KITEKINTŐ ELEMZÉSEK A 2010-es ukrán elnökválasztás Ablak a világra 2009. január 15.
Írták: Baráth József Anton Bendarzsevszkij Alexander Bor Medgyesi Ádám Ugrósdy Márton Szerkesztette: Feledy Botond Ugrósdy Márton Partnerünk a Kárpátinfó: www.karpatinfo.net Kiadja a Kitek Média Kft, felelős kiadó: Feledy Botond, lapigazgató A Kitekintő nem foglal állást politikai kérdésekben, ezért a cikkekben közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Az egyes cikkekben megfogalmazott elemzések, előrejelzések a szerzők magánvéleményei, azok pontosságáért, illetve megbízhatóságáért a Kitekintő semmilyen felelősséget nem vállal. Budapest, 2010. január 15. Kitek Média Kft Minden jog fenntartva 2
Tisztelt Olvasó! Örömmel köszöntöm Önt a Kitekinto.hu Elemzések első kötete alkalmából! A 2007- ben megalakult Kitekintő a kezdetek óta a legnagyobb magyar külpolitikai hírportál, amelyet ma már havonta félmillió olvasótársa keres fel. Az elmúlt három évben igyekeztünk azokat az újságírókat és szakértőket összegyűjteni, akik az érintett ország nyelvét beszélik, jártak a területen és hiteles, helyi információforrásokkal rendelkeznek. Kitartó munkájuk eredménye, hogy ma az Ön számára elküldhetjük ezeket az elemzéseket. A külpolitika a magyar médiában időnként mostohaszerepre kárhoztatik, holott a legfontosabb dolgok Magyarország szempontjából már nemcsak Budapesten, hanem Washingtonban, Brüsszelben és Moszkvában dőlnek el. Éppen ezért valljuk azt, hogy jó döntést legyen szó politikai, gazdasági vagy egyéb társadalmi ügyről csak a külvilág ismeretének birtokában lehet hozni. A világpolitika nagy eseményei kapcsán sem mi, sem döntéshozó olvasóink nem engedhetik meg maguknak a felületes tájékozódást, tájékoztatást. A Kitekinto.hu szerkesztősége e fenti hivatásának szeretne azzal eleget tenni, hogy 2010-től a honlapunkon található eseménydossziék mellett elektronikus elemzésfüzetekben foglaljuk össze a legfontosabb, Magyarországot érintő külpolitikai fordulatokat. Erre az idei esztendőben az első alkalmat az ukrán elnökválasztás szolgáltatja. Őszintén bízom benne, hogy az alább következő oldalak segítik majd munkájában, döntéseiben és a világpolitikában való könnyebb eligazodásában! Visszajelzéseire, észrevételeire minden esetben számítunk, reméljük, a jövőben nemcsak honlapunkon üdvözölhetjük rendszeres látogatóként, hanem valamely rendezvényünkön is köszönthetjük majd! Budapest, 2010. január 15. Üdvözlettel: Feledy Botond lapigazgató 3
Tisztelt Olvasó! Nagy örömünkre szolgál átnyújtani Önnek első elemző füzetünket, melynek témáját az idei ukrán elnökválasztás adja. Sajnos Magyarországon kevesen vannak tudatában annak, mi is történik keleti szomszédunknál, noha a kárpátaljai magyar kisebbségek és Magyarország energetikai kiszolgáltatottsága nem indokolja ezt a szokatlan kényelmességet. Két okból esett választásunk az ukrán választásokra: első okunk, hogy felhívjuk a magyarországi döntéshozók figyelmét a határainktól keletre történő, a hazai helyzetet alapvetően befolyásoló politikai folyamatokra. Érdeklődésünk második oka maga a választási folyamat: Ukrajnában minden referendumon történik valami érdekes, ami napokig, vagy akár hetekig képes dominálni a nemzetközi közbeszédet. Célunk, hogy előítéletektől és értékítélettől mentesen bemutassuk az ukrán elnökválasztás legfontosabb szereplőit, a választási kampányt, valamint Ukrajna lehetőségeit a választások után. Keleti szomszédunk rendkívül törékeny politikai erőtérben manőverez, és hazánk számára is rendkívül fontos, hogy ki lesz a kijevi elnöki palota következő lakója. Vajon ismét Oroszország felé fordul a sokat látott ország? Vagy megmarad a nyugatos orientáció? Számunka is fontos kérdések ezek, melyeket érdemes figyelemmel kísérnünk. Elemzésünk egyik legfontosabb része a magyar kisebbségek helyzetével foglalkozó cikkünk, kiváló kollégánk, Medgyesi Ádám tollából. A cikk bemutatja a kárpátaljai magyar kisebbségek helyzetét, és sorra veszi a nekik tett ígéreteket. Az utóbbi időben megszaporodott ukrán nacionalista támadások tükrében megkülönböztetett figyelemmel kell kísérnünk azt, mi történik a Tisza másik partján. Reméljük összeállításunk hasznos segítség lesz munkájában, és bízunk benne, hogy sikerül felkeltenünk érdeklődését a Kitekintő iránt. Amennyiben tevékenységünkkel kapcsolatban bármilyen kérdése vagy javaslata lenne, kérem, írjon nekünk, mert közös célunk, hogy a Kitekintő minél alaposabban mutassa be a világot Magyarországnak. Üdvözlettel: Budapest, 2010. január 15. 4 Ugrósdy Márton vezető szerkesztő
Tartalom Bevezető helyett: az ukrán belpolitikai helyzet és a jelöltek esélyei... 6 Célkeresztben a jelöltek... 9 Julija Timosenko, a gázhercegnő... 9 A szürke eminenciás: Viktor Janukovics... 14 A bukott reménység: Viktor Juscsenko... 17 A nevető harmadik? Szergej Tihipko... 19 A magyar kisebbség reményei... 22 Az egyik legkényesebb kérdés: mi lesz a gázzal?... 24 Az oroszok is megtették tétjeiket... 27 Összefoglalás kitekintés... 28 5
Bevezető helyett: az ukrán belpolitikai helyzet és a jelöltek esélyei Ugrósdy Márton Közeledik az ukrán elnökválasztás első fordulója, és úgy tűnik, keleti szomszédunk, feladva nyugatos orientációját, ismét Oroszország felé fordul. Lépjünk azonban túl a sztereotípiákon, és vizsgáljuk meg: valóban a mi javunkat szolgálná egy nyugatbarát Ukrajna határaink mellett? 2004 telén úgy tűnt, a demokrácia megállíthatatlan, és egymás után fognak elesni az egykori posztszovjet bástyák, hogy kövessék a grúziai Rózsás Forradalom példáját. Több amerikai agytröszt és Soros György hathatós támogatásával az ukrán fiatalok, szerb társaik példáját követve, hatalmas és látványos tömegrendezvényeken kényszerítették ki az elcsalt elnökválasztás megismétlését, és nekik köszönhetően lett az akkor még Ukrajna megmentőjének hitt Viktor Juscsenko a második legnagyobb egykori szovjet tagállam elnöke. A várva-várt változás azonban elmaradt, és Ukrajna még a korábbinál is súlyosabb gazdasági és társadalmi válságba süllyedt. Viktor Juscsenko nagy reményekkel foglalta el az elnöki széket, azonban a kezdeti várakozásokat viharos gyorsasággal sikerült alulmúlnia. Az új elnök nem tartotta be kampányígéreteit, nem vizsgálta ki a Kucsma-időszakban elkövetett visszaéléseket, és képtelen volt biztosítani az ország kormányozhatóságát. Juscsenko számára az elnöki jogkor szűkítése is csak addig volt fontos, amíg