Bevezetés Jelen anyag a BIOTOWNS projekt keretében a biodiverzitásra vonatkozó tanulmányok megvalósítására kötött szerződés része, a projekt kedvezményezettje Temesvár Polgármesteri Hivatala, partnerségben a magyarországi Szeged Város Polgármesteri Hivatalával. A projekt célkitűzése a biodiverzitás, és főként, az őshonos fajták beazonosítása és leltárba vétele, Temesvár Megyei Jogú Város biodiverzitása megőrzését és védelmét célzó Stratégiai Terv kidolgozása céljából. A BIOTOWNS projekt határon átnyúló jellegű, a két partner város, Temesvár és Szeged biodiverzitása megőrzésének problémakörét azonosítja és vizsgálja, továbbá olyan hasonló intézkedések fejlesztését és alkalmazását, melyek a helyi állat és növényvilág legreprezentatívabb vagy ritka fajtáinak megőrzését szolgálják. A biodiverzitás felmérésére vonatkozó szerződésben a Temesvár Municípium területén létező összes gerinces, gerinctelen és növény csoportra kitérünk, részletesen csak a jelen tanulmányban azonosított legérdekesebb fajtákat mutatjuk be. Ami a tanulmány növénytani részét illeti, a fő célkitűzés a cormophyta növény fajták azonosítása volt, melyek a Polypodiophyta, Pinophyta és Magnoliophyta ágakba tartoznak, a 15 Temesvár Municípium felületén e célra kiválasztott övezetben, ezek leírása, valamint egy értékelésük az őket veszélyeztető valós vagy lehetséges fenyegetések, a természetvédelmi státuszuk és a specifikus növényi biodiverzitás jelenlegi szintjének megőrzését szolgáló menedzsment intézkedések vonatkozásában. A Románia állatvilágára vonatkozó kutatásoknak régi hagyománya van, egy tartalmas és változatos információcsomagot gyűjtve össze, de mindmáig a biodiverzitáshoz kapcsolódó tematikus megközelítés csak elszórtan történt. A vízi gerinctelenek egyrészt azért fontosak, mert számos halfajta táplálék alapját képezik, másrészt az általuk népesített ökorendszerek, tavak, patakok, folyók, csatornák minőségi mutatóiként elemezhetőek. A vízi gerinctelenek nagyon magas diverzitással rendelkeznek, ennek nyomán a jelen tanulmányban a fajta szintjéig csak a jelentőség szempontjából legreprezentatívabbakat azonosítottuk be, a többi egyedet felsőbb taxon (nem, család, rend, stb.) szinten osztályoztuk. Románia édesvízi halvilága jelenleg 103 fajtát számlál, ezekből: - 29,13% országos szintű védett státusszal rendelkezik; - 33,98% szerepel a Berni Egyezmény Mellékleteiben (1993 március 11.-i 13. sz Törvény); - 29,13% szerepel az Élőhelyvédelmi Irányelv Mellékleteiben (92/43/EEC); - 21,36% szerepel a Natura 2000 -ben; - 38,83 % szerepel a Románia Gerinceseinek Vörös Könyvében. BOTNARIUC és Victoria TATOLE (2005) szerint, a védett fajták aránya a következő: 3,33% kihalt; 33,33% súlyosan veszélyeztetett fajták; 36,67% veszélyeztetett fajták; 60% sebezhető fajták. Nagyon fontos megemlíteni a tényt, hogy az európai országok többségében a veszélyeztetett fajtákra vonatkozó jogszabályokat szigorúan alkalmazzák. Jelen projekt egy, országos/közösségi érdekeltségű, a Bega Csatorna fajtái és ezek élőhelyeire vonatkozó menedzsmentkeret meghatározásának alapját fogja képezni, mindegyik fajta és élőhely megőrzési státuszának felmérésével. Ugyanakkor, jelen projekt egy első lépés szeretne lenni az érintett tényezők tudatosításában a létező fajtákkal, a megőrzési helyzet felmérő módszereivel kapcsolatban, valamint a leltárba vett fajták jelenlegi természetvédelmi állapotával kapcsolatban. Romániában a természetvédelmi státusz felmérése egy viszonylag új tevékenység, mely Románia Európai Unióhoz való csatlakozása nyomán jelent meg, a Natura 2000 Ökológiai Hálózat hazánkba való bevezetését követően. Miután csatlakozott az Európai Unióhoz, Románia köteles volt gyakorlatba ültetni az Élőhelyevédelmi Irányelv összes előírását. Az Élőhelyvédelmi Irányelv 2. Cikkelye értelmében, 1
kötelező a II, IV és V Melléklet fajtái populációit egy kedvező természetvédelmi helyzetben fenntartani vagy helyreállítani. A herpetofauna, főleg a kétéltűek, a környezeti tényezők hatásaihoz való alkalmazkodásuk és árnyalt válaszuknak köszönhetően, az élőhelyek minőségének mutatói lehetnek. Ilyen értelemben ezen csoportok tanulmányozása nem csak egyes biológiai sokféleség mutatók azonosítása szempontjából üdvös, hanem ezeknek élőhelyei természetvédelmi helyzete megállapítására is. A tanulmány minden kétéltű és hüllő fajta beazonosítását tűzi ki, a kedvezményezett által meghatározott tanulmányozandó övezetekben. A begyűjtött információk a városi biodiverzitás, illetve a Temesvár Municípium területén élő fajták és élőhelyeik megőrzését szolgáló tervek és intézkedések kidolgozását fogják szolgálni. A levegőt átszelő madarat nézvén, feltesszük magunknak a kérdést: ez micsoda? Honnan jön és merre tart? Hol fészkel, és miként neveli fiókáit? Őshonos ez a madár vagy egy idényvendég? Mi tehetek én, mint ember, azért, hogy ez a madár zavartalanul élhessen, hogy nyugalomban fészkeljen, hogy ne hunyjon ki a nemzetsége? (Ciochia, 1984). Természetes kérdések ezek, melyeket akármelyikünk feltesz magának. Legtöbbször olyankor, amikor egy parki padon pihenünk. Egyébként azt hiszem, ezért vezette be az ember a városokba, az általa teremtett ökorendszerbe ezeket a növényoázisokat. Habár a park nagymértékben emberi kéz eredménye, ennek akaratán kívül ehhez az élőhelyhez csatlakoznak a város körül, de nem csak ott élő lények. Ezek közé soroljuk az edafikus mikroszkopikus állatvilágtól a szárazföldi makroszkopikus állatvilágig, mely a madarakat is magába foglalja, melyek életet hoznak ide, élénk mozdulataikkal és főként trilláikkal, mivel a város parkjai valóságos menedékhelyek számos madárfajta számára: cinegék, tengelicék, csuszkák, erdei pintyek, vörösbegyek, zöldikék, csicsörkék, nyaktekercsek, fakopáncsok, fülemülék. A madaraknak a park- és erdőnövényzet egészségmegőrzésében is szerepük van. Egyes, nagyrészt rovarevő madarak jelenléte az ökoszisztémában milliónyi kártevő rovar, de még egyes vetéseket károsító rágcsálók elpusztítását is eredményezi. Cătuneanu (1952) szerint, egy cinege fióka (Parus sp.) naponta 50 hernyót fogyaszt el, havonta pedig 1 500 hernyót. Természetesen, ezek felnőtt rovarokat is fogyasztanak és azt is tudnunk kell, hogy egy fészekalja 12-14 egyedből áll, és ez a fajta évente kétszer költ. Ugyancsak Cătuneanu (1952) állítja, hogy a kuvikon (Athene noctua) végzett gyomorvizsgálatok által bebizonyosodott, hogy ez havonta 300 egeret