Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság. Jelentés. a LIFE08 NAT/H/000289 pályázat keretében végzett E.3 akcióhoz. Monitoring (2014)

Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság Jelentés a LIFE08 NAT/H/000289 pályázat keretében végzett E.3 akcióhoz Monitoring (2014) Sarród 2014

Pályázat azonosítója LIFE08 NAT/H/000289 Pályázat címe Kiemelt fontosságú Pannon homoki élőhelyek helyreállítása és megőrzése katonai használatú területeken a Kisalföld térségében Restoration and conservation of priority-listed Pannonic sand land habitats in military owned area of the Hungarian Little Plain Szerkesztette Takács Gábor projekt koordinátor Szerzők Ambrus András Dr. (FHNPI) Dankovics Róbert (Tölgy Természetvédelmi Egyesület) Király Melinda (FHNPI) Kenyeres Zoltán Dr. (Acrida Bt.) Király Gergely Dr. (Mohos-Csitri Ökológiai Kutató Kkt.) Kovács Péter (Locart Bt.) Kozma László (Geo-Natura Bt.) Szabadfalvi András Szinetár Csaba Dr. Takács Gábor (FHNPI) Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság 2014 Ez a dokumentáció a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében szerzői jogvédelem alatt áll. A dokumentáció nyilvános, a megfelelő hivatkozások mellett szabadon felhasználható és terjeszthető! 2

Tartalomjegyzék 1. Tartalomjegyzék 1. Tartalomjegyzék... 3 2. Összefoglalás... 6 3. Bevezetés... 11 4. A vizsgált terület általános bemutatása... 13 4.1. A vizsgálati terület elhelyezkedése... 13 4.2. Időjárási viszonyok a projekt ideje alatt... 13 5. A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata... 16 5.1. Kérdések... 16 5.2. Hipotézisek... 16 5.3. Célkitűzések... 16 5.4. Anyag és módszer... 16 5.4.1. Mintavételi helyek... 16 5.4.2. Mintavételi időpontok... 17 5.4.3. Felmérési módszer... 18 5.5. Eredmények... 20 5.5.1. Növényzet... 20 5.5.2. Talajfelszíni fauna... 23 5.5.3. Egyenesszárnyúak... 29 5.6. Értékelés... 30 5.7. Felhasznált irodalom... 34 6. A gyepégetés hatásainak vizsgálata... 37 6.1. Kérdések... 37 6.2. Hipotézisek... 37 6.3. Célkitűzések... 37 6.4. Anyag és módszer... 37 6.4.1. Mintavételi helyek... 37 6.4.2. Mintavételi időpontok... 38 6.4.3. Felmérési módszer... 39 6.5. Eredmények... 41 6.5.1. Növényzet... 41 6.5.2. Talajfelszíni fauna... 48 6.5.3. Egyenesszárnyú fauna... 55 6.6. Értékelés... 57 6.6.1. EG01_NE Közepes természetességi állapotú homoki félszáraz gyep... 57 3

Tartalomjegyzék 6.6.2. EG02 Jó természetességi állapotú nyílt homoki gyep... 58 6.7. Felhasznált irodalom... 59 7. Kiegészítések az alapállapot felméréshez... 62 7.1. Pókok... 62 7.2. A görög búvópók Zodarion zorba Bossmans, 2009 vizsgálata... 67 7.2.1. Előzmények, a 2014-es vizsgálat indokoltsága... 67 7.2.2. A 2014-es vizsgálat kivitelezése és eredményei... 67 7.2.3. További előfordulási adatok, következtetések, folyatatás... 69 7.3. Hangyák... 70 8. Lepkefauna változásának vizsgálata... 72 8.1. Hipotézisek... 72 8.2. Célkitűzések... 72 8.3. Anyag és módszer... 73 8.3.1. Mintavételi helyek... 73 8.3.2. Mintavételi időpontok és körülmények... 73 8.3.3. Felmérési módszer... 74 8.3.4. Időjárás értékelése... 74 8.4. Eredmények és értékelés... 75 8.4.1. Fajösszetétel... 75 8.4.2. Várt /remélt fajok... 76 8.4.3. Védett, illetve ritka nagylepkék... 77 8.4.4. A területről kimutatott fajok listája (2014.december 31.)... 80 8.5. Felhasznált irodalom... 90 9. Kétéltű és hüllő fauna változásának vizsgálata... 91 9.1. Anyag és módszer... 91 9.1.1. Mintavételi helyek... 91 9.1.2. Mintavételi időpontok... 92 9.1.3. Felmérési módszer... 92 9.2. Eredmények... 93 9.2.1. Kétéltűek... 93 9.2.2. Hüllők... 97 9.3. Értékelés... 97 9.3.1. Fajösszetétel... 97 9.3.2. Egyedszám viszonyok... 98 9.3.3. Korarány... 98 9.4. Felhasznált irodalom... 98 4

Tartalomjegyzék 10. Fészkelő madárfauna vizsgálata... 99 10.1. Anyag és módszer... 99 10.2. Eredmények... 100 10.3. Értékelés... 102 10.4. Felhasznált irodalom... 103 11. Prioritás növényfajok vizsgálata... 104 11.1. Anyag és módszer... 104 11.1.1. Mintavételi helyek... 104 11.1.2. Vizsgált fajok... 104 11.1.3. Felmérési módszer... 104 11.2. Eredmények... 105 11.2.1. Homoki nőszirom (Iris arenaria)... 105 11.2.2. Fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans)... 105 11.2.3. Poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora)... 106 11.2.4. Erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris)... 107 11.2.5. Kis holdruta (Botrychium lunaria)... 107 5

Összefoglalás 2. Összefoglalás A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság a Honvédelmi Minisztérium Infrastrukturális Ügynökségével, a HM Budapesti Erdőgazdaság Zrt.-vel és az Aquaprofit Zrt.-vel közösen, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatásával, Life+ pályázatot nyert el a HUFH20009 Gönyűi homokvidék kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület katonai használatú területeinek természetvédelmi célú rehabilitációjára. A Restoration and conservation of priority-listed Pannonic sand land habitats in military owned area of the Hungarian Little Plain (LIFE08 NAT/H/000289) Life+ pályázat célja a Natura 2000 területen megmaradt pannon homoki gyepek állapotának megőrzése, illetve javítása. Az E.3 akció (Monitoring) feladata a Life+ pályázat keretében végzett beavatkozások eredményességének vizsgálata és visszajelzés a tényleges helyreállítási tevékenységet végző szervezetek felé. Fontosabb célkitűzések: A jelölő élőhelytípusok kiterjedésének és állapotának nyomon követése Az indikátor fajok és taxonok állományváltozásának nyomon követése A beavatkozások következtében kialakuló nyílt homokfelszínek szukcessziójának vizsgálata Az alábbi összefoglaló jelentés a Kisalföldi Life projekt keretében 2014. évi vizsgálatok fontosabb eredményeit tartalmazza. A 2014. évi vizsgálatokban kiemelt szerepet kapott a rekonstrukciós munkák (C.2, C.4) hatásainak vizsgálata. Az égetés hatásait két-két, a gyepesítés eredményességét egy mintavételi párosban terveztük vizsgálni. Az égetés esetében az értékelés csak egy párosban (jó természetességű gyep) végezhető el teljes mértékben, a talajfelszíni fauna esetében csak a közepes degradáltságú gyepben a csapdázás sikertelen volt. A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata A földmunkák során kialakult homokbuckasor egy része bevetésre került helyben gyűjtött (Stipa pennata, Festuca vaginata), illetve kereskedelemben vásárolt (Lolium sp., Dactylis glomerata) fűmag keverékével, kisebb részén nem történt magvetés. A kezelés nélküli homokfelszínen a kora nyári hónapokra a szukcesszió még rendkívül kezdeti stádiumban volt. A felvételek alapján az átlagos borítottság 20,8% volt, a megfigyelt fajok száma 47. Mindössze 4 olyan faj volt, amelyek legalább a felvételek felében előfordultak. Ezekből 2 évelő gyomosító faj (Elymus repens, Solidago gigantea), amelyek azonban valószínűleg nem új betelepülők, hanem gyökértöredékeik keveredhettek a homokdombok rendezése során a talaj anyagába. A folt szukcessziója bizonyosan nem zárult le. A következő években további pionír fajok betelepedése várható, ezek között bizonyos ruderális fajok (pl. Chenopodium album) aránya időlegesen akár magas is lehet. A kezelt területen a növényzet borítása jóval magasabb (53,5%), viszont a megtalált fajok száma (36) a kezeletlen területénél jóval alacsonyabb. Az alacsonyabb fajszám részben a véletlen műve, részben azonban valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a csupasz felszíneket a gyorsan növekvő fű befedte, és korlátozta a pionír fajok megjelenésnek lehetőségeit. A pannon homoki fajok közül itt is megjelent a Gypsophila arenaria és Oxytropis pilosa, de a kezeletlen területnél kevesebb ponton és borítással. A felhasznált fűmagkeverék bizonyosan nem volt megfelelő, nagy számban csírázott a Lolium perenne, amely a teljes borítás mintegy 80%-át tette ki, ezen kívül különösen a Dactylis glomerata, Festuca pratensis és Festuca rubra idegen a homoki termőhelyektől. A területen gyűjtött és bekevert fűmagok észlelhető mértékben nem csíráztak. A vetés 6

Összefoglalás A fajmegválasztást az előzetes eredmények alapján hibásnak vélhetjük, bár feltehetően a száraz nyári időszakokat e magkeverék fajai nem viselik el tartósan, és néhány év alatt eltűnnek a területről. Ha így lesz, bizonyos fokú pozitív hatásuk lehet a ruderális gyomok rohamának visszafogásával az első években. A talajfelszíni fauna (pókok, bogarak, hangyák) esetében megállapítottuk, hogy az kezdeti szukcessziós állapot a várakozásnak megfelelően - mindkét esetben (vetett, illetve spontán gyepesedő) tágtűrésű, bolygatás-toleráns fajok betelepülésével indul. A bevetett parcella pókegyüttese magasabb faj-, és egyedszámú volt, mint a spontán gyepesedő területé, de egyúttal az egyéves agrárterületek nagy földrajzi léptékben uniform faunaképét mutatta. Kisszámú ritka és értékes faj megjelenését is sikerült regisztrálni a gyepesítés első évében. A két eltérő gyeprekonstrukciós kísérlet a bogarak esetében markáns különbséget nem hozott. Mind a felülvetett mind a spontán gyepesedő területen jelen vannak a ritkább fajok, melyek közül több is kimondottan a homoki területekhez kötődik, de többségében gyakori, szárazságtűrő a bolygatottságra kevésbé érzékeny fajok dominálnak. A hangyáknál a felülvetett gyep esetében jobban látható a pionír jelleg, bár itt is jelen vannak kis mértékben a homokpusztai és erdei fajok is (szegélyhatás). A spontán gyepesedő terület hangyaközössége természetközeli állapotú, típusos, átlagosnak tekinthető kisalföldi homokpusztai közösségnek tekinthető. Az egyenesszárnyú vizsgálatok alapján valódi egyenesszárnyú-együttesről egyelőre sem a gyepvetéssel, sem a spontán zajló gyepesedéssel érintett lokalitás területén nem beszélhetünk. Az előforduló fajok életforma-típusában és ökológia igényeiben az élőhely-szerkezeti különbségek azonban tükröződtek: gyepvetés nélküli rekonstrukció területén a nyílt felszínekhez kötődő, thermophil ökológiai igényű, míg a gyepvetéssel zajló gyepesítés területén a gyeplakó, mérsékelten-thermophil és mesophil fajok előfordulása volt megfigyelhető. A kolonizáció folyamatának vizsgálatát a következő években folytatni kell. A gyepégetés hatásainak vizsgálata A gyepégetés hatásait egy jó természetességű és egy közepesen degradált száraz gyepben végeztük. A jó természetességű gyep a lőtér intenzíven használt részén fekszik, amely csak az elmúlt 10-15 évben volt viszonylag háborítatlan. Ennek megfelelően bár a fontos homokpusztai elemek megvannak a foltban, igazi specialista ritkaságok még nem telepedtek vissza. Valószínűleg a korábbi használat során is voltak véletlenszerű leégései a területnek, azaz a tűz megjelenése, ill. használata nem idegen elem. A kezeletlen folt átlagborítása valamivel csekélyebb, mint az égetetté (64,8% 71,5%), a kezeletlen folt fajszegényebb (42 faj 47 faj), ill. az egyes minták átlagos fajszáma is kissé alacsonyabb (11,5 faj 12,6 faj / minta). Az eltérések részben véletlenek, s egyes fajok mozaikos megjelenésének tulajdoníthatók, részben viszont arra vezethetők vissza, hogy a fűavar még a nyíltabb gyepekben is gyorsan felhalmozódik, kizárva vagy korlátozva egyes kisebb termetű vagy nyílt talajfelszínt igénylő fajok megtelepedését. Az égetett mintaterületen vélhető, hogy a télvégi tűz a magkészlet jelentős részét is megsemmisítette, így pl. egyes, a területen általánosan elterjedt egyéves pionír fajokból (pl. Arenaria serpyllifolia, Cerastium semidecandrum) csak kevés tudott csírázni. A talajfelszíni fauna esetében egyértelmű következtetést nem lehet levonni az égetés káros vagy kedvező hatására vonatkoztatva. Feltételezhető, hogy az előző év azonos időszakú mintáihoz viszonyított jelentős eltérésekben a kezelésen túl más (pl. időjárási) tényezőknek is szerepe 7

Összefoglalás lehetett. Az égetéses kezelésbe vont terület hangyafaunája jelentős, nem kívánatos diverzitás csökkenésen esett át. Az előkerült bogárfajok többsége gyakori, a bolygatást elviselő taxonok közül került ki. Kis egyedszámban kerültek elő olyan érzékenyebb homoki fajok is, melyek az alapállapot-felmérés során markánsabb jelenlétet mutattak. Az égetéses kísérlethez kontrollként kijelölt terület a térség egyik legjobb állapotú nyílt homokpuszta gyepe. A területről jelentős állománya vált ismertté a fokozottan védett magyar futrinkának (Carabus hungaricus), vagy a Lasius psammophilus hangyataxonnak, mely a jó természetességű nyílt homokpuszták karakterfajának tekinthető. A pókok közül kiemelendő a Berlandina cinerea, Aerulillus v-insignis, Alopecosa psammophila, Callilepis nocturna, mely fajok mind a nagyon jó természetességű nyílt homokpuszta gyepek karakter fajai. Az égetés során mindegyik vizsgált csoportnál a kontrollhoz képest alacsonyabb egyedszámot tapasztaltunk. Jól látható módon az égetés egyelőre rövidtávon - alacsonyabb diverzitást és a jó természetességű homoki karakter fajok hiányát vagy azok jelentős visszaszorulását okozta. Az erőteljes égetésnek kitett jó természetességi állapotú gyepben a korábbi évek mintavételi eredményeit is figyelembe véve jelentős különbség volt kimutatható a vizsgált és a kontroll terület között. Az égetés hatása főképp a júniusi és júliusi mintavételi időszakokban jelentkezett, mikor csak önálló egyenesszárnyú-együttes említésére nem alkalmas egyed- és fajszámmal fordul elő a taxon a területen. Az augusztusi és szeptemberi mintavételek időszakára a kvadrát területén már kis egyed- és fajszámban előfordultak az élőhelytípusra jellemző fajok. A másodlagos, de legalább közepes természetességű száraz gyepre a kaszálórétek, kékperjés rétek és homoki sztyeprétek egyfajta keveréke jellemző, a leromlás miatt számos gyomfajjal (ezek néhol dominánssá váltak). A területen a gyomok előretörése mellett kedvezőtlen folyamatokhoz vezet a természetes szukcesszió is, mivel abban elsősorban a tarackoló gyomjellegű fajok a legsikeresebbek. Ezek visszaszorítására kézenfekvő megoldásnak tűnhet a felhalmozódó avar égetése. A mintaterületek 2014-es felmérése a várakozásoknak megfelelő eredményeket hozott. Az égetett területen alacsonyabb a borítás (80% 89,5%), de magasabb az összfajszám (66 faj 61 faj) és a mikrokvadrátok átlagos fajszáma (14,4 faj 13,7 faj) is. A gyeptípusban (függetlenül az égetéstől) a pannon homoki fajok közül egyedül az Oxytropis pilosa található meg, meglepő módon a nem égetett területen nagyobb átlagborítással, mint az égetett területen (17% 31%). A természetvédelmi szempontból fontos gyomosító fajok (Calamagrostis epigeios, Solidago gigantea) átlagborítása az égetett és kontroll folton nem tér el lényegesen egymástól. A talajfauna szempontjából az eredmények nem értékelhetők ki, mert az égetett területen érdemleges mintavételt az év során nem sikerült végezni. A közepes természetességi állapotú homoki félszáraz gyep esetében nem tapasztaltunk számottevő különbséget a vizsgált és a kontroll gyepterület egyenesszárnyú-együttese között. Az égetéses kezelések rövidtávú hatásait nehéz objektíven értékelni, hosszú távú következtetések pedig egy égetés egyetlen vizsgálatából nem vonhatók le. A szakirodalomban (pl. Valkó & al 2012, Deák & al 2012, Ónodi & al 2008 stb.) a gyepek égetésének megítélése ellentmondásos. Egyes csoportokra (orchideák) kedvező hatása is lehet, míg másokra legalább időszakosan jelentős negatív hatást (futóbogarak) gyakorol. Az ellentmondások ellenére a gyepégetést, mint kezelési lehetőséget teljesen nem szabad elvetni, de alkalmazása során jelentős időbeli és térbeli korlátozásokat kell tenni. A Life+ keretében végzett vizsgálatok alapján, ha biztosítható a fűavar felhalmozódásnak megakadályozása megfelelően kontrollált legeltetéssel, akkor a C.2 akcióban tervezett további égetéseket fel kell függeszteni. 8

