Növényrendszertan gyakorlatok

Növényrendszertan gyakorlatok 9. gyakorlat Erdőmérnöki és természetvédelmi mérnöki szak 2012 Alismatidae: Alismataceae, Lemnaceae, Araceae, Potamogetonaceae Liliidae: Liliaceae, Amaryllidaceae, Iridaceae, Orchidaceae, Dioscoreaceae, Commelinidae: Juncaceae, Cyperaceae

Egyszikűek Monocotyledonopsida

Hídőrfélék Alismataceae tejnedvet tartalmaznak K 3 C 3 A 6 v. G 6 v. aszmag termés a víz alá merült levelek szalag alakúak (heterofillia) nemzetsége: Alisma (A 6 G 6 )

Vízi hídőr Alisma plantago-aquatica 0.6-1.5m, iszapban kúszó rövid gyöktörzses évelő (Ge-He) Víz feletti levelei hosszú nyelűek, tojásdadok, lekerekített vállúak Virágzat: összetett örvös buga. A virágok 3 tagúak, sziromszerű leplei fehérek vagy rózsaszínűek. VI-IX. Termés: aszmag terméscsoport Fényigényes, eutróf vizeket igénylő Elsősorban vízparti növényzetben

Vízi hídőr Alisma plantago-aquatica

Lemnaceae Békalencsefélék Apró békalencse Lemna minor csak TVMH 1,5-5 mm széles, kerek, lapszerű szárral rendelkező, élénkzöld vízinövény (HH). Vegetatív és generatív szervei erősen redukálódtak, a szártagok aljából mindössze egy gyökérszál ered. Virágtakarójuk nincs (a porzós virágok 1-2 porzóból, a termősek egy termőlevélből állnak). Virágzás IV-V (igen ritkán virágzik, szinte kizárólag vegetatív úton terjed). Tápanyagokban gazdag (eutróf) állóvizek színén lebegő hínártársulások országszerte gyakori, helyenként egyedüli (monodomináns) faja.

Apró békalencse Lemna minor

Potamogetonaceae Békaszőlőfélék Úszó békaszőlő Potamogeton natans csak TVMH Iszapban gyökerező, vízalatti és vízen úszó szárlevelekkel is rendelkező hínárnövény (HH), csak virágzata nyúlik a víz fölé. A víz alatti levelek keskenyek, lemezük virágzáskor általában már elhalt. A víz felszínén úszó levelek hosszúkás-elliptikusak, a levéllemez a nyélnél kissé rövidebb. A lemez éle egyenes, a vállán egy-egy kemény, kiemelkedő éllel. A virágzat tömött füzér, a termés 3-4 mm-es, egymagvú. Virágzás VI-VIII, termésérés VII-IX. Álló vagy lassan folyó eutróf vizekben él, nagyobb szervesanyag terhelést is eltűr. : Főleg síkvidéki tavakban, holtágakban gyakori, a hegy- és dombvidéken ritka. Akár tócsákban is megtelepedhet, de általában az 1 m-nél mélyebb vizekre jellemző. Hazánkban több hasonló Potamogeton-faj is él, melyek egy része ritka, érzékeny, indikátor jellegű.

Úszó békaszőlő Potamogeton natans

Kontyvirágfélék Araceae újabban a család az Alismatales rendbe tartozik talajlakók, epifitonok vagy liánok a levelek nyélre és lemezre tagolódnak P 0 A 3-4 ill. P 0 G 1 bogyó termés a virágzati tengely alsó részében a termős, felül a porzós virágok találhatók, melyet egy buroklevél (spatha) véd nemzetsége: Arum

Kontyvirág faj Arum sp., 15-40 cm, tőkocsányos évelő, vízszintesen álló gumóval (Ge). Levél: hosszú nyelű, dárdás vagy nyilas vállú, sötétzöld (néha foltozott), kopasz, fényes Torzsavirágzata van, zöldessárga vagy bíboros futtatású buroklevéllel. A virágok egyivarúak, a virágzat végén bunkószerű, steril képződmény áll. IV-V. Termés: piros bogyó Árnyéktűrő, üde, humuszos talajokon, tápanyagigényes Üde lomberdők és ligeterdők a Dt. déli és nyugati felén és a Dt.-khg.-ben. Másutt a hasonló keleti kontyvirág (A. orientale) helyettesíti Foltos kontyvirág Arum maculatum

Kontyvirág faj Arum sp.