fogyaszt el, ehhez egyéb fajták is felsorakoznak, mint a réti fülesbagoly (Asio flammeus) vagy az egerészölyv (Buteo buteo). Tevékenységük télen kezdődik, amikor a rovarok lárvái vagy tojásai menedékre lelnek a fák kérge alatt, vagy a kéregrepedésekben, ezeket olyan madarak, mint a csuszkák (Sitta europaea), a fakúszok (Certhia sp.) vagy a fakopáncsok (Dendrocopos sp) ügyesen kiszedik a búvóhelyeikből és bekebelezik őket. Az embernek ismernie kell e madarak biológiáját, és tennie kell, hogy az ökológiai rendszerben megmaradjanak, mert egy gazdaságos és egészséges kártevőírtó módszert nyújtanak. Emiatt, nagyon sok fajtát véd a törvény: kék vércse (Falco vespertinus), kabasólyom (Falco subbuteo), vörös vércse (Falco tinnunculus), fenyőrigó (Turdus pilaris), hamvas küllő (Picus canus), zöld küllő (Picus viridis), vörösbegy (Erithacus rubecula), tengelice (Carduelis carduelis), zöldike (Carduelis chloris), csíz (Carduelis spinus), északi őszapó (Aegithalos caudatus), tüzesfejű királyka (Regulus sp), balkáni fakopáncs (Dendrocopos syryacus), csuszka (Sitta europaea), kuvik (Athene noctua), meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes), fehér gólya (Ciconia ciconia), vörös kánya (Milvus milvus), jégmadár (Aceldo atthis), fekete harkály (Dryocopus martius), erdei pacsirta (Lulula arborea), tövisszúró gébics (Lanius corullio), uhu (Bubo bubo), nyaktekercs (Jynx torquilla), kígyászölyv (Circaetus gallicus), fekete gólya (Ciconia nigra), kis légykapó (Ficedula parva), hegyi billegető (Motacilla cinerea), barázdabillegető (Motacilla alba), vízirigó (Cinglus cinglus), erdei szürkebegy (Prunella modularis), csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collibita), sisegő füzike (Phylloscopus sibilastrix), kerti rozsdafarkú (Pheonicurus pheonicurus), sárgarigó (Oriolus oriolus),sordély (Miliaria calandra). 2
A gyümölcsevő madarak egyes növényfajták, még a fás növények terjedésében is szerepet játszanak. Például a vetési varjak (Corvus frugilegus), melyek különböző halmoznak készleteket, diókat rejtve levelek közé, ugyanígy járnak el a mogyoróval a szajkók (Galurrus glandarius). De a tél folyamán nem fogyasztják el mindet, és azon a helyen lehet, hogy előbújik egy csemete. A varjak átmeneti dögevés által elfogyasztják a kisemlős tetemeket, hozzájárulva a parkok higiéniájához. E fajták fontossága abból is ered, hogy a gerinces fajták összességének három negyedét teszik ki, az összes világrészen el vannak terjedve, nagy alkalmazkodási képességgel, valamint a leghatékonyabb, igen nagy távolságokat lefedő mobilitási eszközzel rendelkeznek. Tulajdonképpen az egyedüli gerincesek, melyek ily nagy távolságokon tudnak közlekedni. Alkalmazkodási képességüket bizonyítja az is, hogy egyesek fajták egy év folyamán két különálló régióban élnek, földgömb különböző részein, egymástól több ezer km távolságra. Az erdei ökorendszerben a madaraknak körülbelül ugyanaz a szerepük, az itteni biocönózis szerves részei, valamint az ökoszisztéma biodiverzitásának és stabilitásának mutatói. 37, 30% Előforduló madarak Védett madarak 86, 70% 1. ábra A védett madarak arányának ábrázolása az ország nyugati erdőiben (Stănescu után feldolgozva, 2006). Ezen tanulmány célja a kisemlős fajták azonosítása is (Insectivora és Rodentia), a gerinctelenek közül pedig az araneae fajták (pókok) azonosítása Temesvár Municípium 15 övezetében. A kisemlősök esetében, a biodiverzitás kutatásán kívül értékelésre került a municípium különböző helyein kirakott etetők hatékonysága is, melyek célja az emberi településekhez gyakorta társuló rágcsáló fajták ellenőrzés alatt tartása (Mus musculus háziegér és Rattus norvegicus vándorpatkány). A gerinctelen fajták esetében úgyszintén a világszinten legnagyobb ragadozó csoport helyi biodiverzitását követtük figyelemmel: a pókok Araneae, több, mint 42.000 fajtával, az utolsó idevágó statisztikáknak megfelelően (Platnick I. N. World Spider Catalog version 12.0 2011 november 3. án leolvasva). E munka célja továbbá a chiropterák (denevérek) és a gerinctelenek közül a szárazföldi rovarok leltározása és monitoringja. Denevérek esetében azonosítani fogjuk azokat a tereket, ahol ezek a csendes vadászok táplálkoznak és aktívak. Azonosításra kerülnek a röppályáik, vadászterületeik és vándorlási útvonalaik, és nem utolsó sorban, menedzsment intézkedéseket fogalmazunk meg a Biodiverzitás Megőrzés és Köztudatosítás Temesvár Municípiumban témakörben. Nem ismertek jelentések és kiadványok a Temesvár municípium denevérvilágáról, ami nem jelenti, hogy ezek a vadászok nincsenek jelen. A rovaroknál egy országos és közösségi érdekeltségű fajtákra vonatkozó megőrzési stratégiát fogalmazunk meg, a terepen szerzett eredmények alapján. 3
1. Alkalmazott munkamódszer 1.1. A tanulmányt kidolgozó csapat bemutatása Gabriel-Gicu ARSENE Növényvilág és vegetáció szakértő Tanulmányok: - Doktorátus: Agronómia, Agrárökológia, Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem Temesvár, 1998 - Mesteri fokozat: École Supérieure Agronomique de Rennes (France), 1996; - Egyetemi oklevél: Bánatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem Temesvár, Agronómia Fakultás - Agronómia, 1991 Tanfolyamok és szakképzések: - Molekuláris Biológia, École Supérieure Agronomique de Rennes (France), 2000; - Pollutions d origine agricole, Modules d enseignement francophon, Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem Temesvár, 1993-1996 Szakmai tapasztalat: - 2008 jelen: Egyetemi tanár, (USAMVBT), Agronómia Fakultás, IV. Főosztály, Biológianövényvédelem; - 2005 jelen: a Krassó Szurdok, Néra- Beusnica Szurdok nemzeti parkok tudományos tanácsának tagja - 2003-2008: Egyetemi docens, USAMVBT, Agronómia Fakultás, Növénytan és Általános Ökológia szak; - 1997 2003, Egyetemi gyakorlatvezető, USAMVBT, idem; - 1994 1997, Egyetemi Tanársegéd, idem; - 1991 1994, Egyetemi Gyakornok, idem. Érdeklődési területek: - növénytan, fitocönologia, növényi ökológia; - természetvédelem; - ökológiai etika. Kapcsolat: botanix.timagro@yahoo.com Ioan BĂNĂŢEAN DUNEA Ichtiofauna szakértő Tanulmányok: - Posztdoktori tanulmányok: Ihtiológia/Vízi ökológia; Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem Temesvár, - Mesteri fokozat: Akvakultúrák termelésének menedzsmentje; Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem Temesvár, - Doktorátus: Állattenyésztés/Etológia; Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem Temesvár, - Posztgraduális tanulmányok: Molekuláris Biológia; Bánatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem Temesvár, - Egyetemi oklevél: Biológia Agrártudományok; Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem Temesvár, Agronómia Fakultás Szakmai tapasztalat: 2005 jelen: Egyetemi Tanársegéd; Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem Temesvár, 2006 jelen: Alelnök Biodiverzitás és Természeti Források Megőrzéséért Szövetség, 2007 jelen: Tudományod referens - Aquaculture, Aquarium, Conservation & Legislation International Journal of the Bioflux Society (BDI indexes publikáció - http://www.bioflux.com.ro/aacl/ 2010 jelen: Tudományos igazgató, Temes Lankája ROSCI0109 természetvédelmi övezet Érdeklődési területek: Ichtiológia, Hidrobiológia, Etológia, Gerincesek állattana, Vízi ökológia Kapcsolat: ionut_banatean@yahoo.com 4
