Bevezetés a Bank és Tőkepiaci Jogba

BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Üzleti Tudományok Intézet Dr. Glatz Ferenc Bevezetés a Bank és Tőkepiaci Jogba oktatási segédanyag Budapest, 2013

2 Tartalomjegyzék I.. fejezet Bankjogi alaptan - Bevezetés a pénzügyi intézményrendszer szabályozásába 4 1. Pénzügyi intézmények működésének általános jogi szabályozása 4 1.1. Pénzügyi és tőkepiaci intézményrendszer szabályozásának dilemmája 4 1.2. Pénzügyi intézmények működésének általános jogi szabályozása Magyarországon 6 2. A pénzintézeti tevékenység szabályozása Magyarországon 8 3. A pénzügyi szolgáltató szervezetek felügyelete 11 4. A banküzem prudens működésére vonatkozó szabályok 13 5. A hitelezési és befektetési tevékenység általános prudenciális szabályai 14 6. A pénzintézeti tevékenység felügyeleti ellenőrzése Magyarországon 16 7. A betétbiztosítás intézményei 18 7.1. Betétbiztosítás célja 7.2. Betétbiztosítás fajtái 19 7.3. Intézményesített betétbiztosítás szabályozása Magyarországon 21 8. Fogyasztóvédelem a pénzügyi szektorban 8.1. Fogyasztóvédelem fogalma, alanyai és elvei (fogyasztói alapjogok) 23 8.2. Fogyasztóvédelem a pénzügyi szolgáltatások piacán, célkitűzések, tárgykörök 24 8.3. Magyar szabályozás a pénzügyi fogyasztóvédelem területén 27 II.. fejezet - Egyes bankügyletek jogi szabályozása 34 1. Bankszámlaszerződés 34 1.1. Bankszámlaszerződés fogalma 34 1.2. A bankszámlaszerződés alanyai 35 1.3. A bankszámla kamatozása 37 1.4. A bankszámlaszerződés felmondása és megszűnése 37 1.5. Pénzforgalmi számla (bankszámla különös típusa) 38 1.6.A bankszámlák közötti elszámolással történő fizetési módok 39 1.7. Folyószámla-szerződés (Bankszámla szerződés különös típusa) 41 1.8. Letéti bankszámlaszerződés (bankszámlaszerződés különös típusa) 44 2. A betétszerződés 45 3. A takarékbetét szerződés 46 4. A bankkártya szerződés 48 4.1. Általános jellemzők, bankkártya fogalma 49 4.2. Bankkártyával végzett ügyletek 52 4.2. A bankkártyához kapcsolódó szerződések 54 5. A bankkölcsön és bankhitel szerződés 57 5.1. Bankkölcsön általános szabályai 56 5.2. A bankkölcsön és a bankhitel-szerződés általános elhatárolása 56 5.3. A hitel és kölcsönszerződés szabályai 56 5.4. Fogyasztási jitel szabályai 62 6. Pénzügyi és operatív Lízing 63

6.1. Általános jellemzők 63 6.2. A lízing fogalma, fajtái 63 6. 3. A pénzügyi lízingszerződés 63 7. A Bankgarancia 71 III.. fejezet Tőkepiaci alaptan 75 1. A Tőzsde 75 1.1. Általános jellemzők Budapesti Értéktőzsde (BÉT) 75 1.2. Szervezeti felépítés (BÉT 75 1.4. A tőzsde jogi formája 77 1.5. A tőzsde tulajdonosai 77 1.6. A tőzsde tevékenysége 78 1.7. A tőzsdei kereskedési jog 78 1.8. A tőzsde szabályzatai 79 1.9. A tőzsdei ügylet 80 1.10. A tőzsdei forgalom elszámolása 81 1.11 A tőzsdei forgalmazás felfüggesztése 81 1.12 A tőzsde megszűnése 82 2. Értékpapírjogi alapvetés 83 2.1. Az értékpapír fogalma 83 2.2. Az értékpapírok jellege 85 2.3. A sorozatban kibocsátott értékpapírok dematerializált előállítása 89 3 * Fejezet szerzője Dr. Veres Zoltán

4 Bank- és tőkepiaci jog alapjai I. fejezet Bankjogi alaptan 1. Bevezetés a pénzügyi intézményrendszer er szabályozásába ba A bank és tőkepiaci jog a jogrendszer egy sajátos területe. A pénzpiaci és a tőkepiaci intézmények piacralépését, működésük feltételeit és piacról történő kivezetésük szabályait államigazgatási szervek által betartatott, közjogi, kógens szabályok határozzák meg. Ezeket a szabályokat bank és tőkepiaci közjognak is nevezik. A közjogi elnevezés itt azt fejezi ki, hogy ezek az előíró, nem megegendő jogszabályok, nem egymás mellé rendelt személyek közötti viszonyt szabályoznak, hanem engedélyező és engedélyes közötti (azaz alá és felé rendelt) viszonyt hoznak létre. A jogszabályalkotó előírásait egy hatóság (akár nemzeti akár nemzetközi) közjogi személy, államigazgatási szerv, szervezet tartatja be az engedélyes (engedélyt kapott) személyekkel (pénzintézetekkel, tőkepiaci társaságokkal stb.). Már a fentiekből is látszik, hogy a pénz és tőkepiacon végzett tevékenység engedélyköteles. Az engedélyező és egyben felügyelő hatóságok, az Európai Únió területén a legtöbb országban államigazgatási szervek illetve a központi bankok (ezek bizottságai, szervei). A pénz és tőkepiacion a közjogi szabályok betartását ellenörző szervezetek az engedélyezésen túl szankciókat is alkalmazhatnak az előírásokat megsértő szereplők (pl. tőkepiaci társaságok, pénzintézetek) ellen. Bank és tőkepiaci közjog részének tekinthető a tisztességtelen piaci magatartás tiltására és a fogyasztóvédelem vonatkozó jogszabályok a pénz és tőkepiac szereplőket érintő rendelkezései is. Szemben a pénz és tőkepiac közjogi, kógens szabályaival, az egyes jogügyletekre, szerződésekre, - melyeket a pénz és tőkepiac szereplői kötnek egymással és ügyfeleikkel - a magánjog megengedő, diszpozitív jogszabályai vonatkoznak. Ezen szabályok összességét szokás bank és tőkepiaci magánjognak nevezni. Hasonlóan a bank és tőkepiaci közjoghoz, az egyes bank és tőkepiaci ügyletek szerződéses joga sem egy elkülönült jogszabályban található. A szabályozás alapját, gerincét a Polgári Törvényköny (Ptk.) képzi, ugyanakkor az egyes tőke és pénzpiaci ügyletekre mint majd bemutatásra kerül külön jogszabályok is vonatkoznak. 1.1 Pénzügyi és tőkepiaci intézményrendszer szabályozásának dilemmája Axióma, hogy pénz és tőkepiac hatékony működése az egyik legfontosabb feltétele a modern, piacvezérelt, növekedés-orientált gazdaságok stabil működésének. Ez következik a pénz és tőkepiaci szolgáltatók három legfontosabb tevékenységéből (és így funkciójából, amit egy gazdaságban betöltenek): 1. pénz/tőke közvetítése; 2. fizetések bonyolítása; és 3. árfolyam/futamidő konverzió. Amennyiben, egy, a tőke müködésére és a piac irányító szerepére épülő gazdaságban bármely fenti tevékenység végzése akadozik, esetleg részlegesen vagy teljesen hiányzik az gyorsan és könnyen recesszióhoz vezet. A pénz forgási sebessége lelassul, a beruházások megállnak, a készpénzigény nő, a szürke és feketegazdaság szerepe erősödik ami miatt az adóbevételek is csökkenek stb. A recesszió és az adóbevételek kiesése miatt következményként nő az infláció, a munkanélküliség és az államháztartás eladósodottsága. Nem véletlen, hogy az 1945 után a pénzpiaci szereplők stabil működési feltételeinek