Liliomfélék Liliaceae ma a klasszikus Liliaceae családot 11 családra osztják fel hagymás, hagymagumós vagy rizómás növények P 3+3 v. (6) A 3+3 v. 3+0 G (3) tok vagy bogyó termés A földalatti raktározó szerv: hagymagumó: Colchicum hagyma: Allium, Gagea, Lilium, Ornithogalum, Scilla rizóma: Convallaria, Maianthemum, Paris, Polygonatum, Veratrum Termés szerint: tok: Allium, Colchicum, Gagaea, Lilium, Ornithogalum, Scilla, Veratrum bogyó: Convallaria, Maianthemum, Paris, Polygonatum A lepel forrt (P (6) ): Colchicum, Convallaria, Polygonatum 4-tagú virág: Maianthemum, Paris

Fehér zászpa Veratrum album csak EMH Nagy termetű, feltűnő évelő (Ge) Levél: szórt, redős felszínű, fonákukon is aprón, sűrűn pelyhes Virágzat: tömött buga. A lepellevelek sárgásfehérek zöldek. VI-VIII. A termés 3 rekeszű, sokmagvú tok Fény- és vízigényes, hidegtűrő Égerligetek, láprétek, lápi magaskórósok, főleg a hegy- és dombvidékeken; Védett!

Fehér zászpa Veratrum album

Fekete zászpa Veratrum nigrum csak EMH Nagy termetű évelő (Ge) Levél: szórt, redős felszínű, a felső szálas-lándzsás, fonákukon is kopasz Virágzat: tömött buga, a lepellevelek vörös- vagy sötétbarnák. VI-VII. Termés: 3 rekeszű, sokmagvú tok Fényigényes, melegkedvelő, mészkedvelő Félszáraz cseres- és gyertyánostölgyesek, a Dunántúl dombvidékein és a Dunántúli-középhegységben

Fekete zászpa Veratrum nigrum

Őszi kikerics Colchicum autumnale 20-40 cm magas, hagymagumós évelő (Ge) Levél: hosszúkás-lándzsás, a tokterméssel együtt tavasszal fejlődnek. Magérlelés után a levél és a szár elszárad. Virágai ősszel fejlődnek ki, a lepel csöve hosszú, cimpái tompák, világos lilák. VIII-X. Termés: elliptikus, 3 rekeszű tok Fényigényes, nedves, tápanyagban gazdag öntéstalajokon Sík- és dombvidéki ligeterdők és tisztásaik, nedves rétek. Mérgező!

Őszi kikerics Colchicum autumnale

Sárga tyúktaréj Gagea lutea kicsiny, hagymás, tőkocsányos geofiton (Ge) A tőlevél legalább olyan magas, mint a szár, kopasz, fonákán éles gerincű, csúcsán csuklyás A virágok 1-5 tagú ernyőben nyílnak, tövén 1-3 lomblevélszerű murva található. A lepellevelek sárgák, csúcsukon tompák. Termés: húsos, gömbölyded tok Árnyéktűrő, humuszban gazdag, üde talajokon Üde lomberdők, keményfás ligeterdők kora tavaszi aszpektusában elterjedt

Sárga tyúktaréj Gagea lutea

Medvehagyma Allium ursinum keskeny, megnyúlt hagymájú évelő (Ge) Levél: hosszú nyelű, széles-tojásdad, hegyes, kopasz, erősen aromás illatú Virágzat: hosszú tőkocsányú ernyő, a lepel fehér. IV-V. Termés: 3 rekeszű tok Árnyéktűrő,üde,humuszos erdőtalajokon Üde lomberdők, keményfás és patakmenti ligeterdők, szinte csak a Dunántúlon

