyamatos emelkedése, részben potenciálisan a profit-orientált multinacionális vállalatok szerepvállalása kapcsán már eddig is (és a tervezett ivóvízminôség-javító program kapcsán majd még inkább) olyan helyzetet teremt(ett), hogy a vízszegénység mértéke már most messze meghaladja az Európában megszokott arányokat. A vízzel kapcsolatos környezeti igazságosságról viszont csak akkor beszélhetünk, ha az egészséges ivóvízhez mindenki számára könnyen megfizethetô áron férhet hozzá. A fenti társadalmi igazságossági mutatókat tekintve egyértelmûen kiderül, hogy ilyen téren az ún. átmeneti országokra (mint például hazánk is) sokkal inkább a fejlôdô országok arányai jellemzôek: nem csupán az alsó decilisbe (kvintilisbe) tartozó rétegek számítanak víz-szegénynek/ energiaszegénynek (az európai standard alapján), hanem jóval többen.különösen megdöbbentô ez a tény, ha abból indulunk ki, hogy mekkora elônnyel rendelkeztünk (mondjuk a nyugati-európai országokhoz képest) ezen a téren még a rendszerváltás utáni években is. 42 Szegedi viszonylatban kezdeményezünk (a Magyar Szegénységellenes Hálózat helyi szervezetével közösen) egy ilyen vizsgálatot, ami hazai és nemzetközi összefüggésben is árnyalja, illetve frissíti az ezzel kapcsolatos adatokat. Az észak-amerikai környezeti igazságossági megközelítés keletközép európai adaptációja eddig fôleg a roma közösségek (cigánytelepek) esetében vizsgálta ezt a jelenséget több kimondottan színvonalas anyag is született ennek eredményeképpen (melyekre e kiadványban korábban már hivatkoztunk). Mi ezt megpróbáltuk kiterjeszteni azzal, hogy a nagyvárosokban élô hajléktalanokat vizsgáltuk ebbôl a szempontból. Kiderült ugyanis, hogy a lakcím nélkül élôk valamiért nem kerülnek képbe ilyenkor, holott például a vízhez való hozzáférés legelemibb formái is hiányoznak esetükben. (Természetesen itt nem csupán az ivóvízre gondolunk, hanem a tisztálkodásra és a higiéniai szükségletekre, mint alapvetô jogokra, illetve szükségletekre is. És még azt sem állíthatjuk, hogy ez csupán az utcán élô hajléktalanok számára probléma, hiszen az ellátórendszer igénybevételének idôbeli korlátai vannak, a napközben utcán töltendô idôszak nagy részében pedig komoly küzdelmet jelent a vízhez való hozzáférés. Különösen úgy, hogy mint ahogyan azt fentebb részleteztük a közfürdôk gyakorlatilag megszûntek, a nyilvános illemhelyek pedig gyakorlatilag minden esetben csak pénzért vehetôk igénybe, még az olyan közintézményekben is, mint a vasúti pályaudvar.) Az egészséges környezethez való hozzáférés A környezeti igazságosság kiterjesztett értelmezése viszont a fentieknél többet is magába foglalhat. A víznél maradva, ez egy folyópartra települt város esetében jelentheti mindazon (alap)szolgáltatások összességét, amit a folyó az ott élôk számára nyújtani tud. (Ez az idôk folyamán állandóan változik, illetve területileg is nagyban különbözik: a megélhetést jelentô táplálékszerzéstôl a legkülönfélébb rekreációs lehetôségekig rendkívül széles a spektrum.) A folyótól elrugaszkodva pedig az adott régió természeti erôforrásaira (például termálvíz, gyógyvíz, stb.) bizonyos szolgáltatások épül(het)nek, amelyek már-már közszolgáltatásokként funkcionálnak. (Különösen akkor igaz ez, ha egy olyan jóléti rendszer részét képezik mindezek, amelyek megnyirbálása, illetve lebontása nagyon komoly társadalmi feszültségeket/ konfliktusokat generál.) 43 Ez a jelenség (illetve paradoxon) Európa nyugati részén is felmerült, amikor környezeti/ fenntarthatósági megfontolásokból kiindulva egyesek a minél magasabb vízdíj bevezetése mellett kezdtek érvelni. (Lobina, i.m.) 13