megteremtése és ezek megörzése, a pénzügyi intézményrendszer egészségének fenntartása prioritást élvezett minden fejlett államban. Ennek ekletáns példáját mutatta az 2008-ban kezdődött pénzügyi válság hatására az érintett, fejlett országok kormányai által kidolgozott és implementált, a pénzügyi szektort addig példátlanul nagy mértékben segélyező programok. Ugyanakkor az is igaz, hogy a pénz és tőkepiacokon az innováció, az egyes befektetési vagy pénzforgalmi termékek fejlesztése pozitív hatással bír a nemzetgazdaság más szektorainak a teljesítményére is. A pozitív hatások ugyanúgy érvényesülnek tehát, mint a negatívak. Ezen összefüggés miatt kap különös hangsúlyt a pénz és tőkepaci szektor szabályozása. Az 1930-as évek válságát követően született meg a gondolat majd az elhatározás: szükséges a pénzpiaci szereplők létrehozásának, működésének és megszűntetésének jogi szabályozása. Erre az időszakra tehető a bank és tőkepiaci jog kialakuása. Első lépésben bankok alapításának és működtetésének feltételeit határozták meg jogi normákban. Csak a megfelelő tőkével és szakértelemmel rendelkező befektetőket kívánták beengedni a bankok piacára, mint banktulajdonosokat. A következő lépésben a management felé támasztottak kritériumokat, majd a pénzpiaci szolgáltatók megszűnésének folyamatát próbálták előre kiszámíthatóvá tenni. Később belátták a jogszabályalkotók, hogy ellenőrzés nélkül a szabályozás nem lehet elég hatékony, így lérejöttek az első, állandó és folyamatos felügyeleti (monitoring) joggal felruházott szervezetek. Az ellenőrzés legfőbb előfeltételeként az átláhatóságot és a jelentési kötelezettséget definiálták. Tekintve, hogy egy betéteket is gyűjtő, azaz idegen forrásokkal is gazdálkodó pénzintézet mások befektetéseit (pl. betéteit) kockáztatja, az üzletmenetet, a kockázatkezelés folyamatát előre megállapított szabályzatban kérték rögzíteni. Kötelezték emellett a pénzintézeteket, hogy rendszeres jelentésben számoljanak be az általuk végzett tevékenységekről. Fejlett országokban a pénz és tőkepiaci intézményekre vonatkozó szabályozás struktúrája a mai napig a fenti elvek szerint épül fel. Megfelelő tulajdonos, megfelelő tőkével, hozzáértő managementtel alapíthat pénzintézetet, melynek működtetése az előre meghatározott, és előzetesen engedélyezett üzleszabályzatokban rögzített menet szerint történik, állandó felügyelet mellett. A szabályozás és ellenőrzés azonban visszahat egy vállalkozás hatékonyságára. Minél több szabályt állítanak egy vállalkozás elé annál jobban korlátozzák a vállalkozás szabadságát (innovációs korlátot is jelenthet). Minél több az adminisztrációs teher annál több a költség (humán és infrastruktúrális kiadások), drágább a működés és kisebb a profitszerzési lehetőség. Minél kisebb a nyereség reménye annál kevesebb lesz a beruházás és innováció a szektorban. Fejlesztés és beruházás hiányában a szolgáltatások szinvonala is csökken, a verseny tompul, a szolgáltatások drágulni kezdenek. Az átgondolatlan, vagy tévesen kialakított szabályozás akár a szektorból történő tőkekiáramláshoz is vezethet. Erre kitűnő példa a magyar pénzügyi szektor helyzete, ami a 2011-től bevezetett jogszabályok miatt alakult ki. A szábályozás kialakításakor figyelembe kell venni, hogy a pénzintézeti szektor egy vállalkozási szektor. A pénzügyi intézmények, profit orientált gazdasági társaságok. Céljuk, mint minden vállalkozásnak, a hatékony és sikeres működés, profitszerzés és növekedés. Ez a körülmény még látszólagosan sem áll ellentétben a pénzügyi szektor a gazdaságban betöltött fontos szerepével. Stabil pénzügyi szektor, mely fent írt három fő funkcióját folyamatosan be tudja tölteni, a gazdaság egészséges és hatékony 5

működésének az egyik alapja. Ugyanakkor, mivel a pénzügyi szektort érintő válság kihat a gazdaság többi résztvevőjére, a stabil működést veszélyeztető kockázatvállalás korlátozásának szükségessége is felmerül, éppen a gazdaság több szereplőjének védelme érdekében. Ez azt jelenti, hogy a szabályozásnak meg kell követelnie az ésszerű kockázatvállalást is. A szabályozás elé állított kihívások közé tartoznak a pénzügyi termékek összetettsége miatt a fogyasztóvédelmi elvárások. Az adatkommunikáció és adatfeldolgozás (komputerizáció) felgyorsulásával a pénz és (főleg) a tőkepiaci termékek skálája, komplikáltsága rohamosan növekedett az 1980-as évek második felétől. Az átlag fogyasztó számára sok esetben érthetetlen (pl. a derivatív azaz származékos) termékek ismeretlen kockázatokat jelentettek és jelentenek a mai napig. A 2007-től kibontakozott válság a szabályozás ezen hiányosságára is felhívta a figyelmet. A fentiek alapján összefoglalóan elmondható, hogy a pénz és tőkepiac túlszabályozottsága a szektor recessziójához vezethet (ami kihat a többi gazdasági szektor teljesítményére, és közvetve, közvetlenül az államháztartás gazdálkodására is) ugyanakkor alulszabályozás esetén a pénzintézetek ön és befektető veszélyesekké is válhatnak és elszenvedett, okozott veszteségeikkel negatív hatást gyakorolhatnak a gazdaság egészére is. A szabályok adekvát rendszerének kialakítása a jogalkotó számára az igazi kihívás. A túlszabályozás és az alulszabályozás veszélye miatt keletkezik dilemma újabb szabályok kialakítása előtt. Itt meg kell említeni, hogy a pénzügyi rendszert a szabályozás más módon is válságba sodorhatja. Az intézmények gazdálkodását érintő, nem a fent írt rendszerszintű anomáliák, beépített kockázatok elkerülése miatt bevezetett szabályok jelentős torzulást és válságot is okozhatnak. Erre jó példát mutatott a 2011-ben Magyarországon bevezetett rövid távú fiskális célt szolgáló a pénzintézeteket rövid és hosszútávon súlytó (a nyereségességtől nem függő, a mérlegfőösszeg nagysága alapján megállapított) külön adó, továbbá a bankok tőkéjét közvetlenül csökkentő, a nyereségességüket hosszú negatívan érintő (a hitelportfóliójuk drasztikus átalakuását, romlását eredményező) deviza hitelekre vonatkozó, kötött árfolyamú előtörlesztési jogszabály Magyarországon. 1.2. Pénzügyi intézmények működésének általános jogi szabályozása Magyarországon A kétszintű bankrendszer intézményi strukturális kialakítása 1987. január 1-jével indult meg. Ez az intézményi reform követelte meg a hitel- és pénzintézetek átfogó törvényi szabályozását 1991-ben. Az 1991. évi LXIX. törvény a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről, valamint az 1990. évi VI. törvény az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az Értéktőzsdéről többek között megteremtette a kereskedelmi bankok, a tőzsde és a bank jogintézményeit, definiálta alapításuk, működésük és felügyeletük szabályait. Az 1991-es pénzintézeti törvény helyére 1996-ban új, az ú.n. hitelintézeti törvény lépett (1996. évi CXII. törvény, Hpt. ) a jegybank (Magyar Nemzeti Bank) külön törvényben került szabályozásra 1991-ben, majd 2001-ben. A pénzügyi intézményrendszerre vonatkozó törvények közül fontos megemlíteni még a biztosításról szóló 1995. évi XCVI. törvényt, a befektetési alapokról szóló 1991. évi LXIII. törvényt, az 1996. évi CXIII. törvényt a lakástakarékpénztárakról, az 1995. évi XCV. törvényt a devizáról (devizakódex) és a pénzügyi szervezetek állami felügyeletét létrehózó 1999. évi CXXIV. törvényt. A pénzügyi intézményekre vonatkozó legfontosabb szabályokat a Hpt. tartalmazza, mely jogszabálynak az elsődleges célja a hitelintézeti rendszer működőképességének, megbízhatóságának, a hitelintézeteknél elhelyezett betétek biztonságának fokozása, a hitelintézetek észszerű kockázatvállalásának, megfelelő 6