Medvehagyma Allium ursinum

Tavaszi csillagvirág Scilla bifolia kis termetű hagymás évelő (Ge) Levél: keskeny-lándzsás, a virágos szár tövén kettesével áll Virág: tőálló, kevés virágú fürt, a lepellevél kék. III-IV. Termés: gömbölyű, zöldes színű tok Árnyéktűrő, üde, nedves, tápanyagokban gazdag talajokon Üde lomberdők, keményfás ligeterdők, patakmenti égerligetek A S. bifolia gyűjtőfajból hazánkban összesen 4, morfológiai jegyekben és ökológiai igényekben hasonló kisfaj (S. drunensis, S. kladnii, S. spetana, S. vindobonensis) él, mindegyik védett.

Tavaszi csillagvirág Scilla bifolia

Ernyős sárma Ornithogalum umbellatum 10-30 cm, tojásdad hagymájú évelő (Ge) Levelei tőállók, szálasak, hosszuk mint a száré, földre lehajlók Virágzata sátorozó fürt. Leple belül fehér, fonákukon zölden csíkos. IV-VI. Termés: tojásdad tok Fény- és tápanyagigényes, laza, humuszban gazdag talajokon, bolygatástűrő Üde és száraz lomberdők, ligeterdők, kultúrerdők, szántók, parlagok. Gyakori

Ernyős sárma Ornithogalum umbellatum

Ornithogalum umbellatum ernyős sárma

Árnyékvirág Majanthemum bifolium csak EMH Tarackos, a virágzó száron 2, a meddőn általában 1 levelet viselő, kis termetű növény (Ge) Levél: szíves-tojásdad, rövid nyelű, kopasz Virág: fehér, végálló, sokvirágú fürt. V. Termés: 1-4 magvú, piros bogyó Üde, humuszos, kisavanyodó talajok Hegy- és dombvidéki üde lomberdők, telepített fenyvesek növénye, az Alföldön csak néhány helyen, keményfás ligeterdőkben

Árnyékvirág Majanthemum bifolium

Széleslevelű salamonpecsét Polygonatum latifolium 20-60 cm, vastag, fehéres gyöktörzsű évelő (Ge). Levél: sötétzöld, fényes, széles-elliptikus, fonákukon sűrűn rányomott szőrű Virág: a levelek hónaljában magánosak vagy 2-5 tagú fürtökben nyílnak, a lepel fehér, kihasasodó. V-VI. Termés: hamvas bevonatú, kékesfekete bogyó Félárnyéktűrő, félszáraz-üde, laza talajokon, melegigényes Szinte bármilyen erdőtársulásban, keményfás ligeterdőkben, erdőssztyep tölgyesekben, kultúrállományokban

Széleslevelű salamonpecsét Polygonatum latifolium

Orvosi salamonpecsét Polygonatum odoratum 20-40 cm, vastag, fehéres gyöktörzsű évelő (Ge). Szára erősen, élesen bordás. Levél: világos- v. szürkészöld, kopasz, elliptikus Virág: ált. magános (1-2), a lepel fehér, közepén nem szűkül össze, a porzószál kopasz. V-VI. Termés: hamvas bevonatú, kékesfekete bogyó Fényigényes, szárazságtűrő, mészkedvelő Erdőssztyep- és mészkedvelő tölgyesek, cseres-tölgyesek

Orvosi salamonpecsét Polygonatum odoratum

Fürtös salamonpecsét Polygonatum multiflorum 30-80 cm, vastag, fehéres gyöktörzsű évelő (Ge). Szára hengeres. Világoszöld, fiatalon szürkés árnyalatú levelei elliptikusak, kopaszak. Virágai levélhónaljiak 2-6 tagú fürtökben nyílnak, a lepel fehér, közepén összeszűkül. Termése hamvas, kékesfekete bogyó. Virágzás V-VI, termésérés VI-IX. Közepesen árnyéktűrő; üde termőhelyeken. Üde lomberdők, keményfás ligeterdők, nálunk főleg hegy- és dombvidéken.