Ioan DUMA Emlősök és gerinctelenek szakértő Jelenleg adjunktus a Temesvári Nyugati Egyetem Kémia Biológia - Földrajz Fakultásának Biológia Kémia szakán. Az állattan terén tevékenykedik, nagy odaadással foglalkozik a pókok és a kisemlősök (Rodentia és Insectivora) tanulmányozásával. Számottevően járul a pillanatnyilag elérhető romániai pókok világáról szóló ismereteink kiterjesztéséhez, a már ismert jegyzéket nem kevesebb, mint 24 fajtával egészítette ki, ezekből egyik új a tudomány számára. A kisemlősök terén kutatásai az ország délnyugati fajtáinak ökológiájára vonatkoznak, főleg a Gliridae (pelék) fajtákra. Jelen projektben különösen a kisemlősök (Rodentia és Insectivora) és a csáprágos ízeltlábú gerinctelenek (Araneae) gyűjtésében, leltárba vételében, valamint e állatcsoportok fotóinak elkészítésében vett részt. Cornelia GRECU (VĂDUVA) Avifauna - madárvilág szakértő Tanulmányok: - Egyetemi oklevél: Biológia Agrártudományok, Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem Temesvár Szakmai tapasztalat: - 2008 október jelen: Kutatói tevékenység a Természetvédelem szakon, Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem Temesvár - 1996 2004: higiénia asszisztens, Mehedinti Közegészségügyi Igazgatóság Érdeklődési területek: - természetvédelmi övezetek biodiverzitása menedzsmentjének tanulmányozása; - részvétel a helyi és regionális környezetvédelmi politikák kidolgozásában; Kapcsolat: cornelia_grecu15@yahoo.com Kapcsolat: ioan.duma@gmail.com 5
Paul HAC Növényvilág és vegetáció szakértő Tanulmányok: - Doktorátus: 2010-2013; Biodiverzitás megőrzése; Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem Temesvár - Egyetemi oklevél: 1995-2000; Környezetvédelmi Fakultás, Nagyvárad; Erdészet szak Tanfolyamok és szakképzések: - 2006 szeptember 2006 november: Ökoturizmus menedzsmentje a Védett Természeti Övezetekben. Japán kormány támogatásával. Kushiro International Wetland Centre, Japán; - 2006 november 2007 augusztus, 6 darab 4-7 napos képzés (és egy 7 napos tapasztalatcsere Franciaországban) a Natura Hálózathoz kapcsolodó Acquis Communitaire Romániába való bevezetéséért. Szakmai tapasztalat: 2010 október - jelen Parkigazgató Maros Lankája Nemzeti Park Igazgatása 2005-2010 Erdészmérnök. Öko-nevelés és öko-turizmus felelős R.N.P. Romsilva Erdőgazdálkodási Vállalat Kht. Maros Lankája Nemzeti Park Igazgatása 2003 2004 Erdészmérnök S.C. Capital Enterprise K.f.t.., Arad Érdeklődési területek: - védett övezetek menedzsmentje; - biodiverzitás megőrzése; - erdészet; - erdei ökoszisztéma. Kapcsolat: paul_hac@yahoo.com Ciprian-Dinu HERBEI Szerződés menedzser Növényvilág és vegetáció szakértő Tanulmányok: - Egyetemi oklevél: Erdészet erdőművelés, 2002; Stefan cel Mare Egyetem Suceava, Erdészeti Fakultás. Szakmai tapasztalat: - 2008 március- jelen: Elnök, Around Life Szövetség (Borossebes, Arad megye) - 2010 augusztus jelen: Erdészeti Alap felelős, Honctő Erdészkerület (Arad Megyei Erdészeti Igazgatóság); - 2008 július 2010 augusztus: Erdőművelési felelős, Honctő Erdészkörzet (Arad Megyei Erdészeti Igazgatóság); - 2005 március 2008 július: Erdészeti Alap felelős, Lungu-Bălănescu Erdészkörzet; - 2004 augusztus 2005 március: Erdészeti Alap felelős, Honctő Erdészkörzet (Arad Megyei Erdészeti Igazgatóság); - 2003 január 2004 augusztus: Turizmus fejlesztő Felelős, Maros Lankája Nemzeti Park; - 2008 augusztus 2003 január: Körzet Felelős, Lippafüred Erdészkörzet (Arad Megyei Erdészeti Igazgatóság). Érdeklődési területek: - természetvédelmi övezetek biodiverzitása menedzsmentjének tanulmányozása; - részvétel a helyi és regionális környezetvédelmi politikák kidolgozásában; Kapcsolat: cipri@herbei.ro 6
Mihai PASCU Herpetológia szakértő Richard HOFFMANN Emlősök és gerinctelenek szakértő Tanulmányok: 01.10.2005-14.02.2008 Emelt szintű Mesteri Tanulmányok: Természetvédelem és Tájrendezés Tervezés, Hochschule Anhalt (FH)/Németország 01.10.2001-14.07.2005 Felsőoktatás: Okleveles Mérnök Természetvédelem és Tájrendezés Tervezés, Hochschule Anhalt (FH)/Németország Szakmai tapasztalat: 01.06.-30.09.2008 Wildlife Management Consulting KFT., Vajdahunyad, biológus 03.12.2008 jelen: Hoffmann Richard engedéllyel rendelkező egyéni vállalkozó (természetvédelem és tájrendezés tervezés) Környezetvédelmi tanácsadás, Hatás tanulmányok (pl. Szélturbina parkok), Menedzsment Tervek Érdeklődési területek: Denevérek és az Élőhelyeik védelme, ahol jelen vannak (a városokat is beleértve) Egyenesszárnyúak, de más közösségi vagy országos fontosságú rovarok leltárba vétele és monitoringja is. Megjelent cikkek vagy munkák: Denevérek: Nachweise der Nymphenfledermaus (Myotis alcathoe) in Rumänien Egyenesszárnyúak: Zur Orthopterenfauna (Blattaria, Dermaptera, Mantodea, Ensifera, Caelifera) des westlichen Zarandgebirges (Rumänien) Kapcsolat: E-Mail: Liliac@gmx.de, Tel.: 0357437794, mobil: 0721814699 Tanulmányok: - Mesteri: Környezetgazdálkodás és természeti források gazdálkodása, 2002, Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem Temesvár, Mezőgazdasági Fakultás; -Egyetemi oklevél: Biológia,1998; Temesvári Nyugati Egyetem, Kémia Biológia Földrajz Fakultás. Tanfolyamok és szakképzések: - Ökológiai gazdasági modellezések a biodiverzitás megőrzéséért, 09.2008; nyári doktori képzés, Helmholtz Centre for Environmental Research, Németország; - A folyóbeli ökoszisztémák egyes inváziós fajtái populációinak fejlődésében bekövetkező körülmények meghatározása, mesteri felkészítő gyakorlat 04.2002-09.2002; Szabadegyetem, Brüsszel, Belgium. Szakmai tapasztalat: - 2008 március jelen: Adjunktus, Vasile Goldiş Nyugati Egyetem, Arad; - 2006 február jelen: Elnök, Excelsior Bánság és Körösvidék Természeti és Kulturális Értékeit Támogató Szövetség; - 2003 február 2006 március: Biológus, Maros Lankája Nemzeti Park Igazgatása; - 1999 szeptember 2001 augusztus: Biológia Tanár, Erdészeti Iskolacsoport, Temesvár; Érdeklődési területek: - természetvédelmi övezetek és a biodiverzitás menedzsmentjének tanulmányozása; - természeti források fenntartható használatára és a vidéki közösségek fenntartható fejlődésére vonatkozó tanulmányok; - részvétel a helyi és regionális környezetvédelmi politikák kidolgozásában; Kapcsolat: mihai.s.pascu@gmail.com 7