Összefoglalás Az égetés felfüggyesztése esetén a vizsgálatok folytatásának nem feltétlenül van értelme, erről a döntést a specialisták bevonásával kell meghozni. Lepkefauna vizsgálata A vizsgált területen időközben megtörtént beavatkozások (akác és egyéb nem kívánt fafajok nagy területeken való letermelése, az invazív lágyszárúak irtása, illetve 2014-ben bizonyos részterületek égetése illetve legeltetése stb.) valószínűsíthetően, nagymértékben még nem befolyásolták a terület lepkefaunáját. E hatások várhatóan csak pár év múlva fognak markánsabban érvényesülni, 2015-től már bizonyos fajok esetében mindenképp kimutatható lesz a változás (nymphalidák, farkasalmalepke). A lepkefauna összetételében a már korábban említett tendenciák és területi sajátosságok (kettős hatás: (1) száraz, homokpusztai élőhelyek; valamint (2) beékelődő, nedvesebb mikroélőhelyek, és a közeli Mosoni Duna) továbbra is jól megfigyelhetőek voltak. A terület, összességében, nappali nagylepkékben viszonylag szegényes, ám az éjszakai nagylepkéket tekintve kifejezetten gazdag. 2014-ben a fő hangsúlyt a mindeddig nem észlelt, ám remélhetően jelen lévő védett és ritka fajok keresésére, a már előkerült védett és ritka fajok monitorozására, valamint a kiválasztott mikroélőhelyek vizsgálatára fektettük. A faunalista az előző jelentésben szereplő adatokhoz képest 26 új éjszakai, illetve 2 új nappali nagylepkefajjal gazdagodott. Az új fajok között olyan védett fajokkal, mint a kis tavasziaraszoló (Archiearis puella), vagy a nagy rókalepke (Nymphalis polychloros). Kétéltű és hüllő fauna változásának vizsgálata A kétéltű és hüllő taxonok aktuálisan előforduló fajainak és állományainak felmérése összesen öt mintavételi napon történt meg a vizsgálandó hét kétéltű mintavételi hely és a négy hüllő mintavételi transzekt felmérésével. A kijelölt mintavételi egységeken kívül észlelt szórvány adatokat is rögzítettük, mivel a fajok életciklusának megfelelően a kijelölt mintavételi területeken a mintavételi időpontokban nem feltétlen észleltünk kétéltűt és hüllőt. A 2014. évben végzett terepbejárások alkalmával a 2012-13 évben kimutatott tíz kétéltűfajon felül egy újabb fajt, a dunai tarajosgőtét (Triturus dobrogicus) tudtuk kimutatni. A dunai tarajosgőte előfordulása ismert a térségben, de a projektterületen eddig nem sikerült megfogni. A legmagasabb egyedszámmal a vöröshasú unka, a barna ásóbéka és a tavi béka jelenléte volt igazolható, de ez évben a mocsári béka nem volt kimutatható a mintavételek során. A téli és tavaszi csapadéknak köszönhetően jó állapotú vízterekben az észlelt kétéltű faj és egyedszám is emelkedett az előző évben megfigyeltekhez képest. A korábbi évek mintavételei során bizonyított három hüllő az európai lábatlangyík (Anguis fragilis), fürge gyík (Lacerta agilis), vízi sikló (Natrix natrix) közül a lábatlan gyíkot 2014-ben nem tudtuk kimutatni a mintavételi területeken. A hüllők egyedszáma az előző évek állapothoz hasonlóan alakult. Fészkelő madárfauna vizsgálata Közösségi jelentőségű madárfajból 2014-ben három fészkelt biztosan a területen. A tövisszúró gébicsnek (Lanius collurio) 2013-hoz képest nem változott a becsült állománya, viszont az erdei pacsirta (Lullula arborea) fészkelő párok száma érezhetően és örvendetesen gyarapodott. A parlagi pityer (Anthus campestris) pedig új fészkelőként került elő. Tavaly csak egy kora tavaszi megfigyelése volt a fajnak, míg idén minimum két pár költött a területen, mindegyik ragaszkodott az egészen csupasz, szinte növényzetmentes környezethez. Utóbbi két faj esetében a növekedés valószínűleg a fás növényzet visszaszorulásának és az összefüggő gyep kialakításának köszönhető. 9

Összefoglalás A tavalyi évvel ellentétben idén biztosan fészkelt 15-20 pár gyurgyalag a területen, ami egyértelműen a földmunkák során kialakított meredek partfalaknak köszönhető. Az júniusi mintavétel napján egy csapatban észleltem 34 példányt. A megtalált fészkelő üregek száma 12 db volt, de ennél minden bizonnyal valamivel több pár is fészkelt. Fészektelep egyelőre nem alakult ki, az egyes üregek a területen szétszórva helyezkedtek el. A 2014-ben megfigyelt fajok száma 15-el bővült a tavalyi évhez képest úgy, hogy közben volt 6 olyan faj, amit tavaly igen, idén viszont nem észleltünk a területen. Ezzel egyidejűleg a fészkelő fajok száma és a becsült fészkelő párok száma is növekedett a 2013-as évhez viszonyítva. A fajszám-növekedés mind a megfigyelt, mind a fészkelők esetében - és az élőhely változása között nem fedezhető fel egyértelmű összefüggés, az részben a több kóborló/átmozgó faj észlelésében, részben a fészkelő fajok természetes fluktuációjával magyarázható. Emellett az is valószínű, hogy a 2013-as nem éppen optimális tavaszi időjárás, illetve a kései terepi beavatkozások is negatívan befolyásolták a fészkeléseket, míg a 2014-es tavasz átlagosan alakult. Prioritás növényfajok vizsgálata A 2014-ben vizsgált öt faj közül kettőt (Anemone sylvestris, Botrychium lunaria) továbbra sem sikerült megtalálni. A homoki nőszirom (Iris arenaria) és a fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. nigricans) esetében a területen növekedett az egyed/hajtásszám, de átrendeződés tapasztalható. Néhány korábbi lelőhely a helyreállítási munkák során sérült, várhatóan nem véglegesen. Az előzetes várakozásoknak megfelelően a 2013/2014-én telén elvégzett égetésekre az orchideák jól reagáltak, a korábban nagyon ritka poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora) legfigyelt állománya egy nagyságrendel nőtt. A monitoring tervben meghatározott felméréseket az év során csaknem teljes mértékben sikerült elvégezni. A projekt záróévében (2015) történik meg a 2012-es felmérések teljes ismétlése és a négy éves adatsor kiértékelése. A monitoring azonban itt nem ér véget, az előzetes eredményekből jól látszik, hogy a növény és állatvilág késleltetve reagál a helyreállítási beavatkozásokra és azok eredményei csak 5-10 évvel később értékelhetők teljes körűen. 10

Bevezetés 3. Bevezetés A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság a Honvédelmi Minisztérium Infrastrukturális Ügynökségével, a HM Budapesti Erdőgazdaság Zrt.-vel és az Aquaprofit Zrt.-vel közösen, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatásával, Life+ pályázatot nyert el a HUFH20009 Gönyűi homokvidék kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület katonai használatú területeinek természetvédelmi célú rehabilitációjára. A Restoration and conservation of priority-listed Pannonic sand land habitats in military owned area of the Hungarian Little Plain (LIFE08 NAT/H/000289) Life+ pályázat célja a Natura 2000 területen megmaradt pannon homoki gyepek állapotának megőrzése, illetve javítása. A pályázat A.1 akciójának (Monitoring terv készítése és a jelenlegi állapot felmérése) keretében elkészült a monitoring terv (Takács & al 2012), ami a négy év kutatási és monitorozási tevékenységnek az alapja. A vizsgálat célja a területen előforduló, ill. megjelenő ritka, védett, valamint a meszes homoki gyepekre jellemző indikátorfajok feltérképezése, populációik monitorozása. Az alapállapot felmérés (A.1 akció) és monitoring (E.3 akció) keretében gyűjtött adatok a helyreállítási munkák tervezése, a megvalósítás során, illetve az eredmények értékelésekor kerülnek felhasználásra. A monitorozás keretében vizsgálandó Life+ akciók: C1 akció: Özönnövények eltávolítása Az akció keretében a projekttel érintett 248 hektáron történik meg az akác (Robinia pseudoacacia), a bálványfa (Ailanthus altissima), a selyemkóró (Asclepias syriaca) és a magas aranyvessző (Solidago gigantea) eltávolítása mechanikai és kémiai beavatkozásokkal. C.2 akció: Felhalmozódott szerves anyagok eltávolítása Az elhalt szerves anyagok túlzott felhalmozódása tápanyag-feldúsulást eredményezhet, ami a gyep záródásához és gyakran egyes özönfajként viselkedő honos fajok (Pl. Calamagrostis epigeios) vezet, ezzel alkalmatlanná téve azt a nyílt homokpuszta gyepeket kedvelő fajok számára. A területen mozaikosan, 1-2 hektáros területeken leégetjük a gyepet a túlzott fűavarfelhalmozódás megakadályozására és a gyep felújulásának elősegítésére. Az égetés mellett kaszálással és a gyep gereblyézésével is történnek kísérletek a fűavar-felhalmozódás csökkentésére. C.3 akció: Bányató és partfal helyreállítása Az akció a pályázat módosítása során törlésre került. C.4 akció: Természetes domborzat helyreállítása és gyepesítés Az akció keretében a bolygatott területeken megkíséreljük a természetes terepi formák helyreállítását. A rehabilitáció összesen 14 hektáros területet érint, de eltérő mértékben. A simára dózerolt területeken 2-3 db 1-2 hektáros területen próbálkozunk a helyreállítással míg a használaton kívüli katonai objektumokat és egyéb mesterséges terepformákat (pl. vízelvezető árkok, lövészárkok, sáncok, fedezékek, betonlétesítmények) 9-10 hektáron kívánjuk felszámolni. A kialakuló csupasz talajfelszíneket a területről gyűjtött fűmaggal vetjük be a gyomosodás megelőzése érdekében. Az akciók területét a projekt második és harmadik évében évente kétszer kaszáljuk a füvesedés elősegítése és a gyomosodás megakadályozása érdekében. 11

Bevezetés C.5 akció: Illegális hulladék eltávolítása A C.5 akció keretében felszámolásra kerülnek a nagyobb illegális hulladéklerakók, lebontásra kerülnek a használaton kívüli katonai létesítmények és összegyűjtésre kerül a területen elszórtan előforduló nagy mennyiségű betonlétesítmények (akadályok, árkok stb.) Az épületek és hulladéklerakók helyén a természetes domborzathoz hasonló felszín kerül kialakításra és gyepesítésre a C.4 akció keretében. A monitorozás általános célkitűzései: A monitoring feladata a Life+ pályázat keretében végzett beavatkozások eredményességének vizsgálata és visszajelzés a tényleges helyreállítási tevékenységet végző szervezetek felé. Fontosabb célkitűzések: A jelölő élőhelytípusok kiterjedésének és állapotának nyomon követése Az indikátor fajok és taxonok állományváltozásának nyomon követése A beavatkozások következtében kialakuló nyílt homokfelszínek szukcessziójának vizsgálata Know-how kidolgozása a területen előforduló fontosabb özönnövények irtására és publikálása a nagyközönség felé. A projekt eredményei tudományos szaklapokban történő publikálása (5-10 cikk) 12

A vizsgált terület általános bemutatása 4. A vizsgált terület általános bemutatása 4.1. A vizsgálati terület elhelyezkedése 1. ábra: A projektterület áttekintő térképe 4.2. Időjárási viszonyok a projekt ideje alatt A régióban az évi középhőmérséklet 10,0 C körül alakul, a vegetációs időszak sokévi átlaga 16,0 C. A fagymentes időszak a területen április 14-16. és október 16-18. közé esik, hossza átlagosan 185-188 nap. Az évi abszolút hőmérsékleti maximumok és minimumok sokévi átlaga: 33,5-34,0 C és 16,0-16,5 C. A térségben (az országos tendenciákkal összhangban) az év leghidegebb hónapja a január (-0,5 C-os havi középhőmérsékleti értékkel), a legmelegebb pedig a július (20,5 C-os havi középhőmérséklettel). Bár jelentős az évről-évre változékonyság, a hőmérséklet emelkedő tendenciája a térségben az utóbbi 50 évben egyértelműen kimutatható. A monitoring elmúlt három évének hőmérsékleti viszonyai (4-6. ábra) nagyjából megfelelnek a sokévi átlagnak, de a nyári maximum hőmérsékletek minden évben 30 C felett voltak, ami eltér az átlagtól. 13

A vizsgált terület általános bemutatása 2. ábra: Havi átlagos középhőmérsékletek (Forrás: OMSZ) 3. ábra: Évi középhőmérsékletek (Forrás: OMSZ) 4. ábra: Havi középhőmérsékletek (2012) 5. ábra: Havi középhőmérsékletek (2013) 6. ábra: Havi középhőmérsékletek (2014) A térség az ország csapadékosabb régiói közé tartozik. A legtöbb csapadék nyáron hullik, azon belül is június a régió legcsapadékosabb hónapja. A régióban megfigyelhető emellett egy igen határozott késő őszi, novemberi másodmaximum is. Az évi csapadékösszeg kb. 580-620 mm, ebből 330-360 mm eső hull a vegetációs időszakban. A hótakarós napok átlagos száma 35-38 nap, az átlagos maximális hóvastagság 27 cm körüli. A monitoring elmúlt két évében a lehullott csapadék összege jóval alacsonyabb volt, mint az átlagos évi csapadékösszeg. A rendkívül aszályos 2012-ben mindössze 288mm, 2013-ban valamivel több, 462,2mm csapadék hullott a térségben. Az idei év összes csapadéka (706 mm) magasabb volt, mint a sokéves átlag, azonban az eloszlása egyenlőtlen (11. ábra). A tavasz kifejezetten aszályos volt, miközben a nyári, kora őszi időszakban több, mint 350 mm hullott. 14

A vizsgált terület általános bemutatása 7. ábra: Átlagos havi csapadékösszegek (Forrás: OMSZ) 8. ábra: Éves csapadékösszegek (Forrás: OMSZ) 9. ábra: Havi csapadékösszegek (2012) 10. ábra: Havi csapadékösszegek (2013) 11. ábra: Havi csapadékösszegek (2014) 15

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata 5. A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata 5.1. Kérdések Szükséges-e az élőhelyrekonstrukciók keretében létesülő nyers felszínek növényesedését gyorsítani a jobb természetességű talajfauna betelepedése céljából? 5.2. Hipotézisek Hipotézis 1. - A mesterségesen kialakított nyers homokfelszínek szukcessziója (talajfelszíni fauna) hasonlóan megy végbe a spontán, illetve mesterségesen növényesített felszíneken. Nincs különbség a bolygatás-toleráns és természetes élőhelyeket indikáló fajok relatív viszonyaiban az eltérő kezelésű új felszíneken. Hipotézis 2. - Eltérő módon megy végbe a spontán gyepesedő, illetve mesterségesen gyepesített homokfelszínek ízeltlábúinak betelepedése. A támogatott gyepesedés (honos fajok magvetése, palántázás stb.) jobb természetességű, előrehaladottabb szukcessziós állapotra jellemző fauna betelepedési feltételeit teremti meg. A bolygatottságot jelző fajok abundanciája már kezdetben is alacsony. 5.3. Célkitűzések A projekt keretében földmunkával érintett területeken (pl. illegális hulladéklerakók által borított területek, elbontott katonai építmények területe) vizsgálni kell a visszagyepesedés folyamatát (fajkészlet és struktúra), a felmerülő problémákat és az alkalmazott utókezelések sikerességét. A helyreállítás sikeressége számtalan tényezőtől, így a visszagyepesítés módjától, a korábbi növényzettől, az utókezelésektől, a környező területek növényzetétől vagy a helyreállítandó folt méretétől függ. A lehetséges esetek nagy száma miatt minden variáció vizsgálata azonban nem lehetséges. 5.4. Anyag és módszer 5.4.1. Mintavételi helyek A felvételezés során mindegyik mintahelyen egy-egy, zoológiai és restaurációs szempontból kiemelt élőhely-folton belül jelöltünk ki 1-2 25 25 m-es mintaterületeket (12. ábra). Ezek sarkait akáckaróval állandósítottuk, valamint GPS-szel 1 m-es pontossággal rögzítettük koordinátáikat. A mintaterületek kijelölésénél szempont volt minél több jellemző élőhely-típus felmérése, így nem törekedtünk arra, hogy a mintaterületek növényzete homogén legyen (ez a homokpusztai vegetáció változatosságát ismerve amúgy is problémás lett volna). Azonosító Típus Középponti koordináta (EOV X) Középponti koordináta (EOV Y) Méret GY02_V Gyepvetéssel 554749 264153 25*25 m GY01_VN Gyepvetés nélkül 554749 264193 25*25 m 16

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata 5.4.2. Mintavételi időpontok Mintavételi időszakok Növényzet Talajfelszíni fauna Egyenesszárnyúak Tervezett Tényleges Tervezett Tényleges Tervezett Tényleges Tavasz május 2014. május 15-25. Nyár eleje Nyár közepe I. Nyár II. Ősz Tél közepe április közepétől május közepéig novemberi időszakban 2014. április 16. május 2. 2013. november 13. - 2014. január 7. június másodikharmadik hete július másodikharmadik hete augusztus másodikharmadik hete szeptember második hete 2014. június 8. 2014. július 16. 2014. augusztus 19. 2014. szeptember 18. 12. ábra: A nyers talajfelszínek visszagyepesedésének vizsgálatára kijelölt mintaterületek 17

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata 5.4.3. Felmérési módszer 5.4.3.1 Növényzet vizsgálata A felvételezés során a mintaterületeken belül 20-20 db, 1 1 m-es négyzet jelöltünk ki. A négyzeteket a nagy négyzet területén belül véletlenszerűen, de nagyjából egyenletes eloszlásban jelöltük ki. Csak olyan mértékben állandósítottuk őket, hogy az éven belüli ismételt bejárás során még felkereshetők legyenek. A felvételezés során a négyzeteken belül az egyes edényes növényfajok borításértékeit becsültük, 1%-os borítás alatt 0,1%, 1-15% között 1%, afelett 5% pontossággal. Amennyiben egy faj mindkét felvételi ellenőrzés során szerepelt, táblázatunkban a nagyobb értéket szerepeltetjük. 5.4.3.2 Talajcsapdás gyűjtések A felmérés során a módisított duplaedényes Barber-féle talajcsapdát alkalmaztuk. Mintavételi területenként 5-5 csapda üzemelt. A talajcsapdák két egymásba csúsztatott tíz centiméter átmérőjű, 2,5 dl űrtartalmú műanyag pohárból állnak. Az alsó pohár alja ki van lyukasztva úgy, hogy az esetlegesen felgyülemlő esővíz elvezetése biztosított legyen. A belső pohárba ölő- és tartósítószerként 70%-os etilén-glikolt alkalmaztunk. Az oldat felületi feszültségét literenként 1 ml detergens hozzáadásával csökkentettük. A csapdák fölé 20x20 centiméteres rozsdamentes fémlapot (csapdatetőt) helyeztünk az ölőfolyadék felhígulása, illetve szél által szállított avar, homok stb. kizárása érdekében. A csapdatetők és a talajfelszín közötti 1-1,5 cm-es rést hagytunk, a monitorozni kívánt ízeltlábúak szabad mozgásának, a kisemlősök, kétéltűek, hüllők lehetőség szerinti kizárása érdekében. 13. ábra: Kihelyezett talajcsapdák A vadállatok károsító (taposás, kitúrás stb.) kizárását vadriasztó vegyszer kihelyezésével biztosítottuk. Minden csapdasor esetén a Vadóc nevű vadriasztó szert alkalmaztuk, mely tapasztalásunk szerint a kisebb vadmozgás ellen nyújt védelmet, de a nagyobb vadsűrűségű 18