miniszterelnök volt, amint az elnöki székbe ült megváltozott a véleménye, és az erős elnöki hatalom mellett tört lándzsát. A korrupciót sem sikerült visszaszorítania, az ukrán gáztranzit helyzete még instabilabb lett (elnöksége alatt kétszer is elzárták az oroszok a gázcsapokat), és őt magát is meglegyintették a korrupciós botrányok szelei. A nyugatos elnök leghőbb vágya, Ukrajna EU és NATO-csatlakozása, is a távoli jövőbe vész, előbbi a botrányos ukrán belpolitikai és gazdasági helyzet, utóbbi az orosz grúz háború következményeként. José Manuel Barroso nyíltan felszólította Ukrajnát, hogy csatlakozási kérelme benyújtása előtt először saját portáján tartson rendet, a NATO pedig nem hajlandó még becslésekbe sem bocsátkozni Ukrajna tagságának időpontjáról. Juscsenko nyugodtan nézhet az elnökválasztás elé, hiszen népszerűségi mutatói a statisztikai hibahatáron belül vannak, és bárhogy küzd, nem tudja már feltornászni támogatottságát. A mélyrepülést az elnök csak magának köszönheti, ugyanis képtelen volt kézben tartani az ukrán klánokat, és ígérete ellenére sem számolt le a korrupcióval. Juscsenko hitelességét az is rombolta, hogy képtelen volt tartós politikai szövetségeket építeni. Győzelme után Julija Timosenkot, akkori szövetségesét nevezte ki miniszterelnöknek, azonban a két narancsos vezető kapcsolata nyolc hónap alatt annyira megromlott, hogy Juscsenko menesztette a világ legszebb politikusának tartott Timosenkot, és saját emberét, Jurij Jeharunovot 6
ültette a helyére. Innen datálható az a mérhetetlen ellenségeskedés, mely Juscsenko és Timosenko kapcsolatát jellemzi. Jeharunov igazi technokrata volt, de kormánya folyamatos össztűz alatt állt a parlamentben, különösen Timosenko támadta elkeseredetten a kormányfőt. A szakértő miniszterelnök kormánya egy évig volt hivatalban, majd Juscsenko őt is menesztette, hogy korábbi ellenfelét, Viktor Janukovicsot ültesse a kormányfői székbe. Alig kellett két év ahhoz, hogy a korábbi esküdt ellenségek együtt irányítsák Ukrajnát, ami végképp aláásta Juscsenko szavahihetőségét. Janukovics sem bírta azonban sokáig a strapát, és 2007 decemberében ismét Timosenko lett a miniszterelnök, aki minden energiáját Juscsenko politikai megsemmisítésére fordította. Juscsenkot több korrupciós vád is érte, nehezen magyarázta ki magát például abból a kínos esetből, amikor fiát egy 150 ezer dolláros sportkocsiban gyorshajtás miatt megállították a rendőrök. A gázhercegnő néven is ismert Julija Timosenko rutinos hajósnak számít az ukrán belpolitika (és egyesek szerint a szervezett bűnözés) vizein. Vagyonát és befolyását még az 1990-es években alapozta meg, amikor az energetikáért felelős miniszterelnök-helyettes pozícióját töltötte be az ukrán kormányban. Menesztése után néhány hétig gázcsempészet illetve közokirat-hamisítás miatt börtönbe került, azonban hamar szabadon engedték. Legközelebb 2004-ben találkozhattunk vele, amikor Juscsenko oldalán győzelemre vitte a Narancsos Forradalmat, majd miniszterelnökké nevezték ki. Az elnökkel azonban hamar megromlott a kapcsolata rossz nyelvek szerint a gáztranzitból származó jövedelmek elosztásán veszett össze a két szövetséges, majd korábbi nyugatos irányultságát feladva egy populistább, oroszbarát álláspontra helyezkedett. Timosenko kapcsolata az oroszokkal igen figyelemre méltó: 2005-ben miniszterelnökként is alig engedték be Oroszországba, ahol elfogatóparancs volt érvényben vele szemben, míg 2009 decemberében a Krímben már Putyinnal együtt viccelődött Juscsenko szerencsétlenkedésén. A pálfordulás mára teljes lett: egyes elemzők szerint a Kreml immár őt támogatja a hétvégi választásokon. Viktor Janukovics az előbb bemutatott jelöltekhez képest meglehetősen szürke figurának számít, sokan Rinat Ahmetov, a legbefolyásosabb oligarcha emberének tartják, nem alaptalanul. Janukovics az Ukrajna keleti részén fekvő, orosz többségű Donbassz régió jelöltje, aki már kétszer is volt miniszterelnök, egyszer Leonyid Kucsma, egyszer Viktor Juscsenko elnöksége alatt. Maga is orosz anyanyelvű, és annak ellenére, hogy komoly erőfeszítéseket tett ukrán nyelvtudásának elmélyítésére, még mindig kihívásokkal küzd, ha ukránul kell nyilvános beszédet tartania. Janukovicsot egyértelműen a donyecki klán emberének tartják, aki az oligarchák érdekeit védi. Az elnökjelölt fiatal korában kétszer is ült börtönben, azonban az utóbbi pár évben egyre magasabbra ível politikai karrierje. Ma már őt tartják az elnökválasztás legfőbb esélyesének, aki végre nyugalmat és stabilitást hozhat a permanens válságtól küzdő országnak. 7
Orosz szempontból meglehetősen eseménytelen választás elé nézünk: mind a két esélyes, Janukovics és Timosenko is támogatja az orosz érdekeket, az egyetlen komoly nyugatos jelölt, Viktor Juscsenko esélytelenül néz a vasárnapi választási forduló elé. Moszkva most már biztos lehet abban: a megtévedt bárány visszatér az akolba. Janukovics már pedzegette, hogy Ukrajnát is érdekelné az orosz belarusz kazah vámunió, illetve adott esetben akár a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének tagja is lenne. A moszkvai tandem teljes nyugalommal és széles mosollyal várhatja a választások végeredményét, nincs már szükség a 2004-ben látott erődemonstrációra. Az amerikai politikai körök sem számítanak meglepetésre. A Kitekintő washingtoni forrásai elmondták: az USA számára most az a legfontosabb, hogy minél hamarabb létrejöjjön egy életképes kormány, amely képes kirángatni az országot a már-már végzetes gazdasági krízisből. Ukrajna NATO-tagsága már korábban lekerült a napirendről, így ez nem jelent majd érzékeny veszteséget az USA-nak. Washingtoni körökben Ukrajnával kapcsolatban a rezignáltság jellemző: mára már ők is belátták, hogy Juscsenko nem volt jó választás, és hagyják elsüllyedni a narancsos elnökjelölt hajóját. Amerika amúgy is egyre inkább visszavonul a posztszovjet térségből, Barack Obama számára ugyanis fontosabb az, hogy az oroszok támogassák afganisztáni háborúját. Washingtoni forrásaink Janukovics győzelmére és Timosenko miniszterelnökségére számítanak, ami biztosítaná a kellő stabilitást, és a gazdasági válság hatékony megfékezését. Magyarország érdekei szempontjából két dolog miatt fontos az ukrán elnökválasztás. Az első és legfontosabb a kárpátaljai magyarok helyzete. Ebben csak Janukovics segítségére számíthatunk, ugyanis Juscsenko és Timosenko is az ukrán nacionalizmus képviselője, így alapvetően a kisebbségek ellen foglalnak állást. Janukovics ezzel szemben szövetséget kötött az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséggel, és ígéretet tett arra, hogy biztosítja a magyar kisebbségek jogait. A gázellátás biztonságának szempontjából pedig nagyjából mindegy, hogy Janukovics vagy Timosenko lesz az elnök, mint arra korábbi cikkünkben már rámutattunk: Moszkva számára nem fontos, hogy ki tartja kézben az ukrán gáztranzitot. Arra viszont vigyáznunk kell, hogy nehogy túl hamar gratuláljon a magyar miniszterelnök valamelyik jelöltnek: mint azt a példák is mutatják, Ukrajnában csak az utolsó jogerős ítélet után hirdetnek győztest az elnökválasztáson. 8