Daniel SIMON Informatika G.I.S. szakértő Tanulmányok: - Mesteri: Oktatási menedzsment 2005; Vasile Goldiş Nyugati Egyetem Arad; - Egyetemi oklevél: Számítástechnika 1995; Műszaki Egyetem Temesvár, számítástechnika és Automatizálás Fakultás, Számítástechnika Kar. Tanfolyamok és szakképzések: Introduction to ArcGis Desktop I & II Geodatabase design concepts Editing tehniques and Analysis using ArcGis Bevezetés a GPS technológiába ArcPad-dal, GPSCorrect, ProXH, ProXT és Recon kiterjesztés és mérések feldolgozása és beillesztése GIS alkalmazásokba Szakmai tapasztalat: - 2004 jelen: informatikus R.N.P. Romsilva Erdőgazdálkodási Vállalat Kht. Maros Lankája Nemzeti Park Igazgatása; - 2001-2004: informatikus R.N.P. Romsilva, Edészeti Igazgatóság Arad; - 1998 2001 Tanár, Spiru Haret Iskolacsoport Arad; Érdeklődési területek: - természetvédelmi övezetek és a biodiverzitás menedzsmentje és tanulmányozása; - GIS rendszer alkalmazhatósága a biodiverzitás és a környezet tanulmányozásában; Kapcsolat: dani@simon.ro Adrian SINITEAN Szerződés tudományos vezetője Flora és vegetáció szakértő Tanulmányok: - Doktorátus: Biológia, 2011, Babeş-Bolyai Egyetem, Kolozsvár, Biológia- Földrajz Fakultás; Mesteri fokozat: Biocönológia, 1997; Babeş- Bolyai Egyetem, Kolozsvár, Biológia- Földrajz Fakultás; - Egyetemi Oklevél: Biológia, 1996; Nyugati Egyetem Temesvár, Kémia-Biológia-Földrajz Fakultás; Szakmai tapasztalat: - 1997 február jelen: Egyetemi oktató Nyugati Egyetem Temesvár, Kémia-Biológia- Földrajz Fakultás; Oktatói tevékenység a növénytan, fitoszociológia, biogeográfia, szakmai gyakorlat; - 2006 február jelen: Alapító tag Excelsior Bánság és Körösvidék Természeti és Kulturális Értékeit Támogató Szövetség; Érdeklődési területek: - bentonikus algák tanulmányozása és a vízi környezet minőségének meghatározása; - víztestek megfelelő menedzsmentje; - természetvédelmi övezetek és a növényi biodiverzitás menedzsmentje és tanulmányozása; Kapcsolat: adisinitean@yahoo.com 8
A tanulmány idején tevékenykedő szaktanácsadók Temesvári Nyugati Egyetem: conf. dr. Aurel Faur, lect. dr. Nicoleta Ianovici Növénytan; conf. dr. Dan Stănescu Állattan; lect. dr. Milca Petrovici Ökológia. Temesvári Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem: Prof.dr.ing.biol. Adrian Grozea, Ichtiológia és Akvakultura tanszékvezető; Prof.dr.ing. Marian Bura, Speciális Akvakultura tanszékvezető; drd. Ing. Petru Istvan Szilagyi, doctorandus az Akvakultura és Intenzív Akvakultúrák tanszéken; Prof. dr. ing. Gheorghe Florian Borlea. Aradi Vasile Goldiş Nyugati Egyetem: conf. univ. dr. Violetta Turcuș, Természettudományok, Mérnök és Informatika Fakultás prodékánja; lect. univ. drd. Iulian Stana, Természettudományok, Mérnök és Informatika Fakultás Biológia Ökológia Földrajz Szakának igazgatója; asist. univ. drd. Mirela Ardelean, Természettudományok, Mérnök és Infromatika Fakultás; asist. univ. drd. Marian Petrescu, Természettudományok, Mérnök és Informatika Fakultás; drd. Iulia Dărăban, kutató asszisztens, Élet Tudományok Intézete. ICAS Temesvár: Ing. Ioan Adam, igazgató; Ing. Merce Oliver kutató. Temesvár Erdészeti Kerület: Ing. Traian Lombrea - kerületvezető Banat Vízügyi Igazgatóság: Irén Berei, Nagyváradi Egyetem masterandusa 1.1.1. A megvizsgált élőlénycsoportok tanulmányozási módszere 1.1.2. A növények tanulmányozási módszere A jelen szerződés célkitűzéseinek megvalósításáért a következő munkamódszert alkalmazták: a tanulmányozott övezetek spontán biodiverzitását alkotó növények tanulmányozása céljából terepkiszállásokat végeztek, egy megfelelő gyakorisággal, hogy lefedje az egész területet, amire jelen tanulmány vonatkozik. A kiszállásokat a szerződésekben előírt időszakokban ejtették meg, a tereptanulmánynak szánt időintervallumban, és tekintetbe vették, mint a cönózis környezet leírásait, melyben vegetálnak az érintett fajták, mint az ezekre vonatkozó minőségi és mennyiségi adatok gyűjtését, mint a földrajzi koordináták rögzítését, mely egyes növényfajták kartografizálásához szükséges. A részleges eredmények fokozatosan kerültek bemutatásra, előrehaladási jelentések által. A terepkiszállások keretében közvetlen megfigyelések történtek a kutatás tárgyát képező övezetek által prezentált növényvilággal kapcsolatban. A terepen fajták beazonosítására került sor, és azon példányok esetében, melyeket nem lehetett azonnal azonosítani, fényképek készültek, és növényi részek mintavétele (levelek vagy termések) készült, a későbbi azonosítás érdekében. Továbbá, mindegyik tanulmányozott övezetben nyomon követték a fajták társulási módját, a példányok alkalmazkodását az adott körülményekhez, az azonosított általános problémákat. Így például, olyan száraz fa példányokat azonosítottak be, melyek jelenléte veszélyt képvisel a járókelők számára. Mivel a tanulmányozási időszak (aug-okt) elégtelen volt minden, egy év folyamán jelenlevő fajta azonosítására egy tanulmányi kerületben, a közelmúltban kiadott munkákat is beazonosítottunk, és így kiegészítettük a tanulmányozott övezet adatbázisát. Ami a védő erdőfüggönyt illeti, első lépésben a terepkiszállás történt meg, mely keretében a függönyt jelenleg alkotó fajtákat azonosítottuk, és az ültetvény menedzsment problémáit térképeztük fel (elszáradt példányok, megrongált kerítés, stb.). Ezt követően a következő szakasz a dokumentálásból és a terepen begyűjtött adatok elemzéséből állt, a megrendelőnek megfogalmazandó ajánlások kidolgozásának érdekében. A Vadászerdőre vonatkozóan, a védőfüggönynél leírtak mellett, a hatályban levő erdészeti rendezéseket is elemeztük. Úgy a terep szakasz idején, mint később, a rendelkezésre álló eszköztárat használtuk fel (cormofita növényhatározó, GPS a földrajzi és terepmagassági koordináták meghatározására, gépkocsi, terep munkalapok, mérőszalag, mérőkeret, növénygyűjtemény, trinokuláris 9