16 2. Környezeti igazságosság Magyarországon Szeged és a Tisza-part/ hullámtér Ha szisztematikusan szeretnénk áttekinteni a Tisza-part használatával kapcsolatos legújabb fejleményeket (tendenciákat és változásokat), illetve azok társadalmi hatásait, akkor minimum az alábbi hullámtér-igénybevételeket kellene részletesen sorra vennünk: a) strandok szabad strandok partfürdô b) úszóházak kikötôk (jacht-kikötô) c) vendéglátóegységek, rendezvények (rendezvényterületek) d) vízi és sporttelepek e) üdülôtelepek (Sárga, Tömörkény) f) szabad partszakaszok és magánterületek aránya (privát mûtárgyak a Tiszán) g) lakóhajó a Tiszán (egy extrém példa) Erre természetesen itt nincs lehetôségünk, de néhány jellegzetes példa felidézésével a tendenciákat talán sikerül érzékeltetni. a) Az utóbbi idôben nagyon komoly változások álltak be a szegediek vízhez kapcsolódó mindenekelôtt rekreációs lehetôségeivel kapcsolatban. Ezek alapvetôen a tiszai strandolás lehetôségeinek a beszûküléséhez kapcsolódnak. Szeged közigazgatási határain belül az utóbbi évtizedek folyamán három jelentôsebb szabadstrand alakult ki a Tisza mentén: a Sárga Tápé közelében, a Foka a Felsô Tisza-parton és a Lapos Újszegeden. E fürdôhelyek egyrészt természet-közeli rekreációs lehetôségeket biztosítanak a szegedi lakosoknak a nyári idôszakban, ráadásul a kevésbé tehetôs (privilegizált) szegediek esetében különösen fontos, hiszen a Tisza hagyományosan az az erôforrás, amely a szélesebb társadalmi rétegek számára ingyenesen is hozzáférhetô. E három strand együttesen több 100 méteres partszakaszt garantált a szegediek számára a Tisza és a Tisza-part viszonylagosan kulturált, rekreációs (pihenési/ strandolási) célú használatára. E strandokat a szegedi önkormányzat az utóbbi években gyakorlatilag teljesen (és szisztematikusan) elhanyagolta, lehetetlen helyzetbe hozta. A szemeteskukák hiánya, vagy a Tiszában való fürdés utáni tusolási lehetôség megszüntetése ennek legkirívóbb jelei. Ennek ellenére e helyeket különösen a Sárgát, de a Lapost és a Fokát is melegebb idôszakokban máig sok szegedi használja. 45 E több száz méter, a város különbözô pontjairól külön-külön könynyen elérhetô partszakasz helyett az önkormányzat jelenleg csupán egy 40 méteres partszakaszon biztosítja a tiszai strandolás lehetôségét a lakosoknak. 46 A fenti folyamatokat sokan tendenciózusnak tekintik, az új fürdôkomplexum érdekeinek megjelenését látják mögöttük. Következményeit pedig (különösen társadalmi és környezeti igazságossági szempontból) rendkívül negatívnak ítélik meg a szegediek szempontjából, hiszen a Tiszához kapcsolódó rekreációs lehetôségeik nagymértékben beszûkültek, ami különösen rosszul érinti a kevésbé privilegizált szegediek azon csoportjait, akik nem engedhetik meg maguknak a fizetôs strandok használatát sem, nemhogy az élményfürdô látogatását. b) Az úszóházak különösen fontos szerepet töltöttek be a rendszerváltás elôtti években/ évtizedekben. Ez alapvetôen a szegedi társasági élet meghatározó terepe (színtere) volt, méghozzá különösebb társadalmi polarizáció nélkül, diákok, egyetemisták és nyugdíjasok ugyanúgy megengedhették maguknak, hogy horgászbérletet váltsanak, mint az akkori társadalmi/ politikai elit tagjai. (A békebeli hatvanas/ hetvenes éveknek emblematikus jelképei voltak a Béke és a Szabadság úszóház ahogy ez jónéhány korabeli képeslapon is megjelenik.) A rendszerváltást követôen egyre inkább kezdtek elszaporodni a magánhajók és a zártkörû úszóházak, ezzel párhuzamosan pedig pusztulásnak indult ez a fajta közösségi vízi élet, amit a nagy úszóházak jelentettek. A szélesebb közönség számára pedig megjelentek az elsôsorban a fogyasztásra épülô vendéglátó-ipari egységek. 47 c) A rendezvényterületek kijelölése áll a jelenlegi városfejlesztési stratégia középpontjában, a Szeged: fesztiválváros szlogen mellé odatehetnénk ezt is: Szeged: rendezvényterület. A területek hasznosítása (így a hullámtéré is) elsôsorban azt jelenti, hogy az adott terület mennyi hasznot hoz/ hajt az üzemeltetô (és így valamilyen értelemben a város) számára. A még parlagon heverô területekért ádáz harc dúl: a partfürdô rendezvényterületté nyilvánítása elvileg már megtörtént, a Bertalan-híd szegedi lábánál található hullámtéri területre is hasonló sors vár a tervek szerint illetve készülnek a tervek a többi terület (Boszorkány-sziget, Foka és a Tisza-palota elôtti ligetes partszakasz, Lapos, stb.) hasznosítására is. d) A vízi és sporttelepek esetében itt csak röviden idézzük fel, hogy ezek milyen fontos szerepet játszottak és játszanak még ma is (igaz egyre szerényebb mértékben) abban, hogy a fiatalok közel kerüljenek a folyóhoz és a természethez egyúttal sportolási/ rekreációs lehetôséghez is jussanak elérhetô áron. (Az egyik általános iskola testnevelô tanára által szervezett/ mûködtetett nyári kenutáborok, illetve a kenuedzések nagyon sok olyan gyereknek nyújtanak nyári vízparti elfoglaltságot már hosszú évek óta, akiknek egyébként más lehetôségük a nyaralásra nem nagyon lenne.) Errôl a Védegylet a helyi sajtóban: A helyi napilap cikkei jól érzékeltetik a szabad strandokkal kapcsolatos szándékot (2005) (2006) (2008) (Különösen ez utóbbi írás rendkívül tanulságos ebbôl a szempontból.) 