Fürtös salamonpecsét Polygonatum multiflorum

Gyöngyvirág Convallaria majalis 15-25 cm, kúszó, elágazó gyöktörzsű, kopasz, felálló tőkocsányú és levelű évelő (Ge). Levél: hártyás allevelek közül emelkedik ki, elsőrendű ereik kissé kiállók Virágzat: bókoló, kissé egy oldalra álló fürt, az illatos virágok leple fehér, harang alakú. V-VI. Termés: piros, három magvú bogyó A fényviszonyok tekintetében tág tűrőképességű, humuszos talajokon Üde és száraz lomberdők, mészkerülő erdők, keményfás ligeterdők. Mérgező!

Gyöngyvirág Convallaria majalis

Farkasszőlő Paris quadrifolia 15-40 cm magas, tarackos évelő (Ge) Levél: 4 tagú örvben áll, tojásdad, hegyes, ép Virág: magános, hosszú kocsányú, 8 zöldes-sárgás leplű, melyek közül a külső 4 lándzsás, a belső 4 szálas. A porzó feltűnően megnyúlt, szálas, hegyes. IV-V. Termés: sokmagvú, kékesfekete, hamvas bogyó Árnyéktűrő; nedves humuszos talajokon, a bolygatást nem tűri Hegy- és dombvidéki üde lomberdőkben, égerligetekben.

Farkasszőlő Paris quadrifolia

Amarilliszfélék Amaryllidaceae elsősorban hagymás növények, tőlevelekkel P 3+3 A 3+3 G (3) tok (vagy álbogyó) termés nemzetségei: Galanthus, Leucojum

Hóvirág Galanthus nivalis Hagymás évelő, tőálló levelekkel és magános tőkocsánnyal (Ge) Levél: párosával, szálas, tompa csúcsú, matt zöld Virág: bókoló, a külső lepel hosszabb, fehér, a belső félakkora, levágott csúcsú, zölden foltos. II-IV. Termés: húsos falú tok Üde, humuszos erdőtalajok Hegy-dombvidék, üde lomberdők, az Alföldön és a Dél-Dunántúlon keményfás ligeterdőben Védett!

Hóvirág Galanthus nivalis

Tavaszi tőzike Leucojum vernum csak EMH tőkocsányos, hagymás növény (Ge) Levél: sötétzöld, fénylő Virág: magános, a lepellevél harangszerű, fehér, csúcsúkon sárgás foltos. III-IV. Termés: gömbölyded, húsos tok Nedves, tápanyagban gazdag, humuszos talajokon DNy-Dt., elszórtan a Bakonyig, síkvidéken csak a Kisalföld, a Csepelsziget és a Beregi-sík. Bükkösök, gyertyános-tölgyesek, égerligetek és keményfás ligeterdők. Védett!

Tavaszi tőzike Leucojum vernum

Nyári tőzike Leucojum aestivum csak EMH tőkocsányos, hagymás növény (Ge) Levél: szürkészöld Virág: 3-7 tagú ernyőben, ágai egyenlőtlen hosszúak; az egyes virágok és a termés a tavaszi tőzikééhez hasonlóak. IV-VI. Fényigényes / félárnyéktűrő, nedves, tápanyagban gazdag, ártéri talajokon Puhafás ligeterdők, főként nagyobb alföldi folyók mentén. Védett.

Nyári tőzike Leucojum aestivum

Nősziromfélék Iridaceae rizómás (vagy hagymagumós, hagymás) növények P 3+3 A 3+0 G (3) tok termés nemzetsége: Iris

Sárga nőszirom Iris pseudacorus 80-150 cm, leveles szárú, gumós gyöktörzsű évelő (Ge) Levelei kard alakúak, hamvas zöldek, erei kissé kiemelkednek Élénksárga virágai ágas tőkocsányon ülnek, a külső leplek széthajlók, a belsők fele akkorák, felállók. V-VI. Termése hosszúkás-hengeres, csőrös, sokmagvú, 3 rekeszű tok. Fényigényes, nedves vagy időszakosan víz borította, eutróf termőhelyeken Nádasok, magassásosok, mocsár- és láprétek, liget- és láperdők, főként síkvidéken

Sárga nőszirom Iris pseudacorus

Tarka nőszirom Iris variegata 30-60 cm magas, közepe felett elágazó szárú, gyöktörzses évelő (Ge) Levelei keskeny-lándzsásak, erősen kiemelkedő erezetűek. Virágainak külső leplei szétterpedők, sárga alapszínűek, lilás vagy barnás erezettel, a belsők egyszínű sárgák. V. Termése hosszúkás tok Száraz, meszes talajú, félárnyékos vagy nyílt termőhelyeken Száraz lomberdők és szegélyei, sztyepprétek, főleg hegy- és dombvidékeinken. Védett!