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata területeken már kevésnek bizonyult a vadriasztó hatása. Tanulságos volt ebből a szempontból is a gyűjtés. A csapdák ürítése az ölőfolyadékkal együtt történt csapdánként egyedi műanyag tárolóedényekbe. Az edénybe a lézernyomtatóval kinyomtatott azonosító címke kerül még, melyen a következő információk voltak feltüntetve: gyűjtőhely (mintavételi terület azonosítója), csapdaszám (1-5), év, hó, nap (a csapdaürítés napja). A csapdaanyagok válogatása laboratóriumban történt, a szétválogatott anyagot alkoholban, a taxonok méretéhez, mennyiségéhez igazított fiolatípusokban készítettük elő determináláshoz. A pókok esetében megadjuk az egyes fajok magyarországi gyakoriságát, valamint az élőhelyi preferenciáját (T), annak természetessége szerint. A gyakoriság (Gy) esetében ritka (R), közepesen gyakori (KGY) és gyakori (GY) típusokba soroltuk a fajokat. A fajok besorolását az alábbiak alapján végeztük el: a) SAMU ÉS SZINETÁR (1999) faunalistájában szereplő hazai publikált adatok száma. b) LOKSA (1969, 1972, 1984) munkáiban használt gyakorisági tipizálás. c) BUCHAR (1992) csehországi gyakorisági kategória rendszere. d) Az MTA Növényvédelmi Kutatóintézet adatbázisa alapján számolt globális gyakoriság érték, mely az intézet arachnológiai adatbázisában szereplő mintegy húsz éves hazai gyűjtések összesített adatai alapján mutatja meg az adott faj előfordulási gyakoriságát a teljes mintavételben. e) HÄNGGI ÉS MTSI (1995) a közép-európai pókokra kidolgozott művének hivatkozásai, annak a figyelembevételével, hogy a jelzett élőhelyek előfordulnak e Magyarországon. f) A pókok hazai taxonómiai törzsadattárában szereplő gyakorisági típusok (SZINETÁR 2005). Megjegyezzük, hogy ismereteink bővülésével jelen tanulmányban megadott gyakorisági besorolások számos faj esetében módosulhatnak a későbbiekben. A fajok természetességének tipizálásához elsődlegesen BUCHAR ÉS RUZICKA (2002) munkáját vettük alapul, de figyelembe vettük a fajok hazánkban tapasztalt élőhelyválasztását is, tekintettel arra, hogy egyes fajok élőhelypreferenciája eleve változhat eltérő földrajzi területen. Azoknál a fajoknál, amelyek nem szerepelnek a fenti munkában, eleve csak a hazai tapasztalatok alapján adtuk meg a faj természetességre vonatkozó besorolását. BUCHAR ÉS RUZICKA (2002) nyomán négy kategóriát alkalmaztunk: Természetes (T); Féltermészetes (FT); Bolygatott (B); Mesterséges (M). Természetszerű, hogy számos faj több természetességi fokozatú élőhelyen is előfordulhat, így az idézett szerzők javaslatát követve mi is feltüntettük valamennyi típust, ha az jellemző a fajra, függetlenül attól, hogy eltérő gyakorisággal lehet képviselt egy faj a különböző mértékben bolygatott élőhelyeken. 5.4.3.3 Fűhálós gyűjtések Az orthopterológiai adatgyűjtést alkalmanként a kijelölt 50 50 méteres kvadráton belül végrehajtott 300 fűháló-csapással végeztük. Az ily módon gyűjtött egyedeket tekintettük egy mintának, melyeket egyeléssel kiegészítettünk (a mintákba nem, vagy csak ritkán kerülő fajok jelenlétének rögzítése, egyszerű hozzáadással). A nyílt, gyér növényzetű, vagy magaskórós jellegű növényzetben a mintavételezést az előforduló állatok teljes körű egyelő gyűjtésével végeztük. Az állatok meghatározásához Harz (1957, 1975) munkáit használtuk. A jelentésben az egyenesszárnyú fajok nevezéktana Nagy (2003), a fajok életforma- és ökotípus besorolása pedig Ingrisch & Köhler (1998) munkáját követi. 19

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata Az egyes mintavételi területek egyenesszárnyú-együtteseinek alapállapot-feltárása során a következő változókat határoztuk meg: egyenesszárnyú fajok száma, védett egyenesszárnyú fajok száma, egyenesszárnyú-együttesek életforma-típus összetétele, egyenesszárnyú-együttesek ökológiai preferencia-típus összetétele, karakterfajok relatív gyakorisága, egyenesszárnyú-együttesek természetességi mutatója. Az utóbbi időszak eredményei azt mutatják (KENYERES 2010), hogy INGRISCH & KÖHLER (1998) tipizálása a Magyarországon általánosan alkalmazott rendszerhez (VARGA 1997, RÁCZ 1998) (thamnobiont: főképp cserjéken, fákon, magaskórós növényzeten élő fajok; chortobiont: gyeplakó fajok; geobiont: nyílt felszínekkel is bíró gyepekhez kötődő fajok ill. ezek átmeneti formái, pl. geo-chortobiont) képest árnyaltabbnak tekinthető. Ennek megfelelően jelen monitoring során is az alábbi élőhelyválasztási karakterisztikákat alkalmazzuk az életforma-besorolásoknál (ld. 10. táblázat): arboricol fatermetű elemek uralma; arbusticol cserjetermetű elemek uralma; silvicol gyepszinttel is rendelkező erdei élőhelyek; pratinicol magasfüvű gyepek; graminicol alacsonyfüvű gyepek; geophil nyílt felszínekkel is bíró gyepek; pseudopsammophil (ld. még KRIŠTÍN ET AL. 2009) gyepek homok alapkőzeten, vagy ahhoz hasonló szerkezetű rendzina talajokon. A fajok hőigény szerinti tipizálása során a következő öt kategóriát különböztettük meg: thermophil, mérsékelten-thermophil, mesophil, mérsékelten-hygrophil, hygrophil (VARGA 1997, RÁCZ 1998, INGRISCH & KÖHLER 1998). Az együttesek természetességi mutatójának meghatározása során KENYERES & BAUER (2001) által javasolt módszert alkalmaztuk. Az egyes fajok természetvédelmi értékét és az együttes dominancia-viszonyait is figyelembe vevő index jelzőszámainak meghatározása során RÁCZ (1998) gyakorisági kategóriáit vettük figyelembe (ld. fajleírásoknál) (az I-gyel jelölt ritkának számító fajok természetvédelmi jelzőértéke 5, a II-vel jelölt szórványos előfordulású fajok természetvédelmi jelzőértéke 4, stb.). Az összevont egyenesszárnyú mintavételek statisztikai vizsgálatát főkoordináta-analízissel végeztük (PCoA), a PAST (HAMMER ET AL. 2001) program-csomag alkalmazásával. 5.5. Eredmények 5.5.1. Növényzet Egykori katonai létesítmények dimbes-dombos felszínén létrehozott nyílt homokfelszínek, amelyek benövényesedése 2014 tavaszán kezdődött el. A helyszínen korábban száraz-félszáraz termőhelyek gyomnövényzete volt, néhol betontörmelékkel tarkítva. A környező területeken különböző természetességű száraz és félszáraz gyepe, ill. degradált cserjések voltak. Kimondottan jó állapotú élőhely a közelben nem volt. A területen (gépekkel) létrehozott nyílt homokfelszínek egyikén nem történt semmilyen további beavatkozás, a másik mintafoltot egy réti magkeverékkel bevetették. 1. táblázat: A GY01_VN (spontán visszagyepesedés) mintaterületen készített cönológiai felvételek Faj 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 össz. Ajuga chamaepitys 0,1 0,1 0,1 0,1 0,4 Allium vineale 0,1 0,1 0,2 20

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata Faj 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 össz. Ambrosia artemisiifolia 0,1 0,1 Anagallis foemina 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,6 Arabis auriculata 0,5 0,5 1,0 Arenaria serpyllifolia 0,1 1,0 1,1 Asclpeias syriaca 0,3 0,1 0,4 Bromus squarrosus 5,0 5,0 Bromus sterilis 2,0 2,0 Calamagrostis epigeios 2,0 2,0 15,0 19,0 Camelina microcarpa 0,5 0,5 Carduus nutans 3,0 5,0 2,0 6,0 16,0 Chenopodium album 1,0 1,0 Chondrilla juncea 5,0 5,0 Convolvulus arvensis 0,1 0,1 18,0 0,1 0,2 1,0 0,1 19,6 Conyza canadensis 1,0 1,0 Cynodon dactylon 0,5 1,0 0,1 0,2 0,5 2,3 Elymus repens 1,0 6,0 1,0 20,0 15,0 5,0 2,0 6,0 0,1 15,0 10,0 10,0 5,0 96,1 Equisetum ramosissimum 0,2 0,1 0,3 Erodium cicutarium 1,0 3,0 8,0 2,0 14,0 Eryngium campestre 0,5 20,0 0,1 1,0 0,2 0,1 21,9 Euphorbia cyparissias 0,5 0,1 0,5 0,1 0,5 1,7 Falcaria vulgaris 0,2 2,0 15,0 0,1 1,0 1,0 4,0 0,1 2,0 25,4 Gypsophila arenaria 0,1 1,0 1,0 0,1 2,0 1,0 2,0 1,0 0,5 8,7 Koeleria gracilis 0,2 0,2 Melilotus officinalis 0,5 0,1 0,5 0,5 0,1 1,7 Nonea pulla 1,0 0,1 1,1 Oenothera salicifolia 0,1 0,1 0,1 1,0 1,0 0,1 0,1 0,1 0,1 0,5 0,5 0,5 4,2 Oxytropis pilosa 0,1 0,1 Plantago lanceolata 0,5 0,5 Poa compressa 5,0 1,0 4,0 3,0 13,0 Polygonum aviculare agg. 2,0 2,0 Rapistrum perenne 25,0 3,0 28,0 Reseda lutea 2,0 1,0 1,0 0,1 2,0 4,0 0,1 3,0 1,0 3,0 2,0 2,0 6,0 20,0 3,0 2,0 4,0 1,0 1,0 3,0 61,2 Rubus caesius 2,0 1,0 3,0 Salsola kali 2,0 1,0 3,0 Scabiosa ochroleuca 0,1 0,1 Securigera varia 0,1 1,0 0,1 1,0 2,2 Senecioa jacobaea 0,5 0,5 Solidago gigantea 1,0 40,0 50,0 4,0 0,5 0,1 8,0 12,0 20,0 1,0 2,0 1,0 0,5 140,1 Stachys annua 0,1 0,1 0,1 0,1 0,4 21

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata Faj 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 össz. Taraxacum laevigatum 0,5 0,5 Tragopogon dubius 0,2 0,1 0,3 Veronica triphyllos 0,1 0,1 Vicia angustifolia 0,1 0,1 Vicia hirstuta 1,0 1,0 Viola arvensis 0,1 0,1 0,1 1,0 0,1 0,1 4,0 1,0 2,0 8,5 Összesen 3,8 11,9 3,9 5,9 2,1 75,3 81,9 67,5 11,5 6,6 10,3 4,5 56,6 63,5 43,3 4,4 22,5 11,6 22,6 5,4 Fajszám 6 9 7 9 2 12 13 8 10 8 7 8 12 16 13 6 10 10 8 9 Összborítás 3 10 3 4 2 60 70 50 8 6 8 4 50 60 30 4 15 10 15 3 2. táblázat: A GY02_V (vetett gyep) mintaterületen készített cönológiai felvételek Faj 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 össz. Anchusa officinalis 0,5 0,5 1,0 Apera spica-venti 0,1 0,2 0,3 Asclepias syriaca 0,2 0,2 2,0 0,2 3,0 1,0 1,0 0,1 1,0 0,1 8,8 Asparagus officinalis 0,2 0,2 Calamagrostis epigeios 2,0 5,0 7,0 Carduus nutans 0,5 1,0 1,5 Centaurea scabiosa 0,1 0,1 Chenopodium album 1,0 1,0 Crepis capillaris 1,0 1,0 Cynodon dactylon 5,0 0,2 0,5 1,0 3,0 9,7 Dactylis glomerata 1,0 5,0 10,0 8,0 15,0 2,0 2,0 1,0 1,0 0,5 1,0 15,0 3,0 5,0 3,0 15,0 8,0 1,0 1,0 97,5 Elymus repens 15,0 1,0 16,0 Equisetum ramosissimum 0,1 2,0 0,1 2,2 Erodium cicutarium 0,1 1,0 1,1 Eryngium campestre 2,0 0,1 2,1 Euphrasia stricta 0,2 0,2 Falcaria vulgaris 5,0 2,0 2,0 9,0 Festuca pratensis 5,0 1,0 2,0 1,0 5,0 2,0 1,0 2,0 3,0 10,0 2,0 2,0 1,0 1,0 5,0 43,0 Festuca rubra 2,0 2,0 Gypsophila arenaria 0,5 0,5 Gypsophila paniculata 3,0 3,0 Hieracium umbellatum 0,1 1,0 0,5 1,6 Lolium perenne 70,0 30,0 60,0 50,0 60,0 40,0 40,0 25,0 20,0 15,0 20,0 25,0 80,0 10,0 75,0 80,0 60,0 50,0 25,0 40,0 875,0 Lotus corniculatus 1,0 0,5 0,1 0,1 1,0 0,5 0,2 0,2 0,2 0,5 0,5 1,0 0,1 2,0 1,0 0,1 0,1 0,1 9,2 Melilotus officinalis 0,1 0,1 22

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata Faj 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 össz. Oenothera salicifolia 0,5 0,5 Oxytropis pilosa 0,1 0,2 0,5 0,1 0,9 Peucedanum oreoselinum 0,1 0,1 Phleum pratense 2,0 2,0 Reseda lutea 0,5 0,2 4,0 0,5 2,0 0,5 0,5 1,0 9,2 Securigera varia 0,5 0,5 Solidago gigantea 1,0 3,0 8,0 6,0 0,5 5,0 10,0 5,0 3,0 0,5 1,0 43,0 Trifolium repens 1,0 1,0 0,2 0,5 0,5 0,1 0,5 0,1 0,1 0,1 0,1 1,0 0,1 5,3 Vulpia myuros 10,0 5,0 1,0 2,0 0,1 0,1 0,5 0,1 0,1 0,1 0,1 19,1 Összesen 90,3 42,0 80,9 69,1 91,2 50,9 60,4 32,7 23,4 18,3 22,9 29,0 106,1 43,6 84,6 97,5 85,3 65,3 30,2 50,0 1173,7 Fajszám 10 6 11 10 10 9 9 8 7 7 6 5 9 9 7 9 9 9 9 11 170,0 Összborítás 80 40 70 60 80 50 60 30 20 15 20 25 100 40 80 90 70 60 30 50 5.5.2. Talajfelszíni fauna 5.5.2.1 Pókok GY01_NV (spontán visszagyepesedés) A teljes vizsgálati időszak alatt 21 faj (csak adultak figyelembevétele) együttesen 158 példányát gyűjtöttük (3. táblázat). A 21 fajból 5 faj szerepel a hazai agrárterületek leggyakoribb 15 fajának listáján. Ez a 5 faj teszi ki az egyedszám 61%-át. A közösségszerkezet nagyon hasonló a vettet gyepéhez. Mindkét esetben ugyanaz a tágtűrésű agrobiont pók szerepel kiugró dominacia értékkel (63, illetve 55%). Ebből a foltból is került elő néhány ritka faj (Canariphantes nanus, Improphantes geniculatus). 3. táblázat: Az GY01_NV. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik Pókfajok Egyedszám Pókfajok Egyedszám Agyneta rurestris 87 Bathyphantes nigrinus 1 Porrhomma microphthalmum 19 Canariphantes nanus 1 Sintula spiniger 14 Centromerus sp. 1 Bathyphantes gracilis 10 Improphantes geniculatus 1 Araeoncus humilis 4 Palliduphantes insignis 1 Erigone dentipalpis 4 Pardosa agrestis 1 Haplodrassus signifer 3 Pardosa alacris 1 Hahnia nava 2 Phrurolithus faestivus 1 Steatoda albomaculata 2 Sitticus zimmermanni 1 Stemonyphantes lineatus 2 Trichoncoides piscator 1 Agroeca cuprea 1 Összes egyedszám: 158 Jelmagyarázat: A táblázatban az agrobiont, illetve agrofil fajok pirossal kiemelve szerepelnek. 23

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata GY02_V (vetett gyep) A teljes vizsgálati időszak alatt 29 faj (csak adultak figyelembevétele) együttesen 286 példányát (4. táblázat) gyűjtöttük. A 29 fajból 7 faj szerepel a hazai agrárterületek leggyakoribb 15 fajának listáján. Ez a 7 faj teszi ki az egyedszám 71%-át. Egyértelműen megállapítható, hogy a vetett gyep kezdeti állapotában markáns hasonlóságot mutat az egyéves szántóföldi agrárkultúrákkal. A közösség szerkezete is a mesterséges élőhelyekre jellemző egyedszám-eloszlást mutatja. Mindemellett néhány értékes és ritka faj is szerepelt a mintákban (pl. Brommella falcigera, Canariphantes nanus, Improphantes geniculatus). 4. táblázat: Az GY02_V mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik Pókfajok Egyedszám Pókfajok Egyedszám Agyneta rurestris 182 Brommella falcigera 1 Porrhomma microphthalmum 39 Canariphantes nanus 1 Bathyphantes gracilis 13 Centromerus sp. 1 Sintula spiniger 8 Centromerus sylvaticus 1 Pardosa agrestis 6 Diplostyla concolor 1 Araeoncus humilis 5 Haplodrassus signifer 1 Robertus arundineti 4 Improphantes geniculatus 1 Pardosa alacris 3 Palliduphantes insignis 1 Drassodes lapidosus 2 Scotophaeus scutulatus 1 Erigone dentipalpis 2 Stemonyphantes lineatus 1 Gongylidiellum murcidum 2 Thanatus arenarius 1 Hahnia nava 2 Trichopterna cito 1 Tenuiphantes tenuis 2 Walckenaeria capito 1 Agroeca cuprea 1 Xysticus kochi 1 Agyneta mollis 1 Összes egyedszám: 286 Jelmagyarázat: A táblázatban az agrobiont, illetve agrofil fajok pirossal kiemelve szerepelnek. 24

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata 14. ábra: A GY02_V. terület állapota: 2014.02.10-án 15. ábra: A GY02_V. terület állapota: 2014.05.02-án 5.5.2.2 Bogarak GY01_NV (spontán visszagyepesedés) Erről a területről 18 faj 75 egyede került elő. A ritka kétgödrös trágyabogárnak (Diastictus vulneratus) összesen 16 egyedét észleltük, de két példányban előkerült a szintén ritka pompás éjiormányos (Trachyphloeus parallelus). A zavarástűrő molyhos gyalogormányos (Otiorhynchus raucus) példányszáma 15, a változékony pattanóé (Drasterius bimaculatus) 13 volt. A számos egyéb megtalált faj többnyire gyakori, szárazságtűrő, kisebb mértékben a bolygatást is jól viselő faj. Az előkerült fajok alapján e terület inkább a jó élőhely kategóriájába tehető. 5. táblázat: Az GY01_NV mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik Bogárfajok Egyedszám Bogárfajok Egyedszám Blaps lethifera 1 Opatrum sabulosum 5 Brachinus explodens 1 Otiorhynchus ligustici 3 Cantharis obscura 1 Otiorhynchus raucus 15 Cathormiocerus aristatus 8 Philonthus lepidus 1 Diastictus vulneratus 16 Pleurophorus caesus 1 Drasterius bimaculatus 13 Pseudocleonus cinereus 1 Hister quadrimaculatus 1 Rhyssemus germanus 1 Hylastes spp. 4 Trachyphloeus alternans 2 Maladera holosericea 2 Trachyphloeus parallelus 2 Meloe proscarabaeus 1 Összes egyedszám: 79 25

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata 16. ábra: A GY01_NV. terület állapota: 2014.02.10-án 17. ábra: A GY01_NV. terület állapota: 2014.05.02-án GY02_V (vetett gyep) Erről a területről 10 faj 81 egyede került elő. A kétgödrös trágyabogárnak (Diastictus vulneratus) összesen 17 egyedét észleltük, amely a faj ritkaságát figyelembe véve mindenképpen pozitív jelenség. A változékony pattanó (Drasterius bimaculatus) és molyhos gyalogormányos (Otiorhynchus raucus) igen nagy egyedszámban fordultak elő, e fajok jól tűrik a bolygatást. Az előkerült fajok alapján e területet nehéz egyértelműen értékelni. Jó, illetve közepes élőhelynek minősíthető. 6. táblázat A GY02_V. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik Bogárfajok Egyedszám Cantharis obscura 2 Cathormiocerus aristatus 2 Diastictus vulneratus 17 Drasterius bimaculatus 29 Hirticomus hispidus 1 Notoxus monoceros 2 Opatrum sabulosum 4 Otiorhynchus raucus 43 Pedinus femoralis 1 Trachyphloeus alternans 1 Összes egyedszám: 102 5.5.2.3 Hangyák GY01_NV (spontán visszagyepesedés) Természetközeli állapotú, típusos, átlagosnak tekinthető kisalföldi homokpusztai hangyaközösség. A duna-tisza közi (kevésbé fásodott) homoki gyepeknél, illetve a kisalföldi homoki gyepek legjobb 26