46 A partfürdôvel kapcsolatos (igen ellentmondásos) városvezetôi szándék valamelyest nyomon követhetô a napilap alábbi cikkei segítségével: (Utóbbi link az lmp ezzel kapcsolatos sajtótájékoztatójára és aggályaira adott városvezetôi reakciót is tartalmazza.) 47 A szegedi úszóházak életérôl évente megjelenik a helyi napilapban egy-egy (többnyire semmitmondó) cikk:

17 egy dél-alföldi pilot projekt tapasztalatai e) Az üdülôtelepek közül a Tápé közvetlen közelében található Sárga az 50-es/60-as évek jellegzetes terméke, elsôsorban a kisemberek kikapcsolódását volt hivatott szolgálni szerény horgásztanyáival és vállalati üdülôivel. Nem véletlen, hogy az ambíciózusabb fejlesztési elképzelések ezen ingatlanok megszerzésének jogi lehetôségeit is latolgatják. f) Önmagában az is vizsgálatot érdemelne, hogy a Tisza szegedi szakaszán (azaz a kétszer 10 km-es szakaszon) milyen a szabad területek és a magánterületek/bérelt területek aránya, mely partszakaszokat lehet minden további feltétel nélkül (pl. fogyasztási kötelezettség, stb.) g) A végére egy extrém példát külön is megemlítünk, ami már átvezet a következô szerkezeti egységhez, a Tiszával kapcsolatos (folyamatban lévô) tervekhez. A Tisza Szeged fôutcája - projekt tervében pozitív példaként szerepel az úszóházak egyfajta újraértelmezése, amikor az úszóház fogalma már nem csupán ezt az imént bemutatott közösségi helyet jelenti, hanem olyan magánhajókat is, amelyek a folyón akár lakóhelyül is szolgálhatnak: Az úszó házak fogalomköre a nemzetközi gyakorlatban eltér a Szegeden megszokottól. Külföldön ugyanis önálló, lakóingatlanra gondolnak, amely nem a lakóhajóból fejlôdött ki, hanem a szárazföldi ingatlanok vízre tételén alapul. Németországban, Berlin mellett hoznak létre ilyen típusú "lakóparkot". Az építészeti látványtervek között több elképzelés is szerepel.( Floating home ) A romantikus, természet közeli életforma megtestesülését látják benne. Nagyvárosok vízfelületén élni, saját hajóval járni kiváltság, az árat is ehhez szabják. 140m 2 -es úszóház euróba kerül. Az elsô fecske a Bertalan-híd lábánál már Szegeden is megjelent. A saját építésû úszómû engedélyeztetése okozott némi nehézséget, de a tulajdonos reméli, hogy a fáradozását a vízparti életmód öröme bôségesen kárpótolni fogja. 48 Az idézett példában szereplô lakóhajó tulajdonosa azóta sok borsot tört még az egyébként ilyen kérdésekben igen engedékeny vízügyesek orra alá is: a szomszédos Kati-úszóház megszerzésével és a lakóhajóval egy egész kis birodalmat alakított itt ki a hullámtéren, körülkerítve, kutyával védve. A Tisza Szeged fôutcája -projekt és a hullámtér tervezett rekonstrukciójának lényegi elemei (szemlélete, felfogása, társadalmi hatásai) A projekt a helyi sajtóban ben jelent meg elôször 49, az elsô részletesebb anyag pedig ezzel kapcsolatban az Oskolás kft. által készített 2006-os hatástanulmány volt, amely felvázolja a nagyszabású terveket, a szegedi 10 km-es partszakasz és hullámtér rendbetételét. 50 A tervek megjelenésekor a kívülállók számára nem volt teljesen világos, hogy pontosan kik is állnak a tervezett projekt mögött. Aztán táján kiderült, hogy itt tulajdonképpen egy vízügyes csapat áll a háttérben, akik arra a tetemes uniós támogatásra aspiráltak, amelyet végül a Leisztinger-féle szállodalánc szegedi tagja, a Forrás Hotel nyert el a ligetés termálfürdô wellness-központtá fejlesztésére. Így a projekt elôkészületeinek lendülete kicsit alábbhagyott, egészen a legutóbbi idôkig. 