tartalékképzésének elősegítése, a gazdaság működtetéséhez, fejlesztéséhez szükséges hiteltőke biztosításának, illetve a pénzfolyamatok zavartalanságának elősegítése. A Hpt. hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén végzett pénzügyi-szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási és bankképviseleti tevékenységre, betétbiztosításra, továbbá a magyarországi székhellyel rendelkező hitelintézet által külföldön alapított hitelintézet, pénzügyi vállalkozás a Hpt.-ben meghatározott tevékenységének felügyeletére. Ugyanakkor a Hpt. bizonyos szervezeteket, tevékenységeket kizár hatálya alól: hatálya nem terjed ki a Magyar Nemzeti Bankra, az elkülönített pénzalapokra, a Magyar Államkincstárra, a Kincstári Vagyonigazgatóságra, az Elszámolóházra, valamint a törvény mellékletében felsorolt a Nemzetközi Pénzügyi Intézmények Magyarországon folytatott tevékenységére. A postai pénzforgalommal kapcsolatos tevékenységet szintén külön jogszabály szabályozza. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényt (Hpt.) az EU két bankdirektívájának megfelelően alakították ki. Európában a pénzintézetek tevékenységének egységes szabályozását segíti elő, hogy az egyes országok átveszik az Európai Unió bankszabályozását. A bankok által végzett tevékenység ellenőrzésére és koordinálására vonatkozó 1977-es bankdirektíva tartalmazza a bankok alapításának közösen elfogadott elveit, az egyes tagállamok bankjainak azon jogát, hogy egy másik tagállamban leánybankot alapíthassanak (és e bankok számára a fogadó ország mindazon jogosítványokat köteles megadni, amelyekkel a hazai bankok is rendelkezhetnek). Ez az irányelv 1983- ban került elfogadásra, melynek többek között az is - következménye lett, hogy a felügyelő hatóságok az egyes bankcsoportokat konszolidált alapon kellett hogy vizsgálják. A második EU bankdirektíva 1998-ban került kidolgozásra és 1989 év végén hagyták jóvá, és 1993 elején lépett hatályba. Ez a bankdirektíva azt célozta, hogy az egyes tagállamok bankfelügyeleti (prudenciális) ellenőrzésüket a baseli irányelvvel összhangban végezzék. A második bankdirektíva megtartja az első bankdirektíva hitelintézetekre vonatkozó meghatározását, mely szerint hitelintézet az az intézmény, amely betéteket és más visszafizetendő forrásokat gyűjt és (saját számlájára) hiteleket folyósít. A második direktíva elkülöníti ugyanakkor a pénzintézeteket a hitelintézetektől, amennyiben a pénzintézet nem gyűjthet betétet vagy más visszafizetendő forrásokat. A második bankdirektíva tételesen felsorolja, hogy egy hitelintézet milyen tevékenységeket végezhet. Ezek között szerepel a részvényekkel kapcsolatos ügyletek végzése is, így tulajdonképpen az univerzális banktevékenység végzését teszi lehetővé. A fent említett EU direktívák meghatározzák a pénzintézetek, hitelintézetek alapításának, engedélyezésének feltételeit. Az engedélyezési eljárás során szabályozzák az alaptőke nagyságát, vizsgálják a tulajdonosok és a vezetők alkalmasságát, a bank stratégiai, üzleti tervét. A határokon átnyúló banktevékenységnél mindig a bank anyaországának (az ország, ahol a bank bejegyzésre került) hatóságai gyakorolják a felügyeletet. Abban az esetben, ha a bankot az anyaország bankfelügyeleti hatóságai bejegyezték, a többi országban a hatóságok nem írhatnak elő külön feltételeket. A bankok biztonságos működését segíti, hogy a bankok eszközeit kockázat szerint minősíteni, súlyozni kell és ezek alapján kerülnek kiszámításra a tőkemegfelelési mutató és a szolvenciós ráták. A második bankdirektíva lehetővé teszi, hogy az egyes tagországokban bejegyzett bankok korlátozás nélkül nyissanak bankfiókot más országokban. Ebben az esetben az anyaország bankfelügyeleti hatóságának az a kötelezettsége, mely szerint a fogadóországban is köteles védeni a bankfiók betéteseit, abban nyilvánul meg, hogy értesítenie kell a fogadó ország bankfelügyeleti hatóságait az alapítási szándékról, az anyabank tőkeerejéről, tőkemegfelelési mutatójáról, illetve az országban működő betétbiztosítási rendszerről. A fogadóország bankfelügyeleti hatóságai ellenőrzik a fiókok működését, szükség esetén igénybe vehetik a fogadó ország 7

által biztosított jogi lehetőségeket. Ebből következik, hogy a több országban működő bankok, bankfiókok tevékenységének felügyeletét az anya- és fogadóországok bankfelügyeleteinek együttesen, illetve kooperálva kell elvégezniük. Főszabályként el lehet mondani, hogy az Európai Unión kívüli országok közül csak azon országok bankjai kaphatják meg az Európai Unió bankjaival megegyező jogokat, amelyek a saját országban bejegyzett bankokkal azonos jogokat biztosítanak az Európai Unió bankjainak (kölcsönösség). Összességében elmondható, hogy az EU direktívái lehetőséget teremtenek az EU-n belül az országhatárokat átlépő pénzügyi szolgáltatások nyújtására, és univerzális banki tevékenység végzésére. 2.. A pénzintézeti tevékenység szabályozása Magyarországon A hatályos hazai jogi szabályozás (Hpt.) alapvetően az EU direktívákra támaszkodva elkülönít pénzügyiszolgáltatási és kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységi kört. Pénzügyi szolgáltatásnak minősülnek nek az alábbi tevékenységek üzletszerű (azaz ellenérték fejében nyereség illetve vagyonszerzés végett) rendszeres végzése: betétek és más visszafizetendő források gyűjtése pénzkölcsön nyújtása pénzügyi lízing pénzforgalmi szolgáltatások készpénz helyettesítő fizetési eszközök kibocsátása és az ezzel kapcsolatos szolgáltatások nyújtása garanciák valamint egyéb bankári kötelezettségek vállalása saját számlás kereskedés, illetve ügyfelek megbízásából történő kereskedés o pénzpiaci eszközökkel (csekkel, váltóval) o devizákkal o határidős pénzügyi, tőzsdei termékekkel és opciókkal o deviza- és kamatderívatívokkal o átruházható értékpapírokkal pénzügyi szolgáltatás közvetítése (ügynöki tevékenység) befektetési alap, letétkezelés letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás hitelinformációs szolgáltatások magánnyugdíjpénztár, illetve önkéntes kölcsönös biztosítópénztár részére történő vagyonkezelés készpénzátutalás Kiegészítő pénzügyi szolgáltatásnak a következő tevékenységek minősülnek: pénzváltási tevékenység pénzfeldolgozási tevékenység elszámolás, forgalom lebonyolítását végző elektronikus átutalási rendszerek működtetése (elszámolás-forgalmi ügyelet) pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon 8