Tarka nőszirom Iris variegata

Kosborfélék Orchidaceae talajlakók, epifitonok vagy liánok, mikorrhizásak nálunk talajlakók, melyek földbeli szerve rizóma vagy szárgumó (ikergumó) általában a virágok fejlődésük során 180 fokkal elcsavarodnak tok termés (nagyon apró magvakkal) a belső lepellevelek egyike megnyúlt mézajakká alakult, sarkantyújában vagy zacskószerű kiöblösödésében gyűlik össze a nektár rovarbeporzás a porzó(k) porzószál nélküli(ek), a portokok a bibeszállal és a bibével összenőnek (gynostemium) 3 bibe közül az egyik csőszerű szervvé (rostellum) alakult és ragadós anyagot választ ki 1-1 portokfél polliniummá szerveződik, mely a rostellummal együtt képezi a pollináriumot a rovar testére tapad rizómás: Neottia, ikergumós: Orchis

Bíboros kosbor Orchis purpurea 30-60 cm, egyszerű, leveles szárú, gumós évelő (Ge) Levél: részben tőálló, visszástojásdadok, nagyobbak, részben a száron ülők, széles-lándzsásak, kisebbek. Virágzat: tömött fürt, virágai rózsaszínesek vagy bíborosak, mézajka több cimpájú, barna mintázatú. V-VI. Félárnyéktűrő, szárazságtűrő, mész- és melegkedvelő Középhegységekben és dombvidékeken ált. gyakori. Száraz lomberdők, erdőszéli száraz gyepek, üde lomberdőkben is. Védett!

Bíboros kosbor Orchis purpurea

Madárfészek Neottia nidus-avis 20-40 cm, sárgásbarna, minden részében klorofillmentes, szaprofiton faj (Ge) A felálló száron csak 4-6 pikkelyszerű levél van Virág: tömött füzérben, a lepellevelek összehajlók, a mézajak 2, szétálló karéjú. V-VI. Árnyas, humuszos,, félszáraz-üde talajokon, inkább mészkedvelő Bükkösök, gyertyános-tölgyesek, keményfás ligeterdők, hegy- és dombvidékeken. Védett!

Madárfészek Neottia nidus-avis

Jamszgyökérfélék Dioscoreaceae liánok, gumós gyökérrel a levelek nyélre és lemezre különülnek, az erezet hálózatos P (6) A 3+3 G (3) álbogyó (vagy tok) termés nemzetsége: Tamus (kétlaki)

Pirítógyökér Tamus communis csak EMH Gumós tövű, hosszan (1-2 m) felkúszó szárú, kétlaki évelő (Ge) Levél: váltakozó állású, nyeles, mélyen szíves vállú, hegyes csúcsú, fénylő Virág:apró, zöldes,laza fürtben. V- VI. Termés: piros bogyó Fényigényes, melegkedvelő, száraz és nedvesebb termőhelyeken is. Bükkösök, gyertyános-tölgyesek, keményfás ligeterdők, száraz tölgyesek. D-Dt. és Dunántúli-khg. Védett!