sztereomikroszkopikus nagyítólencse fényképezőgéppel, terepfényképezőgép, térképek, könyvészet). Jelen tevékenységben résztvevő munkacsoport a következő szakemberekből állt: Gicu- Gabriel Arsene, Adrian Sinitean, Paul Hac, Ciprian Herbei. A következő adatok kerültek rögzítésre: a tanulmány tárgyát képező övezeteken levő növényfajták elhelyezkedése és korológiája (GPS koordináták), a tanulmány tárgyát képező övezetek használati módja, az antropikus hatás foka, stb. Felismerték és értékelték azokat a tényezőket, melyeknek negatív irányú befolyásuk van a tanulmány tárgyát képező növények megőrzési státuszára. Növénymintákat csak akkor gyűjtöttek, ha szükséges volt, a taxonómiai meghatározás érdekében. A tereptevékenységek keretében minőségi és mennyiségi adatokat rögzítettek tanulmány tárgyát képező növények populációival kapcsolatban, és megállapították ezek elterjedését a tanulmány tárgyát képező övezetben. Az adatokat laboratóriumban dolgozták fel, továbbá taxonómiai meghatározásokra, valamint előrehaladási jelentések és zárójelentés kidolgozására került sor. Később, a már begyűjtött és feldolgozott adatok alapján, kidolgozták a biodiverzitás védelmét és megőrzését szolgáló stratégiai tervet. 1.1.3. A vízi gerinctelenek tanulmányozási módszere Terepen a következő tevékenységek zajlottak: a. A szignifikáns gyűjtőpontok kiválasztása. Végigjártuk a vízmedreket és tavakat a tanulmányozásra javasolt övezetekben, és szem előtt tartva a fajták számára optimális élőhely felületét, a jelenlevő és lehetséges fenyegetéseket, kiválasztottuk a mintavételi állomásokat / pontokat. b. A helyszínre vonatkozó adatok gyűjtése. Feljegyeztük az elhelyezést a tanulmányozott vízfolyás vagy tó keretében, illetve bejelöltük a GPS koordinátákat, valamint leírtuk a mintavételi helyszíneket. c. A mintavételi pontok élőhelyi jellemzőire vonatkozóadatok gyűjtése. A mintavételi pontoknál a víz átlag-, minimum- és maximum mélységére, a meder átlag-, minimum és maximum szélességére, a sásszerű növényzettel való elfedés mértékére, a sásszerű növényzet fajtáira, az alapréteg összetételére vonatkozó adatokat rögzítettük. d. A létező és lehetséges fenyegetések felmérése a vízi ökoszisztémák minőségével és a makrozoobentos fajtáival kapcsolatban, úgy a mintavételi pontoknál, mint a vízi ökorendszer teljes felületén, a tanulmányozott övezetben. e. Minőségi és mennyiségi biológiai mintavétel történt. A mintavételre kiválasztott helyszín mindegyikén makrozoobentos minőségi mintákat vettünk, egy bentonikus háló segítségével, melynek szitaszem mérete 350 µm volt. Az így begyűjtött mintákat már a terepen kiválasztottuk, a rovar lárvákat és egyéb bentikus gerincteleneket elosztottuk, preleváltuk és 70% etilalkoholba konzerváltuk. A mintákat a laboratóriumba szállítottuk, megfigyelés céljából és a legjelentősebb gerinctelen csoportok és fajták meghatározása érdekében. f. A laboratóriumban minőégi és mennyiségi feldolgozásra került az összes begyűjtött gerinctelen csoport. g. Az így kapott adatokat statisztikailag elemeztük és dolgoztuk fel, annak érdekébe, hogy az elemzett csoportok és fajták megőrzési állapotára vonatkozó következtetéseket fogalmazhassunk meg és összeállíthassuk a fajták elosztási. 1.2.3. Az ichtiofauna (halvilág) tanulmányozási módszere Felhasznált eszköztár A kitűzött cél megvalósítása érdekében a következő eszközöket használtuk fel: elektromos horgászgép, hop, szák, merítőháló, mérőszalag, elektronikus mérleg, GPS, fényképezőgép, ichtiométer, mikroszkóp lemezek a pikkelyek rögzítésére, a kormeghatározás végett, hordozható nagyító, binokuláris lupé, tolómérce, határozókulcs, hidrobion, érzéstelenítőszer, neoprén mellények, stb. Munkamódszer 10
Vizsgálati időszak: 26.08.2011 28.09.2011. Kitermelés szám/horgászállomás: 1. A biológiai anyag kitermelési felülete/horgászállomás 100 m 2 volt. A halvilág jelenlegi státuszának (készlet és biomassza; halközösségek szerkezete; halpopulációk biodiverzitása; biológiai integritás) meghatározására a halpopulációkat a területi egységhez (horgászállomás) viszonyítottuk, éspedig példányszám/100 m 2 és g/100 m 2. A biológiai anyag kitermelését a horgászállomásokról egy Tyo FEG 3000 elektromos horgászgép segítségével végeztük el, mely hitelesített és az érvényben levő európai rendelkezéseknek megfelel. Az elektronarkózis előnye, hogy nem pusztítja el a halakat és a begyűjtés teljes méretű a gyűjtőpontokon. Az elektromos horgászat széleskörű alkalmazása a XX. Század második felében kezdett elterjedni. Azóta a felhasználási területe kiterjedt, nem csak magában a villamos áramé, hanem hálókkal, vagy egyéb horgászeszközökkel társítva. A villamos egyenáram impulzusainak hatására nagyon nehéz a halak elpusztításához jutni, ezek magukhoz térnek még 10-20 percnyi áramhatás után is, ezt a tény a hal testének alacsony szintű áramfeltöltésének tudható be, ily módon nem jelenhet meg a szövetek elektrokémiai károsodása. A kitermelt biológiai anyagon elvégzett vizsgálatok a következőek voltak: - fajta azonosítása/meghatározása; - kor meghatározása a pikkelyek alapján; - szomatikus mérések. A kor meghatározása a pikkelyek alapján. A pikkelyek megvizsgálása a legkézenfekvőbb és legsűrűbben alkalmazott módszer, melyet a halak karbantartási állapotának jellemzésére is használnak. A test általános részei, ahonnan a pikkelyek begyűjthetők a kor meghatározására, fajtánként váltakoznak, de általában a pikkelyeket a test legfejlettebb részeiről preleválják (az oldalvonal fölül és alól). Miután meghatároztuk a preleváció felületét, ezt megtisztítottuk a nyálkától és a szennyezésektől. A prelevált pikkelyszám/egyén 5-10 pikkely volt; a pikkelyek begyűjtését egy csipesz segítségével végeztük el. A következő szakaszban, a pikkelyeket zsírtalanítottuk és két üveglemez közé rögzítettük, hogy megvizsgálhassuk az évi növekedési rétegek meghatározása érdekében. Az alkalmazott módszernek bizonyos hátrányai is vannak, mivel egyes halfajták nem rendelkeznek pikkelyekkel (a harcsa). A test általános pikkely prelevációs pontjai [BĂNĂŢEAN, 2006] A legfontosabb elvégzett szomatikus mérések a következőek voltak: - A teljes testhossz (L): az orr hegyétől a farokuszony legtávolabbi pontjáig mért távolság; - A testsúly (g): egy elektronikus mérleg segítségével állapítjuk meg. A kivizsgáló manőverei által okozott stressz csökkentésére MS 222 érzéstelenítést alkalmaztunk, ez az érzéstelenítő 10 percre felfüggeszti a reflexeket. 11