A felsorolt tevékenységek, üzletszerű végzése csak engedéllyel végezhető. Az engedélyek kiadása a PSZÁF, illetve egyes esetekben az MNB feladata. Általánosságban elmondható, hogy a készpénzforgalommal, pénzváltással, illetve elszámolás-forgalommal kapcsolatos tevékenységek tekintetében az MNB gyakorolja az engedélyezései és felügyeleti jogkört. A törvény rendelkezése értelmében pénzügyi szolgáltatást a pénzügyi szolgáltatás közvetítése kivételével csak pénzügyi intézmény végezhet. A pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatáson kívül üzletszerűen kizárólag kiegészítő pénzügyi szolgáltatást, biztosítási ügynöki, árutőzsde ügynöki, kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységet, aranykereskedelmi ügyletet és részvénykönyv-vezetést végezhet. Pénzügyi intézmény, hitelintézet, illetve pénzügyi vállalkozás formájában működhet. A hitelintézet az a pénzügyi intézmény, amely betétet gyűjt és egyéb pénzügyi tevékenységet végez. Ugyanakkor kizárólag a hitelintézet jogosult betétgyűjtésre, valamint saját tőkéjét meghaladó mértékben bank által visszafizetésre vállalt kezességben vagy bankgarancia nélkül más visszafizetendő pénzeszköz nyilvánosságtól való elfogadására, pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására és készpénz helyettesítő eszköz kibocsátására. A hitelintézet lehet bank, szakosított hitelintézet vagy szövetkezeti hitelintézet (hitelszövetkezet illetőleg takarékszövetkezet). Részvénytársasági formában működő hitelintézet a bank, amely legalább kettő milliárd forint pénzben befizetett jegyzett tőkével rendelkezik. Kizárólag bank kaphat engedély a pénzügyi szolgáltatások teljes körének végzésére. A szakosított hitelintézet a rá vonatkozó külön törvényi szabályozásnak megfelelően jogosult tevékenységének végzésére azzal, hogy nem kaphat engedélyt a pénzügyi szolgáltatás sok, teljes körének nyújtására. Külön törvény szabályozza a lakástakarékpénztárakat, mint szakosított hitelintézeteket, a jelzáloghitelintézeteket, és magyar export-import bankot. A Magyar Fejlesztési Bank Rt-ről maga a Hpt. XXXI. fejezete rendelkezik. Takarékszövetkezetként vagy hitelszövetkezetként működhet a szövetkezeti hitelintézet. Takarékszövetkezet legalább százmillió forint pénzben befizetett jegyzett tőkével szövetkezeti formában alapítható. Hitelszövetkezet a pénzváltás kivételével csak saját tagjai körében végezheti tevékenységét. A hitelszövetkezet nem nyújthat bankgaranciát, nem vállalhat egyéb bankári kötelezettséget, saját számlás kereskedést nem folytathat, befektetési alap részére betétkezelést, készpénzátutalást, elszámolási ügylet bonyolítását, pénzfeldolgozási tevékenységet, bankközi piacon ügynöki tevékenységet nem végezhet. Pénzügyi intézmény a pénzügyi vállalkozás is, amely egy vagy több pénzügyi szolgáltatást végez. Nem nyújthat azonban pénzforgalmi szolgáltatást, nem gyűjthet betétet és nem jogosult a saját tőkéjét meghaladó mértékben visszafizetendő pénzeszköznek a nyilvánosságtól történő üzletszerű gyűjtésére. Bankközi piacon pénzügyi ügynöki tevékenységet azonban kizárólag pénzügyi vállalkozás végezhet. Ezt a tevékenységet a hitelintézetek nem folytathatják. A bankközi piacon végzett pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piaci résztvevők közötti forint- illetve devizabetét és hitelügylet, deviza adásvétel annak érdekében, hogy a bankközi piaci résztvevők az erre irányuló jogügyleteket egymással közvetlenül megkössék. Tekintettel arra, hogy az ügynök pontosan ismeri ügyfelei piaci pozícióit, amennyiben ezt a 9

tevékenységet maguk a hitelintézetek vagy más bankközi piaci résztvevők is végezhetnék, akkor bennfentes információkhoz juthatnának a versenytársak piaci helyzetérő, üzleti tevékenységéről. Legalább őtvenmillió forint pénzben befizetett jegyzett tőkével alapított részvénytársaság vagy szövetkezet lehet pénzügyi vállalkozás. Az elszámolás-forgalom lebonyolítását végző elektronikus átutalási rendszert működtető vállalkozás számára a törvény külön követelményeket ír elő. Ezt a tevékenységet kizárólag névre szóló részvények rendelkező olyan részvénytársaság végezhet, amelynek befizetett jegyzett tőkéje legalább ötszázmillió forint. Ilyen hitelintézeti elszámolóház tulajdonosa kizárólag az MNB, hitelintézet, más hitelintézeti elszámolóház, illetve az értékpapírelszámolóház lehet. Kisebb a befizetett jegyzett tőke követelmény az olyan eszámolóházak esetében amelyek csak és kizárólag készpénz helyettesítő fizetőeszközökkel végzett fizetési műveletek elszámolását végzik. Pénzügyi szolgáltatás közvetítését, pénzváltási és pénzfeldolgozási tevékenységet jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság vagy szövetkezet is végezhet a pénzügyi intézményeken kívül. Pénzváltási tevékenység végzéséhez akkor kap engedélyt jogi személyiségű társaság, ha igazolja, hogy legalább ötmillió forint jegyzett tőkével rendelkezik. Az univerzális bankrendszer bevezetésével pénzügyi intézmények egyszerre váltak jogosulttá Hpt.-ben szabályozott kereskedelmi banki tevékenység, és az Tpt.-ben szabályozott befektetési szolgáltatások végzésére. Befektetési szolgáltatási tevékenység a kereskedelmi (ügynöki, bizományosi, saját számlás) tevékenység, a portfoliókezelés, valamint a jegyzési garanciavállalás üzletszerű végzése, ha annak tárgya a törvényben meghatározott befektetési eszköz. Ilyen befektetési eszköznek minősül az átruházható értékpapír, a pénzügyi határidős ügylet, a határidős kamatlábszerződés, kamatláb deviza és tőzsde csereügylet (swap), az opció, amely az előbb felsorolt eszközök megszerzésére vagy elidegenítésére vonatkozik. Kiegészítő befektetési szolgáltatásnak minősül az Tpt. szerint: o értékpapír-letétkezelés o értékpapír-letéti őrzés o tőkeszerkezettel kapcsolatos, vállalkozások egyesülésével, szétválásával illetve tulajdonosi és szerkezet átalakításával kapcsolatos tanácsadás o értékpapír forgalomba hozatalának, valamint a részvénytársaság felvásárlásának szervezése o befektetési tanácsadás o befektetési hitel nyújtása o értékpapír-számla vezetés o ügyfél-számla vezetés Magyarországon Bank 1999. január 1-je óta teljes körű befektető szolgáltatási és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységet folytathat. Szakosított hitelintézet a reá vonatkozó külön jogszabály szerint végezhet befektetési szolgáltatási illetve kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységet. Szövetkezeti hitelintézet ügynöki tevékenységet illetve értékpapír-letétkezelést, értékpapír letéti őrzést, befektetési tanácsadási tevékenységet végezhet. Pénzügyi intézménynek minősül a bankfiók és a bankképviselet is. A bankfiók a pénzintézet részét képezi, bár elkülönült szervezettel, üzlethelyiséggel rendelkező szervezeti egység, mely közvetlenül folytathatja hitelintézet által folytatható tevékenységeket vagy azok egy részét. A Hpt. bankfiókokkal kapcsolatos szabályai kizárólag a belföldön bejegyzett hitelintézetek fiókjaira vonatkoznak. A hatályos szabályozás szerint külföldi bank Magyarországon alapíthat ugyan fiókot, de erre a fiókra ugyanazok a 10