Célkeresztben a jelöltek Julija Timosenko, a gázhercegnő Anton Bendarzsevszkij Julija Timosenko. A világ egyik legszebb női politikusának tartják, és bár pályafutását egy Dnyepropetrovszki gépgyárban kezdte, 2004-ben Ukrajna miniszterelnökévé vált, majd néhány év szünet után most is ezt a posztot tölti be. Több bírósági per is indult ellene és börtönben is ült, mégis, tisztázta magát a vádak alól és úgy tűnik, ő a néhány nap múlva esedékes ukrán elnökválasztások egyik fő esélyese. Korai évek Leánykori nevén Julija Vlagyimirovna Grigjan 1960. november 27-én született Dnyepropetrovszkban. Az iskola elvégzése után Julija városának Állami Egyetemére ment 1979-ben, a közgazdasági karra, amelyet 1984-re végezte el vörös diplomával. Az egyetem befejezése után, még ugyanabban az évben a leendő politikus a dnyepropetrovszki gépgyárba került közgazdász-mérnökként. Julija 19 évesen házasodott, és 1980-ban Alekszandr és Julija Timosenkónak lánya született, akit Jevgenijának nevezték el. 1988-ban a pár videotékát nyitott és magánvállalkozásba kezdtek. A sikert számára a kőolaj hozta meg Timosenko 1990- ben szállt be az olajüzletbe, amikor az orosz nyersanyag tőzsdén keresztül kezdett kereskedni. 1991-ben már az Ukrán Benzinvállalat kereskedelmi igazgatói székében találjuk, 1995-ben pedig az Egységes Ukrán Energetikai Rendszerek vezetője lett. Igazából az utóbbi az 1991-es Ukrán Benzinvállalatból alakult át 1995-ben, és tulajdonképpen egy korporáció volt: 20 ipari és kereskedelmi vállalatot tömörített magába. Ez volt Ukrajna legnagyobb földgázimportőr cége abban az időben, és ekkor szerezte magának a 35 éves Julija a gázhercegnő becenevet. Julija és férje cége évi 11 milliárd dolláros forgalmat bonyolított, annak köszönhetően, hogy megkapták az orosz földgáz kereskedésének monopol jogát, amit valószínűleg elősegített az is, hogy a házaspár jó viszonyt ápolt Pavlo Lazarenkóval, Ukrajna akkori miniszterelnökével. Lazarenko a Gromada ukrán párt vezetője volt, és a miniszterelnök mellett Julija 1997-ben előlépett a párt helyettes vezetőjévé. Kettőjük szoros kapcsolatát, illetve kapcsolatukat az ukrán földgázpiaccal legjobban az bizonyítja, hogy miután Lazarenkót menesztették, maga Timosenko is elvesztette a pozícióit a földgázüzletben. Első lépések a politikában Julija Timosenko földgáz-üzletének a tetőpontján kezdte meg a politikusi pályáját is. 1996-ban megválasztották képviselővé Ukrajna Legfelsőbb Radájába, 1998-ban pedig a költségvetési bizottság elnöke lett Lazarenko Gromada pártjának a 9
képviseletében. A bizottság Julija elnökségével ekkor kidolgozta a 100 hét a tisztességes életig programot. 1999-ben Lazarenko szökése és a Gromada párt szétesése után a párt volt tagjaiból egy új csoportosulás alakult, a Batykovscsina (jelentése a Haza ). Ennek az új pátnak lett vezetője 1999. december 18-án Julija Timosenko, és ezt a pártot vezeti mindmáig. Ugyanebben az évben Julija disszertációt véd (a témája Az adórendszer állami szabályozása ) és a közgazdasági tudományok doktorává válik. Személyes weblapja szerint azóta a politikusnő több mint 50 tudományos munkát írt, de ezeket nem találtam meg a cikk írása során sem az internetes adatbázisokban, sem Timosenko weboldalain és két blogoldalán. 1999 decemberében a gázhercegnő Viktor Juscsenko kormányában lett a miniszterelnök helyettese, ebben a tisztségében az állami energetikáért felelt. Ekkor dolgozta ki a politikusnő a Tiszta energia című anti-korrupciós programot, amelynek Timosenko szerint az volt a célja, hogy megszabaduljanak a korrupciótól Ukrajna energiaszektorában. Egy évvel később sikkasztás vádjával Timosenkót letartóztatták. A 2001-es bírósági ügy Fél évvel a kinevezése után, 2000 augusztusában állami vagyon eltulajdonításának vádjával letartóztatták a férjét, és a cégük ellen is eljárás indult. 2001. január 19-én Julija Timosenkót is menesztették hivatalából, egy hónapra rá pedig letartóztatták. A vád szerint Julija egy milliárd dollárt sikkasztott, amikor 1995 1997 között az energetikai cég igazgatója volt. Julija önéletrajzában ezt úgy kommentálta, hogy letartóztatását a társadalom úgy értékelte, mint az ország demokráciájának a sárba tiprását. A nyomozás a politikusnőt az Egyesült Államokban letartóztatott Lazarenkóval kapcsolta össze, és azt állították, hogy az Egységes Ukrán Energetikai Rendszerek tevékenysége során 1996-97-ben 1,1 milliárd dollár került külföldre, és iratokkal azt is igazolták, hogy ebből 100 millió dollár Lazarenko személyes számláira került, írta a polit.ru. A Financial Times is azon a véleményen volt, hogy Timosenko közreműködése nélkül ezek a pénzügyi manőverek nem valósulhattak volna meg. A gázhercegnő tagadta az összes vádat. 2001. március 27-én a politikusnőt szabadon engedték, mert a bíróság nem találta megalapozottnak az ellene felhozott vádakat. A következő évben a kijeviszvjatosinszki bíróság minden vád alól tisztázta Juliját és férjét. Szabadulása után Timosenko bejelentette, hogy küzdeni fog az ukrán elnök, Leonyid Kucsma menesztéséért, és azt is közölte, hogy indulni fog a 2004-es választásokon. Ennek megfelelően 2002 nyarán létrehozta a Julija Timosenko Blokk -ot, amely a 2002-es parlamenti választásokon 7,26%-ot szerzett (ami 22 mandátumot jelentett). 10