A kivizsgálás céljából kitermelt biológiai anyagot a vizsgálati fázisok elvégzése után visszaengedtük. 1.2.4. Herpetofauna (hüllő és kétéltű világ) tanulmányozási módszere A herpetofauna (kétéltű és hüllő) fajták azonosítására és felmérésére vizuális megfigyelést alkalmaztak (Crump and Scott, 1994). A kétéltűek részére auditív, hangmegfigyeléseket is végeztünk, főleg a diszkrétebb és éjszaka tevékeny fajták esetében. Annak érdekében, hogy a herpetofauna fajtáknak esetlegesen otthont adó különféle élőhelyeket azonosítsuk, előbb a tanulmányozott övezetekre vonatkozó helyrajzi térképeket és légi felvételeket vizsgáltunk meg. Mindegyik tanulmányozott övezet esetében keresztmetszeteket határoztunk meg, oly módon, hogy mindegyik esetében a releváns felületeket érintsen. A megfigyeléseket nagyobbrészt reggel végeztük el és délután este felé, amikor a hepetofauna fajták aktívabbak. Az éjszakai fajtákat a nap kései óráiban észleltük, amikor ezek tevékenyek voltak. Az általános élőhely körülményeket a 15 tanulmányozott övezet mindenikének vonatkozásában leírtuk. Mindegyik tanulmányozott övezet esetében rögzítettük a megfigyelt fajtákat és a megőrzési státuszt mindegyik fajta esetében. A terepmegfigyelések befejezése után, a fajták elterjedésére és megőrzési állapotukra vonatkozó információkat a jelen anyagban elemeztük és dolgoztuk fel, a továbbiakban a Temesvár Municípium biodiverzitásának megőrzését és védelmét célzó Stratégiai Terv kidolgozásában fogjuk felhasználni. Felhasznált anyagok: térképek, fajtameghatározók, GPS, fényképezőgép. 1.2.5. Az avifauna (madárvilág) tanulmányozási módszere Az alkalmazott módszer alapját a nyomvonalak módszere képezi (Ferry şi Forchot, 1958), melyet továbbfejlesztett Conf. dr. biol. Dan STĂNESCU, a Temesvári Nyugati Egyetem oktatója. A dominancia fokozatokat a Braun-Blanche módszer szerint becsüljük fel, amit a fitocönológiából vettünk át, de a részvétel felbecsülése százalékban történik. Ezek szerint, a következőképpen értékeljük: - eudominánsok, azok a fajták, melyeknek részvétele 36-100% az egészből; - dominánsok, azok a fajták, melyeknek részvétele 16-35,9% között van; - szubdominánsok azok, melyeknek részvétele 4-15,9%; - recedensek azok, melyeknek részvétele 1-3,9%; - szubrecedensek azok, melyeknek részvétele 1% alatt van. Ehhez a felbecsüléshez egy másik tényezőt is hozzáadtunk, a kilométer sűrűség (abundencia) indexet. Egy másik szeparációs tényező, mely ezekhez kapcsolódik az anyagcsere index, melyet konsumpciónak nevezett Korody (1958), de Stănescu et al. (1998) újrafogalmazta, metabolikus indexként, ami tulajdonképpen a madár testfelülete vagy az energiavesztési felület, melyet Turcek a nevét viselő táblázatokba számított ki. Ennek megfelelően, Stănescu et al. (1998) a fajta ökorendszerbeli érintettségéről beszél, felhasználóként vagy fogyasztóként. A mindegyik fajta esetében az értékek összegének logaritmusából (IKA,I%,BIO,I.MET) számítják ki ezeket az értékeket, a számeredmény lesz a kiindulópont az öt lépcső megítélésének, ami a fajta élőhelyen belüli reprezentáltságát illeti Ilyenképp: - az abszolút dominancia küszöbét az összes értékátlag fölötti érték plusz a standard eltérés adják, - a dominancia küszöbét az összes értékátlag fölötti érték, - a szubdominancia küszöbét az összes értékátlag fölötti érték mínusz a standard eltérés, - az auxiliaritás küszöbét az összes értékátlag alatti érték mínusz a standard eltérés, és - a véletlenszerű (esetleges) minősítést, minden olyan érték, amely az auxiliaritás legnagyobb értékének a 20% -a alatt helyezkedik el. (Stănescu és mtsai. 1998) egy 0,05 % hibaszázalékkal. 12
- A grafikai ábrázolás a normogrammok elvét követheti, ahol a logaritmus skálán az abszcissza és az ordináta viszonyítása a következő: Az ordináta I n -nel felel meg a fajta egyedek átlag számának + I n a fajta biomasszának (a) melyet a dominancia számításból nyertünk; Az abszcissza I n -nel az IKA és a frekvencia (%) + a fajtára jellemző energiavesztés felülete összege (b). A dominancia mezők elhatárolását ezek origo pontjától indulva határozhatjuk meg, melyet úgy kapunk meg, hogy az ordinátára az átlag érték és a standard eltérés összegét jegyezzük be, melyből az a kombináció születik, az abszcisszára pedig ugyanazt az összeget jegyezzük be a b kombinációra. A következő lépésben az ordinátára írjuk az a átlag eltérés+standard eltérés összegét, az origohely függőlegesére pedig az a-ból nyert átlagértéket. A pontokat összekötve egy egyenest kapunk, melyre egy második merőleges egyenest húzunk, ami tartalmazza az origo pontot. A négy elhatárolt mező a dominanciák limitálási felületeit jelképezi. Úgy ki lehet deríteni minden fajta esetében az általa elfoglalt pozíciót a tanulmányozott avicönózisban. A grafikonon való elhelyezkedés egyrészt az egyed szám és biomassza közti specifikus viszony kifejezése, másrészt a fajta frekvencia és az abundencia kilométermutatója közti viszony kifejezése. A két határoló tengely síkbeli elhelyezkedését befolyásolja az madárpopulációk egyenértéki foka, a tanulmányozott időszakban (Stugren, 1974, by Stănescu, 2003) (3. ábra). A tengely mobilitásának oka az átlag eltérés és a standard átlag eltérés fluktuációja. Annak ellenére, hogy az átlagot túllépi a két eltérés, az adatok feldolgozása nem fölösleges, hiszen e módszerben az átlag érték körüli ellenőrizetlen szórás az ornitocönózis magas entrópiáját igazolja, egy fordított helyzet alacsony entrópiát mutat, a megfelelően Thienemann féle biocönotikus alapelveknek, (Stugren, 1982, by Stănescu 2003) melyek szerint: 1. minél változatosabbak egy fajta létkörülményei, annál magasabb a fajták száma az adott biocönózisban; 2. mennyivel eltérnek a biotóp létkörülményei a normálistól, és több szervezet számára az optimálishoz képest, annál kevésbé változatossá válik a biocönózis, és gazdagabbá egy egyedülálló fajta egyéneiben. A számított fél korrigálásait ott ejtjük meg, ahol az értékek két prelevancia közti határon vannak. Az összeállított listából hiányozhat egy véletlenül megjelent, vagy egy ritkasághoz tartozó elem, de amely lényegtelen a rajban társult madarak szempontjából, vagy e társulás tagjai által mutatott viselkedés szempontjából; a módszer szerzője megjegyzi, hogy egy zoocönózist nem a véletlen jellemzi. A számítógépes konvertálást a Nyugati Egyetem Biológia Tanszékén végeztük, mely nyomán a BIRD soft jött létre. A madarak megfigyelése távcsővel történik (8x50) és azonnal rögzítésre kerül a fajta és az egyedek száma, melyek adott pillanatban észrevehetők. A jegyzést a terepnaplóban ejtik meg, a klímaparaméterekkel (hőmérséklet, szélirány, szélsebesség, általános időjárási helyzet, csapadékok) és a megtett táv hosszával egyetemben, majd megfigyelő lapokat hoznak létre mindegyik ökoszisztéma részére. Továbbá digitális kamerákat is használtak, FINEPIX A900, 9.0 megapixel, optikai zoom 4x és NIKON D 80 Nikon objektívvel. 