követelmények vonatkoznak tőke és szervezeti szempontból, mint egy önálló pénzintézetre. A fióktelep formájában működő pénzügyi intézmény esetében jegyzett tőke alatt a dotációs tőkét kell érteni. A magyarországi székhelyen nyilvántartott bankképviselet jogi személy, melyet cégnyilvántartásba kell venni. A bankképviselet a jogszabályok keretei között információt és adatokat szolgáltathat a képviselt hitelintézetről, kapcsolatot tarthat személyekkel és szervezetekkel, valamint elősegítheti a képviselt hitelintézet szolgáltatás nyújtását és ügyfeleivel való kapcsolattartását a képviselet helyén. Üzletszerű tevékenységet azonban nem folytathat. Speciális szabályok vonatkoznak a bankcsoportra, bár ez nem minősül önálló pénzügyi intézménytípusnak. A bankcsoport a bankholding és az általa ellenőrzött pénzügyi intézmények befektetési vállalkozások, biztosító társaságok és járulékos vállalkozások összessége. A bankholding olyan hitelintézet, amely egy vagy több hitelintézetet, biztosítót, hitelintézetet, befektetési vállalkozást és más pénzügyi és járulékos vállalkozást tart az ellenőrzése alatt. 3.. A pénzügyi szolgáltató szervezetek állami felügyelete A pénzintézeti tevékenység a szokásos gazdasági tevékenységekhez képest egy sokkal kockázatosabb üzem, tekintettel arra, hogy egyrészt a pénzügyi szektor intézményei lényegesen magasabb tőkeáttétellel dolgoznak, mint reálgazdaságban tevékenységet végzők, másrészt a pénzügyi piacok szereplői a pénzügyi intézmények és ügyfeleik nem egyenlő módon, asszimmetrikusan informáltak: a hitelfelvevők nem ismerik általában a bank forrásszerkezetét ugyanakkor a betételhelyezők sem rendelkeznek pontos információkkal a hitelfelvevők törlesztési képességéről, így egy hitelintézet valós pénzügy helyzetéről. Ezekkel a veszélyekkel az engedélyező és ellenőrző hatóságoknak kiemelten kell foglalkozniuk. Ha egy bank csődhelyzetbe kerül ez tovább gyűrűzik a gazdaság egyéb területeire is, egy bank csődje okozhatja egy másik hitelintézet fizetésképtelenségét a bankközi pénzpiacon keresztül, az adósok fizetőképességének megrendülése következtében leértékelődnek egy hitelintézet eszközei, s így veszélybe kerülhet a betétesek követeléseinek visszafizetése is. Amennyiben több bank csődhelyzetbe kerül az egész pénzügyi rendszerben zavarok keletkeznek: a fizetési forgalom bonyolításában a betétesektől elfogadott források a hitelfelvevőkhöz történő átcsatornázásában, a reálgazdaság hiteligényeinek kielégítésében. A felügyeleti tevékenység fő alkotórészei egyrészt a biztonsági szabályok (prudenciális szabályok) kialakítása, amelyek betartásával a kockázatok kezelhető keretek között tarthatóak, másrészt az ellenőrzés és az intézkedések alkalmazása melynek célja, hogy a hatóság meggyőződhessen arról, hogy a hitelintézetek vezetése folyamatosan felméri a kockázatot, kezeli a kockázatot (ehhez rendelkezik külön szervezettel, belső szabályzattal és információs rendszerrel), betartja a prudenciális szabályokat. A szabályozás három fő területre koncentrálódik: a piacra lépés szabályozása, a biztonságos működést célzó prudenciális szabályok, a piacról való kivezetés szabályai. A pénzügyi rendszer biztonságos működésének fontos előfeltétele, hogy a piacra belépő szereplők a pénzügyi intézmények tulajdonosai megfelelő tulajdonosi hátteret nyújtsanak mind szakmai, mind tőke szempontból a hitelintézet biztonságos működéséhez. A megfelelő tőke és szakmai tapasztalat követelménye jelenti egyszerre a banküzem megfelelő működéséhez nélkülözhetetlen technikai háttér (megfelelő helyiség, informatikai rendszer, biztonsági rendszer) meglétét és a szakképzett, etikailag nem kifogásolható vezetést. A prudenciális szabályok a bankműködés során vállalt kockázatok megfelelő kezelését célozzák. Ezek közül a legfontosabbak: az ügyfél és a piaci kockázatok felismerése, előrejelzése és a kockázatokkal 11