Az orosz Legfőbb Katonai Ügyészség 2004-ben emelt vádat Timosenko ellen és nemzetközi körözést adott ki ellene. Ám mindeközben Ukrajnában elkezdődött a narancsos forradalom, és az ukrán Ügyészség az orosz nyomás ellenére lezárta az ügyet, mivel az ukrán forradalmi politikai erők bejelentették, hogy Kucsma elmozdítása miatt az oroszok politikai, kitalált vádakkal támadnak vissza. A 2004-es orosz vádak Valójában a nyomozást még 2000-ben indították az ügyben, ám ekkor Timosenko csak tanúként, majd lehetséges gyanúsítottként szerepelt. Így kizárhatóak az ellenzék vádjai, miszerint a Kreml 2004-ben politikai pert akart csinálni az ukrán ellenzéki vezető ellen. Az orosz ügyészség szerint az ukrán gázhercegnő le akarta fizetni az orosz Hadügyminisztérium vezető hivatalnokait, hogy szerződést kössenek ukrán építőanyagok feltűnően magas áron való beszerzésére. Ez szerintük úgy zajlott, hogy 1996 1999 között az ukrán és orosz kormány szerződést kötött, amelyben a Timosenko vezetése alatt álló cég, az Egységes Ukrán Energetikai Rendszerek vállalta, hogy földgáz-tartozását az orosz Hadügyminisztériumnak főleg építőanyagok formájában, 700 millió dollár értékben fogja visszafizetni. Ám a lefizetett orosz hivatalnokok megemelt áron számolták be az ukrán árukat, és ezzel a becslések szerint 98 millió dollár kárt okoztak az orosz államnak. Ebben az ügyben Timosenkót többször is kihallgatták, majd a nyomozás újabb fordulata során 2004 szeptemberében megint kihallgatásra invitálták, de ezt az ukrán politikusnő visszautasította, és az orosz főügyésznek azt írta válaszlevélben: azt kéri, ne akadályozzák az ukrán népet felszabadító harcában. Később az ügyet maga Timosenko is politikai provokációnak nevezte. 2004-ben Ukrajnában felgyorsultak az események, Julija mégsem jelöltette magát elnöknek, inkább Viktor Juscsenkót támogatta a Kucsma utódjának számító Viktor Janukovics ellen. Ezért létrehozták a Nép Ereje nevű politikai tömörülést. Timosenko aktív közszereplésével, tüntetőakcióival és jó retorikai érzékről tanúskodó beszédeivel a narancsos forradalom egyik vezetőjévé vált. Jelentős szerepe volt a november 23-ai választási csalások elleni fellépésben és az új választások kiírásában. A forradalom győzött, az államfő pedig Juscsenko lett és az sem okozott meglepetést, hogy maga mellé miniszterelnöknek Julija Timosenkót jelölte, akit 2005. február 4-én hagyott jóvá a Rada. Tetézte a politikusnő sikerét, hogy 2005 júliusában az amerikai Forbes magazin közzé tette a világ 100 legbefolyásosabb nője listáját, és ebben Julija 3. helyezett lett. A hatalomra került ellenzéki erők tábora közel sem volt egységes, és az ellentétek hamar megmutatkoztak. Juscsenko és Timosenko konfliktusa egyre mélyült, és az utóbbi menesztésével zárult 2005. szeptember 8-án. Julija távozása után az államfő egy interjút adott az Associated Press hírügynökségnek, ahol azt nyilatkozta, a politikusnő arra használta fel a miniszterelnöki pozícióját, hogy leírja a cége 11
tartozásait 8 milliárd hrivnya értékben (kb 1,6 milliárd dollár). Timosenko nem kommentálta az ügyet és a dolognak jogi folytatása sem lett. Az ukrán sajtó azonban saját nyomozást indított az ügyben, és kiderítették, hogy az említett összeg 5,2 és 8 milliárd hrivnya között mozog, és valójában nem tartozás, hanem pénzbüntetés, amit a Timosenko cége elleni ellenőrzések során szankcionálták. Még ugyanebben az évben Julija lányja, Jevgenija férjhez ment Sean Carr angol rockzenészhez (aki a Death Valley Screamers frontembere). 2006. március 26-án parlamenti választásokat tartottak Ukrajnában, ahol Timosenko Blokkja 129 mandátumot szerzett a 450-ből (22,29%). Annak ellenére, hogy a győztes párt Viktor Janukovics Régiók Pártja lett (185 mandátum), Timosenko koalícióra lépett a Mi Ukrajnánkkal (81 mandátum) és a Szocialista Párttal (33 mandátum) és így ismét pályázott a miniszterelnöki székre. Ám rövidesen a koalíció felbomlott és az ukrán belpolitika egyik legnagyobb válságát okozta 2006-ban. Juscsenko próbált lavírozni a válságban lévő politikai életben és sokáig ellenállt annak, hogy kinevezze a győztes párt vezetőjét, Viktor Janukovicsot. Végül is 2006 augusztusában a parlamenti frakciók egyezségre léptek amelyből Timosenko Blokkja kimaradt, és Viktor Janukovics megkapta a kinevezését. Juscsenko és a Nemzeti egység univerzálja 2006. augusztus 3-án a parlamenti frakciók vezetői által aláírt megállapodás. A parlamenti válság hatására került sor a dokumentum létrehozására. Az egyetlen párt, amely nem volt hajlandó erre, az a Julija Timosenko által vezetett Julija Timosenko Blokk volt. A politikusnő szerint Juscsenko az univerzállal feladta a 2004-es narancsos forradalom eredményeit, és tulajdonképpen annak vesztét okozta. Juscsenkonak valószínűleg nem maradt más választása, hiszen a belpolitikában a "narancsos" pártok nem tudtak egyezségre jutni, hogy többséget alkossanak a parlamentben, Viktor Janukovicsot, 2004-es politikai ellenfelét pedig sehogy sem akarta az államfő a miniszterelnöki székbe juttatni. Időhúzása ahhoz a felismeréshez vezetett, hogy a Régiók Pártjának a pozíciói és támogatottsága a politikai krízis miatt egyre csak nő, a Mi Ukrajnánké és a Timosenko Blokké pedig drasztikusan csökken. Ettől a felismeréstől pedig már csak egy lépés vezetett a parlamenti egyezség létrehozásához, amelyben a következő évekre követendő ukrán politikai elveket fogalmazták meg. Juscsenko veresége nyilvánvaló volt, és talán ebben gyökerezik az oka hatalmas népszerűség-csökkenésének és annak, hogy a 2010-es elnökválasztáson a felmérések szerint az 5%-ot sem fogja elérni. Janukovicsnak ellenben a megállapodásban gyakorlatilag minden kívánságát sikerült megvalósítania, így azt is, hogy az ukrán államnyelv státuszából eltávolították az egyetlen államnyelv megkötést, és a NATOhoz való csatlakozásnál, amelyért Juscsenko annyira küzdött, kikötötték, hogy kizárólag országos referendum dönthet a belépésről. Az univerzálba továbbá olyan 12