1.2.6. Az emlősök és gerinctelenek (araneeák) tanulmányozási módszere Eszközök A terepkiszállások, a különböző tanulmányozott övezetek között gépkocsival vagy kerékpárral történtek. Az érintett övezeteken gyalogosan közlekedtünk. Az emlősök tanulmányozására 30 Sherman típusú csapdát és 40 műanyagból készített Zimmerman hengert használtunk, melyeket később 40 cm-re ástunk el a földbe. Továbbá egy speciális agglutináló anyagot is használtunk a rágcsálók elfogására. 13
A gerinctelenek (araneeák) esetében egy STIHL 56 BG szívógépet használtunk és egy 0,1 mm-s szemű szűrőhálót. Így a legapróbb gerinctelen fajtákat is be lehetett gyűjteni. A terepbeli adat gyűjtőpontok GPS koordinátáit Garmin GPSmap 60CSx készülékkel határoztuk meg, ±15m pontossággal. Módszer Első lépésként külön minden helyszínen keresztmetszeteket jártunk le, hogy megfigyeljük az övezet struktúráját, a lefedés fokát és a növényzet típusát, a kisemlős vagy gerinctelenek befogására szánt csapdák lehetséges telepítő pontjait. Mindegyik felületet egyszer vizsgáltuk meg a gerinctelenek vagy az emlősök tekintetében. Mindegyik tanulmányozott övezetben a Sherman csapdák vagy a Zimmerman hengerek egy 2-4 napos időszakra voltak kihelyezve, a rendelkezésre álló idő és a terepen észlelt nehézségek függvényében (egyes Sherman vagy a Zimmerman csapdák eltűnése). Ezek ellenőrzése a kihelyezés után 12 óránként történt. Az élve befogott emlősöket a fajta beazonosítása után szabadon engedtük. Egyes városi övezetben agglutináns anyagos csapdákat is használtunk (Rodentfix ragasztó), vagy az övezet lakosait kérdeztük ki (interjú). Továbbá a fent említett övezetek mindegyikében keresztmetszeteket jártunk le, amikor a kis emlősök jelenlétének közvetett bizonyítékait figyeltük meg: földalatti járatokat, hangyabolyokat, fészkeket, túrásokat, az éjszakai ragadozó madarak felöklendezéseit vagy különféle kisemlősök által hagyott nyomokat (megrágott gabonaszemeket, ürüléket, szőrszálakat). 2.ábra - Microtus arvalis nőstény egy Sherman féle csapdában. A rágcsáló etetők hatékonysága tanulmányozásának érdekében, feljegyeztük ezek elhelyezkedését a lehetséges menedékhelyekhez képest (cserjék, falak, épületek), melyeket sűrűn használnak a rágcsálók, ugyanakkor, a jelenlétük nyomait kerestük a szóban forgó etetőknél (ürüléket), valamint az élelem jelenlétét vagy hiányát. 14
Továbbá, a rágcsáló irtó cégek által a városban kiosztott csapdák felhasználási fokát is vizsgáltuk, ezek hatékonyságának monitoringja érdekében. Ily módon, 50 ilyen csapdába 5-5 gramm búzaszemet tettünk, és 24-48 órás időintervallum után ellenőriztük, ha ezek el lettek fogyasztva. A D-vac készülékkel begyűjtött gerincteleneket, melyeket az aspektusuk után nem tudtunk a helyszínen azonosítani, 70% etilalkoholban tároltuk, az utólagos azonosításig. Mindegyik helyszínen több egymást követő gyűjtést végeztünk, mindegyik 30 másodperces szívást jelentett, az avarból, füves vagy cserjés növényzetből, az élőhely szerkezet függvényében. A gerinctelenek minél több mikrohabitátból való gyűjtésével tulajdonképpen egy minél teljesebb képet próbáltunk alkotni Temesvár aranea világáról. A szívógépes gyűjtés mellett a szelektív, kézi gyűjtéseket is alkalmaztunk. Ezek későbbi azonosítását a laboratóriumban végeztük el, a binokuláris nagyító segítségével, a nemi jelleg szerkezete alapján (pedipalpus a hímeknél és epigina a nőstényeknél). A fiatal egyedeket nem azonosítottuk, mivel nem rendelkeztek fejlett ivarstruktúrákkal. Meghatározás Az emlős fajták meghatározására a Romániai fauna köteteit vettük igénybe (Murariu 2000, Popescu & Murariu 2001), valamint a Nagy Britanniai és Európai emlősök képes határozóját (McDonald D & Barrett P 1999). Az aranea fajták azonosítása tekintetében, elsősorban a araneae.unibe.ch weblapon található képes határozót használtuk, mely egy kielégítő meghatározói kulcsot szolgáltat az európai araneák esetében (Nentwig et. al 2011). Továbbá Románia faunája specifikus határozóit használtuk (Fuhn 1971), valamint számos szakcikket konzultáltunk (Weiss & Petrisor 1999, Duma 2007, Uruci & Duma 2007). Az araneák esetében a fajták többségét az ivarszervek alapján azonosítottuk (palpus a hímeknél és epigina a nöstényeknél), és csak keveset a test aspektusa és színe alapján. 3.ábra - Pardosa alacris palpus (jobbra) és Pirata hygroplilus fajta epigina (balra). A fényképeket sztereomikrószkopon készítettük. A testalak és szí alapján felismerhető fajokat a helyszínen azonosítottuk, majd szabadon engedtük. Egyesek esetében fényképeket is készítettünk. Az emlősök rendszertani neve a Fauna Europaea-t (Wieslaw 2011. Fauna Europaea vers. 2.4) követi, míg az araneak esetében ezek az utolsó World Spider Catalog-gal vannak összhangban (Platnick 2011 vers. 12.0). 1.2.7. Chiroptera emlősök és szárazföldi gerinctelenek tanulmányozási módszere Eszközök 15