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata állapotú reprezentánsainál valamivel kisebb fajszámú, és a kevéssé egyenletes eloszlású egyedszámoknak is köszönhetően - kisebb diverzitású hangyaközösség. Igen jellemző a Lasius psammophilus (mennyiségi értelemben vett) dominanciája. A szubdomináns Plagiolepis vindobonensis ugyancsak típusos, karakterisztikus faja a kisalföldi természetes homoki szárazgyepeknek. Fás növényzet közelségére utal a Formica fusca és a Camponotus vagus megjelenése. 7. táblázat: Az GY01_NV. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik Hangyafajok Egyedszám Chthonolasius sp. 17 Formica fusca 2 Formica rufibarbis 15 Lasius fuliginosus 1 Lasius niger 3 Lasius paralienus 719 Lasius psammophilus 4 Temnothorax tuberum (Leptothorax tuberum) 2 Myrmica sabuleti 1 Solenopsis fugax 1 Tapinoma madeirense (T.ambiguum) 43 Tetramorium caespitum 495 Összes egyedszám: 1303 GY02_V (vetett gyep) A zavarástűrő, pionír karakterű Lasius paralienus mennyiségi értelemben vett szuperdominanciáját mutatta ki a csapdázás, ez kifejezetten gyakori az újonnan létrejött, még erősen bolygatottnak minősülő élőhelyek esetében. Mellette második legnagyobb példányszámban a szintén pionír karakterű, a tájban szintén általánosan elterjedt Lasius niger jelent meg, bár az előző, egyenletesebben diszpergált fajjal ellentétben ez csak egyetlen pohárcsapdából került elő. Zártabb vegetációjú, régebb óta fennálló élőhelyeken ez a két, eltérő nedvességigényű faj rendszerint csak akkor fordul elő együtt, jelentős egyedszámban, ha erősen heterogén vagy szegélyjellegű az élőhely, és ilyenkor is eléggé elkülönülten felosztják a mikrokörnyezeti adottságok alapján a területet. (A Lasius paralienus elterjedési súlypontja szárazabb gyepekre, a Lasius niger-é üdébb, nedvesebb élőhelyekre esik). Újonnan kialakított/kialakult, pionír élőhelyeken azonban, a közösségi szukcesszió kezdeti szakaszában különösebb élőhelyi heterogenitás nélkül is megjelenhetnek együtt, a Lasius niger jó kolonizációs képességének köszönhetően egy ideig ugyanis érdemi állománysűrűséget képes elérni a számára szuboptimális abiotikus környezeti adottságokkal bíró (szárazabb) élőhelyen is, amíg a jobb versenyképességű, de lassabban megtelepedő fajok a kompetíciós küzdelmek során ki nem szorítják. (A hangyaközösségekben a kompetíciós küzdelmek többnyire szó szerint értelmezhetők.) Itt egyetlen csapdából került elő a Lasius paralienus-szal ellentétben, és ha nincs számára előnyt biztosító üdébb élőhelyrész (legalább a közelben), akkor jósolhatóan hamar ki fog szorulni a területről. 27

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata 8. táblázat A IV. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik Hangyafajok Egyedszám Formica fusca 2 Formica rufibarbis 4 Lasius niger 197 Lasius paralienus 1913 Lasius psammophilus 2 Temnothorax tuberum (Leptothorax tuberum) 2 Myrmica sabuleti 1 Solenopsis fugax 32 Tapinoma madeirense (T.ambiguum) 5 Tetramorium caespitum 4 Összes egyedszám: 2162 Az említett két faj mellett nyolc továbbit is sikerült kimutatni. A tíz faj pionír élőhelyen még akkor is nagyszámúnak minősül, ha térben igazán elterjedtnek (a csapdák többségéből előkerülőnek) és abundánsnak csak egy bizonyult közülük. Valószínűleg a sok faj viszonylag erős széli hatásnak köszönhető, tehát vagy nem túl nagy kiterjedésű a létrehozott pionír habitat, vagy a csapdázás a szomszédos élőhelyektől nem túl nagy távolságra történt. A kísérőfajok egy része fás vegetációhoz kötődik (Formica fusca, Temnothorax tuberum), a többi szélesebb ökológiai tűrőképességű, általánosan elterjedt szárazgyepfaj. Néhány példánnyal a nyíltabb homoki szárazgyepekre jellemző, specialistább karakterű Lasius psammophilus is megjelent. 18. ábra: A GY01_NV. terület állapota: 2014. júniusában 19. ábra: A GY01_NV. terület állapota: 2014. szeptemberében 28

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata 20. ábra: A GY02_V. terület állapota: 2014. júliusában 21. ábra: A GY02_V. terület állapota: 2014. augusztusában 5.5.3. Egyenesszárnyúak GY01_NV (spontán visszagyepesedés) Az idei évben a kvadrát területén újonnan létrehozott homokfelszínen gyepvetés nélkül zajló növényzet-szukcesszió kezdő fázisa volt jelen. Az egyenesszárnyú élőhelynek nem minősíthető területen a júniusi és júliusi mintavételezések idején nem fordultak elő egyenesszárnyúak. Az augusztusra kialakuló gyomvegetációban már előfordultak tágtűrésű (Chorthippus biguttulus, Chorthippus mollis, Chorthippus brunneus), ill. mobilis fajok (Oedipoda caerulescens, Calliptamus italicus) környező élőhelyekről származó, a kvadrát területén időlegesen jelenlévő egyedei nagyon kis egyedszámmal. A mintavételi területről 5 egyenesszárnyú faj előfordulását mutattuk ki, védett, ill. homoki karakterfaj nem került elő. Az egyenesszárnyú-együttes természetességi indexe 2,07, átlagos denzitása 0,02 volt. Mivel a lokalitás területén valódi egyenesszárnyú-együttesről még nem beszélhetünk, az életforma- és ökotípus-spektrumok értékelése csak korlátozottan lehetséges. A kvadrátban gyűjtött minták életforma-összetételében leginkább az kiemelendő, hogy a gyepvetés nélküli rekonstrukció területén a nyílt felszínekhez kötődő geophil fajok jelenléte jóval markánsabb, mint az a gyepvetéssel történő rekonstrukció területén tapasztalható (25. ábra). Az ökotípus-összetétel tekintetében az előkerült egyedek zömmel thermophil ökológiai igényt mutatnak, a mérsékeltenthermophil és mesophil fajok előfordulása alárendelt (25. ábra). GY02_V (vetett gyep) 2014-ben a kvadrát területén újonnan létrehozott homokfelszínen gyepvetés nélkül zajló növényzet-szukcesszió kezdő fázisa volt jelen. Az egyenesszárnyú élőhelynek nem minősíthető területen a júniusi mintavételezés idején még nem fordultak elő egyenesszárnyúak, azonban szemben a spontán szukcesszióval növényesülő felszínnel a júliusi mintavételek idején már néhány, a környező gyepekből származó, élőhelyválasztás tekintetében kevésbé igényes fajokhoz (Oedipoda caerulescens, Chorthippus mollis) tartozó egyedük előfordult a felületen. A gyepvetésnek köszönhetően augusztusra a területen egy rövidfüvű gyepes élőhely alakult ki, melyben kis egyedszámmal, de már viszonylagos állandósággal fordultak elő tágtűrésű szárazgyepi fajok (Chorthippus mollis, Chorthippus biguttulus, Calliptamus italicus) egyedei. A vegetációs időszak további részében ez a folyamat folytatódott, a homoki gyepek jellemzőit 29

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata egyelőre nem mutató gyomos gyep alakult ki, melyből a fentieken túl további, nyílt (Euchorthippus declivus), ill. dúsabb mesophil gyepekhez kötődő (Chorthippus dorsatus) fajok kerültek elő. A mintavételi területről 6 egyenesszárnyú faj előfordulását mutattuk ki, védett, ill. homoki karakterfaj nem került elő. Az egyenesszárnyú-együttes természetességi indexe 2,13, átlagos denzitása 0,06 volt. Mivel e lokalitás területén sem beszélhetünk még valódi egyenesszárnyú-együttesről, az életforma- és ökotípus-spektrumok értékelése itt is csak korlátozottan lehetséges. Mint azt már fent említettük a kvadrátban gyűjtött minták életforma-összetételében a nyílt felszínekhez kötődő geophil fajok jelenléte itt kevésbé jellemző, mint a gyepvetés nélküli, spontán növényesedő felszínen (25. ábra). Ez utóbbinak megfelelően a pratinicol fajok dominanciája itt még kifejezettebb. A spontán gyepesedő felszíntől való abbeli eltérés, hogy ott a magaskórós jellegű gyomvegetáción túl főképp csupasz felszínek fordulnak elő, itt viszont a szezon második felére mesterséges struktúrával bíró, de gyepes élőhelyi jelleg alakult ki, az ökotípus-összetételben is megmutatkozott. Azzal szemben, hogy a spontán gyepesedő felszínen a thermophil ökológiai igény uralma volt jellemző, itt a mérsékelten-thermophil és mesophil fajok előfordulása dominált (25. ábra). 5.6. Értékelés Nyilvánvaló, hogy hasonló kísérletek esetében az első évben egyértelmű következtetést a természetvédelmi alkalmazhatósággal kapcsolatosan nem lehet még levonni. Az alábbiakban a gyűjtések eredményeinek első, nem is teljes körű értékelését adjuk. A kezelés nélküli homokfelszínen (GY01_NV) a kora nyári hónapokra a szukcesszió még rendkívül kezdeti stádiumban volt. A felvételek alapján az átlagos borítottság 20,8% volt, a megfigyelt fajok száma 47. Mindössze 4 olyan faj volt, amelyek legalább a felvételek felében előfordultak. Ezekből 2 évelő gyomosító faj (Elymus repens, Solidago gigantea), amelyek azonban valószínűleg nem új betelepülők, hanem gyökértöredékeik keveredhettek a homokdombok rendezése során a talaj anyagába. A másik két faj (Oenothera salicifolia, Reseda lutea) a Győr környéki pionír homoki gyomtársulások jellegzetes faja. A homoki gyepek fajai közül kis egyedszámban a Gypsophila arenaria és Oxytropis pilosa jelentek meg. A folt szukcessziója bizonyosan nem zárult le. A következő években további pionír fajok betelepedése várható, ezek között bizonyos ruderális fajok (pl. Chenopodium album) aránya időlegesen akár magas is lehet. A homoki gyepalkotó fajok (pl. Festuca vaginata, Phleum phleoides, Stipa pennata) a környékbeli tapasztalatok alapján minimálisan 3 évet vesz igénybe. A kezelt területet (GY02_V) 2014 tavaszán fűmagkeverékkel bevetették. Ennek eredményeképpen a terület borítása jóval magasabb (53,5%), viszont a megtalált fajok száma (36) a kezeletlen területénél jóval alacsonyabb. Az alacsonyabb fajszám részben a véletlen műve, részben azonban valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a csupasz felszíneket a gyorsan növekvő fű befedte, és korlátozta a pionír fajok megjelenésnek lehetőségeit. A pannon homoki fajok közül itt is megjelent a a Gypsophila arenaria és Oxytropis pilosa, de a kezeletlen területnél kevesebb ponton és borítással. A felhasznált fűmagkeverék bizonyosan nem volt megfelelő, nem száraz gyepi-pusztai, hanem feltehetően valamiféle üde réti (pillangós fajok magvaival dúsított) keveréket alkalmaztak. Nagy számban csírázott a Lolium perenne, amely a teljes borítás mintegy 80%-át tette ki, ezen kívül különösen a Dactylis glomerata, Festuca pratensis és Festuca rubra idegen a homoki termőhelyektől. A fajmegválasztást az előzetes eredmények alapján hibásnak vélhetjük, bár feltehetően a száraz nyári időszakokat e magkeverék fajai nem viselik el tartósan, és néhány év 30

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata alatt eltűnnek a területről. Ha így lesz, bizonyos fokú pozitív hatásuk lehet a ruderális gyomok rohamának visszafogásával az első években. A B A B Diversity 27 24 21 18 15 12 9 6 3 0 0,0 0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5 alpha Diversity 9,6 9,0 8,4 7,8 7,2 6,6 6,0 5,4 4,8 4,2 0,0 0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5 alpha 22. ábra: A talajfelszíni pókok fajdiverzitása a teljes mintavételi időszak mintáiban. A: GY02_V (vetett); B: HY01_NV (nem vetett) Gönyű LIFE Gyepesítési kísérlet 2013. november - 2014. május). 23. ábra: A talajfelszíni pókok fajdiverzitása a tavaszi időszak mintáiban. A: GY02_V (vetett); B: GY01_NV (nem vetett) (Gönyű LIFE Gyepesítési kísérlet 2014. áprilismájus). A pókközösségek esetében a két parcella téli és tavaszi időszakú mintáinak összevont értékei alapján végzett diverzitás rendezés nem mutat szignifikáns különbséget a vetett (GY01_NV) és a spontán gyepesedő (GY02_V) foltok viszonyában (22. ábra). Ha a két kísérleti terület faj-együtteseinek tavaszi mintavételeit hasonlítjuk össze, meggyőzőbb különbséget láthatunk két faj-együttes szerkezetében. A télen szuperdomináns faj - Agynata rurestris - hiányában látható, hogy a vetett gyep markánsabban mutatja az agrárgyep jelleget. Ebben az élen álló pusztai farkaspók (Pardosa agrestis) és az egyedszámok eloszlása is egyértelműen azonos hatást ér el (9. táblázat, 23. ábra). 9. táblázat: A GY01_NV és GY02_V.. mintaterületekről előkerült pókfajok összehasonlító táblázata GY02_V tavasz E GY01_NV tavasz Pardosa agrestis 6 Haplodrassus signifer 3 Robertus arundineti 4 Steatoda albomaculata 2 Pardosa alacris 3 Agyneta rurestris 1 Drassodes lapidosus 2 Bathyphantes nigrinus 1 Hahnia nava 1 Hahnia nava 1 Haplodrassus signifer 1 Pardosa agrestis 1 E 31

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata Thanatus arenarius 1 Pardosa alacris 1 Trichopterna cito 1 Phrurolithus faestivus 1 Xysticus kochi 1 Sitticus zimmermanni 1 Összes egyedszám 20 Összes egyedszám: 12 Amennyiben a két parcella tavaszi mintáinak a diverzitását vetjük össze, akkor láthatjuk, hogy a spontán gyepesedő terület diverzitás görbéje a vetett gyep felett fut a teljes skálán (23. ábra). A mintavételezést úgy végeztük, hogy a két parcella mindegyikében 3-3 ismétlésben helyeztük ki a csapdákat. A fogások minőségi és mennyiségi adatainak felhasználásával (csak faji szinten determinált egyedek) vizsgáltuk a sorok (2X3 sor) hasonlóságát (10. táblázat, 24. ábra). 10. táblázat: GH LIFE 13-14-es gyűjtések (tél és tavasz) fogási eredményei mintavételi egységenként. GY02_V (vetett gyep I.a-c); GY01_NV (Spontán gyepesedő II. a-c) Fajok I.a I.b I.c II.a II.b II.c I-II. Σ Agroeca cuprea 0 1 0 0 0 1 2 Agyneta mollis 0 0 1 0 0 0 1 Agyneta rurestris 82 77 23 40 29 17 268 Araeoncus humilis 1 1 3 1 2 1 9 Bathyphantes gracilis 7 4 2 18 0 2 33 Brommella falcigera 0 1 0 0 0 0 1 Canariphantes nanus 0 1 0 1 0 0 2 Centromerus lakatnikensis 1 0 0 1 0 0 2 Centromerus sylvaticus 0 1 0 0 0 0 1 Diplostyla concolor 0 1 0 0 0 0 1 Erigone dentipalpis 2 0 0 1 2 1 6 Gongylidiellum murcidum 1 0 1 0 0 0 2 Hahnia nava 1 0 0 0 0 1 2 Improphantes geniculatus 0 1 0 1 0 0 2 Palliduphantes insignis 1 0 0 1 0 0 2 Porrhomma microphthalmum 10 20 9 13 3 3 58 Scotophaeus scutulatus 1 0 0 0 0 0 1 Sintula spiniger 6 3 0 7 3 4 23 Stemonyphantes lineatus 1 0 0 0 2 0 3 Tenuiphantes tenuis 1 1 0 0 0 0 2 Trichoncoides piscator 0 0 0 0 1 0 1 Walckenaeria capito 1 0 0 0 0 0 1 Összes egyedszámok 116 112 39 84 42 30 423 32

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata 0,15 0,10 II.a II.b II.c 0,05 0,00 I.a Coordinate 2-0,05-0,10 I.b -0,15-0,20-0,25 I.c -0,25-0,20-0,15-0,10-0,05 0,00 0,05 0,10 0,15 Coordinate 1 24. ábra: A gyepesítési kísérlet mintavételeinek ordinációja. GY02_V (vetett gyep I.a-c); GY01_NV (Spontán gyepesedő II. a-c) A bogarak esetében a spontán gyepesedő foltban magasabb fajszámot tapasztaltunk, melyek között több ritka, a térség jó természetességű homoki gyepeinek karakter fajai is előkerültek (Diastictus vulneratus, Trachyphloeus parallelus). Az egyedszámban érdemi eltérést nem tapasztaltunk. Megállapítható még továbbá, hogy a spontán gyepesedő terület bogárfaunája elsősorban a gyakori a szárazságot kedvelő, illetve kisebb mértékben a bolygatást jól tűrő fajok alkotják. A felülvetett gyep esetén is elsősorban a szárazságot toleráló taxonok dominálnak (Blaps lethifera), de közülük inkább a bolygatást kedvelő fajok kerültek elő (Drasterius bimaculatus Otiorhynchus raucus). Így a bogarak szempontjából a spontán vetett gyep esetében jobb minősítésről beszélhetünk, hozzátéve, hogy mindkét terület a szukcesszió nagyon korai még képlékeny fázisában van. A hangyák vizsgálati eredménye alapján megállapítható, hogy a felülvetett gyep fajszerkezete a pionír fázisú élőhelyek képét mutatja. Jellemző egy faj (Lasius paralienus) szuperdominanciája, melyet típusos pionír fajnak tekinthetünk. Mellette második legnagyobb példányszámban a szintén pionír karakterű, a tájban szintén általánosan elterjedt Lasius niger jelent meg. A kísérőfajok egy része fás vegetációhoz kötődik (Formica fusca, Temnothorax tuberum), a többi szélesebb ökológiai tűrőképességű, általánosan elterjedt szárazgyepfaj. Néhány példánnyal a nyíltabb homoki szárazgyepekre jellemző, specialistább karakterű Lasius psammophilus is megjelent. A spontán gyepesedő területet a kimutatott fajszerkezet alapján inkább természetközeli, átlagosnak tekinthető kisalföldi homokpusztai gyep benyomását kelti. Igen jellemző a Lasius psammophilus (mennyiségi értelemben vett) dominanciája. A szubdomináns Plagiolepis vindobonensis ugyancsak típusos, karakterisztikus faja a kisalföldi természetes homoki 33