arányban álló céltartalékok megképzése, tőkekövetelménynek az előírása, a különösen kockázatos kihelyezések korlátozása (nagyhitel-korlát, kapcsolódó vállalkozások hitelezése, likviditási szabályok). A felügyeleti tevékenység az említett területeken szabályok kialakítását, azok betartásának ellenőrzését, illetve a szabályok be nem tartásának a szankcionálását jelenti. Magyarországon a pénzügyi szervezetek felügyeletét a PSZÁF (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) országos hatáskörű közigazgatási szerv látja el, amely önálló költségvetési szervként működik, tevékenységéről évente számol be a Kormánynak. A PSZÁF tevékenységének célja az előzőekben írtaknak megfelelően a pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási, befektetési és kiegészítő befektetési szolgáltatási, elszámolóházi, befektetési alapkezelési tevékenységet végző szervezet, illetve személy, valamint a tőzsdék prudens működésének, tulajdonosait gondos joggyakorlásának, a pénz és tőkepiac zavartalan működésének elősegítése, a pénz és tőkepiaci szervezetek ügyfelei érdekeinek védelme, a piaci viszonyok átláthatóságának, továbbá a tisztességes és szabályozott piaci verseny fenntartásának elősegítése. Ebből a felsorolásból látszik, hogy a PSZÁF fogyasztóvédelmi szerepet is betölt. A PSZÁF feladata a pénzügyi és befektetési szolgáltatók piacra lépésének engedélyezése. A hitelintézetek esetében ez az engedélyezési eljárás két lépcsős. Külön engedély szükséges a hitelintézet alapításához illetve működésének megkezdéséhez. A pénzügyi vállalkozások esetében az alapításra adott engedély a tevékenységi kör megállapításához, illetőleg a tevékenység megkezdéséhez szükséges engedélyt is tartalmazza. Az alapításon és a működés megkezdésén túl a felügyelet engedélye szükséges a hitelintézet: o egyesüléséhez (beolvadás, összeolvadás), szétválásához o alapszabályának módosításához o tevékenységi körének módosításához o pénzügyi szolgáltatási tevékenységének más, pénzügyi szolgáltatás közvetítésére jogosult igénybevételével történő végzéséhez o részvényei befolyásoló részesedést biztosító hányadának megszerzéséhez, illetve a befolyásoló részesedésnek a törvényben meghatározott mértékét elérő növeléséhez o külföldi vállalkozásban befolyásoló részesedés szerzéséhez, betétállományának és pénzeszközök visszafizetésére irányuló szerződésállományának átruházásához o fiókjának, bankképviseletének, leányvállalatának külföldön történő létesítéséhez o kereskedési könyv vezetésére vonatkozó kötelezettség alóli mentesüléshez o likviditás- és kockázatkezelési tevékenység folytatásához o vezető állású személynek megválasztásához illetőleg kinevezéséhez o a működésének megszűntetéséhez. A hitelintézet alapítása iránti kérelemhez számos igazolást kell mellékelni többek között az alapító okiratot, működési szabályzatokat, jegyzett tőke teljes befizetésére vonatkozó igazolást, a tevékenységre vonatkozó általános szerződési feltételeket és üzletszabályzatot az Országos Betétbiztosítási Alap nyilatkozatát arról, hogy a kérelmezőt tagjai közé felveszi, középtávú üzleti tervet, stb. Az igazgatóságra vonatkozó speciális szabályok közül érdemes megemlíteni, hogy az igazgatóságnak legalább két olyan tagja kell hogy legyen aki a hitelintézettel munkaviszonyban áll, továbbá két olyan taggal kell rendelkeznie akik magyar állampolgárok és a devizajogszabályok alkalmazásában belföldinek minősülnek, továbbá legalább 1 éve állandó belföldi lakóhellyel rendelkeznek. Az igazgatóságban a hitelintézetnél munkaviszonyban nem állók számának meg kell haladnia a belső tagok számát. Kizárólag 12

a felügyelet előzetes engedélyével választható meg illetve nevezhető ki a hitelintézetnél vezetővé állású személy, illetve a pénzügyi vállalkozásnál az igazgatóság és a felügyelő bizottság elnöke. A PSZÁF személyi követelményeket ellenőrző tevékenységének szabályai a Hpt.-ben találhatók meg, mely jogszabály mind erkölcsi, mind szakmai követelményeket állít a hitelintézet vezetőivel szemben. Törvény határozza meg részletesen azokat az eseteket amikor az alapítási illetve a tevékenységi engedély iránti kérelmet a felügyeletnek el kell utasítania, továbbá mikor azt be kell vonnia. Ugyancsak törvény részletes szabályai határozzák meg a tulajdonosra vonatkozó előírásokat. A pénzügyi intézményben befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonos csak olyan személy lehet, aki független a pénzügyi intézmény, óvatos, körültekintő és megbízható (prudens) működését veszélyeztető befolyástól, továbbá aki biztosítani képes az intézmény megbízható, gondos, tulajdonosi irányítását és ellenőrzését, és akinek üzleti kapcsolatrendszere és tulajdonosi szerkezete átlátható, így nem zárja ki az intézmény feletti felügyelet gyakorlását. A hitelintézet jegyzett tőkéjében más hitelintézet, biztosítóintézet, befektetési társaság és az OBA kivételével egy-egy tulajdonos közvetlen és közvetett tulajdoni hányada (illetve az általa gyakorolt szavazati jog mértéke) nem haladhatja meg a 15%-ot. Ezt a korlátozást az államra, mint tulajdonosra nem kell alkalmazni olyan hitelintézet esetében, amelynek piaci részesedése a lakossági betétgyűjtés és hitelezés, a vállalkozások illetve a helyi önkormányzati pénzforgalmi szolgáltatási és hitelezés területén a 25%-ot eléri, továbbá ha meghatározott pénzügyi szolgáltatás végzésének biztosítása érdekében ezt külön törvény lehetővé teszi. Végül legfeljebb 3 éves átmeneti időre olyan esetben amikor egy hitelintézet fizetésképtelensége az ország vagy valamely nagyobb gazdasági régió érdekeit, vagy a bankrendszer megbízható működését súlyosan veszélyeztetné és a fizetésképtelenség illetve a felszámolás másképp nem hárítható el. 4.. A banküzem prudens működésére vonatkozó szabályok Ezek a szabályok azt célozzák, hogy a rábízott idegen és saját forrásaikkal a hitelintézet úgy gazdálkodjon, hogy folyamatosan fenntartsa azonnali fizetőképességét (likviditását) és mindenkori fizetőképességét (szolvenciáját). Ennek megfelelően elsősorban a pénzintézet tőkéjére (saját tőkéjére, szavatoló tőkéjére, jegyzett tőkéjére) vonatkoznak. A hitelintézet saját tőkéje nem lehet kevesebb a jegyzett tőkének a törvényben előírt legkisebb összegénél. A saját tőke a hitelintézetnek az alaptőkén (jegyzett tőkéjén) felüli vagyoni eszközét is tartalmazza. Amennyiben a saját tőke oly mértékben lecsökken hogy az már kevesebb, mint a hitelintézetek számára törvényben előírt jegyzett tőke összeg, akkor igen nagy a veszélye annak, hogy a hitelintézet fizetésképtelenné válik, ezért ilyen esetben a felügyelet legfeljebb 18 hónapos határidőt szabhat a hitelintézetnek a saját tőke előírt szintre történő feltöltésére. Amennyiben a saját tőke a jegyzett tőke alá csökken, de még mindig meghaladja a törvényben előírt minimumot, a felügyelet kötelezheti a hitelintézet igazgatóságát közgyűlés összehívására amelyen arról kell dönteni, hogy: a hitelintézet leszállítja jegyzett tőkéjét és ezzel nyilvánvalóvá teszi tényleges tőkehelyzetét az ügyfelei és más piaci szereplők számára, a befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonosok kötelezettséget vállalnak arra, hogy alaptőkeemeléssel gondoskodnak a saját tőke legalább a jegyzett tőke előírt mértékének megfelelő szintjének helyreállításáról. 13