pont is került, amely kívánatosnak tartja Ukrajna belépését az Egységes gazdasági közösségbe, amely Oroszország, Belarusz és Kazahsztán között jött létre. Ám a belpolitikai krízis Ukrajnában ezzel nem ért véget, és a következő egy év során is folytatódott. A Juscsenko és Janukovics közötti hatalmi harcra az államfő tett átmenetileg pontot, amikor 2007. április 2-án feloszlatta az alig egy éve ülésező ukrán parlamentet. Az eleinte 2007. május 27-re kiírt választásokat többször is elhalasztották, míg végül 2007. szeptember 30-án tartották meg. A választásokon ugyancsak Janukovics pártja került ki győztesen, de a gázhercegnő meg tudott egyezni az államfővel, és a Timosenko Blokk illetve a Mi Ukrajnánk koalícióra lépett, és 2007. december 18-án Julija megkapta a miniszterelnöki kinevezést. Talán az sem okozott meglepetést, hogy a politikai válság itt sem ért véget, hanem 2008-ban is folytatódott. Timosenko és Juscsenko viszonya megint megromlott, a mélypont pedig akkor következett be, amikor a miniszterelnöknő vezette párt a Régiók Pártjával együtt olyan törvénycsomagot szavazott meg a parlamentben, amely jelentősen korlátozta az elnöki hatalmat. A narancsos koalíció ezek után 2008. szeptember 16-án felbomlott és Juscsenko ismét a parlament feloszlatásával próbálkozott, de Julija a bírósághoz fordult és az államfő rendeletét hatályon kívül helyezték. 2009 során Timosenko és Juscsenko viszonya nem javult, sőt még inkább romlott. Az államfő sérelmezte például, hogy az őszi jaltai konferencia során, ahol Putyin találkozott az ukrán miniszterelnöknővel, Timosenko a kormányfőt nevetség tárgyává tette, mivel nem védte meg Putyin viccelődéseitől, sőt maga is vele nevetett. Az év során egyébként maga Juscsenko is többször megsértette a kormányfőt, amikor például hajléktalannak nevezte, miután a vagyoni nyilatkozatok során Julija azt vallotta, hogy semmilyen ingatlanvagyonnal nem rendelkezik. Az Ukrainszkaja Pravda Timosenko nyilatkozata után egy magánnyomozást indított, és kiderítették, hogy a politikusnőnek és családjának öt villája van Kijev egyik előkelő negyedében, és több ingatlannal rendelkezik szülővárosában, Dnyepropetrovszkban is. Október 24-én Julija pártja hivatalosan is jelölte őt az elnöki pozícióért folytatott küzdelemre és október 31-én regisztrálták a jelölését. A "gázhercegnő" 2004 óta javította a viszonyát Oroszországgal, és ott az ellene folyó eljárásokat is megszüntették. A kapcsolatjavítás olyannyira jóra sikeredett, hogy sokan úgy tartják, Moszkva éppen Juliját támogatja a január 17-ei választások során. Ám valószínűleg ugyanolyan szóbeli támogatásra számíthat a másik fő esélyes jelölt, Viktor Janukovics is, hiszen a Régiók Pártja együttműködik a Putyin vezette"egységes Oroszországgal". 13
A szürke eminenciás: Viktor Janukovics Ugrósdy Márton Viktor Janukovics 1950. július 9-én született a donyecki Jenakijevében. Fehérorosz bevándorlók gyereke volt, de tizenéves korában árva lett. Keringenek olyan pletykák, melyek szerint Janukovicsot 1968-ban és 1970-ben börtönbüntetésre ítélték rablásért és testi sértésért, de ezt eddig még senkinek sem sikerült bizonyítania. 1972-ben szakmunkásként helyezkedett el egy helyi közlekedési vállalatnál, majd 1980-ban elvégezte a Donyecki Politechnikai Intézet műszaki mérnöki szakát. Nem sokkal ezután a helyi közlekedési vállalat igazgatója lett, és belépett a Szovjetunió Kommunista Pártjába is. Janukovics politikai karrierje 1997-ben kezdődött, amikor a donyecki kerület élére került. 2001-ben nemzetközi jogászi képesítést szerzett az Ukrán Külkereskedelmi Akadémián. Anyanyelve orosz, az ukrán nyelvet nem szívesen használja, és minden erőfeszítése ellenére sem tud folyékonyan szónokolni a hivatalos nyelven. Janukovicsot ellenfelei gyakran vádolják azzal, hogy erős szálak fűzik a szervezett bűnözéshez. Valójában tényleg szoros szálakkal kötődik az úgynevezett Donyecki klánhoz, amelynek vezetője a leggazdagabb ukrán üzletember Rinat Ahmetov. Janukovicsról néhányan azt is tartják, hogy KGB-ügynök (volt). A 2004-es, később a Narancsos forradalomban végződő elnökválasztásnak is Janukovics volt a nagy esélyese. Őt támogatta Leonyid Kucsma akkori ukrán és Vlagyimir Putyin akkori orosz elnök, valamint az ukrán oligarchia jelentős része, és miniszterelnökként mögötte állt a teljes állami apparátus is. Janukovics akkor erősen oroszbarát kampányt folytatott, és az ország keleti és déli részein nagyon jó eredményeket ért el. A sikerhez azonban ez is kevés volt: az első két forduló után (melyek némi adminisztratív segítséggel Janukovics győzelmét hozták) az akkori ellenzék, Viktor Juscsenko és Julija Timosenko tömegtüntetéseken kényszerítették ki a megismételt választásokat, amelyek végül a narancsos koalíció győzelmét hozták. Janukovics ekkor lett a Nyugat szemében a csaló posztszovjet politikus mintapéldánya. A Régiók Pártjának vezetője azonban nem távozott a politika színpadáról, és 2006- ban győzelemre vezette pártját, és az új, parlamentet megerősítő törvények miatt Juscsenko kénytelen volt miniszterelnökké kinevezni egykori ellenfelét. A kormányzás azonban nem volt mentes a kompromisszumoktól: Juscsenko és Janukovics megegyeztek, hogy utóbbi nem akadályozza Juscsenko közeledését a Nyugathoz, illetve a legfontosabb minisztériumokat továbbra is a narancsos elnök emberei vezették. A 2007-es parlamenti választásokon a Régiók Pártja nem tudta megismételni jó szereplését, és a Juscsenko féle Mi Ukrajnánk, illetve a Julija Timonsenko Blokk alkotta koalíciónak köszönhetően ellenzékbe szorult. 14
A régiók pártjának elnökjelöltje most sokkal óvatosabb, és centristább kampányígéretekkel operál, mint öt évvel ezelőtt, valamint Oroszországgal kapcsolatban is sokkal árnyaltabban fogalmaz. Janukovics belpolitikai ígéretei inkább populisták (nyugdíjak emelése és a korrupció visszaszorítása), illetve a kisebbségek is tőle kapták a legtöbb ígéretet. Az elnökjelölt elmondta: ha megválasztják, megint hivatalos nyelvvé teszi az oroszt Ukrajnában, illetve a többi kisebbség számára is többletjogokat (illetve sok esetben az alapjogokat) biztosít majd: megint lehet majd magyarul (oroszul és románul) beszélni az iskolákban, bíróságokon, illetve az anyanyelvi oktatásra is nagyobb összegeket ígért. Janukovics kampánya is sokat változott a 2004-es sikertelen kísérlet óta. Az elnökjelölt amerikai kampánytanácsadók segítségével egy sokkal barátságosabb, emberközelibb arcot mutatott a korteskedés során, és a korábban mindig komor politikus megtanult mosolyogni, ami szintén javította a róla kialakult képet. Janukovics jó érzékkel Ukrajna egyetlen demokratikus reménységeként pozícionálta magát, és ezzel a húzással sok támogatót nyert, belföldön és külföldön egyaránt. Janukovics külföldi megítélésében is sokat számíthat ez a manőver, ugyanis egyre erősödnek a félelmek, melyek szerint a meglehetősen önfejű Julija Timosenko győzelme esetén saját kénye-kedve szerint igazgatná az országot, fittyet hányva a gazdasági és politikai érdekekre. Janukovics külpolitikáját sokan hajlamosak egy legyintéssel elintézni, miszerint az elnökjelölt a Kreml embere, és megválasztása esetén Ukrajna sokkal oroszbarátabb külpolitikát folytat majd. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, ugyanis Janukovics külpolitikai céljait is igyekszik egy mérsékelt, centrista alapon megfogalmazni. Vannak olyan kérdések, amelyben teljes az egyetértés Moszkvával: Ukrajna NATOtagságát például Janukovics is elképzelhetetlennek tartja, azonban az Európai Unióval kapcsolatban már koránt sem ennyire elutasító a Régiók Pártjának vezetője, aki szorosabbra fonná a szálakat Brüsszellel, különösen a vízummentesség, illetve a kereskedelem területén. Tény azonban, hogy Janukovics sokkal oroszbarátabb, mint Juscsenko (bár valljuk be: ez nem egy nagy eredmény, Juscsenkonál mindenki jobban szimpatizál az oroszokkal), és feltett célja, hogy a két ország megromlott kapcsolatait helyrehozza. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenben követné a moszkvai irányvonalat: Grúzia kérdésében már a 2008-as háború idején is nagyon óvatos volt, ugyanis csak az ukrán békefenntartó szerepet tartotta elfogadhatónak, nyíltan nem támogatta az orosz hadműveleteket. Janukovics ugyanakkor támogatja Medvegyev elnök új európai biztonsági rendszerre vonatkozó javaslatát, viszont a KBSzSz-el kapcsolatosan egy mai nyilatkozatában már sokkal visszafogottabban fogalmazott. Fél szemmel már az elnöki székre sandítva azt mondta: Pragmatikus és kiegyensúlyozott külpolitikát fogunk folytatni. Folytatjuk az európai integrációt, azonban ezt elsősorban Ukrajna belső átalakításával akarjuk elérni. 15
Viktor Janukovics sokat változott az utóbbi öt évben, és ma egy teljesen különböző politikust láthatunk, mint aki 2004-ben elveszítette az elnökválasztást. A Régiók Pártjának vezetője magabiztosan vezeti az előzetes közvélemény-kutatásokat, és biztosan az elnökválasztás második fordulójába jut. Nagy kérdés azonban, hogy az Európa és Oroszország közötti lavírozásra készülő politikus miként tudja majd Brüsszelt és Moszkvát is egyszerre boldoggá tenni, miközben másik kezével az összeomlani készülő gazdaság megmentésén fáradozik. A KBSzSz-ből való kimaradással nem vállal nagy kockázatot, az orosz vezetésű katonai tömbnek ugyanis nem sikerült átütő sikert elérnie a közelmúltban, a NATO-tagság feladásával azonban fejet hajt a realitások előtt, és szerez egy nagy piros pontot a Kremlben is. Egy semleges Ukrajna az oroszoknak is jó lenne, akiknek egyik legnagyobb félelmük, hogy az észak-atlanti szövetség bekebelezi legnagyobb nyugati szomszédjukat. A legkeményebb feladat azonban nem Medvegyev és Putyin megbékítése, hanem az ukrán gazdaság rendbeszedése lesz. Ha Janukovics be akarja tartani választási ígéreteit, és valóban modernizálni akarja az ukrán gazdaságot és társadalmat, akkor olyan mélyreható változásokat kell elindítania, amelyek pont az őt esetlegesen hatalomba segítő érdekcsoportok létfeltételeit veszélyeztetik. Jelen pillanatban viszont Oroszországnak és a Nyugatnak is sokkal fontosabb, hogy Ukrajna időben rendezze számláit (Moszkva a gáz, míg Washington a hitelek miatt kopogtat rendszeresen a kijevi elnöki palota ajtaján), ezért Janukovics elnökségével mind a két nemzetközi hatalmi központ elégedett lenne. Janukovics megtanulta a 2004-es leckét, és alaposan felkészült a választásokra. Meg arra is, ami esetlegesen utána következik: a Régiók Pártja már bejelentkezett a kijevi rendőrkapitányságon, hogy január 17-től határozatlan időre tüntetést szerveznének a Majdanon, Kijev főterén. 16
A bukott reménység: Viktor Juscsenko Baráth József A kijevi Ukrajinszkij Tizsdeny politikai társadalmi hetilap Tarasz Kuzio ukrán származású, Kanadában élő politológus metodológiája alapján közzétette Viktor Juscsenko államfő elnöksége negatív következményeinek listáját, és arra a következtetésre jutott, hogy az elmúlt öt év során csak azokban a szférákban sikerült pozitív eredményeket elérni, amelyekbe nem avatkozott be a Majdan győztese. A lap szerint Ukrajna a 2004. évi narancsos forradalom során, új európai országként kialakult pozitív arculata elveszett a 2007 2009 évekbeli politikai instabilitás következtében. A külső tényezők közül a legfontosabb a kiábrándultság. 2006. második felében jelentkeztek az első tünetei annak, hogy a Nyugat kiábrándult Ukrajnából, és a kiábrándultság tovább erősödött a 2007-2008-as évek során. A Nyugat belefáradt Ukrajna állandó kéréseibe, miközben semmilyen szándék nem volt az ország belső változásának, reformjainak véghezvitelére. Ezzel párhuzamosan folyt az Euro-atlanti dezintegráció. Annak ellenére, hogy Ukrajnának páratlan esélye volt csatlakozni a NATO-tagságot előkészítő programhoz a 2006. évi rigai NATO-csúcstalálkozón, ezt megakadályozta Viktor Janukovics váratlan visszatérése a kormány élére azután, hogy kudarcba fulladt a narancsosok koalíciójának létrehozása. Juscsenkónak fontosabb volt a demokratikus koalíció létrejötténél Julija Timosenko kormányfői kinevezése. Az fokozatosan erősödő orosz nyomás is nehéz feladat elé állította Juscsenkot. A politikai instabilitás és az úgynevezett elitek harca lehetővé tették Oroszország beavatkozását Ukrajna belügyeibe. Még reálisabb lett az Ukrajna szuverenitására és területi egységére leselkedő veszély. Oroszország lehetőségei az ország belügyeibe való beavatkozásra túl nagyok. Ukrajna domináns oroszpárti politikai erejévé a Régiók Pártja vált: Viktor Janukovics pártvezér sokkal nagyobb mértékben oroszpárti politikus, mint Juscsenko elődje, Leonyid Kucsma államfő, ami abból is kitűnik, hogy a Régiók Pártja helyeselte Oroszország Grúzia elleni háborúját. A külföldi hatalmak erőtere egyedül nem lett volna elég az elnök renoméjának lerombolásához, ahhoz számos belpolitikai tényező is szükséges volt. A nép alapvetően bizalmatlan volt a hatalom iránt: annak ellenére, hogy a Majdant követően az ukránok a korábbinál nyitottabban viszonyultak a hatalomhoz és elhitték, hogy lehetséges a becsületes választások lebonyolítása, azonban mára ez a bizalom szertefoszlott. Egy múlt év végén elvégzett közvélemény-kutatás eredményei szerint a válaszadók túlnyomó többsége szerint a soron következő választás sem lesz becsületes, csakúgy, mint korábban, most is nagy számban fognak előfordulni választási csalások. Az ukrán államiság gyengül a hatalmi intézmények társadalmi 17