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata szárazgyepeknek. Fás növényzet közelségére utal a Formica fusca és a Camponotus vagus megjelenése. 25. ábra: GY01_NV és GY02_V mintavételi területek egyenesszárnyú-együtteseinek életforma- (LF) és ökotípusspektrumai (ET) Mivel valódi egyenesszárnyú-együttesről sem a gyepvetéssel, sem a spontán zajló gyepesedéssel érintett lokalitás területén nem beszélhetünk, az életforma- és ökotípus-spektrumok értékelése csak korlátozottan lehetséges. Az életforma-összetétel tekintetében kiemelendő, hogy a gyepvetés nélküli rekonstrukció területén a nyílt felszínekhez kötődő geophil fajok jelenléte jóval markánsabb, mint az a gyepvetéssel történő rekonstrukció területén tapasztalható. A gyepvetéssel zajló gyepesítés területén a pratinicol fajok dominanciája kifejezettebb. A spontán gyepesedő felszíntől való abbeli eltérés, hogy ott a magaskórós jellegű gyomvegetáción túl főképp csupasz felszínek fordulnak elő, a vetett területen viszont a szezon második felére mesterséges struktúrával bíró, de gyepes élőhelyi jelleg alakult ki, az ökotípus-összetételben is megmutatkozott. Az ökotípus-összetétel tekintetében a spontán gyepesedő felszínről előkerült egyedek zömmel thermophil ökológiai igényt mutatnak, a mérsékelten-thermophil és mesophil fajok előfordulása alárendelt, a gyepvetéssel történő gyepesedés területén előforduló együttesben ezzel szemben a mérsékelten-thermophil és mesophil fajok előfordulása dominált (25. ábra). 5.7. Felhasznált irodalom BALOGH, J. I. (1935): A Sashegy Pókfaunája. Faunisztikai, Rendszertani és Környezettani Tanulmány. Sárkány-Nyomda Rt., Budapest, 60 pp. BUCHAR, J. (1992): Kommentierte Artenliste der Spinnen Böhmens (Araneida). Acta Universitalis Carolinae Biologica, 36:383-428. BUCHAR, J. - RŮŽIČKA, V. (2002): Catalouge of spiders of the Czech Republic. Peres Publishers, Praha, 349 pp. 34

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata CSŐSZ, S. MARKÓ, B. KISS, K. TARTALLY, A. GALLÉ, L. (2002): The ant fauna of the Fertő-hanság National Park (Hymenoptera: Formicidae). - In: Mahunka, S. (szerk.) (2002): The Fauna of the Fertő-Hanság National Park I. II. - Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest 617-631 pp. FORRÓ, L. FARKAS, S. (1998): Cheklist, preliminary distribution maps, and bibliography of woodlice in Hungary (Isopoda Oniscidae). Miscellanea Zoologica Hungarica, 12: 21-44 pp. HÄNGGI, A. - STÖCKLI, E. - NENTWIG, W. (1995): Habitats of Central European spiders. Misc. Faun. Helvet. 4:1-460. KÁDÁR, F. - SAMU, F. (2006): A duplaedényes talajcsapdák használata Magyarországon. Növényvédelem 42:305-312. KÁRPÁTHEGYI, P. (2007): Chek list of the Hungarian Pseudoscorpiones. Folia Historico Naturalia Musei Matraensis, 31: 91-97. KORSÓS, Z. DÁNYI, L. (2002): Millipedes (Diplopoda) and centipedes (Chilopoda) of the Fertő- Hanság National Park. In: Mahunka, S. (szerk.) (2002): The Fauna of the Fertő-Hanság National Park I. II. - Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest 183-191 pp. KORSÓS, Z. (1997): Az ikerszelvényesek (Diplopoda) feunisztikai és taxinómiai kutatásának helyzete és irányai Magyarországon. Folia Historico Naturalia Musei Matraensis, 22: 85-98. KOVÁCS, G. - SZINETÁR, Cs. - TÖRÖK, T. (2010): Adatok a Magyarországon előforduló bikapók fajok biológiájához (Eresus kollari Rossi, 1846, Eresus moravicus Rezác, 2008, Araneae: Eresidae. NYME Savaria Egyetemi Központ Tudományos Közlemények XVII. Természettudományok 12: 139-156. KOVÁCS, P. - SZINETÁR, Cs. - SZŰTS, T. (2012): A Nyugat-magyarországi peremvidék (Győr- Moson-Sopron, Vas és Zala megyék) pókfaunája. NYME Savaria Egyetemi Központ Tudományos Közlemények XIX. Természettudományok 14: 165-229. KOVÁCS, P. (szerk.) (2012): Természeti értékek leltára. Győr Nagytérségi Komplex Biológiai Monitorozó Rendszer. Tanulmánykötet, Győr 172 pp. KUTASI CS. (2006): Fénycsapdával gyűjtött futóbogarak (Col.: Carabidae) a Keleti-Bakonyból Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 23 : 53-69. LENGYEL, G. D. (2007): A Magyarországon élő kaszáspókok (Arachnida: Opiliones) faunisztikai vizsgálata. Szakdolgozat, (M.Sc. thesis) ELTE Természettudományi Kar, Budapest 84 pp. LOKSA, I. (1969): Pókok I. - Araneae I. In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae). 97. Akadémiai Kiadó, Budapest, 133 pp. LOKSA, I. (1972): Pókok II. - Araneae II. In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae). 112. Akadémiai Kiadó, Budapest, 112 pp. LOKSA, I. (1984): Pókszabásúak. In: Móczár, L.(szerk): Állathatározó II. Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 502-572. MAHUNAK, S. (szerk.) (2002): The Fauna of the Fertő-Hanság National Park I. II. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest 822 pp. MERKL, O.- SZÉL, GY. TALLÓSI, B. (2011): Adatok a Nagykőrösi pusztai tölgyesek Natura 2000 terület bogárfaunájához (Coleoptera). Rosalia 6: 139-201. MURÁNYI, D. KONTSCHÁN, J. (2002): Pseudoscorpions from the Fertő-Hanság National Park. - In: Mahunka, S. (szerk.) (2002): The Fauna of the Fertő-Hanság National Park I. II. - Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest 191-195 pp. MÜLLER-MOTZFELD, G. (szerk.) (2004): Band 2. Adephaga 1: Carabidae (Laufkäfer). In: Freude, H., Harde, K. W., Lohse, G. A. & Klausnitzer, B. (eds.): Die Käfer Mitteleuropas. Spektrum-Verlag (Heidelberg/Berlin), Elsevier, 2. Auflage., 521 pp., PLATNICK, N. (2013): The World Spider Catalog, Version 13.0. http://research.amnh.org/iz/spiders/catalog/intro1.html 35

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata SAMU, F. - SZINETÁR, CS. (1999): Bibliographic check list of the Hungarian spider fauna. Bull. of Br. Arachnol. Soc. 11 (5): 161-184. SZÉL, GY. BÉRCES, S. (2002): Carabidae (Coleoptera) from the Fertő-Hanság National Park. - In: Mahunka, S. (szerk.) (2002): The Fauna of the Fertő-Hanság National Park I. II. - Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest 379-401 pp. SZÉL, GY. KUTASI, CS. (2011): Bogarászat kutatások Csévharaszt és Vasad térségében (Coleoptera). Rosalia 6: 303-353. SZINETÁR CS. (2006): A Kisalföld pókfaunájának rövid jellemzése. In Fekete, G. Varga, Z. (2006): Magyarország tájainak növény és állatvilága. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest. SZINETÁR, CS. - EICHARDT, J. - HORVÁTH, R. (2005): Data on the biology of Alopecosa psammophila Buchar 2001 (Araneae, Lycosidae). Journal of Arachnology Volume: 33(2): 384-389. SZINETÁR, CS. - EICHARDT, J. - SZŰTS, T. (2009): The first lowland species of the Holarctic alpine ground spider genus Parasyrisca (Araneae, Gnaphosidae) from Hungary. ZooKeys 16: 197-208. VÖRÖSHÁZY T. (2006): Nyílt homokpusztagyep talajlakó pókjainak (Araneae) vizsgálata a Kisalföldön (Gönyűi-erdő, 2004-2005). Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 54 pp. 36

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata 6. A gyepégetés hatásainak vizsgálata 6.1. Kérdések Okoz e akár rövidtávon is degradációt az égetéses kezelés a fajok természetessége (bolygatás-toleranciája) tekintetében? Milyen hatása van az égetéseknek a nyílt homokpusztai gyepek karakterfajaira (fény-, és szárazság toleráns, illetve igényes fajok (külön figyelemmel a homoki ún. psammofil fajokra). 6.2. Hipotézisek A téli fűavar eltávolítása jelentős változást eredményez a talajfelszíni ízeltlábú faunában a felszíni mikroklíma és struktúra megváltoztatása révén. Egyértelműen kimutatható a gyep faunájának rövidtávú degradációja. A téli avarégetés szelektíven hat a talajfelszíni faunára. Csak a zárt gyepek, cserjések (esetleg homoki erdők) avarlakó faunája szorul vissza. Degradációs hatások nem mutathatóak ki rövidtávon sem. A téli fűavar égetése nincs érdemi hatással a vegetációs időszakban aktív talajfelszíni ízeltlábúakra. 6.3. Célkitűzések A száraz fűavar égetéses eltávolításnak rövidtávú (3 év) hatásmonitorozása. 6.4. Anyag és módszer 6.4.1. Mintavételi helyek A felvételezés során mindegyik mintahelyen egy-egy, zoológiai és restaurációs szempontból kiemelt élőhely-folton belül jelöltünk ki 2-2 db 50 50 m-es mintaterületeket (26. ábra). Ezek sarkait akáckaróval állandósítottuk, valamint GPS-szel 1 m-es pontossággal rögzítettük koordinátáikat. A mintaterületek kijelölésénél szempont volt minél több jellemző élőhely-típus felmérése, így nem törekedtünk arra, hogy a mintaterületek növényzete homogén legyen (ez a homokpusztai vegetáció változatosságát ismerve amúgy is problémás lett volna). Az EG01 jelű területek egy degradáltabb gyepben kerültek kijelölésre, ahol a nem égetett terület megegyezik a zoológiai alapállapot felmérés során vizsgált ZOOAP-10 mintaterülettel. Az EG02 jelű területeket egy jó természetességű homoki gyepben jelöltük ki, ahol az égetett terület megegyezik a ZOOAP-3 mintaterülettel. Azonosító Típus Középponti koordináta (EOV X) Középponti koordináta (EOV Y) Méret (m) EG01_E Égetett (Degradált gyep) 553235 264438 50x50 EG02_NE Nem égetett (Homoki gyep) 554671 264508 50x50 EG01_NE (ZOOAP-3) EG02_E (ZOOAP-10) Nem égetett (Degradált gyep) 553312 264460 50x50 Égetettt (Homoki gyep) 554709 264383 50x50 37

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata 6.4.2. Mintavételi időpontok Mintavételi időszakok Növényzet Talajfelszíni fauna Egyenesszárnyúak Tervezett Tényleges Tervezett Tényleges Tervezett Tényleges Tavasz május 2014. május 15-25. Nyár eleje Nyár közepe I. Nyár II. Ősz Tél közepe április közepétől május közepéig novemberi időszakban 2014. április 16. május 2. 2013. november 13. - 2014. január 7. június másodikharmadik hete július másodikharmadik hete augusztus másodikharmadik hete szeptember második hete 2014. június 8. 2014. július 16. 2014. augusztus 19. 2014. szeptember 18. 26. ábra: A gyepégetés hatásainak vizsgálatára kijelölt mintaterületek 38

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata 6.4.3. Felmérési módszer 6.4.3.1 Növényzet vizsgálata A felvételezés során a mintaterületeken belül 20-20 db, 1 1 m-es négyzet jelöltünk ki. A négyzeteket a nagy négyzet területén belül véletlenszerűen, de nagyjából egyenletes eloszlásban jelöltük ki. Csak olyan mértékben állandósítottuk őket, hogy az éven belüli ismételt bejárás során még felkereshetők legyenek. A felvételezés során a négyzeteken belül az egyes edényes növényfajok borításértékeit becsültük, 1%-os borítás alatt 0,1%, 1-15% között 1%, afelett 5% pontossággal. Amennyiben egy faj mindkét felvételi ellenőrzés során szerepelt, táblázatunkban a nagyobb értéket szerepeltetjük. 6.4.3.2 Talajcsapdás gyűjtések A felmérés során a módisított duplaedényes Barber-féle talajcsapdát alkalmaztuk. Mintavételi területenként 5-5 csapda üzemelt. A talajcsapdák két egymásba csúsztatott tíz centiméter átmérőjű, 2,5 dl űrtartalmú műanyag pohárból állnak. Az alsó pohár alja ki van lyukasztva úgy, hogy az esetlegesen felgyülemlő esővíz elvezetése biztosított legyen. A belső pohárba ölő- és tartósítószerként 70%-os etilén-glikolt alkalmaztunk. Az oldat felületi feszültségét literenként 1 ml detergens hozzáadásával csökkentettük. A csapdák fölé 20x20 centiméteres rozsdamentes fémlapot (csapdatetőt) helyeztünk az ölőfolyadék felhígulása, illetve szél által szállított avar, homok stb. kizárása érdekében. A csapdatetők és a talajfelszín közötti 1-1,5 cm-es rést hagytunk, a monitorozni kívánt ízeltlábúak szabad mozgásának, a kisemlősök, kétéltűek, hüllők lehetőség szerinti kizárása érdekében. A vadállatok károsító (taposás, kitúrás stb.) kizárását vadriasztó vegyszer kihelyezésével biztosítottuk. Minden csapdasor esetén a Vadóc nevű vadriasztó szert alkalmaztuk, mely tapasztalásunk szerint a kisebb vadmozgás ellen nyújt védelmet, de a nagyobb vadsűrűségű területeken már kevésnek bizonyult a vadriasztó hatása. Tanulságos volt ebből a szempontból is a gyűjtés. A csapdák ürítése az ölőfolyadékkal együtt történt csapdánként egyedi műanyag tárolóedényekbe. Az edénybe a lézernyomtatóval kinyomtatott azonosító címke kerül még, melyen a következő információk voltak feltüntetve: gyűjtőhely (mintavételi terület azonosítója), csapdaszám (1-5), év, hó, nap (a csapdaürítés napja). A csapdaanyagok válogatása laboratóriumban történt, a szétválogatott anyagot alkoholban, a taxonok méretéhez, mennyiségéhez igazított fiolatípusokban készítettük elő determináláshoz. A pókok esetében megadjuk az egyes fajok magyarországi gyakoriságát, valamint az élőhelyi preferenciáját (T), annak természetessége szerint. A gyakoriság (Gy) esetében ritka (R), közepesen gyakori (KGY) és gyakori (GY) típusokba soroltuk a fajokat. A fajok besorolását az alábbiak alapján végeztük el: g) SAMU ÉS SZINETÁR (1999) faunalistájában szereplő hazai publikált adatok száma. h) LOKSA (1969, 1972, 1984) munkáiban használt gyakorisági tipizálás. i) BUCHAR (1992) csehországi gyakorisági kategória rendszere. j) Az MTA Növényvédelmi Kutatóintézet adatbázisa alapján számolt globális gyakoriság érték, mely az intézet arachnológiai adatbázisában szereplő mintegy húsz éves hazai 39

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata gyűjtések összesített adatai alapján mutatja meg az adott faj előfordulási gyakoriságát a teljes mintavételben. k) HÄNGGI ÉS MTSI (1995) a közép-európai pókokra kidolgozott művének hivatkozásai, annak a figyelembevételével, hogy a jelzett élőhelyek előfordulnak e Magyarországon. l) A pókok hazai taxonómiai törzsadattárában szereplő gyakorisági típusok (SZINETÁR 2005). Megjegyezzük, hogy ismereteink bővülésével jelen tanulmányban megadott gyakorisági besorolások számos faj esetében módosulhatnak a későbbiekben. A fajok természetességének tipizálásához elsődlegesen BUCHAR ÉS RUZICKA (2002) munkáját vettük alapul, de figyelembe vettük a fajok hazánkban tapasztalt élőhelyválasztását is, tekintettel arra, hogy egyes fajok élőhelypreferenciája eleve változhat eltérő földrajzi területen. Azoknál a fajoknál, amelyek nem szerepelnek a fenti munkában, eleve csak a hazai tapasztalatok alapján adtuk meg a faj természetességre vonatkozó besorolását. BUCHAR ÉS RUZICKA (2002) nyomán négy kategóriát alkalmaztunk: Természetes (T); Féltermészetes (FT); Bolygatott (B); Mesterséges (M). Természetszerű, hogy számos faj több természetességi fokozatú élőhelyen is előfordulhat, így az idézett szerzők javaslatát követve mi is feltüntettük valamennyi típust, ha az jellemző a fajra, függetlenül attól, hogy eltérő gyakorisággal lehet képviselt egy faj a különböző mértékben bolygatott élőhelyeken. 6.4.3.3 Fűhálós gyűjtések Az orthopterológiai adatgyűjtést alkalmanként a kijelölt 50 50 méteres kvadráton belül végrehajtott 300 fűháló-csapással végeztük. Az ily módon gyűjtött egyedeket tekintettük egy mintának, melyeket egyeléssel kiegészítettünk (a mintákba nem, vagy csak ritkán kerülő fajok jelenlétének rögzítése, egyszerű hozzáadással). A nyílt, gyér növényzetű, vagy magaskórós jellegű növényzetben a mintavételezést az előforduló állatok teljes körű egyelő gyűjtésével végeztük. Az állatok meghatározásához HARZ (1957, 1975) munkáit használtuk. A jelentésben az egyenesszárnyú fajok nevezéktana NAGy (2003), a fajok életforma- és ökotípus besorolása pedig INGRISCH & KÖHLER (1998) munkáját követi. Az egyes mintavételi területek egyenesszárnyú-együtteseinek alapállapot-feltárása során a következő változókat határoztuk meg: egyenesszárnyú fajok száma, védett egyenesszárnyú fajok száma, egyenesszárnyú-együttesek életforma-típus összetétele, egyenesszárnyú-együttesek ökológiai preferencia-típus összetétele, karakterfajok relatív gyakorisága, egyenesszárnyú-együttesek természetességi mutatója. Az utóbbi időszak eredményei azt mutatják (KENYERES 2010), hogy INGRISCH & KÖHLER (1998) tipizálása a Magyarországon általánosan alkalmazott rendszerhez (VARGA 1997, RÁCZ 1998) (thamnobiont: főképp cserjéken, fákon, magaskórós növényzeten élő fajok; chortobiont: gyeplakó fajok; geobiont: nyílt felszínekkel is bíró gyepekhez kötődő fajok ill. ezek átmeneti formái, pl. geo-chortobiont) képest árnyaltabbnak tekinthető. Ennek megfelelően jelen monitoring során is az alábbi élőhelyválasztási karakterisztikákat alkalmazzuk az életforma-besorolásoknál (ld. 10. táblázat): arboricol fatermetű elemek uralma; arbusticol cserjetermetű elemek uralma; silvicol gyepszinttel is rendelkező erdei élőhelyek; pratinicol magasfüvű gyepek; graminicol alacsonyfüvű gyepek; geophil nyílt felszínekkel is bíró gyepek; pseudopsammophil (ld. még KRIŠTÍN ET AL. 2009) gyepek homok alapkőzeten, vagy ahhoz hasonló szerkezetű rendzina talajokon. 40