51 A 2006-ban készült, az Oskolás Intézet Kft. által jegyzett megvalósíthatósági tanulmányból mindenesetre kiderül, hogy eredetileg egy 15 milliárdos fejlesztésben gondolkodtak, különféle DAOPés KEOP-források bevonásával. (Az uniós források általában a költségek 85%-át fedezték volna, a fennmaradó 15% pedig a sajáterô/önrész lett volna.) Egy 2006-os prezentáció meg is nevezi, hogy a projektgazda tulajdonképpen az illetékes vízügyi igazgatóság (az ATIKÖVIZIG), a témafelelôs pedig az akkori osztályvezetô (jelenlegi igazgató), sôt, a partnerintézményeket, szervezeteket is (Szeged Megyei Jogú Város, Kôrös-Maros Nemzeti Park, Oskolás Intézet, Dalerd Zrt.), projektfelelôként pedig az Oskolás Intézet vezetôjét, aki maga is a vízügyi igazgatóság alkalmazásában áll.az interjúk során megtudtuk, hogy a terv 2003 körül fogalmazódott meg elôször laikus, baráti körben, hogy kezdeni kellene valamit a Tiszának a 10 km-es belterületi szakaszával. Ezt követôen megindult az intenzív lobbi-tevékenység, de (2007 körül) a Leisztinger-féle nagyprojekt keresztbe tett, mert a késôbb részletezendô fürdôfejlesztési terv futott be, a városvezetés inkább azt támogatta kiemelt uniós fejlesztésként (nagyberuházásként) a fôutcás projekt helyett. Megtudtuk továbbá, hogy az üdülô-tulajdonosokat mindenképpen érintik a változások, hiszen a tervek szerint olcsón megvásárolnának blokkokban telkeket, amelyeket aztán közösségi területekké lehetne alakítani. Igen ám, de miféle közösségi ter(ület)ekké? Az új szabályozás ugyanis hangsúlyosan számol a gazdasági vállalkozások mennyiségi növekedésével, a területátminôsítések is alapvetôen ezt célozzák. Tehát számítani lehet arra, 48 A részlet a projekt (A Tisza a város fôutcája-projekt) honlapjáról származik, de a helyi (sôt az országos sajtó) is foglalkozott a Bertalan-híd lábánál megvalósuló kísérlettel : / trianon-a-katin (2006, dm, FK) (2007) (2008, FK) 50 A vízügy szerepe rendkívül érdekes az egész folyamatban (különösen a késôbbi történések, a vízügyes tanulmány és a Vg-átminôsítés tükrében), van aki például hármas szerepkörben (Atikövizig-munkatársként/az Oskolás Kft. ügyvezetôjeként/ a Hullámtér Egyesület vezetôjeként) is résztvevôje volt a folyamatnak. (A kft. neve, aki a 2005-ös megvalósíthatósági tanulmányt készítette.) (Az egyesület honlapja, amelyet a projekt népszerûsítésére hoztak létre.) (Innen elvileg letölthetôk a 2005-ben és 2006-ban készült tanulmányok.) (A projekt eredeti honlapja.) (Az illetékes vízügyi igazgatóság honlapja.) 51 Ezt követôen júniusában küldött ki a város (pontosabban a fôépítészi iroda) az érintetteknek egy elôzetes véleménykérô megkeresést, amelyben (mellesleg) tájékoztatja is ôket a 2009 májusában már meghozott településfejlesztési döntésrôl (212/2009. V.15. kgy-i határozat). 15

18 2. Környezeti igazságosság Magyarországon hogy az egységesen vízgazdálkodási (Vg) besorolás alá kerülô hullámtéri területeken a korábbi bérlôknek olyan feltételeket támasztanak (nincs közmûvesítés, az üdülôk sok helyen nincsenek csatornázva, áram, víz alternatív módokon jut el az ingatlanokhoz), amelyeket a bérlôk/tulajdonosok nem tudnak teljesíteni, így a város/vízügy (a tulajdonjogok sérelme nélkül) tehet szert a megüresedô/ felszabaduló telkekre. 52 Ebben az új konstrukcióban aztán a vállalkozók/ helyzetbe hozott gazdasági szereplôk bérelnék a hullámtéri területeket (vendéglátóegységeket és/ vagy strandokat üzemeltetve), akik felelôsek lennének a környezô erdôszakaszok rendbetételéért (gondozásáért) is. Pozitív példaként említette a Foka-strand környékén tevékenykedô (a környék vendéglôseit tömörítô) Fókapart Társaságot, akik az aljnövényzet-irtás mellett például a csövesek kiköltöztetését is magukra vállalták. Azért megkerülhetetlen kérdés a nyilvánosság korrekt tájékoztatása és bevonása a teljes folyamatba (tervezés, döntéselôkészítés), mert az irányított kommunikáció (vagy a tények elhallgatása, késleltetése) könnyen azt a látszatot keltheti, hogy itt minden a közért történik. Azaz az igazából saját parciális érdekeiket képviselô szereplôk kollektív, közösségi érdekek nevében járnak el, amikor