Pirítógyökér Tamus communis

Szittyófélék Juncaceae a szár hengeres, nagyobbrészt nódusz nélküli, a levelek 3 sorban állnak virágaik 3 tagúak, ecsetvirágzatban nyílnak, szélmegporzásúak P 3+3 A 3+3 G (3) tok termés a lepel hártyás, zöld v. barna színű 3 üregű magház, sok magkezdemény: Juncus (nedvesiszapos termőhelyeken, a levél hengeres, kopasz) 1 üregű magház, 2 magkezdemény: Luzula (mészkerülőek, ált. erdőkben élnek, a levél szőrös)

Szittyó nemzetség Juncus

magas, felálló szárú, rövid szártagú gyöktörzses, ezért tömött csomókban megjelenő évelő (He-Ge) Szára levéltelen, sötétzöld, sima, tövén sötétbarna levélhüvelyekkel. Virágzata laza, látszólag oldalt álló (a hosszú murvalevél a szár folytatását képezi) Termés: tojásdad, tompa csúcsú tok Nedves, gyakran pangó vagy szivárgó vizes talajokon, fényigényes, a taposást jól tűrő faj. Üde lomberdők és ligeterdők vágásterületei, nedves legelők, árokpartok Békaszittyó Juncus effusus

Juncus effusus békaszittyó H 1

Békaszittyó Juncus effusus

Perjeszittyó nemzetség Luzula

Fehér perjeszittyó Luzula luzuloides 30-60 cm, csomós tövű évelő (He) Levelei szálasak, hegyesek, fehéren pillás élűek. Virágzat: laza ecset, a lepellevelek fehéres- vagy világossárgák (ritkán barnák). Termés: tojásdad, fénylő, 3 magvú tok Félárnyéktűrő, csapadékos makroklímájú területek félszáraz-üde erdőtalajain jellemző, mészkerülő Mészkerülő erdők, üde lomberdők kisavanyodó foltjai, domb- és hegyvidéken

Fehér perjeszittyó Luzula luzuloides

Mezei perjeszittyó Luzula campestris alacsony, csomós vagy röviden tarackos tövű évelő (Ge v. He) Levél: lapos, pillás szélű A virágok ülő vagy hosszú kocsányú fejecskében állnak. A lepellevelek világos- vagy sötétbarnák. Termés gömbölyű, 3 magvú tok Fényigényes, szárazságtűrő, inkább mészkerülő Félszáraz gyepek, erdőszegélyek, ligetes mészkerülő erdők hegy- és dombvidékeken A gyűjtőfaj több, egymástól nehezen megkülönböztethető taxont ölel fel.

Mezei perjeszittyó Luzula campestris

elsősorban évelők Palkafélék Cyperaceae a növény töve lehet: zsombékoló, gyepes, rövid tarackos, hosszú tarackos a szár hengeres v. háromélű, a levelek 3 sorban állnak, a levélhüvely zárt (vagy számos fajnál csak allevelek vannak) egylakiak, ritkábban kétlakiak (hazánkban 1 ilyen faj) P 3+3 v. 0 A 3+0 ill. P 3+3 v. 0 G (2 v. 3) szütyő termés (tömlős makkocska) a porzós virágot 1 pelyva védi, a termős virágnál a pelyván kívül egy fellevél is fejlődik, amely a termésre ránőve a tömlőt (szütyőt) alkotja a virágok egyivarúak, a lepel hiányzik, a porzós és termős virágok közös vagy külön füzérben is állhatnak: Carex a virágok kétivarúak: Bolboschoenus, Eleocharis

Zsióka (sziki káka) Bolboschoenus maritimus agg Közepes v. nagy termetű, 40-120 cm magas, tarackoló tövű évelő (Ge). Szára élesen 3 élű, felálló, leveles, a levelek 3-8 mm szélesek. A virágok orsó alakú, 1-3 cm hosszú füzérkékben ülnek, melyek a szár csúcsán, feltűnő murvalevelet viselő csomóban vagy bugában helyezkednek el. A bibe 3 tagú. A termés 2 mm-es, fényes, barna színű makkocska. Virágzás VI-VIII, termésérés VII-X. Fényigényes; nedvességigényes (30-40 cm-es vízmélységet is elviselő), sótűrő faj. Az alföldi területek mocsaraiban tömeges (leginkább a szikes területeken), gyakran a szántóföldi belvizeken és nedves árkokban is előfordul. Általában homogén állományokat alkot, más fajokkal alig társul. A hegy- és dombvidékeken ritka. A korábban egységes fajként kezelt sziki kákáról az utóbbi években derült ki, hogy egymástól a termés és a virágzatok alapján viszonylag jól elváló fajokra bontható tovább. Magyarországon eddig 5 ilyen taxon ismert. csaktvmh