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata A fajok hőigény szerinti tipizálása során a következő öt kategóriát különböztettük meg: thermophil, mérsékelten-thermophil, mesophil, mérsékelten-hygrophil, hygrophil (VARGA 1997, RÁCZ 1998, INGRISCH & KÖHLER 1998). Az együttesek természetességi mutatójának meghatározása során KENYERES & BAUER (2001) által javasolt módszert alkalmaztuk. Az egyes fajok természetvédelmi értékét és az együttes dominancia-viszonyait is figyelembe vevő index jelzőszámainak meghatározása során RÁCZ (1998) gyakorisági kategóriáit vettük figyelembe (ld. fajleírásoknál) (az I-gyel jelölt ritkának számító fajok természetvédelmi jelzőértéke 5, a II-vel jelölt szórványos előfordulású fajok természetvédelmi jelzőértéke 4, stb.). Az összevont egyenesszárnyú mintavételek statisztikai vizsgálatát főkoordináta-analízissel végeztük (PCoA), a PAST (HAMMER ET AL. 2001) program-csomag alkalmazásával. 6.5. Eredmények 6.5.1. Növényzet 6.5.1.1 EG01 Közepes természetességi állapotú homoki félszáraz gyep Fajgazdag, de viszonylag degradált félszáraz homoki gyep, több, különböző állapotú dominanciatípus mozaikjával (valószínűleg egykor nedvesebb termőhely kiszáradásával keletkezett). A fűfélék közül az egyes foltokon meghatározó lehet a Calamagrostis epigeios, Festuca rupicola, Poa angustifolia és Stipa pennata szerepe, több erős Solidago giganteapolykormonnal. A mélyben még elérhető talajnedvességre utal néhány Salix rosmarinifoliapolykormon. A specialista pannon homoki fajok jórészt hiányoznak, bár a Festuca vaginata, Oxytropis pilosa, Gypsophila arenaria kis számban előfordulnak. 11. táblázat: Az EG01_E (égetett) mintaterületen készített cönológiai felvételek Faj 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 össz. Achillea collina 0,5 0,1 0,5 1,1 Acinos arvensis 0,1 0,1 0,1 0,3 Agrostis capillaris 4,0 15,0 1,0 5,0 25,0 Anchusa officinalis 1,0 1,0 Anthyllis vulneraria 1,0 25,0 0,1 26,1 Arabis hirsuta 0,1 0,1 0,2 Calamagrostis epigeios 10,0 30,0 25,0 10,0 2,0 10,0 4,0 25,0 116,0 Campanula bononiensis 1,0 1,0 Campanula sibirica 3,0 0,1 3,1 Carduus nutans 1,0 1,0 Carex caryophyllea 60,0 60,0 Carex flacca 20,0 20,0 Carex hirta 1,0 1,0 Carlina vulgaris 1,0 1,0 0,2 1,0 2,0 1,0 6,2 Centaurea micranthos 0,1 0,1 Centaurea scabiosa 4,0 3,0 1,0 8,0 41

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata Faj 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 össz. Cerastium semidecandrum 0,1 0,1 Cichorium intybus 1,0 3,0 4,0 Cynodon dactylon 5,0 5,0 Dactylis glomerata 1,0 1,0 40,0 10,0 5,0 1,0 40,0 5,0 5,0 5,0 5,0 2,0 120,0 Daucus carota 1,0 1,0 Eryngium campestre 0,5 0,1 0,6 Erysimum diffusum 0,0 Euphorbia cyparissias 1,0 0,5 1,5 Euphorbia esula 0,5 0,5 Euphorbia seguierana 0,0 Euphrasia stricta 0,1 0,1 0,1 6,0 1,0 0,1 2,0 3,0 12,4 Falcaria vulgaris 10,0 10,0 Festuca rupicola 50,0 40,0 30,0 25,0 3,0 5,0 20,0 50,0 3,0 10,0 20,0 50,0 60,0 10,0 5,0 381,0 Galium verum 3,0 10,0 5,0 10,0 5,0 1,0 1,0 10,0 10,0 4,0 59,0 Hieracium echioides 2,0 0,5 1,0 0,1 3,6 Hieracium pilosella 0,5 0,1 1,0 1,0 2,6 Hieracium umbellatum 2,0 1,0 1,0 15,0 3,0 1,0 23,0 Hypericum perforatum 1,0 5,0 1,0 1,0 2,0 10,0 20,0 Knautia arvensis 2,0 2,0 4,0 Koeleria sp. 1,0 1,0 5,0 10,0 0,1 2,0 2,0 1,0 1,0 1,0 24,1 Linum austriacum 1,0 1,0 15,0 17,0 Medicago lupulina 0,5 2,0 2,5 Melilotus officinalis 1,0 1,0 2,0 Nonea pulla 2,0 2,0 Ononis pusilla 1,0 1,0 Ononis spinosa 15,0 15,0 3,0 1,0 1,0 3,0 1,0 39,0 Oxytropis pilosa 1,0 16,0 15,0 12,0 12,0 2,0 4,0 1,0 10,0 30,0 5,0 50,0 5,0 3,0 1,0 1,0 40,0 60,0 268,0 Phleum phleoides 1,0 2,0 3,0 Picris hieracioides 0,5 1,0 2,0 3,5 Pimpinella saxifraga 0,1 0,5 0,5 1,0 2,0 1,0 0,1 5,2 Plantago lanceolata 1,0 0,5 0,5 2,0 Poa angustifolia 1,0 3,0 10,0 10,0 5,0 5,0 34,0 Potentilla arenaria 1,0 1,0 Ranunculus polyanthemos 0,5 3,0 3,5 Rubus caesius 3,0 1,0 4,0 Salvia nemorosa 20,0 20,0 Scabiosa ochroleuca 5,0 2,0 4,0 10,0 0,2 1,0 3,0 0,5 0,1 1,0 1,0 0,5 0,5 0,5 5,0 2,0 36,3 Securigera varia 10,0 5,0 2,0 0,5 25,0 2,0 50,0 12,0 1,0 1,0 108,5 Senecio jacobaea 1,0 1,0 1,0 1,0 8,0 0,5 1,0 0,1 1,0 14,6 42

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata Faj 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 össz. Seseli annuum 1,0 5,0 3,0 4,0 3,0 1,0 2,0 3,0 22,0 Silene otites 1,0 2,0 2,0 5,0 Solidago gigantea 2,0 3,0 20,0 25,0 10,0 1,0 20,0 1,0 1,0 5,0 10,0 2,0 30,0 60,0 6,0 8,0 10,0 214,0 Taraxacum officinale 0,1 0,1 Teucrium chamaedrys 30,0 15,0 8,0 40,0 93,0 Thesium arvense 2,0 1,0 0,5 1,0 1,0 3,0 0,5 1,0 1,0 11,0 Thymus pannonicus 80,0 80,0 Tragopogon orientalis 1,0 1,0 Tunica prolifera 2,0 0,1 0,1 0,5 2,7 Verbascum lychnitis 1,0 4,0 2,0 1,0 1,0 1,0 1,0 5,0 1,0 1,0 18,0 Vicia angustifolia 0,1 0,1 0,1 0,1 0,4 Összesen 87,2 115,1 104,1 99,5 99,0 81,2 97,6 93,5 100,2 109,0 98,8 97,1 104,5 94,6 93,5 77,7 90,2 105,5 91,7 116,8 Fajszám 14 15 11 16 14 10 20 12 11 18 15 13 14 15 9 10 19 18 15 18 Összborítás 70 85 85 70 80 80 70 80 80 90 85 90 85 80 75 60 80 90 70 95 12. táblázat: Az EG01_NE (nem égetett) mintaterületen készített cönológiai felvételek Faj 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 össz Achillea collina 0,1 0,1 1,0 0,1 0,1 1,4 Acinos arvensis 0,1 1,0 0,1 1,0 1,0 3,2 Agrimonia eupatoria 3,0 3,0 Arabis glabra 0,1 0,5 0,6 Arabis hirsuta 0,1 0,1 0,1 0,3 Arenaria serpyllifolia 0,1 0,1 0,1 0,3 Calamagrostis epigeios 1,0 2,0 5,0 10,0 5,0 5,0 10,0 40,0 25,0 10,0 113,0 Carduus nutans 1,0 1,0 Carex caryophyllea 0,1 0,1 Carex flacca 15,0 15,0 Carlina vulgaris 0,1 3,0 1,0 1,0 0,1 1,0 6,2 Centaurea micranthos 1,0 1,0 Cerastium fontanum 0,1 0,1 3,0 0,1 0,1 2,0 5,4 Convolvulus arvensis 0,1 0,1 Cynoglossum vulgare 0,1 0,1 Dactylis glomerata 40,0 5,0 2,0 10,0 3,0 40,0 15,0 15,0 30,0 20,0 20,0 20,0 5,0 70,0 3,0 5,0 303,0 Elymus repens 3,0 3,0 Erigeron annuus 1,0 5,0 6,0 Erysimum diffusum 0,2 0,2 Euphorbia cyparissias 0,1 0,1 Euphrasia stricta 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,5 43

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata Faj 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 össz Falcaria vulgaris 0,1 0,1 0,2 Festuca rupicola 5,0 10,0 80,0 5,0 8,0 10,0 15,0 50,0 15,0 1,0 60,0 50,0 10,0 319,0 Galium verum 0,1 10,0 0,1 5,0 8,0 0,1 0,1 23,4 Hieracium echioides 1,0 1,0 Hieracium pilosella 10,0 1,0 11,0 Hieracium umbellatum 5,0 1,0 6,0 Hypericum perforatum 1,0 2,0 2,0 0,1 0,1 1,0 1,0 4,0 11,2 Koeleria sp. 2,0 0,1 5,0 2,0 3,0 2,0 2,0 16,1 Lathyrus tuberosus 1,0 3,0 4,0 Lepidium campestre 0,1 0,1 Linaria vulgaris 0,1 0,1 Linum austriacum 0,1 1,0 1,1 Lotus corniculatus 0,1 0,1 Malva neglecta 0,1 0,1 Melilotus officinalis 0,1 2,0 2,1 Muscari comosum 0,1 0,1 Nonea pulla 5,0 5,0 Ononis spinosa 1,0 3,0 6,0 1,0 11,0 Oxytropis pilosa 35,0 60,0 20,0 90,0 25,0 95,0 20,0 50,0 15,0 3,0 1,0 5,0 60,0 0,1 3,0 5,0 15,0 5,0 70,0 50,0 627,1 Phleum phleoides 25,0 25,0 Picris hieracioides 0,1 0,1 1,0 1,0 1,0 0,1 3,3 Pimpinella saxifraga 2,0 0,1 0,1 0,1 1,0 1,0 4,3 Plantago lanceolata 1,0 1,0 Poa angustifolia 3,0 20,0 15,0 30,0 1,0 2,0 71,0 Podospermum canum 0,1 0,1 Potentilla argentea 0,1 0,1 Ranunculus polyanthemos 0,1 3,0 2,0 1,0 3,0 9,1 Scabiosa ochroleuca 2,0 1,0 3,0 3,0 1,0 3,0 3,0 1,0 3,0 0,1 1,0 2,0 4,0 27,1 Securigera varia 4,0 1,0 0,1 3,0 5,0 13,1 Senecio jacobaea 0,1 3,0 2,0 2,0 1,0 8,1 Seseli annuum 0,1 0,1 0,1 1,0 0,1 0,1 3,0 0,1 4,6 Silene otites 4,0 3,0 2,0 15,0 2,0 26,0 Silene viscosa 2,0 2,0 Solidago gigantea 10,0 25,0 10,0 15,0 0,1 2,0 10,0 40,0 20,0 6,0 15,0 15,0 10,0 70,0 1,0 8,0 5,0 25,0 50,0 337,1 Thesium arvense 3,0 2,0 0,1 0,1 0,1 1,0 6,3 Tragopogon orientalis 0,1 1,0 1,1 Tunica prolifera 5,0 6,0 3,0 0,1 1,0 0,1 3,0 1,0 5,0 20,0 2,0 0,1 46,3 Verbascum lychnitis 0,1 0,1 1,0 1,0 3,0 1,0 1,0 0,1 2,0 0,1 3,0 12,4 Vicia angustifolia 0,1 0,1 0,1 2,0 1,0 0,1 0,1 3,5 44

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata Faj 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 össz Vicia hirsuta 1,0 1,0 Összesen 100,7 115,4 130,4 126,5 97,4 124,3 106,6 120,3 118, 3 94,3 83,3 83,5 106,5 74,7 89,3 95,6 103,2 96,0 121,6 116,8 Fajszám 15 14 13 12 14 14 17 13 12 12 11 14 16 15 13 17 14 10 15 12 Összborítás 95 95 95 100 90 100 85 80 100 100 80 80 90 70 90 80 90 80 95 95 6.5.1.2 EG02 Jó természetességi állapotú nyílt homoki gyep Viszonylag jó állapotú homoki gyep és homoki sztyepprét, ahol a bolygatástűrő fajok aránya csekély, de a legérzékenyebb homoki specialisták sincsenek még meg. Meghatározó a Festuca vaginata és a Stipa pennata, említésre méltó a nyíltabb homokfelszíneken a Gypsophila arenaria, Oxytropis pilosa és különösen a Dianthus serotinus számottevő állománya. A korábban erős taposásra, némi leromlásra utal néhány Calamagrostis epigeios és Cynodon dactylon-folt, de a jelentősebb gyomok a száraz termőhelyen nem tudnak/tudtak megtelepedni. 13. táblázat: Az EG02_E (égetett) mintaterületen készített cönológiai felvételek Faj 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 össz. Achillea pannonica 3,0 3,0 Allium vineale 0,1 0,1 Alyssum montanum 1,0 1,0 2,0 Anchusa officinalis 2,0 3,0 5,0 Anthyllis vulneraria 1,0 1,0 Artemisia campestris 15,0 5,0 1,0 5,0 6,0 8,0 12,0 3,0 55,0 Asparagus officinalis 2,0 2,0 Astragalus onobrychis 15,0 15,0 Calamagrostis epigeios 5,0 10,0 3,0 20,0 15,0 1,0 2,0 56,0 Carex liparicarpos 1,0 1,0 Centaurea micranthos 4,0 1,0 1,0 6,0 Centaurea scabiosa 4,0 4,0 Cerastium semidecandrum 2,0 2,0 Crepis rhoeadifolia 0,1 1,0 2,0 2,0 1,0 0,1 6,2 Cynodon dactylon 3,0 5,0 4,0 2,0 2,0 3,0 8,0 25,0 5,0 4,0 3,0 1,0 6,0 10,0 81,0 Dianthus pontederae 1,0 1,0 Dianthus serotinus 5,0 2,0 25,0 8,0 6,0 6,0 10,0 3,0 25,0 25,0 30,0 15,0 10,0 8,0 5,0 15,0 5,0 203,0 Eryngium campestre 1,0 1,0 2,0 0,1 3,0 7,1 Erysimum diffusum 1,0 0,1 1,0 1,0 0,1 3,2 Euphorbia cyparissias 5,0 15,0 8,0 5,0 5,0 10,0 48,0 Euphorbia seguierana 8,0 3,0 5,0 1,0 1,0 3,0 5,0 1,0 4,0 1,0 20,0 5,0 5,0 10,0 8,0 80,0 Festuca vaginata 20,0 25,0 6,0 20,0 6,0 10,0 30,0 0,5 40,0 7,0 30,0 12,0 35,0 15,0 15,0 40,0 5,0 6,0 30,0 352,5 45

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata Faj 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 össz. Galium verum 1,0 5,0 8,0 35,0 0,5 8,0 8,0 65,5 Gypsophila arenaria 10,0 3,0 10,0 1,0 8,0 12,0 3,0 1,0 10,0 3,0 61,0 Hieracium echioides 0,5 1,0 1,5 Hieracium umbellatum 1,0 35,0 2,0 5,0 12,0 7,0 62,0 Koeleria sp. 0,5 4,0 5,0 2,0 4,0 0,5 15,0 15,0 5,0 3,0 12,0 10,0 5,0 81,0 Linaria genistifolia 2,0 2,0 Medicago minima 2,0 8,0 4,0 3,0 17,0 Melilotus officinalis 5,0 5,0 Oxytropis pilosa 2,0 2,0 5,0 1,0 1,0 11,0 Peucedanum oreoselinum 10,0 15,0 15,0 0,1 40,0 12,0 55,0 18,0 0,5 1,0 10,0 4,0 25,0 3,0 15,0 5,0 18,0 246,6 Phleum phleoides 1,0 1,0 1,0 4,0 6,0 2,0 2,0 17,0 Picris hieracioides 2,0 2,0 Pimpinella saxifraga 1,0 1,0 2,0 Scabiosa ochroleuca 0,5 0,1 0,5 1,0 2,0 8,0 2,0 2,0 16,1 Securigera varia 1,0 2,0 3,0 Seseli annuum 3,0 3,0 Silene otites 6,0 3,0 0,1 1,0 1,0 2,0 13,1 Solidago gigantea 5,00 5,0 Solidago virgaurea 1,0 0,5 0,5 3,0 4,0 1,0 5,0 15,0 Stipa pennata 2,0 20,0 30,0 50,0 15,0 5,0 10,0 6,0 1,0 8,0 15,0 8,0 25,0 6,0 8,0 20,0 5,0 5,0 239,0 Thesium arvense 2,0 3,0 5,0 Tragopogon dubius 2,0 3,0 1,0 6,0 Tunica saxifraga 1,0 1,0 0,1 2,1 Vicia angustifolia 0,1 0,2 1,0 0,2 0,1 1,6 Vicia villosa 5,0 5,0 Összesen 82,6 106,0 104,2 94,1 89,0 88,5 120,2 97,5 76,8 88,0 79,0 87,7 92,1 79,1 121,6 95,0 95,0 90,1 50,1 85,0 Fajszám 14 12 12 10 14 17 16 13 16 10 9 12 10 9 17 14 13 13 9 11 Összborítás 80 70 80 90 70 75 85 70 65 60 75 70 70 60 80 70 70 75 50 65 14. táblázat: Az EG02_NE (nem égetett) mintaterületen készített cönológiai felvételek Faj 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 össz Alyssum montanum 1,0 0,1 1,1 Anchusa officinalis 0,0 Arenaria serpyllifolia 0,1 2,0 3,0 2,0 0,1 2,0 5,0 14,2 Artemisia campestris 5,0 6,0 4,0 8,0 2,0 0,1 5,0 2,0 30,0 2,0 64,1 Asparagus officinalis 0,5 0,5 Astragalus onobrychis 15,0 1,0 1,0 1,0 15,0 1,0 34,0 46