legitimitásának elvesztése miatt. A politikai és a gazdasági válság következtében Ukrajna lakosságának meggyengült a demokráciába vetett bizalma is. A politikai háborúknak sikerült megsemmisíteni a politikába vetett minden hitet. Timosenko kormányának menesztése 2005 szeptemberében, valamint a koalícióformálási képtelenség a 2006. évben, 18 hónapon át tartó viszályhoz vezetett a demokratikus táborban. Ebben az időszakban tért vissza a hatalomba Viktor Janukovics, és az általa vezetett Régiók Pártja ismét megerősödött, mint a fő posztkucsmista politikai erő. Juscsenko ellenségessége mindahhoz, ami Timosenkóhoz kötődik, Janukovics revánsához vezethet. Az alkotmányos káosz tovább bonyolította a helyzetet: í politikai ellentétek akadályt jelentettek az alkotmány megváltoztatásához szükséges kompromisszum megteremtéséhez, így nem lehetett tisztázni az elnök és a parlament között fennálló véleménykülönbségeket sem. Az ukrajnai politikai töredezettség is számottevő maradt. Ukrajna jobbközép pártjai közel kerültek a teljes krachhoz. A Juscsenko által 2007-ben létrehozott tömörüléséhez, a NU NSZ-hez további kilenc politikai csoportosulás csatlakozott a 2007-es parlamenti választásokon, így már 14 párt és társadalmi szervezet között kellett konszenzust teremtenie az elnöknek. Ez eltávolította Ukrajnát a reformoktól és az európai integrációtól, mivel az ország politikai spektrumának idézett köre volt mindig az ilyen folyamatok legnagyobb híve. Juscsenko nem alakított ki erős elnöki pártot, sőt, még az NU NSZ tömörülésen belül is elvesztette a többség támogatását. A korrupció elhatalmasodása nem csak a politikusok, de az államigazgatás bizalmi indexét is a mélybe taszította. A Transparency International arra a következtetésre jutott, hogy Ukrajna csak a 2005-2006-os években erősítette a korrupció elleni harcot, 2007-től pedig gyorsan visszasüllyedt arra a szintre, ami Leonyid Kucsma elnökségének időszakában volt jellemző. A Corruption Perception Index adatai szerint 2008-ban Ukrajna a korrupció szintjének nemzetközi rangsorában a 134. helyet foglalta el, míg például Grúziát a 67. helyre rangsorolták. Összegzésként megállapíthatjuk,hogy Ukrajna ma sokkal gyengébb, mint volt 2004- ben. A megkérdezett ukránok 62 százaléka úgy véli, rosszabbul él, mint a kommunizmus idejében (Oroszországban 45 százalékuk vélekedik így), és csak 36 százalékuk ismeri el a szabad piacgazdaságra való átállás szükségességét. Nem kizárt, hogy az országban a következő ötéves elnöki ciklus során is folytatódik a stagnálás prognosztizálja az Ukrajinszkij Tizsdeny. A hetilap ugyancsak összegzi, hogyan teljesítette Viktor Juscsenko a választási ígéreteit a 2004-ben tett ígéreteknek csak mintegy 10 százalékát teljesítette az államfő. A 44 pontból a lap szerint Juscsenko csak 4-et teljesített, további 4-et félig, a további 36 kötelezettségvállalás teljesítetlen maradt. Mint a kijevi sajtókiadvány megjegyzi, a négy teljesített ígéret valójában nem is az államfő kompetenciájába tartozik, és csakis azért lettek teljesítve, mert Juscsenko nem avatkozott be azokba a szférákba, amelyekhez a kérdések tartoztak. 18
A nevető harmadik? Szergej Tihipko Alexander Bor A közelgő ukrán elnökválasztások kapcsán mindenki a Timosenko-Janukovics párharcra fókuszál. De vajon tényleg kettőjük között fog eldőlni a verseny? Nos, ez egy szerdán nyilvánosságra hozott közvélemény kutatás alapján egyáltalán nem biztos. Az orosz VCOIM felmérése szerint ugyanis országos szinten már öttized százalékpontos előnye van Julija Timosenkoval szemben Szergej Tihipko egykori gazdasági miniszternek. A szegény családból származó Tihipko a Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaságban található Dragonyesti faluban született 1960-ban. Apja korán meghalt, anyjával és két fivérével egy hulladéklerakó melletti csatornázatlan házban töltötte gyerekkorát Kisinyovban. Az érettségi után Tihipko elköltözik Dnyepropetrovszkba, ahol a helyi kohászati főiskolán tanul. Diplomájának megszerzését követően önkéntes katonának áll, és két évet a hadseregben szolgál. Leszerelése után a dnyepropetrovszki Műszaki és Fémipari Technikumban kap igazgató-helyettesi állást, és csatlakozik az ukrán Komszomolhoz. Az ifjúsági szervezetben a helyi tagszervezet első titkári posztjáig vitte. Ezekben az években ismerkedett meg többek között a későbbi elnök Leonyid Kucsmával és Julija Timosenkoval is. Kapcsolatainak és ambíciózusságának hála a dnyepropetrovszki klán tagjává válik. Tihipko, az üzletember A Komszomol likvidálása után, 1991 októberétől Tihipko a bankszférában kezd el dolgozni. Fél évig a Dnyipro bank igazgatótanácsának elnökének helyettese, ám miután merészsége miatt elbocsátják, a többedmagával alapított és tulajdonolt Privatbankot igazgatja. A bank vezetése mellett hamarosan Privat néven médiakonzorciumot is kiépít, többek között saját újságot, rádióállomást és reklámügynökséget létesítve. 2000-ben elválnak útjai üzlettársaitól és a Privatbankból kiválva megalapítja immáron saját bankját Kijev-Privatbank néven, melynek alapjaira 2001-ben felépíti a TASZ pénzügyi-ipari csoportot. A TASZ-csoport részét képezi többek között egy befektetési- és egy kereskedelmi bank, egy biztosító társaság, és egy autógyár is. Politikai elfoglaltságaitól függően változó szerepet vállal a TASZ életében, 2004 októberétől a vállalatcsoport elnöke is volt. 2007-ben a Swedbank 735 millió dollárért felvásárolja a TASZ-Kommercbankot, de a svéd bank ukrajnai részlegének vezetésével Tihipkot bízzák meg. 2009 júniusában mond le erről a posztjáról, mivel teljes erejét a politikának kívánja szentelni. 2008-ban a Korreszpondent újság 1,64 milliárd dollárra becsüli vagyonát, és Ukrajna 17. leggazdagabb emberének nevezi. 19