árvízvédelemrôl, rendezésrôl, elevenné tételrôl beszélnek. Mindezt annak ellenére, hogy nagyon sokszor jól beazonosítható magánérdekek és üzleti szempontok vezérlik az érdekszövetségbe tömörülô szereplôket. Könnyû belátni, hogy a titokban, átláthatatlanul zajló folyamatok vesztesei mindenképpen a gyengébb érdekérvényesítési képességgel rendelkezôk, akik többnyire akkor szembesülnek már csak a változások számukra kedvezôtlen következményeivel, amikor már késô, és maga a folyamat visszafordíthatatlan. A legújabb tervek legproblematikusabb része az, hogy a szabályozással érintett erdôterületek, de a meder, a hullámtér és a töltések egésze is Vg (vízgazdálkodási terület) besorolást kapott, ami egészen új helyzetet teremt a hullámtéren. 53 Például további beépítésekre nyílik lehetôség, amit egyébként több is nehezményezett a környezeti vizsgálatba bevont felelôs szervek közül. 54 A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága figyelmeztet arra, hogy a nagyvízi meder természeti területként kezelendô, ahol tilos a vízfolyások hullámterében új építmények elhelyezése. Illetve, hogy a Tisza hullámtere ugyanakkor az országos ökológiai hálózat része is (az OTrT értelmében). A teljes vízgazdálkodási besorolás azt is jelenti, hogy minden kérdésben a vízügy diszponál: a hullámtérben ô támasztja a környezetvédelmi feltételeket, illetve az építési engedélyezési eljáráshoz az illetékes vízügyi hatóság hozzájárulása szükséges. (Magyarán, fennáll a veszélye annak, hogy kénye-kedve szerint alakítja a hullámterek profilját és a tulajdonosi struktúrát: a gyengéket, kevésbé rentábilisakat ellehetetlenítve, az erôseket ( profitábilisakat ) segítve, helyzetbe hozva, nekik helyet teremtve.) A konklúzió természetesen csak az lehet, hogy a hullámtér használatának környezeti igazságossági aspektusait próbáljuk meg még egyszer összegezni. Mert az egy dolog, hogy folyik a harc a különféle erô- és érdekcsoportok között. Na de közben kinek a rovására megy mindez? Az erôs szereplôk (a vízügy, az erdôgazdálkodás, az üzleti szféra szereplôi, a vállalkozók) jó eséllyel tudják érvényesíteni az akaratukat, pláne, ha ehhez politikai szövetségeseket is találnak. De hol maradnak ezen közben a városlakók? Az ô érdekeiket/szempontjaikat ki jeleníti meg ebben a nagy forgatagban? Városi termálfürdôbôl Aquapolis-t ( ) A következô rövid alfejezetben azt vizsgáljuk, hogy miként lesz egyik pillanatról a másikra a város közkedvelt liget- és termálfürdôjébôl egy aquapolis fantázianévre hallgató wellnessközpont. A történetet érdemes 2006 nyarán indítani, azzal a helyi napilapban megjelent cikkel, ami még az akkor frissen felújított ligetfürdô korszerûségét méltatja, illetve ecseteli 55. Aztán nyarán (alig egy évvel késôbb) a korábbiakkal éles kontrasztban már a tervezett kiemelt szegedi beruházás, a fürdôfejlesztés szükségességét ecseteli a helyi napilap PR-cikkeiben, Közép- Európa leghosszabb csúszdáját harangozva be. 56 De mi is történt tulajdonképpen? A szegedi önkormányzat 2007 szeptemberében (a szegedi közvélemény számára teljesen váratlanul) a Ligetfürdô és a Termálfürdô értékesítésérôl döntött az alábbiak szerint. A teljes közvagyont (1 milliárd forintra felbecsültetve) beviszi egy, a Hunguest Hotels szállodalánccal közösen létrehozott projektcégbe, amely, kiemelt kormányzati támogatású projektként, jelentôs uniós pénzek felhasználásával fejlesztheti azt. 57 ) A nyilvánosságra került tervek alapján látszott, hogy a fürdôkomplexum fejlesztése (mellette álló Hunguest szálloda funkciójával és érdekeivel összhangban) a gyógy-turizmusra és a wellness-szolgáltatásokra fog koncentrálni miközben korábbi köz-funkciói a városi lakosság számára gyakorlatilag elérhetetlenné válnak Volt aki ezt nyiltan (bár eufemisztikusan) meg is fogalmazta,, amikor utalt arra, hogy árvíz után kell a telkeket/üdülôket felvásárolni (tömbökben vagy blokkokban ), amikor lemegy az áruk. 53 A korábbi védelmi rendeltetésû erdôterület sokkal komolyabb kötöttségeket ír elô az új besorolás szerint pl. állítólag környezeti hatástanulmányt sem kellene készíteni (ha a vízügy nem akarja). 