Adatrögzítések 2011.08.26/27.-én, 2011.09.02/03.-án, 2011.09.16/17.-én és 2011.09.30/10.01.-én történtek. (Lásd 3. Fejezet és I. melléklet). A hangok rögzítésére használtak: egy detektor (Tranquility Transect), egy discman (SONY MD Walkman MZ-NH 600), egy hőmérő (Atech), egy GPS/PDA (ASUS A636) (lásd 4. Ábra) és egy Batcorder 2 (lásd 5. Ábra). A fajták beazonosítására egy heterodin típusú detektort is használtunk (Pettersson D 240X és Edirol). A gerinctelenek (rovarok) befogása egy rovarfogó hálóval (átmérő 30 cm) és kézzel történt (lásd 8. Ábra). 4.ábra A denevérek leltározásához használt készülékek. 5.ábra - Batcorder 2 (Hoffmann, 2011). Módszer A rögzítésekhez a tanulmányozott helyszíneknek lehetőség szerint egész felületét lejártuk. A keresztmetszetek számára kijelölt nyomvonalakat részben gépkocsival tettük meg és gyalog (lásd 6. Ábra). Minden keresztmetszetet legalább kétszer jártunk végig. Először azért, hogy megtekintsük a vadászatra használt élőhelyeket, valamint az egyedek pihenőszállásait, másodszor naplemente után, amikor a denevérfajták azonosítása és a röp- és vadászpályáik felvázolása volt a cél. Mindegyik kutatási területen minimum egy keresztmetszetet alakítottunk és egy változó számú fix pontot, melyeket GPS készülék segítségével határoztunk meg, a tanulmányozott felületek méretének függvényében. A fent említett fix pontok mindegyikében később, az éjszaka folyamán 5 perces felvételek készültek. Az adatrögzítéseket a naplemente után kb. 25 perccel végeztük, jó/száraz időben. Egyéni, denevérhálós befogást nem végeztünk. A gerinctelen (rovar) egyedek leltárbevétele a következő módon történt: kézi és rovarfogó hálós befogás szelektív kaszálásokkal (lásd 7. Ábra), a stridulációk hallgatásának a módszerével (hímek), egyedszámlálással (látottak), heterodin típusú detektoros ultrahangfelvétellel, a lombkorona megrázása módszerével, valamint a kövek és a növénymaradékok megemelésének módszerével. Mindezen módszereket vegyesen alkalmaztuk. 16
6. Ábra A szerző adatrögzítés 7. Ábra - A szerző rovarfogó háló közben (Hoffmann, 2011). használata közben (Berei, 2011). 2011.08. 26 án a fix pontok 5 percre a Botanikus Parkban voltak felállítva (3 ponton) (lásd az 1. Ábra és a II Melléklet helyszínen), valamint a Belvárosi Parkban (3 ponton), Lacului Tónál (1 ponton), Dâmbovita sgt., Transilvania u., Crizantemelor u. és Vasile Lupu u. közötti lakóövezetben (2 ponton), Csillagvizsgálónál (1 ponton) és Lídia Parkban (1 ponton). A Traian hídtól a Joe-ig levő keresztmetszet ellenőrzése (a Municípium széle) a Bega Csatorna partjain haladó gépkocsival történt, 21 perc 21 mp időn keresztül (lásd II Melléklet, piros vonal) (a rögzítéseket speciális tartólábra erősített Tranquility Transect detektorral végeztük). A Batcorder 2 detektort minden fix ponton 5-5 percet üzemeltettük (2011.08.26.), a Zoo Parkban pedig (2011.08.26 27.) egész éjszaka folyamán (PI). 2011.09.02.-án a fix pontokat 5-5 percre a Népparkban (2 ponton) (lásd az 1. Ábra és a II Melléklet helyszínen), Bega Parton (10 ponton), Behela Csatornán (2 ponton), Vadászerdő Törzsben (8 ponton) állítottuk fel. A Municípium szélétől (Plopi negyeden kívül) a Rózsaparkig levő keresztmetszet ellenőrzése a Bega Csatorna partjain haladó gépkocsival történt, 33 perc 22 mp időn keresztül (lásd II Melléklet, zöld vonal), továbbá a Valisoara utca és a Zoo Park levő keresztmetszet ellenőrzése 42 perc 18 mp időn keresztül (lásd II Melléklet, sárga vonal) (a rögzítéseket speciális tartólábra erősített Tranquility Transect detektorral végeztük). A Batcorder 2 detektort minden fix ponton 5-5 percet üzemeltettük (2011.09.02.), a Zoo Parkban pedig (2011.09.02 03.) egész éjszaka folyamán (PI). 2011.09.16.-án a fix pontokat 5-5 percre a Katedrális Parkban (3 ponton) (lásd az 1. Ábra és a II Melléklet helyszínen), CFR Vasútvonalon, a Circumvalatiunii és Enric Baader utcák között (2 ponton), Zsidó Temető Szegények Temetőjében (3 ponton), Gheorghe Lazar utcai tömbháznegyedben (2 ponton), a Védő erdőfüggönyben (3 ponton) állítottuk fel. A Municípium szélén levő védőerdő függöny hosszán fekvő keresztmetszet ellenőrzése 22 perc 44 mp időn keresztül tartott (lásd II Melléklet, rózsaszín vonal a bal sarokban vonal) (a rögzítéseket speciális tartólábra erősített Tranquility Transect detektorral végeztük). A Batcorder 2 detektort minden fix ponton 5-5 percet üzemeltettük (2011.09.16-17.). A Batcorder 2 detektort a Csillagvizsgálónál (2011.09.30 2011.10.01.) egész éjszaka folyamán üzemeltettük. Meghatározás A SonicStage 4.3 program segítségével az adatokat a discmanról PC-re (personal computer) ültettük át, és wav formátumba konvertáltuk. A tanulmányozott övezetekben az adatrögzítés idején tartózkodó fajták meghatározásához BatSound 4.3.1 és Bat Species Identification Key (europekey) programot használtunk, a Batcorder 32 detektorral rögzített fajták meghatározásához egy MacBook ra ültettük át, utána bcadmin és batident, valamint bcanalyse programokat alkalmaztuk. Az egyenesszárnyúak meghatározásához használt határozók a következőek: KIS (1976) és HARZ (1969) az Ensiferák esetében és Caelifere KIS (1978a), HARZ (1975), IORGU & IORGU (2008) és KOCÁREK et al. (2005) a Cealiferák esetében. A Lepidopterák azonosításához a 17
COZARI, (2008), határozót, az Odonatekhoz KUHN ET BURBACH (1998) és a Coleopterákhoz Hurka (2005) határozóit használtuk. 2. A felmért övezetek leírása A feladatfüzetnek megfelelően, a növények tanulmányozása 15 helyszínen történt, ebből 10 a megrendelő kérése volt, ötöt pedig a tanulmányt végző csapat javasolt (a szolgáltató csapat). Ezek az övezetek: - Botanikus Park, kb. 8,4ha, - Katedrális Parkja, kb. 4,9ha, - Lídia Park, - Bevárosi (Civic) Park, kb.10,2ha, - Néppark, kb. 4,1ha, - Vadászerdő Törzs, kb. T62ha, - Temesvár Municípium Védőerdő Függönye, - Bega Csatorna Partjai, - Lacului Tó, kb. 0,5ha, - Cometei utca Behela Csatorna, - Zsidó Temető Szegények Temetője, kb. 9,15ha, - Gheorghe Lazăr utcai tömbháznegyed, kb. 5,4ha, - CFR Vasútvonal, a Circumvalatiunii sgt. és az Enric Baader u. közt, kb. 10ha, - Lakóövezet Dâmbovita sgt,, Transilvania u., Crizantemelor u. és Vasile Lupu u. között, kb. 17,7ha, - Csillagvizsgáló, kb. 1,5ha. Amint látható (8. Ábra), az övezetek változatosak, úgy a szerepük, mint a Temesvár városhoz viszonyított elhelyezkedés tekintetében. Egyesek parkok, a városi ökoszisztémán belül lényeges és sokrétű szereppel bíró városi övezetek. Temesvárott az első olyan park, ami a módos lakosság sétáló és kikapcsolódási helye volt, úgy tűnik, 1850-ben nyílt meg. Temesvár urbanisztikai fejlődésével egyidőben a kertészeti tevékenység is terjeszkedik, főként a XIX. század derekán, amikoris a város térképén megjelennek: a Coronini Cromberg Park (1850), vagyis a mai Néppark, a Scudier Park (1870), valamint a Központi (Central) Park, az Erzsébet Park (1898). A Bega csatorna partjain, a Gyárváros és Józsefváros városnegyedek között, sorakoznak a parkok, melyeket mi a következő név alatt ismerünk: Ilsa Park, Ion Creangă Gyermek Park, Rózspark, Igazságügy (Justitiei) Park, Katedrális Parkja, Alpinet Park. A Kertészeti hivatal létrehozása 1902 ben egy rendszeres és szakmai tájépítészet kibontakozásának indulópontja (Ciupa et all., 2010). 18