Tihipko, a politikus Az üzleti életben elért sikerei mellett, Szergej Tihipkonak a politikában is volt ideje jelentős eredményeket elérni. A dnyepropetrovszki ismeretségnek köszönhetően 1994-től Kucsma elnök külsős monetáris politikai tanácsadójaként dolgozik. 1997-től a Lazarenko-kormány gazdasági reformokért felelős miniszterelnök-helyettese, majd Lazarenko bukása után a Pusztovojtyenko-kormányban is megtartja posztját. Ebben az időben olyan pletykák kezdenek el terjedni, melyek szerint Kucsma és Chirac mellett Tihipko is részt vett, a Nyikolajevcement nevű vállalat a Lafarge konzorciumnak történő átjátszásában, melynek vezetésében részt vett a francia elnök felesége, Bernadette is. Igaz, vagy sem, de 97-ben Chirac kitüntette Tihipkot a Francia Becsületrenddel hivatalosan a francia-ukrán kapcsolatok fejlesztéséért. 1999 és 2000 között ő a Juscsenko-kormány gazdasági minisztere, de lemond mert belefáradt a kormány nem hatékony munkájába. 2000-ben Pavlograd egyéni képviselőjeként bejut a 4. ukrán parlamentbe, csatlakozik az Ukrán Munkáspárthoz, majd annak vezetője lesz. 2001-ben a Munkáspárt szövetkezve többek között a Régiók Pártjával és az Agrárpárttal, megalakítja Az Egységes Ukrajnáért választási koalíciót, melynek országos listáján az előkelő hetedik helyet foglalja el és újra bejut az országgyűlésbe.. 2002-ben hosszas huzavona után megválasztják az Ukrán Nemzeti Bank elnökének, ahol fellépett az orosz-ukrán monetáris unió létrehozása ellen, és új bankókat vezetett be. Bár egyes feltételezések szerint Kucsma hajlott rá, hogy miniszterelnökké tegye, sőt Tihipkot nevezze meg utódjául, e téren végül Janukovics lett a befutó. Tihipko 2004-ben Janukovics kampányfőnöke, ám a második forduló eredményeinek nyilvánossá válása előtt, váratlanul mind a Nemzeti Bank elnökségi, mind a kampányfőnökségi tisztségéről lemond. Bár bejelenti, hogy továbbra is politikával kíván foglalkozni, és a Narancsos forradalom előestéjén a közvélemény-kutatások szerint az emberek 17%-a támogatná mint elnököt, egy időre mégis a háttérbe vonul. 2005-ben lemond a Munkáspárt vezetéséről is. A politikai porondra 2008-ban tér vissza, amikor Timosenko mellett a Befektetők Tanácsának társelnökévé választják, illetve önkéntes alapon tanácsokat ad a miniszterelnök-asszonynak. Bár 2009 márciusában bejelenti, hogy nincsenek elnöki ambíciói és kész Timosenko kormányában szerepet vállalni, áprilisban megváltoztatja döntését, visszalép összes posztjáról és bejelenti indulását az elnöki székért. Októberben egyéni jelöltként sikerül regisztráltatnia magát, majd novemberben újra a Munkáspárt elnökévé választják, ám még ugyanezen a küldöttgyűlésen döntenek a párt Erős Ukrajná -ra történő átnevezésében. Program és kampány Tihipkot saját bevallása szerint az Ukrajnát különösen nehéz helyzetbe sodró gazdasági válság miatt döntött az elnökségért való indulás mellett. Programjának három legfontosabb pontja a versenyképes gazdaság megteremtése, az erős állam kiépítése, és a demokrácia fejlesztése Ukrajnában. Szlogenje egy erős elnököt, az 20
erős Ukrajnáért. Tihipko egyfajta középutat képvisel Janukovics oroszbarát és Timosenko nacionalista politikája között. Elmondása szerint, bár Ukrajnának hosszútávon az európai integrációra kell törekednie, az ország egyelőre nem áll készen a NATO, vagy EU-csatlakozásra. Ugyanakkor Ukrajnának igyekeznie kell jó kapcsolatokat ápolnia Moszkvával is, például Tihipko meghosszabbítaná a krími orosz haditengerészeti bázis szerződését, amennyiben jó ajánlatot kapna. Ellentétben Timosenkoval, vagy Juscsenkoval, akik mindig ukránul nyilatkoznak, Tihipko időnként oroszul is tart sajtótájékoztatót, ennek ellenére ő nem tenné hivatalos nyelvvé az oroszt is. Egyes politológusok szerint Tihipko valós feladata, hogy mérsékelt oroszbarát politikájával szavazatokat vegyen el Janukovicstól az ország keleti felében. Az orosz többségű megyékben már a kampány elején a második legnépszerűbb jelöltté vált, ám 2009 novemberében, országos szinten még csak 2% körülire becsülték támogatottságát. Népszerűségének jelentős növekedését részben annak köszönheti, hogy jó érzékkel tud folyamatosan jelen lenni a médiában. Nagy felbolydulást keltett, hogy ő szerepelt az ukrán Men s Health magazin decemberi számának címlapján, vagy hogy egy élő rádióműsor alakmával egy betelefonáló kérdésére válaszolva megígérte, elnökké választása esetén kész megváltoztatni családnevét a jelenlegi Тігіпко -ról, az ukrán helyesírás szabályainak megfelelő Тигипко -ra. Persze kérdés, hogy mindez elég lesz-e vasárnap a második hely megszerzéséhez, és be tud-e jutni nevető harmadikként a második fordulóba. Kétségre ad okot, hogy Ukrajnában hagyományosan nehéz megbízható előrejelzéseket készíteni, és november végén még maga Tihipko is mindössze 6-7%-ra becsülte saját támogatottságát. 21
A magyar kisebbség reményei Medgyesi Ádám Alig két nap van hátra az ukrán elnökválasztásig, melynek potenciális esélyese az a Viktor Janukovics, aki választási megállapodást kötött a nemzeti kisebbségekkel, köztük az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséggel. A Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége azonban nem bízik a kisebbségi érdekeket felkaroló elnökjelöltben. Hogyan érintheti az ukrajnai magyarokat az elnökválasztás eredménye? Az elnökválasztás tétje Január 17-én kerül sor az ukrán elnökválasztás első fordulójára, melyen Ukrajna választópolgárai a következő ötéves periódusra választanak maguknak államfőt. Az ukrán elnök a magyar államfőnél szélesebb jogokkal van felruházva, ugyanis rendeleteket is kiadhat, mellyel hatékonyabb politikaformáló tényezőként léphet fel. Így a kárpátaljai magyaroknak érdemes odafigyelni az elnökválasztás eredményére, s a nekik nyújtott ígéretek gyakorlati megvalósulásának esélyeire. Az 18 elnökjelölt közül háromnak van reális esélye a választási győzelemre, így összeállításunkban velük foglalkozunk. A jelöltek Viktor Juscsenko A regnáló államfő Viktor Juscsenko hatalmon maradása a közvélemény kutatási adatokat figyelembe véve valószínűtlennek látszik. Pozíciójának megtartására egyetlen halvány esély kínálkozik: a választások illegitimmé tétele. Bár az ukrán politika gyakran szolgál különleges megoldásokkal, az esélylatolgatások során Juscsenko mandátumának meghosszabbítása kisebb súlyt kap. A status quo fenntartása az ukrajnai magyar közösség szempontjából nem a legelőnyösebb opció. Bár az államfő számos ponton támadja a miniszterelnök, Julija Timosenko politikáját, a kisebbségekkel szemben foganatosított elnyomó intézkedések ellen nem emeli fel a hangját. Julija Timosenko: Az egészségtelen nacionalizmusért, ukránosításért felelős kormányfő támogatása szintén irracionális volna a kárpátaljai magyarok számára. Julija Timosenko kormánya ugyanis hatalomra kerülése óta határozottan lép fel a nemzeti kisebbségekkel szemben. Az elnyomó intézkedések elsősorban nem az ukrajnai magyar közösség ellen irányulnak, azonban kétségkívül érzékenyen érintik őket. Az ukrán kormány egy tavalyi rendeletével erőteljesen háttérbe szorítja az ukrajnai nemzetiségi nyelvű oktatást azáltal, hogy ukrán nyelven írja elő az érettségi vizsgát az egyetemre készülőknek, valamint ukrán nyelvű tankönyveket küld nemzetiségi iskolákba. Emellett a magyar nyelvű oktatás korlátozását eredményezi a nem állami 22