A hitelintézetnek működőképességének fenntartása érdekében a működés során mindenkor az általa végzett tevékenység kockázatának megfelelő nagyságú szavatoló tőkével kell rendelkezni. A szavatoló tőke a jegyzett tőkéből, a tőketartalékból, az eredménytartalékból, a mérleg szerinti eredményből, az általános tartalékból, az értékelési tartalékból, az alárendelt kölcsöntőkéből és a kiegészítő alárendelt kölcsöntőkéből áll. A szavatoló tőke meghatározására a Hpt. pontos szabályokat tartalmaz. A törvényben meghatározott módon számított tőke képezi a tőke-megfelelési mutató számításának az alapját. A hitelintézet fizetőképességét elsődlegesen az úgynevezett tőke-megfelelési mutatóval (a súlyozott eszközkockázati arányszámmal) mérik. A tőke-megfelelési mutatószám a korrigált szavatoló tőke összege (mint számláló) és a korrigált mérlegfőösszeg (mint nevező) hányadosa. A korrigált mérlegfőösszeg külön jogszabályban meghatározott kockázati tényezők figyelembe vételével súlyozott szorzószámok segítségével kiszámított eszközök és mérlegen kívüli tételek összege. A Hpt. előírásai ebben a tekintetben teljesen megfelelnek a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) ajánlásaiban foglaltaknak. A hitelintézetnek folyamatosan fenn kell tartania a 8%-os eszközkockázati arányt. Amennyiben a tőke-megfelelési mutató 8% alá csökken a felügyeletnek köteleznie kell a pénzintézetet, hogy megfelelő intézkedéseket hozzon az előző szintre történő visszaállítására, meghatározott időn belül. A hitelintézetnek az adózott eredményéből az osztalék kifizetése előtt általános tartalékot kell képeznie oly módon, hogy a tárgyi adózott eredményének 10 %-át általános tartalékba helyezi. E kötelezettség alól a felügyelet felmentést adhat, ha a hitelintézet tőkemegfelelési mutatója 12 % fölött van és nincs negatív eredménytartaléka. Az általános tartalék csak a tevékenységből eredő veszteségek rendezésére használható fel. Adózás előtti eredmény terhére a hitelintézet kockázati céltartalékot köteles képezni a tevékenységével együtt járó valamennyi feltárható és minősíthető hitelezési, árfolyam, befektetési, ország és egyéb egyedileg minősített kockázat fedezetére. A hitelintézet egyedileg minősített kockázatokból származó veszteség, illetve a behajthatatlan követelés leírására először a kockázati céltartalékot köteles felhasználni. Az országkockázat kezeléséről külön PM rendelet nyújt szabályozást az országokat különböző kockázati kategóriába sorolja és kategóriánként meghatározza az egyes országok vonatkozásában vállalható kockázat maximumát és az ahhoz tartozó képzendő kockázati tartalék mértékét. 5.. A hitelezési és befektetési tevékenység általános prudenciális szabályai A hitelintézetek biztonságos működése érdekében a Hpt. szigorú limiteket állapít meg az eszköz oldali tevékenységre. A kockázatok mérséklése érdekében korlátozásokat ír elő a hitelezési és befektetési tevékenység vonatkozásában. További előírás, hogy hitelintézet kockázatvállalással járó ügyletet kizárólag írásban köthet. Ez vonatkozik a rendszerint telefonon, illetőleg számítógépes kapcsolat útján történt üzletkötésekre is, pénzpiaci ügyleteket utóbb írásban kell visszaigazolni. A hitelintézetnek belső szabályzattal kell rendelkeznie, mely lehetővé teszi a kihelyezések és a kötelezettségvállalások megalapozottságát, áttekinthetőségét, a kockázatok felmérésének ellenőrzését, illetve csökkentését. A hitelintézetnek a kockázatok és biztosítékaik felmérésére külön szabályzattal kell rendelkeznie, mely alapján mindenkor meg kell győződnie a szükséges fedezetek, biztosítékok meglétéről, azok értékéről, illetve érvényesíthetőségéről. A törvény meghatároz bizonyos eszközöket, melyek nem szolgálhatnak biztosítékul, így például az ügyfél által már más jogügylet biztosítékául adott zálogtárgy, vagy olyan eszköz, amelyet több, mint 70%-ot meghaladó mértékben már jelzáloggal terhelt. Nem fogadhatja el biztosítékul például a saját maga által kibocsátott tagsági jogokat megtestesítő értékpapírt, továbbá a bankcsoporthoz tartozó másik pénzügyi intézmény által kibocsátott 14

tagsági jogokat megtestesítő értékpapírt sem. A jogszabály meghatározza, hogy mi minősül kockázatvállalásnak: o Kölcsön nyújtása, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír megvásárlása; o A váltó, a csekk, valamint egyéb kötelezvény leszámítolása; o Nyújtott bankgarancia, bankkezesség, ideértve a hitelintézet bármely jövőbeni vagy függő kötelezettségvállalását is; o A hitelintézet által vállalt minden olyan kötelezettség, amellyel ellenszolgáltatás fejében átruházott pénzkövetelés teljesítéséért garantál; o A hitelintézetnek bármely vállalkozásában szerzett részesedése, függetlenül a részesedés birtoklásának időtartamától; o A hitelintézet által megvásárolt pénzkövetelés; o Pénzügyi lízing nyújtása. Nagy hitel -korlátnak szokták nevezni azt a szabályt, miszerint az egy ügyféllel vagy ügyfélcsoporttal szemben vállalt kockázatok együttes összege nem haladhatja meg a hitelintézet szavatoló tőkéjének 25%-át. A vállalt nagy kockázatok együttes összege pedig nem lehet több mint a szavatoló tőke nyolcszorosa. E szabályok alkalmazásában nagy kockázatnak az a kockázatvállalás minősül, amelyik esetében az ügyfél vagy ügyfélcsoport részére történt összes kockázatvállalás nagysága meghaladja a hitelintézet szavatoló tőkéjének 10%-át. Ezt a szigorú szabályt enyhíti, hogy egyes kötelezettségvállalásokat (például bankgarancia, bankkezesség, bármilyen egyéb jövőbeni vagy függő kötelezettség) csak 50%-os súlyozással, a határidős ügyleteket pedig külön jogszabályban meghatározott kockázati súlyokkal kell figyelembe venni. A nagy hitel és nagy kockázatra vonatkozó limiteket nem kell alkalmazni az alábbi esetekben: A központi költségvetéssel, elkülönített állami pénzalapokkal, az MNB-vel, illetve az OBA-val szemben fennálló követelésekre; A központi költségvetés készfizető kezességével biztosított kockázatvállalás; Meghatározott esetekben a Magyar Exporthitel Biztosító Rt. nem piacképes kockázatú biztosításával fedezett exporthitel szerződéseknél a biztosítási kárfizetés mértékéig; A kockázatvállalásnak a Magyar Export-Import Bank Rt. által a költségvetés készfizető kezessége mellett nyújtott garancia ügyleteivel fedezet részére; Az óvadékként lekötött összeg, vagy óvadékul lekötött betét-okirat, állampapír, illetve az MNB által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír által fedezet kockázatvállalásra. A törvény korlátozni kívánja, hogy csak olyan tőkeemelést lehessen végrehajtani, amely a hitelintézetet valóságosan is új forrásokhoz juttatja. Ennek értelmében a hitelintézet nem vállalhat kockázatot olyan ügyletért, amelynek célja az, hogy az ügyfél a hitelintézet által kibocsátott tagsági jogot megtestesítő értékpapírt vagy alárendelt kölcsöntőkének minősülő értékpapírt vásároljon. Más tagsági jogot megtestesítő értékpapír vásárlására is csak korlátozottan, a vételár 50%-a erejéig nyújthat kölcsönt. A hitelintézet szavatoló tőkének 15%-át meghaladó közvetlen és közvetett tulajdoni hányadot egy vállalkozásban nem szerezhet és nem is tarthat tulajdonában, kivéve, ha más pénzügyi intézményben, befektetési vállalkozásban, biztosítóban, illetve a banküzemű működést közvetlenül elősegítő járulékos vállalkozásban történő részesedés szerzést. A HPT korlátot állít fel a megszerzett vállalkozás jegyzett tőkéje szempontjából is. A hitelintézet az említett kivételekkel nem rendelkezhet vállalkozás jegyzett 15