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata Faj 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 össz Calamagrostis epigeios 15,0 1,0 16,0 Camelina microcarpa 0,1 0,1 Carex liparicarpos 3,0 3,0 Centaurea micranthos 2,0 2,0 Cerastium semidecandrum 0,1 2,0 3,0 3,0 1,0 3,0 0,1 3,0 0,5 10,0 0,1 5,0 5,0 5,0 40,8 Conyza canadensis 0,1 0,1 Crepis rhoeadifolia 0,5 3,0 1,0 4,5 Cynodon dactylon 1,0 2,0 3,0 4,0 3,0 3,0 5,0 10,0 5,0 0,5 10,0 3,0 3,0 4,0 10,0 66,5 Dianthus pontederae 1,0 1,0 Dianthus serotinus 5,0 5,0 5,0 12,0 5,0 3,0 3,0 3,0 5,0 1,0 1,0 1,0 49,0 Eryngium campestre 0,5 0,5 8,0 0,5 2,0 11,5 Erysimum diffusum 1,0 1,0 2,0 Euphorbia cyparissias 0,5 1,0 4,0 5,0 0,1 5,0 3,0 0,1 1,0 1,0 1,0 21,7 Euphorbia seguierana 15,0 4,0 10,0 15,0 10,0 3,0 10,0 5,0 15,0 5,0 10,0 3,0 10,0 15,0 130,0 Euphrasia stricta 0,5 0,1 0,6 Festuca vaginata 40,0 30,0 20,0 40,0 50,0 30,0 40,0 10,0 30,0 30,0 50,0 40,0 30,0 30,0 20,0 20,0 15,0 30,0 50,0 40,0 645,0 Galium verum 0,5 0,5 Gypsophila arenaria 5,0 3,0 3,0 5,0 1,0 1,0 15,0 1,0 34,0 Hieracium echioides 1,0 1,0 Hieracium umbellatum 3,0 5,0 8,0 Koeleria sp. 5,0 15,0 5,0 3,0 4,0 4,0 10,0 1,0 20,0 3,0 70,0 Linum austriacum 0,5 0,5 Medicago minima 2,0 20,0 10,0 10,0 1,0 1,0 3,0 10,0 1,0 15,0 8,0 10,0 3,0 94,0 Peucedanum oreoselinum 6,0 20,0 6,0 3,0 1,0 0,5 0,5 3,0 16,0 5,0 12,0 30,0 8,0 15,0 1,0 3,0 130,0 Phleum phleoides 2,0 0,1 2,0 5,0 9,1 Picris hieracioides 1,0 1,0 Pimpinella saxifraga 1,0 1,0 Poa bulbosa 1 1,0 Scabiosa ochroleuca 0,1 0,5 0,5 0,5 0,1 1,0 0,5 3,2 Silene otites 2,0 1,0 3,0 Solidago virgaurea 0,5 5,0 5,5 Stipa pennata 30,0 40,0 10,0 20,0 10,0 10,0 5,0 5,0 2,0 5,0 15,0 20,0 15,0 3,0 5,0 15,0 2,0 3,0 6,0 221,0 Veronica praecox 0,1 0,1 Vicia angustifolia 0,1 0,1 0,2 0,1 0,1 0,6 Vicia villosa 1,0 1,0 0,1 2,1 Összesen 112,5 121,2 66,1 94,7 102,6 78,0 74,5 37,6 71,1 68,1 103,9 77,6 69,3 95,3 97,1 79,6 81,0 87,5 78,5 97,1 Fajszám 17 12 10 11 10 8 13 8 10 11 14 12 12 14 12 12 9 9 11 14 Összborítás 80 90 60 75 70 60 60 40 50 50 65 60 70 60 85 70 60 70 60 60 47

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata 6.5.2. Talajfelszíni fauna 6.5.2.1 EG01_E Közepes természetességi állapotú homoki félszáraz gyep (égetett) Az égetett kvadrátban mind a tavaszi, mind a téli csapdázás sikertelen volt. A projektterületet körülvevő villanypásztor rendszer miatt a vadváltók áthelyeződtek és a kihelyezett vadriasztó nem biztosított elegendő védelmet a csapdáknak. Az égetett területen gyakorlatilag minden csapda megsemmisült, érdekes módon a közeli nem égetett területen érintetlenek maradtak a csapdák. 6.5.2.2 EG01_NE Közepes természetességi állapotú homoki félszáraz gyep (nem égetett) Pókok A 2013-ban már vizsgált mintavételi foltban április közepétől kezdődően egy mintavételi időszakban végeztünk gyűjtést. 13 faj 48 példányát fogtuk (17 további fiatal család, vagy nemzetség szinten determinált példány szerepelt a mintában) (15. táblázat). Az előkerült fajok közül eddig kizárólag a Trichopterna cito nem szerepelt ezen a mintavételi helyen. 15. táblázat: Az EG01_E. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik Pókfajok Egyedszám Pókfajok Egyedszám Hahnia nava 19 Agroeca cuprea 1 Micaria dives 8 Agyneta rurestris 1 Phrurolithus faestivus 7 Silimetopus bonessi 1 Drassyllus pusillus 2 Thanatus arenarius 1 Haplodrassus signifer 2 Trichopterna cito 1 Talavera aequipes 2 Zodarion rubidum 1 Zelotes electus 2 Összes egyedszám 48 Jelmagyarázat: A táblázatban az agrobiont, illetve agrofil fajok pirossal kiemelve szerepelnek. A korábbi 2013-as tavaszi mintavételben domináns Alopecosa cuneata hiánya meglepő (16. táblázat). Nem zárható ki, hogy az égetéses kezelésnek is lehetett ebben szerepe. Amennyiben a két év azonos két hetének, mintavételét vetjük össze, az alábbiakat állapíthatjuk meg. A 2014-ben fogott egyedszám csaknem 50%-al a fajszám pedig 5-el kevesebb, (kb. 25%-al), annak ellenére, hogy 2013-ban az összehasonlított időszakban 5, míg 2014-ben 10 csapda üzemelt! A két év mintáinak diverzitásrendezése nem mutat szignifikáns különbséget. A 2013-ban domináns farkaspók hiányán túl az is kiemelést érdemel, hogy amíg 2013-ban öt farkaspókfaj is szerepelt a mintában, addig a 2014-esben egyetlen példányt sem fogtunk. 16. táblázat Az EG01_E. mintavételi területről 2013. év tavaszán kimutatott pókfajok és fogási értékeik Pókfajok Egyedszám Pókfajok Egyedszám Alopecosa cuneata 43 Arctosa lutetiana 1 Hahnia nava 24 Haplodrassus signifer 1 Zelotes latreillei 3 Micaria dives 1 Alopecosa pulverulenta 2 Ozyptila scabricula 1 Pardosa alacris 2 Pardosa maisa 1 48

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata Pókfajok Egyedszám Pókfajok Egyedszám Phurolithus faestivus 2 Phurolithus minimus 1 Silometopus bonessi 2 Thanatus formicinus 1 Trochosa robusta 2 Thenuiphantes flavipes 1 Zelotes electus 2 Összes egyedszám: 91 Agroeca cuprea 1 27. ábra: EG01_E. mintavételi hely (2014. 06.16) 28. ábra: EG01_E. mintavételi hely (2014. 06.16) Bogarak Erről a területről 16 faj 61 egyede került elő (17. táblázat). Ritka fajt nem észleltünk, a fogott egyedek több mint a fele (33 példány) sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) volt. E faj nagyszámú előfordulása egyértelműen degradációra utaló jelnek tekinthető. Több ízben észlelt fajok még a szálkás éjiormányos (Cathormiocerus aristatus) és a keskeny fémfutó (Harpalus subcylindricus) a sztyeppterületek jellemző, helyenként gyakori faja. Számos tipikus, országszerte elterjedt és gyakori sztyeplakó faj került még elő egy-két példányban, mint a pontsoros fémfutó (Harpalus rubripes), a molyhos gyalogormányos (Otiorhynchus raucus), a közönséges sutabogár (Hister quadrimaculatus), illetve a bűzös holyva (Ocypus olens). Az előkerült fajok alapján a vizsgált területen a degradáció jelentős, értéke közepes. Teljesen leromlottnak a viszonylag nagy diverzitás miatt azért nem mondható. 17. táblázat Az EG01_E. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik Bogárfajok Egyedszám Bogárfajok Egyedszám Agrypnus murinus 1 Harpalus subcylindricus 12 Amara similata 1 Hister quadrimaculatus 1 Blaps lethifera 1 Ocypus olens 1 Calathus melanocephalus 1 Opatrum sabulosum 24 Cantharis obscura 1 Otiorhynchus raucus 1 Cathormiocerus aristatus 11 Philonthus lepidus 1 Dermestes laniarius 1 Pseudocleonus cinereus 1 Harpalus rubripes 2 Trachyphloeus alternans 1 Összes egyedszám: 61 49

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata Hangyák Bár a 2013-as évhez képest jelentősen nőtt a kimutatott fajszám, háromról hétre, mindez nagy valószínűséggel az intenzívebb mintavételnek tulajdonítható (18. táblázat). További általánosan elterjedt gyeplakó fajok kerültek elő néhány példányban (Tetramorium caespitum, Solenopsis fugax), a közeli fákról a Temnothorax crassispinus pár egyede (szomszédhatás), és egyetlen komolyabb adatváltozásként a Lasius niger jelentős példányszámban, a továbbra is nagy állománysűrűségű Lasius paralienus mellett. Mindkét faj jó kolonizációs képességű és jellemző a természetes vagy emberi hatások miatt zavart, bolygatott élőhelyekre. Eltérő nedvesség- és mikroklimatikus igényük miatt (a Lasius niger jóval higrofilabb karakterű) rendszerint csak erősen heterogén, mozaikos, illetve szegélyjellegű élőhelyeken fordulnak elő együtt érdemi mennyiségben. A Lasius niger minden bizonnyal korábban is jelen volt a - tágabb - területen, és a megnövelt csapdaszám révén olyan üdébb élőhelyrész is megmintázásra kerülhetett, amelyet elsősorban e faj állománya népesít be. A csapdák fogási adatai arra utalnak (ugyanazon csapdából nem került elő jelentős egyedszámban mindkét faj, ez másutt is jellemzőnek mondható), hogy eltérő ökológiai preferenciáiknak megfelelően felosztják az élőhelyet annak mikrokörnyezeti adottságai alapján, és territóriumaik kevéssé fednek át. A hangyaközösség továbbra is szegényesebb fajkészletűnek és zavartnak nevezhető, érdemi állománysűrűséget mindössze két zavarástűrő (gyenge természetességű élőhelyeket is benépesíteni képes), széles ökológiai tűrőképességű faj ér el benne. Az idén kimutatott Solenopsis fugax és Tetramorium caespitum fajok elterjedési súlypontja melegebb szárazgyepekbe esik, és abundánsabbá válásukat előidézheti a jövőben a szárzúzásos természetvédelmi kezelés, amely szárazabbá és melegebbé teszi (a leárnyékolás csökkentésével) a gyep mikroklímáját. Néhány egyedük előkerüléséről azonban még nem jelenthető ki egyértelműen, hogy az a természetvédelmi kezelés hatása lenne, különösen, hogy a 2013. év száraz és meleg időjárása mindenféle emberi beavatkozás nélkül is kedvezhetett terjedésüknek a zártabb, mezofilabb gyepekben. 18. táblázat: Az EG01_E. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik Hangyafajok Formica cunicularia 1 Formica rufibarbis 2 Lasius niger 335 Lasius paralienus 248 Solenopsis fugax 3 Temnothorax crassispinus (Leptothorax nylanderi) 3 Tetramorium caespitum 1 Összes egyedszám: 593 Egyedszám 6.5.2.3 EG02_E Jó természetességi állapotú nyílt homoki gyep (égetetett) Pókok A 2013-ban már szintén vizsgált mintavételi foltban április közepétől kezdődően egy mintavételi időszakban végeztünk gyűjtést. Mindössze 9 faj 15 példányát fogtuk (23 további fiatal család, vagy nemzetség szinten determinált példány szerepelt a mintában) (19. táblázat). 50

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata 19. táblázat: Az EG02_E. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik Pókfajok Egyedszám Pókfajok Egyedszám Aerulillus v-insignitus 3 Haplodrassus signifer 1 Phlegra fasciata 3 Harpactea rubicunda 1 Zelotes electus 3 Sitticus zimmermanni 1 Alopecosa accentuata 1 Zelotes longipes 1 Berlandina cinerea 1 Összes egyedszám 15 Az égetéses kezelés hatása a vegetáció képén is egyértelműen érzékelhető volt a vizsgálati időszakban. A gyepszintet szinte kizárólag friss növényi hajtások alkották, a fűavar és az évelő lágyszárúak előző évi száraz részei teljesen hiányoztak. 29. ábra: Az EG02_E mintavételi hely (2014. 05.03) 20. táblázat: Az EG02_E. mintavételi területről 2013. év tavaszán kimutatott pókfajok és fogási értékeik Pókfajok Egyedszám Pókfajok Egyedszám Alopecosa cuneata 16 Drassodes pubescens 1 Zelotes longipes 12 Pardosa alacris 1 Hahnia nava 8 Phlegra fasciata 1 Zelotes electus 6 Silometopus bonessi 1 Alopecosa accentuata 1 Thanatus formicinus 1 Ceratinella brevis 1 Összes egyedszám: 49 A két év azonos időszakú mintáinak (19-20. táblázat) összevetéséből itt is szembetűnő a III-as mintavételi helyhez hasonlóan korábban itt is domináns Alopecosa cuneata teljes hiánya. Farkaspókokat csupán egy Alopecosa accentuata példány képviselte. A két év mintáinak diverzitás-rendezése ebben az esetben sem adott szignifikáns eredményt. Bogarak Erről a területről 12 faj 38 egyede került elő (21. táblázat). Örvendetes a fokozottan védett magyar futrinka (Carabus hungaricus) jelenléte, igaz csak egyetlen példánya került elő. 51

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata Szárazságtűrő-szárazságkedvelő fajok a pusztai tarfutó (Calathus erratus) és a homoki tarfutó (Calathus ambiguus), az utóbbi jól tűri a bolygatást is. Szintén bolygatástűrő faj a sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) valamint a molyhos gyalogormányos (Otiorhynchus raucus), melyek egyedszáma nem volt túl magas. A legnagyobb egyedszámban a közönséges hangyászholyva (Drusilla canaliculata) fordult elő, mely a hangyakolóniák jelenlétével hozható összefüggésbe. A megfigyelések alapján e holyvafaj inkább a bolyok közelében tartózkodik, és nem lép aktív kapcsolatba a hangyákkal. Az előkerült fajok alapján e terület jó-közepes értékű. 21. táblázat: Az EG02_E. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik Bogárfajok Egyedszám Bogárfajok Egyedszám Amara aenea 1 Drusilla canaliculata 12 Blaps lethifera 5 Harpalus servus 7 Calathus ambiguus 1 Lampyris noctiluca 1 Calathus erratus 1 Maladera holosericea 2 Carabus hungaricus 1 Opatrum sabulosum 5 Cycloderes pilosulus 1 Otiorhynchus raucus 1 Összes egyedszám: 38 Hangyák A 2013-ban tapasztaltaknál is kevesebb, mindössze két faj került elő a területről (22. táblázat). A nyílt homoki szárazgyepek karakterjellegű faja, a Lasius psammophilus mennyiségi értelemben szuperdomináns pozícióban, és a zavarástűrő, gyakorta pionírként fellépő Lasius paralienus kis egyedszámban. Utóbbi egyébként csekély állománysűrűségben, alárendelt helyzetben a természetes homoki gyepekben is többfelé előfordul. Az élőhelyet nyíltabbá, mikroklímáját melegebbé és szárazabbá tevő égetés bizonyára tovább növelte a Lasius psammophilus versenyelőnyét a korábban is csak kis sűrűségben jelenlévő, a zártabb gyepeket jobban preferáló többi fajjal szemben. Bár a kezelés és a csapdázás között eltelt rövid időszakban nem alapíthatott új kolóniákat nagy mennyiségben, kifejezetten a kezelés következtében, de versenyelőnyének hatása megmutatkozhat a meglévő kolóniák gyarapodó egyedszámában és a többi faj még erőteljesebb kiszorításában. (Valószínűtlen mindazonáltal, hogy a 2013-ban még kimutatott kísérőfajok teljesen kipusztultak volna a területről, inkább csak a kimutathatósági szint alá csökkent az állományuk.) Az égetés hatásáról elmondható, hogy drasztikusan nem alakította át a hangyaközösség korábbi jellegét. A földalatti fészkeikbe visszahúzódó fajok, amilyen a Lasius psammophilus is, a gyorsan elvonuló gyeptüzeket különösebb probléma nélkül átvészelik. Az egyszeri égetés a közösségre elsősorban az élőhelyi adottságok módosításán (mikroklíma, táplálékkínálat), a kompetíciós feltételek megváltoztatásán keresztül gyakorol, valószínűsíthetően nem tartós (nem több/sok éven keresztül kimutatható) hatást. Időszakos diverzitáscsökkentő hatása ugyanakkor eléggé egyértelműnek tűnik, hiszen a kezeletlen élőhelyrészen nem következett be hasonló jelenség. 22. táblázat Az EG02_E. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik Hangyafajok Egyedszám Lasius psammophilus 2314 Lasius paralienus 6 Összes egyedszám: 2320 52

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata 6.5.2.4 EG02_NE Jó természetességi állapotú nyílt homoki gyep (nem égetetett) Pókok A kontroll terület eredetileg tervezett formában történő kijelölése az égetéses kezelés kivitelezése következtében sajnos nem volt megoldható az. (A tűz a feltámadt szél következtében az eredetileg kijelölt kontroll területet is érintette, így egy szomszédos élőhelyet kellett kijelölni, mely csak korlátozásokkal tudta betölteni a kontroll terület funkciót. (Például van néhány fa a területen, szemben a teljesen fátlan X-es területtel.) Az azonos ráfordítás (csapdaszám, gyűjtési időszak) ellenére, meglepően alacsony faj-, illetve egyedszám szerepel a mintában (23. táblázat). Hét pókfaj 10 adult példányát (15 fiatal) gyűjtötték a csapdák. A roppant kis mintanagyság okán nagyon óvatos értékelésre van csak lehetőség. A két égetett (III, X.) gyeppel való összevetés esetén azt érdemes a későbbiekben vizsgálni, hogy a farkaspókok hiánya és az égetéses kezelés között van e kapcsolat. Bár a X. K mintában voltak adult farkaspókok, de a másik két gyep 2014-es mintájából hiányolt Alopecosa cuneata itt sem került elő. 23. táblázat: Az EG02_NE. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik Pókfaj Egyedszám Pardosa alacris 4 Aerulillus v-insignitus 1 Alopecosa accentuata 1 Berlandina cinerea 1 Hahnia nava 1 Palludiphantes pallidus 1 Zelotes longipes 1 Összes egyedszám: 10 30. ábra: EG02_NE. mintavételi hely (2014.05.02) 53

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata Bogarak Erről a területről 6 faj 33 egyede került elő (24. táblázat). Országos léptékben ritka, de a gönyűi homokpusztákon elterjedtnek látszó faj kétgödrös trágyabogár (Diastictus vulneratus), melynek mindössze egyetlen példányát észleltük. A homoki fémfutónak (Harpalus servus) 19 egyedét fogták a csapdák, ami a teljes egyedszám közel 60 százaléka. E faj a meleg homokpuszták tipikus, helyenként gyakori faja. A sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) mérsékelt zavarásra utal. Az előkerült fajok alapján e terület jó, természetközeli állapotú élőhelynek minősíthető. 24. táblázat: Az EG02_NE. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik Bogárfajok Egyedszám Acilius sulcatus 1 Blaps lethifera 2 Diastictus vulneratus 1 Drusilla canaliculata 3 Harpalus servus 19 Opatrum sabulosum 7 Összes egyedszám: 33 Hangyák 2013-al összehasonlítva ugyanannyi, továbbra is meglehetősen kevés (az alföldi sztyepprétekre általában jellemzőnél jóval kevesebb), négy faj került elő a csapdázás során (25. táblázat). A közösség jellege változatlan, mennyiségi értelemben szuperdomináns a Lasius psammophilus, és erőteljes kompetíciós nyomása bizonyára fajsúlyosan közrejátszik abban, hogy más fajok csak mennyiségileg alárendelt, kísérő szerepet töltenek be. A kísérőfajok csekély állománysűrűsége miatt megnő a véletlen szerepe abban, hogy a nem túl magas számban kihelyezett csapdákba bekerülnek-e egyedeik vagy sem. A hangyaközösségről alkotott képet árnyalja, hogy 2014-ben az előző évihez képest három másik, hasonló jellegű sztyeppréteken gyakorta előforduló kísérőfaj került elő a Lasius psammophilus mellett, így két év alatt összesen hét faj kimutatására került sor. Ezek mindegyike feltételezhetően tartósan része a közösségnek, csak a kimutathatóság határán ingadozó állománysűrűségben. (A Duna-Tisza közén közel másfél évtizede folyó szárazgyepi hangyamonitorozás tanúsága szerint szinte minden élőhelyen vannak ilyen, változó sikerrel kimutatott, kisebb populációméretű kísérőfajok.) Bár a hét még mindig alatta van a zártabb sztyepprétekre általában jellemző fajszámnak, de feltűnően alacsonynak már nem nevezhető. A 2014-ben előkerült kísérőfajok közül a Plagiolepis taurica (P. vindobonensis) és a Lasius paralienus széleskörben elterjedt szárazgyepi fajok, a Formica fusca fás vegetációhoz kötődő, ennek nem túl nagy távolságára utaló színezőelem. (Táplálékszerzés során a nagyobb termetű hangyafajok száz méteres távolságon túl, de még a kisebbek is több tucat méterre rendszeresen eltávolodhatnak a fészektől.) 25. táblázat: Az EG02_NE mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik Hangyafajok Formica fusca 1 Lasius psammophilus 927 Lasius paralienus 21 Plagiolepis taurica (Plagiolepis vindobonensis) 10 Összes egyedszám: 959 Egyedszám 54