54 Itt részletesebben is idézni, hogy ki mit mondott. Az illetékes Erdészeti Igazgatóság például a Vg-besorolást (és az erdôterületek igénybevételét) csak ott tartja elfogadhatónak, ahol ténylegesen árvízvédelmi megfontolásról van szó. (Nem mondja ki, de indirekt formában utal arra, hogy az árvízvédelem nagyon gyakran csak ürügy, hogy gyakorlatilag bármilyen beavatkozást meg lehessen csinálni a területen. Az anyag többször utal is rá, hogy az árvízvédelem az elsôdleges minden más területhasználat ehhez képest másodlagos.) ben a frissen felújított fürdô bontásáról a Szegedi Sport és Fürdôk Kft. ügyvezetô igazgatója már így nyilatkozott: A tranzakció üzleti-politikai hátterének azóta már komoly szakirodalma van, az ügy az országos sajtót is jócskán bejárta, leggyakrabban a Lágymányosi öbölben történtekkel, az ún. Kopaszi-gát fejlesztésével vontak párhuzamot. Nem véletlenül, hiszen a hasonló módszerek mellett mindkettô a milliárdos Leisztinger érdekkörébe tartozó fejlesztés volt:

19 egy dél-alföldi pilot projekt tapasztalatai Eredetileg a város a termálkutakról is lemondott volna a magánberuházó javára. 58 A hét érintett kút a partfürdô és a ligetfürdô területén találhatóak (köztük a gyógyvíz-besorolású Dóra-kút) és eredetileg az 1,3 milliárd forintra becsült önkormányzati ingatlanapport részét képezték volna. Ezt késôbb módosították, így a fürdô vízellátását biztosító kutakat nem, csak a kutak gépészeti berendezéseit apportálta be a város a projektcégbe. Maguk a kutak így városi tulajdonban maradnak ugyan, de a gépészeti berendezésekkel együtt gyakorlatilag a termálkincshez való hozzáférésrôl is lemondott a város a befektetô javára. A beruházás környezeti igazságossági szempontú értékelésénél fontos szempont, hogy milyen garanciákat/biztosítékokat tartalmazott a szerzôdés, mit vállalt az önkormányzat, illetve a projektcég a vízhez kapcsolódó alapvetô szolgáltatások Szegediek részére történô további nyújtásával kapcsolatban? Gyakorlatilag mindössze annyit, hogy a HunguestHotels az üzemeltetés átvételétôl számított 20 évig fürdôkomplexumot mûködtet a helyszínen, illetve, hogy a külsô SZUE medence kedvezményes használatát biztosítja a lakosság számára legalább 5 éven keresztül. Ebbe a történelmi kontextusba illeszkedik ezt követôen a városnak az az ötlete is, hogy a másik e kiadvány által érintett fürdôjét, az újszegedi liget- és termálfürdôt részben a szomszédos szálloda szolgálatába állítja, gyakorlatilag kiprivatizálva azt egy néhány éves folyamat végeredményeként a Hunguest Hotelsszállodaláncnak. A városlakók által igen kedvelt és ez idáig még viszonylag elérhetô fürdôkomplexum ezzel a döntéssel gyakorlatilag elveszett a szegediek egy viszonylag széles rétege számára. Az eredetileg az önkormányzat tulajdonában lévô Ligetfürdôt a vendégforgalmi adatok szerint ugyanis túlnyomórészt belföldiek, többségében szegediek látogatták: a diákok-nyugdíjasok aránya közel 50% volt, de igen magas volt a családok részaránya is. Hasonló mutatókkal találkozunk a Termálfürdô esetében is. Talán még ennél is fontosabb, hogy a Ligetfürdô (és különösen a Termálfürdô) rendkívül fontos közfunkciókat is ellátott: az iskolai úszásoktatástól kezdve az egészségügyi szolgáltatásokig, a gyógyvízre épülô szakgyógyellátásig bezárólag. A Védegylet szegedi csoportja 2009-ben újabb demonstrációsorozatot szervezett a fürdô elé, hogy szembesítse a városvezetést a korábbi ígéretekkel. Ismét szórólapon foglaltuk össze az egy évvel korábbi aggályokat, illetve a megszegett ígéreteket, az aláírásgyûjtés azonban már nem vezethetett eredményre. Így nem csoda, ha 2010 tavaszán, az élményfürdô megnyitásakor is az történt, amit sejteni lehetett: a korábbi és az új belépôk árai között természetesen drámai eltérés mutatkozott (lásd alább). A szegediek (termál- és gyógy)vízhez kapcsolódó rekreációs, (tömeg)sport és egészségügyi, illetve gyógyászati szolgáltatásokhoz való hozzáférése (kitekintés) Hogy meg lehessen érteni ezeknek a funkcióváltásoknak az igazi társadalmi jelentôségét, érdemes visszatekinteni, hogy miként szervesült az elmúlt évtizedekben Szegeden az a