Zsióka (sziki káka) Bolboschoenus maritimus agg

Sás nemzetség Carex

0.2-1m, csomós tövű évelő (He) Levél: 2-5 mm széles, a nyelvecske alakja változatos Virágzat 3-10 cm hosszú, ált. szaggatott. A füzérkék aprók, csomószerűek, bennük porzós és termős virágok is vannak. A pelyvák zöldek v. világosbarnák. IV-VII. Fényigényes, nedvesség szempontjából tág tűrésű, a bolygatást jól viseli A legszárazabb és -nedvesebb végletek kivételével számos erdő- és gyeptársulásban megtalálható A gyűjtőfaj több taxont ölel fel (C. spicata, C. pairae, C. leersii, C. divulsa) Zöldes sás Carex divulsa (C. muricata agg.)

Zöldes sás Carex divulsa (C. muricata agg.)

Rezgő sás (selyemsás) Carex brizoides 30-60 cm, hosszan tarackos évelő (Ge) Levél: szálas, nagyon hosszú, földre hajló Virágzati füzérkéi egyformák, némileg meghajlottak, porzós és termős virágokkal. Termés: rövid csőrű, világosbarna szütyő Tápanyag- és fényigényes, nedves termőhelyeken élő, a rövidebb elöntést jól tűri Ligeterdők (keményfás ligeterdők, égerligetek) faja, nálunk főleg a Nyugat- Dunántúlon és a magasabb középhegységekben

Rezgő sás Carex brizoides

Ritkás sás Carex remota 10-50 cm-es, csomós tövű évelő (He) Levél: lágy, oldalra hajlik Virágzat: igen hosszú (5-20 cm), a füzérkék egymástól távol, 2-10 cm hosszú, fellevelek tövében ülnek, a legalsó fellevél túlér a virágzat csúcsán. Árnyéktűrő; nedvességigényes, félnedves-nedves erdőtípusokban Égerligetek, szivárgóvizes üde lomberdők, hegy- és dombvidéken

Ritkás sás Carex remota

Ritkás sás - Carex remota

Zsombéksás Carex elata Hatalmas zsombékokat alkotó, magas évelő (He) Levél: 4-5 mm széles, különösen fiatal állapotban szürkés bevonatú, merev Külön porzós és termős virágzatú füzérkéi vannak, az 1-2 porzós a szár csúcsán, a 4-6 termős azok alatt helyezkedik el, utóbbiak rövid kocsányúak. A bibe 2 tagú. IV-V. Fényigényes, tartós elöntést (pangóvizet) igénylő, láptalajokon Lápi társulásokban tömeges, értékes lápi élőhelyeken elterjedt, visszaszorulóban

Zsombéksás Carex elata

Hegyi sás Carex montana alacsony, rövid tarackos tövű évelő (He) Levél: hüvelyük tövén bíboros, a lemez felszíne apró szőrökkel borított Külön porzós és termős virágzatú füzérkék, 1 db porzós a szár csúcsán, 1-3 termős közvetlenül azok alatt III-V. Szárazság- és félárnyéktűrő, talajkémhatás szempontjából semleges Dombvidéki és az alacsony középhegységi cseres- és gyertyánostölgyesekben

Hegyi sás Carex montana

alacsony, röviden tarackoló, tömött, kör alakú gyepet fejlesztő évelő (He) Sárgászöld levelei szálasak. A virágos szár igen alacsony, az azévi levelek túlnövik Virágzati füzérkéi különneműek, a csúcsi füzérke porzós, az oldalsók termősek. III-IV. Fényigényes, szárazságtűrő, mészkedvelő Száraz gyepek, sziklagyepek, száraz lomberdők társulásalkotó növénye. Nálunk középhegységi faj. Lappangó sás Carex humilis

Lappangó sás Carex humilis