tőkéjének 51%-át meghaladó részesedéssel egy adott vállalkozásban. E korlátozás szempontjából nem kell figyelembe venni a hitelintézet tulajdonába csak átmenetileg, a szerzés időpontjától számított legfeljebb 3 éves időtartamra, pénzügyi szolgáltatásból származó veszteség mérséklés céljából, illetve hiteltulajdonrész-csere vagy felszámolás folytán került tulajdoni hányadot. Külön jogszabályi korlátozások állnak fenn az ingatlan-befektetésekre is. A hitelintézet összes befektetései nem haladhatják meg a szavatoló tőkéjének mértékét. Nemcsak a hitelintézetek eszközoldalára vonatkoznak jogszabályi előírások, de a forrásoldalt is érintik bizonyos korlátozások. Ezek értelmében visszafizetendő pénzeszközöknek a nyilvánosságtól történő gyűjtése csak betét elfogadásán keresztül, illetve kötvény, letéti jegy kibocsátás útján valósulhat meg. Ez a rendelkezés megszüntette a korábbi ún. kvázi értékpapírok, azaz a Ptk. szerint értékpapírnak nem minősülő, ám sorozatban és nyilvánosan forgalomba hozott eszközök kibocsátását. Az ilyen instrumentumok kívül estek a felügyelet hatáskörén, kibocsátásukhoz felügyeleti jóváhagyás nem volt szükséges. Az új szabályozásnak megfelelően a hitelintézetek is csak jogi értelemben is értékpapírnak minősülő eszközöket (ld. később) bocsáthatnak ki nyilvánosan az ÁPTF jóváhagyásával, az Épt.-ben előírt feltételek teljesítése esetén. 6.. A pénzintézeti tevékenység felügyeleti ellenőrzése Magyarországon A felügyeleti ellenőrzés három információs csatornára támaszkodik: - a hitelintézetek adatszolgáltatásán alapuló rendszeres egyedi értékelésekre, - a helyszíni ellenőrzésekre, és - a hitelintézetek vezetőivel folytatott konzultációkra. A hitelintézetek prudens működésének megítéléséhez legfontosabb eszköz a jelentési rendszer, amelynek keretében a hitelintézet egyrészt havonta megküldi tevékenységének legfontosabb adatait a felügyelet és a jegybank részére, másrészt mely alapján a hitelintézet igazgatósága köteles haladéktalanul bejelenteni a felügyeletnek és az MNB-nek, ha o az azonnali fizetésképtelenség veszélye következett be, o a szavatoló tőke 25%-ot elérő vagy meghaladó mértékben csökkent, o fizetéseit megszüntette, o működését a pénzügyi szolgáltatási tevékenységet megszüntette. Ugyancsak be kell jelenteni a felügyeletnek, ha a hitelintézet tevékenységi körét érintő veszélyhelyzet kialakul, illetve egyes tevékenységeit szünetelteti, a jegyzett tőkéjét felemeli vagy leszállítja. A felügyelet a beküldött adatok alapján rendszeresen értékeli a jogszabályoknak való megfelelést, negyedévente pedig értékeli minden egyes hitelintézet teljesítményét és összességében azt is, hogy a hitelintézet tevékenysége nem tér-e el a számára engedélyezett tevékenységi körtől, illetve mennyiben tér el az adott csoportba tartozó más hitelintézetek tevékenységétől, az általános tendenciáktól, nem mutatkoznak-e kedvezőtlen jelek, amelyek a későbbiekben a prudens működést veszélyeztethetnék. A negyedéves összefoglaló értékelésből alakul ki a hitelintézetek kockázati besorolása. A hitelintézetek jelenleg egy ún. harmonizált adatszolgáltatási rendszerben kötelesek jelentéseiket megküldeni, amely egyszerre elégíti ki a felügyeleti 16

(prudenciális jellegű) és a jegybanki (monetáris) statisztikai igényeket. Ez az adatszolgáltatási rendszer egy új mérlegsémát is tartalmaz, mely nagyobb hangsúlyt helyez a likviditásra; tartalmazza a főbb eszköz- és forráscsoportokat, s ezeken belül szektorális, ügylet típus szerinti és lejárat szerinti megbontást alkalmaz. A részére eljuttatott információk alapján a felügyelet elkészíti a legfontosabb mutatókat, melyek segítségével értékeli az egyes hitelintézetek tevékenységét. Minden egyes hitelintézetre külön egyedi mutatókat számít ki, melyek rámutatnak az időbeli változásokra és az ellenőrzési csoportokhoz történő helyzetet is megmutatják. Az elemzési csoportok főbb átlagos mutatóit a hitelintézetek is megkapják, így folyamatosan értékelhetik saját teljesítményüket is. A felügyelet jogosult a helyszínen ellenőrizni a törvényben és más jogszabályokban meghatározott, a pénzügyi intézmények alapítására, az eredményes, megbízható és a nem kívánatos befolyástól mentes tulajdonlásra, a prudens működésre vonatkozó szabályok, továbbá a felügyeleti határozatok megtartását. A felügyelet a pénzügyi intézmény vizsgálatával külső szakértőt is megbízhat. A Hpt. kötelezően előírja minden egyes hitelintézet átfogó helyszíni felügyeleti ellenőrzését legalább kétévente egyszer. Ez azt jelenti, hogy évente mintegy 150-160 átfogó helyszíni ellenőrzés elvégzése szükséges (jelenleg 46 hitelintézet, 3 lakás-takarékpénztár, továbbá mintegy 260 szövetkezeti hitelintézet működik). Érdemes megjegyezni, hogy a szövetkezeti hitelintézetek átfogó helyszíni vizsgálatait nagyobb részben külső intézmények végzik, nem maga a PSzÁF. A hitelintézeti vezetőkkel történő rendszeres konzultáció már Magyarországon is több éve része a felügyeleti tevékenységnek. E konzultációk azt célozzák, hogy a felügyelet közvetlen úton információkat szerezzen a hitelintézetek működését érintő néhány kérdésben, vagy éppen a formalitást mellőzve felhívja a hitelintézetek vezetőinek figyelmét egy újonnan felmerülő problémára. Ezek a konzultációk arra is hivatottak, hogy a hitelintézetek vezetői jelezzék a szabályozással kapcsolatos problémáikat, tapasztalataikat és véleményüket. A releváns jogszabályok, illetve a felügyeleti határozatok maradéktalan betartása, a jogsértések vagy hiányosságok megelőzése, illetve megszüntetése érdekében a felügyelet a pénzügyi intézménnyel szemben az MNB egyidejű értesítése mellett intézkedést, kivételes intézkedést és bírságot alkalmazhat. Ennek keretében többek között: o Felszólíthatja a pénzügyi intézményt, hogy tegyen meg minden intézkedést a jogszabályban, illetve a felügyeleti határozatokban foglalt feltételek teljesítésére, pénzügyi helyzetének megerősítésére, vagy javítására, új vezetési módszerének megváltoztatására; o Előírhatja intézkedési tervek elkészítését és benyújtását, üzletszabályzat, belső szabályzat kidolgozását, illetve annak módosítását; o Bírságot szabhat ki a pénzintézetre, illetve annak vezetőivel szemben; o Helyszíni ellenőrt rendelhet ki a pénzügyi intézményhez. Súlyosabb esetben a felügyelet a hitelintézet működési engedélyét is visszavonhatja. Erre különösen akkor kerül sor, ha o A pénzügyi intézmény törvény által tiltott tevékenységet folytat; o A pénzügyi intézmény már nem felel meg a törvény vagy más, a működésére vonatkozó jogszabályban foglalt rendelkezéseknek; 17