közgyógyellátási rendszer, illetve azok az egészségügyi szolgáltatások, amelyek ezekhez a (gyógy)fürdôkhöz kötôdtek. (Korábban elsôsorban az Anna-fürdôhöz/ gôzfürdôhöz, majd késôbb a termálfürdôhöz/ Gombához is, miután az megépült.) Az elmúlt évtizedek egyik jellemzôje volt a helyi termál- és gyógyvízre épülô egészségügyi szolgáltatások viszonylag átfogó rendszere, amelyet a szegediek jövedelmi viszonyaikra tekintet nélkül széles körben igénybe tudtak venni így igen sok idôs ember és gyermek valamint fiatal is. A vizes szolgáltatásokat érintô társadalmi átrendezôdés elsô hullámához tartozott az Anna-fürdô profiljának jelentôs átalakítása az ezredforduló elején: a korábban széles körû gyógyászati szolgáltatásokat nyújtó patinás fürdô küllemében is megújult, ezzel párhuzamosan pedig a wellnessszolgáltatások irányába mozdult el, a tehetôsebb, fizetôképes keresletet megcélozva E feladatokat a város már az akkori kondíciók mellett is alig volt képes ellátni a közuszodák/ közstrandok zsúfoltsága, elégtelen kapacitása miatt. Az e célra rendelkezésre álló intézmények közül a Városi Sportuszoda akár tömegsportra, akár a fenti közfunkciók ellátásra már akkor is az (ott is) fennálló túlzsúfoltság miatt kevéssé volt alkalmas. Ezzel együtt ismertek voltak már akkor is azok a tervek, melyek szerint Szeged harmadik strandját, a Partfürdôt is felszámolják, így e funkciók oda sem vihetôk még elvben sem át. 59 Azt, hogy az itt leírtak nem túlzóak, jól mutatja az a tény, hogy a városban több mint egy évtizede egyesek szerint sokkal régebb óta ígéri a mindenkori politikai vezetés a tarthatatlan strandolási, sportolási, úszásoktatási, egészségügyi és szakgyógyellátási helyzet kezelésére egy harmadik uszoda/ fürdô megépítését. (Mindezidáig ebbôl természetesen semmi sem valósult meg, nem csoda hát, hogy a szegediek többsége meglehetôsen szkeptikus volt már annak idején is e beruházás jólétet növelô hatásával kapcsolatban.) Kijelenthetô tehát, hogy a fürdôfejlesztés kisebb-nagyobb mértékben az összes szegedi lakost érinti. A szegediek (bizonyos) nemprivilegizált csoportjait kifejezetten hátrányosan, a privilegizált társadalmi csoportokat, az ún. elitet inkább pozitívan. E veszélyekre helyi civilszervezetek (elsôsorban csoportunk) már a kezdetekkor felhívták az önkormányzat figyelmét, azonban a fejlesztés természetesen az eredeti formában, a civil és lakossági érveket teljesen figyelmen kívül hagyva valósult meg. 59 A 2008-ban jóváhagyott újszegedi szabályozási terv módosítása ezt egyértelmûen tartalmazza, amelyben az áll, hogy a korábbi partfürdô (és strand) területe rendezvényterületként fog a késôbbiekben funkcionálni, a strand pedig gyakorlatilag megszûnik: 17

20 2. Környezeti igazságosság Magyarországon A fent vázolt veszélyek ellenére, ezeket bagatellizálva, tavaszára megépült Szegeden az új Napfényfürdô,- és a korábban csak valószínûsíthetô társadalmi mellékhatások sajnos beigazolódtak. Bár a Napfényfürdô jegyárai a folyamatos lakossági nyomásra (vélhetôen az éppen aktuális politikai választási kampányoktól sem teljesen függetlenül) idôrôl idôre változnak, 60 azoknak az alkalmi strandolóknak, akik szeretnék a termálvizes medencéket is használni, egyes speciális esetektôl eltekintve (pl. ha mindig korareggel/ késô este használják a szolgáltatásokat) a korábbi árak többszörösét (teljes árú jeggyel számolva 1100 Ft helyett 2300 Ft-ot) kell ezért fizetniük. Még többet romlott a rendszeres fürdôhasználók helyzete. Azok számára, akik napi/heti többszöri rendszerességgel használták a fürdôt tömegsport, egészségmegôrzés, gyógyúszás/gyógyvízre épülô egészségmegôrzés, vagy esetlegesen csak rekreáció céljából, a régi szolgáltatások (beleértve a termálvizet is) igénybevételének költsége a használat gyakoriságától függôen 5-10-szeresére emelkedett ( Ft-ról a jelenlegi bérletkonstrukciókkal számolva alkalmanként 2000 Ft-ra). E változások tovagyûrûzô hatásaként a Szeged Városi Sportuszoda is oly mértékben túlzsúfolttá vált, hogy az ottani rekreációs lehetôségek is nagyban sérültek/sérülnek a korábbi színvonalhoz képest. Mindemellett továbbra is napirenden van a termálvíz használatát szegediek számára immár egyedüliként legalább idôszakosan 61 olcsón, a nem privilegizált rétegek számára is elérhetô árakon biztosító Partfürdô fürdôfunkciójának a felszámolása. A város a partfürdô területét szabadidô-, kemping- és rendezvényterületté minôsítette át, és ott a fürdôfunkció rovására más funkciók (pl. rendezvényszervezés) elôtérbe helyezését tervezi. 