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata 6.5.3. Egyenesszárnyú fauna 6.5.3.1 EG01_E Közepes természetességi állapotú homoki félszáraz gyep (égetett) Az égetés által csak kis mértékben érintett kvadrát kiindulási állapotában is jobb természetességi állapotú (aranyvesszővel kevésbé fertőzött) egyenesszárnyú-élőhelyként volt jelen, mint a kontrollnak tekintett részterület. A vertikálisan strukturált gyomos gyep jelleg a kvadrát területén 2014-ben a teljes szezon időtartamában megmaradt. A lokális együttest tágtűrésű szárazgyepi fajok uralták (Chorthippus mollis, Chorthippus biguttulus), de abban magas faj- és egyedszámmal voltak jelen mesophil, ill. üdébb gyepekhez kötődő fajok is (Chorthippus parallelus, Euthystira brachyptera, Chorthippus dorsatus). A magaskórós jellegű szárazgyep foltok előfordulása olyan architektúra-függő fajok jelenlétében is tükröződött, mint a Metrioptera bicolor, vagy a Phaneroptera falcata. A gyep mozaikos, aktuálisan nyílt foltokat is számottevő mértékben magába foglaló szerkezete lehetővé teszi a nyílt szárazgyepekben, ill. degradáltabb homokpusztagyepekben tipikus fajok (Calliptamus italicus, Euchorthippus declivus) számottevő egyedszámmal való előfordulását is. A mintavételi területről 10 egyenesszárnyú faj előfordulását mutattuk ki, védett, ill. homoki karakterfaj nem került elő. Az egyenesszárnyú-együttes természetességi indexe 2,56, átlagos denzitása 0,14 volt. A fenti fajkombinációnak megfelelően az együttest a vertikálisan strukturált, magasfüvű gyepekhez kötődő pratinicol fajok uralják, a graminicol fajok kismértékű, ill. az arbusticol fajok jelenlét szintű részesedése mellett (31. ábra). Ugyancsak a fentieknek megfelelően a lokális együttes a 2014-ben vizsgáltak közül az egyik legüdébbnek mutatkozott: a mesophil fajok dominanciája mellett a száraz-meleg gyepklímát igénylő taxonok közül is inkább a mérsékeltenthermophil fajok fordultak elő benne (31. ábra). 6.5.3.2 EG01_NE Közepes természetességi állapotú homoki félszáraz gyep (nem égetett) A kvadrát területén előforduló egyenesszárnyú-együttest már a projekt 2013-as munkái keretében is részletesen vizsgáltuk. Ennek során gyenge természetességi állapotú, de magas egyedszámú egyenesszárnyú-együttest tártunk fel. A lokális együttes fajkészletében az előző évihez képest jelentősebb különbségeket 2014-ben nem tapasztaltunk. Az aranyvesszővel erősen fertőzött, gyomos szárazgyep jellegű élőhelyen található együttesnek igazi karaktere továbbra sincs. A területen a nyílt szárazgyepek (Calliptamus italicus), a gyomos szárazgyepek (Chorthippus biguttulus, Chorthippus mollis), ill. a jó természetességi állapotú mesophil gyepek (Chorthippus parallelus, Euthystira brachyptera, Stenobothrus lineatus) fajai egyaránt számottevő részedéssel vannak jelen. A további kísérőfajok között magas, zárt szárazgyepek (Metrioptera bicolor, Oecanthus pellucens), rövidfüvű nyílt (Euchorthippus declivus), ill. zártabb (Stenobothrus crassipes) szárazgyepek, valamint erdőszegélyek (Phaneroptera falcata) fajai egyaránt megtalálhatók voltak 2014-ben. A mintavételi területről 11 egyenesszárnyú faj előfordulását mutattuk ki, védett, ill. homoki karakterfaj nem került elő. Az egyenesszárnyú-együttes természetességi indexe 2,61, átlagos denzitása 0,16 volt. Az együttesben előforduló életformák részaránya tekintetében a 2013-as és 2014-es eredmények között számottevő különbséget nem tapasztaltunk. Az együttesben továbbra is a pratinicol életforma az uralkodó (részaránya az idén az előző évinél is magasabbnak mutatkozott), a geophil életforma idén nem volt jelen, a graminicol és arbusticol fajok részaránya pedig nem változott (31. ábra). Az ökotípusok-eloszlások terén is csak kis különbségek voltak tapasztalhatók a 2013-ban és 55

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata 2014-ben a lokalitásban előforduló együttes között: a mesophil fajok részesedése növekedett a thermophil fajok részarányának csökkenése mellett (31. ábra). 6.5.3.3 EG02_E Jó természetességi állapotú nyílt homoki gyep (égetetett) A kvadrát területén a projekt korábbi éveiben is végeztünk vizsgálatokat, ebből adódóan a gyepben előforduló egyenesszárnyú-együttesnek az égetést megelőző állapotáról is rendelkezünk összehasonlításra alkalmas adatokkal. 2013-ban a területen gyomos homoki gyepre jellemző egyenesszárnyú-együttest tártunk fel, több homoki karakterfaj stabil, de kis egyedszámú állományával. Az együttest a Calliptamus italicus és az Euchorthippus declivus uralta, abban számottevő részesedéssel fordultak elő tágtűrésű, gyomvegetációra jellemző fajok (Chorthippus brunneus, Chorthippus biguttulus), ugyanakkor számottevő részesedést ért el benne több homoki karakterfaj (Calliptamus barbarus, Stenobothrus fischeri, Platycleis montana). A 2014-es szezonra megtörtént a terület környező élőhelyeket is magába foglaló, nagy kiterjedésű égetése. Utóbbinak következtében a gyepstruktúra az egyenesszárnyúak élőhelyválasztása szempontjából nagy mértékben átalakult: a tömött fűcsomók alkotta gyepszerkezetet ritkás, számottevően kétszikűekre épülő vegetáció-szerkezet váltotta fel. Ennek hatása főképp a júniusi és júliusi mintavételi időszakokban jelentkezett, mikor csak önálló egyenesszárnyú-együttes említésére nem alkalmas egyed- és fajszámmal fordul elő a vizsgált taxon a területen. Az augusztusi és szeptemberi mintavételek időszakára a kvadrát területén már kis egyed- és fajszámban előfordultak az élőhelytípusra jellemző fajok. Az előző évinél jelentősen alacsonyabb egyed- és fajszám mellett ugyanakkor a domináns fajokban számottevő változás nem következett be. Nagyjából kiegyenlített egyedszámban került elő a Calliptamus barbarus, a Calliptamus italicus és az Euchorthippus declivus. A dúsabb vegetáció-struktúrát igénylő (2013-ban még jelenlévő) homoki karakterfajokat (Platycleis montana, Stenobothrus fischeri) 2014-ben a kvadrát területén nem fogtuk. A mintavételi területről 6 egyenesszárnyú faj előfordulását mutattuk ki, közülük 1 volt védett, ill. 3 homoki karakterfaj. Az egyenesszárnyú-együttes természetességi indexe 2,94, átlagos denzitása 0,05 volt. A fenti változások a fajszámra, fajkombinációra és összegyedszám értékekre nem érzékeny életforma-típus összetételben kevésbé voltak érzékelhetők, de ettől függetlenül a vertikálisan strukturált gyepekhez kötődő pratinicol fajok részarányának visszaesése felismerhető volt. Az ökológiai igények szerinti összetétel tekintetében 2014-ben is az előző évben tapasztaltaknak megfelelően a thermophil fajok uralma jellemezte az együttest (32. ábra). 6.5.3.4 EG02_NE Jó természetességi állapotú nyílt homoki gyep (nem égetetett) A lokalitásban 2014-ben a nyílt homoki gyepek jó természetességi állapotú együttese fordult elő. Az együttes domináns faja a védett, homoki karakterfajnak számító Calliptamus barbarus. Az előző faj mellett számottevő részesedést az idei évben csak a szintén homoki gyepekben jellemző Euchorthippus declivus ért el a kvadrátban. A 2014-ben egyéb kis egyedszámban előkerült fajok között a természetszerűen heterogén gyepstruktúrának megfelelően vannak homoki karakter- (Stenobothrus fischeri), vertikálisan strukturált gyepekhez kötődő (Metrioptera bicolor, Platycleis albopunctata), extrém nyílt szárazgyepekre jellemző (Calliptamus italicus, Oedipoda caerulescens) fajok egyaránt. A rossz természetességi állapotú gyepeket toleráló fajok közül a lokalitásban csak a Chorthippus biguttulus került elő nagyon alacsony egyedszámmal. A mintavételi területről 8 egyenesszárnyú faj előfordulását mutattuk ki, közülük 1 volt védett, ill. 2 homoki karakterfaj. Az egyenesszárnyú-együttes természetességi indexe 3,85, átlagos denzitása 0,11 volt. 56

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata Az együttest, az életforma-típus-összetétel tekintetében a Calliptamus barbarus markáns előfordulásának köszönhetően a psammophil életforma magasan uralta. Ezen túl a rövidfüvű gyepekhez kötődő graminicol fajok, valamint a magasfüvű gyepszerkezethez kötődő pratinicol fajok részaránya kiegyenlített volt 2014-ben. A többi életforma-típus közül az együttesben a geophil volt még jelen alárendelten. Az ökológiai igények szerinti összetétel tekintetében az együttest a thermophil fajok uralják, a mérsékelten-thermophil és mesophil fajok részesedése nagyon alárendelt. (32. ábra) A lokalitás egyenesszárnyú-együtteséről az előző évből is rendelkezünk összehasonlításra alkalmas mintavételi eredményekkel. Ezek alapján az együttes szerkezetében az itt jellemző gyep beavatkozás mentességének megfelelően számottevő változás nem kimutatható. 6.6. Értékelés 6.6.1. EG01_NE Közepes természetességi állapotú homoki félszáraz gyep A LIFE terület nyugati részén kijelölt mintaterületeken a térségben elterjed, másodlagos, de legalább közepes természetességű gyepek égetéses kezelését vizsgáltuk. A területen korábban nedvesebb homoki gyepek lehettek, ezek azonban a melioráció következtében kiszáradtak (egy mély árok húzódik éppen a mintaterületek mellett), valamint a korábbi területhasználat és gyakori bolygatások is degradációs tényezőt jelentettek. Mára a vizsgált területrészen a kaszálórétek, kékperjés rétek és homoki sztyeprétek egyfajta keveréke alakult ki, a leromlás miatt számos gyomfajjal (ezek néhol dominánssá váltak). A területen a gyomok előretörése mellett kedvezőtlen folyamatokhoz vezet a természetes szukcesszió is, mivel abban elsősorban a tarackoló gyomjellegű fajok a legsikeresebbek. Ezek visszaszorítására kézenfekvő megoldásnak tűnhet a felhalmozódó avar égetése. A mintaterületek első (2014-es) felmérése a várakozásoknak megfelelő eredményeket hozott. Az égetett területen alacsonyabb a borítás (80% 89,5%), de magasabb az összfajszám (66 faj 61 faj) és a mikrokvadrátok átlagos fajszáma (14,4 faj 13,7 faj) is. A gyeptípusban (függetlenül az égetéstől) a pannon homoki fajok közül egyedül az Oxytropis pilosa található meg, meglepő módon a nem égetett területen nagyobb átlagborítással, mint az égetett területen (17% 31%). A természetvédelmi szempontból fontos gyomosító fajok (Calamagrostis epigeios, Solidago gigantea) átlagborítása az égetett és kontroll folton nem tér el lényegesen egymástól, s mivel az égetett terület alapállapotáról nincsenek adataink, pontos következtetést nehéz levonni a kezelés hatására történt változásokról. A feltételezések szerint azonban az égetés gyakran kedvezhet e két faj előretörésének (pl. üde-félnedves talajokon), azaz csak megfelelően előkészítve és szárazabb termőhelyen jöhet szóba kiterjedtebb alkalmazása hasonló szituációkban. Az égetéssel érintett közepes természetességi állapotú homoki félszáraz gyep 2014-ben feltárt együttesét a vertikálisan strukturált, magasfüvű gyepekhez kötődő pratinicol fajok uralták, a graminicol fajok kismértékű, ill. az arbusticol fajok jelenlét szintű részesedése mellett ű. A lokális együttes a 2014-ben vizsgáltak közül az egyik legüdébbnek mutatkozott: a mesophil fajok dominanciája mellett a száraz-meleg gyepklímát igénylő taxonok közül is inkább a mérsékeltenthermophil fajok fordultak elő benne. A kontroll-terület együttesében előforduló életformák részaránya tekintetében a 2013-as és 2014-es eredmények között számottevő különbséget nem tapasztaltunk. Az együttesben továbbra is a pratinicol életforma az uralkodó (részaránya az idén az előző évinél is magasabbnak mutatkozott), a geophil életforma idén nem volt jelen, a graminicol és arbusticol fajok részaránya pedig nem változott Az ökotípusok-eloszlások terén is csak kis különbségek voltak tapasztalhatók a 2013-ban és 2014-ben a lokalitásban előforduló 57

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata együttes között: a mesophil fajok részesedése növekedett a thermophil fajok részarányának csökkenése mellett. 31. ábra: EG01_E és EG01_NE mintavételi területek egyenesszárnyú-együtteseinek életforma- (LF) és ökotípusspektrumai (ET) 6.6.2. EG02 Jó természetességi állapotú nyílt homoki gyep A kiválasztott helyszín az egykori katonai gyakorló viszonylag intenzíven használt részén fekszik, amely csak az elmúlt 10-15 évben volt viszonylag háborítatlan. Ennek megfelelően bár a fontos homokpusztai elemek megvannak a foltban, igazi specialista ritkaságok még nem telepedtek vissza. Valószínűleg a korábbi használat során is voltak véletlenszerű leégései a területnek, azaz a tűz megjelenése, ill. használata nem idegen elem. A kezeletlen folt átlagborítása valamivel csekélyebb, mint az égetetté (64,8% 71,5%), a kezeletlen folt fajszegényebb (42 faj 47 faj), ill. az egyes minták átlagos fajszáma is kissé alacsonyabb (11,5 faj 12,6 faj / minta). Az eltérések részben véletlenek, s egyes fajok mozaikos megjelenésének tulajdoníthatók, részben viszont arra vezethetők vissza, hogy a fűavar még a nyíltabb gyepekben is gyorsan felhalmozódik, kizárva vagy korlátozva egyes kisebb termetű vagy nyílt talajfelszínt igénylő fajok megtelepedését. Az égetett mintaterületen vélhető, hogy a télvégi tűz a magkészlet jelentős részét is megsemmisítette, így pl. egyes, a területen általánosan elterjedt egyéves pionír fajokból (pl. Arenaria serpyllifolia, Cerastium semidecandrum) csak kevés tudott csírázni. A kísérlet alapján az égetés a nyílt, száraz homoki gyepekben elsősorban a főbb gyepalkotók dominanciaviszonyainak szabályozása érdekében alkalmazható (pl. a zsombékos Festuca vaginata dominanciájának biztosítására tarackos fajokkal szemben), viszont a legjobb, specialista fajokban gazdag gyepekben használata nem javasolt, vagy csak jelentős időbeli és területi korlátozásokkal. Az égetéses kísérlethez kontrollként kijelölt terület a térség egyik legjobb állapotú nyílt homokpuszta gyepe. A területről jelentős állománya vált ismertté a fokozottan védett magyar futrinkának (Carabus hungaricus), vagy a Lasius psammophilus hangyataxonnak, mely a jó természetességű nyílt homokpuszták karakterfajának tekinthető. A pókok közül kiemelendő a Berlandina cinerea, Aerulillus v-insignis, Alopecosa psammophila, Callilepis nocturna, mely fajok mind a nagyon jó természetességű nyílt homokpuszta gyepek karakter fajai. Az égetés során mindegyik vizsgált csoportnál a kontrollhoz képest alacsonyabb egyedszámot tapasztaltunk. Jól 58

A földmunkák során kialakult nyers homokfelszínek vizsgálata látható módon az égetés egyelőre rövidtávon - alacsonyabb diverzitást és a jó természetességű homoki karakter fajok hiányát vagy azok jelentős visszaszorulását okozta. A nem égetett mintavételi terület együttesének életforma-típus-spektrumát 2014-ben a Calliptamus barbarus markáns előfordulásának köszönhetően a psammophil életforma magasan uralta. Ezen túl a rövidfüvű gyepekhez kötődő graminicol fajok, valamint a magasfüvű gyepszerkezethez kötődő pratinicol fajok részaránya kiegyenlített volt. A többi életforma-típus közül az együttesben a geophil volt még jelen alárendelten. Az ökológiai igények szerinti összetétel tekintetében az együttest a thermophil fajok uralják, a mérsékelten-thermophil és mesophil fajok részesedése nagyon alárendelt volt. Az égetett területen a fakészletben és éven belüli dinamikában megnyilvánuló, 2013-hoz képest mutatkozó különbségek az adott együttes fajszámára, fajkombinációra és összegyedszám értékekre nem érzékeny életforma-típus összetételben kevésbé voltak érzékelhetők, de ettől függetlenül a vertikálisan strukturált gyepekhez kötődő pratinicol fajok részarányának visszaesése felismerhető volt. Az ökológiai igények szerinti összetétel tekintetében 2014-ben is az előző évben tapasztaltaknak megfelelően a thermophil fajok uralma jellemezte az együttest. 32. ábra: EG02_E és EG02_NE mintavételi területek egyenesszárnyú-együtteseinek életforma- (LF) és ökotípusspektrumai (ET) 6.7. Felhasznált irodalom BALOGH, J. I. (1935): A Sashegy Pókfaunája. Faunisztikai, Rendszertani és Környezettani Tanulmány. Sárkány-Nyomda Rt., Budapest, 60 pp. BUCHAR, J. - RŮŽIČKA, V. (2002): Catalouge of spiders of the Czech Republic. Peres Publishers, Praha, 349 pp. BUCHAR, J. (1992): Kommentierte Artenliste der Spinnen Böhmens (Araneida). Acta Universitalis Carolinae Biologica, 36:383-428. CSŐSZ, S. MARKÓ, B. KISS, K. TARTALLY, A. GALLÉ, L. (2002): The ant fauna of the Fertő-hanság National Park (Hymenoptera: Formicidae). - In: Mahunka, S. (szerk.) (2002): The Fauna of the Fertő-Hanság National Park I. II. - Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest 617-631 pp. 59