62 Elemzésünkbôl tehát az derül ki, hogy a szegediek, különösen pedig a nem (vagy kevésbé) privilegizált helyzetben lévô szegediek termálvízhez, gyógyvízhez, illetve vízhez kapcsolódó szolgáltatásokhoz való hozzáférési lehetôségei az utóbbi idôben nagyban megváltoztak, pontosabban: beszûkültek. Ennek oka elsôsorban az, hogy az önkormányzat a hagyományos, szegediek széles rétegeit érintô termálvízhez, gyógyvízhez, illetve vízhez kapcsolódó szolgáltatásokat gazdasági-idegenforgalmi érdekek mentén feláldozta. A Védegylet szegedi csoportja a szegedi fürdôvel és a strandokkal (Tisza-parttal, hullámtérrel, stb.) kapcsolatos álláspontja rendszeresen megjelent a helyi médiában, illetve kifogásainkat eljuttattuk a megfelelô szervekhez (alkotmánybíróság, jövô nemzedékek országgyûlési biztosa, szegedi önkormányzat) is sajnos kevés eredménnyel Helyi természeti erôforrások és jövô nemzedékek A fentebbi gondolatmenet elsôsorban Szegedre és közvetlen környezetére koncentrált, itt is a vízzel kapcsolatos társadalmi konfliktusokra és a nemzedéken belüli igazságosságra. Tisztában kell ugyanakkor azzal is lenni, hogy a természeti erôforrásokkal való felelôs vagy felelôtlen bánásmód a nemzedékek közötti igazságosságra is komoly kihatással van. Természetes tehát, hogy a jövô nemzedékek jogait is figyelembe kell venni a természeti erôforrások használatát, illetve ezzel összefüggésben azok tulajdonviszonyait hosszú távon meghatározó stratégiai döntéseknél. Így e helyen mindenképpen írnunk kell még a régió vízkincsének, gázkészletének és földterületeinek felelôs használatáról különös tekintettel a felszín alatti vízkészleteket érintô beavatkozásokról. Néhány példát ezért megemlítünk ezzel kapcsolatban. (1) Szeged nem vonhatja ki magát azokból a környezeti folyamatokból, amelyek a régió egészét vagy egy jelentôs részét, például a Homokhátságot érintik. A gyakran sivatagosodásnak nevezett kiszáradási folyamatnak súlyos társadalmi következményei vannak már ma is, és lesznek még inkább a közeljövôben. 64 A jelenség összefügg az évtizedek óta tartó csapadékhiánnyal, az utóbbi idôk rendkívül jelentôs talajvízszint-süllyedésével, illetve a klímaváltozással járó, növekvô párolgásból adódó vízveszteséggel. A kiváltó okok között az emberi hatások rendkívüli jelentôségûek különösen a talajvízszint-süllyedés tekintetében. Ezek között az alábbiakat fontos mindenképpen kiemelni: az indokolatlan belvízelvezetések, melyek csökkentik a talajvíz-utánpótlást és szárítják a felsô talajvízréteget, az ipari és lakossági célokra történô rétegvíz-kitermelések, a hatalmas mértékû, mezôgazdasági célokra történô talajvízfelhasználás, az összefüggô talajvíztükör felszínre kerülése (bányatavak, halásztavak, horgásztavak, állatitatók, öntözôgödrök, stb.), a nagy vízigényû fafajokkal történô erdôtelepítések, és a felszín-közeli vízzáró rétegek átvágásával járó tevékenységek. 65 Az utólsó kategóriába a vízzáró rétegeket átszakító csatornák mellett a szénhidrogén-bányászattal összefüggésben készített számtalan kútnak és kutatófúrásnak is igen jelentôs szerepe van. A szénhidrogén-bányászattal kapcsolatos kutatófúrások nem csupán a korábbi évtizedekre voltak jellemzôk, de napjainkban is Ebbôl fakadóan az itt közölt adatok változhattak a nyomtatvány nyomdába kerülése óta. A legfrissebb információk a címen találhatók meg. 61 A Partfürdô a Tisza hullámterében található, így használata a nyári árvízmentes idôszakra korlátozódik. Ekkor két gyógymedence használatára van lehetôség kedvezô áron %e2%80%93-es-ha-igen-akkor-miert-nem.html Az alábbi felsorolás a Homokhátság Fejlôdéséért Nonprofit Kft. egy 2010-es tanulmányából való (A fenntarthatóság szemléletének érvényesítési lehetôségei )